Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Csók az aluljáróban?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-02-07, 13:31

Nos ha meghalnék, az elég feltűnő lenne. Több szempontból is. Első ízben amiatt mert ez a humanoidszerű felépítés úgy ahogy van megszűnne, elporladna, akár az a szomorú sorsú dementor. Csak én nem szórnám szét a spóráimat.
Hogy mi maradna utánam? Leginkább az amiből annak idején az Alkotóm össze rakott. Egy kupac sár, az Ősfém, az Alkotóm pár csepp kristállyá fagyott vére és... a gondolat aminek köszönhetően testet öltöttünk, ami miatt olyan vagyok amilyen. És persze az a léleknek nevezett dolog, amivel nem az alkotóm, hanem az eredetbolygóm Ősszelleme áldott meg. Vicces, hogy ha lecsupaszítanának, az a lélek energia, épp olyannak felelne meg, mint bárki másé. Az Ősszellem nem kivételezett, az ő szemében mindenki egyenlő volt. Ennyi jó talán van bennem.

A köhögőrohamnál Harlow a fejem alá nyúl és segít felülnöm. Belőlem nyálon kívül hál égnek nem jön semmi. Bár mintha az is szürke lenne és porral teli... guszta... Prüszkölök még párat, meg nyögök egyet elcsigázottan. Megrázom magamat. Hallom én a mondatát és szegénykét meg is mosolygom.
- Nos.. megettem egy dementort. Elég förtelmes érzés volt. De.. -sóhajtok egy nagyot, aminek nyomán még valami felszakad és újabb köhécselésre késztet.
- Kissé porlékony.. - megköszörülöm a torkomat, felállok, nyújtózom egyet, kesztyűs kezemet pedig Harlow felé nyújtom, hogy felsegítsem.
- Noos...! -nyomom meg a mondandóm kezdetét - feltételezem, ilyesmire egy ember, aligha képes, még ha zseniális élőlényeknek is számítanak! - összecsapom a tenyereimet ha már ő is talpon van.
- Ha gondolja, keríthetünk egy barátságosabb helyet, ahol hajlandó vagyok válaszolni a kérdéseire, feltéve hogy vannak. És mondjuk kitérhetünk arra is, hogy felajánlom, ha már ilyen mocskosul elbántam a barátnőjével, segítek önnek, abban amiben kéri. Akár egy ügyét előrébb mozdítani. - hagyok egy pár másodpercnyi szünetet - Vagy.. fenn tartom, hogy éljen a lehetőséggel ; elfelejthet, mindenestül. És haza viszem, sértetlenül. - őszintén kíváncsi vagyok mit választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-01-31, 09:35




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Nem igazán tudom, hogy mennyi idő telik el, sőt már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ha meghalna, akkor egyáltalán rájönnék. Hiszen, ha nem igazán ember, akkor... nem is egyértelműen ugyanolyanok a testi reakciói, mint egy embernek nem de? Azt sem tudhatom, hogy mikor tér magához, vagy lesz jobban. Nem csoda, ha egyre tanácstalanabbá válok, ahogy telik az idő, még ha nem is tudom, hogy pontosan mennyi idő telik is el közben, de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem kevés és én egyre inkább nem tudom, hogy mit tegyek. Valahogy sejtem egy átlagos stimula nála nem sokat érne, főleg akkor, ha a dementor mégis csak hatással volt rá és teszem azt ahogy most látszik a helyzet teljesen kiütötte. Gyógyítás se érne sokat és egyébként is gyógyítanom kellene valakit, aki megölt-e egy barátomat? Nem, az azért teljességgel abszurd lenne. Így hát nincs mit tenni maradok. Nem zavartatom magamat ezúttal, hogy a földön térdelek mellette. Nem vagyok kényes típus, hogy egy kis por a nadrágomon problémát okozzon és nem tehetek mást, mint várok. Azt se tudom nem okozna-e még nagyobb gondot, ha mozgatni próbálnám, így nem is próbálkozom effélével.
Mondanám, hogy türelmesen, de egyre türelmetlenebbül várok végül elvetve a lehetőségét, hogy a Minisztériumba vigyem. Megölte Maggiet, amikor kitört onnan... nem lenne okos ötlet kockáztatni, hogy újfent valami nagyobb baj történik, főleg hogy én magam okozzam. Végül csak megmoccan. Közelebb húzódom és bár rendkívül tanácstalanul arccal és persze bizonytalan mozdulatokkal, de végül mégis csak a feje alá nyúlok, hogy ha kell felsegítsem, vagy legalább tartsam a fejét, hogy ha nem is tudom valami vissza akarna jönni, akkor az inkább a földre kerüljön mint sem a ruhájára, vagy vissza a szájába, ami mint tudjuk nem igen segítené elő a légzést.
- Nem... nem igazán értem, hogy mi történt. - bököm ki, bár szinte csak suttogom magam elé, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán hallani lehet rendesen, amit mondok és még csak abban sem, hogy neki mondom, vagy csak szimplán magamnak motyogok, hogy visszanyerjem a hangomat, ami abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán nem szorul a torkomon.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-01-24, 02:22

Hosszú ideig nem térek magamhoz. Harlownak van ideje rendbe szednie a gondolatait. Sőt még arra is van ideje hogy be vigyen. Vagy igazából oda ahová akar. Ahogy a vérem csordogál, a kristálytócsa csak gyarapszik a fejem mellett/körül. Egészen látványos jelenség. Kékesfekete olajfényű anyag, amiből szépen sorban nőnek ki a kristálytűk, egymásra halmozódva, na persze legfeljebb öt hat centikre növekedve, és amik felhős zárványként foglalnak magukba egy különös királykék fénnyel izzó nyers energiaszerűséget...
Aztán szerencsére előbb utóbb csak el áll, hogy rohadjon meg! Olyan nagy lett odabent a nyomás pillanatokon belül, hogy másképp nem tudta elvezetni a szervezetem.
A dementor csupán az indítója volt a kellemetlenségnek, de nem az ő felfalása fedi az oroszlánrészt. Hanem az amit kiváltott. Azzal küzdök még most is. Tudatom egy olyan szintjére menekülök, ahol fel tudom venni a harcot a bent dúló orkánnal és képes vagyok rendezni, anélkül, hogy az a környezetemre hatással lenne. Nos... el kell ismernem erre nem gondoltam. Túléltem ugyan, de azért meg lett a maga tanulsága. Bakancslistán kihúzva; a dementoroknak nem engedünk utat lelkünk legsötétebb bugyraiba barangolni! Mert még a végén ráébreszt, hogy valaha volt bennem egy árnyalatnyival több is mint most, és még a végén ez a dolog elkezdene hiányozni! Számomra pedig, bárminek is a hiánya... véget nem érő éhséggel társul és a hiány tárgyának mindennemű pótlására ösztökél, hosszú hosszú hosszú kimeríthetetlen sóvárgás és örökké mardosó ürességérzetet generálva, amit úgysem tudok kitölteni, helyette csak tele tömöm minden hülyeséggel az összes tátongó űrt. Szóval pont ott vagyok ahol a part szakad...
Harlow tulajdonképpen most valóban azt tehet velem amit akar. Egy jó negyed órára tuti leszedáltam magamat, hogy rendezzem a soraim. Mint Gandalf, csak én nem fogok szintet lépni mikor vissza térek. És talán nem is Kelet felől jövök majd.
Nem. Én ugyanez maradok. Oh pedig milyen csodálatos és vissza térő téma nálam a változás... Nos pont a fentebb említett módon viselkedik nálam a jelenség. Hiánycikk az alapokban való változás képessége számomra, ezért örökké kergetem, mindig vissza tér hozzám, de sosem lehet az enyém!

És sajnos nem, ez az egész nem fog semmivé válni. Ha megvárja míg felébredjek, talán semmissé tehetem, ha kéri, elfelejt örökre. A nyughatatlanság azonban, a megoldatlan ügyként félre tett akta azonban, amivé Maggie fog válni ezáltal, még jó időre vele marad majd. Szándékomban áll felajánlani neki, a feledés lehetőségét. Édes tudatlanság....
Persze ha úgy dönt, marad és még emlékezne is, az végül is megadja az alku lehetőségét. Ha viszont nem várja meg és elvisz... oda ahová jónak látja... onnantól nincs vissza út, csak az alku marad, csak esetlegesen közönség előtt... Vagy ki tudja!? Nem mintha nem tehetném meg hogy felszámolom a nyomaimat, de olyat legfeljebb akkor teszek, ha nyomós okot adnak rá. Például ha újra kísérletezgetni akarnának. Noha nincs a kezükben semmi! Így a beleegyezésem nélkül aligha tehetnek velem bármit. De csitt! Ezt talán még nem kell lelőni. Bár az előző jelenet minden bizonnyal sokakban kérdőjelet hagyhat.
Hiába minden, nálam is vannak nagyobb halak. Ha nem is a Földön, másutt mindenképp. Épp ezért, roppant hálás vagyok, hogy a laborban egy deka méreg nem maradt! Azt az egyetlen fiolát leszámítva.... Fényoltóm...!! Pedig már majdnem köszönetet mondtam neked az alapos munkádért!

Ki tudja végül hol ébredek. De az biztos hogy egy köhögő roham ránt ki a szinte tetszhalott állapotból ha pedig tehetem felülök és úgy köhögöm ki a lelkemet. Na jó azt nem, de sajnos erősen hajaz a roham az öklendezésre... Gyűlölöm ezt az érzést...! Ha valami miatt nem tudok felülni mégsem, akkor ahogy vagyok úgy fuldoklom békességgel egy sort.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-01-15, 10:45




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

A pálca a kezemben, amikor elindul az aluljáró felé. Egyrészt magamat is védem vele, másrészt bárkit, aki netán erre tévedne, mert bár kihalt a környék, de lássuk be sose lehet tudni. És hogy mi lesz a fickóval? Maggie gyilkosa, végtére is megérdemli a halált, ha már ennyire nem fogja fel, hogy ez nem játék. Még mindig olyan magabiztos, mintha semmi baj nem történhetne, én pedig egyelőre csak külső szemlélő vagyok és igen csak kikerekedik a szemem, amikor a dementor felém indul, mintha... megijedt volna? Nem szoktak megijedni, még a patrónustól sem, csak nem bírják a pozitív energiát, ezért elszöknek előle, na de megijedni? Ezen a ponton azért már jócskán elképedek, akkor meg főleg amikor elmúlik a kellemetlen érzés, ami egyértelműen a felderengő energiafalnak köszönhető. Akaratlanul is leeresztem a pálcámat a döbbenettől, de persze azért el nem teszem, ilyesmi fel sem merül bennem, bármikor szükség lehet rá. Főleg, ha a fickó tényleg képes megijeszteni egy dementort, akkor... Vagy akkor a pálca úgy se sokat ér ellene?
Ezek után nehéz még jobban ledöbbenni, de mégis megtörténik. Szó szerint résnyire tátom a számat, ahogyan az elszívott lelkek darabkái előszöknek a dementorból. Őszintén szólva én még nem is láttam konkrétan dementor álltal végrehajtott ítéletet, csak hallottam róla, csak tudom, hogy milyen, hogyan néz ki, de most minden visszafelé történik. Az apró pontok összeállnak és az az alak egyszerűen elnyeli őket, mintha csak kiszívná a dementorból az... életet? Térdre esik, én nem moccanok. Na nem azért, mert nem tudnék átjutni az energia falon, az most nincs valahogy a tudatomban. Pusztán csak tényleg földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Nem tudom megviselte-e, amit tett, vagy mi történik odabent, hiszen felfogni is alig tudom, hogy tényleg jól láttam-e egyáltalán. Végül az utolsó foszlányok is eltűnnek a szemem elől, a férfi pedig nekem int, hogy minden rendben? Már hogyan lenne rendben, amikor ez... ez lehetetlen! Erre senki sem képes, erre senki sem lehet képes! Alig veszem észre, ahogyan a vér csöpögni kezd az orrából, és bár látszik, hogy nincs épp a legjobban, én mégis görcsösen szorongatom a pálcámat, mintha komolyan hinnék benne, hogy bármit is érhetek vele, ha egyszer az előttem lévő megevett egy dementort mindennel együtt. Jó ég!
Pillanatok telnek el, mire felfogom, hogy eldőlt a földön és egyértelműen nincs magánál. Nekem pedig meg kellene moccannom végre, hiszen itt az alkalom, hogy ha akarom bevigyem, hiszen gyilkos és veszélyes is és egyértelmű, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy bármit is tegyek ellene, de közben a kíváncsiság is ott pislákol bennem, ahogyan nézem a földön fekvő alakot, mellette a kikristályosodott vércseppekkel és a levegőben úszó pernyével, mintha csak egy békés tábortűz maradványa lenne. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, mire végre meg tudok moccanni. Pár pillanat, percek? De enged a lábam, habár a pálca még mindig nálam van. Odalépkedek hozzá, de nem is tudom mit tehetnék, egyáltalán hatna-e rá egy szimpla stimula, vagy egyáltalán ki tudnám-e mondani, csak még mindig döbbent arccal térdelek le mellé a porba.
- Ez... lehetetlen... - suttogom magam elé, mintha azzal hogy kimondom tényleg lehetetlenné válna és kiderülne az egész csak valami hallucináció volt. A megkeményedett vércseppekhez nyúlok a földön. Érzem, akkor nem csak álom, aztán a felém úszó dementor maradványhoz, ami egyszerűen eloszlik, csak aztán pillantok a fickóra. Átlagosnak néz ki, emberinek, de... nem az.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-01-07, 19:11

Miután megesett majd a kis randevú és a várva várt találkozás, ha Harlow-t érdekli, akár személyesen is rákérdezhet mindarra ami felmerült benne.
Úgy érezném tartozok bármiféle magyarázattal bárkinek?
Nem, nem igazán. De most épp erre van szükség. Harlow érdekes személy. Bár nyilván vitázhatnánk ki mit tart érdekesnek, számomra ő mindenképpen az.
Érzékelem az érkezését és hamar a táskájára téved a tekintetem. Lám lám, mi lapul ott!
Leszökkenek, könnyedén földet érve, bár csak a mozdulatom könnyed ruganyos, a föld azért megérzi a súlyomat kicsit árulkodva, hogy bizony nehezebb vagyok valamivel mint aminek tűnhetnék ránézésre.
Megejtek egy rövid főhajtást köszöntésképpen. - Nem szokásom meghátrálni, csak ha jó okom van rá. - tűzöm közbe. - Világos. - biccentek az aluljárós felhívásra és átveszem a táskát. Érzem én is azt a különös, hideg nyálkás baljóslatú kisugárzást. Valahol ismerős is...
Leviszem hát az aluljáró félhomályába. A romantikus fényhatásokért egy régi ütött kopott viseletes burájú, köztéri hajólámpa a felelős.
Leteszem a táskát a földre, majd minden különösebb nélkül kinyitom. Harlownak feltűnhetett már, hogy nincs nálam pálca, sem előkészítve, sem más formában, nem készítem még csak elő sem.
Az ő szemszögéből minden bizonnyal megőrültem.
A dementor lendületesen úszik elő a táskából én pedig egy két lépést hátrálok, hogy teljes valójában csodáljam meg. Végigfut rajtam a libabőr és nem kissé elkerekedett szemekkel meredek rá.
Mókás de kívülről olyan mintha a teremtmény nem is érzékelne, pedig közel úszik hozzám a levegőbe, aztán mikor közel hajol megérzem miről is beszélhettek és valószínűleg ő is csak ekkor figyel fel rám ténylegesen.
Ez azért elmond egyet kettőt rólam Harlow számára, szavak nélkül is, hogy szinte nem érzékelt egy dementor.
Bár inkább fizikai nyomást érzek a mellkasomban és a torkomban mint különösebben érzelmit. De azt érzékelem hogy kimeríthetetlen éhséggel kutat bennem, minden után amit felszínre görgethet és magába szippanthat. A légzésem szaporább lesz, de más kívülről nem látszik rajtam, csak az hogy amit tapasztalok, amit látok az lenyűgöz.
-Ó! Micsoda fortyogó kielégíthetetlen éhség! - közlöm olyan szelídséggel és áhitattal, mintha minimum a tündér keresztanyával találkoztam volna! A pár centire az arcomtól lebegő rém, fátyollal fedett szemüregeit fürkészem, megbabonázva, szinte élvezettel fürdőzök a dementor szipolyozásában. Tulajdonképpen olyan emlékeket hoz elő amiket már én is réges régen elfeledtem, bár ugyanezzel a lendülettel szaladnak ki belőlem, hála a partneremnek, de nem zavar, réges rég volt már mind, talán igaz sem volt. Talán sosem létezett az a személy aki képes volt áttörni ezen az érzéketlen burkon és a belső kavargó káoszba csillapodást és célt töltött. Talán sosem létezett az a személy akivel ezredeken át tartó harcaink után szövetségesekké lettünk és testvéremnek tekinthettem. Talán a gyermek sem létezett....
Vesztére, a teremtménynek, az utolsó gondolat amit felhozott bennem dominóként indítja útjára azt az érzést amit Meggie miatt, illetve felé is tápláltam és a dominó végén az a bizonyos nap van! És mikor annak a napnak a dominóját is eléri a lény, mosolyra görbül a szám, kissé eszelős mosolyra, aminek köszönhetően a dementor mintha meghőkölne.
Az útját Harlow felé venné lendületesen. Hogy csak menekülőutat keres, vagy valóban a nyomozónőt veszi-e célba azt nem lehet tudni, de alig tesz meg tőlem egy métert, felszegem az államat és mintha mágnes hatna rá, vissza húzom magamhoz. Harlow előtt közvetlenül, lezárom az aluljárót egy pillanatra felderengő energiafallal, meglepő módon mindent hallhat, mindent láthat, de mintha a lény hatása eltűnt volna, őt már nem érinti. - Hová hová íly sebesen? Velem jöttél randevúzni, nem a hölggyel! - ezt követően a dementor újra szipolyozásomba fog. De mintha most azon küzdene, hogy mindent kiszippantson. A támadása tulajdonképpen védekezés. Ha megöl, akkor nyilván eleresztem. Nekem azonban eszem ágában sincs eleresztenem. Ahogyan a lelkemet sem. A helyén marad, köszöni szépen és meg sem rezzen!
-Rég... Réges rég éreztem utoljára ilyen sóvár étvágyat ami mindent képes elemészteni.- hátrébb lépek lassan közel a fal. Szórakozottan mérem végig teljes mivoltában, minden nehézség nélkül hagyva, hogy közben az lakmározzon belőlem. Olyan elszántan igyekszik, hogy az sajnálatos módon a környezetre is kihatással lesz. És a téren belül amit lezártam még a falak is fagy marta rothadásnak indulnak.
- Tudod ismertem valakit, aki még tőled is nagyobb étvággyal falta az életet. - igen az előttem lévő teremtményhez intézem a szavaimat. Csevegek vele, mintha mi sem lenne természetesebb!
- Mindent felfalt. Egészen addig nem zavart, ameddig el nem ért a menedékemig.- szomorkás arcot öltök, megjátszva magamat. Szórakozottan kalandozik el a tekintetem és kezdem végül szemlélni a talajt. - Egy idő után már mérhetetlenül zavart. Zavart, hogy neki jutnak a legjobb falatok, nekem meg csak a konc marad! Tudod mit tettem vele? - kérdem olyan hangon, olyan  arccal, mint mikor a gyermek azon aggódik, a története érdekel-e egyáltalán bárkit is. Aztán elemelem a tekintetem és az üres szemüregekbe nézek. Arcom megkeményedik és minden érzelem, és könyörület szerte foszlik róla. Nincs többé gyermeteg túljátszás.
-Mindent vissza vettem tőle! - hangom határozottan és hidegvérrel csendül fel. A dementor pedig pillanat alatt most dönt úgy hogy újra szökni próbálna és feljebb emelkedik amennyire csak tud, meg el is húzódik, mintha a távolság megmentené és nem érhetném el.
Lépten-nyomon görcsös rágngásba fog és csak még messzebb, igyekszik törni a teremtmény. Ha valaki még nem látott dementort kétségbe esni, az most pótolhatja. Mikor felemelem a balomat a lény megdermed, kínzó lassúsággal hajlítom be hosszú ujjaimat, a rém meggörnyed és pár pillanat múlva fénylő gömb szakad ki belőle, aszott száj üregén át. Először csak egy... Aztán még egy... Végül izzó gyöngysorként sorban az összes valaha bekebelezett lélek kiözönlik. Mint a méhek egy megbolygatott kaptárból. És mind egyetlen pontba sereglik össze az összes eltévelyedett valaha rettegett, kínhalált elszenvedett szerencsétlen lelke. Ez az egy pont pedig nem más mint Én. A tenyeremen át magamba olvasztom őket, az összeset.
Visszavettem mindent.
Megrázom magamat. A dementorból nem marad más, csak foszló köpenyének szerte széledő spóraként szóródó, levegőben úszó darabkái. Az ábrázatom rendeződik. Lehúnyom a szemeimet és hosszú pillanatokig így maradok. Befelé figyelek rövid időre. Kiengedem a levegőmet, Hideg pára gomolyog elő a tüdőm mélyéről. Ezt követően megremegnek a lábaim és térdre roskadok. Egészen úgy tűnik mintha megviselt volna. És valahol valóban. De az jobban hogy az utolsó emlékkel feltüzelődött az erőm azon fele, ami nem túl békés. Nos azt lefojtani, jobban megdolgoztatott. Régen volt már, hogy meg kellett volna küzdenem vele magamban. A fagy marta rothadás, a levegőben terjedő undorító kisugárzásból mindent elnyelek, a szálló cafatokat is.
Csak ez után vonom le a falat. Kellemetlen lett volna ha ezt most szabadjára engedem...
Ehhez értek. Elvenni, elnyelni mindent... Nem mondom hogy ízlik.
Harlow felé fordulok, és bólintok neki egy mélyet. Majd feltartom a balomat, egy felfelé tartott hüvelykujjal egyetemben, majd megtörlöm az orromat és meglepődve konstatálom, hogy eleredt az orrom vére, nem is gyengén. Hosszan meredek az olajfényű külső szemlélő számára fura anyagra. Érzem ahogy végigfolyik a szám szélén, az államon és ütemesen koppanva, csepeg a földre. Földet érve ércszerűen kristályosodik ki.
- Nos... sajnálatos, de a dementor nem az a fajta élőlény, amivel hosszan lehetne társalogni. Sajnálatos.- dünnyögöm mint valami holdkóros - De így is eleget sikerült megtudnom róla. - megbököm az egyik éppen előttem elúszó köpenycafatot ami szintén szerte foszlik. Mintha szálló pernye volna.
Enyhén szólva leszedálódtam.
-Mondja... nincs magánál véletlenül... valami édes...? Nincs túl jó íze... ennek a maguk dementorának.. - majd ez után a mondatom után el is vágódok, nagyjából olyan kecsességgel, mint egy krumplis zsák.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2018-01-04, 14:34




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ivor & Harlow

Ígéretet tettem és ez nem olyasmi, amiből csak úgy ki lehet hátrálni, ezzel már tisztában vagyok még akkor is, ha annyira hihetetlen ez a mindenféle világok dolog. A virágról viszont tudok, hiszen az eset után én magam is meglátogattam Maggie sírját. Na nem mondom, hogy biztosra veszem ,hogy ő hagyta ott, na de halvány sejtésem azért akad, de nem fogok rákérdezni. Egyébként sem hiszem, hogy túl sokat számít. Főleg, mert jó eséllyel nem együttérzésből tette. Az már legutóbb kiderült, hogy az ilyesmi nem épp sajátja. Talán tényleg nem is tud érezni, vagy kötődni? Könnyen lehet, hogy nem valami földöntúli lény, pusztán csak veszélyes szociopata, vagy pszichopata? Sosem értettem a különbséget, nem véletlenül nem vagyok agyturkász és hozzáértő sem, nem ez a dolgom. Bár kellemetlen, de ami a dolgom lenne most az se megy a legjobban, hiszen egy gyilkossal találkozom, egy gyilkosnak teszek szívességet, miközben épp hogy azt kellene elérnem, hogy megbűnhődjön. Viszont, ha az egész kitalált marhaság akkor ez is meg fog történni, hiszen egy dementorral aló találkozást nem lehet csak úgy kijátszani. Ahhoz patrónus bűbáj kell, amihez pedig pozitív érzések és egy érzéketlen alakban azok nem igen lehetnek.
Eljöttem hát, időre érkezem, a karomon egy közepes méretű táskával, ami csak úgy pulzál a sötét energiáktól. Egyértelműen érezni lehet, hogy ott lesz az, amit annyira akar.
- Tehát nem döntött úgy, hogy meghátrál. - vonom le a konzekvenciát, sőt úgy várakozik láblógázva, mintha minimum valami vágyott randevú miatt érkezett volna. Csoda, hogy nem hozott fekete rózsát a kiszemeltjének, aki a táskám rejtekén lapul. Természetesen rajtam látszik, hogy még így is kifejti a hatását. A hűvös, a szomorúság átjárja az ember minden porcikáját egy dementor közelében. Már az ide felé út sem volt egyszerű, rémes múltbéli emlékek hadával megbirkózni, szinte újra élni őket. Nem ez lesz életem legszebb napja, annyi biztos.
- Jobb lenne, ha odabent csinálná, akkor könnyebben megállítom, ha mégis elszabadul. - teszem még hozzá és akkor adom oda a táskát, ha lejön és az aluljárót választja a próba helyéül. Persze ha átveszi a táskát a pálcám a kezembe kerül. Ezúttal nem őt fenyegetem vele, hanem pusztán a saját testi épségem megvédése a cél. Amennyiben vissza kell juttatnom a dögöt a táskába szükségem lesz mágiára és persze minden pozitív érzésre, ami csak bennem van, még ha nem is a legkönnyebb őket előbányászni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ  szivecske


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban? 2017-12-28, 18:18

Este hat óra, itt hol a madár se jár, a külváros ölelésében egy aluljáró tetején ücsörgök és lógatom a lábamat. Egy egyszerű, kapucnis szürke hosszú ujjú póló, rajta egy felhajtott ujjú kockás flaneling, öv, laza farmer, ráhúzva a bakancsra meg egy darab, egyszínű kötött sál. Kezeimet csöves kesztyű fedi, övemre pedig egy darab kisebb bőrtáska van csatolva. Várom az arámat, hogy fellibbenthessem a fátylat halott orcájáról és elcsattanjon szerelmünk örök pecsétje, itt a Hetedik utca és a Bikás park között!

Hát persze. Az alatt az egy nap alatt pont lett volna időm utána nézni miféle is ez a dementornak nevezett csoda, de akkor... Hol maradna a meglepetés?Minden bizonnyal sehol!
Kissssssé előbb jöttem mint kellett volna, de sebaj. Kivárom a soromat.
És azzal ütöm el az időt, hogy egy kézi, kompakt, nem éppen emberi teleszkóppal a csillagokat nézem hol erre- hol arra. Én és a szentimentális hülyeségeim. Ez valahogy mindig is lekötött és addig se szőnek be a pókok ameddig várok. Itt, hogy sokkal kevesebb a fényszennyezés, határozottan szép képet kap az ember.
És bár a vállamat nem nyomja a teher, hogy Maggie halott, a sírját mégis megillettem egy szál kálával. Rosszkor volt rossz helyen. Mindazon felül, némi együttérzés tanusítása, vagy netán talán némi megbánás mutatása, hátha meggyőz mindenkit arról, hogy bár a magam módján egy kiforrott szociopata vagyok.... Azt legalább rendesen csinálom. És a célomhoz közelebb édesget.
Különös és fura súrlódás ez köztem és egy társadalom között. Na nem mintha nem lett volna ilyen sosem. A gyilkosságot sehol nem nézik jó szemmel.  Maggiet valóban önkényesen öltem meg. Mikor belém botlott, már nem lett volna feltétlen szükség az áldozatára. Bár ha elkezd utánam kutakodni vagy vadászni, úgy hogy még le vagyok gyengülve, ugyanez lett volna a sorsa. Túlságosan mélyen ütötte az orrát egy olyan dologba, amihez semmi köze, de még fogalma sem!
Tény ettől az ölés az ölés marad. Engem meg hidegen hagy. A környezet viszont mindig is könnyebben fogadta el, ha egy ilyen után minimum te is az életedért könyörögsz és bűnbocsánatért esedezel. A büntetés nem maradhat el az esetben sem. De ez után a kis akció után, ha úgy látom, Harlow-ot kicsit jobban beavatom, pontosan mi is történt és miért. Tudomást szerezhet a méregről. És hogy elpusztult.
Meg igazából bármire amire kíváncsi és úgy vélem, felkészült a válaszra. Ez az egyik. De persze az is lehet hogy marad ennyi tudással rólam, nem tálalok ki, lehet addig jó, ameddig minél kevesebbet tud... Ez majd elválik. De az ajánlatot megteszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Csók az aluljáróban? 2017-12-28, 17:26

afro albino clown Twisted Evil
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Csók az aluljáróban?

Vissza az elejére Go down

Csók az aluljáróban?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-