Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Régi ismerősök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Régi ismerősök 2018-03-19, 15:51

First topic message reminder :

XXX
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-25, 22:17



Mad & Perselus






Piton hallgatja, egyik másik mondat után grimaszol, de jelenleg, így lassan 72 óra után kezd szétesni.
- Minden vágyam volt ez a cím. Konfettit és virágcsokrot nem kapok? - mormogja szarkazmustól csöpögve.
Nagyon szeretné ha mihamarabb eltakarodhatna, a medik után... Az minden bizonnyal jól fog jönni.
Az utolsókra még halkan valamivel megkönnyebbülten hozzá biggyeszti.
- Azért ne kürtöld szét, had tartsam a rólam alkotott képüket. Legalább ameddig elolvassák a jelentést. - Mielőtt Mad feloldaná a csendvarázst még gyorsan közbe szúrja, tán az eddigi legértékelhetőbb mondatát.
- Mad... Ugye... - némi néma fulladás - Ugye tudunk beszélni, munka után? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-25, 09:41






Mad & Perselus

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha nagyon megkérdőjelezné, amit Perselus mond, akkor nem lőtt volna hangszigetelő bűbájt, hanem egyszerűen kiszedi a férfiból, mert tud néhány trükköt, ami van olyan jó, mint egy frissen főzött, erős, Veritas-szérum. De Mad, ahogy ez lenni szokott, bizalmat szavaz a férfinek, és mivel a jelentésben semmi sincs, sokkal inkább kíváncsibb arra, mi történt valójában, és mi az, amit nem mondott el.
És ahogy hallgatja a történetet, nincs oka arra, hogy kételkedjen. Pitonnak nincs pálcája, ami sajnos a varázsvilágban kifejezetten védtelenné teszi, majdnem annyira, mint egy újszülöttet. Amikor pedig meghallja, hogy nem a kollégája verte péppé a férfit, akkor megjelenik benne egy enyhe felháborodás, ami miatt nem tüntették el a sebeit, és nem rendeltek mellé egy mediket. Pedig ide hallani, ahogy Perselusnak sípol a tüdeje.
- Valóban? - fonja össze maga előtt a karjait a romantikus résznél. - Ezek szerint van még mit tanulnod ezen a téren. - morogja miközben kifejezetten élvezi a helyzetet valahogy, és a következő mondatra el is mosolyodik.
- Látod? Perselus Piton lett ezennel hivatalosan is az évtized legveszélyesebb mágusa. A szüleim is megmondták, hogy rendes barátokat sose tudok összeszedni. - csóválja meg a fejét. - De cserébe enyém a megtiszteltetés. - hagyja fent féloldalt apró mosolyát, amivel a férfit nézi, majd lassan bólint a szavaira, minden bizonnyal így történt. Amikor azonban rá terelődik a szó, már nem érzi magát ennyire komfortosan, és kissé idegesen fészkelődik, a tekintetét leveszi a férfiról, nagyjából a mondatok feléig.
- Az én megfigyelésemet minden esetre egész jól végezted. - böki még oda a végére, majd mélyet sóhajt, és kioldja kezeit, leengedi őket az asztalra, felnéz a férfira, majd az előtte levő köteg papírra, kinyitja a jelentést, és körmölni kezd a pennával.
- Nincs benned semmi veszélyes, Perselus Piton. Csak a makacsságod és az érzéketlenséged, de ezek úgy vélem, fejleszthető képességek. Szerzek neked egy gyógyítót, aztán ha nagyon kötekednek, akkor házi őrizetbe kerülsz. Általam. - fel sem nézi, miközben a pennával írja a dolgokat, a végén pedig ismét pálca kerül a kezébe, amivel feloldja a csendvarázst, és Piton láncai is engednek a szorításból.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-24, 20:36



Mad & Perselus






Felhorkant nevetés gyanánt, vagy prüszköl, ki tudja a kettő közül mégis melyik lehetne közelebb ahhoz amit Mad reakciójára, mondatára kiprésel magából.
Elismeréssel biccent rá az elhangzó szavakra, de az az elismerés csak úgy csöpög.
Csak az után szólal meg azonban, hogy Mad ellőtte azt a hangszigetelő bűbájt.
- Jött egy összetettebb megrendelés és mivel úgysem tudtam aludni, gondoltam kitöltöm az időt némi kísérletezéssel. - közli szenvtelenül egyszerűen, de őszintén.
- És a helyzet komikuma, hogy nem a kollégád verte cipóra a fejemet és repesztette meg a bordámat, hanem azok akik az este betörtek. Pár jól irányzott átok... meg tudod... huss és pöcc... -  bár úgy tűnhet, hogy Perselus Madeleine-nel is a bolondját járatja. A tekintetében ott ül, hogy bizony akármennyire is szürreális az történt amit mond. Csupán láthatóan borzasztóan unja, hogy még Mad is megkérdőjelezi.
- Kedves, hogy ezt feltételezed, de ennyire sajnos nem vagyok romantikus. De majd felírom legközelebbre. - céloz arra, hogy a Maddel való találkozás miatt verette volna össze magát.
- Mint azt az a kedves mondatocska is prezentálja; gyanús viselkedést folytatok és közveszélyes vagyok. Pálca nélkül is! - érezhető, hogy a helyzet Perselust olyannyira mélységesen felháborítja, hogy már dühöngeni sincs rajta energiája. Sőt már már humorosnak találja lassan.
- A csapdába bele lökött egy átok igen egyszerűen. A bolt megrongálódott részén elpusztult bájitalok miatt pedig a varázslatok lenyomatait nem lehetett azonosítani... Így maradtam én. Megint. - végtelenül megalázónak találja a szituációt.
- Téged meg... - vesz egy fájó mély levegőt ami be is nyilal és el is akad a szava - Szóval a Minisztérium előtt pedig nem megfigyelést végzek, csupán szerettem volna kivárni, hogy.. feloldj. És hogy bizonyosságot nyerj, igen lenne még mit mondanom... és kérdeznem. - csendesebbre veszi a hangját és sötét szemeit a nőre függeszti.
- Lehet, hogy nem vagyok mai darab, de azért annyira nem koptam még el, hogy ennyire nyilvánvalóan... végezzek megfigyelést..!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-24, 15:48

A mondat csak úgy elsuhan a füle mellett, és úgy válaszol rá, hogy fel sem néz a jegyzetekből, a hangja pedig kifejezetten hidegen cseng, de érezhető benne ugyanaz a furcsa hangsúly, ami Pitonéban is, bár ez a nőnél inkább valamiféle cinizmus és szarkazmus kettőse.
- Szerencse, hogy nem hagyatkozok olyan emberek ítéletére, akik nem találnak jobb módszert a másikkal való kapcsolatfelvételre, minthogy bajba kerüljenek, majd szétveressék magukat egy aurorral egy kihallgatóban. - a végén pedig felnéz a férfire, kifejezetten hideg tekintettel, de nem bírja sokáig, annyira abszurd ez a látvány, hogy Mad elneveti magát. A szája elé kapja a kezét, majd a másikkal egyszerűen becsapja az aktát, végül hátradől a székében és beletúr dús, vöröses-barna hajába.
- Áruld el nekem Perselus, mégis mi a francot keresel Te itt, és mit akarsz tőlem? - közben pálcás kezével hanyag mozdulatot tesz, amivel hangszigeteli a szobát.
- És Te is tudod, hogy szimplán azért nem hoztak volna be, mert egy rablótámadás áldozata lettél. -és van valami kifejezetten furcsa a helyzetben, meg a nőben is, aki kifejezetten elemében érzi magát ebben a helyzetben és közegben, és hirtelen annyiféle érzelem tódult rá, és olvasta az aktát, és látja maga előtt a férfit, és egyszerűen annyi mindent nem ért, hogy úgy érzi, van ideje egy hosszabb beszélgetésre. És válaszokat szeretne.
- Mivel kísérleteztél a munkahelyeden? - kérdezi, bár van egy gondolata,hogy Perselus otthonával kapcsolatos, de e persze puszta spekuláció, amire nem ad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-24, 11:44



Mad & Perselus






Perselus nagyon lassan, óvatosan és kissé nehezen veszi a levegőt. Most hogy megülte a kis helységet a csend, hallani hogy halkan sípol a tüdeje. Amint a fickó kiment, letöröl minden kifejezést az arcáról és pár pillanatra lehunyja a szemeit. Aztán mikor felnéz, ízlelgeti mivel is kezdje. Érzékeli a végtelen ignorálást és valami elbaszott gondolat nyomán ép szemöldöke felszalad, arcára pedig egy alattomos vigyor árnyéka kúszik.
Igyekszik nem flegmatikus hangsúlyt megütni, de sajnos túl ideges, hogy simán csak halk és udvarias legyen. Egy pár perc után megszólal.
- Mad... Ha még mindig azt az öt mondatot olvasod, kételkedni kezdek a képességeidben. - nem a nőn kellene levezetnie a feszültségét és főleg nem kéne provokálnia, de egyszerűen kijött belőle.
Megpróbál sóhajtani, és most Perselus tényleg szarul fest. Nem az állaga miatt, hanem mert pont úgy néz ki, mint akinek az is rohadtmindegy lenne, ha most bevinnék a dementorokhoz és megkapná a dementorcsókot.
A jelentésen egyébként valóban csak a betörés megközelítőleges időpontja, ami nevezetesen 03:30-04:00 órára van datálva, illetve, hogy a helyszínen felfordulást találtak, és Pitont, benne ragadva egy riasztó-csapda bűbájába.
A vádlott vallomása pont alatt pedig annyi olvasható, hogy Perselus Piton állítása szerint, az éjszaka egy kísérlet miatt, valóban az üzlet laborjában éjszakázott. A vádlott állítása szerint négyen törtek az üzletbe a jelölt időben és pálca híján nem tehetett ellenük semmit. Arra, hogy mit keresett a csapdában annyit felelt csak, hogy baleset volt.

Ezen kívül gyanús viselkedést folytat.... És itt olvasható az az ominózus mondat is.

Piton azonban nem szól többet. A vallomáshoz nincs mit hozzá fűznie, amit pedig Madeleine-nek mondani akar, azt nem itt akarja mondani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-24, 08:19

A kihallgató teljesen ismerős neki, amikor kérették, tudta, hova fog menni, csak azt nem, kihez. Az ódon karosszékek nagyon kedvező hatással vannak rá mindig, valahogy szereti ezt a szobát. Amikor azonban belépve Perselust pillantja meg, és nem a legjobb állapotban, akkor az egyik szemöldöke felszalad, de kívül csak ennyi látszik rajta. Ami belül történik az az érzelmek egészen széles skálája a bosszúságtól, a dühön keresztül, az aggodalmon át az enyhe, ironikus örömig.
Csendben, szó nélkül hallgatja a rövid eszmecserét, és amint az említett kollegája távozik, lassú, mégis kifejezetten kecses mozdulatokkal sétál az asztalhoz. Hallja, ahogy becsapódik mögötte az ajtó, de nem zavartatja magát. Nem veszi fel a beszólást, hiába érezte az élt, hozzá van szokva ahhoz, hogy itt bizonyos emberek bizonyos dolgok miatt kikezdik a másikat. De Mad ebbe nem áll bele. Ha megtenné, akkor tulajdonképpen nem lenne elég jó abban, amit csinál, és most se hívták volna be. Hiába van valami közte meg a férfi között, ha nem lenne jó a szakmájában, nem szóltak volna neki. De félre tudja tenni az érzelmeit, és ez kifejezetten hasznos. Főleg most.
Odalép az asztalhoz, kihúzza a karosszéket, majd helyet foglal benne, és az akták fölé néz. És nem szól egy néma kukkot sem, de még csak rá sem néz az előtte ülő férfira, mintha az jelen sem lenne, és ő csupán egy adag aktát jött volna átolvasni. Hogy ez mennyiben a szokásos technikája, és mennyiben személyeskedés a férfival szemben, és mennyire csak terepszemle és ismeretszerzés, az nagyon jó kérdés, de a nő mozdulataiból és jelenlétéből nem derül ki. Annyi azonban bizonyos, hogy nem sieti el a dolgokat. Végigolvassa az ügy leiratát, meg a kihallgatási jegyzőkönyv hanyag vázlatpontjait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-23, 17:07



Mad & Perselus






Mikor Madeleine belép, egyetlen polírozott felületű fa asztal és két régi karosszék fogadja. Az ajtóval szembe néző székben ott ül Perselus, székének karfájából láncok bújnak elő és nem hagyják, hogy Perselus megmoccanjon. De az igazság az, hogy nem is nagyon akar moccanni. Hátra van dőlve, az álla felszegve, hanyagul félre billentve szája sarkában szenvtelen kissé gőgös mosolyféle, az arcán egyébként leplezett düh. Egyébként a szája sarkában még más is akad, nevezetesen egy igen határozott vércsík és zúzódás, némiképp fel is van dagadva. Valaki Istenesen arcon mosta, és még szemöldökére is kijutott. Sötét szemei pedig kissé dühödten merednek az aurorra aki előtte áll és igazából tehetetlenül és eredménytelenül igyekszik minél inkább provokálni, hogy Perselus mondjon valamit.
-...Mégis mit...?! - Piton azonban a szavába vág.
- Mindent elmondtam. Melyik részét nem fogta fel? - és Madeleine ekkor bukkan fel.
- Áhh! Eastwick! Jó hogy jön, kezd nagyon elegem lenni ebből az alakból. De talán magának dalolni fog! - van némi keresetlen él abban a szócskában Mad kollégájától, de ezt követően felegyenesedik és tulajdonképpen távozik.
Ketten maradnak, meg egy vaskos aktával, meg egy friss ropogós jelentéssel.
Miszerint, valaki az éjszaka betört Rounmond üzletébe, ahol Perselus is dolgozik, csak hogy a helyszínen nem találtak mást, csak Perselust. Ezen kívül a jelentés alján ott díszeleg egy olyan mondat is, miszerint, "Megfigyelést végez a Mágiaügyi Minisztérium előtt."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-23, 15:18

Hó.
Szél.
Eső.
Fagy.
Napok telnek, hosszú sorban el, és a nő minden egyes alkalommal elsiklik az esetleges jelenlevő alak mellett, másik irányba fordul az utcán, és átnéz rajta. Nem érdekli. Nem akarja érdekelni. Annak ellenére, hogy a legutóbbi találkozásukkor visszasietett ernyőért, hogy a férfi ne ázzon el, most egyszerűen, hagyja. Hideg burkot von a szíve köré, és már a munkatársai is alig mernek hozzászólni. Reggeltől estig bent van, és szabad idejében az esetleges roxforti diákok névsorát böngészi, fakutációs papírokat néz át, gyakornoki névsorokat, hogy tudja, kivel fog többet összefutni. Nincs jól, ez érezhető, de igyekszik a megszokott, régi énjét felvenni. Amin persze sokat ront hogy minden második nap valami megjelenik az ajtajában, de ő annyira nem akarja, hogy ez az egész felzaklassa, hogy arra sem veszi a fáradtságot, hogy elűzze. Pár kollégája meg-megkérdezi, hogy ne kergessék-e el, de ilyenkor Mad csak legyint, hogy arra sem érdemes. Magának se akarja bevallani, hogy ha nem kezd bele semmibe Perselussal, akkor nem fog neki fájni. Ami meg a halált illeti - az általában nem választott. Míg, ha valaki csak úgy eltűnne.. És Mad asztalán ott hever egy régi akta is, amit végül egy ideges mozdulattal vág be a legalsó fiókjába, és nekivág, hogy azt a hatalmas irathalmot eltüntesse, amikor valaki bejön a szobájába. Megáll a toll a kezében, felszalad egyik szemöldöke, de nincs mit tenni. Ha menni kell, hát menni kell. Nem szól semmit, szemmel elküldi a küldöncöt, az apró hivatalnokot, majd megrázza magát, miközben feláll és ahogy kisétál, leakasztja a rövidített talár felsőjét a fogasról. Megigazítja magán, és teljesen feketében, mint valami végzet asszonya, magassarkú cipőben, könnyedén végigsétál a folyosón, de nem csap zajt, nem kopog a cipője. Megáll a kihallgató előtt, majd lenyomja a kilincset, és benyit az említett terembe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-08-23, 15:07



Mad & Perselus






Folytatja a munkáját délutánonként pedig a pakolást, rendrakást, éjszakánként pedig a sétákat.
Sikerül megértenie, hogy Mad számára, ott siklott el minden, mikor kimondta, hogy a védelme érdekében, ő inkább eltűnik, semmint őt is bajba, esetleg életveszélybe keverje.
És sikerült kikövetkeztetnie is, hogy valami igencsak félre siklott annak idején, ő pedig alaposan bele tenyerelt, ha Mad ennyire nem tudta tartani magát.
És bár bizonyos pontokon, csak nőtt rajta a feszültség és a nyomás, többek között az ügyben, hogy a Testvériségnek nem adott akkor és ott konkrét választ és égetően jó lett volna beszélnie valakivel erről, akiről tudja, hogy megbízhat benne, és nem Dumbledore.
Vagyis a Testvériség akármikor újra rárepülhet, és saját korlátozott lénye miatt az első alkalmat elsiklatta, mikor Madnek ezt ki akarta volna fejteni.
Arról nem is beszélve, hogy voltaképp mi minden szakadna a nyakába egy igenleges válasszal a Testvériség felé...
Dumbledore egy darab zsarnokkal szemben, áldozatok árán, de sikerre vihetett volna, és bizonyos szempontból sikerre is vitte a terveit, és ő töretlenül állt mellette, és kész lett volna a cél érdekében mindent megtenni.
Itt és most azonban... sokkal nagyobb és szervezettebb minden. Nem érzi elégnek magát ehhez, megkockáztatható, hogy még fél is, többek között, amiatt is, mert sem a Roxfortra, sőt még a tulajdon pálcájára sem számíthat védelem gyanánt.
Sokadrészt pedig... Mad felpiszkálta a kíváncsiságát. Mégis mi a fene történt? És mégis mit vár tőle? Ha feldobja a talpát, vagy megölik ugyanúgy... elveszti...
Így aztán úgy egy bő hét után, Mad felfigyelhet rá, hogy a Minisztérium bejáratával szemben, minden második napon ott várja egy sötét alak.
Hóban.
Szélben.
Fagyban.
Esőben.
Ki tudja mennyi idő után végül, Madeleinet az aktái között egy fiatal gyakornok találja meg, reszketeg hangon.
- Ms. Eastwick! A kihallgató szobában várják.. most! - többet azonban nem közöl, hanem eliszkol a dolgára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-07-19, 23:04

A kérdésre, miszerint mi is bűzlik a lány körül? Nos... túl sok minden. Pillanatra elgondolkodott kifürkészhetetlen ábrázata köszön vissza. És ad az egésznek egy pillanatnyi néma csöndet.
- Az apja olyan térségek beépítése ellen vállalt aktivista szerepet, melyek némelyike az olasz varázsló társadalmat is érintette. Bár ezt valószínűleg tudtán kívül tette. - tart egy rövid szünetet - Accipiter azt állítja, nem látta mi történt az édesapjával és hamvasztás volt. És rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy az apjának balesete volt... Nyilván... így is lehet nevezni a történteket. - szórakozottan kezd el "origamizni" a szalvétával.
- Ezen felül minden hivatalos iratot az esettel kapcsolatban eltüntettek. Amit tudok, azt Accipicer néha túlontúl hangos gondolataiból illetve a McGalagonynál pihenő aktából szedtem össze. - végül össze foglalja a lényeget.
- Accipicer meséiben rengeteg buktató van az apja balesetét illetően, kezdve azzal, hogy odahaza volt épp a kérdéses időben, és folytatva azzal, hogy látja a thestralokat, holott elvileg nem kellene. - az origamiból lassan egy béka bontakozik ki. Aminek igen érdekes szimbólumrendszere van, mind negatív mind pozitív értelemben is.
Bár rejtély, hogy szándékos-e a választás, vagy véletlen.
- Az a megérzésem, hogy Accipiter sokkal súlyosabb dolgokat látott mint kellett volna. - közben komoly tekintettel néz Mad-re.
- Megkockáztatom, hogy az apját megölték, mert túlbuzgó volt egy bizonyos ügyben őt pedig egyszerűen el akarták tüntetni a süllyesztőben... Amihez remek eszköz lehet egy szadista nevelő egy Isten háta mögötti koszos menhelyen. - össze préseli ajkait és sötét árnyék borul a tekintetére. Mikor pedig megszólal hangja hidegvérrel van telve, halk és kimért. Nem a nőnek szól.
- Nem a mi feladatunk felgöngyölíteni az ügyet, hiszen az olasz hatóságok magasról tettek rá és minden bizonnyal siralom lenne bármit elő ásni. De mindenkinek jót tenne, ha ez a Mrs. Giselle messze kerülne Accipitertől. - továbbra is, rühelli ha szabotálják azt amibe energiát fektet, márpedig az a némber nagyon is szabotálj és ezt igen nehezen viseli az egója és az, hogy mindig mindent hírhedten befejez amit elkezdett. És nem utolsó sorban, marhára le akarja zárni ezt az egészet. Persze mélységes megvetés van benne, az egésszel kapcsolatban, hogy mekkora söpredékek ezek a mugli mamut vállalatok, és ezzel párhuzamosan felhőtlen káröröm, hogy ha valóban gyilkosságról van szó, akkor bizony az az egész céget bedöntheti, aminek a harcát már Accipiterre bízná. Ő csupán elindítja az úton, hogy a lány megvívhassa a csatáját. Egyebet nem tesz, ő személy szerint nem is tudna.
- De... mindent majd a maga idejében. - Mad pedig valóban távozóra is fogja. Ezzel egy időben ő is feláll.
- Örülök, hogy eljöttél. És akkor ..háromkor. - a mondat immár emelkedettebb hangulatban, oldottabban hagyja el a száját. - Bocsásd meg, hogy elvitték a téma végét a kölykök, de már régóta húzódik az egész... - a továbbiakat azonban vissza nyeli, mert rá kell döbbennie, amit eddig intézett bármikor is az ügyükben, mint kizárólagosan hivatalos szóváltások és adatok halmaza volt, Mc Galagonnyal leginkább a problémák kezelését vitathatja meg, vagy hasonlót, Maddel pedig jelenleg egy kicsit közvetlenebb véleményét osztotta meg ami roppant... furcsa érzést hagyott maga után.
Végül csak biccent egyet. Igazából fogalma sincs mit mondjon még. Nem az érdemtelenség miatt, hanem mert még úgy kikívánkozna pár dolog, de előbb meg kéne emésztenie ezt a mostani találkozást is, szóval inkább csöndben marad.
- Háromkor. És nagyon szívesen. - igaz, hogy egyszer már megerősítette, de most duplázott egyet. Mad távoztával pedig maga is, fizet, majd angolosan távozik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-07-02, 17:47

És mivel a meggondolom igazából már egy igen, így nincs is más dolga, mint elkönyvelni magában, hogy lesz egy útja a férfihez. Csak arra az apró udvariasságra kell figyelnie, hogy ne nyomoztassa le Perselust, hanem kérdezze meg, hol találkozzanak, vagy azt, hol is van pontosan a lakása. Pedig igazán nem lenne nehéz megtalálnia, de az tolakodás lenne. És Perselus kifejezetten nem szokta szeretni, ha valaki tolakodó.
Szeret szemezni a férfival, mert állja a tekintetét, és ez valahol mindig kellemes időtöltés a nőnek. A kihallgató szobákban nem sok olyan van, aki állja a tekintetét.. bár azok olyan tekintetek is.. a férfi szavaira minden esetre biccent egy aprót, ha csak szólnia kell, vagy említést tennie, az igazán semeddig nem tart. Az újabb szavakra azonban már a kezét kapja a szája elé, hogy nevetését elfojtsa Piton védekező, tiltakozó reakciójára. Mad nem is tudja, miért könnyebb ez a hideg, érzelemmentes, távolságtartó álca, és miért nem hagyja, hogy mások is meglássák, igenis vannak érzelmei. Nem olyan sok, és nem olyan mély és heves, de valamennyi azért neki is van. És jól áll neki - mint minden embernek. De most nem csóválja a fejét, csak hallgatja a férfi szavait és aprókat biccentget rá, majd a szemöldöke is megemelkedik.
- Mégis mi? Egy mugli származék, rossz családi környezettel, sok balhéval. Ennyi nem elég? - néz kétkedve, majd csak figyeli a másikat, lopva az órára pillantva, majd ismét vissza arra a cinkos arckifejezésre. És amint szavai könnyedségére erős meglepettség a válasz elutasítást nélkül, érzi, hogy itt az idő, és elégedetten mosolyodik el, majd egy könnyed mozdulattal áll fel a fotel-székből, és onnan néz le a férfira. Közben gyorsan átgondolta magában, mikor is szeretné látni megint, illetve mennyi dolga van. A hétvége, mint olyan, nem mindig létezik a számára, sajnos, és ez most is így van. De az utolsó munkanap után tényleg jól esne egy kis kivonulás.
- Szombaton még lesz egy tárgyalásom. Háromkor várlak a szemben lévő utca sarkán. Addig is.. vigyázz magadra, Perselus. Jó volt látni, és élvezni a társaságod. Köszönöm a teát. - dob be egy kedves mosolyt, meg egy sokat sejtető szemvillanást, aztán egy finom biccentés után könnyed macskaléptekkel távozik, ahogy jött, és nem, nem néz vissza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-06-22, 12:45

A mondatra, szemöldöke megemelkedése, orrcimpái pillanatnyi tágulása és egy rövid határozott szusszantás, mint mikor az ember "némán nevet" tanuskodnak róla, hogy igen el tudja képzelni a nőt porronggyal a kezében és nem óhajtja megcáfolni a kijelentést. - Meggondolom. - végülis nem bánja, hogy kitalálták a gondolatát.
Állja a tekintetet a mosolytól sem riad meg. - Elég, ha Kingsleynek említést teszel. - mint néhai rend tag talán értékelni fogja, ha felhívják a figyelmét, hogy az újoncokat ne lökjék a szakadékba, vagy ha mégis, legalább adjanak nekik mászó felszerelést. Hátha. Egy próbát megért.
- Túlzásokba ne essünk. - jegyzi meg egyszerűen arra mikor Mad a szívét említi.
- Csupán túl sok energia van már bele fektetve Accipiter-be, és nem szeretem, ha szabotálják a munkámat. - teszi hozzá kelletlenül és csak hogy nyomatékosítsa, továbbra sem kedveli általánosságban a kölyköket, jól ismert, apró, feszes, szemét mosolya is megjelenik a szája szélén.
- A neve Gina Accipiter. McGalagonynál van egy kisebb akta róla. - eltűnődve néz a nőre - És nem mellékesen valami szörnyen bűzlik a lány körül. - megcsóbálja a fejét. Már a puszta gondolatába bele fárad, mennyire is bűzlenek dolgok Gina körül. Megdörgöli az orrnyergét. Mad az árát említi a szívességnek. Cinkosan kifejezés költözik a szemeibe.
- Természetesen nem gondoltam, hogy ingyen.. -
Azonban mikor a nő kitér az árra, egy pillanatra megüli a meglepettség. Olyannyira hogy egy pillanatig még a szava is elakad.
- Holnap, munka után, vagy hétvégén? - teszi fel végül a kérdést, egyéb jóváhagyás nélkül. Számára ez felért vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-06-19, 18:32

Nem tudja hova tenni ezt a jelenséget, ami előtte van, de ahogy figyeli, mintha egy picit belelátna. Talán csak azért, mert ez valahol szakmai ártalom, hiszen a kihallgatásokon és kikérdezéseken nagyon sok múlik az apró rezdüléseken, nem lehet mindenkivel Veritas serum-ot itatni, meg nem is feltétlenül legális. De egy-egy elejtett mondat, amit az ember egy-egy szemvillanásból vagy mikromimikai mozdulatból leszed, néha csodákra képes. Az meg, hogy a nő valamelyest ismeri a vén hollót, ismét segít a dolgokon. Minden esetre ahogy kémleli a másik arcát, és furcsa mód élvezi a társaságát, és azt veszi észre, hogy a másik is egész kellemesen érzi magát, elkezd azon agyalni, mi is lehet az, ami zavarja a férfit.
- Nem vetem meg a kétkezű munkát. És az a hír járja, hogy a porrongy is jól áll a kezemben. - mintha a kimondatlan kérdést válaszolná meg, és elhessegetné Perselus maradék aggályát is. Mad nem akarja, hogy kényelmetlenül érezze magát az, akinek segítséget ajánlott fel, mert akkor igaziból csak rosszabbat tett, és ha nem is mond semmit, sokkal kevesebbet árt és nagyobb jót tesz.
A diákokról való eszmecserét, meg gondolatokat kifejezetten feszült figyelemmel hallgatja, és egy ideig várja, pontosabban úgy gondolja, hogy az iskolán belül kellene dolgokat tennie, de amikor rájön, hogy tulajdonképpen a Minisztériumban kéne valamit zsonglőrködnie, akkor, bár végig nagy komolyan hallgatta a férfit, egy apró, ravasz, vadállatias mosoly kúszik a szájára, szemeit is finoman lehunyja, és kissé hátrébb dől, majd egyik lábát keresztbe teszi a másikon, és ismét a férfira nézve, halk, már-már doromboló hangon szólal meg.
- Ez igazán kedves tőled Perselus.. hogy ennyi mindent kinézel belőlem.. de jelenleg sem Kingsley, sem maga a miniszter nem vagyok. - finoman oldalra dönti a fejét, mint aki azon gondolkozik, hogyan is gondolt arra Perselus, hogy ezt mind meg tudja tenni.
- Széles skálát írtál le, és jó látni, hogy foglalkozol a diákjaiddal. Ilyenkor látom, hogy van szíved. Nézd.. - sóhajt egy aprót. - ..likvidálni egy embert, vagy egy-két aktát elkeverni még nem főben járó bűn, és nem is lehetetlen. De nem tudom, legális úton meddig jutok. Szükségem van a lány nevére is. Ami pedig az árat illeti.. - a nő szemeiben játékos, ragadozói fény csillan, ahogy az utolsó félmondatot ejti ki. Na nem arról van szó, hogy nem tenne szívességeket olyanoknak, akikkel jóban van, vagy esetleg egykori iskolatársáról van szó, de Mad nem ostoba. Érzi, hogy van itt egy helyzet, amit könnyedén meg lehetne lovagolni, és nem áll szándékában kihagyni a lehetőséget.
- Legyen vacsora. Nálad. Előtte segítek leporolni egy-két dolgot. Jól esne egy mágia-mentes este. - veti be ártatlan pillantását, és játékos félmosolyát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-06-17, 14:41

Egy élmény lesz mugli tömegközlekedéssel haza jutnia. Azért a büszkesége ott van, így hogy pálcáját vették a hoppanálásra nincs sok esély. Kérni meg nem fogja, de valószínűleg, ha felajánlanák is vissza utasítaná. Benne is benne van valahol az a "köszönöm, de felnőtt férfi vagyok. Meg tudom oldani dolog". Annyira részeg meg nem szeretne lenni a mai nap folyamán, hogy pálca nélkül mégis megtanulja hirtelen! Így marad a metró meg a busz. A kóbor grimbusz közelébe sem szeretne kerülni. Elismeri, hogy bár roppant hatékony, szörnyen megalázó egyáltalán létezni is azon a járművön!
Na nem mintha annyira sietne. Egyenlőre ezek csak távoli gondolatok.
Mad jókedve rádöbbenti, hogy maga is kellemesnek találja a hangulatot, annak ellenére is hogy a "poénjai" nagy részében önmagát figurázza ki... Nem , álmában sem adna igazat Potteréknek, hogy mégis csak remek bohóc válna belőle. De Mad előtt nem zavartatja magát, ami szintén megdöbbenti valahol mélyen.
Néz a nőre csendesen, elgondolkozva. Voltaképp szívesen átinvitálná, hogy együtt ganajozzák ki a lakást, mint annak idején a serlegeket... Bár leginkább csak poros mint koszos vagy rendetlen Perselus szállása. De az legalább nagyon! Viszont nem akarja, hogy a  nő elkényelmesedettnek tartsa. Hiszen pálcával lényegesen egyszerűbb mindent elintézni. Így voltaképp lógva hagyja a gondolatot.
- Van két diák, akikre szeretném, ha időnként ránéznél. Az egyik Jacob Troops. Különösen jó érzéke van a bájitalokhoz, bár végül az auror szakot választotta. - megjelenik egy kesernyés mégis büszke kifejezés a fején.
- Bár bizonyára ismered a Troops családot, és bízom a fiú képességeiben, mégis arra szeretnélek kérni, hogy ha el tudod intézni, ne kifejezetten a milleniumon történtekre állítsátok őket, hanem az ezredfordulót kísérő földrengésre!- elhallgat és ismét halkabbra veszi a hangját.
- Van egy olyan érzésem, hogy kicsit összetettebb a képlet mint amilyennek tűnik. És lehet, hogy a földrengés ügyével, jobban járnak. - azonban ennél több szót nem ejt a fiúról és a sejtéseiről. Cserébe mély levegőt vesz és kissé megfáradt ábrázat költözik az arcára. Mint akinek kissé elege van a következő témából.
- A másik diák egy obskurálás határáról vissza rántott lány. Rengeteg gond van vele. Már sikerült elintéznem még millenium előtt, hogy ne abba a mugli nevelőintézetbe kerüljön vissza nyaranta. - azt a két szót úgy ejti ki mintha valami nagyon undorító dolgot ízlelt volna. - A Godric's Hollow-i árvaház vette magához végül, viszont igen sokat lendítene, ha nem kellene többet találkoznia a mugli felügyelőjével.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-06-02, 17:18

Kifejezetten meglepi, hogy nála ennyire cserben hagyja a kis képessége, és nem igen néz bele a fejébe. Tudja, hogy Pitonnak megvannak a maga módszerei, és ha tudná, hogy rajta ezeket egyáltalán nem alkalmazza, talán el is érzékenyülne. Amikor megkapja, hogy a szerénység nem áll jól neki, köpni-nyelni nem tud hirtelen, és ez a furcsa zavartság ki is ül az arcára, egy enyhe pír keretében. Aztán elkapja tekintetét és megköszörüli a torkát.
A titokzatosabb beszélgetésre persze hallgatja a férfi szavait, és lassan bólint, jelezve, hogy igen, olvasta a vallomást, meg tudja, mi van benne.
- Igen, ezt olvastam. Minden esetre nem a legjobb a helyzet.. - húzza a száját, aztán látva a férfi arcán a furcsa grimaszt, meg hallva a szavait kissé felszaladnak a szemöldökei, de sejtelmes félmosollyal. - Sosem hittem, hogy ilyen dolgokat fogok hallani tőled. - és a megjegyzés furcsa, mert ki sem mondta a férfi, de valahogy teljes mértékben lerí róla. Nevetve dől hátra, majd csak figyeli a férfit, és mintha kissé mélyebben nézne a szemeibe, és amikor ez viszonzásra kerül, és még ki is mondja a szavakat, akkor egy pillanatra teljesen elvész a férfi tekintetében. Az az átható tekintet egy kissé megragadja, és a szavak után, meg a zavartság.. a pillanat hosszúra nyúlik, majd egy zavart félmosoly keretében túr bele a hajába, és igazít egy tincset a füle mögé. A megjegyzésre azonban kifejezetten felnevet, a szája elé kapva a kezét.
- Perselus! Azért ez már tényleg sok! - neveti el magát, majd finoman megcsóválja a fejét. - Nem fogom sose ezt mondani. Egyébként.. - vonja meg finoman ívelt vállait.
- A nyaram még szabad, nem megyek vissza az erődbe egyből, úgyhogy igen, maradok még. - helyezkedik el kényelmesen a székben, kissé oldalra döntött fejjel, miközben csak nézi volt iskolatársát, és még mindig ez az önironikus megjegyzés jár a fejében, és nem igen tudja hova tenni ezt az egész jelenséget, ami Perselus Pitonnak neveztetik. És egy kissé meg is látszik róla, hogy mennyire hihetetlennek találja a férfit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-06-01, 23:57

Általában remekül tudja szelektálni a gondolatait és bravúrosan fegyelmezettek és kontrolláltak a mozdulatai, mimikája. És remekül rá tud érezni, kiben, mikor mi zajlik, önnön álláspontját cserébe mindig meg tudta őrizni saját magának, saját magában, ha csak épp a helyzet úgy nem kívánta, hogy kifejezze, kifejtse véleményét, meglátását.
Madnél valahogy azonban a megérzései gyakran cserben hagyják. Noha nem is szándékozna bele mászni a nő fejébe. Túlzásnak tartaná, indokolatlannak és valahol úgy érzi, Madeleine-nek jár az a tisztelet, hogy Perselus nem él semmiféle előnnyel a nővel szemben. Hiszen a viszonyulásuk egymáshoz nem erről szól... Tovább tereli a gondolatot, hogy feltegye magának a kérdést; Voltaképp miről is szól?
- A szerénység sosem állt jól! - közli szenvtelenül arra, hogy Mad annyira nem jó, vagy fontos pont, hogy lecsapjanak rá. Nem mintha a leleplezők figyelmét kívánná a nőnek! Aztán lefiggyed a kifejezés a fejéről mikor meghallja a halkabbra vett mondatokat és komolyan néz a nőre.
Közelebb hajol.
- Ha engem kérdezel, bár a vallomásba is bele került, mindaz ami a háttérben szerveződik nem fog megállni annál amit a Milleniumon produkáltak. A földrengéshez nem volt köze a Testvériségnek, de már eleve az, hogy elnevezték magukat, és az hogy az ezredfordulón, meglépték amit megléptek, nekem nem igazán azt vetíti előre, hogy fel fognak hagyni a rendszer szétfeszítésével. - hallgat egy rövidet. - Arra viszont kíváncsi leszek, hogy a Minisztérium a béke mellé áll, vagy hadat üzen nekik... - különös kifejezés ül Perselus arcára. Mint aki alapvetően és minden megélt szenny ellenére... elégedett lenne a helyzettel. Még úgy is, hogy nem tud minden részletet. Vissza hátra dől.
- Az iskola mindig is kiváló erődként funkcionált mikor a szükség úgy hozta. Őszintén szólva örülök, hogy inkább ott vagy és nem a Minisztériumban... - elhallgat és kíváncsian néz Mad zöld szemeibe. - Bár gondolom a nyarat nem pihenéssel fogod tölteni és az iskolára való felkészüléssel, hanem maradsz még. - akár kérdés is lehetett volna, de így jött ki. Az hogy nem baj, hogy ott van ahol van némi zavart hoz Perselus arcára, meg egy átható sötét tekintetet amit Maden felejt, hogy azonban mi zajlik le a kobonyájában... az rejtély marad. - Örülök, hogy itt vagy. - erősíti meg végül, bár hangja elgondolkozott, maga számára is meg kellett emésztenie a kimondott mondatot, de kétségtelen, örül a viszont találkozónak.
- A diákokkal kapcsolatban meg... - sóhajt egyet. Egy jó nagyot. - Ha valamelyik nem merne megszólalni, vagy motyogna, nyugodtan szólítsd fel azzal, hogy "Olyan hangosan beszéljen, mint mikor Piton professzor urat szidja"! - mindezt faarccal tökéletesen gúnyos öniróniával átitatva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-28, 15:23

Perselus Tobias Piton jelen esetben fején találta a szöget, és teljes mértékben igaza van. Mad kifejezetten örült ennek a napnak, főleg egy ilyen unalmas, hosszú, őrült munkanap után, és szinte suhant ide. Ez mind Perselusnak, mind a puszta ténynek is betudható, hogy egy kellemes teázás vár rá, egy kellemes csevegés, és semmi kötöttség, valakivel, akit egyébként bír. ÉS ezt elrontani sosem valami jó, vagy kellemes dolog, és Mad ezekre érzékeny. Mármint olyan értelemben, hogy ha elront valamit, ami ilyen jó alapvetően, akkor nagyon rosszul tudja magát érezni. Ezt hamar ellensúlyozza a férfi reakciója, aki mindezek ellenére láthatóan élvezi a nő társaságát, nem hagyta faképnél, nem állt fel és mondta, hogy sajnos távoznia kell, sőt, még érdeklődik is. Ez egészen pozitív visszajelzés a nő számára, ami miatt ismét lelkes és könnyed tud lenni. A felvetésre összeráncolja íves szemöldökét, és enyhén félredönti a fejét.
- Nem rossz gondolat. - aztán zavart félmosoly suhan át arcán, és le is süti a tekintetét. - De ehhez főleg nem engem küldtek volna, ennyire nem vagyok jó. - játékosan villannak meg szemei, mintha egy ragadozó lenne, ahogy felnéz a férfira.
- Vagy el akarnak tenni láb alól, hogy eltűnjek, vagy félre akarnak állítani, mert zavarom az ittenieket. - még a hangját is lehalkítja, egészen sejtelmesen, közelebb is hajol Pitonhoz, végül kacsint egyet és halk nevetéssel hátradől.
- Akárhogy is, nem hiszem, hogy nagyon a toppon vagyunk. Van egy pár dolog, amivel nem tudunk egyről a kettőre jutni, és innen nézve nem baj, hogy itt vagyok. Mármint.. nem itt, hanem az iskolában.. meg itt is. - hagyja végül is ott az enyhén félreérthető részt, amit először kijavít, de úgy van vele, hogy itt is jól érzi magát. Az meg kérdés, mennyire fog tudni figyelni az iskolában ezekre a dolgokra. Szavai után pedig kérdőn néz fel Pitonra, mintha ki nem mondott kérdésre várna választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-27, 18:02

Egyszer talán majd szót ejtenek róla. És végre elfelejtheti mindenki
Perselusnak pedig az az érzése támad, Mad reakciójából ítélve, miszerint nem akarja elrontani és kifejezetten örült ennek a találkozónak, hogy a nő várta ezt a délutánt! Ez pedig valahol felettébb zavarba ejtő számára, főleg, hogy kedves és derűs jelzőkkel illette. Nos ha Madet az optimizmussal rég vádolták, akkor bizony Perselusnál ugyanez elmondható ezen jelzők nyomán!
Hallgatja komoly arccal a nőt, érdekli is amit mond. Hiszen az Azkabanban ücsörgés nem ad betekintést a háttérbe, vagy abba a Minisztérium hol tart a probléma megoldását illetően.
- És ha óvintézkedés? Tudtommal.. - megköszörüli a torkát - a leleplezés-kísérlete óta több minisztériumi dolgozó is eltűnt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-26, 13:00

A legfurcsább Lilyben, hogy tulajdonképpen nem zavart sose sok vizet. Mármint, nem volt köztük semmi Pitonnal, és a házasság, a gyerek, majd a Nagyúr megjelenése, és Lily halála sem változtatott ezen egy pillanatig sem. Lily Evans nem több, mint egy vágy, egy álomkép, ami már rég tovatűnt, és mégis itt lappang, mint egy Mumus, vagy egy kopogószellem. De talán nem is ő van itt, csak valami emlékkép, amibe jó kapaszkodni, de még jobb lenne elhessegetni. Mindenki érdekében. Pitonnak se tenne rosszat, ha tudna továbblépni, nyitni, és tisztább lappal indítani az élet nevű játékban. Mad pedig szívesen asszisztál ehhez, mert fontos neki annyira a férfi. Van valami közös bennük, ami túlmutat azokon a néha borzalmas tanéveken, és ami ennyi év távlatából is képes lelkesíteni őt.
Talán pont ez a kapcsolati szál az, ami nem engedi, hogy csak úgy továbblépjen a dolgon, és hagyja, hogy elússzon az egész. Ezért veszi fel, és veszi egy kissé a szívére. Ha bárki másról lenne szó, csak megrázná magát, megemelné a poharát, hogy ilyen az élet, bontsunk vitorlát, de érzi, hogy ez megint valami érzékenyebb pont. És, bár kifejezetten kegyetlen és szenvtelen külsőt tud mutatni, vannak érzései, meg nőből van, így egyfajta empátia is jellemzi, és tudja magát kellemetlenül, rosszul, tehetetlenül érezni, és most valahogy ezek az érzések keverednek. Észre sem veszi, mennyire meglepi ezzel a férfit, ám ahogy látja, hogy emeli a kezét, enyhén összerezzen, a szavakra azonban valami furcsa, különös, hálás mosoly jelenik meg szája szegletében. Főleg az utolsó szó miatt, és egyfajta meglepettség ül ki az arcára. Perselus azt mondja, hogy "kérlek"?
És hallgat. Ahogy Piton is elhallgat, beáll a csend, ami most valahogy teljesen más, mint eddig volt. Mindketten meglepetten, és kissé értetlenül ülnek és néznek a másikra, egyfajta várakozással, és ettől egészen elmélyül ez a csend. Mad, ahogy érzi magán a vizslató tekintetet, zavarba jön, enyhe pír jelenik meg arcán, és elkapja a pillantását. Pedig nem szokása. Zavartan somolyog, és egy kissé megrázza a fejét.
- Nem mondom, hogy rosszul végzem a munkám, de tény, hogy sose küldtek terepre. Nem tudom, hogy azért, mert nem tartottak alkalmasnak rá, vagy azért, mert én nem jártam ki magamnak eléggé. A vallatónkon és a tárgyalótermeken kívül nem sokat láttam a Minisztériumból és a Központból. Egy tanári állás itt - tulajdonképpen felfelé buktatás. És ez nem a tárgynak szól. - teszi hozzá gyorsan, nehogy úgy érezze a férfi, hogy a tárgyat minősíti ezzel a megjegyzéssel, mert nem. Ez egy ilyen rendszer. Aztán a hangja mintha kissé kedélyesebbre váltana.
- Persze lehet, hogy csak beképzelem. Váratlanul jött az egész. De igaz, hogy van egy kis mozgás odafent, és nem mindenki kedvel. Sem engem, sem a módszereimet. Mostanában több aktatologatást kaptam, mint konkrét ügyet. - érződik rajta, hogy nem akar nagyon nagy következtetéseket levonni, de lehet, hogy egy kicsit pihenőpályára akarják tenni, vagy parkoltatni. Kinézi a vezetőségből, bár tény, hogy nagy botránya sose volt, csak kisebb csetepaték, összetűzések. Ahogy a munkán gondolkozik, a zavara is megszűnik, szinte azonnal, és csak a kellemes jó érzés van meg benne, hogy a másik számára sem közömbös, legalább érdeklődik iránta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-26, 11:50

Lily Evans úgy tűnik nem tud nyomtalanul eltűnni pedig lassan de biztosan mindenkinek jobb lenne, ha felszívódna az árnyéka is!
Ami egykor mozgató rugó és inspiráció volt, egy fájdalmas ám annál tisztább pont volt, az mostanra egy üszkös seb csupán, amit gondosan letakartak és hagyták ahogy volt.
Perselus valahányszor jobban érzi magát, önmagához képest ez a seb fájni kezd és megkérdőjelezi, van-e joga ilyesmihez?
Nem feltétlen égett ki ennek nyomán, de igen közel áll hozzá. Mad valami rejtélyes módon az a személy aki ha pillanatra is de újra felpiszkálta ezt, és valahol nagyon mélyen moccant is valami, hogy az a seb ki legyen takarítva és végre össze tudjon hegedni. Ha másért nem is, hogy a legközelebbi teázásra már ne boruljon egy lassan húsz éve halott személy szemfedője.
Amikor meghallja Mad magyarázkodását, néz rá egy hosszú meglepett pillanatig. Azt hitte le fog pattanni a nőről. De mivel nem így lett, megköszörüli a torkát és megálljt mutatva tartja fel kezét Mad felé.
- Madeline! Lassabban! Nyugodj meg... kérlek! - biggyeszti hozzá az utolsót még - Az, hogy a jövőm bizonytalan és ennek a tárgynak a felvétele nem jött el... - kelletlenül vállat von - és hogy ez hogy érint engem, az az én saram. A te kedved nem kell, hogy elvegye. Vállaltam dolgokat, most viselnem kell a következményét, még ha nem is tetszik. - hallgat egy hosszabbat, nem látni mi jár a fejében csak nézi Madet vizslatva.
- Miért akarna a Miniszterium megszabadulni tőled? - van... valami megfoghatatlan együttérzés?... aggódás? a hangjában, de lehet csak Mad felől érzett ki valamit. A többire egyenlőre nem reagál, pedig jó pár mondat szöget ütött a fejébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-25, 12:11

Sejtelmesen mosolyog a férfi szavaira, afféle kihívó "valóban?" kifejezéssel, és a szemei úgy csillognak, mint egy igazi ragadozóé. Leteszi az immáron üres teáscsészét, és kissé félredöntött fejjel figyeli a hollót, ahogy előtte ücsörög, és mesél. És igaziból fogalma sincs, miért van itt, mit érez, vagy mit akar ettől az egésztől. Ahogy nézi a férfit, valami különös nosztalgia vesz erőt rajta, és akarva-akaratlanul beúszik lelki szemei elé egy griffendéles diáklány, aki nem ő maga, hanem egy közös ismerősük. Furcsa, hogy ő sem tudja teljesen kiverni Lily gondolatát a fejéből, és valahol mélyen meg akarná kérdezni, mi van most a férfiban, de nem az a fajta, aki nagyon érzelgős lenne, vagy elmondaná, mit gondol, vagy mi van benne. Éppen ezért hagyja is a mélyben a kérdéskört, és nem hozza feljebb, egy kicsivel sem. Jól elvan az ott. A kimondatlan kérdések egyébként is érdekes, izgalmas, feszült atmoszférát teremtenek, ami néha kifejezetten inspiráló is tud lenni. Hangulatossá teszi a könnyed teázást. És a vészjósló felhők csak gyűlnek, ahogy Mad hátradől a székben, vagy fotelben, vagy min is ülnek tulajdonképpen. Figyeli a férfi minden apró izommozdulatát, az arcát, minden rezdülését, és keserű félmosoly jelenik meg a szája szélén.
- Optimizmus? Ezzel is régen vádoltak. - apró sóhajjal veszi le a tekintetét a férfiről, és kezdi el az asztalt, meg a rajta levő csészét szuggerálni, mintha ez bármit is segíthetne. Végighallgatja a férfi szavait, és mérhetetlen kettősség telepszik rá, ahogy hallja a szavakat, a szüneteket és a súlyokat. Érzi, hogy valahol Piton örül ennek az egésznek, érzi, hogy tényleg gratulál - de érzi mellette a fájdalmat is, ami úgy csapott le rá, mint egy halálos ítélet. Hiszen mindketten tudják, hogy a férfinek ez volt az álma mindig is.
- Nézd Perselus.. sajnálom. Elhiheted, hogy nem én akartam, és nem rajtam múlt. Abban se vagyok biztos, hogy nem csak a Minisztérium akar tőlem megszabadulni. - vált a hangja kissé keserűvé, majd csak a fejét ingatja, és belenéz a férfi szemeibe.
- Nem akartam elrontani ezt az alkalmat, ne haragudj. Borzalmas vagyok abban, hogy régi kedves ismerősökkel újra kezdjek, vagy folytassak valamit. Jobb társaságba is botolhattál volna. - érezhetően bántja a dolog valahol, mert kifejezetten örült, amikor meglátta a férfit, talán maga sem tudja miért, és tessék. Egy tökéletes, kellemes délutánt rontott el, mert felhozott valamit, amit nem kellett volna. - Pedig olyan szép volt ez a nap, és téged is rég láttalak ilyen derűsnek. Örültem, hogy kevesebb viharfelhő tornyosul feletted. - érzékenyül el egy kissé, de tényleg csak egy picit, és a mosolya is finomabbá, melegebbé válik, ahogy a hangjában is érződik egy enyhe dorombolás. Semmi szerelmes rózsaszín dolog, ezek színtiszta, egyszerű, baráti érzelmek. (?)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-18, 03:36





Madeleine & Perselus


Ha el is jut Perselushoz Mad jóízű, kellemes nevetése, nem adja jelét. A mondatra azonban kihívó kétkedéssel néz a nőre nem kevés ironikus gúnnyal.
Kimértre és titokzatosra fogja a hangját még a fejét is megcsóválja lassan, állja a nő tekintetét.
- El sem hinnéd mi mindent rejtek a könyveim között. - Hogy ezt arra értette, hogy vajon két könyv között mit rejt, vagy a könyv példányaiból miféle különleges darabok kerülnének elő nem lehet tudni. És ki tudja, hogy kiderül-e valaha.
Perselus bárkivel találkozhatott volna és elkölthette volna ezt a teát. Vagy bármi mást is csinálhatott volna, hiszen a tea gondolatát Mad dobta fel és valahogy minden úgy is alakult, mintha csak meg lett volna írva. Társaságra vágyott valami leírhatatlan csoda folytán azonban sem az igazgatóra nem volt most kíváncsi, sem egyetlen tanárra sem a Roxfortból. És az is igaz, hogy valamiért sosem gondolt arra, Madel valaha is össze fut az útjuk, akármilyen formában is. Nem több, most sem számára a nő mint annak idején volt. És nem is lát rá esélyt, sem vágyat, hogy ez változzék. Mégis valami minduntalan öntépő sötétséget zúdít rá, néha minden ok nélkül, szándéktalan, mindentől mentes gondolatok nyomán is.
- Nem. Nem tehet. - nyugtázza kedvtelve, aztán sóhajt egyet, mintha a tüdejét megtöltő friss levegő ki tudná szorítani azt a fekete iszapot, ami az évek alatt kitöltötte a bensőjét, de legalábbis a mellkasát mindenképp.
- Szomorú tény, hogy hányakat végeztek ki, aki rossz hírt hozott. - mondja némi jóleső leplezetlen kárörömmel. Bár Madnek nem szánna ilyen sorsot az is igaz.
Mikor meghallja, hogy érkezett, feszült figyelem töröl el mindent az arcáról.
Elgondolkozik, mi lehetett a tényező, ami miatt úgy döntöttek, nem neki küldik a leveleit.. Vagyis, amennyiben nem az ő neve állt rajta, nem valószínű, hogy eleve neki szánták.. Ki tudja. Növekvő ingerületét azonban ketté vágja Mad újabb közleménye, miszerint ő veszi át a posztot, ameddig... Fájdalmasan önirónikus grimasz, ami valójában mosoly akart lenni, gyűri össze az arcát.
- Lenyűgöz az optimizmusod. - aztán rendezi a vonásait - Gratulálok! - kissé szárazabbra sikeredik mint szerette volna. Aztán magába száll, de csak egy hosszú néma percig. - Így a te kezedben.. ez a tárgy, csupán mérsékelten zavar. - ez tulajdonképpen felért azzal, hogy "örül" hogy Madhez került.
- Jobb így. - bólint megerősítésképp. - Legalább nem kerül kontárok kezébe. - azért továbbra is érezhető némi kényszerűség az elismerésében, de hát nem lehet minden kerek. Ő nem igazán hisz benne, hogy valaha is vissza térne. Még Dumbledore bizakodása ellenére sem. Nem akarja magát álomvilágba ringatni, úgy kevésbé érheti kellemetlen meglepetés.
Ahhoz képest egészen nyugodtan fogadta a hírt. Majd ha haza ért ott lesz ideje mindennek lecsapódni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-11, 06:47

Piton szavaira akarata ellenére is felnevet egy kissé és le is rakja a csészét, mielőtt kiöntené a teáját, aztán csak a fejét csóválja meg. A hangja egyébként kellemesen cseng, finom, nőies nevetése van, semmi fülsértő magasságot, vagy horkantást nem visz bele.
- Az attól függ, mit rejtegetsz a por alatt. Nagy titkokra és izgalmas dolgokra lehet ott bukkanni, ha nem vigyázol. Még a végén minden titkodra rájönnék. - figyeli egy kissé mélyebben, mintha egy ragadozó lenne, Piton meg a prédája, akire mindjárt rávetődik. Aztán ez valahogy elhal. Ahogy a hangulat egy kissé megfagy, mintha hirtelen megint az jönne, hogy akkor eltűnnek, és nem is találkoznak többet, és a nő is észrevesz valami furcsa távolságtartást a férfin, ami eddig nem volt rá jellemző, de nem tud vele mit kezdeni. Ha bárki megkérdezné, miért találkozott a férfival, és miért volt ennyire lelkes, tuti nem azt mondaná, hogy mert oda van érte, meg vissza, vagy mert akarna bármit is tőle most, vagy a jövőben. Egyszerűen csak egy kellemes délutánra vágyott egy régi baráttal - bár ez is eléggé perverz, mert kevesen mondanák a hollóra, hogy kellemes társaság. De Mad bírja. Akkor is, ha jelenleg semmi egyebet nem akar tőle, és vélhetően Perselus sem azért van itt, hogy randizzon vele. Az kifejezetten furcsa és izgalmas fordulat lenne.
- Ne bántsd a rossz hír hozóját, tudod, hogy az semmiről nem tehet! - emeli fel finoman egy kissé a kezeit, majd megissza a teája maradékát, és most már véglegesen leteszi a csészét az asztalkára, és kényelmesen hátradől.
- De, érkezett. Személyesen vettem át, és szívfájdalom, nem a Te neved állt rajta. Pedig amennyit bent kellett lenned, először azt hittem, átirányították a leveleidet. - üti el egy kissé az élét az egésznek.
- Melegen tartom a helyed, amíg visszatérsz. - és van ebben a kijelentésben valami kifejezetten komoly és őszinte felhang, mintha komolyan gondolná, hogy a férfi még egyenesbe jöhet, a Milleneumi történtek ellenére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 171

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-11, 04:21





Madeleine & Perselus


Sosem volt a jókedv színlelésének mestere, így felesleges is lenne ezen erőlködnie. Ami épp jött, azt úgy is gondolta, úgy is szánta.
Megcsóválja a fejét. - Hívjalak át port törölni? - elhúzza a száját - Szerintem vannak ennél izgalmasabb programjaid is. - mondja teljes őszinteséggel meggyőződve. Aztán biccent egyet egy gunyoros rándulással a szája sarkában, ami ugyan nem Madnek szól, de mégis ott van. - Mindenesetre, nem feledem! - az viszont, hogy mikor fog élni a lehetőséggel újra, rejtély. És egészen a következő alkalomig rejtély is fog maradni!
Érzékeli a hangulatváltást és az arca, apránként ölt újra kifejezéstelenséget. Bár némi elgondolkodottságot talán Mad felfedezhet rajta. Fürkészi a nőt. Sajnos, nem nem figyelte ennyire Mad életének és pályájának a kezdetét. Túlságosan lekötötte a nyomora és a holtakkal épp több kapcsolata volt, mint bárki élővel azelőtt.
Egy halott és egy csalfa múzsa... nem túl üdvös páros, de ezek jutottak épp rájuk. A többi bizonyára nem ért rá.
Minden esetre nem feszegeti a témát. Nem ijesztette el az a hideg hang, csupán úgy véli, ha Mad akarja, majd elmondja. Vagy majd ha egyszer oda jutnak... Ez utóbbi gondolat Perselus számára megakasztó és pillanatra felébred a kétely és az önundor. A válasz még nem rajzolódott ki előtte, hogy miért ez a heves reakció arra a gondolatra, hogy bárhová is juthatnának Madel... De valahol megfogalmazatlanul is tudja. És sajnos, ha Mad hideg hangja nem is, ez kellően elriasztja a kérdezősködéstől... Egyenlőre mindenképp.
- Igen tudom. - feleli kurtán, kicsit talán túl hirtelen. Hiszen sok hasonlót hallott már, nagyjából mindannyiszor ahányszor megpróbálta az állást. Csak Dumbledore szájából és kicsit másképp. Az utolsóra biccent egyet és teájába kortyol maga is.
- Örülök, hogy hasonló véleményen vagyunk. - leteszi a csészéjét és pillanatra eltűnődik. - Az igazgató úr jó esetben semmit sem bíz a véletlenre. A Minisztériumba nem érkezett véletlenül levél, Sötét varázslatok kivédése tanári címre felkérés? - nyilvánvalóan csupán amiatt a szabályozás miatt kérdi, miszerint, ha nem talál az aktuális igazgató a betöltendő tanári posztra megfelelő személyt, akkor egy Minisztériumi dolgozó veszi fel a tárgyat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-21, 14:47

A lány sose adott a pletykákra, éppen ezért bármennyire is sötét időszak volt ez Perselus számára, Madeleine, ha nem is állt vállvetve mellette, nem fordult nyíltan ellene. Valahogy mindig kellemesen rivalizáltak, persze az a bizonyos párbaj valahol mind a mai napig ott ég az elméjében, egészen élénken, de nincs ott semmi harag. Az egy olyan viadal volt, ahol egyértelmű volt, hogy a lány fog veszíteni, és egy-két könnyed kör után az ő kezéből fordult ki a pálca. De nem egyből, és neki ez is elég volt valamennyire. Aztán a sötét korszakban fordultak a dolgok, és igyekezett távolabbról szemlélni a dolgokat. Hogy mennyire volt jó barátja Lily Evans-nak? Igaziból sokat beszéltek, így ha nem is tud mindent Perselus titkos dolgairól, mert egy élő ember se tud róla tulajdonképpen, azért sok mindenre rájött. Sok mindent látott, és amit Lily tudott, meg is osztotta vele, no azért nem a legjobb barátnők voltak, de háztársak, és nem egyszer töltöttek hosszú időket együtt. Amikor a lány nem éppen valahol máshol csatangolt.
Kérdés a kérdés, hogy mi tartja ennyire könnyed viszonyban őket, de valahogy érezni, hogy ez nem az a fajta színlelt jókedv, hanem Mad komolyan gondolja ezt a fajta viszonyulást, amit jelenleg tanúsít a vén, viharvert holló felé. Amikor a bagolyra kerül a sor, akkor a szemei hahotáznak, de nem engedi el magát, nem akarja kinevetni a férfit, főleg, amikor látja a kiábrándulást az arcán. Lassan kortyol bele a teába.
- Ha nagyon elakadnál, és nehezen szoknád meg az új életet, tudod hova kell írnod. - egy kedves felajánlás, semmi direkt, ha a férfi akar vele élni, akkor fog. Most is írt egy levelet neki a minisztériumba, egy másik sem lehet gond, ha akar. Ha meg nem, akkor nem fog vele élni, nem túl személyes, mint egy lakcím, semmi rámenős. Amikor a férfi értékeli a bókját, akkor csak a vállait vonja meg, kifejezetten finom, szinte észrevehetetlen mozdulattal.
- Ebben biztos lehetsz. - toldja hozzá ahhoz, hogy nem kell félteni,aztán hirtelen villannak meg a szemei és huny ki belőlük a fény. A múzsa.. eszébe jut egy kifejezetten konok ősz, amikor az eső halkan kopogott széles karimájú kalapján, olyan ütemben, ahogy a könnyei peregtek, és ahogy a kezében megszorított egy pergament, melybe beleadott minden indulatot, ami akkor benne volt. Az a bizonyos fiú, akivel olyan mindent lehetett volna tenni.. Aki miatt talán még be is vállalta volna ezt az egészet.. és aki miatt szinte kérdés nélkül vállalta el ezt az állást a Minisztériumba. Talán az volt az a nap, amikor Mad szíve egy kissé hozzáidomult az ódon falakhoz és a vallató elméhez. Aztán átsuhan az agyán, hogy Perselus nem akarta megbántani, hiszen semmit sem tud erről, ez már a sötét korszakban volt. Talán tud valamit a férfiról, talán oda se figyelt rá akkoriban, mert nem volt neki ennyire fontos.
- Azt éreztem, hogy ez lesz a nekem megfelelő. Valahogy, akkoriban a múzsa csókja elkerült, és azóta sem tért vissza. - jegyzi meg röviden, talán a kelleténél egy kissé hidegebben. Úgy fest, mind a kettejüknek sikerült valami kényesebb témát érinteniük, viszonylag gyorsan, egymás után, ami akár meg is akaszthatná ezt a kellemes beszélgetést és délutánt, de Mad szemeiben nem látszik kifejezett harag, vagy ellenszenv, de a szavain érezhető a kelleténél nagyobb hidegség. Minden esetre valóban kíváncsi a férfi válaszára, és az eltökéltségére finoman biccent - elismerésképpen, majd lassan kortyolgat a teából, miközben hallgatja a választ. Ki tudja? Talán sose veszett el ez a fonal, csak elkerültek egymás mellől. Amikor a holló visszakérdez, Mad leengedi a csészét az ölébe, és finoman félredönti a fejét, mint aki valóban elgondolkozik a válaszon.
- Ezek a tapasztalatok nem feltétlenül üdvösek és jók. Ahogy gondolom tudod, sok ellenszenvet váltottál ki annak idején, és ez ma sincs másképpen. A döntéseknek súlya van, és az emberek nem az indokokat szokták nézni, hanem a következményeket. A legtöbben legalábbis.. - néz fel az utolsó félmondatnál a férfire, bele annak sötét szemeibe, de csak egy kis időre.
- De a felkészülés sosem haszontalan, hiszen a mágia dinamikus folyam, ami sosem áll meg, hiába is akarnánk. Makacsul zakatol előre, mint az idő maga.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök

Vissza az elejére Go down

Régi ismerősök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-