Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 14:07
Colette Blackbourne



A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Ginny Weasley
 
Jacob Troops
 
Janette Troops
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39355 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Szörnyetegem visszatér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-09-17, 01:12

Messzire megyek. Ennek eredményeképp Nox mielőtt megszűnne létezni, kezeim között kergetem végig eleven önmaga minden sejtjén és a testében lezajló, utolsó első folyamatain.
Kikergetem belőle orrán száján, fülén és az összes testnyílásán át az emlékei ezüstösen derengő, fényes fátyolvetülményt. Össze mosódik hajának fehérjével és az alattunk lévő kád vizében elkeveredve, mintegy hatalmas merendőben dereng fel minden....
Élete állomásainak ezüstös mocsarában kéjelegve űzöm a vég felé. És ebből az egyre sűrűbb, mozdultainktól kocsonyássá dagasztott masszából polipkarokként ölel körül lényének egy különös kivetülése. Magába ránt, ösztönöz, és könyörög, olyannyira, hogy nem tudom kizárni, nem tudom vissza fogni és bevallom már nem is akarom magamat.
Általában jobban leköt a másik élménye, most azonban Nox odáig jutott, hogy felélessze a vágyat bennem a felzárkózásra.
Elengedem hát magamat, nem érzem már hol ér véget a tulajdon testem és nem érzem, hol kezdődik ő. Csak azt, hogy mozgatórugója vagyok az eseményeknek.
Hosszú, öntudatát elvesztett, élettelennek nevezhető pillanatai döbbentenek rá, hogy Nox átesett egy olyan állapotba, ami a dögevők kedvencévé tehetné. És ekkor újra körvonalazódnak, újra szétválnak a határok. És olyasmi történik, amit a pár száz évenkénti, egy alkalmas események listájára sorolhatnánk.
Míg az ő teste meghal, az enyémben, kitörő elevenség kél, s mikor belőlem távozik az élet, az övé újra tudatára és létezésére ébredhet. Ahogy eddig fölé hajoltam, most felemelkedem, mint egy gigász az elpusztított anyaföld fölül és testem íjként feszül kegyelemdöfésre. Arcomat katartikus transz üli meg és percekre messze kerülök mindentől. Elmémben világok csillagai hunynak ki és alakulnak újjá, tartva egy teljesen más léptékét az élet körforgásának.
Mindeközben, halott méhét kéken izzó melegség járhatja át, ahogy egész hosszában azt a gyönyörtől könnyező felforrt hasadékot is, mely nélkül most ez nem teljesedhetett volna ki. Kiválva Noxból, ezek a kéken izzó medúzatojásokhoz hasonló, gyöngyöző cseppek jutnak Fényoltóm fizikális valójára is, megfestve teste márványát, mintegy búcsúcédulájukként az eltávozott életnek.

Apránként a tudatom vissza talál bár az az igazság, hogy nem teljesen.
Kezeim Yora csípőjét tartják, nem a sarkamra ülve fel vagyok térdelve, egész testemben reszketek, a szívem olyan erővel dolgozik, hogy érzem az össze rándulásait, amik részben engemet is össze rántanak. Legalábbis a combjaim és hasfalam izmait mindenképp. Mintáim kékes izzásban táncolnak, a tér pedig tükör módjára repedt meg körülöttünk. Színes-szagos verítékben és mindenféle testnedvekben úszunk egy kádnyi emlékben, amiben kicsiny tojásaim kétségbe esetten kutatnak befogadóközeg után, mindhiába. És amint ez bennük is tudatosul, izzásuk csillapodik, bár ki nem húny és többet nem mozdulnak. Miért is tennék? Hiszen Yoraval képtelen vagyunk egyesülni.
Magamhoz vonom hölgyemet, mozdulataim kivételes bensőségességről árulkodnak, mintha most egészen másmilyen lenne, mint amit bárki megszokott tőlem. Yora arcának egyik felét a tenyerembe fogom, füléhez érintem az orrom hegyét tovább viszem a mozdulatot oda ahol megharaptam, és szememet lehúnyva megtisztogatom a sebet. Voltaképp épp úgy, ahogy egy állat is megtisztítana bármilyen sebet, de legalább hatásos.
A lábaim feladják és a sarkamra roskadok, homlokom Yora vállának koccan.

A következő pillanatban pedig már a baldahinos ágyban fekszünk. Fogalmam sincs milyen pózban, de nem is érdekel. Azt tudom hogy Yora köldöke az orrom előtt kap helyet, szóval valamiképp valószínűleg a medencéje, hasa köré gömbölyödtem...
Az utolsó gondolatom egy arra irányuló kérdés érzete, hogy... Yorának van köldöke....? Ez után se kép se hang...

Egy darabig biztosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-09-16, 23:39



Boldogság gyere haza







Csak mikor már porcelántestem verejtékben remeg, fogom fel igazán a múltat. Átérdékelődés zajlik bennem, egy olyan újszerű élmény befogadása, mely nem kiegészíti, hanem gyökeresen felülírja minden tapasztalatomat. Ez valami... Valami megfoghatatlan esztétikai minőség, valami sokkal magasabb szexuális színvonal, melyről akár csak álmodni mertem valaha, olyan, mely a legutolsó receptorsejtem is kifulladásig hajtja, átkerget a Halálon túlig majd vissza, csak hajt és hajt, én pedig önkívületemben fekszem, már-már kívülről szemlélődve gyönyörködöm magamban, a helyzetben, mindenben, mert ez a pillanattömb színtiszta gyönyör, semmi más.
Minden részem, elevenem megered, átadja magát Neki, szolgálja őt, s egyben engem, egyedül tudatom marad csak hű hozzám, de Ő sem bírja már, Ő is szabadul, fülemből folyó emlékekként távozik, ajkaimon adagokban csurog minden tartalom, minden eszmei fokozat amit valaha megéltem, mert most mindegy, most minden mindegy.
Kilátástalan a kéj.
És mégis, valahol még élek, valahol még emberként létezek, funkciók köszönnek vissza, eszembe jut hogy lélegzem, két pillanat közt dörömböl a koponyámon tulajdon szívverésem, sikít a mellkasom, s benne a kis vérzsák, kétségbeesetten menti magát, nem lát kiutat, talán már nem is keres, ereje teljében kíván végleg megállni, s a többi... Mind életre kelt, önálló, világát vesztett rész, mégis mind Én vagyok, a méhem, mely a múltért sírdogál, minden vérsejtem, mely soha nem volt hormonoktól ilyen tömény, minden léghólyagocskám, vágytól nevető szám, lángoló tekintetem, s végtagjaim, mely most Ő köré tekerednek, de nem mélyednek belé, ráolvadnak, tűzforró testén léteznek tovább, míg nem... míg nem hopp.
Innen nincs tovább. Tompa csend s fülzúgás. Ő kell hogy visszarántson. Másképp meghalunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-08-10, 01:38

Én megpróbáltam....
Önmagamhoz képest gyengéd vagyok, visszafogott és szelíd, halandók számára is befogadhatóvá degradálva önnön élményemet, ezzel is bőven megfeszítve a márványszín testet..
Tényleg igyekszem...viszont ezzel is csak újabb és újabb lefojtott szexuális indulatot gerjeszt bennem a helyzet.
Eljátszadozom vele, én tartom azt a könnyedebb tempót amit addig, legfeljebb helyzetünknek köszönhetően most valamivel mélyebbre érek...
Kínzom. Kitartom. Nem eresztem. Érzem hogy menne, kiteljesedne, de nem hagyom neki, ahogy belezsibbadni sem hagyom...

Egy rövid momentum, amikor csak egyszerűen mozdulok, és nincs más, csak a légzése, az én légzésem, a szívverésünk testünk hangjai, ahogy egymásnak feszülünk, kiszorítva a vizet újra és újra magunk közül.. egyre nagyobb szenvedéllyel. Ahogy ezerszeresen visszhangzik mindez elmém megannyi zugában, és ahogy rám tekint... megpecsételi a számomra elnyúlt pillanatát az aktusnak.
Enyhe ívbe engedem a hátát egészen lágyan. Tartom is és a víz is támaszul szolgál valamelyest. Aztán jön egy pillanat aminek a végén éppen meg tudom akadályozni, hogy idegrendszerem teljes voltában hozzá ne kapcsolódjon, ezt pedig azzal a bűntettel követem el, hogy kicsusszanok belőle és pár másodpercig kénytelen kelletlen el is eresztem. Halovány reszketés fut végig rajtam, csak úgy táncol a hasfalam, így önmagában is.
Érezhette, hogy bár túl közel kerültem egy pillanathoz, ez koránt sem az volt amire más gondolhatna.
Ez sokkal inkább szólt egy mára már kivitelezhetetlen vágynak, ami fajtám sajátos egyesülésének mélységei után sóvárog mérhetetlenül... És amit egyetlen halandóval sem ajánlatos kivitelezni, hacsak nem akarok instant idegrendszeri kiégést okozni az illetőnek...

Hamar magamra találok és Nox már a kád peremét markolhatja négykézláb... Én pedig.. ezúttal nem fogom vissza magamat, legalábbis ami a mentalitásomat illeti. Majd ráérek utána felmosni.
Azért, hogy az élmény meglegyen neki is, a hátára hajolok, a melleire simítom, nagy keskeny tenyeremet, munkára is fogva izmait. Azok a finom puha mellecskék... A hajába/nyakába inhalálok és bizony a csuklyás izmába mártom a fogaimat.
Szüntelen tartom ébren és többnyire épen az idegrendszerét és bár engedem a beteljesülést számára, bőségesen elnyújtom, nem pillanatokra, vagy pár percre... hanem úgy az aktus további részére. A mozdulataimból pedig ezúttal ténylegesen kiérezni egy ragadozó erejét és potenciálját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-08-08, 20:08



Boldogság gyere haza







Nem is tudom mihez hasonlíthatnám. Egyfelől eszeveszetten gyötör, s itt helyben, önként atomjaimra robbannék egy utolsó hangos nyögés közepette, másfelől a végtelenségig kergetném az érzést. Az érzést, mely olyan, mintha krémes, sikamlós folyadékban fürdenék, egészében érzi minden receptorom, minden idegsejtem, csontom s erem, nincs már az a hormon, mely ennyi kellemet elbírna, mintha csak a tiszta, fizikai ingerület pulzálna érfal és érfal, molekula és molekula között. Közel a túlhevülés, közel a vég, a katartikus megsemmisülés, valami mégis mindig vissza-visszaránt: Ő.
De a testem nem éri be ennyivel, belülről sikítva folytatást követel, egyre vadabb csípőmozgásokban tör ki, ki sem engedve magából a hosszúkás gyönyört, pedig már illatozó verejtéktől csillog, lihegve pulzál s miegymás. Két szemhéjam közt keresem tekintetét, enyém talán soha ilyen egyértelmű nem volt még. Még. Ennyit üzen csupán. Többet, most, azonnal. Ahol tudom, megérintem, de nem kapkodva, sokkal inkább ámulattal, szenvedélytől fűtve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-07-25, 00:41

A halandó lény, oly törékeny, oly változékony, olyan bájos. Vonz a születésük és az elmúlásuk élménye, ahogyan egyetlen egyszer mindkettőt átélik.
Az egyesülésekben, jómagamat nem a kiteljesedés nyűgöz már le, sokkal inkább a partnerben lejátszódó folyamatok, amíg a végjátékért "küzd". Sokszor annyira kétségbe esetten képesek kergetni, főleg mikor megérzik mindazt amit ígérek nekik egy egyesülés során...
Ritka, de kifejezetten átható, mikor minden ellenére, a másikban akad némi potenciális türelem. Még lényem adta élmények ellenére is. És hagyja magát, elveszni a folyamat összes fázisában.

Fenekébe bele, bele markolok, vagy épp az oldalán simítok végig, csípőm, farizmaim könnyed laza, ütemet diktálnak. Különös, jólesően borzongató és valahol roppant sikamlós élmény, amikor egész testedben, minden porcikáddal érzed, hogy újra és újra körül ölelnek, símogatnak azok a kedves vérrel telt rózsapúder színű, , hevült, ajkak és ahogy a tested minden pontját masszírozza a kellem határán megfeszített nedves, gyöngyöző izomrostokkal teli torkolat... A nyakába hajolok, arcomat az arcának döntöm oldalról. Légzésem és apránkénti jóleső néma zihálásaim ott gomolyognak a füle mellett.

Tejfölszőke tincseim ezúttal kiszabadultak mindig gondosan hátra rendezett vonulatukból. Egy pillanatnyi elhajolás és Nox arcában való gyönyörködés után puha de mély csókot követelek és ezzel együtt, meg is emelem Fényoltómat és vele együtt ülök a sarkamra. Épp csak addig, hogy hagyjam a súlyánál fogva csússzon rám, noha tartom a fenekénél. Ezzel együtt pedig energikusabb tempót kezdek diktálni.
A végjátékhoz egy szemernyivel sem közelebb engedve...
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-07-13, 11:53



Boldogság gyere haza







"Magában hordozza halálom, ezzel együtt kettőnkét, zsigereimben érzem a határt, mely halandó testem veszélyezteti, én mégis vígan táncolok rajta." De nem ez az egyetlen, amibe beletáncolom magam. Az eszköz, az érzékeny szerszám, mely jó darabig ajkaim között pihent, most méhszájamon keresztül, egész testemet simogatja. De nem, ennél több ez, egész lényünkben szeretkezünk, testem minden sejtje orgazmusért kiált, s meg is kapná... Kapná, egészen az utolsó pillanatig, míg újra és újra el nem nyomja valami lágy, tompa lüktetés, melybe porcelántestem időnként aléltan beleremeg. Tekintetem szabad, elodázott uralmam alól, bódultan vált szűk kémlelésről gondolati síkra, de minduntalan Ivor kellemes vonásai tárulnak elé. Olyan különös érzés, olyan más... S ez még inkább felértékeli az amúgy is katartikus élményt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-06-21, 19:11

Tekintetemet hagyom elveszni az acélszín szemekben, és minden túlfűtött indulat ellenére ott bujkál valami amit, többek közt vagy bensőségességnek, vagy figyelemnek neveznének. Egy összehangolt alélt táncot járunk, mindkettőnk örömére. Nem mintha bármelyikünk is fáradt lenne... egyenlőre.
Az egyesülés játszi könnyedséggel esik meg, bár semmiképpen nem nyomtalanul vagy észrevétlenül. Azért az igen furcsa lenne, még egy olyan bejáratott hölgyemény esetében is, mint a karjaimban tartott hófehér márvány tündér.
A kellem és minden inger elönt, egy laza pillanatra még a szemeimet is eufórikus állapot üli meg.
Szorosabbra fonom azt az ölelést, jókora tenyerem a tarkója alá simul, részben a nyakára is, megóvva a kád peremétől az érzékeny részeket. Másik kezem pedig a fenekére téved, bele bele marva a húsába. Tartom a laza tempót, én nem siettetek semmit. Cserébe Noxot a végtelenségbe kergetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-06-16, 20:47



Boldogság gyere haza







Katartikus kontraszt formálódik körölöttünk a tér minden atomja, s vibrál, búg, bizsereg, ahogy a feszültség nőttön nő; minél nagyobb a kellem, annál kockázatosabb, annál pusztítóbb. Magában hordozza halálom, ezzel együtt kettőnkét, zsigereimben érzem a határt, mely halandó testem veszélyezteti, én mégis vígan táncolok rajta. Külső szemmel árnyalatnyi különbségek ezek, két simítás közti csend, s azok századmásodpercei: mind-mind egy páratlan rendszer apró kellékei, melynek most részese vagyok, mely létezésével kényeztet, s pusztít el, ha túlhevül. Minden rezzenésnyi feszült figyelem egy-egy süvítő hullámként köszön vissza: mintha torkom s talpam közt játszana egy-egy pajkos istenség, mintha egész testem élni akarna egy állandósult orgazmusban, de mindig csak a majdnem, a mindjárt... Őrjítő. Vadító.
Elszakadok tőle, s hátravetem magam; a víz is mintha simogatna. Élvezem a jussom, pár perc néma passzivitás, míg tétlenül engedem, bármit is tegyen. Szükséges, de szervezetem egy leheletnyit sem pihen: minden sejtem mozgásban, melyet egy átható aura ingerel. Ivoré. Olyan éhes, olyan feszült, vad... Olyan lenyűgöző.
Mintha... Nem, nem mintha. Minden oldalamról, minden szögemből érzem őt, épp úgy mint önmagam, egy-egy lassú lélegzetvétel között változik csak a perspektíva. Különös érzés, bolondító, de az itt és most amúgy sem követel józan észt.
Felnézek, egyenest tekintetébe, alfelem közben lágyan táncol, bódultan imbolyog. Szó se róla, hogy elfáradt volna... Csak játszik. Csibészkedik. A túlvilági egyesülést hajkurássza. Egyre lelkesebben, egyre türelmetlenebbül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-05, 02:29

Miért?!

Ami miatt különösen érzékeny az egész, az az, hogy egész testemben érzem a legapróbb érintését is. Tisztán érzem mikor mit tesz anélkül hogy ezúttal képes legyek fókuszba fogni tekintetemmel.
Szívből örülök, hogy kifinomult lágy mozdulatokkal operál és az elején hagyott egy rövid "nyugalmi" időt. Érzem nyelvének minden mozdulatát, minden egyes puha nedves ízlelőbimbóitól dús felületét, ajkai játékát. Ujjai, körmei táncát... Minden inger végig terjed újra és újra, hullámokban, felvéve a ritmusát amiben ténykedik, az utolsó sejtemig átjár. Ez azonban akármennyire is érzékeny, és akármennyire is megmutatja egy másikfajta elgyengült állapotomat, ebben ott bujkál az erő is, nem a végére járatott és éppen csak visszatartott, nehezen kiszenvedett vég... Nem. Ezzel Nox a végtelenségig "kínozhatna" ha akarna. A végtelenségig képes lenne fokozódni, a csillapíthatatlan hódítótól egészen addig, amíg egy városnyi bordély után könyörgő ribanccá vedlenék aki él hal bármiért, mindent megtesz, csak megdugják. Számtalanszor és még annál is többször... És talán akkor.. talán akkor véget érne. Igaz a végjáték pár órába bele telne de le is csillapodnék és kiégetten omlanék az általam kiégetett testek halmára..
Nox ajkain, nyelvén, szájüregén, torkán és fogain át talán az egész koponyáját egy igen kellemes bizsergés töltheti ki, mintha az orgazmus az orrán át ingerelné... ha egy időben játszik ujjaival, a hasfalamon és nyúl épp magához, bizony az ő testén is végig mehet újra és újra egy kellemes lágy pulzálás. Igyekszem vissza fogni magamat, hogy ne süssem ki.. De igen nehezen megy.
Mikor elereszt, a levegőm bent reked, a hasfalam pedig szinte behorpad. Mintha magával vitt volna belőlem valamit. Pedig nem. Tekintetemre találhat ezúttal. Éhes... Borzasztóan éhes! Nem eresztem el.
Légzésem erőteljes, de nem fújtatok, a szívverésem azonban olyan erőteljes, hogy tisztán látszik ahogy egy egy dobbanásba bele remeg mellkasom süllyedése, emelkedése.
Vissza ereszkedem a kádba, és ahogy mintáim a vízhez érnek, mintha közvetítőként szolgálna és miközben Noxhoz lépdelek kiélvezve a látványát, hozzá eljuthat valami halovány ingerlő érzet, ami a víznek köszönhetően körül öleli és nem hagyja egy pillanatot sem nyugodni.
Nem torpanok meg, gördülékenyen, magától értetődően ereszkedem le hozzá, karolom át, simulok hozzá, hogy egészben érezzem a testét és ő is az enyémet. Egy pillanatra eresztem lazítok csak az ölelésen, épp csak amíg az állára csókolok, finoman bele harapok, fogaimmal arra késztetem felfelé nézzen, jobbommal lenyúlva pedig megadom az utat egy kimértebb de annál határozottabb mozdulatnak. Nem olyan brutál durván, de most ő is magában érezheti kibontakozni, amit én megélek. A szörnyű, hogy minden mellé tűéles lehet az elméje. Eleresztem az állát és egy kicsit húzom én is, laza, lassabb mozdulatokkal egyelőre csak így össze ölelkezve...
Had szokja egy kicsit. Előbb utóbb követelőzni fog... Ha szóra nem is fogja futni, testtel megteszi..

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-03, 01:57



Boldogság gyere haza







Mint mondtam volt, egy aprócska nyalintás, s az isteni szerszám máris dús ajkaim közt pihen. Pihen, hisz épp csak érintem, épp csak finoman tapintom nyelvem egészével. Semmi hirtelenség, semi vad dinamika: kifinomult, lágy mozdulatok sokasága, mindig más-más érzékeny pontra fókuszálva. A vak is látja, vagy ha nem, hát érzi miféle szenzitív tekintély ez; árnyalatnyi érintések, majd heves reakció, megfeszült test, mely oly gyönyörű, oly magasztos, hogy hiába a türelem, hiába minden, időnként én is gyengéden magam alá nyúlok - ha épp nem végletekig feszegetem határait azzal, hogy körmeimmel táncolok lüktető hasfalán.
De kár lenne ha most dőlne, avagy sülne el minden, így még egy aprócska puszi büszkesége tövébe, ismét megkeresem tekintetét, s fokozatosan felemelkedve, kecsesen hátravetem magam: épp úgy, s épp oda, ahol az imént széttárt karokkal élveztem ahogy lábiam közt tüskénkedik. Hát mi ez, ha nem felhívás a végső keringőre?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 03:18

Miért?!

Nox nem tudja a részleteket, de talán holnap, az egész után, némi megpihenés után, talán végre szót tudunk váltani értelmes hangon is. Én kifaggathatom, honnan szedte össze azt az alvó rémet, és mi történt a gyermekkel. A baklövés sem olyan egyértelmű, de ezt Nox szintén nem tudhatja. Ő mondhatni, csak a kész helyzetet látta. Ezen felül, Jade lénye megnyugvást hordoz. Amit egy magamfajta élőlény szakadatlanul keres valahol, de el biztosan nem ismerném.. Illetve valamelyest elismertem Jadenek, nem sokkal Nox betoppanása előtt. Azonban különösen súlytalanná vált kimondva. Ami ha úgy értelmezem, egyfajta elengedést, helyre kerülést jelent, egy általánosabb, átlagosabb hangulatba helyezi az egyéni tragédiákat, hiányokat, és hasonlókat. És talán ez így jó is. Egy könnyedebb megközelítést ad. Amitől bár semmi nem változik ami volt, mégis esélyesen oldódhatnak részletek.
Az egyik nő mellett épp olyan vagyok, mint bárki más, átlagos, egyszerű, puritán, olyasmi.. ami bár elérhetetlen, de réges régi vágyam. És ez ugyan a függetlenségemet feszegeti, még nem tudom eldönteni, hogy jó értelemben-e. A másik nő mellett pedig az vagyok aki mindig is voltam, halhatatlan félisten...
Azt azonban le kell szögeznem magam előtt is, totál felesleges egymás mellé állítani őket. Mindketten a maguk nemében, önmagukban csodálatosak lényem számára.

Igyekszem saját ingereimet, saját rendszeremet elzárni előle, és pusztán arra hivatkozni, amit az idő alatt szedhettem magamra tapasztalat gyanánt. És persze Fényoltóm minden kis rezdülésére figyelek és építkezem belőle, türelemmel, odaadással, akár egy templom oltáránál áldozat idején. Mígnem megszakítja a folyamatot és kiemel a vízből, fújtatok pár erőteljeset és ahogy össze ér a tekintetünk látszik rajtam, hogy egy kicsit másképp képzelem a folytatást, ám a mellkasomra tett kezek és az a hátratolás eléggé egyértelműsíti, hogy a partnerem még szán némi fűszert az egészbe.
Mikor megérint leheletnyit megfeszülnek a nyakamon az izmok és tekintetembe valóban egy olyasfajta kifejezés költözik, mint amikor röptében azt méri fel az ember, biztos jó kezekbe adom magamat? De Noxról beszélünk. És egy biccentéssel és egy mosollyal adózom előtte és adom be végül a derekamat.
Felteszem magamat laza terpesszel, nem sokkal magam mögött/mellett támaszkodom meg tenyereimen és tekintetemmel felfalom a nőt. Az első mozdulatai után választ kaphat rá, mire fel volt a bizonytalanság, ugyanis bár hang nem hagyja el a számat, látványosan eszméletlen érzékenyen érint a legkisebb inger is. Ez látszik a tartásomon, és az arcomon is. A szemkontaktust is minden bizonnyal nehezen fogom tudni tartani a továbbiakban... vagy leginkább sehogy...

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 02:53



Boldogság gyere haza







Nem ismerem a Jade nevű lányt, és nem is szeretném. Első, s egyben egyetlen benyomás elég volt hogy megállapítsam: túl egyszerű az én ízlésemnek. Ebből fakadóan tökéletesen értem, mi az, amit Ivor kedvel benne... Vagy mondjuk úgy, ami miatt nem hunyt szemet fölötte. És ami miatt ekkora baklövést követhetett el. Ha nem lennék így elkényelmesedve, most bizonyára lemondóan csóválnám a fejem... Milyen tekintélyromboló. S hogy számomra mit képvisel Szörnyetegem? Egy ajtót a mindenség felé. S ezzel ki is fejeztem, amit akartam. Talán annyival kiegészíteném: végre méltó ellenfél - amennyiben a helyzet úgy kívánja. Most úgy kívánta, kellő ostromnak kitéve ahhoz, hogy elmém epekedve várja a folytatást. Nyomorult egy életmód ez, mégis... Olyannyira megnyerő.
Elégedetten adom át magam a harapásnak, ejnye sóhaj távozik megfeszült torkomból, s ahogy lejjebb ér, egyre lejjebb, a kritikus ponthoz, ez egyre csak fokozódik. Halk nyögések közepette dörgölöm combjaim tüsténkedő buksijához, kellemes borzongás fut végig rajtam, ahogy borostája nedves bőrömet érinti. Hosszú percekig élvezem, itt-ott erőteljesebben felnyögve az élvezettől, majd gyengédem lenyúlok arcához, s állkapcsánál emelem ki a vízből, velem egy magasságba. Tekintetébe furakodok, mohó vágy vezérel, tenyeremet mellkasára helyezve tolom gyengéden a támlához, melynek háttal áll. Ujjaim legbecsesebb zónáját ingerlik, noha látok a tekintetében némi habozást.
- Nálam jó kezekben lesz. - megvárom míg kényelmesen felül a kád szélére, s csak aztán veszem kezembe a meredező csodát. Egy lágy nyalintás, s máris dús ajkaim között pihen, szigorúan tartva a szemkontaktust.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 02:00

Miért?!

Szörnyű, de harc után minden mindig jobban esett. Sajálatos, de csak így vagyok képes érezni a kontrasztot, csak így vagyok képes ízt adni az egyébként álomszerű semlegességnek és ürességnek. Régebben háborúkat vívtunk, önmagunkkal is. Mára azonban ez maradt csupán. Asszimilálódás egy alacsonyabb életformához. De ameddig olyan elmékkel találkozom, mint Nox, addig azt hiszem nincs miért aggódnom.
Jade.. képvisel egyfajta nyugalmat és egy olyasfajta rajongást és túlcsorduló szeretetet, amit ritkán látni. Bár bizonyos szempontból ő is épp olyan sérült, mint bármelyikünk, lehengerlő amit művel. Még ha néha roppant idegesítő, vagy fárasztó is... el kell ismernem... tetszik a lénye, úgy ahogy van. De tőle őt nem óhajtom bármibe is bele rántani... Sajnos ezt Nox megtette helyettem! De ez van. - Azt érzel irántam, amit csak akarsz. Lesz rá, egy elég hosszú életed. -
Ez a nő azonban, Nox, ő megint teljesen más, és épp annyira vonzz, ha nem még jobban. Jade mellett egyszerű és átlagosnak tűnhetek, ami valahol jól esik, mert nem kell gondolnom semmire, ami valaha voltam. Mellette beteljesül egyfajta beteljesülhetetlenség... Nox mellett azonban kétség kívül minden formámban önmagam lehetek.
Furcsa érzés bontakozik ki bennem, de legközelebb egyfajta vágyhoz áll. Belépek hozzá, hagyom magamat elmerülni és átsiklom hozzá, közvetlenül elé. Két oldalt támaszkodom meg a kád peremén, és ha már így felfedte a nyakát, boldogan harapok bele és éreztetem vele, hogy megzabálnám! De ezúttal sebet nem ejtek rajta. Eleresztem, végignézek rajta, mutatóujjam a köldökétől végig simít a szegycsontjáig. Egész testemben lüktetek. Apró fölényes vigyor jelenik meg az arcomon, majd ahogy jöttem, úgy merülök is alá, egy biztos célért. Jó időre pedig el is tűnök alant.

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 01:36



Boldogság gyere haza







Tény, hogy én magam nem egészen értem a kötelék mivoltát, mert bármennyire is szeretném, Ivort magát sem teljesen. No nem mintha ezen túl sok csodálkoznivaló volna. Egy ilyen kapocs azonban sok mindent közvetít, sok mindenre rávilágít, olyan dolgokra melyet magamról sem gondoltam volna. Vajon mindaz amit akarva, vagy akaratlanul láttat fogékonyságomnak köszönhető, vagy pusztán a mesterséges kapcsolat az, amiben áramolhat?Szeretném azt hinni, hogy tudatunk időnként tényleg egészében egyezik, s nincs test, ami ennek gátat szabjon. Lehetőségek millióit látom benne, sokkal, és még annál is többet, mint kezdetben képzeltem, s ez hol katarzissá lesz, hol penetráns pusztulássá. Így szép az Élet, nemde?
Nem. A gesztus viszont igen: a bizsergető, gyengéd érintés. Valahol hiányzott, de talán jobb így, megannyi feszültség után, levezetésképp. Nevetnivaló tényszerűségként fut át az agyamon: mindez azért volt, hogy a jelen kielégítőbb legyen. Elmosolyodok rajta.
- Tetszik, hogy bármikor kedvemre gyűlölhetlek. - sóhajtok, s teszek egy lépést előre. A kád peremén kecsesen szembefordulok vele, háttal lépek bele a kádba, majd guggolok le, átadva magam a gőzölgő víztömegnek - s persze az éber tekintetnek. A szemébe nézek, időközben kényelmesen elhelyezkedtem. Két karom a mögöttem lévő támlán, fejemet hosszú másodpercekig hátra döntöm. Szemhéjaim lecsukódnak, s mélyeket lélegzem. És még mindig nincs vége a napnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 01:13

Miért?!

Néhány dolgot akaratlanul tártam elé, nem teljesen tudva róla, mit is látott vagy érzett ki, de mivel számítok rá, hogy több infót kap a kelleténél, így lényegében, nem fog meglepni annyira, bármi is kerül szóba, vagy épp nem. Nem bánom most egyiket sem. Egy kicsit az a hatás volt, mint mikor a kullancs vissza öklendezi a túlcsorduló vért, azonban gondoskodtam róla, amit tudtam eltüntettem belőle, és fertőzést sem adtam tovább vagy vissza.
Igazán különös ez a kapcsolat. Minden szempontból. És ennek kifejezetten örülök. Ennek az iménti műveletnek, teljes önkontroll alatt, totálisan egyoldalúnak kellene lennie. Azonban most megmutatkozott, hogy újfent, nem minden úgy van, mint ahogy azt gondolom. De sebaj! Így vagyunk egyenlők! A mondatára elvigyorodom, de nem kommentálom.
Kivonul a fürdőbe, én pedig egy pillanatra megállok a fürdő ajtajában, ahogy a köntöse a földre hull és elidőzök a látványon. Úgy nézek rá, mint aki sosem akar pislogni.
A következő lépésem pedig az, hogy mögé lépek, magam is meztelen valómban, így hátulról a hajába fúrom az arcomat, felkarjain pedig behajlított ujjaim hátával simítok végig, könyökétől a válla felé.

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-04-01, 00:57



Boldogság gyere haza







Ha létezik fáradtság, s kimerültség ami ezen túlmutat, most az lesz úrrá rajtam. Tekintetem ennek ellenére éber, bár időnként átható tompaság leplezi. A legabszurdabb dolog ami történhet, az az lenne, ha most megcsókolna, így a következő pillanatban ez meg is történik, de nem a maga romantikus vonzatában, sokkal inkább sajátos csatornát nyitva emlékeknek, érzeteknek, melyek kettőnk között áramlanak, hol őt, hol engem kiegészítve. Elvégre erről szól kettőnk lénye, melyet az eskü szült.
A helyzet, amit teremtettünk, külső szemlélő számára egyenlő a megtestesült illogikátlanság egy különösen ízes példányával, mégis: számomra pontosan tiszta és érthető mi miből következett - ez hoz magával némi megkönnyebbülést. Noha közel sem annyit, mint amennyit a csók végeztével érzek. Annak ellenére is, hogy emlékeivel újabb gondolatok spóráit szórta el elmémben, olyanokét, melyekre belátható időn belül megoldást kell találnom, különben... Különben elképzelésem sincs mi lesz. Talán semmi. Talán minden.
- Brilliáns ötlet. Mi is lenne velem nélküled... - öltök gúnyos félmosolyt, belesürítve az imént történtek egy komikusabb élét - valami olyasmit, amin nevetni lehet. Békejobbját bár kajánul kacsintva elfogadom, megfogni nem fogom, peckesen hátat fordítok neki, s indulok meg a fürdőt a hálótól elválasztó boltív felé. Két gyors mozdulat, s a gőzölgő víz is zubogni kezd, monoton zajként kísérve ahogy lenge köntösöm a földre kerül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 23:58

Miért?!

Nézek rá hosszan, aztán valami kihalt semlegességgel lépek oda hozzá, kezeim zsebre csusszannak a mozdulat erejéig, és jobb lábamra helyezve súlypontomat másikat lazítom, így hajolok közel hozzá orromat az orrának érintem egy pillanatra, ezt követően pedig elkapom az ajkait. Nem különösebben mély a csók, ez most más célt szolgál. Voltaképp demonstrálom, milyen könnyedén, tudja egy hozzám hasonló lény elvenni, vagy pont belé költöztetni a dögvészt bárkibe is. Jelen esetben, remek érzékkel veszem el Noxtól az egész nyomasztó masszát, hogy anélkül tudjon tovább létezni, tiszta fejjel gondolkozni. Most szüksége lesz rá. Kapcsolódásunkban, láthat egy akaratlanul elé tárt képet. Egy képet, ahogy Mirazh nélkül a gyermek vázát szemlélem. Az üveg burán ami óvja, az arcom tükröződik, és egy kifejezetten különös kifejezés honol rajta. A kép mellé ami még társulhat, az leginkább egy minden tagomat megbénító érzés... De az egész csak egy villanás, és a hozzá tartozó világromboló dühnek is legfeljebb emléke marad meg, nem kifejezetten az érzés. És magyarázat is szorul az egészbe, egy nagyon rövid töredéknyi időre, Ivor saját emléke, össze mosódik azzal, amit lát. Épp így tükröződve áll egy másik üvegbúra előtt. A kép azonban kiszélesedik a pillanat hevében. Már nem Nox gyermekét nézi, hanem egy nyolc éves forma kislányt, egy akváriumszerűségben, amint csövek lógnak ki belőle a létező összes helyről, épp olyan szőke üstöke van mint Ivornak, a szemei is épp olyan fakó zöldek, orra és álla is hasonlatos, még a szeme alatti minta is egyezik, azonban van némi csorbája a képnek, mégpedig, hogy a gyermek a tartályban, a csöveken lógva, csupán derekáig van meg, mintha ketté tépték volna. A fakó zöld szempár azonban ami Ivorra néz, roppantul halott...
De az egész egy benyomásnyi villanás csupán és érzelmi nyomot sem hagy...
Kiszedek Fényoltómból mindent, ezzel valószínűleg egyfajta fáradtság fog eluralkodni rajta én pedig elszakadok ajkaitól.
- Menjünk fürdeni és mossuk le magunkról ezt a temérdek szennyet! - búgom neki mintegy részemről is kinyújtva a békejobbot. Bár azt nem mondom hozzá, hogy bármit feledjünk el.

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 23:38



Boldogság gyere haza







Ugyanazt a felismerést látom arcán, ami rajtam is úrrá lesz. Kínkeserves nevetés szakad ki belőlem ahogy körvonalazódik bennem tulajdon tévedésem, és minden, ami ebből következett. Persze eszem ágában sincs bocsánatot kérni, vagy bármit is beismerni, mondjuk úgy... Hatásos kis párharc volt ez.
Az erősködő tartás, amit rajtam lát sokkal inkább ösztönös, mint megkreált, noha egyikből fakad a másik, és fordítva. Ilyen ez a rutin. Énrajtam is úrrá lesz valami különös megkönnyebbülés ahogy arcomat kezei közé fogja. Kimondta hát, kimondta hogy a gyermekem... Fintort öltök, a végtelen keserűség fintorát. Úgy festek, mint aki jókora könnyzáporban tervez kitörni, a várt hatás azonban elmarad. Még mielőtt egyetlen apró csepp is kicsordulhatott volna, gyökereiben el lett nyomva - nem tudatom által, csupán a testem ilyen elvetemült mániákus. Mélyet pislogok, majd ismét a szemébe nézek, s ez annyit jelent: köszönöm. És noha még mindig nem tiszta miről is beszél pontosan, egyre világosabb a fenyegetés mikéntje. Ismét mintha egy tudaton osztoznánk, szinte hallom a végtelen elmúlást, amiből a lény táplálkozik. Összefüggések hada rohanja le az elmém, mélységeiben kezdem megérteni valaminek a természetét, melyről most már tudom: sokkal régebb óta jelen van, mint gondoltam. És sokkal közelebb az ébredése.
Aggasztó. Felettébb aggasztó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 22:55

Miért?!

A legszarabb, leggyengébb állapotomat is látta már. Részemről azzal minden tabu feloszlott, legfeljebb, van amit nem említek, mert nem tartom fontosnak, vagy aktuálisnak, vagy simán csak... nem kérdezte senki. Különös, hogy ő mégis tartáson erőlködik egy ilyen helyzetben. Elidőzik rajta a tekintetem, és mintha kiéreznék valamit, valami félre értést. Mivel sikerült értelmeznem a helyzetét, az indíttatását így már magam is teljesen lehiggadok, kiürülök és valami teljesen más jelenik meg bennem. Bár a mozdulatok, gesztusok tanultak, mint a legtöbb, kivételesen van alapjuk és tudom miről szólnak. Legalább részben.
Tenyerembe fogom az arcát, most egészen lágyan és magam felé fordítom. - Nox, a tisztelettétel, a gyermekednek szólt. - mondom halkan, aztán eleresztem, de továbbra is rá nézek. Ahogy lélegzem, a környezet, Nox hálója minden lélegzetvételemmel újjá épül. Újjá élül a váz.
- Az a valami pedig.. nem egy kreált élőlény mint én, de hasonló célt szolgál. Megtestesít valamit. Valamit, amit magába gyűjt és abból táplálkozik, azt terjeszti. Hasonlatos hozzám, de ő ősibb. Fájdalom és halálvágy pedig... mindenütt van.

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 22:38



Boldogság gyere haza







Utálatos, önző, a maga eszmei valójában mégis szépnek mondható vágyam ugyan viszonzásra lel, a helyzet valamiért visszanyomja az egészet oda, ahonnan jött. Érzékeny téma kerül terítékre, melyről bár nem szégyellek beszélni, és felbolygatása is mást okoz, mint szimpla fájdalmat, mégis belém hasít. Olyannyira, hogy egy pillanatra felszínre hozza mindazt a végtelennek tűnő kimerültséget, ami az elmúlt fél óra, ha nem kevesebb okozott.
A füstölő mély tisztelettétel... De ugyan miért tisztelne meg pont engem? Vagy értsem úgy, hogy a... jelenség, vagy minek is nevezzem, ami megszállta azt ott, melyről jobb nem beszélni, olyan szörnyű, hogy még Ivor maga is megalázkodik előtte? Nem, nem hiszem. És egyben őszintén remélem.
Különös, lemondó melankólia sejlik fel szemeimben, minden bizonnyal nem látott még így, se ő, se senki élő. Nem bánat ez, nem szomorúság, ez valami olyasmi, mint egy halott, tulajdon darabkáiból, önnön maga által rekreált lélek fájdalmas nyöszörgése egyazon emlék miatt, amiből mindez következett.
- Milyn szörnyűség lehet az, amiről még te is így beszélsz... De ki ő? Mi ő? És honnan ismered? Hogy került ide, pont ide? - félig tőle kérdezem, félig hangosan gondolkodok. Hangszínem inkább elgyötörten mélázik, mint kétségbeesetten fortyog, de berögzült tartásom minduntalan visszatuszakolja jogos helyére. Nem tervezem hogy Ivor megtörni lásson.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 22:20

Miért?!

Szemet forgatok a mondatára. Szó sincs róla, hogy nem esne jól, de félek, jelenleg nem szolgálna mást, mint hogy rajta vezetnék le mindent.. Fogalmam sincs ez mennyire lenne élvezhető bárkinek is, főleg, úgy hogy ha éhezem, egész bordélyokat hagyok hátra aléltan, eszméletlen, félholtan... Mindezt egyetlen személyre koncentrálva.. Lehet egy kicsit erős lenne. Nem mintha nem járna ki neki a hatalmas szája miatt!... Amiatt a gyönyörű szája miatt... Lehunyom a szememet, és legfeljebb csak akkor kaphat el bármiféle éhséget is ha nagyon szemfüles.
A váltás igen gyors, és nem túl átmenetes.
Olyan arcot vágok, mintha sértene a kijelentés, hogy gúnyolódom rajta! - A füstölő mély tisztelettétel! - közlöm szárazon kissé magam is ingerülten, és mintha bent maradt volna a levegőm a folytatásra, és túl gyorsan is hallgattam volna el. Őszintén az látszik rajtam, hogy személyes okom volt ezt tennem... Aztán megrázom magamat és témát is váltok gyorsan.
- Mmmm nem tudom. Nem mutatkozott be. Olyan mintha téli álmot aludna..de remélem még pár ezer évig kitolódik a téli álma! - mondom olyan arccal, amiből süt, én sem szívesen találnám szembe vele magamat. - Miatta bukkantam is. - utalok Nox aprócska ám annál jelentőségteljesebb titkára - Ő vezetett hozzá. Nem tudtam, hogy mit találok. - szusszantok, hát igen... az a rohadt kíváncsiság! - Úgy jellemezném mint egy délibábot. Mint egy elérhetetlen halálvágyat, mint a megtestesült fájdalmat... - mondom ki végül összegezve.

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 21:53



Boldogság gyere haza







- Pontosan ezt terveztem. De ha nem, hát nem. - vigyorgok a képébe nagyképű vállrántással. Mi is vezérelt? Talán a megalománia, hogy befolyással lehetek egy olyan élőlényre mint ő. Vagy talán a kíváncsiság. Az a fránya kíváncsiság... Megtapasztaltatta velem a végső fájdalom egy szeletét, hát mi gátolná, hogy az élvezetekkel is ugyanígy tegyen, vezérelje bármi? S talán egy ponton a kettő, és az összes többi összeér. Nem tudom, de bogarat ültetett belém. Furmányos kis ízeltlábút, méghozzá.
Értetlenül pislogok rá, ez talán önmagában is felér egy "mivan?" szócskával.
- Szóval azt mondod, megszállta... Mi? És minek a füstölő? Nem szeretném hogy gúnyt űzz belőle. - íriszemben a torz gyűlölet mellett türelmetlen aggodalom csillan, melyet bolond lennék tagadni. Pláne azelőtt az egyetlen személy előtt, aki válaszokkal szolgálhat problémámra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 21:41

Miért?!

Zavartan pislogok párat, de nem arra amit tesz, arra csak egy kihívó tekintettel ütöm félre a kezét, de nem durván, inkább mintha valami táncmozdulat lenne. Felvonom a szemöldökömet. - Ugye nem gondolod, hogy most küldtél padlóra, és mindezek után a farkamnál fogva akarsz talpra rántani? - nem ezt nem incselkedésnek szánom, ahhoz ez a mondat túl alpári. Beszivárog ugyan az agyamba, hogy szívesen látnám térdelni mindezek után magam előtt... De egy kicsit még kiszorítom ezt a tökéletesen abszurd sugallatot.
- Úgy érted, ott van a füstölő, amit mellette hagytam, tisztelegve előtte, vagy úgy érted, hogy érzed a jelenlétét annak ami megszállta? - Ez a mondat sok szempontból is roppant bizarr és ijesztő. Elvégre, mi a franc vezetne egy olyan élőlényt mint én, hogy bármi halott dolog előtt tiszteletét tegye, illetve, maga a tény, hogy bármi is csigaházának használhatja azt a héjat, amit oly nagy műgonddal rejtett el..

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 21:23



Boldogság gyere haza







Talán egy pillanatra kicsírázik bennem a kétely, hogy mindeddig hazugságban éltem Szörnyetegemmel kapcsolatban, de minő megkönnyebbülés: színpadias pofára esése - mind átvitt, mind fizikai értelemben - megkoronázza korábban elhangzott szavaim. Gúnyos mosolyt ültök, pipiskedve tartom magam, mint aki azt várja, hogy megdicsérjék. Helyette fortyogó pillantást kapok csupán, de ez is megteszi, sőt.
Átadom magam a pillanatnak, ahogy ismét egynek érzem magunkat: olyan más, olyan kellemes, ez hiányzott csupán meggyötört testemnek, hogy homlokon csókolja a túlvilági gyógyulás. Jólesően sóhajtok, s közben már ízlelgetem az idegen tónust, melyet mintha mindig is értettem volna, mégis feltűnik szokatlan hangzása. S míg ő kifejezéstelenséget ölt, addig én kacér bódultságot. Végigsimítok karján, lábujjhegyre állok, hogy tekintetünk majd' egyvonalban legyen. Micsoda idilli romantika abban gyönyörködni, aki pár perce meg a bőrödet tépte a húsodról. Hiába, a szenvedély nem ismer határokat...
- Akárhogy is, valami megváltozott. Érzem ahogy mellé lépek, ahogy ránézek. Ott van valami, ami eddig nem. De tegyük félre... Az esküt, a halált, a sérelmeket. Örülök, hogy visszatértél. - s lám, ahogy szemeibe nézek, kecses kacsóim már legbecsesebb tájékát cirógatják.
De most is mint mindig, a végletekig önző szándék vezérel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér 2018-03-31, 20:58

Miért?!

Végig nézem a műveletét, nem igazán hat meg. Sőt mintha némi undorral vegyes lenézés is társulna a mimikámba, egy méla unalom mellé. Annyira nem hat meg a mozdulata, hogy kedvem támad faképnél hagyni. Sőt!
- Véreztesd ki magadat nyugodtan, majd össze szedlek miután vissza jöttem. -azzal illannék is el. Magammal tépve a teret és magam után hagyva egy haldoklót, minden bűntudat vagy fájdalom nélkül. És hopp egy pillanatra el is tűnök. És valóban megtörténik a kép, ami fentebb fejben megjelent bennem. De csak egyetlen pillanatra. A pillanat után úgy zuhanok hanyatt Nox hálójának padlójára, hogy egészen kis híja van, hogy az emeletet nem szakítom le. A téren egy olyan hullám söpör végig, mint mikor a Minisztériumból távoztam és amit magam után hagytam. Egyetlen személy marad sértetlen: A vérző karú Nox. Az Eskü nem engedett elmenni. És most úgy fekszem hanyatt a megrogyott padlószerkezetben, mint akit mélységesen leigáztak. És épp úgy huny ki vérem izzása és hűlök meg egész testemben, mint az izzó acél amit hűtővízbe mártottak.
Felkelek, leporolgatom magamat, majd Noxhoz lépek és a karjára fogok, úgy, hogy a hóna alatti eret elszorítsam. Bár megremeg a kezem, ami arra utal, nem sokon múlik, hogy tőből letépjem a karját... Egy szó nélkül teszem a dolgomat, enyhén gépiesen. A tévedés beismerése...
Mintáimon apró fényjáték szalad végig tenyerem bőre a bőréhez olvad, Nox pedig velem együtt lélegzik, jóval nagyobbakat, mint amihez hozzá szokhatott. A szíve duplákat ver, a teste pedig egy szemvillanás alatt regenerálódik. Különös bizsergető érzést hordozva végig egész testében. Az én felemet mélyen elzártam. Nem vágyom rá, hogy újra földhöz legyek vágva.
Eleresztem. Kifejezéstelenül nézek rá, majd elhagyja a számat a saját nyelvemen egy irodalmian kicsipkézett káromkodás. Az össze kapcsolódás miatt, olyan érzése lehet, mintha rég elveszett és halott anyanyelvén szólna hozzá valaki. Bensőséges, és ősi jelentéstartalma ellenére is.
Az utolsó mondatára amit az orrom alá dörgöl, komolyan nézek a szemébe, és továbbra is a saját nyelvemen szólok hozzá. Dallamos, lágy és a füstölők gomolygását idézi a hangzása. Értheti.
- Azt ne mond, hogy gúnyolódásnak gondoltad, hogy ott hagytam a nyomomat.-

[You must be registered and logged in to see this link.] ◊Messzire mentél!◊

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Szörnyetegem visszatér

Vissza az elejére Go down

Szörnyetegem visszatér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» -= Visszatérőknek! =-
» Hazukage birtok
» Egy visszatérő lélek, Mr. Jóképű istenség ellen.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-