2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Tudod, Piton nem nagyon kedveli azokat, akik lányokba, vagy csoportosan kisebbekbe kötnek bele... fogalmam sincs mi baja ezzel, de ezt vettem le róla azon az éjszakán... ami a legfurább volt, hogy még csak meg sem büntetett, csak leparancsolt Codyhoz a gyengélkedőre a kék foltjaimmal, pedig tényleg nem volt olyan nagy szám az egész. - fűzöm még hozzá mintegy mellékesen, fel sem nézve a jegyzetemből, arra hogy Piton kedveli, és kivételez a srácokkal. Talán így volt eddig. Azt hiszem ezek után jobb, ha meghúzzák magukat.
- Valahogy úgy. - sóhajtok, amikor Kathre terelődik a szó. Majd aztán Benre.- Tedd azt. Szia! – köszönök el tömören. Talán jobb is ha helyettem Bent szórakoztatja. Legalább hagy tanulni.
Azért egy-két pillanattal később utána pillantok, és eltűnődök. Vajon mi volt ez az egész? A szőke lány, csak a lelkét akarta megnyugtatni, vagy Corvust védeni, esetleg mindkettő, vagy netalántán a maga idegesítő csacsogó módján barátkozni próbált? Tényleg nem értem a Szöszke szándékait. Nos, akármi is motiválja, én ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lányhoz ezek után. Vajon ő hogyan gondol rám mostantól? Azért mert szóba álltam vele máris a temérdek barátnője közül egynek tart, vagy marad minden ahogy eddig volt, vagyis leginkább sehogy se... Egyszerűen nem tudom. Ez a lány, McCaine éppolyan összezavaró jelenség mint Piton. Képtelen vagyok megérteni a Szőkeség logikáját. Ámbár abban minden bizonnyal igaza lehet Bimba professzor asszonynak, hogy fogalmam sincs mi a barátkozás. Lehet ez a részéről az lett volna? Tényleg nem tudom eldönteni. Talán mégis inkább itt kellett volna tartanom, és kicsit kedvesebbnek lenni vele? Megbántottam volna az ironikus mondatommal, hogy neki nem okoz gondot kérdezősködni? Egyszerűen nem tudom. Ha valaki az utcán egy bicskát szegez rád, egy darab száraz kenyérért, az elég egyértelmű helyzet. Vagy ha egy csapat kiszúr magának a kukába gyömöszölhető játéknak az intézetben. De ez? A normális gyerekek, akik nem így nőnek fel, azok vajon hogyan értékelik, és hogy csinálják ezt? Talán valamikor régen én is tudtam, de olyan régen volt már, hogy egyszerűen elfelejtettem az erre vonatkozó játékszabályokat... Pedig biztos voltak... Végül sóhajtok, és úgy döntök feladom ezt a megfejthetetlen eszmefuttatást, ami sehova se visz. Végre teljes koncentrációval visszatérek a tanulnivalóimhoz...
Felsóhajtok a Pitont érintő téma hallatán, elvégre Gina elérte azt, amit én csak szerettem volna... Fogalmam sincs, milyen úton-módon, de megkedveltette magát a mogorva professzorral. Talán nem is állt szándékában, csak így alakult, nem tudom, de tény és való, hogy irigylem miatta. Számomra kiemelkedő helye lett volna ennek a teljesítménynek, de bármennyire is tepertem a siker érdekében, egyszerűen nem jött össze a dolog. Úgy tűnik, a mogorva professzornál csak akkor járhat sikerrel az ember, ha esze ágában sincs jóban lenni vele. Hát ez ciki, mert kb. mindenki úgy látta, hogy nyalizok neki és talán igazuk is volt. - Néhánnyal igen – biccentek egyet, hiszen ez nem olyan nagy titok, elvégre akad egy-két olyan mardekáros is, akikkel szemben nem kivételezik a bájitalok mestere. Vagy túl ostobák, vagy pedig egyszerűen csak nem szimpatikusak számára, nem tudom. Amikor azonban Gina neveket is közöl velem, kissé elkerekedik a szemem: - Jenkins és Bowman? De hát én azt hittem, kedveli őket... - halkítom le kissé a hangom, elvégre a neveket a kelleténél nagyobb hangerővel ejtettem ki. - Vagy tévednék? Elvégre, még nem sűrűn voltak büntetőmunkán és akkor sem Piton küldte őket oda... Tény, ami tény, a két srác szintén élvezheti a házvezetőjük kegyelmét, annyi szent. Nemrég még pont maga Piton tett az ellen, hogy ne kelljen trófeákat suvickolniuk Frics jóvoltából. Rendben, aláírom, hogy minden látszólagos érzelemmentessége ellenére még ő is hangulatember, szóval, ha valakire éppen neheztel valami miatt, akkor az illető még úgy se húzhatja ki magát a bűnbak szerepéből, ha mardekáros, de akkor is... Kissé bánt, hogy Ginával szemben ennyire előzékeny. Pedig én tényleg igyekeztem jó diák lenni. Készültem az óráira, mindent bemagoltam, színjeles dolgozatot írtam, akkor meg? Esetleg pont ezzel húztam volna ki nála a gyufát? Nem kérdezek azonban rá Ginától a nyilvánvaló kivételezés okára, leginkább csak magamban puffogok, de azt azért eldöntöm magamban, hogy ha kell, sütit sütök és fejen állva szolgálom fel, hogy a vén denevér engem is megkedveljen. Nem maradhatok le Gina mögött! - Jaaa, értem – biccentek lassan, és igen, talán tényleg én vagyok az egyetlen, aki nem ismeri a vöröske lány háttérsztoriját. Fogalmam sincs arról, hogy nincs családja vagy hogy intézetről intézetre adták, szóval részemről logikus a kérdés felvetése. Az azonban mindenképp igaz, hogy Kath és Gina nem hasonlítanak, de ennek számos más oka is lehet. - Te pedig a védelmére siettél és a mai napig azt teszed – állapítom meg a nyilvánvaló tényeket. - Hát, talán megkeresem Bent és megkérdezem... Tuti most is a kártyáit párosítgatja valamerre. Vele azért könnyebben szót értek, mert az unokatestvérem, még ha nem is igazán ismerjük egymást. Winnie azért már teljesen más tészta, vele nem merek kettesben maradni, kissé veszélyes alaknak tűnik a szememben. Felállok hát, felnyalábolom a könyveim, majd azok mögül pislogok Ginára: - Hát, bocsi a zavarásért és köszi, hogy meghallgattál – mosolyodom el. - Most hagylak is tanulni... Szia! Ezt mondva elindulok a kijárat felé, magam előtt egyensúlyozva a könyvkupacot, kínosan ügyelve arra, hogy el ne ejtsem. Csúnya lenne a könyvtáros szeme láttára... Végül befordulok a sarkon, végleg eltűnve Gina szeme elől.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Ismét csendesen, türelmesen hallgatom a Sashát. Sok türelem kell ehhez a lányhoz. Szerencsére úgy tűnik nem sértődött meg, hogy Szöszkének hívtam. Talán más barátnői is hívják így. Nem tudom, annyira azért nem ismerem a Szőkeséget. Még. Nem vagyok az a társasági könnyeden csacsogó alkat, mint ez a lány. Nem barátkozom igazán senkivel, és ennek meg van az oka. Amikor befejezi az első témára Pitonra egy kicsit megcsóválom a fejem. - Szerintem sosem fogjuk megtudni. Piton tényleg furán kezel minden helyzetet, és minden embert. Én már a találgatást is kezdem feladni vele kapcsolatban. - vonom meg a vállam. Nem titok, hogy nem értem a Főkígyót. Valószínűleg sosem fogom. De ha lehet még inkább suttogóra fogom a hangom, mintha igazán bizalmas információkat készülnék megosztani… - Viszont elárulok neked róla egy titkot. Piton tud ugyanolyan szigorú lenni a Mardekárosokkal, mint McGalagony velünk… Még a Karácsonyi szünet előtt nem sokkal esett meg, hogy egy borzalmasan pocsék napomon Noah Jenkins, és a haverja Craig Bowman… nos fogalmazzunk úgy volt egy kis nézeteltérésünk az aranyvér fontosságáról. Ezt az egész borzalmat pedig egy kis éjjeli extra gyakorlással akartam levezetni, de nem úgy sült el a dolog, ahogy képzeltem, és Piton is felbukkant. Képzelheted, rögtön azt hittem, hogy minimum itt lesz lesziszegve a fejem, de nem! Ellenben nagyon érdekelte, hogy mitől vagyok khmm.. ennyire dekoncentrált… Végül bár nem akartam, de kiszedte belőlem a srácokkal történt incidenst… Csak pár nappal később hallottam, hogy Piton állítólag szörnyen megbüntette őket, és még a szüleiknek is írt. Azóta csak távolról utálnak, nem mertek többet belém kötni… bár ki tudja, milyen bosszút terveznek, különösen most, hogy Piton nincs itt, és vele ellentétben Lumpsluck befolyásolható… De próbálkozzanak csak… - nem is tudom, mért mesélem el ezt neki. Talán, hogy tisztán lássa, hogy a mardekáros banda piszkálása senkit nem kímél, de Piton azért igyekszik kordában tartani, főleg ha tud róla…
Ami a másik témát illeti nos… csak döbbenten pislogok a Szöszire néhány pillanatig. Talán ez a lány az egyetlen a Kastélyban, aki nem tudja, hogy fél életemben Intézetről Intézetre toloncoltak, mert nem bírtak a nevelők velem, és nincsenek rokonaim? Ez azért egy elég közismert pletyka rólam, amit magam terjesztettem el… csak hogy vagányabbnak tűnjek, mint ami valójában vagyok… Aztán rendezem az arcvonásaim, és meglepően csendes tárgyilagossággal válaszolok. - Nem. Nem a rokonom, csak egy kislány a házamból. Semmi extra. Csak néha úgy tűnt védelemre szorul Flinttől és bandájától. Ennyi. Nekem nincs szükségem senkire, és semmire. Ugyanakkor én csak egy ember nevében nyilatkozhatom, és az Én vagyok. Ha a többiek véleményére vagy kíváncsi kérdezd őket. Szerintem ez nem fog neked túl nagy gondot okozni. – az utolsó mondatom egy hajszállal ironikusabbra sikerült, mint szerettem volna, de sebaj.
Újfent lapozgatni kezdem a jegyzeteim, és könyveim, mintha csak lezártnak tekinteném ezt a beszélgetést. Valójában így is van. Corvusról nincs mit mondanom, és Pitont is kellően kipletykáltuk már. Tehát jöhet a tanulás…
Zavartan elmosolyodom, amikor Gina kuncogni kezd, hiszen arra számítottam, hogy elég hamar leharapja a fejem a beszólásom miatt, de nem teszi. Néha előbb jár a szám, mint az eszem és ehhez hasonló, kétséges helyzetekbe sodor. Most azonban szerencsém van, hiszen Gina nem olyan szigorú, mint amilyennek néha távolról kinéz. - E-e-elnézést tanár úr – játszom a megszeppent diákot, miközben én is igyekszem úgy tenni, mintha tényleg Piton intett volna le. Nehéz azonban Ginának ugyanolyan hatást elérnie, mint a morcos professzornak. A figyelmeztetés után viszont csendben maradok, vagy ha meg is szólalok, inkább igyekszem suttogva tenni a dolgot. Még soha életemben nem tettek ki a könyvtárból, nem most szeretném elkezdeni a dolgot. Nem mondom, benne vagyok a csínytevésekben, de most nem azért jöttem ide. - Talán megkedvelt valami miatt – vonom meg a vállam töprengve. - Emlékeztetheted valakire, akit ismert és szeretet. Vagy csak a stílusod fogta meg valamilyen okból kifolyólag – tippelgetek tovább, noha ezt azért esélytelennek tartom. Pitonnak ugyanis az évek folyamán száz meg száz diákja volt, de egyik se lopta magát a szívébe. - Elég furán mutatja ki a dolgait... Mármint, senkinek se mondja ki nyíltan, ha kedveli valami miatt, elég ritka az is, hogy éreztetné a dolgot. Nem mondtam, hogy nem jó tanár, egyszerűen csak a módszerei nem a kedvemre valóak – csóválom meg a fejem és szinte észre se veszem, hogy Corvus ügye helyett Pitonról beszélgetünk. - Kivételezik a mardekárosokkal, minden ok nélkül. McGalagony és Bimba professzor mikor adtak nekünk jobb jegyet csak azért, mert a házukba járunk? Kérjem meg? - itt azért elkerekedik a szemem, majd riadtan csóválom meg a fejem. - Á, kösz, nem, egyszer már megkértem rá és elég szépen leszólta a képességeimet. Azt tanácsolta, hogy maradjak a tananyagnál, bőven elég az. Na, nem mintha nem lett volna igaza – sütöm le a pillantásom, hiszen tényleg elég nehéz anyagot vettünk akkoriban, de a mogorva stílusa miatt igenis magamra vettem a dolgot. - Azt hiszem, igen. Én viszont kedvelem, mindig megnevettet. Mindenesetre, van némi tenyérbemászó tulajdonsága is az öreg tanárnak, ez nem vitás. A kivételezettjeit pedig különösen mézes-mázosan kezeli, miközben másokról szinte tudomást sem vesz. Észrevettem ám, pedig én is az egyik kedvence vagyok a nevem és a szüleim miatt. Mindig az egekig magasztalja őket, amit kifejezetten jó hallani, de néha már kissé kínos. - Megfelel, de... - elharapom a mondatom, hiszen nem elég már ennyi is? Miért harcolok Corvus érdekében, amikor ő állandóan csak leszól és belém köt? Tény, ami tény, a vele folytatott beszélgetéseim után mindig megbántva éreztem magam és a fiúval ellentétben Gina kedves és rendes, nem lekezelő csak amiatt, mert másnak a pártját fogom. Nem lenne jobb inkább ráhagyni ezt az egészet és kilépni a Corvust védelmező szerepből? - Jó, és a többiek? Kathet, ahogy észrevettem, nagyon védelmezed. A rokonod? Nem ismerem a köztük lévő viszonyokat, de a vak is észrevenné azt. Gina igazán védelmezi a kislányt, ami érthető valamilyen szempontból. Mint egy anyatigris. - Szerinted ő is belemenne abba, hogy ne szóljon be Corvusnak ok nélkül? Jó, a griffendéles lányka nem tűnt olyasvalakinek, aki bármiféle indok nélkül nekimenne valakinek, szóval ettől nem kell tartanom. Ben miatt sem aggódom különösebben. A hollóhátas Winni viszont teljesen más tészta, de tőle még én is tartok valamennyire. Ha odamegyek beszélgetni hozzá ilyesmiről, akkor keresztben lenyel.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Amikor Sasha azt mondja elment az eszem kuncogni kezdek rajta. Mintha csak valami nagyon szórakoztatót mondott volna. Nem sértődök meg a szavain, sőt. Bizonyos szemszögből igaza van. Faramuci páros vagyunk mi Pitonnal...
- Mondja Ms. McCanie, mikor mondtam én olyat magának, hogy normális vagyok? - utánzom le Piton hanglejtését. Aztán persze elnevetem magam, mire rögtön ott terem a könyvtárosnő morcosan csittítgatni. Remek. Meg van mára az első figyelmeztetésünk. A harmadiknál el kell hagyni a könyvtárat. Ezért hát pár percre úgy teszek mindha ismét a tanulással foglalkoznék, amíg kicsit meg nem békél a Szent Csend Őrzője... majd jóval hallkabban, és diszkrétebben folytatom.
- A fene se tudja Piton kivel, mit, mikor, és miért tesz. Egy igazi megfejthetetlen rejtély. Fogalmam sincs miért engem szúrt ki játékszerűl. Tényleg. Azt viszont nem állítanám, hogy nem érdeklik a diákok és nem foglalkozik velük, még ha nem is kedveli őket. Igazából mi sem nagyon kedveljük egymást inkább csak... hmm... megszoktuk ezt a felállást. Lehet hogy Piton olykor szörnyen zsémbes, mogorva, hideg, és van az a bosszantó és egyben ijesztő tulajdonsága, hogy mindig mindent tud, de ennek ellenére szerintem igen is jó tanár. Sőt. Néha, ha jobb kedvében van egész érdekes dolgokat is ki lehet húzni belőle...Ha érdekel a bájitaltan megírhatom neki hogy neked is küldjön különházit... szerintem nem utasít el senkit, aki a tárgya iránt érdeklődik. Ami Lumpsluckot illeti... nos ő nekem kicsit túl sok... mármint a személyisége... ha érted mire gondolok. - tény, hogy én az a fajta ember vagyok, aki sokkal jobban kedveli a csendes, méltóságteljes távolságtartást, semmint a hangos közvetlen lelkesedést. Ez is közös lehet bennem és Pitonban...
Ami a másik témát illeti pár percet hallgatok, majd megcsóválom a fejem és elengedem a dolgot. Bármit mondanék, se vinne előre. - Figyelj, Szöszke. Ami Flintet illeti hajlandó vagyok a fegyverszünet jegyében békén hagyni, egészen addig, amíg ő is békén hagy mindenkit, és senkit nem kezd piszkálni. Szóval csak rajta múlik mi lesz. Jelenleg ez a legtöbb amit ajálnhatok. Rendben? - egyszerűen nincs lelki erőm most egy mélyreható pszichológiai vitához Flint lelkéről. Amúgy is meddő vita lenne. Ami a megszólítást illeti, semmi lekezelő vagy gúnyos nincs benne. Ha esetleg mégis sértőnek érezné akkor nem fogom többet így hívni. De szerintem egyszerűen illik hozzá ez a becenév.
Kész szerencse, hogy Gina hajlandó úgy végighallgatni, hogy közben egyszer sem vág közbe, ezt azért kifejezetten szeretem másokban. Nehezen veszem fel ugyanis ismét a fonalat, ha valaki a beszédem közben félbeszakít, ráadásul udvariatlanságnak is tartom a dolgot. Olyankor úgy érzem, zavarok, a velem szemben lévő személy pedig siet valamerre, úgyhogy inkább abba is szoktam hagyni azokban az esetekben. Valamiért nem vagyok hajlandó ugyanis beismerni magamban, hogy akadnak emberek, akik kifejezetten idegesítőnek találnak. Hiszen én nem lehetek az! - Ó! - nyílik el kissé csodálkozva a szám, amikor Gina végre megszólal és felvilágosít a dolgokról. Azzal azonban nem értek egyet, hogy Lumpsluck professzor házija annyira könnyű lenne, de az tény és való, hogy Piton néha túllőtt a célon a nehézségi szintet illetően. - Hallottam arról, hogy felfüggesztették, de akkor te hogyhogy kaptál tőle házit? - emelem kérdőn a tekintetem Ginára, amikor viszont említi a levelet, biccentek egyet, hiszen így már mindent értek. Mindenesetre, akkor is furcsa, na mindegy... - Nem rá vall, hogy bárkivel is foglalkozna ilyen szinten. Főleg nem egy griffendélessel – jegyzem meg ártatlanul és teljesen őszintén, hiszen tényleg nem értem, miért köti le a professzort Gina iskolai élete, amikor nincs is a kastélyban. - Nem megbántani szeretnélek ezzel, de akkor is fura. Egy diákot se kedvel, ezt pedig nem is igyekszik leplezni. A mondat végén gyorsan becsukom a szám, nehogy véletlenül eszembe jusson rákérdezni a miértekre, hiszen ez a nyilvánvaló kivételezés kissé bosszant legbelül. Bevallom, régi álmom, hogy én puhítom meg a mogorva profot és leszek a kedvenc diákja, így hát személyes kudarcként élem meg, hogy ebben Gina megelőzött. Jó vagyok bájitaltanból, Piton segítségével pedig még jobb lehettem volna, erre Gina kapja meg az érdemet... Nem igazság. - Neked elment az eszed – csóválom meg a fejem kissé elhűlve a feladatokon és a lány kijelentésén is, miszerint jobban kedvelte Piton óráit. Kétségkívül volt némi előnye a szigorú és hűvös viselkedésének, de én személy szerint nem sírom vissza a dolgot. - Tényleg nehezek a feladatok, de attól még segíthetek. Legalább tudtán kívül engem is korrepetál. És igenis érdekel a felsőbb éves tananyag, szóval némi bepillantást is nyerhetek a dologba, így legalább nem kell attól tartanom, hogy a következő évben kukán fogok ülni a helyemen, mert annyira nem értek egy szót sem. Lesz egy kis előnyöm, ha pedig Piton visszatér, le fog esni az álla. Mondjuk, csak abban az esetben, ha Gina nem szól neki a kis akciómról. - Corvus csak egy gyerek... - vetem ellen a lány szavait hallva. - Ellene nem kell pálcát rántani, senkire se jelent veszélyt, egyszerűen csak keresi a helyét, ahogy mindenki más is. A szülei nevelték olyanná, amilyen most, ő pedig vakon követi a belé nevelt normákat, mert nem tehet mást. De ha... ha vennénk a fáradtságot és kissé jobban megismernénk, akkor talán még meg is kedvelnénk, nem igaz? Jó, azt elismerem, hogy neki is változnia kell, de szerintem nem halnánk bele, ha mi tennénk meg az első lépést felé. Engem is sokat piszkált, amiért hugrás vagyok, de túl tudtam lépni rajta. Sok elképzelésem nincs ugyan arról, hogy milyen érzés az, amikor valakit a családja és a származása miatt bélyegeznek meg, de azért se volt valami kellemes. - Ez azért szerintem túlzás – vetem ellen, hiszen aligha hiszem, hogy Corvus bárkire is átkot szórna valami ostoba hülyeség miatt. Annyira azért tart a következményektől, hogy ezt ne tegye meg. - De a büntetőmunkára eljön. És igen, én is haragszom rá, amiért visszakapta a pálcáját, de talán nyomós oka volt rá. Lehet, hogy a szülei nem örülnének annak, ha nem teljesítene jól az órákon. Ismerem a családját, szigorú emberek, szigorú elvárásokkal. Nem lehet szép esemény, ha valami miatt kikelnek magukból. Ettől természetesen még nem szállt el a haragom, de valamilyen ostoba okból kifolyólag igyekszem magam előtt is védeni Corvust, ami – sajnálatos módon – egyszerűen nem megy. Haragszom rá, szóval nem értem, miért várom el azt Ginától, hogy megbocsásson neki. - Miatta nem is aggódom – csóválom meg a fejem, de azért kissé rosszul esik, hogy ekkora csalódást okoztam a tanáromnak. Gyötör a lelkiismeret, pedig közben csak jót szerettem volna.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
A házimmal kapcsolatos felajánlásra egy szinte kedvesnek beillő mosoly suhan át az arcomon, ha nem is tart soká. Ez bizony nem lesz könnyű móka Szőkeség! Biztos be akarsz szállni? Hát te tudod... Türelmesen hallgatom a szóáradatot, egyszer sem közbevágva, még ha meg is vannak a magam replikái. Majd a végén, a még egyszer átgondolt, átfogalmazott, és finomított verziót adom elő, ha befejezte. Már ha befejezi a könyvtár zárásáig. Igyekszem nagyon figyelni, és megjegyezni mindent, amit mond, hogy a kellő módon válaszoljak meg neki végül mindent. És végül megtörténik a csoda, és elhallgat, hogy én is szóhoz jussak. A házival kezdem, mert ő is azzal kezdte.
- Ez nem egy Lumpsluck féle könnyű pár perces házi, amit egy jól idomított orangután is meg tud csinálni. Ez egy Piton adta külön házi. Már az alapanyagokból van egy jó pár, amiről nem is hallottam, pedig nagyon jó vagyok gyógynövénytanból. Piton egyébként jó ideje bevallottan felsőbb éves anyagokkal szórakoztat. Ezúttal levélben. Gondolom azért, hogy ne legyen időm olyan fiaskókra, mint a tóparti. Sajna ezúttal ez nem jött be neki...- csóválom meg kicsit a fejem. Aztán Sasha elé tolom a pergament, amin Piton kézírásával, és szignójával ellátott feladat van. Ha a Szöszi felületes pillantás helyett tényleg végig olvassa a levelet, és a feladatot, akkor rájöhet, hogy ez bizony tényleg nem egy szinten van az órai anyaggal, és mégsem olyan könnyű... Mindennek ellenére nem utasítom el a lány segítségét. Ki tudja, még kiderül a Szöszkéről, hogy született bájitaltan tehetség. - Tulajdonképpen, valami nagyon fura, és bizarr módon jobban kedveltem Piton óráit, mint Lumpsluckot. Már most alig várom, hogy visszatérjen, és minden a régi legyen. Ha még így is szeretnél segíteni, akkor azt megköszönöm. De tényleg nem muszáj. Meg kellett tanulnom egyedül boldogulni. Nem gond, ha inkább más szórakozás után nézel. - tényleg furán és bizarrul hangozhat ez pont az én számból. Ennek ellenére így van. Valahogy megszoktam már a vén Denevérembert. Megszoktam a szombatokat. Most pedig hiányzik ez a megszokás. Ki tudja, talán azért szoktuk meg egymást ennyire, mert a maga mogorva, morgós, zsémbes, undok módján ő sem ép, ahogy én sem vagyok az a magam cinikus, szarkasztikus, morgós keserű módomon. A nyomor társat keres. Benne pedig határozottan emberemre akadtam. Ilyen fura, és meghatározhatatlan élőlénnyel, mint ő aligha lehetett dolgom azelőtt, és sosem lesz másutt. Sosem fogom őt megfejteni. De azért megpróbálhatom! Mélyet sóhajtok, és rátérek a következő témára.
- Sajnos addig nem fog eljönni ez a világ, amíg vannak rossz emberek, akik csak ártani akarnak. Olyanok, pedig mindig lesznek. A legtöbb, amit mi megtehetünk a világért az, hogyha harcolunk ezek ellen az emberek ellen. Sajnos néha a pálcánkkal is. Ez pedig konfliktust jelent. Tudod, nagyon szeretnék úgy hinni egy ilyen világ létrejöttében, mint ahogy te. Sajnos azonban túl sokat láttam már, ahhoz hogy ilyen naiv reményeim legyenek. Nem engedhetem meg magamnak a naivitást. -a hangom meglepően csendes, nyugodt, mégis mintha lenne benne valami furcsa fájdalmas-keserű él. Nem, ez nem a lánynak szól. Ez a saját törött, és reménytelenül összeilleszthetetlen darabkákra hullott világképem egy elevenen vágó szilánkja.
- És itt elérkeztünk a kényes ponthoz. Flint. Nos, most sem mi kezdtük piszkálni. Ő kötött bele Hillbe. Meg kell értened, hogy vannak dolgok, amik felett az ember nem hunyhat szemet. Én a magam részéről nem neheztelek Flintre. Ha arról lenne szó, akkor simán elsétálnék mellette a folyosón, levegőnek nézve. Mindaddig, amíg ő nem provokál másokat. Csakhogy szerinted, ha mindig szemet hunyunk a dolgai felett, ha sosem szembesítjük vele, hogy milyen genyó volt, akkor miből tanulna? Milyen következtetést vonna le? Felnőttként, ha a kedve úgy hozza bárkire szórhat főbenjáró átkokat, mert nincs következmény? És itt jön, amit az előbb mondtam. Mindig lesznek rossz emberek, akik bajt akarnak. Akik ellen harcolni kell. Ha komolyan, azt akarod, hogy Flint ne egy ilyen felnőtt legyen, akkor most kell tükröt tartani elé, hogy belássa hova vezet az amit művel másokkal. Néha pedig egy ilyen tükör szörnyen fájdalmas, de szükséges. Te magad mondtad az előbb, hogy Flint az órákra visszakapja a pálcáját. Nos ő az egyetlen közülünk. Ezzel is próbál kibújni, és meghátrálni a felelősségvállalás, és a következmények alól. Pedig ezeknek igen is el kell érniük, ahhoz hogy változni tudjon, még ha ez mégoly fájdalmas is lesz számára, amitől szenvedni fog, mielőtt jobban lenne, és tovább tudna lépni. - azt nem mesélem már el, hogy én a magam részéről csaknem háromnegyed órát álltam McGalagony előtt hallgatva a szidalmait a pontlevonás, a balhé, és leginkább az miatt, hogy jobb példával is járhatnék Kath előtt. Ez utóbbi mondata igen csak fájt, de igaza volt. Néha az ilyen fájdalmas igazságokkal is szembesülnie kell mindenkinek. Nekem is. Csak így válhatunk jobb emberré.
- Bimba professzor miatt ne aggódj. Jövőhétre már elfelejti, és újra barátságos lesz. -mosolygok rá végül biztatóan, bár fogalmam sincs, mennyire megbocsátó valójában a hugrás házvezető.
Ha tudnám, mennyire idegesít másokat az állandó szövegelésem, akkor nagy eséllyel senkit se zavarnék meg, de ezt valamiért eddig csak a mardekárosok jelezték felém, én pedig igyekszem abban hinni, hogy mindez csak és kizárólag számukra negatív dolog. Mert én imádok beszélni és szeretem azt hinni, hogy ezt a tulajdonságomat mindenki ugyanúgy szereti bennem, mint én, szóval nem is igazán igyekszem magamba szállni és számot vetni a hibáimmal. Elvégre, másokat csak a kommunikáció útján ismerhetek meg, némán ez nem megy, nem igaz? Ginát pedig nem ismerem, most pedig okom is van arra, hogy megkörnyékezzem és a fenét sem érdekel, hogy pont tanulna, mert hát látom én az arcán, hogy nem azért csinálja, mert olyan fenemód boldog lenne tőle. Ő is csak muszájból van itt, ahogy mindenki más is. - Nem sokáig leszek itt, ne aggódj – nyugtatom meg, vagyis igyekszem ezt tenni, noha nem is áll szándékomban túl hamar távozni. Ha van is sértő éle a szavainak, jelen pillanatban inkább hagyom elsuhanni a fülem mellett mindezt és nem foglalkozni vele. - Így innen nézve nem tűnik valami nehéznek – motyogom, miután vetek egy pillantást rá. - Na jó, alkut ajánlok. Segítek neked megcsinálni a házidat, ha szánsz rám némi időt ebből a rém unalmas házi dolgozatból. Rendben? Elvégre, én jó vagyok bájitaltanból, vagyis elég jók a jegyeim, ahhoz képest, hogy az azt tartó tanár igyekszik minden erejével fogást találni rajtam. Piton ugyanis ki nem állhat, vagyis az igazat megvallva senkit se kedvel, de a számára beadott házi feladataimban képtelen hibát találni, mivel tőle függetlenül imádom azt a tárgyat és nem vagyok hajlandó a kezébe ilyen eszközt adni. Ráadásul, csak akkor mehetek tovább gyógyítónak, ha kiváló értékelést szerzek a tantárgyból, pont emiatt sem engedhetem Piton számára, hogy kitoljon velem. Most viszont Horatius Lumpsulck tartja a bájitaltant, nála meg könnyű jó jegyet kapni, már csak a nevem miatt is. Anyu és apu régebben a kedvenc tanítványai voltak, amit máig nem felejtett el. - Ha teszünk érte, akkor simán meg tudnánk valósítani egy hasonlót – vágom rá a konfliktusmentes világ kifejezésre, mert hitem szerint ez igenis rajtunk múlik, senki máson. Tisztában vagyok ama aprócska ténnyel, hogy a világ egésze nem fog csak miattam megváltozni, de én már akkor is boldog lennék, ha már Corvust és a többieket sikerülne megbékítenem. - Én csak azt szeretném, ha szemet hunynátok a régi énje felett és legalább úgy elmennétek mellette, hogy nem kezditek el piszkálni – kezdek bele a mondandómba. Kissé nehezemre esik ezt kérni a lánytól, elvégre jelen pillanatban én is neheztelek Corvusra, amiért úgy beszélt velem a tóparton, de ezt leckének veszem. Most már tudom, miért haragszanak rá a többiek. - Nem kell, hogy összebarátkozzatok vele, csak... csak hagyjátok figyelmen kívül és kész. Szerintem még az is lehet, hogy ezt nehezebben viselné el, mint azt, ha csoportosan nekimentek. Tényleg nem az a célom, hogy barátság alakuljon ki köztük, hiszen erre igazán nem kötelezhetek senkit sem, főleg nem a történtek fényében. Corvus sok ellenséget szerzett magának a szemét és aljas viselkedésével, ez nem vitás. - A büntetés miatt ne aggódj, számomra nem gond – mosolyodom el, mert tényleg nem az. Szeretem a gyógynövénytant és noha ezt nem önként vállaltam, akkor is jól jön gyakorlás szempontjából. - Inkább csak azt bánom, hogy Bimba professzor annyira haragszik ránk és elvette a pálcánkat. Ami pedig az igazat illeti, úgy tudom, hogy Corvus az órák erejéig visszakapja azt... És emiatt is haragszom rá, habár nem tudhatom, hogy a többiek is így jártak-e. Számomra ugyanis Lumpsluck professzor készségesen felajánlotta ugyanezt a dolgot, de én nem éltem vele. Lehet, hogy mindenki más is visszakapja a pálcáját a gyakorlati órákra, nem?
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
És megcsinálta. Csak ideült hozzám, és beszél. És még mindig meszél. Hát kértem én olyat tőle, hogy idejöjjön szövegelni? Nem. Hát akkor? Vajon én zavartam meg őt egyszer is a könyvtári tanulásában? Nem. Ő mégis itt ül, és szövegel. Na jó. A nem veszek róla tudomást taktika nem jött be. Ezt el kell ismernem. Szerintem ez ellen a lámy ellen maximum egy némító átok hatna. Ez az opció pedig sajnos jelenleg nem elérhető. Több okból sem. Egyrészt már túl sokat és túl sokszor ígértem, hogy visszafogom magam, és jó leszek, másrészt nem szeretném kitiltatni magam a könyvtárból, egy jelentéktelen hülyeség miatt. Így azt hiszem mégis csak szóba kell álljak a szőkeséggel.
- Szia Sasha! Tudod ide tanulni jár az ember. Meg a csendért. És hát meg kell mondjam, jelenleg kissé zavarsz mindkettőben. És elhiheted nekem ez az über nehéz bájitaltan különházi Pitontól nem írja meg saját magát.- közlöm annyira tárgyilagosan, amennyre lehet.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy felnéztem a leckémből Sasha szemébe. Látom mennyire zavarja őt ez az egész tóparti fiaskó. Most komolyan nem is tudom mit vár el tőlem? Nyugtassam meg a pici lelkét, hogy nem az ő hibája volt? Mert amúgy tényleg nem. Veszek egy mély levegőt, és szemmel láthatóan lassan kifújom. Közben becsukom a magam elé halmozott vastag könyveket. Felkönyökölök az asztalra és összefonom magam előtt az ujjaim, ahogy Piton prof. szokta, amikor komolyan beszél.
- Jól van. Kapsz negyed órát, aztán tényleg tanulnom kell. Tudod néha nem tudom rólad eldönteni hogy ennyire naív vagy, vagy csak valamiféle rózsaszín álomvilágban élsz-e? Akármelyik is, néha nagyon irigyellek érte. Ne vedd ezt sértésnek, csak nem létezik a konfliktus mentes világ. Ami pedig a tóparti incidest illeti, nos ne láss bele többet mint ami volt. Néhány kölyök gyerekes, ártalmatlan cívódása. Ne emészd magad miatta. Legfőbbképpen Flint miatt ne. Nem vállalhatod helyette is a felelősséget. Ezt a keserű leckét neki kell egyedül megtanulnia. De azt nagyon sajnálom, hogy Flinten és rajtam kívül ti is büntetésben ragadtatok. Pedig nem érdemlitek meg. Bocsánatot kérek érte. - egyszerű higgadt tényközlésként adom elő a véleményem. Nincs benne semmi bántó él, vagy lekezelő arrogancia. Egyszerűen így gondolom és kész.
Nem állítom, hogy a törzshelyem lenne a könyvtár, de néha igenis benézek ide, amikor olyan feladatot kapok, amelyet képtelen vagyok hasra ütés szerűen elvégezni és komolyabb kutatómunkát igényel. Sera ugyanis néha nem felejti el átnézni a jegyeim, majd a nyakamba sózni valakit, aki korrepetálhat, ezt pedig értelemszerűen nem szeretném. Ha ugyanis a nyári szünet alatt is a tanulásra kell fordítanom időm nagy részét, abba kétségkívül belepusztulok. Úgyhogy nagy levegő és irány a könyvtár. Kicsi ár a vakációm szabadságáért cserébe. A kétszárnyú ajtóban azért bizonytalanul megtorpanok egy pillanatra, mert hát be kell látnom magamban, hogy itt bizony egyértelműen tömeg van. Szemmel láthatóan egy szabad hely sincs, azt pedig mégse tehetem meg, hogy a R.A.V.A.SZ.-ra készülő hetedéveseket zavarom el a helyükről, nem igaz? De pár kötetre még így is szükségem van, úgyhogy annyit azért megtehetek, hogy kiveszem őket, majd felviszem a szobámba és ott végzek a házimmal. Elvégre, ki foglalta szabályba hogy a könyvtári kutatást csak a könyvtárban lehet elvégezni? Beljebb nyomulok hát a teremben, átküzdöm magam néhány felsőbb évesen, majd elindulok a sorok között, egy listával a kezemben, ABC-sorrend szerint összeszedve a házimhoz szükséges köteteket. Hamar megtalálom, amit keresek, úgyhogy nyugodt szívvel indulok kifelé a könyvtárból, amikor a szemem sarkából megpillantok egy vörös hajú leányzót az egyik asztalnál, előtte egy szabad hellyel. A könyveimet egyensúlyozva veszem hát célba az asztalt, majd pár pillanaton belül oda is érek, végül megszólalok: - Szia! – fújom ki a levegőt, majd egy kisebb nyögés kíséretében lepakolom a könyveimet. Van ám súlyuk, meg kell hagyni. - Gina, igaz? Szabad ez a hely? A válaszát szinte meg sem várva huppanok le a vele szemben lévő szabad székre, elvégre van mit megbeszélnünk a legutóbbi összefutásunk óta. Az az incidens a Fekete-tó partján... Oké, én Corvus pártját fogtam, mert tényleg nem éreztem igazságosnak, hogy annyian támadják le őt egyszerre, de közben kíváncsi lennék a lány nézőpontjára is. Tudom, milyen a fiú, ismerem jól a régi bandáját, ismertem őket már régebben is, nekem is szóltak be, de képes voltam túltenni magam a dolgokon. - Én beszélni szeretnék veled – köszörülöm meg zavartan a torkom, mert fogalmam sincs azt illetően, Gina mennyire szeretne pont velem szóba állni. - Corvusról és arról az egész múltkori helyzetről. Sajnálom, hogy így elfajult... Lesütöm a szemem, mintha mindenért én lennék a felelős és tényleg annak is érzem magam. Elvégre, nem sikerült lebeszélnem őket a dologról, egymásnak estek, aminek a vége egy szép kis büntetőmunka lett, amit ráadásul az én házvezetőm osztott ki! Egyszóval, elég szépen benne van a kezem a történet alakulásában. Vajon Ben is hasonlóan érez ezzel kapcsolatban? - És elnézést szeretnék kérni helyette is – folytatom, habár jól tudom, mennyire nem ér ez semmit Gina számára. - Tudom, mennyire tahó és bunkó tud lenni néha, velem is folyamatosan lekezelő, de ami akkor és ott történt... Mi volt a baj? Megértem, hogy sok vele szemben az indulat és tudom, hogy őt védtem, de szeretném megismerni a ti nézőpontotokat is. Ismerem jól a srácot, bántó tud lenni másokkal szemben, de ha én képes voltam ezt magamban lerendezni mindenféle nyilvános ellentét nélkül, akkor más miért nem tudja ugyanezt tenni?
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Szép egy külön bájitaltan házi dolgozat. Piton prof most is kitett magáért. Még ahhoz képest is, hogy nincs is az iskolában. Attól még azzal a bosszantó mardis prefivel folyton újabb, és újabb feladatokat küld. Ki tudja miért, de én meg még meg is csinálom őket. Ez viszont így már nem olyan. Valahogy érdekesebb volt, amikor a prof ott ült velem szemben. Nem tudom megemészteni azt, amit Flint mondott. Felfüggesztés? Minisztérium? Persze Piton egy két lábon járó rejtély, de kétlem, hogy bármi igazán gonoszra képes lenne. Akkor mért törődne a diákjaival ennyire? Mért törődne velem, azáltal hogy ezekkel a feladatokkal nyúz? Nem értem én ezt. Talán mert még mindig túl gyerek vagyok a felnőttek gonosz világához. Talán még mindig túl naiv.
Mélyet sóhajtok, és lapozok egyet a vastag gyógynövényes könyvben, ami előttem van. Ehhez a bájitalhoz előbb meg kell tudnom, milyen alapanyagok kellenek. Őszintén, már ott elakadtam, hogy az alapanyagok felét nem is ismerem hírből sem. Akkor meg, hogy írjak tisztességes dolgozatot a bájitalról, és annak hatásairól? Még jó, hogy létezik a könyvtár. Ha nem itt a könyvtárban ülnék, egy nagy rakat szakkönyvvel körülvéve, akkor komolyan nem tudom, hogyan oldanám meg ezt a feladatot…
Pedig nem ez az egyetlen feladatom, amit meg kell, írjak. Binns már megint elképesztően hosszú, és unalmas házi dolgozatot adott fel, aminek csak a bevezetését írtam meg, és jóformán azon is elaludtam. Pedig meg kell írnom a többi részét még ma. Különben holnap nem lesz időm a gyógynövénytanra… Be kell látni, ha valaki fel akarja venni a versenyt a Hill, Morgen, Flint trióval, és csatlakozni a kitűnők sorába, akkor az több tanulást, és macerát jelent, ami rengeteg időbe kerül. Most, hogy nem csak összecsapom a házim alig van időm a tanuláson kívül másra is. Már teljesen lemondtam arról, hogy üzleteljek bárkivel, bármire, vagy, hogy hülye fogadásokat tegyek. Így viszont jóval nehezebb csoki békákat szerezni a kicsiknek. Na de hát semmi sem tökéletes… A világ sem az…
Gondolataimba merülve lapozgatom a könyveket, amiket kipakoltam magam elé, egészen addig, amíg valaki le nem ül mellém, és még meg is szólít, honnan is ismerem ezt a hangot… Felnézek és rájövök, hogy ez McCanie. Egy pillanatig bambán bámulok rá, majd egyszerűen folytatom a könyveim lapozgatását. Ha ez a lány elkezd beszélni, akkor itt sem lesz tanulás…
//
