Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Today at 12:51
Kalandmester


ϟ Hiányzásnapló
  Yesterday at 19:20
Nancy Lukey


ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 09:33
Sidney Smallwood

ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 09:14
Luna Lovegood


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 08:56
Luna Lovegood

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Nancy Lukey
 
Gina Accipiter
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Dane Seoras
 
Ginny Weasley
 
Statisztika

Összesen 590 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daphne Greengrass

Jelenleg összesen 39307 hozzászólás olvasható. in 3497 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Calamus Pennabolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1443

TémanyitásTárgy: Calamus Pennabolt 2014-10-16, 11:08

First topic message reminder :


Calamus Pennabolt

Pennák és más kellékek vásárolhatóak itt főként, természetesen különféle pergamenekkel együtt. Minden, ami kapcsolódik az íráshoz. A Főutcán található.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Kesley Shors
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2016-06-26, 13:33

Ace & Kesley
the quill

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Talán tényleg én vagyok a türelmetlen. Még szerencse, hogy Mr. Calamus-szal el tudok társalogni, mondatjuk, hogy igencsak megegyezik az ízlésünk, főleg így pennák terén. Végül is, ezért is szeretek idejárni, kevesen vannak, akik osztoznának velem ezen a szenvedélyen. Lényegében csak a szerkesztőségben akad egy-két varázsló, aki szintén gyűjti a pennákat.
- Ace! Szia - kiáltok neki az ajtóba, és vigyorgok rá az unokatestvéremre, de csak pár pillanat erejéig, mert, amíg idasétál hozzám, addig még konzultálok egy keveset Mr. Calamus-szal a pennáról. Azután meg, az öreg valószínűleg a raktárba megy, mindenesetre, én Ace felé fordulok, és megölelem őt, köszönésképpen. A kérdésére meg megint elvigyorodok, egyértelműen jó a kedvem. Látszik rajtam, hogy semmi bajom, felesleges volt értem aggódnia. Amúgy is, úgysem lenne időm segítséget kérni, ha bajba keverednék. Bár, ez nem éppen a legmegnyugtatóbb gondolat.
- Ezt! - mutatok lelkesen a kisebb emelvényre helyezett pennára. Szépen megművelt, díszes nyaka van, a toll a végén ragyogó ófehér, valószínűleg el van bűvölve, és kivételesen a hétköznapi írásokra való, tehát, még használható is, akár a munkámban. - Nagyon szép, és jól kidolgozott. Nem mindennapi! És ritkaság, ez az egy darab van belőle, pár napja lett csak kitéve - őszinte csodálattal fordulok a penna felé, miközben beszélek. Nevetséges, tudom, de egyszerűen odavagyok értük. Nem tehetek róla, mindig is szerettem őket, most pedig, hogy van rá lehetőségem, hogy gyűjtsem őket... Miért ne tenném? Csak egyszer élünk!

itt vagyoook jessz || [You must be registered and logged in to see this link.] || 230


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

she is exciting,
she is perfect
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acacia Shors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2016-05-29, 23:48


Kesley & Ace
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


good morning sunshine


Eléggé meglepődtem, mikor kaptam egy rövid üzenetet Kesleytől, hogy most azonnal dobjak el mindent és siessek le Roxmortsba. Nem úgy hangzik, mintha bajban lenne, de azért ez is megfordul a fejemben, így kicsit aggódva kezdek el pakolászni. Csak néhány dolgot kapok fel. Nem tudom, mit akar csinálni, de azért egy kis pénzt nem árt magammal vinni, ha véletlen beülünk valahova... ma délután úgyis mentem volna le, de úgy látszik, Kesleynek sürgősebb dolga akadt. Na nem mintha annyira bánnám, legalább tudunk egy kis időt tölteni együtt.
Calamus pennabolt. Nem ez lenne az első választásom, hogyha éppen valaki megtámadott volna és több sebből véreznék, így reménykedem benne, hogy Kesleyvel sem ilyesmi történt, és inkább csak valami hirtelen írói ihletet kapott, amiről feltétlenül be kell számolnia. Hihetetlen, hogy milyen ötletei vannak, és mennyire könnyen jönnek neki a szavak, én meg az esszéimet is alig tudom kiszenvedni magamból. Ahogy közelebb érek, már kicsit jobban összeszedem a gondolataimat, és az tűnik a legvalószínűbbnek hogy valami újféle pennát talált, amit nagy eséllyel sose fog használni. De azt én is belátom, hogy jól néznek ki, és ha már valamit gyűjteni kell, lehetne rosszabb hobbija is.
Szinte rögtön elindultam, ahogy megkaptam a levelét, és elég sietősen is lépkedek, de azért futni nem fogok, csak hogy gyorsabban érjek oda. Vajon már akkor is a boltban volt, amikor a levelet küldte? Nem hiszem, hogy Mr. Calamus kidobná, hogyha túl sokáig lézeng ott, de azért mégsem kellene visszaélni a vendégszeretettel.
- Jó napot! - Hangosan köszönök a boltosnak is ahogy belépek, majd mosolyogva pillantok körül, és rögtön meg is látom Kesleyt. Szerencsére nem vérzik sehol, és nem is néz ki úgy, mintha valami borzalmas családi hírről akarna beszámolni, szóval csak arra gondolhatok, hogy talált valamit. - Na jó, ne várass meg. Melyiket nézted ki?


*-* [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kesley Shors
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2016-04-25, 12:15

Ace & Kesley
the quill

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Küldtem egy baglyot Acenek, hogy jöjjön le Roxmortsba, ha tud. Ezt látnia kell! Komolyan, ha nem jártam volna erre, nekem sem tűnt volna fel ez a ritkaság. Calamus mindig is jó minőségű pennákat gyártott, de ez...! Ez valószínűleg a legjobb munkája. Mindig is szerettem gyűjteni a szebbnél szebb pennákat. Már rengeteg van, majdnem az összes féléből van egy darab. Van olyan, ami vastagon, van, ami tű vékonyan fog. Az írásnál persze sosem használok kettőnél több félét, mondhatjuk, hogy a többi csak dísznek van, de mindenkinek kell egy hobbi.
Én amúgy is ráérek ilyenekkel foglalkozni, pénzem is van rá, még hozzá olyan, amiért én dolgoztam meg. Így még a szüleim sem szólhatnak bele, hogy mire szórom el a pénzüket. Azt persze nem tudják, hogy miből is van nekem arra pénzem, hogy hetente lejárjak az Abszol-útra és bevásároljak pennákból és pergamenekből. Na meg, hogy mire is kell az nekem! Arról végképp nem fognak tudni. Sosem fogják megtudni, hogy mit művelek a hátuk mögött. Így is alig bírom kikerülni apám kíváncsiskodó kérdéseit arról, hogy hol szeretnék elhelyezkedni a Minisztériumban...
Pedig, még így, hogy csak arra gondolok, hogy a Minisztériumban dolgozzak, nem, hogy a hideg kiráz, de még egy egyértelműen fancsali grimasz is kiül az arcomra. Mr Calamus meg is kérdezi, hogy esetleg valami problémám van-e az árujával... Szegény, teljesen félreértette, de kimagyarázom valahogyan a dolgot. Pontosabban, elterelem a figyelmét, méghozzá azzal, hogy elkezdek az új áruról kérdezősködni. Komolyan érdekel, de mielőtt megvenném, azért kikérem Ace véleményét is. Még nekem is kezd feltűnni, hogy esetleg, netalántán már elég sok pennám van, és nem feltétlenül van szükségem még egyre. Bár, ahhoz, hogy segítséget kérjek tőle, nem ártana, ha végre ideérne... Vagy csak én sürgetem ennyire a dolgot?

itt vagyoook jessz || [You must be registered and logged in to see this link.] || 282


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

she is exciting,
she is perfect
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 403

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-21, 17:39

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-20, 11:39

Lioneah & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Igazán örülök neki, hogy Lio nem puhatolózik túlságosan és azért elég hamar tovább tudunk lépni a témán, bár sejtem, hogy Quinn-el már nem lesz ilyen nagy szerencsém. Ő mindent tudni akar és mindenről tudni is fog, nekem is kell valaki, akivel megoszthatom az érzéseimet és mindazt, ami velem történt, egyszerűen nem vagyok képes ezt egyedül feldolgozni és átrágni magamban, kell néhány jótanács, amely egy olyan embertől származik, akinek igazán fontos vagyok és aki képes át is érezni azt, amit mondok neki. Nos, Lioneah max csak kinevetne és jól szórakozna rajtam, nem hiszem, hogy képes lenne elfogadni a tényt, amit mondok neki…
Na de ez az egész után már a szüleink kerülnek szóba, mely szintén nem túl vidám téma, főleg az nem, ahogy testvérem beszél róla, én pedig mondhatok most bármit, jól láthatóan nem érek célt vele. Talán majd idővel… Nicolas szóba kerülése viszont tovább feszélyez, mivel én is félek attól, hogy baja esik, de nem lehet félelemben élni, bíznom kell benne, hogy tud vigyázni magára.
A vásárlás közben azért van arra időm, hogy rendezzem gondolataimat, így némileg lenyugodva fizetjük ki a pennaboltban vásároltakat, majd amikor hallom, hogy Lioneah inkább kint várna meg a helyett, hogy bejön velem az édességeshez, csak aprót biccentek.
- Sietek! – mást nem mondok, hanem besétálok az üzletbe, ahol nagyjából 5-10 perc alatt megveszek minden nekem kellő dolgot, amelyek most táskámba kerülnek, kivéve egy tábla csokoládé, olyan fajta, amelyet Lio kiskorában is szívesen majszolgatott, így amikor megjelenek mellette az utcán, egyszerűen csak felé nyújtom.
- Hátha valamikor jól esne. – mosolyodom el, majd irány a Három seprű. Tovább próbálok beszélgetni vele, most olyan dolgot hozva fel, ami talán valamennyire őt is érdekli, mire csak aprókat bólogatok. Igen, hozzá ez elég jól illik, de hogy belőlem mi lesz?
- A szimbolisztika szakon gondolkodom, de a jóslástan nem tartozik a kedvenceim közé, szóval még nem igazán tudom. – pedig választanom kéne, de valahogy majdnem mindegyik tetszik és mégse tökéletes az egyik se. Idővel talán képes leszek dönteni… A Három seprűbe beérve azonnal a pulthoz sétálok, leadom a rendelésünket és ha Lio addig helyet foglal valahol, akkor én viszem oda az asztalunkhoz a két korsót, majd ha minden igaz, akkor addig fogunk itt beszélgetni és vajsörözgetni, amíg vissza nem kell indulni a Roxfortba.

//Köszönöm szépen a játékot! Very Happy Már most tudom, hogy élvezni fogom a tesós játékokat. Very Happy //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-19, 20:33




Roxmortsi kiruccanás

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha tudnám a részleteket, akkor meg nem tudnám eldönteni, hogy ezzel csak viccel és nevetnem kéne, vagy tényleg komolyan mondja. Olyan lehetetlennek és hihetetlennek tűnik az, hogy egy ilyen tanár... tetszik neki. Nem fogom fel. Nekem egyáltalán nem jön be, bár én nem mondhatok semmit, mivel nekem... őszintén szólva senki sem jön be, de hát ennek is meg van az oka. Már előre félek tőle, hogy mikor jönnek majd a kérdések arra vonatkozóan, hogy már tizenhat vagyok és hogy van-e már olyan fiú, aki tetszik. A nagyi például hajlamos belemászni az ember magánéletébe, és egyáltalán nem lepne meg, ha egyik nyáron már ilyesmiket kérdezne, nekem meg aztán baromira nem füllik hozzá a fogam, hogy a témát akár csak érintőlegesen is megbeszéljem akárkivel is.
A szüleink viszont még ennél is kellemetlenebb téma. A dac és talán a harag is, ami beszél belőlem és nem, ezt képtelen vagyok visszafogni. Nem tudok úgy gondolni rájuk, mint nagy hősökre, mert lényegében a mi családunkat áldozták fel másokért, és... részben engem is, még ha erről nem is tudnak, ha nem is tud senki sem. De mindegy, azt hiszem ez olyasmi, amiről úgy sem tud meggyőzni engem. A válaszára ezért van, hogy csak megrántom a vállamat. Szerettek minket igen, persze, de még sem eléggé, hogy feladják ezt az egészet, hogy inkább úgy döntsenek, hogy velünk lesznek, így alig maradt időnk, amit velük tölthettünk. Sashának a legkevesebb, de nekem se sok és ilyen terhet helyeztek Nicholas vállára. Ez igenis... nem fair a részükről és készükről és kész, nem fogom csak úgy elnézni nekik.
- Nem hiszem, hogy megbántanám ezzel, ő reálisan látja a világot. - egy kicsit talán meg is nyomom azt a kis "ő"-t. Igen, úgy gondolom, hogy ő ezzel tisztában van, hogy a jelenlegi életstílusa, meg az auror szakma nem pont életbiztosítás. Simán lehet valami rosszba belefutni, és nem fogják megkérdezni tőle, hogy nincs-e pár húga, akik fontosak nekik és ezért inkább életben maradna. Nem... a szüleinket se kérdezte senki, a kutyát se érdekel, hogy kit hagysz hátra. Ha valakinek szálka vagy a szemében, az eltesz láb alól és ennyi.
- Kösz, akkor inkább megvárnálak kint. - bólintok egy aprót, mikor már kifelé indulunk. Jól sejti, nem akarok bemenni egy csupa rózsaszín, csupa cukor édesség boltba. Nagyon nem érdekel, se látni nem akarom, se érezni az édeskés illatokat, amik mélyen az ember orrába vájnak, hogy aztán napokig el se lehessen onnan takarítani őket. Jobb nekem kint, ha kell várok én bármennyit, csak isten ments ettől a helytől! Amikor aztán megérkezik az újabb kérdésre már azonnal tudom a választ. Ritka dolog tudom, de... ezzel legalább tisztában vagyok.
- Méregkeverő. A bájitalokhoz értek és ez legalább elég nyugis. Mert te? - visszakérdezek, reflexből. Nálam ez a legmagasabb szint, amit el tudok érni, több nem megy. És akkor gondolom megyünk iszogatni, mondanám, hogy legnagyobb örömömre, de... nem szabad hazudni igaz?


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-18, 14:22

Lioneah & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Szerintem Lioneah is másképp reagálna erre a bizonyos büntetőmunkára, ha tudná a teljes történetet, azt, hogy egy közös vacsorán és borozgatáson vagyok túl Pitonnal és hogy bizony rendesen a férfi tudtára adtam azt, hogy szívesen megismerném jobban is őt. Hogy miért? Fogalmam sincs… Annyi normális, korban hozzám illő, helyes srác jár a Roxfortba, én mégis inkább olyan emberhez vonzódom, akinél semmi esélyem és aki könnyedén visszaélhet vele, bánthat miatta. Ezért félek a megalázástól, hiszen ismét kettesben kell lennem vele és tudom, hogy nem lesz kegyes hozzám, már a jövő heti tanóráktól is tiszta ideg vagyok előre.
- De… persze. – nyögöm ki halkan, de én egyáltalán nem érzem így. De talán igaza van, némileg le kéne nyugodnom, ez nem jó megoldás, hogy így félek. Mindenesetre még azért kibököm azt is húgomnak, hogy túl laza voltam a másikkal szemben, oh, de még mennyire… Nem csak szavakkal, de tettekkel is, mégis, elértem azt nála, hogy a nevemen szólítson, rendesen a keresztnevemen és még le is tegezett egy kis időre. Megérte… igen, mindenhogyan megérte, mégha ez csak rövidke győzelem is.
- Tudom, teljesen hülye vagyok. – arról viszont fogalmam sincs, hogy mi járhat a Mardekáros lány okos kis buksijában, de remélem, hogy nem vagyok átlátszó, hogy nem kombinál ilyesmire. Elég csak ránk nézni, a külsőnkre, a jellemünkre, totálisan nem illek egy olyan férfihoz, mint a bájitaltan tanár, szóval végülis minek kombinálna bárki is ilyesmit? Ezért is annyira hihetetlenek saját érzéseim, de majd talán kinövöm… igen, biztosan úgy lesz. Hirtelen fellángolás, amelyet ki kell irtani, talán azzal, hogy esélyt adok másnak. De kinek adnék? Nincs senki, aki irántam érdeklődne. Ez a téma után viszont egy jóval komolyabb kerül elő, méghozzá a szüleink és a haláluk, amely azonnal ellentétet, rövid vitát vált ki belőlünk. Meghaltak, ezt pedig el kell fogadnunk… jah, gondolom ezt én, aki erre nem képes, aki vissza akarná hozni őket, pedig Pitonnak ebben is igaza van… a halottak nem térhetnek vissza, nem ugyanazokat az embereket kapnám vissza, akik voltak és én magam is belehalnék a dologba.
- Szerettek minket Lio, ezt te is tudod. – lágyul el arcom, mivel érzem ám a lányban a haragot, hogy őket hibáztatja, de csak azért, mert fájdalmai vannak, mert nem tudott ő se továbblépni azon, ami történt. Mi ketten nagyon is hasonlítunk egymásra, mégha ezt nem is mondjuk ki. De hogy Nicolas is követné őket? Nem… ez már sok, ezért is szorítom meg egy picit kezét, majd eresztem el természetesen. Én nem fogok ilyesmire felkészülni, erre egyébként se lehet, ő téved, Nic biztonságban van.
- Ezt azért Nicolasnak remélem nem mondtad még eddig. Van elég baja így is, nem szükséges, hogy megbántsd. – végül leszállunk a kocsiról és megindulunk a pennák közé, ahol elég hamar végzünk mind a ketten a bevásárlással, ez után pedig már csak a fizetés van hátra. Mivel Lioneah nem hagyja, hogy az övét is én fizessem, így hát marad csak a sajátom, majd ez után egy kisebb zacskóba pakolom a cuccaimat és végül oldaltáskámba mélyesztem.
- Igen, de ha akarsz, megvárhatsz majd kint. Utána pedig meghívlak egy vajsörre. – tényleg nem kell neki is bejönnie, ha nem akar, majd igyekszem gyors lenni, így ő dönti el, hogy velem tart-e vagy sem, de ha nem, akkor tényleg nagyjából 5 perc alatt bevásárolok és táskámba pakolom az édességeket is, ha pedig bejön velem, akkor azért próbálok rátukmálni majd néhány finomságot, a következő megálló pedig lehet a Három seprű.
- Egyébként gondolkodtál már azon, hogy milyen egyetemi képzést válassz majd? – kérdezek rá menet közben és bár tudom, hogy neki azért még van két éve addig, ettől függetlenül érdekelnek testvérem elképzelése. Az tuti, hogy nem aurornak fog tanulni, a beszélgetésünkből ebbe szinte biztos vagyok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-18, 10:27




Roxmortsi kiruccanás

[You must be registered and logged in to see this image.]


Komolyan a legegyüttérzőbb arcomat veszem elő, ami azért nálam nagy szó. Pedig nem sokon múlik, hogy ne az legyen az első reakcióm, hogy nem vágom minek nyafog, amikor én már egy kazal büntető munkán vagyok túl és még egyikbe se haltam bele, vagy nem szenvedtem el olyan megaláztatást, ami miatt összeomlott volna a tökéletes kis életem.
- Szerintem felesleges előre ráparáznod, majd kiderül, hogy mi lesz, nem? - rántom meg végül a vállam. Igen, nálam ez a maximum, amit ki tudok hozni magamból. Nem is tudom, hogy mivel tudná egyáltalán megalázni. Ez nem valami gólyaavató marhaság, amikről még Bianca mesélt, hogy ilyenek léteznek a mugli iskolákban. Túl fogja élni, maximum egy kicsit csorbul a hírneve, ha kiderül, hogy pontot veszített a házának, de szerintem abba se fog belehalni. Nem is értem, hogy miért kell ezt ennyire túldramatizálni. Kiment éjjel, annak meg meg vannak a következményei. Örüljön neki, hogy palacsintázott egy jót, a többivel meg nem kell foglalkozni és kész. Még, ha be is égetné valamivel a tanárunk úgyis lecseng az ilyesmi pár hét alatt.
- Túl lazán... Pitonnal? - értetlenül szökik fel a szemöldököm. Ha akarnám se tudnám ezt felfogni, mert... Piton. Ember nincs, akinek azok a zsíros tincsek bejönnek, még alkoholos állapotban se tudom elképzelni. Mondjuk én ne szóljak egy szót se, amikor nekem aztán senki se jön be, ha valamilyen fiú közeledni próbál hozzám úgy küldöm el a fenébe, hogy később eszébe sem jut, vagy ha nem áll le, akkor még meg is sérül a végén, szóval nehezen tudnék megérteni bármit, ami pasikkal, férfiakkal, hímnemű egyedekkel kapcsolatos. Nálam az ital amúgy is inkább letargiát, netán agressziót vált ki, nem vagyok a legkellemesebb részeg, nem leszek tőle vidám és oldott.
- Persze, és így a miénk már annyira nem volt fontos. - nem fog tudni meggyőzni. A szüleink lényegében elhagytak minket, mert fontosabb volt nekik, hogy mindenféle halálfalókat üldözzenek. Egy idő leállhattak volna, legalább anya, miután apa meghalt. Nem érdekel, hogy kiket mentettek meg, nem érdekel, hogy kik köszönhetik nekik az életüket, vagy milyen családokat tartottak össze, mert a mi családunkkal nem tették! Mindenki más fontosabb volt nekik, és nem voltak képesek felfogni azt, hogy be kell fejezniük egyszer és mindenkorra. Nem voltak elegek a fenyegetések. Azt hitték, hogy meg tudják váltani a világot, de ez baromság, a világot nem lehet megváltani, nekik se sikerült és csak az lett az eredménye, hogy itt hagytak öt gyereket csak úgy a levegőben lógva. Dühös vagyok rájuk, és az sem érdekel, hogy a nővérem megszorítja a karomat, amikor még Nicholasról se épp a legjobban nyilatkozom.
- Én legalább felkészülök rá. - rántom meg a vállamat, miközben visszahúzom a kezemet, ha elengedte végre, és szépen hátra dőlök. Nem érdekel, hogy kiakadt, mert nekem van igazam. A bátyánk állandóan mindenfelé eljárkál, keresi a bajt, Astrid pedig nem fogja tudni megvédeni, mert nincs ott vele mindig. A szüleink is elvileg tudtak vigyázni magukra és mi lett a vége? Mindketten halottak, szóval igenis teljesen reális a részemről felkészülni arra, hogy a bátyánk is ugyanerre a sorsra jut majd. És akkor mi lesz? Astridra marad a húga pátyolgatása, de engem akkor se kell majd szórakoztatni, elfoglalom magam.
A boltban elég gyorsan járok körbe, nagyjából tudom, hogy mi kell és sosem voltam az a hosszasan nézelődő fajta. Most sem ilyesmivel szórakozom. A pennák, tinták hamar meg vannak, egy kis pergamen is, aztán már a kassza körül somfordálok, hogy ott fussunk össze újra.
- Kész vagyok, szóval tőlem mehetünk. - mosolytalan biccentés, de ez nálam igazából teljesen általános, nem szoktam nagyokat vigyorogni, ha egy-egy félmosoly jelenik meg az arcomon, már az is kész csodaszámba megy. Szóval fizetek szépen a saját zsebpénzemből, ehhez ragaszkodom. - Szóval... mindenképpen be akarsz menni édességért? - jó lenne megúszni, de félek tőle, hogy ezt nem fogom könnyen megoldani.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-17, 21:50

Lioneah & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Ki mástól tudhatnék meg több információt a büntetőmunkákról, mint az én szeretett húgomtól? Bár nem túl kellemes ez a dolog, de Lioneaht már nem egyszer büntették meg, így ő tud nekem mesélni bőven és ahogy ő, úgy én magam is úgy gondolom, hogy tényleg nem bánthat majd igazán. A konyhában se tette, azt mondta, hogy nincs oka rá, hogy nem ilyen pszichopata, én pedig bízom benne, hogy nem hazudott nekem a férfi.
- Nem, azt én se hiszem, de annak se örülnék jobban, ha megalázna. – nézek a lány szemeibe és talán most már ő is érezni fogja szorongásomat. Amikor kettesben voltunk, nem egyszer hozott kényelmetlen helyzetbe, és azok után, ahogy viselkedtem, őszintén szólva már nem lepődnék meg azon, hogyha most csúnyán visszavágna. Kétszer kell majd elmennem hozzá, végülis, csak kibírom majd valahogy. Bár eredetileg nem terveztem, hogy megosztom majd ezeket az információkat Lioval, most mégis így teszek és őszintén szólva jól esik valakivel beszélni erről az egészről, ami történt. Claire-t még nem sikerült elkapnom hosszabban négyszemközt, szóval ő még nem ismeri a részleteket, csak a pontlevonásról tud.
- Nem tudom, lehetséges. – fogalmam sincs, hogy Piton miért hogyan büntet, de az tuti, hogy nálam ez most jogos volt, beismerem. És hogy mit jelent? – Hát… túl lazán viselkedtem vele, azt hiszem. – nem is tudom, hogy ezt miként fejthetném ki igazán bővebben. Egyszerűen magamra se ismerek az alapján, amit tettem, szóval ez talán így jó megfogalmazás. Nem vagyunk mi olyan jóban azzal a tanárral, hogy megengedhessek magamnak ilyesmit, ezt pedig én is tudom, ahogy az ital hatása alatt is tudnom kellett volna, én mégis… mintha kicseréltek volna, olyan más voltam. Miért van bennem ez a furcsa érzés Pitonnal kapcsolatban?
Na de ideje tovább lépni rajtam, mert ez a téma most egyáltalán nem nevezhető kellemesnek, félek, egyre jobban a szombati naptól, nem akarok odamenni Pitonhoz és addig is igyekszem messziről elkerülni, bár tény, hogy a tanórákra be kell majd járnom. Kacsák… igen, most ők vannak terítéken, és őszintén meglep, hogy Lioneah-ról ilyesmit tudok meg, hogy bántaná az állatokat. De hamar kijavítja magát, így én csak biccentek, nem ragozva túl kivételesen a dolgot. A szüleink említése viszont még mindig fájó téma, főleg az, hogy húgom nem tiszteli őket, még most se, hogy már nem élnek. Őket hibáztatja, mintha meg akartak volna halni, pedig egyikük se volt éppen öngyilkosjelölt, de valakiknek harcolniuk kell azért, hogy a világunk rendben legyen. Ők igazi harcosok voltak, ahogy Nicolas is az lesz és szerettek minket, ebben biztos vagyok.
- Te is tudod, hogy ő nekik ez is az életükhöz tartozott, hogy mindenkire vigyázni akartak, nem csak ránk. Sok ember életét mentették meg! – továbbra is kiállok mellettük, mert Lio nagyon rosszul gondolja, egyáltalán nem volt nekik fontosabb a munkájuk, de tették azt, ami a kötelességük, ellentétben velem. Én nem vettem át a családfő szerepét, én Nic-re hárítottam mindent, de most már tudom, hogy gyenge voltam, és ezen javítanom kell. Ezért is próbálom meg folyamatosan fejlődni, bár néha kicsúszik a kezeim közül az irányítás. Lioneah viszont úgy tűnik, hogy tudja fokozni szavait, így bátyánkra is kitér, melynek hatására hirtelen kapom el csuklóját és szorítok rá némileg. Szívem szerint most egy anyai pofonnal jutalmaznám, de nem, nem teszem meg, nem fogom bántani a húgomat. Mélyen szemeibe fúrom saját, barna íriszeimet, majd kissé közelebb hajolok hozzá.
- Ne merészelj ilyet mondani! Nicolas sokáig fog élni, ahogy mindannyian, soha se hagynám, hogy baja essen! – bár nem vagyok erősebb, mint anyáék voltak, de én harcolni fogok, nem fogok semmit se ölbe tett kézzel várni. Eleresztem végül testvéremet, majd fejet csóválva nézek inkább előre.
- Ő tud vigyázni magára… - mintha csak magamat győzködném, úgy hangzik el tőlem ez a mondat. Nem is értem, hogy Lio hogy mondhatott ilyet, mintha már várná azt, hogy bekövetkezzen és már csak a négy lánytestvér maradjon életben. Utána én jönnék a listán vagy mi? Nem, ki kell vernie ezeket a gondolatokat a fejéből.
A pennák között mászkálva sikerül lassan lenyugtatnom lelkivilágomat, így szépen telik a kosaram, miközben nem nagyon figyelek oda húgomra. Pár perc kell most nélküle, még mielőtt olyasmit mondanék neki, amit nem kéne, így amikor úgy érzem, hogy én mindent beszereztem, akkor nézek csak körbe, majd sétálok oda a barna hajú lányhoz.
- Hogy állsz? – kérdezek rá, miközben kíváncsian pillantok bele a kosarába, megnézve, hogy mi mindent is vett, ha pedig majd kész lesz, akkor irány fizetni, utána jöhet az édességes, majd pedig a Három seprű, ugyanis jól esne most egy finom vajsör.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-17, 15:40




Roxmortsi kiruccanás

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Amúgy se hiszem, hogy a tanárok kitalálhatnak olyat, ami mondjuk durva kínzással jár. - nem hiszem, hogy ettől kéne rettegnie. Szerintem nem kap olyan büntető munkát, amivel nem tudna mit kezdeni, vagy olyan halálos lenne. Szerintem túl fogja élni a dolgot, akár mi is lesz. Maximum fárasztó, vagy idegörgő, ez a két opció van, amit el tudok képzelni, akkor is, ha Pitontól kapja. Még ő se annyira drasztikus, hogy mondjuk valami fizikai fájdalommal járó büntetést találjon ki, no meg szerintem az igazgató nem is hagyná neki, és azért Dumbledore fülébe általában eljutnak a dolgok, tőle pedig talán még a házvezetőnk is tart.
- Értem már, szóval nem nagy cucc, de gondolom tőle akkor is ugyanezt kapod, ha csak alva jársz.- Piton nem épp arról híres, hogy elnézi a dolgokat. - Az viszont meglep, hogy pimasz voltál... ez mit jelent? - pimasz... Asztrid. Hát nehezen tudom elképzelni, de ha ő mondja akkor minden bizonnyal így volt. Azt mondjuk nem hiszem, hogy Piton megenyhült volna mondjuk pár palacsintától, sőt ő semmitől se szokott, vele talán... mondom talán még én se húznék direkt újat, bár azért erre nem vennék mérget. Mindegy is, nem én voltam az, aki kihágást követett el, legalábbis ezúttal, no meg az enyémek nem pont ebből szoktak állni, én ennél kicsit drasztikusabb vagyok, nem csak simán palacsintát sütök.
- Nem szoktam direkt eltalálni őket, csak elijeszteni. - rántom meg a vállam. Finom intés, nem nagyon hat rám, eddig se ment. Egy dacos tizenhat éves vagyok, aki pipa a szüleire, hogy meghaltak, Astrid se fog tudni megnevelni, ahogyan a nagyinak se megy és ahogy a bátyámnak sincs esélye rá. Én ilyen vagyok és nem igazán érdekel mások véleménye semmilyen téren sem. Ha nem tetszik neki, még mindig mehet a barátaival vásárolni, én nem fogok belehalni, hogy egyedül megyek, amúgy is egyedül intézek mindig mindent. És végül még azt is elérem, hogy felkapja kicsit a vizet, pedig mennyire azt mutatta, hogy ez egy szép nap, hogy minden oké. Jah... persze minden oké, másoknak, de nekünk már soha se lesz az. Nem igazán foglalkozom azzal, hogy mérgesen korhol le, és hogy még egy kicsit a hangját is megemeli.
- Persze... mert fontosabb volt nekik az, hogy hajkurásszák a sötét varázslókat, mint mi. Még akkor is, miután apu meghalt... - nem értek vele egyet és nem is fogok. A szüleink döntöttek így, hogy vadásznak másokra, hogy a fenyegetések ellenére se állnak le. Anya legalább velünk lehetett volna azok után, ami történt, de nem, esze ágában sem volt, inkább ő is tovább csinálta, tovább hajtotta a veszélyes alakokat, hogy aztán én... Nem fogok siránkozni, hogy meghaltak, mert az ő hibájuk! És végképp nem fogok bocsánatot kérni azért, amit mondtam, mert így érzem. Mérges vagyok rájuk, baromi mérges, mert lényegében elhagytak. - És ha nincs szerencsénk akkor Nicholas is megy majd utánuk, akkor mi van? - mert ő is ezt teszi, folyamatosan csak azért küzd, hogy ő legyen a fene nagy auror, hogy ő is vadászhassa a veszélyes alakokat. Jah persze és akkor majd a végén őt is tehetjük, de hát a mi családunk ebből áll, gyorsan hullunk.
- Oké, akkor pennák. - bólintok egy aprót, aztán el is indulok befelé, hogy a kis szerzett kosárba bepakoljak mindent, amire szükségem lehet, az pedig igazából nem kevés dolog. Az nem hat meg különösebben, hogy elment a kedve, maximum előbb adja fel a velem való nap töltés hülye ötletét.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-17, 13:28

Lioneah & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Kapok az alkalmon, hogy mindent megtudjak Lioneah-ról, amit ő mesélni szeretne nekem, nem zavar, hogy ez akár most néhány büntetőmunkáról való mesélést jelent. Amúgy is kíváncsi vagyok rá, hogy azok miként szoktak zajlani, így bár látom a meglepettséget a tekintetében, ő sejtheti, hogy komolyan gondolom szavaimat. Nem Nic-hez akarok menni ezzel, főleg így nem, hogy felajánlotta a dolgot a testvérem. És akkor ha már itt tartunk, jöhet az apró tapogatózás.
- Hmm, ezek nem hangzanak vészesen… - bólogatok aprókat, de valahol érzem, hogy én Pitonnál nem fogom ennyivel megúszni. Trófeák takarítása és lista írás… túl szép is lenne, engem kőkeményen meg fog szívatni, főleg azok után, ahogy a múltkor némi bor hatására viselkedtem vele szemben. Totálisan hülyét csináltam magamból, tényleg inkább elásom magam, csak ne jöjjön el a szombat, mert akkor… hát akkor végem lesz. Biztosra veszem, hogy nem fogja megállni a Mardekár ház vezetője azt, hogy el ne mondja nekem, hogy milyen hülyén is viselkedtem aznap este, én pedig már most elsüllyedek szégyenemben.
- Őszintén szólva csak palacsintát mentem le sütni a konyhába, de túl későn, így megszegtem a kijárási tilalmat. – kezdek bele, majd ajkamba harapok és végül a lány felé sandítok. – Ezért kapom majd a büntetőmunkát. A pimaszságomért pedig levont öt pontot… Nem is tudom, hogy mi volt velem, ő mégis csak Piton, be kellett volna fognom. – igen, ezt most már nagyon jól tudom, de mégis, én képtelen voltam rá, ahogy arra is, hogy lelépjek, félretéve a büszkeségemet. Vele maradtam és még iszogattam is, amelynek hát meglett a maga hatása, a francba is, de ezt azért nem árulom el Lioneah-nak, főleg azért se, mert a házvezetője se szeretné, ha kitudódna, hogy képes volt vacsorázni velem. Érzékeltem szavaiból, de úgy hiszem, hogy ennyi információ is bőven sok, bőven elegendő, amit most megtudott a húgom. Lehet nevetni, igen, a nővérke pont rossz tanárral húzott ujjat, amiért rendesen meg fogom szívni. Testhezálló feladat… még mindig ez jár a fejemben. Ahogy viszont végre ez a téma háttérbe kerül, szóba jönnek az édességek, amelyeket én tényleg nagyon szeretem. Ezért is kapom ugye a büntetésemet, mert nem tudtam volna a klubhelyiségen belül maradni, oh nem, nekem palacsintát kellett sütnöm késő éjszaka… tényleg röhejes vagyok.
- Kacsákat dobálni? – szalad fel szemöldököm, mert ez nagyon nem hangzik jól. – Az állatok nem tudják megvédeni magukat, ne legyél büszke erre a tettedre. – finom intés ez tőlem, miközben egyáltalán nem veszem magamra a nyalókás megjegyzést, főleg, mivel azért nem is vagyok oda. De az, hogy Lio állatokat bántson… ez tényleg sajnálatos. Mikor változott meg így a testvérem? Végül mégis nyitok felé, bár nem túl szívesen, de apró célzást teszek arra, hogy én se vagyok túl a szüleink halálán, ahogy viszont ez után beszél róluk, na meg persze rólam, arcvonásaim megkeményednek és dühösen nézek rá.
- Nem megölették magukat, hanem megölték őket Lioneah! Legyen benned legalább egy kis tisztelet! – korholom le mérgesen és talán hangom is némileg erősebben cseng, mint kellene. Nem, ezt nem fogom eltűrni a saját véremtől, hogy így beszéljen eltávozott szüleinkről. – Azt pedig eddig is tudhattad volna, hogy nem vagyok tökéletes, ahogy az életem se. – rám aztán nem kell irigykednie, sok minden csak álca, de nem akarok belerokkanni ebbe az egészbe. Én nem kezelem ilyen lazán a szüleink halálát, és oh, ha tudná, hogy mit tervezek. Végül elfordítom felőle a fejem és rendkívül örülök annak, hogy megérkezünk a varázslófaluba, ahol majd képes leszek rendezni gondolataimat és másra koncentrálni.
- Igen, én is kifogyóban vagyok. – felelek halkan, lényegretörően, de most semmi vidámság sincs arcomon. Besétálok a lány mellett az üzletbe, majd egy „Jó napot!” után nézelődni is kezdek. Hogy lehet Lioneah ennyire érzéketlen? Még mindig a kocsin lévő beszélgetésünkön agyalok, miközben a kezemben lévő kosárba bekerül néhány penna és pergamen, majd ez után lépek a tintákhoz, ahol nem csak feketét veszek, hanem pár másik színűt is, ugyanis én szeretem más színnel kijelölni a fontosabb dolgokat. Most viszont nem kezdeményezek ismét beszélgetést, egy kis idő kell, amíg rendet teszek a lelkemben.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt 2014-10-17, 10:00




Roxmortsi kiruccanás

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]
Afféle "Nem mondhatod komolyan!" tekintettel szökik fel a szemöldököm. Nem mondtam én komolyan, hogy tényleg érdekelhetik a büntető munkáim, tényleg nem. Amúgy se hiszem, hogy az lenne a legjobb beszélgetés témánk, hogy elmesélem neki pontosan, hogy miket csináltam. Kétlem, hogy örülne neki, ha tudná, hogy a húga időnként átmegy agresszív kismalacba és úgy istenesen ellátja a baját. Mázli, hogy épp amíg szünetet tartok, addig kérdez, bár ebben a témában, de ez még mindig jobb, mint a hosszas felsorolás arról, hogy miket szoktam elkövetni. A legtöbbről amúgy is tájékoztatják Nicholast, ha már hivatalosan ő a gyámunk, kérdezze meg őt.
- Elég változó, attól is függ, hogy kitől kapod, vagy hogy mennyi van már a rovásodon. Volt már, hogy csak listát kellett írnom, máskor trófeákat pucolni... elég sok félék lehetnek. - rántom meg a vállam, de azért kutatóan mérem őt végig. Talán még cseppnyi kíváncsiság is látszik a tekintetemben, ha nem is sok, de azért akad. Jól sejtem, hogy... ő a tökéletes Astrid elkövetett valami kihágást? Aztán amikor felmerül az is, hogy ki lehet, aki büntető munkára kárhoztatta halványan elmosolyodom. Egy pillanatra csak, de talán ez is valami.
- Mit csináltál, amiért Piton megorrolt rád? Nekimentél a folyosón, vagy mi? - nem igazán tudom elképzelni azt, hogy valami igazán nagy bűnt követett volna el. Nem nézem ki belőle azt sem, hogy esetleg szándékos volt. Lehet, hogy alva járt, bár nem tudok róla, hogy lenne ilyen gondja, de aztán persze ki tudja, nem ismerem már annyira és nem töltök vele olyan sok időt, mivel még külön házban is vagyunk, hogy tudjam. Azért mondjuk az necces, hogy pont az egyik legkeményebb tanárnál húzta ki a gyufát, Pitontól még én se kaptam soha büntető munkát, bár tény, hogy ő közismerten hajlamos a saját háza diákjaival azért engedékenyebb lenni.
- Tudod kinek mi. Én attól érzem magam jobb, ha kacsákat dobálok a tónál, de meg nyalókát szopogatsz. - rántom meg a vállam. Igen, sejtheti, hogy komolyan beszélek. Szoktam ilyesmit csinálni, bár vannak ennél jobb idegesség levezető megoldásaim is, bár ez se rossz. Mindenesetre az tuti, hogy én nem fogok neki megnyítni, főleg akkor, ha ő se teszi ezt, bár jó eséllyel, ha meg tenné, én akkor sem. Ez nem olyan téma, amit csak úgy egy kérdés miatt simán bárkinek is az orrára kötnék. Olyasmi, amit léggé eltemettem magamban ahhoz, hogy többé lehetőség szerint sose vegyem elő.
- Aha... világos, szóval még se annyira tökéletes az életed, mint ahogy mutatod, csak hatott rád, hogy anyáék megölették magukat mi? - cseppnyi haragot lehet érezni a hangomból. Mérges vagyok rájuk, igen, mert így volt, ők tették ezt. Ők ölették meg magukat. Ha egy kicsit figyelnek, ha hallgatnak ránk, de persze nem. A hülye munka fontosabb volt nekik, mint a saját gyerekeik. Muszáj volt nekik tovább csinálni, anya még apa halála után se volt képes leállni. Ezek után... igenis az ő hibájuk és én haragszom rájuk, iszonyatosan haragszom!
- Talán csak te sem vagy tökéletes. - vonom meg a vállam, miközben tekintetem kicsit elidőzik a mellettünk elsuhanó fák törzsei között a távolban megbújó árnyakon. A Tiltott Rengeteg érdekes hely, mindig is vonzott és ott még sosem kaptak el, azért még sosem kaptam büntető munkát. A kérdésére is csak kis fázis késéssel reagálok, apró biccentéssel, aztán amikor elérjük a célt, szépen lekászálódom a konflisról. - Neked is kell innen valami? - pillantok rá még, aztán persze irány a penna bolt. Pár üveg tinta is kell még, azok is nagyon hasznosak lehetnek düh levezetésre is, főleg a kisebb adagok, vagy a megmaradt üvegcsék, amik már kiürültek.


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1443

TémanyitásTárgy: Calamus Pennabolt 2014-10-16, 11:08


Calamus Pennabolt

Pennák és más kellékek vásárolhatóak itt főként, természetesen különféle pergamenekkel együtt. Minden, ami kapcsolódik az íráshoz. A Főutcán található.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Calamus Pennabolt

Vissza az elejére Go down

Calamus Pennabolt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts-