ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Kalandmester
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Alison Fawley
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Marietta & Astrid I_vote_lcapMarietta & Astrid I_voting_barMarietta & Astrid I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Marietta & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-11-14, 22:02



Astrid && Marie


Astrid-nak igaza van. Hiába mondom azt magamnak, hogy valamitől - ha mást nem az időtől -, majd könnyebb lesz, de ezt eddig nem tapasztaltam. Csak rosszabb lesz, mert az, hogy tudom apa állapotát, csak arra tereli a figyelmemet, ha vele vagyok. Nem tudok nem figyelni rá,
[You must be registered and logged in to see this image.]
egyszerűen ez túl sok, és hiába tudom tökéletesen az állapotát, ez egyáltalán nem jelent semmit. Az idő hazudik, mert hiába mondják, hogy időnk, mint a tenger, ez nem igaz. Mindig attól félek, hogy a bagoly bármikor megérkezhet a hírrel, s ha nem jön meg a szokásos időpontokban apu levele, már attól is kissé megijedek. Aztán persze csak kiderül, hogy a bagoly öreg volt vagy fáradt.
Tudom, hogy Astrid elvesztette már a szüleit, s így ő igazán át tudja érezni a helyzetemet. Talán azzal, hogy sosem lesz könnyebb, arra célzott, hogy tényleg soha. Ha mégsem, akkor is van értelme ennek a magyarázatnak. Idő előtt elveszíteni valamelyik szülődet, s végignézni, ahogy haldoklik... Ezt senkinek sem kívánom, túl sok szenvedéssel és aggodalommal jár. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas önuralomra is szükség van mellette, hogy ne sírjon folyamatosan az ember. A lényeg az, hogy ez az egész minden szempontból nézve szomorú és tragikus, sehogy sem tudjuk túltenni rajta magunkat.
- Oh, hát akkor ezt is köszönöm -
mosolyodom el, mikor felajánlja, hogy ő bármikor meghallgat. Talán a végén még kiderül, hogy van köztünk valami hasonlóság a szülői halálokon kívül, és többek leszünk, mint két évfolyamtárs, aki néha összeül beszélgetni. Eddig nem gondoltam bele ilyenekbe, hiszen ott van nekem Cho, aki már első óta a legjobb barátom, azonban ezt a helyzetet ő nem hiszem, hogy igazán át tudná érezni.
- Persze, az jó lenne, csak akkor még felszaladok a papírokért és a borítékért -
válaszolok gyorsan, s már megyek is fel a már említett dolgokért. Kórlap, levél, toll, boríték. Azt hiszem minden megvan, így már megyek is vissza a klubhelyiségbe, majd Astrid-dal együtt elindulunk a bagolyház felé. Útközben ő más irányba megy tovább, s ekkor elköszönök tőle, majd elválnak útjaink, én pedig megyek tovább a baglyok felé, remélve, hogy van ott még olyan madár, aki nem landol borzalmasan. Anya kiakadna, ha megint összetörik egy váza...

356 ▲ én is köszönöm a játékot veryhappy[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-11-13, 12:24


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Egy ideje ismerem már Marie-t, ezt az információt mégse tudtam még róla. Persze nem meglepő, az ilyesmiről senki se beszél szívesen. A halál fájó és nehéz dolog, nehéz megbírkózni vele, elfogadni azt, de neki muszáj megtennie, mert sajnos vannak dolgok, amelyeket még a mágia se képes teljesen rendbe hozni, bár lassítani talán igen. Átölelem, amikor elsírja magát, úgy hiszem, hogy ez segíteni fog neki, nekem is mindig segít, ha sírok vagy bajom van, ha van valaki, akire számíthatok.
- Sajnos sehogy se lesz könnyebb. – sóhajtok fel és bár nem ezt a választ várja valószínűleg tőlem, mégis, nem akarok hazudni neki. Jobb az igazság néha, még akkor is, hogyha sokan a kegyes hazugságot részesítik is előnyben. Próbálok tanácsot adni, mondani valamit, amivel talán jobb lesz, de én is érzem, hogy nem megy ez nekem, talán azért se, mert az én szüleim se élnek már, és bár már több év eltelt, még mindig nem voltam képes feldolgozni az elvesztésüket, bár valamennyivel talán tényleg könnyebb. Legalább már nem kínzom magam úgy, olyan szinten, mint régen.
- Ne kérj bocsánatot, ha bármi van, én szívesen meghallgatlak. – miért ne kerülhetnénk mi is közelebb egymáshoz? Semmi se állítja meg a dolgot, tehát tényleg szívesen meghallgatom máskor is és ezt az arcomon lévő apró mosoly jelzi is a számára, miközben eleresztem. De nem akarom, hogy most megmaradjon ebben a letargiában, így felkelek, majd a másikra pillantok.
- Elkísérlek egy darabig a bagolyházba, ha nem bánod. – aztán majd valahol útközben leválok tőle. De a mai nap után rám férne egy kis séta, nem akarok itt ücsörögni a klubhelyiségben. Ha tehát Marie felmegy a szobájába, megvárom, amíg lehozza a levelet, majd együtt hagyjuk el a tornyot és válnak el útjaink pár perc múlva.

//Akkor ahogy megbeszéltük, zárót írtam és akkor köszönöm szépen a játékot! Smile //

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-11-10, 21:36



Astrid && Marie


A furán fogalmazást még enyhe kifejezésnek mondanám néhány részére a kórlapoknak. Azok az idétlen rövidítések, amik miatt néha három könyvet kell átolvasnom, hogy rájöjjek, mégis mit takar, néha már megőrjítene. De tényleg, olyan nehéz lenne normális, érthető nyelven
[You must be registered and logged in to see this image.]
megfogalmazni a problémákat? Olyan nagy kérés lenne?
Csak nem tudom kimondani azt a bizonyos szót. Az állapotot, ami a végét jelenti mindennek. A pillanatot, amitől kezdve már semmi sem lesz ugyanaz. Apa még itt van velünk és mindenben segít nekünk, amiben tud, rengeteg tanácsot ad és mindig érzem a leveleimben a benne felgyülemlett hatalmas szeretetet, valamint a megbánást, mert ő is nehezen tudja elfogadni, hogy majd itt kell hagynia minket. Csak sírok és arra eszmélek fel, hogy Astrid átölel.
- Nem tettél semmit, attól csak könnyebb lesz, ha beszélek róla -
mondom suttogva a könnyek között. Igazából tényleg így van. Ha megoszthatom valakivel az érzéseimet, akkor könnyebb lesz később elfogadnom. Éppen ezért volt hatalmas megkönnyebbülés, mikor Cho-nak is elmondtam. Apa úgy gondolja, hogy ha ettől nekünk jobb, akkor osszuk meg a barátainkkal ezt a problémát, mert tudja, hogy akkor ők mellettünk állnak majd végig és utána is, hogy megkönnyítsék számunkra a visszatérést a rendes kerékvágásba.
- Igyekszem, bár ez több száz kilométeres távolságból nem könnyű -
válaszolom Astrid tanácsára. Mindent azért csinálok, hogy apa boldog legyen és érezze, nem volt hiába semmi sem, amit csinált. Ezért akarok én is auror lenni, mert ezzel még közelebb tudhatom majd magamhoz és egy részem úgy érzi majd, hogy mindig velem lesz. De ez így is van. Apa emléke sosem fog elmúlni, azután, hogy elmegy, bennünk továbbra is élni fog, továbbra is ugyanúgy fogjuk őt szeretni és örökre hiányozni fog nekünk. Rengeteget köszönhetünk neki, főleg Abi, aki rengeteg dologban hasonlít rá, talán ezért is lesz neki nehezebb majd őt elengedni...
- Köszönöm -
csak ennyit tudok kinyögni, mert erre nem lehet mást mondani és már megszoktam, hogy mindenki sajnálgat minket emiatt aki tud apa betegségéről. Még szerencse, hogy nem kotyogjuk szét mindenkinek, mintha olyan nagy hír lenne... Utálnám, ha a fél suli tudná és emiatt szánakoznának fölöttünk. Kikeresek egy zsepit az egyik zsebemből, megtörlöm a szememet, majd kifújom az orromat - sosem értettem, hogy a sírástól miért kell mindig orrot fújni... Nincs benne logika. - Bocsánat... Hogy így rád zúdítottam mindezt... Nem kellett volna... -kezdek el hirtelen szabadkozni. Ilyenkor mindig olyan érzés, mintha tökre tetem volna a másik hangulatát is és emiatt mindig rosszul érzem magam, bár tudom, hogy Astrid más. Ő már elveszítette a szüleit, ő át tudja érezni a fájdalmamat, talán elnézi nekem, hogy így kifakadtam neki...

422 ▲ bocsi, h csak most... zsakos  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-11-06, 19:23


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Oh, ha Marie tudná, hogy miért bírom ennyire jól a fájdalmat… de nem, nem fogja megtudni, ahogy senki más se. Nem szándékozom ezt mások tudtára adni, jobb, ha az én titkom marad, túlságosan furcsa ez a viselkedés, egyáltalán nem hozzám illő. A klubhelyiségben találkozunk ismételten, ahol a következő büntetőmunkán agyalok, amelyen egyelőre még nem tudom, hogy mi vár rám, de sejtem, hogy ugyanez lesz… mert hát miért ne lenne. Pitont aztán nem hatotta meg, hogy fájt, azért adta ezt a feladatot, tisztában volt a harapásokkal.
- Nem tudhatjuk. – de majd elmondom neki, ha túl vagyok rajta. Most viszont ideje róla is beszélgetnünk, így a krémet magam mellé teszem a kanapéra, miközben a kezeimen teljesen szétoszlott a krém, így minden figyelmem a másiké, ki idő közben mellém kerül. Picit felé is fordulok testemmel, barna szemeim pedig arcát fürkészik.
- Hát igen, ezen meg se lepődöm. Néha tudnak furán fogalmazni. – halovány mosoly, de ez után elhallgatok, hagyom, had folytassa, mert úgy tűnik, hogy szívesen megosztja velem a dolgot, nem tartja titokban. Arra viszont nem számítok, amit mond, hogy… hogy leukémiás az apukája, így őszinte döbbenet fut végig az arcomon, miközben ajkamba harapok. Szegény lány… ez… ez borzasztó, hogy tudja, hogy el fogja veszíteni az édesapját, de semmit se tehet ellene. De… legalább van ideje elbúcsúzni, most törődni vele, nem úgy, mint nekem volt, de ő se szerencsésebb. Senki se az, aki elveszít egy számára fontos embert. A lány se képes befejezni szavait, nem is kell, tudom, hogy mit nem ejtett ki, a könnyek pedig megerednek az arcán. Ügyetlenül ölelem át, hiszen nem kéne összekrémezni-összevérezni a másikat, de azért igyekszem átölelni őt, majd magamhoz húzni e közben.
- Sss, nyugi. Nem akartam, hogy szomorú legyél, ne haragudj, hogy rákérdeztem. – mondom neki halkan, miközben már gyötröm is magam belül. Erről most én tehetek, hogy még szóba is hoztam. Egy ideig még ölelem, majd eleresztem és egy pici mosoly jelenik meg arcomon.
- Élvezd ki vele azt az időt, amit együtt tölthettek és tedd boldoggá. – nem mondom azt, hogy ő legalább megteheti, nem vagyok féltékeny, semmi negatív érzés sincs bennem, ez egyszerűen csak jótanács. De biztosan ezt is teszi, mégis, nagyon rossz lehet.
- És őszintén sajnálom! – nem hiszem, hogy kéne ennél többet mondanom, így csak figyelem könnytől ázott pofiját teljesen együttérzően. Én tényleg értem, hogy milyen elveszíteni egy szülőt, ugyanis én mindkettőt elvesztettem.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-11-04, 19:55



Astrid && Marie


Ahogy Astrid, úgy én is remélem, hogy most már minden rendben lesz vele. Elég durva sebei vannak, s ő alig szisszent fel a fertőtlenítés közben. Hát én biztos nem tűrtem volna ennyire... Utálom, amikor a sebeimet fertőtlenítik, valahogy mindig is kirázott tőle a hideg.
Miután végeztünk Astrid felszaladt a hálókörletbe - gondolom a varázslatos szuperkenőcsért - én pedig elpakoltam, s ezután a klubhelyiségben futunk újra össze.
- Csak nem lesz ennyire durva másodszor is... -
mondom elgondolkozva. Vajon Piton tényleg ennyire élvezi, ha a diákjai szenvednek? Mármint ezt úgy értem, hogy képes lenne még egyszer így megkínozni őket? Ez beteges... Nagyon beteges...
Astrid kérdését meghallva eszembe jut apu kórlapja is, amit sikeresen fent hagytam, pedig vissza kell neki küldenem. Bezzeg a válaszok apa kérdéseire itt vannak a levélben,
[You must be registered and logged in to see this image.]
hogy mi mit jelent a lapon. Hozom a formámat, mint mindig, s ezen el is nevetem magam egy kicsit. Már nem tehetek mást, magamon is nevetek, hogy picit ne legyek szomorú apa betegsége miatt. Hiába, tudom, hogy idővel elérkezik a végső stádium és meghal, de csak abban tudok reménykedni, hogy ez minél később következik be. Én meg a nagy szám pedig persze, hogy nekiállunk hangosan gondolkodni, miért is ne? Ennyit arról, hogy nem sajnáltatom magam másokkal azért, hogy apu leukémiás. De attól meg csak könnyebb lesz, ha beszélhetek róla valakinek és mivel tudom, hogy Astrid már elvesztette az apukáját, úgy gondolom, ő megérti majd. A levél feladásával még várhatok egy kicsit, hiszen hamar ráaggatom egy bagolyra, hogy vigye el haza. Leülök barátnőm mellé, majd szomorú arccal fordulok felé.
- Hát... Igazából most jól van, legalábbis a lapjából ezt szedtem ki. Mindig megkér, hogy fussam át, mert ő nem nagyon ért az orvosok nyelvén -
halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy eszembe jut, mikor először kért meg erre a nyáron. Csak forgatta az orvosi jelentést vagy fél óráig, majd odanyújtotta, hogy nézzem meg, hátha én tudom értelmezni, ha már a Hollóhátba kerültem. Érzem, hogy a sírás mindjárt kitör rajtam. Mindig ez van, ha arra készülök, hogy kimondjam hangosan a betegségét, s miután sikerül, mindig elsírom magam. Érzem, hogy ez talán most sem lesz másképp. Nagy levegőt veszek, sóhajtok egyet, majd befejezem a mondandómat. - Apánál közel egy éve leukémiát diagnosztizáltak... Ez pedig gyógyíthatatlan, és nem tudom, mi lesz, ha a teste végleg megadja magát. Az orvosok szerint nagyon erős a szervezete, szó szerint harcol a betegséggel, de ez nem jelent semmit... Idővel úgyis... - nem tudom befejezni a mondatot. Elsírom magam, s kezeimmel próbálom letörölni a könnyeket az arcomról, de mindig újabbak kerülnek oda. Képtelen vagyok kimondani, hogy meghalhat.

424 ▲  zsakos  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-31, 19:26


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Ez a mai büntetőmunka után én se vágyom a jövő hetire, nem akarom ezt, hogy levegőnek nézzen, mintha ott se lennék és élvezze azt, amit velem tesz, mert… mert egyszerűen megteheti. De szerencsére még messze van, addig még sok minden történhet, én pedig nem akarok már előre a jövő hét végétől rettegni, inkább a mostra koncentrálok.
- Ez csak természetes, szívesen segítek bármiben, ha tudok. – mosolygok rá kedvesen, amikor a tisztító bűbájról beszélgetünk, hiszen ez a legkevesebb a mostani segítsége után, bár ez nélkül is megtenném bármikor azt, hogy megtanítom rá. Anya is örülne neki… Na de ideje megkezdeni a kezeim lefertőtlenítésének, így természetesen picit felszisszenek, hiszen nem éppen kellemes a helyzet, de túl fogom élni, még szép, csak túl kell esni rajta. Utána pedig már jöhet a krém, mely egykor más hegeket is eltüntetett… Milyen jól titokban tudtam tartani azt akkor… Idő közben azért beszélgetünk is, így némi nevetést is elő tudok hozni háztársamból, bár nem igazán értem az okát, hogy ez miként sikerült. Nem hiszem, hogy túl vicces lettem volna, de hát kinek mi.
- Tényleg köszi, szerintem mindenhol most már rendben lesz. – biccentek felé, amikor végez a tisztogatással, majd egy időre elválnak útjaink és a klubhelyiségben találkozunk ismét, ahol én már a kanapén ücsörgöm és kenem le kezeimet. Ez megy szerencsére már egyedül is.
- Van egy olyan érzésem, hogy máskor se úszom meg, főleg, ha Pitonon múlik. – ugye a jövő hétre utalok - … de talán megmaradok. – mosolygok rá és jöhet most már tőlem is némi érdeklődés, mivel érzem, hogy feltartottam valamiben Marie-t. Nem köteles mesélni nekem róla, de én is szívesen érdeklődöm tőle és szeretek vele beszélgetni, így miért ne maradhatnék még egy picit itt, vele? Már ha nem megy el azonnal.
- Kórlap? – szemöldököm feljebb szalad, láthatóan meglepődöm a dolgon. Fogalmam se volt arról, hogy az apukája beteg, de a mostani szavaiból egyértelműen erre tudok következtetni.
- Mi… mi történt vele? Már ha nem túl személyes a kérdés… - picit ajkamba harapok, majd ahogy a krémet felkentem magamra, lezárom a tubust, hátradőlök és kezeimet ölembe ejtem, onnan pislogok fel rá, várva, hogy meséljen, már ha szeretne. Ha nem, természetesen én azt is megértem, akkor hagyom, hogy dolgára menjen. A nevetés mondjuk picit idegen, ha az én apám még élne és baja lenne… hát nem tudnék nevetni, de mi mások vagyunk, nagyon mások.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-30, 14:03



Astrid && Marie


Csak ennyi? Egy kicsit lent volt a konyhában takarodó után, és ilyen büntetőfeladatot kapott? Az a tanár nem normális... Mégis mi van vele, talán élvezi nézni, ha a diákjai szenvednek egy ilyen apróság miatt? Ráadásul szegény Astridnak még jövő héten is mennie kell és lehet, hogy újra át kell éreznie ezeket a fájdalmakat. Nem irigylem érte, egy cseppet sem irigylem...
- Előre is köszi, már most látom, hogy nagy hasznát veszem majd -
mondom mosolyogva, de azt persze nem teszem hozzá, hogy a húgom is. Amilyen béna tud néha lenni, azt hiszem muszáj lesz megtanítanom majd neki ezt a bűbájt. Lehet, hogy csak a kviddics teszi, de szinte mindig van valami kosz - minimum sár - a ruháján, és bár lehet, hogy ez őt nem zavarja annyira, mint engem, de talán egy ilyen bűbájnak
[You must be registered and logged in to see this image.]
azért ő is a hasznát venné. A végén még közölné, hogy ez végre egy normális varázsige, aminek hasznát is veszi. Tény, abban egyet kell értenem vele, hogy számtalan olyan van, amit ötletem sincs, hogy milyen szituációkban lehetne használni, de valaki megalkotta, a tananyag része lett, tehát tudni kell...
Míg én nagy nehezen megtalálom az elsősegély dobozt, addig megkértem Astrid-et, hogy mossa le a vért a kezeiről. Miután megvan a doboz a szükséges kellékekkel nekilátok a sebek tisztításának, fertőtlenítésének. Szépen nyugodtan, gondosan teszem ezt meg, figyelve rá, hogy lehetőleg minél kevésbé fájjon barátnőmnek. Igazából Astrid sosem volt számomra ellenséges, mindig is a barátomnak tartottam, hiszen itt a házban olyanok vagyunk együtt mint egy nagy család. Nincs olyan köztünk, aki unszimpatikus lenne számomra azok közül, akiket ismerek, mert azért valljuk be, nem ismerhet az ember mindenkit a házából, mert az rengeteg embert jelentene. Valamint azt is tudom, hogy ha most én lennék Astrid helyében, akkor ő is segítene nekem, vagyis inkább remélem, hogy így lenne...
A serlegtisztítós kérdésemre pedig egy hasonlóan poénos választ kapok. Legalábbis én elnevetem rajta magam, még akkor is, ha Astrid-nak nem az volt vele a célja. Hamar végzek is a sebek fertőtlenítésével, majd én is megmosom kezeimet, hogy ne ragadjak a löttytől.
Míg Astrid elfut - gondolom a már említett csodakenőcsért -, addig én elpakolok a mosdóban. Visszateszem a kis üveg fertőtlenítőt, a kötszert - amit gőzöm sincs, hogy először mégis minek vettem ki - és a maradék vattát, majd az elsősegélydobozt bezárva visszahelyezem a helyére a szekrénybe. Kíváncsi vagyok, vajon fogja e használni ezt még valaki rajtunk kívül... Miután végeztem a pakolással visszamegyek a klubhelyiségbe, ahol Astrid már a kanapén ülve kenegeti a kezét. Kérdését először nem értem, mert hirtelen nekem sem jut eszembe, aztán csak leesik, hogy a levelet akartam elküldeni apának.
- Igazán nincs mit. Mondanám, hogy máskor is, de az úgy jönne ki, mintha azt akarnám, hogy újra megsérülj -
mondom mosolyogva, majd a kérdésére is válaszolok, miután eszembe jut, hogy sikerült fent hagynom pár fontos papírt a szobában, amiket el kell küldenem apunak. - A Bagolyházba készültem, hogy elküldjek egy levelet apunak. Jó is, hogy rákérdeztél, különben jöhetnék vissza a kórlapjáért - mondom nevetve a saját feledékenységemen. Tulajdonképpen ez eléggé bizarr, azon nevetek, hogy a kórlap fent maradt, vagyis ebből most úgy jön ki, hogy apa betegségén nevetek? Te jó ég, mennyire össze tudom kutyulni a dolgokat... Már azt hiszem páran tudják is, hogy apa leukémiás, mer Abi nem tudja befogni a száját és mindenkinek képes erről panaszkodni... Hihetetlen, hogy nem tudja ezt megtartani a közeli barátainak meg a családnak... Elég szívszorító már így is az egész dolog...
De az is lehet, hogy Astrid-hez még nem jutott el a hír és nem is tudja, hogy apukám leukémiás. Ennyit rólam is meg a nagy számról, semmiben sem vagyok különb, mint a húgom.

597 ▲  zsakos  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-28, 20:55


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Igazából jelen helyzetben eszembe se jut az, hogy Marie-t további információk is érdekelhetik, pedig elmondanám én, nem titok, de így most van bőven mivel foglalkoznom, méghozzá az ujjaimmal, melyek nem kicsit fájnak, ahogy kézfejem is kapott pár aprócska harapást. Mindenesetre erősnek mutatom magam, de közben odafigyelek a lányra is, véletlenül se ignorálnám, én nem vagyok olyan.
- Nem veszem ne aggódj. Egyszerűen kint voltam a kijárási tilalom után, lent a konyhában, Piton pedig úgy érezte, hogy ezért két szombaton is mennem kell hozzá büntetőfeladatra. – húzom el kissé a szám, majd halkan sóhajtok. – És van egy olyan érzésem, hogy a második büntetőmunkán is ez lesz a feladatom. – azt azért nem teszem hozzá, hogy jövő héten ugyanekkor ugyanitt, mert némileg még él bennem a remény, hogy esetleg mást kapnék. Nem akarom megint ez, ennyire azért nem vagyok mazochista. Ideje megindulnunk a mosdó felé, ahol majd kitisztíthatjuk a sebeimet, de a talár szerintem maradhat, azzal ráérünk később foglalkozni.
- Persze, szívesen. Még anyukámtól tanultam. – mosolyodom el lágyan, mivel nem fogok sírva fakadni, ha csak rá gondolok. Imádtam őt és ő az egyik példaképem, tehát büszke vagyok arra, amit mutatott nekem. A csaphoz érve Marie szinte azonnal segít, így egy hálás pillantást kap tőlem, majd persze szavaira is felelek.
- Rendben és tényleg köszi, hogy segítesz. – nem mondom, hogy meghálálom, szerintem ő is tudja, hogyha kell, számíthat rám, kérdés nélkül. Vagyunk olyan jóban és ha kell, én bárkinek segítek, még Eddie-nek is szívesen segítettem a könyvtárban, pedig ő egy tanár, tehát nem vagyok valami önző teremtés. Lassan kezdem el lemosni kezeimet, óvatosan, finoman, amíg a lány megkeresi a megfelelő kellékeket, majd ahogy mellém ér, picit elhúzom a számat. Nem lesz kellemes, ezt én is tudom, de csak elzárom a csapot, megtörlöm mancsaimat és végül biccentek.
- Csináld csak, ki fogom bírni. Volt már részem rosszabban is. – bírom a fájdalmat, ehhez kétség sem fér, és bár némileg felszisszenek, mégis normálisan tűröm, ahogy szépen lassan minden pontot lefertőtlenít, amiket kell. A vérem persze lassan folyik ki a csapra, hiszen az alkohol megteszi a hatását, de ahogy vissza-visszatér a sebekhez, lassan már a csípés is távolinak tűnik. Marie jó munkát végez, ez tisztán látszik.
- Nem is vártam épp serlegtisztítást, de azért egy késői palacsintasütésért, amelyből még ő is evett, nem gondoltam volna, hogy ilyen büntetést fog kiadni. Ez azért nem egyenrangú a tettemmel, mégse égettem fel semmit vagy bántottam mást. – nem mintha az rám jellemző lenne, de akkor se érzem fernek. De Piton tényleg nem az, soha se volt éppen a kedvességéről híres, nem is értem, hogy mi tetszik benne. Amint végez a lány, úgy ismét megtörlöm némileg kezeimet, majd ez után fordulok szembe vele.
- Egy pillanat és jövök. – hagyom magára, így el tud pakolni addig és valószínűleg a klubhelyiségben találkozunk majd ismét, ahova most már egy tégellyel a kezemben sétálok ki. A szobámban volt a cuccaim között, annak idején ezt kaptam a gyógyítótól néhány sérülésre, így most ledobom magam a kanapéra, majd lassan elkezdem bekenni a sebeket, így a vérzés eláll és finoman szívódik be a gyógyító krém is, de a sérülés azért még nem tűnik el.
- Tényleg köszi! Jó, hogy itt voltál! Egyébként hova készülsz? – kíváncsiskodom és bár tudom, hogy nincs sok közöm a lány dolgaihoz, azért érdeklődni még lehet. Ha pedig zavarja, akkor majd azt mondja, hogy az ő dolga, én pedig tiszteletben fogom tartani.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-26, 23:45



Astrid && Marie


Tudtam én, hogy Piton, tudtam én! Csak ő lehet annyira elmebeteg, hogy azt élvezze, ahogy egy fiatal lánynak fájdalmai vannak - a gőzöm sincs mitől -, és sebes lesz a keze - a gőzöm sincs mitől. Nem fogom firtatni, hogy mi történt, mert biztos nem beszélne róla szívesen, jobban érdekel inkább az, hogy mégis mi miatt kaphatott Astrid büntetőmunkát. Na persze, pont ő...
- Ne vedd tolakodásnak, de miért kaptál büntetőmunkát? Ráadásul pont ilyent? -
teszem fel érdeklődve a kérdést, miközben megyünk át a mosdóba. Felkapom talárját is, hogy a vért kitisztítsuk belőle, de állítása szerint van erre egy jó bűbája, így a ruhadarabot csak leteszem az egyik tükör alatti polcra. - Akkor azt majd nekem is elárulhatnád
[You must be registered and logged in to see this image.]
-
mondom nevetve -, jól jönne néhány futás után, hogy kiszedjem a fűfoltokat a ruhámból.
Nem tehetek róla, de imádok extrémebb terepen futni. Ott, ahol vannak fák, szikla, víz, vagy akármi, ami miatt a táj érdekesebb és bonyolultabb. Sosem rajongtam a síkságokért, az nem az én világom. A mosdóba érve látom, ahogy kezeit a csap alá tartja, óvatosan megnyitom a hideg vizet, mert tudom, hogy az még mindig kellemesebb lesz számára.
- Akkor míg én megkeresem, te próbáld meg lemosni a kezedet, hogy legalább a sebhelyeket lássuk -
mondom félig már a szekrények felé fordulva, majd kinyitom az elsőt. Törölközők, szappanok és még több törölköző, tehát itt nincs. Kinyitom a másodikat is, amiben néhány törölközőn kívül ott van a doboz, benne kötszer és a fertőtlenítő, hozzá pedig még némi vatta is, mindegyik bontatlan csomagolásban. Nem is csodálom, hiszen mindenki egyből rohan a gyengélkedőre, ha valami baja van...
A kellékes dobozzal a kezemben lépek vissza Astridhoz, s nyugodtan tapasztalom, hogy túlélte az első megpróbáltatást, a vizet. Talán még jó is, hogy hidegebb vizet engedtem neki, mert az valamennyire a fájdalmat is enyhíti, így talán a fertőtlenítés ne lesz számára annyira megterhelő, mint amúgy lenne. Kiveszek egy darabka vattát, öntök rá a fertőtlenítőszerből, majd óvatosan elkezdem a kis sebeket kezelni.
- Szólj, ha nagyon csíp és akkor tartunk szünetet -
mondom miközben lassan, figyelmesen végem a dolgomat. Ki hitte volna, hogy én ilyesmire is képes vagyok? Mondjuk, ha majd auror leszek, akkor biztos nekem is lesznek sérüléseim, de ez cseppet sem érdekel, mert imádom a kalandokat, nekem kell az akció, a veszély, csak sajnos az még messze van, vissza van még pár év tanulás, de csak kibírom...
- Pitontól nem is várhattad, hogy majd serlegeket kelljen tisztogatnod, vagy könyveket pakolgatni -
mondom nevetve, miközben elképzelem a Mardekárosok házvezetőjét a serlegek között, ahogy arról dirigál, mégis hogyan kell azokat helyesen fényesíteni. Egyáltalán nem tűnik reálisnak...

425 ▲  zsakos  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-24, 12:02


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem gondoltam volna, hogy pont Marie-be fogok majd belefutni a klubhelyiségbe érve, de őszintén szólva örülök neki. Kedves lány és bár nem vagyunk legjobb barátnők, azért én úgy érzem, hogy jóban vagyunk. Mondjuk… nem sok ember van, akivel én nem vagyok jóba, nem célom senkit se magamra haragítani, ha nem muszáj, és bár mindenkinek akadnak ellenségei, azért jobb a békesség. Szóval örülnék, ha segítene egy kicsikét és bár tudom, hogy a fertőtlenítőnek hála jobban fog fájni, de ki fogom bírni. Piton azt akarta, hogy fájjon, hogy szenvedjek utána egy ideig, hát… meglesz kedves tanár úr, én pedig ahogy ígértem, büszkén fogom viselni azt, amit kiszab rám, ahogy jövő héten is az ismétlést, mivel a tudtomra adta, hogy akkor ugyanott folytathatom azt, amit abbahagytam, méghozzá ugyanilyen módszerrel, mágia és védő felszerelés nélkül.
- Piton úgy tűnik, hogy ezt a feladatot tartotta hozzám passzolónak. – húzom el kissé a számat, mivel megígérte, hogy testhezálló munkát fog majd adni, de gondolom azt várta, hogy majd nyafogni fogok azért, mert a futóférgek közé kell nyúlkálnom és halott, nyálkás tetemüket kiszednem az akváriumokból. Nos… egy rossz szavam se volt semmi ellen, egy szisszenést se hallattam, sokkal jobban fájt az, ahogy ő viselkedett. Jó lenne azért kiadni magamból a bennem lévő feszültséget, elsírni magamat, mégse tehetem, erősnek kell mutatkoznom. Megindulok a mosdó felé, mert először nem ártana legalább meglátni a harapások helyét, így kéne némi víz, amivel lemosom a kezeimet. Jól esik látni, hogy Marie is követ, de amikor taláromra utal, csak elmosolyodva intek nemet fejemmel.
- Hagyd csak, egy bűbájjal rendbe tudom hozni. – pillantok bele szemeibe, majd a csaphoz érve odatartom a kezem, és ha már itt van a lány, talán segít megnyitni azt és nem kell mindent összevéreznem, hogy aztán utána takaríthassunk. Ha ezt megteszi, akkor a kellemes meleg víz alá tartom mancsaimat, amelyeket finoman tisztítgatni kezdek. Már ez se kellemes érzés, de ezerszer jobb a fertőtlenítőnél.
- Igazából van egy krémem, ami jó lesz erre a sérülésre, csak a sebet kéne kitiszítanunk valahogy, utána a krém már teszi a dolgát. – naponta egyszer kell bekennem és talán pár héten belül elmúlnak majd a sebek… Bár, ha Piton jövő héten is tényleg ezt a feladatot adja, akkor lehet, hogy kihúzódik mindez több hétre, talán egy hónapra is. Egyébként se szívesen mászkálnék bekötött kezekkel, úgy semmihez se tudnék kezdeni, a krém pedig segít a vérzésen is, még a gyengélkedőn kaptam, néhány évvel ezelőtt.
- Egyébként nálam nincs, de úgy tudom, hogy az egyik szekrényben akad némi kötszer és szerintem fertőtlenítő is. – egyszer mintha már láttam volna, így ha a mosdóban Marie odalép az egyik szekrényhez, némi kutakodás után találhat egy dobozt, benne pedig a megfelelő kellékekkel, addigra én pedig ha minden igaz, lemosom vízzel a kezeimet és ez után törlöm meg egy törölközőbe, amelyet majd később szintén rendbe teszek.
- Akkor ne kímélj, ki fogom bírni! – tartom ismét a csap fölé a kezeimet, hogy ott történjen meg a tisztítás, amely bizonyára némi vérrel is fog járni, de ki fogom bírni, bár most már nem mondom azt, hogy egy szisszenés se hagyja majd el ajkaimat.
- Én annyira tudtam, hogy valami fájdalmas feladatot talál majd ki… - motyogom magam elé, miközben figyelem, hogy háztársam miként munkálkodik. Hálás vagyok érte, szerintem ha ismét Roxmortsban járok, majd hozok neki valami finomságot, ez a legkevesebb.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-23, 20:59



Astrid && Marie



Segítség? De mégis mihez? Meglepetten pillantok rá, aztán megfordul és meglátom kezeit. Véresek, nem is kicsit, hanem nagyon. Sebhelyek tömkelege éktelenkedhet a bőrén, de nem tudom igazán kivenni mégis mennyi és hol. Mégis mit csináltál Astrid? Nem ilyennek ismertem meg és nem csodálom, hogy egyedül nem megy neki a fertőtlenítés. Valószínűleg durva fájdalmai lehetnek és a sebek kitisztításakor ez csak fokozódni fog. Mielőtt megszólalhatnék, ár kapom is a választ a keletkező kérdésemre: hogyan szerezte ezeket a sebhelyeket? Astridet nem úgy ismertem meg, mint aki gyakran megy büntetőmunkára, igazából a házunkból alig van olyan szerintem, aki valaha kapott is, akár egyet vagy kettőt.
- Mégis ki az az elmebeteg tanár, aki ilyen büntetőmunkát ad?  -
teszem fel a kérdést felháborodva, de a választ sejtem. Csak a Mardekár házvezetője, Piton lehet ennyire szadista. Biztos élvezte,
[You must be registered and logged in to see this image.]
hogy szegény lánynak fájdalmai vannak. De látom, hogy Astrid már a mosdó felé indul, s én felkapom véres talárját, majd vele tartok. - Segítek, és ezzel is kezdhetünk akkor valamit. Ha szerencsénk van, akkor elég lesz csak beáztatni - mondom egy kacsintás kíséretében. A levelet később is ráérek megírni és elküldeni, az évfolyamtársamnak most nagyobb szüksége van rám. Beérve a mosdóba megpróbálom jobban szemügyre venni a sérüléseket, s ekkor eszembe jut egy bűbáj. Még szerencse, hogy ebből a tantárgyból elég jónak számítok.
- Van két bűbáj sebek kezelésére, de csak az egyik jut eszembe, amikor a sérült részre szoros kötés tekeredik a bűbáj hatására. A másik elvileg elállítja a vérzést is, de az nem jut eszembe, szóval nekünk kell kitisztítanunk. Van nálad valami alkohol vagy fertőtlenítőszer? - kérdezem rutinosan, hiszen mielőtt bekötözzük ki kell tisztítani a sebeket. Talán ez még fájdalmasabb lesz, mint az, ahogyan szerezte őket, hiszem a fertőtlenítőszer csípni fogja a sebeket. - Ha nincs, akkor vízzel leszünk kénytelenek elérni ugyanazt a hatást, vagy tudsz valamit arról, hogy van-e elsősegélydoboz valahol a klubhelyiségben és ha igen, akkor hol? - teszek hozzá még egy kérdést, hiszen nekem ötletem sincs, hogy hol lehet, ha egyáltalán van, mert én mindig lemegyek a sérüléseimmel a gyengélkedőre. Azt azonban megértem, hogy Astrid miért nem tette ezt, biztos a büntetőmunka miatt. Vajon mit követett el, hogy oda került?

355 ▲  zsakos  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-22, 16:02


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Eddig úgy tűnik, hogy szerencsém volt, nem futottam bele senki olyanba se idefelé jövet, aki megállított volna és akinek esetleg feltűnt volna sérülésem. Persze jól titkoltam, arcomra is felöltöttem egy kedves álcát, mely azt sugallhatta minden kívülállónak, hogy nincs semmi baj se, minden a legnagyobb rendben van, de belül ez nagyon nincs így. Bár kezeim fájnak és tudom, ki kéne tisztítanom, jobban fáj az, ahogy Piton bánt velem. A múlt hétvége után nagyon nem ezt vártam volna, örültem volna némi kedvességnek, de ő csak piszkált és játszadozott, mintha ez olyan szórakoztató lenne… Neki bizonyára az volt, kár, hogy nekem nem.
Most tehát már a Hollóhátasok klubhelyiségében vagyok, a talárom egy szék támláján, én pedig azon vagyok, hogy találjak valamiféle ruhadarabot, amit magamhoz vehetek, majd jöhet a kézmosás is. Mégis, szükségem volna valakire, aki segítene kitisztítani sebeimet, de Quinn sajnos most nincs a toronyban. Fogalmam sincs, hogy merre lehet, de hát neki is van élete, én pedig örülök, hogy nem ücsörög mindig idebent. Amikor a hátam mögül hirtelen hallom meg az ismerős hangot, csak meglepetten pillantok Marie felé és valamiféle mosolyt próbálok arcomra varázsolni.
- Szia! Őszintén… igen, kéne egy kis segítség. – ismerem be, mert úgy érzem, hogy hiába beszélnék mellé, még pár lépést tesz felém a lány és magától is látni fogja, hogy a talárom egy része véres, így végül megfordulok, majd két mancsomat felé nyújtom. A pulóverem könyökig fel van tolva, azok úgy maradtak a büntetőmunkám után, de ujjaim eléggé véresek az apró harapásoktól, de a sebek most nem látszanak tökéletesen.
- Le kéne valahogy fertőtleníteni és egyedül nem nagyon megy. – tudom-tudom, kéne valami magyarázatot is adnom ehhez az egészhez, így végül halkan sóhajtok, majd a lány szemeibe nézek. – Büntetőmunkán voltam. – röviden, tömören árulom el azt, hogy mi történt, hosszabban majd ráérek később is, ha puhatolózik, de talán nem fog. Kéne valami kötszer és fertőtlenítő, na meg a csap, így a mosdó felé indulok és csak remélni merem, hogy Marie is velem tart és nem hagy még magamra. Lehet, hogy dolga van, de talán van rám 10 perce. Ha pedig még sincs, akkor se fogok haragudni rá, megértem én, ha másnak dolga van, akkor majd megoldom valahogy egyedül, nem vagyok elveszett lány.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-21, 20:43



Astrid && Marie



"Vegyék föl tetemét. Ily látomás
Szép a mezőn, de itt szemlélve más.
Menj, lőjenek sort!"

Ezen sorokkal végződik a mai olvasmányom: Shakespeare Hamletje. Nem tudom, hányadszorra olvastam már, mint z összes többi darabját, de még mindig lenyűgözőnek tartom őket. Imádok mindent, amit ez a férfi írt. Csak úgy szívom magamba minden szavát, még akkor is, ha már vagy huszadszorra olvasom. Macbeth, Othello, Lear király, III. Henrik és János király, valamint Rómeó és Júlia, a sort még
[You must be registered and logged in to see this image.]
folytathatnám, de nem teszem, mert az rengeteg mű, és én sem tudok közülük kedvencet választani akárcsak a legtöbben a hozzám hasonló Shakespeare imádók közül.
Miután befejezem a művet, becsukom, s az éjjeli szekrényemre helyezem a már kissé agyonolvasott könyvet. Az ágyon fekve rápillantok az órámra, s megállapítom, hogy ideje lenne küldenem haza egy levelet. Nem tudom, hogy a húgom meg tette-e már, vagy sem. Azt sem tudom, hogy egyáltalán milyen gyakran ír haza, de ez az ő dolga. Lehet, hogy engem jobban érdekel apa egészségi állapota, mint őt? Igaz, nem lennék meglepve, hiszen túl sok dologban különbözünk. Én mégis kiállok mellette, biztatom és próbálok neki segíteni - persze, amikor ő is engedi.
Szombat van, így az egyenruhát inkább hanyagoltam mára és egy farmert viselek egyszerű, bordó pólóval és fekete pulcsival. Belebújok a tornacipőmbe, felkapok egy tollat és némi papírt, majd elindulok a klubhelyiség felé, ahonnan majd a Bagolyházba megyek.
Amint leérek a lépcsőn, lépek még kettőt, majd megállok, hiszen van itt valaki. Magas, szőke hajú lány. Aztán jobban megnézem, s észreveszem, hogy ki is az. Közelebb lépek hozzá, s utána szólalok csak meg.
- Astrid? Valami baj van? Olyan... Furcsának tűnsz -
állapítom meg, ahogy végigpillantok rajta. Mégis mi történhetett vele? Pont vele? Hiszen eddig semmi olyant nem művelt, ami miatt rosszul érezhette magát, most mégis... Annyira... Talán sápadtnak mondanám, vagy ijedtnek, esetleg fájdalmakkal küszködőnek.

295 ▲ kicsit béna... és bocsi, hogy ilyen rövid... ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty2014-10-20, 18:42


Marietta & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Hát túl vagyok ezen is. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen feladatot kapok – igaza volt Kyle-nak, hiába való volt az előre tanulás -, ahogy azt se, hogy Piton majd így fog viselkedni velem. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de fájt ez az egész, főleg azok után, ami a konyhában történt közöttünk. Még mindig nehezen tudok tovább lépni, mivel bár eddig csak kósza gondolataim voltak, most már egyre jobban érzem a vonzódást, amit el kéne törölni belőlem, mégis… lehetetlenség.
Mivel a büntetőmunkának vége és nem óhajtottam tovább feltartani a Mardekár ház vezetőjét, így lassú léptekkel sétálok fel a klubhelyiségem felé, miközben kezeimet taláromba csomagoltam, ugyanis nem szeretném, ha bárki rájönne arra, hogy mi történt, legalábbis nem most, ahogy vért se szívesen hagynék a lépcsőkön. Fáj, most már egyre jobban, mivel azok a fránya férgek elég rendesen harapdáltak, én pedig őrült módon volt, amikor engedtem is nekik. Kellett valami, ami elvonja a figyelmemet a tanárról, ez pedig akkor még remek megoldásnak tűnt. A fizikai fájdalmat könnyebb elviselni, mint a lelkit, ő pedig úgyis azt akarta, hogy fájjon, ezért se használhattam se a pálcámat, se pedig a védő kesztyűket, amik pont ilyen célt szolgálnának.
Még néhány perc és végül megérkezem a hollóhátasok tornyába, ahol egy halk sóhajjal csúsztatom le kezeimből a taláromat, mely most egy üres székre kerül, az üvegcse pedig, amit Pitontól kaptam a szőnyegre. Lassan nyúlok le érte, hogy ismét eltegyem, mivel nem kéne mindenkinek tudni erről a kis ajándékról, amit még mindig nem értem, hogy miért kaptam. Józanító főzet, mintha bármikor máskor akarnék inni a múltkori után… Áh, kizárt! Egyébként, ha valaki pont erre jár, akkor egy átlagos iskolai öltözetben láthat, hosszú szárú fekete zokni, cipő, szoknya és pulóver, a Hollóhát jelvénye pedig természetesen mellkasomat díszíti. A talárom előtt ácsorgom, majd némi nézelődés után valamiféle törlőruhát kezdek el keresgélni. Úgy volt eredetileg, hogy az első utam a gyógyítóhoz vezet majd, hátha felír majd nekem valami krémet, de menet közben megváltozott a terv, hátha maradt még a régi krémből, az is majd bizonyára segít, csak előtte valahogy ki kéne tisztítani a sebet. Csak van itt valami…
Kár, hogy itt még nem tudom elállítani a vérzést, nem merek semmihez se hozzáérni, nem akarok semmiben se kárt tenni, elég az, hogy a kezeim rengeteg sebből véreznek a csúnya harapásoknak hála. Ahj, hogy pont most nincs itt Quinn, ő biztosan segítene.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Marietta & Astrid   Marietta & Astrid Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Marietta Edgecombe
» Marietta Edgecombe
» Astrid & Lou
» Astrid & Poppy
» Astrid & Piton

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Hollóhát-torony-
Ugrás: