Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow



A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39644 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Kikötő 2017-12-28, 15:26

First topic message reminder :

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Isaac MacNamara
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-02-05, 20:18


[You must be registered and logged in to see this image.]

Rebecca& Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]



- Jól áll neked a nevetés. A levelekben nem lehet ennyire érzékeltetni, ha jót mulatsz valamin. Valakin. – Helyesbítek vigyorogva, nekem mindig is megvolt az öniróniám, noha kortársaim közül hihetetlenül nagy egóval vagyok megáldva, az exfeleségemet leszámítva egészen közkedvelt vagyok, és hát az ember a visszajelzések alapján tud érvényesülni. Lényegében mások tükre vagyok. Fintorgok is hozzá egy keveset, amolyan homlokráncolós-tűnődő pofával, mint aki lehet, hogy meg van bántva, aztán el is nevetem magamat. – Nem tudom, lehet, hogy egy építészhez nem is illik a carpe diem, inkább a tervezgetés... Ám miért is ne lehet mindkettő egyszerre? A munkában precíz tudok lenni, a magánéletben pedig azt tenni, ami mindenkinek jól esik. Jut eszembe, holnap délután, ha még vissza tudsz kanyarodni, lesz egy versenyem. Már Amerikában is űztem, itt is amolyan fél-amatőr módon beszálltam a helyi kajakosok közé, és egy ilyen rövidtávú Temze-futam várható. Ha erre jársz, utána beülünk az arcokkal valami pub-ba, tömegnyomor, meg minden, érted, London-érzés. – Vetem fel az ötletet, hátha van kedve velem, velünk lazulni. A komoly külsőmmel ellentétben nagyon is szeretek kikapcsolódni, viccelődni, élvezni az életet, és mondjuk, hogy a sport az ilyesmi, nem véletlenül sétálok hatalmasakat a dögökkel is. Bár lehet, hogy Rebecca eleve olyan gondterhelten jött le a hajóról, nem nekem kéne itt programokat szervezni.
- Valakinek csak kell kislány. Olyan elveszettnek tűnsz, ha nem sértelek meg. Ha igen, akkor is. – Tudom, hogy úgyse tudna haragudni rám, ha pedig mégis, akkor majd kiengesztelem valahogyan. De tényleg igyekszem feldobni a napját, hiszen számomra ez a mai nap is egy új kezdetről szól, és Rebecca borongós gondolatai aligha hiszem, hogy ezt képesek lennének szétzúzni. És ahogyan másokra is, inkább én ragasztom át a hangulatom, mintsem hogy nekem menjen el a kedvem.
- Mondom én, hogy ráérek, nem sietek sehova. Ha elszaladna az idő, akkor otthon majd éjszakába nyúlóan csinálom meg a holnapi anyagot. Jóég, ezt mind? Micsoda étvágy.. a végén még hitelkártya adósságba versz, és maradnom kell mosogatni. – Bólogatok derűsen, aztán miután beültünk a választott cukrászdába a vonatra várva már oda is intsek egy pincért, akinek sorolom a Becca által felvetett finomságokat. Csokitorta, gyümölcsös túró, ám az intermezzó folytatódik mellettünk, mert a párocska már egyszerűen üvölt, a pasi lecsapja a meghívókat, és kiviharzik, a nő meg utána, vagyis csak kifelé, de teljesen másfelé. A pincérünk diplomatikusan süketet és vakot játszik, és csak ránk figyel. – Mit hagytak ott? Késő már utánuk szaladni? – Kérdezem a lánytól, bár esélyesen ezek nem jönnek vissza, és nem is mennének együtt sehova.



[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-02-03, 18:32


Isaac & Rebecca
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Vagy ez is emberfüggő és mindenkinek más a jobb. Lehet, hogy neked a melankólia ihletet hoz, én akkor is maradok a napsütésnél. - vonom meg a vállamat egy félmosollyal. Végül is nem kell mindenkinek egyformának lennie és főleg nem kell mindenkinek egyformán gondolkodnia. Isaackel pont a miatt lehet jól elbeszélgetni, akár élőben, akár levélben, mert inkább felvet dolgokat, de nem erőlteti rá a másikra az akaratát. Egyszerűen tényleg lehet vele eszmét cserélni, ahol számít az is, hogy én mit gondolok. Na igen ez szöges ellentétben áll a családommal, akiknek meg van a maga véleménye és ha valami nem úgy van, ahogyan ők gondolják akkor az már biztos, hogy nem is lehet úgy jó.
- Legalább? - na jó, ahogyan felvázolja a dolgot nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magamat, akármennyire is pocsék tudott lenni a kedvem nem is olyan rég még, amikor belegondoltam, hogy már nincs sok a suliból és itt a nyár, amikor újfent be kell hódolnom a szüleimnek. A szavai viszont jó kedvet csaltak még ebbe a borongós és komor időbe is. - Hát az tény, hogy illik hozzád. Fogalmam sincs hogyan tudsz ennyire pozitív lenni. Tanítanod kellene! - oh hát én is próbálkozom a magam módján, de sajnos azért bőven vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem megy, bármennyire is szeretném. Van, amikor az ember hiába igyekszik azt a poharat félig telinek látni az akkor is félig üres, ha a fene fenét eszik.
- Oh, na ez tényleg csúnya dolog, de... vicces is. Tényleg nem láttam még ilyet. - úgy fest a nevetés ragadós, hiszen abbahagyni is alig tudom, pedig nem gondoltam volna, hogy ez a nap még ilyen módon jól is alakulhat. Pedig már indulni készültem volna az előbb, de úgy fest, hogy jobb, hogy tartóztatott, mert elég jól el lehet tölteni vele az időt ahhoz, hogy az ember szívesen maradjon a társaságában. Igazán kár, ha e mellett mégis a fiúk érdeklik, meg hát... nekem végül is mindegy, hiszen úgyis találnak majd a szüleim valami tökéletes párt, akit én minden bizonnyal ki nem állhatok majd a fene nagy tökéletessége miatt.
- A listát? Jobban gondoskodsz rólam, mint az anyám. - rázom meg mosolyogva a fejemet, főleg hogy még a ruhámat is megigazította, erre még vásárolni is el akar jönni velem, pedig tudjuk jól, hogy az nem pont olyasmi, amiért a férfiak kifejezetten oda vannak. Valószínűleg tényleg inkább a másik oldalon tolja a bringát, ha ő ennyire... eltér az átlagtól. Végül előkapom a papírt, amire felfirkantottam a szükséges dolgokat. Pár új penna és pergamen, kell egy könyv is, amit sikerült valahol elkavarnom, néhány tekercs térkép és pár apróság még. - De igazán nem várom el, hogy vásárolni is elgyere vele, csak ha tényleg ráérsz. - és persze kedve is van. Amilyen pozitív biztosan nem a munkát akarja elodázni, azt valahogy ki se nézném belőle. Én nem nagyon figyelek a nem messze tőlünk zajló drámára, egyébként is mindent, ami a házassággal kapcsolatos igyekszem nem észrevenni, mert akkor bele kellene gondolnom, hogy majd én is kénytelen leszek férjhez menni és jó eséllyel valami vadidegenhez, aki cseppet sem érdekel.
- Azt hiszem, ha diétáznék akkor egyszerűen elfogynék. - mosolyogva húzom ki magamat, hiszen a deszka és én rokonértelmű szavak lehetnénk, ezt ő is beláthatja. - Jöhet a süti, valami tömény csokitorta, vagy túró gyümölccsel... vagy mindkettő. - szélesedik ki a mosolyom. Fura mert mindig is jó étvágyam volt, de nem igen maradt meg rajtam az ég világon semmi sem abból, amit megettem. Testalkat kérdése gondolom én.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac MacNamara
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-29, 20:46


[You must be registered and logged in to see this image.]

Rebecca& Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ez igaz, a napsütés mindig vidámabb hangulatot feltételez, de gondolj csak bele, ezzel együtt lustaságot is, hiszen akkor csak élvezed az életet. A melankólia szokott ihletet hozni, hogy valami változtass.. – Ötletelek vele együtt, noha nem áll szándékomban megváltoztatni őt. Hajlamos vagyok kéretlen tanácsokkal bombázni a környezetemet, amit nem kötelező megfogadni, viszont ha valaki (Rebecca) mégis megfogadja, hát mindkettőnkre büszke leszek az iránymutatásért.
- Nem tudom, az egyetemen az volt a becenevem, hogy Legalább. Ez abból ered, hogy nem tudok keseregni, hanem úgy csinálom, mintha az adott pocsék szitu életem legjobbja lenne. Elmész a bálba, de nincs ott a herceged. Mi a megoldás? Felkérsz egy ismeretlent, hogy Legalább táncolj. Ez ilyen egyszerű. – Vonom meg a vállamat rendületlen jókedvvel. Tudom, hogy halálra idegesítettem magamat a sármos örök-nyugalmammal, amiért dögleni vagy utálkozni szokás, de szerencsére nagyjából inkább előbbi. Én vagyok az a típus, aki még a veszett pitbull szájából is sértetlenül húzza ki a lábát. Szórakoztat a meglepődése, amolyan modernkori kém vagyok, aki minden zsebében hord valami kütyüt, hogy ha megoldás kell. Na igen, építészként a praktikus, gyors megoldások híve vagyok, s úgy látom, Rebecca úgy csodálkozik rá a varázsszerre, mintha sosem látott volna átváltoztató, vagy tértágító varázsokat.
- Ugye? Ha akarom, akkor még kolbászillattal is fel tudom belül dobni, akkor a fiúk órákon át is kereshetik az elásott ebédet. Gonoszság, tudom, de olyan vicces.. – Nevetem magamat, hogy aztán gond nélkül megigazgassam a gallérját. Ismét csak meglepődést kapok, ám ezen meg nem kell fennakadnom, régen láttuk már egymást, és csupán egyetlen alkalommal, a leveleim nem feltétlenül mutatja meg a valódi, fizikai stílusomat. Ám most lehet pár rövid óránk, hogy pótoljunk.
- Tulajdonképpen semmikor. A terveimet már hazavittem, otthon fogok majd neki, de csak holnap reggel kell találkoznom egy komoly beruházóval, addig felvázolom neki, amit gondoltam. Szabadúszónak lenni jó. A vonatodig mindenképpen ráérek. Láthatnám azt a bevásárlólistát? – Ez pusztán érdeklődés, nem kell bemutatnia, de segíthetek a vásárlásban, valamihez a pasiknak jobb szeme van. Megérkezünk a kávézóba, ott nyitom az ajtót, hogy előremehessen, a kocsmák és a szórakozóhelyek, ahol a férfi kapja a kést, meg a söröskorsót, amíg bevárja a mögötte haladó nőt. Ám egy kávézóban egyikre se számíthatunk. Találok egy asztalt, ami pont a kikötőre néz, noha a ködös tájat már éppen negatívan méltatta, de inkább itt, mint valami sötét sarokasztal, ahol az ember még a másikat is alig látja. Kihúzom neki a széket, és csak utána ülök le, ha már helyet foglalt. A szomszéd asztalnál egy fiatal pár rettentően veszekedik, valami szakításközeli állapot. A lány kezében két fehérkartonos meghívó, esélyes, hogy valami esküvőre. Diplomatikusan félrenézek, és inkább Beccára emelem vissza tisztakék tekintemet. – Az a fajta lány vagy, aki ha már kávé, akkor sütemény is, vagy.. szigorú diéta?



[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-24, 11:07


Isaac & Rebecca
[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért erre nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el kissé kétkedően. London valahogy sose volt a szívem csücske, de talán pont azért, mert én már túlságosan megszoktam.
- Tudod én a napsütést jobban szeretem, a köd olyan lehangoló tud lenni, főleg ha még eső is társul hozzá. - vonom meg végül a vállamat egy félmosollyal. Hát igen, lássuk be, hogy nem igazán vagyok oda a sötétért. Benne van a pakliban, hogy nem segítettek az időjárás megkedvelésében a hajón töltött évek sem. Nem épp a legjobb élménye az embernek rettegve várni a hajó kabinban, hogy elmúljon végre a vihar és ne történjen komoly baj. Nem gyereknek való hely, én mégis úgy nőttem fel, meg persze a családi birtokon, ami szintén nem az a szívet melengető hely.
- Van, amit te nem pozitívan fogsz fel? - nem válaszolok konkrétan, de sejtheti, hogy én azért nem voltam annyira oda a hajós életért és még most sem szeretem. Biztosan meg van a varázsa annak, aki mondjuk csak egy-egy nyaralás alkalmával ül hajóra, de ha ezt kell tenned és persze el is várják tőled, hogy idővel tovább vidd a családi vállalkozást, amikor neked semmi kedves és affinitásod hozzá... Az úgy azért eléggé elveszi az élét és persze a szépségét is nagy erőkkel megnyirbálja, bár valahogy úgy látom, hogy Isaac mindenben képes meglátni a jót. Biztosan elég pozitív körülmények között nevelkedett, ami lássuk be irigylésre méltó.
- Elrakni? - kissé értetlenkedve szökik fel a szemöldököm és csaknem eltátom a számat, pedig varázsló családból származom, de ez még nekem is meglepő fordulat, hogy így elpakolja a kutyákat, pedig tény és való, hogy igen praktikus megoldás. - Hű... na ez tényleg tök jó! - ellentétben a hajós élettel, meg persze a köddel. Elismeréssel pillantok rá, ahogy elteszi a kutyákat. Akkor hát nem egyedül fogok kávézni, ami nem is baj, bár még nem beszélgettünk így élőben sokat, de Isaac rendes fickó, nem is feltétlenül akartam lerázni, csak hát kutyákkal még sem olyan mobilis az ember, meg aztán megszoktuk már a levelezést, nem lesz majd élőben fura és kényelmetlen? Bár ő mintha mindenkivel ugyanolyan közvetlen lenne, nem csoda, hogy rendesen meg is lepődöm, amikor még a galléromat is megigazítja. Újabb pont a listán, ami azt bizonyítja, hogy okkal mosolygott rá az előbb is az a fickó.
- Persze, tökéletes, ha kávéjuk van akkor rossz nem lehet. És munkába mikor kell menned? - na jó, gondolom ráér, ha amúgy is kutyát sétáltatni volt, de igazán nem szeretném feltartani, vagy ilyesmi. Azért az ő élete minden bizonnyal jobban be van táblázva, mint az enyém. Én még egy kicsit élvezhetem a szabadságot, legalábbis amíg be nem fejezem a sulit, mert onnantól jó eséllyel meg fogják majd újfent határozni minden lépésemet. Egy élmény lesz. - Oh hogy én? Tudod mindig valamin, hogy ne hagyjak le semmit a bevásárló listáról teszem azt. - azt azért még sem mondhatom ki hangosan, hogy azon kattog az agyam, hogy ő most akkor pontosan milyen beállítottságú is, hiszen egyre inkább kezd megerősödni bennem a felvetés, hogy inkább a pasik felé hajlik, de ilyesmire azért csak nem kérdez rá az ember nyíltan.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac MacNamara
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-16, 19:07


[You must be registered and logged in to see this image.]

Rebecca& Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]


A két kutya egészen türelmesen ül a hátsó fertályára támaszkodva, míg Rebeccával beszélünk. Jó régen nem láttam, nem csoda, hogy még furcsa is, hogy tudunk beszélgetni, hiszen más az, ha az ember az írott levelet olvasgatja. Rebacca gondolatai igazán magasan szárnyalnak, álmodozó teremtésről van szó, érdekes, hogy mennyire hasonlóak az elképzeléseink az életről, viszont az idő s a távolság sosem engedte meg, hogy élő kapcsolatot tartsunk fent. Mondjuk nem gondolom, hogy bármelyikünk részéről volt rá igény, hiszen levelezőtársak voltunk, nem barátok.
- A munka. London különben is gyönyörű, a ködnek is megvan a maga varázsa. – Az angolszász ősi épületek mindig is lenyűgöztek, s nem tántoríthat el az óceániai éghajlat. Csak meg kell szokni. Vannak bélelt ballon kabátjaim, garbóim, így cseppet sem izgat, ha netán cidrisebb az idő, a kutyákkal úgyis sokat kell mozognom, nincs gond, ha kicsit fázom.  – Az jól hangzik. A vizi életnek megvan az a varázsa, hogy mintha mindig nyaralnál, nem? – Kérdezem vissza most átvéve tőle a mosolyt, különben meg Rebeccának olyan az arcfelépítése, mintha mindig eltűnődne valamin, nagyon beszédes a mimikája, s ez az én szememben örökös vidámság forrása. Nem nézek az engem mustráló fickó után, ebből persze nem lehet leszűrni, hogy milyen a beállítottságom, szimplán lehet udvariasságnak is venni, hogy tartja a lánnyal a szemkontaktust.
- Nehogy már most elköszönj. Őket el tudom rakni. – Nem fogadom el a lány kezét, inkább megvárom, míg a fickó is eltűnik a látóterünkből, más hajósok pedig nincsenek vészesen közel. A kabátomból előkerül a pálcám, egy nonverbális igen, s a kutyák eltűnnek. Előhúzok egy hógömbre emlékeztető üvegbúrás, mezős miniatűr kifutót, s lehajolok. Pontosan tudom, hogy hol kell letennem a földre. Két hangyaméretű kutyus üget be a kicsinyített játszótérre, majd az ujjammal betolom az átlátszó kapucskát. A búra tetején apró lyukak vannak, ott áramlik be a levegő. A gömböt visszahelyezem a kabát belső zsebébe, vélhetően borulásmentes varázssszerről van szó, hiszen így szoktam őket szállítani. – Szívesen folytatnám még, a kávéra én is megszomjaztam. Van ötleted, hogy hova üljünk be? – Nem fűzök hozzá további magyarázatot, csak nézelődök, tekergetem a nyakamat, ha vonatra vár, akkor igencsak limitált az időnk. Látok a közelben egy piros-kék napernyős kávézót. – Oda? Az megfelel? És már megint, min agyalsz ennyire Becca? Lerí rólad, titkolni sem tudnád. – Vonom arébb elindulván a kávézó irányába, addig a kutyák ki tudják futkározni magukat kontrollált körülmények között. Aztán odanyúlva a kabátjához, megigazítom, mert elcsúszott a gallérja. Felmosolygok rá, én már csak ilyen vagyok. – Mindig kapkodsz Hamupipőke.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-13, 10:28


Isaac & Rebecca
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tényleg meglepő, hogy pont itt találkozom vele és fura is, hiszen eddig igazából tényleg csak leveleztünk és jó is volt, de ha itt él, akkor van esély akár gyakrabban is összefutni, na de van értelme? Mármint ha olyan jól el vagyunk pusztán levelezéssel akkor sokkal könnyebb azt folytatni. Meg aztán neki se biztos, hogy olyan sok ideje lenne, ha kora reggel sétáltatja a kutyáit, akkor minden bizonnyal épp eléggé elfoglalt ahhoz, hogy ne férjen bele neki bármi, főleg nem munka mellett. Persze ettől még most megihatunk egy kávét... áh, nem hiszem, hiszen hogyan, ha egyszer két kutyával van? Kétlem, hogy békésen ücsörögnének, főleg hogy a legtöbb kávézóba be se lehet vinni őket, annyira meg nincs meleg, hogy kint üljünk le bárhol is.
- A szüleim eléggé... maradiak és mások, mint én és nem igazán tolerálják, hogy én nem úgy gondolkodom mindenféle... dolgokról. Így azért nehéz kijönni velük és ha még ehhez az ünnepek alatt hozzácsapjuk a családom többi tagját is, mindenféle távoli rokonokat, akiket szerencsére alig ismerek... - vonom meg végül a vállamat. Persze világos, amit mond, a család mindig ott van neked és a család fontos, na de úgy azért más a helyzet, ha nem igazán vagy oda a családodért és finoman szólva is nem jöttök ki jól. Kaptam egy kis határidőt, de most sem állták meg, hogy ne célozgassanak rá, hogy azért már sokáig nem húzhatom a dolgokat és remélik tudom, hogy kénytelen leszek majd elfogadni idővel, hogy férjhez kell mennem. Azért ilyen hangulatban nem a legjobb karácsonyozni.
- Akkor eleve a munka miatt jöttél igaz? Vagy csak vonzott a sötét és ködös London a rengeteg esővel? - mosolyodom el, hiszen őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy valaki önszántából jön ide. Én ha már választhatnék valami napos helyre mennék, bár jó eséllyel, ha tényleg választhatnék akkor inkább utaznék rengeteget mindenfelé, hogy minél több országot és helyet megismerjek, mert az az igazi. De persze ez kizárt, hiszen ha valakinek a felesége leszek, akkor onnantól úgyis alkalmazkodnom kell az illetőhöz és az eddig is kevéske saját döntésnek abban a pillanatban annyi is. Szép jövőkép mi?
- A szüleim kereskedők. Tudom, nem igen meséltem róluk, de elég sok hajójuk van és az ünnepeket is általában úton szoktuk tölteni, a vízen. - valahogy ez már hagyomány, nem is tudom mióta, de ha jól sejtem igen régóta így megy ez már. Megszokottá vált, hogy mindenki itt jön össze, a legnagyobb hajónkon. Ez is elég elavult már, de mondjuk tény, hogy így aztán nem igen lehet csak úgy megszökni, vagy lelépni, főleg ha elég messze vagyunk a parttól, akkor nem is hoppanálhat csak úgy ki az ember, ha akar. Talán részben miattam is van ez így, vagy ez már csak puszta üldözési mánia és a szüleim simán csak ragaszkodjak a hagyományokhoz?
A fickón azért kissé meglepődöm. Persze sosem kérdeztem rá nyíltan, hogy most akkor Isaac pontosan hogyan is viszonyul a nemekhez és most sem tudom, hogy a fejrázását mire véljem. Nem értékeli a dolgot, vagy csak simán már megszokta és nem veszi fel, de amúgy nem zavarja, mert ez neki normális? Azt hiszem most sem az a pillanat lesz, amikor erre rákérdezek, amúgy is egyáltalán hogyan lehet megkérdezni, hogy a másik melyik nemhez vonzódik, ha nem egyértelmű?
- Hát akkor... igazából én egy kávét akartam meginni mielőtt felszállok a vonatra, még bőven van időm az indulásig és venni pár dolgot az Abszol úton... Örülök, hogy találkoztunk Isaac! - a kezemet nyújtom felé, hiszen minden bizonnyal bőven van még dolga. Mármint itt vannak a kutyák, meg ahogyan mondta sokat fog dolgozni, tehát valamikor azt is meg kell tennie. Nem feltétlenül van ideje itt ácsorogni, meg aztán nagy meleg sincs és a kutyái se hiszem, hogy sokáig tűrik majd a nagy semmittevést.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac MacNamara
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-08, 07:28


[You must be registered and logged in to see this image.]

Rebecca& Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akartam bezavarni a családi idillbe, láthatóan igen szoros a kapcsolatuk az ölelkezésből kindulva, a kutyust azonban nem tudom visszafogni, így a tacskó lelkesen üdvözli a fura szagú lányt. Lehet, hogy Rebecca tényleg nem evett semmilyen húsalú étket, szimplán csak nem a megszokott illata van, mint nekem. És valamilyen pozitív kisugárzást érez, meg is kapja a simogatást, ezért aztán rám vissza sem néz, csak amikor Linn-nel odaérek, és kézbe veszem az irányítást ismét, hogy rövid pórázra fogjam mindkettőt, mielőtt még a vízbe pottyannának, vagy éppen összeakadnának, hiszen egyik sem az a józan eb, amelyik a másikra figyelne. Csoda, hogy nem kapnak állandóan össze, hiszen szuka kutyus mindkettő.
- Kénytelen? Nem vagy családozós? Nahát, ez meglep, pedig azok az emberek, akik mindig ott lesznek neked. – Nem akarom kioktatni, de végül mégiscsak megteszem egy halvány mosoly kíséretében, és amolyan haverosan vállon érintem. Én már csak ilyen vagyok, kimondom, amit gondolok, de semmilyen bántó él nincs a hangomban, csupán felhívom mindenki figyelmét a következményekre. Viszont nem ítélkezhetek, nem ismerem Becks szüleit, a testvérét is csak most pillantottam meg. Kár, hogy nem mutatott be, kifejezetten szeretek ismerkedni, nagyokat csacsogni, amikor Rebeccával jártunk a művészeti órára, azon az egy alkalmon lyukat beszéltem a hasába, mázlija, hogy többször nem volt hozzám szerencséje, a leveleket meg olyan ütemben olvassa el az ember, ahogyan jól esik.. - Véglegesen. Volt egy pár hét, ameddig vidéken éltem, de már itt. Ám onnan hoppanálni minden nap, olyan, mintha minimum refluxos lennék. Gyomorforgató élmény, de úgyse erre vagy kiváncsi. Jöttek ők is velem, csak még találnom kéne egy kutyasétáltatót, sokat leszek az irodában. – Nézek le a kis kedvenceimre, akik látványosan farokcsóválnak, mintha csak tudnák, hogy róluk van szó. Pedig most még a nevüket se mondtam. – Hajlamos vagyok eltévedni, elbambulok nézelődés közben. Szokásod hajóval közlekedni? A magunkfajták nem csak kontinensközi nagy utakat tesznek meg így, ahova már nem ér el a zsupszkulcs? – Látom rajta, hogy mosolyog ugyan, de csupán a kedves udvariasság teszi, nomeg a két öleb, de valami bántja. És hát nem az a dolga egy úriembernek, hogy segítsen, ahol csak tud? Elmegy mellettünk egy nagyobb darab, de jól ápolt ürge, aki látványosan néz felénk, de nem Rebeccát nézi meg magának, hanem engem. Amikor elvonul mellettünk, akkor vigyorgok csak a lányra, amolyan fejrázósan, mint aki már megszokta az ilyesmit.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2018-01-02, 16:08


Isaac & Rebecca
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elköszönök az öcsémtől és már épp fordulnék, hogy elinduljak beszerezni azt a jól megérdemelt kávét, amikor a lábamnak ütközik valami egy megelőző csaholás után. Nem mondom, hogy nem lepődöm meg rendesen, de szerencsére nem valami dán dogról van szó, így sikerül talpon maradnom, maximum a kikötői piszok kerül fel a nadrágomra, ami igazából cseppet sem zavar. Persze a szüleimet minden bizonnyal zavarná, ha épp most mennék hozzájuk, de mivel épp eljövök tőlük... Az öcsém visszapillant a pallón egyensúlyozva, de én csak mosolyogva intek neki, hogy menjen csak, nincs gond, egy ekkora kutyát azért tudok kezelni és amúgy is látszik rajta, hogy nem bokára megy, csak barátkozni igyekszik, azzal pedig nincs gond.
Meghallom végül a hangot is, minden bizonnyal a gazdi lehet, mert hát van póráz és érezhetően dorgáló a hang. Felpillantok, miután megsimogattam a kutyus fejét és megpróbáltam lehámozni magamról, ami valami miatt elsőre nem sikerül a leghatékonyabban. Most már fel is ismerem az illetőt, bár nem mostanában találkoztunk, de a levelei alapján mégis jobban ismerem, mint sokakat és ő is jobban ismer engem, mint a legtöbben. Talán csak az öcsém kivétel ez alól.
- Szia Isaac! Ezt én sem gondoltam volna, de maradhat a roxforti cím, még a suliba járok, csak tudod az ünnepek miatt kénytelen voltam találkozni a családommal is. - húzom el egy pillanatra a számat, pedig talán még láthatta, ahogyan elköszöntem az öcsémtől, abban nem volt semmi szájhúzós, vagy negatív, mégis úgy fest, hogy nem igazán vagyok oda a rokonságért. Na nem mintha sokat meséltem volna neki a családomról. Inkább csak elvétve. Valahogy a negatív témákat kerültük mindketten, pedig minden bizonnyal az ő életében is van azért elvétve rossz, még ha nem is igen mesélt ilyesmiről.
- Szóval akkor te vagy Jacq és akkor minden bizonnyal te csak Linn lehetsz. - hajolok le most már a másik kutyus fejét is megsimogatni, csak aztán egyenesedem ki és pillantok újra Isaacre. Hát igen, nem számítottam rá éppenséggel én sem, annyi szent. Nem is tudtam, hogy Londonba költözött. - És te? Ezek szerint átnyergeltél Angliába? Akkor inkább nekem kell máshová címezni a leveleket? Vagy csak egy utazás és őket nem volt szíved otthon hagyni? - áh nem tudok nem mosolyogni, amikor a kutyusokra nézek. Cukik annyi szent és hát szó se róla cseppet sem meglepő, ha első ránézésre az ember Isaacet nem épp hagyományos pasinak gondolja. Mégis csak két kutyája van, és eléggé ad a külsejére. Most is jól öltözött, mintha csak valami komoly találkozóra készülne, pedig ha jól látom akkor csak kutyát sétáltat. Őszintén szólva valahogy talán e miatt én sem gondoltam rá sosem... úgy. Valahogy meg van az esélye, hogy inkább a pasik érdeklik és az elég pocsék dolog egy nőnek, ha arról, aki tetszik neki kiderül, hogy maximum a ruhája és a frizurája az, ami izgalomba hozza a másikat és azok sem... pont úgy.




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac MacNamara
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2017-12-30, 09:40


[You must be registered and logged in to see this image.]

Rebecca& Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]

A kikötői szagok teljesen meghülyítik a kutyákat, nem csoda, hogy sajátos kűröket rónak előttem, teljesen összeakasztva a pórázokat. Még véletlenül sem engedem el őket, mert még kitalálják, hogy belecsobbannak a vízbe, vagy egyéb őrültséget csinálnak. Napi többszöri sétát igényelnek, a közeli kertvárosból ide sikerült most tévedni. Két hete vettem csak meg a házat, még kissé újszerű az élmény, így megpróbálom felfedezni Londont. Ilyenkor is öltönyben, és hosszú kabátban vagyok, egy építész mindig építész marad, és egész egyszerűen nekem ez a kényelmes. Cseppet sem feszengek benne, másokkal ellentétben, akik inkább munkaruhának, vagy alkalmi felöltőnek gondolnák az ilyesmit. Van nálam szőrmentesítő guriga is, ha Jacq vagy Linn fel találna ugrani rám. A kikötőt egyébként sem laikus szemével nézem, ősrégi épületek állnak itt, rájuk férne egy felújítás, noha a tizennyolcadik századi motivumokat kár lenne a földig gyalulni a modernizáció nevében. Éppen az egyik kutyus ürülékét csomagolom zacskóba, mielőtt még rám szólnának a helyi hajósok, amikor észreveszem a búcsúzkodó kettőst. Automatikusan emelem a kezemet, hogy intsek, a tacskó ezt a pillanatnyi gyengeséget használja ki, és tör ki a szorításból, hogy odaügessen apró lábain a lányhoz, és felugrojon rá. Az a térdéig, mert feljebb ugye nem nagyon ér. Valami húsillatot érezhet a lány kezén, akit én is megismertem, noha egy órán találkoztunk, de akkor elég sziporkázó jellemnek ismertem meg, azóta csupán a levélváltások maradtak. A tacskó hevesen farokcsóvál, az uszkár pedig ugat vékony fejhangon, hogy ő bezzeg nem mehet. – Jacq, gyere már vissza! Hagyd őt! – Persze semmi hatás, a póráz lifeg a kutyus nyakán gazdátlanul. Gyorsabbra veszem a lépteimet, hogy odaérjek. Az állat pórázát immár ismét kézbe tudom venni, és visszafogni mindkettőt. – Üdv Rebecca. Régen láttalak. Nem gondoltam, hogy itt futunk majd össze. Mostantól máshova címezzem majd a leveleket? – Kérdezem mosolyogva, jó nagyot nőtt, még ha nem is a magasságra kell gondolni, de akkor egy kis csitri volt, az elmúlt másfél évben pedig már kész nő lett. Általánosságokról leveleztünk, azok se voltak túl gyakoriak, inkább a művészetről, semmint a hátterünkről, de tényleg meglep, hogy itt van.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő 2017-12-28, 16:03


Isaac & Rebecca
[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak sóhajtok egyet végigsietve a pallón és végre szárazföldre lépve. A karácsony nem épp a legkellemesebb időszak, mert hát nálunk nem úgy telik, mint más családoknál. Nem az ünneplésé a főszerep, hanem rengeteg munkával jár az ünnep előtt, aztán pár nap pihenés, vagy fogjuk rá mindenféle fárasztó rokonokkal. Na igen, alig szálltunk ténylegesen partra, a legtöbb rokon hozzánk érkezett, így maradt a víz és persze az unokatestvérek és nagybácsik és nagynénik és rokonok rokonai. Az utóbbi pár napban egészen meglepő módon csak három távoli unokatestvéremet próbálta az apám és az anyám felváltva fényezni nekem. Hozzá kell tenni, hogy egyikük tényleg nagyon oldalági rokon lehetett, mert gőzöm sincs konkrétan milyen szintű rokonságban állok vele, de hogy egyik se volt egy cseppet sem érdekes, vagy vonzó... Mintha csak azokat az unokatestvéreket próbálnák nekem bemutatni, akik amúgy nem kellenek senkinek sem. Mondjuk könnyen lehet, hogy tényleg erről van szó. Vagy totál defektes a családom, vagy tényleg már csak a silánya maradt.
Hátrafordulok, amikor meghallom a sietős, már-már futólépéseket a hátam mögött. Sosem értettem hogy csinálja az öcsém. Mintha minimálisan sem tartana attól, hogy egy rossz mozdulat és a vízben köt ki. Nem csoda, hogy mindenki oda van érte. Bátor, humoros, jó beszélgetőpartner. Én is szeretem, csak hát... ő olyan, amilyennek kéne, én meg...
- Hát el se köszönsz rendesen? - torpan meg, amikor végre beér, én pedig elmosolyodom. Nem lehet rá haragudni, ez a legnagyobb baj. Ha ő születik elsőnek minden más lenne, legalábbis azt hiszem, rajtam se lenne akkora a nyomás. De hát ez nem kívánságműsor.
- Elköszöntem már mindenkitől, csak tudod... - erre most ő mosolyodik el és kérdés nélkül hajol előre, hogy megöleljen.
- Ennyi is épp elég volt neked a családunkból igaz? De tudod majd én megpróbálom puhítani őket, amíg távol vagy. - hát igen tudom én, hogy ő próbálkozik, de a szüleink nem kifejezetten befolyásolhatóak és végképp nem lehet őket meggyőzni.
- Mintha lenne bármi esélyed is. Na menj, biztosan ezer a dolgod, én... jól vagyok, de tényleg. - ezúttal én ölelem meg és még egy puszit is kap az arcára, csak aztán fordítok hátat és indulok el kifelé a Kikötőből. Innom kell egy jó erős kávét, aztán kicsit körbenézni, hogy legalább pár ajándékot vigyek a barátaimnak így az ünnepek után, meg beszerezzek egy-két fontosabb dolgot az Abszol úton, aztán irány a Roxfort expressz és vissza a suliba újabb pár nyugodt hónapra. Csak hát az a kellemetlen, hogy lassan közeledik az év vége és az utolsó évem és akkor már nem igen odázhatom el azt, amit muszáj megtenni, bármennyire is próbálom magamat álmokban ringatni. A végtelenségig nem tehetem.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken


A hozzászólást Rebecca Chartier összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-02, 15:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rebecca Chartier
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTárgy: Kikötő 2017-12-28, 15:26

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kikötő

Vissza az elejére Go down

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-