Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Stopptúra
  Today at 13:25
Daniel G. Paisley






ϟ Túl sokat tudsz...
  Yesterday at 23:10
Rhys Murdoch

ϟ Tower
  Yesterday at 19:31
Kalandmester

ϟ Hiányzásnapló
  Yesterday at 17:03
Calista Merrick
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Daniel G. Paisley
 
Shanna Griffin
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37921 hozzászólás olvasható. in 3432 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Stopptúra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra Today at 13:25




Eileen & Cody & Dany
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csodálatos nyári nap van. Süt nap, és nekem remek kedvem van. Mi ennek az oka? Természetesen az, hogy ma indulunk stopptúrára. Bár igazából nem tudom, hogy az anyám, vagy én vagyunk-e jobban rápörögve erre a dologra. Na igen az anyukák. Imádom, az én drága egyetlen anyukámat, csak hát néha túl sok. Jó, jó. Tudom, ugyanezt szokták rám is mondani. De anya... ő még rajtam is túl tesz. Ámbár csodának tekinthető, hogy meg tudtam győzni, hogy engedjen el. De az érv, hogy nem egyedül megyek, hanem a barátaimmal a suliból hatásosnak bizonyult. Ellenben egész nap csak főzött. Képzeljétek egy egész hatalmas táskát telepakolt kajával! Rakott el egy rakás rántott húsos szendvicset, dobozokban raviollit, carbonara szószos pennét, és milánói makarónit, és annyi süteményt, ami egy esküvőre is elég lenne! Egy másik táskát megpakolt málnaszörppel, mert hátha megszomjazunk a nagy úton, és akkor mi lesz velünk? Vajon mért nem gondolkodtam előre, és láttam már a Roxfortban el tértágító bűbájjal az összes táskáimat? Micsoda pech, hogy csak jövőre töltöm a 17-et... Most jól jönne Cody segítsége a tértágító bűbájok terén, hogy az egész rakás táskámat egyre degradáljuk. Sebaj, majd a hajó egy eldugott szegletébe megkérem rá, hogy segítsen.
Fél egykor sikerül anyámat nagy nehezen kirángatni a konyhából, csak hogy neki lásson szúnyog, és kullancsriasztóval, sebtapasszal, naptejjel, és egyéb hasonló dolgokkal kezdje el megtömni, az amúgy is túlzsúfolt táskám. Hiába mondtam neki, hogy Cody orvosnak tanul a suliban, meg tud birkózni bármilyen egészségügyi problémával, ha úgy hozná a sors. Azért még egy komplett egészségügyi felszerelést sikerült bepréselnie az egyik táskámba. Komolyan, ha az anyámon múlna, és képes lenne tértágító bűbájok használatára (hála Istennek, hogy anyám mugli) akkor az egész házat képes lenne egyetlen hátizsákba bepakolni nekem, mert hát sose lehet tudni.
Végül negyed kettőkor sikerül elindulni a találkozó pont felé 5! megpakolt táskával, melyekből egy tele van kajával, egy innivalóval, egy a ruháimmal, egyikben van egy sátor, hálózsákkal, elemlámpával, tartalék elemmel, mert hát anyám szerint biztos, ami biztos, és egyben van még minden más, amit anyám szükségesnek gondolt. Hiába minden szó, hogy ennyi cuccal nem fogok tudni mászkálni. Az aggódó anyai lélek... Szóval végre autóba ültünk, mivel sajnos még nem hopponálhatok. De ez lesz az első, amint betöltöm jövőre a 17.-et. Anya kivitt a kikötőbe. Kész csoda, hogy csak pár perc késéssel érkeztünk meg! Amekkora dugó volt. Na meg anyut bepakolni a kocsiba, hogy induljunk végre, se kis kihívás. Meg tiszta szerencse, hogy direkt korábbra beszéltük meg a találkát, mint a hajó indulása. Ha esetleg ilyesmi történne. Viszont, ahogy kiszállok a kocsiból, és meglátom a barátaim máris szélesre szalad a mosoly az arcomon. Így 3 táskával megpakolva (a két könnyebbet anyám hozza utánam...) veszem célba útitársaim.
- Sziasztok! Remélem nem késtünk el nagyon!- és ekkor beér az anyám, és kezdetét veszi lejáratásom katasztrófája.
- Sziasztok! Ti vagytok, az én Giuliom barátai. Jajj, nagyon vigyázzatok magatokra és az én Giugiumra!- (ejtsd: Dzsudzsu...)
- Anya! Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így! - pusztán a szemforgatásig jutok, mert anyám kezébe máris ott teremnek a rántott húsos szendvicsek, amiket Eileen, és Cody kezébe nyom, esélyt sem adva nekik, hogy visszautasítsák. Azt anyámnál nem lehet. Ezeket a szendvicseket, meg vajon honnan szedte? Komolyan, és még én tartom magam varázslónak? Amikor anyám egy két lábon járó gyorsbüfé?
- Anya. Nem fogunk éhen halni! Már csak egy hűtőszekrényt kellene beszerezni egy tértágított táskába...
-Tényleg?! Egy hűtőszekrényt is magatokkal tudtok vinni?
-Nem anya. Vicceltem. - forgatom meg a szemeim. Bár tényleg nem ártana az a hűtő, ennyi sok kajához!
Itt az ideje gyorsan taktikát váltani! Még mielőtt Eileen-nak még egyszer végig kell hallgatnia azt, amit már a szüleitől jó eséllyel végig hallgatott... Na meg még mielőtt anyám lyukat beszél mindenki hasába, és lekéssük a hajót!
- Anya! Ideje indulnod, nekünk be kell csekkolni a hajóra, és te is elkésel a jógaórádról! - azzal máris tuszkolom a kocsi felé. Még integet egy kört a barátaimnak, majd megölelget, és végre sikerül elérni, hogy elhagyjon minket.
- Jó, most kiröhöghettek, aztán csekkoljunk be, és valamelyikőtök igazán kisegíthetne egy tértágító bűbájjal is! Nem fogok ennyi táskát cipelni! És ha valamelyikőtöknek eszébe jutna Giugiu-nak hívni, azt kidobom a hajóból, az óceánba! - bár az utolsó mondatnál már épp úgy fülig ér a szám, mint ahogy azt megszokhatták, így igyekszem megragadni a táskáimat, némi ügyetlenkedéssel, és célba venni a hajót, hogy elfelejthessük ezt az egész kellemetlen incidenst...
- Amúgy viccen kívül, nincs valamelyikőtöknél egy hűtőszekrény?



ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eileen Silsbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 16

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra Yesterday at 19:32





[You must be registered and logged in to see this image.]
Európai stopptúra

Nem gondoltam, hogy ilyen korán sikerül teljesíteni a bakancslistámnak azt a pontját, ami a stopptúrát foglalta magába. Amikor megírtam vagy három évvel ezelőtt, azt hittem, később kerül rá majd sor, és mondjuk a húszas éveim közepe táján pipálhatom csak ki.
De mégsem, és ennek nagyon is örültem, még ha annyira nem is volt egyszerű lezsíroznom a szüleimmel. Szerintük fiatal voltam még ehhez, ráadásul veszélyes és ki tudja, mi lesz, mert milyen emberek vannak, mindenféle őrültek szoktak fuvarozni. Mindenféle rémképeket láttak az elrablásomról meg a halálomról, amíg közbe nem sikerült vágnom egy levegővétel alkalmával, és emlékeztettem őket arra a tényre, hogy boszorkány vagyok, ráadásul betöltöttem a tizenhetet is, ami jelentősen megkönnyítette a dolgom. Minden adott volt, hogy megússzak bármilyen felmerülő helyzetet: hoppanálhatok és használhatom a pálcámat iskolán kívül is. Nekem ne mondja senki, hogy ezeknek a képességeknek a birtokában akármilyen rátermett mugli ártani tudna nekem. Bármi van, tudok védekezni, ha meg elfajul a helyzet, csak egy hoppanálás és kész is.
Ezek a felsorakoztatott érvek, és az, hogy nem egyes egyedül vágok neki az útnak, elég meggyőzőnek bizonyultak, egyedüli kikötésük az volt, hogy ha találok egy telefonfülkét, csörögjek rájuk, hogy minden oké, akár a munkahelyükön is. Ez egy elég jó üzletnek bizonyult, főleg, mert egyébként sem terveztem teljesen elzárni magam tőlük, két-három naponta egy párperces hívás pedig semmi, ha ez feloldja az aggódásukat valamelyest. De úgyse lesz baj.
Az indulás előtti este bepakoltam és még minimum háromszor ellenőriztem, minden nálam van-e, amit szeretnék, hogy legyen. Egy hátizsákba kezdtem el pakolni, de hamar rájöttem, hogy hiába nagyobb is, nem fognak benne rendesen elférni a cuccaim, így mindent kiöntöttem, ami eddig bekerült, és a tértágító bűbájnak köszönhetően máris megvolt a hely, ami hiányzott, így könnyű szívvel rakhattam el bármennyi különféle ruhát - fel kellett készülni a különböző időjárási viszonyokra -, útikönyveket, Európa és néhány külön ország térképét, jegyzeteket, amiket az elmúlt napokban firkantottam fel, hogy ne felejtsek el semmit, egyelőre egy nagyobb palack vizet, némi készpénzt, bankkártyát, fényképezőgépet, a pálcámat, és mindent, ami egy hosszabb utazáshoz kellhet. Ha meg valahogy mégis sikerül elfelejtenem bármit is, nem véletlen viszek pénzt is magammal. Legfeljebb át kell majd váltani az adott ország pénznemére, de ez ne okozzon gondot.
Mivel biztos voltam benne, hogy sikerült mindent összeszednem, nyugodtan feküdtem le aludni, bár kissé izgatott is voltam a dolog miatt. Elvégre nem minden nap vág neki az ember az ismeretlennek csak így. Eddig még csak utolsó szálig leszervezett nyaralásokon volt szerencsém részt venni - de ezúttal éljen a randomitás!

Másnap egész korán felkeltem, hála annak, hogy a biológiai órám máris ráállt a dologra. Mindig is ez volt - ha tudtam, hogy másnap valami érdekes dolog vár rám, nemhogy képtelen voltam a késői kelés miatt történő elkésésre, még túl hamar is ébredtem. Persze ilyenkor nem tudtam mit kezdeni magammal, csak pörögtem a megmaradt óráimban, és mindent elnyújtottam, hogy azzal is teljen az idő. Még egy kenyeret is képes voltam tíz percig kenegetni csak azért, mert ez valamennyire előrevitt.
Körülbelül ezt csináltam most is. A szüleim szabadnaposak voltak, így sikeresen végig is nézték, mit képes vagyok levágni egy napon keresztül, és miután megsajnáltak, inkább elküldtek a boltba még a délelőtt folyamán bevásárolni, amit még úgy is túl hamar megjártam, hogy az idős boltos néni leállított kifaggatni, hogy vagyok és mi újság velem, így a nap folyamán kiporszívóztam a szobámat, az előtte lévő folyosót és a szüleim szobáját is. Ezért persze meghallgathattam, hogy többször kellene olyan programot szerveznem, amit annyira várok, hogy nemcsak bevásárolok, még takarítani is elkezdek csak az időhúzás miatt.
Végül csak elérkezett az a bizonyos időpont, ami a találkozást jelentette. Búcsút vettem a szüleimtől, akik még egyszer a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak magamra, néha telefonáljak és ha bármi baj van, szóljak, ahogy tudok. Csak a szokásos szülői aggodalom indulások előtt, csak most megspékelve azzal a ténnyel, hogy mivel a helyzet rengeteg izgalmat rejt magában, ők annál veszélyesebbnek is ítélték meg ezt az egészet. Kaptam néhány szendvicset is az útra, de azt úgy, mintha külföldön nem lehetne enni kapni sehol...
Miután elégszer megismételték az aggodalmaikat, mintha nem hallottam volna már korábban, és ezredjére is megkérdezték, biztos van-e nálam minden és ugye a pálcámat sem hagyom itthon, végre engedték távozásom, amin már egyenesen meg is lepődtem, hogy végre megtörtént.
Így egy hoppanálással el is intéztem az érkezésemet. Direkt nem a kikötőbe akartam érkezni, mert az valószínűleg túl zsúfolt lett volna ahhoz, hogy ne legyen feltűnő, így egy-két utca távolságra sikerült megjelennem tőle. Mivel nem voltam ismerős Harwichban, kértem egy kis útbaigazítást, merre találom a kikötőt, onnan meg már nyert ügyem volt, így sietve elindultam abba az irányba, nehogy elkéssek. Mindig is utáltam késni. Alig értem a kikötőbe, még időm sem volt szétnézni, már fel is bukkant Cody a láthatáron.
- Szia - köszöntem elvgiyorodva, ahogy odaért hozzám, és persze a pacsiját is viszonoztam. - Dehogy késtél, épp most estem be még én is - nyugtattam meg aggodalmai felől. - A nyaram egyelőre nem rossz, de csak a szokásos, unatkozni azért nem sokat unatkoztam. Ja, és szerintem ha azt mondom, hogy gyakorlatilag hajnalban keltem és időhúzás címszóval végigporszívóztam a fél házat és örömmel mentem még nagybevásárolni is, akkor szerintem érted, mennyire voltam izgatott... - számoltam be a napom eddigi részéről.
Ha minden igaz, a hajó indulásáig volt még némi időnk, szerintem még a helyén sem állt, addig el tudtunk cseverészni várakozás közben.
- Neked hogy alakul a nyarad? - érdeklődtem. - Tényleg, végül mi lett a végleges listádon? - jutott eszembe rákérdezni erre is, mert kíváncsi voltam, a konkrét egyeztetést pedig még letudhatjuk hajókázás közben, amikor elfoglaltuk a helyünket és nyugi van, hogy mik az egyezések, mi legyen a sorrend meg az összes többi.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 488

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-20, 01:04

~Eileen & Cody~
Mert kirándulni jó!


Az előző remek este után aligha csodálkoztam, hogy a Szent Mungóban ébredtem. Na jó azért kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy hol vagyok. De semmi vész!
Egy kis agyrázkódás semmi több amit hamar kikezeltek, az alkoholmámort meg hagyták hogy kialudjam.
Így voltaképp makk egészségesen kipihenten távozhatok is, miután kikértem a papírjaimat meg mindent. Békésen baktatok hazafelé, át a Big-Ben-en amikor az óra elüti a delet, engemet pedig utol ér a felismerés, miszerint délután kettő órakor Eileen-el találkozót beszéltünk meg, mégpedig azért, mert kezdetét veszi a nyári stopptúránk!
A felismerés olyan erővel ért utol, hogy egy pillanatra meg kellett állnom és néma csönddel emésztenem a tényt. Majd minden további gondolat nélkül hoppanáltam egy jót!
Már ha ezt jónak lehet mondani másnaposan...
Sebaj sebaj! Szerencsére előre készültem, de azért pár dolog még várat magára.
Őszintén szólva, el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen kirándulásra, hogy mennek emberek tértágított táska nélkül... Na jó el tudom képzelni hála az árvaházi túráknak.
A tértágított táskának egyetlen hátránya van, ha lenyúlják, akkor tényleg mindent lenyúltak! Cserébe, ha csak olyan helyen nem járunk épp, nagy táska és koffer híján kevésbé leszünk feltűnőek.
Miután mindennel meg vagyok, bedobálok még pár konzervet, az sosem árthat, aztán veszek egy villám zuhanyt. Induló cuccnak egy kapucnis zsebes mellényt, csapok magamra, egy terep mintás halász nadrágot meg a jó öreg tornacsukámat.
Átvetem hát az övtáskámat a vállamon, úgy hogy a zsebei a mellkasom magasságába kerüljenek és.. Had szóljon! Nagy lendülettel indulok meg, minimum mintha díszmenetbe készülnék.
Az ajtóból persze még vissza kell fordulnom a fogkefémért meg az útitervünket jelölő térképért és noteszért! Közös megegyezés alapján raktuk össze a helyeket ahová szeretnénk eljutni.
Bár útvonalilag nincs sorrendben nekem a Plitvicei-tavak Horvátországban, a Török Pamukkale, bármely Skandináv térség az északi fényekkel, természetesen a Pisai ferde torony, vagy bármely Itáliai nevezetesség, Toscana, Velence, Prága, a montenegrói tengerpart, és Portugália keresztbe hosszába is rá került az általam feldobott ötletek listájára illetve a térképre.
Kíváncsi vagyok Eileen miket jelölt meg!
Ha meg valamire ezen a nyáron nem jut idő, azt bepótoljuk jövőre.

Késés nélkül sikerül a találkozó ponttól, vagyis Harwich kikötőtőjétől nem messze felbukkannom. Mikor meglátom a fekete frufrus lányt csak ráintek először aztán mellé érve széles vigyorral meg egy baráti pacsival köszöntöm.
- Szia! Remélem semmit nem késtem le! Hogy vagy, hogy telik a nyár izgulsz már? - zúdítom rá a kérdéseimet íziben, lévén úgy alakultak a dolgaink, nyár eleje óta ritkásan váltottunk levelet, cserébe az út majd most kárpótol mindenkit! Hamarosan pedig becsekkolhatunk a hajóra is! És irány a Holland kikötő!
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 488

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-04, 00:50

~Makkoshotyka!~


Az igazság az, hogy medimágusnak tanulni nehezebb mint gondoltam. De állatira élvezem! Ez a mindenem! Azt akarom hogy ez legyen az életem!
Noha az  Aranyvarjú pultja mögött is egy élmény pénzt keresni, de egészen más, mint amikor azzal foglalkozok, amit tényleg csinálni akarok. Azonban a dokiskodást egyenlőre csak gyakornoki szinten űzhetem.
Visszont elkövetkezett a nyár! És olyannyira sok minden történt, hogy muszáj  kiengedni a fáradt gőzt. Így össze szedtem a régi brancsot és marhára elmentünk egy koncertet végig tombolni!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Már hiányzott hogy egy szeretett előadónk élő show-ján ugráljuk és üvöltsük szét az arcunkat. A tömeggel együtt.
Közben, és a koncert után kellően filozófura ittuk magunkat, hogy megvitassuk, kerítenünk kell egy kajáldát, utána pedig egy játéktermet! Régebben az árvaházban sokszor belógtunk a játéktermekbe nyaranta, vagy ha volt egy kis szabad időnk. Bár akkoriban a flipper meg a léghoki volt menő. Imádtuk! Mondjuk most is remekül el-nosztalgiázunk ezekkel a szarokkal.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Istenem de hiányzott már hogy ennyit ökörködjünk és addig nevessek, hogy fájjon az arcom!
Az igazán szomorú, hogy mocskosul nem bírom a piát, cserébe állati nehezen hányom el magamat és olyan módon és akkor üt amikor és ahogyan nem számítok rá. Szóval... az űrmértéket már rég elvesztettem, pedig még az elején vagyunk az estének! Sebaj leszek még ma olyan bátor, hogy énekeljek egy melegbár karaoke részlegén, pedig legendásan szar a hangom!
[You must be registered and logged in to see this image.]
A vidámparkba szabadulva elkap minket a bőség zavara és egymás szavába és mozdulataiba vágva mutogatunk hogy mit is csináljunk először! Végül úgy döntünk, hogy a breakdance-et verseny szintre emeljük, a lézer dodgem lesz a levezető és minden más pedig addig megy ameddig bírjuk.
És az este csak telik és telik és mi kurvára leszarjuk.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Végül eljön a pillanat, mikor is az első tag rosszul lesz, és rám jut a megtisztelő feladat, hogy ha már dokinak tanulok, akkor vele tartsak. Bár azon kívül, hogy a lelkére beszélek, amiből valsz épp semmit nem fog már fel és tartom a haját, meg megmosom, hűtöm az arcát, jelenleg én sem tudok túl sokat tenni. Mugli társasággal vagyok, szóval nem fogom elő kapni a pálcámat és varázsolgatni, vagy bármilyen bájitalt megitatni vele.
Cidney elsírja magát, pár perc nyugtatás után  felharákol egy kis slejmet a torkából a wc kagylóba köpi, majd sugárban utána hány. Remek.. Az gáz, erre az elbaszott humorom miatt még egy röhögés is kiszakad belőlem? Persze aztán együtt érzően lapogatom szegény lány hátát, meg tartom a haját.

Miután kikeveredünk, a társaság úgy dönt, betérünk a kísértet kastélyba még, majd után tovább állunk egy karaoke bárba! Na megmondtam vagy megmondtam?!

Azért a Ciedny-t való pátyolgatás valamelyest magamhoz térített és lehiggadtam... Ami azt jelenti, hogy itt az ideje vissza hozni a szintet és még inni!
Ennek az lesz a következménye, hogy fél óra múlva közvetlen a színpad elé keveredünk, a többiek pedig túlontúl elkezdenek szervezkedni. Végül a felkonferáló tag mikrofont ragad és azon kapom magamat, hogy a nevemet mondja be.
-És akkor most következzék Cody Armstrong előadásában a Full Frontal-tól a You think you're a man!-
Mikor meghallom, hogy melyik dalról is van szó, üvöltve üvözlöm az érzést amit magával hoz és fel is csattanok a színpadra! Mert erre, hol máshol lenne a helyem? Az előadás valami egészen pazarra sikeredik és valami elbaszott módon énekesre sikerült innom magamat! Persze lehet, ha holnap meghallgatnék egy felvételt erről az egészről sikítva menekülnék a világból. De jelenleg magasról leszarom és csak élvezettel szedem a sorokat!
És mivel táncolni különösen imádok, simán lenyomok egy show-t az egésznek.
Azért meghozza a gyümölcsét, mert miután lement a rögtönzött előadásom, egy srác a társaságomon túlról, feláll, elindul kifelé, aztán megfordul, és rám mutat, még a fejével is biccent hívogatóan. Értem én a célzást, de sajna csak egy széles vigyor a jussa. Nem ám úgy van az! Ha vár otthon a hús, nem mész el bevásárolni, hogy végül az egész rád rohadjon!

Az este további szakasza viccelődéssel, hányással, józanodással, lelkizéssel és magasröptű filozofálással telik végül miután pirkadat körül páran elbóbiskolnak, feloszlatjuk a gyűlést és mindenki megy a dolgára.

Hazafelé baszottul a kóbor grimbusszal zötykölődök. Semmi kedvem hoppanálni, se sétálni, se egyéb opcióval élni. És hogy hogy a pöcsben azt nem tudom, de egy mugli újság keveredik a kezembe. Hogy ne aludjak be idő előtt, felcsapom és olvasni kezdem.
Aztán a "...nagyon erősen kötődünk a protestáns skót munkásosztály nevelési hagyományaihoz..." mondatig jutok el, mikor is fékez egy orbitálisat a busz, de akkorát, hogy öröm nézni ahogy repülök és neki koppanok az egyik kapaszkodó csövének. Majd szépen össze csuklok és elájulok.
Mégis bekövetkezett, hogy még rúdon is pörögtem, csak nem a hagyományos értelemben.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-07-20, 01:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 488

TémanyitásTárgy: Stopptúra 2018-07-03, 23:20

****


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-07-20, 01:05-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra

Vissza az elejére Go down

Stopptúra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-