Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 14:07
Colette Blackbourne



A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Ginny Weasley
 
Jacob Troops
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39355 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Cokeworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-23, 14:47



Mad & Perselus






Mad hulláma épp úgy felzaklatta, ahogy a nőt az ő megközelítése a probléma felé. Valamiért visszhangzik a fejében egy mondatpár, de hogy ezt Madtől érezte ki, vagy magában fogalmazódott meg, azt nem tudná megmondani.. "Ha úgy érzed menned kell, én miért búcsúzzak?..."
És bár felzaklatottsága ellenére igyekezett megőrizni a hidegvérét, és mikor a hiányosságát az arcába vágták is, akármennyire is megülte a gyomrát, erőt vett magán és arra koncentrált, hogy ezúttal Madre fordítsa a figyelmét, és megpróbálja megérteni.
Mad utolsó mondata azonban valamit áttör mert egy pillanatra néma düh villan sötét szemeiben. Mert amit a nő mond, azzal maga is tisztában van. Nem áll fel, nem lép a nő után és nem pórbálja ezúttal feltartóztatni. Semmi jóra nem vezetne.
Mad távozása után, még egy bő öt percet órát és igyekszik nem falhoz vágni semmit. A nő valószínűleg már nagyon messze jár, ő pedig nemes egyszerűséggel feláll, kiveszi a hűtőből a másodikat és nemes egyszerűséggel kiviszi a háztömb sarkában álló konténerkukához és bele borítja.
Ezt követően eltakarítja a romokat, és éjszakába nyúló pakolásba fog. És folytatja is vasárnapig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-23, 11:46

Maga sem tudja, mi az, ami ennyire felzaklatta, de érzi,hogy részéről valamikor sikerült átfordulni a racionális, tény közlő határokon túl valami érzelmi területre, amin Piton úgy evickél, mint egy hajótörött a bermuda háromszögben. És emiatt teljes mértékben elbeszélnek egymás mellett. Mad nem tudja kiszámítani, milyen tervei vannak a férfinak, és valahol azt érzi, hogy ez még benne sem kiforrott. A Testvériséghez beépülni nem a legkönnyebb feladat.
A férfi szavaira, meg ahogy kiejti a nevét, mintha kezdene megtörni benne valami, aztán ahogy közelebb hajol, és valahogy a kettejük között levő fagyos légkör kezd megtörni, a nő állja a férfi tekintetét. És ahogy jött a hirtelen érzelmi hullám, úgy távozik is, mint egy gyors nyári zápor a fülledt melegben, vagy egy hirtelen kitörő vihar a tengeren, amit olyan könnyedséggel fúj el a szél, ahogy hozott. De szavak nem jönnek a szájára. Nem tudja maga sem, hogy nem tud vagy nem akar felelni a férfi szavaira és kérdésére, hogy mi is történt igazából. És végül valami végtelen keserűség ereszkedik le rá, ahogy ott áll a férfival szemben.
- Tudod Perselus, vannak az életnek olyan területei, amikről alig tudsz valamit.. én pedig túl sokat.. Kitalálok egyedül is, jó éjt. - és a hangjában érződik valamiféle kiábrándultság is, aztán nemes egyszerűséggel elsétál az asztal mellett, és hátra sem nézve, felkapja a kabátját és eltűnik az éjszakában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-23, 11:25



Mad & Perselus






Érzi a feszültséget, de valamiért úgy érezte, a kérdése még nem megy át határokon, így feltette. Egy kissé meglepte a heves reakció és ez látszik is az arcán. A mondatai Madnek beszivárognak a fülén, áttörik a homloküregét és ott visszhangzanak a koponyájában.
Egy pillanatig szóhoz sem jut. Aztán komoly képpel, higgadtan, ezúttal nem provokálóan kezd beszélni.
- Madeleine... én tényleg kíváncsi voltam, mi jár a fejedben. Gondoltam, tisztázhatnánk... ki mire gondolt. - de ennyiben is hagyja, mert érzi, hogy felesleges már ezért szót ejtenie. Valahol elhatárolódik Mad érzelmi kitörésétől, ami kissé hideggé és érzéketlenné teszi, de, nem zár ki mégsem lehetőségeket. Kiváltképp meglepi, hogy harmadszori újra találkozáson ő maga is mennyi mindent kimondott illetve, hogy ennyi idő alatt bárkinek a szívéhez nőjön annyira, hogy az illetőből ilyen érzelmeket váltson ki. Aztán úgy dönt félre tesz mindent, amit még mondani akart és igazából, feloldja a hideg távolságtartást, közelebb hajol, nem áll fel csak fürkészve nézi Madet egy pillanatra, állja a tekintetét, és nem alkalmaz semmiféle olcsó trükköt.
- Mi történt? - aztán óvatosan még hozzá teszi - Ami miatt ez ennyire felzaklat? Ha engeded, akkor felfogom a szürkeállományommal. - nincs semmi sértő a hangjában. Egészen halkan beszél ő is. És ami még meglepőbb, higgadtan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-23, 10:20

Elég súlyos dolgok hangzottak el, ez tény és való, de a nőt valahol mégsem ez zavarja igazán. Nyilván nem most fog mindent megemészteni, amiket hallott, mert az elég sok. Való igaz, hogy egy kellemes, baráti vacsorára számított, nem pedig arra, hogy ezen az estén megtudja Piton minden egyes apró kis titkát, életének minden egyes apró, gonosz, sötét kis részletét és foltját, de ha így alakult, akkor alapvetően ő áll a dolgok elébe. Amikor azonban meghallja azt a két kérdést, és látja, hogy a férfi kifejezetten provokálja őt, még ha nem is akarja, akkor nem csak feszült kezd lenni, hanem kifejezetten ideges lesz. Talán a régi sérelmek, talán valami más miatt, de a rá nem annyira jellemző vehemensséggel válaszol, amikor egyszerűen feláll az asztaltól, és egészen hideg szemekkel néz le a férfira.
- Nem is érdekel, hogy milyen terveid vannak. Ha nem vagy képes felfogni a szürkeállományoddal, hogy nem akarom, hogy itt hagyj, és nem akarlak elveszíteni, akkor az sem érdekel a jövőddel kapcsolatban, hogy milyen sorrendben fogod elmosogatni a vacsoráról megmaradt tányérokat. - nem emelt hangon beszél, nem kiabál, hanem néma, fojtott agresszióval méri végig a férfit, és néz bele annak szemeibe.
- Sokkal nagyobb fájdalom ezt átélni, mintha összekerülsz pár erősebb mágussal vagy Mumussal. - toldja még hozzá, aztán az ajtó felé néz , és utána vissza Perselusra.
- Ha pedig tényleg így állunk, úgy köszöntem a vacsorát. - biccent egyet, de a lábai valamiért még nem mozdulnak, mintha adna még egy utolsó lehetőséget ennek az egész estének, hogy ne így érjen véget. Az a baj, hogy ez nem egy egyszerű informátori kapcsolat, agy munkatársi kapcsolat. Mad - bármi furcsa is - a barátjának tekinti a férfit, és valamiért még fontos is neki, és nem akar belemenni valami közelebbi érzelmi kapcsolatba vagy valóságba, ha már előre determinálva van a kegyetlen végkifejlet. És nem azért, mert az önérzetét sértené, hogy Piton úgy hiszi, nem tudja magát megvédeni, hanem itt valami sokkal mélyebb, sokkal másabb fájdalomról van szó, amit Mad előre szeretne elkerülni, ha még lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-22, 09:59



Mad & Perselus






Nézi a nőt, ad neki időt és közben ő maga is azon gondolkozik, kimondja-e az ezt követő gondolatait, vagy... inkább hagyja Madeleinet egy kicsit még emésztődni.
Az utolsóra azonban egy kicsit olyan arccal néz a lányra, mint mikor együtt tanultak, és Mad rossz választ adott totális meggyőződéssel, Perselus kérdésére... Illetve, egy bonyolultabb bájitalfeladat megoldására. De azért neki fut újra.
- Mire következtetsz? Mit akartam mondani a jövő terveimet illetően? - a kérdés nem számonkérő, tényleg érdekli, a nő mire gondol, mert valószínűleg kicsit félre értik jelenleg egymást. Azt viszont be kell látnia, hogy talán nem most kellene, rázúdítania, olyasmiket is amik amúgy a vallomásba nem lett ek bele foglalva... Érzi, hogy a helyzet kezd elcsúszni... És annyira nem is csodálkozik rajta, noha valahol keserű szájízt hagy benne. Igyekszik egyenlőre nem felhúzni magát azon, hogy Mad a valódi szándékait nem ismerve, épp úgy von le részben rossz következtetést, ahogy mindenki más is teszi. Nem hibáztathatja érte, így is orbitális mennyiségű információval halmozta el, és valóban a másik végéről közelítette meg a helyzetet, nem onnan hogy segítséget akar kérni, ahhoz viszont ismerni kell a részleteket, hanem telibe bedobta szegény nőt a mély vízbe.
Valahol úgy volt vele, ha Mad, már mindent ismer... könnyebb lesz segítséget kérnie, vagy bármit, de jelenleg kezdenek elsiklani egymás mellett, amihez Perselus tudja jól, hogy a nem szent élete nagyon is hozzá járul. Egyenlőre azonban igyekszik nyugodt maradni, már csak azért is mert Mad érzékei szerint egyre feszültebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-22, 09:14

Ami a megérzési képességeit illeti, sajnos pontosan jól működnek jelenleg a férfival kapcsolatban. És ez az, ami a lehető leginkább összezavarja.. ugyanis tudja, hogy pontosan megbízhat a férfiben, és nem kell tőle tartania. Olyan szinten, hogy amit mond neki, akármennyi is az, az teljesen biztos, hogy úgy is van, és nem hazudik. A kérdése sokkal inkább a miértekre fordul rá, hiszen tény, hogy régebben is jóban voltak, egy iskolába jártak, és Mad-nek van egy személyisége de akkor is kifejezetten érthetetlen, miért ő a második ember Albus Dumbledore után, aki tud mindenről a férfi életében. És ha így folytatják, még több dologról fog tudni, ami addig nem baj, amíg társul mellé valaki, aki elmondja. A bizalmas dologra meg a hitelre aprót biccent.
- Azt hiszem, mindketten tudnánk felsorolni embereket. És ne aggódj Perselus, nem áll szándékomban kiejteni Téged a bizalmi körömből. Nem jöttem volna el, ha nem bíznék meg benned teljes mértékig. Van egyfajta szenzorom a emberekhez. - és ennyiben is hagyja, nem minősíti. Amikor arra utalt, hogy nem akar belegázolni, talán inkább magába gázolt bele, mint a másikba. Meg nem akart érzelmes irányokba elmenni, és ez úgy fest sikerült is, mert a férfi jelenleg kifejezetten faarccal nézi őt.
- Nem hiszem, hogy kellene. Ha Harry akar valamit, tudja, hol keressen. - és ezzel el is engedi a gondolatát is a kis túlélőnek, aki minden bizonnyal tud dolgokat. Kevés dolog van, amit Harry nem tud, meg ugye ott van Dumbledore is, de nincs abban a fiúban semmi veszélyes.
A jövővel kapcsolatos tervek el nem mondására a nő finoman felemeli az egyik kezét maga elé, mintha ezzel akarná megállítani a férfi szavait, miközben finoman felsóhajt, egész mélyről.
- Én is ettől féltem. És ezzel máris többet mondtál el a jövődre, mint amit tudni akartam, vagy elmondani szerettél volna. - és valami furcsa fájdalom is megjelenik a hangjában, amit talán Perselus nem tud hova tenni, pedig egészen egyszerű rá a válasz. Mad pedig először a vacsora folyamán elgondolkozik, hogy el akar-e menni innen most, mielőtt még túl késő lenne. Leengedi a kezét, rádől az asztalra, karba font kezekkel,és nem a férfira néz, sokkal inkább mellé, miközben érezhetően gondolkozik. Talán a férfi szavain, talán azon,hogy ő mit mondhatna, de részéről beáll egy kisebb fajta átmeneti csend. Emésztenie kell ezeket a legutóbbi, súlyos szavakat, amik egyáltalán nem ennyire egyértelműek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-21, 23:58



Mad & Perselus






A szavaira valami hasonló reakciót és mondatokat várt, még ha vegyült is közéjük pár újdonság. Azonban cseppet sem bánja, tulajdonképpen kellően elgondolkoztatta minden kimondott szó.
Rezzenéstelenül, szenvtelenül néz a nőre, össze kulcsolja az ujjait. Tulajdonképpen meglepi és elgondolkoztatja a miérteken, Mad kikezdhetetlen megérzéseinek hiánya. De nem rója fel számára. Tisztázza magában, hogy Mad jelenleg, nem dolgozik, és minden bizonnyal totálisan kikapcsolt és pihenő állapotban létezik. Ami érthető is, lévén tudja, nem egyszerű az a meló amit Madeleine csinál nap mint nap. Kimerítő. Ha mást nem a monotonitásával.
- Az, hogy te megbízol-e bennem, az a te döntésed, a te meggyőződéseid alapján. Ha kiérdemlem, annak örülök. Ha nem... - fészkelődik kicsit, kihúzza magát, majd vissza ereszkedik - Nos.. emlékeim szerint, aki egyszer hitelét vesztette a szemedben, az nem is igazán nyerte vissza azóta sem. - a következő mondatokra, ugyanúgy nem ad különösebb megnyilvánulást, pedig valahol mélyen arra hogy Mad attól tart, hogy esetleg bele gázol, épp remekül szórakozik magában. De mivel rohadtul pofátlan lenne ennek bármi jelét adnia, így továbbra is marad a kifürkészhetetlen pofájánál.
- Ha én nem bíznék meg benned, az említett történetből, egy hangot nem hallottál volna. Utalás szintjén sem. Ezt biztosra veheted. Dumbledore-on kívül nem nagyon van más, aki ismerné így ezt az egészet... Noha van egy olyan megérzésem, hogy a Potter gyerek többet tud... mindenről, de sajnos ennek semmi alapja és oda menni sem fogok hozzá kínosabbnál kínosabb kérdésekkel! - megborzong aztán elengedi. Végül pedig komolyan néz a nőre.
- Az említettekkel, csupán arra adtam választ, hogy miért cirkálok éjszakákon át inkább egy sötét folyópart mentén, mintsem hogy aludjak. - most felfedezhető némi érzelem az arcán, bár nem túl látványos vagy beazonosítható, de nem mondhatni negatív gesztusnak.
- Arra, hogy mit a terveim előre nézve, még nem válaszoltam. - közli egyszerűen, nem bántó, de nyomatékos hangsúllyal.
- Az pedig, ha van választásom, hogy kivédhetetlen veszélybe sodorlak, vagy felszívódok és téged békén hagynak, számomra egyértelmű, hogy mit választanék. - közli, úgy, mintha némiképp sértené az önérzetét, hogy Mad feltételezi, inkább bajba keveri, akár halálos veszélybe, csak hogy segítséget reméljen. Viszont egyenlőre azt a kérdést is megválaszolatlanul hagyja, miszerint miért osztotta meg mindezt a nővel? Pedig... valahol egyszerű a válasz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-21, 20:32

Kissé keserűen, de mégis vidáman nevet fel a férfi szavait hallva.
- Ne aggódj, attól messze vagy! - mert tény és való, hogy nem ítéli el a férfit, de hogy szent lenne? Ugyan már! Elég sötét és csúnya a múltja, amit mondott a nő, az pusztán annyi, hogy nem fog ez után csak azért rosszabbul nézni rá, mert elég szar gyerekkora volt, elég ostoba kamasz volt, és megölt néhány embert.. úgy is mondhatnánk, hogy ki nem tett ilyeneket? A legtöbb auror nap mint nap öl meg embereket, kinek áll jogában eldönteni, mely élet hasznosabb a másiknál? Pusztán azért, mert az egyik a törvényes oldalon áll, a másik meg ellene? Mad felnőtt, és kiábrándult a világból, nem naiv, így tudja, hogy az, ha valaki a törvény oldalán áll, még nem teszi jóvá vagy szentté, és néhány rossz döntés sem taszít senkit pokolba. Nincs mit szépíteni a múlton, de az elmúlt, és az a fontos, hogyan folytatja tovább a férfi az útját.
Ahogy Mad odanyújtja a kezét, és nemsokára érzi is Perselus szórakozott ujjait és mozdulatait, valami ismerős, deja vu szerű érzés önti el. Ahogy kutat az emlékeiben, nem is figyel annyira a férfira, egy emlék után kajtat, és ahogy bevillan, a férfi arca is megfiatalodik, és rosszallóvá válik, Mad pedig újra kislánynak érzi magát. Egy nagyon fontos vizsgán kellett átmennie, ehhez kellett egy közel hibátlan Bájitaltan teszt, és persze Perselus volt az, akit megkért, hogy segítsen neki. A nő elmereng ezen a gondolaton,és azon is, vajon csak azért segített neki a férfi, mert jóban volt Lily Evans-szal, vagy már akkor is jóban voltak, ők, ketten? A nő árnyékot vet erre az emlékre, és ahogy a férfit nézi, felidézi ezen este néhány mozzanatát, néhány korábbi jelenetet.. megint eszébe jut, ahogy ott állnak, egymással szemben, a Minisztérium aulájában, és ott, akkor, teljes őszinteséget látott a férfiban, és Lily árnyéka se vetült arra a pár másodpercre. És ebben meg is nyugszik a lelke. Viszont csak arra eszmél fel, hogy a férfi már halkabban beszél, az első pár szót nem is fogja, mert későn riadt fel az emlékekből. Végül azonban a nő értetlenül dönti oldalra a fejét.
- Sosem szoksz le arról, hogy kém legyél? Nem is tudom, Perselus.. - húzza vissza a kezét, miközben érezhetően komoly gondolatok kezdenek megfogalmazódni benne.
- Ha folyton kettős életet élsz, akkor mi a garancia arra, hogy bárkiben is megbízol? És mi a garancia arra, hogy én megbízhatok benned? Nem akarok beléd gázolni, vagy kétségbe vonni bármit is veled kapcsolatban, egyszerűen csak.. teljesen összezavarsz. Miért mondod el mindezt pont nekem? - és a szavai mögött érezhető a végtelen és mérhetetlen zavar, illetve az a kettősség, hogy szeretne bízni a férfiban, és valami azt súgja neki, hogy mindezt meg is teheti.. de ott van az a kis vészjelző. És ha már egyszer őszintén, és egész mélyen beszélgetnek egymással, úgy érzi, mindezt simán kimondhatja, és a tekintetében a kétségbeesés mellett és mögött mégiscsak valami pozitív érzelem fogalmazódik meg.
- De ami ennél is fontosabb kérdés.. te meg tudsz bízni bennem, hogy segítsek, vagy ha úgy alakul, akkor eltűnsz? - és a kérdés mögött érezhető az előbbi bizonytalanság. És itt ha pusztán csak barátságról van is szó.. az este kifejezetten érdekesen alakul a nő számára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-21, 00:29

Voldemorttal voltaképp meg szűnt minden feladata amire valaha is készítette magát laza tizennégy évig. És van itt még valami, ami Madet talán meglepetésként fogja érni.
- Azért... Szentté ne avass! - érezhetően van némi enyhülés a hangjában. És voltaképp az előzményeket sem hattyú halálával vagy amolyan "sajnálj meg" stílusban adta elő. Volt rész ahol kifejezetten érződött, hogy szégyelli amit csinált. Példának okáért, a végig cruciozott napokat majd az azokat követő végig ivott estéket.... Úgy mind a többi mellett... Mert épp önjelölt kínzó-vallató mesternek állt ha mással nem is a remek mérgeivel... Leginkább azert igyekezett tényszerűen közölni mindent amit tudott.
De hál jó égnek minden kamasz félő egyszer.... És jó esetben belátja hogy hülye volt.
A kezei az asztalon pihennek a vacsora befejeztét követően így mikor Mad felé nyujtja a sajátját felforditott tenyérrel, vár egy rövid pillanatot, aztán lassan szorakozottan Mad tenyerén kezd el kőrözni az ujjaival, követve a nő tenyerének jellegzetes vonalait, ez a gesztus, ismerős lehet Mad számára, bár akkor még diákok voltak és Perselus puskát körmölt a lány tenyerére egy bűbáj segítségével némi rosszalló mormogással az orra alatt.
Az utolsó kérdésre azonban ugyan nem szorítja ökölbe az ujjait, mindenképp visszavonulót fúj és komolyan a nőre néz.  Halkabbra fogja a hangját.
- A napokban, annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, hogy megfigyelés alatt állok, megkeresett egy Testvériség tag. Ők is tisztázást vártak a milleniumon történtek miatt. - ezt követően sűrű csönd következik. - Albusnak régi álma egyesíteni a varázslókat és a muglikat. Azonban.. Ha lehet a békét megőrizné. Ez volt a feladatom nekem is a közéjük épüléskor... Békésebb mederbe terelni az eseményeket. Mint lathatta mindenki, nem sikerült. A Testvériség... Mégis igényt tartana rám... Egyenlőre én sem tudom hogy mi célból. - teszi még hozzá gyorsan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 23:55

A kettős értetlenség egyre furcsább légkört szül, majd ahogy Piton keze megmozdul, és végül megállapodik Mad kezén, akkor is, ha ez csak pár ujj, és egy kifejezetten tétova gesztus, Mad számára felértékelődik. Kedvesen oldalra dönti a fejét, majd finoman biccent, nagyon is megenyhült arccal, mint aki véglegesen megnyugodott.
- Nem megyek sehová. És szívesen megvárom, amíg meg tudod fogalmazni. Magadnak és nekem is. - dorombolja szinte a szavakat, miközben finoman megfordítja a kezét, hogy ne a kézfejéhez, hanem az ujjaihoz érjen hozzá a férfi, és így érjenek össze az ujjaik. De nem erőlteti a mozdulatot, nem akar beleragadni, csak amíg elmondja a szavait, és amíg a pillanat tart, addig tart ez a mozdulat is, utána mindketten visszahúzzák a kezüket, és befejezik a vacsorát. Azt, hogy a másodikat nem szolgálja még fel a férfi, nem bánja, kíváncsibb most a történetére.
Amit meg is hall. És amire nagyon vigyáznia kell, milyen metakommunikációval válaszol. Nem egyszerű a történet, és nem a legkönnyebben emészthető, az biztos, ahogyan az is, hogy Mad nem fog hirtelen felállni az asztaltól, vagy megundorodni a férfitól. Mindenkinek vannak rossz döntései, és nagyon nagy bizalmat jelent, ha ezt itt és most elmesélte neki a férfi, amit nagyon könnyű lenne elrontani. Akár csak annyival, hogy a fejét csóválja, miközben hátradől, így nem rezzenéstelen arccal, de kifejezetten érdeklődve hallgatja végig a dolgokat. Maga elé néz egy darabig, amíg megemészti a hallottakat, a férfi múltját, majd felnéz rá. És valahogy furcsa módon, mintha semmit sem változott volna a szemében. Nem lett gonoszabb, sötétebb lelkű, de csak aljasabb sem. Emberibb lett, és valahogy mintha közelebb lépett volna hozzá.
- Nem volt egy könnyű életutad, az biztos. Sok mindent átéltél és sok mindent megtanultál. De ez.. - és finoman felfordítja az egyik tenyerét, Perselus felé nyújtva. - ..ez a múlt, amit magad mögött hagyhatsz. Mert nagyon is élsz és létezel, és van, aki így is ugyanannak lát. - és érezhetően komolyan beszél. Egyáltalán nem ítéli el a férfit, ahogy gondolta, és sugallta, Piton titkai teljesen biztonságban vannak a nőnél, mert valahogy sokkal szebb jellemet lát benne, mint amilyen döntésekbe sodorta az élet folyamatosan. Mintha mégis egyenes gerinccel jött volna ki mindebből.
- Mik a terveid előre? - teszi még fel, persze nem egyből, hanem kicsit később, várva a kérdéssel, hagyja, hogy a szavak leperegjenek a férfiban, legalább valamennyire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 23:40

Arra hogy ne haragudjon az ő részéről is érkezik némi értetlen kifejezés, és látszik hogy meg érzi akaratlanul is Mad gondolatát arra, hogy esetleg távozhatna is, mert most, bár két mozdulatból, de ő ér Mad kezéhez. Az első mozzanatot alig észlelhetően megakasztotta, aztán hatarozottabban befejezte. Nem kifejezetten kézfogás, csak a nő kézfejéhez erinti az ujjait, marasztaló gesztusképp.
- Nem haragszom. És nem zaklattál fel. Hidd el, az máshogy néz ki. Csak... Nehéz olyasmit kimondanom, amin közel harminc.. éve, vagy még régebb óta ülök.- közli egyszerűen, még mindig van némi zavar benne, és Mad talán most helyre tudja tenni, hogy az arckifejezés és az össze préselt száj ezúttal csupán a fizikai nehézségét fejezte ki a kimondani kívánt dolgoknak. Noha nem baj ha félre erti Perszelust, legalább kénytelen egyenesebben, konkrétabban beszélni, illetve, minimun utána kifejtenie egy kicsit bővebben.
Közben maga is befejezi a levest, hátra dől a székben és egyenlőre nem szolgálja fel a második fogást.
Cserébe, el meséli a jóslatot ami miatt Lilyt voltaképp a halálba küldte. Az egyességet amit Dumbledoreal kötöttek, hogy kémkedés fejében Lilyék védelmet kapnak. És utána, hogy Harryt minden tüsszentéstől óvnia kellett végig és folyamatosan. Hogy Voldemort vissza térte mint Damokles kardja lebegett felette, de valahol legalább egy fikarcnyit felmagasztalta a céljait, még ha gyűlölte is az egészet. Készült rá, borzasztóan készítette magát folyamatosan a visszatérésre és nem odaadó hűségesen, legalábbis, nem Voldemort iránt. És hogy Voldemort halálát/eltűnését mennyire különösnek találja. És bár örül, úgy érzi valami sokkal súlyosabb döntés következménye az, hogy Voldemort... visszatérésének szánt évben, voltaképp megszünt mintha sosem létezett volna.
A testvériséges "kalandjába" még nem kezd bele. Egyenlőre hagyja hogy Mad ezt az egészet megeméssze. Neki is meg kell, hogy mégis ezt mind életében talán először mondta el bárkinek is Dumbledoreon kívül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 22:52

Ismeri ezt a szájat, de nem érti, mi hozzá ez a zavar, meg azt sem érti, mivel sikerült feldühítenie a férfit. Igazán nem akart semmi rosszat mondani. Aztán, ahogy hallja a szavakat, akkor megkönnyebbül, majd az utolsó szavakra kifejezetten elkerekedik a szeme. Egyszerűen nem érti, képtelen értelmezni, hogy ez a félmondat mit jelent. Megjelent, és most van valami izgalom az életében, esetleg, mint nőre tekintene, vagy egyszerűen csak nincsenek barátai és ebbe a magányba toppantott bele, ami ismét felfrissítette a férfit, és kirángatta a folytonos egyedüllétből és sötétségből.. vagy mindegyik egyszerre? Akár még az is lehetséges. De tény ami tény, hogy csak pislog vagy kettőt, enyhe pír szalad az arcára, majd el is suhan.
- Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. - eltöpreng egy pillanatig, hogy elmenjen-e, de érzi, hogy a férfi ezt egy cseppet sem akarja, így tol egy félmosolyt.
- De örülök, ha színt hoztam a szürke hétköznapjaidba. Vállalom a továbbiakban is. - hangja úgy cseng, mintha mi sem lenne természetesebb, és meghagyja benne azt a furcsa többértelműséget, amit maga sem tudott megfejteni. Hagyja, hogy a férfi maga értelmezze a szavakat, a maga módján és a maga érzelmeinek megfelelően. Most még nem kell tisztázniuk úgyse semmit. Aztán befejezi a levest, és kezeit az asztalra helyezi, finoman összekulcsolva, majd érdeklődő, kíváncsi, csillogó szemeket függeszt a férfire, de egy szót sem szól. Némán jelzi, hogy szívesen meghallgatja mind a két történetet a férfi szavaival, mert nem biztos az információiban, sőt, van amit nem is hallott. De nem akar ennek hangot adni, mintha.. azzal megtörne valamit.. mintha félne, hogy a saját szavaival megtöri a meghitt pillanatot, és Perselus szándékát arra, hogy beszéljen. És a szemeiben minden benne van. Az, hogy itt van, mint barát, hogy érdeklődik, hogy kíváncsi, és, hogy a férfi bármit is mond, biztonságban lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 22:32

Mély hallgatás aztán egy papír vékonyra préselt száj, nem azért mert dühös, hanem mert nehezére esik kimondania, szavakba foglalnia.
- Csak.. Hírtelen túl sok igazságot fedeztem fel a kimondott szavaimban.. És közben itt vagy te. - némiképp mintha zavarban lenne ahogy beszél, de nem az a kisfiús zavar. Ehhez működik, hogy mindvégig komoly marad közben. Viszont egyben lényegében kimondott mindent. Ha nem is pont úgy fogalmazta meg, hogy Mad a kijelentésére az élő cáfolat, valami ilyesmit szeretett volna kifejezni vele, ám ezt így kimondva.. Valamiért elhamarkodottnak gondolja. Mintha azzal, hogy kimondja, elűzhetné, vagy szerte foszlana. Többek közt túlzottan merész és konkrét és közben borzasztó törékeny kijelentésnek ítéli azt, hogy jelenleg Mad képviseli azt az apró ízt az életében, még ha átmenetileg is épp. Mondjuk úgy egy ilyen kijelentessel önmagát rémítené meg és Mad alá sem szeretne egyenlőre semilyen lovat adni... Főleg hogy nem ért a lovakhoz.

Az utolsóra szintén megáll és újabb hosszú csönd.
- Mennyire... Ismered a történetet, hogy miért kezdtem olyan hamar a tanári pályát? - talán egy kicsit túl messzi a kérdés és talán nem is feltétlen innen kellene kezdeni, de nem beszélt soha senkinek a részletekről. - És hogy Albus mivel bízott meg először a szabadságomért cserébe?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 13:36

- Ugyan már Per.. valamit elkezdtél az előbb. - néz kifejezetten kíváncsian, keresve a másik tekintetét, és azért unszolja. Na nem agresszívan, és ez érezhető is. Nem akar semmit sem kihúzni, vagy kikényszeríteni a férfiból, de utálja ezeket a félig befejezett vagy be nem fejezett mondatokat. És Piton sem az az ember, akitől oly szívesen eltűri őket. De nincs mit tenni, ha a szórakozott professzor nem akarja, akkor nem fogja elmondani úgy sem.
Az étel pedig kifejezetten finom, és kellemesen elvacsorázgat, tudja, hogy ebből most fel kell töltődnie, mert fognak még pakolászni is. De most nagyon jól esik ez a meleg leves, főleg, mert kint is hideg, nyirkos idő van. És nagyon reméli, hogy Piton sem fog megfázni, és valahol áldja a férfi intuícióját. Elázott - és ugyanazon estére húslevest készített. Van ebben valami nagyon is trükkös és hasznos rész. Na meg finom is. A férfi szavai azonban egy cseppet sem nyugtatják meg a nőt, és ennek a gondolatkörnek nagyon szívesen hangot is adna, de inkább csak elereszti a kanalát, és úgy figyeli a férfit. Megvárja az utolsó mondatokat is, és érzi, hogy ez igaz, de valami több van itt. Persze, összeomlott az élete, de nem kellene ennyire durván szétcsúsznia miatta. Vagy nem sokáig.
- Mit szólsz ahhoz, ha keresünk neked valami új célt az életedben? Most, hogy egymásba botlottunk a Minisztériumban és ismét egymásra találtunk, talán kihasználhatnánk a helyzetet. Nekem van rád időm, és itt vagyok, ha kell. - szórakozottan meséli egy kissé, a tényárjával játszva, majd az utolsó mondatnál egész őszintén néz bele a férfi szemeibe, és a kanalát is leengedi, megáll a mozdulatban, amiben eddig volt, és kivár. Kitartja a pillanatot, hogy hangsúlyt adjon neki. Persze tény és való, hogy Mad sokkal gyorsabban reagál dolgokra, nem visszhangoznak benne annyi ideig dolgok, mint Perselusban, így néha esélyesen érzéketlennek tűnhet, vagy rohanósnak, de igyekszik erre figyelni. Nem akarja a férfit siettetni semerre sem, sem magát reklámozni, de érzi, hogy nem kellene hagynia, hogy a másik elengedje magát. Elég baja volt a Minisztériumban meg az Azkabanban, ideje, hogy egy kissé felfrissüljön és újra élet költözzön belé - amennyire ez nála lehetséges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-20, 12:28

Természetesen sor fog kerülni a manuális pakolásra ia. Hiszen van is mit dögivel.
Eleve nem egy rugalmas ember, mellé még iskolás korától számítva magára is szedte az aranyvérűekre oly jellemző arisztokratikus modorosságot, csak épp minden puccos keret vagy különösebben nagy vagyon nélkül.
És ezt azóta is tartja.
A kérdésre megcsovalja a fejét.
- Felejtsd el! - mondja magához képest szórakozottan, leginkább amiatt, mert valahol túl sokat mondott vele és kozben abban a pillanatban el is bizonytalanodott benne.
Szerencsére az evés jóízűen zajlik. Elégedettséggel nyugtázta, hogy a nőnek ízlik.
- Elő szokott fordulni, hogy alszom is. - kelletlenül megköszörüli a torkát. Aztán az utolsó kérdésre leereszti a kanalát és lassan körül járatja a tekintetét a lakáson, aztán megállapodik Madeleinen.
- Némi.. célvesztettség. - direkt nem céltalanságot mond, holott az is bele illene a képbe. Újra enni kezd, de nem amiatt mert lezártnak tekintené a témát. Épp csak maga is meg kell hogy rágja mit mondott ki "nyilvánosan".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-19, 20:13

Mad egy cseppet sem bánja azt a két szörnyet, félreértés ne essék. A Mumus megviselte, így nagyon örül annak, vagy inkább nem bánja, hogy nem kell több dolgot kipucolnia, de ha befejezték a vacsorát, úgyis neki fog állni, legalábbis kérdezősködni, hogy mi van még. Mert arról volt szó, hogy pakolni fognak, meg arról, milyen jó lesz majd egy kellemes, laza este/délután mágia nélkül, mert az ráférne a hosszabb, Minisztériumi napok után, de úgy fest, ebben ma nem lett része. De, mivel tudja, hogy Pitonnak így tudott ma segíteni, így nem bánja, hogy lőttek a nyugis délutánnak. Valahol még élvezte is, főleg a pokrócot, meg a bort. És azt is, hogy nem dobták ki, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül. A megviseltség miatt nem tud minden apróságra odafigyelni, ami körülötte történik, de az nagyon jó érzés neki, hogy itt most csak lehet, és valamennyire oda van rá figyelve. Meg itt nem kell megfelelnie semminek és senkinek - még Perselusnak sem. És ez már hatalmas könnyebbség és nyugalom.
Nem várja el, hogy kiszolgálják, pusztán hagyja, hogy Piton kiélje a merevségét, meg az úriember mivoltát, ami kifejezetten imponáló a nő számára. Lassan biccent, amikor leültetik, majd behúzza a széket, és finoman beleszimatol a levesbe, amiből szednek is neki. Kézzel jelzi, amikor elég, majd szépen pakol bele mindenfélét, amit csak lát, és ami csak előtte van. A válaszra és a gonoszkás mosolyra félredönti a fejét, finoman, és felhúzza egyik szemöldökét. Várja a mondat végét, és igaziból nem is érti teljesen.
- Ezzel mire célzol? - teszi fel a kérdést végül, és igencsak érdeklődve fürkészi a másik arcát. Aztán elmosolyodik, ahogy látja a mély töprengést a férfi arcán, és ahogy ezt nézi, önkéntelenül átnyúl az amúgy nem túl nagy asztalon,és finoman megérinti egy pillanatra a férfi kezét, miközben éppen szed magának. Nem fogja meg, csak hozzáér.
- Nem kell ennyit gondolkoznod, meg köntörfalaznod. Arra vagyok kíváncsi, ami a fejedben van. Érdekel, mit gondolsz, és hogyan érzed magad. - a hangja egészen dorombolós, miközben visszahúzza a kezét, megkavarja a levest, beleszimatol, aztán egy aprót bólint.
- Jó étvágyat! - és belekóstol a levesbe. - Nincs mit letagadnod, ez kifejezetten ízletes. - dicséri meg az ételt, majd jóízűen falatozni kezd belőle, miközben persze hallgatja Piton szavait, és magában kifejezetten örül, hogy a férfi ennyit beszél. És nem is panaszkodik. A férfi egyre több meglepetéssel rukkol elő ezen az estén. A macskás dologra azonban önkéntelenül is elneveti magát, kezét a szája elé kapva, mert eléggé nevetséges a helyzet, ahogy elképzeli.
- Perselus! - szalad ki a száján, majd tovább hallgat,és amikor azt hallja, hogy milyenek az éjszakák, kissé felszaladnak a szemöldökei, de semmi erős érzelmet nem fejez ki. Sem riadalmat, sem ijedtséget, vagy aggódást, mert nagyfiúról van szó, tudja, hogy mennyit meg hogyan akar pihenni, illetve, mivel akarja tölteni az éjszakáit.
- Nyugtass meg, hogy azért alszol is néha, és nem minden éjszaka a víz mellett sétálsz.. Mi okozza álmatlanságod? - kérdezi teljesen kedvesen és érdeklődően. Nincs semmi számonkérés, vagy túlzott aggódás a hangjában. Bár tény, ami tény, elég nyúzottan fest a férfi általában, ami nem sok jót sejtet. És azt sem érti, hogyha nem alszik, miért nem kever valamit, amitől pedig tudna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-19, 01:11



Mad & Perselus






A két szörnyet valahol rettendően röstelli, és végtelenül elcseszettnek érzi, hiszen két olyan bestia, amikkel, ha nála lenne a pálcája, valószínűleg nem olyan könnyeden mint Mad, de sokadszori nekifutásra kitakaríthatná a lakásából. A padlásszörnynek se volt nyoma, ameddig Perselus kézben tartotta a dolokat. Most azonban…. mindenki az életéből lakmározik. Igen, férfiúi büszke hattyúhalál! Mad azonban ez alól az egész alól kivételt képz.
A két szörny hatástalanítva lett és valószínűleg, Perselusnak így hirtelen nem is lenne pofája ráuszítani Madeleinet olyasmikre amik a lakás rejtett részein tanyáznak esetleg… Főleg hogy azokról ő sem tudja, hogy mik is pontosan. De azon kívül, hogy nem fér azokhoz a helyekhez, egyenlőre nem befolyásolták a további életterét.
Perselus, nem tud direktbe jópofát vágni, na jó de tud, hiszen erről híres, de csak cél és elkötelezettség fejében képes rá és akkor sem feltétlen minden helyzetben, minden személlyel.
Ha Mad nem foglalkoztatná, nem hagyna benne egyetlen kérdést sem, illetve nem találná tényleg kellemesnek… minden bizonnyal, inkább kifizette volna azt a zsák pénzt, vagy megkéri Dumbledore-t, vagy valami mérgesgázos főzetet robbant a lakásában, ami minden kifüstöl, ő meg ameddig szellőzik, vagy hat a közömbösítő, sátrat ver valamelyik parkban.
Nem. Ha valaki nem szimpatikus neki, vagy túl sok, ha csak nincs kényszerhelyzetben, önszántából, biztosan a közelébe sem megy.
Nem udvariaskodna, vagy csak amennyit kötelezően kell, nem ment volna el zuhanyozni előtte… bár valószínűleg az esetben nem is neki kellett volna. És miután Mad végzett volna a két bestiával, ráküldi a többire, majd… kifizette volna és kirakja. Minden, lelkiismeret furdalás nélkül.

Madeleine asztalhoz ül, hang nélkül besegíti a széket a nő alá, továbbá viszont rábízza.
A leveslé, a cérnametélt, a főtt zöldségek és a levesbe főtt hús is külön van porciózva, minden, egy egy veszedelmesen öreg, metszett üvegtálba. Bár a levesbe valók, kisebbben vannak.
Mer a levesből Madnek, ami aranysárga és finoman fűszeresen illatos. Ahogy annak lennie kell.
A bájitalmesterre, ha nem is mondhatjuk hogy mesterszakács, vagy konyhatündér, azért… érti a dolgát. A nő szavaira gonoszkás mosoly ül meg a szája sarkában.
- Letagadnám, ha a bájitalokhoz értenék, de főzéshez nem. Legalább az ételnek amit készítek legyen íze, ha már az életemnek… kevésbé. - azt nem teszi hozzá, de látszik rajta, hogy most Madnek hála elgondolkozott azon amit kimondott és talán még azt is fontolgatja, hogy visszaszívja.
Mer magának is, mindenből egy kicsit, ránézésből madáradagot eszik. Fránya reflux… Na jó nem amiatt.
Asztalhoz ül maga is. - Jóétvágyat!~ mondja csak egyszerűen, közben Mad kérdésén gondolkozik el. És látszik, hogy többször átfogalmazza, hogy ne csak folyamatosan a rossz legyen hangoztatva. Gőz erővel kutat valami vidámabb dolog után.
- Egészen… új. Annak ellenére is, hogy a nyarakat itt töltöttem többnyire… - önkénytelenül, addig nem kezd el enni, ameddig Mad nem tette meg.
- Még Mrs. Callmer is egészen elviselhető amikor épp magánál van, vagy nem üvölt a TeleViziója… - eltűnődik. - Annyira egyszerű lenne helyre rakni az öreglányt. - apró fintor, megcsóválja a fejét, majd szusszant egyet. - Ha véletlenül egyszer össze futsz vele józanul, azért ne kérdezd meg, hogy én adtam-e neki valamit, mert ha nem vigyázol ott ülsz a fotelében, négy macskával, kezedben egy bögre pálinkával és hallgathatod, az élettanácsait.. meg... női praktikáit. - jegyzi még meg megfontoltan, kissé túl tárgyilagosan, de azért érezhető némi oldódás, most nem kifejezetten a panasz szólt belőle.
- Mindegy.. Egyébként, hétvégente vásár és piac szokott lenni. Éjszakánként pedig, a környék ellenére, mindig frissítőek a séták a folyó miatt. - ha őszinte akar lenni, önmagát is meglepte bőbeszédűségével. És ha valamivel, hát most elárulta magát, hogy egyébként nem nagyon alszik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-16, 21:42

A semminél Madeleine is több, az már biztos. Ezt főleg az tudja, aki sokáig tartózkodik a nő társaságában. Annak kifejezetten sok is tud néha lenni a nő, meg vészterhes, és ehhez hasonló,nem feltétlenül pozitív dolgokat tudnak róla mondani. Míg, akivel jóban van, azok az ellenkezőjét is megtudják erősíteni. És az is biztos, hogy Mad ingyen dolgozik, még élvezi is, egy picit nem kell mágiát használnia, nem azért van valakivel, mert hasznos, és talán egy kicsit ki is kapcsolhat Pitonnál. Legalábbis így gondolta.. aztán itt volt ez a két szörny.
Alapvetően azonban szívesen van a férfival, és valahogy ismeri annyira, és látja rajta, hogy nem igaz az, amit a lapok cikkeznek. Vitrol vitriolos cikkeit sose szerette, sose hitt nekik, és mivel bent dolgozik a Minisztériumban, meg a Parancsnokságon is megfordul néha, pontosan tudja, mi a helyzet. Látja a belső harcokat, tudja, hogy kellenek néha bűnbakok, hogy a rendszer működjön, és tény, hogy Perselus a lehető legrosszabb helyen volt a lehető legrosszabb pillanatban, és nem volt mit tenni. Nincs annyi amneziátor, amennyivel ezt ki lehetett volna mosni az emberek agyából. Vagy mindenkiből pép lett volna. Ezt a balhét el kellett vinni.
És a jelenlegi este, az tényleg valami egészen nyugodt dolog a nő számára, és ami a legfurcsább, tényleg élvezi Perselus társaságát, nem csak kamuból mondta a múltkor sem. Van valami a múltból, ami jó, valami, ami most jó és izgalmas, és éppen ezért előremutat a jövőbe is, talán. De ha előre is mutat, nem kell rajta gondolkodni. Nosztalgikus, örök jelen. Élvezi, ahogy a férfi egész ügyes kezekkel és ujjakkal látja el a kezét, nem is bántja, nem is fáj. Ahogy feláll és átsétál, leteszi a lábait, kibújik a pokrócból és ő maga is átsétál az asztalhoz, a maga elegáns ruházatában, ami ismét láthatóvá válik. Hiába a harc, meg a küzdelem, valahogy nagyon is csinos és elegáns, mintha semmi sem történt volna. Finoman biccent, majd leül az asztalhoz.
- Egészen felcsigáztál, már alig várom. Ha csak feleannyira főzöl jól, mint amilyen jó az ízlésed, máris az egyik legfinomabb vacsora vár rám. - dorombolja, miközben beleszagol a leves illatába.
- És mondd csak, hogy érzed magad? Milyen érzés itt élni? Úgy értem.. kibírható azért? - érzi a választ, de szeretné a férfitól hallani, miközben tekintetét és mimikáját fürkészi, mert az többet árul el szavainál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-15, 21:50



Mad & Perselus






Nem voltak ennyire jóban, de valljuk be, jelenleg semmi nincs ami kitöltse Perselus fejét, mint például annak idején Lily vagy a fekete mágiában való elsüppedés, gyakorlása, vagy Potterék utálata. Most csak egymaga van, egymaga és az élet felhígult keserűsége.
Nem érzi, hogy e téren rokonlélekre akadt volna Madeleineben szó sincs ilyesmiről. A nőt nem látja besavanyodottnak.
Valamiért kellemesnek találja a nő közelségét, de koránt sem érzi úgy, hogy készen állna jelenleg pár percnél tovább, mint azt a példa is igazolta, ebben a közelségben fürdőzni. Nem Madnek szól. És talán jelent valamit az is, hogy Madtől segítséget kért... illetve, hogy Mad felajánlását a segítségre elfogadta. Nem mondhatni azt sem, hogy spontán felindulás volt, Mad ismeri, amennyire ismeri, és az jelenleg pont elég. Kellő ideje nem látták egymást, mégsem teljesen idegen.. és él. Megkérhetett volna akárkit, hogy pucolja ki a lakást, letehetett volna az asztalra egy zsák pénzt, végig nézhette volna ahogy házkutatnak, felügyelhette volna, hogy ne foglalják le a készleteit, vagy ne lopják el őket, számára tökéletesen ugyanazt jelentette volna. Végig nézhette volna, ahogy tetőtől talpig felforgatják az egész lakását, ahogy a méregetik mint harcképtelen sötét alakot akiről a Próféta minden mocskot cikkezett és még fizethet is mindezért... és... a legkevésbé volt most erre szüksége. Épp elég a szomszédokkal harcolnia, vagy épp kommandóznia, hogy bejusson a lakásába minden különösebb incidens nélkül.
Nem. Jelenleg az hogy Madel takarítják ki az egész zegzugos cellaszűk kócerájt, és mindezért egy vacsora, nem tűnik nagy áldozatnak.
Az más kérdés, hogy menet közben fel fel sejlik Perselusban valami olyasmi, hogy Mad... érdekli, ezt azért még helyre kell tennie, hogy voltaképp miként is. Vagy pontosan mit is vált ki belőle, mikor elveszik Madeleine zöld szemeiben. Nem mellékesen különösen ügyelve rá, hogy semmiféle párhuzamot ne húzzon... a zöld szemek között...
Elmatat a nő kezének ellátásával. Aztán mikor végzett csak elnéz ő is az asztalka felé, ami tulajdonképpen nincs is messze tőlük. Nagyjából fél lépés a kanapétól. Az asztalon egy réges régi üvegtálban leves gőzölög, egyszerűen, de elegánsan van terítve, poharak mindkét fő számára. A kérdésre feláll
- Csak... egyszerű tyúkhúsleves. Másdik körnek pedig... hát.. majd meglátod.- elpakolja az elsősegélyes holmikat és arra felé veszi az útját. Kihúzza a széket, Mad számára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-15, 16:03

Ez történik, ha valaki felbukkan a múltjából. És ami a legizgalmasabb, Mad nem emlékszik, hogy régen ennyire jóban lettek volna a férfivel, mármint annyira, ami megalapozná azt, ahogyan most vannak. Akár most itt, a kanapén, egymásnak dőlve és eléggé kifáradva. Akár korábban a tea mellett. Bár ott még mintha tartották volna azt a bizonyos három lépés távolságot, de mintha ez lassan kezdene egészen eltűnni, és a mai nap is rátesz erre pár lapáttal. Bár tény, hogy Mad jelenleg nem sokat fog fel a dolgokból, még mindig a rémalak lebeg a szeme előtt, aki a fürdőszobában vele szemben állt, és annak ádáz tekintetét látja maga előtt.. nemhiába, a Mumusa gyenge pontokra megy rá. Szerencse, hogy ez nem volt egy nagyon erős példány.
A nő kifejezetten élvezi ezt a pár perc néma csendet, és nyugalmat, és valahogy a másik közelsége, a pokróc melege és a bor utóíze egészen kellemes hatással van rá, a légzése kezd visszaállni a rendesbe, és olyan nyugodt és békés most minden. Neki aztán nincs ilyen érzése, hogy valamit csinálnia kellene, ellenben a férfival, aki meg is töri az idillt. Érzi,ahogy Perselus megmozdul,ezért felegyenesedik, és pislogva nyitja ki szemeit.
- Rendben. Köszönöm, de igazán nem vészes. Nem volt olyan nagy az a bestia.. - elmosolyodik, miközben Perselus visszaül mellé. - És ősöreg sem, főleg, ha annyi idős, mint Te. - toldja a végére kissé játékos mosollyal. Jobban van, határozottan jobban, vége a Mumusnak, vége a padlásszörnynek, és éppen ezért elnéz a férfi feje mellett, felett.
- Mivel készültél ma este? - néz el a férfi feje felett, majd szemei letévednek a férfi arcára, és annak fekete szemeibe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-14, 22:32



Mad & Perselus






Jelenleg tele van ellentmondással és szociális gáttal. Másféle modorossághoz szokott eddig, de Madeleinet mégsem kezelheti úgy mint McGalagonyt, vagy bármelyik felnőtt nőneműt az iskolából... Hozzájuk nem fűzi semmi. Semmi kollégákon túlmenő gondolat. Jó kihez hogy, kor miatt is, de a lényeg talán érthető.
Érzi, hogy reszket, és hogy valószínűleg épp nem a hideg miatt. Nem löki el, hagyja, hogy a nő támasznak használja. Aztán hogy ne csak egy darab kőtömb legyen, bele kortyol a borba, majd Mad vállára teszi a kezét. A mozdulat olyan óvatos, hogy elsőre valószínűleg simításnak hat. Ahhoz képest, hogy csak ott felejti a karját, nagyon mérsékelten, de akad a mozdulatban valami vigyázó.
Most ő melegíti a nőt. A légzését nagyon igyekszik tudatosan nyugtatni.
Ő sem bánja ezt a pár néma percet, és azért rá rá sandít Madre, még ha nem is él azzal, hogy viszonozza a fejhajtós mozdulatot, Mad érezheti a nyaka mozdulatából, hogy felé fordult és rá figyel.
Amit viszont képtelen kizárni, az Mad hajának az illata...
De mindig jön valami ami kizökkenti a pillanatból, jelen esetben az, hogy felfedezi Mad sebes kezét. Pár perc után megtöri az idillt. Tudja, hogy Mad el tudná látni a sebeit, de valamit muszáj csinálnia. Egyenlőre a fent tanúsított időnél hosszabban sajnos nem tud megülni egy ilyen helyzetben. Hogy pontosan miért az kérdéses.
- Ellátom a kezedet. - mondja csak higgadtan, és elereszti a nőt. Pár pillanatot matat a kanapé mögött, majd elő szed egy kicsi tégelyt meg némi kötszert.
Vissza ül Mad mellé, a sérült oldalára, és magához veszi a nő kezét. Bár nem gyógyító, a főzetekhez ért és a manuális ellátáshoz is amíg egyszerűbb esetről van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-14, 22:10

Ahogy a férfi az ajtóhoz simul, akár más vége is lehetne a dolognak, és bár Mad szívesen játszik el néha a gondolattal, meg a másik emberrel, ahogy érzi a férfi pillantását, és tekintetét, ahogy elveszik benne, és elréved valahova,mégis egészen rá koncentrál, egy pillanatra zavarba ejti. Vagy talán nem is ez a jó szó. Sokkal inkább ő maga is mintha elveszne a pillanatban, de aztán csak a habra kerül a sor, és a pillanat el is tűnik, ahogy Piton is zavartan nyúl a nyakához. Mad pedig elmosolyodik, és nagyon nem tudja, mi is van most itt. Hol elveszik a szemeiben, hol pedig kifejezetten elutasítja a közeledését, aztán néha bocsánatot kér, amikor faragatlan, vagy bunkó volt. Nem nagyon tudja a férfi reakcióit hova tenni, ezért most félrerakja, és eltűnik a fürdőben.

Ahogy kilép, és Piton elkapja, szinte nem is nagyon érzékeli még a valóságot, és teljes súlyával - ami nem sok - a férfira nehezedik, hozzá is bújva egy kissé, majd amikor megkapja a pokrócot, keze elkapja Perselus kezét, egy kis ideig tartja, majd hagyja, hogy a férfi keze kicsússzon a kezéből, a pohár bort pedig elfogadja és belekortyol. Finoman bólint, jelezve, hogy mennyire finom, egy laza mozdulattal le is húzza a pohár tartalmát, majd a poharat letéve az asztalra, felhúzza a lábait, beburkolózik a pokrócba, és mivel Piton ott ül mellette, a fejét a férfi vállaira hajtja,remélve, hogy az nem fogja ellökni. Lehunyja a szemeit, és finom remegés fut végig a testén. Direkt nem csinál ilyeneket nyitott ajtók mellett, és bármennyire is jóban vannak, azt, hogy mi a kriptonitja, hogy mivé alakul át a Mumus, amikor elé kerül, nem árulja el. Főleg, hogy a Mumus egyébként is a gyengéje, és ez szerencsére valami gyengébb lény volt, ezért győzte le egészen könnyen a nő. A kérdésre persze akar válaszolni, de valahogy a nonverbális kommunikáció most sokkal jobban megy. És néhány hosszabb percig, pillanatig inkább csak pihen a férfi vállára hajtott fejjel, lehunyt szemekkel, mintha ezzel is csak azt jelezné,hogy él, megvan, de kér egy kis időt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-14, 22:00



Mad & Perselus






Ha így elé lépnek, csak kihúzza magát. És kissé zavartan simul az ajtónak, nem feltétlen elhúzódni akar, csak ez most így..annyira közvetlen számára. Mad arcát nézi egy rövid pillanatra, és még ha nem is tükröződik egyéb kifejezés az övén, valahol elveszik a nő vonásaiban, amit csak az tör meg mikor felhívja a figyelmet a habra. Elszakítja a tekintetét és a nyakához nyúl, hogy letörölje.
-Akad. - mondja a borra. Néz Mad után ahogy eltűnik a fürdőben, majd neki áll megteríteni el is jut voltaképp a végéig, de minden egyes hallgatás ami a dulakodást követi, megállásra készteti és bizony felgyűlik benne egy igen rossz érzés. Mélységesen hálás azért, hogy a nő ezt bevállalta. Egy mumus meg tudja dolgozni az embert. Még őt is, aki egyébként híres arról, hogy elzárja az elméjét. Az utolsóként beállt csöndnél azonban habozás nélkül az ajtóhoz lép, és bár tudja, hogy nem fog belépni, hiszen Mad bezárkózott, mikor kijön ott várja helyben. És ha lecsusszanna az ajtóba most lesz aki elkapja. - Ne a hidegre ülj! - Piton csak kimérten alá csúsztatja a karjait és felnyalábolja. Egyszerűen a kanapéhoz lép vele és arra rakja le. Az előtt a kis asztalon lett amúgy is megterítve. Némán Mad vállára terít egy pokrócot és a felkínálja neki azt a pohár bort, maga is a kezébe veszi a sajátját. Vörös, száraz, de azért finom. Leül mellé ránéz fürkészőn, a fejébe még mindig nem bele mászva.
- Köszönöm. - mondja csak egyszerűen, noha furdalja a kíváncsiság, hogy Mad vajon... mit látott vagy tapasztalt. - Hogy... vagy? - mást kérdezett volna, de végül másképp fejezte be, kissé sután hangzik ugyan épp a dolog, de lényegében ez is érdekli. Nyilvánvalóan az a része immár, hogy azon kívül, hogy megviselten.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-14, 21:17

Mad csak arra gondolt, hogy nem akarja, hogy a férfi feszengjen, és kínálgassa, hanem érezze magát otthon, Mad majd elnavigálja magát, ha pedig majd arra kerül a sor, akkor úgyis szólni fog, és akkor lehet úriember. Semmi több. Vagy semmi konkrét. Meg nem akar egy felessel vagy sörrel indítani, ha még dolgozniuk kell, meg szörnyeket akar elűzni, mert azt szívesebben teszi józanul. És egyébként sem az az iszákos típus, ahhoz alkalom kell, meg társaság, meg valami nyugodt körülmény. Azt meg úgy fest, meg kell teremteni. Meg egyébként is segíteni jött át, nem inni. Persze annak is meglehet a maga helye az estében, de nem nyitánynak. A férfi válaszára csak elmosolyodik, és finoman a fejét csóválja, majd jelentőségteljes pillantást vet rá.
- Ne butáskodj. Perselus.. - mintha nem is lenne mit hozzáfűzni, ezért csak ennyiben hagyja a dolgot, aztán nekiveselkedik a munkának.

És ahogy a kezén igazgatja a sebeket, és meghallja, hogy mi is történik a fürdőben, meg a férfival, aztán látja, ahogy kivágódik az ajtó, és megjelenik Piton. Nem szalad pír az arcába, és nem lesz vörös, de a szemei kitágulnak, ahogy a férfi megjelenik.. és nem biztos benne, hogy azért, ahogyan látja őt, vagy azért, amiben.. az idegesség, a félelem nem kifejezetten az az állapot, ahogy a férfit látni szokta. Bár tény, mostanában nem szokta látni a férfit. Nem mozdul semerre, meg se rezzen, csak ül, és figyeli, ahogy lassan eloldalog. És a kezében a kötszer helyett máris villan a pálcája.
- Csak nyugodtan. - morogja ő is az orra alatt, és amikor Piton visszaér, és érezhetően még mindig feszült, meg ideges, akkor Mad egy kedves félmosollyal áll fel a kanapéról, és sétál el a férfi elé, majd megáll, vele szemben, már-már zavarba ejtően közel.
- Egy kicsit habos maradtál. - kacsint rá, és finoman int a nyaka felé, ahol valóban még maradt egy kis tusfürdő hab, de nem ér hozzá, megjegyezte, hogy a múltkor sem volt a férfi kedvére a túlzott közeledés. Aztán finoman bólint.
- Ha van valami vacsorához illő borod, annak örülnék. És amíg megterítesz, addig én elintézek még egy jövevényt. - nem kér engedélyt, igazából csak közöl, de a hangjában érezhető, hogy reméli, a férfi nem bája. És ezzel a mozdulattal fordul meg, és csusszan be a fürdőbe. Halkan kattan a zár, a nő már bent is van, és ismét kattan a zár.. Aztán enyhe dulakodás.. aztán csend. Túl nagy, túl mély csend.. majd újabb dulakodás hangja, és a nő enyhén riadt,de annál határozottabb hangja, és ismét a néma csend telepszik rá a fürdőszobára. És mindeközben kicsit több idő telik el, mint ami normális lenne. Kevés dolog van, amit Mad erején és tapasztalatán kifog, de a Mumus nincs kifejezetten a kedvencei között. Halkan kattan a zár, és a nő kicsusszan az ajtón, amit becsuk maga mögött, de érezhetően nincs a legjobban. Lerogy az ajtó elő, hátát nekiveti az immár megint zárt ajtónak, amit könnyed kézmozdulattal és varázslattal zárt be, és az arca valahogy a szokottnál sápadt, a pálcás keze pedig szépen a földre hanyatlik. Lábait felhúzza, és a szíve érezhetően hevesen dobog. DE nem azért, mert belebotlott a férfi illatától terhes légbe, vagy valamelyik levetett ruhadarabjába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 164

TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth 2018-08-14, 21:00



Mad & Perselus






Mad nem akarja, hogy zavarban legyen a jelenléte miatt? Elgondolkozik, hogy ezzel Mad most arra célzott, hogy ha inna zavarba ejtő dolgokat tenne, vagy úgy érzi, szolidaritásból Perselus kötelezőnek venné, hogy ő is igyon? A konkrét választ sosem tudjuk meg, legfeljebb ha valóban isznak mást is vízen kívül. Megrándul csak a szája sarka, azonban a rákövetkező mondatra egy pillanatra, mintha valami... ijedt kifejezést lehetett volna felfedezni sötét szemeiben.
- Azt... igazán megköszönöm!- közli kelletlenül, bár voltaképp mérhetetlen hálával. Annyira azért még nem tárulkoztak ki egymásnak hogy csak úgy rányitogasson... amúgy is az ilyesmitől iszonya van azóta, hogy Potterék azon a bizonyos napon nem csak fellógatták, de a gatyájától is megszabadították egy egész udvar előtt... Szörnyű, hogy az az élmény azóta is kísérti. Reméli a lefolyóban tanyázó mumus marhára alszik és megússza valami borzasztóan kínos incidens nélkül az esetet. El is vonul egy tiszta törülközővel, ameddig a nő kézbe veszi a dolgokat.

Mad a kanapén ül és a csuklóját gyógyítgatja ápolgatja, amikor is valami fergeteges csitt-csattot, harsány sziszegő fojtott félszavas káromkodásokat hallhat a fürdőből végül kinyílik az ajtó, de épp csak annyira, hogy Perselus ki tudjon csusszanni rajta, voltaképp egy szál, derekán szorosan átkötött méreg fekete, hosszú fürdőköntösben.. amiben egyébként Mad felismerheti a végzős dísztalárját Perselusnak.
Hátát az ajtónak vetve igyekszik vissza szorítani azt ami odabent van, mert hogy az meg igyekszik kifeszíteni az ajtót. Piton állkapcsa megfeszülve épp csak nem remeg, nyakán az inak izmok pattanásik feszültek és vérnyomásáról, nyakán feszülő erei tanuskodnak leginkább. Végül pillanatokon belül képes rendezni a gondolatait majd csak maga mellett hátra nyúlva rázárja az ajtót a kijönni kívánó mumusra. És nem nézve Madre, még bőven csöpögve, mezítláb egy apró ajtó mögé vonul el.
- Bocsáss meg... egy pillanat. - mormogja el még menet közben... Kicsit sokkot kapott, de mire vissza tér már nyoma sincs. Fekete garbó, fekete nadrág, semmi extra a haja még vizes, de már tiszta. Kezét még az ajtóra simítva hagyja széttárt ujjakkal, mintegy támasztékképp.
- Együnk. Mit szólsz? - nyel egy jókorát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Cokeworth

Vissza az elejére Go down

Cokeworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-