Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 15:45
Jacob Troops


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 10:59
Gwyneira Rousseau


ϟ Keresem a...
  2018-12-09, 15:23
Melissa Greenwood


A hónap posztolói
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Elijah Crowfield
 
Draco Malfoy
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39827 hozzászólás olvasható. in 3513 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-06-07, 15:36

First topic message reminder :

***


aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 242

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-16, 15:48


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők & Kath

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Mindenki változik, én régen nem szerettem a spenótot, most meg az egyik kedvencem. - köhintek egyet Gilly felvetésére, miszerint Corvus eddig nem csinált ilyen nyomkeresést, de hát ha jól tudom amúgy is levelezésben voltak, tehát nem találkoztak olyan gyakran és bizonyára közben ritkán is tűntek el emberek, akiknek a nyomait keresni szokták, de persze nem akarok én belekotyogni, valószínűleg csak azért érzek megállíthatatlan késztetést rá, mert én tudom, hogy miről van szó, míg hát a többiek nem, kivéve persze Bent, akinek elkotyogtam, de nagyon remélem, hogy esze ágában sincs ezt akár csak egy rezzenéssel is kimutatni, mert akkor jó eséllyel, amit eddig felépítettem Corvusszal igen gyorsan porba hullna.
- Nagyjából ez a helyzet igen, de ki válaszol a kérdésekre? - sandítok Gina felé, hiszen azt már tudjuk, hogy mit nem tudunk, csak az a kérdés, hogy honnan fogjuk megtudni, amit tudnunk kellene? Egyelőre legalábbis dunsztja sincs senkinek sem, hogy mi a fene történt, hol van Sasha és hogy miért nem emlékszik rá senki sem.
- Szerintem csak rájuk hoznánk a frászt, nekünk kellene megkeresni. Mi van azzal az ösvénnyel Ben, amit egyszer említettél, ami... félelmetes, mintha suttogások lennének ott? - ezúttal Ben felé pillantok, bár tudom jól, hogy nem szívesen menne oda és biztos, hogy nem nagy lelkesedéssel fedezné fel a helyet, vagy nézné meg, hogy mégis mi lehet ott, de mi van ha Corvusnak igaza van? Mi van, ha már régebben is tűntek el innen, csak már senki sem emlékszik rájuk, ahogyan mondta még Ben sem? Mi van akkor, ha aki eltűnt az ott van valahol az ösvény végén és az a suttogás bármennyire is ijesztő nem csalogató hang, hanem inkább valakiknek a segélykérése és ha odamennénk akkor meghallanánk ott mostmár akár Sasha hangját is? Na jó, az persze valami baromi félelmetes lenne, még nekem is, pedig nem vagyok kimondottan ijedős típus, de... ha más kiindulópontunk nincs, valahol akkor is el kell kezdeni és az nem lehet eleve a testvéreinek üzenés, mert akkor csak várakoznánk, amíg nem jönnek és ők se tudnának többet, mint mi.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-15, 11:38

A tekergők & Ben

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Hiába próbálom meg elviccelni Kathnek Sasha távollétét, érezhetően mindketten kínlódva nevetünk, ennél jóval többről van szó. Lopva összenézünk olykor, a kettőnk között feszülő kötelék napról napra erődödik, igencsak jól megértjük egymást, és ez számomra komoly bátorságot, lelkierőt ad, noha sosem voltam híjján a jókedvnek, inkább ő az, aki kis árva, mégis, kettőnk közül ő az akaratosabb személyiség. Viszont vele azért változom én is. Amíg a számba tömködöm a kolbászt, addig Corvus nyomolvas, amit én sem értek túlzottan, talán ez lenne az, amit Kathrine említett a képeséségről? Valami sötét, vérrel kapcsolatos dolgot próbált megfogalmazni, de ezt most inkább nem öntöm szavakba a szüleink vagy a többiek előtt.
- Hát ez isteni. – Nyögöm apáék felé, hogy eltereljem a fiúról a figyelmet, de csak intek, hogy majd később eszegetünk még most megyünk „játszani”. Anya sem akadékoskodik, mindez opcionális volt. Még várok egy picit, aztán amikor fent vagyunk, és Corvus végigmondta nagyon is riasztó monológját, amin én biztosan rémülten szemforgatok, végre lenyelem az utolsó falatot, és megszólalok, nagyjából Ginával egyetértve. – Igen, ez valami mágia lehet, de nem ülhetünk itt tétlenül! Bármi is legyen az, csak a gyerekek előtt akar megmutatkozni. És nem, nem emlékszem arra, hogy bárkit is elraboltak volna korábban. – Csóválom a fejemet, amióta az eszemet tudom, ennyien élünk a birtokon, még csak a személyzetben sincsen átjáróház. Kathre sandítok, mert pont nem rég ígértettem meg vele, hogy ő nem hagy el mint Wini. De ha eltűnne, hát mi lenne velem nélküle? Lehet, hogy valaki más következik közülünk? És ha Corvusnak igaza van, és végül már az eltűntekre mi sem fogunk emlékezni? Mindez olyan baljós logikát mutat, hogy nem csoda, hogy a torkomon akad az utolsó kolbászdarab, könnybe lábad tőle a szemem, és vízért tátogva köhögök. Szerencse, hogy mindig van friss kiöntve kancsóban, úgyhogy gyorsan iszok pár kortyot, és csak akkor szólalok meg, amikor már levegőhöz jutok. Ezúttal Gillynek válaszolva. – És ha üzennénk az idősebb testvéreinek? Vajon ők mit szólnának hozzá? Amúgy van egy kísértetektől védő bűbáj, mivel anya halottakat boncolt fel, és a biztonság kedvéért megvédett így minket. – Hümmentve ülök le a Kathnek kinézett vendégszoba széles, és puha ágyára. Remélem nem bánja. Lehet, hogy meg kéne mutatnom nekik azt az ösvényt, amiről már Kathnek is meséltem?



[You must be registered and logged in to see this link.]

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• to my new friend • [You must be registered and logged in to see this link.]



aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gillian Ollivander
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-14, 19:01



Tekik & Gillian

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Sasha eltűnt. Valaki eltűnt a Morgan birtokról. A fedő szövegre kissé megrökönyödve nézek Corvusra. - Sosem láttalak még pálca nélkül bármit is keresni... - És ekkor valami olyasmit érez meg a receptorom, hogy valamiről nem tudok, amiről ők igen. Kathre nézek és láthatja is a tekintetemben, de egyenlőre nem firtatom.
A kajára rá sem bírok jelenleg nézni. Végül is csendben elindulok a többiek után sereghajtóként és kissé nehezedő szívvel tekintek vissza a kinti ragyogó napsütésre, Ben szüleire, a sülő ételekre és az egész, beérve a kastény árnyékába olyan furcsának tűnik.
Többek között az forog bennem, hogy mennyire... különösen viselkedik mindenki. Korábban is jártam már itt és sosem tapasztaltam azt, amit most. Ben eléggé ideges lehet, mert csak akkor esik neki így pótcselekvésnek, teszem azt enni. Corvus megjegyzésére hozzá fordulok.
- Mi lenne, ha ezúttal kihagynánk a beszólásokat, egymás felé? - a hangom  bár higgadt, van benne valami amit Corvus egyébként jól ismerhet.
Ez után egy darabig Bent nézem és töröm a fejemet, hogy én vajon tapasztaltam-e korábban is ilyet. És ha igen, volt-e a szüleinek rá bármiféle magyarázata... de csak az jut eszembe, mikor egy bagoly a szellőzőbe fészkelt és valami irdatlan ijesztő hangja volt, mert a csöveken keresztül, mindenhová eljutott a vijjogása/huhogása.
Kicsit nekem hirtelen a váltás. Az előbb még mindenki meg volt! És épp grillezni készültünk. A viszont látás örömére jöttem el. Erre most Sherlock Holmes-osat játszunk, nem is apró léptékben, hanem voltaképp Sasha eltűnésével igen hátborzongatóvá téve az egészet. Tőlem ez a mélysötét groteszk nyomozósdi annyira távolt áll. Így kissé feszengve csavargatom ujjaim köré szőke tincseimet.
- Emléktörlés? - kapok a szón meglepetten. Nagyon vad elméletek kezdenek számomra kialakulni. - Azt se tudjuk, hogy Sasha... volt-e egymaga a cél. Egyáltalán miért akarna bárki ilyesmit tenni? - na jó kilel a hideg a gondolatra, hogy Sashat tényleg esetleg elrabolta, vagy magával vitte valami. Benjaminhoz fordulok. - A ház körül van bármilyen védő bűbáj a mugli riasztón kívül?- hát igen a legtöbb családi házra, főleg, ha amúgy szeretett varázslók hírében állnak, mugli riasztón kívül aligha tesznek bármit, de egy próbát megér. Noha a birtok lakóinak érdekében gondolom nincs gátolva a dehoppanálás...




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A tánc, lényegében a tér betöltésének egyik lehetősége.

A győzelem életforma.
Az igazság olykor csak indok a fantázia hiányára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-03, 08:35


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők III. Felvonás

[You must be registered and logged in to see this image.]

Visszatérek a lenti lányokhoz, a szülőket elkönyvelem használhatatlan idiótáknak, bár nyilván tudom, hogy valami történt és nem csak szimplán hülyék, de az egyértelmű, hogy rájuk nem támaszkodhatunk. Nem képzelődtem McCaine-t, ahogy nem képzelődhette mindenki más is, attól függetlenül, hogy ugyan Gilly nélkül, de képzelődtünk mi már egy-két dolgot.
- Mondom, hogy most nem én voltam. - mondom halkan és gyilkos tekintettel Accipiternek, amikor meglátom a fejet, amit vág. Nem volt nagy jelenet, aminek a végén a szőke csaj csak úgy elrohanhatott volna, csak hopp, már ott se volt.
A gerlepár is megjelenik, ők is furcsállják, hogy McCaine nincs meg, de azért Benjamin belapátol egy kis kaját.
Hiába beszél Gilly hangosan, hiába keressük mindanniak Sashát, olyan, mintha a szülők az ilyen megmozdulásokat valamilyen elnéző ignorálással kezelnék, mintha csak azt hinnék, hogy a gyerekek “találjuk meg McCaine-t” játszanának nélküle.
Én kihagyom a kaját, ettem néhány sütit út közben és alapból irritálna a helyzet, ha ahelyett, hogy rájönnénk mi van, inkább piknikeznénk egyet. Az is visszafogottan böki a csőröm, hogy Benjamin betáraz és már menne is fel. Amit mond arról, hogy a lány csak vécézni tűnt el teljesen hülyeségnek tűnik, így inkább el is engedem. Éppn az ő vendégségében vagyok, így nyilván van bennem annyi, hogy ne hülyézzem le, de egyértelmű, hogy kizártnak tartom ezt az eshetőséget.
Én leguggolok, próbálok nyomokat keresni, amivel olyan figyelmet vonok magamra, ami már azért jócskán a nemkivánatosban van. Gilly megjelenik és hirtelen rám támaszkodik, amitől kicsit megingok, de csak a meglepettségtől, hiszen már nagyon, nagyon hosszú ideje nem vagyok ilyen viszonyban a barátaimmal. Nem szólok rá, csak felvonom a szemöldököm és tovább keresek, ameddig fel nem teszi a kérdést. Elég jól forog az agyam, így már nyílt volna a szám, amikor meghallom Benedict válaszát. Bólintok rá, és egyetlen pillanatra felnézek rá, hogy összekapcsolódhasson a tekintetünk és elmondhassam, hogy természetesen másról van szó, de értékelem, hogy fedezi a képességem. Tényleg nem akarom megosztani senkivel.  
- Pontosan.  Itt váltunk el. Csak meg akartam nézni vannak-e nyomok valamelyik irányba, vagy elhagyott-e út közben valamit, akármit. Tudod, hogy a felnőttek ne nézhessenek minket teljesen hülyének. - magyarázom neki, visszafogott hangon, egy rezzenés nélkül. Nem vagyok talán egy nagy Winnetou, de akármilyen csúnyán hangzik McCaine-t leállatozni, a varázslények nyomát is könnyen észreveszem, a megfigyelő képességemben nincs hiány. Legalább is az ilyen tárgyilagos dolgokban, nem a gyengéd érzelmekben, mert abban teljesen sötét vagyok.
Felmegyünk a szobába, ahol kupaktanács van, én összevonom a karjaimat magam előtt, le se ülök, csak nekidöntöm a hátamat/derekamat a falnak, vagy egy íróasztalnak, ami éppen akad és hallgatom a többieket. Benjamin eszik, mindenki értetlen, természetesen Accipiter szája jár a leginkább. Nem kellemetlenkedek, nem szólom le, de azért ha befejezte megszólalok.
- Ők régebb óta itt vannak. Akármi vagy akárki tartja őket ígézetben, rájuk már tudott hatni a varázslat, ránk még nem, mert csak most érkeztünk és talán még nem törte át az ellenállásunkat. Lehet, hogy idővel mi is csak úgy el fogjuk felejteni, és akárki vitte el, tökéletesen megússza, hiszen senki se fogja keresni őt. - dobok be egy elméletet szépen levezetve, halál nyugalommal. Pedig nem vagyok érzéketlen, én is meg akarom találni a lányt, csak nem akarom elsietni.  - Viszont ez az elmélet se nagyon segít közelebb ahhoz, hogy hol lehet most McCaine. Ha tényleg valakinek emléktörlés a terve, akkor még a közelben kell lennie, hogy rohamozhassa az ellenállásunkat. De ez az elmélet azért csak egy a sok közül és talán karcsú lábakon áll. - vallom be végül én is, hiszen nem akarom, hogy a magabiztosságom miatt szentírásnak vegyék, aztán rossz úton induljunk el.
- Történt korábban is ilyen eltűnés? - fordulok a fejét tömő házigazdához, de mielőtt még lenyelhetné egyáltalán a kolbászt, legyintek. - Ne is fáradj, nyilván nem emlékszel rá, ha meg is történt.



[You must be registered and logged in to see this link.]

[/i][/b][/color]
[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-02, 16:15


Tekergők & Gina
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán tudom mire vélni azt amikor Gilly megragadja a karomat, és a fülembe sziszeg. Egyszerűen kirántom a karom a kezéből, de aztán nyugalmat eröltetve magamra békítőleg fordulok felé.
- Semmi ilyesmire nem céloztam. Biztos csak véletlen. - mondom nyugtatlólag. De azt azért érzékelem, hogy nem szeretné, ha magára hagynám, így egy-két lépés távolságban maradok tőle. Elvégre nem lenne jó, ha teljesen bepánokolna.
Ekkor jelenik meg Corvus. A szavaira kissé felvonom az egyik szemöldököm. Ez már tényleg kezd kicsit fura lenni.
- Nem volt itt. - erősítem meg tárgyilagosan Gilly szavait. De azért vetek a fiúra egy szúrósabb pillantást amolyan "Ha mégis csak miattad sír valahol, megnézheted magad." Máskor talán hangosan is kimondtam volna, veszekedésbe kezdve a fiúval, de most valami azt súgja jobb ha türtöztetem magam, ez nem a megfelelő hely és idő a balhéra. Meg kell találni a hiányzó lányt.
Ekkor jelenik meg Ben és Kath. Azt hiszem tévedtem. Nem kezd kicsit fura lenni a helyzet, hanem már nagyon is az. Egyszerűen nem tudom hova rakni Ben anyukájának szavat Sasháról. Tisztán emlékszem hogy velünk jött a vonaton, és olyan lelkes volt, mint egy kviddics rajongó a Világ Bajnokságon, amikor a döntőben a kedvenc csapata játszik.
Aztán megindulunk felfelé, de amikor Corvus leguggol, és Gilly megkérdezi mit csinál én is megtorpanok egy kérdő tekintettel. Elvégre Flintet nem éppen Winnetou-ként ismertem meg.
Amikor felérünk a szobába néhány percre magamba fordulok, és mélyen elgondolkodom. Nem mintha ezzel messzire jutnék.
- Azt hiszem Gillynek igaza van, és nem csak Természetanya szórakozik velünk, némi szélmozgással. Ezzel egyidőben Sasha eltűnt, és a felnőttek szerint itt sem volt. A kérdés hogy ha nem Természetanya akkor ki vagy mi, és még inkább mi célból szórakozik velünk? Mért van, hogy a felnőttek nem emlékeznek a Szöszkére, míg mi gyerekek igen? Mért csak a felnőttekre hatott, ami hatott rájuk? - foglalom össze a történteket, és teszem fel a számomra kulcskérdéseket. Mintha csak egy megfejtendő találóskérdésen törném a fejem.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ "A barátság mindenütt talál utat és módot." ϟ


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 242

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-09-02, 10:55


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők & Kath

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért Ben ezzel nem nyugtatott meg, vagy hát nem mondta ,hogy ne aggódjak én is vagyok olyan szép, vagy bármi, csak annyit mondott, hogy ne kattogjak azon, ha szebbnek tartok valakit magamnál, szóval akkor biztosan ő is úgy gondolja, hogy Gilly szebb nálam, meg minden... Próbálom elhessegetni a dolgot, de egyelőre még nem megy könnyen, úgyhogy jobb is, ha közben Sashát keressük, amivel legalább túllendülünk ezen a szép lány témán, ha már mindenkinek annyira guvadt a szeme, még igen a lányoknak is, pl. Sashának, aki szintén eléggé pislogott és dicsérte Gillyt és aki most fel van szívódva.
- Hát... lehet, az úton egy csomó gumicukrot evett stikában, láttam! - na jó azért elkuncogom magamat ezen a kakilás témán, főleg hogy ezt Ben ilyen lazán kimondta, miközben ez tipikusan az a téma, amit az ember nem annyira szokott emlegetni, legalábbis nem valami gyakran így nyíltan mások előtt. Egy viszont tuti, mi is lemegyünk most már a többiekhez legalább körülnézni, hiszen Sasha tényleg nincs sehol sem, ami nagyon fura és úgy fest nem találnák meg őt most a wc-n sem, mert Ben édesanyja szerint eleve nem is jött. Hát rendesen kikerekedik a szemem, amikor megérkezünk és kicsit az is meglep, hogy Corvus a földön tapogatózik, mintha minimum valami módon nyomokat keresne. Talán a képességével?
- Szerintem csak azt nézi vannak-e itt maradt lábnyomok. - válaszolok én gyorsan Gilly kérdésére, hiszen tisztában vagyok vele, hogy Corvus mire képes és nem tudom, hogy azóta rájött-e esetleg többre is, mint hogy el tudja szívni a növények, apró állatok életerejét, hogy ő jobban legyen. Nem akarom beárulni, ezért Benre is csak egy jelentőségteljes pillantást vetek, hiszen neki meséltem Corvus képességéről és az tuti, hogy nem értékelné, ha kiderülni kikotyogtam. Remélem Ben érti a célzást, de úgy fest inkább távozunk is fel, úgyhogy ha Corvus készen van én is Ben után sietek fel az emeletre.
- Ez... nagyon fura. Sasha velünk jött a vonaton, akkor a szüleid miért mondják, hogy el se jött? - látom, hogy szegény fiú elég rendesen ki van akadva, vagy hát nem kicsit be van gondolom tojva, azért is zabál olyan vadul és nem az adott problémával foglalkozik kezdésnek. Megértem, főleg hogy tudom fél a szellemektől, ez pedig tény és való elég ijesztő egy helyzet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-30, 16:28

A tekergők & Ben

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Megmosolygom a félreértést, hirtelen tényleg azt hittem, hogy Kath rám érti a meghívást Missyékhez, de hát ennyire lehetek cukin egoista, hogy mindent magamra veszek. Ezúttal Gina volt az, akinek a másik griffendéles válaszolt, de mivel most rám is kitér, bőszen bólogatok.
- Ja bocs! Naná, én is mennék. A végén még egész jó körforgós nyár lesz, hogy ki nyaral kinél. – Nem térek rá ki, hogy csóri Gina mégiscsak árva, és még annyira sem tud bárkit vendégül látni, mint Kath. Ezt legutóbb megbeszéltük, hogy a kis utcagyerek számíthat ránk, bizton állíthattam, hogy többünk nevében beszélhetek. – Helyes, nekünk is vannak BMX-eink, de én a Mountain Bike-ot jobban bírom. – Ez kicsit olyan Batmanes volt, úgy vágok fel, hogy egyértelműsítem, tele van a garázsunk megannyi járgánnyal. Hát most nem tehetek róla, de nem akarok többekben sem ellenérzést kelteni, végtére mindezért nem én dolgoztam meg. Bent már Kath mellett Sashát keressük, és igyekszem nem falfehérré válni a szellem említése kapcsán, természetesen nincsen semmi ilyen nálunk, tuti, hogy világgá is mentem volna, ha mégiscsak elkezd valami éjszaka az ablakomon bemászni, vagy ilyesmi. Miközben benyitogatok a már eleve feltárt ajtókon, megrázom a fejemet, ahogyan Kathnek teszek javaslatot. – A szépség szubjektív. Különben is, felejtsd el, hogy bárki miatt rosszul érezd magadat, hiszen akkor bárkivel így lenne, akit magadnál szebbnek tartasz. Szép lány, szó se róla, de hát nem vagyunk egyformák. – Mosolygok most rá, nekem azért nem gúvadt ki a szemem annyira, mint Corvusnak, meg hát engem még a lányok sem érdekelnek annyira, főleg a kártyáknál, és a könyveknél ragadtam le. A múltkor is együtt szalonnáztunk Ginával, és fel sem merült, hogy mondjuk betámadjuk egymást, pedig alaposan el voltunk bújva a külvilág elől. – Hol lehet ez a lány? Lehet, hogy a másodikra szaladt fel.. kakilni? – Bukik belőlem, Sasha mindenen idegeskedni tud, ha mondjuk rájött az ideg, hogy most nagyobb társaságban lesz, bőven felmerülhet, hogy hasmenése van?

Lent Ginának az édesanyám válaszol, miszerint Sasha sajnos nem tudott eljönni, visszajelezték a testvérei, hogy ez most nem fog menni, talán legközelebb, így ezért nincsen neki is teríték. Ezt mindenki hallja a sátraknál, és annak ellenére, hogy Sasha az előbb ott sertepertélt, senki nem úgy tűnik, mintha viccelne. A kislány szőrén-szálán eltűnt, és mintha ott sem lett volna, csak a gyerekek emlékeznek rá.

Leérve tanácstalanul forgatom a fejemet Corvus felé lépve. – Sehol nincsen.. – Azért enyhén megdöbbenek, ahogyan hallom anyai szavait, de nem állok le vitatkozni, Sasha visszajelzett idejében, most pedig.. na hát ez nagyon fura. Intek a többieknek, hogy kupaktanács, anyáéknak pedig azt, hogy majd később eszünk. Illetve.. én még a tálkámra ráteszek pár kolbászt, másra most nincs affinitásom. Robogok fel az emeleti szobák egyikébe, ami Kathé mellett van, és ha mindenki beért, becsukom magam mögött az ajtót, de még az ablakot is.  Megszólalni viszont nem merek, inkább tömöm a fejemet a kolbásszal, miután lehuppantam az ágyamra.



[You must be registered and logged in to see this link.]

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• to my new friend • [You must be registered and logged in to see this link.]



aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gillian Ollivander
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-29, 13:58



Tekik & Gillian

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Csevegünk, jól érezzük magunkat, fürdőzök a figyelemben, aztán egyszer csak széláramlat! Gina okfejtésére fintorgok egyet. Alapvetően egyet értek vele, a természetnek jó lenne vissza adni mindazt amit elveszünk... legalább egy részét. Most azonban sajnos nincs idő öko-filozofálni, pedig látom hogy a vöröskével tuti lehetne!
- Szerintem most nem Természetanya postázott nekünk. - direkt hagyom ott azt a nekünk-et, mivel láthatóan a felnőttek semmit nem érzékeltek semmiből. A jókedvem és a derűm mondjuk még tart, hiszen végül is mi bajunk lehet egy kis széltől?
Mikor azonban Gina felhívja a figyelmet az evőeszköz hiányra némi megbotránkozás ül ki az arcomra meg hatalmas kérdőjelek. És ekkor elkapom Gina karját, nem durván, nem vájom bele a körmömet a lányba, de azért érezheti, hogy semmiképp nem szeretném ha külön válna étkészletet keresni...
- Miiiiazhogy Morganék megfelejtkeznek bárkiről akit meghívtak??! - szűröm a vöröske felé nem kicsit furcsállva a dolgot. Bennem fel sem merül, hogy pont őt felejtették volna el, hiszen ránézésből pont olyan mint mi. Ugyan mi oka lenne bárkinek is pont őt vagy bármelyikünket is elfelejtenie?
A zavarom némi aggodalommal vegyül amikor Corvus beállít.
- Nem jött errefelé... - hallgatom tovább és közbe szúrom - De volt valami fura légmozgás. - közlöm és a karjaimat keresztbe fonom némi fészkelődő kényeskedéssel a cicik alatt. Corvus szavaira félre billentem a fejemet és a mutató ujjammal elgondolkodva megillegetem a számat.
- Sasha nem szokott csak úgy eltűnni! - A beszélgetést olyan hangerővel teszem, hogy a felnőttek bőven fültanui lehessenek a fejtegetéseinknek.
Na jó egy kicsit kezdem kellemetlenül érezni magamat. Épp csak megérkeztünk.. Ugye nem most fog elromlani minden? Ginát ugyan eleresztettem, de remélem velünk tart, azért a felnőttek esetleges reakcióját megvárom az étkészlethiányra meg Sasha eltűnésének gyanújára. De ha ők mit se tudnak semmiről, akkor nézek pár döbbent pillanatot, majd teszek egy olyan Hófehérkés kézmozdulatot, mikor az erdőben menekül, és Corvushoz lejtek inkább. Nekem ez abszurd!
Cory vállaira teszem a kezeimet és átnézek a feje felett, hogy mit is molyol épp.
- Mit csinálsz? - kérdem kíváncsian kicsit fontoskodva, de egészen halkan, mivel azonban semmit sem látok, lehajolok, kicsit rá támaszkodva Corira, de arra figyelek, hogy ne billentsem ki az egyensúlyából és a feje mellé dugom a fejemet, hátha az ő szemszögéből többet látok. A legkevésbé sem zavartatom magamat a mozdulataim közvetlensége miatt. Csak barik vagyunk. Régóta ismerjük egymást.
Kívülről úgy tűnhetünk, mintha Corvus épp elvonult volna a pázsitot simogatni magányos bánatában, mi meg Ginával próbáljuk supportolni. Már csak a sötét sarok hiányzik vagy a kis esőfelhő a fejünk fölül.
Nem tudok róla, hogy Corvusnak vannak bizonyos képességei, nem is hallottam erről a Roxfori legendáról, így fel sem merül bennem, hogy a közvetlenkedésemmel esetleg megzavarok valamit. Ha netán viszont lerázna magáról, akkor bizony kissé értetlenül és némiképp sértetten nézek rá, amolyan "Ok! Akkor most mond el mi bajod!".




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A tánc, lényegében a tér betöltésének egyik lehetősége.

A győzelem életforma.
Az igazság olykor csak indok a fantázia hiányára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-23, 10:43


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők III. Felvonás

[You must be registered and logged in to see this image.]

Éppen, hogy elkezdenénk McCaine-nel bemenni és megbeszélni a dolgokat, vagy legalább is egy részét a dolgoknak, de egyik pillanatról a másikra a lány eltűnik mellőlem. Persze nem vagyunk valami jóban, egy idegesítő kis kullancsnak tekintettem az elmúlt évben, aki nem képes leszállni a témáról, hogy megváltson engem, de… De hova tűnt? Lehet, hogy nem a legkedvesebb dolgokat vágta éppen a fejemhez és én se mutattam nagy baráti érdeklődést a csapat iránt, de hogy így faképnél hagyjon az azért elég szokatlan. Végigfut rajtam a borzongás, ahogy gyorsan körbenézek, és azonnal visszaindulok a többiekhez, hogy egy-két perccel később vissza is érjek.
Gilly és Gina főzőcskézik, a felnőttek mintha semmit se vettek volna észre az egészből, az asztalon pedig eggyel kevesebb teríték, mintha a lány soha itt se lett volna. Ben és Kath elmentek szobát nézni, így a két lányhoz lépek oda.
- Nem láttátok McCaine-t? Éppen szorgalmasan szidott, aztán egyszer csak eltűnt mögülem. Esküszöm, hogy én nem szóltam le most semmiért a kis hülyét. - mondom, az utóbbi megjegyzéssel azt hiszem egyszerre védem be magam, és árulom el, hogy azért ez is egy eshetőség, hogy fogta magát és elszaladt, mert bunkó voltam. De nem hiszem, most tényleg nem mondtam semmilyen nagy szemétséget. Felváltva Gilly-re és Ginára pillantok, hiszen előbbit régebb óta ismerem, míg utóbbi pedig McCaine-t ismeri jobban. Nem ismerem ezt a kúriát, se a hozzá tartozó birtokot, így ha egyedül akarnám megkeresni egészen biztos, hogy a végén még én is elkeverednék. Ennyire hülye azért nem vagyok, hogy ne ismerjem fel mikor van szükség több szemre.
- Lehet, csak elment valahová egyedül szó nélkül, de talán jobb lenne megkeresni.  - Azzal most nem foglalkozom, hogy kell eggyel több tányér és hogy a kaják mindjárt készen vannak, a két lánynak biccentek, hogy kövessenek, és visszavezetem őket oda, ahol éppen jártunk, mikor McCaine eltűnt mellőlem. Nem tudom, hogy Ben és Kath pont ránklátnak még itt, pedig lehet, hogy akkor intenék nekik, hogy jöjjenek le, de így csak azt láthatják, hogy vagy hárman, ha a lányok követtek, vagy egyedül, de nézelődök azon a ponton, ahol Sasha eltűnt, hogy melyik irányba indulhatott. Leguggolok, a kezemet finoman a földhöz érintem ott, ahol pár perce állhatott. Talán észreveszem a lábnyomait, vagy találok tőle valamit, ami biztossá teszi, hogy melyik irányba indult vagy hová tűnt… Vagy ha erőszakkal vitték el ilyen fürgén, bár nem örülnék a dolognak, de ha a vére maradt hátra, akkor lehet… lehet, hogy tudnék vele kezdeni valamit. Még ha viszolygok is a gondolattól, hogy magamévá tegyem ezt a sötét adottságot.

// Vérmágus:
1. szint: Fizikai sebei sokkal gyorsabban gyógyulnak, mert a vér könnyebben alvad és regenerálódik. Kisebb állatokból képes kiszipolyozni a vért. Vérnyomokból képes meghatározni, hogy az illető vagy teremtmény hol tartózkodik.//


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-21, 15:12


Tekergők & Gina
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vidoran fordulok Ben felé.
- Ugye most viccelsz velem? Apám le se tudott imádkozni a BMX-em... mindegy. Klassz lesz.- ígérem neki. Tényleg alig várom, hogy együtt bicózhassunk.
Aztán ahogy a többiek oszlani kezdenek ki-ki a maga irányába ott maradok az új Szőke Hercegnővel és Ben szüleivel. Míg az előbbi személy tökélyére vonatkozó megjegyzésekre csak némán a szemem forgatom, addig utóbbiakkal igyekszem valami értelmes beszédtémát találni. Így a munkájukról kérdezem őket, mert hogy Ben említette, hogy kutatók...
Egészen békésen, és jól telik az idő egészen addig a jeges fuvallatig. Úgy fest ez Gillit jobban megijesztette, mint engem. Noha azért önkéntelenül én is összerezzentem valami hideg rossz érzésre. De azért a tőlem telhető lehető legmegnyugtatóbb hangomat elővéve megeresztek egy biztató mosolyt újdonsült kívül-bellül Szőkénknek.
- Sokkal valószínűbb, hogy csak Természetanya viccel velünk. Így próbál szólni, hogy "Hé emberek, jó lenne abbahagyni a kizsigerelésem!"- igyekszem megnyugtatni, és talán kicsit elbagatelizálni a dolgot, ámbár a természettel szórakozni sose jó ötlet. A környezeti problémákkal igen is foglalkozni kell.
Visszafordulok a húsok felé, és ahogy azok átsültek igyekszem is tálalni azokat. Ekkor tűnik fel valami nagyon fura.
- Nem eggyel több terítéknek kéne itt lennie? - teszem le az asztal közepére a húsos tálat, és egy-egy tányérra bökve hangosan sorolni kezdem a neveket.
-Ben, Flint, Kath, Sasha, Gilli, én...- csakhogy az "én"-nek már nem jutott teríték. Így a legkézenfekvőbb megoldást választom. Odafordulok az egyik inashoz.
- Elnézést megmutatná kérem, hogy honnan tudok még egy terítéket hozni?
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ "A barátság mindenütt talál utat és módot." ϟ


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 242

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-21, 12:10


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők & Kath

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért kicsit meglepődöm Ben szavait hallva, hiszen alapvetően nem őt hívtam, hanem Ginát, ha már szegény egész nyáron a Roxfortban kell, hogy sínylődjön és tudjuk jól, hogy nem sok társasága lesz, mert a többség hazamegy, sőt... jó eséllyel mindenki, ha csak nem marad pár tanár mutatóban, de ők nem a legjobb társaság akárhogy is nézzük.
- Óh hát elég nyugodt babák... amikor alszanak és persze téged is szívesen látunk Ben. - teszem azért hozzá egy széles mosollyal, hogy azért értse igazából először nem neki szóltak a szavaim, de nincs ezzel gond. Hosszú a nyár és ő is meghívott ide, kétlem, hogy Missy-nek problémát jelentenek a látogatók, főleg ha a barátaimat mutatom be neki. Amúgy is jó időnként értelmes szavakat is hallani, nem csak feltétlenül gagyogást, meg gügyögést, meg szófoszlányokat.
- Elég fura, mintha minimum valami szellem lenne... szellemetek az nincs? - azért nem vagyok profi az ilyen régi házak terén, meg hogy az ilyesmi mennyire normális, de bármennyire és érdekel a jeges fuvallat, azért csak nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá Gilly-re, hiszen Ben nem igazán mesélt róla és eléggé ledöbbentem, amikor beszambázott, főleg hogy azért a külseje nem épp olyan, ami alapján nehéz lenne észrevenni. - Értem és Corvus is ismeri ezek szerint, akkor tényleg sok levelezőtársa lehet. - kissé zavartan köszörülöm meg a torkomat. Tényleg elég fura ez az egész helyzet annyi szent. Nem akarom én kellemetlenül érezni magamat és azt sem szeretném, ha más úgy érezné, de Gilly... Láttam, hogy Corvusak is majd kiestek a szemei, szóval gondolom Bennek is tetszik, meg hát mindenkit elvarázsolt és persze kedves is, meg minden, csak hát...
- Corvusszal mentek el letenni a cuccaikat, ha minden igaz... nem? De azóta nem láttam. Talán az egyik szobában van, vagy wc-re ment. - azt hiszem sokat ivott a vonaton, úgyhogy lehet, hogy pisilnie kellett és ő jobban ismeri itt a járást akkor elmehetett önállóan is, mert nekem mondjuk hasonló helyzetben jó eséllyel kérdeznem kellene először, hogy egyáltalán mi merre.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-19, 14:40

A tekergők & Ben

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

- Másfél évesekkel még nem volt dolgom, anya szerint én magam is kiteszek egy csoport ovodást. – Én nem is mosolygom, hanem nevetek, mert egyrészt jól esik a visszahívás, másfelől már most átfut rajtam a hideg víz, hogy mi lesz velem a babákkal egy légtérben. Jó, nem fogják őket rám hagyni, de nem akarok olyan benyomást kelteni  a vendégségben, hogy zavarnak a házigazda ikrei. Egyenlőre viszont Kathre bízom magamat, ráadásul oly távoli most még a visszahívás, ráérek idegeskedni rajta. Elindulunk fel szobát foglalni, mert anya beszólására csak szemforgatok, nem értem, hogy miért kellett így zavarba hozni szegény Kathyt. Nem kell minket már negyedikesen összeadni.
- Jó! Reméltem, hogy mindenki kipróbálta már, és nem itt kell tanulgatni, hiszen cangával azért lényegesen gyorsabbak vagyunk. Legalábbis itt a környéken, meg az erdőszélig, ott majd letesszük őket a fák között. – Felelem még Ginának, mielőtt lépnénk. Mázli, hogy a mi korosztályunkban ez alap, és nem kínlódunk, amíg a leggyengébb láncszem felveszi a ritmust. Corvust talán inkább gördeszkásnak gondoltam volna, viszont nekem az nincs, és szerencsére megerősítette, hogy szintén tud, szeret biciklizni. Hagyom, hogy Kath gyönyörködjön a szobában, aztán a jeges fuvallatra elhúzom a számat a párkánytól elfordulva. – Sajnos nagyon is gyakori, de csak itthon. Nem tudom, olyan hátborzongató, mintha.. a közelben lenne valami hűvösebb széláramlat, vagy.. – Nézelődöm körbe, de amint kinézek ismét az ablakon, nem látom sehol Sashát. Azt tudtam, hogy még nem jöttek fel, ott állt az előbb Corvus mellett, de most inkább Gina és Gilly mellett van. Ám jön Kath kérdése, amire félszegen elmosolyodom. – Régen nem találkoztam vele, azelőtt nem így nézett ki. Levelezőtársak vagyunk, de azt hiszem neki sok ilyen van. – Pasiból vagyok, talán nem így kellett volna fogalmaznom, hiszen igazából azt akartam mondani, hogy szerintem mindenkinek más a szép, és nekem példának okáért nem egy távoli levelezőtársról jut ez eszembe, de hát ugye a logikám nem ilyen bölcs, a hollóháton nem tartanak ilyesmi tanfolyamot. – Hol van Sasha? – Kérdezem meg tőle is, hátha ő valahol látta a szeme sarkából, hogy a szőke unokatesó becuccolt valahova. Kinézek a folyosóra, ahol bejöttünk, és legnagyobb megdöbbenésemre az egyik ajtó zárva van. Sőt a kilincs is porosnak tűnik. Ha a lány oda ment volna be, akkor nem úgy tűnne, mintha ki se nyitották volna. Pedig pontosan emlékszem, hogy amikor feljöttünk, minden ajtó tárva volt, jelezve a beköltözés lehetőségét..

Ben szülei kedélyesen elcsevegnek Gillyvel és Ginával a sütögetés közepette, de Corvus amikor visszapillant Sashára, akit az előbb sértődéssel „vádolt”, már nem látja sehol a lányt, sem pedig a táskáit. Sőt, teríték tekintetében is csak öt főre vannak kirakva a tányérok, poharak, mintha Sasha itt sem lett volna. A két felnőtt, és a szolgák nem úgy tűnnek, mintha érzékeltek volna bármit is a jeges fuvallatból.



[You must be registered and logged in to see this link.]

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• to my new friend • [You must be registered and logged in to see this link.]



aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-14, 16:36


Csipet-csapat & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tény, ami tény, feszélyez némileg Corvus társasága, az előbbi mosolya pedig... Ú, attól a hideg is kirázott! Nem tehetek róla, de annyira emlékeztetett a régi időkre, amikor még úton-útfélen belekötött mindenkibe. Emlékeim szerint akkoriban is hasonló mosolyt öltött magára, most pedig hirtelen megrohannak a rémképek. Te jó ég, ez megint be fog szólni! A két választási lehetőségem közül azonban még mindig a mardekáros srác a jobb, mint a rég nem látott rokonok, akik várhatóan nemsokára faggatni kezdenek az otthoni fejleményekről. Ben szülei aranyosak meg minden, de engem akkor is zavar kissé, hogy a két család ennyire nem tartotta a kapcsolatot és némileg hibásnak is érzem magam benne. Oké, kicsi voltam még, de a bűntudatot nem ilyen könnyű elhallgattatni. A mai napon még nem állok készen erre az egész kapcsolat-építésre, Corvust azonban képes vagyok némileg kezelni.
Megtorpanok azonban, amikor a srác is megtorpan, majd kissé kérdő pillantást vetek rá és az, amit látok... Hát, nem pont Corvus. Azzal a csillogó tekintettel sokkal jobban hasonlít arra, akit Gilly annyira Cory-nak szeretne szólítani. Nahát, tényleg van egy ilyen oldala is? Nem mintha nem hittem volna el a szőkeségnek, de én személy szerint képtelen voltam ilyesmit elképzelni arról, aki annyi kisdiákot alázott már meg az iskola folyosóin, nem egyet a szemem láttára. Most pedig itt áll, valamiféle áhítattal a szemében, egy pillanatig talán még az arcára is kiül, majd a varázslat kettétörik. Talán csak én képzeltem oda, hiszen nem sokkal később – még talán másodpercek se voltak – ismét az általam jól ismert Corvus lépked mellettem. Mintha az imént nem is történt volna semmi. Semmi az égadta világon. Lehetséges, hogy már annyira meg szeretném benne látni a jót, hogy egyszerűen csak magam elé képzelem?
- Szóval te már megint csak a kapcsolataidat építgeted... - sóhajtok egy nagyot kissé csalódottan Corvus válaszát hallva, hiszen tényleg reménykedtem abban, hogy most az egyszer csak a társaság miatt jött el. Rohadt naiv vagyok, még mindig... - Nem ilyen esetekben szoktak elmenni az aranyvérűek más családokhoz? - teszek fel egy másik kérdést. - Miért fárasztod magad azzal, hogy velünk töltsd az időd? Úgyse éreznéd jól magad.
Annyira buta azért nem vagyok, hallottam már a fiú szüleiről eleget, tisztában vagyok azzal, hogy minden energiájukat abba ölik, hogy minél jobb kapcsolatuk legyen más aranyvérű és befolyásos családokkal, márpedig a Morgan-birtokon jelenleg kész aranybánya van. Gilly pálcakészítő családból származik, híres felmenőkkel, az én szüleim befolyásos aurorok voltak, mindezek mellett pedig hatalmas vagyont örököltünk, a nevünk révén pedig már most helyünk van a felső tízezerben. Ben a rokonunk, hasonló adottságokkal, Kath pedig... Na jó, róla nem tudok semmit sem, de Corvus nyilván jól le lett informálva, ha az ő nevét is szóba hozta. Kétségtelen, hogy a szülői nyomás miatt van itt.
- Nocsak. Hiányzom? - teszem fel ironikusan a kérdést, miközben átlépjük a nappali küszöbét. Igyekszem felmérni a terepet és valamennyire az emlékeim közt kutatni, hogy ne tévedjünk el ebben a hatalmas kúriában. Rég volt már, hogy utoljára itt jártam. - Nem sértődtem meg – vonom meg a vállam egyszerűen. - Egyszerűen csak lemondtam rólad. Nem érsz meg annyit, hogy miattad ne álljak szóba veled sokkal értékesebb emberekkel.
Itt természetesen Ginára gondolok, habár nem hiszem, hogy Corvust ezt sértésnek venné. Van annyira érzéketlen, hogy mások véleménye ellenére is többnek gondolja magát a lánynál, csak azért, mert ő jó családba született.
- Nem hiszem – nyelek nagyokat pislogva. - Itt nincsenek szellemek és akkor látnánk őket, nem igaz? - Ezzel a kérdéssel természetesen az iskolában lévő szellemekre gondolok, akiket tisztán látunk nap, mint nap. - Talán jobb lenne, ha visszamennénk a többiekhez...
Igen, én is éreztem azt, amit a fiú, mi több, eléggé meg is ijesztett, hiszen ilyesmit nem mindennap tapasztal az ember, még abban az esetben sem, ha boszorkány. Ráadásul, Benék otthona elég régi kúria, talán tényleg szellem, de nem szeretnék itt lenni, ha esetleg megjelenne. Az a jeges fuvallat... Bármi is legyen az oka, semmi jót sem jelent.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gillian Ollivander
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-12, 20:03

Amikor a biciklikről szó esik, csilingelve, halkan, röviden édesen felkacagok.
-Már alig várom! Részemről igazán parádé lesz. Utoljára nem is emlékszem mikor ültem biciklire! Majd ha beborulok az út szélén a csalánosba, légyszí ne hagyjatok ott! - jegyzem meg némi kényeskedő affektálással, de határozottan ragyogó mosollyal.
Tökéletesen természetesnek veszem a bókot Benjamin édesanyjától. És nem is próbálok elillanni, inkább hízlalaom a májamat jóízűen és pancsolok az esetleges további bókokban, avagy bespájzolom az eddigieket és csendben illegve csillogok.
- Jaj nagyon szépen köszönöm! És igen, versenytáncolok. Most haza jöttünk, itthon is folytatom, már találtam egy remek műtermet és performance csapatot! Egy hét múlva lesz meghallgatásuk. Remélem bevesznek. - csicsergem lelkesen, kozben a hajammal babrálok.
Végül társulok Ginahoz meg Ben apukájához sütögetni, közben folytatom a társalgást a fiatal asszonnyal.
-És hogy vagytok mostanság? - alig hogy felteszem a kérdést, kiráz a hideg és alaposan meg is borzongok. És egy pillanatra megül valami nagyon kellemetlen rossz érzés... Ginara pillantok, látom rajta hogy ő is érezte azt a fuvallatot vagy mi a tündér szellentést!
- Amióta legutóbb itt jártam, be költözött egy kopogó szellem? - pillantok Ben szüleire bizonytalanul kérdőn.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A tánc, lényegében a tér betöltésének egyik lehetősége.

A győzelem életforma.
Az igazság olykor csak indok a fantázia hiányára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-08-02, 08:38


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők III. Felvonás

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gilly ugyan egy kevés parodizálással de úgy fest elfogadja, hogy már felnőttünk - vagy valami olyasmi - és nem igazán tűröm meg a Cory nevet, főleg nem társaságban, ahol mindenki valamilyen szinten távolságtartónak és kimértnek ismer. Nincs az a lányos báj, ami ezen a véleményemen változtatna, ez bizony szent és kőbe vésett.
Sashának sikerül még úgy is lefejelnie a kocsit, amikor kiszáll, hogy ott vagyok, hogy kisegítsem, amire képtelen vagyok visszafogni egy szemforgatást. Igyekszek itt udvarias lenni, de ez a csaj még így is egy szerencsétlenség. Tudom, hogy nem kéne gonosznak lennem, hogy adtam már elég pofont neki, de basszus… Nem is szólalok meg, és talán a csillagok között a szemforgatásomat se látja, csak érezheti ahogy megfogom a kezét aztán ahogy kihúzom egy pillanatra a derekát is, hogy talpra állítsam. Aztán már megy is tovább az élet, míg mindenki más is kiszáll...
A szülők nagyon közvetlenek, mintha mindkettőt a Hugrabugból szalajtották volna, persze valójában soha nem kérdeztem, hogy melyik szakra jártak, így csak tippelhetek. Nincs annyira kedvem bájcsevegni velük, így biccentek Sashának, aki szabályosan megijed tőle, legalább is nagyon úgy néz ki. Egy farkasmosoly kúszik az arcomra, de nem mondok semmit, csak elindulok befelé, persze úgy, hogy bevárjam és többé-kevésbé egymás mellett haladjunk. Még éppen ott vagyunk, amikor Ben megjegyzést tesz a biciklikre, amire egy pillanatra megtorpanok és a szememben is megcsillan valami gyermeteg fény és lelkesség és még az arcomra is egy halvány pír kerül. Istenem, de utálom a szeplős fehér bőrömet…
Mire megszólalok már pislogtam kettőt és a hangom nyugodt és visszafogott.
- Lehet róla szó. - indulok meg újra, hogy folytassam az utamat Sashával a vendégszobákhoz, ahol nekem nyilván külön lesz szobám a lányoktól. Ez egy aranyvérű kúria, nagyon meglepne, ha nem lenne elég szobájuk ahhoz, hogy szállásoljanak minket. A folyosókon járunk, amikor Sasha felteszi a nagy kérdést, én pedig két lépésig váratom, aztán válaszolok.
- Nem tudom észrevetted-e, de egy Benedict, egy McCaine és egy Ollivander is van a meghívottak között Morganék házában, az, hogy Accipiter is becsúszott kicsi ár a kapcsolattartásért az aranyvérű gyerekek között. Még jól is elsülhet ez az egész. - válaszolom, határozottan félrebeszélve, egyáltalán nem így döntöttem el, hogy jönni akarok, illetve nem pontosan így döntötték el a szüleim, hogy elküldenek. Ezzel valószínűleg nem leszek szimpatikusabb a szőke lány szemében, pedig éppen azért hívtam magammal, hogy felmérjem, hogy mennyire gázoltam a lelkébe az utóbbi megszámlálhatatlan visszautasítással, amikor a védelmemre akart kelni vagy “megjavítani”.
- Mostanában nem jársz a nyakamra McCaine. Megsértődtél? - kérdezem félvállról, egyszerűen képtelen vagyok valami kedves, bájcsevejes hangot megütni. Közben természetesen ahelyett, hogy a szobákba mennénk már a (z egyik) nappaliba toppanunk, ahol azonnal elkezdem a festményeket és a családi képeket pásztázni. Minden négyzetcentiméteren ott a szemük fénye, Benjamin, ami mondjuk az ötödik vidám képen kezd kicsit egyhangú lenni. Hirtelen átfut rajtam a borzongás, de nem tudom hova tenni, mert a nappali ablaka egy kicsit odébb van és nem látom a lentiek reakcióját, vagy a háznép reakciójának hiányát.
- Hoppá. Szellemek? - kérdezek csak ennyit, összevonva a szemöldökömet és a képek helyett a hugrabugrisra nézve nagyon remélem, hogy érti, hogy mire gondolok és ő is érezte, nem bolondot csinálok magamból.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-31, 21:43


Tekergők & Gina
[You must be registered and logged in to see this image.]
Néhány másodpercig csendesen méregetem Gilliant. Végül veszek egy apró levegőt. - Háát, ha egy Pulitzer-díj annak számít. - mormogom magam elé, inkább csak saját magamnak, semmit a szőkeség megjegyzésére a felmenőimről. A másik mondatát egyszerűen elengedem. Nem arról van szó, hogy nem szeretném, vagy nem értékelném bizonyos tulajdonságaim, csak... néha nagyon nehéz ugyanezekkel együtt élni. Klassz, hogy nem kell a háromnegyed életemet a könyvek felett tanulással tölteni, mert egyszerűen megragad, amit olvasok. Viszont kész átok, hogy nem tudok felejteni. Vagy valahol mázli, hogy képes vagyok önállóan boldogulni, és elég találékony tudok lenni bizonyos helyzetekben, de elég nagy hátulütője, hogy nekem eszembe se jut olyan evidens dolog, mint mondjuk segítséget kérni, vagy kérdezni, valakitől aki tapasztaltabb, és segíthetne. Minden érmének két oldala van azt hiszem. Ez ennyi és nem több.
- Igazából nem tudom milyenek a másfél évesek. Tudod az intézetben... - elharapom a mondatot, de aztán végül mégis folytatom, bár ez nem épp vidám csevej téma. Legalábbis számomra. - A kisbabák másik szárnyban voltak, mi sosem láttuk őket. A mi szárnyunkba olyan 4-5 évesen kerültek át. És hát nem volt ott túl jó kicsinek lenni. - sóhajtok egyet, és elmosolyodom, elengedem a rémes előtörő emlékképet abból az időből.- De ha McGalagonyt sikerül meggyőzni, hogy elengedjen a kastélyból, akkor mért ne?  Csak izgalmasabb lehet, mint egyedül gubbasztani a toronyban. - kacsintok Kathre, kirázva minden mást a fejemből.
Aztán amikor Ben a bicókat említi lelkesen fordulok felé.
- Nem is tudom hány éve nem bicóztam! Na, jó tudom.   De ez nem lényeg. Tényleg használhatjuk őket? Ez szuper! - valóban. Nagyon régen ültem már bicón, pedig apa halála előtt imádtam! Volt egy rózsaszínből azúrkékbe átmenő vázú BMX Wipe 300-as bicóm, amit imádtam! Emlékszem, amikor megkaptam, apa le se tudott imádkozni róla. Persze az se baj, ha Bennek nem épp sport kerékpárjai vannak, a lényeg maga a tekerés élménye.
Aztán a többiek lassan oszlani kezdenek, Flint Sashával tart hálószoba nézőbe, és Ben és Kath is felmennek. Úgy fest én maradok Gilyvel a hús sütögetésre. Valahogy meg sem lepődöm, hogy Ben anyukája ismeri Gilyt, és teljesen körbe ugrálja az örömével. Nekem talán már kicsit sok is ez a lelkesedés. Így inkább odalépek a grillhez, és szemrevételezem az éppen sülő húsok állapotát, majd gyakorlott mozdulattal megforgatom őket.  
- Konyhatündérnek éppen nem mondanám magam. De a korgó gyomor elég ösztönzően hat a találékonyságra. -jegyzem meg valami csendes fanyarsággal. Ennél bővebben nem magyarázom meg a dolgot. Talán nem most kéne ecsetelnem Ben szüleinek és az új szöszi lánynak, hogy milyen is éhezni az utcán, és guberálni maradék után, vagy egy erdős részen hurokcsapdával fogni szerencsés napon egy üregi nyulat, kevésbé szerencsés napon ürgét, még szerencsétlenebb napon semmit se. Na nem mintha hurokcsapdázni nem lenne illegális, csak épp az éhség nagyobb úr. Különben is, lehet rám fogni, hogy orvvadász vagyok, de az igazság az, hogy nem az az egy-egy nyúl vagy ürge fogja felborítani a természet rendjét, amit megettem, hogy ne haljak éhen. Tulajdonképpen ha Ben szülei végig néznek rajtam láthatják a szinte kórosan vézna alakom, pedig már szedtem magamra jócskán, amióta a Roxfortba járok. Persze ezzel szemben az, amikor a gazdag pojácák hobbyból töménytelen mennyiségben pusztítanak az nyilván nem számít. Csak a kenőpénz. Mert ilyen a világ. Apropó természet. Mi ez a hideg feltámadó szél? Nem tart soká, mégis beleborzongok. Végül enyhén megcsóválom a fejem, és folytatom a hússütést. Nem csoda Hogy természetanya egyre inkább évről évre egyre erősebb figyelmeztető jeleket ad az emberiség számára a megbolonduló időjárás képében.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ "A barátság mindenütt talál utat és módot." ϟ


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 242

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-31, 14:20


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők & Kath

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Oh nem csak ketten leszünk, de tuti nem zavarnál, Missy rendes. Persze, ha bírod a másfél éveseket, főleg ha kettő is van belőlük. - mosolyodom el mostmár azért szélesebben és kezd a kedvem is visszatérni. Na igen az elején enyhén szólva is megdobta negatív irányba ez az új szőkeség, de úgy fest elég kedves, még ha nagyon-nagyon feltűnő jelenség is. Azért persze időbe telik, amíg visszanyerem az eredeti hangomat, de lassan oszlani is kezd a tömeg, mert úgy fest Gilly Ginával tart főzni, Corvus meg lelécel szobát keresni, ami meg sem lep, az is csoda, hogy egyáltalán eljött, hogy így társaságban legyen. Őszintén szívesen megkérdezném tőle, hogy miért is döntött így, de erre nem most van itt a lehetőség, főleg hogy Ben anyukája enyhén szólva is profi abban, hogy kell valakit a végletekig zavarba hozni.
- Én szívesen biciklizem. - pillantok Benre, legalább ez kicsit elvonja a figyelmemet az anyulája előbbi furi megjegyzéséről, aztán nem is csoda, ha én is szívesebben lépek le legalább egy kicsit és nézem meg a szobámat, ami tuti ziher, hogy baromi nagy, ha már egy ekkora házról van szó. Mindenesetre képtelen vagyok itt már megállni, hogy ne tátsam el a számat, amikor meglátom a szobát. Engem cseppet sem zavar, hogy többen is együtt leszünk, bár van bennem egy kis félsz, ha ezt a Gilly-t nézzük, meg hát gondolom Corvus, mint fiú külön szobát kap, meg Sasha is, ha már rokon és itt tölti a nyarat, de remélem nem lesz komolyabb gond.
- Ez annyira... szép! És nagy és nehéz választani, de... - végül átveszem tőle a hátizsákomat, ha már eddig hozta, ami igazán rendes tőle és ledobom az ablak melletti ágyra. Azért onnan a kilátás is csodás, de amúgy az egész szoba valami mesés, úgyhogy bármelyik ágy tökéletes lenne nekem. - Végül is mehetünk. - lépek oda Ben mellé, hogy lepillantsak a többiekre az udvarra és akkor érzem meg a borzongató fuvallatot, ami mintha a lentieknek is belekapna a hajába, kivéve a felnőtteket, ami... rém fura. Meglepetten pillantok oldalt Benre. - Ez... normális volt? - nem lakom itt, meg aztán mugli származású is vagyok, talán van valami házi kopogószellemük, vagy ilyesmi és előfordul az ilyesmi, de jobb lenne, ha Ben ezt meg is erősítené. Persze közben el is indulhatunk kifelé, lefelé a lépcsőn, főleg ha nem érzékeljük újra a dolgot. A hideget én amúgy alig-alig érzékelem, de a hajam szépen meglibben a szélben, viszont nem tudom megállni, hogy bennem motoszkáló megjegyzés még ennek ellenére is kicsússzon a számon, amikor a lépcső felé tartunk.
- Nem is mesélted, hogy más is jön, akit nem ismerünk és, hogy... ennyire szép lány és ilyen jóban vagytok. - kissé megköszörülöm a torkomat, de magam sem tudom, hogy miért. Hát na láttam én, hogy Corvus is időnként alig tudta elszakítani a tekintetét Gillyről, meg az idomairól, amik már jócskán vannak, miközben én még mindig olyan deszka vagyok, mint egy tíz éves. A fenébe is, bármennyire is nem illene, meg hát nem ismerem azt a lányt, de rág a féltékenység úgy istenesen, hiába volt kedves és dicsérte meg a pólómat, meg a karkötőt, amit készítettem.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-24, 11:24

A tekergők & Ben

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

- Tényleg klasszul hangzik Gina, de én azért nem követném anya hivatását, holott medimágusnak lenni biztosan jó, de nem akarok én holtakban turkálni. – Mosolygva ingatom a fejemet, majd Kath felé sandítok, akinek a legutóbb említettem is, hogy mennyire be vagyok tojva a kísértetektől. Anya azért mesélt néhány rémisztő dolgot, a sötét alagsori bonctermek mélyén sok mindent lát az ember, hát én aztán biztosan nem mennék ilyen helyre. De most, hogy a többiek itt vannak, talán azt az ösvényt is megnézhetjük, amire talán csak kétszer mertem rálépni, de Kath épségét sem kockáztatnám, hogy csak ő jőjjön velem.
Nézegetjük kissé az általa készített karkötőt, igazán jól mutat rajtam, s a vöröske már nem először mutatja meg, hogy mennyire kreatív, de érzékeny is egyben, hiszen mintha zavarban lenne, amit már megint nem értek. Semmivel sem kevesebb ő, mint a többi lány. Máskor olyan nagy szájú lenne.
- Oh, köszi Gilly, azért még ezt be kell adnom apáéknak is. Az egy dolog, hogy félválról veszik a hobbimat, és nem kötnek bele, de hogy hosszútávon ez legyen a munkám is, hát.. apa azt hiszem rendesen kiakad majd, ha ezt felvezetem. – Felelem vidoran, és amint kimászunk a limóból, azért észreveszem, hogy szegény Sasha alaposan beüti a fejét, egyetérzően nézek rá, James viszont még nálam is előzékenyebb, gyorsan elsiet, és pár pillanat múlva már vizes borogatással tér vissza. Még ha nem is komoly a sérülés, azért a lakájunk nagyon komolyan veszi a szolgálatot, talán ezért is van, hogy őt sosem szekáltam a dadáimmal ellentétben. Ám visszatérve Kathre, egész jól hangzik, hogy majd ingázunk a mi és az ő birtokuk között, s míg nálunk Sasha lesz bentlakó vendég, addig ott Gina, úgyhogy a csapat ha félkész mivoltában is, de olykor hadra fogható lesz, ha teszem azt elmennénk biciklizni. Jut eszembe!
- Vannak biciklik is az egyik garázsban. Megkértem apát, hogy hozasson néhány használtat, hogy be legyenek járatva. Mágikusak, tehát párnázóbűbáj, és méretváltoztató, hogy alkalmazkodjon hozzátok. Ugye majd megyünk? – Nézek körbe csillogó szemekkel, valahogy Corvusból nézem ki leginkább, hogy nagy canga bajnok velem együtt. Ha mást nem, akkor talán ketten tekerünk egyet az erdőszélig, meg vissza. Gillyt anya alaposan megölelgeti, és látványosabb dícséretet kap, mint eddig bárkitől. – Ejha kincsem, te aztán igazán gyönyörű lettél. Sportolsz Amerikában, ugye? – Kérdezi kézenfogva, és nem is hagyja, hogy a lány eltávolodjon, ha netán fel akarta volna vinni a cuccait. Ám mivel Gilly amúgy is sütögetne, így ez nem probléma. – Hogyne, van itt minden, gyere csak, bátran. Ilyen fiatalon már feltalálod magadat a konyhában? – Kérdezi vidáman apa, miközben mi eltávolodunk Kathrine-nel, és már a kanyargós csigalépcsőkön mászunk fel, átveszem Kath egy szem táskáját, hogy ne ő cipekedjen. – Ez lenne az, közel van az enyém is, ott a folyosó végén. Gondoltam átköltözöm erre a folyosóra, amíg itt vagytok, hogy ne a másik szárnyban legyek, és kimaradjak mindenből. Remélem megfelel, elég kényelmes, de még választhatsz másikat a többiek előtt. – Mosolyodom el, benyitva az ajtón a vöröske egy szép tágas, az udvarra néző szobát találhat, ahol a fényűzés jegyében még kandalló is van, na és persze szép állatos faliképek, mert tudom, hogy imádja a természetet. – Minden szobához tartozik fürdő, és mosdó, úgyhogy nem kell keresgélned. Maradjunk még picit, vagy menjünk a többiekhez? – Kicsit azért kiintegetek a csapatnak, és a szüleimnek, hogy nem tévedtünk el útközben. Ám furcsa dolog történik, az udvaron jeges fuvallat csap át, minden diáknak belekapva a hajába, s a lélegzetük is elállhat a dermesztő érzettől egy pillanatra. Mi is ugyanezt érezzük, tisztára beleborzongok. Ám anyáékra, és a személyzetre nem hat, amire azért a lentiek alaposan felfigyelhetnek..






[You must be registered and logged in to see this link.]

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• to my new friend • [You must be registered and logged in to see this link.]



aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-19, 17:04


Csipet-csapat & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Engem egyáltalán nem zavarna, ha Kath is ott lenne velem Benéknél, hiszen legalább nem lennék egyedüli lány, ráadásul kevésbé érezném kínosnak a dolgot. Elvégre, a család két ezen ága már rég nem jár össze, most pedig egy egész nyári szünetet ott tölteni... Te jó ég! Rém cikinek érzem, hogy ilyen hosszú szünet után máris ezzel támadom le Bent, még abban az esetben is, ha őt nem zavarja ez az egész és a szüleit sem. Mindenesetre, igyekszem szoktatni magam a gondolathoz, hiszen elvileg igenis itt leszek, amit voltaképp a pánik ellenére is izgatottan várok. Sőt, ha azt vesszük, az én kezem munkája lesz benne abban, hogy anyu családját ismét megismerhetjük. Elvégre, ha már ő nem lehet mellettünk, akkor legalább a családja vegyen részt az életünkben, nem igaz?
- Arra én is kíváncsi lennék – jegyzem meg csacsogva Kath kijelentését hallva, habár a kézügyességem nem az igazi, de szívesen próbálkozom az utolsó idegszálamig is, ha valami ennyire fellelkesít. Márpedig a karkötő nagyon is tetszik, ez nem vitás, de az, hogy én készítsek egyet saját kezűleg... Nem mintha türelmem nem lenne hozzá, de ha én addig ülök ott, amíg el nem készül, akkor abból sok jó nem sülhet ki. Azt hiszem, nyugdíjas koromig várhatnék a csodára, mivel viszont szeretem az ilyesmit, belemegyek abba, hogy hajlandóságot mutassak a megtanulására. Elvégre, ha más nem is, akkor egy jó kis beszélgetés már kisülhet a dologból. Különben is, talán Gina számára se ártana megismernie néhány embert az iskolából. Szegény annyira magának való, ez talán kissé közelebb hozná a szociális élethez.
Az autó nem sokkal később már a birtok határában jár, én pedig idegesen fészkelődni kezdek. Hány éve is, hogy nem láttam Ben szüleit? Tippem sincs, de mégis kellemetlenül érzem magam, amiért most ideállítok. Még kicsi voltam, amikor utoljára összejöttünk, de a kúria, amely pont felbukkan a látóteremben nagyon is ismerős. Sok időt töltöttem itt a tragédia előtt, számtalan emlék köt engem ide, ez nem is vitás. Most azért jól jönne számomra egy kis rész Gilly magabiztosságából és bájából... Istenem, annyira könnyebb lenne minden!
A limuzin azonban hamarosan megérkezik, én pedig némileg remegő térdekkel pattanok, vagyis leginkább szerencsétlenkedek ki a járműből. Még a fejem is beverem kissé az ajtó feletti részbe, úgyhogy a szemem kissé könnyes is lesz a sokk miatt, de hamar kiheverem. A bemutatkozás szerencsére jól sikerül, ahogy levettem, nekem kifejezetten örültek, úgyhogy ennyiből könnyebb a lelkiismeretem. Ben anyukája pedig ugyanolyan bájos, mint amilyen az emlékeimben volt, szóval itt hatalmas gond már nemigen lesz.
- Tessék? - rezzenek meg egy pillanatra, amikor meghallom Corvus hangját, hiszen az utolsó beszélgetésünk óta nem igazán akadt közös témánk semmiben sem. Voltaképp, lemondtam arról, hogy pesztrálgassam vagy bármiben is segítsek neki, ő pedig nem járt a nyakamra, szóval kimondatlanul bár, de tűzszünetet kötöttünk. Én nem idegesítem és ő se kér tőlem baromságokat, ennyi. Most viszont talán jót tenne, ha váltanánk pár szót, így egy kis időre faképnél hagyom a csipet-csapatot, majd elindulunk a kúria felé. Amikor már tisztes távolságban vagyunk, akkor szólalok csak meg ismét: - Hogyhogy elfogadtad Ben meghívását? - emelem tekintetem a fiúra, hiszen biztos vagyok abban, hogy Corvust nem a társaság vezérelte. Túl sok itt a sárvérű, ahogy ő mondaná és egy ember nem változik meg egyik pillanatról a másikra ennyire. Valami van a háttérben és nem hiszem, hogy ennek Ben hivatalos meghívója lenne az egyetlen oka.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gillian Ollivander
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-16, 13:12



Tekik & Gillian

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Bevallom, mindig is szerettem valahová tartozni, és ezt ki is mutattam. Az egyenkarkötőre elmosolyodom és bólintok is párat, annak ellenére is, hogy engem még nem osztottak be és fogalmam sincs melyik ház lenne az enyém. Hirtelen fel is merül bennem a kérdés, hogy vajon hová fogok kerülni. Az Ilvermorny-ban a Szarvas-kígyó volt az otthonom. Ő az észt preferálta.. Akkor talán itt Hollóhátas leszek? Akkor Bennel kerülnék egy házba!
Mielőtt azonban rázsongnék a gondolatra, leállítom magamat.
Gondolatban még vissza kalandozok afelé, hogy majd írnom kell az Amerikában maradt barátaimnak. Olyan furcsa, hogy ki tudja mikor fogok velük találkozni újra. Még elég friss minden, ahogy az is, hogy most újra itt lehetek. Kicsit káosz van odabent, de azt legalább biztosan állíthatom, hogy mindenütt otthon vagyok immár!
- A kártyabolt zseniális lenne! - jegyzem meg és egy kacsintással, csettintek. Adom az ötletet! Tényleg cool lenne! Ben szüleinek a munkája mindig is lenyűgözött. A kíváncsiságom miatt világ életemben vonzott az anatómia, és boldogan hallgattam az anyja bizarabbnál bizarabb történeteit amit néha mesélt, de tény, tutira nem csinálnám az ő munkáját!
Gina önleírására kibukik belőlem egy rövid csilingelő kacagás.
9]]- Igazán epikus felmenőid lehettek, ha ez lett a végeredmény! -[/i] arra, hogy inkább átok, mint áldás, együttérzően biccentek
- Mindig meg van a maga haszna, ezt tartsd szem előtt! - és ezt komolyan is gondolom. Az ilyen emberek, ha ki tudják használni ezt az adottságukat és olyan pozícióba jutnak, elég szépen kamatoztathatják is.
Megérkezünk, kiszállunk, Corvus végre hajlandó válaszolni, szófukarabb lett mint volt. De sebaj! Majd felold.
- Engem nem zavar ha Gillynek hívsz. - szegem fel az államat egy cinkos mosollyal, aztán egy fél-főhajtást intézek felé.
- Ám legyen, gróf úr, akkor a neved innentől legyen Corvus Mercutio Flint! A megszólításod pedig kérésed szerint Corvus. - jelképesen még meg is áldom, aztán odébb állok. Nem sértődtem meg, nem vettem zokon, még ha jól is esett volna, nem követelhetem meg a kivételezést. Nem Amerikában vagyok.
Aztán azon kapom magamat, hogy bemutatnak, holott ismerem Ben szüleit. Tényleg jó rég voltam itt! Bár azt valóban nem tudhatják, hogy mióta legutóbb találkoztunk, mégis mit műveltem a tengeren túl.
- Daniel! Grace! - pukkedlivel köszöntöm őket és egy széles mosollyal, de itt ki is fut a dolog, amit nem bánok. Grace kérdésére, miszerint Kath udvarol Bennek elvigyorodok de a kis ördögömet, jótékonyan lepöckölöm a vállamról és csöndben maradok. Nem lepődnék meg rajta, ha végül valóban oda futna ki a dolog, hogy Kath hódítja meg Bent. De cuki lenne te jó ég!

Betársulok Ginához, ha már ő maradt lent sütögetni, Ben édesapjával.
- Jövök én is! - jelentkezem játékosan és Gina mellé sorolva meglököm kicsit csípővel, de csak úgy szórakozottan ökörködve, mintha túl lendületesen léptem volna mellé és a kistehén súlyom tovább húzott volna. Tény hogy nálam olyan, hogy személyes tér, néha nem létezik. De hát istenem! Majd megszokják, hogy mindenkinek szeretek a nyakában csüngeni!
- A kömény pedig megelőzheti a gyomorégést, és ad egy kellemes édeskés jelleget a pikáns vonulathoz. - egészítem ki a vöröske mondatait csak úgy könnyeden, minden közbevágás nélkül. Ha esetleg erre rám nézne, én csak egy mosollyal emelkedett hangon de nem hangosan, fontoskodva megjegyzem.
- Konyha tündérek vagyunk. Ez nem vitás!




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

A tánc, lényegében a tér betöltésének egyik lehetősége.

A győzelem életforma.
Az igazság olykor csak indok a fantázia hiányára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Corvus Flint
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 166

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-12, 10:38


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők III. Felvonás

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lényegében a beszélgetéseket elengedem a fülem mellett, főleg, mert amikor a kis Benedictnek akartam segíteni még akkor is ronda pillantást kaptam, az pedig egyáltalán nem köt le, hogy az okostojás Accipiternek még is milyen memóriája van. Ugyan az egyenkarkötő valamilyen szinten érdekesen hangzik, főleg, mert a Mardekár színeit viselném és én büszkén viselem ezeket a színeket, de hogy mindenkinek legyen... Látszik rajtam, hogy nem kapdosok az ötlet után, de nem is tiltakozom, inkább csendesen latolgatom és hagyom, hogy ne vonjanak le semmilyen következtetést. Azért érzékelem, hogy lényegében mindenki megbámul engem, ahogy szóba jön az egyenkarkötő. Míg Accipiter meghátrál és nem fog Cory-zgatni, addig a reményeim, hogy Gilly is békén hagyja a témát szertefoszlanak, mikor a szőke lány rákérdez. Csak halkan morgok valamit és elhúzom a számat, aztán meg is érkezünk és ahogy sorban szállnak ki a lányok mindenkit kisegítek, nem csak azt, akivel mondhatni jóban vagyok. Gilly dekoltázsa egy pillanatra mellkason vág, az arcomra valami pírszerű ül ki. Hát igen. A hidegvéremet szeretem megtartani, főleg azért, mert a vékony, világos, szeplős bőrömön nagyon könnyen kiütközik bármiféle zavar. Gyorsan el is hessegetem a dolgot, de azért mikor elengedem a kezét végre válaszolok.
- Nagyon megköszönném, ha nem Coryznál. Nem vagyunk már gyerekek, ha akarod akkor én sem hívlak Gilly-nek. - jegyzem meg halkan. Régen se voltam egy olyan nagyon vidám, csivitelős szabadon fogott gyerek, de mára már minden emlékem szertefoszlott a boldog gyerekkorról. Jó, néha nosztalgiázunk Bex-szel egy-két dolgon, de egyértelmű, hogy mindenki elől elzárkózom, és hogy a legbenső gondolataimat és kétségeimet még ő sem ismeri. A szememben már inkább állandó a zárkózottság és a bizalmatlanság, mintsem bármiféle gyerekes pajkosság, ami akkor volt, mikor kis csínytevésekkel szórakoztattuk magunkat. De mindenki más rajtam kívül olyan életvidám tud lenni, tervezgetik a nyarukat, hogy ki kinél fog nyaralni és mennyit, én meg csak… nézek ki a fejemből, és felidézem, hogy milyen sötét leckék várnak rám az oktatóimmal.
Fogalmam sincs, hogy milyen levél lapul a zsebemben, de ha a szüleim bármibe be akarják szervezni ezeket a nyílt, barátságos varázslókat, azt hiszem nagyon rossz helyen kopogtatnak. Aki sárvérűeket és alacsonyabbrendű házak tagjait hívja meg és a saját kezével sütöget a grillen pálca vagy házimanó segítsége nélkül az nem tudom miben lenne a hasznukra. Mindegy is. Engem nem nagyon kell bemutatni, csak bólintok Benjamin szavaira, aztán magamat mutatom be egy mondattal és egy kézfogással - már ha nem húsos a keze -, de általában az aranyvérűek úgy is tudják, hogy kik a Flintek.
- Én felviszem a holmimat. - jegyzem meg, miután Benjamin anyukája letámadja Benedictet. Fogalmam sincs, hogy én hogyan kezelném a helyzetet, de látszik a másik szeplősön a zavar és miután a legutóbbi mentésemre ronda pillantást kaptam most nem is próbálkozom semmivel, úgy is mellé lőnék. Ugyan mióta McCaine-nek századszorra, akkor pedig már kicsit ingerülten megmondtam, hogy nincs szükségem rá, nem igazán nyit felém, de most a pillantásaim megakadnak rajta.
- Velem tartasz, vagy lent maradsz? - kérdezem egyszerűen, mert Accipiter már állást foglalt és gyanítom, hogy Benjamin és Kath se fogja mondat közben otthagyni a szülőket hanem maradnak beszélgetni. Gilly ugyan nem tudom jönne vagy maradna, de amennyit eddig láttam a "mai énjéből" valószínűleg ismerkedne és nem vonulna el. Nincsen sok cuccom, de attól még le szeretném rakni, ráadásul sosem árt egy kis kóborlás ezekben a nagy házakban, sok érdekes dolgot lehet látni, ha a felnőttek nem felügyelik a lépteinket.  


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem élhetsz mások elvárásai szerint.
Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz,
még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat,
akiket szeretsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gina Accipiter
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-11, 13:45


Tekergők & Gina
[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazából nem gondoltam komolyan, hogy Flintet mostantól Cory-nak hívnám. Inkább csak egy kis játékos évődés volt. A jövőben nem fogom így hívni, hacsak nem bosszant fel valamivel, de nagyon. Nála azt sose tudni. De azért megeresztek felé egy amolyan "Oké, oké. Vettem." biccentést.
Aztán Gilly felé fordulok, és amolyan bocsánatkérően tárom szét a karomat.
- Sajnálatos módon jelenleg jobban hasonlítok egy arizóniai oszlopkaktusz és egy lexikon bizarr és morbid keresztezésére, mint normális emberi lényre. - jegyzem meg egy önironikus mosollyal, ismét a saját káromra. De ami tény, az tény. - Az. De ez sokszor inkább átok, mint áldás. - válaszolom még, arra hogy fotografikus a memóriám. Aminek tény és való megvannak a maga hátulütői is, amit egyesek elképzelni sem tudnak. Például, hogy azt sem tudod elfelejteni, amit szeretnél. Minden esetre nem fűzök több magyarázatot a dologhoz.
Kathe mondatára kicsit zavarban nézek vissza a kisebb háztársra. Bár hogy őszinte legyek valahol mélyen pokoli jól esik ez az invitálás.
-Csak ha... ő... nem zavarok... mármint nem akarok felesleges harmadikként útban lenni közted és... ő... ez között a Missy között... - kicsit zavarban hallgatok el. Tényleg nem vagyok jó társasági lény... De azt azért egy vidor mosollyal jutalmazom, hogy Kathe megmutatná a karkötőkészítést. Szerintem ez egy jó közös program lehetne nekünk lányoknak, bár Bennek, és még inkább Corvusnak biztos halál unalmas lenne. Utóbbi pedig nem is vagyok biztos benne, hogy benne lenne abba, hogy tartozzon valakikhez, és ezt a viseletében is kimutassa. Bár ez a tartozni valahova dolog még nekem is elég rázós dolog. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ráerőltethetem magam a többiekre. De végül is ha ők nem bánják nagyon...
Egyáltalán nem találom Ben válaszát morbidnak.
- Klasz. Talán én is kutató leszek, bár azt nem tudom, mit fogok kutatni... még. - válaszolom enyhe mosollyal, miközben én is kikászálódok a kocsiból. Szerintem tényleg tök klasz foglalkozása van a szüleinek. Az anyukája foglalkozását sem tartom furának, morbidnak, vagy ilyesmi. Inkább csak érdekesnek. Bár amikor Ben bemutat a szüleinek, azt csak egy szégyellős mosollyal jutalmazom...
-Üdv... őő.. Gina vagyok... - te hülye. Ezt Ben már mondta egyszer nekik... Nem debilek, hogy ismételgetni kelljen a neved! Csak tudnám mért ilyen kínos ez... Persze amit Kath kap Ben anyukájától még kínosabbá teszi a szituációt, és jelenleg én se sokat segítek... szóval ahogy a tekintetem a sülő húsra téved, és újult ötlettel próbálom menteni a menthetőt...
- Segíthetek a húsoknál? Legalább valami hasznom is látnák... és értek a fűszernövényekhez is! A zsálya, oregánó és kakukkfű kifejezetten mennek a sült húsokhoz, és bármely erdőben megtalálhatók, és tudták, hogy még gyógynövények is! - persze, hogy tudták! Ben most mondta, hogy kutatóorvosok! Totál hülyét csinálsz magadból Gina! De legalább átmenetileg Kathről elterelődik a figyelem...
Igaz annyira nem vagyok éhes, hogy ne bírnám ki még egy darabig, de tulajdonképp nincs annyi cuccom, amivel érdemes volna bajlódni. Csak egy kis hátizsák. Így épp felmenni se biztos szeretnék... egyenlőre csak itt kint tátom a szám a hatalmas házra... utoljára 6 évesen, akkor láttam ilyen nagy házat amikor... nem érdekes. Piszok nagy ház, és kész. Biztos piszok nagy birtok is tartozik hozzá. Fogalmam sincs mért de mindig szívesebben tartózkodtam idekint, mint odabent...

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ "A barátság mindenütt talál utat és módot." ϟ


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt árnyai olyanok, mint az Ördöghurok.

Ha küzdesz velük, megfojtanak.

Ha elengeded őket, új életre lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 242

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-11, 10:08


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tekergők & Kath

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tény és való nem viszem a prímet és a megszokotthoz képest most nagy csendben vagyok, de végül is ilyen is kell. Azért kissé kikerekedik a szemem, amikor Gina kiselőadást tart és bár halványan, de végre elmosolyodom, amikor a klubhelyiség átrendezéséről beszél.
- Akár hozzánk is lejöhetsz majd Roxmortsba a nyáron. Én ott leszek a... Missynél egész nyáron szinte. - fú nem is tudom, hogyan kellene emlegetnem őt. Azért még sem a nevelőanyám, viszont nem is a nénikém, vagy ilyesmi. A bátyám felesége, azaz özvegye, vajon milyen néven kell őt emlegetni? Na majd megkérdezem! És persze volt róla szó, hogy a nyáron Bennél is töltök egy kis időt, de ha Sasha egész nyáron itt lesz lehet, hogy zavarnék és amúgy se fixáltuk le a dolgot, csak említés szinten volt róla szó.
Aztán persze jól esik, hogy mindenki dicséri a karkötőt, az önbizalmam is talán visszatér majd lassan, mert a mosolyom azért szélesedik, hogy Bennek is tetszik és még Gilly is megdicséri a pólómat, amire azért egyelőre csak egy halk "köszi"-t motyogok el, de már azt hiszem az is valami az eddigihez képest. Sasha kérdése végképp kissé kezd visszazökkenteni, ki is húzom végre magamat, már nem próbálok annyira eltűnni az ülésen, mint eddig.
- Köszi! Persze szívesen készítek és meg is mutatom hogyan kell. - pillantok itt Ginára, aki ez ügyben érdeklődött. Talán még a végén megint visszatér a lelkesedésem, ha nem is azonnal, de úgy tűnik jó úton járok. Ha esetleg Corvus felém pillanat, akkor azért mégis csak az előbbi szúrós pillantás után kap egy hálás mosolyt, hiszen ő mondta, hogy adjam oda az ajándékot, még ha az elején haragudtam is rá miatta, mert cikinek éreztem a dolgot, de végül úgy fest mégis csak jól sült el. Vajon ő is hordana egy ilyen karkötőt? Nem... azt azért nem hiszem, de talán meg tud lepni ezúttal is.
Végül kezet rázok Ben apukájával is és hát kerekedik rendesen a szemem a cseppet sem apró épület láttán. Ebbe a mi házunk sokszorosan beleférne, pedig annak volt egy emelete! Azaz még mindig van, csak hát már teljesen üres, nem is tudom, hogy mi lesz vele. Ha lehozom a cuccaimat Missyhez, akkor nem igen marad ott sok minden csak anya és Belle dolgai és nem hiszem, hogy azokat én el tudnám pakolni valamikor is.
- Hello! - bököm ki végül, hiszen hirtelen azt sem tudom hogyan illene köszönni, jó napottal vagy csókolommal, netán simán elég a szia is? Ezek után nem meglepő, ha az édesanyja megjegyzésére finoman szólva is rákvörösbe megy át az arcom és még a kérdés is bent ragad arról, hogy külön szobánk lesz-e, mert ebből úgy fest és akkor csak még inkább meg fogok lepődni, hogy itt ennyi szoba van, de hát a torkomra fagy minden a kérdés hallatán. Ben mesélte, hogy milyenek a szülei, de azért ez... - Öhm... üdv... - bököm ki végül kissé rekedten, hogy azért mégis csak köszönjek az édesanyjának és hát igen szívesebben nézném meg a szobát, mert ez most finoman szólva is kellemetlen szituáció lett, arról nem beszélve, hogy valószínűleg mindenki hallotta!


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Benjamin Morgan
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 91

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-09, 19:23

A tekergők & Ben

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Vigyorogva pislogok vissza Sashára, ő és én tulajdonképpen egészen hasonlóak vagyunk, a kis kedvencek a családjainkba. Jó, neki azért van három idősebb testvére. Jogos, hogy sosem voltunk túlságosan összeeresztve, kivéve hogy tíz éve még együtt pancsoltunk pucéran a házi medencénkben, de hát arra már ki emlékszik? Akkor még az ő szülei is éltek. Talán a szüleim túlzott vidámsága taszított minket annyira el, hiszen nehéz részvétet tanusítani úgy, hogy mellette tőlünk mindenki olyan életvidám. Na de ez már a múlt, hát miért is hangozna csúcsszuperül, hogy ha együtt töltjük a nyarat? Végülis egész kis árvaház leszünk, hiszen Kathnek is csak Missy van, Sasha meg a tesóira támaszkodhat, anyukám szívesen játsza majd a tyúkanyót.
- Biztos hogy nem. Tudod, most is simán megengedték, hogy átgyertek, sőt, Corvus tekintetében még meghívó is ment. Én mozgatom itt a szálakat, na! – Jegyzem meg cinkos mosollyal Kath felé is bólintva, miszerint talán kicsit elkényeztetett vagyok, de hát most legyek önzetlen, és tegyek úgy, mintha ez nem esne kicsit se jól? És talán nem én vagyok a banda esze, vagy karizmatikus vezetője, hiszen nagyjából demokrácia van, de igenis örülök, hogy én láthatom vendégül őket, és fedezhetjük fel újra a birtokot, méghozzá olyan részeit is, ahova én már betojnék, ha egyedül kéne menni. – Nem, kétlem, hogy anyáék annyira imádnának, hogy még a kártyabolt is beleférjen. Tudjátok, nekem is valahol medimágusnak kéne lennem, ez a családi hagyomány. Apa kutatóorvos, különös mágikus kórokat kutat, anya pedig.. khm.. hullákat. Mármint boncol. Ő a Szent mungó patológiai osztályájának főmedimágus boszorkánya. – Hát kissé morbid a válaszom Ginának, de ezzel együtt anya egy szószátyár imádnivaló teremtés, csak hát szeret emberi belek között turkálni. Ezt a példáját tuti nem követném. Elhülök, ahogyan Corvus unszolására Kath átadja az anyándékomat, és talán nem vagyok annyira nyakbaugrós, mint Gilly szokott, de mégis odalépek hozzá, és magamhoz húzom, amolyan havarkodós váll lapogatással, de mégis nyomok egy puszit az arcára bónuszként. – Köszi! És miért lenne béna? Te csináltad, nagy becsben fogom tartani. De jó ötlet, gyárthatnál ilyet a többieknek is, ha van hozzá kedved. – Áll meg a pillantásom Corvuson, vajon ő felvállalná, hogy valami összeköt minket? Kiszállunk a kocsiból, szerencsére lemaradok Gilly villantásáról, azért én még nem tartok ott agyban, aztán libasort intve magam mögé odajárulunk apa elé, ahol mindenkiről mondok két mondatot, mint azokban a különös valóságshow-kban szokás, amiket Ethel nénikém nézett a mugli tévében. Mint hogy Gilly versenytáncol, és szereti az áfonyát. Apa kezet ráz mindenkivel, még a lányokkal is, derűs-huncut tekintetéből nem az süt, hogy ő milyen fontos ember amúgy a munkájában. – Szervusztok. Hívjatok csak Danielnek, a feleségem Grace. Folyamatosan sülnek a husok, aki éhes, az miután felvitte a szobájába a holmiját, visszajöhet. Aki meg nagyon éhes, az már most is maradhat. Jól telt az utatok? – Kérdezi körbepillantva, és már anya is jön a távolból, aki elég odaszaladok, és úgy vetem a nyakába magamat, mintha nem húsz perce váltunk volna el. – Ők a barátaim, és nézd milyen állat jó karkötőt karkötőt csinált nekem Kathie..! – Ám nem a karkötőt mutogatom, hanem Kathet húzom magam mellé, akinek anya barackot nyom a fejére. – De szép kicsim, hát te udvarolsz Benjaminnak? – Anyaaa! Hülyeségeket beszélsz! – Nevetgélek zavartan, hát ez tipikus, ami a szívén, az a száján. Inkább elhúzom a vöröskét onnan, hogy legalább tűzzünk el a szobáját megmutatva. – Bocsi-bocsi, lökött!





[You must be registered and logged in to see this link.]

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• to my new friend • [You must be registered and logged in to see this link.]



aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon 2018-07-08, 06:49


Csipet-csapat & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem áll szándékomban kitulajdonítani magamnak Gillt, elvégre tudom jól, hogy a többieket is meg kell ismernie, ha már Ben meghívta a Morgan-birtokra. Elvégre, egy kis ideig össze lesz zárva velük, így némi előnyt jelent számára, ha már most beleveti magát a barátkozásba. Régebben nem volt túl népszerű a kinézete miatt, de most, hogy így kicsinosodott, talán némi előnyre tett szert az ismerkedés terén. A magam részéről egyáltalán nem tartom túl fair dolognak azt, ha valakit csak a kinézete alapján ítélnek meg, de a világ már csak ilyen felszínes, be kell látnom magamban. Gillynek azonban sikerült alkalmazkodnia, ennek pedig kifejezetten örülök. Ha azt vesszük, most már tényleg igazán népszerű lesz, amint elkezdődik a tanév. Az én kis duci barátnőm!
- Hát én ööö... - nyögöm ki zavartan, elvégre kissé kellemetlen számomra a hirtelen kialakult helyzet, hiszen Ben és én még soha életünkben nem töltöttünk pár óránál többet egymás társaságában. A rokonság igen közeli, hiszen ő az unokatestvérem, de a család anyuék halála után némileg szétesett, Nick és Sera pedig valamilyen okból kifolyólag nem ápolták tovább a kapcsolatot. Nem mintha hibáztatnám őket, hiszen sok más dolguk volt akkoriban. Én viszont már elég nagynak érzem magam ahhoz, hogy egyedül vegyem kézbe a dolgokat. - Nagyon örülnék neki, de tényleg csak abban az esetben, ha ez a szüleidnek se jelent gondot – folytatom a hirtelen megakadt mondatot. Jól tudom, hogy Benék kúriája hatalmas és jóformán nehéz lenne ott bárkit is zavarni, de én már csak ilyen vagyok. Mindig azon agyalok, kinek miként lenne a legkényelmesebb.
Pár perc múltán már én is a kocsiban ülök, majd igyekszem úgy elhelyezkedni, hogy ne legyen a kelleténél kényelmetlenebb ez a kis út sem. Nem igazán volt alkalmam hozzászokni a mugli járművekhez, kevesen utaztam még életem során, de azt magamban el kell ismernem, hogy még ők is értenek az ilyesmihez. A mágusok egyszerűen leragadtak a középkorban, ha az utazási módokat vesszük. A hoppanálás és a kandallóban való utazás némileg modern keletű találmány, de ezeken kívül nem sok újat tudunk felmutatni.
- Ajándék? - kapom fel zavartan a fejem Kath szavait hallva, majd ismét hirtelen pír önti el az arcomat. Nagy gáz, ha én nem hoztam semmit? Istenem, de szégyellem magam! Ben persze bizonygatja, hogy nem kér semmit, de az arca láttán még jobban elszégyellem magam. Olyan lelkes, én pedig üres kézzel állítok be... Jó, a szüleinek hoztam egy több száz éves, hordóban érlelt borfajtát, ami elég nemesi ital, de Benre csak futólag gondoltam. Úgy voltam vele, hogy számára ráérek később ajándékot venni. Én is kissé előrehajolok, hogy megnézzem magamnak a dolgot, ami kissé talán pofátlanság, de a kíváncsiság nagy úr. - De szép! - szólalok meg én is csillogó tekintettel, amikor megpillantom a Kath által készített karkötőt. Nem volt drága, de pont ez benne a legjobb. Talán a többiek nem is gondolnák, de még minket, gazdagokat is lázba hoznak az egyszerű dolgok. Elvégre, számunkra pont azok a különlegesek. - Tudnál ilyet nekem is készíteni? Sőt, ha azt vesszük, lehetne egy csoportos-jelkép is – lendülök bele a dologba hirtelen. - Mint egy kitűző vagy hasonló. Mindenkinek lenne egy a saját háza színeivel...
Itt azért észbe kapok és gyorsan elharapom a mondatot, hiszen ez már tényleg bunkóság részemről, elvégre ez a karkötő Bennek készült és ő talán szeretné, ha egyedi lenne, ahogy nyilván Kath is. Ráadásul, az ilyesmiben Corvus tuti nem lenne benne, hiszen ő már eleve elzárkózik a hasonló dolgoktól, lévén nem igazán csapatjátékos. Elhallgatok hát és csendben figyelem, ahogy a kocsi a kúria közelébe gördül, ahol már mindenki szorgalmasan ténykedik, én pedig felismerem Ben apját a grilleknél. Kissé szokatlan számomra így látni, hiszen eddig mindig elegánsan jelent meg, amikor hozzájuk mentünk.
- Nahát Ben, az ott apukád? - teszem fel kíváncsian a kérdést, amint a kocsi lassítani kezd.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon

Vissza az elejére Go down

A szörnyeteg lehellete - A tekergők a Morgan birtokon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-