Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

London külvárosa - Lepukkant ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-02-10, 15:50

*Azon a széken ülök, ahol nem is olyan rég még a professzor ült. Türelmesen várom, hogy Graves újra felbukkanjon, szememet le nem venném az asztalra tett táskámról, amiben a kőívet tartalmazó doboz van. Az asztalon semmi más nincs, csak egy papírdarab, amire felírtam annak az öntödének a címét, ahova mennünk kell.
Némi kutakodás árán megtaláltam azt a bizonyos Aranyoldalakat és még telefonkészüléket is, habár másabb volt az alakja, mint amiket idáig láttam. Gondolom ahhoz lehet köze, hogy a házban kihallgatóhelyiség is található. Mindegy. A lényeg, hogy a harmadik öntöde, amit felhívtam megfelel a céljainknak. A műszak fél órája ért véget, a kemencében még ott van a forró, fehéren izzó vas, amire szükségünk van, de nincs ott a teljes kollektíva, akikre nincs szükség. Az egy-két őrt, karbantartót könnyedén tudjuk irányítás alatt tartani, míg ott leszünk.
Mivel gyorsan sikerrel jártam, ezért még arra is maradt időm, hogy a szobából is eltüntessem a vérnyomokat, habár ha jól sejtem, úgyis jön majd utánunk valamilyen takarítócsapat, akik még egyszer megcsinálják, amit én, csak más módszerekkel.
Mikor felbukkan Graves, kérdésig nem jutok, így csak egy kérdőn felvont szemöldök jelzi, hogy ugyan van sejtésem, hogy mi történt az elmúlt bő negyedórában, de pontosat persze nem tudok. Igazából nem is bánom.*
- Ide kell mennünk, szerintem ebben az öntödében pontot tehetünk az ügy végére.
*Átvetem táskám pántját vállamon, miután felálltam a székről és átnyújtottam a cetlit Gravesnek, csak hogy egy villanással később az öntöde oldalsó bejáratánál tűnjünk fel. Néhány varázslattal el is érjük, hogy zavartalanul és szemnek láthatatlanul dolgozzunk. Átadom Graves-nek a dobozt, hogy felnyissa, majd a kőív dicstelen gyorsasággal zuhan az izzó vasba. Meglepődni sincs időm. Még egyszer felvillan kék derengése, majd az olvadt fém megteszi hatását és elpusztítja a történelem egy darabját.*
- Hát nem is tudom, talán mondanunk kellett volna…
*Tudom, nem temetésen vagyunk, de akkor is. Így olyan gyorsan vége lett. Még jó, hogy nem lettem ereklyevadász, ha szemrebbenés nélkül működök közre a történelmi ereklyék elpusztításában, jelentsen az bármilyen veszélyt.*
- Na mindegy, a lényeg, hogy vége. Vacsorázzunk meg!
*Folytatom gyorsan, mielőtt Graves kifejthetné véleményét esetleges gyanújáról zizzentségemet illetően, elvégre kinek jut eszébe egy kőív pusztulása láttán, hogy illene pár búcsúszót mondanunk valamiről, amit igazán még most sem ismerünk. Mivel nem ellenkezik utolsó javaslatom ellen, vagy csak nem teszi ezt elég gyorsan, ezért hamarosan már az olasz napsütést élvezhetjük. Ha marad és szükéges, a mosdóban rendbe tudja szedni magát, a lényeg úgyis a testet-lelket felfrissítő igazi olasz vacsora. Nekem legalábbis biztosan!*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-02-08, 21:31

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Gerogiana és Graves


- Jó, de azért ne gyalog menjünk...
Röhögök fel, aztán megemberelem magam és nekiállok készülődni. A kevés holmit amit hoztam beleszuszakolom egy rongyos hátizsákba és magamra kanyarítom, aztán visszaballagok a két eszméletlen férfihoz.
- Megyek, lerakom őket valahol a városban, és úgy rendezem a dolgokat hogy ne legyen gyanús nekik semmi amikor felébrednek. Meg kell adnom a módját, eltart kábé negyed óráig. Te addig találd ki hogy hova megyünk innen tovább. Nekem igazából majdnem mindegy, még az is lehet hogy egyből valami vulkánt kéne keríteni. Franc se tudja hogy melyik öntöde dolgozik ilyenkor, ha egyáltalán... na mindegy. Amint visszaértem, azonnal indulni fogunk, szeretném már magam mögött hagyni ezt az egészet. Kurvára nyomaszt, bár nem tudom megmagyarázni miért.
Még utoljára a kőívet rejtő dobozra sandítok, aztán erősen megmarkolom a két fickó bokáját, és nekilátok eltakarítani a szart. Egy villanással eltűnök a pincéből.

Amikor újra feltűnök - nagyjából időben -, kissé leharcoltabb vagyok, de jól láthatóan semmi komoly bajom nincs az izzadáson, a ziháláson és a megtépázott kinézeten kívül. Egy intéssel elhárítom a lány kérdését, elvégre nem fontos tudnia hogy rövid de intenzív verekedésbe keveredtem pár részeg varázslóval, és csak remélni tudom hogy kitalálta mi az irány.
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-02-06, 20:35

- Hát a franc se tudja, szerintem nem is lenne annyira túlzás, sőt. Még a végén pár évszázad vagy ezred múlva valaki megtalálná a világűr egy sarkában és visszahozná… persze az már nem a mi gondunk lenne, de mégis… Nekem a vulkán biztosabb megoldásnak tűnik… Ha az Egy Gyűrűnek megfelelt egy vulkán, szerintem nekünk is jó lesz.
* Jót vigyorgok a magam kis poénján, de aztán lehervad a nagy mosoly. Túl sok geológiai tudással nem rendelkezek, így jobbára csak elhiszem Gravesnek, hogy az alvó vulkánban nincs mindig fortyogó magma. Gondolom a kapcsolatai révén hamar ki tudná nyomozni, hogy hol van olyan vulkán, ami a mi céljainknak megfelel. Ugyanakkor lehet máshogy is elérhetjük a célt, amihez elég csak felcsapni az Aranyoldalakat és nem kell újra szívességet kérnie.*
- Hát ehhez nem értek, hogy melyik milyen vulkán. De akkor kezdésnek kereshetünk belföldön egy öntödét, ahol megpróbálkozhatunk. Ha azzal nem működik, akkor meg felhajtunk egy fortyogó magmával rendelkező vulkánnal meg forróssággal meg minden szükséges kellékkel.
*Itt nem láttam egy Aranyoldalakat sem, persze nem is néztem olyan tüzetesen körbe az egész épületben.*
- Amíg visszaviszed őket, kigyűjthetek néhány öntödét, hacsak nem tudsz kapásból olyat, ami megfelelhet. Azután gondolom minél előbb befejezzük a kőív földi pályafutását, annál jobb.
*Talán még oda is érnénk vacsorára Nápolyba. Már ha leáll a kiszemelt öntöde estére és nincs éjszakai műszak, mert akkor csöppet macerásabb lesz az egész művelet. Macerásabb és hosszabb. Persze ha Graves rá akar készülni a következő – reményeim szerint – befejező fázisra hosszabban, akkor ez úgyis ugrik, de ha rajtam múlik, még ma pontot teszünk a történet végére. Még így is nyomaszt a kőív jelenléte, pedig most már tudom, hogy nem veszélyes így önmagában, a többi résszel pedig nem tud összekerülni, lévén senki nem tudja, hol vannak az egyes darabok, azt sem, hogy ez nálunk van.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-02-05, 23:24

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


- Csak tedd meg amit lehet. Még így is jobb lesz, mintha én csinálnám...
Megeresztek egy erőtlen mosolyt, aztán amíg a lány vajákol a két idiótával, én is elfoglalom magam. A kőívet tartalmazó dobozt mágikusan zárom le, hogy még esély se legyen arra hogy más megbabrálja, elvégre az ördög nem alszik. Utána pedig csendben figyleme Giát, amíg nem végez.
- Igazából fogalmam sincs. Szívem szerint kilőném az űrbe ezt a szart, de ez talán túlzásnak tűnik. Szóval maradjunk a vulkánnál, ha neked jobb ötleted nincs. Bár lehet hogy valami vasmű, öntöde, vagy tudomisénmicsoda is megfelelő lenne. Bármi, ami forró és meg tudja olvasztani a követ. Viszont ha már itt tartunk, működő vulkánról sem tudok jelenleg... Morgom csak úgy magam elé, de úgy hogy a lány is meghallja. - A Vezúv pedig alvó vulkán, nem? Vagy rosszul tudom? Akárhogy is, működő kellene, fortyogó magmával, ahogy a nagy könyvben meg van írva...
A nagymonológ után aztán én is munkához látok és meglehetősen durvára sikerül ugyan, de sikerül kitörölnöm mindkét fószer emlékeit. Ha alaposabban megbabrálják majd a dolgot akkor valószínűleg ki fog derülni, de erre nem látok túl sok esélyt. Amint végeztem, kérdő tekintettel nézek a lányra. Valamit tényleg ki kéne találni a dobozra...
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-02-04, 19:00

- Hát továbbra se vagyok egy született gyógyító, de igyekeztem felkészülni minden eshetőségre…
*Ha minimális érzékem lenne a gyógyításhoz, az múltkori kalandok után biztos elvégeztem volna valamilyen alapkurzust, ha más nem a mugli-féle elsősegély tanfolyamot. Igaz, azzal nem tudnék eltüntetni olyan apróságot, mint egy lőtt seb.
Graves kezébe „ejtem” a dobozt én pedig visszamegyek a másik helyiségbe a táskámért, amiből magamhoz bűvölöm a gyógyfőzetes ládikámat. Kiveszem belőle a boszorkányfű-főzetet tartalmazó üvegcsét és zsebre teszem. Aztán kerítek egy kis lavór melegvizet és egy rongyot. Tudom, hogy varázslattal is eltüntethetőek a vérnyomok, de most nem merek kísérletezni. Kezem enyhén remeg, amitől a víz romantikusan fodrozódik a fehér zománcfalak között.*
- Na lássuk…
*Először a professzor sebén dolgozok, majd tulajdonképpen ugyanazt a folyamatot másolom a másik jómadár esetében is. A golyót magamhoz bűvölöm, erre sajnos nincs másik módszerem. Aztán 4 csepp a boszorkányfű-főzetből. Míg dolgozik a gyógyfőzet, addig eltüntetem a vért. Mire ezzel végzek, addigra hat a főzet és begyógyítja a sebet, mintha több hetes sebről lenne szó… mire magukhoz térnek, teljesen begyógyul, sebhely nélkül, mivel tartalmaz még valamilyen különleges gyógynövényt, aminek nem is emlékszek a nevére, de a lényeg, hogy hatni fog. Majd a végén ismét pálcámmal összevarrom a nadrágot, hogy egy golyó ütötte lyuk a szöveten se vessen fel kérdéseket egyikükben sem.*
- Oké, kész vagyok… már csak az emlékezetüket kell törölni.
*Vagyis az én „munkám” befejeződött, mivel a felejtésátokhoz nem értek. Hátrébb lépek, hogy helyet adjak Gravesnek, aztán eszembe jut, hogy a rózsaszínűre festett vizet is ki kell borítani, szóval elintézem azt. Visszapakolok a táskámba is, így lényegében indulásra kész vagyok. Mikor visszaérek a vallatószobába, nekidőlök az ajtófélfának, így válaszolok Graves korábbi felvetésére.*
- És melyik megsemmisítő technikát preferálod? Mondjuk azt nem tudom, hogy miért nem dobták már akkor a vulkánba, mikor széttörték, mivek vacakoltak a darabolással és az őrzéssel. Meg akarták csak tartani talonba, hátha jól jön még valamikor? Vagy nem is lehet elpusztítani? Lehet utána kéne nézni… mindenesetre, ha a Vezúvot választjuk, akkor tudok egy nagyon klassz éttermet Nápoly felé félúton, megérdemelnénk ott egy vacsit a sikeres küldetés után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-28, 11:38

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


Csendben figyelem a két jómadarat, miközben jár az agyam a hallottakon. Tudjuk a lelet helyét, tudjuk hogy kell hogy legyen egy origó, és nagyjából azt is fel lehet mérni hogy hol vannak még nagy, erős, ősinek nevezhető varázslények... így pedig elvileg ki lehet matekozni a többi darab hollétét, össze lehet ragasztani vagy mittudomén, és kész is van. De ha ezt a darabot eltüntetjük a Föld színéről, akkor onnantól nagyjából lehetetlen lesz újra működésbe hozni ezt a nagy erejű varázstárgyat.
A lány szavai zökkenteken ki a hevenyészett gondolatmenetemből, és én újra visszatérek a jelenbe. Kihasználva hogy a lebegő dobozra figyelnek, előkapom a pálcámat és villámgyorsan megkínálom a két fószert egy kábítóátokkal, nagyon remélve hogy hosszú időre sikerül őket kiütni. Csak akkor eresztem le a fegyveremet és fújok egy nagyot, amikor eldőlnek mint a krumplis zsák.
- ... a dolog nehezebbik fele meg is van. Meg tudod gyógyítani a lábukat? Jó lenne, mert én nem vagyok túlságosan gyakorlott a dologban...
Dünnyögöm a lánynak, miközben a kőívet tartalmazó dobozt a kezembe fogom és lezárom.
- El kell tüntetnünk a nyomát annak hogy megsérültek, aztán vissza kell őket vinnem valami varázslókocsma mögötti sikátorba, a város két különböző sarkába. Ha ez is kész, akkor már csak be kell darálnunk ezt a szart, és elvileg megoldottuk a helyzetet. Mondjuk beledobhatnánk egy vulkánba a cuccot. Vagy megkérhetnénk egy házimanót az iskolában, hogy teleportálja el a Napba, vagy ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-24, 20:44



Graves és Georgiana




- Nincsenek pontos információk a hollétükről, ugyebár az volt a cél, hogy sose tudják újra összeállítani a törött tartót. Épp emiatt a fennmaradt pár legenda közül csak egyben tesznek említést róla.
*Igazából nem lepődök meg, hogy Graves kérdésére válaszol a professzor előbb. Sem azt, hogy az orgazda is azt folytatja.*
- Az is meglehetősen nagyvonalakban jegyezte le a hollétüket. A négy égtáj felé indulva, azonos messzeségben rejtették el a darabokat, természetfeletti lényeket hagyva a darabok őrzőiül. De mivel nem maradt fent adat a kiindulópontról, ezért az igazi lelőhelyek felkutatására ezidáig nem indult expedíció. Most hogy már megvan egy darab, ez megváltoztatja a helyzetet..
*Ugyan elharapja a mondat végét, de szinte érzem, hogy nyelve hegyén volt a kérdés, hogy egészen pontosan hol is találtuk. De még idejében észbe kapott, hogy most nem ő van kérdező pozícióban. Igaz, ha én kihallottam a kérdést, akkor Graves is. Rápillantok. Remélem valami brutálerős felejtésátok van a tarsolyában, amivel elfeledtethetjük a két jómadárral, mit is tartanak a kezükben, vagy hogy egyáltalán itt jártak. Igen, ez lenne szerintem a legbiztosabb. Nem is emlékeztetem őket az én kérdéseimre, igazából ezeket a legendákat már én is tudom ellenőrizni, így hogy már tudom, mit kell keresnem, vagyis minden kérdésünkre fogok tudni válaszolni. Megkockáztatom, hogy alaposabb kutatómunkát is végzek majd, mint amit most itt emlékezetből ők össze tudnak hordani.*
- Kérem, tegye vissza a kőívet a dobozba.
*Mielőtt valami meggondolatlanságot művelne valamelyik, jobb szeretném, ha ismét nálunk lenne a kőív. Odalebegtetem a dobozt és megvárom, míg beleteszi valamelyikőjük, nekem édesmindegy ki, akár kooprodukció is lehet. Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha odamegyek, beleteszem, aztán már itt se vagyok, de se bemozogni nem akarok a fegyver elé, sem túlságosan a két férfi közelébe menni.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-11, 21:39

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


A professzor szavaira megremeg a kezem, de a fegyvert továbbra is célra tartom... amikor pedig a másik megerősíti, még egy félmosolyt is megengedek magamnak. A jelek szerint a stratégia működött, és végre értékelhető információhoz jutottunk. Már majdnem elkezdtem kételkedni magamban. Fogást váltok és a másik kezembe fogom a fegyvert mert már érzem hogy fáradok, de közben azért - ha rám néz - elismerően biccentek Giának. Egész jól kezeli ezt az egészet, pedig azt hittem hogy ki fog akadni a módszereimen. Nem is szólalok meg, hagyom hogy szóval tartsa a két fickót és egyszerűen csak figyelek a részletekre... de amikor Gia felteszi a kérdéseit, nem bírom visszafogni magam.
- ...és mit lehet tudni a többi darab hollétéről?
Persze nagyon fontos hogy ki és miért kapta szét ezt a tömegpusztító fegyvernek hangzó izét, de még fontosabb hogy fenyegetést jelent-e még bárkire, vagy egyszerűen csak egy fura és világító tárgy, ami már sosem lesz veszélyes senkire. Feszülten figyelek hát a válaszra és remélem hogy meg is kapom őket, mert ez dönti majd el hogy hogyan folytatjuk Giával a kis kutatásunkat...
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-10, 22:14



Graves és Georgiana




- Ez a Shaelna Szeme!
*A megszólaló professzorra kapom a szememet, egész idáig a felfénylő kőívet bámultam. Nem ugyanolyan, mint amikor a föld alatt volt, habár a színe hasonlít. Talán akvamarin a pontos színárnyalat, nem vagyok benne biztos, de mindegy. A korábbi inkább csak derengő fény volt, míg ez tényleg igazi szemet gyönyörködtető fény. Nem vakító, nem is pislákoló, és mégis, én csak azon tudok agyalni, hogy milyen előhívó varázslattal sikerült ezt elérnie. Nem mintha én próbálkoztam volna bármiféle varázslattal.*
- Pontosabban a tartójának egy darabja. A legtöbb forrás szerint négy darabra törték az idő kezdete után pár évszázaddal, maga a Szem maga, ami egy különleges, mágikus drágakő tulajdonképpen elveszett, de más neveken párszor felbukkant a történelem folyamán.
*Vág vissza az orgazda dühösen méregetve a professzort, amiért elorozta előle a dicsőséget… dühös és mintha egy pillanatra félelem is látszódott volna rajta, de lehet csak rosszul láttam. De most nem őt nézem, hanem megint a professzort. Nekem egyelőre minden információ új, akár Britney csillámos rusztikus szájfénytartója is lehetne az első koncertturnéjáról két darabba törve, az egyik a Miamiban a másik meg a Közel-Keleten elfeledett démonok társaságában. Biztos az alvilágban is van pár Brit rajongó, franc se tudhatja. No de, mivel a professzor nem döbbent meg az orgazda kijelentésein, ezért vagy pokolian jó színész, de mindketten, ráadásul improvizációban és nem Shakespeare-monológban erősek. Vagy tényleg legjobb tudásukat vették elő és igaznak vélik, amit mondanak.
Graves-re pillantok, és ha neki sem látom a megvilágosodás szikráját a szemében, ami arra utalna, hogy tudja, hogy mi a csuda az a Shaelna Szeme, akkor a két fickóhoz szólok.*
- Szerintem nem akarják, hogy aa.. partneremnek kelljen megkérdeznie Önöktől uraim, hogy mégis mi az a Shaelna Szeme.
*Ugyan kijelentem, de mégis éreztetem, hogy erre a kvázi kérdésre válaszolniuk kéne. Akkor talán minél hamarabb kijuthatnak innen… hm, már értem a korábban felfedezni vélt félelmet is. És máris egymás szavába vágva kezdik a magyarázatot.*
- A drágakő maga értékes, habár általában balszerencsét hoz a tulajdonosának… *A professzor szavába vágva folytatja az orgazda… idegesítő, hogy nem tudom a nevét. Ehh.* -  megőrjíti őket. A legenda szerint, ha a Szem számára készített tartóba kerül, akkor tömegeket tud a birtokosa egyszerre őrületbe kergetni... *Most megint a professzor veszi át a szót. Nagyon ki akarnak innen kerülni.* - Vagy más források szerint elpusztítja az előtte megjelenőket.
*Igyekszek felkutatni valamilyen emléket bármilyen legendát, de egyelőre csak a Gemion-kő ugrik be a középkorból, ami akár lehet a Szem másik neve is, de lehet, hogy nem. Újabb kérdéseket teszek fel, utána úgy vélem, lesz min gondolkoznom.*
- Ki törte szét a tartót? Hogyan? És mi a felirat a kőíven?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 20:57

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


Fél szemmel a lányt, fél szemmel a profot figyelem, de igazából egyikükön sem látok különösebben aggasztó jeleket. Ahogy elnézem, Gia valahogy összeszedte magát, és próbál nem arra koncentrálni ami körülveszi. Tulajdonképpen ügyes húzás, még ha hosszútávon nem is működőképes... de valószínűleg nem teszem majd zsebre azt, amit utána kapni fogok ezért az egészért tőle. A professzor pedig próbálja bűvölni a kőívet, és tulajdonképpen lenyűgöző ahogy kizárja a fájdalmat és próbál valamit. Már majdnem elkezdem sajnálni hogy belekevertem, de... csak majdnem. Elvégre ez is csak egy munka, a nagyobb jóért, és ha jól tudom az öreg harcos még csak nem is brit, hanem francia... a lelkiismeretem tehát tiszta. Ami pedig az orgazdát illeti, az élet árnyékos oldalán lévőkért sosem hullajtottam könnycseppet, szóval az biztos hogy én ma este nyugodtan fogok aludni, persze csak akkor ha nem derül ki erről az izéről, hogy valami Világvége gép egy letört darabja, vagy ilyesmi. De elhessegetem a gondolatot, és bámulom tovább a furcsa párost.
A kezem kicsit kezd fáradni, de továbbra is célra tartok. Amikor pedig a pálca átkerül az orgazdához, célpontot váltok.
- Ugyan már uraim, ne okozzanak csalódást. Jelezném, hogy még rengeteg fájdalmat tudok okozni, mielőtt elkezdenének beleőrülni és elvesztenék a józan ítélőképességüket. Szóval... hajrá.
Mosolygok negédesen, aztán elnémulok is figyelek tovább.
Az orgazda aztán elsüt néhány azonosító bűbájt amit még én is ismerek, és csalódottságomban elhúzom a számat. Aztán következik egy újabb, egy még ismeretlenebb, végül pedig egy egészen komplex varázsige... és valami történik. A kőív felfénylik, néhány írásjel mintha megelevenedne és másvilági derengésbe. Felvonom a szemöldököm és a fickóra bámulok. Találtunk valamit.
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 20:35



Graves és Georgiana




*Nem tudnám megmondani, hogy mitől rezzenek össze, a fizikai bántalmazás ilyen közeli látványától vagy a professzor sikolyától. Legalább azt sikerül megállnom, hogy én is felsikoltsak. Szigorúan csak a kőívet fixírozom, így talán könnyebb. Csak a célra fókuszálni. Mert hát azért van az egész, hogy megkapjuk a válaszokat.
Amire szükség se lenne, ha ott hagytam volna a barlangban ezt a kőívet, de hát az olyan barbárságnak tűnt volna. Csak úgy ott hagyni a múlt egy nagyon különös darabját. Meg különben is, felesleges ezen agyalni, már túl vagyunk ezeken a „ha” felvetéseken.
Furcsállom, hogy csak nézegetik, forgatják, semmilyen azonosító, felfedő igével nem próbálkoznak. Aztán leesik, hogy biztos nincs náluk pálca. Különben nem éreznék magukat ennyire sarokba szorítva egy mugli lőfegyvertől. Kíváncsi lennék, hogy szedte el tőlük Graves a pálcájukat, de nem értelemszerűen nem kérdezek semmit.
Csodálom, hogy nem kértek pálcát, azt viszont nem csodálom, hogy mindketten a közéjük dobott pálcára vetik magukat. Egy kicsit megnyugtat, hogy a professzor szerzi meg. Valahogy az az érzésem, hogy az orgazda nem törődve Graves figyelmeztetésével, próbálkozott volna valami támadással. Persze, még lehet, hogy így is fog, majd ha nála lesz.
A biztonság kedvéért leeresztve ugyan, de készenlétben tartom, ha a sztereotípiák ellenére a professzor támadna mégis.
Én igazából meglepődtem volna, ha ennyire pillanatok alatt megtalálták volna a választ. Mondjuk az, hogy a professzor már átadja a pálcát pár varázslat után a versenytársának és gondolataiba merül, lehet hogy van pár ötlete. Bár értenék a legilimenciához... így csak várakozni tudok némileg türelmetlenül.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 19:25

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


Amikor Gia belép, aljas módon még végig is mérem. A mozgásából látszik hogy sokkolta amit csináltam, de ha ez nem lenne elég akkor olyan sápadt mint egy hulla. Ha otthon lennék akkor most sóhajtanék egy nagyot, de inkább csak pislantok egyet és a figyelmemet a két, fájdalmaival küszködő felé fordítom és egy hirtelen ötlettől vezérelve belerúgok egy közepeset az egyik sérült térdébe. Sikoly szakad ki a professzorból, de becsületére váljon hogy elég hamar el tudja folytani ahhoz, hogy ne kelljen üvöltve kommunikálnom.
- Az ereklye a Közel-keletről származik.
Két lépéssel hátrébb lépek és hagyom hogy szemügyre vegyék a kőívet, néma csendben várakozva. Néha Giára pillantok és nagyon remélem hogy ha esetleg kitörne belőle valamilyen hiszti, akkor azt a másik szobában fogja tenni. Ha itt omlik össze, a két delikvens szeme láttára, akkor sosem húzom ki belőlük az információt és ott vagyunk ahol a part szakad. Egy, majd még egy perc röppen el, de értelmes vélemény nem hangzik el. Vizsgálgatják tapintásra, formára, próbálják megfejteni a véseteket és formákat azon a szaron, de valahogy nem jutunk előrébb. A professzor halkan motyogva próbál értelmet találni az ismeretlen nyelvben, míg az orgazda inkább csak szúrósan nézi és a fogát csikorgatva próbál emlékezni olyasmire, amivel talán sosem találkozott. Kiszakad belőlem egy sóhaj, aztán némi kutakodás után elővarázsolok egy viharvert pálcát az egyik zsebemből. Rövid, merev pálca, az egyik tartalékom a sokból, végszükség esetére. Odadobom a kőív mellé, a két úriember közé, de a másik kezemmel már rájuk is emelem a pisztolyomat.
- Kicsit többre számítottam két ennyire sokat látott szakembertől, de ahogy látják, nem kérek lehetetlent. Használják a pálcát nyugodtan. Viszont ha javasolhatom, akkor csak a kőív vizsgálatára. Ha egy centit is felém vagy a partnerem felé mozdul a pálca hegye, csinos kis lyukat csinálok a homlokukba.
Csak remélni merem hogy egyik barom sem gondolja, hogy gyorsabb lehet a reflexeimnél és a kilőtt golyónál de muszáj fenntartanom a fenyegetést. Nem szívesen lőném le egyiket sem, de muszáj fenntartanom a látszatot a végsőkig. Talán még tovább is.
Vissza az elejére Go down
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 248

TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 18:58



Graves és Georgiana




- Ooké.
*Válaszolom a magyarázatra, amit feltehetően kissé elkerekedő szemeimből kiolvasható néma kérdésekre kaptam. Hát erre nem számítottam, mikor azt mondta tegnap, hogy gondoskodik róla, hogy itt legyen a két felhajtott szakértő.*
- Jó, rendben.
*Miközben lehámozom magamról a táskát és a kabátot, biztosítom, hogy megértettem az utasításokat, amiket jólfelfogott érdekemben.. érdekünkben betartok. Mire becsukódik Graves mögött az ajtó már megigazítottam szoros, szigorú lófarokba fogott hajamat és a táskámból is kivettem a kőívet. Beleteszem az egyik üres ládába, gondolom ezt akarta, mikor erre intett az előbb.
Aztán már csak kényszeresen megigazítom ruháimat is, pedig a hót’ egyszerű fekete szerelésemen nincs túl sok lehetőség se gyűrődésre, se ráncolódásra, vagy ha mégis, úgyse érdekel senkit, engem se. Fekete nadrág, felső, mellény és csizma, mondom, egyszerű, mint egy faék. És egy kicsit sablonos, tudom.
Figyelem a monitorokon, ahogy magukhoz térnek és lassan betájolják magukat térben és időben, már amennyire tudják egy ilyen pincehelyiségben. A professzort felismerem rögtön, azt szinte biztosra veszem, hogy engem nem fog felismerni.
Már magamhoz húzom a ládát és elhatározom, hogy 90-ig számolok és bemegyek, mikor előkerül a fegyver. Nem szépítem, sokkolnak a lövések. Kezeimet szám elé kapom, hogy legalább sikításom ne hallatszódjon, hadd tudjak róla csak én. Igen, tudtam, hogy hogyan akarjuk őket motiválni, de erre nem számítottam. Vajon még mindig ugyanaz a felállás, amit megbeszéltünk vagy Graves továbbfejlesztette? De nem, olyan irányba biztosan nem, aminek gondolatától most megrettentem.
Veszek pár mély levegőt, már ülnek az asztalnál, gondolom most jön a belépőm, talán kések is róla már pár másodperce. A kelleténél erősebben kapaszkodok a ládába, ujjaim is belefehérednek, miközben benyitok.*
- Uraim..
*Köszöntöm őket, azt mégse mondhatom nekik, hogy "örvendek a szerencsének". Még a végén elpattanna valamelyikükben valami. Igyekszek rezzenéstelen arccal eljutni az asztalig, amire leteszem a ládát, de gyanítom, hogy falfehér lehetek, ezen pedig nem tudok segíteni. Sem azon, hogy egyelőre nem vagyok túl nagy hasznára Graves-nek, tudom, hogy nekem kéne lenni a jó zsarunak, de még mindig annyira lesokkolt vagyok – pedig nem is engem lőttek meg! – hogy egyelőre ennek a megvalósítása nem menne.
- A ládában van az ereklye, nyugodtan kezdhetik a munkát. *Ez ironikusnak tűnhet, de hát nem fenyegti őket azért elvérzés, hogy azért kapkodniuk kéne.* Ha a tanulmányozáshoz szükségük van valamire, szóljanak.
*Nehezen tudom levenni a szemeimet a vércseppekről, így aztán fogalmam sincs, hogy felfogták-e szavaimat. Nem mintha olyan sok minden lenne nálunk, amit adhatnék, de hátha..*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 18:20

Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Georgiana és Graves


Georgianaval az oldalamon hoppanálok a ház alagsorába. Közepesen dohos de tágas pincében vagyunk, előttünk egy asztal és néhány monitor, mögöttünk pár romos szekrény és láda, tele lim-lomokkal. Igazi pöcegödör, de a célnak épp megfelel. A monitorokon a lány láthatja a két jómadarunkat a szomszéd szobában a földön heverve, mozdulatlanul, fekete zsákkal a fejükön.
- Hirtelen nem volt jobb ötletem és nem akartam nekik lehetőséget adni a ficánkolásra. Még kitart egy darabig az sóbálvány átok, de lassan akár kezdhetünk is...
Magyarázok, de közben már jár a kezem és gondoskodom róla hogy semmi se hallatszódjon ki a házból de mi azonnal értesüljünk ha valaki mégis erre tévedne. Kis gondolkodás után még a hoppanálás lehetőségét is kizárom egy kellően bonyolult varázslattal, és ezzel az előkészületeket nagyjából befejezettnek is tekintem.
- Neveket ne említs még véletlenül se, és pár perc múlva hozd át a kőívet.
Bökök a fejemmel az egyik láda felé, aztán megigazítom a pisztolyomat, az övembe tűzöm a pálcámat és átballagok a másik szobába.

Két mozdulattal eltüntetem a nyomorultakról az átkot, aztán összefont karral a falnak támaszkodva várok amíg a helyzet okozta sokk elmúlik, legalább nekem is van időm felkészülni magamban arra, amit tennem kell.
Hadarnak, üvöltenek, átkozódnak amikor rájönnek hogy elraboltam őket, és még idegesebbek lesznek amikor rájönnek hogy semmi sem maradt náluk a ruhájukon kívül. Se cipő, se pálca, de még egy öv sem. Hagyom, hadd főjenek a levükben egy darabig, és mosolyogva nézem ahogy egymást győzködik arról, hogy nekem ugorjanak-e vagy sem. A fegyverem és a pálcám azonban visszatartja őket - épp ahogy terveztem. Nyugodt és udvarias hangon szólalok meg, épp csak annyira hajlítva az igazságot amennyire kell.
- Szóval uraim, a következő a helyzet. Ellenőriznem kell néhány értesülést, és úgy tudom hogy önök tudnak nekem segíteni, elvégre a második-harmadik legjobbak az országban. Viszont legnagyobb sajnálatomra az idő sürget, így a több körös ellenőrzésre, barátkozásra, üzletelésre nincs időnk. Annyira egyszerűen fogok fogalmazni, amennyire csak lehet. Miközben beszélek, lassan előhúzom a fegyveremet, kibiztosítom, majd - dacára annak hogy a két fickó elhúzódik a szoba másik sarkába - két tűpontos lövéssel térdkalácson lövöm őket. Emelt hangon kell folytatnom, hogy hallható legyek az üvöltésen és az átkozódáson túl is. - Én megmutatom az ereklyét. Önök megvizsgálják, és elmondanak mindent amit csak tudnak. Aki több információval szolgál azt életben hagyom. A másik nem lesz ennyire szerencsés.
Odaballagok hozzájuk, aztán egyesével egy székhez vonszolom és leültetem őket. Lehet hogy a fenyegetés nem elég hatásos, elvégre tudják hogy mágiával bármikor rendbe hozhatják magukat, de ha elhiszik rólam hogy kellően pszihopata állat vagyok akkor talán a félelmük legyőzi a tudatos énjüket.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: London külvárosa - Lepukkant ház 2018-01-05, 17:52

Egyszerű és szakadt kinézetű sorház a külváros egy forgalmas csomópontja mellett. Jól láthatóan nem volt felújítva a nyolcvanas évek óta, de az is feltűnő hogy valaki azért a jelek szerint próbálja rendben tartni - a lehetőségeinek megfelelően. A környék is hasonlóan néz ki és bár nem túl bizalomgerjesztő a környék, nem ez a legrosszabb negyede Londonnak.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: London külvárosa - Lepukkant ház

Vissza az elejére Go down

London külvárosa - Lepukkant ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott város
» Denver városa
» London (Egyesült Királyság, EU)
» Vámpír vendégház
» Urb, a kalandosztó városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-