Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Cokeworth
  Today at 16:03
Madeleine Eastwick

ϟ Rose & Ginny
  Today at 13:27
Rose-Neira Brooks



ϟ Alkímia labor
  Today at 09:59
Viviana Rennes

ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 23:01
Cody Armstrong

A hónap posztolói
Madeleine Eastwick
 
Cody Armstrong
 
Perselus Piton
 
Gina Accipiter
 
Ivarn-vo Inor
 
Tim Roberts
 
Jacob Troops
 
Nox Djarum
 
Winslow Sackville
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38287 hozzászólás olvasható. in 3450 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 33 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jensen szobája (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2018-01-01, 17:49




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Finoman szólva is pipa vagyok. Értem én, hogy az apjáról van szó, de mindig is ki nem állhatta őt és sose beszélt róla se szépen, se nem mondott jót, akkor meg most mi a fene ez az egész? Eléggé kiborító, hogy engem zár be azon a néven, hogy megvédeni akar, aztán közben az apja az, akivel kezdeni kell valamit, hiszen ez semmit sem old meg. Nem csoda, ha amikor beszél is eléggé csúnyán nézek rá karba font kezekkel és még mindig nem igazán értékelem azt, amit mondd és nem is tetszik. Ha az apja annyira veszélyes, akkor egy-két nap tényleg úgy véli elég lesz, ha már valami évek óta forralt bosszúról van szó? Nem sok esélyt látok rá, hogy meg tudja majd győzni az apját, sőt nagyjából semmi esélye sincs a dolognak és mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy rendben különben bezár ide és...
Meglepetten pillantok rá, amikor végül előkerül a pálcám és felém nyújtja. Hatalmasat csalódtam, ez nem kérdés és ezzel gondolom ő is tökéletesen tisztában van.
- Két nap Jensen és... nem több és a megbeszélés szigorúan olyan helyen, ahol mások is vannak. - szögezem le, mert ezek után én aztán nem bízom meg benne. Meg van bennem az apám ösztöne és hát elég sok mindenen mentem át mostanában ahhoz, hogy az amúgy is labilis bizalmamat most egy szempillantás alatt eljátssza és sikerült is neki. Ezek után nem igazán tudok megbízni benne és valahogy abban sem hiszek, hogy az apját meg tudja győzni, ha már olyan nagyon elhatározta, hogy bosszút áll az apámon és ezáltal rajtam is. Aztán majd ő is meglátja, hogy igazam van és semmi értelme ennek az egésznek, csak aztán nem akarom, hogy megint bezárjon valahová, hogy úgy próbáljon megvédeni, mert annak aztán semmi értelme sincsen. Ezért nem szándékozom vele kettesben találkozni, meg aztán ezek után... gondolom sejti jól, hogy az a kevéske remény is arra, hogy köztünk legyen valami elszállt. Egy csók sem volt és amikor erről osztottam meg vele a dilemmámat inkább szépen elkábított az apja ügye miatt. Hát mégis milyen dolog ez?
- Nem is értem hogyan... - képzelted lenne a vége, de csak csalódottan csóválom meg a fejemet, miután átvettem tőle a pálcámat és szépen elindultam kifelé. El sem köszönök komolyabban, csak nyitom az ajtót immár varázslattal és kész. Ez ennyi volt, én pedig fel vagyok zaklatva és csak akkor érzem igazán a rám telepedő remegést, amikor már kint vagyok végre. Katasztrófa ez a mai nap, ez nem is kérdés, sőt már-már több, mint katasztrófa. Muszáj lenne beszélnem valakivel, de... egyáltalán kivel? Pech, hogy nem olyan a téma, amit csak úgy akárkinek el lehet mondani.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-12-21, 12:49




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Igen, az apámról van szó és igenis bármit megteszek annak érdekében, hogy ne kelljen az Azkabanba mennie. Elismerem, hogy a bosszú, melyet jelen pillanatban is fontolgat magában, nem pont a legjobb megoldás a történtek kezelésére, de amíg nem lép semmit, addig nem kellene egy hivatalos embert se bevonnunk ebbe az egészbe, főleg nem Leticia apját. Félek, hogyha ez mégis megtörténne, akkor apám ellen koholt vádak tömkelege indulna el, hogy minél hamarabb rács mögé juttathassák. Ezt pedig érthető módon nem szeretném, hiszen már csak ő van nekem, bármilyen is a viszonyunk, mégiscsak az apám... Talán lehet vele beszélni, hiszen értelmes ember, nem vakítja el a gyűlölet, talán még van visszaút számára is. Muszáj lesz jobb belátásra térnie, mert ez így nem állapot, de ha Let itt és most nem adja be a derekát, akkor esélyem se lesz olyan megoldást találnom, ami jobb az Azkabannál.
- Én csak annyit szeretnék kérni, hogy ne rohanj rögtön az apádhoz – kezdek bele tervem felvázolásába. - Ha megteszed, akkor onnan már tényleg nem fogunk tudni visszalépni, mert így vagy úgy, de be fogja dugni az Azkabanba, ezt te is tudod. Csak ígérd meg számomra, hogy adsz egy kis időt. Egy-két nap elég lesz. Írni fogok apámnak, találkozót kérek tőle, el fog jönni... Megpróbálom lebeszélni erről az egész őrültségről. Talán már ő is aludt rá egyet és belátta magában, hogy nem ez a legjobb megoldás...
Igen, talán ez az egész csak vaklárma volt, miközben apám rájött magában arra, hogy egy kissé túllőtt a célon. Mondjuk, amikor négyszemközt beszéltünk egymással, igen elszántnak tűnt, mintha más célja nem is lenne az életben, csak a bosszú, de ezt csak azért láthattam bele, mert annyira lesokkolt a hír, melyet velem közölt. Mondjuk, ebben a helyzetben nyugodtan küldhetne egy baglyot, melyben elnézést kér amiatt, mert felzaklatott, habár ő nem pont a bocsánatkéréseiről híres. Mindenesetre, azt se bánom, ha nem kér elnézést, csak erről a tervéről mondana le végleg!
- Ha nem megy bele a dologba, utána nyugodtan szólhatsz az apádnak – sóhajtok egyet, kissé beadva a derekam, mert hát igazán nem szívesen adom az ő kezeibe a dolgot. - Akkor már tényleg nem fogok akadékoskodni, de abban az esetben is szeretném, ha nem az Azkabanba küldené.
Mert apám is érdemel némi esélyt, nem igaz? Tisztában vagyok vele, hogy nem a legjobb megoldást választotta, rossz oldalra állt, de mégis ő az apám! Éveken át nevelt, én pedig hálával tartozom neki, amit így azért törleszthetek is irányába. Mert hát azt csak nem gondolja komolyan, hogy végzek a barátnőmmel? Még ha jelen pillanatban már nem is az, mert hát a történtek után aligha várhatom el tőle, hogy együtt maradjunk.
- Tessék, a pálcád – nyújtom át Let számára a fadarabot, miután felvázolta a véleményét. Nem ez győzött meg, egyébként se szerettem volna rabul ejteni, de valamilyen szinten biztosnak kell lennem abban, hogy nem rohan rögtön az apjához. - Nyugodtan elmehetsz, csak egy kis időt kérek tőled, semmi többet. Én magam foglak értesíteni apám álláspontjáról, nem fogom kimenekíteni az országból, nyugi... Nem vállalom, hogy utána is veszélyt jelentsen rád nézve.
Őrült azért mégse vagyok, főleg nem ennyire, meg hát ismerem apámat, nem fog senki elől se elmenekülni, inkább farkasszemet néz mindennel. Engem is erre tanított a maga értelmetlen módján, szóval eszem ágában se lenne a menekülést javasolni számára, mert minden bizonnyal rögtön kiátkozna a családból.
- Egy-két nap és szólok. Utána megbeszéljük, miként tovább... Elsőként négyszemközt, nyugodtan. Ha ezen túljutottunk, elmehetünk apádhoz is. Én magam fogom elmondani számára a dolgot, ígérem.
Nem hiszek abban, hogy apám meggondolta volna magát, de legalább kap egy esélyt, hogy így legyen. Falhoz fogom állítani, nyíltan megmondom számára, hogy ha nem hátrál meg a terve elől, akkor én magam adom Let apjának a kezére. Ennek hatásosnak kell lennie, nem fogja vállalni a börtönt, mert neki pont nem kell tudnia arról, hogy én jobb körülményeket harcolok ki számára. Az Azkabannak elég nyomás kell hogy legyen a döntésére nézve.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-12-15, 09:18




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Próbálok úgy tenni, mintha meg se hallanám, amit mondd, hiszen az egész totális képtelenség. Komolyan úgy gondolja, hogy ez megoldás bármire is? Bezár ide és akkor majd minden megoldódik? Ezzel nem segít semmit sem és ha kijutottam úgyis azonnal szólok az apámnak és kész. Ezek után meg főleg. Neki most nem igazán erőssége a józan ítélőképesség, ezt azért lássuk be, hiszen nem tud rendesen dönteni, mivel az apjáról van szó. Eleve őrült ötlet volt, hogy elmenjünk, elbújjunk, mert azzal csak elodázzuk a problémát, ahogyan ezzel a butasággal is, hogy bezárt ide. Nem is értem, hogy miből gondolja, hogy majd utána megváltozik a véleményem. Vagy most már nem is moccanhatok ki?
- Akkor oda, nekem édes mindegy, de ha meg akar engem ölni az apád, akkor nem fogják kedvesen kezelni és... egyébként is mit hiszel? Azzal, hogy itt vagyok minden megoldódik vajon? Tudod te is, hogy ez marhaság és ha nem megyek az óráimra, ha nem találnak a barátaim, akkor úgyis keresni fognak. Erre még nem gondoltál? - szerintem egyáltalán nem gondolt bele ebbe az egészbe, csak ami hirtelen eszébe jutott azt tette. Értem én, hogy segíteni akar, de akkor is... ez az egész teljesen értelmetlen és épp e miatt teljesen felesleges is, csak ezt neki is jó lenne belátnia minél előbb. Nem hiszem, hogy bármi érdemit ki lehet hozni ebből a helyzetből, meg aztán én sem fogom megkönnyíteni a dolgát. Az ajtónál maradok és kénytelen lesz elkábítani, vagy lekötözni, ha nem akarja, hogy amint kinyitja azt az ajtót meglépjek és már pedig ki kell majd nyitnia, hiszen ennie kell és nekem is kell és egyébként is órái vannak, ahogyan nekem is.
- Talán, mert ezek után az apámban sokkal jobban bízom, aki nem rabolt el? Egyébként is, ha nem akarsz elkábítani akkor mit gondolsz mi lesz, ha ki akarsz menni innen, hogy hozz valami enni, vagy inni, vagy... mi van, ha mosdóba kell mennem? Bármennyire is átgondoltad egyáltalán? - na igen azért ez nem szálloda, nem jár minden szobához külön mosdó, meg társaik. Az maximum a tanároknak van, a diákoknak nem, még akkor sem, ha külön szobájuk van és nem kell együtt lakniuk másokkal, de most komolyan... mégis hogyan szerette volna megoldani ezt a hülye helyzetet és miért gondolja, hogy pár nap bezártság után majd annyival jobb lesz minden és megértem, hogy miért csinálta és elfogadom és persze megveregetem majd a vállát. Frászt... Meg akar védeni, amivel semmit nem ér el, mert csak elmar magától.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-11-25, 08:00




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megkönnyebbülök, amikor Leticia nem kezd el annyira látványosan tombolni, mint azokban az idióta mugli filmekben az elrabolt nők. Nem esik nekem, nem kezd el sikítozni, nem tesz semmit sem, egyszerűen csak néz, de az a tekintet... Inkább elkapom róla a pillantásom, hiszen a végén még bűnösnek érzem magam egy jó tett miatt. Talán ő betegnek gondol, de ha azt vesszük alapul, hogy mi történne vele, ha apám akadna rá, akkor már nem is számítok őrültnek, nem igaz? Hiszen csak egy másik végkifejlettől szeretném őt megóvni, ami minden bizonnyal bekövetkezne, ha nem védeném meg ily módon.
- Bezártalak, de nem azért, hogy ártsak neked – emelem meg kissé a hangom a lánnyal ellentétben. Fogalmam sincs, miért makacskodik ennyire, miért nem képes kissé az én szemszögemből is szemlélni a dolgokat, ezt egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Tudhatná, hogy soha életemben nem ártanék neki, még egy haja szálát se lennék képes meggörbíteni. Az azonban tény és való, hogy a bezárt ajtó és eldugott pálca nem pont az én térfelemre billenti a képzeletbeli mérleg nyelvét. - Senki se megy az Azkabanba – szótagolom a mondatot, miközben igyekszem úrrá lenni az indulataimon. Persze apám nem pont a jobbik végét ragadta meg a dolgoknak, de az, hogy az Azkabanba kerüljön olyasvalami miatt, amit még el sem követett... Nem, ezt nem hagyhatom, hiszen bármennyi is köztünk az ellentét, akkor is ő az apám, ilyesmit nem tehetek vele, nem lenne helyes. Leticia egyszerűen nem várhatja el tőlem, hogy ölbe tett kézzel nézzem végig, amint az apja hajtóvadászatot indít az enyém ellen, a végén pedig egy szűk cellába dugja egészen addig, amíg bele nem őrül a dementorok jelenlétébe. - Pont ezt szeretném elkerülni. Tudom, hogy apám nem éppen a legjobb ember és talán kissé bele is őrült anyám elvesztésébe, de akkor sem érdemli meg azt, hogy élete végéig kínozzák. A Szent Mungó jobb megoldás lenne, ha már mindenáron be akarjátok rakni valahova...
És ez az, kompromisszumot kell kötni bármi áron, hiszen azért az sem állapot, hogy apám szabadon kószál és Letre vadászik. A Mungóban jó ellátásban lenne része, ott a pénzéért cserébe luxus körülmények között élhet, aurorok őrizetében természetesen. A gond itt csak az, hogy ezért cserébe bizonyítani kell, hogy mentálisan beteg, ami nehéz feladat lesz, de megoldható. Leticia pont elég lenne egy tanúnak, a másik én lennék, az apja pedig talán a harmadik? Kétséges, hogy ebbe belemennének, de más kiutat nem látok innen.
- Nem kábítalak el, nyugi már – sóhajtok egyet fáradtan, mert ez a női hiszti... - Lehiggadnál egy pillanatra? Csak szeretném megbeszélni a dolgokat, ennyi az egész, semmi több. Itt ráadásul még biztonságban is vagy, miért hiszed azt, hogy apád mellett senki se árthat számodra?
Én legalábbis úgy nőttem fel, hogy ha bajba kerülök, akkor saját magam vagyok az egyetlen olyan ember, aki megoldást jelent. Esetleg még Summer a másik, de ő sincs mindig a közelemben, szóval csakis magamra számíthatnék. Apám ugyanis a kisujját se mozdítaná annak érdekében, hogy segítsen rajtam, ebben biztos vagyok. Fura hát számomra, hogy Let ennyire megbízik a sajátjában.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-11-20, 16:02




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Elképedve meredek rá, amikor ki is mondja, amit már én is sejtettem, hogy az ajtó nem azért nem nyílik, mert szimplán beragadt. Ott maradok, de kb. úgy nézek rá, mint aki szellemet lát. Tényleg képes volt elkábítani és ide hozni és úgy gondolja, hogy ez majd mindent megold? És gondolom akkor a pálcám is nála van. Ezt mégis hogyan képzelte? Nem zárhat be a Roxfortba, nem zárhat be a szobájába, amíg nem lesz jobb ötlete, vagy amíg meg nem győz, főleg mert nem fog tudni meggyőzni.
- Nem kell félnem? De te bezártál ide... Ezt te sem gondolhatod komolyan! Akkor leszek biztonságban, ha szólok apának, nem akkor be bezársz ide! - nem emelem meg a hangomat, bár már igen közel állok hozzá, hogy ez következzen. Nem is hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik. Hiszen köztünk még csak egy csók sem csattant el. Persze a nyári románc szép volt a spanyol partokon, de az elmúlt és ez, ami most van... Nem is értem, mintha nem is ő lenne, tényleg képes elkábítani és bezárni, mert úgy látja jónak? Teljesen abszurd az egész és fel sem tudom fogni, hogyan képes valami ilyesmire! És akkor ő akar megvédeni! Ilyen abszurd és teljesen logikátlan megoldással?
- Pár nap? Nem akarok itt maradni pár napot. Jensen, nyisd ki az ajtót! Nincs itt semmim és nem gondolhatod, hogy pár nap alatt bármiféle megoldásunk is lesz. Egy megoldás van, az hogy beszélek apával és majd ő elrendezi a dolgokat. Az apád Azkabanba kerül és kész, ha bántani akar engem és őt is. Csak ez az egy megoldás van! - próbálok még mindig viszonylag nyugodt maradni, de úgy beszélek vele, mint egy gyépéssel, aki nem igazán értené meg a normál magyarázatot, csak ha szótagolva megpróbálod a dolgokat a szájába rágni, bár egyelőre nem úgy fest, mintha ő bármiből is érteni szándékozna.
- És ha nem teszem, amit akarsz, akkor megint elkábítasz és elhurcolsz innen? Vagy... hogyan gondolod ezt az egészet? Mert tuti, hogy nem fogunk közös nevezőre jutni. - fonom karba a kezeimet, és még mindig nem moccanok az ajtóból, mintha abban reménykednék, hogy ha elég ideig maradok ott, akkor egyszerűen magától kinyílik, vagy megjön Jensen esze és rájön, hogy amit csinál az totál agyrém és egyáltalán nem megoldás a problémára és főleg nem az apja kérdésére. Az apja nem kiszámítható, sőt egyenesen veszélyes, ezt ő mondta, akkor az apjával kell kezdeni valamit és nem engem bezárni ide, mert attól még az apja ugyanúgy veszélyes marad.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-11-06, 17:04




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Let már kezd mozgolódni, én pedig igyekszem magamban valamiféle mentő magyarázatot találni azt illetően, hogy miért is raboltam el és zártam be őt a szobámba. Ez az egész nem helyes, még akkor sem, ha halálos veszélyben van, de nem nézhetem tétlenül, hogy a vesztébe rohan, nem igaz? Márpedig időre van szükségem ahhoz, hogy meggyőzzem az igazamról, mert az a fél óra, amit voltaképp kaptam, semmi se volt. Bánom már, hogy hallgattam Summerre, mert talán az én tervem sokkal jobban működhetett volna... Jó, nem volt a világ legtökéletesebb terve, de ennél csak jobban sülhetett volna el.
Még mielőtt a lány teljesen magához térne, elveszem a mellette heverő pálcáját és a szekrényem fiókjának legaljára rejtem. Keresni fogja, amint rájön, hogy nem lesz egyszerű számára a kijutás, ebben biztos vagyok. Elvégre, boszorkánynak született, ha nincs nála a pálcája, akkor az olyan számára, mintha a fél karja lenne oda, de legalább a saját dolgomat megkönnyítem. Nem juthat ki innen, hiszen nem szeretném, ha baja esne, jelen pillanatban pedig itt van a legnagyobb biztonságban. Az apja megölné az apámat, ezt pedig nem szeretném, talán érthető okokból. A családom egyik tagját már elvesztettem, elég volt számomra a gyászból, még abban az esetben is, ha az már évekkel ezelőtt történt.
- Én csak... idehoztalak – felelem Let kérdését hallva, aki pont akkor ül fel az ágyban, amikor ismét felé fordulok. Látom a tekintetén, hogy némileg bizonytalan, de legfőképp zavarodott, ez pedig bűntudatot kelt bennem, de most az lenne a legjobb, ha nem az érzelmeim kerekednének felül rajtam. Ha a szívemre hallgatnék, elengedném, de az eszem nagyon is jól tudja, milyen veszélyeket rejthet magában egy ilyen felelőtlen döntés. - Itt biztonságban vagy, nem kell félned.
Nem akadályozom meg Leticiát abban, hogy az ajtóhoz sétáljon, hiszen jól tudom, hogy innen nem fog kijutni a beleegyezésem nélkül, ráadásul azt se titkolhatom el előle sokáig, hogy nem is áll szándékomban kiengedni egy jó ideig. Legalább addig nem, amíg elő nem állunk egy épkézláb, használható ötlettel, ő pedig le nem mond arról az őrült hülyeségről, hogy mindebbe beleavassa az apját is. Abba sohasem fogok beleegyezni, hogy a saját apámat küldjem a sírba, ez azért nevetséges gondolat részéről. Oké, megértem, hogy bízik az övében annyira, hogy elhiggye számára, senkivel se fog végezni, de mégis... Történtek már apróbb balesetek, nem igaz? Ki tudja, hogy az anyámmal végző eltévedt átok is csak a véletlen műve volt-e?
- Mert bezártam – felelem a lány kétségbeesett kérdését hallva, miközben hozzáteszem: - Bűbájjal. Lásd be, Let, veszélyben vagy. Nem hagyhattam, hogy csak úgy elmenj és szólj az apádnak. Ráadásul, az én apám végezni szeretne veled, szóval az lenne a legjobb, ha most egy kis időre beteget jelentenél és a szobámban maradnál.
Talán exmemorian-t kellene szórnom rá? Bánom már, hogy beavattam mindebbe, de az emléktörlés nem megoldás, hiszen előbb-utóbb ismét elő kellene állnom ezzel az egész mesével. Nem, azt már eszem ágában sincs megint végigjárni. Nem mellesleg pedig lenne valami deja vu-érzése a történtekkel kapcsolatban, gyanakodni kezdene, rákérdezne, amennyire pedig én tudok hazudni... Tuti lebuknék, és csak még rosszabb helyzetbe keverném magam.
- Pár nap és bizonyára lesz valami használható ötletünk erre az egész helyzetre – túrok bele a tincseimbe. - Csak annyi ideig kellene maradnod, nem akarlak bebörtönözni, viszont azt se szeretném, hogy fel-alá mászkálj a folyosókon. Tudod, apámnak vannak módszerei, simán árthat neked nélkülem is.
Ezt pedig nem szeretném, hiszen pont az ő biztonsága miatt szegülök ellen apámnak, ami – lássuk be – számomra semmiképp sem a kedvező megoldás. De mégis, hogy hihette azt, hogy engedelmeskedni fogok neki ilyesmiben? Nem vagyok olyan, mint ő, egy kegyetlen mészáros, akinek az a legfontosabb, hogy mindenki szenvedjen... Nekem Let igenis fontos, még akkor is, ha ezek után csak barátként tekint rám. Nem, még akkor is fontos marad, ha már semmilyen téren nem leszek jelen az életében. Különleges lány, egy ideig fontos szerepe volt az életemben, én pedig reménykedem abban, hogy ezek után is szóba fog állni velem.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-11-04, 10:00




[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Zúg a fejem és még fektemben is úgy érzem, hogy szédülök, amikor lassacskán kezdek magamhoz térni. Azt sem tudom egyelőre hol vagyok, lassan jut eszembe, hogy Jensennel vitáztam odakint, de most egyértelmű, hogy nem kint vagyok, hanem puha helyen. Nem csoda, hogy egyből arra gondolok talán máris az apja van a háttérben és esetleg máris elrabolt, vagy megtámadott minket? Na, de az iskolában? Az azért nagyon nehéz lenne, esetleg ez az egész felvezetés nem is volt komoly és valójában Jensen az, aki megtette? Nem csoda, ha eléggé hirtelen ülök fel az ágyban, amitől csak még jobban megszédülök és kapkodva a fejemet próbálom felmérni, hogy hol is vagyok. Lassan összeáll a kép, legalábbis a hol terén tisztába jövök, mert ez roxforti szoba, még hozzá Jensené lesz a berendezés alapján és ő is ott ül az ágy szélén. Nem csoda, ha kissé értetlenül és még inkább gyanakvóan nézek rá, nem törődve a ténnyel, hogy cipőben vagyok, hátrébb húzódom az ágyban, távolabb tőle. Csoda, hogy nem pattanok fel, de valahogy olyan érzésem van, hogy annak egyelőre esés lenne a vége.
- Mi a... fene történt? Miért vagyunk itt? - látszik a tekintetemen, hogy még mindig nem vagyok teljesen jól, de ide-oda jár a szemem a szobában. Az ajtóra siklik a tekintetem, a csukott ablakra, aztán végül csak feltápászkodom az ágyról és morcosan állok fel. Sikerül megállni a lábamon és a válaszát meg sem várva indulok el az ajtó felé. El akartam menni, de talán felhúztam magamat ezen az egészen és elájultam... ki tudja, megtörténhet az ilyesmi, ő meg felhozott. Bár elég lett volna egy stimula, hogy magamhoz térjek. Nem lett volna szükség rá, hogy... Lenyomom a kilincset, de semmi, a zár nem kattan, az ajtó csukva marad. Gyanakodva fordulok meg és pillantok Jensenre, automatikusan nyúlva a pálcámért, ami félő, hogy jó eséllyel eleve nincs is nálam. - Jensen... miért nem nyílik az ajtó? - kezd igen rossz érzésem lenni és ezt az is mutatja, hogy elakadok, a hangom is kissé megremeg, ahogyan kérdezem őt. Nem... ezt nem tehette, hiszen tudja, hogy semmi értelme. Ez egy iskola és ha eltűnök azt észreveszik és keresni kezdenek majd. Mégis hogyan gondolta ezt? De nem, talán csak rossz az ajtó és beragadt, a pálcám pedig leesett és ő felvette és most majd szépen odaadja nekem. Igaz? Igaz?!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet) 2017-10-29, 07:21




Leticia & Jensen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha én ezt tudom, mármint azt, hogy Let így reagálja le a dolgokat, akkor bele sem kezdek ebbe az egészbe. Egyébként sem állt ez szándékomban, leginkább Summer tanácsa miatt döntöttem így, ami eleinte jó ötletnek tűnt, de most... Tényleg úgy gondolom, hogy bármennyire is nyakatekert lett volna a kivitelezés, mégis az én variációmmal jártunk volna jobban. Elkerülhettük volna a kínos és egyben felesleges összezördüléseket. Gondolhattam volna, hogy meg fog utálni, vagy legalábbis megharagszik rám, de csakis az lebegett a szemem előtt, hogy megmentsem őt. Miért nehezíti hát meg a helyzetem a saját büszkesége miatt? Esetleg még nem fogta volna fel a helyzet súlyát?
- Leticia, nem viccelek – pillantok rá komoly arcot vágva. - Apám kegyetlen, ha a bosszújáról van szó, hát nem érted? Nem fog visszatáncolni a tervétől csak azért, mert én nemet mondok rá. Anyám és ő közel álltak egymáshoz, nagyon közel. Szerette őt, pedig egészen eddig azt hittem, senki iránt sem érez semmit az égvilágon.
A tanulmányai? Most csak viccel velem, ugye? Ha apám megöli, akkor nem lesz többé alkalma letenni a vizsgáit... Előbb talán hárítsuk el a veszélyt és csak utána koncentráljunk a hétköznapi terveire. Egyelőre az iskola az egyik legkisebb gondunk. Igen, nekem is, hiszen a magam szerepe is megvan ebben az egész istenverte drámában. És én jelen pillanatban nem a tanulmányaimat helyezem előtérbe.
- Sajnálom... - nyögöm ki még halkan az egyetlen olyan mondatot, melyet biztosan nem fogok megbánni az elkövetkező pillanatokban, majd elkábítom a lányt, szinte a háta mögül elszórva az átkot. Nem érzem fairnek a dolgot részemről, de itt és most nem tehettem mást. Ha Let elsétál, azzal a biztos halált választja, ezt pedig nem állt szándékomban végignézni. Szeretem őt és bármennyire biztos vagyok abban, hogy most ért véget a kapcsolatunk, segíteni szeretnék neki.
A karjaimban viszem fel a kastélyba, kíváncsi tekintetektől övezve, de szerencsére senki sem tesz fel kérdéseket, talán ez a legnagyobb előnye annak, ha az ember mardekáros és emellett még kevés barátja is van. Felvetődnek ugyan bennük kérdések, de félnek feltenni őket, úgyhogy ezúttal kifejezetten jól jártam. Az egyetlen ember, akitől tartok az Summer, hiszen ő faggatni kezdene, azt pedig nem szeretném. Előtte soha életemben nem voltam képes hazudni, ha meg is próbáltam, szinte rögtön le is buktam, szóval megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, amikor végre felérek a szobámba, majd kinyitom az ajtómat.
Let-et gyengéden az ágyamra fektetem, majd nekilátok mindent biztonságossá tenni. Ereklyevadász-szakra járok, úgyhogy nem esik nehezemre igen komoly védőbűbájokat szórni a szobámra, melyek mindenkit távol tartanak, de a lány sem hagyhatja el azt semmilyen módon. Az ajtó sem nyílik egy egyszerű Alohomorá-val, kissé komolyabb tudás kell hozzá. Az egyetlen gondot csak az okozza, hogy Leticia is velem egy szakra jár, úgyhogy nagy eséllyel ismer minden egyes igét, szóval – nem túl lelkesen, de – merítek apám sötétebb varázslatai közül, melyeket a lány aligha ismerhet. Az ő apja auror ugyan, de remélem, hogy nem érdeklődött a szakmája iránt és nem fogja felismerni a zárbűbájaimat... Azzal tényleg mindent tönkretenne, én pedig ismét törhetem a fejem egy másik terven. Hiába haragszik meg rám talán egész életére, akkor se adom fel, hogy megmentsem az életét. Nem hagyhatom, hogy csak azért haljon meg, mert apám úgy döntött.
Miután mindennel végeztem, leülök az ágy szélére, majd várom, hogy a lány magához térjen. A szobán nem látszik semmi, ugyanúgy néz ki, mint szinte állandóan, azzal az egy apró különbséggel, hogy ebben a pillanatban nincs se ki, se bejárási lehetőség, csak ha valamiért eltörlöm a bűbájokat. Leticia az ágyamon fekszik, habár minden bizonnyal pillanatokon belül magához tér. Kissé tartok ugyan tőle, de mindezt az ő érdekében teszem.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 93

TémanyitásTárgy: Jensen szobája (III. emelet) 2017-10-29, 07:15

Nem túl nagy helyiség, de annál hangulatosabb a két hatalmas ablakkal a bejárati ajtóval szemben. Az ágy felett egy Mardekáros-zászló foglal helyett, attól jobbra pedig egy sötétbarna éjjeliszekrény, melyen egy olvasólámpa is helyet kapott. A szoba másik felében egy ruhás-, ill. könyves szekrény áll, tele az ereklyékről szóló kötetekkel. Jensen íróasztala a bejárati ajtó mellett van közvetlenül, melyen egy-két pergamen és tintatartó helyezkedik el. A helyiségben tökéletes rend uralkodik, semmi sincs szétdobálva, a földön hagyva. Látszik, hogy a szoba tulajdonosa hozzászokott ahhoz, hogy mindent egymaga intézzen.


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jensen szobája (III. emelet)

Vissza az elejére Go down

Jensen szobája (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Négy emelet boldogság
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-