2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A széles mosolyt morgolódva viszonzom, szeretek én irányítani, de ez a fiatal kislány eljátszotta a végzet asszonyát. Szó szerint, hiszen céltudatosabb, mint én, ráadásul még nem bizonyított, hogy ártatlan. Mégis, egyenlő szintű partnerem, hiszen mindketten ugyanattól a kéjes függőségtől szenvedünk, de egymás karjaiban ez lehet egy afféle halálos körhinta, amiből nem nagyon lehet kiszállni, hiszen lelki szemeim előtt különféle extrás szexpózok lebegnek már, és tudom, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy egymással elégítsük ki a kéjes vágyainkat. Abban igaza van hogy kár kínozni magunkat, így tabuk nélkül elmerülhetünk a mocskos szenvedélyben. - Nem is kell erre hivatalos időpontot egyeztetni, hanem amikor csak kedvünk van. – Bólintok sötét magabiztossággal, hiszen azért még mindig tartok kissé tőle, de azt hiszem vagyok annyira kanos a társaságában, hogy ekkora kockázatot vállalnom kell. Ráadásul jól mondja, mindketten rabjai vagyunk a saját ösztöneinknek, s meg is fulladnánk, ha nem hagynánk neki teret. Az már csak hab a tortán, hogy hozzám képest mennyire fiatal. Be van ugyan járatva, ám mégis olyan élvezetesen szűk, s a feszes bőrével, a ruganyos mozgásával tényleg olyan, mintha valami beteges pedofiliát élnék ki, megvan a varázsa bőven, és azzal, hogy még le is foghattam, csoda, hogy nem szakítottam szét, meg az is, hogy ne szökkent ki a torkából a fájdalmasan-gyönyörrel teli sikoly. Nehéz volt visszafogni magunkat, ráadásul ez még csak valami epilógus volt. - Pontosan ezt gondolom Blair. Nem tudom, hogy mi a faszt akarnak tőled, de nem barátnőről van szó, hanem valami féltékeny imposztorról. Valaki úgy adja ki magát, mintha te lennél az. Valaki, aki mindig is az árnyékodban élt, aki talán hasonlótól szenved, de nem néz ki olyan jól, s nem olyan bátor, kezdeményező mint te. Ám a vágya.. talán erősebb, sötétebb, mintha a szenvedélyről szólna. Mielőtt elpusztítani, tönkre akar tenni. – Osztom meg a véleményémet, ami afféle diagnosztikának is tűnhet, holott egyenlőre mint nyomozó, semmint orvos adagolom az infókat. Csak mert nem vagyok igazi terepen dolgozó auror, mindig is olyan ügyeim voltak, ahol az elme határtalan, korlátlan lehetőségeivel kellett szembenéznem. – Nem esélyekről beszélünk. Nem fog leállni, ez egészen biztos. A kéjgyilkosok sosem egyetlen alkalomra vannak hitelesítve. – Érünk be most már a Roxmortsba. Ott választok egy kifőzdét, mellőzve ezúttal a mágikus édességeket, s kávézókat. Éhesek vagyunk, én magam minimum egy staeket fogok benyomni. Nyitom is az ajtót, hogy befáradjon, majd elköltsük az ebédünket.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak széles mosollyal vonom meg a vállamat. Végül is nem is az a célom, hogy segítsek neki. Ez már az ő dolga, hogy megoldja, hogy rendbe szedje magát és emberek közé tudjon menni. Egyébként is feltételezte rólam, hogy valami veszedelmes gyilkos vagyok, akkor naná, hogy jár nekem annyi, hogy most ne könnyítsem meg a dolgát és ne segítsek, hogy hamarabb normál állapotba kerüljön. Nekem könnyebb, csak rendbe kell szednem magamat, kicsit megigazítani a zilált tincseket és már meg is vagyok. Nem irigylem és tény hogy a pasiknak azért jóval nehezebb dolga van e téren. - Szóval, ha már úgy se jött össze ez a kezelés, akkor nem is kell erőltetni? Ez legalább jól hangzik, akkor nem fogom utálni azokat a napokat, amikor dilidokihoz kell mennem, mert úgy fest... a doki is épp olyan dilis, mint én. - nevetek fel finoman, hiszen na azért fura egy helyzet, hogy elvileg neki kellene kezelnie engem, de közben meg úgyis ír majd valami jelentést, ami alapján szépen normálisnak könyvel el, épp annyira, amennyire ő az, hiszen lássuk be ő pont ugyanolyan, mint én. Mondjuk érdekes lesz, hogy utána a saját dokijának mesél majd a kis afférunkról. A dokikat tényleg annyira tartja a titoktartás, hogy nem mondhatják el senkinek sem, akkor sem ha indokolt lenne? Mert gondolom nem épp a legjobb ajánló levél egy függőket kezelő pszichológusnak, ha ő maga is az. Azt mondta el akarták venni az engedélyét, de végül még sem tették meg. Ha ez kitudódna gondolom nem is lenne kérdés, hogy az életben nem kezelhet többet senkit sem. - Gőzöm sincs. Ha lenne tippem, akkor könnyebb lenne, de én mindenkivel jóban vagyok, még a pasikkal is, akikhez közöm volt, mert úgyis tudják, hogy megy ez. Nem tudom... féltékeny barátnő. Elmenne valaki ennyire messzire, hogy megöl valakit, hogy engem bajba keverjen? - költői a kérdés, vagy tényleg fel nem foghatom, hogy valaki így viszonyul máshoz? Értem én persze, ha esetleg van valami csaj a suliban, aki féltékeny rám, de hogy komolyan ennyire ki legyen bukva, hogy képes valakinek levágni a micsodáját, csak hogy bajba kerüljek. - Szerinted arra is van esély, hogy újra megtörténhet? - mármint újabb hasonló helyzetbe kerülve megint megteszi, mert nem jutott el a célig, amit el akart érni, hogy kiiktasson? Mondjuk, ha innen nézzük és az illető netán követ, vagy tudja mikor hol vagyok és rájön, hogy közöm van a dokihoz is, akkor akár még ő is veszélyben lehet. Nem tudom, hogy ezzel számolt-e egyáltalán.
Elsőre is csúcs volt a csaj, hát még ha időnk is lett volna egymásnak esni. Nem ölt meg, nem mutatott olyan jelet, hogy bántani akarna, bár ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem ő a gyilkos, csak most még nem volt erre lehetősége. Ám vigyáznom kell magamra, amíg nem bizonyosodik be tökéletesen, hogy ártatlan. Más tekintetben viszont cseppet sem ártatlan, a fiatal kora ellenére nagyon is romlott, éppen olyan, aki kell nekem. Megőrizte a feszességét, úgy tesz, mintha valami hamvas szüzike lenne, hiszen nincsenek hatalmas mellei, vagy megereszkedett hátsója, lényegében egy diáklány, aki titokban mégiscsak igazi nő, és hagyja magát jól letámadni. Nem csoda, hogy a gerjedelem az istennek se akar elmúlni, főleg ha még oda is paskol, akár most is folytatnám, de már így is komoly kockázatot vállaltunk. Van benne valami izgalmas, de hülye sem vagyok, kár lenne lebukni, főleg, hogy már mindkettőnket komoly vizsgálat tárgyának tesznek ki. - Ezzel nem segítesz. – Mosolyodom el, és próbálok mozogni, elterelni a gondolataimat, de a formás ajkára téved a tekintetem, és úgy összességében ebben a csajban több tűz van, mint tíz másikban. Na igen, ha abból indulok ki, hogy pont ugyanaz kell nekünk, azzal lényegében úgy fel tud ajzni, hogy már az is mázli, hogy idáig tartottam magamat. Ám nem vagyunk állatok, kell egy kis szünet, átgondolni, hogy merre tovább. Ráadásul ha ő is szexmániás, segíthet elkapni a gyilkost, hiszen hiába jók a megérzéseim, a nők fejével csak Blaire tud gondolkozni. - Ez még csak a kezdet. Ha már megtettük, akkor nincs visszaút. – Bólogatok, lesz ez még jobb is, lévén így már mindkettően zsarolhatóak vagyunk, ami tovább növeli az igalmi faktort. Írnom kell majd róla még feljegyzéseket, de van egy olyan érzésem, hogy bizonyos kihallgatásokat egyszerűen el fogunk hagyni, és simán rámászunk egymásra. Végülis abból is meg lehet ismerni őt. - Mehetünk. Addig pedig próbáld meg kitalálni, hogy ki akarta volna rádkenni a gyilkosságot? Rivális barátnő? Féltékeny rajongó? Valaki nagyon beteggel van dolgunk, és tegyük fel, hogy nem te voltál, akkor sürgősen meg kell őt találni. – Én magam is megszomjaztam, sőt, annyira vágyom most a piára, hogy akár seggrészegre is ihatnám magamat, de nyomoznunk sem ártana. Úgyhogy valamennyit. Elindulunk a falu felé, semmi fizikai kontaktus, hiszen már bárki láthat minket.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Gondolom nem kimondottan ez lesz az az ügy, amire kimondottan büszke lesz, hiszen nem igen számolhat be tökéletes kezelésről, ha még ő se tudott nekem nemet mondani, bár annyira nem is akart érezhetően. Na igen izgalmas, hogy pont egy ugyanolyan szexrajongó próbál leszoktatni engem, mint amilyen én is vagyok. Ezt valahogy valaki nagyon nem gondolta át, de végül is nekem mindegy. A pasas elég jó abban, amit csinál, mármint erre a mostani alkalomra gondolok, nem a pszichorizsára. Gyorsan felkapkodom a ruháimat, amikor készen vagyunk, bár számára ez láthatóan elég nagy kihívást jelent. Én csak visszahúzom a bugyit és rendbe szedem kicsit a felső ruházatomat, amit sikerült rendesen szétzilálnia és kissé a hajamat is normálisabb állapotra igazítom és már készen is vagyok. - Hát így... egyelőre még nem mehetsz emberek közé. - vigyorodom el, játékosan megpaskolva a lába között meredező dudort, amin most kifejezetten nehéz lehetett felhúzni a sliccet. Hát igen, elég jó menet volt, nem csoda, ha nem megy gyorsan, hogy a rendszer visszaálljon a normálisba. - Mondjuk, ha a további kezelések is ilyen kellemesek lesznek... akkor a végén még szívesen járok majd hozzád. - vigyorodom el. Még mindig rendesen ki vagyok pirulva. Nem is értem miért ódzkodott legutóbb annyira, hiszen az asztalán is izgi lett volna csinálni, ahol akartam, ha nem ellenkezett volna annyira és vágja rám az ajtót. Na, de majd a következő alkalommal igaz? - Igazából ráérek, csak előbb szedd össze magad, aztán lemehetünk a faluba, hogy beüljünk egy vajsörre. Eléggé megszomjaztam. - vigyorodom el én magam is. Persze, ha kell neki pár perc akkor nincs gond, annyit sétálhatunk itt a fák között is, közel a birtok határához és akkor nem szúr ki minket senki akinek nem kellene, mondjuk az esetben a közelben szaglászó McGalagony. Ha pedig már átértünk a nagykapun hoppanálhatunk is és akkor gyorsabban ott vagyunk. Tényleg szívesen innék valamit, rám férne annyi szent, főleg ha ezek után még komoly témákat is terítékre kell vennünk, mondjuk arról a gyilkosságról, amibe bele akarnak keverni.
Igen, már az első mozdulatok alapján megdől az az elméletem, hogy ez a lány kielégíthetetlen. Sokkal inkább úgy érzem már a kölcsönös mozgások alatt, hogy inkább emeli a tétet, azt feszegeti, hogy mitől lehet még jobb. Nekem egyértelműen attól, hogy ő a tiltott gyümölcs. A fiatal, a szexi, na és persze azon túl, hogy a páciensem, egy véres kéjgyilkosság elsőszámú gyanusítottja. Nem mondom, hogy nem remeg meg a lábam, amikor már a férfiasságomra fonta a kezét, hiszen benne volt, hogy elveszíthetem azt, de a függőség, a gerjedelem valahogy most még ezt a félelemérzetet is izgalomá változtatja. Gyorsaknak kell lennünk, amivel nem lesz hiba, hiszen én kőkemény vagyok, ő pedig egyszerre szűk, és sikamlós, méretbeli egyezés is van, hiszen el tudom érni a legmélyebb aspektust is, ami mindkettőnk számára gyors impulzusokkal jár, közel a csúcs, de neki még arra is van ideje, ereje, hogy kérdeket tegyen fel. - Még nem. Csak ha már teljesen biztos leszek benne, hogy te vagy a gyilkos. – Vigyorodom el, ezek után valóban csökkentek ennek az esélyei, hiszen most megölhetett volna, bár még ezt a beteljesülés után is megtehetné, ám sehol egy éles penge, ráadásul felajánlotta, hogy lefoghatom a kezeit is. Nem, ha ő is az akit keresünk, azt nem most fogjuk kideríteni. És remélem a későbbiekben sem derül ki ilyesmi. Igaz, hogy mindketten veszélyesen élünk, de én vétlen gyilkos vagyok, ő pedig talán semmilyen sem. Megtámasztjuk egymást a fának simulva, és innen már nincs is visszaút. Ezer szerencse, hogy nem kell összehangolnunk a gyönyört, mert most nem is tudnék arra figyelni, hogy neki mennyire lesz jó, mert a saját kéjem rendszertelen, vad mozgásokra késztet, és csupán arra eszmélek fel, hogy minden érzékem egy belső sikolyba összepontosul, szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy csupán halkan szusszanjak egyet a lány elfojtott nyögése mellett. Behunyom a szememet, ahogyan a testem megadja magát, s együtt zihálunk Blaire és én. Egy zsepkendővel letörlöm magamat, ő majd megoldja magának. Gyorsan elrámolom a lándzsát, ami még most is tűzforró, és óriási, alig fér vissza a helyére. – Végülis alibit akartam biztosítani, úgyhogy.. Még együtt kellene lennünk, de most nem ártana pihenni kissé. Van most dolgod? Legközelebb folytassuk, vagy üljünk el valahol most? – Azért ezt kissé vigyorogva teszem hozzá, nem azt mondom, hogy fél óra múlva máris folytathatjuk, de ha már itt vagyok, nem ártana a gyilkosságról is beszélnünk.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Attól nem kell félnie, hogy nem jutok el a csúcsra. Én nem csak hajszolom az élvezeteket, hanem élvezem is, amit csinálok, pont azért teszem és legalább őt cseppet sem zavarja, hogy éppenséggel nem vagyok válogatós, hogy éppen kivel teszem. Nem szól ez másról, csak puszta vágyról és minden bizonnyal tisztában van vele, hogy ha épp nem lesz itt, én viszont újfent érzem azt a belső feszítő érzést, akkor úgy sem fogom majd vissza magamat. Végül is azért a dokim, hogy ilyesmikkel tisztában legyen. Az más kérdés, hogy képes lesz-e ténylegesen kezelni majd a dolgot és a helyén kezelni mindezt, de ez már nem az én bajom. Én jól vagyok így, mások szerint van valami bajom, úgyhogy nem különösebben vágyom arra, hogy valaki megjavítson, maximum megpróbálom eljátszani, hogy sikerült az illetőnek. Végül is a doki is csak úgy tesz, mintha minden rendben lenne vele és lássuk be egy ilyen ütős menet után igen érdekes lesz majd arról prédikálnia, hogy milyennek kellene lennem, miután úgy szegez a fának, hogy csoda, hogy nem épülök belé és minden egyes ütemes és erőteljes lökésével nem épp azt mutatja, hogy ez, amit teszünk olyan nagyon rossz lenne. - De... úgyse küldesz auror kézre, igaz? - nem, ezek után nem hiszem, hiszen lássuk be teljes mértékben kiszolgáltattam magamat neki. Azt tesz velem, amit csak akar annak érdekében, hogy eljuttasson a csúcsra és lássuk be azért nem vagyok hülye, azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz majd ennyi elég neki, ha már egyszer megkapta a lehetőséget, főleg akkor, ha épp olyan, mint én. Arról nem is beszélve, hogy kimagasló a teljesítménye, a legtöbbekhez képest. Na nem mondom, hogy akad, akit noszogatni kell, de teszem azt Victor néha kifejezetten nehéz eset, az előttem hangosan ziháló fickó ellenben biztos vagyok benne, hogy külön ajzószerként éli meg, hogy jóval fiatalabb vagyok nála és persze, hogy tilosban járunk, ami csak engem is még jobban feltüzel. Ennél már nem is lehetnék sikamlósabb és hangosabb sem. Nem csoda, hogy amikor már érzem, hogy a kéj hullámokban készül rám törni a kezemet a szám elé kapom és szó szerint ráharapom a kézfejemre. Nem olyan erősen, hogy később nyoma maradjon, de biztos, hogy a fél erdő visszhangozná a sikolyomat, ha nem tenném ezt. Minden érzékem pattanásig feszül, ahogyan az utolsó mozdulatokkal présel neki a fának és ahogyan még jobban megfeszül bennem. Érzem, ahogyan belém lövell, amitől szinte az egész testemen remegés fut végig, a nem a sikolyomat elfogó kezem ujjai a vállába markolnak. Tudom jól, hogy ez után lába állni is alig tudok majd, úgy cikázik bennem az extázis. Csoda, ha levegőhöz jutok majd és fel tudok öltözni.
Azért mi mégsem vagyunk dacos szerelmesek, hogy mindenféle szappanoperát csináljunk belőle, hogy ha az egyik elutasítja a másikat. Nem arról van szó, hogy udvaroltatni akarok magamnak, de a fiatal lány tényleg a páciensem, akivel elvileg nem kéne ilyen kapcsolatra lépnem, legalábbis azért nem, hogy kiharcoljon tőlem valami jegyzetet. Nem akarom, hogy utána engem hurcoljanak meg, de Blaire olyan fiatal, harmatos virágszál, ráadásul pont az a kínja, legalábbis az egyik mint nekem, így kellően tudnánk magunkon könnyíteni, és még örömet is okozna. Tudjuk egymásról, hogy mire megy ki a játék, nem kellenek flancos randik, csak a szenvedély, amitől kielégülést remélhetünk. Volt egy olyan tippem, hogy a lány egyszerűen nem is tud eljutni a csúcsra, az ilyen nőknél egy nem ritkaság, ám ahogyan szinte remeg a vágytól, el is vetem ezt az ötletet. - Csak egy végleges diagnózist állíthatok fel, netán további terápiára küldhetlek, felmenthetlek, vagy a bíróságon találhatod magad, ha gyanusnak vélem a viselkedésjegyeid. – Darálom az általánosságokat, most minden vér az ágyékomba tódul, nem nagyon tudok most épeszűen gondolkozni, őszintén szólva nem is akarok. Tudom, hogy a lány is sokakkal volt már hozzám hasonlóan, de ez most nem kizáró ok, hiszen ha meg tudjuk adni egymásnak azt a fenomenális gyönyört, amit elképzeltünk, akkor akár újra is ismételhetünk. Most viszont nem kéne lebukni, így a nyers és állatias aktussal jussunk el a gyönyör csúcsára. Így hát további izgatásra semmi szükség egyik oldalról sem, nem kockáztatjuk, hogy tovább gyűrözzön a botrány, amelynek mindketten már a részesei vagyunk, engem a műhiba miatt vádolnak gyilkossággal, őt meg mint kéjgyilkost, de talán mindketten csak táncolunk a penge élén, és nem vagyunk rossz emberek. Ő belém kapaszkodik, én a combjánál megtámasztom, hogy olyan mélyre hatoljak, ami még nem gátolja a gyors, és erőteljes lökéseket. Talán ezzel felsértjük egymás intim részeit, hiszen nincsen nagy hangolódás, csak a gyors, és frappáns csapatmunka, remélem, hogy a lánynak nem kell nagyon megerőltetnie magát, hogy sikamlós legyen, hiszen engem a szárazság sem zavarna. Még nem hallok közeledő beszélgetőket, de biztos ami biztos, fáradthatatlanul száguldozom, siklom benne újra és újra, közben azért felötlik bennem, hogy legközelebb azért jó lenne látni a feszes bőrét is, a kislányos melleit is. Figyelem a reakcióit, mert számomra már közel a vég, talán még az is félő, hogy gyorsabban végzek mint ő, de hát ha így lesz, valahogy majd kézzel, vagy szájjal esetleg befejezhetem.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Szót szó, tettet pedig tett követ és végül mégis csak elérem, amit akarok, bár az lenne az igazán kemény visszavágás neki, ha most visszakoznék és hátrálnék ki a dologból, de ennyi önuralmam nagy szerencséjére nekem sincs. Minden bizonnyal, ha nem kellene kezelésre járnom hozzá, akkor lenne esély arra, hogy esetleg végül nemet mondok bármennyire is én is ezt akarom, na de azért itt most más a helyzet. Nem mondanám, hogy sok önuralmam lenne, hiszen akkor nem is kellene dilidokihoz járnom. Egyébként is, ha tudták, hogy miért küldenek hozzá, akkor eleve az ő hibájuk, hogy olyanhoz kell mennem, aki ő maga is problémás és nem valami aszott öreg palit kaptam, vagy frigid nőszemélyt, akivel úgy se lehet mit kezdeni. Ez a helyzet lássuk be, egy magamfajtának magas labda, még ha én nem is vagyok hajlandó elismerni, hogy bármi komoly problémám akad. - Hogy én? Igazából... azok a hibásak, akik lehetővé tették ezt. - mondom ki most már hangosan is, hiszen gy gondolom. Nem én tehetek róla, nem is ő, hanem azok, akik nem gondolták át, hogyan és miképp visznek bele ebbe az egészbe és hogy igenis rossz vége is lehet, mármint amit mások rossznak ítélnek, mert számomra cseppet sem rossz a helyzet. - És tényleg... semmit sem adhattok ki másnak? - pillantok rá újra, amikor épp egy csepp időm van rá. Hát lássuk be azért olyan sok nincs és persze érdekel, hogy az az illető, akihez jár nem adja ki az infokat, mert tudjuk jól, hogy azzal csak még nagyobb bajba keverednék. Az ő része nem érdekel különösebben, hiszen egyértelmű, hogy ő is, de az enyém annál jobban. Na nem mintha most tisztán tudna gondolkodni, ahogyan nekem is egyre nehezebben megy, amikor pedig összeforrunk minden elsötétül, legalábbis a külvilág megszűnik létezni. Na igen e miatt nem volt lehetőség arra sem, hogy komolyabban átgondoljam, amit Victorral teszünk, azaz ahol tesszük, hiszen nem igen volt tiszta a gondolkodásom akkor sem, ahogyan most sem számolok azzal, hogy esetleg erre járhat valaki és persze, hogy illene csendben lenni mindennek elkerülése végett. A csókjával belém folytja az erőteljesebb nyögést, ennyi haszna van, hogy aztán csak levegőért kapkodjak, hiszen cseppet sem finomkodik, de erre nem is igen van most szükség, hiszen még sem húzhatjuk nagyon az időt. Zihálok, egyre jobban, ahogyan a gyors és erőteljes mozgás megindul. Egyértelmű, hogy már igen nagyon ki volt éhezve és persze az is, hogy ha most meg akarnám állítani esélytelen lenne, na de miért is akarnám? Kapaszkodom a nyakába, mert különben úgy érzem a végén még a fával együtt döntene le a földre és az ajkamba harapva próbálom visszafogni a feltörni készülő hangokat. Még egy pár csepp vér is kiserdül, de inkább ez mint a hangos sikolyok, amik nagyon is kikívánkoznak most. Vadul kapaszkodom és egyre erőteljesebben feszül meg az egész testem. Egyértelmű ez tényleg egy pár perces gyors menet lesz, aminek a végén mindketten majd legszívesebben elfeküdnénk az avarban, hogy levegőhöz jussunk.
Ha valaki direkt el akar csábítani, és hozzá még a dögös külső mellé még ilyen érzékien rámenős, nem fogom kéretni magamat, kénytelen vagyok kockáztatni, remélve, hogy nem Blaire a gyilkos. Ha pedig igen, akkor valahogy csak túlélem a dolgot, hiszen ha tudatosan odafigyelek rá, akkor lehet esélyem. Főleg, hogy bedobja még azt is, hogy fogjam le a kezét. Na de nem itt a fánál, hiszen akkor lazán elesnénk, de egy következő alkalommal biztosan megjátszom majd azt is. - Pontosan, de mivel te viszel ebbe vele, úgyis mindegy. – Vonom meg a vállamat a vágytól immár vigyorogva, gyorsan meglazítjuk a ruhát amennyire csak kell, de magamban megjegyzem, tényleg muszáj lesz ismételnünk, mert a fiatal kis testét látni akarom még jobban, nem csak így ruhástól, hogy a lényeg összeérjen. Ebben is van izgalom, de úgy az igazi, ha a pőre testünk teljesen egymásnak feszül. Az, hogy ennyivel fiatalabb nálam, tovább növeli amúgy sem piciny libidómat, hiszen kinek ne legyezgetné a hiúságát, hogy egy szinte kislányt döngethet meg, úgy igazából? Ráadásul ez a kislány olyan mocskos, hogy meg sem próbálja magát törékenynek tettetni, ha lett volna annyi eszem, hogy az irodámban gyűröm magam alá, akkor még az élveteg sikolyait is hallhattam volna. – Miért ne tenném? Úgyis titoktartás kötelezi.. – Legalább én is kidumálhatom magamból a történteket, a másik orvos pedig rendszert megerősíteni, sem cáfolni nem szokta az elképzeléseimet, inkább elemzi a hallottakat. Ennek a kislánynak majdnem az apja lehetnék, vagy legalábbis valami pedofil, hiszen ha én volnék huszonöt körül, akkor ő nagyjából a tizes évei elején járna, ezért elkalandozhat ennyire a piszkos fantáziám, hogy ez afféle sarok szélén letámadós játék is egyben, csupán az írja fel mindezt, hogy a dacos közjáték ellenére ő izgult rám jobban. Gyorsan rájövök, hogy értelmetlen kézzel bármit is rásegítenünk, én már készen állok szó szerint, és ő is úszik a nedvben, amely oly édesen megkönnyíti a dolgunkat. Bár ha jobban belegondolok, ha csont száraz lenne, most az sem érdekelne. – Ahha.. Na azt ne.. – Emelem fel a combját, hogy minden időhúzás nélkül becélozzam az ágyékát. Másfél fejjel magasabb lehetek, de a combja hosszú, így az érzékny pontjaink így egy szintben vannak. Szinte szédülök, úgy remegek a vágytól, és csak a hihetetlen szerencse ment meg attól, hogy ne járjon erre senki, amikor egy ütős lökéssel már fel is nyársalom, belecsókolva az ajkába, mintegy pecsétként, hiszen csak az orrunkon keresztül véve a levegőt még megfulladunk. Kapaszkodnia kell, mert ha gyorsak akarunk lenni, esélytelen, hogy édesen simuljunk egymásba, úgy kell stimulálni a vágyat, hogy mielőbb a csúcsra jusson, aztán én is. Hagyom, hogy a combját az oldalamhoz szorítsa, én a fenekét markolom most meg, hogy olyan mélyre hatolhassak, hogy még nyelni is elfelejtsen.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy fest azért mégis csak elérem, amit akarok, pedig nagyon igyekezett ellenállni nekem, de hát lássuk be, ez azért hosszú távon nem megy, főleg ha ő is pont ugyanolyan, mint amilyen én is vagyok. Mégis hogyan tudna nemet mondani immár kétszer is, amikor a teste egyértelműen nem akar? - Törvények, amiket épp most hágsz át? - mosolyodom el, hiszen értem én vannak szabályai, de lássuk be úgy fest nem igazán tudja betartani őket, hiszen látszott rajta legutóbb is, hogy van bőven elég függősége, maximum nem enged mindegyiknek egy könnyen, de ez még nem jelenti, hogy nem enged nekik egyáltalán és persze azt sem, hogy azok a piszkos gondolatok nem járnak a fejében, mert legutóbb is ott voltak, csak megpróbált nekik ellenállni, ami lássuk be teljességgel értelmetlen, hiszen az ember nem korlátozhatja magát állandóan. Az elég kellemetlen és kényelmetlen dolog, sőt kifejezetten fárasztó tud lenni. Én a magam részéről sokkal jobban szeretek szórakozni és engedni a szeszélyeimnek. Minek kínozzam magamat feleslegesen? - De gondolom erről... nem fogsz mesélni neki. - majdhogynem felnevetek, de végül csak a sóhajok közepette a mosolyig jutok el. Eléggé leköt, ahogyan igyekszik felfedezni a testemet, amennyire legalábbis ebben a helyzetben hozzám fér. Nem is kell most több, egyébként sem vagyok a szüttyögés híve, most meg főleg. A végén még társaságunk akad és bár engem nem izgat a néző közönség, de esetleg valami kósza kentaur még jelentené valami tanárnak, hogy itt vagyunk és azt nem értékelném. A felesleges akadályozó tényezők, ahogyan vártam is gyorsan lekerülnek rólunk és hamarosan már a lábam között matat. Komolyan fel akarja mérni a terepet? Tisztában lehet vele, hogy nem érintetlen a terület, sőt igen nagy gyakorlatom van már, de persze ettől még nem zavar, ha egy kis terepfelméréssel is rátesz egy lapáttal az egyébként is magas izgalmi szintemre. Én sem teketóriázom a férfiasságához érek, ami egyértelműen kő kemény és nem egy apró darab, így nem csoda, ha már ez a mozdulat is halk nyögést vált ki belőlem. - Ne... húzd az időt, a végén még... lebukunk... - ami maga nem zavar, de az igen, ha netán a miatt nem jutunk el a célig. Na az határozottan problémát jelentene. Elkezdeni valamit és nem befejezni, főleg egy olyan valakinek, mint én, szó szerint fizikai fájdalommal jár. Felhúzom hát az egyik térdemet az oldalánál, hogy még könnyebben hozzám férjen. Nem lesz lassú menet az biztos, hogy kinek jó az?
Engem aztán hidegen hagy, hogy ő mit gondol a szexről. Alapesetben természetesen igaza van, ha az ember ki van elégülve, akkor mindent ügyesebben átlát, de a pasik azért máshogyan működnek. Ha megkapnak egy nőt, akkor bizonyos mértékben kiszolgáltatottak is, hiszen belekerülni egy veszélyes nő hálójába... Mindig kockázat. Ráadásul az én múltammal már bármilyen függőségben elmélyülök, akkor már nehezen jövök ki belőle. Természetesen már az első alkalommal sem vágytam másra, minthogy keményen megdugjam akár az asztalon a rendelőmben, de.. azzal egy újabb szintet zuhannék lefelé, ahonnan talán még nincs visszaút. - Nem én gondolom, hogy rossz amit teszek. A magamfajtának is vannak törvényei, aminek meg kell felelni, és a külvilág tekintetében én vagyok a bukott orvos, a vesztes nyomozó, aki már bármit tesz, biztosan álnok gondolatok járnak a fejében. – Ingatom a fejemet, most már tényleg nem akarom én ezt túlgondolni, most itt van, ahogyan én is. Tételezzük fel, hogy nem ő volt a gyilkos, egyenlőre a jelenlegi nyomok erre utalnak, akkor pedig neki is tudnia kell, hogy nem ellene szólt a visszautasítsáom, csupán a terápiát nem akartam ennyire lezárni, hogy beírok valami kamujelentést, ami miatt megint engem vesznek elő. Legyünk csak szakszerűek, még akkor is, ha most belekeverjük a szexet. A kezdeti sértett dacossága kezd felengedni, ahogyan jobban kimutatom, hogy mennyire gerjedek rá, és már nem akarom visszafogni magamat. Egy nő számára ez igenis bók, hogy valaki majd szétrobban érte. Jelenleg az sem érdekel, hogy legutóbb azzal fenyegetőzött, hogy akkor megoldja mással. Hát kit izgat? Most itt van velem, és nem leszek gyengéd, egy pillanatig sem. - Én is járok egyhez. Amióta.. – Nem tudom befejezni, mert már egymás szájában vagyunk, és én például Blaire meztelen bőrét kutatom a kezeimmel, s a fogammal már a kulcscsontját érintem, szívom az ajkaim közé a fiatal, feszes bőrét. Azt akartam mondani, hogy engem is köteleznek arra, amióta az a műhiba megtörtént, hogy időről-időre jelentkezzek be mentális felülvizsgálatra. Nagyjából tudom, hogy milyen kérdésekre számítsak, de ettől még nem lesz könnyebb a dolog. Ebben a pillanatban viszont minden gondom elszáll, érzem, hogy hamarosan megkapom őt, ami már lelki kielégüléshez is vezet. Egymáshoz feszül a testünk, a bőrének perzselő forróságából tudom, hogy szinte tüzel a vágytól, nem kell bíbelődnünk holmi ráhangolódással. Már csak az a kérdés, hogy hogy is tegyük meg. A rövid farmerét gyorsan szétgombolom, és tolom lejebb, amíg megoldja az övemet, hogy kiszabadítson. A minivel együtt a bugyiját is lehúzom, hogy ki tudjon belőle lépni, a felsőt nem szükséges levenni, lévén kezd hűvösödni. Remélhetőleg lesz ismétlés kezdvezőbb körülmények között, amikor nem lesz szükség a ruhákra. Benyúlok azért gyorsan a blúza alá, hogy kitapintsam a fiatalos pici kebleket, attől még izgatóbb a dolog, szinte kislány hozzám képest. Ha végre rajtam sincs alsó, akkor nekinyomakodok, hogy benyúljak az ágyéka irányába, legalább felmérni a terepet, hogy mennyire szűk, hova is kell céloznom.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudok vele egyetérteni, hiába hogy elvileg ő a doki és ő ért hozzá, de akkor sem. Nekem igen is jó hatást vált ki a szex, ellazulok tőle és sokkal jobban fog az agyam is. Nem hiába éltanuló vagyok és igazán komoly gond soha sincs velem a suliban sem. Nem vagyok problémás, ha ezt az apróságot leszámítjuk. Ellenben vannak bőven, akik nagyon is azok, csak mert nem csinálnak mást, csak tanulnak és csak arra koncentrálnak, ami lássuk be igazából semmi jóhoz nem vezet hosszú távon. Én már csak tudom, tapasztalat. A pasasról meg eleve elég könnyű volt kitalálni, hogy miféle, hiszen már legutóbb is úgy nézett, ahogyan az megszokott, sőt még jobban, meg aztán látni lehet, ha valaki nehezen fogja vissza magát és már-már reszket azért, hogy megtörténjen, aminek meg kell. - Elbódul? Nálam ez nem így szokott lenni. Lehet, hogy nálad igen, de az már a te bajod. Nálam nem így működnek a dolgok és lehet hogy nálad is csak azért, mert közben azt gondolod rossz, amit teszel. Én... soha. - na jó, ez azért nem teljesen igaz, de ezt még magamnak sem vallanám be, nem hogy valami dilidokinak. Volt már rá példa, hogy valahol mélyen gyökerezett valamiféle szégyenérzet, amit nem tudtam eltüntetni olyan könnyen, de általában ez úgy igazán nem volt sosem átgondolva a részemről, így nem is foglalkozom vele. Végül is van, aki minden nap kávét iszik, mert úgy bírja végig a napot. Amit én teszek miért annyival rosszabb? - Hű, de fenyegető lett itt valaki! - szélesen elvigyorodom, hiszen már tudom, hogy nyert ügyem van. Lássuk be mindig elérem, amit akarok, még a nem hozzám hasonló pasiknál is, hiszen Victor sem fogta vissza magát a színházban sem, pedig igazán próbálkozott. És akkor mégis hogyan tudna egy olyan valaki nemet mondani nekem, akinek amúgy is ott motoszkál a fejében ugyanaz, mint nekem? Na ugye, hogy sehogy. - Azt hiszem... neked se ártana felkeresned egy orvost. Szeretnél beszélni... - akadozva sikerül, már szapora levegő kapkodás közepette kimondani csak a még mindig kissé kötekedő szavakat, de hát így azért nehézkesebb, mert lássuk be hűvös van, a ruhám pedig szépen kezd nyílni neki köszönhetően. Nem szórakozik és hát lássuk be ez csak még jobban feltüzel. Ennyiben jobb, mint Victor, ő még képes közben is akadékoskodni, hogy talán még sem kellene. Olyan lelombozó tud lenni. Na nem annyira, hogy végül leálljak. Persze végül csak belém folytja a szót, és én sem szórakozom sokat. A kezem már a nadrágjánál matat, hiszen tudom én jól igen kényelmetlen lehet neki a feszítő érzés és lássuk be mindketten olyan mások szerint betegségben szenvedünk, amihez nem igen kell pepecselés és előjáték sem, még csak a ruháinkat sem kell feltétlenül ledobálni. Bőven elég, ha ott ahol kell felszabadul a testünk, hiszen mire várjunk? A végén még erre talál jönni McGalagony és kétlem, hogy kedvtelve nézné végig a jelenetet.
Felmordulok, nincsen teljesen igaza. Bár.. erre nincsen irányadó viselkedés, hiszen a legtöbb függőnek pont az kellene, hogy a gyógyulás legyen, hogy tökéletes megvonás. Mondjuk azt el sem tudnám képzelni, hogy ne igyak, vagy cigizzek, netán bekapjak valami antidepresszánst, de azt végképp nem, hogy ne elégüljek ki, amikor csak akarok. Blaire esetében viszont ott volt a komoly tény, hogy talán egy brilliáns gyilkos, aki a szexet csak afféle előjátéknak fogja fel, és valójában akkor van orgazmusa, ha tövig levágja a másik büszkeségét. - Meglehet.. Kivéve, ha valami olyat kap meg, amitől még jobban elbódul. – Igen, a szex felszabadít, de egyben még inkább rabbá tesz. Valahol bosszant, hogy ilyen könnyedén felismerte, hogy hozzá hasonló vagyok, de az is lehet, hogy olvasott rólam. Most a második találkozásunk alkalmával már nem olyan egyszerű a képlet, hogy ő rámmozdul, hogy kicsikarjon valamit, majd a visszautasítás hisztis kislánnyá teszi. Most egyenlő félként állunk itt, talán lehetőségünk is van rá, hogy rájőjjünk, ki a gyilkos, közben pedig vibrál köztünk a levegő. Biztos vagyok benne, hogy ha azt látja, hogy kőkemény vagyok odalent, neki is sikamlós már a bugyija. Engem aztán nem zavar, hogy fiatal, ez még jobban feltüzel, de beledögleni se akarok, ha egy kölyök mészárossal van dolgom. - Nem túlzottan, és ezt te pontosan tudod.. Valahol muszály kockáztatni. – Lihegem, mert ahogyan itt illegeti magát, a végén még bevadulok, és itt az udvar szélén tépem le róla a ruhát, ami nagyjából az egész életemet megpecsételné, így inkább mélyítve a lélegzetemet próbálom visszafogni az egyértelmű vágyat. A pajzsán tekintet már szinte csalogat amolyan na mi lesz már alapon.. – Nem akarom lefogni a kezedet, az a jó, ha használod. A dominanciát máshogyan is ki lehet mutatni.. – Mormolom immár falva a kecses gazellaalakot, aztán mégiscsak visszatekintek a szemeibe, ami most már hipnotikusan csalogat magához. – De csak hogy tudd, bármivel próbálkozol, kitöröm a nyakadat. – A derekánál rántom közelebb, hogy siessünk az erdő felé, legfeljebb leterítem a dzsekimet, vagy ilyesmi. Nem sokáig megy, hogy látótávolságon kívülra kerüljünk, nagyjából kétszáz méternyire tényleg félsötét van már, ott támasztom őt egy fának, és minden további magyarázkodás helyett vadul megcsókolom, s a blúzát kezdem el gombolni. A gombok bánják, mert nem vagyok túl körültekintő.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nekem már az is sértő, hogy akárki is azt feltételezi rólam, hogy megöltem volna valakit. Oké a pasas nem ismer és nem tudhatja, hogy nem vagyok-e tényleg gyilkos, de ettől még nem vagyok! Nem tettem semmi rosszat, senki ellen sem és főleg nem öltem meg senkit. Én csak ilyen vagyok, csak mások szerint ez nincs rendben és a doki is ezt sugallja, miközben ő is pont olyan mint én. Ezzel azért tisztában vagyok, hiszen két hasonszőrű azért elég könnyen felismeri egymást, de akkor arra is hamarabb rájöhetett volna, hogy nem bántottam senkit sem. Egyébként is úgy festek, mint aki igen? Meg miért hagytam volna akkor nyilvánvaló nyomokat? Tuti van valami rosszakaróm, vagy csak valaki pont kinézett magának. Amúgy is milyen indítékom lett volna, könnyen lehet, hogy nem is ismerem azt, akit megöltek, hiszen eddig még ez sem merült fel, mármint senki se mondta, hogy ki halt meg pontosan. Ha nem volt hozzá közöm miért tettem volna, főleg hogy épp más dolog járt a fejemben Victorral. - Hülyeség, tudjuk mindketten, hogy a magunkfajtának csak inkább kitisztul a feje attól, ha megkapja, amit akar. Feszülten sokkal nehezebb gondolkodni. - vonom meg a vállamat. Persze értem én, hogy ezek szerint ő is akarta volna, azaz persze már akkor is tudtam, hiszen csak a vak nem látta volna, hogy milyen nagyon nehezen fért el a nadrágjában, ahogyan egyértelműen most is hasonló a helyzet. Az a mázlija, hogy McGalagony már lelépett és nem figyel minket távolról feszülten, mert kétlem, hogy örülne, ha látná, hogy egy idősebb fickó közeledik hozzám, vagy hogy milyen szinten meredezik a nadrágja. Bár ki tudja, lehet hogy titkon az igazgató-helyettesnek is vannak perverz gondolatai, csak soha sem vallaná be őket még magának sem. - Szóval azt hitte... áh... Jól van, valahol érthető, féltette az életét, de már nem bír magával igaz? - nem lépek hátrébb, fel sem merül bennem, főleg miután közelebb jön szinte már érezni, hogy az a távolság szinte alig van meg közöttünk, főleg csípő tájékon. - Mármint úgy érti, hogy beleláthat abba, ami velem történt a színházban? Minden... mocskos részletbe? - felszökik a szemöldököm és szinte már pajzán tekintettel döntöm oldalra a fejemet. Na igen, én egyszer adtam neki lehetőséget, úgyhogy nem én leszek, aki megint megteszi, bár kérdés, ha a múltamba mászik és felhergel vele, akkor mennyire fogok bírni magammal. Már most is nehéz, ha csak eszembe jut a kis akció Victorral. - Tudja... ha tart attól, hogy bántanám vannak lehetőségeink. Engem nem zavar, ha lefogja a kezemet és úgy teszünk, mint Victorral. Itt még nem is zavarna meg senki, alig járnak erre... - nekem kellene az erődnek lenni, pusztán sértettségből, de hát ez sosem így működött nálam, e miatt is használtak ki már nem is egyszer, de hát az esetek nagy részében nem különösebben zavart. Néha utána, de általában az adott helyzetben sosem tudok arra gondolni mi lesz utána, ahogyan most sem, amikor közelebb lépek. Bár nem csókolom meg, sőt még csak a nyakát sem karolom át, de rendesen az aurájába mászom, ami persze csak még inkább feltüzel, hiszen érzem jól így már testközelből, hogy mennyire feszítheti a nadrágja. De ezen lássuk be könnyen segíthetnénk.
Azt igencsak szemét dolognak tartom, hogy ő van rám megsértődve, hogy nem hagytam magamat zsarolni, másfelől megértem, neki a teste a fegyveres, s a függősége nyomán azt látta leglogikusabbank, ha szex lesz a dologból, mivel mindketten akarjuk. Még ha ez így is van, elsősorban nyomozó vagyok, orvos, és másodsorban rohanok az ösztöneim után. Jelenleg mindenki engem figyel, és merő ostobaság lett volna engedni a csábításnak, még ha amúgy nyűszítettem is legbelül, meg azóta is, hogy ezt kellett tennem. Most, hogy van némi infóm az egészről, rohanok utána, de láthatóan már a sima beszélgetéstől is elzárkózik, holott neki akarok segíteni. És most is csak a kicsiny, de formás mellek előtt zárja össze a karjait, mintha minden pillanatban azt akarná kihangsúlyozni, hogy mit is hagytam ki. Mintha nem tudnám. - Eddig is segíteni akartam, legalábbis kideríteni, hogy mi az igazság. Ám az baromi nehéz, ha közben más dolgokon jár az eszünk. – Ingatom a fejemet, ezzel kissé ki is mondva, hogy naná, hogy benne lettem volna abban, hogy ő meg én, de nem úgy, hogy gyorsan lezárjuk a vizsgálatot, felmentve Blaire-t minden alól, mintha már gyógyult lenne. Ráadásul ha ő a gyilkos, miért is ne ölhetne meg a szex után? Na nem.. köszönöm, de azért annyira nem vagyok kanos, hogy ilyesmit kockáztassak. Viszont tényleg nem tűnik őrültnek. Egy simán szexi, normálisan kiéhezett csajnak fest, aki igenis nagyon kívánatos. De mi van, ha az álarca mögött ott a gyilkos, és csak félre akar vezetni? Egy jó nyomozó lehet hogy belemenne, hogy megnézze, mi a végső határ, ami Blaire-nél még belefér? – Azt értse meg, hogy nem akarok olyan sorsra jutni. Nincs már vesztenivalóm, de az életem még igen. Ha segít nekem, akkor rájöhetünk, hogy ki áll az egész mögött. Addig kénytelen vagyok bízni. – Lépek most kissé közelebb, mert már így is fullasztó a közelsége, nem csoda, hogy már megint kőkemény vagyok itt tőle centikre, de hát ezzel nyilván tisztában is van. De most hideg fejjel kéne gondolkozni. – Mágiával esetleg vissza lehet idézni a színházban történteket. Afféle jósálom. El kéne mennünk Londonba, van egy auror ismerősöm, aki már visszavonult, de tud afféle mágikus szereket készíteni, amitől képesek lehetünk a múltba látni.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Sértettség, végül is az is van, de ott van a harag is, amiért ezzel az egésszel kell foglalkoznom és ami miatt valaki rám akarja húzni a vizes lepedőt, pedig semmit sem tettem és erre még egy doki is most már a nyakamra is jár. Nem csoda, ha ideges vagyok és első körben megpróbálom egyszerűen elkerülni őt, csak mert úgy sokkal jobb napom lenne, mint ha valami prédikációt, vagy rossz híreket kellene végig hallgatnom. Ahhoz mégis kinek van kedve? - Hát persze. - fonom karba a két karomat magam előtt és ha nincs mit tenni, akkor megállok mondja csak el, amiért itt van, ha már akármikor rám uszíthatja az aurorokat is, ha nem teszem, amit kell. Még ki is nézem belőle, bár persze nem ő tehet a helyzetemről, ha jobban belegondolok, de eszem ágában sincs, meg egyébként is valakit mégis csak hibáztatni kell és erre most ő a legalkalmasabb, mert ő van a legközelebb. Amikor viszont azt mondja, hogy ő mellettem áll és alibit akarna szolgáltatni, meg segíteni, na azért a legutóbbi után kimondottan meglepődöm és hirtelen azt se nagyon tudom, hogy mit mondjak. - Szóval... segíteni akar? Eddig nem úgy tűnt, de látja, valaki be akar mártani. Nem ölnék meg senkit sem, nem vagyok őrült, vagy mi a franc. - húzom el a számat, mert azért ez már tényleg jóval komolyabb dolog, mint egy sima dokihoz járkálás, viszont legalább ha segíteni akar, akkor nem kell annyira ellenségesnek lennem. - És ön szerint milyen alibim lehetne, ha már elhiszi, hogy senkit sem szokásom feldarabolni? - bár azért érdekelne, hogy mennyire komolyan bízik meg bennem, mert azért nem veszem teljesen készpénznek a dolgot. Nem ismer, ahogyan én sem őt, tehát nem építhetek azért rá teljes mértékben.
Érzem belőle a sértettséget, vélhetően olyan szinten komoly már nála a függőség, hogy ha nem kapja meg, amit akar, toporzékolni tud érte. Ezzel én is így vagyok, de orvosként, nyomozóként próbálok tudatosabb, józanabb lenni. Hát hogyne kívántam volna őt..?! Ez egyértelmű. De mi van akkor, ha tényleg ő a gyilkos, és ha belemegyek a játékába, akkor magam is rajtavesztek? Nem mintha túlságosan érdekelne, hogy ha netán halálos játszmába kezdek, de nem szokásom veszíteni. Megtehetném, hogy partner vagyok, de lássuk be, a szenvedélyek viharában az ember nem arra akar figyelni, hogy mikor vágják le a szerszámját valami éles pengével. Az nem volna túlságosan.. izgató helyzet, ha rettegni kéne. S amíg nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Blaire csupán az ágyamba akarta fúrni magát, addig jó lenne tartani a távolságot, még ha pokoli nehéz is. És sajnálatos, hogy ennyire morcos rám. Pedig érthetné az indokaimat. - Ezt ne gondolja hölgyem. Bármikor tudom ugrasztani őket. – Hárítom el a dacos visszavágást, noha nem azért vagyok itt, hogy veszekedjünk. Az orvosa is vagyok, ám egyben törvényszéki szakértő, aki a parancsnokságnak felel. És ha nyomra lelek, elvileg jelentenem kéne. Elvileg. Ám ha a saját szakállamra elkezdek egy úton végigmenni, az már a saját felelősségem, és elővehetnek érte. S ismervén a múltamat, minden súlyosbító tényezőnek hat a főnökség szemében. - Nem én célzok rá, de egy esetleges vizsgálatnál ez súlyosbító tényező lehet. Önt védem, feltételezve, hogy ártatlan, de legalább alibit szolgáltatok. – De kis harapós a kedves bassza meg. Értem én, hogy jól felhergeltem a kitérő válaszommal, de most már utálni is fog? Oké, én vagyok a hatóság a szemében, a kötelező rossz, de nem fogja fel, hogy nem arról van szó, hogy én nem akartam volna őt? Nem vagyok egy impotens barom, de most szexelünk, vagy betartjuk a dolgokat? Én is magasról teszek a szabályzatra, de nem lehet csak úgy bekamuzni részemről egy kezelést, csomó kérvényt kell írnom, mire lezárják az ügyét. – Pontosan ez merült fel bennem. Túlságosan is gyanus, hogy valaki ennyire nyilvánvalóan Önre akarja terelni a gyanut. Ha Ön lett volna, akkor vélhetően nem annyira őrült, hogy ilyen nyomokat hagy.. – Most elmosolyodom, és megsimítom a vállát. Egyrészt felnőtt nő, másrészt én nem vagyok tanár, hogy ez gond legyen. Csak oldódjon már kicsit fel, és ne mondja, hogy őt csak az tudja ellazítani, ha szétteszi a lábát, mert így is láthatja rajtam, hogy már a puszta közelségétől is egyértelmeűn begerjedek.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tudom, hogy csak értelmetlen reménykedés, hogy meg tudok szökni a fickó elől. Valahogy várható volt, de ettől még nem volt kérdéses, hogy meg kell próbálnom. Már csak azért is, mert mégis csak elég rosszul sikerült a legutóbbi kis kezelése, vagy minek volt az mondható, meg amúgy is mi a fenéért jön még ide is utánam? Erre aztán végképp nem értem, hogy mégis miért van szükség. Remélem, hogy felfogja, hogy nem szándékozom sem beszélgetni vele, sem más, ha meg olyan fontos... akkor is írhatott volna levelet, azzal mindketten jobban járunk. - Ha be akarnának vinni már két auror lenne itt, vagy minimum egy, nem? - szökik fel a szemöldököm, azonnal visszavágva, mert érzem én, hogy ez valamiféle fenyegetés akart lenni, de ha olyan komolyra fordult volna az ügy, akkor már valahol letartóztatva ücsörögnék ügyvédre, vagy valami felmentőseregre várva, még sem erről van szó, csak ő van itt és kész. Ettől még persze érdekel, hogy mi is az oka, de nem fogom kimutatni nyíltan, legalábbis egyelőre biztosan nem, mert azzal csak adnám alá a lovat. Magamat megpróbáltam alá adni, de az mindketten tudjuk, hogy nem jött be és ezek után annyi tartás azért van bennem, hogy igenis sértő legyen a legutóbbi viselkedése. - Szemtanú? De... ki a fene láthatott olyat, ami meg se történt? - kezd ez az ügy kifejezetten bosszantani, hiszen az ég világon semmit sem tettem és tényleg lassan úgy fest, hogy ez az egész kezd túlmutatni rajtam és már nem is csak arról szól, amiről szólt eredetileg. Nem tudom, hogy mégis mit kellene kezdenem magammal, a helyzettel, hogyan kellene megoldani és... egyáltalán mi van akkor, ha végül rám bizonyítanak valamit, amit nem követtem el? - Arra akar célozni, hogy esetleg nem befolyásoltam-e én, hogy ne mártson be? - morcosan fonom össze a két karomat magam előtt. Azért kiborító ez az egész. Nem mondom, hogy elvárnám, de persze a doki sem bízik bennem és egyértelmű kezd lenni, hogy valaki be akar mártani. - Az fel sem merül senkiben, hogy engem akar valaki bemártani és hogy egészen jól csinálja? - na jó azért ezen a ponton egy pillanatra még ő is érezheti, hogy talán kezdek berezelni, mert ez az egész kezd jóval komolyabbá válni, mint amiről eredetileg szólt. Az már nem játék, hogy akár az Azkabanba is zárhatnak egy el nem követett gyilkosságért.
Miután leráztam az öregasszonyt, és magam mögött hagytam, gyorsan elvágom a fiatal nő útját, hiszen hozzá érni direkt nem akarok. Túlságosan is erős köztünk a vibrálás, amúgy se tudtam másra gondolni egyéb szenvedélyeim mellett, mint amit ajánlgatott a vizsgálati találka alatt. Hajszál választott el attól, hogy megtegyem, engedjek a kísértésnek, és ő ezt pontosan látta rajtam. Ám ennél még józanabb vagyok, tartottam magamat, noha tudom, hogy a teljes bukástól alig állok már messze. De ha ez lesz az utolsó ügyem, amit tisztességgel végigviszek, akkor legalább elmondhatom magamról, hogy amíg hivatalban voltam, többé-kevésbé jól végeztem a munkámat. Blair a vártnak megfelelően olyan sértett pillantással mér végig, hogy tudatja, nem szokta eltűrni a visszautasítást. Na igen, de én meg a zsarolást nem, s az ultimátumot. Orvosszakértőként egyébként is rühellem a feletteseim nagy részét, nem vagyok az ukázok híve. - Én bárhol, ha nyomós okom van rá. Vagy.. folytassuk az auror parancsnokságon? – Csak egy szavamba kerül, és máris jönnek érte. Egyenlőre a kezelési fázisban tart, de ha leadom a jelentést, hogy vegyék őrizetbe, akkor senki nem fog kérdezősködni, hiszen összeköttetésben állok a valódi felügyelettel. Ha ő ennyire pofátlan, akkor én is lehetek az. Eleve úgy indított legutóbb, hogy semmi szükség az egészre, és nem is nagyon válaszolt a kérdéseimre, kivéve persze a szexet, hanem engem faggatott. Valahol átlátott rajtam, és ezt nem szeretem. Tudom, hogy kiszámítható vagyok, de jobb, ha békén is hagyják az életemet. - Nem éppen. Megírni, elküldeni, ráadásul, amíg ideér a madár. Így gyorsabb volt. Jelentkezett egy szemtanu, így jobb, ha a következő pár órában itt vagyok, és szemmel tartom önt. – Még nem vonultunk el, de ha ilyen nyíltan akarja az elejét megbeszélni, hát rajtam ne múljon. Megvonom a vállamat, besorolok mellé, a motor egyenlőre maradhat az udvar szélén, ott úgysem viszik el. Elindulunk hát egy csendesebb, kihaltabb szeglet felé. – Nekem mindegy. Tehát.. valaki látta önt, hogy a kérdéses időben másfelé indult, így.. ha tárgyalásra kerül sor, akkor egyenlőre úgy tűnik, hogy nincs vád alatt, de.. azt még nem tudhatjuk, hogy.. a szemtanu nem volt-e befolyásolva. – Ezzel nem célozgatni akarok rá, hogy talán neki is felajánlkozott Blair, hogy kihúzza a csávából, de ennél a nőnél ki tudja. Kemény, férfias pillantással illetem, hogy tudja, hatással van rám, de elsősorban a munkámat végzem..
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Igazából gőzöm sincs, hogy mit akar itt a fickó, de valahogy sok reményt nem fűzök hozzá, hogy jóról lehet szó, tehát jobb, ha elhúzok és vissza se nézek. Nem is értem, hogy mi a fenéért kerül pont itt elő. Nem kellene a suliban is zaklatnia. Nem elég, hogy a hülye kezelésekre elmegyek, komolyan még itt is vele kell szembesülnöm? Igyekszem ügyesen elmanőverezni, de persze nem sikerül elég gyorsnak lennem és a pasas még McGalagony hatékony ellenállása mellett is sikeresen ér a nyomomba és bukkan fel pont előttem. Pedig az ember egy ilyen valakitől inkább arra számítana, hogy elkapja a karját, vagy mondjuk utána kiált, de úgy fest ő nem ezt teszi. Az utolsó pillanatban torpanok meg előtte, így végül nem ütközünk, de a meglepettségem azért bőven meg van. - Nem tudtam, hogy az iskolában is zaklathat. - vágom azonnal a fejéhez, mielőtt még megszólalhatna, aztán hátrébb lépve kissé fonom karba a két karomat magam előtt, afféle "ha nem hagy békén szólok a házvezetőmnek" nézéssel. Egyelőre viszont úgy fest, hogy nem kimondottan zaklat, bár akkor sem értem, hogy miféle változás lehet, ami miatt ide kellett jönnie. - És ezt nem írhatta volna meg levélben és küldhette volna el egy bagollyal? - szökik fel a szemöldököm kissé megrovóan, mert még most sem értem, hogy e miatt miért kellett ide loholnia. Aztán csak széttárom a kezemet és megvonva a vállamat mutatok körbe. - Maga szerint itt hol lehet leülni? Vagy bent a suliban, vagy Roxmortsban, de közel egyik sincs, szóval ennyire fontos? Mondja itt, aztán kész, dolgom van. - persze nincs, csak egy kicsit ki akartam engedni a gőzt és szórakozni, de ezt egyelőre keresztbe húzta és persze nem annyira vágyom rá, hogy velem tartson Roxmortsba, mert a végén még jönne a szentbeszéd, hogy ne azzal töltsem az időmet, hogy szórakozom. Mintha neki aztán mindenhez köze lenne. Bőven elég nekem a kezeléseken szembe nézni ezzel az "én mindent jobban tudok" arccal, nem hogy még ilyenkor is és főleg nem akarok vele együtt megjelenni valahol. Az nem vetne jó fényt rám.
Dühösen rázom le magamról McGalagony érintését, sőt a szigorú tekintetét is, pár szóban elmagyarázom, hogy nem itteni diák vagyok, akit csak úgy felelősségre vonhat, az igazolványomból kiderül, hogy nem csupán psziciháterként foglalatoskodom, hanem az auroroknak mint igazságügyi medimágus szakértő is dolgozom. Tudom, hogy a tanárnő nem éppen szívleli a vakmerő alakokat, én nem is vagyok az, de a borosta, meg a bőrzseki, ráadásként a cigi valami sötét macsó alakként aporsztrófál, nem csoda, hogy a vénasszony a birtokon kívül akar tudni. Amikor végre lekoptatom magamról, kemény tekintettel rakom helyre a rajtam röhögőket, de magamban átkozódom, hogy perceket vesztettem, Blaire pedig eltépett a közelből. Láttam, amikor összevillant a tekintetünk, hogy mennyire befagyott. Tudom, miattam van, egy nő számára nyilvánvalóan megalázó lehet a visszautasítás, de most nem azért vagyok itt, hogy ezt megvitassuk. Teljesen más okból. Miután kimagyaráztam magamat, s lekoptattam a vén banyát, a motort ott hagyva sietek Blaire után. Megtehetném, hogy amikor elvágom az útját, egyszerűen csak karon rántom, és úgy állítom de, de hát ennek több prózai oka is van. Egy; túlságosan bizsergető volt már pusztán a jelenléte, félő, hogy ha még hozzá is érek, akkor még inkább kívánni fogom, ami jelen helyzet, totális marhaság. Kettő; csak mert én vagyok a hatóság, nincs jogom erőszakoskodni vele. Így hát pusztán levágom a szöget, amerre lépne, és belépek elé, természetesen úgy, hogy még akár be is tudjon fékezni, és ne kenődjön rám. Bár ki tudja, megérdemelném, és hát az összesimulás se.. Na jó, ezt hagyjuk! - Azonnal beszélnünk kell. Változás állt be a nyomozásban, és erről Önnek is tudnia kell. Hol tudunk leülni? – Nem jelzem egyenlőre, hogy pozitív, vagy negatív ránézve, de talán az, hogy nem mint hivatalos közeg jelenek meg, mondjuk két aurorral az oldalamon, jelenthet valamit.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Bár csak futólag ugrottam be az iskolába, de ennyi azért kell, hiszen hamarosan vége a nyárnak és jönnek a dolgos hétköznapok, vagy valami olyasmi. Addig is viszont még kiélvezhetem az utolsó napokat, meg persze járhatok ahhoz a zűrös dokihoz, amihez persze semmi kedvem, de nincs mit tenni, ha muszáj hát muszáj, főleg ha ezzel még valami gyilkossági ügybe, vagy mi a fenébe is belekevertek, ami persze teljességgel abszurd. Nem csoda hát, ha amikor a főbejárat felé tartva meglátom az udvaron a dokit a tetejében a házvezetőmmel beszélgetve egy pillanatra menet megállok menet közben, mint aki minimum befagyott, csak aztán kapcsolok és természetesen eszem ágában sincs lelkes üdvözléssel odaköszönni, s netán oda is menni. Oké, tény és való, hogy a pasas igen jól fest motoron ücsörögve és persze bőrkabátban, no meg a cigi azért kissé meglep a szájában, de ez még nem jelenti azt, hogy oda is akarnék menni hozzá, vagy okom lenne rá, miután a legutóbb viselkedése finoman szólva is problémásnak volt mondható. Meg egyébként is majd megyek a kezelésre, arról nem volt szó, hogy privátban is beszélnem kell vele, meg arról sem, hogy a suliban is nagy dobra veri a dolgot, de e miatt majd számolunk a következő alkalommal. Egy pillantást tehát vetek ugyan rá, de aztán szépen megyek is tovább, mintha észre sem vettem volna, legalábbis erősen igyekszem úgy tenni, őt meg amúgy is lefoglalja McGalagony, bár elég nagy esély van rá, hogy ő ettől függetlenül még észrevesz engem, főleg ha miattam jött és nem valaki más látogat meg a suliban, de erre ugye elég kicsi az esély lévén nyár van és eleve nincsenek itt valami sokan. - Ne most! - szinte rámorranok a futva utánam érkező srácnak. Fiatalabb szőke, nálam vagy két évvel lehet lejjebb a suliban ránézésre is és a tőlem nem megszokott gyors lekoptatásnak hála rendesen be is fagy szegény és hirtelen azt sem tudja hová is tegye a dolgot, így nem csoda ha lemarad miután én még gyorsítok is a lépteimen. Persze nem az ő hibája, de így még fel is hívja rám a figyelmet, nem csoda ha nem örültem most a társaságának. Más esetben elkísérhetett volna, sőt szórakozhattunk volna egyet Roxmortsban, na de így... el kellene kerülnöm a dokit, nem felhívni magamra a figyelmét.
Túlságosan lerí rólam, hogy szeretem a mugli öltözetet. Legutóbb öltönyben voltam, most pedig farmerben, és bőrdzsekiben. Ez kevésbé hivatalos, de amint megkaptam a jelentést, azonnal indultam, mert pocsék hangulatban váltunk el, és nem kéne, hogy végleg megutáljon a fiatal lány, aki esetében még mindig nem tudom, hogy mit akar, de valamire mégiscsak jutottam, amit vele is közölni kéne. Ezért órákkal a távozása után motorra pattanok, persze mágikusan megbűvölt jószág, és a Roxfort területére hajtok vele, okosan kikerülve az udvaron terpeszkedő rosszindulatú fúriafűzt, de feltételezem, ott találom majd Blaire-t, hiszen még az iskola előtt szimpla keresőbűbájt vetettem be, kint lesz, hiszen most langyos szél fúj, és még nincsen sötét. Nem ártana beszélnünk. Sokkal idősebb vagyok, mint a diákok, akár tanárnak is beillenék, de jaj annak, aki az én kezeim közül kerülne ki, nem sok jót tudnék átadni. Füstfelhő követi, ahogyan becikázok az udvarra, s mikor elül, a helyén ott vagyok én. Aki a bőrdzsekire gerjed, ott komoly sóhajok szállnak fel, hiszen a tini vagy egyetemista csitrikhez számítva én vagyok az idősebb pasi a motoron, aki mellett simán elszúrhatja az ember az életét. Pillantásommal Blaire-t keresem, még egyenlőre nem szúrtam ki magamnak. Kirúgom a motor pöckét, hogy átvetett lábbal gyújtsak rá a cigire, most már úgy is mindegy, ez a nap nem lesz jobb, bármit is teszek. Ám abban a pillanatban, hogy a számba veszem a bűzrudat, úgy pattan ki belőle, mintha varázslat lőné ki. Komoly röhögés kíséri, amint McGalagony öles léptekkel vág át hozzám, hogy szigorú tekintettel, éles szavakkal szólítson meg. – Itt tilos a dohányzás fiatalember.. – Ööö.. Én fiatalember? Most meg mi van? Elnémultan próbálom keresni a szavakat, vagy inkább Blaire-t. Valóban nem tűnök igazi nyomozónak, főleg az adott helyzetben.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
