ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Kalandmester
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Alison Fawley
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Lógjunk plussz órára!  I_vote_lcapLógjunk plussz órára!  I_voting_barLógjunk plussz órára!  I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 45 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot

Cody L. Mortimer


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lógjunk plussz órára!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2018-07-05, 02:34


~A Proff & Cody~

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az autentikus kínai éttermek felemlítésére egy édes, nosztalgikus kajla mosoly a jussa a proffnak. Még nem leleplező, de egy kicsit furcsa mimika.
- Bár én csak japán autentikus étteremben jártam eddig, de az is nagyon különleges volt számomra. A vendégszeretet, bár kellően kimértek és zárkózottak tudnak lenni, végül együtt sake-ztunk és meséltünk rosszabbnál rosszabb szóvicceket a shéffel... - aztán hozzá toldok még egy gyors magyarázatot - Ilyen privát rizspapíros kisebb teremben voltunk, aminek saját shéfje volt. Minden ilyen teremnek külön, mindegyikben valami más volt a specialitás. - aztán azt is hozzá tolom szórakozottan, hogy hogy is keveredtünk oda.
- Az árvaház néha nevezett mindenféle versenyekre. És akárhogy is szerepeltünk a versenyen, mindig vacsorázni vittek minket valami különlegesebb helyre. Az az olasz hely, ahol később pultoztam nyaranta is egy ilyen volt. - hogy jó kedvem van-e? Határozottan. Hogy feldob-e a társaság? Határozottan. Hogy nem kéne tovább gondolkodnom azon, hogy ez a fickó mennyire... érdekel? Határozottan!!
Arra ahogy leveri a tintatartót, nos de, én is kapok belőle, de semmi vész! Mielőtt tovább gurulhatna, és össze törhetne talppal megállítom az övegcsét, ha már a fele úgy is a lábszáramra ment, de láthatóan nem ijedek meg.
- Semmi gond! - Bár egyszerre hajolunk, végeredményképp az én kezemből veheti át a tintás üveget. Aztán minden zavar nélkül totális rutinnal húzom elő a pálcámat és használom ugyanazt a bűbájt amit az üstök kiürítéséhez is használunk. A tintafolt/tócsa minden gond nélkül, maradéktalanul tűnik el.
Apró kellemetlenség. Meg sem akadok rajta, könnyeden veszem fel a beszélgetés fonalát.
Immár azonban felállva a székről, nem mintha menni akarnék, csak hát ez a tintás eset....
- Ömm.. Igen.. Édesszájú vagyok. - közlöm egy vállvonással, röpke mosollyal. Nekem ez nem ügy, ez tény. Aztán jön még egy kérdés és egy tekintet amit a meglepettségem miatt sikerül csak állnom. Egyébként meglehetősen szelíd és lágy tekintetem van jelenleg. Pillanatra mondjuk megáll bennem az ütő azokra a kék szemekre, de igyekszem észben tartani, hogy még mindig egy tanárral állok szemben. És hát a kérdés is kellően feloldja nálam a pillanatot.
- Birtok.- ismétlem meg a szót nyugodt hangon - Aranyvérű család, birtokkal, mindenféle aranyvérű nyűggel.. - foglalom össze kissé rövidebben a kelleténél, de nyugodt maradok, ami egyben apró célzás arra, hogy annyira nem feltétlenül szeretném kiteregetni a szennyest így hirtelen. És igazából nem is lenne indokolt. A családom nem én vagyok. Az hogy mi volt velem nyolc éves koromig, senkit sem érdekel. Remélem.
- Igen, sokkal többfelé vagyunk mint gondolnánk. - biccentek egyet értően.
A következő kérdés azonban annyira meglep, hogy egy pillanatig csak nézek Grayson professzorra. De csak egy rövid pillanat, aztán szinte rögtön széles mosolyra is húzódik a szám és minden belső problémázás nélkül lesek be abba a fiókba. Ki tudja mit találok ott!!
- Tulajdonképpen de! Egészen jól esne! - csapok le az alkalomra - Lassan amúgy is szokásommá válik kávézni vagy teázni a tanáraim nagy részével! - bukik ki belőlem lazán - Lehet ez azt jelenti, kezdek felnőni? - nézek hirtelen játszott kétségbe eséssel Graysonra aztán eleresztem ezt a pillanatot is. Hiszen a következő kérdésére a szívem nagyot dobban és alaposan elgondolkoztat.
- Igazság szerint, életem első kilenc évéből származna, ha bármit is változtatnék, viszont, azok az események annyira meghatározóak is egyben, legyenek akármilyenek, hogy nélkülük nem lennék az aki most vagyok... - végül mondok egy konkrétumot is a rébuszok mellé - Segítenék azoknak, akiknek gyerekként nem tudtam. Mert fizikálisan vagy egyéb módon nem voltam elég a helyzet megoldásához. - feleltem is meg nem is. A mondat végén apró cinkos mosoly húzódik a szám sarkaiba és valamivel határozottabbá válik a tekintetem is, amit ezúttal Graysonon felejtek.
- És maga megváltoztatna bármit, ha megtehetné?- Az arcomra őszinte kíváncsiság és figyelem ül ki.
♫ Zene ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2018-06-20, 23:12


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak

Megmosolyogtat, ahogy és amilyen lelkesedéssel beszél. Borostás orcámat a jókedv formálja hangulatossá, belelopva így nyíltan a beszélgetésünkbe azt a tényt, hogy kedvemre való ez az egész miliő. A társaság, a téma, az egész.
Nevetséges amúgy, hiszen ő csak egy diák. A magam korosztályában kutatva szinte sosem sikerült olyas valakit találnom az utóbbi években, aki mellett fesztelen tudtam lenni, de itt van ez a kölyök - hozzám képest minden tanítványom az még akkor is, ha nem vagyok egy atuzsálem (elnézést Dumbledore professzor) - és sikerül neki az, ami előtte oly sokaknak nem. Könnyedséget csempészett a szavaim mögé, mondataim gördülésébe.
- A csehek alattmos népség. - nevetek fel.
- A kínaiak bezzeg sokkal kedvesebben csinálják. Csak menj el egy autentikus kínai étterembe és vacsorázz velük. Sose lesz üres se a tányérod, se a poharad. És még ki sem fizettetik pluszban. Egyszerűen örülnek annak, hogy megvendégelhetnek és megismertethetik veled a kultúrájukat. Na persze ehhez nyilván az is kell, hogy az ő meghívásukra érkezz, s ne csak úgy random beess. Ha szerencséd van, akkor mindennek a végén még igazi, régimódi karaokebuliba is belefuthatsz. Persze csakis kínai dalok felhozatalával és öreg televízióval. - elnevetem magam a végére. Annyira belefészkelódöm az asztalnál ebbe a nevetésbe és jókedvbe, hogy leverem a tintatartót. Egy bajusz alatt lnyomott szitokkal hajolok le érte, hogy felszedjem onnan (olyannyira meglepem magam ezzel az ügyetlenséggel, hogy még bűbájt használni is elfelejtek hirtelen). Remélhetőleg nem spricceltem össze vele Cody ruházatát. Nem szeretek mások holmijában kért tenni.
- Eperbor.. hm.. ebből következik, hogy a vajsört is szereti? - tippelek felsandítva rá talajhoz közeli, takarító-guggoltamból. A kérdéshez jár egy cinkos, kicsit sem rosszalló, de némiképp csúfondáros félmosoly. Nőies italok.. selymesszámba megy mindkét említett az én olvasatom szerint.
- Birtok? - megakadok a szón, felegyenesedve csúszik ki számon a kérdés, s közben talán mélyebben szalad pillantásom Codyéba annál, mint amennyi illendő lenne. Túl sok lesz már ebből a kíváncsiskodásból Gray. Visszafelé is elsülhet ám..
- Sose lehet tudni hol bukkan fel egy-egy varázsló vagy boszorkány. Nem is gondolná az ember addig, amíg nem ennek a világnak a része. - révedek el egy pillanatra. Hjaj, mennyire szerettem volna, hogyha Ők is a világom részei lettek volna. De amíg velük éltem, erre semmi jel nem mutatkozott, utólag pedig kár is gondolnom reá.
- Nem tudom mennyire érsz rá.. - kezdek bele, szándékosságtól mentes ösztönösséggel váltva tegezésbe. Valahogy az az érzésem, hogy ráér, különben már rég elspriccolt volna az óra végeztével és nem cseverészne itt velem.
- ..de esetleg tudnék prezentálni az említett kávéból, ha hiányozna az íz. - az asztalfiókot Alohomora-val nyitom ki, s hagyom is úgy, hadd lessen bele, ha esetleg meg meri tenni azt, hogy bemerészkedik a tanári asztal mögé. Szabályok, tudom. Távolságtartás és merev, rideg tanítási módszerek. Igen, kellene alkalmazzam őket, de nem nagyon szeretem, ami azt illeti.
- Mi volna az, amit megváltoztatnál, hogyha lehetőséged volna rá?
Nem teszem hozzá, hogy az "életedben", s semmi egyebet. De a kérdés adott, nekem a kávéhoz - illetve már annak emlegetéséhez is - jár. Annak idején Vele is mindig így ittuk a feketét. Elmesakkor játszva közben, kérdésekkel szórakoztatva magunk. Ösztönösen bukik elő belőlem most is a felvetés.



Don’t let the past steal our present.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2018-01-09, 02:33





Grayson & Cody


Mivel adott egy rövid elég tömör választ, tulajdonképpen, akkor tudnám így hirtelen tovább gördíteni a beszélgetésnek ezen fonalát, ha konkrétan bele kérdeznék. Nem várom el azt hogy mindenképpen mindent fejtsen ki. Ez így van rendjén. Csak lazán és egyszerűen. Ha eljut oda, hogy beszélni akar róla...., valószínűleg épp nem én leszek akinek el fogja regélni, de sebaj.
Úgy érzékelem, hogy azt a szakaszt lezártnak tekinti, én pedig nem firtatom. Beérem azzal amit kaptam. Sőt, valahol többet mondott és a kíváncsiságomat fenntartja. Biccentek hát, hogy tudomásul vettem.
A kérdésére vissza idézem magamban az ízeket és bár szélesre húzódik a mosolyom, sőt egy néma nevetés is elhagyja a számat, a szemeim pillanatra össze szorulnak egy jó kedélyű grimasz erejéig. -Arghh.. El nem tudom képzelni, hogy képesek meginni magában azt a kávét! Bár aki mellett dolgoztam barista, ő egész jókat csinált. Néha még azt a... fura fanyar savanykás ízt is ki lehetett érezni, de uhh - hát igen... nem erősségem a keserű íz és annak válfajai. - A pezsgőboraik viszont finomak, meg az eperboruk. - kicsit sem édesszájú picsa italok... Dehogy... - De igen egyébként, szörnyen markáns és túlfűszerezettek tudnak lenni. Imádom amikor virágos mezőkről, meg égetett cukor utóízről beszélnek. - némi barátságos irónia cseng a hangomban és megcsóválom a fejemet. - Igen... tökéletesen tudnak Mindenkinek ajánlani! Csehországból volt egyszer egy visszatérő vendég, ő mesélte, hogy ott meg van egy olyan hely, ahol jár körbe a pincér, kis felesekkel teli tálcával és ha nem mondod hogy nem kérsz, automatikusan eléd teszi. Persze a végén mindent ki kell fizetned, nem ám a ház ajándéka! - Személy szerint nem szeretem a bort, úgyhogy nem okoz szívfájdalmat a fricska, az alkoholt meg nem igazán bírom, hamar a fejembe száll. Erről jut eszembe... Remélem soha nem találkozom a professzorral ittasan! Mindenképpen tanulságos lenne, de nem hiszem hogy... Jó néven venné ha neki állnék vele két buborék között flörtölni! Ebbe bele gondolni is fáj. Bár hogy miért azt még nem döntöttem el. Visszatérek inkább ahhoz a gondolathoz, hogy "a kávétól meg túlpörgök..." egyik sem nekem való valójában, de ha vendéglátózik az ember mindenféle ráragad és mindenbe bele kóstol.
A kérdésre némi zavarral túrok bele göndör sörényembe a jobbommal... Lassan ideje lenne levágni... nyehh mindegy, ez most apróság. - Igen, az. Szerencsére viszonylag jó hely volt. - és nyakamnak jobb oldalán csúsztatom le a kezemet, vissza a szék támlára és szórakozottan jegyzem meg még. - A birtokhoz képest egy felbecsülhetetlen menedék volt! - Tulajdonképpen mondhattam volna, hogy az otthonomhoz képest, de sosem emlegettem így, azt a helyet. Nekem "a birtok" marad örökre. Elgondolkozom, hogy vajon az eredeti nevemen is be kellett volna-e mutatkoznom... De egyenlőre nem hozom fel a dolgot. Ha totál véletlenül a papír végett, utánam kérdez a házvezetőmnél, úgy is ki fog bukni ki fia-borja vagyok. Meg a tanárok többsége egymás közt, amúgy is csak a Martimor kölyökként emleget. Bár, hál égnek, nem vagyok egy gyakori tanár-téma! Akkor ráérek ezen kattogni, ha kibukik. Bár akkor sincs semmi. Ez csak az én paranoiám.
A kérdésre újfent elvigyorodom - Ó igen. Egyszerre volt roppant groteszk és romantikus! A tulaj bátyja volt főképp pofozkodós. Miután kiosztotta a séfet, a tulajnak egy hétig kellett könyörögnie mire vissza jött. - hát igen. - Hál égnek én sosem kerültem a kezei útjába! - közlöm és valóban szívből örülök. Nem mintha egy két pofon megviselt volna, de úgy hogy a munkahelyemen ér a dolog, ahhoz annyira nem vagyok hozzá szokva. Szemet forgatok kellemes nosztalgiával. A professzorra nézek egy pillanattal hosszabban elidőzve az arcán.
-Az egyik nevelőnő, Dorothy-ról tudom, hogy boszorkány. Mikor elsős lettem, ő fedte fel magát és segített. Vele még ma is tartom a kapcsolatot. Meg, igazából néha vissza járok, ha kell egy kis segítség a kölykökkel. Deeee... - eltűnődve csóválom meg a fejemet. - Mikor én ott voltam, nem találkoztam mással aki varázshasználó lett volna. Persze ez nem jelenti azt, hogy azóta nem bukkant fel ott egy sem közülünk.


[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

♫ Zene ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2018-01-03, 20:59


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak

Története mindenkinek van, ez tény, s engem általában nagyon is érdekel a másoké. Akkor szoktam csak abbahagyni a kérdezősködést, hogyha kezdem azt érezni, hogy elvárt a viszonzás, hiszen bár alap dolog az adok-kapok, a saját életemről nem szívesen nyilatkozom egy bizonyos szint fölött. Vagy bizalmi szint alatt. Attól függ, hogy honnan nézzük az alul-fölült.
- Cseppet sem. Sajnálatos tény, de jól kiérezte a lényeget. - kínálom meg ennyi őszinteséggel, mert úgy érzem, hogy jár neki. Szimpatikus, nyílt és a beszélgetés szövete is kedvemre való, nem csak a röpkén és nem túl behatóan megismert stílusa a beszélőnek. Hát jár az igazság, vagyis annak egy szelete még azelőtt a bizonyos lapozás előtt.
- Melyik a rosszabb? A kávéjuk feketén, vagy a tölgyfaízűre érlelt boruk, melyre olyan nagyon büszkék?
A mondandómban van egyfajta fricska az olasz borokra vonatkozón. Nekem túlságosan testesek, de nem ez a legnagyobb bajom velük, hanem az, hogy korra és nemre való tekintettel mindenkire kötelezőnek érzik tukmálni, néha már azt az érzetet keltve, hogy feléjük teljesen normális az, hogyha egy nőnek az emlőiből anyatej helyett is bor folyik.
Ő vigyorog én felnevetek. - Csoda, hogy nem az az egész országuk. - jelzem ezzel a viszontválaszal azt, hogy nem vagyok én olyan merev, hogyha arról van szó, hogy ki és mit iszik. Távol álljon tőlem pártolni a kiskorúak - vagy bárki más - mértéktelen piafogyasztását, de ismerem az olaszokat, s ez minden mást megmagyaráz.
- Árvaház? - nem illett megkérdeznem, de a kíváncsiság megint utat talált belőlem kifelé egyetlen szóban manifesztálódva. Nem faggatózok tovább, nem mondom se azt hogy sajnálom, se azt, hogy nem. Így fejezem ki a tiszteletem. Ha akarja, mesél. Ha nem, akkor pedig vehetjük úgy, hogy nem kaptam rá a helyszínre - és mindenre ami azzal jár - mint gyöngytyúk arra a bizonyos nyúlós orrtermékre.
- Verekedtek is vagy odáig nem fajult? - térek rá inkább erre szinte nosztalgikusan. Azok a híres, olasz atya-fia pofonok, melyeket bizarr csodálattal figyeltem. Nem azért, mert agresszív volnék, de volt a kompozíciójuknak valami tradicionális múltban ragadt szürrealizmusa. Vagy csak én vagyok nagyon bizarr felfogású azt illetőn, mi is számomra az érdekes.
- Színtisztán mugli, vagy voltak ott olyanok, akikről utóbb kiderült, hogy nem azok? - nyilván nem verjük nagy dobra azt, hogy boszorkányok/varázslók vagyunk. De az igazság mindig utolér, hogyha hasonlóval találkozunk. Ezért is kérdezem.



Don’t let the past steal our present.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-25, 00:28





Grayson & Cody


Kiérzem hogy kicsit többet visz bele a kelleténél és az a benyomásom támad, hogy mint mindenkinek, nyilván neki is meg van a története. És nem véletlen az a hanghordozás. Kíváncsiság eddig is volt bennem, most meg is nyilvánul. És lám lám, puszta empátiából máris vissza nyalni látszik az a fagyi. - Ahogy érzékelem, a tapasztalatommal, nem vagyok egyedül. - A kijelentésem, tulajdonképpen magában hordozza a kérdést. Ha hajlandó bele menni, még akár egy "egyet kérdés, egy válasz" ping pong meccset is játszhatunk.
- Igen, valóban tőzsgyökeres olaszok. A főnök az őrületbe tudott kergetni a kávékkal, meg a boraikkal. - még mindig jó szívvel gondolok vissza azokra a nyarakra aztán kicsúszik a kelleténél egy közvetlenebb megnyilvánulás is. - Csoda hogy nem lettem alkoholista.. - aztán hirtelen hallgatok el - ömm mindegy. - legyintem el zavartan a dolgot egy hülye vigyorral.. Mintha az embereknek nem szabadna ilyesmiről beszélni, vagy poénkodni. Nem is értem magamat. A közvetlenség és a lazaság, hamar old, de azért még ott van, hogy mégsem a haverommal beszélgetek. Megbillentem a vállam és egy mosollyal toldom meg. - Mikor nagyobbak voltunk már, mindenki vállalt valami munkát az árvaházban. Így, tudtunk bérelni buszt a nyári kirándulásokra, venni elég kaját meg ilyenek és be tudtuk járni legalább Angliát, Írországot és a tartományokat.- kibukik hogy árvaházi gyerek vagyok, de kikövetkeztetheti, mivel beszélem az anyanyelvem, x időt a szüleimmel kellett lennem. Hogy ők kik voltak...? Nos előbb utóbb kiderül, bár azt sem bánom ha annyira nem..
- Toszkánai, vagyis sienai volt az étterem feje. Rengeteg fényképet mutatott és állandóan mesélt. Nagy hanggal, hadonászva.. Amikor a fiával vitába szállt, akkor meg mindenki inkább menekült. - ahogy vissza gondolok, és bele gondolok, hogy most hol vagyok pultos, alább hagy a lendületem. Bár a Varjú kétség kívül igényes, kivételesen fényűző és pompázatos hely, teljesen más atmoszférával rendelkezik. Rongyrázás, csillogás, és mindenhonnan tapad rád egy szem. Néha kicsit ijesztő. És az sem mindegy kinek és mit mondasz. Nem éppen egy bensőséges családi fészek. Sokkal inkább sakáltanya. Bár nem panaszkodhatok.
Nyelek egyet és felveszem a szemkontaktust. Viszonzom a vigyort. - Lehet nem ártana, mostanában nagyon sok újítás is van.- ismerem el és mikor felajánlja hogy maradjak, tulajdonképpen hülye lennék azt mondani, hogy nem, mennem kell! - De, persze, szívesen maradok!- Kerítek hát magamnak egy széket, támlájával felé fordítom én pedig helyet is foglalok rajta. Tornacipős lábaimat lazán, hanyagul előre nyújtom, a támlán meg magam előtt össze fonom támaszték gyanánt a karjaimat.
-A Roxfortba kerülésem előttig, az otthon, ahol éltem a szüleim után, mugli intézmény volt. Ott ragadt rám minden. - kicsit eltűnődöm - örülök, hogy nyitott voltam, befogadni. - Mint ahogy annak is egyértelműen örülök, hogy valóban nem gondolat olvasó. Lehet kellemetlen lenne egy pöppet az utána kialakuló helyzet. Bár ennek ellenére ugyanúgy nem hagy nyugodni az egész. Az a vigyor felért egy fejlövéssel...
Ejnye Cody... ezer meg egy olyan személy van odakint a nagyvilágban, akik nem esnek a kis szabályod útjába. Akik felé akkor nyithatsz amikor akarsz. Erre pont egy tanár felé húz a szimpátiád?! Ch-ch-ch... Nem baj, most csevegünk egy jót, holnapra elfelejtem, és következő órára semmi bajom nem lesz! ENNYI!



[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

♫ Zene ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-08, 23:46-kor.
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-24, 19:53


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak



- Ezzel kénytelen-kelletlen egyet kell értenem. - sóhajtok fel talán keserűbben annál, mint amit az ő családjának emlegetése kívánna. Akaratlanul is elkalandoznak gondolataim a saját múltam posványában, s rá kell döbbenjek, hogy ezen a ponton ildomos abbahagyjam a faggatózást, mielőtt visszanyal az a bizonyos fagyi. Bár, hogyha igazán őszinte akarok lenni magamhoz, akkor érdekel a háttere ezeknek a szavaknak. Alapvetően ilyen ember vagyok. Szeretem megismerni az embereket, s segíteni nekik - néha kéretlenül is, nem kis bosszúságot okozva ezzel mindenkinek - mert ezzel kicsit abba a hitbe ringathatom magam, hogy a saját hibáim is megoldásra lelnek.
Elhúzom a számat, ezzel akarván kiűzni fejemből a negatív gondolatokat. A laza megtámaszkodás testhelyzetváltása is ezt hivatott szolgálni, mint célt, s bár talán ha tudnám, hogy mit váltok ki a másikból, akkor kétszer is meggondolnám miképpen helyezkedem, most mégis így esik. És nem, nem bánom, hogy nem vagyok gondolatolvasó. Lehetséges, hogy harminchárom év ide vagy oda, sikerülne Codynak nem csak megdöbbentenie, de zavarba is hoznia jelen szituációban engem.
- Azért sok minden átjöhet belőle, főképpen akkor, hogyha a tulajdonos első generációs olasz az étteremben és tényleg családi vállalkozásként űzi az ipart. A családi éttermek a világon mindenhol ugyanolyanok. Hangosak, pezsdítők, pezsgő élettel rendelkezők. Hogy keveredett oda? - kíváncsiskodom. Jólesik olyasmiről beszélni, amit hazainak élek meg még akkor is, hogyha igazából Olaszország nem volt soha teljes egészében az én hazám. A miénk legfeljebb, de annak pedig én vetettem csúfos véget, így nincs jogom ekképpen gondolni rá.
- Először Lombardiában, Milánótól nem messze, majd átköltöztem Porto Azurroba, Toszkána Livorno megyéjébe. De ez nem sokat jelent. Lényegében pár év alatt végigutaztam az összes többi régiót is csak úgy kíváncsiságból. Nem tudnék választani közülük, mindegyik másért vált számomra érdekessé.
Nem beszélek Róla. Nem tudok és nem is akarok. Van bennem egy ösztönös gát ezzel kapcsolatosan, így hát nem használom a többes szám első személyt a mondandóm során. Nincs ebben semmi szándékos félrevezetés, csak így esik. Mert ehhez szoktam hozzá, s ez egyfajta önvédő mechanizmusom is.
- Ezen a téren vallomással tartozom. Annyit éltem muglik között az életem során, hogy hajlamos vagyok először a muglicsaládok szemével és történelmi ismereteivel felvértezve gondolkodni. Lehet, hogy be kellene járnom nekem is egy-két órára? - vigyorodom el, s ebben a vigyorban felüti a fejét a bennem élő kölyök is. Hiába, lehet abban valami, hogy az iskola falai között mindenki diákká válik kicsit függetlenül a korától.
- Nincs kedve helyet foglalni? Ha már így elcseverészünk, nyugodtan érezhetjük jól is magunk. - jegyzem, s mintegy bizonyítandó a mondandómat széknek használva az asztallapot ülésbe helyezkedem. Nem nagyon érdekel, hogy tanárként az ilyesmi illik-e avagy sem. A lazaságom mindig is sajátom maradt.

Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-21, 12:04


Szeretnék minél több módszert és eljárást megismerni. Ehhez utazni tervezek, az egészhez pedig a nyelvismeret elég hasznos lesz. Nemes egyszerűséggel ez vezérelt ma és ez fog a jövőben is erre az órára vezérelni. Boldogsággal tölt el a gondolat, várakozással és sok sok reménnyel. Valahol igazi álmodozó vagyok, és hiszek ezekben az álmokban. Segíteni szeretnék embereken. Viccen kívül akár kifejezett profit nélkül is, ha azon múlik, hogy gyakorolhassak és elsajátítsak egy egy technikát.
A kérdésével nem sértett meg, csak meglepett. Azt viszont annál inkább. De hamar napirendre térek és belátom, ha nem a pillanatnyi paranoiámmal reagálom le, nem hívom fel a figyelmét sem különösebben, most viszont érzem, megadtam a kapaszkodót. A feszülésem apránként oldom fel.
Érezhetően a válaszomat úgy adom meg, benne van a folytatás lehetősége és nem zárkózom el a továbbiaktól, azonban nem egyszerre fogok kitálalni.
-Sajnos, gyakran nem a jó neveltetésen múlik, a családból maradtak mennyire találnak egymásra később. - mosolyomból is eltűnik a feszülés, inkább az ütközik ki, amit az elején is érezhetett, egy nyugodt, azonban cseppet sem ártatlan benyomás. Nem sötét, vagy gonosz, egyszerűen azoknak az embereknek a hangulata, akik több mindent éltek meg a kelleténél, koruk ellenére.
Különös, de az a laza megtámaszkodás, ahogy végig nézek a férfin megdöbbenésemre valamit elindít bennem. Pár pillanatra megengedem magamnak, hogy végigpásztázzak rajta. Elidőzve az arcán, a vonásain, a nyakán, a vállain, karjain, aztán lehunyom a szememet pillanatra és kiszakítom magamat a szemlélődésből. Zavart kell felfedeznem a koponyám mélyén. Van ugyanis egy olyan egyszerű szabályom miszerint; "Az iskolából senki! Akármi is legyen."
Ennek fényében, akármennyire is találtam szimpatikusnak valakit, belsőre, külsőre, mindegy volt, akármennyire is éreztem volna megindulni a véremet valaki után leráztam az érzést és totális semlegességgel viszonyultam mindegyikhez. Az elején nem volt egyszerű, de később már minden gond nélkül ment, annyira, hogy magam sem érzékeltem semmit, abból, ha valaki esetleg nyitott volna. Iskolán kívül semmi és senki nem volt tabu. Emberi kapcsolataim mindenfelé akadtak, de az egészen más.
Egyetlen kivétel volt tavaly. Bár nem érzelmekből fakadt a helyzet... Minden esetre egy kivétel megesett. Két kivétel már bizonyosan megsemmisítené a kis szabályomat.
-Nem sajnos, de nyaranta egy olasz étteremben dolgoztam régebben. - mosolyodom el ahogy feljön az emlék - Nyilván nem hasonlítható össze egy eredeti olasz értékekre épülő étterem, a valódi Itáliával. De nagyon szeretem a római emlékeit. Mindig is lenyűgöztek. Melyik részén élt? - kérdem, közben pedig egyre inkább utat tör magának, az, hogy most nem tudok mindent kizárni. Sőt egyre inkább a bőröm alá kúszik a tény, hogy a fazon bejön... Komikus de az érzés bosszant. Nem tudom egyenlőre pontosan megfogalmazni hogy miért. Kizárni igyekszem továbbra is a kétes elemeket. És sürgősen emlékeztetni magamat, hogy többek között, tanár, és minden bizonnyal egészséges hetero, felnőtt férfi... és a többi. Magyarán olyan sebességgel igyekszem lebeszélni magamat, hogy öröm lenne tanújának lenni.
Mindenesetre, tulajdonképpen az utolsó gondolatára adott reakció lehet   kíváncsiságának tárgyára a válasz. Legalábbis egy részére.
- A törvény, a walesi varázslócsaládokat kevéssé érintette. És mivel a könyvtáraikban található könyvek zöme ezen a nyelven íródott, a bennük foglalt tudás csak akkor fog tovább szállni, ha a nyelv is fennmarad.-
Nem... Nem megy... a torkomban érzem, hogy.. finoman szólva, kedvem lenne térdre esni a fickó előtt! OMG Cody... szedd össze magad! Nagyon meg fogod szívni, ha nem tudod kizárni a pillanatnyi agymenésed, hiszen minden órán ott lesz!
A belső kis hülyeségemből nem nagyon lehet mit kiérezni, legfeljebb a tekintetembe költözik valami fura. Én pedig bízom benne, hogy amilyen gyorsan jött. úgy fog eltűnni is! Nem vesztettem szem elől a céljaimat, szó sincs erről, csak társult a komoly megközelítéshez, egy egészen más fajta érzet is.
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-19, 14:46


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak


- Minden egyes nap tanul valami újat az ember - vigyorodom el hallva a magyarázatát. Nem szégyellem azt, hogy van olyan, amit a diákok jobban tudnak, mint én. Tökéletesen érthető. Amikor én jártam ide, én is mindent illetően képben voltam, pláne ha az a valami még érdekelt is. Az új terepen viszont - és ez a tanárság - van mit tanuljak azért, pláne a bürokráciával kapcsolatosan.
- Ez nagyon érett és dicséretes hozzáállás, Bimba professzor büszke lehet magára - hümmentek elismerőn. Szeretem, hogyha valaki céltudatos és nem csak szakbarbár, hanem átlátja összefüggéseiben a világot. Dicséretes, hogy így gondolkodik még akkor is, hogyha valószínűleg jórészt nem a gyógyítóságában fog profitálni a nyelvismeretéből. De ennek a tárgynak épp ezek az előnyei egyébként is. Hogy mindenhová beilleszthető egy kis furfangos magyarázkodással. Talán majd kérvényezem, hogy jövőre több szakon is felvehető legyen. Vagy kötelező. Ha egyáltalán eljutok oda, hogy beválok az ittenieknek, s nem teszik ki a szűrömet az év vége előtt.
Észlelem, hogy valószínűleg a tyúkszemére tiportam. Elhúznám a számat és talán elnézést is kérnék tőle, hogyha vele egykorú kamasz volnék, aki bizonytalan a kérdéseinek okában és a miértjeiben. Így viszont csak türelmesen kivárom a válaszát, s előkészülök arra, hogy szavai mögé pillantsak árgusabb szemmel annál, mint ahogy tettem volna akkor, hogyha nem feszesedik bele a kérdésembe.
- Értem. Az nagyszerű, hogyha támogatja önt. Gondolom ez kölcsönösen működik a kedves unokatestvér felé is. Nyilvánvalóan nagyon jól nevelték önöket a szüleik, ha ilyen szoros kapcsolatot ápolnak a jelenben.
Tudom, nem kellene feszegessem. Pont nekem nem, akinek az apaszerepe csúfosan megbukott. Nem kellene, nem illik, de egyszerűen nem tudok lekapni erről a koncról. Bármilyen finoman is, de muszáj vagyok forszírozni, maximum ha végleg becsapja az orrom előtt az ajtót, akkor visszavonulok ebben a témában.
Hajamba túrva igazítok tartásomon, majd újra leeresztem a kezeimet. Nekitámaszkodom hanyagul az asztallapnak, így mégis kényelmesebb.
- Viszonylag sokáig éltem ott, nagyon a szívemhez nőtt.  Járt már Olaszországban? Vagy úgy egyáltalán.. forgatva kissé a kérdést: milyen országokban járt eddig?
Leírom a nevét a többi óralátogatóé alá, s mellé kerül az angol és a kimru is. Elgondolkodom egy pillanatra, fürkészőn nézek fel Codyra. - Sajnos ez van a törvényekkel Rosszul is elsülhetnek. 1532-ben megásták a kimru sírját, de jó hallani, hogy még a fiatalok között is akad olyan, aki tisztában van a gyökereivel és ápolja az adott nyelvet.
Magam nem beszélek kimru-ul, de a hangzókészletével, nyelvtanával tisztában vagyok, tudok elemezni - ha fordítani nem is - ilyen szöveget. Nem gyakran szoktam, de talán mostanában újra rákapok. Ez a jó abban, hogy diákok közt létezem. Sarkallnak a tanulásra, önmagam fejlesztésére is.

Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-14, 15:07


- A kérvényezhetőség adott minden tantárgy esetében, a jóváhagyása meg gondolom az alapján dől el, mennyire van köze a felvett szakhoz. - mondom egyszerűen. A következő kérdésen elgondolkozom, nem mert nincs rá válaszom, csak össze kell gondolnom, hogy kevésbé legyen szerteágazó. Másfelől olyan természetességgel jön, hogy talán zavarba ejtő lehet. Nincs megjátszás, nincsenek rejtegetni való megnyilvánulások.
- Egy gyógyító értse meg akit kezel, és ne csak a tünetek, vagy nyilvánvaló jegyek alapján diagnosztizáljon és állapítson meg kórképeket, mert könnyen félre kezelheti az illetőt. Nyilván ha a kezelt személy eszméletlen más a helyzet. Magát a kommunikációt tartom fontosnak. Történjen az bármilyen formában, oda kell figyelni rá. - foglalom össze és a végére még egy félszeg mosoly is kikerekedik. Nem a helyes választ igyekeztem megadni, hanem azt ami miatt tényleg fontosnak érzem ezt az egészet.
- Egyenlőre nincs. De minden bizonnyal meg fog érni. - felelem még arra van-e kedvencem.
A következő kérdésre azonban a mosolyom kissé feszessé válik egy pillanatra, és látszik rajtam hogy a sikerült zavarba hoznia. Nem olyan kislányosba, inkább csak mint akinek idegen, hogy a családja szóba kerüljön, ha ez mégis megesik, érezhetően terelni fogok, vagy bőszen hallgatni, esetleg egy köztes alternatívát választok, csak hogy tovább menjen tőlük a beszélgetés.
- Az unokatestvéremmel élek - kezdek bele, pillanatra megtorpanok és lényegesen óvatosabban válaszolok. - Ő támogat. A gyógymódok különböző megismerése a fő. A különböző gyógymódokkal, különböző kultúrák, és általuk különböző nyelvek megismerése jön. Nem hiszem, hogy ez elől elzárkózna, vagy úgy vélné nekem el kell zárkóznom. - a kérdés határozottan meglepett, de végül is nem érintett olyan rosszul mint elsőre gondoltam. Sőt.
Aztán ismét meglep, de ezúttal úgy érzem meg van az egérutam és le is csapok a témára. - Jól ismeri Olaszországot? - legalábbis úgy gondolom mindenképpen szeretheti.
Az utolsókra csak kiül a fejemre egy teli fogsoros vigyor. Persze, hogy örülök mint majom a farkának! - Köszönöm a lehetőséget! Angol, az anyanyelvem viszont kimru. - vagyis walesi gyerek vagyok. - Ennek a régi alakjait is tudom olvasni, bár beszélni sajnos már kevésbé.
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-12, 09:33


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak


Kedvemre való, amikor valaki nem úgy ráz kezet, mit valami döglött hal, ugyanakkor nem is mar rá az ember kezére, mint egy vérmes vadállat. Nem, mintha ne tudnék erősen kezet szorítani, vagy ne bírnám elviselni ha valaki ezt teszi velem, éppen csak szerintem nem illendő, s aki ilyesmire vetemedik, az a dominanciáját akarja fitogtatni, ami meg nem a kedvenc versenyem. Mert a farokméregetést hagyjuk meg az unintelligens fajtáknak. Én intellektuálisan szeretem a fölénygyakorlás művészetét. Győzzön a jobbik alapon.
- Azért ezt öröm hallani. Nem is gondoltam volna, hogy azokat is érdekelheti, akinek nem kötelező, éppen ezért fel sem merült bennem, hogy kérvényezhető. – fejtem ki kissé talán révetegen a mondandómat. Hiába is próbálnám – nem, nem próbálom – tagadni, nem a pedagógia a legismertebb szakterületem és egy iskola belső működéséről legalább annyit tudok csak – vagy inkább, ha innen nézzük akkor legfeljebb – mint egy tyúk az írásról és olvasásról. Már természetesen olyan tyúk, aki nem átváltozott varázsló. (Bár, ha én átváltozásra képes varázslónak lennék, bizonyára rettenetesen sírna a szám, hogyha egy tyúk lenne a másik alakom. Vagyis nemügyleg kakas. Mindegy, a szárnyas az szárnyas, s nem épp a fennkölt fajtából származó.)
- Mi az oka annak, hogy ennyire érdeklődik a nyelvek iránt? Van esetleg kedvence is? – szeretem, hogyha valaki elhivatott, s az, ha a szabadidejéből áldoz arra, hogy a kurzust látogathassa, az jelent valamit. Nem a májamat kenegetendő kérdezek rá, hanem a kíváncsiságomat kielégítendő. Mert személyes okot sejtek, aztán ha tévedek, ha nem, szeretek kérdezni. A megismerés az én védekezésem. Amíg én kérdezek, addig más tőlem nem akar, s ez merőben egyszerűbbé teszi a dolgokat.
- Ez igazán dicséretes! És a családja miképp vélekedik erről? – azt mégse kérdezhetem arcba tőle, hogy aranyvérű-e (nem, mintha a megítélésében számítana részemről, csak hát az a fránya, mindenre kiterjedő kíváncsiság..), így ehhez a módszerhez folyamodom, hátha jutok vele valamire. Társalgási stílusom továbbra is könnyed, nem faggatózó jellegű.
- Tagadhatatlanul nagyon kellemes hanggal rendelkezik, de a számainak egy részéből hiányzik az az olasz temperamentum, amit én kedvelek. Ő inkább romantikus hős, mint más, s a hölgyismerőseim jobban rajongtak érte, mint én. De személyiségnek nagyon megnyerő. Volt szerencsém még Milánóban. – mesélem el neki. Nem azért, hogy vagánykodjak azzal, hogy ismerek egy hírességet, hanem azért, mert az olaszországi éveim mélyen belém ivódtak, s akarva-akaratlanul is előmásznak az emlékek a bőröm alól. Fel se tűnik milyen könnyedén mesélek ezekről az évekről.
- Akkor hát, nincs más hátra, mint előre: köszöntöm a tanítványaim között. – mosolygok Codyra. - Milyen nyelveken beszél? – nyitom fel közben az asztallapot, hogy a fiókból pennát vegyek elő. Az első órán ezt mindenkitől megkérdeztem, de mivel ő akkor még nem volt a kurzusom látogatója, így most érkezett el az ideje annak, hogy felmérjem az előismereteit ezzel a kérdéssel. Is.

//Sebaj, a legjobbakkal is megesik Very Happy Ha gondolod, szívesen segítek amúgy. Smile//

Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-06, 22:57


Kezet nyújt én pedig fellépek a katedrára és fogadom a gesztust. -Nagyon örülök!- a kézfogásom határozott, de laza. Megejtek egy mosolyt aztán köhintek.
- Nem, sajnos nem vált felvehetővé kifejezetten, de kérvényezhető, a tárgyaimat pedig sikerült úgy elosztanom, hogy maradt időm, és gondoltam ez kellően hasznos. Bele kell férnie. -hallgatok egy rövidet. Igen jól hallotta, a szabadidőmből áldozok a dologra.
- Úgy gondolom csak a varázslók módszereivel dolgozni nem mindig elég. Sok esetben kényelmesebb, de a mugli megközelítéseket sem szabad kizárni. A kettő ötvözését gyümölcsözőnek vélem. - jelentem ki az álláspontomat. Az ABBA-ra elmosolyodom. Ki ne ismerné, még én is hallgatom őket!
- Egy régi barátom édesapja volt a koncertjükön, volt pár bakelit lemeze tőlük és a haverommal rongyosra hallgattuk őket. Meg az apja áradozásait a koncert élményeiről. - a legkevésbé sem beszélek, viselkedek, vagy tűnök olyannak, mint aki túl sok varázsló felmenővel rendelkezne... És persze a látszat néha csal. -Szóval ABBA. Eros Ramazzotti? - ha már a lágyabb hangzás akkor hátha.
De bizonyosan ki fog bukni ha annyira mugli témát vesz elő, netán még szakzsargont is bevet.
- Bimba tanárnő rábólintott - mondom végül az utolsóra és látszik, hogy nagyon szeretnék még így utólag is becsatlakozni. Csak úgy csillognak a szemeim.



Nem jött össze a mekszerkesztése rendesen. no sebaj. Lehet így hagyom naturbaXDD//
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-11-05, 19:48


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak




Szép is lenne, ha nem tűnne fel a diákjaim sorában egy új arc. Pláne így év közben! Oké, nem lehetetlen, hogy valaki frissen érkezzen és kezdje meg tanulmányait, de feltételezésem szerint ha így állna a helyzet, akkor még azelőtt szólt (vagy szóltak) volna róla, hogy felvette a tárgyamat, hogy beül az órámra. Nem így történt, szóval.. kérdésemmel figyelmet szentelek neki.
Nem gyanakszom én semmire, nem is haragszom rá, sőt. Örülök az új arcnak, valahogyan ez is okozza azt, hogy könnyedén szólítom meg, s nem veszem elő cseppet sem a tanári szigoromat. Akad azért nekem is bár az is tény, hogy nem olyan nagyon csillogtattam mostanában még. Már csak azért sem, mert nem voltam eddig tanár, s csak most jövök bele. Szóval a szigorról lehet, hogy nagyképűség lenne tanárinak nevezni. Legyen inkább jellembéli sigor. Úgy közelebb áll a valósághoz is.
- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Armstrong. – mosolygok rá, s nyújtok neki kezet, feléje fordulva. Nem sétálok közelebb, neki kell jönnie, ha kezet akar rázni velem. A szivacs eltörölgeti a táblát nélkülem is. Egész mutatós és egyszerű kis bűbáj az, amit ráuszítottam. - Nem is tudtam, hogy a gyógyítók szakirányán is felvehetővé vált a tárgy. Mondjuk nem rossz ötlet. A latin úgyis az orvostudomány nyelve a mugliknál, nem hinném, hogy bajuk lenne a varázslóvilág gyógyítóinak az egyéb nyelvektől. Konferenciák, gyógyászati szimpóziumok… – kissé tán elkalandoztam, de megesik az ilyesmi. Szenvedélyem a szakterületem, s a PR-ra is ösztönösen fektetem a hangsúlyt, hogyha a nyelvtanulást kell – vagy nem kell – prómótáljam.
- Valóban nem megvetendő, bár én az ABBA-ért jobban rajongok. Nem ilyen pólósan – teszem hozzá csibészes vigyorra fakadva, mielőtt azt hiszi, hogy Agnetha, Frida, Benny vagy Björn mintájú holmik lapulnak a ládámban valahol. - Hol ismerkedett meg velük? – a kérdésem nem megrökönyödött, inkább tárgyilagosan érdeklődő. Jogosságtartalmát meg nem más hordozza magában semmint az a tény, hogy ízig-vérig mugli dologról van szó a Sex Pistols személyében. És azért valljuk be, nem minden varázslócsalád van oda az effélékért. Feltételezésem szerint Cody nem is aranyvérű família sarja, ha ezt ismeri. Bár tévedhetek is, azt meg nem szeretek hangosan, így ennek a véleményemnek hangot nem adok.
- A szakvezetőjétől is kapott rá engedélyt? Beleillesztheti a tanrendjébe? – énmiattam járhat, ez benne foglaltatik az „is”-ben amit mondok, de olyasmire nem bólintanék rá felelőtlenül, ami nem az én hatásköröm. Remélem, hogy ez számára is evidencia.

//Teljesen emészthető még akkor is, ha kicsit kevésbé opacity, mint az én ízlésvilágom. Nyugodtan használd, ha szeretnéd, engem cseppet sem zavar. Smile//
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-10-27, 20:56





Professor Grayson & Cody

[You must be registered and logged in to see this image.]




Hát persze hogy észre vett, nem is sunnyogok el a végén, elvégre illene szólni, hogy innentől, szeretnék állandó vendég lenni.
A feladatot felírom az órai anyag végére a füzetembe. Meglehetősen gyöngybetűkkel írok. Hát igen... a neveltetés. Összeszedem a cuccaimat, a pennát a tintát, elpakolom az oldalamon függő övre fűzött kisebb táskámba, aminek a zárja egy kitárt szárnyú szarvasbogarat mintáz. Majd minden mást besöprök a táskámba és érkezik a kérdés mielőtt magam mehettem volna elébe. Sebaj sebaj! Jó ez így is, nyugtatom le magamat. Felegyenesedek, felveszem a táskámat.
- Cody, Cody Armstrong uram. Gyógyító szak.- kezdem először a nevemmel meg egy toldással. Aztán elindulok és egy másfél méterre a tanári asztaltól, katedrától megállok. Menet közben mosoly kúszik a fejemre.
- Nem szokásom olyasmit viselni, amit nem szeretek. - nem süt belőlem dac, nem düllesztem ki a mellkasom, hogy na majd én megmutatom. Érzékelhető, hogy valóban azért hordom, mert szeretem őket.
-Rövid, továbbá szedett-vetett működésük ellenére beleivódtak a köztudatba. Könnyen emészthetőek, mégis orrba fricskáznak.- szövöm a gondolatokat egy vállvonással, mosolyomat szélesebbre húzva. - Ha zsibbadni vágyik az ember minden különösebb nélkül egy átugrált éjszaka után, tökéletes monotonítással vezetnek át a hajnalba szerintem. - aztán komolyabb arccal folytatom egy torokköszörüléssel.
- Ömm... Szeretnék engedélyt kérni, így, kissé megkésve, hogy látogathassam az óráit professzor! - összegzem az igényemet egyszerűen. Van egy különös kisugárzásom, de lehet leginkább a végtelen nyugalmam miatt. Derű? Az is. Általában a jókedvemet sem rejtem véka alá. Minek? Legalább elérhet másokat is. Szelíd, sugárzó benyomásom, ami valódi jellemem is tükrözi, mindezek ellenére azonban nincs bennem az a nagyon jellegzetes gyermeki ártatlanság.


[You must be registered and logged in to see this link.]






//HAHH! Rendszerint elfelejtem hogy ilyenem is van ám!Very Happy Ha nem látsz belőle semmit, szólj és leszedem, néha használom csak:DD//
Vissza az elejére Go down
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Grayson Paisley
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-10-27, 19:08


[You must be registered and logged in to see this image.]
Codynak



A terem külleme kifejezi a benne tanító jellemét, ahogyan egy szoba is a benne lakókét, hogyha van lehetőségük egy kicsit a maguk szájízére formázni. Igazság szerint ezt is valamikor azokban a boldogtalan időkben tanultam meg, amikor utazgattam, szinte nem csak országról országra, hanem lakásról lakásra jártam. Nem alakítottam ki sehol magamnak saját helyet, rejtegettem a lelkemet és ezzel mintegy megerősítettem ezt, hiszen a környezetemet sem kreáltam a magam szájízére. Nem volt tudatos, de visszagondolva nagyon is sokat elárul rólam ez az egész. Vagyis elárulna. Hogyha ugyan elmeséltem volna már valakinek. De meg kell hagyni.. ezidáig nem akadt erre alkalmas személy.
Szeretem, hogy itt lehetek. Nem gondoltam teljesen át azt, hogy mi lehet a fogadtatása az ötletnek, mellyel augusztus végén előállta, de talán így volt a jó. Nem görcsöltem rá, nem vártam el se sokat se keveset a helyzettől, s így azt kaptam, ami teljesen új volt. friss és mély víz, de így tökéletes.
A szakirányon tanulók nem mind vannak oda azért, hogy elméletet tanuljanak, de amondó vagyok, hogyha már egyetlen valakihez is sikerül eljussak és a bőre alá fecskendezzem ezt a szenvedélyt, akkor már megérte. Nem tömegeket akarok megmásítani, csak szeretném átadni azt, amit tudok, amiért bolondulok. És ha van rá egy fél maroknyi közönségem, már az is megérte nekem.
- Következő hétre szeretnék egy esszét arról, hogy melyik a kedvenc idegennyelvetek és miért éppen az. Nem kell, hogy tudományos alapja legyen, lehet szigorúan intuitív is az egész. Arra sincs szükség, hogy tudjatok beszélni ezen a nyelven. A lényeg, hogy gondolkozzatok el rajta és fűzzétek a szavaitok közé a lelketeket ezáltal. Köszönöm a figyelmet! - engedem útjára a tanulóimat ezekkel a szavakkal, majd egy pálcasuhintással emelem el a szivacsot az asztalról, hogy letöröljem vele a klasszikus, krétás táblát, aminek a használatáért bolondulok. Nem véletlenül a mugliismeret volt a kiemelkedő tantárgyam mindig is. Sok olyan dolguk van, aminek a használatáról nem mondanék le soha. De egy kis varázslattal valóban mindenük sokkal kellemesebb.
- A zenéjüket is kedveli, vagy csak így lázad az ellen, hogy az egyenruháját kelljen viselnie, miszter..? - a kérdés vége függőben marad, hiszen nem tudom a nevét, de várom, hogy megossza velem. Látszatra nem rá figyeltem, hanem a táblatörlésre, de valljuk be, azért feltűnt, hogy van a teremben egy kakukktojás. Hát miért ne akarjak szóba elegyedni vele?

Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-10-26, 20:06


Az év elején spontán kijelölt nyeltanterem egészen kellemesre sikeredett. Pont mint egy irodalmi, vagy nyelvészeti tanterem. A falakon térképek nyelvcsaládok vonulásával hasonlókkal. Címerek, zászlók, rájuk hímezve köszöntések, a zászlókhoz tartozó nyelveken. Vitrinben ősrégi szótárak, nyelvtankönyvek fejlődések, nyelvjárások, nyelv változatok területi jelölései és ezer más a falakon, polcokon, itt-ott.
Elvileg az Ereklye vadászoknak lett felvehető a tárgy, de ez cseppet sem feszélyez. Mintha év eleje óta itt lettem volna én is, most úgy lógtam be az órára. Remélem nem leszek kidobva.
Az óra során teljes érdeklődéssel figyelek, jegyzetelek és igyekszem nem felhivni magamra a figyelmet, ami elég nehéz mert bizony, sok kérdésem van. Lehet jobban jártam volna, ha előre egyeztetek. De megint sikerült a walesi nagy üvegházaknál össze szednem valamit nyári gyakorlaton. Elkepésztő mennyire szeretik a varázs világ rovarjai az ottani növényeket... Termeszetesen most is megcsípett valami, aminek köszönhetően a megnyitót ismét végig aludtam. Szóval két hónapos késéssel eszméletlen hogy van nyelv óránk!
Ezt a szívást! Sebaj, majd utólag kikérem a tanár engedélyét.
Egyébként jelenleg az ingemre egy Sex Pistols-os pólót kaptam, nyakkendőm lazán van a nyakamba csapva, fekete farmer, szakadt tornacipő. Nem vittem túlzásba az iskolai egyenruha használatát. De így egyetemesként talan már elnézhető. Karjaimon az ing fel van tűrve, csuklóimon fonott karkötők, bőr pántok. Mintha fesztiválokról jöttem volna. Ellenben nem bontok rendet, kivárom az óra végét. Legalábbis tervezem. Ha netán kiszúr és felszólít persze az megint újabb lehetőséget szül.
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty2017-10-26, 19:25


XXX
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Lógjunk plussz órára!    Lógjunk plussz órára!  Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Aur-órára fel! :)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Folyosók, lépcsõk-
Ugrás: