Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Stopptúra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 72

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-08-14, 11:02




Eileen & Cody & Dany
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor Cody adja az anyám alá a lovat a hűtőszekrénnyel, akkor azért sikerül egy kisebb gyilkos, de legalábbis bosszús pillantást vetnem rá. Persze tudja ő nagyon jól, hogy úgysem tartok haragot, mire anyám elhagy minket, már ugyanolyan vidám leszek, mint voltam, de azért ezt mégse kellett volna. Így azért kicsit nehezebb volt anyámat leszerelni, mert amíg el nem hajtott a kocsival azon agonizált, hogy ha ezt tudta volna, akkor egy hűtőt is magával hozott volna, és most mi lesz velünk hűtő nélkül? Na vajon?
Persze nem kell csalódnom a barátaimban a kiröhögés, és szekálás tekintetében. Ezer mázlijuk, hogy imádom őket, és képtelen vagyok néhány másodpercnél tovább játszani a sértődöttet. Na jó azért van kivétel, de róla nem áll szándékomban a nyaralásomon beszélgetni. De ha így, hát így!
-Hé Doki! Ezt anyám küldi neked, sok szeretettel!- az egyik táskát hozzávágom Cody feltartott tenyeréhez.- Tudod, az én drága anyukám annyira aggódott érted, hogy biztos nem kapsz elég kötszert, sebtapaszt, fertőtlenítőt, kullancscsipeszt, meg mit tudom én, orvosi cuccokat, hogy kifosztott neked egy patikát! Hát nem cuki tőle?- vigyorgok szemtelenül Codyra. Igazából anyukám engem félt túl ennyire. Főleg a húgi halála óta. És én igyekszem tényleg kedvesen elviselni, megértem az érzéseit, és sosem bántanám meg, de néha tényleg sok. Ha eltüsszentem magam, azt hiszi haldoklom. Ha összeszedek egy karcolást, akkor rögtön el fogok vérezni. Egyszerűen képtelen voltam meggyőzni, hogy Cody képes uralni az efféle helyzeteket. Ezért jár az orvosira. Még jó, hogy nem volt ott az edzőtáborba, és nem látta... öhöm... semmit se látott belőle, nekem meg volt annyi eszem, hogy semmit se mondtam neki. Vagy legalábbis jótékonyan kihagytam bizonyos részeket... Szerintem az edzőnk már halott lenne, mert anyám agyon csapta volna egy esernyővel, ha csak sejtései lennének az edzőtáborban történtekről.
Egy már-már mardekárosnak is beillő vigyorral fordulok Eileen felé.
- Szépségem! Ez pedig Kegyedé!- rakok le elé egy további táskát.- Igazán beláthatod, hogy mi fiúk alkalmatlanok vagyunk konyhatündérnek. Az én drága anyukám tudod azért is aggódott, hogy nem leszel képes kellő mennyiségű étellel ellátni minket ezért főzött egy hétre való adagot. Hát nem édes? Így Chef kisasszony javaslom az összes hármunknál lévő ételt gyűjtsük egy tértágított táskába, és lássuk el hőhűtő bűbájjal. - olyan bájgúnár vigyorral nézzek rá, amitől mindenkinek viszketne a tenyere... Gina esetében az ökle. Még tiszta mázli, hogy nincs itt a kis vörös. Így legalább nem kell  menekülőre fognom. Nem is értem, hogy Cody hogy jön ki vele. Minden esetre ennyi visszafroclizást megérdemelnek.  
- Na, jó tényleg csekkoljunk, mert még nélkülünk megy el a hajó. - megfogom a táskát, amit az imént Eileen elé raktam. A froclizás egy dolog, de azért nem hagyom cipekedni. Cody más kérdés, tőle eszem ágában sincs visszavenni a táskát.
- Amúgy tényleg yogázik. Mázlinkra. Különben sosem szabadulunk. Még most is arról beszélne, hogy nagyon vigyázzunk az idegenekkel stb... tudjátok, az anyás dolgok...- csak mikor kimondtam az utolsó mondatot jöttem rá, hogy Codyval szemben talán tapintatlan voltam. Neki nem igazán vannak jó "anyás" emlékei. Szóval megeresztek felé, egy amolyan bocsánatkérő mosolyt.
- Nálam is van filc, egy rakás útikönyvvel, és térképpel. Szerintem ha elhelyezkedtünk a kabinban, akkor egyeztessünk listát. Az enyém elég hosszú lett. Még úgy is hogy Olaszországot kihagytam, gondoltam, majd az szerint mutatom meg az országom, hogy ti mit szeretnétek látni. Persze Luca bácsikám fagyizóját semmi esetre sem hagyhatjátok ki!
Nagyjából ezen a ponton érünk el a hajódokkba, és pillantjuk meg a csodálatos kis-nagy hajónkat. Némi szerencsétlenkedés árán sikerül a belépéshez szükséges jegyemet előkotornom a kajás táska oldalzsebéből?? Hogy került ez oda??? Úgy emlékszem a térkép táska oldalzsebébe tettem!! Biztos anya... de mért pont a kaják közé a jegyet?! Fű. Ebbe leizzadtam. Elég nagy gáz lett volna ha nincs meg a jegyem! Női logika. Sosem fogom megérteni.
Ellenben a személyzet nagyon kedves, és segítenek cipekedni, ahogy a hálókabinokhoz kísérnek minket...



ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A barátság nem hallható, nem látható,
mégis fontosabb minden vagyonnál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eileen Silsbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-08-13, 21:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
Európai stopptúra

- Eddig én sem tudtam - jegyeztem meg a megállapításra, miszerint szuperhős vagyok. Ebbe mondjuk így egészen pontosan bele sem gondoltam, de mégis. Az elsőszámú szupererőm, hogy ha unatkozom, takarítani és bevásárolni kezdek. Azért ez elég egyedi, ennyit rólad, Wonder Woman meg az összes többi.
Miközben a beszámolóját hallgattam, fél szemmel átfutottam a listáját a tervezett helyszínekről, és máris sikerült kiszúrnom néhányat, ami az enyémen is szerepelt, de egyelőre nem kezdtem el firtatni, mik az egyezések, mik nem, azt majd csak ha Dany is megérkezik és teljes egészében össze tudjuk vetni mindhármunkét. Addig is, miután végeztem az átolvasásával, visszaadtam a listát a tulajdonosának.
- Hát, a Reggeli Próféta sosem arról volt híres, hogy az igazságot írta volna, valamivel mindig ki kell egészíteni - nevettem fel. Persze már találkoztam a hírlap ezen számával, első olvasásra is jót derültem nem csak ezen, de minden más elferdített sztorin, ami valahogy mindig szaftosabb volt, mint ahogy valójában történt. De hát valamiből meg kellett élni a szerkesztőségnek is, és tény, hogy ezek a turbózások több pénzt hoztak, mintha mindig csak a száraz tényeket közölték volna, hiába éreztem már sokszor túlzásnak, amiket hajlandóak voltak megjelentetni. Habár a mugli hírlapok sem voltak általánosságban jobbak, ez ilyen újságíró-betegség lehet.
- Elhiszem - mosolyodtam el halványan, el tudtam képzelni, tényleg mit élhetett át, hiszen egy barátjáról volt szó, ráadásul jól tudtam, hogy Cody gyógyító szakos a Roxfort egyetemén, és azért egy szülést segíteni levezetni nagyobb dobásnak számít egy gyógyítónak, mint ezredjére is begyógyítani egy-egy horzsolást vagy összeforrasztani egy repedt vagy törött csontot. Bár nagy dolog, egy idő után rutinná válik, mivel elég gyakoriak a kisebb balesetek.
- Akkor neked sem nagyon volt időd unatkozni - vontam le a következtetést egyszerűen, mire a beszámolónak teljesen a végére ért. - Részegség és Kóbor Grimbusz? Na, ha valami, ez így elég erősnek hangzik együtt - állapítottam meg. Bár én magam még nem jutottam el oda, hogy úgy igazán lerészegedjek, csak egy apró becsiccsentésig jutottam, és egyszerűen nem is vonzott a dolog, egyszerűen nem akarok olyan dolgokat csinálni, amit tiszta fejjel esetleg megbánok. De már ezt a becsiccsentést is sikerült összekombinálnom a Grimbusszal, amihez volt már szerencsém egynéhányszor, de az elég is volt egy életre, elég veszélyesen tolja az öreg a vezetést. Ott még józanul is kihívás egyben maradni, de hogy még egy túl jól sikerült este után... Hű, minden elismerésem, hogy egy szimpla fejeléssel és önmaga kiütésével megúszta az utat.
- Hú, hát ahogy láttam, volt egy pár közös - feleltem, ha már így rákérdezett, és gyorsan lekaptam magamról a hátizsákot, aminek az egyik zsebe rejtette a listát meg a térképeket. Ezt nem dobtam be magába a táskába, azaz a tértágított részébe, különben biztos voltam benne, hogy elveszne a többi cucc között, és nem feltétlenül akartam muglik szeme láttára turkálni benne úgy, hogy a táska az egész karomat elnyelje. Néhány hasonló kisebb cucc ezért a zsebekbe került, legalábbis azok, amikre gyakrabban lehet szükség akár egy hasonlóan zsúfolt helyen is.
Végül sikeresen megtaláltam a papírdarabot, és Cody kezébe nyomtam. Volt rajta mindenféle dolog, nem győztem szortírozni mindenféle útikönyvet, még egy utazási irodába is képes voltam bemenni megkérdezni, mit ajánlanak leginkább megtekintésre, azaz tényleg teljeskörű  lett a kutatásom, mielőtt felírtam volna őket, és a legismertebb helyek mellett sikerült akadnom néhány eldugottabb kis falura is, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Így került rá a cetlire a görög Santorini és az Akropolisz, a portugál "zuhatagos út" Ponta da Solban, a szintén portugáliai Monsanto, Norvégia, lehetőleg útba ejtve egy túrát a Trollnyelvhez, Svájc, a horvát tengerpart, Drakula kastélya Romániában, Róma és Velence, a Neuschwanstein-kastély, és bár nincs idénye, azért belekerült az igazi finn Mikulás lakhelye is. Ráadásul természetesen ha már az első utunk Hollandiába vezet a hajóval, ott is egész biztos szétnézünk, bár itt meg a tulipánok virágoztak már el. Kicsit össze-vissza sikerült felírnom, csak ahogy épp eszembejutottak a dolgok, de annyi baj legyen vele.
Amíg társalogtunk, közben megérkezett Dany is az anyukája társaságában. Először nem tudtam hova tenni, hogy három táskát is hoz magával, mi meg csak így egy-egy kisebben elfértünk egy kis trükk segítségével, aztán eszembe jutott, hogy ő még nem töltötte be a tizenhetet, így nem is varázsolhatott iskolán kívül. Szegény. Na nem baj, majd megoldjuk neki, hogy elég legyen egy is.
Tulajdonképpen alig sikerült kinyögnöm valami köszönésféleséget, mire Dany-anyu azonnal sikeresen le is támadott minket, és miután megtudhattuk barátunk csodálatos becenevét, amit valószínűleg minden élő ember előtt igyekezett eddig titkolni, máris landolt nálunk egy-egy szendvics. Mintha nem lenne nálam így is rengeteg kaja... Éhen halni senki nem fog, az egész biztos.
A hűtős kérdésnél azért nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak fel, és még így is sikerült visszafognom magam, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. Jelen helyzetben ez tűnt a világ legnagyobb kihívásának. Számomra úgy tűnt, hogy ennek még folytatása is lett volna, ha Dany nem lép időben és nem állítja le, aztán küldi el jógára anyukáját, és mivel szóhoz nem egészen sikerült jutnom egyelőre, csak egy integetéssel reagáltam Dany édesanyja integetésére, aki ezzel végleg leszakadt a társaságunktól.
A távozása után megkaptuk a felszólítást, hogy lehet nevetni, és bár Codynak sikerül moderálnia magát így elsőre, belőlem kitör a nevetés, nem tehetek róla. Aranyos és mindenképpen komikus jelenetnek lehettünk szemtanúi az imént, nem tudtam rá normálisan reagálni.
- Egy fürdés az óceánban mindenképp megéri ezért a megszólításért, ezt te is beláthatod - nevettem még mindig, és persze mire épp igyekeztem volna abbahagyni a szekálást meg röhögcsélést, Cody is rátett egy lapáttal, így kénytelen voltam folytatni, az állított meg, hogy kezdett elfogyni a levegőm.
Sikerült mindkettőnknek lenyugodnia, végezetül pedig bocsánatkérően pillantottam Dany, avagy mátol kezdve Giugiu felé. Sikerült magunkra vonnunk egy pár itt tartózkodó figyelmét, hiszen elég harsányak voltunk azért, de ennyi belefért, az út során is lesznek még olyan helyzetek biztosan, ahol teljesen zakkantnak néznek majd minket. De hahó, fiatalok vagyunk, tessék megbocsátani, hogy nem savanyodtunk még be.
Ezután ahogy Cody rákérdezett Dany listájára, én is érdeklődőn néztem a srácra, előkaparja-e most, netán ha nem akarja feltúrni a három táskáját, legalább szóban kapunk egy kis betekintőt.
- Van nálam filctoll meg úgy egy tonnányi térkép és prospektus, majd a hajón írhatunk egy végleges, összesített listát sorba szedve  helyszíneket - dobtam fel, amin már ezelőtt is gondolkodtam, és ha már így szóbakerült, mikor mind a hárman itt voltunk. Így mindenképpen átláthatóbb lett volna az egész, és nem három különböző lista alapján kellett tájékozódnunk, bár tudtam, hogy úgyis lesz valamennyi eltérés, mivel nem biztos, hogy mindent sikerül besüríteni a nyárba, vagy egyszerűen nem sikerül úgy stoppolni. De pont ez a randomitás adta az egésznek az izgalmát, hogy nem tudtunk mindent megtervezni az utolsó hajszál pontosságáig.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-26, 00:08

~Eileen & A Mama Giulioja & Cody~
Mert kirándulni jó!


Azért amikor Eileen közli, hogy nagy takarított, nagy bevásárolt és mindehhez még ráadásul hajnal óta fent is van, kicsit elfog egyfajta bajtársias bűntudat, mikor össze vetem azzal, én mit műveltem előző este illetve ma... abban a két órában ami még az indulásig volt. Elismerően bólintok egy mélyet.
- Minden elismerésem, mindig is tudtam, hogy szuperhős vagy! - Nekem az utamról Nox már egy hónapja tud, mivel legalább kétnaponta lelkesen ecseteltem neki, hogy melyik ország melyik részét szemeltem ki és remélem a többiek is benne lesznek legalább néhányban! Quinnek is emlegettem az utazást, szóval végül is nekem is meg volt a búcsúzkodás csak nem a szülőktől.
Elő is kotrom a noteszemet és Eileen kezébe adom a listánál nyitva.
- Ez lett végül. - vigyorgok mint a tejbe tök, közben válaszolok az előző kérdésére is, miszertint hogy is telt a nyár.
- Uh, hát... - majd nagy levegőt veszek és közben összegzem magam is
- Év vége előtt ugye volt a VMS Izlandon, az edzőtábor a világbajnokságra. Azon Dany is ott volt, úgyhogy majd azt vele együtt kiecseteljük neked.
Az utolsó vizsgák idejére értünk haza. Jade, tudod volt is róla egy Próféta cikk, hogy az utolsó vizsgáján, utolsó évében megszült... -
azzal elő is kotrok egy Reggeli Próféta számot, amit tuti Eileen is látott már. Neki is vizsgái voltak év végén, szóval nem sokat kerülhetett a gyengélkedő közelébe.. Jadet pedig amint lábra tudott állni, haza támogatták babástul.
A Prófétába bele került, egy kép amin a végzős Jade Wilson a Roxfort gyengélkedőjén, egy felpócolt párnájú ágyon ül, karjában ikerbabái egyike, én az ágy szélén ülök és az én karomban a másik baba. Kicsit össze vagyunk karolva és mondhatni, mindketten egyszerre sírunk és nevetünk...
- Imádom, hogy a cikk szerint boldog apuka lettem, holott csak a szülést segítettem levezetni... - nyilván az oroszlán részét Madame Pomfrey csináta én csak asszisztáltam. Bár azt már említettem Eileen-nek, hogy Jade felkért legyek a keresztapjuk. Elmélázva sóhajtok egyet, aztán megcsóválom a fejemet hitetlenkedve.
- Még mindig katartikus, vissza gondolni is.. - életem első szülése. A háztársam, egy jó barátom, és.. szavakba nem önthető!
- Azóta lényegében Jadéknél, a munkahelyemen, az Roxforti üvegházak között Viviana professzorral, illetve az unokatestvéremnél ingáztam, meg Quinnél. - toldom hozzá kelletlenül. Quinn is Mardekáros, de már egyetemista, két évvel jár felettem és hírhedten rossz híre van... Szóval csak szűk kör tud róla, hogy együtt vagyunk már egy ideje. Suliban amúgy is kerüljük a feltűnést.
Tartok egy pislogásnyi szünetet
- Tegnap meg sikerült egy kicsit szétcsapnom magamat, de ha nem fejelem le a Kóbor Grimbusz egyik kapaszkodóját még haza is jutok... - kajla mosollyal vakarom meg azt a pontot a fejemen, ahol koppantam, holott már nincs ott semmi. Majd egy játékos zavarral még hozzá teszem.
- Úgyhogy.. ehm.. én voltaképp ma egy déli ébredéssel indítottam, de hál égnek amióta először szóba került az út, azóta készülök rá. - Azért a képemről süt hogy be vagyok zsongva és csak úgy csillognak a szemeim.
- És neked mi került a listádra? - érdeklődöm serényen.

Aztán megérkezik Dany és az édesanyja. Tündéri nő de komolyan... Imádná a Hugrát...
Meg sem merek szeppenni, mikor a kezembe nyomja a húsos szendvicset csak bazsalygok mint hülyegyerek és nagyon igyekszem nem elröhögni magamat.
A hűtőszekrényes kérdésre nem bírom megállni, hogy ne öntsek egy kis olajat a tűzre.
- Nos... voltaképp még egy hűtőszekrényt is el tudnánk rakni, ha nagyon akarnánk.. - aztán el is engedem a dolgot. Dany pedig elhessegeti az édesanyját yogára. Amin pillanatra elgondolkodva fordulok a sráchoz.
- Anyukád tényleg yogázik? - aztán mikor engedélyt kapunk röhögni inkább csak beharapom a számat és úgy vigyorgok tovább mikor kimondja ismét az édesanyja által használt megszólítást.
- Megbocsáss, de az én számból hatványozottan szarul hangzana ha Giugiu-nak szólítanálak, nem gondolod? - direkt felcsúsztatom a hangomat és megtoldom egy kis affektálással meg egy köhintéssel a végére. Aztán normalizálom magamat, már amennyire képes vagyok ilyesmire jelen körülmények között.
- Szóval... akármekkora is a kísértés, kénytelen leszek megállni! - pár másodperc csönd jön felőlem, aztán kibukik belőlem.
- Most így bele gondolva.... valóban megerőltető lesz a hajónak az egyik végéből NEM átordítani a másikba hogy "Giuuugiuuuu!!! Ide!! Itt ficánkolnak a halackák!!!~" - Ne Cody... nem szabad... ÁLLJ!!!
- Oké befejeztem.. - szusszantok egyet és megrázom magamat, a tenyeremet megadóan tartom fel.
- Khm.. Szóval mi van a listával?
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 72

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-23, 13:25




Eileen & Cody & Dany
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csodálatos nyári nap van. Süt nap, és nekem remek kedvem van. Mi ennek az oka? Természetesen az, hogy ma indulunk stopptúrára. Bár igazából nem tudom, hogy az anyám, vagy én vagyunk-e jobban rápörögve erre a dologra. Na igen az anyukák. Imádom, az én drága egyetlen anyukámat, csak hát néha túl sok. Jó, jó. Tudom, ugyanezt szokták rám is mondani. De anya... ő még rajtam is túl tesz. Ámbár csodának tekinthető, hogy meg tudtam győzni, hogy engedjen el. De az érv, hogy nem egyedül megyek, hanem a barátaimmal a suliból hatásosnak bizonyult. Ellenben egész nap csak főzött. Képzeljétek egy egész hatalmas táskát telepakolt kajával! Rakott el egy rakás rántott húsos szendvicset, dobozokban raviollit, carbonara szószos pennét, és milánói makarónit, és annyi süteményt, ami egy esküvőre is elég lenne! Egy másik táskát megpakolt málnaszörppel, mert hátha megszomjazunk a nagy úton, és akkor mi lesz velünk? Vajon mért nem gondolkodtam előre, és láttam már a Roxfortban el tértágító bűbájjal az összes táskáimat? Micsoda pech, hogy csak jövőre töltöm a 17-et... Most jól jönne Cody segítsége a tértágító bűbájok terén, hogy az egész rakás táskámat egyre degradáljuk. Sebaj, majd a hajó egy eldugott szegletébe megkérem rá, hogy segítsen.
Fél egykor sikerül anyámat nagy nehezen kirángatni a konyhából, csak hogy neki lásson szúnyog, és kullancsriasztóval, sebtapasszal, naptejjel, és egyéb hasonló dolgokkal kezdje el megtömni, az amúgy is túlzsúfolt táskám. Hiába mondtam neki, hogy Cody orvosnak tanul a suliban, meg tud birkózni bármilyen egészségügyi problémával, ha úgy hozná a sors. Azért még egy komplett egészségügyi felszerelést sikerült bepréselnie az egyik táskámba. Komolyan, ha az anyámon múlna, és képes lenne tértágító bűbájok használatára (hála Istennek, hogy anyám mugli) akkor az egész házat képes lenne egyetlen hátizsákba bepakolni nekem, mert hát sose lehet tudni.
Végül negyed kettőkor sikerül elindulni a találkozó pont felé 5! megpakolt táskával, melyekből egy tele van kajával, egy innivalóval, egy a ruháimmal, egyikben van egy sátor, hálózsákkal, elemlámpával, tartalék elemmel, mert hát anyám szerint biztos, ami biztos, és egyben van még minden más, amit anyám szükségesnek gondolt. Hiába minden szó, hogy ennyi cuccal nem fogok tudni mászkálni. Az aggódó anyai lélek... Szóval végre autóba ültünk, mivel sajnos még nem hopponálhatok. De ez lesz az első, amint betöltöm jövőre a 17.-et. Anya kivitt a kikötőbe. Kész csoda, hogy csak pár perc késéssel érkeztünk meg! Amekkora dugó volt. Na meg anyut bepakolni a kocsiba, hogy induljunk végre, se kis kihívás. Meg tiszta szerencse, hogy direkt korábbra beszéltük meg a találkát, mint a hajó indulása. Ha esetleg ilyesmi történne. Viszont, ahogy kiszállok a kocsiból, és meglátom a barátaim máris szélesre szalad a mosoly az arcomon. Így 3 táskával megpakolva (a két könnyebbet anyám hozza utánam...) veszem célba útitársaim.
- Sziasztok! Remélem nem késtünk el nagyon!- és ekkor beér az anyám, és kezdetét veszi lejáratásom katasztrófája.
- Sziasztok! Ti vagytok, az én Giuliom barátai. Jajj, nagyon vigyázzatok magatokra és az én Giugiumra!- (ejtsd: Dzsudzsu...)
- Anya! Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így! - pusztán a szemforgatásig jutok, mert anyám kezébe máris ott teremnek a rántott húsos szendvicsek, amiket Eileen, és Cody kezébe nyom, esélyt sem adva nekik, hogy visszautasítsák. Azt anyámnál nem lehet. Ezeket a szendvicseket, meg vajon honnan szedte? Komolyan, és még én tartom magam varázslónak? Amikor anyám egy két lábon járó gyorsbüfé?
- Anya. Nem fogunk éhen halni! Már csak egy hűtőszekrényt kellene beszerezni egy tértágított táskába...
-Tényleg?! Egy hűtőszekrényt is magatokkal tudtok vinni?
-Nem anya. Vicceltem. - forgatom meg a szemeim. Bár tényleg nem ártana az a hűtő, ennyi sok kajához!
Itt az ideje gyorsan taktikát váltani! Még mielőtt Eileen-nak még egyszer végig kell hallgatnia azt, amit már a szüleitől jó eséllyel végig hallgatott... Na meg még mielőtt anyám lyukat beszél mindenki hasába, és lekéssük a hajót!
- Anya! Ideje indulnod, nekünk be kell csekkolni a hajóra, és te is elkésel a jógaórádról! - azzal máris tuszkolom a kocsi felé. Még integet egy kört a barátaimnak, majd megölelget, és végre sikerül elérni, hogy elhagyjon minket.
- Jó, most kiröhöghettek, aztán csekkoljunk be, és valamelyikőtök igazán kisegíthetne egy tértágító bűbájjal is! Nem fogok ennyi táskát cipelni! És ha valamelyikőtöknek eszébe jutna Giugiu-nak hívni, azt kidobom a hajóból, az óceánba! - bár az utolsó mondatnál már épp úgy fülig ér a szám, mint ahogy azt megszokhatták, így igyekszem megragadni a táskáimat, némi ügyetlenkedéssel, és célba venni a hajót, hogy elfelejthessük ezt az egész kellemetlen incidenst...
- Amúgy viccen kívül, nincs valamelyikőtöknél egy hűtőszekrény?



ϟ”Az igaz barátságot a szívünk diktálja, nem a szemünk.”ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eileen Silsbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-22, 19:32





[You must be registered and logged in to see this image.]
Európai stopptúra

Nem gondoltam, hogy ilyen korán sikerül teljesíteni a bakancslistámnak azt a pontját, ami a stopptúrát foglalta magába. Amikor megírtam vagy három évvel ezelőtt, azt hittem, később kerül rá majd sor, és mondjuk a húszas éveim közepe táján pipálhatom csak ki.
De mégsem, és ennek nagyon is örültem, még ha annyira nem is volt egyszerű lezsíroznom a szüleimmel. Szerintük fiatal voltam még ehhez, ráadásul veszélyes és ki tudja, mi lesz, mert milyen emberek vannak, mindenféle őrültek szoktak fuvarozni. Mindenféle rémképeket láttak az elrablásomról meg a halálomról, amíg közbe nem sikerült vágnom egy levegővétel alkalmával, és emlékeztettem őket arra a tényre, hogy boszorkány vagyok, ráadásul betöltöttem a tizenhetet is, ami jelentősen megkönnyítette a dolgom. Minden adott volt, hogy megússzak bármilyen felmerülő helyzetet: hoppanálhatok és használhatom a pálcámat iskolán kívül is. Nekem ne mondja senki, hogy ezeknek a képességeknek a birtokában akármilyen rátermett mugli ártani tudna nekem. Bármi van, tudok védekezni, ha meg elfajul a helyzet, csak egy hoppanálás és kész is.
Ezek a felsorakoztatott érvek, és az, hogy nem egyes egyedül vágok neki az útnak, elég meggyőzőnek bizonyultak, egyedüli kikötésük az volt, hogy ha találok egy telefonfülkét, csörögjek rájuk, hogy minden oké, akár a munkahelyükön is. Ez egy elég jó üzletnek bizonyult, főleg, mert egyébként sem terveztem teljesen elzárni magam tőlük, két-három naponta egy párperces hívás pedig semmi, ha ez feloldja az aggódásukat valamelyest. De úgyse lesz baj.
Az indulás előtti este bepakoltam és még minimum háromszor ellenőriztem, minden nálam van-e, amit szeretnék, hogy legyen. Egy hátizsákba kezdtem el pakolni, de hamar rájöttem, hogy hiába nagyobb is, nem fognak benne rendesen elférni a cuccaim, így mindent kiöntöttem, ami eddig bekerült, és a tértágító bűbájnak köszönhetően máris megvolt a hely, ami hiányzott, így könnyű szívvel rakhattam el bármennyi különféle ruhát - fel kellett készülni a különböző időjárási viszonyokra -, útikönyveket, Európa és néhány külön ország térképét, jegyzeteket, amiket az elmúlt napokban firkantottam fel, hogy ne felejtsek el semmit, egyelőre egy nagyobb palack vizet, némi készpénzt, bankkártyát, fényképezőgépet, a pálcámat, és mindent, ami egy hosszabb utazáshoz kellhet. Ha meg valahogy mégis sikerül elfelejtenem bármit is, nem véletlen viszek pénzt is magammal. Legfeljebb át kell majd váltani az adott ország pénznemére, de ez ne okozzon gondot.
Mivel biztos voltam benne, hogy sikerült mindent összeszednem, nyugodtan feküdtem le aludni, bár kissé izgatott is voltam a dolog miatt. Elvégre nem minden nap vág neki az ember az ismeretlennek csak így. Eddig még csak utolsó szálig leszervezett nyaralásokon volt szerencsém részt venni - de ezúttal éljen a randomitás!

Másnap egész korán felkeltem, hála annak, hogy a biológiai órám máris ráállt a dologra. Mindig is ez volt - ha tudtam, hogy másnap valami érdekes dolog vár rám, nemhogy képtelen voltam a késői kelés miatt történő elkésésre, még túl hamar is ébredtem. Persze ilyenkor nem tudtam mit kezdeni magammal, csak pörögtem a megmaradt óráimban, és mindent elnyújtottam, hogy azzal is teljen az idő. Még egy kenyeret is képes voltam tíz percig kenegetni csak azért, mert ez valamennyire előrevitt.
Körülbelül ezt csináltam most is. A szüleim szabadnaposak voltak, így sikeresen végig is nézték, mit képes vagyok levágni egy napon keresztül, és miután megsajnáltak, inkább elküldtek a boltba még a délelőtt folyamán bevásárolni, amit még úgy is túl hamar megjártam, hogy az idős boltos néni leállított kifaggatni, hogy vagyok és mi újság velem, így a nap folyamán kiporszívóztam a szobámat, az előtte lévő folyosót és a szüleim szobáját is. Ezért persze meghallgathattam, hogy többször kellene olyan programot szerveznem, amit annyira várok, hogy nemcsak bevásárolok, még takarítani is elkezdek csak az időhúzás miatt.
Végül csak elérkezett az a bizonyos időpont, ami a találkozást jelentette. Búcsút vettem a szüleimtől, akik még egyszer a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak magamra, néha telefonáljak és ha bármi baj van, szóljak, ahogy tudok. Csak a szokásos szülői aggodalom indulások előtt, csak most megspékelve azzal a ténnyel, hogy mivel a helyzet rengeteg izgalmat rejt magában, ők annál veszélyesebbnek is ítélték meg ezt az egészet. Kaptam néhány szendvicset is az útra, de azt úgy, mintha külföldön nem lehetne enni kapni sehol...
Miután elégszer megismételték az aggodalmaikat, mintha nem hallottam volna már korábban, és ezredjére is megkérdezték, biztos van-e nálam minden és ugye a pálcámat sem hagyom itthon, végre engedték távozásom, amin már egyenesen meg is lepődtem, hogy végre megtörtént.
Így egy hoppanálással el is intéztem az érkezésemet. Direkt nem a kikötőbe akartam érkezni, mert az valószínűleg túl zsúfolt lett volna ahhoz, hogy ne legyen feltűnő, így egy-két utca távolságra sikerült megjelennem tőle. Mivel nem voltam ismerős Harwichban, kértem egy kis útbaigazítást, merre találom a kikötőt, onnan meg már nyert ügyem volt, így sietve elindultam abba az irányba, nehogy elkéssek. Mindig is utáltam késni. Alig értem a kikötőbe, még időm sem volt szétnézni, már fel is bukkant Cody a láthatáron.
- Szia - köszöntem elvgiyorodva, ahogy odaért hozzám, és persze a pacsiját is viszonoztam. - Dehogy késtél, épp most estem be még én is - nyugtattam meg aggodalmai felől. - A nyaram egyelőre nem rossz, de csak a szokásos, unatkozni azért nem sokat unatkoztam. Ja, és szerintem ha azt mondom, hogy gyakorlatilag hajnalban keltem és időhúzás címszóval végigporszívóztam a fél házat és örömmel mentem még nagybevásárolni is, akkor szerintem érted, mennyire voltam izgatott... - számoltam be a napom eddigi részéről.
Ha minden igaz, a hajó indulásáig volt még némi időnk, szerintem még a helyén sem állt, addig el tudtunk cseverészni várakozás közben.
- Neked hogy alakul a nyarad? - érdeklődtem. - Tényleg, végül mi lett a végleges listádon? - jutott eszembe rákérdezni erre is, mert kíváncsi voltam, a konkrét egyeztetést pedig még letudhatjuk hajókázás közben, amikor elfoglaltuk a helyünket és nyugi van, hogy mik az egyezések, mi legyen a sorrend meg az összes többi.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-20, 01:04

~Eileen & Cody~
Mert kirándulni jó!


Az előző remek este után aligha csodálkoztam, hogy a Szent Mungóban ébredtem. Na jó azért kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy hol vagyok. De semmi vész!
Egy kis agyrázkódás semmi több amit hamar kikezeltek, az alkoholmámort meg hagyták hogy kialudjam.
Így voltaképp makk egészségesen kipihenten távozhatok is, miután kikértem a papírjaimat meg mindent. Békésen baktatok hazafelé, át a Big-Ben-en amikor az óra elüti a delet, engemet pedig utol ér a felismerés, miszerint délután kettő órakor Eileen-el találkozót beszéltünk meg, mégpedig azért, mert kezdetét veszi a nyári stopptúránk!
A felismerés olyan erővel ért utol, hogy egy pillanatra meg kellett állnom és néma csönddel emésztenem a tényt. Majd minden további gondolat nélkül hoppanáltam egy jót!
Már ha ezt jónak lehet mondani másnaposan...
Sebaj sebaj! Szerencsére előre készültem, de azért pár dolog még várat magára.
Őszintén szólva, el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen kirándulásra, hogy mennek emberek tértágított táska nélkül... Na jó el tudom képzelni hála az árvaházi túráknak.
A tértágított táskának egyetlen hátránya van, ha lenyúlják, akkor tényleg mindent lenyúltak! Cserébe, ha csak olyan helyen nem járunk épp, nagy táska és koffer híján kevésbé leszünk feltűnőek.
Miután mindennel meg vagyok, bedobálok még pár konzervet, az sosem árthat, aztán veszek egy villám zuhanyt. Induló cuccnak egy kapucnis zsebes mellényt, csapok magamra, egy terep mintás halász nadrágot meg a jó öreg tornacsukámat.
Átvetem hát az övtáskámat a vállamon, úgy hogy a zsebei a mellkasom magasságába kerüljenek és.. Had szóljon! Nagy lendülettel indulok meg, minimum mintha díszmenetbe készülnék.
Az ajtóból persze még vissza kell fordulnom a fogkefémért meg az útitervünket jelölő térképért és noteszért! Közös megegyezés alapján raktuk össze a helyeket ahová szeretnénk eljutni.
Bár útvonalilag nincs sorrendben nekem a Plitvicei-tavak Horvátországban, a Török Pamukkale, bármely Skandináv térség az északi fényekkel, természetesen a Pisai ferde torony, vagy bármely Itáliai nevezetesség, Toscana, Velence, Prága, a montenegrói tengerpart, és Portugália keresztbe hosszába is rá került az általam feldobott ötletek listájára illetve a térképre.
Kíváncsi vagyok Eileen miket jelölt meg!
Ha meg valamire ezen a nyáron nem jut idő, azt bepótoljuk jövőre.

Késés nélkül sikerül a találkozó ponttól, vagyis Harwich kikötőtőjétől nem messze felbukkannom. Mikor meglátom a fekete frufrus lányt csak ráintek először aztán mellé érve széles vigyorral meg egy baráti pacsival köszöntöm.
- Szia! Remélem semmit nem késtem le! Hogy vagy, hogy telik a nyár izgulsz már? - zúdítom rá a kérdéseimet íziben, lévén úgy alakultak a dolgaink, nyár eleje óta ritkásan váltottunk levelet, cserébe az út majd most kárpótol mindenkit! Hamarosan pedig becsekkolhatunk a hajóra is! És irány a Holland kikötő!
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra 2018-07-04, 00:50

~Makkoshotyka!~


Az igazság az, hogy medimágusnak tanulni nehezebb mint gondoltam. De állatira élvezem! Ez a mindenem! Azt akarom hogy ez legyen az életem!
Noha az  Aranyvarjú pultja mögött is egy élmény pénzt keresni, de egészen más, mint amikor azzal foglalkozok, amit tényleg csinálni akarok. Azonban a dokiskodást egyenlőre csak gyakornoki szinten űzhetem.
Visszont elkövetkezett a nyár! És olyannyira sok minden történt, hogy muszáj  kiengedni a fáradt gőzt. Így össze szedtem a régi brancsot és marhára elmentünk egy koncertet végig tombolni!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Már hiányzott hogy egy szeretett előadónk élő show-ján ugráljuk és üvöltsük szét az arcunkat. A tömeggel együtt.
Közben, és a koncert után kellően filozófura ittuk magunkat, hogy megvitassuk, kerítenünk kell egy kajáldát, utána pedig egy játéktermet! Régebben az árvaházban sokszor belógtunk a játéktermekbe nyaranta, vagy ha volt egy kis szabad időnk. Bár akkoriban a flipper meg a léghoki volt menő. Imádtuk! Mondjuk most is remekül el-nosztalgiázunk ezekkel a szarokkal.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Istenem de hiányzott már hogy ennyit ökörködjünk és addig nevessek, hogy fájjon az arcom!
Az igazán szomorú, hogy mocskosul nem bírom a piát, cserébe állati nehezen hányom el magamat és olyan módon és akkor üt amikor és ahogyan nem számítok rá. Szóval... az űrmértéket már rég elvesztettem, pedig még az elején vagyunk az estének! Sebaj leszek még ma olyan bátor, hogy énekeljek egy melegbár karaoke részlegén, pedig legendásan szar a hangom!
[You must be registered and logged in to see this image.]
A vidámparkba szabadulva elkap minket a bőség zavara és egymás szavába és mozdulataiba vágva mutogatunk hogy mit is csináljunk először! Végül úgy döntünk, hogy a breakdance-et verseny szintre emeljük, a lézer dodgem lesz a levezető és minden más pedig addig megy ameddig bírjuk.
És az este csak telik és telik és mi kurvára leszarjuk.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Végül eljön a pillanat, mikor is az első tag rosszul lesz, és rám jut a megtisztelő feladat, hogy ha már dokinak tanulok, akkor vele tartsak. Bár azon kívül, hogy a lelkére beszélek, amiből valsz épp semmit nem fog már fel és tartom a haját, meg megmosom, hűtöm az arcát, jelenleg én sem tudok túl sokat tenni. Mugli társasággal vagyok, szóval nem fogom elő kapni a pálcámat és varázsolgatni, vagy bármilyen bájitalt megitatni vele.
Cidney elsírja magát, pár perc nyugtatás után  felharákol egy kis slejmet a torkából a wc kagylóba köpi, majd sugárban utána hány. Remek.. Az gáz, erre az elbaszott humorom miatt még egy röhögés is kiszakad belőlem? Persze aztán együtt érzően lapogatom szegény lány hátát, meg tartom a haját.

Miután kikeveredünk, a társaság úgy dönt, betérünk a kísértet kastélyba még, majd után tovább állunk egy karaoke bárba! Na megmondtam vagy megmondtam?!

Azért a Ciedny-t való pátyolgatás valamelyest magamhoz térített és lehiggadtam... Ami azt jelenti, hogy itt az ideje vissza hozni a szintet és még inni!
Ennek az lesz a következménye, hogy fél óra múlva közvetlen a színpad elé keveredünk, a többiek pedig túlontúl elkezdenek szervezkedni. Végül a felkonferáló tag mikrofont ragad és azon kapom magamat, hogy a nevemet mondja be.
-És akkor most következzék Cody Armstrong előadásában a Full Frontal-tól a You think you're a man!-
Mikor meghallom, hogy melyik dalról is van szó, üvöltve üvözlöm az érzést amit magával hoz és fel is csattanok a színpadra! Mert erre, hol máshol lenne a helyem? Az előadás valami egészen pazarra sikeredik és valami elbaszott módon énekesre sikerült innom magamat! Persze lehet, ha holnap meghallgatnék egy felvételt erről az egészről sikítva menekülnék a világból. De jelenleg magasról leszarom és csak élvezettel szedem a sorokat!
És mivel táncolni különösen imádok, simán lenyomok egy show-t az egésznek.
Azért meghozza a gyümölcsét, mert miután lement a rögtönzött előadásom, egy srác a társaságomon túlról, feláll, elindul kifelé, aztán megfordul, és rám mutat, még a fejével is biccent hívogatóan. Értem én a célzást, de sajna csak egy széles vigyor a jussa. Nem ám úgy van az! Ha vár otthon a hús, nem mész el bevásárolni, hogy végül az egész rád rohadjon!

Az este további szakasza viccelődéssel, hányással, józanodással, lelkizéssel és magasröptű filozofálással telik végül miután pirkadat körül páran elbóbiskolnak, feloszlatjuk a gyűlést és mindenki megy a dolgára.

Hazafelé baszottul a kóbor grimbusszal zötykölődök. Semmi kedvem hoppanálni, se sétálni, se egyéb opcióval élni. És hogy hogy a pöcsben azt nem tudom, de egy mugli újság keveredik a kezembe. Hogy ne aludjak be idő előtt, felcsapom és olvasni kezdem.
Aztán a "...nagyon erősen kötődünk a protestáns skót munkásosztály nevelési hagyományaihoz..." mondatig jutok el, mikor is fékez egy orbitálisat a busz, de akkorát, hogy öröm nézni ahogy repülök és neki koppanok az egyik kapaszkodó csövének. Majd szépen össze csuklok és elájulok.
Mégis bekövetkezett, hogy még rúdon is pörögtem, csak nem a hagyományos értelemben.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-07-20, 01:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Stopptúra 2018-07-03, 23:20

****


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-07-20, 01:05-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Stopptúra

Vissza az elejére Go down

Stopptúra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-