Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Régi ismerősök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Régi ismerősök 2018-03-19, 15:51

First topic message reminder :

XXX
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-26, 13:00

A legfurcsább Lilyben, hogy tulajdonképpen nem zavart sose sok vizet. Mármint, nem volt köztük semmi Pitonnal, és a házasság, a gyerek, majd a Nagyúr megjelenése, és Lily halála sem változtatott ezen egy pillanatig sem. Lily Evans nem több, mint egy vágy, egy álomkép, ami már rég tovatűnt, és mégis itt lappang, mint egy Mumus, vagy egy kopogószellem. De talán nem is ő van itt, csak valami emlékkép, amibe jó kapaszkodni, de még jobb lenne elhessegetni. Mindenki érdekében. Pitonnak se tenne rosszat, ha tudna továbblépni, nyitni, és tisztább lappal indítani az élet nevű játékban. Mad pedig szívesen asszisztál ehhez, mert fontos neki annyira a férfi. Van valami közös bennük, ami túlmutat azokon a néha borzalmas tanéveken, és ami ennyi év távlatából is képes lelkesíteni őt.
Talán pont ez a kapcsolati szál az, ami nem engedi, hogy csak úgy továbblépjen a dolgon, és hagyja, hogy elússzon az egész. Ezért veszi fel, és veszi egy kissé a szívére. Ha bárki másról lenne szó, csak megrázná magát, megemelné a poharát, hogy ilyen az élet, bontsunk vitorlát, de érzi, hogy ez megint valami érzékenyebb pont. És, bár kifejezetten kegyetlen és szenvtelen külsőt tud mutatni, vannak érzései, meg nőből van, így egyfajta empátia is jellemzi, és tudja magát kellemetlenül, rosszul, tehetetlenül érezni, és most valahogy ezek az érzések keverednek. Észre sem veszi, mennyire meglepi ezzel a férfit, ám ahogy látja, hogy emeli a kezét, enyhén összerezzen, a szavakra azonban valami furcsa, különös, hálás mosoly jelenik meg szája szegletében. Főleg az utolsó szó miatt, és egyfajta meglepettség ül ki az arcára. Perselus azt mondja, hogy "kérlek"?
És hallgat. Ahogy Piton is elhallgat, beáll a csend, ami most valahogy teljesen más, mint eddig volt. Mindketten meglepetten, és kissé értetlenül ülnek és néznek a másikra, egyfajta várakozással, és ettől egészen elmélyül ez a csend. Mad, ahogy érzi magán a vizslató tekintetet, zavarba jön, enyhe pír jelenik meg arcán, és elkapja a pillantását. Pedig nem szokása. Zavartan somolyog, és egy kissé megrázza a fejét.
- Nem mondom, hogy rosszul végzem a munkám, de tény, hogy sose küldtek terepre. Nem tudom, hogy azért, mert nem tartottak alkalmasnak rá, vagy azért, mert én nem jártam ki magamnak eléggé. A vallatónkon és a tárgyalótermeken kívül nem sokat láttam a Minisztériumból és a Központból. Egy tanári állás itt - tulajdonképpen felfelé buktatás. És ez nem a tárgynak szól. - teszi hozzá gyorsan, nehogy úgy érezze a férfi, hogy a tárgyat minősíti ezzel a megjegyzéssel, mert nem. Ez egy ilyen rendszer. Aztán a hangja mintha kissé kedélyesebbre váltana.
- Persze lehet, hogy csak beképzelem. Váratlanul jött az egész. De igaz, hogy van egy kis mozgás odafent, és nem mindenki kedvel. Sem engem, sem a módszereimet. Mostanában több aktatologatást kaptam, mint konkrét ügyet. - érződik rajta, hogy nem akar nagyon nagy következtetéseket levonni, de lehet, hogy egy kicsit pihenőpályára akarják tenni, vagy parkoltatni. Kinézi a vezetőségből, bár tény, hogy nagy botránya sose volt, csak kisebb csetepaték, összetűzések. Ahogy a munkán gondolkozik, a zavara is megszűnik, szinte azonnal, és csak a kellemes jó érzés van meg benne, hogy a másik számára sem közömbös, legalább érdeklődik iránta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-26, 11:50

Lily Evans úgy tűnik nem tud nyomtalanul eltűnni pedig lassan de biztosan mindenkinek jobb lenne, ha felszívódna az árnyéka is!
Ami egykor mozgató rugó és inspiráció volt, egy fájdalmas ám annál tisztább pont volt, az mostanra egy üszkös seb csupán, amit gondosan letakartak és hagyták ahogy volt.
Perselus valahányszor jobban érzi magát, önmagához képest ez a seb fájni kezd és megkérdőjelezi, van-e joga ilyesmihez?
Nem feltétlen égett ki ennek nyomán, de igen közel áll hozzá. Mad valami rejtélyes módon az a személy aki ha pillanatra is de újra felpiszkálta ezt, és valahol nagyon mélyen moccant is valami, hogy az a seb ki legyen takarítva és végre össze tudjon hegedni. Ha másért nem is, hogy a legközelebbi teázásra már ne boruljon egy lassan húsz éve halott személy szemfedője.
Amikor meghallja Mad magyarázkodását, néz rá egy hosszú meglepett pillanatig. Azt hitte le fog pattanni a nőről. De mivel nem így lett, megköszörüli a torkát és megálljt mutatva tartja fel kezét Mad felé.
- Madeline! Lassabban! Nyugodj meg... kérlek! - biggyeszti hozzá az utolsót még - Az, hogy a jövőm bizonytalan és ennek a tárgynak a felvétele nem jött el... - kelletlenül vállat von - és hogy ez hogy érint engem, az az én saram. A te kedved nem kell, hogy elvegye. Vállaltam dolgokat, most viselnem kell a következményét, még ha nem is tetszik. - hallgat egy hosszabbat, nem látni mi jár a fejében csak nézi Madet vizslatva.
- Miért akarna a Miniszterium megszabadulni tőled? - van... valami megfoghatatlan együttérzés?... aggódás? a hangjában, de lehet csak Mad felől érzett ki valamit. A többire egyenlőre nem reagál, pedig jó pár mondat szöget ütött a fejébe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-25, 12:11

Sejtelmesen mosolyog a férfi szavaira, afféle kihívó "valóban?" kifejezéssel, és a szemei úgy csillognak, mint egy igazi ragadozóé. Leteszi az immáron üres teáscsészét, és kissé félredöntött fejjel figyeli a hollót, ahogy előtte ücsörög, és mesél. És igaziból fogalma sincs, miért van itt, mit érez, vagy mit akar ettől az egésztől. Ahogy nézi a férfit, valami különös nosztalgia vesz erőt rajta, és akarva-akaratlanul beúszik lelki szemei elé egy griffendéles diáklány, aki nem ő maga, hanem egy közös ismerősük. Furcsa, hogy ő sem tudja teljesen kiverni Lily gondolatát a fejéből, és valahol mélyen meg akarná kérdezni, mi van most a férfiban, de nem az a fajta, aki nagyon érzelgős lenne, vagy elmondaná, mit gondol, vagy mi van benne. Éppen ezért hagyja is a mélyben a kérdéskört, és nem hozza feljebb, egy kicsivel sem. Jól elvan az ott. A kimondatlan kérdések egyébként is érdekes, izgalmas, feszült atmoszférát teremtenek, ami néha kifejezetten inspiráló is tud lenni. Hangulatossá teszi a könnyed teázást. És a vészjósló felhők csak gyűlnek, ahogy Mad hátradől a székben, vagy fotelben, vagy min is ülnek tulajdonképpen. Figyeli a férfi minden apró izommozdulatát, az arcát, minden rezdülését, és keserű félmosoly jelenik meg a szája szélén.
- Optimizmus? Ezzel is régen vádoltak. - apró sóhajjal veszi le a tekintetét a férfiről, és kezdi el az asztalt, meg a rajta levő csészét szuggerálni, mintha ez bármit is segíthetne. Végighallgatja a férfi szavait, és mérhetetlen kettősség telepszik rá, ahogy hallja a szavakat, a szüneteket és a súlyokat. Érzi, hogy valahol Piton örül ennek az egésznek, érzi, hogy tényleg gratulál - de érzi mellette a fájdalmat is, ami úgy csapott le rá, mint egy halálos ítélet. Hiszen mindketten tudják, hogy a férfinek ez volt az álma mindig is.
- Nézd Perselus.. sajnálom. Elhiheted, hogy nem én akartam, és nem rajtam múlt. Abban se vagyok biztos, hogy nem csak a Minisztérium akar tőlem megszabadulni. - vált a hangja kissé keserűvé, majd csak a fejét ingatja, és belenéz a férfi szemeibe.
- Nem akartam elrontani ezt az alkalmat, ne haragudj. Borzalmas vagyok abban, hogy régi kedves ismerősökkel újra kezdjek, vagy folytassak valamit. Jobb társaságba is botolhattál volna. - érezhetően bántja a dolog valahol, mert kifejezetten örült, amikor meglátta a férfit, talán maga sem tudja miért, és tessék. Egy tökéletes, kellemes délutánt rontott el, mert felhozott valamit, amit nem kellett volna. - Pedig olyan szép volt ez a nap, és téged is rég láttalak ilyen derűsnek. Örültem, hogy kevesebb viharfelhő tornyosul feletted. - érzékenyül el egy kissé, de tényleg csak egy picit, és a mosolya is finomabbá, melegebbé válik, ahogy a hangjában is érződik egy enyhe dorombolás. Semmi szerelmes rózsaszín dolog, ezek színtiszta, egyszerű, baráti érzelmek. (?)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-18, 03:36





Madeleine & Perselus


Ha el is jut Perselushoz Mad jóízű, kellemes nevetése, nem adja jelét. A mondatra azonban kihívó kétkedéssel néz a nőre nem kevés ironikus gúnnyal.
Kimértre és titokzatosra fogja a hangját még a fejét is megcsóválja lassan, állja a nő tekintetét.
- El sem hinnéd mi mindent rejtek a könyveim között. - Hogy ezt arra értette, hogy vajon két könyv között mit rejt, vagy a könyv példányaiból miféle különleges darabok kerülnének elő nem lehet tudni. És ki tudja, hogy kiderül-e valaha.
Perselus bárkivel találkozhatott volna és elkölthette volna ezt a teát. Vagy bármi mást is csinálhatott volna, hiszen a tea gondolatát Mad dobta fel és valahogy minden úgy is alakult, mintha csak meg lett volna írva. Társaságra vágyott valami leírhatatlan csoda folytán azonban sem az igazgatóra nem volt most kíváncsi, sem egyetlen tanárra sem a Roxfortból. És az is igaz, hogy valamiért sosem gondolt arra, Madel valaha is össze fut az útjuk, akármilyen formában is. Nem több, most sem számára a nő mint annak idején volt. És nem is lát rá esélyt, sem vágyat, hogy ez változzék. Mégis valami minduntalan öntépő sötétséget zúdít rá, néha minden ok nélkül, szándéktalan, mindentől mentes gondolatok nyomán is.
- Nem. Nem tehet. - nyugtázza kedvtelve, aztán sóhajt egyet, mintha a tüdejét megtöltő friss levegő ki tudná szorítani azt a fekete iszapot, ami az évek alatt kitöltötte a bensőjét, de legalábbis a mellkasát mindenképp.
- Szomorú tény, hogy hányakat végeztek ki, aki rossz hírt hozott. - mondja némi jóleső leplezetlen kárörömmel. Bár Madnek nem szánna ilyen sorsot az is igaz.
Mikor meghallja, hogy érkezett, feszült figyelem töröl el mindent az arcáról.
Elgondolkozik, mi lehetett a tényező, ami miatt úgy döntöttek, nem neki küldik a leveleit.. Vagyis, amennyiben nem az ő neve állt rajta, nem valószínű, hogy eleve neki szánták.. Ki tudja. Növekvő ingerületét azonban ketté vágja Mad újabb közleménye, miszerint ő veszi át a posztot, ameddig... Fájdalmasan önirónikus grimasz, ami valójában mosoly akart lenni, gyűri össze az arcát.
- Lenyűgöz az optimizmusod. - aztán rendezi a vonásait - Gratulálok! - kissé szárazabbra sikeredik mint szerette volna. Aztán magába száll, de csak egy hosszú néma percig. - Így a te kezedben.. ez a tárgy, csupán mérsékelten zavar. - ez tulajdonképpen felért azzal, hogy "örül" hogy Madhez került.
- Jobb így. - bólint megerősítésképp. - Legalább nem kerül kontárok kezébe. - azért továbbra is érezhető némi kényszerűség az elismerésében, de hát nem lehet minden kerek. Ő nem igazán hisz benne, hogy valaha is vissza térne. Még Dumbledore bizakodása ellenére sem. Nem akarja magát álomvilágba ringatni, úgy kevésbé érheti kellemetlen meglepetés.
Ahhoz képest egészen nyugodtan fogadta a hírt. Majd ha haza ért ott lesz ideje mindennek lecsapódni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-11, 06:47

Piton szavaira akarata ellenére is felnevet egy kissé és le is rakja a csészét, mielőtt kiöntené a teáját, aztán csak a fejét csóválja meg. A hangja egyébként kellemesen cseng, finom, nőies nevetése van, semmi fülsértő magasságot, vagy horkantást nem visz bele.
- Az attól függ, mit rejtegetsz a por alatt. Nagy titkokra és izgalmas dolgokra lehet ott bukkanni, ha nem vigyázol. Még a végén minden titkodra rájönnék. - figyeli egy kissé mélyebben, mintha egy ragadozó lenne, Piton meg a prédája, akire mindjárt rávetődik. Aztán ez valahogy elhal. Ahogy a hangulat egy kissé megfagy, mintha hirtelen megint az jönne, hogy akkor eltűnnek, és nem is találkoznak többet, és a nő is észrevesz valami furcsa távolságtartást a férfin, ami eddig nem volt rá jellemző, de nem tud vele mit kezdeni. Ha bárki megkérdezné, miért találkozott a férfival, és miért volt ennyire lelkes, tuti nem azt mondaná, hogy mert oda van érte, meg vissza, vagy mert akarna bármit is tőle most, vagy a jövőben. Egyszerűen csak egy kellemes délutánra vágyott egy régi baráttal - bár ez is eléggé perverz, mert kevesen mondanák a hollóra, hogy kellemes társaság. De Mad bírja. Akkor is, ha jelenleg semmi egyebet nem akar tőle, és vélhetően Perselus sem azért van itt, hogy randizzon vele. Az kifejezetten furcsa és izgalmas fordulat lenne.
- Ne bántsd a rossz hír hozóját, tudod, hogy az semmiről nem tehet! - emeli fel finoman egy kissé a kezeit, majd megissza a teája maradékát, és most már véglegesen leteszi a csészét az asztalkára, és kényelmesen hátradől.
- De, érkezett. Személyesen vettem át, és szívfájdalom, nem a Te neved állt rajta. Pedig amennyit bent kellett lenned, először azt hittem, átirányították a leveleidet. - üti el egy kissé az élét az egésznek.
- Melegen tartom a helyed, amíg visszatérsz. - és van ebben a kijelentésben valami kifejezetten komoly és őszinte felhang, mintha komolyan gondolná, hogy a férfi még egyenesbe jöhet, a Milleneumi történtek ellenére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-05-11, 04:21





Madeleine & Perselus


Sosem volt a jókedv színlelésének mestere, így felesleges is lenne ezen erőlködnie. Ami épp jött, azt úgy is gondolta, úgy is szánta.
Megcsóválja a fejét. - Hívjalak át port törölni? - elhúzza a száját - Szerintem vannak ennél izgalmasabb programjaid is. - mondja teljes őszinteséggel meggyőződve. Aztán biccent egyet egy gunyoros rándulással a szája sarkában, ami ugyan nem Madnek szól, de mégis ott van. - Mindenesetre, nem feledem! - az viszont, hogy mikor fog élni a lehetőséggel újra, rejtély. És egészen a következő alkalomig rejtély is fog maradni!
Érzékeli a hangulatváltást és az arca, apránként ölt újra kifejezéstelenséget. Bár némi elgondolkodottságot talán Mad felfedezhet rajta. Fürkészi a nőt. Sajnos, nem nem figyelte ennyire Mad életének és pályájának a kezdetét. Túlságosan lekötötte a nyomora és a holtakkal épp több kapcsolata volt, mint bárki élővel azelőtt.
Egy halott és egy csalfa múzsa... nem túl üdvös páros, de ezek jutottak épp rájuk. A többi bizonyára nem ért rá.
Minden esetre nem feszegeti a témát. Nem ijesztette el az a hideg hang, csupán úgy véli, ha Mad akarja, majd elmondja. Vagy majd ha egyszer oda jutnak... Ez utóbbi gondolat Perselus számára megakasztó és pillanatra felébred a kétely és az önundor. A válasz még nem rajzolódott ki előtte, hogy miért ez a heves reakció arra a gondolatra, hogy bárhová is juthatnának Madel... De valahol megfogalmazatlanul is tudja. És sajnos, ha Mad hideg hangja nem is, ez kellően elriasztja a kérdezősködéstől... Egyenlőre mindenképp.
- Igen tudom. - feleli kurtán, kicsit talán túl hirtelen. Hiszen sok hasonlót hallott már, nagyjából mindannyiszor ahányszor megpróbálta az állást. Csak Dumbledore szájából és kicsit másképp. Az utolsóra biccent egyet és teájába kortyol maga is.
- Örülök, hogy hasonló véleményen vagyunk. - leteszi a csészéjét és pillanatra eltűnődik. - Az igazgató úr jó esetben semmit sem bíz a véletlenre. A Minisztériumba nem érkezett véletlenül levél, Sötét varázslatok kivédése tanári címre felkérés? - nyilvánvalóan csupán amiatt a szabályozás miatt kérdi, miszerint, ha nem talál az aktuális igazgató a betöltendő tanári posztra megfelelő személyt, akkor egy Minisztériumi dolgozó veszi fel a tárgyat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-21, 14:47

A lány sose adott a pletykákra, éppen ezért bármennyire is sötét időszak volt ez Perselus számára, Madeleine, ha nem is állt vállvetve mellette, nem fordult nyíltan ellene. Valahogy mindig kellemesen rivalizáltak, persze az a bizonyos párbaj valahol mind a mai napig ott ég az elméjében, egészen élénken, de nincs ott semmi harag. Az egy olyan viadal volt, ahol egyértelmű volt, hogy a lány fog veszíteni, és egy-két könnyed kör után az ő kezéből fordult ki a pálca. De nem egyből, és neki ez is elég volt valamennyire. Aztán a sötét korszakban fordultak a dolgok, és igyekezett távolabbról szemlélni a dolgokat. Hogy mennyire volt jó barátja Lily Evans-nak? Igaziból sokat beszéltek, így ha nem is tud mindent Perselus titkos dolgairól, mert egy élő ember se tud róla tulajdonképpen, azért sok mindenre rájött. Sok mindent látott, és amit Lily tudott, meg is osztotta vele, no azért nem a legjobb barátnők voltak, de háztársak, és nem egyszer töltöttek hosszú időket együtt. Amikor a lány nem éppen valahol máshol csatangolt.
Kérdés a kérdés, hogy mi tartja ennyire könnyed viszonyban őket, de valahogy érezni, hogy ez nem az a fajta színlelt jókedv, hanem Mad komolyan gondolja ezt a fajta viszonyulást, amit jelenleg tanúsít a vén, viharvert holló felé. Amikor a bagolyra kerül a sor, akkor a szemei hahotáznak, de nem engedi el magát, nem akarja kinevetni a férfit, főleg, amikor látja a kiábrándulást az arcán. Lassan kortyol bele a teába.
- Ha nagyon elakadnál, és nehezen szoknád meg az új életet, tudod hova kell írnod. - egy kedves felajánlás, semmi direkt, ha a férfi akar vele élni, akkor fog. Most is írt egy levelet neki a minisztériumba, egy másik sem lehet gond, ha akar. Ha meg nem, akkor nem fog vele élni, nem túl személyes, mint egy lakcím, semmi rámenős. Amikor a férfi értékeli a bókját, akkor csak a vállait vonja meg, kifejezetten finom, szinte észrevehetetlen mozdulattal.
- Ebben biztos lehetsz. - toldja hozzá ahhoz, hogy nem kell félteni,aztán hirtelen villannak meg a szemei és huny ki belőlük a fény. A múzsa.. eszébe jut egy kifejezetten konok ősz, amikor az eső halkan kopogott széles karimájú kalapján, olyan ütemben, ahogy a könnyei peregtek, és ahogy a kezében megszorított egy pergament, melybe beleadott minden indulatot, ami akkor benne volt. Az a bizonyos fiú, akivel olyan mindent lehetett volna tenni.. Aki miatt talán még be is vállalta volna ezt az egészet.. és aki miatt szinte kérdés nélkül vállalta el ezt az állást a Minisztériumba. Talán az volt az a nap, amikor Mad szíve egy kissé hozzáidomult az ódon falakhoz és a vallató elméhez. Aztán átsuhan az agyán, hogy Perselus nem akarta megbántani, hiszen semmit sem tud erről, ez már a sötét korszakban volt. Talán tud valamit a férfiról, talán oda se figyelt rá akkoriban, mert nem volt neki ennyire fontos.
- Azt éreztem, hogy ez lesz a nekem megfelelő. Valahogy, akkoriban a múzsa csókja elkerült, és azóta sem tért vissza. - jegyzi meg röviden, talán a kelleténél egy kissé hidegebben. Úgy fest, mind a kettejüknek sikerült valami kényesebb témát érinteniük, viszonylag gyorsan, egymás után, ami akár meg is akaszthatná ezt a kellemes beszélgetést és délutánt, de Mad szemeiben nem látszik kifejezett harag, vagy ellenszenv, de a szavain érezhető a kelleténél nagyobb hidegség. Minden esetre valóban kíváncsi a férfi válaszára, és az eltökéltségére finoman biccent - elismerésképpen, majd lassan kortyolgat a teából, miközben hallgatja a választ. Ki tudja? Talán sose veszett el ez a fonal, csak elkerültek egymás mellől. Amikor a holló visszakérdez, Mad leengedi a csészét az ölébe, és finoman félredönti a fejét, mint aki valóban elgondolkozik a válaszon.
- Ezek a tapasztalatok nem feltétlenül üdvösek és jók. Ahogy gondolom tudod, sok ellenszenvet váltottál ki annak idején, és ez ma sincs másképpen. A döntéseknek súlya van, és az emberek nem az indokokat szokták nézni, hanem a következményeket. A legtöbben legalábbis.. - néz fel az utolsó félmondatnál a férfire, bele annak sötét szemeibe, de csak egy kis időre.
- De a felkészülés sosem haszontalan, hiszen a mágia dinamikus folyam, ami sosem áll meg, hiába is akarnánk. Makacsul zakatol előre, mint az idő maga.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-17, 15:09





Madeleine & Perselus


Perselus a maga részéről egyfajta bajtársiasságot szavazott meg neki, akivel időnként versenyre keltek.. kelnek. Hogy hogyan váltak el, nos ez igazán érdekes, mert a ferfi annak idején egy igen sötét időszak első -de akkor még nem végleges- lezártával, év közben, november/ decemberben érkezett vissza az iskolába tanítani, huszonegy évesen.
Az iskola és ez által Dumbledore védelme alá került. És valószínűleg nem állt a legjobb hírben. Csoda, hogy azok akik korábbról ismerték, hajlandóak voltak tőle bármit is megtanulni, vagy egyáltalán mint tanárhoz viszonyulni hozzá. Hiszen az akkor hetedik évfolyamosokkal cirka három év volt csak közöttük.
Arról nem is beszélve, hogy bőven benne volt a gyász, a megbánás és egy jó adag öntépés állapotában. Meg lehet kockáztatni, hogy már már apátiás szinten. A kötelességérzete volt az egyetlen ami miatt tette a dolgát. Nagyon mélyen, gubóval körül fonva, mái napig ott is van benne mindez. De azóta rengeteg minden más is érte.
Jogos a gondolat, hogy Madeleine-el hogy is volt? Nem az a fajta nő, akit szemetesládának lehetne használni, és Perselusnak sem valószínű, hogy ilyesmire használ volna bárkit is. Főleg hogy minden bizonnyal mesterien nyelte be az összes nyomorát és tartotta magában.
Mad épp úgy Griffendéles volt, ahogy Lily és talán nem is volt vak a környezetére... Talán azon kevesek közé tartozik, akik ha nem is tudják nyíltan, sejtik Perselus történetét.
Talán csak az addigi évek alatt felhalmozódott röpke közös pillanatok táplálnak mindent és lehet, az utolsó év, az hogy hogyan váltak el, már nem nyomott latba semmit.
Ki tudja hát, hogy mi tartja őket ilyen könnyed viszonyban.
Eltöprengve néz a nőre és komoly képpel egyetértően bólint egyet- kettőt.
- Igazad van! Majd küldök egy baglyot nekik... - megtorpan és ezúttal valóban komolyan tudatosul benne valami - Bár előtte nem ártana szereznem egy baglyot. - egy pillanatra bele gondol mennyi mindent kell elintéznie, hogy a londoni lakása ki tudja mennyi időre pontosan, de hosszabb távon lakható legyen és látszik a kiábrándulás az arcán.
- Hízelgő. - és valóban bóknak veszi, de elengedi a kommentárt. Figyelemmel hallgatja Madeleine-t, közben újabb kortyra emeli a teáját.
Nem tudja hogy mennyire járt volna jobban a nővel, ha ő vallatja. Valószínűleg, sok fölösleges kör lemaradt volna. De felesleges ezen pörögni.
- Ami azt illeti, akkor téged sem kell félteni. - ismeri el - Választhattál, hogy ez vagy a bevetések, történt valami, vagy ebben találtad meg a múzsád? - kényelmes tempóban előre dől, felkönyököl és össze fűzi hosszú vékony ujjait. Nem, nem játszik vallatósdit. Csak kíváncsi hogy is alakult az a röpke... másfél évtized ameddig nem látták egymást. Bizonyosan, valamilyen formában meg volt a maguk fontossága egymás számára. Perselus el is gondolkozik, meg talán rá is csodálkozik magában, hogy mennyire könnyedén vették fel a fonalat, holott bizonyos szempontból homályba vész, hol is vesztették el.
Azért amikor felmerül, hogy végleg lemondott-e arról a posztról élesen villannak fekete szemei. Hallgat egy pillanatot a válasz előtt.
- Amennyiben nem térhetek vissza a Roxfortba, azt hiszem felesleges lenne tovább gondolnom vele. Amennyiben azonban igen, minden további nélkül. - feleli olyan eltökélten, mintha valójában az sem tarthatná vissza, hogy ha végleg elbocsájtják. Az utolsó gondolat előtt bele iszik még a teájába, össze szedi a szerteágazó szálakat és mérlegre rakja, érdemes-e egyáltalán megadnia a mélységét a dolognak, vagy beérje annyival "mert szereti a tárgyat".
- Mindig is kedvemre való volt. Azon felül pedig, mikor a tárgy felvételének gondolata ténylegesen foglalkoztatni kezdett, még egy sötétebb korban voltunk. Én pedig úgy éreztem, közvetlen tapasztalattal, fel tudom készíteni a tanulókat, arra ami odakint várhatott rájuk. - hallgat egy pillanatot. - Azóta a világ jókorát fordult, de továbbra is úgy vélem, az hatékony és sokrétű felkészülés, illetve hiányának pótlása még most is aktuális. Különösen mikor új varázsfegyverek kerülnek elő...- gondol itt arra, hogy a Millenniumon is páraknál rúnázott mindenféle akadt és ha nem alakulnak szerencsésen a jövőben a dolgok, akkor bizony azokkal szemben is fel kell készülni.
-Neked, mi erről a véleményed?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-17, 07:07

Tekintete a férfiról a könyvre siklik ismét, és nagyon is értékeli Perselus egyszerűségét és nyíltságát. Meg azt is,hogy egy kissé meg tudta lepni. Kérdés, milyen viszonyban vannak tulajdonképpen, vagy milyenben váltak el, és mi okozza a nőben ezt a fajta, ha rajongásnak nem is lehet nevezni, de egyfajta enyhe lelkesedést, amivel a férfi iránt viseltetik. Talán csak a múlt nosztalgiája, talán valami lényegesen több, de még ő sem vette a fáradtságot, hogy megfogalmazza. Hiszen régóta ismerik egymást, miért is ne örülhetne egy iskolatársának?
- Megértem, magam is kedvelem. - reflektál még a könyvre, aztán a szarkasztikus megjegyzésre finoman oldalra dönti a fejét jelentőségteljes szempillantásokkal, és így talán még furcsább az a doromboló felhang, ami ahogy jött, úgy tova is suhan. Nem baj, hogy nem került emlegetésre. A dementoros mondatra, és a beszélgetés további fonalára egy átlagos valaki minden bizonnyal szakadna a röhögéstől, ezzel szemben Mad csak elmosolyodik.
- Akár te is megmondhatnád nekik. Biztos szívesen elcsevegnek veled is. - mondja enyhe éllel, de érezhetően és láthatóan somolyog, és a fejét csóválja.
- Ha van valami, ami feketébb mint a lelked, akkor az a humorod. - és mintha ezt valamiféle bóknak mondaná. Az, hogy ki neki a jó társaság és ki nem, izgalmas kérdés, de valamiért élvezi a férfival töltött közös időt. A teáscsészébe újabban kortyol, majd megvillannak a szemei, és határozottan teszi le a csészét maga elé.
- Igazán figyelmes az aggódásod, de ne érts félre, szeretem a munkámat. Vallató és kihallgató tisztként dolgozom, ezért kevés a bevetés, több a munka, de emberek között mozgok, egészen könnyedén. Mindenhol vannak jobb és rosszabb napok. De ami azt illeti.. - és elharapja a mondat végét. Nem kell mindent most megtudni, ráérnek. Ahogy a tekintete összetalálkozik a férfi tekintetével, egy kicsit hagyja magát elmerülni benne, miközben azért nem olvad el, inkább csak valami kellemes nosztalgia van ebben - is. Az érdeklődő ragadozó pillantása mindig ott van a szemeiben, mondhatni a jellemének szoros részét képezi. Minden esetre élvezettel hallgatja a férfit, ahogyan mesél, ez is egész ritka dolog. S ahogy mesél,ő magában somolyog, hogy persze, hogy üdvözlik az iskolából, főleg az igazgató, főleg most, hogy Lupin visszavonul.
- Mondd csak, végleg lemondtál arról a posztról? Sose értettem és tudtam, miért is hajtasz rá ennyire igazán? - s a kérdés ott lebeg a levegőben, persze csak ha Perselus nem válaszol rá, mert akkor nem sokáig lebeg közöttük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-17, 02:18





Madeleine & Perselus


Egészséges paranoia van benne, de egy könyvtárban, úgy, hogy Madeleine-t várja egyedül, ez eltörpül. Nyílt terepen, úgy, hogy senkit nem hívott lényegesen más lenne az első reakciója. Szerencsére nem tudott annyira a bőre alá ivódni az állandó félsz és kényszeres figyelem, hogy mindenkor mindenhol utol érje.
- Régen olvastam már ezt a fajta irodalmat és rá kellett jönnöm, hiányzott már. - ismeri el minden cifrázás nélkül.
Némán figyeli a nő mozdulatait és ő a maga részéről, önmagához képest, valószínűleg a legbarátságosabb formáját vette fel. Már el is felejtette az évek alatt, Madeleine finomra hangolt, mégis határozottságot és nagymacskákat megszégyenítő kecsességet sugárzó gesztusait. Annak idején, csak nagyon nyomokban tűnt fel neki, vagy épp csak annyira, hogy most egyfajta nosztalgia jusson eszébe róla. Az egy jócskán más korszak volt. Még nyomokban benne van minden kétséget kizáróan, azonban karácsony táján mintha felengedett volna egy kicsit. Amit persze a Millenium utáni időszak kellően feltépkedett és bizony Szt. Miklós félre tett csokikészlete sem volt elég balzsamnak a lelkére.
Azonban ez... Ez most valamiért mintha.... Mintha.
- Kellemetlen lenne, ha nem tudnék két dolgot és egy ígéretet megjegyezni. - a mondat szarkasztikus, de annyira hogy rágni lehet. Ugyanakkor mintha felvillant volna valami nagyon halvány rándulás a szája sarkában.
És nem, nem igazán hallja ki azt a felhangot. Avagy csak; inkább nem hallja ki. Ki tudja. Mindenesetre lógva hagyja mindenhogyan.
Bele iszik a teájába jóízűen nyel egyet. Aztán elismerően biccent.
- Mhmm.. Bátorkodom megjegyezni, ezt, hogy semmi sem tart ötökké, valaki igazán a tudtára adhatná a dementoroknak is. - bár a mondat meglepően könnyed hangvételűre sikeredik, szinte súrolja a gúny és a fellengzés csendesebb határát, a végén össze harapja állkapcsát egy pár pillanatra. Madeleine következő mondatának végképp sikerül meglepnie azonban egy fürkésző tekinteten kívül nem ad többet. Nem sokan nevezik kedves úriembernek. Erősen elgondolkozik, Madeleine mindig is képes volt róla ilyen jó szájízzel nyilatkozni, vagy ez csak a mostani alkalom egy apró mozzanata, aminek nem kell súlyt tulajdonítani, mert nem építkezésre szánt alapkő... Nem rontja el a nő jókedvét azzal, hogy közli vele, igen alacsonyra tette a mércét, jó társaság terén..
- Nem kellene neked valami gyakorlatiasabb állás? A végén még az aktákkal együtt porosodsz. - azért nem először hallja Minisztériumi dolgozótól, hogy kifejezetten unalmasak tudnak lenni a napok. Ami igazán meglepő, tekintve a felbolydulás első hullámát, ami mindenütt tapasztalható volt az ezredfordulót követően. Hamar lecsillapodtak, pedig bizonyosan van még dolguk bőven.
A kérdésre kiszakad a gondolataiból és tekintetük össze találkozhat.
- Azóta is, hogy utoljára láttuk egymást annak idején, a Roxfortban tanítok.. tanítottam. - javítja ki magát egy grimasszal. - A diákok épp olyanok mint régen. Sosem fogynak el. És azóta sem nyertem el a Sötét Varázslatok Kivédése tárgyat. És amennyiben nem kerülök vissza, már nem is fogom megpályázni, Lupin hiába vonul vissza az év lezártával. - kortyol a teájából és hagy egy pár pillanatot. Nem hajtja senki és semmi immár.
- Minerva minden bizonnyal szívélyes üdvözletét küldi, ahogy az Igazgató is.- előlegezi meg, hogy amúgy ha hallanának Mad-ről, biztosan értékelnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-13, 20:52

Neki is barátságosnak hatnak ezek a színek, amik mellett elhalad, és könnyedén sétál végig, miközben megnéz egy-egy embert, de amint kiszúrja a fekete alakot, szinte azonnal hozzá siet. Persze csak lélekben és gondolatban, a léptei egy halvánnyal sem szaporábbak. Kecsesen mozog, akár egy nagymacska, mint aki nem siet, vagy nincs kifejezetten dolga itt. Finoman dönti oldalra a fejét, és megenged még egy halvány mosolyt, ahogy a férfi lerakja a könyvet. Hát persze.. ha olvas, akkor olvas, ilyenkor könnyű meglepni, de ezek szerint kissé hagyja is magát meglepni, és elengedi magát, ami kifejezetten pozitív, hiszen nem paranoiás, ami sajnos gyakran megesik, ha az embert ennyi ideig kísérik mindenhova nálánál nagyobb madarak. Amikor helyet foglal, egy cseppet megingatja a fejét.
- Látom az ízlésed semmit sem csorbult. - utal finoman a könyvre, amit persze kiszúrt, ahogy letette az asztalra. Főleg mert ő is szereti a vén Poe-t és az irományait, főleg a csavaros krimijeit, mindegyikben van valami, ami megmozgatja az agyát,és azt élvezi. De most Perselus társaságát jött élvezni tulajdonképpen. Maga sem tudja, miért örült meg ennek a levélnek, hiszen egy hosszú nap után a hollóval egy tea nem biztos, hogy a legjobb döntés. Mármint egyeseknek. De Mad azt érzi, a legjobb társaságba keveredett. Élvezi a férfi udvariasságát, főleg, amikor a teát kihozzák. Finoman biccent a pincérnek egy kacér mosollyal, amit a férfi viszonoz, aztán, ahogy távozott, a tea fölé hajol, kezével finoman maga felé legyezi, és beleszimatol, miközben lehunyja szemeit, és elégedetten tölt tejet a kiöntőből.
- És a memóriád is ugyanolyan éles. Köszönöm. - mondja kedves, enyhén doromboló hangon, de ez a dorombolás csak egy kis felhang, amit talán ki se hall a férfi a nő szavaiból, aki azonban lassan belekortyol a teába, lehunyt szemmel, és hagyja, hogy az ízek egy kissé átmelengessék. Még szoknia kell ezt az egészet.
- Részvétem. De ne feledd, mindenre van megoldás, és semmi sem tart örökké. - csak a mondat végére nyitja ki szemeit, kilesve teája mögül, majd lassan leengedi a csészét, és ahogy Perselus megkérdezi, meg a csészéjét is megemeli felé, finoman elmosolyodik, és ő is megemeli a csészét.
- Egy kedves úriemberrel tölthetek egy kedves délutánt, akinek kifejezetten jó ízlése van teák és könyvek terén. Kell ennél több? - kérdezi, miközben szemeiben játékos fény játszik, amiről nem lehet eldönteni, hogy valami kedves pajkosság, vagy a zsákmányát leső vadász szemvillanása. - Örülök, hogy kiszabadultam, ma az átlagosnál unalmasabb napom volt. Kellemes meglepetést okoztál. De mesélj, hogy van egy régen látott ismerős, hogy tengeti napjait? - engedi le végleg a csészét és teszi le a tányérra, a kis csészealjra, miközben a férfi figyeli a maga zöld szemeivel. Egyik lábát finoman átteszi a másikon, és kissé hátradől ő is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-04, 19:04





Madeleine & Perselus


Szerencsére senki sem várja el tőle, hogy kísérgesse, arra ott vannak a keselyűk.
A hely viszonylag tágas, egy 19. századi neogótikus épületről van szó, mely hangulatában egy bankot is idézhetne épp. terracotta, narancs és mélyvörös, bordó színek fedik a falakat, katedrálüvegből készült ablakok, és hatalmas mozaikokból kirakott járólapok teszik élettel telivé. Meg az a jó pár ember, aki hol egyik hol másik részén halad át, vagy épp teszi le magát a kávézóba, őhozzájuk hasonlóan.
Perselus elvan a maga komor módján az egyszerű, inkább hatékony megjelenésű terekkel, de most kifejezetten szemet nyugtatóak ezek a meleg színek. És ha már könyv került a kezébe, bizony olvas is, nem csak nézi a könyvet. Így Mad meglepi mikor megérkezik, de minden további nélkül feláll, hogy köszöntse a nőt. A könyvet az asztalra helyezi.
- Aligha! - feleli egyszerűen és ami kételye volt, hogy az most valamiért elszállt, némi kedélyesség is vegyült a lényébe. Nem bánja hogy Mad eljött. Mikor a nő helyet foglal, ő is eképpen tesz. Hátra dől a székén és össze fűzi ujjait maga előtt.
Egy pincér pedig máris hozza a nő frissen elkészített teáját, mellé pedig egy apró kiöntőbe tejet.
A pincér távoztával Perselus Madeleine-re függeszti fekete szemeit és végigméri. Kevésbé áthatóan, de az érdeklődés az ő tekintetében is benne van, nem is kicsit. - Köszönöm! Lényegesen sokat számít a légkörváltozás. Bár a pálcám hiányozni fog... - lemondó grimaszra görbül a szája, aztán egy erőteljesebb, halk lélegzetvétellel elengedi a gondolatot, ami bizony alaposan aggasztja... Vissza kapja-e valaha?
- Te egyenest kicsattansz! Mesélj, mi hát örömöd tárgya? - tereli tovább a témát önmagáról. És bár arcára kifejezéstelenséget húz, a kérdés egyszerű, és őszinte, nem csak udvariasságból fakadó beszélgetés kezdeményezés. Közben most, hogy Mad megérkezett, ennek örömére felemeli a csészéjét, megemeli a nő felé, mint egy néma, jelképes koccintásra, majd végre bele is kóstol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-04-01, 21:54

Nem a férfi személyes kísérője, hogy minden egyes tárgyalásán ott legyen, meg persze van neki elég dolga is - ez nem jelenti azt, hogy egy másodperccel is le lenne maradva az eseményekről és a fejleményekről, egyszerűen csak néha szeret a háttérben maradni. Egy viszonylag hosszú nap után már tűnne is el a Parancsnokságról, amikor a portás utána szól. Mad szemeiben kíváncsiság és kétkedés jelenik meg, ahogy a kapuból visszatáncol, és egy laza mozdulattal veszi át a borítékot, és ekkor megcsapja az ismerős illat. A fény felé emeli a borítékot, majd könnyed mozdulattal tépi fel, olvassa el, és teszi is zsebre. Arcán megmagyarázhatatlan mosoly játszik, és int a portás felé egy kedveset, még csókot is dob neki. Maga sem tudja, mi okoz ekkora izgalmat benne, de most,a hosszú nap ellenére is, örül ennek a találkozónak. Egy tea kifejezetten jól fog esni.
Óvatosan lép be a könyvtárba, ámde annál határozottabban. Tekintetével körbepásztázza a helyet, felméri az ittenieket, majd amikor meglátja a számára oly ismerős arcot, akkor egy apró mosoly kerül megint az arcára, és a maga könnyed, macskalépteivel, hangtalanul sétál oda.
- Remélem nem hűlt el a teád, amíg vártál. - ejti ki könnyedén a szavakat, mindenféle köszönés előtte, ha Piton olvas, könnyen lehet, hogy meglepte a férfit. A talárja már nincs rajta, egyszerű, de annál csinosabb blúzt és hozzá illő felsőt visel, valamint hosszúnadrágot, és csizmát. Pár pillanatig csak áll az asztalnál, majd a táskáját a fogasra akasztja helyet foglal a férfival szemben.
- Sokkal jobban festesz, örömmel látom. - és szavainak megfelelően mélyzöld szemeivel kutatja a férfit, mintha ellenőrizni akarná, tényleg jobban van-e, vagy ez csak valamiféle álca. De a levendula és az orbáncfű illata is arra utal, hogy nagy baj nincs.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-31, 21:56





Madeleine & Perselus


Határozottan számít. Bár hogy ennek jelentősége mit is takar, vagy mikor fog ténylegesen kiütközni, azt átgondolni lesz ideje egy.. hideg és barátságtalan helyen.
Madeleine-ben van egy különös közvetlenség ami annyira természetes, hogy gyakran már fel sem tűnik, most azonban, Perselus ugyan jelét nem adja, de mintha zavart érezne az erőben Mad közvetlenségével kapcsolatban. Magában annyival nyugtázza, hogy ez nyilván nem neki szól, a nő ilyen és pont, nem érzi kivételesnek a helyzetet. Talán csak már elszokott tőle.
A bajtársias hozzáállást jelenleg nagyon is értékeli.
- Meg lesz. Te is vigyázz magadra Madeleine!
Azzal sarkon is fordul és tovább is áll. Menet közben valami miatt épp olyan légből kapott késztetés szalad végig rajta, mint amilyen ez a találkozás is volt, ennek köszönhetően nem bírja ki és vissza néz a nő irányába. Elgondolkodva néz utána, végül kénytelen kellettlen vissza tér a keselyűk körébe.

***

Az utolsó előtti tárgyaláson, ami január 27.-én volt, voltaképp már lehet tudni, mit szántak neki ítélet gyanánt. Ennek fényében engedték, hogy páraknak levelet írjon a fejleményekről. A következő tárgyalás alkalmával, ami február 01.-én következett el, pedig már lényegében menesztették is lezárva mindent.
Mad-et azonban most nem találja, össze sem botlanak, így egy üzenetet hagy csupán, amit a Fogadószinten a portán borítékolva ad le, mondván, miután a hölgy végzett és távozna, adják át neki.
A levélben pedig csak annyi áll:

“Maughan Könyvtár, cukor nélkül, kevés tejjel.”

A könyvtár haljában, egy egyszerű, tiszta kávézó rész van kialakítva. Perselus az egyik hátsóbb asztalnál ül és vár. Madnek bekérte előre a teáját, így amint úgy dönt, betoppan, ki is hozzák neki, megadott paraméterek alapján. A tej miatt, alig fűszerezett, markáns fekete teát kért neki. Bár igazából csak reméli, hogy eltalálta.
Hát nem néz ki jobban, mint mikor legutóbb találkoztak, de most a hideg feszültség eltűnt róla, meg sokminden más is. Kezében egy vékonyabb könyv, Edgar Allan Poe kötet. Csendesen vár, ha kell az örökkévalóságig. Részben mert valahogy nem akaródzik vissza térnie a lakására amit legalább olyan üresnek és kihaltnak érezne épp, mint ahol eddig csücsült. Másfelől pedig benne van, hogy talán most nem fog ártani egy másik személy társasága és nem utolsó sorban, lényegében egyfajta néma ígéretnek veszi azt a korábbi szóváltást. Illetlenség is lenne nem betartani! Őelőtte egyébként egy bögre gőzölgő orbáncfű és levendula keverékű tea van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-30, 08:43

Madeleine ezt valahol már megszokta. A legtöbb ember sose tudta hova rakni. Mindig csak megjelenik, mint valami ködleopárd, aztán ahogy jött, el is tűnik, nem szokása egy helyben maradni túl sokáig. És a stílusa is valami egészen különleges. Persze az is igaz, hogy Perselus felé van valami más is, ami ezt az egész rendszert és megszokottságot megbolygatja. Ismerik egymást. Együtt jártak a Roxfortba, és a sors még össze is hozta őket egy párbajra. Van közös múltjuk, ami azért számít az ilyen esetekben.
Perselus szavaira finoman oldalra dönti a fejét, és lassan ingatja meg, szája sarkában félmosoly bujkál, a karjait összefonja maga előtt, és úgy figyeli az előtte álló férfit. Nem látja annyira borzalmasnak a helyzetet, mint amilyennek más találná kívülről. Szemeivel szinte felfalja a férfi minden egyes apró rezdülését, és ahogy látja a kis mikro mimikáját, belül kifejezetten nagy megkönnyebbülést, és örömöt érez. És neki ennyi elég is, nem akarja tovább húzni a férfi idejét, főleg, hogy tudja, hogy nincs.
- Ahogy Te is mondtad, akkor jelenek meg, amikor nem számítasz rá. A legváratlanabb helyeken is időkben.. - mondja, szinte dorombolja, mégis van valami különös kettősség ebben a hangban és a hozzá társuló pillantásban. Egyszerre fenyegető, és mégis van benne valami a gyilkos, kegyetlen pillantás mögött, ami képes bizalmat sugározni. Mintha afféle "számíthatsz rám" pillantás húzódna meg ennek az egésznek a legmélyén. Kezeit leengedi maga mellé, testsúlyát finoman áthelyezi egyik lábáról a másikra, és elnéz a férfi vállai felett a folyosó végére, majd lassan biccent. Nem foglalkozik a férfi kíváncsiságával, talán észre sem veszi, talán direkt negligálja, de tény, hogy nem adja se magát, se az idejét olyan könnyen. Most összefutottak, és ennyi elég.
- Cukor nélkül, kevés tejjel. És hamarabb, mint gondolnád. Vigyázz magadra. - súgja egyenesen Perselus szemeibe nézve, majd viszonozva a főhajtást könnyed mozdulattal fordul meg és tűnik el a folyosón a következő sarkon. Mozgása kecses, könnyed, macska-szerű, és van benne valami kifejezett, egyszerű szépség, ahogy elhalad. És amint eltűnik, a folyosó végéről, a lépcsők felől már hallani is, hogy keresik a férfit. Megindultak érte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-29, 12:59





Madeleine & Perselus


Hogy nem akaródzik gyengének mutatkozni, minden bizonnyal valami nem létező férfiúi büszkeség-reflexet takar. Vagy csak simán maga is össze van zavarodva és nem tudja eldönteni, vagy épp hová tenni a nőt. Minden esetre, az a különös érzés tudatosul benne, hogy az utóbbi években még Narcissaval sem igen beszélgetett, ennek következtében legalább nagyjából korabeli nővel a franc tudja mikor beszélt utoljára. Adhat ez magyarázatot bármire? Számít ez? Perselus valószínűleg olyan mértékben zárja ki a magánéletet, hogy néha még magát a fogalmat is elfelejti, hogy létezik. Mindenkivel többnyire semleges, magában kedvel max bárkit is, nem igazán hangoztatva. Vagy simán csak agyvérzést akar kapni csendben egyesektől. És ez McGalagony professzor asszonnyal, néhány ismerősével és a diáksággal szemben minden gond nélkül fenntartható állapot. A bőre alá szivárogna egy kérdés, hogy és mi a helyzet Madeleine-el? Azonban már szavakká formálódni sem hagyja a gondolat szelét, de cserébe gondosan elhessegeti!
Ezen felül valóban roppant bizarr az egész és a legkevésbé vágyna arra, hogy bárki így lássa.
- Nem. A végén még kénytelen lennék tényleg úgy tenni, mint akinek maradt méltósága. - az arca kihalt, mint egy sivatag, legfeljebb egy öniróniát alátámasztó fintor vonala jelenik meg, majd el is tűnik. Aztán csodák csodájára, mégis oldódik az ábrázata, nem sokat persze, de mintha valóban legalább leheletnyi megnyugvást adna ez a jelenleg légből kapott találka. Kivételes eset, amikor Perselus értékeli a váratlan fordulatot és nem bánja, hogy a megszokott körökön túl, beszivárog valami más is.
Végül is, csak majdnem egy hónap Azkaban kellett neki hozzá.
- Akkor minden esély meg van rá, hogy az elkövetkező tárgyalásokon is találkozunk. Gondolom. - nyugtázza. És bár a tekintete hideg marad, mint mindig, mintha némi vérszegény szarkaláb húzódna a szeme sarkában, ami arra utal, ha kifejezetten nem is fog örömtáncot járni a találkozásra, nem nyilvánítaná viharfelhőnek sem a feje felett a dolgot.
Az utolsóra bizonyos fokú csodálkozás ül az arcára és fejét is félre biccenti amolyan "ó valóban?" kifejezéssel. Majd rögtön ezután ezer kérdés merül fel benne is, de csak biccent egyet végül.
- Ez esetben, amennyiben nem zárnak végleg kalitkába, egy tea mellett felteheted a kérdéseidet. - mond ennyit röviden. Azzal főt hajt.
- Azonban, ha most megbocsájtasz, várnak a Fogadószinten. - nem mintha annyira vágyna a keselyűi közé újra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-29, 10:49

A válaszra finom, fanyar félmosolyt villant meg. Ismeri Perselust, amennyi őt persze ismerni lehet, meg amennyire régebben engedte magát megismerni, éppen ezért teljességgel korrektül érti a férfi minden egyes szavát. Annak halk mormogását, és az abban megjelenő finom élt és humort is. Valahogy mindig is kedvét lelte ebben a fajta humorban, és önkifejezésben. Minden ellenére, ő kedvelte ezt a fura alakot, aki most oly meggyötörten áll előtte, mint egy kép a múltból, ami után muszáj volt rohannia. Maga sem tudja a belső késztetést teljesen megmagyarázni, ami lerángatta az aréna tetejéről hogy most itt legyen, és fusson egy férfi után. Megmagyarázhatatlan, mint ahogy az is, hogy pont itt találkoznak szembe egymással.
- Ha jól sejtem, nem bánod. - dönti kissé oldalra a fejét, utalva ezzel arra, hogy a férfi minden bizonnyal örül, hogy nem látják sokan ebben a helyzetben, ilyen fáradtan. És ahogy figyeli, látja, hogy mintha erősnek akarna mutatkozni. Vadmacska pillantással, mint egy ragadozó, úgy figyeli az előtte vergődő varjút, noha nem állt szándékában egy pillanatig sem, hogy levadássza. Nem is érti, mit akar itt hősködni azzal, hogy kihúzza magát, mikor romokban van. Rendben, a régi imidzs, de Madeleine sose volt az, aki előtt erősnek kellett volna mutatkoznia, aki ellenség lett volna. Tény, barátok se voltak, de volt valaha is barátja Pitonnak? Magában jót mulat a férfi próbálkozásán, de arca ebből semmit sem árul el, nem akarja megbántani a férfit. Főleg, miután beismeri, hogy meglepte. Jól esik a kis lelkének. A további szavakra, hogy könnyű belé botlani, finoman meghajol, majd egy félszínpadias mozdulattal tesz egy félfordulatot, miközben körbemutat.
- Itt dolgozom, ez lett az életem. Ha ide tévedsz, nehéz nem belém botlani. Minden esetre.. - fordul vissza ismét a férfihoz. - ..remélem, hogy ezek nem kellemetlen meglepetések, és nem árnyékolják tovább komor napjaidat. - a hangja kifejezetten egyszerűen, és halkan cseng még mindig. A kérdés jogos, mit is akar tulajdonképpen? Az a furcsa, belső, késztető erő, ami idáig hozta, és most mintha elhagyta volna. Ledobta itt, ebben a furcsa és különös helyzetben, és maga sem tudja, mit kezdjen vele pontosan. Hát csak sejtelmes ragadozó szemeivel figyeli a férfit.
- Nem is egy, de azok ennél egy kissé személyesebbek. Nem való ezen folyosókra, és ezen füleknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-26, 14:03





Madeleine & Perselus



Nos a külsején nincs túl sok minden amit ragozni lehetne. Tény, hogy nem áraszt hullaszagot, se egyebet és még frissen szilárdult viasz-simára is tudott borotválkozni, anélkül, hogy megvágta volna az arcát. A dementoroknak is legfeljebb a hidegét hozta magával, de összességében igen rozzantan fest.
Pislog egy lassút, és beszivárognak hozzá a nő szavai. Egy kissé gépiesen válaszol, de mivel folytatja a gondolatot, egy kis bizonyítást nyer, hogy minden ellenére, figyel. -.. Igen.. Bizonyára mindenki más meghívója elkeveredett..Jó messzire.-
aki nem ismeri Perselus artikulálását, és hanghordozását, annak valószínűleg egy egybefüggő szarkasztikus morrannássá mosódhat a mondat.
Madeleine közeledtére kihúzza magát, egy fokkal talán hirtelenebb, mint kellene. Roppan a derék, húz a borda, tompán kattan a kulcscsont, sorban hozta magával a "lendület", de legalább már egyenesebb mint volt. Noha látványra még mindig egy szárnyaszegett, ázott holló ábrázatát kelti, aki szemtől szembe került a vadászával és most igyekszik magáról elhitetni, hogy... Mit is? ... Azon kívül, hogy kellően rozzant már ahhoz is, hogy egyáltalán vacsora legyen belőle?
És valóban megfogalmazódik benne is, hogy tulajdonképpen kit akar átverni és miért is..? Ennek köszönhetően az újabb mondat közben már egyszerűen csak kiengedi a levegőjét, és hagyja, hogy megzuhanjanak a vállai, nem erőlködik olyasmin ami jelenleg nem megy. Madeleine csak Madeleine, nincs benne semmi ijesztő.
Pillanatra elmereng azon, hogy "különös, hogy itt van", nos, számára inkább ismerős. A vele szemben álló nő, még a padokat koptatta bőszen, mikor ő először itt, ítélőszékbe került. Madeleine utolsó évének novemberétől, év végéig pedig még tanította is őt... Azóta, azonban el kell ismernie, nem sűrűn gondolt vele, bár ha tehette, inkább senkivel sem gondolt azokból az időkből.
- Megleptél. - ismeri el egyszerűen, de hogy bárminemű félelmet, paranoiát, vagy úgy bármit ébresztett volna, arról nem ejt szót. - Valahogy beléd, különösen könnyű beléd botlani mindig, a lehető legváratlanabb helyeken és időkben. - néz rá várakozóan. Fogalma sincs miért jött utána a nő, de ha így bevágott elé, valami oka csak volt rá.
- Neked is lenne pár kérdésed? - valamiért a tárgyalás és annak monotónitása pörög benne, így számára azzal kapcsolódik össze a helyzet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-23, 23:14

Ez is csak egy unalmas, megszokott, hosszú napnak ígérkezik, miközben fent csücsül az arénaként kialakított lelátón, és az aktáiba mélyed. Valahogy semmi izgalmas nem történik a minisztériumban, főleg, hogy csak aktákat tologat jobbra meg balra, az ideje nagyobb részében legalább is. De valakinek ezt a munkát is el kell végeznie, és nem az a kifejezett csatamágus, inkább a gondolkodósabb vonalat képviseli. Most is az aktákat igyekszik összehozni, amikor valami furcsa dologra lesz figyelmes. Kipislog az iratkupac mögül, és mintha megdermedne néhány pillanatra attól, amit maga előtt lát. És nem is feltétlenül azért, mert Perselus Piton egy nagyon régi, kérdés, mennyire kedves ismerőse, hanem azért, ahogyan a férfi kinéz. Ilyen messziről nem látja teljesen tisztán, de nem úgy fest, mint aki a legjobb bőrben lenne. A hangja szárazabb és megtörtebb. Lassan teszi le az aktát, és keserű félmosoly ül ki szája szegletébe, amikor látja, hogy a férfi nagyon nem néz semerre, csak túl akar lenni mindenen, éppen ezért esélytelen, hogy észrevegye őt. A magaslatban biztonságban van. Amikor berekesztik az ülést, Madeleine leereszkedik egészen ügyes, már-már macskaügyességűen könnyed mozdulatokkal, mintha éppen most vadászna le valakit. És tulajdonképpen így is mondhatjuk. A mai étlapjára hollót írtak fel, és éppen ezért nem is habozik, hogy a férfi után siessen. Léptei szinte némán, ahogy végigsuhan, és finoman megáll az egyik kereszteződésnél. Talárt visel, helyi egyenruha, nincs rajta mit ragozni, alóla azonban néhány színesebb ruhadarab kivillan, mint farmerja, egyszerű pólója. És ahogy áll a férfi előtt, az még gyászosabb képet fest, mint amit fentről látott. Ahogy ki akarja húzni magát, és látszik, mennyire nincs jól, majdnem elneveti magát, de visszafogja, így csak a torkát köszörüli meg egy kevéssé, majd valami bizalomgerjesztőbb tekintettel próbálja alaposan megfigyelni a vele szemben álló férfit.
- Személyesen. - biccent egy aprót mellé. - Akárcsak te, Perselus.. Jobb helyet is választhattunk volna az öregdiák találkozóra, azt hiszem. - nem kezd el érzelgősködni, meg kérdezgetni, hogy van a másik, hiszen tudja, látja, és azt is pontosan tudja, hogy Piton nem az, aki kellemesen elcseveg bárkivel valódi problémáiról, mélységeiről, vagy éppen lelki és egyéb állapotairól. Nehéz is olyan emberrel beszélni, aki nem nagyon beszél alapból. A pár pillanatnyi mozdulatlanság után tesz pár lépést a férfi felé, és hozzá közelebb áll meg végül.
- Különös dolog téged éppen itt látni.. ahogy elnézem, ez kölcsönös. Nem tudtam, hogy ennyire félelmetes vagyok a számodra, hogy a torkodra forrasztom a szót.. - tekintetét le nem veszi volt iskolatársáról, nem tudja még maga sem, hogy mit kezdjen vele. Csak annyi a különbség, hogy ő nem annyira hallgat el, sőt. De tény, hogy nagyon meggyötörtre az élet ezt a rossz varjút, és azért ezt látni nem anniyra kellemes, még egy ilyen harcedzett aurornak sem. Hangja persze végig halk, mégis jól hallható, nem kiabál, csak annyira beszél hangosan, hogy a férfi meghallja és értse.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök 2018-03-19, 17:24




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Madeleine & Perselus



Egyik tárgyalást követi a másik. Végeláthatatlan kérdéssorozatok, vájkálás és szőrszálhasogatás a legmélyebbre leásva. Perselus a tárgyalások között se nem haza, a lakására, se nem a Roxfortba nem térhet vissza. A Minisztérium portájánál három alak vár rá. Három alak, akik vissza viszik az Azkabanba.
Az ügy ahogy halad előre az egész, egyre inkább azt érzi a nyakába akarják varrni, főleg Findley halálát. A többi ponton elfogadták a vallomásához Dumbledore alátámasztását, de valamiért a lány halálán még elmarakodnak egy darabig, mint kutyák a koncon. Perselus pedig tűr és tűr. A bőre eddig viasz színű volt, mostanra inkább már szürke. Akkor is fázik, ha nem a hűvösön csücsül. És lépten nyomon egyre inkább feszeng, a régi paranoia újra kezd feléledni. És kikezdhetetlen önuralma is meg meg bicsaklik. Fogyott is valamennyit, bár ez az ő esetében nem volt nehéz produktum. Az alváshiány már nagyobb probléma. Bár méltósággal tartja magát, azért akadnak gondok a koncentrációval.
Egy újabb tárgyalásnak van vége, ő pedig egyre nehezebben halad végig a folyosókon, hogy elérje a lent őrá váró három sötét taláros, keselyű külsejű alakot.
A teremből kivezető folyosón haladva, valaki azonban utána lép és meg is állítja. Nem is hallja az első szavakat, csak azt érzékeli, hogy valaki megállította. Össze szedi magát, megfordul, a kép is tisztul és egy pillanatig csak néz, a mélyzöld szemekre majdnem olyan arcot vág mintha szellemet látott volna. De aztán hamar össze kapja magát és egy meglepett ábrázat néz vissza a nőre.
- Madeleine... - a legkevésbé sem számított rá, hogy ma össze fog futni bárkivel is akit valaha ismerhetett. Egy mélyebb levegővétellel húzza ki magát és öltené vissza régi méltóságát, ami valahol sikerül is, ám a vállai olyannyira be vannak állva, hogy akarva akaratlanul is némiképp oldalra húz a tartása. Annyira meglepte a nő, hogy hirtelen nem is tudja mit mondhatna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 158

TémanyitásTárgy: Régi ismerősök 2018-03-19, 15:51

XXX
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Régi ismerősök

Vissza az elejére Go down

Régi ismerősök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-