ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Kalandmester
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Alison Fawley
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Aranytalár Varázslódivat I_vote_lcapAranytalár Varázslódivat I_voting_barAranytalár Varázslódivat I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 50 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 50 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Aranytalár Varázslódivat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2021-02-18, 15:32






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

Képes ebből is humort faragni, ami egyáltalán nem lep meg, hiszen újra megmosolyogtat vele és nagyon úgy fest, hogy Spencer társaságában folyton mosolyogni vagyok kénytelen, no nem mintha ezt valamiféle teherként élném meg. Imádom a társaságát, örülök, hogy vállalta, hogy elkísér és nem egyedül kell lófrálnom Roxmortsban, amíg a diákok nézelődnek és szórakoznak.
- Az átváltoztatások mindig jól mentek, de nem, valahogy sosem volt ennem motiváció, hogy animágiát tanuljak, de utána nézhetünk, ha szeretél elmélyülni benne. Hirtelen nekem is csak McGalagony professzor jut eszembe, de a Minisztériumban van egy jegyzék az ismert animágusokról. - mert hát nem mindenki írja a homlokára, hogy képes valamilyen állattá változni, sőt ha jól tudom, akadnak olyanok is, akik önállóan sajátították el ezt a varázslatot és azóta se verik nagydobra, hogy képesek rá. Na igen, azért elég csúnyán vissza lehet élni vele, ha valakiről senki sem tudja, hogy mondjuk képes léggyé változni és gyakorlatilag bármilyen beszélgetést gond nélkül kihallgatni, vagy sokhelyre bejutni, ahová emberként nem lenne képes. Ezért is van erről jegyzék a Minisztériumban. - És azt hiszem Miss, bár nem vagyok benne biztos. - bizonytalanodom el, mert sose merült még fel témaként a tanáriban, hogy vajon az idős professzorasszony volt-e már házas, csak elveszítette a férjét, netán valami rejtett padlásszobában dugdossa mindenki elől.
- Tudod te jól mire gondolok Spencer! - rázom meg nevetve a fejemet, bár a zavarom nem múlik el, de a nevetés mégis csak old rajta. Bár ha jobban belegondolok azt hiszem már sellő alakban látni is fejezetten szokatlan lenne és közben izgalmas is. Sosem találkoztam még sellővel testközelből, még bevallom élő halat se nagyon fogdostam, csak sültként. Vajon milyen lehet az uszonya érintése és vajon ugyanolyan érzékeny, mint az emberi bőr, vagy más lehet? De ezt már végképp nem mondom ki hangosan, mert akkor holt biztos, hogy rákvörösre váltanék.
- Ez tényleg nagyon furcsa szokás, bár ha úgyis mindig kiderül, akkor már rájöhetett volna, hogy felesleges. - de hát tudjuk jól, hogy a szülők, ha egy ideig valamire nem jönnek rá maguktól, akkor a kor ezen már nem igazán segít sokat és egy idő után már biztos, hogy nem számolhatunk vele, hogy változnának.
- Igazán sajnálom. Ha bármikor beszélni szeretnél róla... - de cseppet sem erőltetem, ahogyan legutóbb sem. Most is csak egy bíztató mosoly kíséretében nyúlok előre, hogy megszorítsam a kezét egy pillanatra, hogy aztán el is engedjem és tovább nézegessük a ruhákat beszélgetés közben.
- Nálunk ez azért más, a mosás főzés inkább a bejárónő dolga. A feleség... ahogyan édesanyámnál láttam, szervez. Mindent, ami a családdal kapcsolatos és különféle eseményeket. Nem valami izgalmas. - legalábbis számomra mindig rettenetesen unalmasnak tűnt. Na nem mondom, hogy minden bált, vagy társadalmi eseményt utáltam, de igazából nem voltam a legtöbbnek nagy rajongója. Az a sok felszínes beszélgetés, amikor már nem gyerekként mész egy ilyen alkalomra, hát nem túl izgalmas. Az persze felettébb jól esik, hogy drukkol, bár én nem hiszek benne, hogy erre sor kerül. Mint mondtam, a szülők egy kor után már nem nagyon változnak. Viszont erre már nem igazán gondolok, hiszen a csókja olyan bódító, hogy nehéz is lenne mellette bármi máson járnia az eszemnek. Csoda, hogy nem csendül fel a háttérben valami romantikus zene.
- Hát persze! - nevetek fel könnyedén, pedig kétlem, hogy gyakorlás nélkül ne lennénk elég hitelesek, de miért is ne akarnék újrázni még jó sokszor? Édes volt a csókja, olyan igazi lábremegtető és igaza van, a diákok megjelenése talán csak könnyebbé teszi a dolgunkat. Bizonyára gyorsan elterjed majd a pletyka az iskolában, ahogy a gyerekeket ismerem, aztán amilyen hirtelen jött a nagy hír, olyan gyorsan váltanak is majd más csámcsognivalóra. Az ujjaimat Spencer kezébe csúsztatom hát és nem is nagyon törődve a fancsali eladóval távozunk. Végülis ráérünk még találni megelelő ruhákat arra az esküvőre.

//Én is köszönöm szépen, állati cukik annyi szent! nagyszem //
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2021-02-06, 20:51




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer




- Lehet, hogy meg kéne tanuljam azt a varázslatot. Milyen menő lenne, hogyha nemcsak sellőből emberré hanem még valami állattá is tudnék változni. Mondjuk valami olyanná, ami fél a víztől, hogy még vicces is legyen. - vigyorodom el a gondolatra. Persze csak viccelek, eszem ágában sincsen víziszonyos macskává változni, van énnekem elég "bajom" enélkül is. Mindenesetre poénnak poén, s jópofa belegondolni azért.
- Te tanultad a varázslatot? - kérdezek vissza kissé bizonytalanul. Nem feltételezem, hogy Dasie tanult valamit és nem tudta elsajátítani, szóval a szavaiból úgy veszem ki, hogy nem tanulta, de nem akarom azt se, hogy úgy tűnjön feltételezésekbe bocsátkozom ahelyett, hogy kikérném a véleményét, úgyhogy inkább kérdezem. A felvetésére pedig lelkesen bólogatok. - Mindenképpen utána kellene! Ismersz olyat, akiről tudod, hogy animágus? Már persze a Griffendél ház főnijét leszámítva. Miss.. - ezen a ponton megakadok, kissé zavarodottan vakarom meg a fejbúbomat. - ..vagy Mrs.? Mármint McGalagony professzor. - egyértelműsítem, hogy kire gondolva tétovázok a családi állapotát illetőn. Nem tűnik olyan férjezett fajtának, de már nem is fiatal, így ha mégis férjezett én meg vénlánynak aposztrofálom az is gáz, úgyhogy ebből nem jöhetek ki jól. Még jó, hogy Dasie előtt nem kell szégyellnem a tudatlanságomat. - Na szóval ő nem éppen az, akitől meg merném kérdezgetni az animágia részleteit kutatési célzattal. Nem is tudom, valahogy olyan tiszteletlenségnek tűnne. Meg hát nyilván van nagyon sok dolga is.
Zavarát észrevéve elmosolyodom kissé cinkosan. - Melyik alakunkban? - kérdezek vissza a "zavarba ejtő lenne" okára. Nem akarok én direkt arcpirító lenni, szóval ha látom, hogy nagyon zavarba hozom abba fogom hagyni a kérdezősködést, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy túlfeszíteném a húrt. Persze tévedhetek is, de abban az esetben majd sűrűn bocsánatot kérek tőle.
- Alapvetően igen, azok. Bár anyámnak van egy rossz szokása, mely szerint szeret dolgokat kizárólag egy személlyel megosztani a családból, aztán pedig elvárja, hogy közös titokként legyen kezelve. S mivel mindig váltogatja azt, hogy mikor melyik személy a soros, így tiszta titoklánc-hálózat lennénk, ha meg bírnánk tartani. Általában nem sikerül, akkor pedig aztán borul az algaleves.
Nem szégyellem bevallani, hogy nekem is el szokott járni a szám. Kardinális kérdésekben nem fecsegek ki titkokat, de van, amiről igenis úgy vélem, hogy nem vagyok hajlandó hallgatni, mert többet árt, mint használ. Szóval anyám van, hogy igencsak rossz lóra.. khm.. sellőre tesz velem.
- Igen. - sóhajtok szomorkásan. - Sajnos olyasmi történt vele, amit elég nehéz feldolgoznom. Azt meg pláne nem tudom, hogy miként hozzam a család tudtára.. ha hozzam egyáltalán. - vallok színt, s hagyom, hogy egy pillanatra átdübörögjön rajtam a szomorúság vonata. Viszont Dasie ragyogó személyisége mellett szerencsére nem soká lehetek szomorú. Csodás hatással van rám!
- Na de a feleségnek mi a dolga? Hisz hát az is munka, hogy otthon főz, mos takarít és ellátja a családot. Semmiben sem különbözik ettől az, hogyha tanít vagy bármi mást csinál. Az a fontos, hogy szívvel- lélekkel tegye. - hitetlenkedem egy sort. Tőlem nagyon idegen ez a "hagyománytisztelet", sokkal inkább maradinak gondolom, de nem akarom megsérteni Dasie családját, így ezt nem mondom ilyen konkrétan ki.
- Az a baj, hogy olyasmiket várnak el tőled, ami nem tenne boldoggá. - húzom el a számat együttérzően. - Remélem, hogy egyszer réjönnek, hogy jobb, ha bíznak benned és támogatnak. - fejezem ki drukkolásomat a témát illetőn. Szerintem mindenkinek jár, hogy elismerje a családja és nagyon remélem, őszintén, hogy Dasie szüleinek is hamarosan leesik vlgre, hogy a lányuk milyen fantasztikus nő. S hogy megerősítsem vélekedésemet számára, a csókba minden odaadásomat igyekszem belevinni, szenvedéllyel kívánom elmosni a beszélgetés által esetleg előhozott rossz érzéseket.
- Azért előtte még gyakoroljunk, jó? - kacsintok rá, s helyezek egy puszit az orra hegyére kis cinkossággal. Ekkot üti meg fülemet a kehhemkehhem hangja. Arra nem is reagálnék, de utána érkezik a kuncogás is, ami egyértelműsíti mindazt, amire Dasie is felhívja a figyelmemet.
- Sebaj. Akkor azt hiszem már mire odaérünk a találkozási pontra senkit sem fog meglepni, ha kéz a kézben érkezünk. - fonom ezennel ujjaimat Dasie ujjai közé, ha megengedi. A savanyú alkalmazott felé megejtek egy intést, majd oldalamon szívem hölgyével elindulok kifelé. Valahogy úgy érzem, hogy ahol büdös örülni más örömének, ott nem szívesen vásárolnék.

//Köszönöm szépen a játékot! Imádtam  _Love_ Repesve várom a falubeli folytatást! joooeg




old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Friendship is unnecessary, like philosophy, like art....
It has no survival value;
rather it is one of those things which give value to survival.
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2021-01-27, 13:56






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

Minden egyes megnyilvánulást olyan édes és azok a finom célzások, amiket az elején próbáltam egyszerűen nem meghallani... Hogy miért nem? Oh hát ha valaki az én helyemben lenne biztosan ugyanígy lenne vele. Van, amikor nehéz elhinni, hogy valaki ennyire tökéletes lehet, hogy ilyen édes és hogy ez tényleg lehetséges. Az ember egy bizonyos kor fölött és bizonyos mértékű csalódás után mindenhol keresi a csapdát, vagy azt, hogy mi sülhet férre, mi sikerülhet mégis rosszul. Nem azt mondom, hogy Spencer gyanús, hogy annyira pozitív lélek, de hát ki tudja! Lehetséges, hogy igazi nőfaló és ez a titkos technikája, de a fenébe is kezdek eljutni arra a pontra, hogy már ez sem érdekel különösebben, és ha így is van akkor rendkívül jó színésznek kellene lennie.
- A pontos részleteket én sem ismerem, az animágus elég ha az állati alakra koncentrál, de az végtére is csak egy varázslat. Nem is tudom, talán utána nézhetnénk. Szívesen látnálak sellőként, de közben zavarbaejtő is lenne ilyen formában. - sütöm le egy pillanatra a tekintetemet, de nem csak azért, mert tényleg olyan zavarbaejtő lenne, hanem azért is, mert azért egy másodpercre mégis csak átfutott a gondolataim között az arcpirító jelenet és azért ez még csak egy első randiféleség, nem igazán illendő a másik felet pucéran elképzelni még akkor sem, ha ez a sellőből emberré változásának velejárója.
- Ez jó hír, akkor támogadó szüleid vannak. - mosolyodom el, de azért mégis csak ott marad a levegőben az a ki nem mondott félinformáció a bátyjáról. Netán lehet összefüggés a legutóbbi találkozásunkkor  való földön ücsörgés és a között? - Miatta voltál legutóbb olyan letört? - éreztem ám, még ha akkor is igyekezett a lehető legkedvesebb lenni és segített is nekem. De nem kérdezek rá nyíltan, mert ha valami szörnyűség történt akkor biztosan nehezen beszél róla és ez most talán tényleg nem is az a pillanat egy ruhaüzletben, ami alkalmas lenne erre. Vannak olyan bizalmas információk, amiket jobb, ha az ember valahol nyugodtan, ülve, mások szeme és füle elől elzárva beszél meg.
- A családom hogy is mondjam, hagyomány tisztelő. A nőknek is meg van a feladata és a férfieknak is. Ők nem annak a hívei, hogy egy nő munkával keresse a kenyerét, inkább korán menjen férjhez és tegye, ami egy feleség dolga. - fejtem ki, hogy a szüleim milyen életet is képzeltek el nekem. Az, hogy dolgozom, hogy tanár vagyok, hogy inkább az eszemet használom, mint hogy valakinek csupán a háttérországa legyek, számukra még mindig furcsa és elfogadhatatlan, főleg hogy mostmár túl a harmincon még csak férjem sincs. - Ha lenne egy bátyám, vagy öcsém, jóval könnyebb dolgom lenne, de így nagyobbak az elvárások. - teszem még hozzá, mert bár a család nevét nem vihetem tovább, ellenben a vagyon mégis csak olyasmi, amit kellene és persze a család hírnevét sem öregbítem azzal, hogy tanítok és nem egy vagyonos család fiának a feleségeként díszelgek puccos bálokon. Persze ez hamar törlődik is a gondolataim közül. Ha a családi elvárásoknak felelnék meg, akkor most nem lennék itt és nem történhetne meg, ami bizony megtörténik. Már ilyen közelről a szemébe nézni is mámorító, de aztán lecsukódnak a pilláim, ahogyan elmerülök a csókban. Én aztán meg se hallom az eladó rosszalló krákogását, ahhoz túlságosan elmerülök és valahogy eltompul az egész külvilág, csoda, hogy a térdeim még tartanak. Az viszont nem annyira meglepő, hogy egészen pihegek, amikor elszakadunk egymástól.
- Így nem lesz nehéz eljátszani, hogy... a férjem vagy. - bököm ki egy zavart mosollyal, még hosszú pillanatokig elmerülve azokban a szép szemekben. Csak akkor zökkenek ki egy kicsit, amikor halk koncugást hallok meg az ajtó irányából, ami bizonyára valamikor kinyílhatott, de azt nem igazán hallottam, hogy mikor. Két diáklány ácsorog ott, most persze összesúgnak, hogy aztán nevetve távozzanak, mintha nem is azért jöttek volna, hogy bizonyára a ruhákat nézegessék egy esetleges karácsonyi bálra. - Azt hiszem máris lebuktunk. - mintha csak rosszban sántikálnánk, pedig hát lássuk be ez igazából nincs így. Felnőttek vagyunk mindketten, még ha úgy is sejtem, hogy én pár évvel felnőttebb, de azt teszünk, amit akarunk. Persze könnyen lehet, hogy akadnak olyan diáklányok, akiknek nagy álma törik össze, ha ez a fülébe jut.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2021-01-24, 14:56




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer




Az a vakság több volt, mint cuki, s alapvetően is nem mindennapinak mondható maga a találkozás, így hogyha hallanám a gondolatait bizonyára megnyugtatnám, hogy cseppet sem hozta magát kellemetlen helyzetbe. Vagyis hát lehet, hogy neki kellemetlen volt, de számomra egyáltalán nem, szóval ha rosszul is érezte magát, nem volt miért.
-Akkor jó! - mosolygok rá örömmel, hisz nem nézett sülthülyések a mugliktól vett cselekedetem miatt. Elvégre benne lett volna jogosan a pakliban ha úgy tesz, hiszen egy szalutáló sellő.. hát hogy is mondjam? Unikális a maga nem kifejezetten komoly nemében. De nem is akartam komoly lenni, tehát összességében jól sült el az egész.
Dasie mellett nagyon könnyű fesztelennek lennem, s bár ez sodor vicces helyzetekbe, mint az előbbi is, de őszintén szólva nem bánom. Pont azért nem, mert rég lehettem valaki mellett ennyire önmagam úgy, hogy nem a falinkbeli s nem olyas valaki, aki gyerekkorom óta ismer. Persze Sophia előtt sem játszottam meg magam sose, de ott azért eléggé befeszültem, hogyha Dane vagy a “slepp” a közelben volt. S az azért nem ugyanolyan, mint a mostani könnyed jellemem.
-Őszintén szólva nem tudom. Sose próbáltam fejleszteni, s nem is kérdeztem rá senkinél. Talán bután és behódolón hangzik, de elfogadtam, hogy ez a szabály és kész. - kissé sután vakargatom meg üstökömet. Teljesen logikus, amit Dasie kérdez és elég ostobának érzem magam, amiért nekem eszembe se jutott, pedig egy időben magam voltam a mindent megkérdőjelezés és mindenre rákérdezés mániákusa.
-Az janimágusoknál hogy működik pontosan? Nem tanultam animágiát, így nem is vagyok tisztában vele.
Nem szégyellem bevallani, hogyha valamit nem tudok, így a kérdésemet teljesen lazán teszem fel, csillámló érdeklődéssel. Szeretek új dolgokat megtanulni, s ha ez is az lehet, annál jobb.
-Nem tekintek erre lázadásként, inkább információgyűjtésként és világlátásszélesítésként. S szerintem a családom is így van vele, mert nem volt hangos az elengedésemtől a falu. Könnyen elfogadták, hogy ezt az utat szeretném járni és mondhatni támogattak benne. Volt idő, amikor gondolkodtam azon, hogy vissza kellene mennem, pláne azok után, ami a bátyámmal történt, de.. - kis szomorúság költözik hangomra és arcomra is, de nem akarom elrontani a napot, így egy harántugrással inkább tovaűzöm, s csak vállrántással fejezem be a mondandómat mielőtt más vizekre evezünk.
Rákacsintok, mikor felnevet, s egy puszit dobok a levegőben felé. És nem, határozottan nem viselkedem így minden nővel, bele is vörösödnék fültőig a feltételezésbe. Alapvetően kedves vagyok, de azért.. hát lássuk be, nem egy szoknyapecér alkat. És soha nem is akartam az lenni. De Dasie.. ő határozottan más.
-Mit gondolsz milyennek szeretnének látni téged? - kérdezek rá hipotetikusan a témára. Igazából szerintem úgy tökéletes, ahogyan van és a családja egy kalap kötözött majom, hogyha ezt nem látja, szóval nem emiatt kérdezem. Inkább azért, hogyha elmondja akkor rávilágíthassak arra, hogy mennyivel jobb annál, mint amilyen skatulyába akarták kényszeríteni. Mert szeretném, ha jól érezné magát.
Beharapom alsó ajkamat zavartan, amikor elhúzódik. Már éppen mentegetném a helyzetet, s készülök a sűrű bocsánatkérésre, de végül megszólal, s leereszt minden félelmem, így hát meg merem kérdezni tőle azt, amit. Midőn pedig nem töröl képen, hanem közelebb hajol, hát finoman kiveszem kezéből az öltönyt - nem szoktam rendetlenséget csinálni egyetlen üzletben sem, de most hanyagul magunk mellé ejtem vállfástul a darabot -, óvatos gyengédséggel egyik kezemmel a dereka, másik kezemmel a tarkója mögé nyúlok, s finoman magamhoz kanalazva őt testéhez simulok, majd ezúttal teljesen előre megfontolt szándékkal, abszolútt férfiként átgondoltan hosszan és szenvedélyesen megcsókolom őt. Még amiatt sem zavartatom magam, hogy az üzletbeli eladó rosszallóan krákog a hátunk mögött valami miatt.


old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Friendship is unnecessary, like philosophy, like art....
It has no survival value;
rather it is one of those things which give value to survival.
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-12-15, 15:22






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

Mivel az iskolában akadnak azért bőven mugli diákok is mindig úgy gondoltam, hogy akkor lehetek igazán jó tanár, ha ismerem az ő életüket is. Na nem mondom, hogy tökéletes vagyok mugliismeret terén, de azért valamelyest művelődtem így nem lep meg a szalutálás, hiába kérdez aztán rá, hogy nem tűnt e butának a szalutálás, mert nem ismerem. Persze tőle még ez is iszonyú édes dolog, pedig úgy éreztem eddig kettőnk közül nekem sikerül gyakrabban kellemetlen helyzetbe hozni magamat, főleg hogy már az ismeretségünk is egy igen kellemetlen vaksággal indult.
- Igen, ne aggódj, tényleg jópofa volt! - nyugtatom meg egy mosollyal. Bár már lassan már az arcmra is fagy, mert folyamatosan jó a kedvem mellette. Olyan őrülten jó érzés! Nem mondom, hogy folyton rossz lenne a kedvem, de lássuk be a meghívó azért eléggé kellemetlenné tette az elmúlt napjaimat, most pedig épp ruhát válogatunk, mert még el is kísér rá. Igazából akkor is csodás lett volna ez a mai nap, ha csak szimplán sétálunk és beszélgetünk, így viszont már fantasztikusnak is mondható.
- Azt hittem hasonlóan működik, mint az animágusok esetén. Nem lehet ezt fejleszteni valami módon? - azért igen kellemetlen lenne, ha mondjuk elmenne úszni egyet a Fekete tóba aztán azon kellene aggódnia hogyan jön ki, mert ha bárki arra jár, akkor már elég kellemetlen helyzetbe kerül, kivéve persze, ha mondjuk eleve magánál tart egy kisgatyót valami kistáskában, amit felvehet miután már újra lábai vannak. Hm... végül is ez egész jó alternatíva lehet, már ha az ember eleve előre eltervezi az átváltozást.
- És te? Te lázadtál? Vagy az emberek között élni már önmagában is lázadásnak számít? - igazából sejtelmem sincs, hogy a sellők mennyire veszik ezt őrült sértésnek. Mármint azt mesélte, hogy akadnak olyan nagyon maguknak való folyami sellők, akik bizonyára nem örülnének, ha közülük bárki az emberek világában próbálná ki magát, de konkrétan Spencer családjáról, ismerőseiről semmit sem tudok. Remélem, hogy nem kellett szembemennie az akaratukkal. Tudom, hogy milyen összerúgni a port a szülőkkel, hiszen az én tanárságom sem olyasmi, ami szerintük rendben van.
- Spence! - nevetem el magam a játékos megnyilvánulásra, ahogyan a szívéhez kapja a kezét. Na jó tény, hogy már elég sok jelét adta annak, hogy érdeklem, de hát ő eleve olyan könnyed és nyílt. Azt nem tudhatom, hogy ez nekem szól-e vagy esetleg minden női kollégával ugyanígy viselkedik. Ki tudja! Nem mondom, hogy őrült bizalmatlan nőszemély vagyok, de hagytak már faképnél az oltár előtt, ami azért ad egy csepp bizonytalanságot az ember lányának. A furcsa ruha választás viszont legalább eltereli kicsit a zavarba ejtő témáról a figyelmünket, hogy aztán találjak egy korban tényleg sokkal inkább hozzám illő darabot. Le is emelem a ruhát bólintva az ötletre. Persze mindenképp fel kell próbálni, hiszen nem vagyok túl magas, nem olyan könnyen találok olyan ruhát, ami tökéletesen passzol.
- Ők sajnos nem ezt látják, én pedig megint elpirulok, hogy ilyen szépeket mondasz. Tudod a családomban más... az elfogadott. - eléggé hagyománykedvelő szüleim vannak, amit már abból is sejthet, hogy leszervezték a leendő férjemet, ami aztán nem jött össze, de attól még így történt. Ők sokkal inkább úgy vélték, hogy nem kell dolgoznom, inkább legyek valakinek a felesége, aki parikat szervez és mint valami díszt mutogatják. Még el is fogadtam volna ezt, de az ominózus eset után inkább hajlottam az önmegvalósítás felé. Aztán megtalálom a ruhát, ami neki lenne tökéletes és már épp nyúlnék is érte, amivel igen közel sikerül kerülnünk egymáshoz, amire el is csattan az a bizonyos szájra puszi. Tényleg olyan, mintha tíz évesek lennénk, de valahogy tőle még ez sem számít furcsának, bár igaz, ami igaz kicsit mégis meglep a dolog. Hirtelen nem is tudom, hogyan reagáljak, csak a kezemben maradt öltönnyel hajolok újra hátrébb.
- Egyáltalán nem vagy béna! - a mosoly lassan tényleg az arcom szerves részévé válik, és ezúttal én magam hajolok közelebb Mégis valagy a kérdése után úgy érzem fairnek, hogy ne érezze magát még véletlenül se bénának, hogy az utolsó néhány millimétert meghagyom neki. Inkább csak tettekkel adok választ a feltett kérdésre, hogy igen megcsókolhat, sőt azt hiszem azóta erre várok, hogy elindultunk a kastélytól.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-12-11, 20:45




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer




- Igenis széphölyg! - szalutálok nevetve, vagyis próbálok úgy tenni, mint aki szalutál, mert egyszer egy kíváncsi alkalommal, amikor mugli filmet szerettem volna nézni épp egy katonásat sikerült vetítővégre fognom, s David, akivel néztük úgy magyarázta, hogy a katonáknál ez a felettesükkel szembeni tisztelet jele, szóval mivel most "főnöknek" aposztrofáltam Dasiet így nekem teljesen logikus amit csinálok. Viszont mivel nem tudom hogy áll a mugli filmkultúrához, így eszembe jutva inkább rákérdezek, mielőtt nem úgy sül el a vicces katonásdi ahogy szeretném.
- Ugye láttál már katonás mugli filmet? Vagy mugli katonát? Mert ha nem, akkor most elég ostobán jöhetett ki, amit csináltam, pedig először jópofának tűnt. - magyarázom, s kezdem megérteni miért mondják, hogy a vicc halála a magyarázat. Elég sutának tűnik így már az egész és bőven túlragoztam, de eddig sem voltam szófukat, szóval legalább önazonos vagyok még mindig.
- Idővel igen, hisz látod, már nem úgy rohangászok az utcákon, ahogyan a szárazföldre teremtett a varázstárgy. - vigyorodom el és leküzdöm a késztetést, hogy idétlen futkározást imitáljak. - Nem bizony. Deréktól lefelé ugye uszonyunk van, így a víz alatt csak a felsőtestünk mezítelen, de ha lábakat kapunk a mágia segítségével, akkor az altestünk is meztelenül jelenik meg automatikusan. Hiszen a varázslat csak a testet alakítja, s nem az öltözetet. Persze vannak esetek, amikor a fesőtest nem mezítelen, például ha kagylópáncél van a férfiakon vagy vízinövényből szőtt kebelemelentyűt viselnek a nők, de ha ők alakot váltanak, akkor is csak al-alakot, így felül ruhás, alul ruhátlan lesz az összkép, míg fel nem öltöznek rendesen. - magyarázom Dasienek lelkesen. Jólesik a szokásainkról s úgy cuzámmen a fajunkról beszélni neki, mert azt veszem észre, hogy tényleg érdekli és ez kicsit olyan, mintha személyesen én érdekelném, s hát mit ne mondjak nagyon jó érzés fürödni egy ilyen szép nő figyelmében.
- Nem hiszem, hogy mindenkinek kell. a lázadás nem olyasmi, ami kötelező. Valaki vagy csinálja, vagy nem. - mosolygok rá.Egyáltalán nem baj szerintem, ha valaki nem lázadt, sőt, szerintem kifejezetten szép, tiszta és egyenes lélekre vall.
Döbbenten pislogok rá, szívemhez kapom mindkét kezem. - Eddig nem tudtad? Pedig hát hogy a viharba ne érdekelnél?! - kapkodom a levegőt tettetett döbbenettel, de közben tekintetem mélyén ott kavarognak a csintalan, kacsintás előszeleként felvillanó fénypászmák. Persze sikerül agyonüssem a szép pillanatot egy igen rusnya - de legalább szép színű - ruha elővételével, de annyi baj legyen! Legalább mindketten nevetünk egy jót, s Dasie nagyon jól továbbgördíti a szitut, így nem ragadunk benne a kínos rondaruhás részében.
- A színe pazar, s a fazonja is határozottan fiatalabb vagy kétezer évvel, mint annak, amit az imént előkaptam, de.. - elgondolkodva megvakarom államat. - ..csak akkor tudnám megmondani, hogy pontosan milyen is, ha látnám rajtad. Ott van egy szabad próbafülke, ahogy látom. - bökök fejemmel a füle irányába, amiből épp a szemünk láttára libben ki egy vörös hajú boszorkány, karján pár ruhadarabbal.
- De mi bajuk a tanársággal? Ez egy nagyon megbecsülendő szakma! Nagyon nem szép tőlük, hogy nem örülnek annak, hogy olyasmit csinálsz, amit szeretsz és amit magadnak választottál. A minimum lenne, hogy azért legyenek rád büszkék, mert te vagy te, a lányuk, aki egyszerre kedves, szép és okos is. - darálom egy szuszra a kifakadásomat. Nem akarom én leszólni Dasie szüleit, de azért valljuk be elég vérlázító, hogy nem az az elsődleges nekik, amitől a lányuk boldog, hanem amitől ők.
Amikor közelebb hajol, egy pillanatra lehunyom szememet, s még azelőtt, hogy átgondolnám mit is cselekszem a közelségét kihasználva egy gyors, kissé talán szégyenlős, de annál lelkesebb puszit helyezek ajkaira. Oké, lehet, hogyha nem pofoz fel akkor is minimum kiröhög, mert ilyen szájrapuszit a kiskamaszok adnak elő, de.. hirtelen ez jött. Nem akarok ajtóstul rontani a házba, de nem akartam kihagyni se a kínálkozó lehetőséget.
- Öhm.. nagyon szép ruha. Ha gondolod szívesen felpróbálom a tiéd után. Mármint nem azután, hogy én felvettem a tiéd, hanem hogy te felvetted, ami a tiéd lehet.. khm.. nagyon béna vagyok, ne haragudj. Megengeded, hogy megcsókoljalak rendesen?



old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-12-07, 15:22






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

- Persze, hogy van! De egyre jobban érdekel az a könyv, nagyon gyorsan írd meg! - pirítok rá játékosan. Sellők, mindig is érdekeltek és most itt beszélgetek épp egyel, aki nem is akármilyen sellő, hiszen azon túl hogy írtó helyes még a humora is mindig kéznél van, arról nem beszélve, hogy mennyire kedves és lovagias.
- Oh! - esik le, hogy mire is gondol pontosan. - De azért gondolom idővel sikerült megtanulni mire kell figyelni. De akkor nem is marad rajtatok ilyenkor ruha? - hú hogy mennyi mindent nem tudok! Pedig ha jól tudom a Fekete tóban is élnek sellők. Bár lehetséges, hogy mint az animágusok esetén ez is fejleszthető és idővel az ember, ha tudja hogyan kell, akkor akár csak egy kevés ruha maradhat rajta. De az biztos, hogy igazán vicces lehetett, hogy ha úgy szalad játszani a többi gyerekkel, hogy közben ide-oda ugrált a himbilimbi és neki még csak nem is esett le, hogy ez bizony ciki. Persze bizonyára, amikor már idősebb volt és az efféle kellemetlenségeket okozhatott volna számára is, akkor már jobban odafigyelt. Egy tini azért minden másképp kezel, mint mondjuk egy öt éves.
- Én azt hiszem nem igazán lázadtam. Mindenkinek kell? Persze először nem tetszett a házasság ötlete. Egészen másképp képzeltem el a házasságot, a nagy szerelmet, de elfogadtam. Azt hiszem túlságosan jól viselkedtem mindig. - vonom meg a vállamat kicsit elpirulva, mintha mindenkinek kötelezően kellene, hogy legyen lázadó korszaka. Azt hiszem nálam ez maximum abban merült ki, hogy a családom elvárásaihoz képest gyakrabban viseltem színes ruhákat, vagy ábrándosabb voltam, mint amit elvártak, de nálam valahogy nagy lázadó korszak nem igazán volt.
- Tehát érdekellek, ez igazán jól esik. - nyelek egy nagyot, miközben a ruhákat lapozgatom magam is, hogy aztán kölcsönösen igazán erőteljesen elszóljuk egymást. Azaz először én, ő pedig simán megfejeli a dolgot, bár legalább már ezúttal ő maga is elvörösödik, mert eddig olyan könnyedén kezelt minden zavarbaejtő helyzetet. Végül csak a szemem kerekedik el kicsit, nem tudom, hogy mit mondjak hirtelen, a ruhát nézem meg gyorsan, amit mutat, hogy aztán a zavaromat palástolva végül elnevessem magamat vele együtt, mikor előkerül a ruha teljes valójában.
- Akkor már inkább ez, vagy túl feltűnő a színe? - húzok elő néhány sorral arrébb egy lila ruhát. Térd alatt ér a szonya kicsivel, a válla kicsit ejtett, elég kellően dekoltált mondjuk már így első ránézésre is, de talán azért viselve nem olyan vészes. A színét tekintve lila, egy kis csipkézett virágmintával.
- Azt hiszem a szüleimet már nem hozhatom kellemetlenebb helyzetbe. Ők annak sem örülnek, hogy tanár lettem és nem valakinek a felesége végül úgyhogy maradhat az eredeti sztori. No és neked ez? - nyúlok át hirtelen a válla felett, egészen közel hajolva ennek hála, mert amit kinéztem neki öltöny kissé bordázott sötét kék majdnem feketébe hajló darab pont a háta mögött bújik meg. A színe fogott meg már elsőre is, de így most elkalandozik a tekintetem, ahogyan ilyen egészen közelről felpillantok a szemére. - Csodás! - csúszik ki a számon egészen lefagyva.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-12-04, 14:18




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer



- Furcsa, hogyha belegondolok más fejével, de a magam részéről már nem fura, hiszen benne vagyok. Már persze ha ennek van egyáltalán így értelme. - vigyorodom el. Nyilván mindenkinek az a furább, ami a más élete és nem a sajátja, de értem mire gondol, ezért is szólalok meg így, hiszen szeretném tudatni vele, hogy felfogtam és egyet is értettem a szavaival. az meg külön jólesik, hogy inspirál a könyv megírására. Nagyon kedves tőle, bár Dasietől minden az. El nem tudom képzelni, hogy volt valaha az életében egyetlen egy nem kedves cselekedete akár.
- Ó igen! Nem is egy dolog. - nevetek fel visszaidézve azokat a gondtalan gyermekéveket. - Például egy időben nem értettem miért kell állandóan mindenféle anyagot magamra aggatnom, holott amint a medált viselve átváltozom én már szaladtam volna játszani a parton a többiekkel. Sellőuszonnyal nyilván kevésbé volt az ilyesmi szemérmetlen. Anyám majd' elsüllyedt eleinte miattam. - megyek bele a témába ismét a meztelenség oldalán ragadva. Nem vagyok szégyenlős, bármennyire is annak tűnhetek a jellemem más aspektusaiból. Számomra a test másféle tabukat vonultat fel. De persze nyilván amióta már nem gyerekként érintem ezt a témát azért én is rájöttem, hogy mennyire gáz lehettem.
- Te mi ellen lázadtál a legjobban gyerekként? - dobom vissza a labdás egy érdeklődő kérdés keretei között.
- Bárki nem hall ilyesmiket csak az, aki ennyire érdekel, mint te. - vallom be kissé szemlesütve. Talán nem ez a legmegfelelőbb hely és idő vagy kontextus arra, hogy ilyen kinyilatkoztatást tegyek, de szeretném ha tudná, hogy tényleg tetszik nekem, s nem csak úgy a levegőbe smúzolok. Nem vagyok mindenkivel ilyen, a kedvességnek is vannak fokozatai.
- Óóó.. - kerekednek el szemeim, s csillan a mélyükön már-már gyerekes öröm és lelkesedés. Aztán persze próbálom a normalitás keretei közé rázni magam, s nem mélyíteni ezt a lehetséges szakadékot, de azért azt muszáj hozzátennem még, hogy: - Boldog lennék, ha elvehetnélek egyszer.
Nem, nem így hangzott a fejemben. Úgy kellett volna kisorjázzon fogaim kerítésén, hogy boldog lennék, ha egy olyan csodás nő lehetne egyszer a feleségem, mint ő. Azzal nem rontottam volna ennyire nyilvánvalóan ajtóstul a házba. Mivel viszont az én fejemben az hangzott el, amit terveztem mondani és nem tűnt fel, hogy milyen jövendőmondást követtem el őszinteségből fakadón, így nem vörösödöm bele fülemtől a lábujjaimig.
- Ez csodásan menne a szened színéhez! - állítom meg a kezét egy türkiz selymen, finoman kézfejére simítva tenyeremet. kiemelem a vállfát a többi közül, majd meglátva, hogy lényegében egy cafrangos nyanyaköntöst sikerült kikapnom a sorból, fintorogva felröhögök és visszateszem egy nyelvöltés kíséretében. - Elnézést. A szín nem minden, azt hiszem ezt most megtanultam. - köszörülök torkot még mindig nyelve a nevetést.
- Egyáltalán nem sok. Abszolúr sikerült beletrafálj abba, hogy számomra milyen egy majdnem tökéletes lánykérés. - bólintok helyeslőn, s ezúttal még épp idejében forrasztom torkomra a további szavakat, mielőtt még a végén közölném vele azt is, hogy azért csak majdnem, mert nem igazából kérhettem meg a kezét. Kissé előreszaladnék azt hiszem, s visszásan hangzana. Hiszen az egy dolog, hogy udvarolok neki, de nyilván én is tudom, hogy ez nem ok az azonnali lánykérésre egy normális világban. Mondjuk ki mondta, hogy az én világom átlagos?
- A hogyan találkoztunk konkretizálására pedig akár mondhatnánk igazat is. Vagy inkább ne valljuk be a rúnás fiaskót?[


old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-10-31, 14:22






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

Nem is csak a sellőkre jellemző ez, az emberek is hajlamosak rá, hogy bezárkózzanak és ne próbáljanak meg nyitni inkább mások felé, de ez már csak ilyen. Ha sok csalódás ér, ha félsz akkor inkább magadnak való leszel. Végtére is én is próbálkozhattam volna már, de inkább a munkába temetkeztem, mint hogy pasik után kajtassak. Aztán meg persze itatom az egereket, hogy itt vagyok túl a harmincon és még mindig teljesen egyedül. És most itt van Spencer, akivel annyira varázslatosan érzem magam! Nehéz elhinni néha még azt is, hogy valódi. A végén majd kiderül, hogy valójában csak egy kis időre jött a Roxfortba, odahaza már van valaki, akit kiválasztottak neki, aki szintén sellő, mert úgy illik. Lehet, hogy ha megnézzük majd azt a falut erre is fény derül, jobb lesz már jó elére felvérteznem magamat.
- Milyen érdekes lehet! Sose gondoltam ebbe jobban bele, tényleg érdemes lenne megírnod azt a könyvet, hogy mindenki jobban értse hogyan működik ez. Furcsa lehet úgy élni, hogy sok minden másképp működik így meg úgy. - fejtegetem én magam is, elgondolkodva, hogy mik lehetnek még a különbségek az egyértelmű járáson kívül, aztán persze beugrik, hogy nem épp csak a járás kapcsolódik szervesen ahhoz, hogy van-e lábad vagy sem, hiszen ott van akár csak a wc használat, vagy más... altesti tevékenységek. Na pesze a gondolatok hatására sikerül is kissé elpirulni, már megint, lassan szokásommá válik a kis sétánk alatt.
- Oh hát tudod gyerekekről beszélünk. Mi is voltunk azok, biztosan neked is volt olyasmi, amit nehezen akaródzott megtanulni akár csak odahaza a szüleidtől. - oh én cseppet sem gondolom, hogy aki nem szereti a rúnamágiát máris rossz ember lenne, vagy ne szeretne tanulni. Én például nem vagyok oda a repülésért, vagy épp a bájitalokért, de ez nem jelenti, hogy utálnám, csak valahogy ezek kevésbé fekszenek nekem. Az újabb bókjára viszont már nem is tudom, hogy mit mondhatnék annyira jól esik.
- Cseppet sem kínos, inkább nem szoktam hozzá. Tudod a kedvességed csodálatra méltó, biztos vagyok benne, hogy bárki boldog lenne, ha ilyeneket hallana, nekem is rettenetesen jól esik! - és persze egyáltalán nem várom, hogy innentől egyáltalán ne bókoljon, csak hát kezelni nem tudom, főleg hogy én már gondolatban elkönyveltem, hogy bizonyára akad valami sellő lány, aki otthon várja, ide a Roxfortba pedig azért jött, hogy kicsit kiélvezze az emberi létet is. Na nem azt mondom, hogy Spencer afféle kicsapongó alkat lenne, na de sose lehet tudni! Azt hiszem túl nagyot estem pofára ahhoz, hogy nehezen vegyem észre, hogy egy bók mennyire őszinte, vagy pontosan mit is jelent. Vajon tetszem neki, vagy ő csak ilyen kedves típus?
- Nem, dehogy, szívesen lennék a feleséged... akarom mondani leszek most... itt a játék kedvéért. - gondolatban a homlokomra csapok, hogy mégis mit sikerült itt összevissza habogni. Azért mégis csak furcsa érzés betérni valahová egy helyes férfivel, aki a feleségeként mutat be, aztán ez a közel hajolós fülbe súgás is, amitől a hajam alatt még a tarkómon is felálltak az apró pihék... A ruhákra igyekszem hát fókuszálni inkább, finoman benyomva a vállfáról lógó darabok közé, hogy az anyagokat is megtapintva nézzem meg jobban melyik milyen. - Hű azt hiszem fontos lenne az is, hogy egyáltalán hogyan találkoztunk. Bár mivel te rövid ideje dolgozol itt, eleve adott, hogy az iskolában ismerkedtünk meg és gyorsan szerelembe estünk, aztán valahogy minden jött egymás után. Mondjuk egy holdfényes hűvös estén megmutattad milyen leúszni a tó mélyére és a végén kérted meg a kezem, vagy ez túl sok? - persze lehetne egyszerűen csak egy vacsora is a Három Seprűben. Sose tudtam, hogy mennyire vágyom arra, hogy az egész mesébe iőllen romantikus legyen. Mármint nem az, hogy Spencer megkéri a kezemet, hanem úgy általában véve valaki. Meg aztán már egy ideje nem nagyon gondolkodom ilyesmin, hiszen mégis ki a fene kérné meg a kezemet, amikor még csak pasi sincs az életemben. Lássuk be a Roxfort tanárai nem kifejezetten esélyes jelöltek, hiszen többségük vagy nő, vagy korban nem áll hozzám túl közel.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-10-27, 22:10




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer




Sosem értettem miért kell a fajtársaimnak annyira bezárkózniuk. Én még az alapvetően nyílt hozzáállású falum lakóihoz képest is lazábban kezelem ezt a kérdést, büszke vagyok arra, ha megmutathatom a népünket és nem irtanék tűzzel-vassal minden felénk közeledőt. Ezért is vállaltam el a fajképviseleti nagykövet szerepét a Roxfortban, ezért is örülök, hogy egyre több sellő jár az iskolába és ezért sem tartom feketemágia atyjától valónak azt, hogy megmutassam egy csoport érdeklődőnek a falum. S jó hallani, hogy Dasie szerint sem elvetendő ötlet az egész.
- Komolyan? Hű, ezt nagyon jó hallani! Akkor azt hiszem megvan a következő napirendi pontja a szokásos megbeszélésemnek Dumbledore professzorral. Engedélyeztetni és megtervezni a kirándulást. - mosolyodom el lelkesen. A professzor vett fel, érdeklődik a munkám iránt, s a sellők helyzete iránt is, ezért vannak megbeszéléseink. Túlzás, hogy menetrendszerűen, hiszen Dumbledore elfoglalt varázsló, de azért nagyjából kiszámíthatón. És ezt a témát is szívesen kivesézném vele. No meg tényleg nem vagyok tanár, szóval egyedül kevés volnék ehhez, mint mackósajtban a brummogás.
- De, az volt. Tanulni kellett a járást, mint ahogy a kisbabák tanulják. De szerencsére az én szüleim elég felvilágosultak, így nagyjából 6 éves koromban engedtek először emberi alakot ölteni, s onnantól kezdve tanították is a használatát. Nem mindig napi rendszerességgel, s voltak nagyobb szünetek is, de aztán amikor a falunk a szárazföldre is bővült, akkor általánossá vált, hogy szinte mindenki használja, így megsűrűsödtek az alkalmak. Szerencsére csak az alsó test mozgatása olyasmi, amit sellőalakban nem gyakorolhatunk, így a kéz-szem-egyebek koordinációját nem kellett tanuljam.
Szívesen mesélek erről, s már majdnem folytatnám, amikor eszembe jut, hogy mégis egy hölggyel beszélek, így az emberi kiválasztószervek működésének elsajátításáról, s arról milyen nehéz volt megtanuljak állva vizelni inkább mégse óhajtok beszámolni. Kínos lenne. A szexet szóbahozni pedig nagyfokú, arcpirító tiszteletlenség, így inkább maradok annyi infónál, amennyit elmondtam. Ha persze kérdez még, akkor folytatom a válaszadást.
- Pedig szerintem cseppet sem az. A pálca eltörhet, elveszhet, megzabolátlanodhat, éppen ezért jó az, ha ismerünk más alternatívákat. S hát ha pepecselős, ha nem, attól még érdekes. No meg akit a bonyolultsága zavar, annak nyilván büdös a tanulás, szóval sejtésem szerint pálcával is annyira ügyes, mint egy ma született ebihal. - jóízűen felnevetek a végén. Nem tartom magam zseninek, de mindig szorgalmas voltam, s összességében nem szeretem a linkséget a diákokban sem, ezért is froclizom őket nyugodt szívvel úgy, ahogy tettem az előbb.
- Ne haragudj, zavarba hoztalak? - válaszolok reflexből kérdésre kérdéssel, de közben ugyanúgy mosolygok rá, ugyanazzal a rajongással, ahogy tettem az előbb, amikor bókoltam neki. - Ez ugyanúgy jellem dolga, mint az embereknél. Sőt, talán ránk kevésbé jellemző pont a zárkózottság miatt. De én hiszek abban, hogy a szavaknak erejük van, nem véletlenül tudunk beszélni, s az igazság feltétlenül olyasmi, amit ki kell mondani. - fűzöm tovább ezúttal ténylegesen választ is adva arra, amit kérdezett. - Ugyanakkor nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni, szóval ha kínosan érzed magad attól, amit összehordok nyugodtan szólj, s visszább veszek a nagy őszinteségből. - jegyzem meg tapintatosan. Távol álljon tőlem, hogy rossz érzéseket keltsek benne. Ha ajtóstul rontok a házba szavaimmal, nem fogom rosszindulatúnak venni tőle, ha az orromra koppint. Tisztelem a nőket, szeretném ezt ki is mutatni felé.
- Karácsonyi bál tekintetében teljesen igazad van. Oda úgyis mindenki olyasmiben megy, amit aztán sose vesz föl többet, maximum a következő évi bálra, hiszen nem mindennapi viselet. Alapvetően ezt mondanám egy esküvőre is, de.. nem minden esküvőn jelenti be valaki a saját frigyét, szóval adjuk meg a módját, amondó vagyok. - nevetek rá, s nyitom is előzékenyen az ajtót neki, hogy előre engedjem az üzletbe.
- Mindenem a tervezgetés, szóval.. - rákacsintok, majd közben a hozzánk lépő alkalmazottnak is köszönök udvariasan.
- Segítségükre lehetek valamiben?
- Köszönjük, majd lehet hogy igénybe vennénk a segítségét, de ha megengedi, először körülpillantanánk a feleségemmel, hogy lássuk mi is az, amiből választhatunk. - hárítom el a segítséget egyelőre, majd ha az eladó arrébb orientálódik, akkor cinkosul Dasie füléhez hajolok.
- Remélem nem bánod az előbbit. Gondoltam gyakorolhatnánk a szerepünk. - súgom a fülébe, s elnavigálom a női ruhák szekciója felé.
- Mi volna a vágyad, hol kértem meg kecses kacsód?


old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-10-18, 15:48






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

És egészen jó terv, ami kezd körvonalazódni. Miért ne lehetne egy jó profram sellőfalut nézni? Azt hiszem másokat is érdekelne. Azért mégis csak elég zárkózott népség és bár az utóbbi időben néhányan megjelentek közülük az iskolában, de kétlem, hogy kiteregetik mindenki számára a sellő ügyeket. Így viszont akit tényleg érdekel, bepillantást nyerhet.
- Oh, hát ez remek ötlet! Nem kell rábeszélned, hogy megnézzek személyesen egy sellő falut. Csodás lenne! - és persze a burkolt randira hívást is igyekszem érzékelni benne, bár egyelőre inkább talán csak reménykedem benne, hogy erről van szó. Vehetem úgy is, hogy szimplán tényleg tanárként kér meg, hogy segédkezzek. Nem is tudom, hogy ő mint nem tanár egyáltalán szervezhetne-e ilyen utat. Biztosan hatásosabb a szülők szemében is, ha olyan valaki is a nevét adja hozzá, akinek ténylegesen ilyen irányú végzettsége van. Ezzel persze nem Spencert becsülöm le, távol álljon tőlem, de ismerem a szülőket és meg is értem, hogy mindentől óvni akarják a gyerekeiket.
- Neked nem volt furcsa az elején az emberei alak? Egyáltalán mióta gyakorlod? - nem tudom, hogy náluk hogy megy ez. Ahogyan mondta akad, aki nem is szimpatizál a lehetőséggel, de vajon az ő falujuknak ha egy része szárazon van, akkor már egészen pici gyerekkorban ugyanúgy megtanulnak járni is, vagy csak később? Végtére is a gyerekeknek, az ember gyerekeknek azért hónapokba telik úgy megerősödni, hogy fel tudjanak egyáltalán ülni, de nem tudom, hogy a sellőknél ez hogyan működik. Gondolom nincs víz alatti babakocsi. Ó, annyi kérdésem lenne még!
- Ez kedves, köszönöm! Remélem, hogy tényleg jónak tartják az óráimat. A rúnaismeret sokak szerint bonyolult és felesleges, sőt pepecselős dolog. Még mindig a többség a pálcás varázslást helyezi előtérbe. - na persze ezzel nincsen baj, és érthető is a diákok hozzáállása igazából, de egyértelmű, hogy az egyetemi pályaválasztásnál mindig kevesebben mennek mondjuk méregkeverőnek, ami azért egy szintén szöszmötölős tevékenység. A szerelem téma már egészen zavarba ejtő, főleg a nyílt szavak, amiket mondd és amivel folyton dicsér.
- Oh ez... nem is tudom, hogy mit mondhatnék. A sellők mindig ilyen szókimondóak, vagy ez csak rád jellemző? - azért ebbe már egészen látványosan belepirulok, de kár lenne tagadni, hogy nagyon jól esik. A szerelem, mint olyan... nem lenne rossz megtapasztalni és abban biztos vagyok, hogy nagyon kedvelem Spencert. A végén még nem kellene öreg macskás hölgynek lennem és hát szó se róla imádom a sellőket!
- Ez remek ötlet! Egészen régen vettem új ruhát be kell vallanom. Az évenként lévő karácsonyi bálokra is szinte mindig ugyanabba megyek. Rettenetes pénzkidobás mindig újat venni egy alkalom miatt. - rázom meg a fejemet, de azért leesik, hogy ez mennyire spúrul is hangzott, úgyhogy újfent sikerül egy zavart mosollyal zárnom a témát, mielőtt még belépnénk a szalonba. - Szóval most el is kellene terveznünk egy lánykérés és egy esküvő részleteit, mert hidd el mindenre rá fognak kérdezni! - ismerem a rokonságomat és persze a család ismerőseit is. Nem olyanok, akik visszafognák magukat e téren. Mindent tudni akarnak majd, úgyhogy jól ki kell találnunk. Na meg persze azt is, hogy miért nem hívtuk meg őket is az esküvőre és miért volt csak kis létszámú, vagy miért nem ment híre. Biztos, hogy rá fognak kérdezni esetleg jön-e már a baba, hogy kapkodva intéztük. Érdekes lesz annyi biztos.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-10-14, 20:48



Felcsillan a szemem mint akinek most jut eszebe valami.
-Ez ugy hangzik mint egy terv, ami kezd korvonalazodni, nem? - mosolygok Dasiere majd hozzateszem kisse cinkosul:
-De elobb gyere el velem es merjuk fel a terepet, nem tudom hogy tanar szemmel mi az ami erdekes lehetne, erre te biztosan jobban ralatsz.
A fejem folott jo hogy gloria nem jelenik meg. Oke hogy nem vagyok egy Don Juan de ha arrol van szo igen is tudom hogy mikeppen hivjak randira egy holgyet s hat ha burkoltan is de most azert megtettem. Nem akartam viszont ajtosul ronta i a hazba ezert fogalmaztam ilyen kodosen. Hogyha Dasie esetleg kellemetlennek erzi a dolgot akkor nyugodtan es konnyeden kihatralhasson egyreszt, masreszt pedig megis egy csapat diak sarkaban kutyagolunk, akiknek a fule mint az elefante hogyha a tanerorol lehet pletykalni, szoval nem akarok taptalajt biztositani semmi ilyesminek.
-Igen, eleg szerencses egyuttallasa volt a tortenteknek. Bar vannak egyes selloalfajok akik kifejezetten undorodnak az emberi forma felveteletol szoval ok majdhogynem ordogtol valonak tekintik ezt a velencei fejlodes-paktumot. De annyi baj legyen, ok pacsalnak ra. Szerintem sokkal szegenyesebb lenne a fajunk ha nem ismerhetnenk meg az emberi faj szokasait testkozelbol.
Hanyagul megvonom a vallamat. En szeretek emberi alakban flangalni, ugyanannyira a sajatomnak erzem a labakat mint az uszonyt s bar eleinte azert szokni kell nemcsak a latvanyt de a hasznalatot is, kis ido utan ugyanolyan termeszetes reszunk lesz medalhasznaloknak az emberi mint a felemberi felhali //lol ez a szo// megjelenes sajatossagai.
-Inverz azt hiszem meg nem mukodik de ha uszonyt nem is, viz alatti lelegzest lehet varazsolni szoval a falu viz alatti reszet is meg tudom mutatni neked.
-Az biztos, hogy a Roxfort orulhet hogy itt tanitasz. Ugy hallottam hogy a diakok nagyon szeretik az oraidat. Mert nem vagy uncsi szemelyiseg es erdekes ahogy oktatod.
Nem szegyellem elmeselni mindezt meg akkor se ha egyertelmu belole hogy kerdezoskodtem utana. Hadd tudja meg, nem baj az. Felkeltette az erdeklodesemet na. Es remelem nem sertodik meg rajta hanem kimondatlan boknak konyveli el. Ha meg megse majd surun elnezest kerek mert nem akartam tapintatlan lenni am.
-Azt mondjak lehet tudni, igen. De en sem talalkoztam meg az erzessel. - vallok szint oszinten.
-Mindenesetre abban is van valami felemelo amit a kamaszok szerelemnek hisznek. Kivulrol nezve a roxforti parocskak mar elso evfolyamon is kialakulnak es olyan picinek plane cuki az egesz. - evezek kisse mas szegmensere a szerelem-temanak. Valahol pedig orulok hogy Dasie sem colt meg szerelmes. Nem is tudom.. ez is olyasmi amit kozosnek elek meg magunkban es hat az is megfordul afejemben hogy orulnek neki ha esetleg eloszor belem.. hjaj! Kezdek meghulyulni talan hogy igy eloreszaladok? Nemcsak az elottem menot taposom el de a jovot is gondolatban. Ideje lenne kicsit lelassitanom. Bar egy ilyen tunemenyes tarsasagban eleg nehez. Es talan nem is akarok.
-Nem tudok tobb pluszt elkepzelni annal mint amennyi benned van. - szalad ki a szamon meggondolatlanul de annal nagyobb rajongassal a hangomban. Tiszta szivembol komolyan gondolom amit szolok es nem csak a levegobe beszelek.
-Nem is kell elvard, magam ajanlottam es szivesen tennem. Jo buli lenne megviccelni oket. Esetleg vitassuk meg a terv reszleteit mikozben kivalasztjuk a ruhainkat? Marmint.. ezt nem ugy ertettem ahogy hangzott! - nevetem el magam es ramutatok az Aranytalar cegere ami alatt allunk.
-Csak megihletodtem a bolttol. Ugy ertem meg ehetnenk a ruhakat amit az esemenyen viselunk. Elvegre ha hazasparkent megyunk illik osszeoltozzunk, nem igaz? - kacsintok ra s ha benne van kinyitom elotte a bolt ajtajat hogy eloreengedjem a belterbeot majd belepjek utana en magam is.
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-09-23, 12:03






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

- Ebben nem vagyok olyan biztos. Sokan kedvelik a varázslényeket, a sellőket is és engem is érdekelne. - teszem még hozzá. Akár szívesen vállalnám a kísérő tanár szerepét is, mert miért ne? Spencer igen jó társaság és remek elbeszélő is. A könyvét is szívesen elolvasom, de személyesen megismerni egy sellő falut biztos, hogy még izgalmasabb lenne.
- Oh, na látod ezt nem is tudtam! Milyen remek, hogy lényegében egymásnak köszönhetik a két remek dolog kialakulását. Ha nincsenek az olasz muglik akkor valószínűleg most mi sem beszélgetnénk és Velence is meseszép hely. Egyszer jártam már ott, szomorúbb hely lenne a világ, ha nem lenne. - vagy legalábbis nem olyan formában, mint most, hogy bárki látogathatja és az a rengeteg meseszép épület! A vízi városnak pedig önmagában is meg van a hangulata, biztos vagyok benne, hogy ennek fényében Spencer sellőfaluja se kutya. Egészen fellelkesülök, a végén még én magam fogom javasolni és segítek megszerezni azt az utat. Talán csepp önzésből, mert én magam is szeretnék ellátogatni oda, de legalább néhány diáknak is lehetősége lenne rá.
- Csak el akartam szakadni a megszokott közegből és ez jó lehetőségnek tűnt. A Roxfortban tanítani egyébként is igen nagy kiváltság. - magyarázom, hogy aztán megrázzam a kezét a könyvolvasás okán. Biztos vagyok benne, hogy épp olyan érdekesen írna, mint ahogyan beszél, vagy elfogult lennék? Nem ismerem azért még olyan régóta, hogy ezzel lehessen vádolni, legalábbis azt hiszem.
- Ez kedves, köszönöm! - mosolyodom el, de persze a szavai újfent egy cseppe zavart okoznak az erdőben, ami egy kis pirulásban nyilvánul meg. Jól esik, amit mond, minden egyes bíztató és kedves szó, úgyhogy cseppet sem érdekel, hogy e mellett még kicsit bénázott is ezzel a letaposással. Ez is csak azt mutatta, hogy mennyire rám összpontosított, ami kimondottan pozitív.
- Nem is tudom, bár azt hiszem, hogy ha nem tudom akkor egyáltalán. Persze akadt már, hogy azt hittem, hogy olyan volt mintha, de... azt hiszem még nem. Ha meg lesz az érzés, akkor biztosan tudni fogom. - bár valahol hallani a hangomban a bizonytalanságot, hogy megerősítést várok. A jó ég tudja, hogy pontosan milyen is a szerelem, egyáltalán tényleg olyan mint, amiről a könyvekben írnak, vagy ott az egész már túl van misztifikálva és ha valami ilyesmire vársz, akkor várhatsz örökké, sosem fogod érezni?
- Elvileg a szerelemhez ez nem elég, ott kell valami... plusz. - nyelek egy nagyot, miközben a diákok lassan elindulnak szétszéledni, én pedig még kicsit be is fagyok a mozdulattól, amivel a tincset a fülem mögé igazítja. Olyan nagyon kedves, hogy már sokadszor hoz zavarba, de olyan jóféle zavar ez, amitől csak hevesebben dobog a szívem, de egyáltalán nem kellemetlen módon.
- Tényleg? Ilyet igazán nem várhatok el, bár ha tényleg ráérsz... Megmentenél vele! Oh milyen vicces is lenne látni, ahogy pofára esnek! - nevetek fel. Igazán nem akarnám, hogy e miatt kellemetlen alaknak gondoljon, de a fenébe is tényleg jól esne látni a pökkhendi alakok arcát, aki már minden bizonnyal lesajtáltak és elkönyveltek vénlánynak. Épp csak elmúltam harminc még annyira csak nem vagyok elkésve, de azokban a körökben már bőven. Bár a szüleim még csak néhányszor pedzegették, hogy bizonyára sosem lesz már unokájuk, de tuti, hogy a különféle bálokon és összejöveteleken, meg a klubban felmerül a téma, ahol ott sajnálják őket fennhangon, hogy a lányuk élete mennyire félresiklott. Mintha csak az lehetne a jó út, hogy házasság, gyerek, lehetőség szerint 25 éves korra letudva.
 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-09-19, 22:21




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer




Dasie szavaira hümmentek párat, mint aki feldolgozza épp a hallottakat.
- Aha, így már teljesen világos és logikus. - tartom fel mutatóujjamat a levegőbe az ahával egy időben egy pillanatra. Olybá tűnök ekképp, mint aki tényleg megvilágosodott az imént. - Nem valószínű, hogy meg fogom szervezni azt a kirándulást, mert igény se lenne rá, de ha mégis akkor maximum valamelyik szünet után, hogy ne kelljen a baglyoknak tömegesen elárasztani a világot az engedélyek miatt.
A lefestett képen azért nevetnem kell, mert hát elég bizarr látvány lenne, ahogy az összes diák (jó-jó, nyilván az összeset be se tudnám egyszerre vinni a faluba, meg egyébként sem így megy, de hát a gondolatok szárnyalása már csak ilyen túlzásokra képes) egyszerre baglyozná haza a kis engedélykérő-fecniket. A végén azt hinnék, hogy bagolyrajzás van tiszavirágrajzás vagy szentjánosbogár-fesztivál helyett.
- A parton is, s a vízen is. Kicsit úgy, mint az olasz Velence, vannak cölöpökön álló épületeink és tereink is. Azt egyébként tudtad, hogy az említett Velence is egy sellőtelepnek indult annak idején? Ha jól emlékszem a számokra, akkor 118 kisebb-nagyobb szigetet foglal össze a mai város, s ezen szigetek egynémelyikén különböző sellőkompániák éltek, aztán valamikor a 14-15. században amikor a muglik elkezdtek csatornákat építeni a mai Velence környékére, akkor a sellők úgy döntöttek, hogy nem hagynak teret a mugli betelepülésnek úgy, ahogy azt a muglik tennék, s nekiláttak a beépülésnek. Akkoriban nem volt még ennyire elterjedt az emberi alakban tartó ékszer viselése, hiszen nem keveredtek a muglik és sellők, de onnantól kezdve a velenceieknél állandó viseletté vált. Tehát a mugli olaszok egyik legszeretettebb turistalátványossága a sellőknek köszönhető, a sellőmágia és alakváltogatási képesség fejlesztésének szükségessége és kiteljesedése meg tulajdonképpen a mugliknak. Szerintem egész jó kooperáció volt. - merülök bele kicsit mélyebben a témába, mert bár Dasie nem éppen ezt kérdezte, de ha már eszembe jutott, s témába vágott, akkor elmondtam. Nem azért, hogy okoskodjak, csak egyszerűen nagyon fesztelen vagyok a társaságában és szíves örömest beszélek bármiről, ami az eszembe jut.
- Nem baj az, vannak folyami sellőfajok is, bár legtöbb helyen annyira nem kedvesek. Elég mufurc népség és igazán ritka is. Talán azért is annyira barátságtalanok, mert kevés van belőlük, s ezért bizalmatlanokká váltak minden más fajt illetőn. Sőt a többi sellőfajtával szemben is. - jegyzem meg. Nem tudom, hogy konkrétan Avignon környékét lakják-e, így ebbe most nem megyek bele. - És mi szél hozott Franciaországból éppen ide a Roxfortba? - fogalmazódik meg bennem egy újabb kérdés, melyet lelkesen fel is teszek. Minden érdekel, ami Dasievel kapcsolatos.
- Köszönöm! Akkor kezet rá. - kacsintok, s játékosan kezet nyújtok Dasienek a könyvlektorálós alkunk megpecsételésére. Aztán pedig legyalulom az előttem menetelőt.
Csak azért nem röhögök fel, mert nem lenne illendő szegény diákkal szemben - vagyis mögött - akinek letapostam a sarkát nagy lendülettel. De széles vigyoromat azért nem tudom és nem is akarom letörölni a képes felemről.
- Öhm.. khm.. igen. Kissé elszenesedtem a beégéstől, de remélem azért nincs égett szagom. - veszem direkt suttogóra a hangomat. Persze a nevetés íze benne érezhető a mondandómban, mert bár valóban cinkes, amit leműveltem, azért annyira nem gáz, hogy olyan nagyon szégyelljem. Legfeljebb most egy ideig rajtam élcelődnek majd egyes évfolyamokon. Különösebben nem zavar.
- Az, hogy nem téged szeretett ennyire csak azt bizonyítja, hogy ostoba és vak fajankó lehetett. - szalad ki a számon meggondolatlanul, de teljesen őszinte hirtelenséggel.
- Ennyire vagy egyáltalán? - kérdezek rá arra, hogy volt-e már szerelmes. Őszintén szólva én nem ismerem az érzést, legalábbis annak viszonzott módján egyáltalán nem, de mindig úgy voltam vele, hogyha eljön az ideje, akkor majd tudni fogom, hogy ez lehet AZ érzés. Mert a szerelmet valahogy másképp képzelem, mint az éledő fellángolásokat. A szerelem olyasmi, ami élethosszig szól, legalábbis az én elgondolásom szerint.
- Egyrészt hatalmas tapintatlanság ilyet kérdezni, másrészt viszont el sem tudom képzelni miért nem állnak sorban a férfiak, akik megkérnék a kezedet. Hiszen kedves vagy, vicces, gyönyörű.. - bókolok neki őszintén, s közben végigsimítok arcélén, s az egyik szél által előcsalt tincsét a füle mögé tűröm reflexszerűen.
- Ha gondolod szívesen eljátszom a férj szerepét. Vicces lenne látni az arcukat, amikör közlöd erre a kérdésre válaszul, hogy "Ó, hát már nem lesz esküvőm, mert megtartottuk szűk körben, tengerparti ceremónia keretei között XY hónappal ezelőtt". Na jó, a tengerparthoz nem ragaszkodom. Lehetett ott, ahol te szeretted volna. - nevetek rá bátorítón.


old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Dasie Saint-Quentin
Reveal your secrets
Dasie Saint-Quentin
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-09-17, 15:41






[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Spencer & Dasie

- Elhagyják az iskolát végülis. Az iskolában vállalja a felelősséget az igazgató, de ha elmennek, akkor a szülő felelőssége, hogy elengedi őket, ezért kell a papír, ha jól tudom. Ha el akarnád vinni őket bárhová, akkor nehezd is kellene ilyet kérned igen. - bólintok végül elmagyarázva a hivatalos álláspontot az ügyben. Végülis mégis csak kiskorúakról van szó, akiket nem lehet csak úgy mindenféle engedély nélkül elvinni innen. Most is igen sok gyerek gyűlt össze és bár természetesen mindent megteszünk azért, hogy figyeljünk rájuk, de a faluban mondhatni szabadon mozognak, azt tesznek, amit akarnak és a szülő ad rá engedélyt, hogy ezt megtehessék. Neki kell megítélnie, hogy tartja e annyira felelősségteljesnek a gyerekét, hogy nem lesz gond, nem csatangol el stb.
- Egyébként milyen a falud? Gondolom vízparton épült. - mégis csak sellőről van szó, úgyhogy kíváncsi vagyok. Nem tudok annyit a sellőkről, mint amennyit szeretnék és erre csak most jöttem rá, hogy lett egy ismerősöm, aki történetesen pont sellő. - Én Avignonban születtem, Franciaországban. Igen szép kis város, bár mellette csak folyó van és tó nincs. - teszem aztán hozzá, mintha az lenne a legfontosabb információ, hogy a szülővárosomnál akad-e tó, különben már nem is lenne olyan érdekes számára. Az írása viszont tényleg érdekel, hiszen az már kiderült, hogy vajmi keveset tudok a sellőkről. Régen tanultam legendás lényekről és akkor sem mondhatom, hogy erre fektettem a legnagyobb hangsúlyt.
- Megtisztelsz! És szívesen szólok, ha találok benne olyasmit, amit hibának vélek, bár biztosan nem lesz erre sok példa. - vannak bőven unalmas estéim, amiket legalább lenne mivel töltenem. Mivel a modora is igen megnyerő, minden bizonnyal az írásai stílusa is az lesz, ezért tuti, hogy élvezni fogom, ahogyan a beszélgetést is. És ahogy látom ő is egészen belefekedkezik, mert sikerül koppannia egyet egy diákon, aki kis morgás kíséretében fogadja a bocsánat kérést, én pedig épp csak egy halk kuncogást engedek meg magamnak. - Jól vagy? - pillantok rá végül oldalt egy elnézést kérő mosollyal, hogy végtére is picit talán kinevettem a kialakult helyzetet, amíg aztán beszélni nem kezdek az eskövőről, ami várható és a buta érzésekről, amik ezzel kapcsolatban bennem kavarognak. Nem csoda hát, ha szégyellem magamat azért, amit kimondok, pedig eddig még magamnak sem vallottam be, hogy így érzek. Megtorpanok, amikor az állam alá nyúl, engedve, hogy a kis csapat eltávolodjon tőlünk. Majd maximum a kolléga elmondja az alap infokat nekik, úgyis nem sokára mindenki megy majd a maga dolgára.
- Oh ez igazán kedves tőled, örülnék a kíséretnek. Azt hiszem túl sokan kérdeznék meg, hogy az én eskövőm mikor lesz és hát arra nincs igazán kilátás, szóval... És egyszerűen csak azt hiszem az érzéseire vagyok irigy, hogy úgy tudott szeretni valakit, hogy még a szülei haragját is vállalta, hogy elszökjön vele. Még sosem voltam ennyire... szerelmes. - ezúttal nem sütöm le a szememet, de látszik rajtam, hogy így kimondtam az érzéseimet. Nem vagyok angol, tehát nem vagyok annyira végtelenül konzervatív sem, mint az angolok egy jó része, de lássuk be a szüleim egy megbeszélt házasságban akartak férjhez adni, szóval nálunk nem divat csak úgy mindent kimondani. Mégis átragad rám Spencer nyílt őszintesége, valahogy kicsúsznak a számon a szavak, és határosozttan jól is esik, hiszen ezt a terhet eddig egyedül cipeltem és sose mondtam senkinek, maximum csak rosszul éreztem magam az érzés miatt.

 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Secrets all around
Vissza az elejére Go down
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Spencer Irvine
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2020-09-15, 13:44




[You must be registered and logged in to see this image.]
Dasie és Spencer



- Egyébként ez mindig furcsa volt. Te tudod miért kell szülői engedély? Amiatt, hogy ne költsenek a tudomásuk nélkül pénzt vagy szerinted mi az oka? Csak maga a kiruccanás? Ergo hogyha el akarnám vinni őket megmutatni nekik a szülőfalumat akkor is kellene előtte hazabaglyozzak minden szülőnek beleegyező-nyilatkozatot?
A kérdésem teljesen elméleti síkon való fejtegetés, de ettől még tényleg érdekel nemcsak a nyilatkozatok háttere, hanem inkább az, hogy Dasie mit gondol a kérdésről. És ha már kérdések, eszembe jut egy újabb, amit hamarjába' fel is teszek neki.
- Te hol születtél?
A pirulásának halvány tükörképes születik füleim hegyén, amint realizálom, hogy mire is vonatkozhat ez a milyen kár. Aztán persze megköszörülöm a torkomat, s mellékelek egy kacsintást a szépséges beszélgetőpartnerem felé, jelezve ezzel, hogy talán mégis szánhattam úgy, ahogy, na meg hogy értettem ám, hogy mire gondol, s mindketten ugyanarrafelé kalandozunk. Viszont mivel zavarba hozni sem akarom és udvariatlan se szeretnék lenni, így ennyiben hagyom úriemberesen a kérdést. Egyelőre. De nem felejtek ám!
- Ebben az esetben hadd kérjelek fel arra, hogy légy te az első, aki majd elolvassa. - mosolygok rá hálásan és boldogan.
- Természetesen kritizálhatod is, szavesen tanulok belőle. Már persze, ha nincs kedved, akkor megértem, nem akaerom rád erőltetni a lektor szerepét, vagy ilyesmi, de szívesebben mutatnám meg olyannak, akit kedvelek, mintsem valaki idegen bogarásszon a soraim között. - magyarázom, s közben annyira belemerülök Dasie arcvonásainak elfogódott szemlélésébe, hogy sikeresen belegyalogolok az előttem menetelő diák hátába. Sűrű bocsánatkérések közepette veszem vissza a követési távolságot annak érdekében, hogy ne kelljen az orrom elé nézni Dasie arca helyett, de ne is gázoljak le senkit a továbbiakban.
- Irigy? Azért, mert ő el mert menni vagy..? - kérdezek vissza. Ahogy lesüti a szemét, finoman álla alá nyúlok, s ha nem tiltakozik akkor kedvesen "kényszerítem" arra, hogy visszanézzen a szemembe. Nem bánom, ha ezzel a megállással lemaradunk a csoporttól. Úgyis lassan elérjük a találkozási pontot, ahonnan a diákok szétszéledhetnek, s ahol majd össze kell őket szedjük, ha elérkezett az idő.
- Egy pillanatig se kell előttem szégyellned magad semmiért. Pláne nem az érzéseidért. És.. ha gondolod én szívesen elkísérlek, hogy ne kelljen egyedül légy. Senki se szeret egyedül szembenézni a démonaival. Na meg egyébként is. Ki védene meg amikor ott vagy, hogyha valami balul sülne el, ha egyedül mennél?
Ösztönösen bukik ki belőlem a felajánlás, nem gondolom végig, hogy tán tolakodó volnék, így azon sem aggódom, hogy esetleg megharagudna rám. Egyszerűen csak megélem a pillanatot, s feloldódom benne, ami azzal jár, hogy végiggondolatlanul őszinte vagyok Dasievel.



old but absolutely loved code by: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets
Maximilian Lilleyman
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-29, 06:56



Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Nem tudom mi ütött belém. Megmagyarázhatatlan, hogy miért mondok olyasmit amit nem kellene és nem is úgy gondolom. Kész merénylet amit sikerül rövid idő alatt Emmácska ellen végrehajtanom, hogy a gyönyörű ruhát lesajnálom és helyette olyat ajánlok amiben még a nagymamám sem parádézna az esküvőjén száz évesen ha élne szegény. Mintha a vállaimon ülne egy kis ördög és egy angyal, csak most a vörös-fekete, szarvakat viselő kárörvendő kis lény vette volna át a hatalmat, rosszat akar de még sem Emmácskának hanem ha közvetve is, Danielnek. Vagy David, a fene tudja már, de tulajdonképpen nem is fontos. Végül azért csak rájövök, látva Emmácska elé tolt ruhát, hogy nem tehetem meg ezt a barátommal és a barát szó úgy világít bennem mint a lumossolem. Nem sikerül elmosolyodnom a saját hülyeségem miatt, de azért próbálom szavakkal megnyugtatni mert látom rajta mennyire megijedt.*
-Csak vicceltem. Gyönyörű vagy abban a ruhában amit választottál, Daniel szerencsés férfi. *Attól félek azonban, hogy nem fogja fel és nem is fogja megbecsülni ezt a szerencséjét. Emmácska vőlegénye röviden és velősen egy balfék, egy öntelt balfék. A helyében én bizony azt sem tudnám hogyan törjem össze magam, hogy Emmácska kedvében járjak, mert megérdemli, amilyen kedves és bájos, odaadó és szép, vicces és érzelmekkel teli, érzékeny és szeretnivaló. Nézem magunkat a tükörben és hirtelen mehetnékem támad, talán túl gyorsan jutok erre az elhatározásra, bár Emmácskán nem látszik, hogy meglepődött volna. *
-Mindig szívesen teszem tudod. *Elengedem majd megkapom a puszit amit viszonzok, most már mosolyogva. Átölelem és még odasúgom neki az én – egyik – ajándékomat.* -A díszítésre ne legyen gondod, csak mond meg hol és mikor.
*Azzal elköszönök és megyek, persze sokára érek haza és hoppanálva vagyok kénytelen, mert annyi minden járt a fejemben miután otthagytam Emmácskát még gyönyörködni a ruhájában, hogy teljesen eltévedtem a városban. *

//Én is imádtam, a rövidségét elmosta a tartalom Smile Várom a következőt! //

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Emma Callahan
Reveal your secrets
Emma Callahan
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-25, 20:09



Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


A hangulatom hullámzik, mióta megjött. Azt hittem, hogy a ruha jó, de nagyon úgy néz ki, hogy neki nem tetszik. Csak, mert nincs válla... pedig sok ruha néz ki így és azt hittem, hogy tényleg jól áll, de most mégis úgy fest, hogy tévedtem, még hozzá nem is keveset, ha ilyen nagyon el van képedve. Amikor viszont a másik ruhát mutatja tényleg nem tudom, hogy ezt most viccnek szánja-e, vagy komoly, de a tekintete alapján komolynak tűnik, még se tudom elhinni. Mégis... hogyan gondolhatja, hogy ilyesmit felveszek? Ez valami rémes! Tényleg próbálom látni a mosolyát, hogy viccel, hogy ez az egész csak valami átverés és nem így gondolja. Kíváncsi vagyok rá, hogy mikor mosolyodik el és mikor derül ki, hogy nem gondolja komolyan a dolgot és az eredeti ruhát kell választanom és az lesz a jó, mert az szép, ez pedig... valami rettenetes.
- Biiiiztos? - nem, az utolsó pillanatig nem hiszem el, hogy komolyan mondja, csak akkor kezdek gyanakodni, hogy netán mégis, amikor átkarol és még hozzám is próbálja a ruhát. Tényleg kizárt, hogy ezt komolyan gondolja. Ez a ruha... Nagy kő esik le a szívemről, amikor végre kimondja a szót, ami az én elmémben is ott tolakszik most. Igen, szerintem is ocsmány, még hozzá nem is kicsit, valami rémes. Biztosan csak itt maradt valami régi időkből véletlenül, de senki nem venné meg, kidobni viszont még sem akarják, mert van benne egy csomó anyag és munka. - Jaj hál' istennek, azt hittem, hogy komolyan mondod, de... szerintem is ocsmány! - jesszus, csak gyorsan tegye le, mert biztos nem vennék fel ilyesmit semmi pénzért sem. És végre megdicsér, amire vártam, akkor mégis jó lesz a ruha, ami rajtam van? Nagyon remélem, hogy igen, mert... szeretnék szép lenni, tényleg szép, ha már az esküvőmről van szó, ami elvileg egy nőnek csak egyszer van az életben. Azt viszont nem értem, hogy miért jött ez a hirtelen furcsa... akadozva beszélés, vagy a jó ég tudja mi, amikor eddig határozottan nem akadozva szólta le a ruhámat.
- Nem... azt hiszem nincs más. Tudod tortakóstolás, ilyesmi, de azt meg tudom én tenni és amúgy sem itt lesz, de köszönöm, hogy segítettél és... beszélünk majd még az esküvő előtt rendben? - elmosolyodom, ahogyan közelebb lépek és kap egy puszit az arcára. Kicsit pipiskednem kell, hiszen nem vagyok egy égi meszelő és még nincs rajtam magassarkú sem, de tényleg hálás vagyok neki, amiért előtt és hogy végül nem erőltette rám azt a rettenetesen kinéző ruhát, amitől tényleg a frász kerülgetett. Ha végül megy, akkor még egy ölelést is kap, csak aztán megyek vissza levenni a ruhát, ha elment. Aztán persze megyek még tortát kóstolni és remélem, hogy ő is jól van.

//Köszönöm szépen a játékot, remek volt, élveztem, még ha nem is volt most olyan hosszú, de majd a kövi. Very Happy //


♫ Rock bottom ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Merõben véletlen találkozások olykor
jelentõsebbé válnak az ember számára,
mint amelyekre hosszan,
gondosan kitervelt módon készülõdött.

Vissza az elejére Go down
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets
Maximilian Lilleyman
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-22, 13:07



Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Sikeresen jobb kedvre derítem Emmácskát azzal, hogy azt mondom amit hallani kart. Szó se róla, most, hogy már magamhoz tértem a kezdeti ijedtségemből amit az eladónő kotort rám, és jobban megnézem magamnak, már hazudnom sem kell. Emmácska valóban egy tünemény, főleg azzal a bájos és kissé pírral telt arcával, az ártatlanul csillogó szemeivel. Már eljegyzett menyasszonyságának híre is letaglózott, de azon még túltettem volna magam, ám a közlés módja és még inkább az ideje, az idióta és érzéketlen vőlegény személye azonban tovább ásta a vermet Emmácska és a hazásság között. Persze nem tudatosul bennem, hogy mit miért csinálok, hogy miért érzem úgy, hogy Davidet távol kell tartanom Emmácskától, hogy az egész esküvőt valamilyen módon szabotáljam. Az első a ruha. A ruha csodás, épp ezért David nem láthatja benne, szóval olyat kell találnom ami kevésbé kitárulkozós, momentán semennyire. Emmácska persze meglepődik és csak pislog, majd alig tud bármit is kinyögni azon kívül, hogy az a ruha pont attól szép, hogy nincs válla. Persze ezt is röviden, épp csak érthetően, halkan. Én meg nekiesem a többi ruhának és sikerül találnom egy abszolút otromba, ocsmány, nagynéniset. ezek a jelzők csak később fogalmazódnak meg bennem, jelenleg jónak tartom, sőt a lehető legalkalmasabbnak arra, hogy David sarkon forduljon az oltár előtt. *
-Komolyan, ez szerintem jó. Nézd.
*Megforgatom a tükör fel és elé tartom a rusnyaságot, igazgatom, hogy jó legyen, közben persze muszáj hozzáérnem, átkarolnom hátulról, egészen a ruha szoknyájába bújnom, lépnem, éreznem az illatát, áthajolni a válla felett és szinte rátámaszkodni az állammal. *
-Látod?! Ez egészen....egyszerűen....ocsmány. Talán a nagymamám hordott ilyet és ő is az ükanyjától örökölhette. *Megereszkednek a vállaim, megadóan sóhajtok fel. Beismerem, hogy rossz választás, mikor szembesülök a tükörben a ténnyel, pedig amikor levettem a fogasról még egészen jó ötletnek tűnt. Tönkretenni Emmácska nagy napját azonban nincs jogom, különben is csak David a gyenge láncszeme az egésznek. Eldobom a ruhát, két kézzel fogom a derekát, és a háta mögül kandikálok ki úgy nézem őt a tükörben. Őt és magamat, arcainkat egymásé mellett. Az érzés meglepően szívfájdító, mintha lekéstem volna a vonatot, vagy valaki tőrt forgatna meg bennem.* -Bocsáss meg Emmácska. Szép leszel, te leszel a legszebb menyasszony a világon.
*Halkan mondom ki a szavakat, érzelgősen, szinte büszkén, próbálok mosolyogni de a szívem sajog és mivel nem szeretnék magyarázkodni, gyorsan le kellene lépnem. Meg kellene etetni a macskát. *-Most mennem kéne. Hátha be jön ide még egy menyasszony. Kissé kínos lenne....öööö....szóval...van még valami amiben a ......tanácsomat kéred Emmácska?
*Beletúrok a hajamba, tanácstalan vagyok, nem tudom hogyan kell gyorsan lelépni anélkül, hogy megbántanám. ezt még gyakorolnom kellene, de az esküvőig még lesz bőven alkalmam.*

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Emma Callahan
Reveal your secrets
Emma Callahan
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-18, 20:42



Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Pedig nagyon akartam, hogy tetsszen neki a ruha és most mégis úgy tűnik, hogy nem tetszik neki és én most nem tudom, hogy mi csináljak. Ezt már kinéztem magamnak, csoda, hogy meg nem vettem és most másikat keresni és kitalálni, hogy melyik lenne mégis csak jó... oh fogalmam sincs, hogy mi legyen. Szeretnék szép lenni, hiszen mégis csak egy esküvője van az embernek az életben, legalábbis jó eséllyel és annak illik tökéletesnek lennie. Persze az lenne az igazán tökéletes, ha olyan valaki állna mellettem a nagy napon, akit igazán szeretek, de Daniel se rossz ember és végül is kedvelem. Tud ő kedves lenni és van rendes munkája és ez is fontos. Nem várhatok egész életemben arra, hogy találok-e egy másik Maxet, hiszen az ő szíve már másé és nem akarok egyedül maradni végleg, és főleg nem akarok macskákkal élni. Lehet, hogy erről csak viccelődve beszéltünk, de... ettől még van esély rá, hogy ez lesz a vége és nem szeretnék egyedül maradni.
- Remélem, mert nekem tetszik, tényleg. Szép és... kényelmes is. - azért körbe is fordulok benne, de mégis csak remélem, hogy tetszeni fog neki lassan, úgy igazán, hiszen eddig nem úgy tűnt, hogy őszinték lennének a szavai. Azért remélem, hogy végül megérti hogyan működik ez a ruha és akkor talán én is egy fokkal jobban érzem majd magamat. Mégis csak az esküvőmről van szó és fontos, hogy minden jól sikerüljön, de ebbe az is beletartozik, hogy a ruhám a legjobb barátomnak is tetsszen. Várom az őszinte szavakat. Fogalmam sincs, hogy mi járhat vajon a fejében, de ha tudnám... De nem tudom, főzöm sincs róla, csak várok, hogy összeszedje magát és reagáljon valami használhatót, ami láthatóan nem megy neki most könnyen, aztán egészen hirtelen pattan fel, én pedig csak pislogok nagyokat, amikor elkezd ruhákat válogatni. Lenézek a saját vállamra, amikor arról beszél, hogy ebben látszik a vállam. De hát az miért baj? Miért olyan rossz, ha látszik a vállam?
- De hát... hát... ez ettől szép, és... - hápogok és próbálok valami értelmeset kinyögni, de kissé megkövülten állok ott és próbálom felfogni, hogy mit csinál. Kicsit még hadonászok is, ahogyan megpróbálok utána lépni és nyújtogatom a nyakamat, ahogyan a ruhák között válogat, míg végül elő nem kerül egy darab, amire első körben leginkább csak elképedve pislogok és próbálom kitalálni, hogy ezt most komolyan mondja-e, vagy netán csak... viccel? Hiszen az a ruha egyáltalán nem mondható olyannak, amitől az ember eldobja az agyát, vagy legalább rácsodálkozik, hogy... hű az anyja. Ez a ruha... nem szép.
- Ezt most tényleg komolyan mondod? Ez a ruha... szerinted jó lenne? Olyan régimódi, miért baj, ha kilátszik a vállam és... az túlzás, ha mindent eltakar. Mint valami apáca. Max... ugye csak viccelsz? - kicsit megemelem a szoknyámat, hogy közelebb tudjak lépdelni hozzá, de el sem engedem, mintha csak ezzel is azt fejezném ki, hogy mennyire ragaszkodom hozzá. Nem... én tényleg nem hiszem, hogy ezt a ruhát komolyan gondolja, hiszen egyáltalán nem mondható szépnek. Ez a ruha talán senkinek se tetszene, olyan túlságosan mindent takar. Nem vagyok egy Dana, de ezt még én se szívesen venném fel. Nem hiszem el, hogy neki ez tetszik.


♫ Rock bottom ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Merõben véletlen találkozások olykor
jelentõsebbé válnak az ember számára,
mint amelyekre hosszan,
gondosan kitervelt módon készülõdött.

Vissza az elejére Go down
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets
Maximilian Lilleyman
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-17, 07:45



Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Próbálom menteni a menthetőt, de persze férfiból vagyok és csak még jobban elrontom. Pedig Emmácska tényleg szép, de én nem értek a ruhákhoz, és nem is láttam még ilyet, aminek nincs vállpántja, válla, meg úgy minden. Na persze Dana is fel szokott venni mindenféle lenge izét, de rá valahogy másképp nézek, fel sem tűnt, hogy milyen a ruhája, csak néztem benne. Emmácska viszont azért hívott ide, hogy….igazából nem is tudom miért. Talán, hogy valaki férfi szemmel is megnézze, és véleményt mondjon. Hát én meg is nézem de kizártnak tartom, hogy pont az én szemeimre volt kíváncsi. Mondanám, hogy talán Davidet kellene megkérdeznie de az eladónő pár perccel ezelőtt okosított ki a saját édes stílusában, hogy a leendő férj nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt a ruhájában. Nem értem milyen őrült szokás ez, még sosem kellett vele szembesülnöm, annyi babona és átok van a mi világunkban, nem hiszem, hogy pont ez olyan veszélyes lenne. *
-Biztos vagyok benne.
*Nem igazán, de most beleesek a barátok kegyes hazugságainak labirintusába. Igazából Emmácska gyönyörű, csak a ruhával vannak gondjaim, mert nem tudom hogyan képesek a nők ilyeneket úgy viselni mintha rájuk öntötték volna. Pedig úgy tűnik Emmácska nagyon is tudja viselni és pont ez az ami szemet szúr, vagyis, tudatosítja bennem a lényeget és akkor olyat mondok amit nem kellene. Persze nem ettől jövök zavarba hanem attól, hogy már tudom mi tartja a ruhát a helyén, és feltűnik az is, hogy Emmácskának igen szépen formált a…ruhatartója. *
-Jó lesz, csodás.
*Mondom elhűlten, majd tovább gondolva a dolgokat kissé elmélázok. Nézem ahogy körbeforog és az anyag lágy esése olybá hat mintha egy angyal állna előttem. Nem csoda, hogy oda sem figyelek arra merre hátrálok, csak amikor beleütközöm a puffba és letottyanok rá veszem észre hol is vagyok. Csak Emmácskát nézem és hallom a szavait amint a ruhát méltatja, meg azt, hogy már kipróbálta és nem csúszik le és ezen a ponton elképzelem ahogy Daviddel táncol és a pasi kezét a derekán meg a vállán, a csupasz vállán! Ahogy a szemei végigjárnak az alakján és minden bizonnyal szinte levetkőzteti majd a pillantásával _ott_mindenki_előtt_!! Na nem, ezt nem engedhetem. Felpattanok és odalépek hozzá, nem tudom mit gondol majd rólam de nem hagyhatom, hogy ebben a ruhában menjen férjhez. Nem tudom mi ütött belém, de egy furcsa érzés kerülget úgy szív tájon és eléggé gyomorszájon is vágott.*
-Nem, nem lesz jó, másik ruha kell. Ebben látszik a vállad. Majd én választok neked.
*Azzal mit sem törődve az elképedt arcával a többi ruhához megyek és nézegetni kezdem, majd kiveszek egy olyat aminek van válla, sőt még ujja is, jó hosszú és fodros. A nyakrésze pedig egészen Emmácska álláig érhet fel, ott is fodor, ha már annyira tetszik neki a sok fodor. Na ebben biztosan nem fog David nyála csorogni, ez kell, ez jó. Diadalittasan mutatom fel.*
-Fodros! Ez biztosan jó lesz, ebben nem látszanak a vállaid és a….azok sem.
*Intek a fejemmel idétlenül a kebleire miközben újra megcsodálom őket. Nem véletlen, én is férfi vagyok és szeretem a szépet és Emmácskának szép mellei vannak és vajon most miért gondolok erre? Emmácska a barátom, nem illik a melleire gondolnom, mégis azt teszem. Davidnek viszont nem szabad Emmácska melleire gondolnia, néznie sem, fognia meg pláne nem, szóval nem mehet hozzá! De ezt már mondtam nem egyszer. *


[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Emma Callahan
Reveal your secrets
Emma Callahan
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-14, 16:22



Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tény és való, hogy a kritikája éppenséggel nincs rám jó hatással. Tudom butaság, mert az a fő, hogy nekem tetszeni a ruha és az a fő, hogy Danielnek tetsszen a ruha, de mégis csak rossz érzés, ha Maxnek nem tetszik, hiszen számomra azért mégis csak ő az egyik legfontosabb személy. Szeretném, ha tetszene neki is a ruha, mert ez azért mégis csak fontos és... talán igaza van és nem is áll jól. Lehet, hogy mégis csak másikat kellene választanom? Vagy Danát kellett volna elhívnom? De ő hiába ért a ruhákhoz, valószínűleg valami olyat talált volna, amivel képtelen vagyok kibékülni, mert túlságosan sokat mutat. Nem Maxnek kell itt lennie és ha ez nem jó, hát... majd nézek másikat.
- Biztos vagy benne? Megmondhatod őszintén is, hogy tetszik-e. - igen már tökéletesen sikerült elbizonytalanítania a ruhával kapcsolatban. Nem tudom, hogy tényleg jó lesz-e, pedig én már eldöntöttem, hogy ez lesz, de most még sem tudom, hogy tényleg jó-e. Talán olyan kellene, aminek van rendesen válla, vagy pántja, nem is tudom. Talán megnézhetnék még párat, nem feltétlenül muszáj most azonnal döntenem. Ezek után a dicsérete már valahogy nem segít azonnal, hiába dicsér meg végül és hiába dicséri meg az alakomat is vele együtt. Kedves tőle, de... ettől még lehet, hogy ha mást választok, akkor az egyből megtetszik neki és nem csak amikor megérti, hogy hogyan is működik. Ezek után még rátesz egy lapáttal azzal, amit mond. Ruha nélkül? A fehér ruhában csak még jobban látszik, hogy rendesen sikerül elpirulnom. Zavartan igazgatom a ruhát, mintha csak bármi gyűrődés lenne rajta, pedig természetesen nincsen, hiszen most vettem csak fel.
- Oh hát, akkor... akkor jó lesz ez? Köszönöm... szeretném, ha tényleg jó lenne. - zavart torokköszörüléssel igazgatom tovább a ruhát, még kicsit körbe is fordulok, hogy jobban megnézhesse, hogy vajon tényleg jó lesz-e. Nagyon remélem, hogy igen, és talán kezdem elhinni, hogy tényleg, de azért még biztosra egyelőre semmit se vehetünk. Lehetséges, hogy csak mondjuk nem akar megbántani és azért mondta, hogy jól áll nekem, pedig egészen másképp gondolja a dolgot. Úgy tűnik, hogy neki is hamar leesik, hogy miről is van szó, mert elég hirtelen vált színt a haja, amit én már egészen megszoktam, de ezúttal pontosan tudom, hogy mi az oka. Ő is tudja, hogy eléggé félreérthető volt, amit ki sikerült mondania. Az már jobban meglep, ahogyan hátrálni kezd és lehuppan a puffra és úgy néz, mintha minimum most tényleg azt képzelné el, hogy nincs rajtam ruha.
- Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog. Nekem nagyon tetszik, olyan szép és... a kis fodrok és az egész... Tudom, hogy nincs válla, de kipróbáltam és nem csúszik le, úgyhogy... Szerinted jó lesz? - azt hiszem a kezdeti rossz indítás miatt azért most mégis csak kell a sokszoros megerősítés, hogy tényleg nincs valami baj a ruhával és velem benne. Tényleg szeretnék szép lenni, hiszen az esküvőn tündökölnie kell a menyasszonynak. Persze tény, hogy sokkal szívesebben mennék hozzá valaki máshoz, de... ez nem fog összejönni, úgyhogy be kell érnem a nem tökéletessel, de ettől még élvezhetem az esküvőmet igaz?


♫ Rock bottom ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Merõben véletlen találkozások olykor
jelentõsebbé válnak az ember számára,
mint amelyekre hosszan,
gondosan kitervelt módon készülõdött.

Vissza az elejére Go down
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets
Maximilian Lilleyman
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-10, 15:15



Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Már akkor zavarban voltam amikor beléptem egy olyan helyre ahol nők szoktak vásárolni, legfőképp. Erre rátett egy lapáttal az eladónő stílusa, vádjai és úgy általában a nagy hangja. Úgy éreztem magam mint egy gyerek aki rossz fát tett a tűzre, vagy épp az apja pálcáját. Csak toporogtam jobbra-balra és Emmácska után kiáltottam, hogy megmentsen. Én egy békés virágimádó vagyok, gyógynövényes fűszerész, remek szakács, de kétbalkezes udvarló a hozzátartozó nagy adag határozatlansággal. Bár mentségemre legyen mondva mikor Emmácska kijön a függöny mögül, még ő sem képes ellentmondani a hölgynek, aki annak biztos tudatában vonul el, hogy a boltjába beszabadult a leendő férjek kíváncsi szörnyetege. Nem igazán törődöm vele, Emmácska megjelenése úgy sem hagyja, hogy másra figyeljek. Persze attól még zavarban vagyok és látható mennyire nem értek a női ruhákhoz és persze emiatt nem azt mondom amit kellene, pedig Emmácska szép de hát nekem eddig is szép volt. Az akadozó kérdésére aztán felkapom a fejem, látom a csalódott arcot és természetesen nem értem. A ruhával van a gond vagy velem, vagy úgy általában? Mit mondtam rosszul? Mégis van teteje csak én nem látom vagy máshova varrták? Emmácskát azonban meg kell nyugtatni, mert mindjárt elpityergi magát.*
-Dehogy! Szép ruha, tényleg, csak nem tudtam, hogy jó-e ez így.
*Ez persze nem elég, érzem én, de mentségemre legyen mondva, egyrészt még sosem láttam ilyen ruhában és meglepődtem, másrészt el nem tudom képzelni mit tartja meg azt a sok fodrot. Aztán persze rájövök, vagyis…*-Ööööö…izé. *Világosság gyúl az elmémben és akkor attól jövök zavarba, mert önkéntelenül is a tartó funkciót ellátó testrészre nézek. *-Nagyon szééép. Jó áll, kiemeli az alakodat. És…elegáns, olyan királykisasszonyos. De hát Emmácska te ruha nélkül is gyönyörű vagy.
*Mármint, menyasszonyi ruha nélkül, másikban, erre persze nem térek ki, én tudom mire gondolok, az már nem jut eszembe, hogy teljesen kétértelmű dolgot mondtam. Mosolygok rá kedvesen ahogy szoktam, ártatlanul mint egy ma született hipogriff bébi. Körülbelül ekkor jutok el arra a pontra, hogy teljes egészében és valójában megnézzem, hogy tudatosuljon bennem minden apró részlet egybe. Hajának vörösen aranyló fénye, hattyú nyaka, telt keblei, lágyan ívelt dereka és csípője, az arcán a pír ami egészen kislányossá teszi, bársonyos bőrű vállán pedig megcsillan a boltban lévő lámpások fénye. Mondhatni nem egy hanem legalább négy-öt fáziskéséssel esik le a knút. Eltátom a számat mint egy partra vetett hal, a hajam kék lesz enyhén lila beütéssel.*
-Olyan vagy mint egy tündér. *Mondom elhűlten, elhalón majd hátrálok míg bele nem ütközöm valami alacsony kis puffba és le nem tottyanok rá. A franc essen Danielbe.*

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Emma Callahan
Reveal your secrets
Emma Callahan
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-07, 20:18



Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Igen gondolhattam volna rá, hogy nem biztos, hogy egy könnyen beengedik majd ide Maxet, pedig azért reméltem, hogy nem lesz belőle gond, de úgy fest, hogy mégis csak tévedtem, mert egyértelműen hallom kintről a veszekedés hangjait, pedig direkt szóltam az eladóhölgynek, hogy számítson rá, hogy hamarosan vendégem is lesz, de mégis kint pöröl szegénnyel... amit azért nagyon sajnálok. Nem sokon múlik, hogy ne menjek ki megnézni, hogy mi a helyzet. Amikor a nő azt emlegeti, hogy a vőlegényről van szó azért egy kicsit sikerül elpirulni, ami most ebben a hófehér ruhában csak még jobban meglátszik. Érthető, hogy zavarban vagyok, mert a legfőbb vágyam az lenne, hogy ő legyen itt a vőlegény, de hát ez esélytelen... balga remény csak semmi több, úgyhogy nem is szabad erre gondolnom, egyáltalán. Csak rosszul érezném magamat.
- Nem hölgyem, ő nem... - gyorsan távozik, nekem pedig esélyem sincsen kimagyarázni a dolgot és nem is tudom, hogy miért akarom ilyen hevesen megmagyarázni neki, hogy rosszul gondolja, de feladom, hiszen mit tehetnék, ha egyszer ezt hiszi és én nem fogom tudni meggyőzni, ha nem is hagyja, hogy befejezzem és Max szavai szakítanak meg... Meglepetten pillantok rá, hiszen nem azt mondja, hogy szép a ruhám, hanem arról kérdez, hogy valami nem jó vele. Persze értem én, hogy nem ért annyira a ruhákhoz, főleg nem a nőiekhez, de nekem azért egy kicsit lebiggyed a szám, a körbefordulás közben is tanácstalanul állok meg és nézem meg magamat a tükörben.
- Szóval... nem tetszik? - igen, jól látszik rajtam, hogy csalódott vagyok. Azt hittem, hogy tetszeni fog neki, tényleg azt hittem, hogy mond majd valami kedveset, hiszen Max mindig olyan kedves, de most... Talán tényleg nem jó ez a ruha? Lehet, hogy tényleg másik kellene, hiába tetszik nekem. Olyan mintha rám öntötték volna, de tényleg nincs válla s mi van, ha út közben lecsúszik? Jajj hát az nagyon kellemetlen lenne, bár stabilnak érzem most, de talán Maxnek igaza van és nem jó választás. - Szerinted másik kellene? - igen sikerült határozottan elbizonytalanítania. Nem tudom, hogy jó-e ez a ruha, sőt komolyan arra gondolok, hogy szinte biztos, hogy nem jó. Rosszul döntöttem igaz? Akkor biztosan Danielnek sem fog tetszeni és talán hosszú távon nem is lesz kényelmes. De most gyorsan válasszak egy másikat? Próbálgatni kell és nem is biztos, hogy lesz a méretemben és sok olyan túlságosan habos-babos, ami idegesítő, én olyat nem akarok.


♫ Rock bottom ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Merõben véletlen találkozások olykor
jelentõsebbé válnak az ember számára,
mint amelyekre hosszan,
gondosan kitervelt módon készülõdött.

Vissza az elejére Go down
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets
Maximilian Lilleyman
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty2016-04-04, 17:13



Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]



*A kiállítás óta azért találkoztunk, Emmácska néhányszor ott is vacsorázott nálam, a beszélgetésnél azonban próbáltam kerülni az esküvő és David témáját, nehogy olyasmi csússzon ki a számon amivel megbántom, bár teljesen őszintén azt gondolom. Sajnálatos módon mindez nem rajtam múlt és Emmácska azért bele-beletrafált a dolog közepébe, amire kelletlenül ugyan de válaszoltam. Volt, hogy megrekedt köztünk a csend és olyankor csak néztem őt és Danára gondoltam. Dana sosem beszélt nekem családról, tervekről, esküvőről, és rájöttem, hogy nem is igazán akarja azért nem szól róla, egyébként minden bizonnyal lelkesen ecsetelné milyen ruhát fog viselni, milyen lesz a csokra, a díszítés, a torta és úgy körülbelül mindenről csak az esküvője jutna eszébe. Részemről nem gond és szerintem ez természetes is, ám Emmácska nem volt ilyen lelkes, pedig neki aztán örülnie kellene amiért végre megtalálta az igazit, de ezen a ponton mindig arra a következtetésre jutottam, hogy David nem veri az igaz lécét. Akkor meg minek megy hozzá? Jó kérdés, pont annyira, hogy ne tudjam rá a választ.
Emmácskának azonban ha nem is volt nagyon lelkes, fontos volt mindez és nem piszkáltam többé, főleg azért nem mert engem kért fel, hogy apa és báty híján kísérjem az oltár elé. Tudtam, hogy olyan lesz mintha a fogamat húznák mindenféle bűbáj nélkül, de megígértem neki, arra viszont nem gondoltam, hogy Dana helyett belőlem csinál koszorúslányt. Igazából fogalmam sem volt, hogy miért kell nekem megnéznem a ruhát és miért eldöntenem milyen lesz a menü, és a frizura és a smink, hát arról már ne is beszéljünk. Semmi keresnivalóm nincs egy menyasszonyi ruhaboltban, szerintem az eladónő a seprűjével fog kizavarni onnan. Sosem jártam az Aranytalárban, Londonban szereztem be a ruháimat, a lehető legolcsóbb boltokban, a divat egyáltalán nem érdekelt, inkább a kényelemre és a praktikumra helyeztem a hangsúlyt. Most is egy tíz éves pulcsiban, nadrágban és apám korú kabátban jelenek meg, de ahogy benézek a kirakatüvegen keresztül, a sejtésem bizonyossággá válik miszerint nekem itt semmi keresnivalóm sincs. Emmácska azonban kérte, hogy jöjjek hát nagy levegő, hajsimítás – utóbbinak kócolás a vége – és belépek. Ahogy gondoltam az eladónő máris libben elém mint egy auror amikor halálfalót kerget, a pálcáját az orrom elé dugja és szigorú szemekkel néz rám a téglalap alakú szemüvege felett.*
-Maga meg mit keres itt? Nincs itt helye!
*Mondaná, hogy én is erre a következtetésre jutottam midőn láttam milyen hely is ez, de dolgom van itt egy reménykedő drága és hallatlanul csinos boszorkánytanító miatt, de máris hadonászni kezd a pálcával az orrom előtt.*
-Itt nem szokás metamorfálni! Hagyja abba!
*Döbbenve nézek rá, tekintetemmel Emmácskát keresem de csak a saját, vörös hajú tükörképemet látom meg az egyik hatalmas, teljes alakos tükörben. Aha, így már érthető.*
-E-e-emmácska! Itt vagy?
*Hangom elhaló, még sosem lettem így leteremtve, de hála Merlinnek és talán mert meghallotta a hangom, kikukkant valami függöny mögül én megkönnyebbülök és rámutatok, hogy hozzájöttem. *
-Az más, akkor nézze, bár nem szerencsés az esküvő előtt a leendő férjnek látnia a menyasszonyt.
*Azzal már el is fordul, hogy igazítson valamit a közben kilibbenő Emmácska ruháján. Én momentán a számat igazgatom egy nagy kerek „Ó”-ba, vagy „Á”-ba, kinek hogy, és csak nézem azt a sok fodrot és habot amit magán visel. fel sem fogom, hogy én most férjnek lettem titulálva. Persze szép a ruha, de Emmácska nem egy ilyen ruhától lesz szebb, hanem a mosolyától.*
-Nem túl nehéz? É-é-és nincs válla. Véletlenül alulra varrták?
*Egyik karom magam elé emelem a másikkal pedig rákönyökölök, ujjaimmal a szakállamat vakargatom tanácstalanul. Tudom milyen egy esküvői ruha, de a fogadtatás nem igen tetszett és muszáj visszaadnom. Mármint az eladónak. Persze attól még csodálkozom, hogy az a sok anyag hogyan nem esik le Emmácskáról. Vajon mi tartja?*

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Aranytalár Varázslódivat   Aranytalár Varázslódivat Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts :: Központ-
Ugrás: