2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Ő viszont aggódik érted és elég kellemetlenül érezné magát, ha esetleg valami bajod esne, amíg ő keresztbe tett kézzel ül és vár. Ha magaddal egyenlően szeretnéd kezelni, akkor ne zárd ki csak azért, mert nem tud varázsolni. Nálad jobban senki se tudja, hogy a muglik is képesek megvédeni magukat, csak éppen más eszközökkel – felelem, miközben igyekszem megnyugtatni Blairet. Elhiszem, hogy aggódik a barátnőjéért, hiszen tényleg együtt nőttek fel, de azért a muglikat se szabad alábecsülni, nem igaz? Annyi időn át éltek mellettünk, mégis sikerült megvédeniük magukat és hát nem hiszem, hogy Louise is véletlenül keresett fel pont engem. Nyilván sejti jól, hogy nem árt, ha van mellette valaki, aki szintén tud varázsolni. Ha elkezdünk ugyanis nyomozni, akkor a muglik világában nem sok információt szerezhetünk. Louise pedig egyedül nem léphet be a varázslók helyeire. - De ha gondolod, akkor vehetünk neki egy-két olyan dolgot, amivel meg tudja magát védeni. Zonkó Csodabazárában sok ilyesmit árulnak, de akár benézhetünk a Zsebpiszok-közbe is. Gyanuszkóp, malíciamutató, sötétségpor... Ezekkel észreveheti időben, ha valaki a közelében van és még kereket is tud oldani. Muglik is kiválóan használhatják az ilyesmit, ehhez nem feltétlenül kell mágusnak lennie, ezeknek ez a legfőbb előnye. Elég nagy pontosságúak, ritka az olyasmi, hogy tönkremennek vagy tévednének, a Zsebpiszok-köz pedig... Rendben, nyilvánvalóan igen kétes hely, ettől függetlenül viszont igenis hasznos holmik kaphatóak ott és nem feltétlenül fekete mágiával működnek. Ezzel bizonyára Blaira is tisztában van. - Sok embert ismersz, sok barátod van, ezzel pedig igen sok ellenséged is – magyarázom. - De az is lehet, hogy olyasvalakivel kerültél közelebbi kapcsolatba, akivel nem kellett volna. Egy befolyásos ember fia vagy hasonló. Nem rémlik ilyesmi? Vagy egy viszonzatlan szerelem? Nem is kell a gyereknek őrültnek lennie, csak reménytelenül szerelmesnek. Beléd. Ha pedig nem kaphat meg, akkor úgy van vele, hogy másé se légy, ezt pedig valamiféle kifacsart módon szeretné elérni. Egyelőre csak tippelgetek, de szólj, ha esetleg beugrik valami. Remélem, Blaire nem kapja fel ismét a vizet és hagy faképnél, de ezt csakis így tudjuk tisztázni. A harmadik tippem az lenne, hogy olyasvalakivel gabalyodott össze, akinek felesége és gyerekei vannak, ezek mellett pedig elég fontos pozícióban dolgozik, Blaire pedig... Hát, mit ne mondjak, nem tett volna jót a felfelé ívelő karrierjének ez a kis botlás. Talán több alkalom is volt a kelleténél, majd megbánta és egy egész gyilkosságot szeretne a lányra kenni. Ha pedig sikerül a terve, akkor Blaire számára irány az Azkaban, a dementorok mellett pedig nem lesz valami beszédes kedvében. Addig pedig azt mond, amit szeretne, hiszen egy gyilkos szavára senki sem ad, nem igaz? - Kiváló... - csúszik ki a számon, majd tekintetem Blaire mosolygó arcára esik és az állam majdhogynem a padlón koppan. - Blaire! - fakadok ki, miközben arcomat lemondóan temetem a tenyerembe, végül leengedem a kezem és folytatom: - Ne mond, hogy vele is lefeküdtél... Az orvosoddal. Mond, hogy nem... Fogalmam sincs, miért is reménykedem abban, hogy csak viccelődik velem, hiszen az arca sok mindent elárul, én pedig teljes mértékben elképedek. Hogy a fenébe sikerült egy orvost is elcsábítania? - Ezt nem kellett volna, ha kitudódik, csak ártana neked és még a doki is börtönbe kerülhet. A végén még azt hiszik, meghamisította a szakvéleményét és már egy jó ideje szeretők vagytok. Erre ő se világított rá, mielőtt egymásnak estetek? Legalább a férfinak lehetett volna egy kis esze, de nem is értem, miért bíznak rá beteg embereket, ha a fiatal lánykák ilyen könnyen elcsavarják a fejét.
- Oké, beszélek vele, de tudod... vagyis nem tudod milyen ez. Ő szinte a testvérem és nem akarom bajba keverni és ez az egész elég nagy baj, ő pedig megvédeni se tudja magát, ha valaki tényleg ennyire keresztbe akar tenni nekem, hogy még embert is öl a cél érdekében. - húzom el kissé a számat, hiszen tényleg ez itt a legfőbb gond. Lou mugli és ha ő bajba kerül akkor mi lesz? Nem lesz, aki megvédje ha épp nem vagyok ott és nem tudja magát megvédeni, főleg hogy aki ezt csinálja jó eséllyel varázsló, vagy boszorkány lehet. Elég nehéz ez így és én tényleg nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Ezért nem is akartam belekeverni mást. Elég a doki, aki amúgy is benne van a kezelések miatt, szóval ő már vállalta, ha nem is feltétlenül önként, hogy akár veszélybe is kerülhet. Másnak viszont nem kellene, mert akkor csak aggódhatok még értük is. - Persze, a munkájukat, de csak a tényeket nézik és ha azok alapján arra jutnak, hogy én követtem el? Mi van, ha nem tudom kimagyarázni, mert minden ellenem szól, de még sem én voltam? Mégis honnan ismernék árvaként befolyásos embereket Victor? - csak megrázom a fejemet, kb. olyan fejjel, mint aki minimum totál zakkantnak neki az előtte ülőt. De mégis honnan lenne nekem befolyásos ismerősöm? Neki ott az apja, de nekem nincs senki az ég világon, akihez fordulhatnék. A doki ismerhet egy-két alakot, aki segíthet, de ennyi és kétlem, hogy Victor apja bármi módon is segítene, ha egyszer ő juttatott el a dokihoz is. Bár, ha azt nézzük akkor ezzel pont hogy segített, csak nem tudott róla. - Más név nem merült fel, a doki pedig bízik bennem. Ő... nem tart gyilkosnak, azért is segít. - ezen a ponton azért akaratlanul is elmosolyodom. - Jó kislány vagyok és kiváló páciens. - és hát a mosolyom sokatmondó. Victor azért ismer, én pedig nem vagyok jó abban, hogy ügyesen takargassam azt, ami a fejemben van és lássuk be tényleg jó páciens vagyok, maximum nem olyan értelemben, ahogyan kellene, hiszen nem odatettem magamat a kezelések során, hanem inkább alátettem magamat a dokinak, de a francba, még ha időseb is nálam, elég dögös pasas és sokkal kellemesebb odajárni úgy, hogy jól érzem magamat, mintha minden alkalom arról szólna, hogy a lelkem mélyére akarna vájkálni, hogy megjavítson.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-05-22, 16:27
Blaire alapból kifejezetten nehéz eset, most pedig erre az egészre rátesz egy lapáttal a betegsége, melyet még tagad is... Nem, ez az egész nem lesz egy leányálom, noha ezt már akkor tudnom kellett volna, amikor csak felmerült bennünk a téma. Meggyőzni Blaire-t arról, hogy valami nincs rendben vele, mindezt pedig úgy, hogy ne sértsem meg közben... Fogalmam sincs, miként gondolta mindezt Louise, de neki könnyű, ő most még a háttérből figyeli a dolgokat, engem küldött a frontvonalba. Én csak szerettem volna elkerülni mindazt, amivel apám fenyegetett, hiszen sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a vége, ha összefutok a lánnyal és váltunk pár szót. Az viszont kellemes meglepetés, hogy ezúttal Blaire nem akar rám mászni. Talán mégis neki van igaza és tényleg semmi baja? Nem, ez csak a harag miatt van, ki tudna szexuális partnerként tekinteni arra az emberre, akire haragszik? Az viszont tény és való, hogy annak idején a vitáinkat mindig békülős szexszel zártuk, nem pedig komolyabb beszélgetéssel. Én ugyan vevő lettem volna rá, de Blaire sohasem volt annyira a szavak embere az ilyesmiben. Egy jó szex nála minden mással felért. - Az igazat megvallva nem ismerem annyira, de igen, aggódik érted – biccentek egyet Blaire kérdése hallatán, azt azonban már nem teszem hozzá, hogy én is, mert vélhetően el se hinné és ez csak újabb szemrehányásokat eredményezne részéről. - Elég nehéz lehet neki, hogy nem személyesen beszélhet veled, szóval nem ártana, ha találkoznál vele – vetem fel végül számára a dolgot, ezzel is visszapasszolva a labdát Louise kezébe. - Meggyőzhetnéd róla, hogy nincs semmi bajod, mert addig úgyis az én fülemet rágná állandóan, abból pedig semmi jó se sülhet ki. Jobb az, ha személyesen beszélitek meg a dolgot, ő legalább fel tudja tenni a kérdéseit. Mert az igazat megvallva még én se tudom, miként tudnánk segíteni számodra... Én gyógyítónak készülök, Blaire barátnője mugli, szóval nem hiszem, hogy lenne bármi hasznunk is ebben az egész nyomozásban. Még ha ereklyevadász-szakra járnék, akkor azt mondanám, rendben, mert olvasnom kell a nyomokból, de így... Mégis mi hasznom lenne ebben az egész ügyben? Az rendben, hogy Blaire és én együtt voltunk egy ideig és igen, akkor történt az egész, amikor én is ott voltam, de tényleg semmit se tudok erről az egészről. Még a gyilkosságról is nemrég hallottam. Nyilván apám igyekezett eltitkolni előlem, nehogy engem is belevonjanak a nyomozásba, mint gyanúsítottat. Így legalább tényleg meglepett a hír. - Az aurorok csak a munkájukat végzik – felelem, noha ezzel nem áll szándékomban újabb vitát elindítani. - Minden verziót figyelembe kell venniük, bármennyire is hihetetlen és minden állítást ki kell vizsgálniuk. Nem hajthatnak el egy-egy embert csak azért, mert nem illik a profilodba a dolog. Bár, tény, ami tény, soha sem voltak képesek pártatlanok maradni. A minisztérium emberei mindig annak dolgoztak, aki több pénzt ígért számukra. Nem ismersz befolyásos embereket? Kíváncsian pillantok Blaire felé, elvégre tényleg eszembe ötlik az a gondolat is, hogy olyasvalakivel volt egy éjszakás kalandja, akivel nem kellett volna és akinek esetleg árthat, ha kitudódna a dolog... A lány meggyilkolása kockázatos lépés lenne, de ha hazugnak hinnék az emberek, akkor máris könnyebb besározni a nevét. Talán mindez egy jól megszervezett csapda volt. - Nem hiszem, hogy mindez ilyen gyors lefolyású lenne – csóválom meg a fejem. - De talán az lenne a legjobb, ha meggyőznéd a dokit arról, hogy te nem lehetsz gyilkos. Légy te a legjobb páciens a világon és nem hiszem, hogy bármi baj lenne... Az aurorok idővel úgyis kizárnak a gyanúsítottak sorából. Jut eszembe, felmerült más neve is az ügyben? Nekem erről Louise nem mondott túl sokat, ő érthető módon Blaire miatt aggódott, nem hiszem, hogy foglalkozna más gyanúsítottakkal is. Számára Blaire a legfontosabb és az igazat megvallva engem se nagyon érdekel, ha mást is megvádolnak. Az már az ő baja, majd ő tisztázza magát, számunkra Blaire az első, nem holmi idegen.
Nem viselem jól a vádaskodást, sem a kioktatást és egyelőre annak veszem a szavait. Nem megy az olyan gyorsan, hogy az ember elfogadja, hogy valami rosszul van bekötve nála. Nálam sem lesz erre elég egy beszélgetés, főleg ha még azt hozzávesszük, hogy Victor nem került doki keze alá, no meg nem én voltam az, aki hetekre felszívódtam és nem álltam szóba magammal ugye? Úgyhogy leginkább csak szemforgatást kap a szavaira, semmi ennél pozitívabbat egyelőre. Úgyis mennem kell a dokihoz, ő meg nem rég még velem akart jönni, akkor legalább ne oktasson ki, mert attól úgy se lesz jobb, erre már rájöhetett volna. Amúgy se ő az orvos, tehát ha valaki rendbe tud tenni, már ha tényleg bajom lenne, akkor az egy doki, bár persze azt már nem kötöm Victor orrára, hogy jó eséllyel nem ez a doki lesz, aki szintén hasonlóan bajos függőséggel rendelkezik, mint én, csak ő többel is. Komikus egy helyzet, hogy pont ő az, akinek rendbe kellene tennie engem, miközben ő se tud lemondani azokról a dolgokról, amiket szeret. - Úgy fest, főleg akkor, ha valakit megkérünk, hogy a szemünk és a fülünk legyen. Lou ennyire aggódik? - azért egy pillanatra elhúzom a számat, mert hát nem akartam én kiakasztani őt. Mégis csak mintha a testvérem lenne és rossz érzés arra gondolni, hogy aggódik értem, de közben meg... nem örülök, hogy rám uszította Victort, főleg mert bajba is keveredhetett volna, ha netán Victor tényleg leadja a drótot valami Minisztériumi alaknak, hogy Lou tud a varázsvilágról, miközben nem konkrét vér szerinti rokon. - Ha nincs más... ő legalább próbál segíteni. Az aurorok te is tudod, hogy milyenek. Simán elhisznek dolgokat, ha valaki be akar sározni és egyelőre úgy fest, hogy erről van szó. - na igen a doki legalább megértő és megpróbál a dolgok mögé látni, viszont a vadidegen aurorok... Ha rajtuk múlik akkor a száraz tények alapján a végén még tényleg hűvösre tesznek és azt azért nem akarnám. Lehet, hogy teszek olyasmit, ami egyeseknek böki a csőrét, vagy esetleg... mondom esetleg baj van a fejemben, de hogy nem kellene rács mögé zárni azért, amit nem követtem el, na az holt biztos. - Engem nem nagyon tájékoztatnak, de nem tudom. Szerinted, ha nem lennék gyanúsított akkor nem kellene a dokinak ilyen szempontból is vizsgálnia? Simán lehet, hogy a következő találkozásunkkor már valami cellába jöhetsz látogatni. - vonom meg a vállamat, pedig tudom, hogy ez nem vicces és főleg nem játék és komolyan kell vennem, de mégis mit tegyek? Nem fogok siránkozni és egyelőre azt se tudom, hogy mit tehetnék. Elég gáz ez a helyzet önmagában is és úgy fest, hogy valahogy nem is nagyon akar javulni.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-05-06, 07:25
Blaire beteg, ezt be kell látnia, de bármennyire is próbálom rávezetni a dologra, annál inkább csak azt érem el nála, hogy megharagszik rám. Nem pont a legkellemesebb érzés olyasvalakit megbántani, aki az egyetlen olyan nőnemű lény a suliban, aki nem rajongással pillant rád, de valamit lépnünk kell az ügyben, hiszen amit művel, nem normális és nem is egészséges. A szex természetes dolog, de Blaire még így is képes túlzásba esni, én pedig aggódom miatta. Mi van, ha olyasvalakivel fekszik össze, aki súlyos nemi beteg? Kétlem ugyanis, hogy a lány mindenkit elküld egy vizsgálatra, mielőtt ágyba bújna velük. - Nem vagyok tökéletes, nem azért oktatlak ki, mert annak hiszem magam – csóválom meg a fejem, hiszen világosan látszik a lányon, hogy engem szeretne maga helyett bűnbaknak beállítani. Folyamatosan hárít, ha felhozom a szót arról, hogy esetleg ez nem teljes mértékben megszokott dolog. Számíthattam volna erre, hiszen ez a függőség egyik jellemzője, de hogy Blaire ekkora mértékben szemellenzőt hordjon magával... Hát, mit ne mondjak, ez azért meglep. Oké, nekem is vannak hibáim, de nem én szorulok kezelésre, nem én csinálok hülyét magamból, ha valahol elkap a vágy. Ő azonban mindenféle gondolkodás nélkül dobja le a textilt magáról, amit sokan akár ki is használhatnának. Mindenesetre, ha most arrafelé terelem ismét, hogy beteg, azzal tuti kihúzom a gyufát, azt pedig Louise-nak is be kell látnia magában, hogy ha haragban vagyok vele, akkor esélyem se lesz segíteni neki. - Nem piszkállak, egyszerűen csak... - Egyszerűen csak mi? Kioktatom? Igen, talán annak hathat számára a dolog, szóval tényleg nem lenne jó ötlet ebbe még jobban belegabalyodni. Sóhajtok hát egyet, majd megvonom a vállam, ezzel is jelezve Blaire irányába, hogy mindegy, abbahagyom a témát, egyszerűen már képtelen vagyok bármit is hozzátenni. A lányok annyira bonyolultak, de komolyan... Talán Louise sokkal többet ért volna el nála, mint én, hiszen hasonló a lelkületük. - Messziről is szemmel lehet tartani embereket, nem igaz? - mosolyodom el, hátha ezzel kissé oldódik a jelenlegi feszült hangulat. Van bennem véla-vér és talán nem szívesen használom, de egyes esetekben jól jön a dolog. Márpedig igenis tisztában vagyok vele, hogy a mosolyom lehengerlő tud lenni a lányok körében. Valahogy mintha olyankor indulna be ez a mágia vagy tudom is én, hogy micsoda... [color=#22487E]- A doki? - hökkenek meg egy pillanatra. [i][b]- Ő nyomozó is? Hogy segíthetne abban, hogy téged vádolnak egy gyilkossággal? Csak felállít egy szakvéleményt rólad és ennyi, de nem hiszem, hogy ilyesmiben sok hasznát vennéd – csóválom meg a fejem, bár ha minden igaz, nekem se sok hasznomat lehet venni, mert még diák vagyok és nem is auror-szakra járok. De mégis, miért pont egy orvos segítene Blaire ügyében? Elvégre, neki nem ez a dolga, hanem a diagnózis felállítása, semmi más. - Egyébként meg... Jutottak már valamire a Minisztérium emberei? - teszem fel a kérdést, elvégre Blaire-nek tudnia kell róla, ha van valami fontos fejlemény.
Újra és újra közel kerülök hozzá, hogy felpattanjak és faképnél hagyjam. Mintha ő mindent jobban tudna, mintha mindenhez jobban értene és persze megmagyarázza, hogy mennyire defektes vagyok, pedig ahhoz is két ember kellett és ő se mondott nemet nem igaz? Ezért is húzom el újra a számat és rázom meg a fejemet. Ha azt várja vállalom, hogy gond van velem, azt lesheti, mert eszem ágában sincs. - Még jó, hogy te olyan tökéletes vagy. - vetem végül mégis csak oda. Igenis gondoljon bele, hogy ő is ott volt és nem ellenkezett olyan erősen, meg egyébként is megint kiemelte, hogy láttam-e már olyan lányokat. Mert persze mindig nekünk kell magunkat visszafogni ugye? A pasik meg azt tesznek, amit akarnak és az még teljesen normális is és rendben van. Azért ez baromira nem fair. - Legalább megpróbálod, mondjuk, hogy becsülendő, főleg ha közben engem sem piszkálsz. - tudok én kedves is lenni, hiszen barátok vagyunk, de nem sokat segít azzal, ha folyton piszkál és próbálja azt bemagyarázni, hogy baj van velem. Úgy azért én se tudok kedves lenni, főleg hogy eddig még látványosan került is, ami tudjuk jól, hogy nem volt fair tőle, miután csak én kerültem bajba kettőnk közül és most még azt is meg kell tudnom, hogy Leslie is bezavar a dolgokba. - Szóval aggódik és te is csak aggódsz, de hogy akartál szemmel tartani úgy, hogy kerülsz? - szökik fel a szemöldököm. Ugye, hogy igazam van? Nem tudom pontosan hogyan gondolta a dolgot, de igen nehéz bárkire odafigyelni, ha kerülik a vele való kapcsolatot. - Amúgy is ott a doki, aki segít ebben is, neked igazán nem kell fáradnod a sok bokros teendőd mellett. - lássuk be azért nem lesz könnyű dolga, ha tényleg ki akar engesztelni, sőt valószínűleg egy ideig még ellenséges maradok, ha idővel sikerül is megbékélni. Victor elég csúnyán viselkedett, szerintem ebben egyetért velem, úgyhogy nekem meg idő kell, amíg megbékélek ezzel az egész helyzettel.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-04-22, 11:01
- Talán annyira nem kell őszintének lennie – felelem Blaire arcát látva, hiszen már ismerem annyira a lányt, hogy tudjam, kíméletlenül őszinte is tud lenni néha, ez pedig gyakran fáj. Én pedig – bármennyire is szeretném tagadni – igenis függök valamennyire apámtól, elvégre azt is hagytam számára, hogy eltiltson a lánytól. Persze, itt azért elég szépen szerepet játszott a fenyegetése is, miszerint Blaire rosszabbul jár, ha együtt látnak vele, de ez még nem mentség. Talán jobb lett volna a sarkamra állnom vele szemben és megmondani azt, amit gondolok. Bár minden olyan egyszerű lenne... - Blaire, az emberek többsége nem esik neki a másiknak egyik pillanatról a másikra – felelem, habár tisztában vagyok ama aprócska ténnyel, hogy ennyi nem lesz elég a lány számára. Elvégre, ez egy szenvedélybetegség, márpedig azok, akik ilyesmiben szenvednek, nem ismerik el, hogy bármi bajuk is lenne. A szenvedélyük örömet okoz nekik számára, emiatt is olyan nehéz lemondani róla, hiszen ez a pszichés betegség nem olyan kellemetlen, mint például a depresszió. - És akármilyen hihetetlen is, még csak késztetést sem éreznek a dologra. Nem állítom, hogy nem játszanak el a gondolattal, de hogy meg is tegyék, az kifejezetten ritka. Hány alkalommal láttál már hozzád hasonlóan viselkedő lányokat? Ráadásul, gondolj bele, a színház majdhogynem tömve volt, amikor ott voltunk és igen, elég sokan unták a darabot, mégis csak mi ketten tettük azt, amit... Mondjuk, én se voltam ura ott önmagamnak, elvégre Blaire annyira felhúzott, hogy egyszerűen elfelejtettem, hol is vagyunk jelenleg. A vér teljesen elöntötte testem egy bizonyos részét és noha kissé még mindig feszélyezve éreztem magam, amikor én és a lány egymásnak estünk, nem foglalkoztam vele. Talán ő is így érez, amikor eluralkodik rajta a betegsége? Nem gondolkodik, egyszerűen csak cselekszik, mintha valamiféle vad ösztön hajtaná? - Jó, még nincs konkrét tervem, de ha arra várok, hogy a számba repüljön a sült galamb, akkor örökké apámmal kellene élnem – fintorodom el kissé. - És azt is be kell látnod, hogy még a beígért munkahely se garancia arra, hogy fel is vesznek vagy leginkább ki is fizetnek, ha úgy alakul. De akkor megpróbálom a Szent Mungót, voltam már ott gyakorlaton, talán szívesen veszik, ha főállásban lennék ott ápoló a nyári szünetben. Év közben meg jelentkezem valamerre Roxmortsba kisegíteni. A Három Seprűben nagy a hajtás. Megvonom a vállam. Rendben, ez nem olyan szemlélet, ami ahhoz kell, hogy elinduljak valamerre az életben, de sokkal több, mint a semmi, mert a tenni akarás bőven megvan bennem. Van már valamennyi félretett pénzem, persze közel sem elég egy albérletre, de ha kitartó vagyok, nyáron már nézhetek egy kisebb lyukat, onnan pedig sokkal könnyebb minden. Kifizetem a kauciót, majd munka után nézek. Legalább fedél lesz a fejem fölött és azt nem apám tartja. - Ó, hát... - itt azért kissé zavarba jövök, mert elég váratlanul ér Blaire kérdése, nem hittem volna, hogy bármikor is visszakanyarodunk a témához, azt pedig főleg nem, hogy ennyire éles kanyart veszünk. - Hát, hallott a dologról és az állítólagos gyilkosságról, amivel téged vádolnak és arról kérdezősködött – felelem végül, kissé ferdítve a tényeken, de maradva az igazságnál. Elvégre, ezt a témát is érintettük. - Aggódik érted és segíteni szeretne, de mivel alig találkoztok, engem kért meg erre. És mivel mugli, a keze meg van kötve... Szóval említette, hogy talán rajtad tarthatnám a szemem. Na, nem azért, mert nem bízik benned... - teszem hozzá még gyorsan, mielőtt Blaire rosszat látna bele ebbe az egészbe. - Egyszerűen csak fél attól, hogy az, aki be szeretne sarazni, az iskolába is követni fog. És igen, a betegsége is szóba jött, de ha ezt elmondom, az csak olaj a tűzre, a végén pedig még Louise is megégeti magát. Én figyelmeztettem, hogy nem lesz könnyű menet, de nem hallgatott rám, ennek okán pedig megmondhatnám az igazat, de nem szeretném mégse bajba keverni.
- Őszinte választ vársz Victor?- szökik fel a szemöldököm, hiszen tudjuk mindketten, hogy ő nem kifejezetten az a típus, aki gyakran mond ellent az apjának, tehát igenis jogos hogy feltételezem ezúttal se tette meg. Egyébként is sokat nem ért volna vele, de inkább elkerült engem, mint hogy szembe menjen a papa akaratával. Ezek után nem csoda, ha nem feltételeztem róla semmi jót nem? - De én... nem vagyok beteg. Nem olyan szinten, hogy ne tudjak parancsolni magamnak, csak nem akarok. - vonom meg a vállamat. Az valószínűleg még nagyon sokáig fog tartani, hogy én beismerjem azt, hogy valami bajom van, főleg úgy, hogy a dokim se kimondottan erőlteti a dolgot, miután ő is épp olyan, mint én, de ezt azért nem fogom csak úgy Victor orrára kötni természetesen. Meg aztán az ember nem könnyen ismeri el, hogy defektes. Az más, hogy Victor nem hajlandó szembe menni az apjával, sokkal kisebb probléma, mint mondjuk ha én tényleg kattant lennénk, orvosi eset, meg minden. - Ah, hát akkor biztosan nagyon könnyen menni fog majd. Simán megoldod, hogy találj _valami_ melót. - oké van egy cseppnyi cinizmus a hangomban, és a valami szócskát meg is nyomom kicsit szándékosan persze. Lássuk be nem olyan egyszerű a felnőtt élet apucitól függetlenül, ahogyan azt ő gondolja, sőt! A valami munka keresése meg eleve eléggé képlékenyen hangzik és nem tudom, hogy mennyire gondolta ezt az egészet át. Nem fog az neki annyira könnyen menni, ha pedig barátokra támaszkodva viszi véghez, annyira nem nagy tett. - Te ismered az apádat és hogy mire képes, de látod, hogy velem se bánt kesztyűs kézzel. - na igen, ha azt mondja nem tenne neki keresztbe, ha ellent mondana neki akkor elhiszem, de azért ne vegyen rá mérget, hogy ez tényleg olyan könnyű lesz. Csomó ember akkor mutatja ki igazán a foga fehérjét, ha megtámadják és Victor végtére is az apja ellen szegül akkor, ha önálló életet próbál kezdeni, amibe már nem szólhat bele. Könnyen lehet, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint hiszi. - Oké... majd meglátod hogy sikerül. Nekem most úgy se sok más teendőm van, mint a dokihoz mászkálni, az épp eléggé lefoglal. És... pontosan mit akart tőled Louise? - az oké, hogy miattam kereste meg és hogy Victortól kért segítséget, de azért érdekel, hogy pontosan mit mondott neki és mit is akart kezdeni velem, meg a helyzettel. Már csak azért is, hogy mire készüljek fel és persze, hogy Victor netán mit ígért neki. Vagy már ez a győzködés, hogy beteg vagyok is ennek a részét képezi?
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-03-26, 16:50
- Nem hiszed el, hogy megpróbáltam, igaz? - pillantok a lányra, miközben magamban belátom, hogy talán kissé erősebben is hathattam volna apámra a témát illetően, de már így is annyit veszekedtünk miatta, hogy nem lett volna ajánlatos komolyabb vitákba bocsátkoznom. Szigorú ember, aki mindig próbál a látszat szerint élni, megfelelni mások erkölcsi normáinak, ez a kisebb affér pedig neki nem fér bele. Mert hogy ezzel mekkora szégyent hoztam rá... Jó, elismerem, Blaire és én finoman szólva is túllőttünk a célon, de apám reakciója sem volt egészséges ezzel kapcsolatban. - Mint én? - vonom fel a szemöldököm, majd megcsóválom a fejem. - Blaire, ha a környezetedben már ketten is ezt mondják, akkor nem gondolod, hogy valami tényleg nincs rendben? Miért nem fogadod el mások véleményét is, legalább most az egyszer? Én is elismerem, ha rossz vagyok valamiben, szóval tessék, túlságosan függök apámtól, beismerem. Félek szembeszállni vele, ennyi. Látod, nem is olyan nehéz. Rendben, kezdünk másfelé tartani a témát illetően, mint szerettem volna, de igenis hatalmas szükség van arra, hogy Blaira beismerje: valami nem stimmel vele. Azt megértem, hogy számára mindez természetes dolog, nem pedig valami betegség, de a környezete mindezt nem így kezeli, mert egyszerűen nem normális a szexuális étvágya. Úgy őszintén, kinek jutott még eszébe akkor és ott nekiesni a párjának csak azért, mert unta a darabot? Senkinek! De persze ezt hiába mondanám a lánynak, nagy eséllyel nem fogadná el a dolgot, azt hinné, megpróbálok ártani neki. - Vannak barátaim, majd segítenek – vonom meg a vállam, noha Blairenek abban igaza van, hogy nem ismerem, mennyire kemény tud lenni az élet, ha az embert senki se támogatja. Milyen nehéz hónap végén pénzt teremteni ahhoz, hogy legalább jusson valami az asztalra. Elkényeztetett ficsúr vagyok ebből a szempontból, de már unom apám állandó parancsait. Tedd ezt, tedd azt, ne találkozz azzal a fruskával, stb... Nem szeretném, ha ebből állna az életem, tényleg nem. - Elmegyek valahova melózni, vagy a Szent Mungóba, mit tudom én... Felnevetek, amikor Blaire felhozza apám befolyását. Oké, ebben igaza van, de nem hiszem, hogy az lenne ezzel a célja, hogy negyven éves koromban is vele éljek. - Csak nem arra használja a hatalmát, hogy megakadályozza a fiát az élete alakításában – csóválom meg a fejem. - Szerintem még örülne is annak, ha elmennék otthonról. A hírneve miatt... Sőt, ha megkérném, bizonyára a munkavállalásban is segítene, de ezt nem fogom megtenni. Boldogulok magamtól is. És igen, van melóm, de csak részmunkaidős és keveset fizet. Majd keresek másikat. Már hónapok óta kisegítek itt-ott, általában változó, mikor merre kell ember, szóval nem állandó helyem van. Erről pedig tudom jól, hogy nem jó alap, ha az ember önálló életbe szeretne kezdeni. Iskola mellett viszont nagyon nehéz dolgom lesz, de megoldom. - Szerintem Roxmortsba tuti kell valamelyik üzletbe egy lóti-futi – szólalok meg elgondolkozva. - Iskola mellett is tudom csinálni, délutántól estig és talán össze is jön annyi, hogy nyáron albérletbe mehessek. Már van félretett pénzem, de tudom, hogy ehhez sokkal több kell. Ebben Blaire azért sokkal jártasabb, ezt aláírom. Neki nincsenek szülei, akik támogassák, mégis jól boldogul az életben, van hova mennie a nyári szünetben és nem omlik össze a nehézségekkel szemben.
- Na persze és nem tudtál volna szembeszegülni vele és elmondani az igazat, hogy nem az én hibám az egész mi? - húzom el a számat. Oké, nincsenek szüleim, nem tudom, hogy milyen az, amikor van egy apád, aki megpróbál sakkban tartani, de az árvaház se kellemesebb hely és Victor csak... nyafog a szememben. Nem hiszem el, hogy ne tehetett volna valamit az apja ellen, vagy ne mondhatta volna azt, hogy most akkor ő igenis kiáll mellettem. Egyszerűbb volt behúzni fülét farkát és meghúzni magát, csak mert apuci azt mondta. Hát őszintén szólva ezzel elég rendeset esett a szememben... aminek végül is örülhet, mert legalább eszem ágában sincs akarni tőle bármit is. - Mit tudom én, igyekszik belemagyarázni, hogy beteg vagyok és a többi, mint te. - vonom meg a vállamat. Na igen, én egyelőre még mindig nem úgy állok ehhez, mintha valami bajom lenne, amit kezelni kell, de hát Victor is azt próbálta magyarázni, hogy kizárólag az én hibám, mert nem tudom visszafogni magamat. Hát persze, hogy morcos vagyok rá és nem tudok csak úgy túllépni a dolgon és a doki is ezt csinálta először... részben persze, bár tény és való, hogy a második összefutásunk azért feledtette velem az első alkalom nem épp kellemes hangulatát. - Hm... igen? És honnan lesz rá pénzed? Azt mondtad az apád nagy befolyással bír és mikor vállaltál melót? - én aztán tudom, hogy milyen úgy élni, hogy a kutya se támogat, de Victornak erről halvány gőze sincsen. Kíváncsi vagyok, hogyan akarja megoldani a dolgot, mert ha már így eldöntötte, akkor minden bizonnyal van valami épkézláb terve, főleg hogy a sulit fizetni se olcsó és gondolom az apja nem fogja támogatni a tanulmányait sem, ha szembeszegül vele. Én ezeket tudom jól, nekem ott van Lou, aki segít és persze árvaként vannak bizonyos előnyeim, kapok segítséget, de Victor nem árva, neki önálló döntés lesz, ha a saját életét akarja élni és azért az nem olyan egyszerű, mint gondolja.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-03-12, 16:07
Hiába próbálom, nem tudom kivágni magam ebből a kényes helyzetből, amit bizonyos szempontból meg is értek, hiszen Blaire számára volt mindez kellemetlen, nem nekem. Teljesen normális hát, ha minden kifogásomra csak ellenérveket hoz fel magában, hiszen végül is igaza van. Kerültem őt, de nem azért, hogy ártsak számára. Én ugyan nem csak őt okolom a történtekért, de apám ismét teljesen más véleményen van mindezt illetően és ha én ennek ellenére is tartom a kapcsolatot a lánnyal... nos, abból sok jó nem sülhetett volna ki. Erről viszont csak igen nehezen tudnám meggyőzni, úgyhogy inkább nem is megyek bele a dologba. - Igen, mert világosan megmondta számomra, hogy ne is találkozzak veled többé – biccentek Blaire következtetését hallva, habár jelen pillanatban kissé neheztelek is rá. Most meg teljesen úgy viselkedik, mintha csak én lennék a hibás. Oké, kerültem őt, de miért nem érti meg végre, hogy ennek is okai voltak? Mindenesetre, igyekszem nem kimutatni számára a gondolataimat, szóval továbbra is nyugodt hangnemben folytatom: - Ha ellenszegültem volna neki, akkor minden bizonnyal simán elküldött volna téged egy bentlakásos intézménybe, ahol állandó kezelésben részesülhettél volna. Úgy gondolom, ehhez képest a heti terápia még nem is olyan vészes, bármennyire is kellemetlen. Rendben, ezzel talán kissé elrúgom nála azt a bizonyos pöttyöst, de meg kell végre értenie, hogy ha találkozgattam volna vele, akkor még csak nem is lehetne az iskolában! Mindent maga mögött kellene hagynia, mert apámnak jó kapcsolatai vannak és simán beválthatta volna a fenyegetését, ezt elég jól tudom. - Vádaskodik? - vonom fel a szemöldököm. Az orvosok általában nem szoktak vádaskodni, ezt minden bizonnyal csak Blaire érezte annak. Nyilván csak rámutatott a hibáira, ami számára nem igazán volt szimpatikus. Elvégre, már attól is kiborul valamennyire, ha valaki szexmániásnak hívja. Pedig valamilyen mértékben tényleg az. - És ez miben nyilvánult meg pontosan? Erre azért tényleg kíváncsi lennék, hiszen az is előfordulhat, hogy az ilyen vádaskodásos valami is csak a terápia része annak érdekében, hogy a páciens felismerje a betegsége mibenlétét és elfogadja azt. Néha ugyanis az orvosok szeretnek kissé drasztikus eszközökhöz nyúlni és kerek-perec kimondani a véleményüket, hátha a beteg végre észbe kap. Talán csak ezt érezte Blaire vádaskodásnak. - Fogalmam sincs, nekem még nem kellett ilyesmire járnom – vonom meg a vállam. - Na jó, egyszer gyerekkoromban, de azóta nem voltam. Gondolom, a gyerekeknél alkalmazott módszerek eltérnek kissé. Na, meg a pasas mugli volt... Nem is mondtam el otthon apámnak, mert már akkor sem volt kifejezetten jó véleménye róluk, ha pedig megtudta volna, hogy anyám elcipelt egy olyan helyre, akkor soha többé nem engedett volna el hozzá. Pedig én szerettem ott lenni, elvégre csak nyaranta találkozhattam anyámmal. - Igen, szeretnék. Apám pedig... - sóhajtok egyet, hiszen ezt Blaire nem értheti. - Én szeretnék elköltözni otthonról, lehetőleg minél hamarabb. Ha minden jól megy, nyárra már nem otthon fogok lakni, szóval a véleménye nem sokat fog számítani. Utána már nem fog tudni felettem basáskodni. Mert akármilyennek is látja Blaire a helyzetet, kissé se élvezem a dolgot, főleg azt az oldalát nem, amikor a hozzám közel álló emberekkel próbál megfogni, fenyegetni. Tenni szeretnék ellene, ennek első lépése pedig a különválás.
A kérdő tekintetem valószínűleg belé is folytja a szót. Nem engem hibáztat, de mégis engem került az utóbbi időben. Azért ennek így nem sok értelme van nem igaz? Ezek után nem igazán van joga még számon kérni is, hogy miért beszéltem a legjobb barátommal, szinte a testvéremmel a varázsvilágról. Na persze, mert ott kellett volna hagynom az árvaházban szó nélkül úgy, hogy nem mondom el neki az okokat mi? Én nem ilyen vagyok, attól hogy Victor a... szárazabb fajta és ő nem veszi olyan komolyan a kapcsolatokat, mint én. - Kösz, ezt el is várom. - nem tudom megállni, hogy azért ne tegyem hozzá azt a kis pluszt. Egyébként is az már végképp baromi nagy kiszúrás lenne, ha még Lounak is keresztbe tenne, ha mondjuk leadná valami apjaféle keményebb alaknak az infot arról, hogy előkerült egy mugli, aki tud egyet s mást a varázsvilágról. Azt hiszem Victor már így is épp eléggé kihúzta nálam a gyufát, nem sok értelme van annak, hogy ezt még csúnyábban megtegye. - Szóval az apád rám kente az egészet és mégis te kerültél engem. Azért érzed, hogy ez mennyire nem fair igaz? - ezek után nem csoda, hogy meglep a tény, velem akarna jönni az egyik kezelésre. Hát nem is tudom, hogy lenne-e értelme, meg egyébként is, ha ő úgy gondolja, hogy nem tett semmi rosszat, akkor egyáltalán miért is van erre szükség? A kérdésére épp ezért még mindig gondolkodva hezitálok, hiszen gőzöm sincs róla, hogy vajon lenne-e értelme és nem lenne-e fura, főleg ha azt nézzük, hogy a doki sem épp hétköznapi alak. - Beszélgetés leginkább, de passz, mert az első alkalommal inkább úgy éreztem csak vádaskodik a pasas. Nem volt valami nagy élmény. - vonom meg a vállamat, főleg ha azt nézzük, hogy nem is a legjobb állapotokban váltunk el, azaz tűntem el onnan és csaptam be az ajtót úgy, hogy az majd kiszakadt a helyéről. Végül is az más kérdés, hogy azóta normalizálódott a helyzet és ezért is lenne fura, ha Victor is jönne, bár tény hogy vicces helyzetet szülne, ha mondjuk beállítanék vele úgy, hogy a doki arra számít valami kis kellemes légyottra kerül sor megint, aztán mögöttem belép Victor is. Már csak a vicces helyzet miatt is érdemes lenne megjátszani. - Tudod milyenek az agyturkászok. Kérdeznek egy csomót és megpróbálnak a felszínre hozni olyasmit, ami nincs is ott. - vonok végül egyet a vállamon, de mégis valami apró mosoly mintha egy pillanatra átsuhanna az arcomon. Szinte észre se lehet venni. - Azért most ne vidd túlzásba a bókolást, de ott a nyár. Amúgy is kell választani valami gyakorlati kutatást, szóval ha nagyon szeretnél segíteni... meg persze az apád is elenged... - teszem hozzá kissé cinikus felhanggal, mert azt már láttuk, hogy milyen mértékben függ ugye az apjától, aztán ki tudja, hogy nem húzná-e keresztbe a számításait, főleg akkor ha bedobná az infot, hogy velem szándékozik kutatómunkába fogni.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-02-28, 17:58
- Nem téged hibáztatlak, egyszerűen csak... - megvonom a vállam, úgyse hinné el, hogy ez az ő érdeke is volt, hiszen apám komolyan veszi az ilyesmit és ha meghallotta volna, hogy ismét a lány társaságában voltam, akkor még jobban megüthette volna a bokáját Blaire. Mindenesetre, most inkább hallgatok, mert úgyse hinné el, amit teljesen meg is értek a viselkedésem nyomán. Az ő helyében nekem se esne jól ez a viselkedés más részéről, de tényleg muszáj volt távolságot tartanom tőle. És igen, talán egy kicsit benne volt az is, hogy én se szerettem volna összefutni vele, de tényleg csak egy csöpp mértékben. Egyébként pedig hiányzott, ezt be kell vallanom magamban, hiszen mindig jól kijöttünk, még azelőtt is, hogy egy párt alkottunk volna. Kedveltem őt, mindig meg tudott nevettetni, most pedig ő szorul kissé jobb kedvre. - Jó, rendben, bízom abban, hogy helyes döntést hoztál a lányt illetően – hátrálok vissza, hiszen hiába tartom veszélyesnek ezt a dolgot, Blaire már így is elég mérges rám, nem kellene tovább ütnöm a vasat. Tény, ami tény, nem tudom, milyen a jó család, mert anyám messze lakik, apám pedig... Hát ő olyan, amilyen. Elég kemény ember, szeret fejet hajtani a társadalmi elvárások előtt és elvárja tőlem, hogy ebben én is a partnere legyek. Én pedig a családi béke kedvéért meg is teszem. - Louise kedves lány, szóval... - Szóval mi? Megbízom benne? Csak azért, mert kedves és felettébb aranyos? Talán. De láttam a tekintetén, hogy óvatos is, elvégre nem rögtön tért a tárgyra, bármiféle bevezető nélkül, hanem csak miután váltottunk pár szót és akkor sem mondta ki nyíltan, mintha nem lett volna biztos abban, hogy én vagyok én. - Nem feszegetem tovább a témát, ha te megbízol benne, akkor én is. Kész. Blaire láthatóan nem keverné veszélybe a barátnőjét, meg hát ennyire ismerem is őt. Velem se tett semmi rosszat, egyszerűen csak a dolgai itt-ott ütköznek a társadalmi elvárásokkal. Ettől még nem rossz ember, egyszerűen csak más. Mások az igényei, melyeket nem könnyű kezelni, kielégíteni pedig pont hogy lehetetlen. - Igen – biccentek Blaire összegzését hallva. - Valakire rá kellett kennie a balhét és így jöttél te a képbe. Próbáltam meggyőzni arról, hogy felejtse el az ügyet, de nem érdekelte az álláspontom. A kapcsolatait kihasználva pedig... - megvonom a vállam. - ...hát, tudod mi lett belőle. Tényleg kértem apámat, hogy ne csináljon belőle nagy dolgot, még Blairet is kész lettem volna hanyagolni annak érdekében, hogy ne kerüljön bajba, de nem értem el vele semmit sem. Teljesen kikelt magából, a családunk tekintélyéről papolt – mintha egyáltalán lenne -, majd intézkedett. Sajnálom a történteket. - Komolyan gondoltam, hogy elmennék veled – erősítem meg a dolgot, majd felteszem az engem leginkább foglalkoztató kérdést: - Egyébként pedig... miből áll egy ilyen foglalkozás? Lelki szemeim előtt valamiféle orgia jelenik meg, mert hát Blaire képes még azt is azzá változtatni, ez nem vitás. A fűtött hangulat, az erotikus érintések... Tényleg tudja, mit hova kell pakolnia, ha el szeretne érni valamit. - Mondjuk, világéletedben az szerettél volna lenni – szólalok meg, visszaidézve Blaire régi álmait. Mindig is izgatta az új, a titokzatos. Szereti a kalandokat, az ereklyevadászat pedig nem egy unalmas dolog. - Veszélyes szakma, de te tudsz vigyázni magadra. Egyszer elvihetnél valamerre... Elvégre, annyi meg annyi helyet bejárnak az ereklyevadászok, nekem pedig még nem volt alkalmam túl sokat utazni. Mondjuk kétlem, hogy a mostani hangulatában belemenne a dologba, de jó lenne. Tényleg.
- Akkor meg ne engem hibáztass. - vonok egyet a vállamon. Igenis megtehette volna, hogy nemet mond, hogy lelép onnan, mit tudom én, de nem tette, akkor meg ne rám kenje már az egészet és engem kerüljön, mintha minimum velem lenne a baj. Annyira nem fair azért így, úgyhogy elfogadni sem fogom, hogy így viselkedik velem, eszem ágában sincs és nem is hagyom csak úgy annyiban. Egyébként is, ha baja van velem és nem akar beszélni se többet, akkor meg mondja a szemembe és kész. - Marhaság! Ismerek én olyan családtagokat, akiket cseppet sem érdekelnek a rokonaik. Lou csak azért, mert nem a vér szerinti testvérem még sokkal többet jelent nekem, mint sokaknak az igazi rokonaik. Én ismerem őt és kész! - úgy magyaráz nekem, mintha ő olyan fenemód jó viszonyt ápolna a saját családjával, pedig mindketten tudjuk, hogy milyen magasan hordják az orrukat és hogy pl. az apjáért mennyire nincs oda. Ne mondja már nekem, hogy csak, mert valaki rokon értékesebb a bizalma, mint valakinek, akivel együtt nőttem fel és akibe én tényleg feltétel nélkül tudom fektetni a bizalmamat. Ezt én tudom eldönteni, bármennyire is megpróbálja úgy beállítani, hogy csak mert Lou nem ténylegesen a testvérem, ezért máris elárulhatja a titkomat. Eddig se tette nem igaz? - Mostanában nem igazán viselkedtél úgy, mint egy barát. - azért ezt muszáj megjegyeznem, ha már ő nincs vele tisztában. Került és engem hibáztat és most még szemrehányást is tesz Lou miatt, úgyhogy ne jöjjön nekem azzal a nagy barátsággal, ha egyszer nem méltatott még csak arra sem, hogy leüljön velem megbeszélni a dolgokat, hanem inkább felszívódott. - Szóval... így már értem. Az apád kibulizta, hogy te ne kerülj bajba, cserébe én kaptam a fekete levest igaz? Remek! De rád bízom. Jó fej a doki, úgyhogy mindegy. - vonom meg végül a vállamat, de annyira már ismerhet, hogy természetesen azt várom, hogy minimum erősködjön, ha már miatta kerültem bajba, azaz az apja miatt, de ez végül is egy kutya, ha már ennyire erősködött, hogy mennyit számít a rokoni szál. Meg egyébként is meg kell dolgoznia azért, hogy tényleg a barátomként tudjam kezelni, mert egyelőre ez nagyon nem megy könnyen. - A kezelés elveszi az időmet, de amúgy megy, mint eddig, hiszen jó vagyok benne. - és hogy visszakérdezzek? Nem, azért nem megy olyan könnyen, hogy elnézzem a viselkedését. És még mindig zavar az is, hogy Lou őt kereste meg miattam. Nem tetszik, hogy a hátam mögött ügyködnek, főleg mert ez pont azt jelenti, hogy ők is úgy gondolják, hogy valami baj van velem. Ezt nem olyan egyszerű kiverni az embernek a fejéből.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-02-17, 18:12
- Képtelen voltam rá – nyögöm ki, hiszen ezzel a mondattal beismerem, hogy én is hibás voltam mindebben, ráadásul igaza van Blairenek, ez az eshetőség már nekem is számtalanszor eszembe jutott. - De akkor és ott... - kissé elakad a szavam, miközben visszagondolok a színházi eseményekre, hiszen még mindig emlékszem Blaire vágykeltő érintéseire, márpedig ő ebben igazán profi, ha mindezt elérte egy színházi darab közben. Tökéletesen tisztában volt azzal, hova és miként kell nyúlnia, hogy az én figyelmemet is elterelhesse a darabról. Szinte pillanatokon belül felkorbácsolta a vágyaimat, onnan pedig nem volt visszaút. Esélyes, hogy még én se bírtam volna ki hazáig. Ha más nem, de egy parkban nyilván magamévá tettem volna a lányt... Ez a gondolat pedig igenis zavar engem. Nekem is orvoshoz kellene járnom? De nem, én képes vagyok uralkodni a vágyaimon, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Csak az a színházi eset ne történt volna meg soha! - Az megint más, Blaire – sóhajtok egyet, de egyáltalán nem vitatkozom a lánnyal, ezt ő is érzékelheti. Egyszerűen csak megosztom vele a saját álláspontomat, ennyi. Mérges, ez teljesen érthető részéről, én pedig nem szándékozom még ennél is jobban feldühíteni. - Ők a lányaik, fiaik, unokáik... Tisztában vannak azzal, hogyha felfednek minket, akkor azzal a saját családjuknak is ártanának. Márpedig, erre még nem sok példa volt a történelem folyamán. Sokkal gyakrabban fordult elő, hogy egy kívülálló szeretett volna ártani nekünk. Ennek okán pedig be is kellett vezetni a felejtés-bűbáj használatát a muglikkal szemben. Egészen addig elnézőek voltak a mágusok, ha egy egyszerű ember látott valamit, de a boszorkányüldözések... Hiába van nálunk a pálcánk, sok varázsló és boszorkány nem volt képes megvédeni magát, amikor az éjszaka közepén gyújtották rájuk a házukat. Előbb megfulladtak a füsttől. Szóval, a muglik igenis veszélyesek a maguk módján. - A barátod vagyok, Blaire és nem is áll szándékomban ártani a lánynak – felelem őszintén, hiszen tényleg kedvelem Blairet, hiába kerülöm már egy jó ideje. Louise pedig szintén rendes lánynak tűnik, bízom benne, inkább csak amiatt aggódom, hogy majd ártanak neki mások. Ebbe még komolyan nem gondolt bele Blaire? Ha rossz embereknek kotyogja ki a titkot, bajba kerülhet, nem is kicsibe. - Nem – csóválom meg a fejem. - Egyszerűen csak azért, mert én is hibásnak érzem magam, ennyi az egész. Ráadásul, nem szeretném, ha egyedül bűnhődnél, szóval, ha ez vigasztal valamennyire, akkor szívesen elmegyek veled. Apám miatt kerültél ekkora bajba, ő fújta fel az egészet, szerintem nem vagy beteg. Ezt persze csak azért mondom, mert nem szeretném, ha a lány ismét robbanna, de nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben odabenn. Csak úgy falja a pasikat, elég nagy a szexuális étvágya, én nem győztem mellette a tempót, pedig nem is mondhatom el magamról, hogy nem vagyok odáig a testi örömökért. De Blaire... Á, erre már én se találok szavakat, komolyan. - És mi újság veled? - próbálom meg elterelni a figyelmét a feszült kezdésről. - Hogy megy az ereklyevadász szak?
Na jó, az azért baromira nem fair, ha engem kerül, miközben ő is ott volt és mégis csak én kerültem az egész miatt komolyabb bajba. Ne hogy már ezek után ő legyen az, aki kerüli a társaságomat, mintha én tettem volna ellene bármit is. - Nincs de Victor... mondhattál volna nemet és kész, ha így gondoltad nem? - vonom meg a vállamat. Nem utólag kell szemrehányást tenni és főleg nem neki kell engem kerülni, csak mert úgy gondolja, hogy nincs valami rendben és egyébként is őt miért nem küldték dokihoz, ha egyszer ketten voltunk ott? Így is épp elég nagy bajba kerültem, ő meg úgy tesz, mintha az egész csak az én hibám lenne és jogos, hogy csak én kerültem bajba, pedig baromira nem az! Ezek után végképp nem tetszik, hogy még a barátnőm is belekeveredik a dologba és hogy persze e téren is engem vesz elő, mintha nem mesélhetnék az életemről egy jó barátnak, aki szinte már a testvérem. - Ő nem fogja elmondani senkinek sem és igenis az ember egy családtagnak elmondhatja. Elég sok mugli származású diák van a suliban, akiknek a szülei még az Abszol úton is megfordulnak, nem? - nem tetszik nekem, ahogyan beszél és az sem, hogy ilyesmiket mond. Azt sem értem, hogy Lou miért kereste meg Victort, mert ebbe nem kellett volna belefolynia, főleg nem ilyen mélységekben, miután eleve Victornak köszönhetem részben az egészet. Nem is értem, hogy hogyan gondolta. Vele is lesz beszédem, az biztos. - Úgy tudta a barátom vagy, azért téged keresett meg, értelemszerűen olyannal nem beszélt volna, akiről semmit sem tud. - vonom meg a vállamat. Meséltem eleget Lounak az itteni életemről, így nem csoda, ha Victort kereste meg, csak azt nem értem miért gondolja azt, hogy ezzel bármit is elér, főleg hogy Victor láthatóan inkább kerül engem, mint hogy bármit is akarna tenni, vagy pedig kioktat, és nekem egyik megoldás se tetszik. - Képzeld tudja, hogy óvatosnak kell lennie, de majd szólok neki, hogy téged ne keressen, mert úgy sincs értelme. - csattanok fel most már. Persze, hogy meséltem neki az itteni dolgokról és arról is tud, hogy ő erről nem tudhat, tehát nem fogja csak úgy mindenkinek kifecsegni. Nem is értem miért gondolja Victor, hogy ennyire felelőtlen vagyok, vagy ő már végképp elkönyvelt valami idiótának? Jó barát mondhatom. - Minek? Kioktatsz, engem hibáztatsz mindenért, most meg eljönnél velem a kezelésekre? - szűkítem össze a szemeimet, mintha már minimum e mögött is valami támadást sejtenék. Nem csoda, ha sértett a hangom, hiszen bántóan viselkedik. - Te is úgy gondolod, hogy ez valami betegség mi? Persze, ha egy pasi minden nap mással van az normális, de ha egy lánynak nagy a szexuális étvágya azzal már egyből van valami baj. - sértődötten húzom el a számat. A franc esne belé és mindenkibe, aki csak engem lát hibásnak mindenben. Fiatal vagyok, élem az életemet, erre dokihoz küldenek, csak mert szórakozni vágyom és ezt tűrjem lazán és türelmesen igaz?
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-02-03, 08:03
Blaire haragszik rám, ez teljesen nyilvánvaló, már a tekintetéből is süt felém az indulat, szóval kezdem némileg kényelmetlenül érezni magam a társaságában. Halogatni szerettem volna a vele való találkozást, hiszen sejtettem jól, hogy kérdőre leszek vonva, mindezek mellett pedig bajba is kevertem volna, hiszen, ha apám megneszeli a dolgot... Nem kedveli a lányt, na. Gyorsan körülsandítok hát, hogy figyel-e minket valaki, majd – miután meggyőződtem róla, hogy tiszta a terep – megszólalok: - Blaire, én... - Oké, itt elakadok egy pillanatra, hiszen tényleg hibát követtem el, amikor olyasmit feltételeztem róla, de hát nem egyszer volt már rá példa, hogy olyasmiért jött ide. Mindenesetre, nem állok le vele vitatkozni, nem szeretném ennél is jobban megsérteni, szóval inkább befogom. - Nem, nem csak te. Én is ugyanolyan hibás vagyok, de mégis ki másnak jutott volna eszébe ilyesmit csinálni? Ez egyszerűen nem hétköznapi dolog. Megcsóválom a fejem. Elvette az eszem, ez nyilvánvaló, hiszen nem állítottam le, de azt is be kell látnia, hogy nem minden lánynak jut eszébe ilyesmi. Sőt! Rajtunk kívül senki más nem tett ilyesmit és még én is csak nagy ritkán olvasok hasonló esetekről az újságokban. Akkor és ott viszont képtelen voltam ellenállni számára, hiszen odalenn már lüktettem a vágytól, ő pedig készségesen a rendelkezésemre állt. Nekem viszont eszem ágában se lett volna ilyesmit kezdeményezni nála. Jó, egy alkalom még érthető, de Blaire folyamatosan ezt művelte... Lift, lépcsőház, levéltár, lakótömb játszótere. Azokon a helyeken sikerült lebeszélnem, de akkor és ott nem. - Igen, Louise – biccentek óvatosan, mert már így is elég paprikás hangulatban van, nekem pedig fogalmam sincs azt illetően, most fog-e nála robbanni az a bizonyos bomba. De mégis... Pont egy muglit avat be ehhez hasonló dolgokba? Elhiszem, hogy nála szinte családtag, szép dolog a barátság, de ez nem tréfadolog. Évszázadok óta igyekszünk nem létezni számukra, Blaire pedig fogja magát és felrúg egy ehhez hasonló dolgot. Nem mintha nem lenne lázadó alkat, de ezt már tőle is sokallom. - Felfogtad, hogy ezzel veszélybe sodortad a tudtodon kívül? És különben is, ő keresett meg engem, nem én őt. Beszélt velem rólad, tudta, hogy ismerlek. De mond csak, mit tennél, ha egyszer rossz embert találna meg? Olyasvalakit, aki közli a Minisztérium embereivel, hogy van egy mugli, aki tudja a titkunkat. Kiszállnának, majd törölnék az emlékeit. Talán még téged is eltüntetnének az emlékeiből. Szerintem nem szeretnéd, ha így járna, igaz? Egyébként pedig szerintem is nagyon aranyos lány, nem kell féltened tőlem. Egyébként se vagyok olyan alak, aki bárkinek is ártana. Nem áll szándékomban semmit se tenni a barátnőjével, pedig simán elmehettem volna a Minisztériumba, de minek tegyem meg? Louise eddig senki másnak nem kotyogott el rossz infókat, szóval egyelőre biztonságban van. - Mondjuk, szerintem figyelmeztesd, hogy legyen kissé óvatosabb. Én már szóltam neki, de mivel nem ismer... - megvonom a vállam. - A lényeg, hogy rád sokkal jobban hallgat. Elhallgatok egy pillanatra, miközben magamban gondolkodok. Blaire mérges rám, ami teljes mértékben érthető, hiszen sokáig nem kerestem semmilyen formában sem, ezt pedig bánom magamban. Egy bocsánatkérés nem a világ vége, igaz? Átnyúlok hát az asztalon, hogy megfoghassam az azon pihenő kézfejét, majd a szemébe nézek, végül megszólalok: - Sajnálom. Mindent. Ha van valami, amiben segíthetek, akkor csak szólj nyugodtan, rendben? Még a kezelésekre is elkísérlek, ha szeretnéd. Be is ülök veled, ha engedik. Mit szólsz?
Érthető, ha morcos vagyok, főleg hogy még a hangjából is tudom, hogy nem örül nekem. Elvileg jóban vagyunk, de azóta egy szóval se beszéltünk egymástól, ami nem fair tőle, hiszen én kerültem bajba igazán, pedig ő ugyanúgy benne volt a dologban és még csak az se fordult meg a fejében, hogy netán megkérdezze hogy vagyok. Azért ez baromira nem fair a részéről. - Képzeld könyvért jöttem és tök egyedül... de rendes tőled, hogy egyből _azt_ feltételezed rólam és örülök, hogy örülsz nekem. - húzom el a számat, csak azért is leülve az asztalához. Tökre nem fair, hogy így viselkedik velem. Nem tettem ellene semmi rosszt, ő meg úgy tesz, mintha minimum valami bűnt követtem volna el ellenében. Azért állatira szemét dolog, hogy bármiben is hibáztat, hiszen ha jól emlékszem ő ugyanúgy akarta és ugyanúgy élvezte. Mondhatott volna nemet és kész, de nem tette, akkor meg mire fel ez a nagy bosszankodás csak mert felbukkanok, miközben elvileg mi barátok vagyunk... vagy mi a szösz. - Szóval én vagyok a hibás igaz? Mondhattál volna nemet is, nem erőszakoltalak meg, csak benyúltam a gatyádba. - forgatom a szememet. Persze, hogy rám keni az egészet, pedig gőze sincs róla, hogy mibe keveredtem és arról sem, hogy igenis próbálkoztam. Amikor kimentem a mosdóba én igenis megpróbáltam legyűrni a rám törő vágyat, de nem tehetek róla, hogy az az előadás baromi unalmas volt és egyszerűen nem kötött le. - Louiset? - szökik fel a szemöldököm. Ez egy könyvtár és itt csendben kell lenni, legalábbis viszonylag, de hogy a fenébe jön most ide Louise? Ő igazán rendes lány, szinte a testvérem, nem is tudom, hogy Victornak mi a fene köze van hozzá. - Egyrészt, ő szinte a testvérem, együtt nőttünk fel, az ember pedig a családja előtt nem titkolózik. Lehet, hogy nálatok másképp működik, de ez nálam alapszabály, szóval azt mondok el neki, amit akarok. Lehet, hogy mugli, de a legjobb fej a világon, úgyhogy nem tudom honnan ismered, de tartsd távol magad tőle, főleg ha ilyen bunkó időszakod van. - mondom ki végül nyíltan, hogy igenis eléggé kellemetlenül viselkedik és hogy ez nekem cseppet sem tetszik. Eleve ő kezdte ezt megint, pedig én elbeszélgettem volna vele normálisan is, erre eleve a barátnőmmel kezd piszkálni és megint rám hárít minden felelősséget. A pasik tök egyformák, mindig másban keresik a szálkát, magukban meg a gerendát sem. Volt már erre példa, volt más is, aki engem hibáztatott, miután büntetést kapott, mert a fiú mosdóban nem tudta visszafogni magát. Elég szemét dolog, amikor az ilyesmi mindig két emberen múlik, mindig kettő kell hozzá és erre folyton én vagyok a hibás? Hülyeség!
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-01-18, 17:53
Gondolatban újra meg újra visszatérek Louise-hoz, habár most nem pont Blaire ügye miatt. Egészen más módon jut eszembe a lány, amit még én se igazán tudok hova tenni. Kétségkívül kedves és aranyos, de emiatt még nem kellene, hogy állandóan a lelki szemeim előtt legyen, nem igaz? Mégis visszareppenek gondolatban a White Coffee-ba, ahol találkoztam vele. Más, mint a többi lány, talán ez a tulajdonsága az, ami megfogott benne... Ő nem kezdett el flörtölni velem, semmi jelét se mutatta annak, hogy a bűvkörömbe került volna, ez pedig kifejezetten imponál számomra. Ritka, nagyon ritka, hogy így tudok beszélgetni valakivel az ellenkező nemből. Jó, talán Blaire még szintén olyan, de hát vele volt is valami, nem igaz? Vagyis, ő sem volt képes ellenállni nekem és össze is jöttünk... Jó, hogy nem rajong körül, ha már megkapott. - Blaire... - sóhajtom bosszankodva, hiszen amikor meghallom a hangját, még becsukott szemmel is tudom, kiről van szó. Végül felpillantok rá, majd folytatom: - Tény, ami tény, nem gyakran jársz a könyvtárba, de ezúttal nem te voltál az, akit el szerettem volna kerülni – válaszolom meg a költői kérdését, majd kíváncsian sandítok a háta mögé, mintha keresnék valakit. - Kivel jöttél? - teszem fel a kérdést, amikor nem találok senkit sem. Blaire nem tanulni jár a könyvtárba, hanem egészen más célokból, ahhoz pedig partner is kell ugyebár. Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy jelenleg valamiféle kezelés alatt áll, de na... Blaire-ről van szó, nem Teréz anyáról. Ő lazán kibújik a felelősség alól, majd bűnbánó képet vágva kér bocsánatot. Az ember pedig megsajnálja, ezzel pedig szerény személye is tisztában van. - Miért olyan nagy baj, hogy nem találkozgatunk? - firtatom a témát továbbra is. - Legutóbb is bajba kevertelek, szóval igazán nem értelek. Vagyis, te kevertél bajba engem... Nem én másztam rád a színházban, ez pont fordítva történt. Neheztel rám? Mégis miért? Ő tehet minderről, nekem eszem ágába se jutott pont ott olyasmit művelni, ő kezdeményezett. Persze, van lelkiismeret furdalásom, de azért azt is képes vagyok belátni magamban, hogy nem én vagyok az, aki minderről tehet. Kedvelem Blaire-t, sajnálom, hogy ő issza meg a levét a dolognak, de én is szenvedtem. Apám nem egyszerű ember, nem is örült, amikor értesült a történtekről. - Jut eszembe, ismered Louise Crawley-t? - teszem fel a következő kérdésem, mert ez azért már sokkal jobban érdekel, mint minden más. - Nemrég felkeresett engem és igazán furcsa dolgok kerültek szóba... Mond csak, miért is tud rólunk? Nem kettőnkről, hanem erről az egész mágia dologról... Te beavattál ebbe egy muglit? És még természetesen ott van az az állítólagos gyilkosság-ügy is, de ezt még nem most szándékozom ledobni a lány elé. Talán magától is felhozza a dolgot, mert ha én kérdek rá, annak semmi jó vége nem lehet. Tudom jól, hogy nem Blaire tette, képtelen lenne ártani bárkinek is, de kinek állna szándékában pont őt bemártani ebbe? Talán csak rosszkor volt rossz helyen és ez minden. De miként lehet valaki ennyire balszerencsés? - Tudod jól, hogy erről senkinek sem beszélhetsz – veszem lejjebb kissé a hangom, nehogy valaki más is meghallja. - Erről akár a Minisztériumot is értesíthetném. Ők kiszállnának és kitörölnék az emlékeit. És ha rossz embernek mondja el a dolgot? Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Sok mugli van, aki tudja a titkunkat, de ha az aurorok nem indokolt esetről szereznek tudomást, akkor azonnal törlik az illető emlékeit és még talán azt a személyt is, aki mindebbe beleavatta őt. Louise könnyen úgy járhatott volna, hogy még Blaire-t is elfelejti egy pillanat alatt.
Na jó, végül is a doki a maga módján egészen jó fej, még ha még mindig nincs is sok kedvem ehhez az egész vizsgálatosdihoz, de legalább úgy fest mellettem van és ki érthetné meg a legjobban a második szerinti problémámat, mint az, aki szintén hasonló problémával küzd, legalábbis mint említettem mások szerint. Egyelőre persze egy az igazán fontos, hogy kimossuk a nevemet ebből a zavaros ügyből és persze lehetőség szerint ne kerüljek valami olyan milyett bajba, amit nem tettem meg, mert hát ugye nem tettem én semmi rosszat, nem öltem meg senkit sem, azt a pár alkalmat meg valahogy csak kibírom, amíg dokihoz kell járni, bár valahogy kétlem, hogy ez bármin is változtatna. Ettől még persze a suliban is haladni kell, ezért is vagyok most itt, hogy egy kis anyagot gyűjtsek az aktuális házi dolgozathoz, hiszen ha folyton Londonban kell lebzselnem, akkor nehezebb rendes intenzitással részt venni az órákon. Meglep, hogy itt látom Victort, de eléggé el van bújva, valahogy sejtem, hogy senkivel se akar diskurálni, na de ez nem jelenti, hogy én annyiban hagyom. Totál kerül már jó ideje és ezzel tisztában is vagyok és persze azt is sejtem, hogy minden bizonnyal a történtek az oka, pedig úgy gondolom én szívtam meg ezt igazán kettőnk közül, nem pedig ő. Éli tovább az átlagos kis életét, én meg bajban vagyok és még csak meg sem kérdezte mostanában, hogy hogy vagyok. Úgyhogy felé veszem az irányt és egy elég erőteljes hanghatás kíséretében ledobom a könyveimet vele szemben az asztalra, hogy aztán én is leüljek. - Hát szia, mizu? Ide sikerült elbújni? Előlem, vagy a világ elől is? Áh ne is válaszolj, költői kérdés, gondolom előlem. - jelentőségteljesen szökik fel a szemöldököm, olyan "én aztán mindent tudok ne kamuzz" stílusban. Mert hát igen akkor is sejtem, hogy miattam van itt és velem nem akar beszélni, pedig igazán megkérdezhette volna hogy vagyok és hogy nem kerültem-e bajba, vagy tudom is én, mert azért vannak biztosan itt is pletykák, vagy tud az ügyről, ha már neki is köze volt hozzá, bár persze fura módon őt nem vették elő, mint engem, ami lássuk be egyáltalán nem fair.
♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Iskolai látogatás
Victor Davies
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blaire & Victor - Összefutás 2018-01-11, 18:01
A könyvtárban üldögélek, egy csendesebb zugban, mivel semmi kedvem egy csapat lánnyal körülvéve magolni... Igen, egy csapat, vihogó, magát illegető szőke, vörös, barna libával, akik szinte azonnal letámadnak, ha egymagamban pillantanak meg valamerre. Komolyan mondom, már a folyosón se vagyok képes végigmenni anélkül, hogy legalább egy ne csatlakozna mellém kísérőpartnernek... Ugyanez a helyzet a Nagyteremben, a klubhelyiségben, az udvaron, a Fekete-tónál. Bármerre is megyek, szinte állandóan megtalálnak öt percen belül. Talán a könyvtár az egyetlen olyan hely, ahol egy kis időre bár, de egymagamban maradhatok a gondolataimmal. Ide nem esnek be egyhamar, csak abban az esetben, ha valaki leadja számukra a drótot, miszerint itt vagyok. Nem mondom, hogy nem esik jól, hogy szinte erőfeszítés nélkül megkaphatok bárkit, de néha kissé fárasztó a dolog. Főleg abban az esetben, ha a külalak mögött nincs érdemi tartalom. Az egészet arra tudom hasonlítani, mintha egy guminőt cipelnék magammal mindenhova. Ideig-óráig elvan vele az ember, talán tartalmasabbat is lehet vele beszélgetni, mint a rajongótáborom tagjaival. Együttvéve. Ismét elmélyedek az előttem heverő könyvekben, vagyis leginkább csak elmélyednék, ha nem jutna állandóan az eszembe Louise és a vele való beszélgetésem. Kedves lány, ez eddig rendben van, de miért akar annyira belemélyedni Blaire dolgaiba? Segíteni szeretne számára, ez teljesen világos, hiszen a barátnője, de mégis... Ő mugli, az ég szerelmére, ez pedig teljes mértékben felháborít. Nem, nincs semmi gondom a muglikkal, tök jó fejek, meg miegymás, de nekik is van egy saját világuk és nekünk is. A kettőnek nem szabadna keverednie, ebből a szempontból legalábbis teljes mértékben az aranyvérűek oldalán állok. A sárvérűekkel sincs gondom, hiszen ők sem ok nélkül kerültek a Roxfortba, de akinek nincs mágikus ereje... És, be kell vallanom, Louisenak nincs. Egy fikarcnyi sem. Blaire pedig jobban tette volna, ha mélyen elhallgatja ezt a dolgot magában. Ha nekem lennének mugli haverjaim, tuti nem kotyognám ki számukra a titkom, csak azért, mert öribarik, vagy mi a fenék vagyunk. Nekik is sokkal jobb, ha nem tudják a dolgot és nekünk is. Mélyet sóhajtok hát, majd becsukom a vastag könyvet, melyet nemrég kezdtem el lapozgatni, végül a jegyzeteimre pillantok, melyek oldalt hevernek. Megint nem írtam egy szót sem, ennek pedig Piton rohadtul nem fog örülni... Már így is orrol rám valami hülye nevenincs dolgozat miatt, melyet elvileg nem adtam be határidőre, holott váltig emlékszem, hogy igenis benyújtottam, de ő már csak ilyen, rá kell hagyni a dolgot. Összepakolok hát, majd hátradőlve elnyúlok a székemen. De rég is volt már körülöttem ilyen csend... Ki kell élveznem, ez nem vitás.
