Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Patrónuslista
  Yesterday at 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 10:26
Luna Lovegood

ϟ A rémület éjszakája
  Yesterday at 10:08
Gemma Carlyle


ϟ Welcome my old friend!
  Yesterday at 02:56
Ivarn-vo Inor

ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 01:48
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39840 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-24, 19:54


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Úgy döntök, hogy nem fogom izgatni, mert olykor szemöldökráncolva felém néz, hogy mi van velem. Régóta nem törődik velem senki, nem éppen attól várom el, akit kantárszáron viszek a vesztőhelyre. Most éppen nincsen rajta a mágikus bilincs, és talán nem is szándékozom visszarakni rakni, bizalmam jeléül, de igenis el akarom vinni Glasgowba péntek éjfélre a reptérre, csak mert én aztán állom a szavamat. Ám ha a lány tényleg valami Nox féle megveszekedett sötét boszorkány lenne, akkor nem játszaná az ártatlan galambot. Nem, tényleg nem, mert az olyan álszent, manipulatív dögök teljesen máshogyan állnak az élethez, mint ahogyan Megan teszi. Ő sebzett, hozzám hasonlóan, így nem csoda, hogy hosszadalmassá váló utunk során egymást piszkáljuk unaloműzés gyanánt, no meg ilyenné is váltunk, nincsen ezen mit szépíteni, nem tudjuk feldobni a másik életét. És miért is kéne? Barátok talán úgysem leszünk. A csuklója most igen csúnya, valóban kidörzsölte a bilincs, ám sokkal sebesebb is lehetne, ha nem helyezem rá azt az enyhítő gyógyvarázst, ami vélhetően a hitelkártyán túl valóban felfedte a helyünket. A szobában várjuk a vacsoráját, addig pedig megkapom a menetrendszerinti következő gúnyos kérdést. – Az alkohol sokba kerül, úgyhogy oda még nem jutottam. A többi nagyjából stimmel. Különben is, mit zavar? Nem vagyok az udvarlód, hogy az én rossztulajdonságaimat taglaljuk. Vagy beszéljünk inkább a tiédről? – Vágok vissza jéghideg eleganciával, majd kidobom a csikk maradékát, miután szétnyomtam az ujjammal a szikrát. Nem értem, miért zavarja, ha mondjuk holnap felfordulok az árokszélen valamelyik függőségemtől súlytva. Az ígéretemmel ellentétben mégsem kezdem mérlegre tenni az ő életét, hiszen semmi értelme, van elég baja nélkülem is.  – Tudom, hogy nem állsz a legjobban anyagilag, de ha beigazolódik a sejtésem, biztos, hogy valami kárpótlást intézek neked a törvényszéktől ezért a meghurcolásért. Viszont találnunk kéne egy merengőt, mert továbbra is hiszem, valahogyan elzárták az elmédet, és legfelül rejlik az, ami miatt ennyien vadásznak rád. – Nyúlok a zsebembe, és a bilincset csak simán az éjjeli szekrényre helyezem. Fogunk tusolni, úgy pedig kissé állatias lenne, hogy amíg én bent vagyok, addig odabilincselem valamihez. Azért én sem vagyok akkora bunkó. Ha meg akar szökni, akkor tegye, meglátjuk, hogy nélkülem mekkora esélye lenne. Kopogtatnak, megjött a vacsorája, átveszem a küszöbön, és be is hozom. Nem túl nagy dolog, valami babbal-hússal megforgatott ragu lehet egy nagy karéj kenyérrel. Kanalat is kapott hozzá. Leteszem az egyik székre az ágy közelében, lévén asztal nincs, aztán várom, hogy hozzálásson.




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-23, 12:34



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért ha néha észreveszem, hogy fogdossa az oldalát akkor elhúzom a számat, mert akármennyire gecizek néha, meg akármennyire ki vagyok akadva, hogy csak úgy elrabolt a munkahelyemről, utálom, ha valaki miattam sérül meg. Utáltam akkor is, amikor Cody-val lezuhantunk, és utálom most is. Beérünk a házak közé, és nem nagyon jajongok azért, hogy eszébe juttassam a vasat, Az a cucc még azt a csekély mágiát is lefogta bennem, amit tudok is használni, ráadásul jól ki is dörzsölte a csuklómat, szóval a franc fog szólni érte, hogy kerüljön vissza. Nincs hova szaladnom, és ha hihetek neki, akkor ha eljutunk addig a tárgyalásig és tisztán jövök ki róla, hiszen semmi rosszat nem tettem, csak rosszkor voltam rossz helyen. Jó, tény, hogy azért ástam bele magam az időutazás témájába, mert az a nő azt kérte tőlem, de akkor se szivárogtattam ki semmi titkos információt, nem találtam semmit.
- Ja, kösz. Ha lenne önérzetem most ezt magamra venném. Még szerencse, hogy nincs. - jegyzem meg a csóróság ügyén egy kis vállrántással. Tényleg kicsivel, hogy legalább szándékosan ne mozgassam a lezúzott könyökömet. Az, hogy az érintésétől elhúzódok és az, hogy előtte pedig én érintettem az arcához az anyagot egy teljesen különböző történet, de nem kérdez rá, hogy miért csinálom, és éppen ezért nem kezdek el cseppet sem szabadkozni.
- Nem egy nagy szöveg, de sebaj. - válaszolom vissza, most már egy irtóhalvány mosollyal is az arcomon. Ugyan ideges vagyok és nagyon nyúzott is, még is egyre kevésbé dübörög bennem az adrenalin, hiszen már nem az erdőben szaladunk és valahogy a fenyegetést is távolabbinak érzem, ahogy feltűnik az a ház a neon felirattal. Kezd kiszállni belőlem az erő és ezzel együtt a flegmatikus pókerarcomat se tudom minden percben fenntartani.
Mire odaérünk már alig érzem a zsibongást a könyökömben, ami egy határozottan jó jel, ellenben annyira dögrováson vagyok ettől az egész naptól, hogy megszólalni sincsen semmi kedvem, pedig amikor leültet és csak bámulok ki a fejemből unottan, akkor fél füllel hallom, hogy vacsorát rendel nekem. Vissza akarom utasítani, de már annyira négy fal között akarok lenni, kvázi biztonságban, vagy legalább is nagyobb biztonságban, hogy egy szóval se akarom húzni az időt, ameddig fel nem mehetünk. Csak várok, a kezeimet keresztben összefűzve magam előtt, ez is jelzi, hogy a könyökömnek kutya baja, na meg azt is, hogy groteszk lojalitással a pasi felé takarom el a “bántalmazásának” a nyomát a csuklómon azzal, hogy így tartom a kezemet.
Kezembe adja a kulcsot, ami azért kicsit meglep, tekintve, hogy elméletbe neki kéne diktálnia a lépést és ajtót nyitva betessékelni engem, nem előzékenyen átadni a lehetőséget, hogy előre menjek. Felállok és egy apró önuralommal kivárom míg bezáródik mögöttünk az ajtó és csak akkor szólalok meg.
- Láncdohányos és koffeinfüggő... alkesz is vagy? - kérdezem, csak úgy mellékesen, miközben körbenézek a szobában. Nem nagy, de igazából én semmit nem neveznék lyuknak, amiben elfér egy ember a földön is, annyi hely van. Mondjuk tény, hogy ha forgolódik, akkor vagy az ágy lábán koppan majd, vagy az egyetlen szekrényen, ami bent található, de hé… Kit érdekel. Fedél a fejünk fölött, nincs hideg, és amilyen úriemberbe ment át, én még ágyban is tölthetem az éjszakát, remélhetőleg friss lepedőben. Eszembe sincs panaszkodni, akármekkora a szoba.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-16, 16:28


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Olykor az oldalamra tapasztom a kezemet, mintha csak vissza akarnám tolni a szétrepedt bordámat a helyére, de azt hiszem nem olyan csúnya, mint amennyire annak érzem. Jó eséllyel csak durván bevágtam, kék lesz, meg lila, holnap reggelre fekete. Aztán szép lassan felszívódik, ha nem nyomok rá valami pólyázóvarázst. És nem fogok, mert ránk találnak, úgyhogy túlélem, ahogy van. Ahogyan elérjük az első házakat, ígéretemmel ellentétben mégsem teszem rá vissza a bilincset. Hogy ez a bizalom jele, vagy hogy kezdek hinni neki, netán a kisvárost ítélem meg túlzottan távolinak mindentől, lehet, hogy sosem fog kiderülni, hiszen nem teszek indoklást. – Majd éjszaka jobb lesz, talán. – Térek ki az érdemi válaszadás elől. Nem először esek ekkorát, viszont nem szoktak értem aggódni, így már ez önmagában is meglepő. A következő szavaira viszont megrántom a vállamat, nem veszem a lapot, hogy csak afféle poénnak szánja. – Ugyan, te még nálam is csóróbb vagy. Majd megoldjuk. – Még véletlenül sem tőle akarok kölcsönkérni, hiszen a rabom, nem valami nőcske, aki kisegít. Jobb híjján már gyújtok is rá a következőre, megismerkedésünk óta nagyjából minden öt percben elszívtem egyet. Ám két slukk után el is dobom, hogy őt is meg tudjam vizsgálni, ám ő minimális tűrés után elhúzódik. Amit már csak azért sem értek, mert ő meg felitatta az én arcomról a vért. Mindegy, nekem aztán tényleg mindegy.
- Mindenre azt mondjuk, hogy sebaj? – Csóválom meg a fejemet fájdalmas mosollyal és bár nem tudom, hogy mi jár a fejében, igaza lehet, velem jobban járt, mint a legtöbbekkel Jerry embereivel. Még mindig nem tudom, hogy miért akarják holtan, vagy rács mögött látni, de amint lesz egy kis időnk, leülünk, és beszélünk, mert eddig szó szerint rohanás volt az életünk. Már szürkület van, és nem is szándékozom továbbmenni. Van még pár napunk odaérni, péntek éjfél a határidő, akkor kell Glasgow repterén lennünk. Ahol már ott lennénk, ha nem adja elő a hattyú halálát. Amit így utólag lényegében már értek is. – Az jó lesz. – Bökök az egyik épület felé, ahol zöld neon jelzi a kiadó táblát. Immár nem ráncigálom őt, csak biccentek, hogy menjünk. Úgy nézhetünk ki, mint valami vert sereg. Belépvén összekaparom a maradék fontjaimat, és egy szobát veszek ki, kettőt még véletlenül sem akarok, most egyszerűsítünk. A hotel előterében lehet ülni, odafelé terelem Megant, hogy legalább pihenjen meg, amíg rendezem a számlát. A recepciósnak szólok, hogy üssenek össze a lánynak valami vacsorát, s amíg erre várunk, én magam egy kávét kérek, meg az automatába bedobálgatva némi aprót, egy doboz cigit veszek. Előbbit kortyolgatva térek hozzá vissza, zsebrevágva a cigit. A kulcs nálam, a vacsoráját majd felhozzák. – Egy lukat kaptunk, de majd alszom a földön.  – Nyomom a kezébe a kulcsot, most talán lesz némi nyugalom, hogy átgondoljuk a továbbiakat.


zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-15, 10:09



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Biztos, hogy nem mondanám azt, hogy valaha is a varázslásra támaszkodtam. De még a mugli világ vívmányaira se. Leginkább nem volt soha egyetlen kapaszkodóm sem ebben az életben. Az egyetlen dolog, amihez értek, az az, hogy hogyan kell kizárni az embereket az életemből. Bizalmatlan vagyok, és azt se tudom, hogy most ebben a fickóban miért bízok meg, miközben egy órával ezelőtt konkrétan rámtámadt. Bár az is lehet, hogy nem számít bizalomnak csak a kevésbé rosszat választani egy szituációban.
Csak letörlöm a vért, a szavaira csak vállat vonok és valamit mormogok, aztán sietnünk is kell tovább. Lényegében bocsánatot kér azért, hogy lesokkolt, legalább is én így dekódolom a szavait, de nem tudom, hogy mit mondjak. Nem fogom azt mondani, hogy ugyan, semmi baj, sokkolj le akkor is, ha eltűnök sokáig a WC-re, pedig csak fosok, vagy valami, ok nélkül… Most nagyon nem alkalmas az idő beszélgetésre, szóval csak megrázom a fejem, hogy hagyjuk és siessünk, mert ha ő a fejvadászok közül a jófiú, akkor a rosszfiúk Marvinból ítélve nem sokkolóval kezdenek, hanem valami durvábbal, és lehet meg sem állnak nála.
És én még mindig kurvára nem csináltam semmit.
- Nem vagyok orvos..., de ha bordád roppan... az rohadtul nem sebaj. Átszúrhatja a tüdőd… meg ilyesmi..., így random laikusként. - mondom vissza, menet közben, szakaszonként, hiszen nem vagyok a legkevésbé sem sportos, gyorsan kifulladok és a beszéd nem segít a sietségben.
- Ha most azt mondod, hogy adjak kölcsön, hogy finanszírozzam a kvázi elrablásomat, akkor szemberöhöglek. - szólalok meg egyszerre flegma hangon és csípősen, mikor elkezd a zsebében turkálni és számotvetni. Még is van a tekintetemben valami, ami arra utal, hogy végül is, valahol mélyen ezt egy viccnek is vehetné. - Adjuk el a tüdődet, még ameddig át nem lyukasztja egy csontod. - vetem fel, újra visszautalva arra, hogy böki a csőröm az a sebaj. Aggódom érte? Hát, lehet… De nem tudnám megmondani, hogy azért, mert ha kipurcan totál kiszolgáltatott leszek, vagy azért, mert a sokkolótól eltekintve nem is bánt velem olyan rosszul.
Mikor kibukkanunk a házak közelében kicsit megáll és magához fordít. Az egész olyan bennsőséges, velem senki nem mert volna ilyet tenni, mert tudják, hogy kapásból eltöröm a kezüket. Most is ahogy az állam alá nyúl felnézek rá - mert jócskán fel kell néznem rá -, de kicsit elhúzom az állam, hogy megszakadjon közöttünk ez a zavarbaejtő érintés.
- Csak zúzódás, de sebaj. - mondom, miközben kicsit megmozgatom. Tényleg biztos vagyok benne, hogy el nem tört, csak azért sajoghatott annyira, mert rossz ideget kapott el az ütés. Szépen belilul meg feldagad majd, de ha tudom mozgatni, akkor olyan nagy baj nem lehet, asszem.
Nem kezdek el menekülni, sikoltozni, segítséget hívni, egészen biztos vagyok benne, hogy előbb érnének ide az üldözőink, minthogy bárki tényleg a védelmébe venne, főleg, hogy ez egy mugli városnak tűnik, egyszer meglendítik a pálcájukat és minden mugli kiiktatva. És őszintén, kivagyok ettől a naptól és szerintem nem is lenne erőm tovább menekülni egyedül, nem lenne kedvem... túlélni.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-06, 16:32


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, mert bár jó messze vagyunk még Glasgowtól, lesz időnk még beszélgetni, de akkor is mindegy ez a kérdés, hiszen jó eséllyel úgysem fogjuk látni egymást. Megan a varázsvilágban nőtt fel, míg én rengeteget mozgok a muglik között, ugyanis muszáj mindkét félhez értenem, ezért is vagyunk még életben. Ha csak a varázslatra támaszkodnék, akkor nagyon könnyen bemérhetőek volnánk. A szavaira elmosolyodom, s látszik, hogy nem szoktam manapság sokat viccelődni, az életem teljesen másról szól. Ha Megan észreveszi, rájöhet, hogy hasonlóan keserű vagyok, mint ő, akaratlanul is sokat fintorgok, bármi is történjen. Ezúttal a kivétel.
- Kösz, bókolni aztán tudsz. – Tűröm, ahogyan felitatja a vért. Talán magától is megtörtént volna, de akkor nehéz lenne magyarázkodom, hogy miért vagyok úgy összemázolva. Megantól sem várta senki, hogy nekem segítsen, lévén a fogvatartója vagyok, de ebből a tettéből is világos, nem ő lesz itt a bűnös. Amúgy is megvédtem volna, de így meg pláne. Túlerővel szemben is, itt elvekről van szó. – Ugyan. Én nem Marvin vagyok. Nem akartalak bántani. Megszoktam, hogy azok után küldenek, akik állatok. – Csóválom a fejemet kesernyés félszegséggel, az elveimbe az se férne bele, hogy lányokat kínozzak, de most nem volt idő enyhébb megoldást találni. A sokkoló időspórolás volt, főleg mivel még boszorkány is a kiscsaj. De amilyen anyáskodó velem ebben a pillanatban, minden morcossága ellenére nehéz róla rosszat elképzelni. Ellenőrzöm a csuklóját, megmarad, nem kell amputálni, de több gyógyítást nem kockáztathatok, legfeljebb ha nem ugrál, ritkán teszem rá a bilincset.
- Valami megroppant, sebaj. – Vonom meg a vállamat, de értékelem, hogy erre is odafigyel. Próbáljuk szedni a lábunkat, a fák között szerencsére gyorsan elérjük a másik oldalt, én pedig a zsebeimben turkálok. – Nem sok készpénzem maradt, a hitelkártya pedig már nem opció. Ha tippelnem kéne, azt hihetik, minél gyorsabban tovább akarunk állni. Viszont ha megszállunk Ludlow-ban, akkor azzal lehet, hogy elvesztik a nyomot. Pénzt pedig majd szerzünk valahonnan.. – Vágom zsebre a tárcámat, s Megan álla alá nyúlok. Ő se fest valami túl szépen, de legalább egyben van. – És a könyököd? Nagyon sajog még? – Hamarosan meglátjuk az első házakat, alig nagyobb, mint egy falu, csoda, ha lesz itt egy motel. Remélem a lány nem kezd el segítségért óbégatni, vagy teszem azt elszaladni. Velem nagyobb biztonságban van, mint nélkülem.  Előveszek inkább még egy cigit, hátha az megnyugtat. Enyhén szólva is láncdohányos vagyok. De legalább nem rá fújom.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-05, 11:45



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, hogy mi a kettő között a különbség, az arcomon lehet ez látszik, de ahelyett, hogy visszakérdeznék csak megrázom magam és megyek tovább, hiszen rohadtul nincs időnk erre és a legőszintébben… nem is érdekel. Sose lesz bankkártyám se hitelkártyám, még Gringottsi fiókom sincsen, minek, ha körülbelül havonta felélem az összes pénzem. Nem nagyon tartok attól, hogy valakinek éppen a kis padlás-lakásomba jutna eszébe betörni és ellopni azt, amit más inkább csak zsebpénznek tart.
Bár mondhatnám azt, hogy ez életem legszarabb napja, de még csak ez se igaz. A szívem a torkomban, ahogy levetődünk a mozgó vonatról, és csak arra tudok gondolni, hogy ez is csak velem történhet meg… hét évig úgy éltem a Roxfortban, mint egy szürke kisegér, mint aki ott sincs, kivéve, ha valamelyik lelkesebb háztársamat kellett néhány jól irányzott rosszindulatú megjegyzéssel leszerelni. Most meg lepaktálok az ördöggel és meghurcolnak miatta, de szó szerint, országból országba hurcolva…
- Szarul is néz ki. - válaszolom vissza, miközben annyira felitatom a vért, hogy ne csorogjon, elapadjon. Végre valahára elenged, egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem és elkezdem dörzsölni a csuklóimat, de csak finoman, már így is eléggé kidörzsölte a bilincs.
- Azt hiszem ennél jobbat úgy se tudok kialkudni, szóval legyen. Kösz. - válaszolom, lazán, már úgy amennyire laza lehetek, miközben a torkomon akar kiugrani a szívem és a tüdőm, a szememben pedig ott az üldözött vad félelme…
Már nem tudom, hogy mit mondjak, nincsen hova futnom, talán tényleg az a legbiztonságosabb, ha vele vagyok, hiszen azt a Marvint is eléggé gyorsan kiütötte. Abban nem vagyok biztos, hogy egy egész csapatot is kiütne értem, de abban igen, hogy engem egy pillanat alatt kiütnének és elfognának, pofonnal vagy pálcával, az mindegy… Bár most, hogy nincsen rajtam a bilincs, egy pici bizsergető érzés jelzi, hogy ha akarom, akkor újra megy az a bizonyos anyagi trükk, amit a sokkolójával s a gombjaival  is műveltem.
Ahogy komolyabban megindulunk egyre egyértelműbb lesz, hogy nem csak az én karom fáj, hanem nála is valami nagyobb baj van a karcoláson kívül. Próbálom tartani a tempót, ami nagyjából megy is, hiszen kő fogta fel a sérülések nagyját. Nem vagyok egy nagy anyáskodó természet, de azért a nagy rohanásban és lihegésben nem tudom tartani a számat.
- Minden oké? Úgy veszel levegőt, mintha… nem is tudom, minimum Darth Vader lennél. - mondom, bár fingom sincs, hogy ismeri-e a Csillagok háborúját, de mindjárt kiderül. Egyik kezemmel próbálom stabilan tartani a másikat, de mivel úgy konkrétan nulla közöm van a pálcás, vagy úgy akármilyen gyógyításhoz, mást nem tudok tenni, mint tűröm a fájdalmat és megyek, abban bízva, hogy így nem kapnak el minket. De mondjuk, ha az állomáson is lesz egy csapat fejvadász ez meg itt mellettem mindjárt összeesik, mert valamije eltört, akkor... hát nem tudom, hogy ezt a szartengert lehet-e egyáltalán még fokozni.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-11-01, 09:17


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  - A bankkártyáét nem. A hitelkártyáét igen. – Nem akarok belemenni, hogy miért, hogy ha nem ért hozzá, hiszen most nem az a perc, amikor szakmázhatnánk. Most éppen rohannunk kell, és levetődni a vonatról, mielőtt az aurorok vagy halálfalók bevárnak minket. Annyi biztos, hogy nekem is lehetett volna több eszem, hogy ne bízzak valakiben, aki ennyire konkurenciát jelent számomra. Marvin ugyan lényegesen idősebb, de képzetlenebb vadász, mindig rivalizálni akart velem, lenyúlni a nagy megbízásokat, és most azt hiszem Jerry keze is benne van a dologban. Nem akart kockáztatni, hogy nem érünk oda időben, ezért idehívta ezt a barmot is. Szó szót követ, és már ugrunk is, nem csupán a pénz motivál, valahol igenis kezdek hinni benne, hogy a lány ártatlanul keveredett bele valamibe, meg úgy amúgy is, törékenynek tűnik, kár lenne, ha össze vissza sérülne. Nekem végülis mindegy, mondhatni megszoktam, noha belehalni én sem akarok. Helyeslően felmordulok, ahogyan hagyja magára húzni a dzsekimet, és még jó erősen is kapaszkodik. Ellen is tarthatna, hagyhatná, hogy elkapjanak minket, aztán a másik oldallal is szerencsét próbálhatna. Ám nem így van, bízik bennem, hiszen most teljesen egymásra vagyunk utalva. A fogamat is összeszorítom, hogy el ne harapjam a nyelvemet az esés közepette. Amennyire csak lehet óvom őt úgy hajlítva még a karjaimat is, hogy a zuhanós pörgés közepette inkább engem érjenek az ütések, nem őt. Teljesen felfogni nyilván úgysem tudok mindent, csupán tompítani. Az arcomon felszínes, de éles fájdalom, az oldalamban pedig szúró, de tompa, ott talán még meg is repedt valami. Nem tudom, hogy melyikre koncentráljak, hiszen egyiket sem zárhatom ki, inkább a lányt segíteném fel, de megállít azzal, hogy törölgeti az arcomat. Pilloghatnék rá zordan, ahogyan az tőlem elvárt, ehelyett valami teljesen más buggyan ki belőlem. – Köszi. Kurvára fáj. – Most a karja alá nyúlok, figyelve arra, hogy a jó könyökét kapjam el, lévén mintha neki is fájna az egyik. Előhalászom a bilincs kulcsát, és a csuklója után nyúlok. – Tételezzük fel, hogy ártatlan vagy, én pedig nem vagyok döntőbíró. Elviszlek a kért helyszínre, mert engem is a szavam alapján ítélnek meg. De megvédelek, és majd megnézem, mit tehetek az érdekedben. Viszont amint beérünk valami városba, a bilincs felkerül. – Nem akarok fenyegető pillantással élni, hiszen tudom, hogy mire képes a tudásával, amivel fémeket olvaszt, de ha nagyon hősködik, én is átmehetek Marvinba, amit nyilván nem akarok. – Az állomás csupán egy megálló volt a kisváros előtt, amin áthalad a vonat. Ha az erdőn át megyünk, arrafelé találunk távolsági buszokat. Na gyere. – Nyitom ki a bilincset, és zsebre vágom, elengedve a karját, mondhatni szabadon mozoghat. Egyelőre. Nyilván a mágikus fém, amit zsebre vágok, kidörzsölhette vékony kis bőrét, de most nincs idő lelkizni. Elindulok az erdő felé, de azért szorosan mellette haladva. Még mindig furán veszem a levegőt, valami nagyon nem klappol. A fák között nem halad ösvény, mégis erőltetett menetben kell haladnunk, hiszen ha az állomáson várakozók rájönnek, hogy nem vagyunk a vonaton, kitalálhatják, hogy mi történt.




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-10-29, 12:01



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kicsit azért rámjött a frász ettől a Marvintól és attól, hogy lényegében egy egész csapat mágus üldöz minket, miközben én még mindig kurvára nem csináltam semmit. Fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen fontos, hogy mennyit tűztek ki a fejemre, hogy egy egész hadsereget is megéri mozgósítani. Jó, nyilván nem hadsereg, de már az egynél több túlkapásnak tűnik. Egyre jobban gyanítom, hogy tényleg lehet valami olyan információ a birtokomban, amiről fogalmam sincsen… Pontosan tudom, hogy az érzelmeim kiszámíthatósága és… a mentális épségem megkérdőjelezhető, nem szoktak minden árva diákot elküldeni hét éven keresztül pszichológushoz.  
Még búcsúzóul beletaposok Marvinba miközben kisietünk a fülkéből, bár iogazából fogalmam sincs, hogy az ilyen rugdosás az meggyorsítja vagy lelassítja a bunkó ébredését.
- Ennyire nyomon tudják követni a bankkártya mozgását? - kérdezek vissza, hiszen lehet, hogy mugli születésű vagyok, de ahonnan én jövök ott nem sokaknak van kártyája, még készpénz is alig akad.  Ráadásul a mágusvilágba csöppentem 11 évesen, és akkor még nem is nagyon létezett a dolog, hogy a mindennapi emberek kártyával fizetgetnek erre-arra.
A vonat végére sietünk és hallgatom a magyarázatát, hogy miért is akarhatnak ennyire, és közben elkezdem a fejemben összeszedni, hogy még is milyen tárgyak vannak nálam Noxtól, de egyre valószínűbb, hogy ilyen esetben a fejemben van a válasz. Egyetlen kabátot emeltem el, amikor a Drumstrangba mentünk, és szabad akaratomból nyúltam érte, nem hiszem el, hogy annak jelentősége lehet, hogy előre tudta, hogy elveszem majd. Rendben, nem ismerem Noxot olyan mélyen és annyit eddig is láttam belőle, hogy szereti szövögeti a hálóját, mindenről tudni és mindent manipulálni, de ilyen szinten átgondolni a cselekedeteit… Nem tudom, hogy megijedjek, vagy elismerően gondoljak rá.
Igazából most inkább egyiket se teszem, mert alig van időm átgondolni bármit, már a vonat hátuljában vagyunk, ugrásra készen. Meghökkent, ahogy a kocsi falához szorít, vigyázva arra, hogy nehogy elessek, és egy pillanattal később már rám teríti a dzsekijét én meg csak nézek, mint valami sokkos boci, hatalmas szemeket meresztve rá. Soha nem bírtam, ha valaki nyomult és meg akarta menteni a kis lelkemet, és a hőst játszotta, mindig mindenkit elküldtem a francba, de ez most nem egy ilyen helyzet. Még is mi a frászt kezdenék, ha egyszer csak úgy döntene, hogy túl sok velem a vesződség és nem éri meg azt a pénzt, amit kap, és inkább hagyna a fenébe.
A következő pillanatban már felkap, én pedig ugyan az érintésektől ösztönösen össze szoktam rándulni, most ehelyett egyik kezemmel a dzsekit tartom magam körül, a másik kezemmel pedig erősen belekapaszkodok a férfiba. Ugyan az erősent az ő izmos testalkata valószínűleg meg sem érzi, főleg nem okoz neki fájdalmat a  szorításom. Eléggé körülményes és kitekert a dolog úgy, hogy még mindig rajtam az a rohadt bilincs. Mondanám, hogy kemény csaj vagyok, és ez az egész nem akaszt ki, csak egy átlagos nap, vagy egyéb baromságok, de nem. Az ugrás közben lehunyom a szemeimet, erősen összeszorítva, és úgy várom a végét, mintha már elfogadtam volna, hogy ha meghalunk hát meghalunk, ez van.
A számra fogy a sikoly, ahogy először zuhanunk, majd becsapódunk, és gurulni kezdünk, de nem nyikkanok meg és nem is nyitom ki a szemem, egészen addig, ameddig meg nem állunk. Megpróbált teljesen átfogni, de ez persze lehetetlen, jó néhány helyen ért ütődés, de a fájdalom nem olyan erős, hogy elkezdjek jajongani.
- Azt hiszem semmim sem tört el. - válaszolom, feltápászkodva, aztán megállapodik a tekintetem az arcán, miután magamon végignéztem. A tövis karcolások között van egy mélyebb, ami végigszeli az arcát és még egy vékony vércsík is megindul az álla felé. - Az arcod. - mondom ki az egyértelműt és a ruhám ujjával letörlöm az arcáról, mindkét kezemet megemelve, hiszen a bilincs tart. Ekkor veszem észre, hogy a rázkódások közepette a rossz tartás miatt bevertem a könyökömet és a fájdalom ami belenyilal kicsit megakaszt a mozdulatban és fintort varázsol a számra.
- Tényleg... még mindig szükség van a bilincsre? Nincs hová szaladnom!

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...


A hozzászólást Megan Smith összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-11-05, 11:43-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-10-21, 08:07


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Magam sem tudom, hogy vele kapcsolatban miért is adtam fel a tőmondatok adta jó lehetőséget arra, hogy megmaradjak a titokzatos keményfiú szerepében. Talán mert az út hosszú lesz, ráadásul valahol igenis bánt, hogy így kell bánnom vele, lévén egy értelmes, és nyitott lánynak tűnik a nyilvánvaló világfájdalom mellett, ami engem is jellemez. Nem vagyok én akkora tahó, hogy lányokat úgy kezeljek, mintha kapcarongyok lennének. Sőt, tulajdonképpen Jerry mindig rosszfiúk nyomába küld, nem pedig lányokéba, akikről igencsak kétséges, hogy valóban közük is van valami sötét ügyhöz. Viszont nem érünk rá különösebben diskurálni a múltamról, mert Marvin közeledik, és alaposan leápolná Megant, ha nem lépek közbe. Ebből már látni, hogy nem minden óvadékügynök olyan részrehajló, mint én, noha én sem engedek az igazamból. Marvin kiütve, és még minimum percek, mire visszanyeri az eszméletét. Nem törtem be a fejét, de igazán megérdemelte volna. – A baromállat egyszer lenyúlta a hitelkártyámat, de sosem hittem, hogy valaha is vissza fog élni vele. – Utalok rá, hogy vélhetően utánanézett, hogy hol használtam utoljára, így könnyen beazonosíthatta a vonatot, ami elé kocsival, vagy mágiával bevágott, felszállt, és most itt van. Ám jó eséllyel ezt már mások is tudják, ha folyamatosan jelent Jerrynek, ezért aggódom, hogy Nox cimborái, elveszejtői, vagy akár azok a bizonyos skót aurorok füstjelei idéződnek meg a csak a varázstudók szemének látható módon, és várnak minket az állomáson.
- Az közel sem biztos. Nálad is hagyhattak valamit, akár tárgyat, emléket, bármit, amiről nem tudsz. Mintha valami futár lennél, aki nem tud az áruról. Nem először fordulna elő. – Végigsietünk a vonat hátuljába, hogy még ezzel is nyerjünk némi távolságot. Megértően bólogatok, nem is nézném ki belőle. Odatámasztom őt a vonat folyosójának falához, de azért közel a testéhez állok én is, hogy ha nem tudna kapaszkodni, akkor ne essen el. Levetem a bőrdzsekimet, és a vállára terítem. – Akkor én ugrom veled. Húzd az arcodra, hogy ne sérülj meg. – A karomba kapom a combja alá nyúlva, mert pillanatokon belül be fogunk érni az állomásra, és hát akar a franc találkozni az üldözőinkkel. Ha megtette, hogy feljebb húzta bilincsezett kis kacsóival az arcára a kabátomat, akkor kinézek magamnak egy szimpatikus bokrot ami elszáguld mellettünk, és már ugrok is vele együtt. Amennyire tudom, megveszítem az izmaimat, hogy átölelve minél erősebb burkot alkossak körülötte, amíg bukfencezünk párat. Alig hallható nyikkanást hallhat tőlem, s mire végre nem áll tótágast a világ, el tudom engedni, hogy lehúzzam a fejéről a műbőrt. – Jól vagy? – Láthatja, hogy az arcomon átszaladt némi tövis a bokrokat érintve, s kissé sípolva veszem a levegőt, de akkor is mennünk kell, méghozzá mielőbb.





zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-10-16, 09:45



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem zavar a füst különösebben, nem kezdek el panaszkodni, csak éppen láthatólag mozdul meg az orrom. Nem szeretem, de nem is utálom. Nem szoktam rá soha hosszútávon, bár előfordult, hogy néhány hónapig társamul szegődött a magányban és az alkotások közötti szünetekben. Elég unalmas az élet egyedül abban a kis lyukban, bár mióta Cody a nagy szerelmi bánatában beköltözött… Furcsa egy kapcsolatom van azzal a fiúval, bizalmasom, barátom, most már élettársam. Még ha nem is a romantikus értelemben. Ő sem ismer teljesen, azt senkinek nem engedem meg, de megtűröm magam mellett, annak ellenére, hogy a padláslakás tényleg csak egy lyuk. És ezt nem sokakkal tenném meg, de Cody olyat tett az életemben, amit senki más.
Olyan őszinte és kimerítő választ kapok, hogy az általában üresbe bámuló tekintetemben megjelenik egy kis meglepettség, egy kis kíváncsiság, ahogy a kinti táj helyett elkezdek az ablak mellett cigiző férfira koncentrálni. Idősebb, jóval idősebb, mint én, még is, ahogy elkezd a feleségéről beszélni és az auror múltjáról, ahogy kigolyózták az életéből.
Először meg se tudok szólalni, maximum egy “na, az kemény”-t tudnék ehhez hozzáfűzni, de végül úgy döntök, hogy ugyan továbbra is őt nézem, elgondolkozva, de nem szólalok meg. Az, hogy illegális szereket helyeznek el a lakásába egy régóta bevált trükk, de azért egy olyan embertől, akit egykor az élete párjának választott… Hát… Nagyon szívás.
Békénhagyom, míg lehunyja a szemét, ugyan fogalmazódik bennem még néhány kérdés, de mielőtt megszólalhatnék és letisztázódna, valaki felrántja az ajtót és én reflexszerűen rebbenek hátra, egészen belelapulva az ülésbe, a kezeimet magam elé rántva, ha esetleges támadástól kell félni. Egy olyan lány reakciója, akit nem most akarnak életében először megütni. Már éppen kezdett az egész helyzet megnyugodni, lecsendesedni, de most újra dübörögni kezd a szívem, ahogy hatalmas szemekkel megbámulom ezt a vélhetően részeg fazont.
- A jó kurva anyád a cafka! - válaszolom vissza, mikor megtalálom a hangomat, de valószínűleg, mire végigmondom a mondatot, addigra a fejvadász, mármint Riley már ki is üti a pisztolyával. Az ápolatlan, nagydarab, kopaszodó ember elterül, én meg csak egy pillanatig nézek ki, hogy a látvány igazolja a férfi szavait, és nem igazán van időm ellenkezni. Ha olyanok, mint ez az alak volt, hogy már kezdésből lecafkáznak és leütnének, akkor lehet, hogy tényleg igazat mondott, hogy vele még jól is járok. Hát hálás talán még nem kezdek el lenni, de…
- Rengetegen vannak, de miért akarnak ennyire? Esküszöm, hogy semmi olyat nem tudok, ami ennyit érne! - mondom neki, az izgalomtól nem olyan halkan és fapofával, mint általában, de azért messze nem kiabálva. Nem vagyok egy nagy harcos, meg van kötve a kezem, sokszorosan kiszolgáltatott vagyok, így nem csoda, hogy kezdek kicsit kiakadni. A vonat végefelé esik csak le, hogy mintha csak a filmekben lennénk, a fogvatartóm ugrásra készül.
- Ki fogjuk törni a nyakunkat, még egy rohadt hintáról se ugrottam le soha, nem hogy egy vonatról. Mikor érünk a megállóba? - kérdezem, és sejtheti, hogy tényleg vagyok olyan vézna, hogy simán összetöröm magamat. Amikor kicsi voltam, akkor legalább a véznasághoz fürgeség járult és egy kis enyves kéz még Londonban, de a Roxfortba kerülésem óta konkrétan semmilyen testedzést nem végzek, keveset eszek, alig mozdulok ki… Nem vagyok egy atléta.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-10-10, 15:11


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   
Felpattanok, hogy lehúzzam a vonat ablakát, s kihajolva elszívjak egy cigit. Az már kiderült, hogy roppant érzékeny lelkű lányról van szó, aki még a foglyom is, de nem kényszerítem rá, hogy elszenvedje a károm szenvedélyeimet is, miközben magammal hurcolom a fél világon át, hogy a skót nemzetbiztonság elé álljon egy olyan bűnért, amit talán el sem követett. Nem leszünk nagy beszélgetőpartnerek, de nincs is rá szükség, nem barátkozni jöttünk össze. Néha az egyikünk visszakérdez, amire kurta válaszok érkeznek. Nem mintha másokkal nagyon szószátyár lennék. Különben sem tartozik Meganra, hogy megvan a magam baja, de mégis lerí rólam, hogy nem divatból vagyok cinikus, hanem cseppet sem vagyok boldog a bőrömben. Azt már meg is jegyezte, hogy aljas munkám van, amivel még egyet is értek, de most ez az egyetlen, amiből meg tudok élni, és nem kell hozzá különleges végzettség, csak ami nekem van. Biccentek a szavaira, viszont azon, amit válaszol, elnyomom a cigi maradékát s kipöckölöm a szélbe.
- Nem az én dolgom megítélni, de remélem, hogy kiderül az igazság. – Pillantásomban némi enyhített ítélet is van az irányában, valóban egy fiatal lánynak tűnik, aki csak belekeredett valamibe, s a vallomásáért cserébe hátha elengedik. A skót igazságszolgáltatás igen szigorú, de mégiscsak igazságos. Ha nem követett el semmi rosszat, akkor távozhat majd. Nem szoktam figyelemmel kísérni a rabjaim sorsát, miután leadtam őket Jerrynek, soha többé nem tudok róluk. Csak felmarkolom a pénzt, és nem érzem magamat érintettnek. Ha szörnyűséget követtek el, talán a halál a jussuk, de kétlem, hogy ez a Megan odáig jutna, nem nemzetáruló vagy ilyesmi.
- Nos.. a feleségem elkezdett barátkozni egy újonnan odahelyezett aurorral, aki jelentősen összejátszott az alvilággal. Én nem fogadtam el kenőpénzt, amit mások az ő vezetésével igen. Aztán egyszer meglepő módon egy házkutatási paranccsal jöttek oda a minisztériumból a kúriánkhoz, és láss csodát Megan, tiltott bájitalösszetevőket találtak nálam, amivel drogot főz magának az ember. – Nem nehéz kitalálni, hogy a feleségem ennek az embernek a szeretője lett, és ilyen mondvacsinált eszközzel távolítottak el. Bár az is felmerült bennem, hogy a feleségem csak naív volt, és az a fickó valahogyan megbűvölte. Végülis már mindegy, már nem vagyok auror. Nem vagyok senki sem. Viszont láthatja rajtam, hogy ráncolom a homlokomat, s gyorsan ledobom magamat a fülke egyike bőrszékére, szembe vele, s eldőlök, behúnyva a szememet. Pár pillanat múlva egy kopaszodó pálcás alak nyitja ki az ajtót, borizű hangon rádörrenve  a lányra. – Velem jössz cafka! – Félhangosan mormolja mindezt, és már emelné a kezét, hogy visszakézből szájon vágja Megant, mire csak azt érzi, hogy valaki elkapja a könyökénél, s az én csúnya tekintetemmel találja magát szemben. Az más kérdés, hogy én sokkolóztam, ami pillanatnyilag kiüthet valakit, de lányokkal nem verekszünk. – Marvin. Te meg..? – Kérdezem feleslegesen, mert a másik kezemben a pisztolyom markolatával úgy homlokon csapom, hogy összecsuklik, mint egy rongybaba.  – Leszállunk Megan. Tudják, hogy itt vagyunk. – Nézek ki a vonat ablakán, s látom, hogy a következő állomáshoz közeledünk, az égből pedig csak a varázshasználók számára látható füstpamacsok érik el a földet, hoppanáló aurorok. Vagy halálfalók. Remélhetőleg még nem vágja nagyon a csuklóját a bilincs, de most sietnünk kell. A vonat hátsó szekciója felé terelem, sejtheti, le kell majd ugranunk.





zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-10-07, 19:48



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, hogy másokkal hogy dolgozik, sose néztem, hogy egy fejvadász elkap egy gyanúsítottat vagy beidézettet vagy ilyesmit, és tévére meg nem igazán volt pénzem, főleg olyanra nem, amelyiknek az adása a Roxmortsban bejönne, mert 11 éves korom óta elég keveset moccantam ki ebből a kis burokból. Csak nyaranta kellett a gyermekotthonba mennem, de ott se tévé elé raktak le, varázsló otthon volt Godric’s Hollow-ban.
- Még jó, hogy nem kell az engedélyed, hogy mitől érezhetem jobban magam. - válaszolom, csendesebb, nem parázsló vitás hangon, igazából reflexből, átgondolatlanul, csak hogy enyém legyen az utolsó szó, azt hiszem. Nem veszem észre, hogy közben a testtartásomban, a viselkedésemben magát keresi, ahogy egy évvel ezelőtt én Ginában láttam meg önmagam 14 éves mását.
Nézelődök ki, és ahogy egyre kevesebb az interakció közöttünk, mert ő a sorsomról és a pénzeiről gondolkozik, egyre jobban fakul ki a tekintetem és kezdek csak révetegen bámulni, elkalandozni. Egészen addig, míg vissza nem hív ezzel a foglalkozás dologgal.
- Aha. Szóval ex-zsaru. - jegyzem csak meg, hogy kihallottam a szavaiból az infót, aztán megint elfordulok bambulni és eléggé sokáig így maradok, aztán felsóhajtok.
- Eladó vagyok a roxmortsi írószerboltban már negyedikes korom óta. - mondom neki, nem részletezve, hogy először csak hétvégékre engedtek le, és amikor betöltöttem a 17-et csak akkor kezdtem el teljes állásban meg költöztem be a padláson kialakított icipici bérleményembe. Azt sem teszem hozzá, hogy mellette szobrászkodok és rajzolok, mert egyrészt még ha nem is titkolom, de ritkán mutogatom a rajzaimat akárkinek - a kész szobrokat gyakrabban - másrészről meg olyan szánalmas, hogy mindenki művészkének képzeli magát, nem akarok én is beállni abba a sorba. Meg persze azt se akarom, hogy hirtelen olyan szemmel nézzen rám, hogy hű, egy finom lélek vagyok, csak nem tudom kifejezni magamat. Még akkor se, ha tényleg jobban tudom a művészetekben feldolgozni a nyomoromat, mint akárhogy máshogyan. Ettől függetlenül még mindig eszemben sincsen visszamenni a suliba és elmenni látványmágia szakra, aminek a felét vidám csivitelő csitrik teszik ki. Meg is őrülnék tőle, és ugyan az a különleges képesség, amivel rendelkezem, tökéletesen működik szobrászkodás közben, a pálcamágiák még mindig hatalmas gyengéim, egyetlen háztartási bűbájt se használok, lényegében úgy élek, mint egy mugli, hiába vagyok a varázsvilágban.
- Miért csak ex? - teszem fel a kérdést, mondhatni félvállról, mintha egyáltalán nem érdekelne, az ablakon kívülre figyelve. Pedig érdekel. Keserű vagyok, önmarcangoló, sokszor elérhetetlen a külvilágnak, de valójában van, ami felkelti a figyelmemet, nem vagyok még teljesen üres, hiába hittem sokáig azt, hogy már annyim se maradt, hogy élni akarjak.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-09-28, 16:52


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Nem mondtam, hogy kicsit is provokálni akarnám, csupán gyorsan le akartam tudni ezt a mai menetet. Azt sem állítom, hogy egy kaptafa alá veszem a többi kiszemelttel, akiket le kell szállítanom, mert még ha bunkón is viselkedik, jogos, hogy ő azért nem az a gyanus, lekövethetetlen alak, mint a többi züllött. Viszont az igenis pocsék érzés, hogy így megnehezíti a dolgomat akaratlanul is, mert nem állítom, hogy direkt lett rosszul, egyszerűen csak nem ehhez a bánásmódhoz szokott, viszont nekem így napok esnek ki, amit másra is szánhatnék. Most megtehetném, hogy annyiban hagyom a mondandóját, de öt napon keresztül kussban ülni.. Megtehetjük, de akkor ennél is unalmasabb lesz a felállás.
- Nem mondtam, hogy érezd magadat jobban. – A lány tőlem függetlenül mindenre húzza a száját, ami nagyon is ismerős, én aztán van, hogy hetekig nem borotválkozom, csak kínlódva nevetek a saját nyomoromon is, igaz, neki legalább nem lesz szőrös a pofája. Kicsit mintha tükörbe néznék, noha nem ismerem a sorsát, és kár is a sajátommal összehasonlítani. Vagyunk, akik vagyunk. Legalább már nem kell annyira taszigálnom, talán békésen meglehetünk egymás mellett, ha a többi járművön nem produkál ilyesmit. Mondjuk azon elmerengek, hogy ha aludnom kell, kötözzem ki valahova? Hiszen hogyan bízhatnék meg benne? Az első lankadó pillanatban elhúzza a csíkot. Csak mert bilincs van a kezén, futni még tud. Igaza van, nem kezelhetem állatként. Elhelyezkedünk a fülkében, s azon morfondírozom, hogy jó ötlet volt e hitelkártyával fizetni az állomáson, mivel ha sokan keresik ezt a csajt, akkor így akár a mágiát mellőzve is lekövethetőek vagyunk. Az aurorok már a modern technikával is könnyedén élnek. Viszont ennünk majd mégiscsak kell, napokig nem támaszkodhatunk a minimal készpénzemre. A gringottsos aranyakat pedig csak a zaci fogadja el, de nagyon sokat buknék rajta. Nincs is nálam sok, a túlsúly miatt. Ha futni kell, nem éppen szerencsés a fémekkel csörögni.
- Nem kell Sherlocknak lennem. Voltam már eleget zsaru, csak mert nem hunyom be a szememet a halálfalók üzelmei felett, még köszönöm, érdekel az igazság. – Vonom meg a vállamat, felőlem aztán tovább húzhatja az idegeimet, kiszálltam a mókuskerékből. Viszont hiába a munkahelyén kaptam el, nem nagyon néztem meg, hogy mivel is foglalkozik. Bár tényleg nagyon egyszerű embernek tűnik, nem az Nox súlycsoport. Így aztán nem is kérdezek vissza, csupán sötéten pislogva méregetem. Olyanok vagyunk, mint két ugrásra kész ragadozó.




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-09-17, 12:34



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem válaszol semmit, meg sem lepődök, biztos megtalálta a bunkózásomban az igazságot. Hiába nem ellenkezek már vadul, azért a kisugárzásom maradt tartózkodó és ellenséges, még ha nem is kell akkora erővel ráncigálnia, hirtelen nem fogok örülni ennek az egésznek. Abszurd is lenne, ha egyszer csak a legjobb barátok lennénk és csak szabadon beszélgetnénk az álmainkról. Na nem.
- Most, hogy így mondod, hogy NEKED mennyire rossz, kezdem magam jobban érezni. - vágom vissza, bár halk szavakkal, nem éles, pattogó riposztban. Most, hogy már beletörődtem, hogy esélyem sincs odaérni a találkozópontra, talán abba is, hogy meg kell jelennem azon a bíróságon, minden erő kiveszett a testemből és a szavaimból is, maradt a keserűség és a csalódottság, szokásos jóbarátaim.
Nem tudom, hogy milyennek tart engem, de szokásomhoz híven nem figyelek semmire, így még az arcát és az alkatát se figyelem meg, csak elkönyvelem magamnak közellenségként, ameddig teljesen le nem nyugszom és nem leszek rákényszerítve, hogy csak őt lássam - tehát a vonatig.
Megyek, bár inkább kedvetlenül poroszkálok, amikor éppen nem fogja meg a kezem és húz magával sietősen, hiszen nagyon úgy fest, hogy miután a repülőről leszállítottak, azután lehet még az expresszt is lekéssük. Bár a pletykák ezt mondják, de nem vagyok szemétláda, nem tartom vissza szándékosan a haladásunkat, kivéve, hogy rohadtul gyűlölök futni, szóval még az is gyorsabb lenne, ha a vállára venne. Mondjuk nem kevésbé feltünő.
Éppen sikerül felszállni, bár nem érzem azt a juhé, elértük érzést, amit a normális emberek normális körülmények közben szoktak. Csak egy újabb doboz, amiből A-ból B-be szállíthat a fickó, bár az tény, hogy itt legalább nem vagyunk ötezer méter magasban. És vonaton legalább már ültem. Másodosztályon vagyunk, szóval nem valami egyszerű üres fülkét keresni, és még azok se valami tágasak vagy kényelmesek, de amúgy se vagyok ahhoz szokva. Levetődik, én is leülök vele szemben, aztán amennyire a bilincs engedi, összefonom a kezeimet magam előtt és dacosan kibámulok az ablakon.
- Lehet, hogy fejvadász vagy, de nem éppen egy nyomozó, vagy Sherlock. - válaszolom egyszerűen, miközben oda se nézek rá, csak mondhatni epikusan távolba nézek. - A munkahelyemen kaptál el. - teszem hozzá a nyilvánvalót, mert az, hogy szobrászkodok és van néhány tárgyam a Roxfort szoborparkjában, az nem éppen a megélhetésem, hiába foglalkozok azzal is. Kicsit úgy érzem, mintha a második kérdéssel már is a kihallgatóteremben lennék, szóval kelletlenül elhúzom a szám és ezúttal olyan “muszáj erről kérdezned?” tekintetet vetek rá. Nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy válaszoljak, pedig nincsen semmi probléma egy jó hosszú, többórás hallgatással sem. - Hetedik évem elején futtotam össze vele az utcán, miután végeztem a boltban. Lassan két éve. Nincsen semmilyen hatalmas és izgalmas sztorim erről, bocs. - mondom, miközben egészen elhelyezkedek, felrakva a lábam a falon húzódó kitüremkedésre. Nem úgy nézek ki, mint aki mindjárt felpattan és kitör. Még is hova törnék ki? Kiugranék az ablakon egy mozgó vonatból?

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-09-07, 14:48


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



  Természetesen hallom, amit a bajsza alatt közöl, a munkám része, hogy még az ilyen apróságokra is figyeljek. Mégsem teszem szóvá, mert valahol igaza van, bunkó vagyok, így szoktam meg, erről szól az életem. Eddig nem tudtam különbséget tenni azok között, akiket elkapok, és beviszek, ám Megan esetében mégis enyhítek a fájdalmát, a gyógyító párnázás ki fog tartani jó sokáig, a lelki megpróbáltatásokban viszont nem érzem úgy, hogy tennem kéne. Jó, annyira azért odafigyelek rá, hogy nem hagyom, hogy kidobja a taccsot a repülőn, vagy hogy teljesen besokkolódjon. Miért figyelek rá ennyire? Talán mert nem ugyanaz a kategória, mint a sok gyökér, akiknek tényleg rács mögött a helye. Neki van rendes munkája, valami hülyeségbe keveredett és mintha tőlem várná, hogy ezt nézzem el neki.
- Naná. Hiszen szétcseszted a vasárnap estémet. Iszogathattam volna nyugisan, most meg öt nappá húztad az egészet. Mindegy. – Vonom meg a vállamat, felesleges szidnunk a továbbiakban egymást, ami történt, megtörtént. Egyet tehetünk, hogy elérjük a vonatot, ami végülis express, és Skócia határáig legalább el tudunk vele érni. Addig pedig vajon csúnyán nézünk egymásra? Ez is érdekes, mert ő egy kifejezetten szép arcú lány, de a hisztérikus kacagáson kívül nem láttam jókedvűnek, ami az adott helyzetben teljesen érthető is.
- Na igen, vélhetően aki be akar hálózni, nem azt mutatja, hogy sötét alak. – Bólintok vissza, ebben egyetértünk, ezért is vagyok vele úgy, hogy Megan nem rossz ember, csak belekerült valaki vonzáskörzetébe, hálójába, és utána már nem tudott szabadulni. Kiszállunk a taxiból, itt már jóval sietősebb az utam, lévén nem fogunk estére odaérni, Jerryt majd esetleg felhívom pár óra múlva valami nyilvános fülkéből, mert mobiltelefonra nekem nem telik. Arra meg főleg nem, hogy a varázslók lakta vidéken valami mágiával megbüvöltre költsek. A pénzem most egy hitelkártyából, és némi készpénzből áll, de ha át kell szállni egy másik járatra, akkor hamar leapad minden. Megveszem a jegyünket, bölcsen immár nem az első osztályra, csak egy másodikra. A vonat már mozgásban van, amint felsegítem rá Megant, hogy keressünk egy üres fülkét. Amint megtaláltuk, levetem magamat, de kissé álmos kezdek lenni, már a repülőn akartam szundítani. – Különben is, mivel foglalkozol? Hogy kerültél kapcsolatba a csajjal? – Kérdezem ledobva magamat az egyik ülésre. A bilincs persze még most is marad, ha nagyon ugrálni akarna, legfeljebb elgáncsolom.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-09-02, 10:07



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem kezdek el durván rázkódni, még csak a levegőért se kapkodok, de az tény, hogy fal fehér vagyok és hogy a szemem úgy mered a semmibe, mintha leginkább belülről halott lennék. Csak akkor eszmélek fel, amikor Riley megragad, még a kiabálás se nagyon érintett meg, elengedtem a fülem mellett és ott maradtam a kis gubóban, amit az elmém köré emeltem, hogy megvédjem a végleges összeroppanástól.
Lemegyünk a lépcsőn, kétszer is megbotlom és ha nem tartana, valószínűleg orra is buknék, de ez a férfi elég masszív, olyan, mint egy megingathatatlan bástya, valószínűleg fél kézzel is végig tudna húzni a lépcsősoron akkor is, ha nem engedelmeskednék. Most nem kimondottan ellenkezem, éppen csak úgy érzem, hogy nem működnek a tagjaim.
Azért amikor beérünk és lényegében leállít egy pontra, hogy onnan ne mozduljak az agyam szépen lassan elkezd újra forogni és ugyan eléggé halkan és elég rezignáltan, de megszólalok.
- Nem vagyok a kutyád, bunkó. - mondom, éppen csak hangosabban a suttogásnál, így lehet, hogy ha időközben már odébb is lép nézelődni, akkor el se kapja a megszólalást. Lassan visszatér az élet a szemembe, ahogy én is meglátom újra az órát és most már ténylegesen kicsit összomlok. A kérdésre, hogy örülök-e ennek az egésznek hatalmas szemeket meresztek rá.
- Úgy nézek ki, mint aki örül? Komolyan? - kérdezem, egy kicsit hisztérikusan, és a végére még el is mosolyodok és fel is nevetek. Kicsit talán ijesztő lehet, de legalább nem olyan hangos, csak úgy halkan, keserűen buggyan ki belőlem. Ha alapból később jön értem és alapból a vonathoz megyünk, akkor már nem talált volna ott, én pedig egy lépéssel közelebb lennék ahhoz, hogy megtaláljam Ninát. Már eltűntem volna onnan és csak a hűlt helyemet találja… Ha később jött volna…
A nevetés gyorsan elapad, és nincsen benne semmi vidámság, némán beülök a taxciba és összevonom a karjaimat magam előtt, amennyire bilincsben lehet, elzárkózva és elhúzódva a férfitól, hogy még csak össze se érjünk.
- Mert mindenki úgy barátkozik, hogy közben elkéri az erkölcsi igazolványt. - válaszolom vissza félvállról. A hangom most újra kicsit ellenséges, de inkább unott, mint aki most már tökéletesen meg van békélve a helyzetével. Mi jobb dolgom lenne ennél? Jó, nem lett meg életem első repülése, de végül is ilyen hosszú vonatozásom sem volt, a Roxfort Expresssztől eltekintve. Lássunk világot. Ezaz.
Mindeközben az arcomra kerül az a kifejezéstelen, egy cseppet unott pókerarc, amihez aki már ismer vagy többször látott, hozzá tudott szokni. Kibámulok az ablakon a taxiból és csak összeszorítom a számat és hallgatok. Nyilván minden az én hibám, nyilván nem lett volna jobb, ha nem a sokkolóval és szó szerinti elrablásommal indít. Jó, azóta már átgondoltam és ha kapok figyelmeztetést korábban valószínűleg inkább felveszem a nyúlcipőt, minthogy elmenjek oda, ahogy sokan mások is, de... A csalódottság, hogy elbasztam a lehetőségem akkor is azt mondatja velem, hogy bárcsak késett volna még fél órát!

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-31, 06:50


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



 Mivel már amúgy is mindjárt indulunk, semmi kedvem a neveken vitatkozni. Jerry hívta őt Smithynek, nekem aztán mindegy, lehet felőlem Megan is. Jó pár évvel idősebb vagyok nála, ám az apja még nem lehetnék, így az hasonló generáció okán szólíthatjuk egymást a keresztnevünkön. Azt viszont nehéz tétlenül néznem, hogy az alapesetben bűnözőkhöz köthető viselkedéssel ellentétben ő igenis civilizált alaknak tűnik, teljesen összetöri, ami vele történik. Azt nem az én tisztem felülbírálni, hogy bűnös, vagy sem, de talán enyhébb bánásmódot igényelhet, ezért hát a gyógyítás, bármennyire is kockázatos, hiszen így a nyomunkra akadhatnak, és a bilincs párnázása. Mindkettő igen tartós varázs, nem fog elillanni pár percen belül. Lehúzom magam mellé az első osztály bőrüléseinek egyikébe, s várom, hogy beinduljanak a motorok. Ehelyett a durcás légicsaj visszatér a kapitánnyal, aki közli, hogy bár hivatalos szerv vagyok, szükségtelen felfordulást nem szándékoznak a járaton kelteni, és mivel Megan úgy néz ki, mintha agyonverték volna, így leszünk szívesek leszállni. Egy pillanatig el sem hiszem, üvölteni lenne kedvem, de csak félhangosan anyázva emelkedek fel, s belekarolva elindulunk a kijárat felé, ahova előzékenyen végigkísér a helyzetet kiváltó stewardess, akinek volna kedvem az orrát felnyomni az agyába. Ahogyan lefelé lépdelünk a lépcsőkön, azon tűnődöm, hogy túl szép volt, hogy igaz legyen. Két órán belül Glasgowban lettünk volna, aztán fél órán felmarkolom érte a dohányt. Leérve a talajszinte elengedem, de ugrásra készen, hogy minimum a hajánál rántva húzzam vissza, ha megugrik.
- Maradsz. – Az órámra pillantok, de már megint leállt, a csóróság átka. A fülemhez tartva megrázom a csuklómat, de nem igazán hajlandó járni, ezért a reptéri nagyórát vizslatom. Van még időnk odaérni csütörtök éjfélig, addigra kell leszállítani. A pénzem nagy része elment az elsőosztályú jegyekre, amit most dobhatok a kukába. Azt reméltem, hogy gyorsan megtérül, így viszont felmerül a kockázat, hogy nem érünk oda időben. Jerryt most nincs idő felhívni, mert akár el is érhetünk valami nemzetközi expresszt, így ismét belekarolok, és megindulok a kinti taxik irányába.
- Remélem most örülsz. – Csóválom a fejemet, de mégsem vagyok olyan kemény, mint eddig. Kétlem ugyanis, hogy megjátszotta volna a pánikrohamot, egyszerűen nem nézem ki belőle. Végigrángathatom a fél világon, ami most napokba fog telni, de így vagy úgy, célhoz kell érnünk. Remélhetőleg akadály nélkül. Odaintek egy taxinak, hogy el ne induljon nélkülünk. Betessékelem a lányt, aztán mellé ülök én is. Bemondom a vasútpályaudvart, aztán kilövünk. – Ezt érdemled, ha kétes elemekkel barátkozol Megan.. – Mormom, mert még mindig nehéz napirendre térni afelett, hogy most napokat vesztek.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-29, 11:16



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nagyon nem tetszik nekem, ahogy beszél, ahogy viselkedik, ahogy létezik, semmi, mivel éppen kirángat az életemből és darabokra zúzza a reményeimet. - Olyan kapcsolatom, amiben éppenséggel jót tett és semmi rosszat. - kiáltom szinte vissza, amire már azért nem kevesen odapillantanak ránk a telefonfülke környékén. Nagyon felidegesít a Smithy-zéssel, annyira, hogy akármilyen abszurd is, futunk egy “bemutatkozós kört”, mikor kijavít, hogy a neve Riley.
- Megan. Megan Smith. De nem Smithy. - vágom vissza, de idő közben a pillantásaim elkapták az órát, így a szavaim lagymatagok és szinte érzelemmentesek. Mintha csak belülről meghaltam volna, üresnek érzem magam és reménytelennek. Ez az egész akkora hülyeség. Miért most? Miért én? Igen, töltöttem egy kevés időt a nővel, de ettől függetlenül egyáltalán nem tudok róla semmit, minden egyoldalú volt, ő segített nekem, gondolom egy későbbi szívesség reményében, de semmi több. Azért szalasztottam el a mai találkozót, hogy elmenjek egy másik országba és elmondjam ezt az egy mondatot? Azért kell felszállnom ebbe a hatalmas konzervdobozba? Még sosem repültem… Még seprűn se nagyon, csak amennyit kötelező volt, és abból is a legsilányabb köröket futottam.
Nincs kedvem, sem erőm megszólalni. Az a dúvad, aki eddig ellenkezett és “verte a nyálát” teljesen eltűnik. Csak az ránt egy picit vissza az önsajnálatból, hogy megérzem a gyógyítást és a párnázást a bilincsek alatt. Már nem is próbálok kiszabadulni, már csak fájdalom maradt volna a próbálkozásaim után, szóval jól jött ez a varázslat, de csak visszafogott meglepettséggel felbámulok a férfira és megyek tovább. Halványan hallom, hogy a légikisasszony a védelmemre kel és azért aggódik, hogy pánikrohamot kaphatok, amiben igazából teljesen igaza van, még se szólalok meg, még se kardoskodok azért, hogy legalább a bilincs kerüljön le a kezemről, pedig valószínűleg ez lenne a legalkalmasabb időpont rá. Csak hagyom, hogy berántson a székbe, leülök, bámulok magam elé és hallgatom a fülem zúgását, ami elhomályosítja a körülöttünk ülők nemtetszését és figyelek a légzésemre, ami egyre nehezebb, ahogy a mellkasom egyre jobban megfeszül a keserű kétségbeesésemben. A szín az arcomból, ami a sokkolás óta élénkpirosan mutatta, hogy folyamatosan kiabáltam és harcoltam a fejvadász ellen, ahogy csak tudtam, most teljesen eltűnik, fakóvá sápadok.
Nem nézek fel, nem látom, ahogy a jólelkű, csinos nő eltűnik a pilatafülkék felé, sőt, azt is ignorálom, hogy néhány perc múlva már egy férfi jelenik meg felszólítani az “elrablómat”, hogy csináljon velem valamit, mert úgy nézek ki, mint aki mindjárt elájul. Nem reagálok nagyon semmire, a szemem a semmibe mered és valójában azt hiszem fel se fogom, amit látok az előttem ülő háttámláján. Nem mondanám, hogy szánt szándékkal ignorálom a környezetem… Pedig valószínűleg így van, és mindez az én döntésem... Csak… úgy érzem, mintha minden elhomályosulna körülöttem és minden érzékem megszűnt volna létezni. Talán ez még egy fokkal jobb, mint a pánikroham. Talán.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-23, 07:40


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me




- Akkor meg mire vered itt a nyáladat? Most vallottad be a kapcsolatodat vele! – Felelek megint ingerülten, noha nem az én tisztem elítélni, sőt, őszintén leszarom, hogy mi fog történni, lévén engem úgysem hallgatnak majd meg. Ettől még megvan a lehetősége, hogy a válaszkeresés közben tényleg tévútra tévedt, hiszen nem tűnik sötétvarázslónak, sem rossz szándékúnak, egyszerűen valami naív kislány, aki sorozatosan rossz döntéseket hoz.
- Nem én találtam ki. Jerry mondta, hogy Smithy. Láthattad, az idézésen még csak a nemed sem volt rajta. M. Smith. De nekem aztán tök mindegy. – Vonom meg a vállamat, noha egészen tüneményesnek tűnik, miközben a véremet kívánja. Furcsa, hogy magamat látom benne? Vagy azt, aki voltam, és aki váltam a hozzá hasonló alakok hajkurászása kapcsán. Lerendezem a beszélgetést az óvadékügynökség vezetőjével, aztán elindulunk kifelé. Szórakozottan vágom hozzá a nevemet. – Riley. – Na nem mintha elvárnám, hogy a keresztnevemen szólítson. És azt sem, hogy nyugodtan tűrje a sorsát, és mondjuk filmet nézzen a repülőn. Csak aludni akarnék egy kicsit, mert a sok stressztől kezd kiújulni a migrénem is, de az már tényleg pofátlanság, hogy a beszállókártyákat iktató nőci ilyen undorodva mér végig. Picsába! Ahogyan átlépünk a folyosóba, akkor már nem tudom nem észrevenni, hogy potyognak a könnyei, szinte vonszolja magát, kezd sebes lenni a csuklója. Felsóhajtok, mert ő tényleg más, mint akiket kísérek, de nem kéne túl engedékenynek lennem. Feladom azon elvemet, hogy ne varázsoljak, ezért egy apró, észrevétlen párnázóbűbájjal kombinált gyógyítást hintek gyors pálcamozdulatommal a kecses tagokra. A párnázás kellemesen cirógatja, noha továbbra is satuban van. Felérve a másik légikisasszony már azon túl, hogy mutogatja a helyünket, szóbeli nemtetszését fejezi ki Megan állapota miatt, mondván, hogy zavarhatja a többi utast, ha a lány netán pánikrohamot kapna, hiszen a zárt repülőben még meg is van bilincselve. Netán le kéne szállni. – Lófaszt! Kifizettem a jegyeket, úgyhogy mi így megyünk! – Dobom le magamat az első osztályon morcosan, magam mellé húzva a székbe a lányt, mint akit innen aztán nem lehet kirobbantani. A stewardess elindul előre a pilótafülke irányába.





zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~ | [You must be registered and logged in to see this link.]







...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-22, 09:05



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mivel ahelyett, hogy egy jónapottal bemutatta volna a papírjait és átadta volna az idézést kapásból hátba sokkolózott már egyáltalán nem érdekel, hogy mit szándékozik direkt, és mit nem. Én nagyon szándékoznék leütni, ha lenne rá lehetőségem, de ez a mágikus bilincs akkor is itt maradna a kezemen…
Fáradt, vagy nem is tudom, unott fejet vág, miközben én felültem egy érzelmi hullámvasútra és fogalmam sincs, hogy mikor szállok le róla, amitől csak még tovább idegesít.
- Életem legjobb döntése volt, hogy végre a jó helyen kerestem a segítséget és a válaszokat! - vágom vissza, mintha ezzel kapásból az alvilági nőt védeném meg, és az egész kapcsolatot, ami hozzá fűz. Nem tettünk semmi rosszat, rendben, egyszer arra uszított, hogy az iskolából információkat szivárogtattassak ki, de ez nem valósult meg, így tényleg igazán semmit nem lehet a számlámra írni.
- Hogy minek szólítottál? - sziszegem a Mardekárosokat megszégyenítő hangon, pedig minden más, amit mond még rendben is lenne, de ez így ilyen formában… Rendben, hogy majdnem kétszer annyi idősnek tűnik, mint én, a barázdált, férfias arca miatt, de ez nem jelenti azt, hogy kedvére gúnyolódhat rajtam. Még ha vézna, dühöngő kislánynak is látszom…
Mikor berángat egy telefonfülkébe és körülbelül a falhoz szorít, miközben a főnökével beszél néhány pillanatra elhallagtok és nagyon fülelek, hátha megtudohatok még valamit erről az egészről, de semmi új.  Jerry a főnöke és utálja Marvint, ennyi. Fantasztikus, hogy része lehetek a drámájának.
- Megtennéd, hogy abbahagyod ezt a nyomorult Smithy-zést Walshie? Vagy Welshie, vagy mi a halál a neved. - mondom, mivel kb. mindent csak egyetlen pillanatra mutatott fel és valahogy az udvarias bemutatkozás is kimaradt. Már nem feszítem meg magam, hogy ne tudjon húzni, de folyamatosan erőt kell kifejtenie, hogy mozgásra bírjon, tuti, hogy nem egyszerűsítem meg neki a dolgot. A csuklóm már éget, de a fájdalom soha nem érdekelt különösebben, ájulásba még messze nem kergethet.
- Igen, mert fordított esetben, ha téged sokkolóznának le és ráncigálnának el egy másik országba minden előzetes figyelmeztetés nélkül, te csak nyugodtan mennél, pezsgőznél és mogyoróznál, mi? - kérdezek vissza dacosan, miközben a szemem rászalad a reptér órájára… Túl késő van. Úgy volt, hogy egy informátor elvezet minket a következő nyomhoz a húgom megtalálásában, de… Már túl késő. Hirtelen változik meg az egész testtartásom, éppen akkor, mikor észreveszem, hogy a légikisasszony egészen megbotránkozva és együttérzéssel nézi a rángatásomat. Még is ahelyett, hogy kihasználnám ezt, és elkezdenék kiabálni, hogy akaratom ellenére visznek el és ne engedje ezt csak megszűnik minden ellenállás, leszegem a fejem és a telt ajkaimat vonallá préselem, miközben próbálom lenyelni a könnyeimet. Nem fogok idegenek előtt sírni, nem fogok ez előtt a mufurc vadállat előtt sírni, de azért elhomályosodik a tekintetem a lelki gyötrődésben.
 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-18, 14:24


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



 
Nem szándékozom direkt bántani, és a stílusom sem olyan állatias, mint amilyennek ő pozicionál engem. Egy pillanatra az égnek emelem a szemeimet, mintha elmormolnék egy imát, noha még távolról sem vagyok vallásos. Visszanézek a vádló kék szemekbe, és nagy levegőt veszek. Tekintemben benne van, hogy egy lényegesen egyszerűbb ügyre számítottam. Nem véletlen, hogy ekkora vérdíj van a fején, valami komoly ügybe mászott bele, és bizton állíthatom, hogy ha én ennyit kapok, akkor Jerry már holnap Balin nyaral a kapott pénzből, úgy megszedheti magát. Nem állítom, hogy ez a Megan bűnöző lenne, de lehet, hogy véletlen látott valamit, vagy csak összefüggésbe akarják hozni azzal a Nox-szal, akiről szó volt az idézésben, de hát mit érdekel is engem? Lehet, hogy ez a fiatal nő merőben más, mint akiket be szoktam vinni, de nem tehetek kivételt, mert a jó hírnevem forog most kockán, még ha Megan azt is gondolja, hogy ez egy aljameló. Sajnos valahol igaza van, de ebbe most ne menjünk bele.
- Az életedből saját magadat rántottad ki, amikor hülyeségekbe keveredtél. – Felelem hasonlóan ingerülten, lassan már olyan éles hangerőn vitatkozunk, mintha egy szakításra kész jegyespár lennénk. Na igen, én már csak ilyen vagyok, nem fogom vissza senki kedvéért.
- Körülbelül? Itt a gond Smithy.. lehetsz vétlen áldozat is, nem az én tisztem mérlegelni, hogy ki akart és mit rád kenni. Felőlem bűnbak is lehetsz, ám ismétlem, áldd a jó szerencsédet, hogy engem küldtek, és nem azt a baromarc Marvint, mert ő nem bánna veled ilyen kesztűskézzel.. Vagy ha Nox emberei érnek ide, akkor aztán.. – Legyintek, és nem hallgatom továb a siránkozását, noha letéved a tekintetem a gyorsan vöröslő csuklójára. Megvonom a vállamat, a repülő fél órán belül indul, a beszállókártyák már nálam, két óra az őt, aztán már be is ültetik valami cellába, bilincs nélkül. Kap egy kedves börtönőrt, akinek azt panaszol, amit akar. A reptértől nem messze hoppanáltam, így már a karjánál fogva viszem is egy nyilvános telefonfülkébe, ahol továbbra is fogom satumarokkal, a másikkal pedig tárcsázok. – Hallo? Jerry..? Megvan a csaj, igen. Mindjárt indulunk, készítsd a gringotts-i csekket. Glasgow reptér, igen. Mittodumén, de Marvint ne merd odaküldeni, mert agyonverlek. – Csapom rá a telefont, és felöltöm mesterkélten dögös mosolyomat, amitől még egy kobra is infarktust kap. – Na beszállás Smithy, első osztály, ha jó leszel, még pezsgőt és mogyorót is kapsz, én meg hunyok egyet. De ha bármivel próbálkozol, istenemre mondom.. – Fenyegetem meg, noha még egy taslit sem adnék neki, csak rángatom mint egy szófogadatlan bulldogot.  Vonom a kapu felé, ahol az egyik légikisasszony rosszallóan nézi jelentünket, de felmutatom az engedélyemet, noha ettől még nem enyhül meg, amolyan női szolidarítás. Egyenlőre viszont még nem szólt semmmit, csak a kártyáinkat kéri, amit át is adok.





zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-12, 10:19



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha bevetné újra a sokkolót és elveszteném az eszméletemet, akkor abbahagynám az ellenkezést, de addig, ameddig nem üti ki a viszonylag gyenge testemet a fegyver, nem fogok megállni és nem törődök a fájdalommal. Olyan konstans lelki fájdalomban éltem egész életemben, hogy ameddig el nem ájulok, addig nem hat rám semmi. Igaz, hogy cserébe gyorsan elájulok, ha tényleg az a szándéka.
- Nem gondolod komolyan, hogy ezt csak úgy beveszem? - kérdezem vissza ingerülten, mivel már hosszú évek teltek el, hogy illegális dolgot tettem volna, így nincs az a bíróság, ami beidézhetne, főleg nem ilyen… erőszakosan. Csak a kezembe kellett volna adnia egy papírt, ami értesít, hogy jelenjek meg itt és itt, és ha nem teszem, akkor küldhetnek rám valakit… nem? Ellenkezek, ameddig tehetem, de amikor elkezdi Nox nevét emlegetni és azt, hogy az ő emberei is keresnek, márpedig nem azért, hogy beidézzenek egy kicsit elhallgatok. Nem, az lehetetlen, hogy ilyen lépéseket tegyen ellenem, hiszen messze nem tudok annyit róla, hogy félnie kelljen. ez biztosan valami tévedés. Nem akarhat megöletni, egészen eddig a segítségemre volt, nem árulhat el így csak azért, mert magát félti… Jó, igazából… De, megteheti. Egy pillanatra kiráz a hideg, ahogy eszembe jut, hogy percekkel ezelőtt még vele akartam találkozni és fogalmam sincsen, hogy mit higyjek. Egy idegennek, aki az imént nyomott rám sokkolót és el akar vinni egy másik országba, vagy bízzak az alvilági nőben. Tudom, hogy az, hogy ne tudnám, de… van benne annyi tisztesség, hogy ne forduljon ellenem, amikor általam akarják elérni?
Bár tudnám, hogy mit számít is ez. A tényeket elmondta a férfi, el akar vinni, mert beidéztek, mert kérdéseik vannak Noxról. Ez a történet sajnos eléggé hihető, akármilyen keveset mutatott meg magából a nő, okkal kereshetik az alvilági tevékenységeit,
- Hát nagyon örülök, hogy neked tök mindegy, hogy miért sokkolózol le és rántasz ki az életemből, de nekem kurvára nem. - szalad ki a számon ingerülten, mert kicsit felidegel ezzel a nemtörődömséggel. Oké, értem, ez a munkája, kivénhedt és beleunt, talán még lusta barom is, de aki lelkizésnek titulálja azt, hogy egyáltalán közölje mi a fasz van, az mehet a pokolba.
- Nem csináltam semmi törvénybe ütközőt és még nem is tudok körülbelül semmit arról a nőről, szóval ez nagyon úgy hangzik, mint egy első osztályú nyaralás repülővel… hova is? - szakít egy pillanatra ki a dühös kétségbe esésemből, de csak egy múló pillanatig tart, ameddig elfelejtem, hogy ma teljesen mindegy mit ajánlanak fel, a válaszom NEM. Egyébként úgy egyáltalán nem vagyok tisztában vele, hogy a skót minisztérium székhelye melyik városban van, az egész életemet egy süket és vak gubóban éltem le.
- Nem. Nem lehet. Nekem dolgom volt ma. Nem hagyhatom cserbe, engedjen vissza. - merevedek meg újra a kezeiben, mert másként nem haladok minthogy húzzon, és elkezdek betámasztani a lábammal és visszatartani. Most más a hangom, nem olyan agresszív, bár még mindig legszívesebben leütnék, de a kétségbeesésben keserűség és tehetetlenség is van. Az a rohadt bilincs, próbálom kicsúsztatni a csuklómat, de vagy túl szoros, vagy mágikusan védett, ahogy a képességeimet is blokkolja. Ettől függetlenül már annyit cseszegettem, hogy a bőröm már vörös a dörzsöléstől és már küszöbön, hogy felszakadjon a bőröm és elkezdjen vérezni. Hiába mutatja meg az okmányokat, ha egyszer a szívemben az lüktet, hogy nem itt a helyem, hogy rohannom kell, hogy lehet már így is elkéstem.

 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-08-04, 16:36


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



 Mégsem akarom megtaposni, vagy ilyenek, egyenlőre csak a sokkolós kábítás, ami azért fájdalmas rendesen, de nem hagy nyomot, csak a kellemetlen, zsibongó érzet marad utának, minden más eltűnik, feltűnik. Aztán alig egy órával később már a heves szívdobogás is a semmivé lesz. Most erre volt szükségem, és cseppnyi lelkiismeretfurdalást sem érzek az alattomos támadás miatt, ez a munkám, nem kell játszanom az aranypáncélos lovagot. Az az idő már régen elmúlt, és pontosan tudjuk, hogy mi történik az olyan balekokkal, mint amilyen voltam.
- Szó sincs róla. Közjegyző előtt hitelesített, bírósági begyűjtő vagyok. Idézést kaptál Smith, úgyhogy nyugodtan be lehet fogni. – Nem hiszem, hogy mindezzel célt is érek, jellemzően akik odáig jutnak, hogy bíróság elé kell állniuk, jó nagy hülyeséget csináltak ahhoz, hogy a kézrekerítésük idején alaposan megrettenjenek a szembesüléssel, lehet, hogy ez a vég. – Nem adlak el. A jogaidat ismered, kár felolvasnom őket, különben sem vagyok auror. Ha az lennék, akkor már egy üres, és hideg cellában várnál, ki tudja meddig. – Nyalábolom fel, de ő még úgy is kérdezget, pedig jobb lenne mindezt rövidre zárni. Nem akarok olyan repülőutat, ahol a kis hülye végig sikitozik, a végén még leszállítanak a gépről, amely szinte most minden pénzemet elvitte. Na nem, akkor inkább szájbaverem, bármilyen csúnya dolog lenne ezt meglépni.
- Valami Djarum nevű sötét varázslóval hoztak összefüggésbe, és hidd el, az ő emberei is keresnek már, állítólag el akarnak hallgattatni, mielőtt a hatóság talál rád. Vagy több dologban is illetékes vagy, és nem ezért keres mindenki? Nekem halál mindegy, hogy mi vár rád, nem azért fizetnek, hogy a lelkizésedet hallgassam. – Vonom meg a vállamat, de aztán mégiscsak leteszem a földre magam elé fordítva, és igen, megnézem azokat említett szép szemeket, amelyek felém indokolatlan gyűlöletet sugároznak, hiszen választhatnám az egyszerű utat is, megölöm, felmarkolom a dohányt attól, aki holtan akarja látni, aztán kész. – Na figyelj, játszhatjuk a nehezebb utat is, ami fájdalmas, nagyon fájdalmas lesz, ha itt megnehezíted a dolgomat. Ha viszont rendesen jössz, nem rázod a láncaidat, mint egy zakkant kutya, akkor első osztályon fogsz utazni, kapsz normális ebédet, a többit pedig a törvényhozókra bízzuk. – Felkészülök arra, hogy ha el akarna rohanni, vagy tökön akarna rúgni, minden esetben zárom a szögeket. Elővillantom az engedélyemet, de csak annyi időre, hogy megnézze a hatályosságát, közben azért fogom a vállát. Aztán az idézést, a skót minisztérium pecsétjével ellátott okmányt küldte át nekem Jerry, az óvadékos irodavezető.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-07-30, 18:16



Riley & Megan

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, hogy mi történik, és ez annyira feldühít, hogy nem tudok mást csinálni, minthogy minden erőmet összegyűjtve rúgkapálok és visítok, mint egy vágóhídi malac. Most, hogy végre újra elkezdtem élni, hogy feltört az a gubó, ami hét évig, a Roxfort évei alatt úgy bebetonozott abba a depresszív állapotba, most, hogy minden mozgásba lendült…
- Ez illegális, bűntény, nem csináltam semmi rosszat, te szörnyeteg! - kiabálom vissza neki és csak tovább ingerel, hogy ő csak mormog és fel sem emeli a hangját, mintha nem is érdekelné egyáltalán.
- Még is miért lennék együttműködő? Nem mehetek el innen, fontos dolgom van, nem ragadhatsz csak úgy el az életemből és adhatsz el… Kinek is? Mi van, ha a halálba viszel? Nincsen lelked, te nyomorult? - szinte köpködöm a szavakat, miközben talpra állít, és bennem elkezdenek lecsapódni a dolgok. Beidéztek? Ez elég hivatalosan hangzik, emberrablók nem idézik be az embert, de… De semmi törvénytelent nem tettem az elmúlt években. Néhány embert kiütöttünk Nox-szal, de senki sem sérült meg komolyan, így eszembe sincs összekötni, hogy azért… jelentettek fel? Nagyon nem vagyok otthon a világ dolgaiban, mindezidáig nem láttam tovább a szenvedésemnél, ami a Roxfortban, majd Roxmortsban késztetett magamba zárkózni. Az élet eldübörgött mellettem, a világnak csak azt a részét láttam, ahová Nox vitt el nyomozni Nina után az utóbbi hónapokban. Felkelek, dolgozom, lefekszem, semmi mással sem teltek az éveim. Mondhatnánk, hogy teljességgel életképtelen vagyok, de a düh, ami bennem dübörög, és a friss élni akarás nem hagyja, hogy csak úgy hagyjam magam elhurcolni.
- Nem hiszem el, hogy van, aki ennyitől önként veled megy! Vannak jogaim! Igazold magad, mondd el, hogy mik a vádak, adj időt, hogy értesítsek… valakit! - először azt akarom mondani, hogy a családomat, de eléggé gyorsan eszembe jut, hogy nekem már nagyon hosszú ideje nincs olyanom. Ha ki is rángat az utcára, ott se hagyom abba, és a hoppanálás után azonnal folytatom  az ellenkezést. Eszébe se jusson, hogy könnyű dolga lesz velem, az Imperio pedig még mindig tiltott átok, azzal sem vehet rá az együttműködésre. Nem érdekes, hogy a férfi kétszer akkora mint én, idősebb és úgy tűnik tapasztalt fejvadász, nem érdekel, ha reménytelen is a “harc”, én akkor is egy rozsomák elszántságával akarok kitörni, még ha a kezeimen a bilincs mind fizikailag mind mágikusan korlátoz is. A Heathrow muglik reptere, így csak még kompromittálóbb dolgokat tudok kiabálni, ha képtelen valami elképesztő történettel előállni, ami még annál is fontosabb, minthogy éppen ma indultam volna a húgom nyomába. Kíváncsi vagyok mit szól, ha a varázsvilágról kezdek el üvöltözni és betoppan néhány varázsbiztonsági boszorkány. Na akkor mi lesz? A gyűlölet ott dübörög a két szép szememben, ahogy a férfira bámulok magyarázatot várva és cseppet sem együttműködve.
 

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riley Walsh
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig 2018-07-24, 20:32


Megan&Riley

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



 Mire rá tudom csattintani a bilincset, már rámolvadt, ami csak rám tudott, noha maga a bilincs ellenáll minden ilyennek. Mielőtt még indulnánk, egy gyors reparoval helyreállítom a szétfolyt anyagot, igaz, nem sikerül elsőre, a lány képessége erős, nagyon erős. Lehetséges, hogy pont ezért akarja kézrekeríteni Jerry megbízója. Ez végülis nem az én dolgom, de legalább tudom, hogy mostantól kezdve még véletlenül sem lágyulhatok el, és nem vehetem le a rövid repülőút során a lányról a karperecet, mert még elpárologtatja alólunk a madarat. Az sem szabad, hogy érdekeljen, hogy esetleg sebesre horzsolódik a csuklója. Valamit tett, és nincs hozzá közöm, hogy kinek piszkálja a szemét, még akkor sem, ha valami sötét varázsló, netán maffiafőnök akarja eltenni láb alól. Nem tudom, hogy egy ilyen széparcú lány hogyan kerülhet bajba, de mint tudjuk, a szükség nagy úr.
- Oh, dehogyisnem. Valakinek nagyon sokat érsz, úgyhogy örülj, hogy velem akadtál össze, és nem azzal a barom Marvinnal, aki nem igazán figyel arra, hogy az árunak ne sérüljön semmilye. – Mormolom lazán állva a kegyetlen hangos sikoltozás zajait, az ilyesmit már megszoktam. Egyszerűbb lett volna, ha beleájul az áramba, és csak vinnem kéne, bár akkor elég furcsán néznének ránk a repülőn. Azért még mindig nem logikus, és törvényszerű, hogy ájult, összebilincselt lányokat hurcol az ember. Még akkor sem, ha van menetlevelem.
- Na figyelj kislány, jössz a lábadon, és rendben leszünk, vagy leütlek, és akkor csendben maradsz. Nem foglak bántani, ha nem muszáj. – Adom meg az ultimátumot, és szépen a karjánál fogva elindulok vele kifelé, ha már végre talpra állítottam, elhárítva a rúgási, fejelési kísérleteket. – Glasgow-ba repülünk, úgyhogy csak pár óra, és megtudod, hogy ki idézett be, és miért. Valami tárgyalásról is hallottam, de nem igazán érdekelt a dolog. Vérdíj van a fejeden, és örülj, hogy nálunk csak akkor fizetnek, ha élve viszlek. – Indulunk el kifelé, hogy végre hoppanálhassunk a Heathrow közelébe. A jegyeket már megvettem idefelé, és lejelentettem, hogy rabszállítás lesz. Az első osztályra ruháztam be, végülis a vérdíjból visszajön az ára már estére, de legalább ott megértőbbek az utaskísérők.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Megan ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig

Vissza az elejére Go down

Megan & Riley - Vesszőfutás Skóciáig

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-