Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Thurisaz szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-07, 16:28



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom még, hogy mit tartogat nekem a jövő és igazából nem is akarok ezen túl sokat gondolkodni. Az életem szépen majd alakul, ahogy alakul. Talán egyszer lesz majd egy olyan fiú, aki felé képes leszek nyitni, de azt hiszem ez még nem most lesz majd. Egyszer... valamikor, ráérek még és nem is akarom erőltetni. Egyelőre nekem a is elég, hogy van egy igazán jó barátom Astrid személyében, nem kívánok magamnak ennél többet és kész.
E miatt is még nem tudom, hogyan lesz a bál. Az biztos, hogy én nem akarok mindenáron elmenni, maximum beugrom Astriddal, de hát még csak ruhám sincs, az pedig hogy ő vegyen nekem... azért kissé rendesen ledöbbent, hiába hogy nem kéne, de hát... lehet hogy nagyon drága és még sem kérhetek ilyesmit a barátnőmtől igaz? Még ha nem is én kérem, hanem ő maga ajánlja fel, akkor is... fura nem? Vagy... nem? Ezért is sikerül kellőképp zavarba jönnöm e miatt, amit persze mint mindig most se nagyon tudok palástolni.
- Hát... ha tényleg nem gond, de majd olyan választunk, ami nem túl drága jó? - azért csak nem költhet rám olyan sokat, még ha ez is lesz az ajándékom, hiszen én azért nem tudok olyan sokat költeni rá, pedig szívesen megtenném természetesen, de hát nincs miből. A szüleim nem olyan gazdagok és még egy öcsém is van. Talán majd kitalálok valamit, amit készíthetnék neki, annak is remélem, hogy nagyon örülne.
- Jól hangzik, nekem is kellene még ajándékokat venni, szóval... legyen így. - bólogatok végül, a végére egészen belelkesülve. Jó lesz ez, ruhát próbálni, beülni valahova meginni valamit, sétálni, az ünnepek előtt ez még jobb, amikor már minden szépen ki van díszítve. Tudom, hogy jól fogom érezni magamat, vele amúgy is mindig jól érzem magam, szóval ehhez egy cseppnyi kétség sem fér.
- Igen, szerintem is aludhatunk. - nyomok el egy kósza ásítást. Na igen, azért ez egy hosszú nap volt és cseppet sem egyszerű témákat sikerült felhozni, szóval jobb is az, hogy alvás jön, a kakaó is rendesen beálmosított. Még azért egy ölelés még belefér, mielőtt magamra húznám a takarót és elhelyezkednék. Aztán még elmotyogok egy jó éjt, és csak utána csukom be a szemem. Igen, tényleg jól esett elmondani neki, kicsit kiadni magamból mindazt, ami nyáron történt.

//Köszönöm a játékot, nekem is nagyon tetszett! ^^//



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-06, 20:51

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Quinn talán idővel megváltozik, talán nem, de én úgy szeretem, ahogy van. Mégis, remélem, hogy egyszer majd lesz olyan fiú az életében, aki képes lesz őt boldoggá tenni és elfogadni ilyennek. Idő kell mindenhez, neki pedig még van, hiszen csak 16 éves. Nem is ragozom már tovább a dolgot, tudom, hogy igaza van, hiszen azt mondja, amit gondol, amit érez és őszintén már nem is nagyon tudok mit mondani rá. Inkább tova söpröm a kényes témákat és a karácsonyt hozom fel, amely általában kellemes az emberek számára, bár én némileg azért félek tőle, egyrészt a családom miatt, másrészt ott lesz az a bizonyos bál is…
- Persze. Úgyis megoldjuk. – kacsintok felé jókedvűen, majd a bál is szóba jön, ahova mehetünk majd persze együtt. Nem hiszem, hogy bárki elhívna, ha meg mégis… nos, őszintén meglepne. Bár annak örülnék, ha Quinnt valaki elhívná és jól érezné magát vele, nem baj, ha én egyedül maradnék estére, egyáltalán nem bánnám, ha a barátnőm cserébe jól érezné magát. De igen, még van addig két hónap, meglátjuk még mi lesz. A ruhavásárlást viszont meg kell ejtenünk, nőből vagyok és szeretek vásárolni, szeretem a szép holmikat és szívesen lepném meg Quinn-t is eggyel, amiről mindjárt tudomást szerez.
- Az lesz az én karácsonyi ajándékom neked, egy gyönyörű ruha. Mit szólsz? – el kell fogadnia, nem utasíthatja el, olyan szépen nézek rá, igazi kiscica szemekkel. Csak fogadja el. Nem olyan nagy dolog ez, és legalább meglenne az ajándék, amelyre egyelőre még nincs ötletem. Oly sokaknak kell vennem valamit.
- És segíthetnél nekem ajándékokat venni a testvéreimnek is. Szóval egy napot eltölthetnénk Londonban. – csodálatos lenne, már most tudom, remekül éreznénk magunkat. Mivel nincs ellenére az utazás, ezért én úgy érzem, hogy ez le is van beszélve, de még sok idő van addig, így nem kell kapkodnunk, na meg, még nincs minden úgy kidíszítve, ahogy mi azt látni szeretnénk.
- Viszont szerintem most már lassan aludnunk kéne. Már ha nincs több kérdésed. – pislogok felé kérdőn, miközben lassan kimászom az ágyából és átmegyek a sajátomba, ami az övé mellett van. Ha van még valami, akkor persze szívesen felelek és beszélgetek vele tovább, de ha nem, akkor villany le és alvás, most, hogy ezt kibeszélhettem valakinek, azt hiszem, hogy tudok majd normálisan aludni.

//Köszönöm szépen a játékot, nekem nagyon tetszett! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-05, 19:50



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán nem állok jól ehhez az egészhez, de valahogy nekem akkor is elég bonyolult ez az egész dolog a fiúkkal. Nem is tudom, még ha valaki közeledne is felém, vagy el akarna hívni valahova, azt hiszem, akkor se tudnék mit kezdeni a helyzettel, jó eséllyel nemet mondanék, vagy elüldözném az illetőt a bizonytalanságommal, de nincs ezzel gond, hiszen nem is merült fel ilyesmi még.
- Nem tudom... azt hiszem könnyebb úgy állnom hozzá, hogy nem érdekelnek, mert nem is tudom... Persze jó lenne, csak hát nem vagyok én ebben valami jó. Beszélni se nagyon tudok a fiúkkal, nem hogy... mást. - hát igen ez itt a legfőbb gond. Persze nekem is biztos jó lenne, bár nem mondom, hogy olyan vészesen nagyon vágyom arra, hogy valaki közvetlenebb legyen velem. Nem csak Carl miatt, azt hiszem ezzel előtte is így voltam. Nem mindenki olyan tündérmesékben hívő típus nem, az nem feltétlenül kötelező. Nálam se így megy, de majd lehet hogy változik, végülis még csak tizenhat vagyok, az is lehet, hogy szimplán később érő típus vagyok, vagy ilyesmi.
- Jól van, akkor ünnepelünk majd együtt is, itt vagy ilyesmi, maximum az ünnepek előtt vagy után. - mosolyodom el. Attól függ, hogy melyikünk mikor utazik haza. Én is fogok, hiszen most nincs ott Carl, a nevelő szüleim pedig rendes emberek, nincs velük semmi gondom, szívesen megyek haza hozzájuk karácsonyra. Itt is biztos jó lesz, olyankor kihaltabb az épület és ez engem igazából kicsit se szokott zavarni, nem vagyok kimondottan tömegfüggő, de hát ezt mindketten tudjuk jól rólam.
- Addig még változhat, van még jó két hónap. - mosolyodom el újra. Szerintem simán van rá esélye, hogy őt elhívja majd valaki, de persze nem tudhatom, majd kiderül. Én tuti, hogy egyedül megyek, ahhoz valami nagy és meglepő csodának kéne történnie, hogy ne így legyen, de persze meglátjuk, azért még odébb lesz. Az viszont meg lep, amit felajánl. Nem nagyon vannak csodás ruháim, de... végül is nem lenne talán rossz, csak hát nekem azért nincs túl sok zsebpénzem, a szüleim nem olyan gazdagok.
- Hát én maximum csak valami nem túl drágát, mert tudod... nincs annyira sok pénzünk. - bököm ki, mert arra nem is nagyon gondolok, hogy ő fizetné a ruhámat. Barátnők vagyunk, de az mégis csak fura lenne nem, Nem is tudom, oké, hogy nekik van pénzük, de gondolom van mire költeniük, főleg hogy sokan vannak testvérek és gondolom mégis csak kell a pénz a jövőjükre is, meg az egyetemre, vagy ilyesmi.
- Nem lenne rossz, tényleg, ünnepek előtt amúgy is olyan szépen ki vannak díszítve a boltok. - azért lelkes vagyok. Nekem már az is jó, ha mondjuk csak sétálok vele, vagy elkísérem, amíg ő mondjuk ruhát vesz.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-04, 18:20

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom, hogy Quinn félénk lány, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy a fiúkkal milyen is a kapcsolata. Nem is várnám el tőle azt, hogy kezdeményezni próbáljon, de ettől függetlenül meglep az, amit most mond.
- Hogy nem érdekelnek? De… hogy-hogy? Picit se vágysz arra, hogy valaki szeressen úgy, mint a szerelmét, hogy mindig ott legyen, ha kell, ha támaszkodhatnál rá, megcsókolna… ilyesmik? – lehet, hogy én is tündérmesében élek, mert ilyen férfi nincs, legalábbis az én számomra nincs, ahogy barátnőm számára se jelenleg, de ő megérdemli azt, hogy mindez máshogy legyen. Persze Carl is sokat rontott ezen az egészen, bár ő felnőtt férfi volt, mégis, tett róla, hogy ez a félénk lány még jobban féljen a világtól, még kevésbé bízzon meg bárkiben is.
- Rendben van, köszönöm! – biccentek felé mosolyogva, és tényleg hálás vagyok azért, hogy engem a bizalmába fogadott. Tudom, hogy el fogja majd mesélni mindazt, ami történt vele, de időnk még van bőven. A témaváltás is azért következik be részemről, mert én is érzem, hogy túl sok és túl nehéz témák voltak azok, amikről ma szót ejtettünk, a karácsony pedig… a szeretet ünnepe. Bár a szüleim nincsenek már velem és a testvéreimmel is némileg megváltozott a kapcsolatunk, ettől függetlenül én még szeretem ezt az ünnepet, és már alig várom, hogy megvegyem mindenkinek a neki való ajándékát. Jó lesz, csak az a bál… na, az még problémás.
- Persze, hogy tudunk. Nem leszünk egész nap otthon. – mondjuk én szívesen látnám magunknál, csak nem tudom, hogy például Lio hogy viselné, ha Quinn is ott lenne, nem szeretném, ha a barátnőmnek bármi rosszul esne, főleg nem az ünnepekkor, így inkább ezt egyelőre még nem ajánlom fel neki. Majd talán a jövőben egyszer eljön hozzánk, a ház ott van.
- Én örülnék neki. Engem se hívott még el más és nem hiszem, hogy fognak… - ha pedig ez mégis változik, akkor majd ott találkozunk és elmehetünk táncolni picit, de Quinn nem fog zavarni, az biztos. Mondjuk tényleg nem látok erre igazán esélyt, de jól megleszünk mi együtt is… gondolom. Majd próbálok nem a tanárok felé pillantgatni azon az estén, mert az biztos, hogy Piton nem pont engem fog felkérni táncolni, bármennyire is örülnék neki.
- Nem is kell eltűnni senki szeme elől se. Tényleg, mit szólnál hozzá, ha elmennénk és nézelődnénk valami szép estélyit mindkettőnknek? – kérdezek rá kíváncsian és mivel a mi családunk gazdag, így én szívesen megvenném neki az ő ruháját is. Anyuék biztosan ezt akarnák, kedves emberek voltak és jószívűek, Quinn pedig a legeslegjobb barátnőm, így nem hiszem, hogy bárkit is zavarna egy ruha ára. Ha pedig igen, akkor velem gyűlik meg a baja.
- Az Abszol úton sok jó üzlet van. – már tervezgetek is fejben, ez tisztán látszik, csak oda el kéne még jutnunk. A kérdés az, hogy mennyire van benne ebbe a barátnőm.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-03, 19:50



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem hiszem, hogy ez rajta múlik igazából, mármint, hogy mennyi önbizalmat tud belém táplálni. Én igazán igyekszem, hogy menjen, és hogy ügyesebb legyek ebben, de a fiúk nem kifejezetten érdeklődnek irántam eleve és nem is hiszem, hogy ez változna, főleg mert nem vagyok valami nyitott, hogy bárkinek is feltűnjek.
- Tudom, de... én nem is ragaszkodom ehhez igazából annyira. Nem is tudom, nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán érdekelnek a fiúk. - rántom meg kissé esetlenül a vállamat. Végül is van még időm nem, nem mindenkinek lesz valakije egyből a suliban és én e téren amúgy is nehezebb eset vagyok. Nem is tudom, hogy tudnék-e egyáltalán nyitni valaki felé normálisan. Talán, de... nem kell ezt erőltetni igaz? Majd lesz, ami lesz. Csak azt szeretném, ha ő is inkább valami rendes sráccal találkozna és nem pedig... nem pedig egy tanárért lenne oda, főleg nem egy ilyen enyhén szólva is veszélyes tanárért.
Csak bólintok egy halvány mosollyal a megerősítésére. Tényleg így van, félek tőle, nem akarok újra találkozni Carllal és remélem, hogy nem is kerül rá sor, mert... félek, hogy nem tudnék meglenni a környezetében. Azt se tudom mi lesz, ha teszem azt visszaköltözik mondjuk a szomszédunkba, ha kiengedik. Én... én képtelen lennék meglenni a környezetében.
- El fogom mesélni, ígérem, hogy egyszer el fogom. - bólintok még egyet. Menni fog, csak nem most, mert még nincs rá erőm, még túlságosan friss az élmény és nem akarom felidézni, ha nem muszáj. Majd túlteszem magam rajta és akkor már jobb lesz, akkor már talán képes leszek úgy is felidézni, hogy közben nem kezdek el reszketni, hogy nem érzem, hogy a nyakam szinte sajog újra, pedig ez totál nem lehetséges, egy emléktől nem fájhat egy sebhely, én mégis volt már hogy így éreztem.
- Tudom, és remélem, hogy nem is lesz baj, már.. egyikünkkel sem. - eleve nem valami csodás az életünk, én árva vagyok és ez az egész nyári eset is, az ő szülei már meghaltak. Jó lenne, ha... ha tényleg végre rendeződnének a dolgok és nem történne egyikünkkel sem baj. Nem akarok még több fájdalmat, nem akarom még több bajt. Ezért is jobb a témaváltás, a karácsonyról beszélni egy kicsit, hogy el tudjak én is vonatkoztatni, meg ő is, bár én még pontosan nem tudom, hogy hogy lesz majd az ünnep.
- Azért remélem, hogy tudunk együtt is ünnepelni majd, maximum az ünnepek után, jó lenne. - halvány mosoly, de ez is mosoly. Amúgy is tudom már, hogy mit adok majd neki és remélem, hogy örülni fog majd. Nincs túl sok zsebpénzem, de ami van az épp elég arra, hogy megvegyem neki azt, amit kinéztem, és remélem, hogy tetszeni is fog majd neki.
- Megyünk együtt a bálra igaz? Én nem tudom, hogy kivel mehetnék, jó eséllyel senkivel, szóval... - őt lehet, hogy elhívja valaki, simán elképzelhető, én viszont tuti, hogy egyedül mennék és úgy nem sok kedvem van hozzá. Egyébként se nagyon van olyan ruhám, ami erre alkalmas lehet, szóval... de majd még kiderül ez az egész. Van még idő a bálig igaz? - Tudod, hogy nem szeretem az ilyen felhajtásokat, ott... nem is tudom, nehezebb eltűnni mások szeme elől. - nem szeretek feltűnő lenni és egy báli ruha, na az pont elég feltűnő, de nekem még csak nincs is ilyesmim, eddig igyekeztem kihúzni magam a bálok alól, de talán egyre elmehetek.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-02, 14:06

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom, hogy Quinn-nek nem könnyű ez a fiús dolog, meg is értem, de én szeretnék segíteni neki, némi önbizalmat táplálni belé, csak úgy tűnik, hogy ezt nem csinálom éppen a legjobban.
- Tudom, de majd ez is változni fog. Biztosan találkozol majd olyan sráccal, akivel minden más lesz. – bíztató mosolyt villantok felé, majd ez után váltunk még néhány mondatot Pitonnal kapcsolatban. Úgy érzem, hogy bőven túlbeszéltük azt a témát, én elmeséltem mindent, szóval most már ideje Quinn-re terelnem a beszélgetést, mivel akad valami, amiről még nem igazán mesélt nekem és talán itt lenne az ideje, hogy kissé jobban megnyíljon. Meg is teszi, most már nem utasítja el a dolgot, én pedig nemsokára szorosan karjaimba zárom. Tudom, hogy szüksége van rá, én pedig itt vagyok neki és itt leszek mindig.
- Én is remélem. – motyogom halkan. Tudom, hogy mit élne át, én is szerintem simán képes lennék leblokkolni az ő helyében, ha újból látnom kéne Carl-t, tehát ez nem szégyen. De muszáj erősnek lennie, többször nem érheti baj.
- Igen, persze, tudom! Ráérünk, ha minden igaz, még jó sokáig fogunk élni, majd elmeséled, amikor készen állsz rá. – bólintok rá. Nem erőltetem tovább a témát, inkább csak jelzem, hogy vigyázni fogok, nem lesz semmi baj se, Piton engem nem fog bántani, valahogy… érzem. Aztán reméljük, hogy nem tévedek. Quinn szavaira viszont hirtelen remeg meg ajkam, miközben szemeim is megcsillanak.
- Jaj Quinn, nekem is te vagy, tudod jól! – ugyanolyan fontos nekem, mint a testvéreim és annyira jól esik ezt tőle hallani, őt ölelgetni. Most talán mindkettőnknek erre van szüksége, így egyáltalán nem bánom a dolgot, hosszan ölelgetem még, hiszen itt csak ketten vagyunk, ez a mi kis pillanatunk. Ez után viszont ideje most már tényleg lazítani ezeken a témákon, valami kellemesről beszélni, mint mondjuk a karácsony. Bár rég nem olyan szép már az az ünnep a számomra, azóta nem, amióta a szüleim meghaltak és nem lehetnek velünk, azóta minden más.
- Még nem beszéltük meg a testvéreimmel, de szerintem pár napra biztosan hazamegyünk majd. Viszont már rég nem olyan a család, hogy az egész szünetet együtt akarjuk tölteni, csak mi…szóval szerintem itt is leszek. Ez még elválik. – majd beszélnem kell Nicolassal, hiszen ha szervez valamit, akkor ő fog… vagy esetleg én, már ha eljönnek mindannyian. Szívesen megtenném, de jó is lenne.
- És ott lesz még a karácsonyi bál is. Ahj, semmi kedvem sincs hozzá. – nem tudom, hogy jól érezném-e majd magam ott, hiszen kivel mehetnék? Akivel szeretnék, azzal nem lehet, innentől kezdve pedig nekem már nem számít annyira az egész. Eddig élveztem az ilyen kis rendezvényeket, most is talán fogom, csak össze vagyok zavarodva.
- Te várod már? – pillantok Quinn felé, miközben a kakaómat ismét a kezembe veszem és iszom ki belőle a maradékot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-11-01, 10:17



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem az, hiszen én... meg se nagyon tudok szólalni a legtöbb ember közelében. - nem hogy fiúkéban. Van önkritikám, tudom, hogy milyen vagyok és nem vagyok valami kapcsolatra termett típus. Nekem még a barátkozás is határozottan nehezen megy, nem hogy valami több. Már ha valaki véletlenül bókolna, akkor is tuti, hogy majdnem rosszul lennék ijedtemben. És még rá jön a meglévő rossz tapasztalat is. Nem való ez nekem. Nem arról van szó, hogy nem is vágyom rá, de tisztában vagyok magammal. Jön majd a karácsonyi bál, meg ilyenek, arra is lehetőleg el se mennék. Talán az lenne a jobb, ha hazautaznék és kész, akkor még az esélyét se adnám meg annak, hogy végigülöm az egészet egyedül. Persze mehetek Astriddal is, de... de nem tudom, jó lenne, csak aztán a fene se tudja, hogy mégis jó lenne-e. Szeretem a zenét, de a felhajtás, meg a tömeg, az nagyon nem az én világom.
- Remélem, hogy nem lesz semmi baj, hogy nem... nem fog bántani téged. - tényleg remélem, mert nem akarom, hogy rossz legyen neki. Semmit se akarok jobban, minthogy Piton ne bántsa, de akkor is félek, hogy ez lesz a vége. Ezek után már az én gondomat elmesélni... hát nem valami nagy élmény. Okkal nem meséltem neki még róla. Tudom, hogy kíváncsi volt, de sosem faggatott és pont e miatt jó barátnő igaz? Nem erőszakos abban, amiben nem szabad annak lenni. Az ölelése jól esik és végül a szipogást is sikerül megállítani, és nem jönnek elő a könnyek sem. Örülök neki, hogy barátnők lettünk, egyedül... egyedül minden sokkal nehezebb lenne.
- Talán, de... de lehet, hogy leblokkolnék. Remélem, hogy erre nem kerül sor. - nem tudom, mikor engedik ki. Őszintén szólva nem mertem megkérdezni apát, mert ha kiderül, hogy csak pár évet kapott, akkor... nem tudom, mennyire viselném jól. Mi van, ha bosszút akar állni majd? Miattam merült oda nem igaz? Mi van, akkor ha megint el akar kapni, de persze úgy tesz, mintha megváltozott volna? Jól játssza a szerepét, mindig is jól játszotta, hiszen senkinek sem tűnt fel, hogy veszélyes, senki se vette észre, hogy óvatosnak kéne lenni vele, még... még én sem, az elején nem.
- Tudom, de... de most még nem menne, most még túlságosan friss az egész tudod? - nem, most még tényleg nem tudnék erről részletesebben beszámolni neki. Túlságosan sok volt, szó szerint sokkoló ami történt. Az ahogy bezárt, az ahogy kiskoromban közeledett és persze az is, ami aztán történt. A kórház... meg a tárgyalás, aztán hazajött Jason is és nem tudtam, hogy hogyan néz majd rám, hogy az apja miattam kerül börtönbe. Vagyis maga miatt, de... olyasmi. Mindegy, nem akarok ezen gondolkodni, nem lenne jobb tőle, sőt csak rosszabb. Most jobb lenne egyszerűen csak tovább lépni és nem foglalkozni a méretes vágással a nyakamon. Így is épp eléggé fájt, amikor megtörtént, így is épp eléggé megijedtem.
- Remélem is. Te vagy... tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb igaz? A legjobb barátnőm vagy és nem akarom, hogy bajod essen. - jó azt hiszem, ha most bárki bejönne talán még furán is nézne ránk, meg újra megölelem egy pillanatra, aztán gyorsan megtörlöm a szemem, mert már érzem hogy ég. Jobb a téma, ami előkerül, lazább és egyszerűbb, jobban tudok beszélni róla, mint erről az egész... rémes nyárról.
- Nem tudom még, nem beszéltem meg a szüleimmel. Az ünnepekre biztosan hazamegyek, de azt még nem tudom, hogy az egész szünetre is, vagy nem. Te? - egyelőre még tényleg nem döntöttem el. Nem lesz ott Carl, úgy azért könnyebb. Az utóbbi években a legtöbb szünetet itt töltöttem, pont azért, mert nem akartam vele találkozni, még véletlenül sem, csak a nyár volt kötelező.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-31, 13:08

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem értem, hogy Quinn miért hiszi azt, hogy nekem olyan könnyű lenne párt találnom. Bár nagy ez az iskola és vannak bőven jó fej, kedves és helyes srácok is, mégse pont engem néznek ki maguknak és sajnos nem is őt. Hogy az ő esetében ez nem meglepő?
- Pedig az. – nem értek egyet vele és ennek hangot is adok. Pitonnak pedig jár egy esély, még akkor is, hogyha nagyon, de nagyon meg fogom ezt bánni és ahogy egyre többször mondja kedves barátosném azt, hogy fájni fog, már én is lassan kezdem elhinni. Nem… remélem, hogy nem így lesz, csak most ne legyen igaza.
- Én se akarom, de… nem tudom ezt irányítani. Az eszem tudja, hogy igazad van. – ismerem be neki, de valami más ahhoz a férfihoz vonz, iszonyatosan, mint az egyik legerősebb mágnes a világon. De talán majd egyszer észhez térek. Végülis, még csak 17 éves vagyok.
Na de ideje picit most már Quinn-nek is mesélnie, én mindig őszinte voltam hozzá, szinte mindent tud rólam, én pedig egy ilyen fontos dolgot nem, ami a nyakával kapcsolatos. Tudom, hogy van valami, ehhez kétség sem fér, de… az igazság mégis fájdalmasabb, mint a kósza gondolatok, így azonnal magamhoz húzom, szorosan ölelem, tudja, érezze, hogy én itt vagyok vele. Végig is simítok puha hajtincsein, miközben érzem, hogy ő se bírja már.
- Te is erősödsz, ha ismét a közeledbe kerülne, meg fogod tudni védeni magad! – attól sajnos nem tudom megvédeni, hogy soha többé ne lássa, de fel kell készülnie arra, hogy amit itt tanul, azt hasznosítsa is. Idővel menni fog, ügyes kis boszorkány, nem véletlenül került a Hollóhátba, csak ő is olyan, mint én, senkinek se tud ártani. Én se lennék képes, hiába bántanak engem, nagyon nehezen venném rá maga marra, hogy támadjak, bár… Azok, akik elvették a szüleim életét, tényleg halált érdemelnének. Vajon képes lennék megtenni? Fogalmam sincs… én is gyenge vagyok.
- Megértem, hogy nehéz volt. – hagyom, hogy eltávolodjon, miközben azért még mindig bennem van, hogy tovább kérdezgetném, de nem akarom azt, hogy még kellemetlenebb legyen neki. – Ha majd készen állsz rá, remélem tudod, hogy nekem minden részletet elmesélhetsz. Megkönnyebbülnél. – gondolom én, de lehet, hogy ez nem így lenne, nem akarok minden régi sebet felszakítani. A kérdésére végül csak egy szomorú mosolyt ejtek felé, miközben aprót biccentek.
- Igen, azok vagyunk. De ígérem, hogy óvatos leszek. – megpróbálok az lenni, de ez nem csak rajtam fog állni. Pitont ezek után se tudnám elkerülni, ha akarnám se. Két büntetőmunka, sok-sok tanóra vele… nehéz lenne, szóval én is remélni merem, hogy nem kerülök majd rossz helyzetbe ezek után.
- Egyébként karácsonykor mit tervezel? Hazamész a családodhoz az egész szünetre? – kérdezek rá kíváncsian, és bár tudom, hogy azért még némileg messze van, de érdekelne. Mi vajon a testvéreimmel haza megyünk? Vagy itt maradjak inkább? Fogalmam sincs…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-29, 16:36



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom én, hogy nem így tervezte, egyszerűen csak megtörtént a dolog, de attól még ugyanúgy nem érzem valami jól magam a dolog miatt. Nem is azért... egyszerűen csak kellemetlen ez az egész. Piton, az Piton és nekem támogatnom kéne a legjobb barátnőmet, de most erre képtelen vagyok. Egyszerűen nem megy, mert túlságosan féltem, hogy baja lesz belőle.
- De ez esetemben egyáltalán nem meglepő. - esetében igen, mert kedves és szép, és mert nyitott mások felé, de én... Zárkózott típus vagyok, és alapvetően kedves, de nem nyitok valami könnyen mások felé. Szeretnék, de aztán mikor ott van a pillanat, akkor végül még se megy, bármennyire is meg volt hozzá előtte az akarat. De most nem is rólam van szó, esetemben totál evidens, hogy nem pasizom, de ő... Akkor is miért pont Pitonnal, miért pont egy ilyen tanárral? Ez akkor is... félelmetes, nem tudok vele mit kezdeni.
- Igen, kiderül, csak félek tőle, hogy... rosszul derül ki. Tudod... hogy fájni fog neked. - sóhajtok egyet végül. Tényleg csak ezt nem akarom, hogy rossz legyen neki, hogy egy tanár megbántsa és ártson neki, mert ettől igenis félek, rettegek. Piton félelmetes és én igenis úgy gondolom, hogy veszélyes is, ha nem is annyira, mint mondjuk Carl volt... - Én csak nem akarom, hogy túl nagyot csalódj. - sóhajtok egy újabbat, miközben megfogom kisit a kezét. Csak akkor húzom vissza az enyémet, amikor a másik téma veszi kezdetét, mert erről nem beszélek valami könnyen, sőt... nagyon nehezen beszélek róla. Még túlságosan friss ez az egész és leginkább el szeretném temetni magamban, nem pedig tovább boncolgatni. Végül csak kinyögöm, legalábbis egy részét, mert hát azért mindet nem megy. Még mindig kiráz a hideg ha csak arra az egy hétre gondolok, vagy ahogy a hűvös penge... Olyan könnyedén vágta át a torkomat, mintha csak a puha vajba szaladna bele a kés. Furcsa volt, először nem is fájt igazán, nem is éreztem annyira... valahogy akkor volt rosszabb, amikor már a kórházban voltunk, amikor már összevarrták és az egész zavaróan húzódott. Azt hiszem amikor minden megtörtént a sokk valahogy minden mást kizárt.
Nem tehetek róla, de amikor megölel és a hajamat simogatja önkéntelenül is könnybe lábad a szemem és a vállába fúrom a fejemet. - Tudom. Itt már nem érhet el, és... és börtönben van. - nem tudom, hogy mennyit kapott, hiszen végül is nem ölt meg. Nem akartam tudni, a bíróságra sem mentem el. Azt mondták, hogy nem muszáj. Épp elég szemtanú volt, épp elég volt a bizonyíték, nekem nem kellett ott lenni és még szembe is nézni vele szerencsére. Nem tudok most mosolyogni, amikor kicsit eltávolodom tőle és kapok egy puszit is az arcomra. - El akartam mondani, mert mi... mi mindent elmondunk egymásnak, csak ez nehéz volt... Nagyon nehéz. - lebiggyed kicsit a szám, de aztán nyelek egy nagyot és megtörlöm a szememet. - Elég szerencsétlenek vagyunk mi? - halvány mosolypróbálkozás, ennyi sikerül. Ő itt Pitonnal, én meg... És akkor nem csoda, ha amúgy se vagyok valami beszédes típus, eddig se voltam, de ezek után... Ha nem lenne nekem Astrid, azt hiszem totál egyedül lennék.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-29, 00:13

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem terveztem, hogy majd pont Piton lesz az, aki iránt többet fogok érezni a kelleténél, ezt pedig Quinn is tudhatná, ismerhetne ennyire. Én nyitott voltam más fiúk felé is – jó, úgy nagyjából -, de ha nem alakult úgy, hát nem ment, erőltetni pedig nem fogom.
- De? Ahogy nekem se jött össze igazán komoly kapcsolat, úgy neked se, szóval nem tudom, hogy miért lepődsz meg ezen. – rázom meg kissé a fejem. Igen, pont ő tőle nem várnék ilyesmit, hiszen Quinn gyönyörű és igazán aranyos, ő is találhatna magának bárkit, ezt én is úgy érzem, mégse járt sikerrel, ahogy én magam sem. Tehát az élet nem is annyira egyszerű. És Piton… nem azért érzem ezt, mert ő észrevett, egyszerűen… nem, én se tudom ezt megmagyarázni, hogy hogy volt. A következő kérdésre viszont csak nyelek egy aprót, majd pár másodpercig elgondolkodom a válaszon.
- Nem tudom… Lehet, hogy nem, de ez idővel kiderül úgyis, igaz? – szomorú mosoly, majd végül folytatom. – Ha nem képes, akkor igazad lesz és meg fog bántani, de az se biztos, hogy bármi lesz. Egy csók volt, nem több ennél és a büntetőmunkát se vonta vissza, ahogy a pontlevonást se. Lehet, hogy csak én álmodozom. – de hát fiatal vagyok még, miért ne tehetném meg? De ahogy azt Quinn is sejti, én tényleg vágyom arra, hogy szeressenek, hogy kedvesek legyenek velem, figyelmesek, odaadóak… ezt Pitontól talán tényleg nem kaphatom meg, de egy esély jár neki is, nem? Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokáig gondolkodjunk dolgokon és kihagyjuk a lehetőségeket, én pedig élni szeretnék vele. De ideje, hogy ne csak rólam beszélgessünk, Quinn-nek akad titka, amiről eddig még nem mesélt nekem és tudom, hogy nem szép dolog most az, hogy felé hárítom a dolgokat, de évek óta ismerem már és ő a legjobb barátnőm, most pedig egy komoly titkomat tudta meg, ideje, hogy ő is felfedje a sajátját.
- De rólad van szó, engem pedig érdekel. – nem szívesen engedném el a témát, akármennyire is ellenkezik, de persze hagynám neki, hogyha tényleg nem szeretne róla még mindig beszélni. Én azért időnként kitartóan próbálkozom. Most is hagyok időt, hátha… és az idő úgy tűnik, hogy megérett arra, hogy elmondja nekem azt, ami oly mélyen érintette. Csendben hallgatom, hogy miről lehet szó, így amikor belekezd, azonnal kapcsolok. Ő is egy felnőtt férfi lehetett, aki ezek szerint kedves volt vele, de volt hátsó szándéka. Hát ezért félt engem Quinn igazán.
- Oh Quinn… - harapom be ajkam, majd amikor folytatja, én magam is megremegek és kezeimen a hideg miatt felállnak az aprócska szőrszálak. Egy hétig fogva tartotta? A sál végül lekerül az egykor csinos nyakról, én pedig láthatom teljes testközelből a lány nyakát, akit azon nyomban húzok magamhoz, majd szorosan meg is ölelem, egyik kezemmel pedig haján simítok végig.
- De már nincs baj, többé nem bánthat! – mondom ezt most, de garancia sajnos nincs rá. Annyi, de annyi kérdésem lenne a történettel kapcsolatban, de én is érzem, hogy erre még nem érett meg a dolog, még várnom kéne, hacsak Quinn nem folytatja, minden rajta áll most.
- Köszönöm, hogy elmondtad és most már értem, hogy miért féltesz. – puszilom meg arcát, de ez után visszahajolok hozzá, továbbra se eresztem. Hogy segíthetnék? Mi mást mondhatnék? A múlt ellen tehetetlen vagyok…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-28, 15:44



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán csak túlságosan magabiztos és ezért nem mertek nála bepróbálkozni. Amúgy is a velünk egykorú srácok azért többnyire... hát nem is tudom, eléggé éretlenek tudnak lenni egyesek, a Hollóhátasok meg állandóan csak a könyveikbe temetkeznek. Jó vannak kivételek, de... Mondjuk ez nekem nem sokat számít, én nem vagyok valami nyitott, teljesen érthető, ha nem érdekelek senkit sem, és igazából nem is hiszem, hogy tudnék ez ilyen helyzettel bármit is kezdeni. Túlságosan zűrös ahhoz az előéletem, hogy egy fiúhoz normálisan tudjak hozzáállni és ne féljek tőle, azt hiszem... fene tudja.
- Tudom én, de... de... - de mégis mit mondhatnék erre? Így alakult tisztában vagyok vele, de attól még nem örülök neki. Nem akarom, hogy baja essen és félek tőle, hogy ez lesz a vége. Nem mondom, hogy olyan jól értek a kapcsolatokhoz, vagy a férfiakhoz, vagy akármihez, de akkor is féltem őt, mert mégis csak egy idősebb fickóról van szó és ez az idősebb fickó akárhogy is nézzük igenis veszélyes lehet rá nézve, nagyon veszélyes. Bánthatja és talán nem is tud majd ellene tenni, vagy azt hiszi nem akar, vagy... akármi.
- De ő nem olyan, én nem látom olyannak. Te tényleg elhiszed, hogy képes lenne szeretni? - nem is tudom, nem szép dolog így megítélni valakit, de Piton az Piton. Egyszerűen nem nézem ki belőle, hogy bárkibe is beleszeretne, hogy olyan bánásmódban részesíteni a barátnőmet, amit megérdemel. Ő egy kedves lány, és azt is érdemli, hogy kedvesek és figyelmesek legyenek vele, én pedig félek tőle, hogy ez nem fog megvalósulni.
A kérdésére először nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Kéne valamit, tudom, hogy kéne, de... de mit mondhatnék? Az igazság az nem pont a legemészthetőbb, és nem tudom, hogy attól máshogy gondolna-e bármit is. Az a baj, hogy félek tőle... akkor is ugyanúgy próbálkozna tovább, mert úgy gondolná, hogy vele ilyesmi nem történhet meg. Nem, talán ugyanilyen eset nem is, de más igen... rosszabb, vagy kevésbé rossz, az mindegy, de akkor is rossz.
- Ez... ez most nem ide tartozik. - felelem lassan, de tudom, hogy igaza van. Egyszer beszélnem kell erről, tudnia illene, hiszen mégis csak a legjobb barátnőmről van szó, csak hát attól még ugyanolyan nehéz. Nem valami kellemes emlék és akkor még finoman fogalmaztam. - Régen volt egy szomszédunk, még otthon, egy fickó. Segített nekem a matekban és elég kedves volt, aztán... túl kedves lett azt hiszem, én meg nem mentem többet hozzá, és szerencsére jött a suli és nem is voltam otthon. Most nyáron viszont... - nagyot nyelek és inkább a takaró sarkát kezdem el gyűrögetni. Egyáltalán nem könnyű erről beszélnem, még most is beleborzongok, ha csak elképzelem. - Elkapott... az udvarunkon és egy héti a pincéjében voltam. Aztán... sikerült valahogy megszökni, de ő... - óvatosan oldom csak ki a sálat, és már jól látszik a méretes heg, ami a nyakamat borítja. Így azt hiszem már világos a dolog, de nem tudom neki részleteiben elmesélni. Az egyszerűen nem menne. Még most is beleborzongok, ha csak arra a napra gondolok, vagy napokra, amit ott kellett töltenem. Kész rémálom volt.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-27, 19:58

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Eddig se nagyon próbálkoztak nálam a fiúk, nem hiszem, hogy ez most olyan hirtelen változna meg. Pedig nyitott vagyok, sok barátom van, de úgy tűnik, hogy elkerülnek, vagy tökéletesen jó barátnak tartanak, nem többnek. És hogy idő kérdése? Meglehet… eddig se akartam én mindenképpen magam mellé valakit, de…
- Ez egyszerűen csak megtörtént Quinn, nem terveztem, hogy ilyesmit fogok érezni, kialakult. – ez az igazság. Én tényleg nem kezdtem el ráhajtani a tanárra, nem tettem semmit, most pedig… valahogy így alakult ez az egész helyzet. A konyhában voltunk, kettesben… nem is tudom megmagyarázni, hülye vagyok, ez van és talán igaza van Quinn-nek, hogy meg fogom szívni, de ki tudja, lehet ez idővel más is.
- Idősebb, ahogy én is. És ahogy telik az idő, kialakulhat más is, nem tudom, csak… csak szeretném, ha több is lenne. – harapom be alsó ajkam, miközben kezdek egyre jobban elbizonytalanodni. Majd a szombati büntetőmunka után talán minden világosabb lesz, meglátjuk, hogy mit talál majd ki nekem, hogy miként viselkedik…
- De miért olyan nagy baj az, hogy idősebb nálam és felnőtt? Sok ilyen pár van. – nem, tényleg nem értem, hogy ezen miért akad fenn ennyire. Talán van más is a háttérben? Nem vagyok buta, feltűnnek ám az apró jelek, mint például a sál igazítása, így most én jövök a finom kézfogással, talán szükségszerű most ez és nézek bele a lány szemeibe.
- Csak nem azért mondod el ezt, mert voltál már hasonló helyzetben és bántottak Téged? Quinn… én őszintén elmeséltem neked mindent, és nem akarlak siettetni, de… Nem árulnád el, hogy történt és mi történt pontosan? – mutatok itt finoman a sáljára. Tudom-tudom, hogy ez olyan dolog, ami nagyon fájdalmas neki, de szeretném, ha ő is teljesen megbízna bennem, tudhatja, hogy nem adom tovább és én is most olyan információt mondtam el neki, amivel igazából tönkretehetne, de ez meg se fordul a fejemben, nem véletlenül ő a legjobb barátnőm. Én már eleget meséltem, most hallgatóság szeretnék lenni és odafigyelni rá, hátha neki is segít valamit ez az egész, mégha nekem nem lett semmi se jobb attól, hogy elmondtam neki mindezt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-27, 13:52



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akarom őt megbántani, tényleg nem áll szándékomban, direkt sose tennék ilyet, de amiket mond mégis csak felettébb összezavar és nem tudok rá jól reagálni, nem úgy, ahogy azt hiszem kéne, ahogy elvárná. Ezért tippelek, hogy talán csak a bor miatt volt, talán a miatt viselkedett máshogyan ő is és Piton is, de nem akarok ezzel rosszat, csak... annyira képtelenségnek tűnik ez az egész, hiszen mégis csak Piton jóval idősebb, arról nem is beszélve, hogy ijesztő. Fel sem foghatom, hogy számára miért is nem az. Én nem tudom, hogy mégis mit kéne kezdenem ezzel az egésszel, hogy mi lenen a jó, amit mondhatnék neki, de támogatni valahogy képtelen vagyok, hiába tudom, hogy azt kéne. A legjobb barátnőm, igazából szinte az egyetlen, de ezt attól még ugyanolyan nehéz feldolgozni.
- De hát csak... csak idő kérdése lenne. - próbálkozom, de nem hiszem, hogy túl sokat ér. Szerintem helyes lány, nagyon szép és kedves is,biztosan vannak olyan fiúk, akiknek tetszik, csak még talán nem mertek nála próbálkozni, vagy nem is tudom. Az a baj, hogy igazából még csak nem is nagyon értek ehhez, a szerelmi dolgokhoz, hiszen nálam semmi ilyesmi még csak fel sem merült sosem. Inkább eltűnök a szemek elől, minthogy bárkinek is felkeltsem az érdeklődését, szerintem a legtöbben még a nevemet se tudják.
- Idővel is... idősebb lesz. - nem igaz? Nem fog ez változni, sőt... mondjuk tíz év múlva még idősebb lesz Astrid viszont annyival nem. Mármint tudom, hogy mindketten ugyanannyit öregednek, de azért ez mégis csak... Vagy én gondolom rosszul. Nem kéne beleszólnom az életébe, csak hát nekem ott van ez a fenemód rossz tapasztalat és egyszerűen féltem őt. Nem akarom, hogy baja essen, azt pedig főleg nem, hogy valaki bántsa, vagy kihasználja.
- De... de akkor is felnőtt és ez nem jó így. - rázom meg a fejem kissé lebiggyedő ajkakkal. Tényleg féltem őt és olyan rémesen rossz érzés motoszkál bennem, amit egyszerűen képtelen vagyok kiűzni a fejemből. Nem megy, hiába próbálom. - Az idősebb férfiak lehet, hogy egy kicsit kedvesek, de... de akkor is veszélyes velük kezdeni. Nem akarom, hogy bántson téged. - önkéntelenül is újra megigazítom a nyakamon a sálat. Rossz emlékek, nagyon rosszak és nagyon félek tőle, hogy neki is csak sebeket okoz majd egy idősebb férfi, még ha nem is fizikailag.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-26, 14:51

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén mondom el Quinn-nek, mindazt, ami történt, a gondolataimat, majd szépen lassan az érzéseimet, mert tudom, hogy rá mindig, minden körülmények között számíthatok. Tudnia kell azt, hogy amit érzek, az komoly, hogy én… én tényleg kedvelem Perselust, legyen bármilyen is, gondoljon róla bárki, bármit. De persze fiatal vagyok még és naív, simán megégethetem magam bármikor, mégse tudok most rögtön erre gondolni, a rossz dolgokra.
- Hogy csak a bor miatt? – vonom fel némileg szemöldököm, mert hát ez most… hát nem volt túl kedves megjegyzés, így nyelek egy aprót, majd fejet csóválok. – Nem hiszem, mivel már a borozás előtt is normálisan beszélgettünk. – ugye nincs igaza? Ugye nem csak a bor miatt volt ez az egész? Ugye nem csak azért csókolt meg és volt velem olyan, amilyen? Persze nem kell itt túlzásokra gondolni, nem fordult ki önmagából, nem volt sokkal kedvesebb,mégis… más volt. A csókig is eljut a történetem, mely után zavartan húzom magamra a takarót, jobb is, ha most nem látom Quinn arcát, nem akarom azt, hogy megbántson, az pedig tuti rosszul esne, ha látnám, hogy kirázza a hideg. Jó is, hogy ilyesmi nem történik, én pedig végül lassan lehúzom magamról a takarót és felé pislantok, miközben ő már a „de”-nél tartok. Kezem a kezébe kerül, így szorítok rá picit, miközben hallgatom szavait, amelyek oly igazak, mégis, nálam üres fülekre találnak némileg.
- Tudod… másnak se kellek a suliból, ez nem rajtam áll. – nincs barátom, és csak csókig jutottam mással is, szóval nem hiszem, hogy oly sokan érdeklődnének irántam, teljesen téves az elképzelése. De eddig remekül megvoltam így, nem bántam a dolgot, de most, hogy Pitonnal… nem tudok mit tenni, egyszerűen szívem hevesebben dobban, ha csak rá gondolok.
- Tudom, hogy idősebb nálam és hogy furcsa ez az egész, de… talán idővel másképp is lehet ez. – én is tudom, hogy nem fog rögtön belém szeretni és imádni engem, hogy lehet, hogy szenvedni fogok, de talán ha kitartok, akkor talán rálelhetek a sötét herceg szívére. Gyermeki gondolat lenne? Előfordulhat…
- Köszönöm! Jól esik, hogy bízhatok benned. És tudom, hogy ez most furcsa volt, de én tényleg így érzek. – harapom be alsó ajkam, majd ez után nyúlok ki a kakaóért, hogy igyak belőle néhány kortyot. Meg kell némileg nyugodnom, mert Quinn szavai talán mégis csak elgondolkodtattak.
- De talán az tetszik benne, hogy olyan elérhetetlen, komor, rideg és idős, na meg persze erős és tiszteletet parancsoló. Határozott és magabiztos, aki képes irányítani, én pedig nagyon vonzónak tartom azt, aki ő maga, amit képvisel. – persze még nem ismerem, szinte alig tudok róla valamit, de tényleg vonz, szeretek a közelében lenni és bár tudom, hogy megégethetem magam vele, mégis, remélem, hogy nem fogom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-24, 13:21



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Fogalmam sincs, hogyan kéne ezt az egészet kezelnem, vagy feldolgoznom. Tippem sincs, még mindig csak nagyokat pislogok és próbálom... felfogni, hogy tényleg azt mondja-e, amit hallok, esetleg csak szimplán viccel, és majd nem sokára kiböki, hogy ez valami előáprilisi tréfa volt most októberben, de nagyon úgy fest, hogy nem erről van szó, mert az arckifejezése még mindig túlontúl komoly és én képtelen vagyok kezdeni vele valamit. Nem tudom, hogy mégis hogyan kéne kezelnem ezt az egészet, nem tudom, hogy mégis hogyan kéne azt mondanom, hogy megértem és nincs baj, ha egyszer... nem így érzem. Valahogy ez az egész feldolgozhatatlan számomra, mert Pitonról van szó.
- Az nem kifejezés, hogy nem átlagos. - nem így kéne viselkednem, biztosan nem ezt várná tőlem, de akkor se megy máshogy. Csak nagyokat pislogok és próbálok napirendre térni a felett, amit mondott valahogy... valami csoda folytán, de valahogy nagyon nem megy. A barátnőm, de nem vagyok ebben még túlságosan profi. Nem tudom, hogy mikor kell őt támogatni és mikor kellene megpróbálni felnyitni a szemét és megértetni vele, hogy az, amit tesz, vagy gondol... érez nem jó, nem igazi, vagy én nem is tudom. Lehet, hogy igazi?
- Oh, hát akkor biztos a bor miatt volt csak nem? Mármint... azt hallottam, hogy az alkohol azért változtat az embereken rajta is, rajtad is, de ez... a nélkül nem így lenne. - vagy mégis? Annyira határozottan mondja, túl határozottan, és én tényleg nem tudom, hova tenni ezt az egészet. Túlságosan zavaros, mert még bort is ittak, simán lehet, hogy a bor volt az oka, hogy a bor miatt történt az egész, hogy a bor következménye volt ez az egész, hogy csak képzelte, hogy csak gondolta, hogy... Szóval ez nem lehet valóságos, nem lehet és kész!
Amikor pedig kiböki ezt a csók dolgot végképp csak pislogni tudok, hiszen... csók Pitonnal, Pitontól, Pitonnak... édes mindegy hogyan fogalmazunk, de én még a közelében is nehezen vagyok meg, nem hogy... Komolyan közel vagyok hozzá, hogy kirázzon a hideg, de Astrid a fejére húzza a takarót, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy nagyon nem szép az, ahogyan viselkedem vele. Nem szabadna elítélnem, és főleg nem kéne e miatt így bántanom. Csak félreértett valamit, csak egyszerűen össze van zavarodva. Én is gondoltam fura dolgokat, amikor Carl... lehet, hogy ő is így van vele. De mi van, ha Piton kihasználja csak, ha csak szórakozik vele. Ez egy iskola, de itt se védhetnek meg minket mindentől igaz?
- Nem ítéllek el, de... - a tekintetem aggodalmassá, szinte már riadttá válik, ahogy rá tekintek, és végül kicsit közelebb húzódom, hogy megfogjam a kezét. Sosem én vagyok a határozott, sosem én vagyok az, aki kettőnk közül igazán próbál tenni valamit a másikért, de most... talán muszáj lenne megértetnem vele. - Astrid... Piton a tanárunk, és felnőtt és én nem hiszem, hogy érdekelnéd őt. Nem azt, mert ne lennél kedves és szép, mert az vagy, és biztos, hogy bárki a suliból, egy hozzád közelebb álló korú srác oda lenne érted, ha hagynád, de... Én nem akarom, hogy kihasználjon és bántson. Piton félelmetes és veszélyes, látszik rajta. - lehet, hogy ez nálam már inkább paranoia, ez is benne van a pakliban, de akkor is így gondolom. Egyébként is tanár, idősebb is nálunk és nem szabadna vele kezdenie, nem szabadna belemennie ebbe az egészbe. Ki kéne vernie a fejéből mindent, ami történt, az érzést és... mindent.
- Én nem... sose árulnálak el senkinek. - rázom meg egészen hevesen a fejemet. Nem tennék ilyet, képtelen lennék rá. A legjobb barátnőm, fontos nekem, dehogy árulnám el, véletlenül se.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-23, 17:48

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem lesz egyszerű mindent elmondani Quinn-nek, nem akarom, hogy ez után furcsán nézzen rám, mintha valamiféle mutáns lennék, de szükségem van arra, hogy valakinek kiadjam azt, ami bennem van. A testvéreimnek nem merek beszélni erről, egyiküknek se, egyszerűen nem értenék meg, ezért mindennél jobban szükségem van erre a lányra, hogy ő mellettem álljon és támogasson, még akkor is, hogyha szerinte ez az egész hülyeség és nem jó ötlet. Lehet, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém, mégis érzem, hogy van remény.
- Igen, tudom, hogy… szóval hogy nem átlagos. – feszengek cseppet. Nem kell bólogatnom arra, hogy igen, pont vele, eddig is róla beszéltünk. Nincs mit tenni, én nagyon örültem neki, hogy mindez így történt, akármennyire is félek most ezek után a következő találkozásoktól. Azért megígérem Quinn-nek, hogyha legközelebb sütök palacsintát, akkor mindenképpen hozok majd fel neki is, de valahogy… hát túl gyorsan távoztam. Ittam is, és a csók után teljesen zavarban voltam, mert nehezen tudtam kiigazodni Pitonon, ő minden, csak nem átlagos ember. Számomra ő nem félelmetes, még akkor se, hogyha tud tenni arról, hogy azért én is tartsak tőle, de ettől függetlenül én hiszem, hogy ő is egy érző ember, hogy van szíve, vannak érzései és igenis megérdemelné azt, hogy valaki kedvesen bánjon vele. Hogy én lennék az a valaki? Ha hagyná, akkor igen.
- Igazából sok mindenről… Volt szó felületes dolgokról is, mint a tanulás, de magán jellegűbb témák is szóba jöttek és még egy bort is megittunk. – kezd alakulni a történet, lassan minden aprócska szál a helyére kerül, de tényleg nagyon lassan. Muszáj így felvezetnem, nincs mit tenni. És hogy miért szerettem volna? Igen, ő egy tanár… A legvonzóbb tanár, akit életemben láttam. Persze nem gondoltam ezt mindig így, idő kellett hozzá, mire kialakult és a múltkori este óta vagyok teljesen biztos abban, hogy ő kell nekem.
- Tudom, hogy furcsa Quinn, de ezt nem tudom irányítani. – képtelen lennék nem vonzódni hozzá, ha egyszer ezt érzem, nem tudom csak úgy elzárni magamban, egyszerűen nem megy. A büntetőmunka miatt pedig egyébként nem kicsit vagyok ideges, de jelen pillanatban van más, ami lefoglaljon, méghozzá az, hogy barátnőm tudtára adjam érzéseimet. Ő is látom, hogy felkészül rá, a bögrét leteszi, én pedig kibököm a tényt. A visszakérdezésre azonnal vörössé válik arcom, miközben kezeimre pillantok és érzem, hogy rendkívül kellemetlenül kezdem el érezni magam.
- Igen, jól hallottad. – bólintok rá most már zavartan, majd amikor Quinn folytatja, hogy ez nem lehet, ez nem őszinte érzés, akkor csak halkan sóhajtok fel, majd barna szemeimmel végül felé tekintek. – Tudom, hogy mit mondanak róla, de én akkor is kedvelem őt, jobban, mint kéne, és amikor megcsókolt… - itt hirtelen hallgatok el. Oké, ezt talán már nem kellett volna elmondanom, így végül a fejemre húzom egy időre a takarót, majd nagyon lassan húzom azt le ez után, nézve lassan, félénken a lány felé.
- Gondolom elítélsz ez miatt, de ezek az én őszinte érzéseim, még akkor is, hogyha soha se lesz viszonozva. Az a csók… - ajkamba harapok, szemeim pedig fel is csillannak cseppet. – Csodálatos volt és… és annyira szeretném ismét érezni. Szeretném, ha újból magához vonna, ha… ha Astridnak hívna és tegezne, ahogy a konyhában is. Quinn, én… én lehet, hogy belezúgtam? – most az se érdekel hirtelen, hogy lehet, hogy halálfaló volt, azzal ráérek máskor törődni, most egyszerűen a saját érzéseimet szeretném a helyére tenni, de nagyon kuszák, mégis, majd beleőrülök abba, hogy nem mehetek oda hozzá és csókolhatom meg. Nem… tuti, hogy nem mernék ilyet tenni.
- Ha megcsókolt, akkor az csak jelent valamit, nem? Én is talán… talán tetszhetem neki. Végülis, csak nem minden diákkal ilyen. – azt nem nézném ki belőle. Annyi, de annyi kérdésem lenne, így végül elfekszem az ágyban, majd a plafont kezdem el fürkészni. Oké, kész, azt hiszem, hogy most fog kiosztani Quinn, hogy jobb lenne, ha észhez térnék és elfelejteném ezt az egészet.
- De ezt nem mondhatod el soha, senkinek se! – kapom el hirtelen kezét, de csak finoman és kérek tőle most egy esküt, hogy ez közöttünk marad. Nem szerezhet erről senki se tudomást, soha! Az mindent tönkretenne, engem is, a testvéreimmel való viszonyomat, Pitont, nem… ilyesmit nem tudhat meg senki se, mert különben baj lesz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-23, 12:14



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azért lássuk be rendkívül különös ez az eset. Mégis csak Pitonról van szó, aki azért nem kifejezetten egy kedves ember és fogalmam sincs, hogy mégis miért maradt ott vele beszélgetni. Tényleg csak értetlenkedve nézek rá a kakaóm felett, mert nem tudom hová tenni ezt az egészet. Próbálom, igazán nagyon próbálom, de attól még nem megy. Ez olyan, mintha én... nem is tudom mondjuk olyan valakivel dumálnék, akitől amúgy tartok, vagy ő nem tart vajon Pitontól? Minden normális ember tart tőle, talán csak a Mardekárosok nem, de... de szerintem még szerintem közülük is a többség.
- Beszélgetni és vacsorázgatni pont... pont vele? Jesszus Astrid, ez... totál fura! - de nem az? Szerintem bárki ezt gondolná. Na nem mintha valaha is tovább adnám, nem vagyok olyan. Soha életemben nem adtam ki titkokat, főleg mert amúgy sincs túl sok barátom, sőt igazából mondhatni egy van főként, szóval meg se fordulna a fejemben azt az egyet elárulni.
- Oh, hát nem baj, hogy nem hoztál fel, igazából ha én lettem volna ott, akkor eszembe se jutott volna. - nem, ez így nem jó megfogalmazás. Jó eséllyel sikítva menekülök és közben fel se merül bennem, hogy még palacsintát is hozzak. Ő meg... beszélgetett vele! De mégis egyáltalán miről lehet beszélgetni egy ilyen tanárral? Az egy dolog, hogy hozzánk képes öreg, de még nem is szép és a tetejében tisztára félelmetes. Én még a folyosón is elkerülöm és jó esetben a bájitalokról beszélhet, vagy... nem is tudom. Arról, hogyan kínoz ártatlan kiskutyákat a Tiltott Rengetegben? Nem kéne rosszat feltételeznem igaz?
- Nem értem, tényleg... nem tartod félelmetesnek. De miről beszélgettetek? - sokáig elvolt igaz? Arra emlékszem, akkor biztos valami nagy kifejtős témákról lehetett szó, vagy hát én nem is tudom. El se tudom képzelni, tényleg nem.
- De miért szeretted volna? Ő egy tanár, szóval... nincs igazán közünk hozzá nem? - mármint én valahogy így vagyok vele. Fel se merült bennem sose, hogy bármelyik tanárunkkal közelebbi kapcsolatba kerüljek. Mármint nem úgy értem! Csak, hogy beszélgessek vele, vagy valami, maximum arról, ami tényleg fontos, órai dolgokról, de csak úgy akármiről nem hiszem. Jó mondjuk én másokkal se beszélgetek csak úgy akármiről, szóval ilyen téren ez annyira nem meglepő, Astrid sokkal nyitottabb nálam, ő valahogy sokkal könnyebben áll le beszélgetni bárkivel, ezek szerint még... Pitonnal is. Nem tudom, hogy ezek után milyen testhez álló feladatot adhat majd neki Piton. Én tuti, hogy tisztára frászban lennék, de rajta még ezt se látom.
Még inkább feljebb ülök, amikor tovább folytatja és valahogy automatikus mozdulat, ahogy én is leteszem a bögrémet az éjjeli szekrényre. Valami fontos van itt készülőben, valami fontosat akar mondani, ez egyértelmű és én nem szólok bele, hogy véletlenül még se bökje ki, amit szeretne. - Hogy... mi? - jó, nem biztos, hogy jól hallottam, egyáltalán nincs biztos. - Úgy érted, hogy tetszik neked... Piton? - már maga a mondat is olyasmi, amitől kiver a víz. Ez az idősebb férfi és fiatalabb lány kombináció nem valami jó emlékeket hoz fel bennem, főleg hogy Piton nem is valami kellemes alak. - Astrid... ez nem lehet. Csak.. csak valami miatt ezt hiszed, de ő... Piton. Ijesztő és lehet, hogy veszélyes is. Azt mondják... azt suttogják róla, hogy régen Tudjukkihoz is köze volt. - a végén egészen lehalkítom a hangomat, szinte már suttogok, mert hát az ő nevét kimondani nem merném, de még emlegetni is olyan iszonyú félelmetesen hat, pedig én csak hallottam arról a pusztításról, amit véghez vitt, nem voltam akkor még a varázslóvilág tagja.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-22, 15:39

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nincs menekvésem Quinn elől, el kell neki mondanom mindent, ahogy azt régen is megtettem, hiszen a kölcsönös bizalomnak hála alakult ki közöttünk ez a barátság és bár nagyon apró dolgok vannak, amikbe nem avattuk be teljesen a másikat, ezek eltörpülnek a többiek mellett. Tanácstalan vagyok és őszintén szólva szükségem van rá, akarok beszélni valakivel arról, ami történt és erre nincs is jobb személy, mint ez a barna hajú leány, aki a kakaóját fogva vár engem, én pedig nemsokára bebújok mellé, hogy nekikezdjünk az estének. Hosszú lesz, ezt már most érzem. Elég döcögősen indul a történet, kezdem az elején, a palacsintánál, hiszen az miatt voltam aznap este a konyhában, de ahogy Quinn is mondja, tényleg nem jutott fel ide egy finomság se, minek hallatán csak ajkamba harapva biccentek.
- Mi… elkezdtünk beszélgetni és ahogy telt az idő, nem is tudom, valamiért együtt kezdtünk el vacsorázni… palacsintázgatni. – ahj, de rohadt nehéz ez így, hajamat is megpiszkálom cseppet, mert tudom, hogy már ez így hihetetlen, de tudja a lány, hogy nem hazudok. Miért tenném? Főleg neki, főleg Pitonnal kapcsolatban.
- És azért nem hoztam fel semmit, mert kissé sietve távoztam és valahogy nem volt már kedvem csomagolni. Ne haragudj, majd legközelebb csinálok neked! – ígérem meg felé sandítva, majd iszom pár korty kakaót, ez után pedig rátérek a pontlevonásra, mert sejtésem szerint az is érdekelheti a másikat. Tényleg nem kellett volna úgy beszélnem vele, de valamiért… valamiért nem bántam meg és máskor is megtenném, azért a csókért bármit.
- Igen, sokak szerint félelmetes, de… nem is tudom, valamiért én nem tartom annyira annak. – valamiért nagyon is vonzódom hozzá és a múltkori után ez egyre nyilvánvalóbb. Még soha, senki csókját nem élvezte úgy és nem vágyok oly nagyon az ismétlésre. Röhejes vagyok…
- Csak szerettem volna, hogyha picit másképp kezel, mint az órákon, ha tudunk normálisan beszélgetni és valamennyire végülis sikerült. – vonom meg vállaimat, mint aki nem is csinált olyan nagyon rossz dolgot. Tényleg elkezdtünk beszélgetni, már a nevemen hívott és le is tegezett, szóval, ez azért valami, nem? Fejem végül a lány vállára hajtom és amikor megölel, édesen bújok bele karjaiba. Nem érdekel, hogy esetlen az ölelése, nekem nagyon is sokat jelent, így egy pillanatra lehunyom szemeimet és csak akkor nyitom ki ismét és húzódom el, amikor megszólal. Ideje rátérnem a lényegre úgy hiszem.
- Igazából fogalmam sincs. Azt mondta, hogy majd valami testhezálló feladatot talál ki a számomra. – pillantok a lány felé és láthatja rajtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz az. Piton kreatív, ehhez kétség sem fér, de érzem, hogy azok után biztosan meg fog szívatni és hogy fájni fog…
- Quinn, én nem csak azért vagyok ennyire ki, mert megbüntetett és pontot vont le. – teszem le végül a bögrét az éjjeliszekrényre, majd kezeimet tördelni kezdem ölembe. Meg kell neki mondanom, legyen bármi is az eredménye, akármennyire is süllyedek ez után mélyre, de képtelen vagyok a szemeibe nézni idő közben.
- Nem tudom, hogy mikor alakult ki, de most már biztosan érzem, hogy én… - de nehezen megy, annyira nem egyszerű. – ...én iszonyatosan vonzódom Pitonhoz! – jelentem ki határozottan, miközben fejemmel most már a lány felé tekintek, így barna íriszeim a kékségekbe fúrom. Oké, kimondtam, túl vagyok rajta!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-21, 17:31



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Naná, hogy kíváncsi vagyok, mert az az egész ügy felettébb felfoghatatlan számomra. Ő nem az a lány, akitől pontot szoktak levinni, és nem is értem, hogy egyáltalán hogy keveredett ki este, amikor már nem szabad és... és pont Pitonnal fut össze? Attól a fickótól mindenkit kiráz a hideg. Én tuti, hogy hasonló esetben sikítva menekülök, ha csak meglátom, és ennyi. Eszembe se jutott volna az, hogy még esetleg ott is maradok akár rövid, akár hosszú időre, ő pedig tuti, hogy nem jött azonnal, mert jó időre kimaradt este. Vártam, hiszen egy szobánk van, tisztában vagyok vele, hogy mikor nem jön vissza. És erre... igazából sejtelmem sincs, hogy mi a fene van, főleg hogy nem szokott így viselkedni, még a fürdőben is feltűnően sokáig marad, így amikor végre megjön csak egy mosolyt villantok rá, de igazából tényleg a részletek érdekelnek, nem gond nekem, hogy vártam. Túlélem... fogjuk rá. Kortyolgattam addig is a kakaómat, és most már csak neki szentelem a figyelmem, fel is ülök törökülésbe vele szembefordulva, mert úgy mégis csak jobban tudok koncentrálni arra, amit mondani akar és láthatóan akar.
- De nem hoztál végül palacsintát, de nem is jöttél egyből, akkor... mi történt egyáltalán? - zavaros. Az még oké, hogy büntető munkát kapott, de azt nem azonnal szokták általában végre hajtatni, de akkor meg mégis mi a fene történt? Egyszerűen sejtelmem sincs, mert palacsintát nem hozott nekünk, ellenben Piton nem is küldte vissza azonnal a szobájába, tehát valami miatt mégis csak ott ragadt és nekem tippem sincs, hogy ez az ok mi lehetett. Ezért nézek rá kérdőn és ezért próbálok fejben megoldásokat találni, de nem igazán megy.
- Kedves és laza? Pimasz? Astrid, de... de Pitonról beszélsz! Én megszólalni is alig merek a közelében, tisztára félelmetes! - nem értem... pimasz? Miért akart egyáltalán kedves és laza lenne egy ilyen tanárral? Egy rendes tanárral még esetleg. Ott van például Lupin, ő egész kedves, bár picit talán félelmetes, de azért alapjáraton kedves, de Pitonról ez még távolról se mondható el. Csak még inkább értetlenül ráncolom a homlokomat, amikor a szájához nyúl, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget egyelőre. Amikor pedig a vállamra hajtja a fejét, megölelem, bár nem vagyok ebben még annyira jó, kissé talán esetlenül ütögetem meg a hátát, főleg hogy még a kakaó is ott van nálam.
- De nem olyan nagy dolog ez, csak pár pont és.. tudod mit kell csinálnod a büntető munkán? Biztos nem lesz olyan vészes, mert nem... nem tehetnek semmi durvát a diákok ellen igaz? Az szabály ellenes. - Piton egy tanár és ha olyat tenne, amit nem szabad, akkor annak híre menne, akár még ki is rúghatnák miatta, szóval tuti nem alázhatja meg durván, gondolom én. Nem tudom legalábbis elképzelni, de nem értem, hogy Astrid miért van e miatt annyira kiborulva. Valahogy... furán reagálja le, vagy csak én érzem úgy?



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-21, 12:38

Quinn & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén szólva nagyon kétesen állok ehhez az estéhez, mivel bár imádok Quinn-el lenni és beszélgetni vele, hiszen neki elmondhatok mindent, most mégse állok erre teljesen készen. Hogy miért nem? Mert mégis csak Pitonról van szó, olyan érzésekről, amelyeket még én se tettem helyre magamban, amit még önmagamnak is félek beismerni, így rendkívül feszengek és talán ez is rátesz még néhány lapáttal arra, hogy jóval tovább vagyok a fürdőben, mint szoktam. A kakaó azért nem fog kihűlni, az az éjjeliszekrényemen vár rám és ahj, de jól is fog az esni, talán némileg lenyugtat majd. De az idő telik, én pedig a végtelenségig nem tudok pepecselni, így nemsokára mezítláb sétálok be a Thurisaz szobába, majd húzom be magam után az ajtót. Odabent csak két kislámpa ég, több fényre amúgy sincs szükségünk és Quinn így is tökéletesen láthatja zavart mosolyomat, amellyel felé nézek. Szőke tincseimet most befontam, hogy holnapra ismét szép hullámos legyen – és hogy teljen az idő, ezért ez legalább már ma este a harmadik variáció -, testemre pedig pizsamához való öltözetet húztam, mely most egy szürke, rövid ujjú pólóból áll és egy sötétkék színű hosszúnadrágból. A pizsamához most nem volt túl sok kedvem, jobb szeretem ezt a stílust estére, de ez végülis nem számít.
- Bocs a lassúságért! – kérek rögtön elnézést tőle, miközben odasétálok barátosnémhoz, majd lassan letelepszem az ágyán és ha kicsit beljebb csúszik, akkor szó nélkül bújok be mellé én is, majd húzom magamra takaróját, most már kezemben a saját bögrémmel. Tudni akar mindent, hát persze, már hogyne akarna? A pontlevonásról tud, ahogy annyit is elcsicseregtem már neki, hogy büntetőmunkára is kell mennem a Mardekár ház vezetőjéhez, de mást nem… egyelőre.
- Nem volt nagy dolog csak… rosszkor voltam, rossz helyen. – kezdek bele, majd inkább iszom egy korty kakaót, de csak lassan, mert nem kéne leégetnem a nyelőcsövemet, végül bűnbánó tekintettel fordulok a lány felé. – Csak megkívántam egy kis édességet és gondoltam sütök néhány palacsintát és majd hozok fel nektek is, biztosan örülnétek neki. A gond csak az volt, hogy már későre járt és így megszegtem a kijárási tilalmat… - kezdek bele, de a palacsinta nem jutott fel ide ugyebár, ahogy még valamit nem tettem hozzá. – Nos, ezért kaptam a büntetőmunkát. – a pontlevonások más miatt történtek, hiszen 7 pontot is veszítettem aznap, amelyet most nehéz megmagyarázni, de talán jobb lenne, ha csak simán kibökném, mindenféle kertelés nélkül.
- Nem tudom, hogy mi ütött belém, de… némileg pimasz voltam Pitonnal. Próbáltam kedves és laza lenni vele, hátha felolvad a jég, de ő ezt negatívan értelmezte. – jó, lehet, hogy picit túlzásba vittem így utólag belegondolva, de tényleg csak a jószándék vezérelt. Némileg el is pirulok most, mert hát ez után történtek a szaftosabb részletek, hogy ő és én… Nem, nem merek visszagondolni se rá, így lassan érintem meg puha ajkam szabad kezemmel.
- Quinn, én annyira hülye vagyok. – végül fejem a lány vállára hajtom. Nem tudom, hogyan kéne tovább mesélnem, hogy mennyire kéne belemennem a részletekbe, de rendesen kínzom magam saját érzéseimért, mert tudom, hogy meg fogom égetni magam, hogy rengeteget fogok én még ez miatt szenvedni, ennyire pedig azért nem vagyok mazochista.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba 2014-10-20, 22:09



Astrid & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


A tökéletes elfoglaltság mi más lenne, mint az esti kakaóparti, amikor a többiek még lent nyomulnak a klubhelyiségben a háztásainkkal, mi meg felcsempésztünk egy kis kakaót és már pizsiben vagyunk az ágyban. Igazából mindig is imádtam ezt, és az egyik legjobb dolog a suliban az, hogy pont volt még hely ebben a szobában és így hiába vagyok fiatalabb mégis csak egy szobában lehetek Astriddal. Rendes lány, örülök neki, hogy megismertem, és hogy jóban vagyunk, annak ellenére, hogy én... hát lássuk be nem vagyok épp a legnyitottabb valaki a földön. Igyekszem, próbálok változni, fejlődni, de azért nem megy ez olyan gyorsan. Még ilyenkor sem veszem le pl. a sálat, amiről egyedül a barátnőm tud, hogy miért van rajtam, de még neki se meséltem el sosem a pontos részleteket. Valahogy... nem ment. Nem olyasmi ez, amit egy könnyen fel tudok idézni, vagy akarnék. Azzal tisztában van, hogy ez egy vágás, de a pontos körülmények... Pedig talán még jobban megértené, hogy miért vagyok ilyen visszahúzódó és csendes. Nem csak azért, mert alapjáraton árva vagyok, bár persze az is nagyban közre játszik, de az életem egyébként sem alakult épp a legszerencsésebben.
De most mindez nem számít, csak a kakaós bögre amit szorongatok és fújom, meg forró, a takaró, amit magamra húztam, és a sál amit kicsit megigazítok, mert mindig csak akkor veszem le, ha már nincs semmiféle fény. Nem akarok kérdéseket, nem akarom azt sem, hogy valaki ha beszél velem, akkor folyamatosan a heget nézze a nyakamon. Az úgy nem valami kellemes. De most nem számít semmi, az arcomon mosoly játszik, ahogy az ajtó felé pillantok. Tudom, hogy pillanatokon belül itt lesz Astrid is, csak ő többet szokott a fürdőben tollászkodni. Még jó lenne az előtt megbeszélni mindent, hogy megjönnek a többiek, mert hát ismerem már, izgatott valami miatt nagyon izgatott és engem érdekel, hogy mégis mi a fene történt, ami ilyesmit váltott ki belőle.
Akkor ülök csak fel, amikor megérkezik. Sikerül nem magamra önteni a kakaót, mert az azért elég kellemetlen lenne, de szerencsére megúszom gond nélkül. - Na... szóval... mindent tudni akarok! - pontot veszített, ezzel sokan tisztában vannak, de hogy miért, és egyáltalán hogyan történhetett ilyesmi pont Astriddal, na az totálisan rejtély számomra is, egyelőre.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Thurisaz szoba 2014-10-20, 21:54

A szoba lakói jelenleg:
- Astrid McCaine
- Quinn Henderson
-
-
-

A szoba nevének jelentése:
Thurisaz rúna - A szerencse, védelem jelképe, más néven tüske. Jelképezi még a következőeket: nehézség, fájdalmas esemény, tanulság, tudás, betekintés, koncentrálás.

A szoba ajtajára fel is van vésve a név alatt a következő kis rúna:


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Thurisaz szoba

Vissza az elejére Go down

Thurisaz szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Hollóhát-torony-