Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:58
Cormac McLaggen





A hónap posztolói
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Perselus Piton
 
Luna Lovegood
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Jade Wilson
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34392 hozzászólás olvasható. in 3189 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A Milleniumi Káosz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: A Milleniumi Káosz 2017-12-18, 10:04

First topic message reminder :


Káosz vagy megváltás?

[You must be registered and logged in to see this image.]
A Mágaiügyi Minisztérium azt teszi, amit mindig is tett válságban: Tagad. Habár a London-i küldetésen néhányaknak sikerült megakadályoznia, hogy Londonban egy másik világ boszorkánya kezdjen ámokfutásába, mielőtt bármi történt volna, más események is történtek ezen kívül, amiket se az Aurorok, se a kotnyeles kölykök nem tudtak megakadályozni. Néhány hónappal ezelőtt a Camden-i piacot gyújtották fel, nyilvános mágiahasználattal, egy-két hete pedig London egyik legújabb és legnagyobb látványosságánál, a hatalmas óriás-keréknél keltettek zűrt maszkos, köpenyes alakok a pálcájukkal.
A Minisztérium fél-hivatalos rendeletben kérte meg a varázsvilág polgárait, hogy az újévben ne menjenek muglik közé, miközben az összes Aurort, és minden szakértőt, aki nekik segíthet, bevonták a részletekbe. A csoport, akik fel akarják fedni a Varázsvilágot, nagy dobásra készülnek. Újévkor egész London és minden tévéműsor kijön a Westminsterhez, a város ikonikus kerületéhez megnézni a tüzijátékot, és ekkor fognak lépni. Nem tudni még, hogy agresszívan, muglikat veszélybe sodorva, vagy csak a mágusvilágot felfedve, de ma nagy dolgok fognak történni... Nagyon nagyok.
Persze, mindig vannak, akik megszegik a szabályokat, és ha tiltják is a muglik közé menést, ők még is megteszik. Hopp-hálózat tiltva van, így akárki akar eljutni az esemény gócpontjához, csak a Grimbusz vagy a muglik közlekedése áll a szolgálatára. Még csak tizenegy óra van, még van egy óra a tüzijáték kezdetéig, a tömeg még is az egész kerületben hatalmas. Látszik, ha meg is próbált a miniszter beszélni az övéjükkel, nem volt valami sikeres ez a beszélgetés, mert azon kívül, hogy sok a mugli biztonságot felügyelő rendőr, nincsenek nagy óvintézkedések, és az egész esemény meg lesz tartva.
De kinek mi a célja? Kutatni, meggátolni az eseményt, vagy csak végignézni a nagy napot, amikor a varázsvilágról lehull a lepel?
Az aurorok, és akinek kapcsolata van hozzá az Óriás keréknél próbál nyomokat találni engedéllyel, viszont mindenki más, mivel illegálisan van itt, jobb, ha óvatosan nézelődik amerre szeretne.

[You must be registered and logged in to see this image.]

//Következő hsz: december 25.
Sorrend most még nincs és a későbbiekben is inkább beszéljétek meg ki mikor tud írni, mintsem az, aki első körben írt most, következő héten pl. hétvégéig tartsa a sort, mert mindenki udvariasan várta a sorát. Very Happy//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2018-01-01, 09:24





[You must be registered and logged in to see this image.]
A káosz & Peter


- Vagy valami jobban sikerült, szexuális játék – vetem még fel, ezzel is belemenve Dane játékába, habár erre az idő és a hely sem túl alkalmas, de ő már csak ilyen, ehhez hasonló apróságokkal nem igazán szokott foglalkozni. - A gond itt csak az, hogy szerintem nem ő lesz ma az egyetlen, aki muglik szeme láttára fog hadonászni egy bottal. Szerinted a Minisztérium győzni fogja elrendezni az emberek emlékeit, ha már leült ez az egész hülyeség?
Mert hát elég sok itt a nézelődő, konkrét számot nem tudok mondani, de London se egy kisváros, vagyis ha ott is lesznek a mostanihoz hasonló alakok, akkor elég szép bajban leszünk. Mondjuk, azt nem bánom, ha az auroroknak túlóráznia kell, nem az én dolgom, de a fejetlen muglik időközben meg is léphetnek. Habár, ha valóban az készülődik itt, amire tippelek, akkor talán már mindegy lesz a dolog, nem igaz?
- Nem szándékoztam – vetem még vissza foghegyről Dane számára a válaszomat, majd követem a lányt, akit szinte azonnal szem elől is vesztek. Tudom, hogy tud vigyázni magára, nem arról van szó, de úgy gondoltam, ha végre kettesben leszünk, akkor képesek lehetünk néhány szót váltani egymással. Dane előtt nem akartam kiharcolni, hogy szóba álljon velem, mert igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy engem nem érdekel a lány, de nem ez az igazság. Szeretnék ismét jóban lenni vele, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy Sophia már nem kíváncsi rám. Persze, ezt simán megérthetem a múltkori események után, a szóváltásunk óta nincs bennem kellemes szájíz, de ha ő ezt nem szeretné helyrehozni, akkor nem erőltetem a dolgot.
A varázslatom sikeres, aminek kifejezetten örülök, mert így legalább nem érzem magam olyan feleslegesnek. Igazság szerint nem nyomozgatni jöttem ide, de ha már benne vagyok a sűrűjében, akkor legyek benne nyakig. Úgy tűnik, itt is voltak amolyan kisebb zavargások, melyeknek néhány mugli is a szemtanúja lehetett, hiszen az emléktörlés nyoma erre utal. Az altatásra utaló varázsnyom azonban kissé meglep, hiszen azt a Minisztérium nem igazán szokta bevetni ilyen esetben. Esetleg elkapták volna az elkövetőket? Ez már esélyesebb, úgyhogy nem is foglalkozom tovább vele, habár az az eshetőség már eszembe se jut, hogy akik durrogtattak, talán magukkal vittek egy-két muglit, hogy pánikot kelthessenek a későbbiek folyamán.
Tekintetem eközben a kordon felé siklik, mintegy ellenőrizve, mennyien gyűltek még köré bámészkodni. A tömeg egyre nagyobb ugyan, de valaki, mintha hiányozna... Az a rendőr, akivel én beszéltem, nincs semerre sem, ami páni félelmet kelt bennem. Oké, zsaru, áthívhatták máshova, de a jelenlegi készültség miatt elég sok kollégája van jelen, szóval miért lenne szükség arra, hogy még egyet igénybe vegyenek, amikor itt is elég nagy szükség van rájuk? Arrafelé indulok hát, miközben azért alaposabban körülnézek, hátha kiszúrom mégis valamerre, de nem, nincs sehol. Amikor odaérek a kollégáihoz, megszólalok: - Elnézést, merre van a társuk? Nemrég beszéltem vele és szeretnék még néhány kérdést feltenni számára. Magas, tagbaszakadt alak, vörös haja és szakálla volt... Azt hiszem, Michael volt a neve. Nem látták valamerre?
Remélem, tényleg csak áthívták valahova, habár nem értem, miért parázok ennyire egy ilyen apróság miatt. Azonban, ha ők se lesznek képesek érdemi választ adni a dologra, akkor nagy eséllyel több van a háttérben, mint én azt most hiszem. Baj lenne?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-31, 13:02

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


A milleniumi káosz


Akármennyire is erőlködöm, nem tudom nem észrevenni a tömegben a kisebb csoportosulást. Elhatározom, hogy csak azért sem mozdítom meg a seggemet és másra hagyom a munkát, de legnagyobb sajnálatomra parancsba kapom hogy rakjak rendet. Dühösen a földhöz vágom a cigimet - még eltaposni is elfelejtem -, aztán idegbeteg módjára elkezdek átcsörtetni az ünneplő embereken, egyetlen szót sem pazarolva bocsánatkérésekre vagy hasonlókra.
Villantok egy igazolványt a biztonság kedvéért a többieknek hogy hivatalos legyen, de a hangom egyelőre még nyugodtnak tűnik és végigmérem a díszes társaságot.
- Graves Matlock, főtörzs, fegyveres erők. Nem kéne nagyon feltűnést kelteni. Szépen kiemeljük a srácot és a csajt a tömegből, elkísérjük őket a sátorig és ott megbeszéljük a továbbiakat. Nézek a másik katonára, látványosan ignorálva Codyt és kicsit Giát is. Kezd a pöcsöm tele lenni azzal, hogy fiatalkorúakat húzok ki a szarból szerte az országban... Felsóhajtok, aztán az aurorokra nézek, a szememben pedig több tonnányi megvetés és lenézés tükröződik. A színvonal drámaian zuhan, mióta sok évvel ezelőtt ott hagytam őket, de ezen mondjuk annyira nem is csodálkozom. - Ti pedig elhúztok innen a vérbe, mert ez nem a ti dolgotok. Menjetek, kergessetek szellemeket, vagy mittudomén. Biztosan van jobb dolgotok is. Jól láthatóan kétségem sincs a hatáskörök felől, ez egy mugli rendezvény, és nekik semmi joguk nincs intézkedni... főleg nem így.
Ha az aurorok nem kötekednek és tovább állnak, akkor kiadom a jelet az indulásra, elöl a katona, aztán a két fiatal, végül én. Fojtott hangon szólalok meg pár méter után, közepesen idegesen. - Mégis mi a fasznak kell itt parádéznotok?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-30, 15:51


[You must be registered and logged in to see this image.]

A káosz & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Vagy épp én téged. - teszem hozzá gyorsan, hiszen tény mentett már meg, vagy kétszer, a biztos haláltól, de hát lássuk be egy ízzel már én is viszonoztam ezt számára és ki tudja, hogy mikor lesz olyan alkalom, hogy én ismétlek majd és én mentem meg őt újfent. Tudom én, hogy sokkal magabiztosabb nálam, de legalább nem lekezelő módon, ahogyan Peter, ez számomra a legfontosabb. És pont e miatt is van, hogy amikor Peter megérkezik, épp csak addig hallgatom, amíg muszáj, aztán az új információt hallva se perc alatt faképnél hagyom a két kant, hogy inkább maradjak a saját utam járásánál, na meg amúgy se nagyon szeretnék Peterrel közösködni. Nem vagyunk mi most olyan jóban, hogy szívesen tartsak vele, bár már abban se nagyon reménykedem, hogy ez a jövőben változni fog, hiszen ő nem az a típus, aki bármiért is bocsánatot kérne. Akkor hát... mire számíthatnék?
Szerencséjükre azt már nem hallom, hogy Dane Petert kéri meg - vagy inkább utasítja? -, hogy vigyázzon rám, mert valószínűleg ezt se nagyon értékelném. Az önálló akcióm végén sikerül bejutni a pavilonba, hogy kicsit körülnézzek, bár sejtem, hogy az aurorok már mindent megtettek, amit lehetett és felmértek, de ez sosem jelenti azt, hogy nem volt valami apróság, ami elkerülte a figyelmüket. Szépen le is veszem a másképp álló képet a helyéről és megpróbálom forgatgatni, megnézni, a hátulját is természetesen, hátha van rajta valami érdekes a többihez képest. Végső soron megpróbálom letapogatni varázslattal, hogy alkalmaztak-e esetleg rajta valamit, befolyásolták-e, változtattak-e rajta valamivel. Valaminek kell még itt lennie, ha még mindig elzárva tartják a bódét.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/color]
[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah Crowfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 79

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-29, 20:46

Az ember életében gyakran elkövetkezik az a pillanat, amikor érzi, hogy bármit mond, és bárhogyan reagál egy adott helyzetre, abból csak rosszul tud kijönni. Ezek azok a felejthetetlen és megismételhetetlen pillanatok, amikor csak rossz válasz van, és amint kimondtál valamit, rögtön meg is bánod.. és Elijah életében ismét elkövetkezett egy ilyen pillanat, és ahogy Piton válaszát hallja, már süllyed is el, olyan mélyre, hogy Lucifer se képes összekaparni. Vörös pír szökik az arcára, szépen lassan, még szerencse, hogy zavarában erőst vakarni kezdi barna üstökét, és így eltakarja arcát.. meg a professzor is inkább foglalkozik az aurorral, mint a sráccal. Lenyel egy kínos köhögést, és inkább szedi a lábait, hogy le ne maradjon, és ahogy az auror elmegy öltözködni, enyhe káröröm jelenik meg benne. Még hátra-hátrapillant a verekedős, részeges bandára, aztán visszanéz a Mardekár ház fejére, és a kérdés hallatán igencsak szüksége van az oroszlánok híres-neves bátorságára. Nagyon jó kérdés, hogy ő tulajdonképpen mit is keres itt, és még jobb kérdés, mennyire kellene elmesélnie a kellőképpen görbének indult estét, annak minden apró kalandjaival, a srácokkal, akiket nem ismer, hogy bratyiból hozta őket ide, hogy olyan csapattal mozgott, akik teljesen muglik, noha tudja, mennyire veszélyes..pedig első körben tényleg csak egy laza estét akart, szórakozni egy jó nagyot, mindenféle feszültség és kötöttség nélkül, és erre még mindig a muglik a legjobbak. Max lekevernek egyet a másiknak, de semmi varázslás, csonkítás, félremondott varázsszavak, balesetek, és persze semmi suli. Tökéletes banda - eltekintve a jelenlegi helyzettől. Ami persze minden, csak nem tökéletes. Vesz egy mély levegőt, zsebre vágja a kezeit, és úgy baktat a házvezető mellett, miközben mélybarna szemeivel a környezetet pásztázza. Kiszúrja, amint A mogorva srác elindul a házak felé, látja,ahogy ketten a képeslapokat fixírozzák, lát pár taláros alakot, pár olyat, aki nem illik ide, egy rakat muglit, egy pár pillanatra még a szemeit is lehunyj, hátha kihall valami érdekeset, aztán újra kinyitja a szemeit és a maga éleslátásával és logikájával igyekszik valamit összerakni a látottakból, aminek értelme is van.
- Tudja professzor úr.. - kezd bele közben mondandójába. - Ahhoz képest, hogy azt akarjuk, hogy ne lepleződjünk elé, elég rosszul végezzük a munkánkat. Pontosabban önök, mert én csak a haverjaimmal jöttem megnézni a tűzijátékot. - toldja hozzá egy pimasz félmosollyal. - Az egész úgy bűzlik és úgy fura, ahogy van.. de lehet, hogy mi húzzuk a rövidebbet, nem a muglik. - vonja meg a vállát, miközben lassan beszívja a feszültség illatát, mely egyre erősebben jelenik meg a levegőben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 170

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-29, 16:35

Káosz vagy Megváltás?

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

A nyilvánvaló távolságtartás ellenére, hogy most nem mint pár vannak itt, mégiscsak átfogja két oldalról kissé Sophia vállát. Csak azért, mert Peter is itt van, attól még a férfi nem kéne, hogy hátrányból induljon Sophia esetében. Ajkaira a jól megszokott sötét mosoly ül ki, ahogyan közelebb hajol a lányhoz, s a fülébe susog. – Te mindig bajba kerülsz, én meg itt vagyok, hogy eljátszam a megmentőt. Még nem szoktad meg? – Ezzel sem kezeli le a lányt, nem szokása, hiszen Sophia imád erős lenni, és ez így van jól, csak sosem fogadja el, hogy akár megszokott is lehet, hogy Dane ott van a közelében. Most viszont nem jut többre idő, nyomozni jöttek, legalábbis körülnézni, hiszen Peter is lassacskán  visszatér. Nem a vérfarkas tiszte oldani köztük a feszültséget.
- Azt hiszed, hogy imádok a fényben tetszelegni? Még mindig nem ismersz igazán, és ez így van jól. – Neveti el magát szemforgatva, Sophia csak azért veszekszik, hogy megmaradjon a tűz, holott ennél voltak békésebb helyzetben is már, bár igaz, Dane is kifejezetten provokatív alkat. Ha most a naplónak nincs jelentősége, hát nincs, akkor ez másféle közjáték. Való igaz, a komoly stílus, s az öltözködés nem az ő világa, de ha már viselnie kell, olyat választott, amely kiemeli vékony, de erőteljes alkatát, ez bizony nem egy olcsó, konfekcióméret, hanem rá szabták.
Miközben nézelődik, s a háztetőket vizslatja, visszatekint Peterre, aki tovább információval szolgál. – Hosszúkás fegyver? Varázskard? – Vonja fel a szemöldökét vigyorogva, tudja ő, hogy pálcáról van szó, csak túlspilázza a dolgokat. Ha valaki nem szimpatikus neki, akkor félrevonja az egyik sikátorba, s végez fel, még Sophiának sem kell tudnia róla. – Ne téveszd szem elől. – Mondja még oda a fiúnak, aki Sophia környékén indul el. Érdekes helyzet lehet, hogy ő ad intelmet egykori barátjának, holott Peter és Sophia korábban ismerték egymást, mint ő a lányt. Nem is követi immár őket, csupán a belső zsebében heverő mobilra mutat, hogy a srác azért figyeljen oda, legalább az üzenetekre, hiszen ebben a hangzavarban amúgy is lehetetlen lesz telefonálni. A masina mágikusan van megbuherálva, hogy még a varázslattal levédett helyeken se mondd csődöt. Hátat fordít a kettősnek, és elindul az épületek irányába. Kinéz magának egy szimpatikusat, ahol nem látott senki mást, és keres egy tűzlétrát. Olyat választ, ahonnan lehetőség szerint egy perc alatt le lehet érni, de azért beláthatja a terepet. Nagyjából megjegyzi, hogy hol az a pavilon, ahol Sophia belépett. Mugli fegyver is van nála, ám a pisztoly nem hord olyan távolra mint egy puska, de alkalmasint jól jöhet. Ha talál tűzlétrát, és fel tud sietni, akkor lehasal a korláthoz, hogy onnan folytassa a nézelődést, valami tényleg készül itt, de még fogalma sincs, hogy mi. Varázslattal élesíti a látását, hiszen távcsövet nem hozott magával.




 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-29, 11:53


Káosz vagy megváltás?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Óriáskerék: Dane&Peter&Sophia (de észrevehetik a másik Óriáskerekes csapatot)

Dane felnéz a háztetőkre, és lát fent a tetőn 1-2 embert a nagy Városháza épületén, amiben rengeteg Londoni látnivaló sorakozik egyébként, tehát turista célpont. Persze most este, senki nem azért jött, hanem a tüzijátékért. Viszont akiket lát azok a sjaát embereik, egyik felén egy mugli katona, másik felén egy auror pásztázza a tömeget és a többi tetőt. Nagyon sántít, hogy mennyi auror van ide kirendelve, hiszen akármivel akarnának közbelépni, az mágia lenne, és az is leleplezné a varázsvilágot, ha megjelenne egy merénylő és mindenki Stuport küldene rá. Azt is leadná a tv élő egyenesben és attól is kitörne a frász... Egész angliának nem lehet kitörölni az emlékezetét.
Vagy igen?
Peter és Sophia a pavilonnál kezd el szaglászni, Peter egy mágiafelfedéssel próbálkozik, míg a lány csinál magának egy ajtót és besuhan, sikeresen. Bent igazából egy egyszerű szuveníres és fényképes bódé van, a London Eye-ról képek és London legnagyobb látványosságairól... De! A rendszerben egyetlen hibát vesz észre, a képeslapok mind szépen vannak a forgós állványon, kivéve egy, amelyik álló nézetben van fektetett póz helyett, így az a horizont függőlegesen áll rajta. Fura. A nyomokat valószínűleg már összeszedték és mindent milliószor lefényképeztek.
A fiú mágiája kimutatja, hogy az Aurorok minden lépésen végig mentek, amin tudtak, a helyszínen van robbantgatás - de nem ártottak senkinek, inkább csak tüzijátékszerű feltűnő durrogtatás volt -, altatások, emléktörlések. Peter végül nem próbálta meg kitörölni annak a muglinak az emlékeit, de most, hogy így körbenéz, már nem is találja a fazont sehol a tekintetével. Vagy áthelyezték valahova... vagy...?


Óriáskerék: Elijah&Piton (de észrevehetik a másik Óriáskerekes csapatot)

Az auror, akit Piton elkapott kicsit megalázottan vánszorog el átöltözni, de még az utolsó pillantásaival, mikor Piton már nem látja, nagyon is gyűlölködve néz a Roxfortos professzorra. Lehet éppen abban az évfolyamban volt, amelyik végignézte Perselus Piton megaláztatásait és aki nincsen ahhoz szokva, hogy már Dumbledore jobbkezéről van szó, aki nyakon tudja ragadni és elküldeni csak úgy.
Elijah-t nem kezdik el megfigyelni, mert végül csatlakozik és beszélgetésbe kezd a Roxfortos tanárával. Sok sikert kölyök.

Westminster híd széle, Óriáskerék oldal: Cody&Gia&kíséret -> Graves

Cody-t befenyítik és a fegyverét is átadja egy aurornak, a katonán egy enyhe mágikus köd látszik, ami mintha a tudatával babrálna hogy ne tűnjenek fel neki a pálcák és egyéb ilyen furcsaságok. Hogy ehhez mit szólnának a muglik, ha napvilágra kerülne...
A srác végül szó szerint összefut a nem éppen elegánsan korlátot átmászó Giával, addigra a srác már közölte, hogy Graves-et akarja, de nem látszott hajlandóság, hogy odavigyék hozzá. Most viszont, hogy a férfi éppenséggel a kordon másik oldalán van néhány méterrel és Cody rálát és úgy kiabál oda neki, nehéz lenne ignorálni. Ahogy azt sem lehet, hogy a csaj éppen most mászott a lezárt területre. Kicsit furán néznek erre a Jess-es húgos néhány szóra, hiszen természetesen fingjuk sincs, hogy a lánynak van egy ikertestvére. Mivel Cody-t inkább a mugli vezeti, a lányhoz egy auror lép oda "igazoltatás céljából". - Ugye tudja, hogy a falakat nem azért építik, hogy átmásszanak rajtuk? - kérdezi, kicsit rosszindulatú fintorral konstatálva, hogy a csaj spicces. Ártalmatlannak tűnik, de akkor is megszegte a szabályt.
Graves-nek Cody kiabál, ezt már képtelenség nem figyelembe venni, így az egyik auror és a katona is int a férfinek, sőt, a fülesébe is kap egy üzenetet, hogy "Bármi is történik ott, menjen oda és rendezze le, a fiút meg hozzák a kihelyezett sátorhoz", ami természetesen szintén az Óriáskerék közelében van, de a parton egy kis szakasz kordonokkal végig le van zárva, szóval öt perc séta alatt oda lehet érni.
Mondjuk a srác szövegelésére, hogy a csajjal akart levágni utat és petárdázni, pedig két külön irányból érkeztek, az Auroroknak meg nyilvánvaló, hogy ő hoppanált, együntetűen felhörögnek, hogy "Na, persze".

// Cody&Piton kérlek ne felejtsd el a cselekedeteket kiemelni az elmélkedésből, hogy könnyebb legyen elválasztani a mese szempontjából végül mit csinálsz meg. : )
Ha valaki az Óriáskerekesek közül át akar csoportosulni, akkor olvassátok el egymás hozzászólását, de minimum a mesélői két részét, hogy éppen ki hol van és mit csinál!

Következő mesélői hozzászólás: január 6., tehát határidő január 5., éjfél. //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets
Online

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-28, 14:53




[You must be registered and logged in to see this image.]

Ezredforduló


Perselusnál azért vannak tekintélyt parancsolóbb alakok, ha mást nem termettel, vagy mondjuk egy hivatalos egyenruhával, legyen az sima rendőr, biztonsági, vagy katonai. A mugliknál mindenképpen hatásosabb, mint az hogy megfenyegeti az illetőt, hogy levon a házuktól pontot, vagy terrorban tartja meg az óráját az aktuális rendbontóra szállva... Nem. Itt ő sem több egy egyszerű mogorva alaknál a tömegben, akinek talán van valami sütnivalója.
Így hát minden bizonnyal szólva lett, hogy érkezik és működjenek vele együtt.
A csoportoknak/csapatoknak, az együttműködés érdekében mindenképpen kellett  kapniuk valami információt a másikról. Máskülönben ha beüt a baj, a szervezetlenség csak még nagyobb káoszt fog okozni. És mivel ők vannak a tűzijáték, illetve az óriáskerék alatt főleg, tökéletes show születne belőle, aminek ők lennének a fő műsorszáma.
Van egy olyan nagyon rossz előérzete, hogy bár a parancs szerint, védjék az embereket, és kerüljék a lelepleződést, sőt ha tehetik akadályozzák meg, mégis... ennyien egy helyen pont hogy inkább elő segítik. És hogy tulajdonképpen mi a terve azoknak akik mára meglebbentették a hírt, hogy na majd ma mindenről lerántják a leplet, sem tudni pontosan, hogy mire készülnek, hogyan, és honnan? Ezen információk hiányában, nem tudni mi ellen kellene védelmet felállítani.
Kirakati majmoknak érzi az aurorok jelenlétét ebből fakadóan, arról nem is beszélve, hogy még egy egységes szervezeten belül is széthúzhatnak a vélemények.
A varázsvilág leleplezése... egy kiadós, akár évtizedig is tartó kavarodás után talán fejlődhetne tovább együtt minden. Vagy háború születne. Attól függ a lelepleződéssel mi a cél? A varázslók uralomra törése, vagy az együttműködés? És vajon a muglik hogyan reagálnának? Képesek lenének megszokni, vagy támadóan lépnének fel az ismeretlennel szemben?
Perselus, a maga borúlátásával határozottan maradna inkább a burok rejtett posványában. A háta közepére sem kívánja a lelepleződést. Lát lehetőséget a fejlődésben a két világ részéről, de valami miatt az a megérzése, hogy nem az jönne el elsőnek. Hátha bevezetik a boszorkány égetést újra... Jövő szilveszterkor már tűzijáték helyett az lesz a program!

A fiú poénjára össze vonja szemöldökét, egyébként ugyanúgy néz rá - Ó hát persze! Hogy is felejthettem el, hogy a hímek mifélék maguk felé! - grimaszol egyet, aztán elhalad. A karmai közt szorongatott auror csak nyekken egyet, ami akár olyan "helpmepls" is lehetett volna. Elijah még fél vállról oda vetve kaphat egy - Mr. Crowfield, zsebkendőt ne adjak, ha már így elérzékenyült? - össze préseli a száját és visszatér az áldozatához. Nem viszi olyan nagyon el, csak hogy ne legyen telibe szem előtt a tömegnek, van ott is azért auror körülöttük. Aztán el is engedi kicsit durvábban a kelleténél, de ennyit még igazán túlélhet a fiatal fickó. Nem kevés hideg számonkéréssel mered rá. - Vegye le azt az átkozott talárt Mr. Winmer! És jó lenne, ha kikérné a felesége véleményét, ha azt a parancsot kapja, hogy elvegyüljön a muglik között, ha már magától képtelen felfogni a túlinformált elméjével ez mit is jelenthet! - aztán lassabban, tagoltan folytatja, enyhén az arcába hajolva a másiknak. - Maradjon A Háttérben! Tartsa Nyitva A Szemeit És Ha Gyanús Dolgot Észlel, Szóljon! - sziszegi neki, aztán igazából továbbá nem foglalkozik vele. Kiegyenesedik, roppan egyet itt ott amire jön némi fáradt fintor meg egy sóhaj. Ezt követően Elijah megsorozza még egy kérdéssel, amire a tanár pár pillanatig csak néz a fiúra, elég méregető ábrázattal. Hogy mi végett... azt jobb nem tudni. Lehet egy új főzetet állít össze fejben, amihez pont szükség lehet egy Griffendélesre. És mivel nem mestersége a suttogás, így inkább sziszegésnek hat, de maga is lejjebb vette a hangerejét.
-  Mr. Crowfield - kezdi és jelentőségteljesen néz hideg fekete szemeivel a kölyökre, aki azt hihetné, hogy valóban nyílt választ fog kapni. - Gondolja át újra a kérdését és aztán, nézzen körül alaposan! Majd ossza meg mire jutott! - még ha nem is épp barátságosan, de hajlandóságot mutat a társalgásra. Kíváncsi Elijahnak milyen részletek tűnnek fel. - És ha már itt tartunk, azt is megoszthatná, hogy mit keres itt, egy Minisztériumi tiltás ellenére is?!- nem ússza meg, hogy ne legyen számon kérve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-28, 12:17





[You must be registered and logged in to see this image.]
A milleniumi káosz & Peter
A mai nap igenis a kínos találkozások napja, márpedig én jobban szeretném ezt halogatni Sophia esetében. Sokáig barátok voltunk, pont ezért is sejtem, hogy számára se kívánatos a társaságom, emiatt adok neki egy esélyt arra, hogy lelépjen, még mielőtt odaérnek a fantasztikus pároshoz. A biccentésem elég kimért irányába, sejtem én, hogy nem lenne jó vége annak, ha esetleg a nyakába borulnék... Maximum a földön kötnék ki, miközben ő faképnél hagyna mindkettőnket. Egyszóval, nem hiányzik számomra a cirkusz, ha pedig itt és most próbálnék meg vele beszélgetni, annak se lenne túl jó vége, úgyhogy inkább ráhagyom a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék ismét jóban lenni vele, egész egyszerűen csak ennek nem itt és nem most van itt az ideje. Nincs szükségem újabb veszekedésre, főleg nem úgy, hogy közben Dane is a közelben van.
- Nahát, akkor tuti nem lesz könnyű dolgunk – mormogom sötét képpel. - Dolgod – javítom ki magam, hiszen ez igenis Dane feladata, én csak pont belekeveredtem ennyi az egész. Voltaképp nyugodtan szemlélhetném tétlenül is a folyamatot, úgyse kötelező részemről közbelépni, meg hát ahogy a Mágiaügyi Minisztérium is elbánt a családommal... De bezzeg ilyenkor már tetszene nekik, ha segítenénk, nem igaz?
- Jut eszembe – szólalok meg ismét, immár kissé nagyobb figyelmet szentelve az óriáskerékre, végül kérdő pillantást vetek Dane irányába: - Az egyik zsaru említette, hogy a keréknél lévő pavilonnál is volt valami balhé, aminek ő a szemtanúja volt. Ráadásul, ezt kapd ki: hosszúkás fegyvert látott az illető kezében. Még jó, hogy nem látta tisztán, hogy egy pálca volt az. Milyen idiótákat alkalmaznak a Minisztériumnál? Nem kellett volna neki is kitörölni az emlékeit?
Vagy esetleg ez is a belső szabotázs része, melyet nemrég Dane emlegetett? Igen, ami azt illeti, egy ilyen aprósággal elég szépen a Minisztérium alá tudnak tenni, azt meg kell hagyni. Mindenesetre, én hagytam elmenni az illetőt, nem töröltem és módosítottam az emlékeit, ennyi azért jár a drága auroroknak. Talán más már nem fut össze vele és legalább terjesztheti az igét. Persze, senki se fog hinni neki, de ha ez visszajut a megfelelő emberek fülébe, akkor lesz dolga a Minisztériumnak, nem is kevés. Talán csak évek múlva, de fog ez még plusz munkát eredményezni, ebben biztos vagyok.
- Sophia merre lett? - teszem fel a kérdést, mert az még rémlik, hogy elindult valamerre a beszédem közben, talán még az is, hogy az általam említett pavilon felé vette az irányt, utána azonban semmi... Mintha köddé vált volna, márpedig ez sohasem jó jel egy ehhez hasonló helyen. Jelenleg is zűrzavar van, ráadásul ő nem is hivatalos személy, azt pedig az aurorok sem veszik jó néven, ha olyasvalaki kezd el szaglászni, akinek nincs engedélye.
Dane válaszát meg sem várva indulok el a pavilon felé, hiszen vita ide vagy oda, Sophia akkor is a barátom, még ha jelenleg rosszban is vagyunk. Lehet, hogy bajba került, amíg mi nem figyeltünk oda, de őt ismerve esélyesebb, hogy a saját szakállára nyomoz. Eleinte én is csak úgy teszem, mintha nézelődnék, majd amikor már biztos vagyok abban, hogy senki sem lát, előveszem a pálcám, majd elmormolok egy varázsigét. Ha minden igaz, akkor az utolsó pár varázslat, melyet a pavilonnál hajtottak végre, meg fog jelenni valamilyen formában. És talán még valamilyen jó kis nyomhoz is jutunk, hiszen a helyszínelő-aurorok már átfésülték a környéket, nyilván végre is hajtottak pár varázslatot és talán olyan információhoz is juthatunk, amiket ők visszatartanak. Elvégre, hiába vannak Dane-nek kapcsolatai, auror és auror között is akad rivalizálás. Talán valami memóriatörlés, vagy ujjlenyomat, bármi... Nekem már az is bőven elég, ha rájövünk, hogy volt egy szemtanú, akinek kitörölték a memóriáját. Dane és én megkeressük és helyrehozzuk az emlékezőjét. De bármilyen apró nyom jól jöhet.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-28, 11:10


[You must be registered and logged in to see this image.]

A káosz & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszintén cseppet sem lep meg, hogy Peter másfelé veszi az irányt. Az viszont annál inkább, hogy Dane-nel együtt érkezett. Hát nem arról volt szó, hogy mennyire utálja és hogy mindenkinek távol kell tartania magát tőle, mert veszélyes és így meg úgy? Vagy ez csak rám vonatkozik, rá nem élnek a saját szabályai? Nem valami fair, bár már ezen sem kell meglepődnöm.
- Az... más helyzet, de most nem vagyok bajban és te olyan valakivel jöttél, akit nem igazán szívlelek. - teszem még hozzá, hogy tisztában legyen vele, ha eddig esetleg még nem volt, hogy nem szívesen közösködnék Peterrel jelenleg semmiben sem. Na nem azt mondom, hogy Dane akkor itt és most válasszon, főleg hogy Peter végül is nem jött ide, de ettől még sejtheti, hogy nem kimondottan van ínyemre ez a hármas közös esemény.
- Szóval úgy véled ez is csak rólad és a naplóról szól? Azt hiszem tévedsz, valami komolyabb dolog történik, kivételesen lehet, hogy hozzád semmi köze. - na igen tudjuk jól, hogy Danet jó nagy egoval áldozza meg a sors és cseppet sem szokása visszafogni magát, ahogyan a ruháját érintő kommentemet a maga javára fordítja. Cseppet sem lep meg és persze a fenébe is igaza van. Bírom a bőrdzsekit, de az is igaz, hogy az öltöny is jól áll neki. Ez azért nem fair. Közben persze Peter is megérkezik és ez a visszafogott biccentés... mintha távoli ismerősök se lennénk, vagy kimondottan ellenségek. Nem csoda, ha ettől csak még inkább elmegy a kedvem az egésztől és amikor azt a pavilont emlegeti fittyet hányva Dane lekicsinylő utasítására e is indulok arra felé, hiába van körbe kerítve. Eszem ágában sincs Peterrel maradni. Kényelmetlen is lenne, és beszélgetni sem szándékozom vele, úgyhogy minek? Így hát a pavilon körül nézelődöm, szépen visszafogottan, mintha csak éppen hogy sétálnék és egy óvatlan pillanatban, amikor pont kellő takarásban vagyok előkerül a pálcám is, szinte alig láthatóan, hogy egy rögtönzött bejáratot varázsoljak, ami menten el is tűnik, amikor belépek rajta, már amennyiben sikerül bejutni. Persze eszem ágában sincs hagyni, hogy Peter, vagy Dane netán visszatartson. Dane amúgy is nézelődik, Peternek pedig csak van annyi esze, hogy nem próbál erővel ott tartani. Azt úgy se hagynám neki, ha kell a képességemmel taszítok rajta egyet.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[/color]
[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-27, 19:52



A Milleniumi Káosz




*Ez a korláton való átmászás egyre szimpatikusabb, és nem csak azért, mert így megspórolom azt a kábé 3 hosszú métert, ami elválaszt a partra levezető lépcsőtől. Ott marconának tűnő rendőr is álldogál, kordon is lezárja a lépcsőt, míg itt se rendőr, se kordon, de még csak tiltótábla sincs, ami a korláton való átmászást és/vagy a partra lemenenetelt tiltaná. Ráadásul a korlát olyan szép élénk kékre van festve! És ugyan nehéz most megtalálnom a pontos indokot, hogy ez miért fontos, mégis érzem, hogy így van.
Nosza, induljunk!
Mintha csak éveken át szertornáztam volna, olyan magabiztosággal fogok rá két kézzel a korlátra. Csípőmet hátralendítem, hogy tudjak ugyebár lendületet venni. A lendület fontos. Nagy levegőt veszek, fejem felszegem és nekiindulok. Alig fél másodperccel később fájdalmasan elfintorodok, ezzel a lendülettel most csak azt értem el, hogy csípőcsontom keményen a vaskorlátnak ütődött. Eh, ugrani is kellett volna.
Megpróbálom még egyszer ezt a lendület-ugrik dolgot, de az ugrásnál megint csak elhasalok. Ráadásul tudatalatt óvhattam magam, mert feleakkora lendületet se vettem, mert most csak alig ütöttem be magam.
Marad a lassúbb, de biztosabb megoldás. Lassan átfogok a korláton, idáig ugye szemből fogtam rá, most elfordulok, hogy féloldalasan állhassak a korlát mellett. A nagy felkészülés után leteszem a fenekem a kőpárkányra, megvan a biztos kiindulópont. Na most jöhet a kicsit másfajta tornászmutatvány. Felemelem jobb.. ja nem,  a bal lábamat és kecsesnek szánt mozdulattal átteszem a korláton. Aztán a másik lábamat, a csizmám sarkai okoznak egy kis nehézséget, de sikerül beigazítanom normálisan a lábaimat, hogy akár fel is tudjak állni, habár ez nem célom, azt valahogy sejtem, hogy az túl nagy feltűnést keltene.
Na, most már csak át kell emelnem a fenekemet, ami nem nagy mutatvány. Ezzel az eddigiekhez képest egész gyorsan végzek is.  Ezen aztán annyira felbátorodok, hogy nem kimondottan gondolom át a következő lépést és megint a lendületes dologgal próbálkozok, amikor le akarom tenni magam a kőpárkányról. Feltételezem a korábban bennt ragadt lendület is most került elő, mert úgy leugrok, hogy alig bírom megtartani magam, mikor újra kétlábon állok. Sőt azon lendületből szinte leguggolok. Csak azért nem gurulok rögtön le a partra, mert a korlátot még mindig két kézzel fogom. A könyököm bánta az egészet, ahogy kicsavarodva a kőpárkányhoz szorult a súlyomnál fogva. De hopsz, felpattanok, mintha mi se történt volna.
A lefelé vezető gátoldal meglehetősen meredek, szóval még maradok egy kicsit. Felteszem magamnak a kérdést. Minek is akarok én bárhova eljutni? Ellehetnék itt a jövő évig is! Elkuncogom magam a kis poénomon. De annyira, hogy még a könnyem is kicsordul. Hát a jövő év mindjárt itt van, értitek! A körülöttem állók nem annyira értik jókedvem okát. Jobb lesz mégis elindulni, talán a híd másik oldalán vidámabb emberekbe botlok. Ráadásul így a tömegen kívül mintha jobban imbolyognék, meg valahogy nem annyira érzem ezt a táncoljukátmagunkatakövetkezőmilleniumba-életérzést.
Elengedem hát a korlátot és nagy levegőt véve elindulok lefelé. Nem nyílegyenest, annyira hülye nem vagyok. Mégis egy kis különítmény szükséges, hogy a partra érve ne essek hasra/vigyen a lendület a Temzébe/fussak még jó tizenötmétert, mire meg tudok állni. Az előbbi opciók bármelyike bekövetkezhetett volna. *
- Hoppá, bocsi, hogy összegyűrtelek!
*Kapásból letegezem a legelöl haladó srácot, nem lehet olyan sokkal öregebb nálam. A ruhájába kapaszkodva sikerült megállnom, ezért kértem elnézést.. gondolom ez nem tetszett neki, azért néz olyan szigorúan rám.
A hangom kicsit elhalkul a végére, mert valahol dereng, hogy ezek az emberek itt nem az ünneplő fiatalsághoz tartoznak, akiket az imént hagytam magam mögött. Ekkor üti meg a talán csapat legfiatalabb tagjának a hangja a fülemet. Gravest mondott? Körbenézek én is, de lent nem látom sehol – azt konstatálom csak enyhén megdöbbenve, mintha hátul egy fegyveres katona állna - , aztán jobb híján követem a kötényes srác tekintetét. Kicsit nehezen fókuszálok, de én is meglátom.*
- Graves? Na ne, ilyen nincs..
*Nyögöm, mert hát ha hozzáadjuk Gravest a roxforti kis csapathoz, akik az Óriáskeréknél ügyködtek, akkor itt lehet, hogy tényleg készül valami. A francba, otthon kellett volna maradnunk, vagy elutazni, mittudomén, Párizsba. Egy óra ide vagy oda mit számított volna. Most jut csak eszembe, hogy körbehoppanálhattuk volna a világot is, hogy többször is köszöntsük az évezredet. Nem jutok el a kései remek ötletemnek szóló csalódott sóhajig, mert felfogom a srác további szavait.*
- Na ácsi! Nemmész te a húgommal semmifélehíd alá!... Kicsoda is vagyte?
*Habár mintha derengene, hogy nem erre gondolt, hanem összekevert Jessievel, akkor gondolom a Roxfortból ismerős. A többi fazont végképp nem tudom értelmezni. Kihúzom magam, feléjük fordulok és jobban figyelek a szavaimra, az előbb feltűnt, mintha kicsit összecsúsztak volna a szavaim.*
- És ti kik is vagytok? Jobban kéne vigyáznotok a haverotokra, nincs kabátja.

//[You must be registered and logged in to see this link.] értéke: 1 (Rossz számok: 2, 3, 5) //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 288

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-26, 23:53




Milleniumi Káosz

[You must be registered and logged in to see this image.]
Én még épp a gondolataimmal vagyok elfoglalva, mikor felbukkan egy katona, ami alapvetően kevésbé aggasztana de mikor fegyvert fog rám, automatikusan, reflexszerűen feltartom a kezemet és igyekszem higgadt maradni, hiszen nem sunnyogok. Legalább is nem a hivatalos szervek elől. Hál égnek az irataim a zsebemben vannak, a pálcámmal együtt. - Nem akarok bajt... Nincs nálam semmi.. -
Mikor a három auror is felbukkan és pálcát fog rám nagyot nyelek, de a görcs a gyomromban lassan oldódni látszik. Áldom a hülye fejemet, hogy ha már így elhoppoltam magamat, jár érte a vállveregetés de tényleg, akkor legalább azt gondoljam végig kinek és mit mondok és nagyon szeretnék olyasvalakivel beszélni aki mondjuk tudhatja miről van szó. Ekkor kiszúrom az eltűnő alakot, látványosan az irányába bámulok, leszarva a körülöttem lévőket. Ki tudja hogy az ismeretlen, mióta vagy mennyit látott, vagy engem felismert-e, ő is ott volt-e a Varjúban, és hogy védőmágiát vont maga köré, vagy ő is hoppanált, vagy animágus, vagy esetleg egyéb trükköt vetett be. A három auror közül egyik sem ismerős, a katona meg.... Na várjunk egy pillanatot! Ha vannak itt katonák, márpedig miért ne lennének akkor talán Graves is itt van... Csak egy megérzés, de hátha. Őt elvileg ismerhetik mindkét végén a világnak. Bár aztán ki tudja... Egy próbát megér.
A gondolat pörgetésből a parancs szakít ki és valóban magasra tartom a kezeimet. - Nem nem vagyok terrorista szövetkezet tagja.- köszi a feltételezést... jó ez a dolguk, kérdéseket feltenni ésatöbbi... Látványos hogy nem áll szándékomban sehová menni az ég világon, és az aurorok már rám is repülnek, amit nem viselek mélyen belül olyan jól, de hagyom, hogy átnézzenek és mielőtt elvennék a pálcámat, kicsúszik a számon hogy - Kérem... azt had adjam át én.... - ha hagyják, markolattal feléjük nyújtom át. Persze! Az aranyvérednek is most kell megszólalnia... nem nem viselted volna el, ha elveszik... Mennyivel jobb ha te adod át önként????
- Ismer véletlenül egy Graves Matlock-ot?- kérdezem az egyenruhást, de voltaképp az auroroknak is szól a kérdés. - Ha igen, vele akarok beszélni! - persze Cody, pont abban a helyzetben vagy, hogy követelőz.... pfff.... lehet hogy fogalmuk sincs róla ki a franc a fickó... Nem mintha nekem olyan hú de rohadtul mélyremenően lenne róla fogalmam. De ő az egyetlen aki hirtelen eszembe jutott ebben az idióta helyzetben, amibe nem mellékesen kevertem magamat. Sok szempontot nem vettem figyelembe és nem gondoltam végig.... Most vagy megiszom a levét... vagy megiszom a levét.
És megiszom a levét. Mivel nem kaptak kielégítő válaszokat, a fickó felém lép... nyugodtabb lennék, ha mondjuk nem tartaná telibe rám azt a fegyvert... Mindig is irtóztam tőlük. Hasznos cucc, kétségtelenül... És néha hatékonyabb mint egy pálca... Néha.. Pl ha a likvidálás a cél, vagy valami hasonló.
- Na jó kölyök! Kapsz egy csini karperecet és szépen velünk... - érezhetően a keménykedő szavak ennél a pontnál mintha bizonytalanul hangoznának, lévén a rendvédelmisnek, minden bizonnyal fogalma sincs ki a másik három alak. - Jössz. És egy erre alkalmasabb helyen elmondod, hogy ki a fene vagy és mit keresel itt?! Ajánlom hogy működj együtt! - annyira örülök, hogy a kérdésemre nem válaszolt... Sőt mint aki meg sem hallotta. Cserébe hátra fogják a kezeimet és bilincsbe is fognak.
Bízzak bennük?... Beszéljek nekik ha már ilyen hírtelen és hülyén cselekedtem... -Lépés indulj!- adja ki a parancsot a fickó.
Megindul a gyászmenet. Ketten az aurorok közül úgy állnak mögém, hogy a tömeg felől annyira ne látszódjon a bilincs meg a hasonlók, az egyenruhás megy mögöttünk, mindannyiunkon tartva a szemét, és egy auror megy elől. Éljen! Ilyen díszkíséretem sem volt még!Kiérünk az aluljáró sötétjéből az éjszakai kivilágításokhoz.
És ekkor derült égből toppan a kordon mi felőlünk lévő oldalára Jessamine Findley.
Zavartan pislogok rá. Ismerős a lány, mintha ő is Roxfortos lenne, tuti hogy felettem jár, szegényt igen, lazán össze keverem a testvérével, mivel Jess is hugrás, így Giát hellyel közzel inkább elkerülte a figyelmem, de sajna ennél jobban nem tudom betájolni, így is alaposan mellé lőttem. Szerencsétlent is lekapcsolják, és ameddig vele foglalatoskodnak én a tömegben kiszúrom pillanatnyi fohászom tárgyát... Ilyen nincs! De van! És annyira vészesen nincs is messze tőlünk. Simán átvisítok neki odáig.
- Graves!- ha felfigyel akkor folytatom - Graves, de jó hogy látlak! Segítenél? Jess és én szerettünk volna a híd alatt levágni az utat... Egy kis elő petárdázás meg minden... Tudod... de sajna nem vették jó néven. - érezhetően a szöveg azoknak szól akik egyébként hallanának mindent, mert túl közel állnak. De mivel sosem tudtam hazudni, Gravesnek talán feltűnik az amatőr gyenge próbálkozás. Arról nem is beszélve, hogy a fejem nem kicsit kétségbe esett ja és egyébként az Aranyvarjús pultos kötény is ott virít rajtam. Még dolgozik bennem némi adrenalin, de lassan kezd elszállni, és az az egy szál ing bizony kezd hideg lenni.
Azt sajna mégsem harsoghatom át neki, amit valójában közölni akarok, de a célnak épp ez is megfelelt.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-26, 21:48

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


A milleniumi káosz


Megosztom a figyelmemet a tömeg és a híd alatti homály között, de tulajdonképpen sehol nem történik semmi izgalmas. A homály és a víz úgy viselkedik ahogy egy téli estén elvárható, és a tömeg sem igazán töri magát hogy produkáljon valami érdekeset. Néha engem is ide-oda sodor egy-egy társaság ahogy sietnek a dolgukra, de nem zavartatom magam és mindig visszatalálok az emberek között a kijelölt helyemre. Újabb dekket is elővarázsolok a zsebemből, aztán rágyújtok és ráérősen füstölni kezdek. Látom ugyan hogy valahol messzebb mintha kisebb lökdösődés alakulna ki, de ezt ráhagyom a helyi zsarukra, vagy a közelebb állókra. A hivatalos és a nemhivatalos megbízásom is másra szól, meg egyébként is - kurva lusta tudok én lenni ha akarok. Szóval inkább hagyom hogy néha egy-egy szerencsétlen belekönyököljön a vesémbe - isten áldja a mellényt! -, esetleg kissé megtaszajtsanak, de tartom a pozíciómat és szívom azt a szart.
Aztán a szemem sarkából megpillantok egy ismerőst. Ugyan a tömeg hullámzása időről-időre eltakarják előlem, de van szerencsém kiszúrni Georgianat, ahogy áthömbölödik a korláton mérsékelt eleganciával, én pedig önkéntelenül felröhögök. Meg is bámulnak páran de én csak nézem a lányt ahogy újra talpra áll, és csak ezen a ponton szúrom ki a többi alakot a távolban. Ránézésre muglik és varázshasználók vegyesen, de úgy tűnik hogy mindenki csak teszi a dolgát, így maradok a helyemen és csak cigarettázom tovább, lassan pásztázva a tömeg többi részét - tehát dolgozom tovább, és várom az egész herce-hurca, na meg a szolgálat végét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah Crowfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 79

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-26, 21:27

A harc már-már kezdene elvadulni, és tény, hogy Elijah nem úgy áll neki a dolognak, mint a nagyon harcias,és hősies alakok, akik majd megvernek mindenkit, de hát ő nem is az a kidobó alkat. Még csak nem is auror-kaliber, hogy vakon nekimenjen bárkinek. Ő nem az a tipikus hős, a griffendéles hajlama sokkal inkább valósult meg mindig is lojalitásában, és a belső erejében, meg abban a határtalan jókedvben, és játékosságban, amivel egy pici cica és egy hatalmas oroszlán is rendelkezik. Ha kell, odacsap, de egy részeg bandaháború, akiket alig ismer.. Nem igazán az ő stílusa. Amikor azonban ismerős hang üti meg a fülét, mintha csak elsős lenne, hirtelen rezzen össze és fagy le pár pillanatig, aztán lassan csak megfordul. Persze nagyon lassan, nagyon óvatosan, nagyon dadogva.
- Tud.. tu.. tudja professzor úr.. - és még egy zavart nevetést is betold mellé. - ..Csak a nőstényoroszlánok vadásznak.
- béna mentő mondat, megvonja a vállát, és amint a prof int a fejével, Elijah mintha itt sem lett volna. Akrobatikus ügyességgel egyik lába itt, a másik ott, a kordonon belül, és úgy fest, hogy Piton nyert magának egy zseniális társat erre az estére.. Elijah ugyanis egyből kiszúr vagy négy szempárt, aki őt figyeli, ezért nagyobbakat lép, és tartja a tempót a fekete ruhással, miközben leporolja a pulóverét, és kissé megigazítja a ruháját, beletúr a hajába.
- Hálásan köszönöm professzor úr, hogy kimentett ebből a kellemetlen helyzetből. - aztán tekintete szépen átvándorol a "fogolyra", aki felé küld egy laza kézmozdulatot, mely jelzi hogy nem túl rózsás a helyzete - ujjait finoman elhúzza a torka előtt, majd kacsint egyet hozzá. Aztán zsebre vágja a kezeit, és bár eléggé zsúfolt a hely, egész könnyedén mozog. Igyekszik analizálni, hol vannak a többiek, látta, hogy a három jó barát is valahol erre tűnt el.
- Maga tud valamit arról, mi készül itt, vagy kiket kéne lekapcsolni? - súgja oda Pitonnak, mindenféle tiszteletlenség nélkül, és lehetőleg halkan, nem akar itt kiabálni, akkor se, ha sok az auror. Főleg azok vannak itt.. ki tudja, ki a beépített? Ráadásul ő most elvan, mint kisgyerek a játszóházban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 170

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-26, 15:11

Káosz vagy Megváltás?

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

A férfi magában igazat ad Sophiának, igazán más a helyzet, mint a megszokott, lévén még nem nagyon voltak egyszerre egy helyen így hármasban, leszámítva a valentin-napi bált. És különben is, teljesen más az egész szituáció, mint annak idején Lorelai esetében, Sophia már mindkettőjükről tudja, hogy miféle. A két meghasonlott hím, akiben az utóbbi időben csalódott, Peterben ténylegesen, Dane-ben talán kellemesen, de sosem lehet tudni, hogy a vérfarkas mit is forgat a fejében. Az a múltkori csók egyébként sincsen különösebben letisztázva, most Dane is hivatalos ügyben jár el, nem kezelhetik úgy egymást, mintha holmi szerelmespár lennének. Főleg nem Peter előtt. Dane jót mulat, hogy Sophia szinte le akarja rázni, már megint visszalépnek vagy hármat, ám ez a férfit sosem zavarta, mindig az erőt látta a lányban.
- Tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. Ugye ezt megismétled akkor is, ha vérben fagyban találok rád? – Emlékezteti Sophiát arra, hogy a tömlőcökből is ő hozta ki, és úgy általánosságban ott szokott settenkedni a közelében. Igaz, legutóbb mégiscsak a lány mentette ki a vérszomjas sellők karmaiból, tehát az adok-kapok immár állandóvá is válhat. Na de Sophia valóban igen erőteljes személyiség egyedül is, így Dane-nek nem marad más jelenleg mint a provokatív hangsúly, s hogy kövesse a lányt. Bent vannak immár a kordonon belül, szakavatott szemeivel körbevizslat, keresi az árulkodó nyomokat, amivel a parancs miatt elvileg találkoznia kell majd. Visszafordul hát Peter irányába, amíg a lány letörli a pofijáról a magabiztos fintort. – Van aki továbbra is azt a naplót keresi, amiben fel vagyunk sorolva. Lehet, hogy ezúttal éppen a muglik között talált rá a következő célpontra. Ahelyett, hogy vedelne, és felakasztaná magát az óriáskerékre. – Jegyzi meg sötéten villogó tekintettel. Ám be kell látnia, az árnyékban rejtőző idegennek nem is lehetne jobb alkalma, hiszen a tömegben könnyű elrejtőzni, muglikra vadászni. Ráadásul ilyenkor, amikor hangzavartól teljes a tér, senki nem hall meg egy pálcadurranást, vagy valami sikolyt. – Nem csak hallottam, kirendeltek. Puccos? Tudom, a bőrzsekire gerjedsz. Bocs szivi, jelenleg többre nincs időm. – Vonja meg a vállát kacsintva, aztán bólint, ha már társulnak hármasban, akkor mehetnek is. S míg Sophia a pirotechnikát bámulja, Dane csupán magukat az aurokat szemléli, az orra után megy, habár nem szándékozik ennyire nyilvánvalóan fellebbenteni, hogy ki és miféle. – Magamból kiindulva.. bárki is állhat a furcsaságok mögött, lefogadnám, hogy az aurorok, vagy a mugli zsaruk között van. A belső szabotázs mindig izgalmasabb. Ne kószáljatok el kölykök. – Adja ki az ukázt, noha tudja, Loryt leszámítva a két legmakacsabb fiatallal van dolga, akiket valaha látott. Figyeli az igazoltatásokat, felpillant a közeli háztetőkre, megpróbálja globálisan átlátni, hogy ha a merénylő az első sorból figyel, akkor ki lehet az.




 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-26, 11:59


Káosz vagy megváltás?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Óriáskerék: Dane&Peter&Sophia

Mikor Dane kezeskedik Sophiaért - ami nagyon jól sikerül, úgy tűnik a srác jól építette fel az imázsát - a lány szinte érzi, hogy fellélegezhet és sokkal kevesebb szempár követi a mozgását figyelemmel, kikerült a "rizikós elemek" listáról. A lány a fellövés helyeit nézegei, és látja, hogy a parton három pontról is indulnak rakéták, az óriáskerék két oldalán, és magáról az óriáskerékről is. Az építményen rengeteg pirotechnikai eszköz sorakozik, ha valami félrecsúszik abból nem a kellemes fajta tüzijáték bontakozhat ki. Persze a hatóságok is erre a részre figyelnek a legjobban, hiszen ha valahol elromolhat valami, az itt lesz, és a legtöbb ember az egész kerületből erre a részre koncentrál a legjobban. Ahhoz, hogy megvizsgálja nincsen-e megbuherálva valami sajnos a szeme nem elég, mert nem igazán oktatják a Roxfortban a pirotechnikát és feltűnő elváltozást nem lát.
Peternek miközben meséli, hogy miket tudott meg utólag jut eszébe valami, valami furcsaság. Az egyik mugli rendőr utalást tett arra, hogy a korábbi merénylet az Óriás kerék melletti apró pavilonnál volt - tőlük csak egy percre, az a rész körbe is van kerítve -, és hogy pont a távolból látta, hogy valaki egy hosszúkás fegyvernek tűnő tárggyal lövöldözött. Hoppá. Úgy tűnik az a rendőr kimaradt az emléktörlésből, mert csak távolról követte az eseményeket, de pont ezért nem látta, hogy az csak egy pálca volt.


Óriáskerék: Elijah&Piton

Pitont láthatóan az összes Auror ismeri, tekintve, hogy az összes a Roxfortba járt, vagy egyszerre jártak oda, vagy okította őket a bájitaltan szépségeire. A muglik is engedelmeskednek neki, talán a vészjósló külseje és stílusa miatt, vagy mert olyan magabiztosan mozog. Esetleg azért, mert tájékoztatva lettek róla, hogy egy ilyen fazon jön, és ne kételkedjenek az ítélőképességében. Bár, igazából Perselus Piton ítélőképességében és lojalitásában mindenki kételkedik Dumbledore-on kívül.
Elijah viszont ezzel a lendülettel át tud menni, és a közelben senki se veszi észre, mindenki a dulakodásra figyel, tud bent mászkálni és nézelődni, ameddig ki nem szúrják. Vagy ha csatlakozik később a professzorhoz, akkor valószínűleg megszűnik iránta az érdeklődés, ahogy Sophiát is "levédte" Dane.

Westminster híd széle, Óriáskerék oldal: Graves

A mozgásra Graves nem mozdul el a helyéről, de a másik katona igen, és néhány pillanat múlva a férfi már el is tűnik a félhomályban, hogy csekkolja a mozgást. Graves semmi más gyanúsat nem lát, mint az Óriáskeréknél a fiatalok dulakodását - bár ez jóval távolabb van - és az iménti fejlemények a híd alatt, ami jóval közelebb. Ha nem indult el oda, akkor most csak áll és vár, hogy a távoli dulakodásból lesz-e valami, vagy hogy kijönnek e a híd alatti átjáróból.
És körülbelül öt perc múlva, egyszerre suhan át a kordonon a távolban Elijah és egyszerre megy Georgiana neki a kordonnak és bukkan fel ott Cody-t tolva egy katona és három auror, persze ha már láthatóak, nem szegezve előre se pálcát, se fegyvert. Csak terelgetik a lezárt területre szökött fiatalt és úgy tűnik, hogy most összeszedik az átmászott csajt is.


Westminster híd alatt, Óriáskerék oldal: Cody&Georgiana + 1 katona + 3 auror

Cody megjelenése egy elég csúnya láncreakciót indít el, ugyanis a katona, aki elindult csekkolni a mozgást azonnal rárántja a fegyvert, még ha nem is lő, és Cody után 1 másodperccel három auror is megjelenik, mind a három pálcát fogva a fiúra. Hát a katona a három alak megjelenésére eléggé zavartan reagál, nem sokon múlik, hogy lőni kezdjen, de mivel ki van képezve arra, hogy ne ijedtségből lőjön, közelebb megy a fegyvert tartva és éppen olyan erős, magabiztos hangon szólal meg, hogy csak lent hallják, a civilek odébb, a tömegben biztosan nem, hiszen azok be se látnak ide. - Azonnal fel a kezekkel és igazolják magukat! - próbálja leplezni az erős szavaival, hogy teljesen szétesett, ezek szerint egyáltalán nincs beavatva a varázsvilágba, teljesen új neki, hogy csak úgy... teleportálgatnak az emberek. Az Aurorok viszont fel vannak jobban készülve erre, és azonnal bemondanak valami egységüket jelző mozaikszót és számot, miközben nem veszik le a pálcájukat a srácról, aki nem kicsit be lehet szarva, hogy három pálca és egy fegyver szegeződik rá. A katona előre sétál, próbálja lenyelni, hogy különleges erőkkel van dolga, valószínűleg valami mágia ködösíti el az elméjét, ami az Aurorok szakasznevétől akiválódott. - Magasra a kezedet, kölyök! Azonnal mondd meg, hogy ki vagy és mit keresel a lezárt részen, a terrorista szövetkezet tagja vagy? - folytatja a katona, az Aurorokon pedig látszik, hogy izzítják a kábítást és a röghözkötést is, ha a srác hoppanálásra vetemedne. Cody az egyetlen, aki észreveszi, hogy nem ő volt az első betolakodó, de a szeme sarkában lévő árny azonnal eltűnik, miközben a yard emberei csak rá figyelnek. Szép munka, mindenki azt hiszi ő volt az első, de még csak az utolsó se. Ahogy bizonyosodott a csapat arról, hogy nincs nála robbanószer, és az Aurorok elvették a pálcáját bilincset is kap, akármit mond, és elkezdik kikisérni, a kordonokon belül, feltűnés mentesen, hogy ne legyen a járókelők között pánik. Alig érnek ki a sötétségből, amikor Georgiana sikeresen átjut a tömegben hömpölyögve, és végül megpróbálva levegőhöz jutni és levágni az utat átmászik a kordonokon. Hoppá. Azonnal egy katona, három auror, és persze Cody áll előtte, előbbi négy nagyon csúnyán nézve, és őt is tarkón csípik. Erre a hadműveletre, hogy a lány elkezdett bemászni, és végül átbucskázott úgy-ahogy.

// Georgiana kérlek dobj egy hat oldalú kockával a kockadobások fórumában. Válassz három rossz számot a dobás hozzászólásában és ha azok közül lesz a szám, amit dobsz, akkor a pezsgő elég volt ahhoz, hogy a kordon mászásból átbukfencezés és pofára esés legyen. Very Happy
Igyekszem mindenkinek végig olvasni a hozzászólását, de azért szeretném megkérni, hogy emeljétek ki más színnel azokat a részeket, amik a mesélőnek fontosabbak, cselekvések vagy párbeszédek, vagy fontos célzott megfigyelések, ilyesmi. Mindenkiét elolvastam frissen, és most elolvastam újra írás előtt, és nem mondom, hogy gyorsan lettem kész.
Következő mesélői hozzászólás: január 3.//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-25, 17:54



A Milleniumi Káosz




*Feltűnően sok arc fordul el az általános menetiránytól és mindannyian visszafelé bámulnak. Ez mondjuk csak akkor tűnik fel nekem, amikor az előttem „haladó” majd’ kétméter magas fazon nem csak visszafelé nézelődik – az én fejem felett ezt bárminemű nehézség nélkül megteheti, fel se tűnne nekem – hanem még le is cövekel. Mikor felpillantok rá, akkor veszem észre, hogy az én személyes akadályomon kívül még tényleg jó páran ugyanúgy visszafelé pillantgatnak. Ki visszafogottabban, ki teljesen lecövekelve ugyebár. Jobb dolgom nem lévén én is hátra fordulok, hogy lássam, mi történik mögöttünk.
Pár pillantás elég, hogy levonjam a gyors következtetést: túl sok alkoholt fogyasztott társaság balhézik, majd még ennél rövidebb idő alatt tisztázzam pezsgőtől azért kissé buborékos gondolataim közt a lényeget: engem ez személy szerint marhára nem érdekel. Már épp fordulnék vissza, hogy kerülőutat keressek és haladhassak tovább, hárommal távolabbi hangszóróból ugyanis jobb zenék mennek már, mint az eddigi nyálas számok, amikor „sikerül” kiszúrnom néhány ismerős arcot. A francba.
Mivel én a tömegben vagyok, ezért gyanítom, hogy engem nem vett észre egyikőjük sem. Mondjuk ahogy nézem, Sophiáék jól megvannak a kordonon belül. Mivel én nem vágyok a kordonon belülre ezért n(s)em kezdek integetni felé. Másrészt… hát mióta befejeztem a 7. évemet, a házamból senkivel se tartottam a kapcsolatot… és még hiányzik legalább két nagy pohár pezsgő, hogy őszintének vélt indíttatást érezzek volt ház- és/vagy iskolatársaim nyakába borulni és nosztalgiázni. Ezért sem indulok a griffendéles srác felé sem… eh, a neve sem jut hirtelen eszembe. A nyilvánvaló személyeken kívül, akiknek a segítségére sietnék önszántamból, még talán Chance kedvéért verekedném magam vissza. Ő mindig jófej volt, sőt annál is több, neki szívesen segítenék, még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy egy ilyen szituációban hogyan tenném ezt. Mikor Piton Professzor is feltűnik a színen egy mugli rendőrrel karöltve, már egyértelmű, hogy itt már senkinek sincs szüksége az én segítségnyújtásomra… mire ez átvillan az agyamon már hátraarcot is csináltam és igyekszek megkerülni a melákot előttem. A volt házvezetőmmel végképp nincs ingerem találkozni enyhén becsiccsentve, tiltott helyszínen, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy már nem tanárom, felnőttek vagyunk mindketten… Másrészt túl sok roxforti egy kupacban nem jelent jót… Jobb lenne mielőbb a Westminster Bridge másik oldalára jutnom, persze azért Temze ezen partján maradva.
Kisodortatom magam a The Queen’s walk sétány szélére, és elkezdem felmérni – az este folyamán most először -, hogy milyen véderők sorakoznak fel a tömegben. Szeretnék lejutni egészen a Temze partjára és ott gyorsan átvágni a híd alatt, majd vissza a sétányra, hogy folytathassam az ünneplést. A lépcsők az első gondolatom, habár feltételezem az egyértelműen le van zárva. Mindenesetre megnézem magamnak, hogy csak kordon vagy rendőr/auror védi-e, biztosítva hogy a folyópart üres maradjon. Közben az is egész jó ötletnek kezd tűnni, ha egyszerűen átmásznék a korláton és a lejutást aztán már csak meg tudnám oldani… az csak egy pillanatra fut át gondolataim között, hogy bár ne magassarkú csizmát vettem volna fel. Sokadik kiürült poharamat kidobom, miközben élvezem a minőségibb zenét, végre elértem ugyanis ennek a hatósugarát, a roxforti különítményt pedig igyekszek magam mögött elfeledni.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-21, 09:59

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


A milleniumi káosz


Kiszúr magának egy gyerek a tömegben, és zord hangulatom ellenére én is kiszúrom magamnak a kölköt. Pár percig szórakoztatjuk egymást - én pofákat vágok, grimaszolok, ő meg hol nevet, hol közepesen ijedten néz rám -, de legalább telik az idő valamivel, és én sem unatkozom annyira. Persze a cigi közben majdnem a körmömre ég, én pedig ideges mozdulattal ejtem el és taposom halálra a padkán.
Ahogy megszólal a rádióm, elfordulok kissé a tömegtől és odébb ballagok pár métert, hogy én is jobban rálássak a híd aljára, de biztosra veszem hogy a folyón járőrözők vagy a közelebb álló kollégák kiszúrják ha valami komolyabb izgalom történne. Egyébként is, mi az istent keresne ott bárki? Se tömeg, se tűzijáték, de még egy érdekesebb tégla sincs arrafelé. Idióta ötlet lenne onnan közelítenie bármilyen varázslónak, messziről kiszúrná őket a fél világ, és esélyük nem lenne elvegyülni... de persze a rendezvények biztosítása szinte mindig arra épül, hogy valaki valahol hibázik. Fél szememmel figyelem tovább a tömeget, és továbbra is fixírozom a hidat, hátha mégis történik valami.
Tán még vízen járás is lesz, annak a mugli népek biztos örülnének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-21, 09:57





[You must be registered and logged in to see this image.]
A milleniumi káosz & Peter
Nem veszem észre Dane önelégült képét, vagy ha mégis, akkor azt leginkább a jelen pillanatban zajló eseményeknek tulajdonítom. Elfeledkeztem magamról, valamiért teljes mértékben kiment a fejemből az, hogy nekem Dane nem a haverom, nem azért vagyunk itt, mert én ezt annyira szeretném... Mégis, a közös kocsikázás sok régi emléket felszínre hozott bennem, még abban az esetben is, hogy egy szót nem váltottunk egymással közben. Valamiért még mindig ezeknek a hatása alatt vagyok, így hát elmarad a dacos korszakom, habár semmi se garantálja, hogy ez a későbbiek folyamán nem éled fel bennem ismét. Most azonban az ismeretlen ténykedés a háttérben jobban leköti a figyelmem, mint a köztem és Dane között zajló szócsata.
- Te tudod... - vonom meg a vállam, majd még egy utolsó pillantást vetek a csetepaté felé, de végül Dane után indulok én is. Jelen pillanatban nem tehetek semmi mást, hiszen nem azért vagyok itt, hogy pár nagy arcú emberkét helyretegyek. A kordon alól kibújva azért gyors léptekkel csatlakozom Dane mögé, hiszen – ha nem tartom a tempót – fennáll annak az esélye, hogy valamelyik illetékes megkérdezi, mit keresek itt. Ha pedig Dane-t elvesztem a szemem elől, akkor hamar kívül találhatom magam, amit nagyon nem szeretnék.
- Volt idő, amikor még mi tettük izgalmassá az ilyen jellegű dolgokat – felelem, mintegy nosztalgiaként, hivatalosan is elásva egyelőre a csatabárdot. És tényleg: pár éven keresztül tőlünk várták a többiek az izgalmat a bulikban. Ez leginkább verekedésekben merült ki, amolyan férfias kakaskodásban, semmi másban, az akkori társaságnak azonban ez is bőven elég volt. Ezúttal viszont nagyobb jellegű dolog készülődik, szóval nem nagyon lep meg a mozgás és a szokatlan aurori jelenlét.
Amikor Dane tekintete megállapodik egy bizonyos ponton, én is arra pillantok, majd szinte abban a pillanatban jeges súly telepedik a mellkasomra, amint észreveszem Sophiát. Teljesen, de tényleg teljes mértékben kiment a fejemből, hogy egy ehhez hasonló helyen is meg fog jelenni a lány... Az igazat megvallva egyáltalán nem számítottam rá. Kellemetlen, amikor pedig Dane az ő irányába indul, megszólalok: - Kikérdezek pár rendőrt – felelem, majd sarkon fordulok és homlokegyenest a másik irányba indulok el, ahol két-három mugli zsaru álldogál, miközben tanácstalan képet vágva pillantanak mindenfelé. Csak remélni merem, hogy mire itt végzek, Sophiát elüldözi Dane maga mellől a felejthetetlen stílusával és nem kell kellemetlen helyzetbe keverednünk.
Tévedtem. Pár perc alatt végzek a kikérdezéssel, és Sophia még mindig Dane társaságában van. Igaz, azóta már elindultak valamerre körülnézni, de akkor is együtt. Jellemző, ilyen az én szerencsém. Több esélyem viszont nincs arra, hogy elodázzam az elkerülhetetlent, ráadásul egyikük se úgy viselkedik, mintha rövidesen távozóra fogná a dolgot. A lehető leglassabb léptekkel araszolok hát oda, majd amikor végre helyben vagyok, biccentek egyet Sophia felé, mintegy köszönésképen, végül Dane felé fordulok: - A mugli zsaruk nem tudnak semmi konkrétumot – közlöm a tényeket, habár a külső higgadtságom ellenére folyamatos lámpaláz gyötör Sophia jelenléte miatt. - Ami kissé furcsa, mert reméltem, hogy legalább őket jobban beavatják valamibe, de nem... Szóval, ha tudja valaki, mi folyik itt pontosan, az szóljon bátran.
Itt azért megejtek egy pillantást Sophia irányába is, hogy tudja, a kérdés nem csupán Dane-nek szól. Pletykákat hallottam ugyan, de konkrétumot semmit... Így pedig igen nehéz a nyomozás, vagy nem is tudom, miért vagyunk itt.
- Beadtak nekik valamilyen várható rendbontós dumát, de ők se hülyék, feltűnt számukra a szokatlan hatósági jelenlét – folytatom. - Ráadásul olyasmit is említettek, hogy több helyszínen is jelen vannak az embereik. Majdhogynem az egész francos várost mozgósították emiatt, de indok egy szál se.
Tisztában vagyok ama aprósággal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium és a muglik minisztere együttműködnek, hiszen ez elkerülhetetlen, ha senki se szeretne tragédiát, de ez akkor is túlzás... A muglik még soha az életben nem voltak jelen ekkora számban olyan eseménynél, mely a mi jövőnket befolyásolta volna.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-21, 09:27


[You must be registered and logged in to see this image.]

A káosz & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszintén szólva, ha kérdeznék se biztos, hogy tudnék válaszolni, hogy pontosan milyen okból próbálok inkább távol maradni az ismerős párostól. Csak Peter az oka, vagy Dane is ugyanúgy problémás, hiszen még mindig nem tudom pontosan eldönteni, hogy mi is ez az egész vele és velem és bármennyire is hatással van rám, valahol mélyen tudom, hogy nem szabadna. Peter pedig, hát igen rendesen tönkre zúzta a barátságunkat és még csak nem is bánja a dolgot, legalábbis láthatóan nem nagyon hatja meg a dolog, ami persze csak még inkább rosszul esik. Úgy gondolom ő okozta ezt az egészet a sok variálással és persze, hogy még csak el sem tudja képzelni, hogy önállóan is tudok jól dönteni, így aztán nem csoda, hogy amikor már majdnem bejutnék és megérinti valaki a vállamat kissé még össze is rezzenek, hiszen már meg volt a zöld út, de így most akár el is ronthatja az az illető. Megfordulok hát még épp az auror mellett, aki most engedett be a kordon mögé. Válaszolni sincs igazán időm, vagy pár pislogáson kívül lereagálni, hogy milyen fess az öltönyben. A válla fölött pillantok el, hogy vajon Peter is követte-e, mint hűséges kiskutyus, amíg az aurorral beszél, csak amikor a fickó beljebb tessékel minket, akkor pillantok Danere és szólalok meg.
- Egyedül is megoldottam volna, sőt... meg is oldottam, már szinte bent voltam. - igen, ezt azért úgy érzem muszáj hozzátennem, hiszen nincs szükségem segítségre ahhoz, hogy kissé utána járjak a dolgoknak, meg aztán mégis csak a szüleim küldtek ide és ez olyan része az életemnek, amit az ég világon senkinek se meséltem még el és valahogy ezúttal sem szeretném, hogy kitudódjon.
- Gondolom te is azért vagy itt, ilyen... puccos külsővel, mert hallottál ezt-azt. Körülnézünk? - egyszerűen csak sarkon fordulok és elindulok a kordon mögött szaglászni és körülnézni. Még mindig a mugli tűzijátékok kilövési helyét keresem, vagy valami irányító központot, hátha azokkal machináltak valamit. Dane maximum követ majd, ha úgy látja jónak, de annyira már ismer, hogy eléggé önfejű vagyok ahhoz, hogy eszem ágában se legyen hagyni, hogy csak mert idejött aurorként, jelvénnyel, puccosan, máris átvegye az irányítást és azt tegyem, amit mond.

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Reveal your secrets
Online

avatar

Tanár

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 23:57




[You must be registered and logged in to see this image.]

Ezredforduló


Már a helyszínen van egy ideje, a kordonon belül maga is, olyan helyet választott, ahonnan kevésbé látszódik, ám ő annál inkább szemmel tudja tartani az eseményeket. Szokásos savanyú ám annál éberebb  ábrázatával méregeti a sűrűsödő tömeget. Számára tíz fő után kezdett sok lenni az emberekből, de az egyéni nyomorát megtartja magának és a feladatára figyel.
Dumbledore meghagyta, hogy segítsen be, ahol szükség van rá és más épp "túl elfoglalt" esetleg.
Magához képest, azon túl, hogy talpig sötétben van mint mindig, egészen elvegyülősre fogta magát. Egyszerű fekete nadrág, elnyűtt öreg bőrcipője, sötét szürke garbó, és egy egyszerű félhosszú fekete szövetkabát.
Számára ismert arcok arzenálja sorakozik és a vázolt pillanat mintha bekövetkezni látszana mikor a Crowfield kölyök cimborája neki áll fitoktatni magát, végül odáig fajul, hogy az a nyomorult auror még meg is vereti magát. Valahol kárörömét leli a fickó megalázásában, de ennek nem most van itt az ideje.
Egy helyben ténykedő mugli rendőrhöz lép oda, szinte mellé toppan mint valami vészmadár. Megköszörüli a torkát hogy az ipse rá figyeljen. Semmi mimika, semmi érzelem, a hangja metsző és felszólító, semmi kérvény nincs benne.
- Volna szíves velem jönni? Akadt némi probléma, amire minden bizonnyal egy egyenruha, kiváltságos hatással lenne! - azzal megfordul és a dulakodók felé veszi az irányt. Az aurort az utolsó pillanatban tépi el egy újabb ütés elől és kifordítja, a vállánál belemarkolva a talárjába úgy, hogy a fiú már ne érhesse el, és mielőtt szépen magával vonszolná, valahová ahol nincs szem előtt az a szerencsétlen. A dulakodó fiatalra mutat. - Ez meg a magáé rendőr főnök úr! - mintegy felkínálja a srácot a zsarunak.
Aztán, még mindig a karmai között szorongatva a fiatal szerencsétlen aurort, hirtelen nyájas hangra vált, ugyanolyan arckifejezéssel mint addig, legfeljebb szemöldöke emelkedik magasra és ezúttal a Griffendél növendékéhez fordul - Mr. Crowfield! Hol marad az oroszlán bátorsága ilyenkor?- szúrja oda lesújtóan aztán csak int a fejével a srácnak, hogy ha be akar jönni, akkor most kövesse, ő elvonul a "foglyával" hogy minimum kiossza és leparancsolja róla azt a nyomorult talárt... De lehet a Temzébe dobja mindenestül. Vagy felrúgja műholdnak, de hogy belevési az agyába, mit jelent elvegyülni a muglik között az biztos! Hogy Elijah sorsa mi lesz, az kérdéses. Minden esetre ha be akar jutni, most megteheti. A pillanat nem tart sokáig, szóval hajrá!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah Crowfield
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 79

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 21:07

És Elijah még csak be sem szólhat szegény srácnak, hogy beleköt az aurorba. Aki ennyire ódivatúan és feltűnően öltözködik, az tuti, hogy magának keresi a bajt. A srácot persze nem ismeri, most verődött a bandához, pontosabban Kenny azt mondta, hogy kezeskedik érte, de jelenleg ő sincs a helyzet magaslatán.
- Max, nyugi.. - vesz egy mély levegőt, és még látja futtában, ahogy Peter meg Dane elsétálnak mellettük. Tény és való, hogy nem így tervezte az estét, igaziból csak le akart jönni egy lazát iszogatni a haverokkal, random srácokkal és betudni magának egy nyugis estét, mindenféle csetepaté nélkül Londonban. Meg talán felszedni egy-két lányt.. meg talán érdekelte, hogy mi lesz itt.. de azért az, hogy ennyire nagy balhé keveredjen az egészből.. Próbál a srác felé nyúlni, hogy lenyugtassa, de az szinte azonnal löki el magától Elijah kezét, és már indulna is, hogy ne csak szóval, de tettel is bántalmazza az aurort, és persze mindig van valaki, aki mellé áll. Egy másik srác rákontrázik.
- Jah, úgy festesz, mintha te uralnál itt mindent vagy évezredek óta. Tudjuk ám, hogy kik vagytok! Tudjuk, ki áll emögött! - és nem a halloween-ra gondol, meg egy kedves jelmezbálra. Elijah Csak a kezébe temeti az arcát egy pillanatra, majd megáll az auror és a srácok között.
- Tény és való, hogy nem a legjobb ruhát választotta a ma estéhez, de biztos csak rossz volt a style-listja. Mindenkivel előfordul. - vonogatja a vállát, és nagyjából ekkor csattan el az első ütés.. amire Elijah szinte azonnal hátrébb táncol, és a nagy kavarodásban próbál bejutni a kordonon belülre. Ha elég ügyes, akkor a csetepatéban még egy azonosító kártyát is szerez valamelyik kisebb rangú, noném alakról. Ha.. Minden esetre tény,hogy nem szívesen megy bele a verekedésre, inkább kihasználja a helyzetet. Persze, ha elfajulnak a dolgok, akkor a sarkára áll.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 170

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 20:55

Káosz vagy Megváltás?

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Megrándul az arca, ahogyan Peter visszaválaszol, ezúttal szánalmas vagdalkozás nélkül, szimplán visszadobva a labdát! Végre elfogadta, hogy ők ketten egymás nélkül nem is az igazi felállás, hiszen ha nem bosszanthatják egymást – főleg Dane Petert – akkor mindkettőjük élete rémesen unalmasan telne a jövőben. Alig érezhetően elmosolyodik, s biccent, nem önti szavakba, hogy mennyire elégedett, de olyan fejet vág, mintha egy igazán reménybeli üzletet sikerült volna épp most nyélbe ütnie. Kiszállnak az autóból, és irány az Óriáskerék kordonja, egyértelmű, hogy ott van majd jelenésük. Peter kérdésére oldalt pillant, s noha nem kerülte el a figyelmét a rendbontás, csupán lehelletnyit emeli meg a vállát.
- Nem bizony. – Mások ügyei csak akkor érdekelték, ha közvetlen haszna volt belőle, ha rövidtávon le akart nyűgözni valakit. Ám az aurorparancsnok nincs látótávolságban, s nem kell villogtatni a képességeit. Átlép a kordon alatt, felvillantva az igazolványát, maga mögé nézve olykor, hogy a kispajtás megvan-e még. Még ha csupán kísérő is fiatal tettestársa, azért a tudása alapján Dane nem szívesen hagyná hátra. Vannak még bőven a téren aurorok, és mugli rendőrök is, hogy ne a vérfarkas legyen az illetékes. Ugyan emlékszik a valentin napi bálról arra a kölyökre, aki mintha Jade társaságában mutatkozott volna, ám több nem jut róla eszébe, így egyenlőre annyiba is hagyja a dolgot.
- Unalmas is lett volna egy szilveszter mindenféle álságos bonyodalom nélkül, nemigaz? – Kérdezi szarkasztikus felhanggal, s flegma mosolyt is mellékel Peter irányába, ahogyan azon tűnődik, hogy melyik irányába is tartsanak. A dilemmát az dönti el hogy meglátja a kis barnát. Tud róla, hogy Sophia szeret fontoskodni, de hogy az újságíró igazolványa már ilyen sokat érjen.. Miután a csini pont az aurorok egyikénél próbálkozik, a férfi is arrafelé indul, biccentve Peternek, aki követheti, de akár indulhat a mugli zsaruk felé is. Csak azért nem kapja hátulról derékon a lányt, mert a végén még Peter felakasztaná magát. Még ha el is dobta magától a szépséget, a férfi egó kitörölhetetlen. Így csupán a mardekáros vállát érinti meg, hogy az megfordulhasson. – Nem csúszott félre a nyakkendőm? – Kérdezi sötét pillantással, mintha csak dícséretet várna, hogy sikerült kivételesen kiöltöznie, megborotválkoznia. Se puszi, se egyéb fizikai érintkezés, ez most nem az a pillanat. S meg sem kérdezi, hogy is kerül ide választottja. Ellenben az auror, aki méregeti Sophiát, kap egy intést. – Seoras, Auror hadnagy. Engedje be a hölgyet, és ha szükséges, tájékoztassa, mint a sajtó képviselőjét, de mugli nyomtatásba nem kerülnek majd a válaszok. – Ezzel mindenki előtt egyértelművé teszi, hogy a lány attól mert újságíróként is képzi magát, nem lehet átjáró a két világ között.




 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 288

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 20:54




Milleniumi Káosz

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom azt mondani, hogy unatkozom, de hülyegyerek módjára vigyorgok. Azért na, csak eltelt egy évezred! Jó jó, sírva nem fogok fakadni a meghatottságtól, de valami átjárja minden porcikámat és nem tudok borúlátóan gondolni a ma estére, még annak ellenére sem, amilyen borzalmas feszkó van a levegőben. Na meg persze remélem a legjobbakat! Vagy a kevésbé rosszakat. Gyermeki lelkesedésem most is jelen van ahogy mindig. Ez már csak ilyen velem járó faszság marad.
Hallani mindenfélét, a figyelmem nem kerüli el egyetlen morzsa sem és lassanként nagyjából be tudnám lőni kinek mi a véleménye. Persze senkire nem fogok ujjal mutogatni. Lassanként azonban a jókedvemre rátelepszik valami. Valami gyanúszerű feszültség. Szeretném, ha a megérzésem semmis lenne, de sajnos most is sikerül bele trafálnom szép csendben. Szerencsére ügyeltem, hogy azért ne látszódjon, hogy a figyelmemmel bárki arcába is bele másztam volna. Ennek köszönhetően, én mint a személyzet tagja, épp oly jelentéktelen díszlete voltam csupán a helynek, mint bármelyik pincér. Illedelmes, jól nevelt, mindent a vendégért irányelvet követő, és persze készséges bizonyos keretek között, a munkakörömet nem túllépve. Szóval, semmi extra.
Mikor egy emberként áll fel mindenki, bennem megfagy az ütő, ahogy realizálódni vélem a képet, de folytatom amit addig, illedelmesen elköszönök és boldog új évet kívánok, túlzottan nem felhívva magamra a figyelmet. Várok ameddig nagyjából mindenki aki épp akarta elhagyja a terepet, és még egy másfél percet, nézem a mozgásokat, és mikor többnyire tiszta minden, a faszom fog még negyed órát dekkolni. Már ez a másfél perc megölt!
Csekkolom ki merre és Courtney-t épp kéznél találom, és ezzel habozás nélkül váltok vele pár mondatot.
- Courtney! Bocsáss meg de ki kell mennem, rám tört a szapora. Tied a pult! Jövök neked egyel. Jövőre találd ki, ez mi legyen!-
Azzal, igazából meg sem várva szegénynek a válaszát, a mosdók felé veszem valóban az irányt. De el már nem érek oda, tiszta volt a folyosó, én pedig azzal a lendülettel hoppanáltam, minden Minisztériumi tiltás ellenére.
Hogy hová? A Westminster híd alá. Ahol reményeim szerint rohadtul nincs senki. Hogy egy szakasz aurort kapok a nyakamba arra nagyon is számítok, de valahol épp őket szeretném megtalálni. A szívás akkor van, ha az én felbukkanásom, pont a zavarkeltők kezére játszik némi elterelést. Remélem nem így lesz, és sikerül időben jeleznem, hogy.... érkeznek. Vagy legalábbis, hogy valami történt inkább csak. Hogy ki mennyire fog hinni nekem, vagy hogy én ezt mégis honnan tudom? Jaj hát egy többnyire illegálisan működő kuplerájban vagyok pultos és láttam.
Még a pultos kötényem is rajtam van, a pálcám a zsebemben, nincs nálam semmi más.... Megint... Ennyire imádnék felkészületlenül érkezni bárhová...? Király! Hogy őszinte legyek meg, mindenki ismeri a helyet, csak senki nem beszél róla, és mindenkinek érdekében áll egyenlőre, hogy a hely működjön. Szóval... passz hogy ebből a részéből hogy magyarázom ki magamat, de reményeim szerint, olyanba botlok, akinek ezzel nem kell szarakodnom és a lényegre tud majd fókuszálni.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-12-20, 21:03-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 19:06


Káosz vagy megváltás?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aranyvarjú

Cody-nak nagyon sűrű napja van, az ezredforduló a mugliknak és a varázslóknak is nagy ünnep, és a helyen sok ember fordul meg sokféle okból. A nap folyamán rengeteg apróságot hallott, de a legtöbben csak találgatják a történéseket és tanakodnak, hogy vajon a Minisztériumban mi folyhat. Csak kevesen foglalnak nagyon visszafogottan állást, mert aki csak megemlíti, hogy a varázsvilágnak elő kéne lépnie a homályból, gyaníthatóan megfigyelést kap ezekben a feszült napokban. Viszont észreveszi, hogy akik egy szóval sem pártolták a Minisztérium rendeletét a felfedés ellen, sőt, az arcokun látni, hogy egyáltalán nem ellenzik a balhét, háromnegyed 11-kor, tehát éppen ebben a pillanatban, attól függetlenül, hogy ki melyik asztalnál volt és kikkel beszélgetett, szinte egy emberként állnak fel és távoznak.
Hoppá, a vendégeknek, akik isznak nem gyanús, de a józan csaposnak, akinek még negyed órát ki kellene bírnia a pult mögött... annál jobban.

Óriáskerék (kordonon belülre juthatnak: Dane, Peter, Sophia és kívül egyelőre: Elijah és Georgiana)

Dane beljebb tudja vinni Petert magával, a kordonon belülre, de az óriáskerék körülbelül 100 méterrel le van zárva, ugyanis néhány pillanat alatt felmérhetik a srácok, hogy a rakéták elég nagy része az építményről fog felrepülni. Tehát ha ők beljebb akarnak menni nyomozni, akkor a még tömegben csetepatét csitító Elijaht és a nézelődő Sophiát hátra kell hagyniuk. Csak úgy tudnak az Óriáskerék közelébe menni, és korábbi nyomokat keresni. Csak egy kordonon kell átmenniük és már nincs is tömeg, csak mugli technikusok, akik különféle kütyüket és lövegeket igazgatnak, és az aurorok, akik elkülönülve beszélgetnek és figyelnek, hogy minden rendben menjen. Az már csak Dane és Peter döntése, hogy a csetepatéhoz mennek oda, vagy az Aurorokhoz vagy mugli rendőrökhöz kérdezősködni.

Sophia az igazolványával akar kiskaput találni a kordonok mögé, és távolodik a balhétól, így egy másik aurornál tud bemenni az engedélyét lobogtatva. Vannak mugli rendőrök és katonák is, még is akkora a szakadék a két világ között, hogy amikor a lány megmutatja a mugli kártyát, az Auror kicsit összevonja a szemöldökét és nem hív oda egy varázstalant, hogy az megnézze ezzel be lehet-e menni. Na, ekkora problémák vannak a Minisztériumban. A lány fellélegezhet és a kordon mögött nézhet szét, de jó néhány arc követi a mozgását, nem csak a közvetlen közeléből, hanem távolabbról is.

Elijah próbálja megvédeni a balhézókat, akik belekötnek az aurorba, akibe van miért belekötni. Mindig mindenki igyekszik muglisan öltözni ilyen alkalmakkor, de ez a középkorú fickó sikeresen megjelent mágustalárban, valószínűleg beépülésből kegyelemkettest kapott. - Jól van, csak tereld el őket a szemem elől. - szól oda a sráchoz, mire a társaságban lévő belekötögetős srác még hangosabbra vált és egyáltalán nem hajlandó odébb menni. Nem régi ismerőse, valami random új, ha minden igaz mugli, valakinek a valakije, és úgy óbégat, mintha kínoznák. - Még is kit néztek hülyének ti, ha? Mi ez a ruha? Azt hiszed több vagy nálam, mi?

Georgiana a parktól halad a Westminster híd felé, ami pontosan azt jelenti, hogy az Óriáskerék mellett nagy kordonokat kerüli meg és hullámzik a tömeggel a legjobb kilátóhelyek felé. Fredéket valóban esélye sincsen megtalálni, ellenben néhány ismerős arcot észrevehet, hiszen pár évig együtt koptatták az iskolapadot, sőt az első kettővel az érdeklődési körük is azonos: Elijah a tömegben egy csetepatét próbál megakadályozni, Sophia beér a kordonok mögé a kamu igazolványával, bent pedig Peter egy öltönyös, hivatalos alak mellett álldogál. Talán nem ismeri őket név szerint, de mindegyikük ismerős és egyértelmű, hogy nem ő az egyetlen, aki megszegte a rendeletet, hogy ne jöjjenek “civil” varázslók a mugli eseményre. Mindközül a Griffendéles srác tűnik a legnagyobb bajban, ha azt tekintjük, hogy a védence körülbelül köpköd egy Aurorra és nem hajlandó abbahagyni, egyre több arc fordul oda hozzájuk.

Westminster híd, Óriáskerék

Gravesről egyértelműen lerí, hogy katona, szóval a civilek nem zargatják és maximum egy nyűglődő kisgyerek bámulja meg, aki már is unja a több, mint egy óra várakozást, ami rájuk vár a tűzijátékig, és nem talált jobb dolgot, mint a bácsit fixírozni. Amúgy a muglik izgatottan beszélgetnek és panaszkodnak a tömegre, mintha nem maguktól jöttek volna ide. Néhány perc múlva a fülébe egy kis recsegős alapzajjal még egyszer megszólal a hang, abban a pillanatban, ahogy Graves tekintete végigsiklik a tömegen és az egész helyen. - Mozgás a Westminster híd alatt. Kerüljék el a pánikkeltést. - jön a parancs, és Graves-szel egy időben egy másik katona is a közelben mozdul, biccent, és már el is indul a híd alatt lezárt, rosszul kivilágított átjáróhoz.


[You must be registered and logged in to see this image.]

// Akkor a megbeszéltek szerint, ha korábban végzünk 7 napnál, attól a naptól kezdődik újra, hogy írtam.
Következő hsz: december 28.
Az egymáshoz közeli helyszíneken (ez most éppen csak az Óriáskerék) lehet egymásra interakció, tehát tartsátok a sorrendet, vagy egyeztessetek, ha szükséges! de a független helyek (Cody és Graves) mindegy, hogy mikor tudnak írni.
És kérlek írás után linkeljétek a hozzászólást, ha nem közvetlen előtte lett berakva az utolsó. //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgiana Findley
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz 2017-12-20, 17:48



A Milleniumi Káosz




*Nem volt egyszerű Jessiet rábeszélni, hogy kijöjjünk utcabálozni, de Freddel …. nos, egyesítettük meggyőző erőnket és sikerrel jártunk. Pár éve nem gondoltam volna még, hogy egyszer ilyesmire sor kerül, sőt reméltem… akartam, hogy egy ilyen szituációnak még a közelébe se kerüljünk. Megmosolygom magam, sok minden változott, én is sokat változtam. Nem kategorizálom, hogy jó vagy rossz irányba, de az biztos, hogy könnyebben veszem a változásokat és nyitottabban tudok sok mindenhez hozzáállni és ez nekem elég jelenleg.
Ugyan hárman indultunk útnak, hogy átbulizzuk magunkat a következő évezredbe… tulajdonképpen ezzel a frázissal sikerült végül meggyőznünk  a húgomat, és talán azzal, hogy mi ketten kértük tőle ezt, különben nem lett volna hajlandó, elvégre a minisztériumi rendelet egyértelműen fogalmazott. Ne menjünk a muglik közé. Az Újévben. Vagyis technikailag jelenleg még nem követünk el szabályszegést. Másrészt miért fosszuk meg magunkat egy biztosan életreszóló élménytől, a muglikat se parancsolták haza valamilyen mondvacsinált, katasztrófavédelmi indokkal.
Szóval hárman indultunk, de az utóbbi húsz percben egyedül sodródok a tömeggel a Temze partján, egyre messzebb a Jubilee Gardens-től, ami vélhetően nem túl jó, mert a Westminster Bridge irányába tartok, mondjuk ha ezzel a sebességgel haladunk talán nem lesz gond. Nem mintha gondra számítottunk volna induláskor, csak hát azért mégse akartunk a legnagyobb tömegben nyomorogni a Westminster környékén. Sejtettem, hogy hiba elválni egymástól ekkora tömegben, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy felkészültünk erre az eshetőségre. Pontosabban arra, hogy én elkeveredek tőlük, szóval ettől nem féltem, félek. Sőt valahol talán jobb is, így nem fogja nyomni a vállamat Jessiék mellett annak a kérdésnek a súlya, hogy kitől kapok én éjféli csókot.
Igyekszek visszajutni a parkhoz, de ehelyett a híd kerül hozzám közelebb, lassan feladom ezen a szűk helyen a küzdést, majd a hídlábánál Newington felé tartok majd, remélhetőleg sikerrel járok majd, pontosabban muszáj lesz, azért nem vágyom az őrült tolongásra, ami a hídon és a központban van. Spórolok tehát az energiámmal, és hát a józan látásommal, amivel már néha vannak gondok ennyi pezsgő után. Azért nem dobom el félig teli poharamat, ez még jó minőségű pezsgő, otthonról hoztuk még, vagyis vigyázni kell rá, mert aztán már csak az utcai italmérés marad.
Még indulás után rögtön elvégeztem a könnyű, kellemes hőérzetet biztosító varázslatot, így nem fagyoskodok (pálcám azóta is kabátom belső zsebében pihen). Persze tisztában vagyok vele, hogy az alkohol is melegít és rendesen fel is vagyok öltözve. Farmer, bokacsizma, téli kabát, sál, utóbbit kivéve sötét színek, de elég feltűnő elem rajtam a hajamba biggyesztett aranylamé dísz, ami tulajdonképpen egy hajráf. Mintha hajfonást idézne, aminek a végén lelógó aranycsíkokat azután copfomhoz kötöttem, holmi póthajként. Én ennyi őrültséget engedtem magamnak, azok a szemüvegek nem vonzottak, ami 2000 alakú, úgy hogy a két középső nulla a szemüveg "üvegei", sem a neonszín cilinderek, sem egyéb idióta parókák.
Néha körbeforgok, Jessiéket keresve, de tudatom mélyén tisztában vagyok vele, hogy jövőre látom őket. Zömében hát csak együtt táncolok a tömeggel, egyre közelebb érünk, mind éjfélhez, mind a Westminster Bridge-hez, már egy ideje a The London Dungeon magasságában járok.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A Milleniumi Káosz

Vissza az elejére Go down

A Milleniumi Káosz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-