Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Halállabirintus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2018-01-09, 15:38




A labirintus & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Válogatott társaság futott itt össze, vagyis, aki minket összehozott egy helyre, nyilván nagyon is tisztában volt azzal, mit tesz. Sellő, vámpír, valami fura lény és még ki tudja, kik vannak még errefelé. De mégis ki tudja rólam, hogy vámpír lennék? Ezt mindenki elől titkolom, senki sem sejti a titkomat, csak Gemma és a régi társaim. A húgom viszont kilőve, hiszen nem hiszem, hogy ilyesmire vetemedne, mivel ő aligha hozna ide rajtam kívül másokat. Esetleg a régi falkám állna a háttérben? Ez már jóval esélyesebb, ők hajlamosak az erőszakos cselekedetekre. De mégis, mi értelme lenne mindennek? Ha bosszút akarnak állni rajtam, akkor miért nem végeznek velem egyszerűen? Miért zárnak össze ennyi félnótással?
Tekintetem eközben a dárdára siklik és a lányra, aki pont azon van minden igyekezetével, hogy segítsen a bajba jutott fickón. Hiába minden, hiszen innen nézve nem túl biztató a helyzet, a seb elég súlyos lehet, de inkább meg se szólalok, hiszen csak vészmadárnak könyvelne el itt mindenki. Annál nagyobb azonban a csodálkozásom, amikor a seb magától beforr és nyoma se marad. Fura, de nem fordítok rá a kelleténél több figyelmet, helyette a nem messze lévő lányra pillantok, aki pont abban a pillanatban válik meztelenné, én pedig minden látszat-tisztességem ellenére mérem végig pofátlanul. Pasiból vagyok, érthető hát, hogy érdekel a női test és hát ő sem néz ki rosszul, habár még mindig nem ér Victoria nyomába sem. Mia az egyedüli, aki feleleveníti bennem a lány emlékét, de ő szerencsére jelenleg nincs itt. Legalább miatta nem kell aggódnom, habár fogalmam sincs, miért tenném... A lényeg, hogy én megússzam a dolgot, a többiek miért is érdekelnének?
- Hát, akkor cserben hagytak az érzékeid – szólalok meg a dárdás fickó megállapítását hallva, aki immár a fal mentén vizsgálja a dolgokat. - Bennem nincs semmi különleges. Egyszerű üzletember vagyok, semmi több. Ja, és mágus, de mit számít? Gondolom, itt mindenki az, nem igaz?
Körülnézek az ittlévőkön, egyikük sem lehet mugli, mi értelme lenne varázstalan embereket elrabolni? Nagy eséllyel az, aki idehozott minket, szintén mágus, sőt, biztos is. Valami hülye kísérlet áldozatai lettünk.
- Talán valamelyik ügyfelem állhat a háttérben – vonom meg a vállam némileg töprengőbe esve. - A kérdés csak az, hogy akkor ti mit kerestek itt? Kell lennie egy közös ellenségünknek, nem igaz? Egy közös pontnak, ami vagy aki miatt most mindannyian itt vagyunk. Ami engem illett, gazdag családba tartozom, értem kérhetnek váltságdíjat, nem is keveset. És ti?
Igen, nálam máris megvan az indok, ami csakis a pénz lehet. Apám egyetlen fiúörököse vagyok, ez megmagyarázza azt is, hogy Rose miért nincs itt ebben a pillanatban. Ő lány, nem sok vizet zavar, engem kell elrabolniuk annak érdekében, hogy felkavarják az álló vizet. Nem mondom, hogy az ő elrablása nem érintené kellemetlenül a családot, de én... Nemrég bukkantam fel, épp csak visszakaptak, most pedig elrabolnak. Jó pénzt kaphatnak értem, ez tény és való.
- Van valakinek olyan képessége, ami segítségünkre lehetne? - vetem fel a kérdést, miközben figyelmen kívül hagyom az ismeretlen lány kígyós ötletét. Nincs semmi eszközünk, melynek révén feljuttathatnánk a jószágot, szóval ez egyelőre tárgytalan. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy a Roxfort környékén jelentek meg különleges képességek az ott tartózkodó diákok körében, szóval talán van olyan szerencsénk, hogy valaki közülük képes lehet berobbantani a falakat. Hátha. Kissé hangos művelet lenne, nyilván felhívnánk magunkra a figyelmet, de egyelőre semmi más nem jut az eszembe.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fryalla Merrick
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2018-01-06, 15:47


Fryalla & a Halállabirintus
A harc csak a végsőkig tartó harc lehet

[You must be registered and logged in to see this image.]
Halvány gőzöm sincs, hogy mit keresek itt és a rosszabb, hogy még csak azt sem tudom, hol van az az itt, de hogy nagyon nincs rendben ez az egész, annyi biztos. A földön vagyok, víz csak kevés van alattam és elsőre igazából senki sem tűnik szimpatikusnak. Az a fickó, akiben a drága volt úgy méreget mindenkit, hogy szinte vesébe lát és ez felettébb zavaró. A lány elég karakán személyiség, csak ha tényleg igazam van, akkor a király fia az, aki legalább kedvesnek tűnik. De hogy mit akar azzal a karpereccel...
- Én épp vissza akartam úszni a tóba, de... itt kötöttem ki. - válaszolok a méregető fickó kérdésére kissé még midig tétován. A pálca kérdésre is csak a fejemet rázom, hiszen nincs ilyesmim. A vízmágia a sajátom, legalább valamennyire, bár hogy itt a felszínen mennyire fog működni na azt nem tudom, de az ő mágiájukat nem ismerem igazán, biztosan nem fogok tudni vele machinálni, még ha lenne is pálcám. Lassan pedig az is leesik, hogy Lance mit csinál.
- De én nem... - próbálnám megakadályozni ezt az egész műveletet, de túlságosan gyors és félek nem igen van más lehetőség, hiszen itt a földön még sem maradhatok, úgy nem sokat segítek, ha ki akarunk jutni innen. Az biztos, hogy a víz messze van, azt érzem, hogy a közelben nincs a tó. - Fryalla vagyok és biztos, hogy távol vagyunk a Fekete tótól. - bököm ki végül, bár nem vagyok kimondottan hangos, úgyhogy csak az hallja, aki figyel és épp nem beszél, vagy elég közel van. Aztán veszem csak át a félbe kapott karperecet, nem is gondolva rá, hogy problémás lehet a felvétele és nem csak azért, mert alapvetően nem tudok járni... Ezért hát felveszem és csak aztán esik le, hogy ez mit is jelent pontosan, amikor halvány fény hatására eltűnik a halfarkam és minden, ami a sellőségemhez tartozik és hát miután én előtte sem voltam ember...
Hirtelen húzom fel a lábaimat és fonom össze a két karomat magam előtt, hiszen az ég világon semmi sincs rajtam. Gyorsan le is kapom újra a karperecet. Ez így... biztos, hogy nem lesz jó, viszont sellőként meg megmoccanni se nagyon tudok, maximum vergődni a földön.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-25, 13:54



Halállabirintus








[You must be registered and logged in to see this image.]

Na, hát ez szuper. Menet közben észreveszek egy másik halacskát is, de utána megpróbálok arra figyelni, hogy hogyan rántok ki két kézzel egy dárdát egy fura fazon mellkasából. Ahogy a szemem előtt pillanatokon belül összeforr a seb, mielőtt bárki moccanna, hogy meggyógyítsa vagy valami, kicsit felhúzom a szemöldököm. Megvárom, míg a kérdés körbeér, végignézek a félhomályos helyen a hangokhoz párosítva az arcokat és kicsit bosszankodva csatlakozom a többiek hurrogásához, hogy szuper, senki se emlékszik. A tárgymágiához, amit a sellősrác nyom, hogy a csajszinak is lába keljen csak kikerekedik a szemem, tuti, hogy ért a varázstárgyakhoz nem kicsit. Az egyetlen varázseszköz aminek a használata a véremben van, az a seprű, minden másra ott a robbantás és egyéb elmi mágiák. Vagy egy ökölcsapás.
És ha még sokáig kering mindenki a helyen a falat tapogatva, lehet, hogy a robbantás nem is lesz olyan hülye ötlet.
- A rohadt életbe, újabb körkérdés, pálcák? - teszem fel, amikor érte kapnék és nem találom meg. Aztán a fura dárdás pasihoz fordulok a mégfurább szövegelését hallgatva. - Ahha, azt látom, hogy te nem vagy sima ember. Erre az instant gyógyulás valahogy segített rájönni. - válaszolom, egészen könnyen kezelve, de a szemem ahogy körbeszalad újra mindenkin megállapodik Markon. Nem ember, kicsit több? Talán ő is képességgel született, mint nekem a metamorfmágia? Vagy még is mi a franc.
Megelőzve a többiek kérdését, hogy bennem mi az érdekes a két körmömet unottan felmutatom és elkezdem változtatgatni a színűket és a formájukat a foszforeszkálótól a mintáson át a feketéig.
A szőke srác költői kérdésére, hogy kinek is lehetünk az útjába, az első válaszom éppen itt van a teremben, szóval ha nem annyira okos, hogy úgy csinál, mintha ő is el lenne rabolva de közben ő a főköcsög... Akkor kilőve.
- Hát, nem mondom, hogy nem kötöttem már bele jó pár rosszarcba az életemben, szóval van kiből válogatni. - válaszolom a sellőfinek és a beszűrődő fény felé fordulok felfelé. A familiárisoom mindeközben könnyedén rásiklik a lábamra, onnan pedig fel a nyakamba, szerencsére már a nadrágomnál letörölve magáról a nedvességet különben eldobnám a fenébe ha a nyakamba sározik.
- Próbáljuk meg feltenni a kígyót, hogy körbenézzen. - dobom be az ötletet, bár egyelőre nem tudom min mászna olyan magasra, talán a dárdát kéne felnyújtani és azon? Hopp, az meg elporladt, csak hogy ennyi eszközünk se legyen. Egyelőre nem cselekszem, hátha a faltapisok valami okosabbra jutottak, én letettem egy ötletet az asztalra, jöhetnek a lelkes támogatások.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-23, 03:11

Mikor a dárdát kihúzza a csajszi, megkönnyebbülök. A sérülés, aminek a dárda után maradnia kellett volna, se perc alatt össze forr. Mintha ott sem lett volna. Köhögök, krákogok egyet, mint valami TBC-s, azért csak át volt döfve a tüdőm. Vagy valami hasonló részem.
A fegyver meglehetősen nehéz, de alig hogy kikerül belőlem, a nyelébe vésett rúnák felizzanak, kialszanak, majd az egész elporlad.
Én meg nyögve felülök. - Kössz! - villantok egy kacska- hegyesfogas vigyort a lányra.
Hümmenek egyet és megdörgölöm a mellkasomat. Ügyes... De sajnos nem túl hatékony. Ha a közeg, amibe a fegyver bele érkezik, szintén oldhatatlan lett volna, nem csak a fegyvert nem tudom kihúzni magamból, akkor bizony valóban a kettő között ragadok. Így csupán az volt meggátolva, hogy én magam távolítsam el a dárdát, de az nem, hogy azzal együtt felkeljek és éljem tovább az életem.
De azért ügyes. Első próbálkozásnak nem rossz. És főleg figyelembe kell venni, hogy ha ezt képes volt kivitelezni, aki oda szögelt ahová, akkor a következő elméletet előbb utóbb sikerülni fog kiviteleznie. Ami csöppet sem boldogít.
Hogy miért "kértem" segítséget? Egyszerű helyzetfelmérés volt csupán. Míg az érzékeim nem a régiek, gondoltam ez is megteszi.
Felkelek a földről, leporolgatom magamat. Megrázom magamat mint egy macska mikor vizes. Zavar, hogy a kezeim csupaszon vannak, és zavar, hogy a ruha a testemre tapad. Utálok fölöslegesen mocskos, vizes, vagy bármi egyéb lenni. Éljen a hypohondria és a hiperérzékeny idegrendszer.
Ki tudnám zárni, alap esetben, de most valamiért nem megy és ez felettébb bosszant.
Elindulok a fal mentén, körbe, tenyeremet a falra simítom és keresem a kiutat. Közben figyelek, nehogy valami hülye csapdába érjek, ami telibe vágja a kezemet. Úgy tűnik az idegrendszerem leszedálása most nem az igazi. Noha mintha minden más kicsit tompább lenne. Nem von magával energiakisüléseket, sem olyan elmosódott, önuralmat vesztett állapotokat sem. Morranok egyet, az a rohadt lándzsa... Tuti kicsinálom akinek a fejéből kipattant. Először gratulálok neki... Aztán kicsinálom.
Miközben körözök, felmérem a társaságot is, mint valami kelletlen ragadozó, bár jelenleg a jóllakottabb fajtából. Tekintetemmel hőképeket, rezgéseket, energiákat keresek, a helységen belül, és a falon túl is, füleimet hegyezem, visszhang, vagy kongás, vagy egyéb hang után. Itt ott kopogtatom, kocogtatom a falat, vagy csak ujjaimmal, körmömmel sétálok rajta. Hátha malacom lesz.
- Ha jól érzékelem... senki sem ember. Vagy legalábbis egy kicsit több és nem átlagos. - biccentek az utolsónál a lány felé aki a dárdát volt kedves és kiszedte belőlem. Ritka, hogy ne emlékezzek valamire ennyire... De bizonyára épp aludtam. Ami nálam voltaképp egyet jelent az instant időzített hibernációval... És a totális csönddel és ürességgel.
És kiszolgáltatottsággal.
- Én utoljára egy "Tiltott Rengeteg" nevű erdőben voltam. És azt tudom, hogy épp... mély relaxációban voltam. Se kép, se hang továbbá...- sóhajtok egyet- Felettébb kellemetlen. - ismerem el, nem éppen lelkesen, azonban nem igazán látszik rajtam, hogy aggódnék bármin, vagy kétségbe ejtene a helyzet. Érzem magamban, hogy képes lennék a portálásra és innentől nincs is tovább miért aggódnom. Azonban a helyzet érdekes! És ahhoz hogy a végére járjunk, nyilvánvalóan, bele kell mennem a játékszabályokba.
Még ha amúgy rohadtul nem is játékról van szó!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-22, 18:03

Deathtrap dungeon?
I will tell my secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Ahogyan jobban erőltetem a szememet, többeket veszek észre a helység homályos sarkaiban. Az a dárda csúnyán néz ki, a fölé hajoló lány káromlata viszont mosolyt csal az ajkamra, na igen, én magam sem vagyok egy kétségbeesős alkat, gyorsan magabiztosságot erőltetek magamra, és a tócsától pár lépésnyire heverő karperecemért evezek, hogy a csuklómra húzzam, és máris javuljon a közérzet, hiszen a szárazon vagyok, a tócsa nem jelenti azt, hogy sokáig a sellő alakomban akarnék maradni. Édesen csilingelő hang üti meg a fülemet, s oldalvást pillantva egy vergődő sellőlányt fedezek fel, neki viszont nincs karperece.
- Na várj.. – Szólalok meg félhangosan, miután megtaláltam a hangomat. Átfut a pillantásom a fickón, aki valami furcsaságról motyog, talán már láttam is a faluban, lehet, hogy valami iskolai diáknak a rokona, a halikra tudja. Letérdelek a fajtárs leányzó mellé, és megfogom a kezét. – Csak nyugalom, segítek. – Méregetem a csuklómon a karpercet, és súlyos döntést hozok. Az ékköveket meg kell bontani, a bennük ülő mágiát osztásra kell kárhoztatni. Beékelem az ujjaimat két lilás fényt visszaverő illesztés közé, és a jégmágiámat alkalmazva szétfagyasztom, hogy el tudjam törni. A mágikus fonalat, amit többször átfúrtam közöttük, elmetszem valahol félúton, addig én magam is sellősarkon ülök, s a köveket kettéosztom, mindkettőből csinálva egy ideiglenes karpercet. Nem fog hetekig kitartani, de egy-két napig jó lesz,  hátha addig kijutunk innen. – Most csak ilyen megoldásom van, bocsánat. Lance. – Nyújtom át az ő példányát, és én magam is alkalomazom, majd visszaváltozom emberré. Körbenézek a többieken, senki nincs túl jó bőrben. – Senki nem emlékszik, ez igazán csodás.. Kinek állhatunk az újtában.. – Nézek végig a sötét falakon, egyértelműen valamilyen elhagyatott börtönnek tűnik, néhol egy fáklyatartó, üresen persze, és csak valahonnan fentről hatol be valami fény. Hogy ablak lenne, vagy csak valami lőrés? Azt nem tudom.. A kijárat pedig.. egyenlőre rejtve, ha van egyáltalán..




[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-19, 08:51




Rose & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
A nevelő szüleim holtteste felett állok, miközben ujjaimról csepeg a vérük, ők pedig a földön elterülve, üveges tekintettel bámulnak a semmibe. A kezdeti sokkot felváltja egy annál nagyobb öröm, miközben szinte tudomásul se veszem, hogy mindennek a testvérem, Gemma is a tanúja volt. Nem, ő meg fogja érteni, amint beavatom a miértekbe. Elraboltak, évekig másnak hittük magunkat, mint akik valójában vagyunk, hát meg lehet ezt számukra bocsátani? Nem, erre egyszerűen nincs magyarázat, amit tettek, az bűn volt, ezért pedig meg kellett lakolniuk. A barátaim nemsokára ideérnek, én pedig egy terülj-terülj asztalkámmal fogom várni őket, amelyen a szüleim lesznek számukra a desszert. Bódító öröm fogott el, amikor végignézhettem apám haláltusáját. Anyámmal én végeztem, de vele nem siettem el a dolgokat. Álszent, érinthetetlen, tökéletes férfi alakját öltötte magára mások előtt, de a borzalmas halála még évekig téma lesz errefelé, ez pedig elég szép kis folt lesz a becsületén. Megérdemelte a szenvedést, hiszen ő volt a hibás mindenért. A vitáink, mellyel megkeserítette az utolsó hónapokat... Adtam számára egy esélyt, hogy mindent bevalljon, de a tagadás, amit akkor produkált, amikor szembesítettem a dolgokkal, mindent vitt. A falhoz vágtam teljes erőmmel, anyámnak pedig átharaptam a torkát. Ő kegyes halált érdemelt, de apám része a szenvedés volt. Percekig tartott a haláltusája, most pedig örömmel szemlélem a testét. Igen, ez az igazságszolgáltatás, nem az, amit a Minisztérium hív annak. Dementorok? Nevetséges. Megfosztottak volna attól az örömtől, hogy én magam végezzek velük.
- Gemma... - szólalok meg, miközben hátat fordítok a szüleinknek és a tőlem nem messze álló testvérem felé fordulok, aki szó szerint szoborrá dermedve figyelt eddig a helyéről. - Nem kellett volna ezt látnod.
Elindulok felé, miközben még én magam sem tudom, mit is áll szándékomban tenni vele. Megöljem? Hiszen ő nem tehet semmiről! Mégis, szemtanúja volt annak, hogy végeztem azzal a két emberrel, nem hagyhatom életben. A többiek egyébként is végeznének vele, hiszen már hónapok óta nem ittak emberi vért, most pedig egyenesen erre tartanak. Tudom, hiszen én hívtam ide őket... Az eredeti terv az volt, hogy együtt végzünk mindenkivel a lakásban, de apám ismét felülírta a dolgokat. Mostanában nem volt túl jó a viszonyunk, de a mai különösen rossz nap volt. Nem így terveztem, de megfelel. A vérük az én kezemen tapad, ez volt a sorsuk. És az enyém is.
- Sajnálom – rogyok térdre a testvérem előtt, miközben vérmaszatos kezeimmel megragadom a pólóját, majd arcát a hasába fúrom és zokogni kezdek. - Sajnálom, sajnálom, sajnálom!
Semmi mást sem tudok kinyögni ezeken kívül, egyszerűen túl sok gondolat kavarog bennem ebben a pillanatban. Nem azért kérek bocsánatot, mert megöltem a szüleinket, hanem azért, mert neki mindezt végig kellett néznie. Annyi éven át óvtam a széltől is, most pedig pont én vagyok az, aki szenvedést okoz neki. Mégis mit műveltem? Vele is végezni akartam? Mivel érdemelte volna ki ezt???

- Gemma... - suttogom immár félálomban, miközben lassan, de biztosan kezdek magamhoz térni. Mintha valaki azt mondta volna, hogy segítség. Esetleg kérte? Nem tudom, semmi se tiszta, egyelőre nehéz számomra elválasztani a valóságot az álomtól, de lassan kezd tisztulni a kép. A szemem egyelőre még lehunyva, de hangokat hallok, melyek általam nem ismert emberektől származnak. Végül erőt veszek magamon, majd felülök, de a zavarom csak még nagyobb lesz, amint körülnézek a helyiségben. Senkit sem ismerek az itteniek közül, hiába igyekszem megerőltetni a memóriám, nem megy a dolog. Egy fekete hajú lány egy dárdát húz ki egy fura szerzetből, miközben egy fiú egy karperecet igazgat a karján. Nem messze tőlem egy lány van, akinek uszonya van... Nem, nem lehet! Mi folyik itt?
- Nem, semmi... - csóválom meg a fejem, miközben igyekszem felidézni a legutolsó emlékem. Egy megrendelőmmel voltam, aki egy ékszert adott át nekem, de neki nem sok köze lehet ehhez, hiszen akkor csak én lennék most itt. - Egyáltalán... Mi ez a hely?
Butaság lenne azt kérdeznem, hogy hol vagyunk, hiszen ezt nyilvánvalóan senki se tudja, de amíg én aludtam vagy ki voltam ütve, addig talán arra rájöttek, hogy konkrétan hol vagyunk. Börtön lenne? Egy elszigetelt cella? Van egyáltalán valakinél pálca?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fryalla Merrick
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-18, 14:43


Fryalla & a Halállabirintus
A harc csak a végsőkig tartó harc lehet

[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan hirtelen térek magamhoz, mint aki a víz alól bukkan fel és már azt hitte, sosem kap többé levegőt. Mármint ember esetén, mert ugye esetemben pont hogy a víz alatti lét a tökéletes. Lenne a tökéletes, mert hogy jelenleg hamar rá kell eszmélnem, hogy bár alattam akad egy kevés víz, de az inkább tócsa, mint bármi egyéb és már a testem is itt-ott száraznak mondható. Már maga a tény is megrémít, no meg a tovább, ahogyan lassan eszmélek, hogy nem vagyok egyedül. Riadt tekintettel próbálom feltornászni magamat, a két kacsómon támaszkodva meg és felidézni, hogy mégis mi a jó élet történhetett. Arra halványan emlékszem, hogy épp visszaindultam a felszínről haza és onnantól egyszerűen minden elsötétült. Nem tudom, hogyan kerültem ide, azt sem hogy hol van az az ide, de lassan felfogom, hogy van egy másik sellő, bár ő jó eséllyel már nem sokáig látszik annak, ha megkapja a karperecet és egy férfi dárdával a mellkasában, amit épp egy lány húz ki onnan. Elkerekedik a szemem és csak azért nem sikítok fel, amikor látom a mozdulatot, mert egyelőre még megszólalni sem sikerült, nem hogy másféle hangot kipréselni magamból. Kapkodom a fejemet, próbálom felmérni, hogy mi ez a hely és hogy vajon érzem-e a tavat, a víz illatát a távolban, de semmi. Messze lehetünk a Fekete tótól, mert ha közel lenne, akkor arról tudnék.
- Én... én nem emlékszem... - a lány kérdésére csak a fejemet rázom, esetlenül vergődve a tócsában, ami tudom, hogy szépen lassan idővel majd felszárad és akkor nekem vízre lesz szükségem. Ebben az alakban hosszú távon nem igazán viselem jól a partra vetett hal szerepét és nekem nincs olyan karperecem, amint annak a... Az arca alapján ismerős, bár személyesen nem igen láttam még. Egészen kiskoromból halványan rémlik csak és a vonásiból azért maradt meg valamennyi. Ő lenne a király fia? Ha igen, akkor érthető, hogy miért van itt, hiszen ő fontos személy, én viszont nem vagyok az, akkor mégis mit keresek itt?

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-16, 23:21



Halállabirintus








[You must be registered and logged in to see this image.]

Kótyagosan ébredek, és ami a legrosszabb, érzem, ahogy a szemem a szemhéjam alatt szinte vibrálva változatgatja a színét. Éppen Neiraként voltam... hol is voltam? Miért nem emlékszem mi történt?
Nagyon lassan nyitom ki a szememet, próbálok fókuszálni, érzem a testemen a hideg, nedves földet, ha tudnám, hogy én még jobban jártam azoknál, akik egyenesen a vízben ébredtek, akkor nem átkozódnék gondolatban olyan nagyon. Ahogy körbefordítom a fejemet és megmozgatom a tagjaimat jellegzetes Neira öltözékben vagyok még mindig, de látom magam körül szétterülve a vörös hajamat. Elhúzom a számat, és megpróbálom felmérni a területet, és az első, amit meglátok... Az Mark. A nemkívánt ikerfivérem Mark. Még csak pillanatok teltek el, mióta magamhoz tértem és hallom, hogy több test is motoszkál körülöttem, de engem csak ez az egy érdekel. És az, hogy akárhol is vagyok, ne legyek vele összezárva, mert ha kibukkan a "legyünk jobb testvérek és ássuk el a csatabárdot", akkor menten eret vágok. Szóval mielőtt magához térne mindenki, vagy észrevehetnének, gyorsan át is alakítom a vonásaimat Rose-ról Neirára, akárhol is vagyunk, biztos vagyok benne, hogy ez már kezdésnek egy nagyon jó döntés.
A mogyoróbarna szemeimet lehunyom, majd szikrázó kék szemekkel nyitom ki újra, és hosszú fekete hajam omlik már az arcomba, ahogy felülök. Kicsit kótyagos vagyok, de viszonylag gyorsan talpra állok, nem hagyja az életösztönöm, hogy pihengessek. Ekkor hallom meg, hogy az egyik alak nem csak nyöszörög, de... segítséget is kér? Mert kiáll belőle egy dárda! És kicsit odébb pillantok, ahol pedig egy félig hal srác kúszik egy karperec felé.
- Hogy mi a fasz van...? - suttogom halkan, ha már Neiraként aludtam el, Neiraként is ébredek, nem kell ide választékos beszéd. Lehet, hogy az energiamágusi képességeim miatt van, de már is egész jól érzem magam, így hosszú gyors léptekkel sietek a dárdás fickóhoz, de út közben felkapom a karperecet és lehajolok és a srác kezébe nyomom, át is sétálva rajta. Nem kicsit akaszt meg, hogy itt vonaglik egy sellősrác, de az, hogy egy fazonból egy lándzsa áll ki... úgy tűnik, hogy nagyon összekavarodott a világ. A kígyóm, Ouroboros mindenközben kisiklik a ruhám alól és egészen nyugodtan játszik vizisiklót nyelvet öltögetve, a lábam környékén maradva és követve az utamat.
- Bárkinek bármi emlék arról, hogy hogyan kerültünk ide és mi is ez a hely? - kérdezem fennhangon, miközben a legidősebb férfihoz érve összefonom a karjaimat a testem előtt és elkezdem méregetni a dárdát, majd néhány pillanat múlva ráfogok a nyelére, és nagy erőbedobással kirántom. Csak van egy gyógyítónk, de ameddig benne van nem lehet összefoltozni.
- Bocsi, de szerintem jobb lesz neked nélküle. - mondom, még a cselekmény előtt, aztán jöhet a rántás.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-12, 22:55

Körülöttem ezer és ezer csizma és hátas alatt dagasztott, felvert föld, füstölgő halmok, kráterek. Elhullott vadak, miknek hátán büszkén vonult hadba a két oldal. Tűz, füst, por, vér, belsőleg és veríték. Vértek csörömpölése, fegyverek sikolya, csatakiáltások, felnyársalt halál hörgések. Szagok tömény, kizárhatatlan patronja...
Miféle őrült és elkeseredett háború, mikor a mágiát birtoklók ellen háborúba vonulnak, kiknek csak a két kezük és maguk alkotta eszközeik állnak szolgálatukra?

Egy kimerevitett pillanata idéződik fel előttem Angmillran egyik nagy háborújának. Emlékszem, az Égtörők gigászi lábánál elterülő medence szolgált színhelyül. Harminckét ezren az egyik, harmincnyolc ezren a másik oldalon.
A cél, a mágia nélküli norkulok szabadsága, vagy újabb századokon át tartó rabsága, attól függ honnan nézzük.

Ennél a csatánál esett meg, hogy egy gardan idézett lándzsája úgy nyársalt fel és szegeztett a földhöz, hogy azt öröm volt nézni! Végre egy méltó csatamágus, kivel öröm lesz a küzdelem!
Bevallom a harc heve elvonta a figyelmemet és ekkor már egy egész arzenálra való fegyver állt ki belőlem. De csak az a dárda tudott megtorpanásra késztetni. Még ha nem is túl sokáig. Szörnyalakomban való szertelen tobzódasom a harcmezőn nem ért még véget....

Azonban... Most nem tudok moccanni, mint régen. Most mintha hiányozna az a harci láz. Sokkal inkább uralkodik el a tagjaimon egyfajta zsibogás. A dárda most nem ereszt és a környezetem is oszlani látszik. El tűnni mint egy kósza káprázat.
Hanyatt fekszem, érzékelem a félhomályt és hogy ahol vagyunk, nem egy nyílt tér.
Ácsi... Vagyunk...? Vagyunk. Vízben fekszem magam is, a víz pedig remek vezető, így érzékelem a jelenlétét még négy élőlénynek.
Szeretnék egy lendületből felülni, de valami megakaszt. Fejemet felemelve kipislogom a maradékát az emléknek és egy szórakozott félmosollyal nyugtázom, ezúttal is földhöz szegeztek! HaH! Ezúttal is egy mutatós lándzsa nyele áll ki a mellkasomból. Behalok... És én még azt hittem a Földön nem fognak ilyen meglepetések érni! Egészen felvillanyoz ez a tény. De... Úgy ennyi pont elég is volt belőle.
- Segítség? - hm.. Lehet kétségbe esettebben kellett volna.. Így nem fognak komolyan venni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus 2017-11-12, 08:28

Deathtrap dungeon?
I will tell my secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Zúgó fejjel ébredek, és arra, hogy valami nedvesben fekszem. Ha kizárjuk azt a komikus lehetőséget, hogy magam alá pisiltem, akkor valami tényleg nincs rendben. Kinyitom a szememet, miközben a halántékomra szorítom az ujjaimat, valami eszméletlenül csilingel, rém hangos, mintha valami sziréna lenne. Karikák táncolnak a szemem előtt, egyértelműen kettős látásom van, majd csapok egyet a farkammal. A farkammal?? Döbbenten nézek le, mert nem a tóban, nem a víz alatt vagyok, mégis sellő formában. Affrancba! Egy elég emberes tócsa közepén fekszem, a karperec pedig nincs rajtam. Félhomály uralkodik a szobában, amelynek egyik sarkában foglalok helyet, vagyok fekszem mint valami béka. Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is volt az utolsó, ami még számomtartható a történések közül, de csak a tegnapi vacsora rémlik. Utána mintha elmentem volna vacsorázni, vagy mégsem? Megrázom a fejemet, de csak rosszabb lesz így a zúgás, viszont a csilingelés szép lassan elhallgat. A szoba egyébként igen tágas, csak felfelé nem látok semmit, mert akkor kitörném a gerincemet, jó egyenlőre nekem hason. Előre fókuszálok, és több testet is észreveszek a közelben, szintén hozzám hasonlóan kiterülve. Egy másik sellőt is! Mi a jó élet folyik itt? És végre megpillantom a karperecemet, a tócsán kívül, jó pár méternyire a földön heverni. Bosszús szemforgatással elkezddek arrafelé kúszni. A többiek már mocorognak. Na akkor gyorsan!



[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Merrick
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Halállabirintus 2017-11-12, 08:27

***



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Halállabirintus

Vissza az elejére Go down

Halállabirintus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Halálos iramban FRPG
» Kirigakure Shinobi Kódex
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» -=Pusztakezes technikák=-
» A Kereskedelmi Vizek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-