Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Today at 20:23
Jane Willow West








A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Levéltári kincsek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-03-09, 15:42




Gemma & Cody


- Igen, ezt, határozottan megértem! Nekem is nagy előre lépés lesz, amint emberek elé állok ezzel.- És valóban, magam is kénytelen leszek. Ez a kör arra volt jó, hogy ez az elhatározás végleg megérjen bennem; Ezt az ügyet nem fogom tudni felgöngyölíteni, pusztán régi levelekből és iratokból. Vissza kell térnem a birtokra. Egymagammal, vagy másod, harmad magammal. Olyannal aki tud hidegvérrel gondolkodni mellettem.
Sorra kell vennem azokat, akik ismerhették a szüleimet vagy a családot... és mondjuk nincs közük a néhai halálfalókhoz...Vagy ha mégis, nem azért mert egykoron bajtársak voltak.... Nos ez utóbbi elég esélytelen, úgyhogy másfelől kell megközelítenem a problémát.
- Van kedved szusszanásképp meginni valahol egy teát, vagy kávét? Aztán megyünk tovább, külön vagy együtt, az már a jövő zenéje. - össze szedem magamat én is. Segítek neki elpakolni, ha kell, aztán vissza veszem a kabátomat, felöltözök és voltaképp mehetünk. - Én még maradnék egy kicsit Londonban utána. - mármint miután megittunk valahol valamit, feltéve hogy elfogadja a meghívást. - Szeretnék benézni a Maughan Könyvtárba, de említetted, hogy lenne még neked is dolgod. - teszem még gyorsan hozzá, hogy miért is. - Mit szólsz hozzá, miután külön válnak az útjaink kis időre, délután ötkor a Kings Cross-on találkozunk, és úgy megyünk vissza? - remélem ez így meg fog felelni számára is.
-És Gemma!... - beharapom a számat, aztán elmosolyodom - Örülök, hogy megosztottad velem a történetedet. Ígérem megőrzöm! - ez a minimum.  






Köszönöm szépen a játékot!! Remélem azért kiderülnek amik kiderülhetnek! :DD///

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-03-07, 12:00

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Igazság szerint egyelőre én se tudom, hogy mit is kezdjek a bátyámmal. Azt hiszem ennek az egésznek egyszerűen időt kell adnom és ha többet tudok az igazi családomról, az is többet fog segíteni abban, hogy tovább lépjek, ez viszont megint csak időbe telik, úgyhogy... Addig is legalább Andrew segít nekem, hogy jobban legyek és kezelni tudjam a helyzetet.
- Kösz! Volt, amikor úgy éreztem, hogy nem érdemes kínozni magamat ezzel, de... nem szokásom feladni. - halványan elmosolyodom, hiszen igen közvetlenül az után, hogy végre kijutottam megfordult a fejemben, hogy annyiban hagyom az egészet, hogy vissza se jövök egy olyan rettenetes nyár után az iskolába, de hamar rájöttem, hogy ha nem teszem meg akkor, akkor már soha nem is fogom és egész életemben bánhatom majd, hogy meghátráltam és feladtam az álmaimat. Így se könnyű, de próbálom legyőzni önmagamat, mert muszáj, ha normálisan akarom élni az életemet.
- Azt hiszem, de ez csak akkor lenne biztos, ha ott lennék és minden kiderülne róla, ha tényleg keresni kezdenék. - hiszen jelenleg szabadon járkál, tehát nem is keresik az aurorok. Végül is az én vallomásomban sem szerepelt név szerint. Nem mártottam be, pedig megtehettem volna és akármikor meg is tehetném, de valami fura ok miatt mégis csak megvédtem a bátyámat, aki a szemem láttára ölte meg a szüleinket. Épp e miatt olyan nehéz a nyomozás is.
- Igen és akkor csak nem kérdeznek bele komolyabban, csak... rá kell vennem magamat. Könnyebb kutatni egy csendes levéltárban, mint konkrét emberek előtt felvázolni a helyzetemet. - ezt a részét gondolom ő is megérti, hiszen nem véletlenül jött ide és nem pedig eleve fordult valakihez, akinek ha más nem, hát az élete pocsék részeinek egy hányadáról kénytelen lett volna beszámolni. Az ilyesmit az ember nem szívesen teregeti ki, vagy vázolja fel a gyengeségeit. Közben persze én is felállok és visszateszem az helyére a könyvet, amit eddig lapozgattam, ami nem adott túl sok kapaszkodót. Viszont legalább megpróbáltam és hát ez is valami.
- Azt hiszem indulhatunk akkor, van mit átgondolni mindkettőnknek, hogy mi legyen a következő lépés. - na igen és egyikünk esetében sem lesz könnyű. Egyelőre viszont itt nem sok mindent tehetünk, vár a birtok, a kötelező teendők mielőtt tovább lépünk és megpróbáljuk a családjaink múltját feltérképezni.

//Köszönöm szépen a játékot, szupi volt! ^^//


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-03-01, 00:57




Gemma & Cody


-Sajnálom! - jelentem ki őszintén - Remélem megoldást nyer a bátyád ügye... Fogalmam sincs mennyire lennék képes megbocsájtani neki egy ilyen után. - bár nem tartom magamat egy haragtartó embernek, valószínűleg mégis a válasz az lenne hogy "semennyire"... Ekkor felmerül bennem, hogy vajon annak az alaknak megbocsájtanék-e aki miatt a birtok most egy halom sitt? Az igazság az, hogy még az is megeshetne... Nyilván nem lennék vele puszi pajtás, hiszen végül is csak egy dinasztiát irtott ki... Bár nem éppen egy szerethető dinasztiát az is tény. Ha személyes részre szűkíteném önző módon, nekem szeméyl szerint kifejezetten jót tett. Voltaképp ez vágta el halálfalói karrieremet és biztosította az utat egy jobb jövő felé. Még ha mindent el is vesztettem mellette. Persze történhetett volna másképp is. Kerülhettem volna egy olyan intézetbe, ahol kevésbé tűrnek meg, ahol nincs össze tartó csapat és az élet nem egy hiányos, de azért gyerek- gyerekkorról szólt volna, hanem pusztán túlélésről... Különös kettősség van bennem. És ezerszer tettem fel már a kérdést magamban, önzőségnek számít, hogy ha a saját sorsomért hálát adok, mindannak fényében is, ami a család többi tagját érintette..? Bár ha nem ez, minden bizonnyal az Azkabanban sínylődték volna ki életük hátra lévő részét.
Elgondolkodva nézek hát a lányra. Nehéz az ügye annyi szent. Én nekem legalább nem a viharral kell rendeznem a paranoiámat... Bár egy idő után azt is kelleni fog.
- Szerintem azért elég nagy bátorságra utal, hogy mindezek ellenére sem adod fel, vagy nem másik pálya után nézel, hanem ezt folytatod. Ez becsülendő! - megengedek egy határozottan bátorító mosolyt. Hát igen..
- Azért nem vagy semmi, hogy lényegében folyamatosan a félelmeiddel dacolsz és mégis haladsz. Pedig a félelem gyakran akasztja meg az embert és készteti toporgásra...- bár ez inkább amolyan hangos gondolat volt csupán, azért megosztotta. Felállok közben, azt hiszem lassan indulhatunk tovább a következő állomásra, feltéve, hogy ma szeretné tovább folytatni és nem mondjuk legközelebb.
- Biztos, hogy ott ragadt pár dolog... - mármint a birtokon elgondolkozva nézek Gemmára aztán kissé össze préselem a számat. - Majd Hallooweenkor horrortúrát szervezek a birtokra. De addig azt hiszem hagyom érni a gondolatot.- felsóhajtok, megcsóválom a fejemet. - Nem. Egyszer úgy is vissza kell térnem és helyre rakni az egészet... Bár.. fogalmam sincs, az anyaföldbe ivódott borzalmakat hogyan lehetne feloldani. Egy kicsit úgy érzem, ez egy olyan küldetés, mint ha Cernobilból akarnék üdülő övezetet csinálni... - hát igen... nem sok reményt fűzök hozzá. - Talán az segítene, ha valóban át lenne forgatva a föld, felégetve, felsózva, majd újra felforgatva, újra felégetve és csak azután kezdeni vele bármit... - még ha komolytalankodásnak is hathat, tényleg komolyan gondolom, hogy ilyen szinten áll a helyzet azon a jó pár holdnyi területen.
-Hm.. Jogos a professzor asszony kicsit... véletlenszerű. - ez ám a megfogalmazás! Na sebaj. - Lehet a Minisztériummal tényleg jobban járunk. - aztán elejti azt az apró információt a bátyjáról még én pedig hamar leteszek a gondolatról. - Ó!.. Ömm... - körbe járatom a tekintetemet, de semmi szemforgatás, csak mint mikor az ember gondolkozik és gondolatainak ide oda cikázását a szemei is igazolják. - Akkor, ezek szerint, ha úgy alakulna, megadod az esélyt, hogy a bátyád, felszívódjon.. - legalábbis ezt engedi feltételezni. Nincs bennem elítélés emiatt, tulajdonképpen csak további érdeklődés. Tudomásul veszem és tovább gondolom a dolgot minden szívbaj nélkül.
- Végül is, nem muszáj beavatni őket, elég annyit tudnia bárkinek, hogy egy kicsit elveszve érzed magadat és mindenképpen szeretnéd tudni, kik az igazi szüleid. Ha egy rossz társaságtól lettél örökbe fogadva, esélyt adhatna a nevelő szüleid felé, egy kételyek nélküli, rendes, oldott meggyászolásra, akár egy kiadós sírás, akár egy pohárköszöntő, akár egy tisztelgés a sírjuk előtt.. bármi képében. Ha pedig az igazi családod lehetett volna az etalon, akár felvennéd velük a kapcsolatot. - dobom fel gyorsban a gondolatot. Ebben a bátyja sehol nem szerepel. De lényegében amit keres benne van. Hátha.

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-02-23, 18:34

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

- Én pedig egyetértek. A bátyámnak nem volt... semmi joga ezt tenni. Engem sem tudott meggyőzni, csak a vérszomj talán indokolhatta, de az nem teszi semmissé, hogy megmagyaráz egy ilyen... - rémséget, szörnyűséget, amit tett és hogy utána még a haverjai is rám jártak, csak mert elvakultságában nem gondolta át, hogy mi lesz ennek az egésznek a következménye. Nem tudom csak úgy elfelejteni azt, ami történt és végképp képtelen vagyok rá, hogy megbocsássak a bátyámnak. Ettől még a bátyám, de meg kell értenie, hogy ha túl is tudok lépni ezen az egészen, az jó időbe fog majd telni.
- Talán, de egyelőre csak a hátrányát érzem. Elég pocsék dolog úgy aurornak készülni, hogy túl sok mindentől félek már-már paranoiás szinten. Ez így elég... pocsék. - persze érthető, hogy ami történt ilyen szinten nyomot hagyott rajtam, ezt elmondták akkor is, amikor megtaláltak, amikor kitalálták, hogy menjek el pár kezelésre. Na nem mintha sokat ért volna a dolog, de megtettem. Ezt mégis valószínűleg nekem kell leküzdeni és helyre tenni, de kész csoda, hogy addig is részt vehetek gyakorlati terepmunkán. Andrew segítsége sokat számít, azóta már valamennyit javult a helyzet, még ha ő eléggé drasztikus tanár is, de valószínűleg jelenleg nem igen van más út.
- Igen, ez nekem is, csak a vihar nem zavar, de a sötét és a bezártság... a vámpírok. Akad, ami nyomot hagyott. - hát igen, a legelején még attól is rettegtem, ha valaki hozzám akart érni, de ez legalább könnyebben elmúlt, na de a többi... Az is csoda, hogy a Minisztériumban egy zárt liftben képes vagyok megmaradni. Igen nagy önuralom kell hozzá, hogy ne essek pánikba. Ha bent ragadnék valamilyen okból kifolyólag... annak biztosan nem lenne jó vége.
- Végül is igen, te ismered a birtokot, de talán tényleg fontos dolgokra bukkannál. - persze ehhez meg is kellene próbálnia és nem tudom, hogy azt vállalja-e majd, de valamilyen úton módon csak rá kell jönnie a válaszokra, ahogyan nekem is.
- Talán, de a professzorról elég sok rosszat mondanak nem? Nem hiszem, hogy tudna segíteni, de valamilyen mód biztosan van. Kell, hogy legyen. - igen, az én ügyemben is, csak még nem tudom, hogy mi az, no meg mi az, ami alapján nem kell az egész életemet felvázolnom egy vadidegennek. Ez a része az igazán nehéz. Cody most sok mindent megtudott rólam, de rajta kívül csak Andrew ismeri a hátteremet. Az, hogy kiteregessem valami aurornak a Minisztériumban, ezzel akár a bátyámat is bajba sodorva... Végtére is megérdemelné, de közben meg nem tudom, hogy akarnám-e, hogy felelősségre vonják és ha tudnák mit tett, akkor biztosan megtennék. - Tudod... nem meséltem el éppen minden részletet az auroroknak arról az időszakról. Ne kérdezd miért, de a bátyám részvételi arányával nem teljesen vannak tisztában. - bököm ki végül. És hát igen, ha elmondanám mit keresek, akkor el kellene mondanom mindent. Olyan valaki kell, aki nem adja tovább a dolgokat és megbízhatok benne.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-02-16, 11:42




Gemma & Cody


-Ha félni nem is, mindenképpen érdemes felkészülni. Legalább részben..- Abszolút Gemmával értek egyet a bátyját tekintve.
-Az egyetlen épkézláb gondolat amit el tudok képzelni mint okot, ami miatt valaki jogosnak érezhet egy ilyen cselekedetet, az az, hogy maga is tisztában van vele, mennyire szörnyű amit tett és képtelen felvállalni a felelősséget ami ezzel jár... Deeee... ez például a bíróságot nem érdekelné, mert ez az egyén büszkeségén múlik, hogy hogyan képes felvállalni a felelősséget. És ennek semmi köze ahhoz a tényhez, hogy amit tett, nincs rá tényleges mentsége, vagy valódi oka. Erre nem lehet... - megcsóválom a fejemet - Félre értés ne essék... Ez az én véleményem csak. - teszem hozzá gyorsan, hiszen nem óhajtok ítéletet hozni senki felett. Nem vagyok bíró sem, szerencsére! És inkább nem hangoztatom, hogy nem tudom tisztán kijelenteni, hogy minden létező esetben elítélem a halálbüntetést. És itt felmerül az újabb kérdéskör, hiszen a halálbüntetés is gyilkosság... Viszont ez egy akkora falat amit nem hogy megrágnom még nem sikerült, bele se haraptam.
Vérízű és nyers dögszaga van...
Nem tudok határozottan állást foglalni és ha csak bele nem kényszerülök egy olyan helyzetbe, remélem nem is kell ezzel a felelősséggel élnem... Hát igen... a felelősség. És megint más kérdés, hogy attól mert gondolok valamit, nagyon nem biztos, hogy meg tudnék tenni, vagy hozni egy ilyen döntést/ tettet adott helyzetben.
Arra hogy retteg a vámpíroktól megértően biccentek, mikor viszont minősíti magát, hangot adok a véleményemnek. - Nem mondanám, hogy szánalmas. A félelemnek vannak fokozatai és miértjei is. Idővel van amelyikből kiélezett éberséget lehet kovácsolni. Ami viszont pont hogy hasznos egy aurornak. - biztatóan, szolidan rámosolygok - Én nekem iszonyom van a viharoktól, a villámlásoktól és ha mondjuk még sötét is van, akkor az egész csak tetőződik. - vallom be töredelmesen aztán azt is hozzá teszem kicsit elütve az élét a dolognak - Nos.. az én félelmemből még nem sikerült éberséget kovácsolnom, hacsak az nem számít ide, hogy éberen figyelem a meteorológiát. - nos igen ezt már viccnek szánom. Kicsit erőtlen ugyan, de néha még ez is jól jön.
Megcsóválom a fejemet - Nem, a birtokra nem igazán küldenék senkit. Tele van kísértetekkel akik közül páran már akkor is veszélyesek voltak, mikor ott éltem... Hiába égett le, ott ragadtak. Azóta meg ki tudja, mik fészkeltek még be! Biztosan nem küldenék oda senkit magam helyett. Legfeljebb megkérnék valakit, hogy  tartson velem.. - más lehetőség fel sem merült bennem. Ahogy kimondom, mondjuk erősen elgondolkozom, vajon miféle élőlények lehetnek ott, hogy '94-óta totál lakatlan és el van hanyagolva az egész.
Elgondolkozom azon amit mond...
- Sybill Trelawney professzor esetleg? Talán ez a látós lehetőség neked is beválhat. - elgondolkozom - Vagy Kylie Aria Bryson... Esetleg még a minisztériumból valaki. Ott viszont körül kell kérdezni. Lehet az auror parancsnokságon több akta van mindkettőnkról mint gondoljuk... - dobom be, de ez persze csak egy gondolathalmaz. Arra hogy hasonlóan tanácstalanok vagyunk egy kajla mosoly kúszik az arcomra. - Így is sikerült előrébb mozdítanod. - ismerem el, tényleg egy fokkal kevésbé érzem magamat tanácstalannak, sajnálom, hogy én ezt nem tudtam megtenni fordított esetben.

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-02-13, 14:36

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

- Szörnyű, hogy félned kell a saját családoddal való találkozástól. - sóhajtok egyet, már csak azért is, mert pontosan tudom, hogy milyen ez az érzés, hiszen nekem ott a bátyám, akitől rettegtem heteken keresztül és utána is, hogy eltűnt és most amikor előkerült újra, hiába próbálta elmagyarázni, hogy miért tette, hiába próbálta észérvekkel alátámasztani, hogy indokolt volt részéről ez az egész, de mégis hogyan lehetne azt a pusztítást indokolttá tenni, amit ő művelt méghozzá a szemem láttára? Ettől viszont még a bátyám és arra is emlékszem, amikor jó volt a viszonyunk, ennyiben más nekem, mint Cody-nak, hiszen ő soha sem volt kifejezetten oda a családjáért, ami teljes érthető.
- Ugye? Én is így gondolom, de... ő azt mondta nem tudta magát kontrollálni és... Mindegy, akkor is igazam van és nem normális, amit művelt. - az meg főleg, hogy utána a kis bandája kezére adott, mert azt mondta nem tudott nekem segíteni, csak időnként minimálisan, de őszintén szólva én azt nem különösebben érzékeltem. Ha pedig azt nézem, hogy milyen következményei lettek a dolognak... Akaratlanul is megdörzsölöm a csuklómat, hiszen a horzsolások nyomai még így is megmaradtak. Kétlem, hogy valaha elfelejtem, ami történt. - Nekem az biztosan nem menne... Rettegek tőlük azóta is, ami szánalmas, hiszen közben auror akarok lenni. - keserűen felnevetek, hiszen nem elég hogy rettegek a vámpíroktól, félek a sötétben is. Nem volt rám túl jó hatással az, ami történt és csak abban bízhatok, hogy Andrew tanítása segít majd annyit, hogy legalább kezelni tudjam a félelmeimet.
- Hidd el én sem tudok úgy nézni rá, mint régen, pedig ő azt várta megértem majd. - húzom el a számat, hiszen Mark próbálta nekem elmagyarázni azt, ami történt, de mégis hogyan várhatta, hogy egy ekkora sokkon csak úgy tovább lépjek, mintha meg se történt volna és megértsem őt? Csoda, hogy képes voltam beszélni vele és nem estem még annál is nagyobb pánikba, mint amibe azért sikerült, amikor felbukkant.
- Ez... igaz és gondolom oda nem szívesen mennél vissza, de akár meg is kérhetnél valakit. - teszem még hozzá, de nem tudom, hogy ki az, akiben ennyire megbízna, vagy akad-e egyáltalán olyan, hiszen azért ahhoz is nagy lélekjelenlét kell, hogy az ember egy ilyen sötét esetről a múltjában beszámoljon a másiknak, nem hogy még meg is kérje, hogy kutasson helyette és ki tudja mibe botoljon.
- Ezt megértem. Esetleg egy ismertebb látó segíthetne még. Látod én se tudom, hogyan induljak neki, erre tanácsot próbálok adni. - halványan elmosolyodom, hiszen úgy fest igen sokban hasonlítunk. Pocsék múltbéli emlékekből mindkettőnknek kijutott és hasonlóan tanácstalanok vagyunk azzal kapcsolatban is, hogy mit tegyünk, hogy rájöjjünk azokra a válaszokra, amiket keresünk.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-02-07, 13:01




Gemma & Cody


Amióta nem a birtokon vagyok sosem mondtam kényszerből semmit. Ahhoz nagyon sarokba kell szorítani.
- Ők csak egy engedelmes néma, szellemet láthattak annak idején, de nyilván nem örülnének, ha látnák mi lett belőlem... De remélem soha nem találkozom velük újra, amire márpedig sajnos minden esély meg van... - hallgatok egy rövidet, az arcom megkomolyodik. - Ezért is szeretnék utánuk járni egy kicsit. Mert a birtok mikor leégett, mindenki úgy tudta, hogy ők is oda vesztek.- egy szerencsétlen, félszeg mosoly kúszik vissza az arcomra, mint mikor az ember tudja, hogy ilyesmin márpedig nem lenne szabad meg is csóválom a fejemet - Egy hétig bőgtem a cselédszállón Borzang, a házimanónk és Olivia társaságában.. - a mondat végén vissza tartom egy pillanatra a levegőmet és Gemmára nézek, beszéd közben engedem ki. - Leginkább a megkönnyebbüléstől. - aztán rátérek a lényegre - Negyedikes koromban azonban egy auror keresett fel és közölte a hírt, hogy látták a Martimor párt felbukkanni London környékén. Az auror Mikal Cromwell volt.. Azóta semmi hír róluk. De ha élnek, tudnom kell kik ők, mi a múltunk és mindent. Tudnom kell kikkel kerülök szembe... ha egyszer eljön a pillanat. - vagyis egyszerűen fel szeretném vértezni magamat. Ismerd meg az ellenséged... Nyelek egy nagyot és csak akkor nézek újra rá mikor ő is beszélni kezd.
Miközben hallgatom az őszinte részvét és egy halovány rosszallás ül ki a fejemre a bátyja kapcsán. Megcsóválom a fejemet.
- Ez borzasztó! Ilyet ép eszű ember nem csinál... Még ha tényleg el is raboltak titeket... - keresem a szavakat, hát azért Gemma sem panaszkodhat, neki is bőségesen kijutott! - akkor sem ennek kellett volna a megoldásnak lennie. Legalábbis ha van egy csöpp ép esze, akkor biztosan nem... - számomra ez irreális egy ép elmével rendelkező embertől. - Tény.. nem találkoztam frissen beharapott vámpírral még, fogalmam sincs mennyire torzít rajtuk az elején... De ez nem hiszem, hogy mentség kéne, hogy legyen.. - aztán eszembe jut Mira - Ismerek ugyan egyet, de ő szerintem már több éves. Megegyezés alapján, szabadon rám járhat. Inkább ez, minthogy vérszomjat kapjon. De... - felfújom az arcomat, ez azért elég kemény dió, Miráról meg jobb ha inkább nem mondok többet. Látom magam előtt szerencsétlen Gemmát egy dohos pincében ahol eleve a nevelő szülei szétmarcangolt testének gondolatával zárták össze és még rá is jártak... Biztos hogy sikítófrászt kapnék ha Mirával nem megegyezés alapján menne a dolog. Aztán megrázom magamat.
- Akkor ezért szeretnéd tudni, kik is voltak. - az arcomon, a hangomban totális egyetértés van. Én is tudni akarnám. - Tuti lecsukatnám, ha valami olyan derülne ki... - gondolok itt a fogadott bátyjára de szerencsére erről nem én döntök. Gemmával talán jobban fog járni. Ki tudja..
A levelekre feltett kérdésére pislogok egy hosszabbat. - Nincs igazán kitől rákérdeznem. Mikor Olivia oda adta a leveleket, azzal a lendülettel el is tűnt. Legfeljebb ha vissza térnék a...-nyelek egy marhanagyot - a birtokra és átkutatnám. Akkor találnék valamit, de ezt semmi nem garantálja. - össze préselem az ajkaimat. Látszik rajtam az iszony egy pillanatra, pedig tudom, hogy azt kellene.. Vissza menni, de annyi minden van ott ami vissza tart.. Többek között a birtok romjai között ragadt bolyongó szellemek. Lehunyom a szememet és mikor kinyitom Gemmára nézek ismét.
- Lehet.. sőt biztosan van rá valami, de nem tudom merre induljak ezzel. A Minisztériumba, vagy a Szent Mungoba... Magamtól annyira nem szeretnék vérrel való varázslatokat végrehajtani.

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-01-25, 09:29

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Csendben figyelem, ahogyan beszél. Látszik jól, hogy nem egyszerű számára és jó eséllyel ez nem épp olyan téma, amit gyakorta tereget ki. Megtisztelve érezhetem hát magamat, hogy nekem mégis elmondja és nem érzem a kényszert a hangjában, hogy csak azért teszi, mert most épp muszáj, mert együtt jöttünk ide.
- Akkor ez nagy bátorságra vall. Gondolom a családod nem értékelte, hogy változtattál. - persze Shakespeare olvasására bólintok, hiszen elég stréber vagyok ahhoz, hogy még olyasmiket is ismerjek, amiket a legtöbben rajtam kívül nem feltétlenül. Sosem voltam az a bulizós típus, mindig meg voltak a magam fontos céljai. Az más kérdés, hogy mostanában még ezekben is sikerült kissé elbizonytalanodnom, de reménykedem, hogy ez is megoldódik, ahogyan az edzések egyre sikeresebbek lesznek majd Andrew-val. Közben megvilágosodom, hogy jó eséllyel akkor kérhette a nevének változtatását, amikor a szüleit halottnak hitte, de ettől még persze utólag zokon vehették a dolgot, amikor kiderült, hogy még sem. Fura kettős érzés lehetett gondolom számára is, talán még mindennek ellenére hiányoztak is neki, amikor halottnak hitte őket.
- Nem lehetett egyszerű. El sem tudom képzelni, hogy miket láthattál és... kellett volna megtenned, ha... - ha mondjuk a Sötét Nagyúr őt is beavatja soraiba. Ő nem válogatott, hogy ki hány éves, cseppet sem érdekelte volna, hogy Cody még túlságosan fiatal, ahogyan láthatóan a szüleit se hatotta meg, hogy nem kellene olyasmiket látnia. Butaság tudom, de még ennek ellenére is irigylem őt, hiszen olyan könnyen tud váltani. Mosoly jelenik meg az arcán, pedig még nem tette magát teljesen túl ezen az egészen és mégis. Én meg... az engem ért trauma teljesen kikészített, pedig mindig úgy gondoltam, hogy erős vagyok és lám, ennyi elég volt, hogy kiderüljön mekkorát tévedtem.
- Rémes dolgokat láthattál... én ehhez képest... - sóhajtok csak egyet, főleg amikor rá is kérdez a dologra. Lesütöm a pillantásomat, hiszen sosem beszéltem erről senkivel sem. Egyedül Andrew tud arról, hogy mi történt, de ő sem minden apró részletet, csak amennyit muszáj volt elmondanom, hogy képesek legyünk együtt dolgozni és hogy megértse a fóbiáim okát és eredetét. Alig pillantok fel, amikor beszélni kezdek, talán mert számomra még frissebb az élmény, mint számára? Vagy tényleg a mosolya annyival erősebbé teszi?
- A bátyám megölte őket, azaz... igazából ő sem a bátyám, őt is örökbe fogadták, elrabolták, már nem is tudom. Rossz társaságba keveredett és beharapták. Én... én nem is tudtam róla, csak furcsábban viselkedett, mint a megszokott és mint kiderült nyomozott és valahogy rájött az igazságra. Talán a vámpírság miatt, de valami elpattant benne és egyszer úgy jött haza, hogy nekik esett. Rengeteg volt a vér és... Azt hittem, hogy velem is végez ott helyben, de valamiért nem tette. Aztán beállítottak a barátai, szintén vámpírok. Engem a pincébe zártak és, ha éhesek voltak... A bátyám nem segített, vagy ő azt gondolja igen, de az nem volt segítség. Két hónap után vége lett, a szomszédoknak hála. A bátyám el is tűnt, néhány hete bukkant fel újra és akkor mondta el miért tette, de... ez... - akkor sem normális. Nem ölöd meg a nevelő szüleidet csak mert valamit gondolsz, hiszen végülis jó gyerekkorunk volt, nem ártottak nekünk, ő mégis végzett velük. És persze ezért akarom tudni kik voltak a családom, tudni, hogy vajon jó indokkal kerültem hozzájuk, vagy egy szerető családból raboltak el. Mark gőzöm sincs, hogy milyen családot talált magának, őszintén szólva ez érdekelt a legkevésbé, amikor felbukkant. Végül nagy levegőt veszek és átveszem tőle a levelet. Én nem vagyok olyan erős, nem tudok mosolyogni, de tartani magamat már legalább igen.
- Ez tényleg... nem sok. És gondolom nyíltan nem kérdezhetsz rá, de ha vérségi kapcsolat van a féltestvéred és közted azt kimutathatja mágia nem? - persze könnyű mondani, így én is megtalálhatnám az igazi szüleimet, de azért a varázslás sem ilyen egyszerű. Vannak igen bonyolult mágiák, bájitalok és bármekkora téren nem hatolnak át, no meg talán vérmágiának is minősül egy ilyen varázslat, amit pedig nem igen tanítanak az iskolában.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-01-18, 13:47




Gemma & Cody


A kérdésre hallgatok egy rövidet először, de csak hogy össze szedjem a gondolataimat. Különös... Mira volt az egyetlen akinek említettem bármit a múltamból, de azt is csak azért mert nem hagyott békén vele. Fogalmam sincs Gemma mennyi borzalmon ment keresztül, de sejtem, hogy neki is volt egy elég kemény időszaka.
-A Martimor név, azokból, akik ismerik, félelmet vagy nem kevés gyanút vált ki, ellenszenvet, vagy épp elvárásokat támaszt, olyasmiket, amiknek nem tudsz megfelelni. És nem is akarsz. - kissé szégyenlősen nézek a vaskos könyvre az olvasófán aztán újra megszólalok. - Olvastál valaha Shakespeare-t? - amennyiben olvasta, lehagyom a magyarázó részeket, amennyiben nem, aszerint kiegészítem.-  Kicsit hülyén hangzik tudom, de neki van egy drámája, ahol két szereplő között van egy szóváltás: - csendes tisztelettel idézem vissza
- "Ó, Romeo, mért vagy te Romeo
Tagadd meg atyád, dobd el neved,
Vagy én nem leszek Capulet tovább.
Csak neved ellenségem, csak az
Te önmagad vagy, és nem Montague? se kéz, se láb
se kar, se arc, se más efféle része
Az embereknek. Ó, hát légy Te más név!
Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Így, hogyha nem hívnának Romeónak,
E cím híján se volna csorba híred.
Romeo, lökd porba a neved,
S ezért a névért, mely nem a valód,
Fogd életem"....-
beharapom a számat aztán folytatom. - Ez hozta meg úgymond az ihletet és ekkor értettem meg, mikor ezt olvastam, hogy a név csak egy név, de nem uralkodhat feletted. Legalábbis én akkoriban így értelmeztem. Ezért indítványoztam az intézet nevelőnőjénél, hogy változtassunk. - Ezt követően egy kicsit máshonnét folytatom. Végig gondolom hogyan lettem olyan amilyen, vagy.. mindig is ilyen voltam?
- Valójában sosem mentem nyíltan szembe velük. Nem mertem. Jobbnak láttam, ha inkább csak árnyék maradok. Nem mondom hogy nem volt nyomás, de szerencsére, nem voltam addig a birtokon, hogy a Nagyúr felavathasson a soraiba... - lassan formálódnak a szavak és minden szót olyan súlynak érzek mint még soha. Ahogy újra bele gondolok, megrázkódom, kilel egy hideg nyálkás undorító érzés. - Fogalmam sincs... hogy ha tovább maradok abban a helyzetben, némán, engedelmesen, akkor mi lett volna velem... De igyekszem, nem rágni magamat rajta, hiszen nem történt meg. És ezért, még ha a birtok meg is semmisült, és még ha a szüleimet egészen negyedikes koromig halottnak is hittem, csak hálás lehetek a sorsnak! - sóhajtok egyet, megrázom magamat, lerázva a baljóslatú hangulatot magamról. Eltűnődve, szórakozottan érintem félig az államhoz, félig a számhoz hüvelykujjamat és fogom közre a többivel az állam. - Nem mondom, hogy nem volt rám hatással Lilitha és a család, eleinte, amikor csak elméleti síkon magasztalták az eseményeket, a terveket és a Nagyurat, nem igazán éreztem, hogy ez mennyire rossz irány. Akkor tudatosult bennem, amikor egy..- elhallgatok és látszik rajtam egy nagyon halovány tehetetlen indulattal vegyes szégyenérzet, de erőt veszek magamon és Gemmára nézek. Nyelek egyet és folytatom -.. amikor végighurcoltak a birtokon egy muglit. -megcsóválom a fejemet - Úgy örültek maguknak, mint egy gyerek mikor édesség boltba szabadul... - grimaszolok egyet - És utána sorozatban következtek az ilyesmik. Bár felfedezték, hogy nem a várt módon reagáltam, így megmaradtak az elméleti részeknél.. De el már nem tudtak rejteni előlem semmit. Sem a foglyokat, sem azt, hogy ők maguk is vívnak az oly szilárd hitükkel a Nagyúr iránt. Hiteltelen, végtelenül megkeseredett őrültekké váltak a szememben. Bár ez akkoriban ennyire még nem volt nyilvánvaló. - eltűnődöm, észre sem veszem, de a számat kezdem rágni és tépkedni. Nem folytatom, inkább kizárom ismételten azokat az időket. És Gemma szavaira koncentrálok.
-Mi történt a nevelő szüleiddel? - kérdem halkan egyszerűen, hiszen mi másért lenne ennyire fontos és nehéz. Főleg ha azt mondta jó sora volt velük. Talán történt velük valami szörnyűség, és arra keresi a megoldást az igazi szülei kapcsán... Ráfüggesztem kékeszöld élénk tekintetemet és figyelek.
Az utolsó kérdésére a zsebemben tolongó levélhalomra pillantok, előszedem, kikeresem azt amiben a szóváltás volt és átnyújtom Gemmának. - Ez az egyetlen amit találtam vele kapcsolatban. Nem tudom hogy lehetne ez alapján elindulni.

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2018-01-09, 10:31

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Csendben hallgatom. Nem lehetett egyszerű gyerekkora annyi egyszer szent igaz, főleg hogy ilyen családban nőtt fel és ezek szerint nem épp a szeretet volt, ami körbevette. Ha ezt nézem, akkor nekem egy szavam sem lehet. Figyelmes és rendes nevelő szüleim voltak. Épp ezért van, hogy amit Mark tett... képtelen vagyok csak úgy elfogadni, mert mi van, ha épp egy ilyen családból mentettek ki? Mi van akkor, ha nem lett volna jó életünk, így viszont az volt? Ő pedig hirtelen felindulásból mindezt egyszerűen szétzúzta és azóta sem tudom vajon az általa megtalált családja jobb-e, mint amit tönkretett.
- Nem lehetett könnyű szembemenni velük, de akkor ezért hagytad el a neved. És mi hajtott, hogy más légy? Valami oka biztosan volt. - egyszerűen csak másnak született? A gyerekeket még azért könnyű befolyásolni, elérni, hogy másképp gondolkozzanak, mint ami normális lenne, de valami miatt ezek szerint ez nála nem működött, hiszen ő egészen más lett, mint a családja és gondolom nem pár éves korában szökött el ehhez otthonról. A beszámolója alapján legalábbis elég élénkek az emlékei.
- De örülök, hogy megérted, nem mindenki van így ezzel, mégis úgy érzem muszáj tudnom. Ez az egész annyira... nehéz mindenhogy, de úgy talán könnyebb lenne. - legalább válaszaim lennének és talán valahol abban is reménykedem, hogy kiderül Mark tette okkal történt. Ha az derül ki jó családom volt és rosszat tettek a nevelő szüleim akkor a bátyám nem akkora bűnt követett el... azt hiszem. Viszont, ha kiderül, hogy rossz családom volt, hogy ők tették széppé a gyerekkoromat Mark orra alá tudom dörgölni és beismertetni vele, hogy milyen nagyot tévedett, amikor megölte őket.
- És van már terved hogyan derítsd ki, hogy ki ez a titokzatos féltestvér? - persze annyi már világos, hogy itt is összeszed mindenféle információt, de gondolom ha már lenne kapaszkodója, akkor nem biztos, hogy türelmesen hallgatná, hogy én meg nem sok mindenre jutottam, viszont ez esetben merre tovább. Szomorú, hogy én készülök aurornak és talán neki több ötlete van a családfakutatáshoz, mint nekem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-12-28, 23:05




Gemma & Cody


Hallgatom figyelemmel, az első kérdésére elmosolyodom. És olyasmit válaszolok, amire talán nem számított. - De, van értelme, és jelentősége is. Legfeljebb nem mindig úgy, ahogy azt elsőre gondoljuk. Én nem sokkal a Roxfort előtt kerültem el az otthoni környezetemből. - megejtek egy szelíd biztató mosolyt aztán némi szégyenlősség vegyül bele. - Aranyvér, sötét varázslók és boszorkányokban bővelkedő felmenők, halál falók és sok szörnyűség. Ameddig a birtokon tartózkodtam, egy darabig tanúja is voltam pár dolognak. - nem válok szomorkássá, ugyanolyan szelíd marad az ábrázatom, csak a hangom komolyodik valamelyest. - Egy néma árny, aki mindennek tanúja, de igazán semminek sem részese. És egy Damoklész kardjaként fejem felett lebegő jövőkép, ami alapján Nagyúrhoz hithű és töretlen sötét varázslónak kellene lennem és dicsőséggel tovább vinni a vérvonalam... - itt már szélesedik a mosolyom, de közben meg is csóválom a fejemet az egész annyira abszurd számomra. - Ehhez képest, messzire kerülöm még a Mardekárosokat is, nem hogy a házat magát. Már korábban is, és most hogy beszéltünk róla idefelé, a gyógyítói pálya igen kecsegtetőnek tetszik, és... sajnos annyira érdekelnek a nők mint egy flamingót a betonozás... jó ezt utóbbival kapcsolatban nem nagyon volt választásom.... -aztán inkább folytatom máshonnan - Szimpatizálok a muglikkal, sőt, imádom a történelmüket,  különösen az űrutazós részt, nem véletlen lett a felvett nevem sem az ami. És rengeteg olyan módszerük van, ami hihetetlen áthidalásokat kínál egy egy probléma megoldására. -szusszantok egyet és jelentőségteljesen nézek a fiatal nőre. - Azt hiszem, a családom... nem kifejezetten értékelné azt ami lett belőlem... - nyelek egyet - Mégis érdekel, hogy kik voltak. Nem sokat tudok a családi múltról, tulajdonképpen a szüleimről sem igazán a nyilvánvalókon kívül. - megpaskolom a levélköteget a zsebemben. - És ahogy a féltestvérről szó esett, ki tudja ki van még aki rokonom lehet, élnek-e és ha igen, kik ők és ahogy te a szüleidet, én őket megtalálhatom-e? - beharapom a számat aztán elengedem, a mosolyom még a szám sarkában bujkál, de már csak egy barátságos, nyitott ábrázatot őrizve, nem kifejezetten a jókedvet. Kicsit nehezebben szedem sorra a gondolataimat, de nem csatangolok el kivételesen. Nos igen, nagyrészt egy idióta búgócsiga vagyok tele hülyeséggel, de most a helyzet hozza magával a komolyságot. - A szülő az elsődleges példa, akkor is, ha követendő, illetve akkor is, ha pont arra szolgál, hogy milyenné nem szeretnénk válni. Ha felfeded, kik voltak, iránymutató lehet.- foglalom össze. - És... igen, jó lenne tudni ki is ez a féltestvér.

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-12-28, 20:20

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Csalódott vagyok, de hát mit is gondoltam egyáltalán? Nem várhattam, hogy idejövök és találok egy könyvet a saját élettörténetemmel, ahol minden fel van jegyezve részletesen és egyből megtalálom a keresett válaszokat. Ennél ez sokkal nehezebb lesz, valahol mélyen azért ezzel én is tisztában voltam, csak mégis reménykedtem, hogy azért meg tudom oldani majd a dolgot itt is és nem kell még plusz köröket futnom, de hát... Túl szép lett volna, ha könnyen megy. A nevelő szüleim ügyesen megoldották, hogy ne lehessen csak úgy utána járni annak, hogy honnan származom. Gondolom, ha nem így lett volna hamar kiderül, hogy nem az ő gyerekük vagyok valójában.
- Én... nem is tudom, csak tudni szeretném. A nevelőszüleim rendesek voltak, de amit a bátyám tett velük... szerinte nem voltak azok és elraboltak és ha igaza van? Mi van, ha valahol vannak igazi szüleim, akik egész életükben hiányoltak, vagy tönkre ment az életük, mert elvettek tőlük. Nem is tudom, talán ha tudnám kik azok, többet megtudnék magamról is. Hogy ki vagyok, hová tartozom... vagy ennek semmi értelme? - lássuk be, ez nem pont ez olyan kérdés, amit vele kellene megvitatnom, már csak azért sem, mert Cody meg pont hogy velem ellentétben, nem igazán van oda a családjáért, ha egyszer ő meg letagadja őket és más néven mutatkozik be. Jó eséllyel ő nem osztja a véleményemet, miszerint olyan fontos, hogy honnan származol.
- Oh és akkor azt sem tudod, hogy kicsoda az a féltestvér, de szeretnéd tudni? - bár könnyen lehet, hogy igazából neki elég is ez az információ is, hogy van egy féltestvére, és mivel amúgy se kimondottan érdeklődik a családja után, nem sok értelme lenne annak, hogy utána járjon egy féltestvérnek. Az egyelőre még fel sem merül bennem, hogy ez a féltestvér akár én is lehetek, hiszen arról nem volt szó, hogy mennyi idős ez az illető, vagy hogy mikor adták örökbe.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-12-14, 01:23





Gemma & Cody


Közelebb is lépek, nem kell kétszer mondani! Ahogy beszél láthatja rajtam hogy pislogok egy sort és fura arcot vágok. Valahol a zavart és elgondolkozott arckifejezések skálája között mozog. Aztán felold a képem és minden különösebb kellemetlen érzet nélkül dobom fel a dolgot, közben letelepszem egy olvasópuffra, ami közvetlen ott van mellettünk. Láthatóan nem sietek.
- Akkor ezek szerint mindkettőnk múltja zűrös. - kipréselek magamból egy mosolyfélét. Sötét feketés-lila mellényem zsebéből egy jókora köteg régi levélhalom figyel ki, meg sem próbálom rejtegetni, nem érzem szükségét. Egyszerű fekete ingujjaim feltűrve. Elegánsra vettem a figurát, de hogy minek azt nem tudom.. Gondolom a hivatalos rész miatt. Hitelesebb az ember, hogy fontos ügyben jött, ha mondjuk nem úgy néz ki mint valami szakadt punk- rocker...
Gemmára nézek végig, a figyelmemet őrá függesztettem.
- Értem. Sajnálom. - elgondolkozom. - Én... - Aztán nem folytatom, inkább őróla kérdezek.
- Megkérdezhetem, miért érzed fontosnak megtalálni kik voltak az igazi szüleid? Rossz volt ott a nevelő szüleidnél? Elégtételt vársz, netán felvennéd velük a kapcsolatot? - kérdezgetem, lehet mélyebbre megyek a kelleténél, de legfeljebb közli hogy nem szeretne róla beszélni. Benyomásra egyébként süt belőlem valami különös derű és élet szeretet. Ami figyelembe véve a Martimorok történelmét lehet épp olyan ijesztően hat mintha a démoni vérszomj áradna belőlem... De hát ez van. Ha jó emberismerő a tekintetemben van egyfajta ártalmatlanság, a tartásomból azonban hiányzik, az inkább egy olyan emberről tanúskodik, mint aki kora ellenére túl sokat élt meg. Csupa ellentét, mégis finom árnyalatok csak, valószínűleg ezért nem süti ki a szemét mindenkinek.
És bizony utóbbit őrajta is észre veszem, a nyilvánvaló nagyfokú zárkózottsága mellett, és hogy bizony baromi sokat agyal, látszik rajta hogy örökké forgásban vannak a kerekei. Ami ugyanakkor szimpatikus is. Minden bizonnyal gyors az észjárása és hamar meglátja az összefüggéseket. Feltéve, hogy van miben meglátni...
- Képzeld.. Nekem meg úgy néz ki, tényleg van még egy féltestvérem. - igaz az elsőt se említettem még neki, de sebaj - Találtam egy levelezést, ahol Gargot... - megakadok aztán nagyon nehezen mellé nyögöm - ...az apám, valami ismerősének könyörög, hogy vegyék magukhoz a félre siklása eredményét, nehogy úgy járjon, mint a mostoha bátyám Rasphit. - megejtek egy szarkasztikus, bár inkább szomorkás mosolyt és megcsóválom a fejemet. Vélhetően semmi jó nem történt vele...

[You must be registered and logged in to see this image.]       [You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-12-13, 20:31

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Amikor Cody megérkezik felpillantok rá, aztán még vissza a kötetre, aztán csak marad egy sóhaj. Hát persze jobb lenne, ha tudnék valamit, bármit, de nagyon úgy fest, hogy ez megint egy újabb zsákutca és fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét kezdjek vele és hogy egyáltalán merre tovább. A bátyámat még sem kérdezhetem meg, hogy ő merre indulna el, főleg hogy jelenleg nem vagyok vele épp a legjobb viszonyban. Andrewnak meg van elég dolga, bár segítene, ha az sem biztos, hogy attól hogy segítene egyáltalán tud-e. Sakk-matt?
- Persze, gyere csak, úgy se jutok semmire. Elég... zűrös ez az egész és nem is tudom, hogy mit gondoltam. Jó, hogy nincs nyoma annak, hogy elraboltak, vagy... örökbe adtak, hiszen nem volt hivatalos. - szalad ki a számon a nagy önsajnálat közepette és csak pár pillanat fázis késéssel esik le, hogy eddig nem mondtam neki pontosan minek is akarok utána nézni, hiszen nem ismerjük olyan jól egymást, hogy okom lett volna rá. El is bizonytalanodom rendesen, de aztán végül csak lehalkítom kicsit a hangomat, mintha bárki is hallana egyáltalán itt minket, aztán újra Codyra pillantok. Rendes srác, nekem pedig jó, ha valakinek elmondom, vagy legalább egy részét.
- Szóval a szüleim nem az igazi szüleim. Örökbe fogadtak, vagy... a bátyám szerint, aki nem is az igazi bátyám elraboltak és fogalmam sincs, de próbálok rájönni, hogy kik lehettek az igazi szüleim, de nem tudom hogyan. - na igen eltűnt gyerekeket kerestem, de ez nem jött be, az örökbe fogadás pedig ha volt is, nem volt hivatalos, szóval ez sem járható út. Gőzöm sincs, hogy akkor mi lehet a járható út egyáltalán.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-11-20, 16:43

Úton Gemmához. Hamar megtalálom.
Kopogtatok az egyik polc fa szerkezetén. - Kipp-kopp! Nem bánod ha csatlakozok? - közelebb lépek ha úgy ad választ. - Sikerült találnod valamit? - kérdem egy szelíd nem tolakvó mosollyal.
Éljen a család és a még kuszább háttér!
Igyekszem a lehető leginkább lecsendesíteni az elemémet és kicsit hagyni hogy ülepedjen minden apró cseprő információ. Kíváncsisággal tölt el, vajon ő jutott-e valamire. És ha igen mégis mire. Tulajdonképpen igenis érdekel. Nem kötelező sem beszélgetnünk, sem megosztani egymással a családi titkokat, sem barátkoznunk... Mégis, most úgy jól esne valakivel kibeszélni, és közben az ő történetét is meghallgatni. Ahogy ebbe bele gondolok, egyből gombóc akad a torkomon, de... Túl szeretnék lendülni ezen.
Ha netán mégsem vevő a társalgásra... Az már a jövő zenéje. Minden esetre fokozott érdeklődést fedezhet fel rajtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-11-09, 17:15

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

- Sok sikert neked is! - én is elköszönök, hogy aztán elindulva a sorok között kezdjek neki a keresgélésnek. A bátyám is megtalálta az igazi szüleit, én pedig aurornak készülök, akkor nekem is sikerülnie kell, egyszerűen muszáj. Túl régi információ, ezzel én is tisztában vagyok persze, hiszen nem épp ma kerültem az nevelő szüleimhez és gondolom miután nem mondtak semmit arról, hogy nem az igazi szüleim, nem is nagyon vannak erről feljegyzések, úgyhogy azt végül teljesen elvetem, hogy a saját nevem alapján próbáljak kutakodni, mert annak jó eséllyel az ég világon semmi értelme se lenne. Marad tehát, hogy szépen végignézem a születésem évében eltűnt gyerekeket, de nem találok senkit, aki akár csak kis eséllyel is lehetnék én. Egyszerűen nagyon mások, más a külsejük teszem azt és legtöbbjüket végül megtalálták, vagy előkerültek, ha nem is élve. Tehát nem igen vannak rólam érdemben feljegyzések, legalábbis olyanok, amik rám utalnak. Nem csoda hát, ahogy amikor Cody keresni kezd egy halom régi tekercs és vaskos jegyzék mellett találhat meg fáradtan és elcsigázottan, pedig nem kutattam többet, mint ő, csak épp a dolog nem igen hozott egyáltalán sikert és érthető módon ez nem tölt el jó kedvvel. Azt hittem, hogy itt van esélyem, hogy találjak valamit, de egyelőre esélytelennek tűnik.
Amikor megérkezik épp egy vaskosabb kötetet lapozgatom, végül megállapodva a családnevemnél, azaz a nevelő szüleimnél, hogy vajon róluk mit tudok meg. Ha teszem azt elraboltak, akkor kell hogy legyen valami indokuk. Saját meghalt gyerek, vagy... tudom is én. Végül legalább ezen az úton lelek valamit, a nevelő szüleimről információkat, ha nem is sokat, de az egyértelmű, hogy közük volt sötét varázslókhoz, talán még Voldemorthoz is, bár ez utóbbi nem bizonyított, mivel sosem ismerték el és a leírások szerint volt is egy gyerekük, aki még fél éves korában meghalt, egyszerűen csak éjszaka "elfelejtett" levegőt venni. Nem sokkal később került hozzájuk a dátumok alapján a bátyám, majd később én, még a dátum is meg van, legalábbis azé, amikor hivatalossá tették az ügyet. Mégis ez... szinte semmi, ha összességében nézzük.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-10-26, 15:11

Szerencsére nem kövez meg sem szemmel, sem másképp amiért hihetetlenül hálás vagyok, az hogy megakasztja, hát... nem csodálom, de kedvesen gördíti tovább a helyzetet.
-Igen az M-nél...- mondom félszegen aztán talán kissé kínosan, félig oldva, de elválnak az útjaink. -Nos, akkor sok sikert! -toldom meg még egy mosollyal, és valóban el is tűnök.
Előcsapom a leveleket és valahol elkezdem, nincsenek sorban, így esélyem sincs időrendbe rakni elsőre. Pár érdektelenebb után azonban egy szóváltást találok.
Apám, valakinek címezve.

"Lilitha borzasztó állapotban van. Olyan gyönyörű volt, olyan vidám, voltak céljai! Egy erős, büszke Istennő volt. Hűséges mindig is a nagyúrhoz. Könyörgöm bocsássatok meg nekem!
Annyira elhagyta magát, annyira megviselték a vetélések. Összetört, apró lett és fogalmam sincs mit tegyek! Kétségbe ejt amiket éjszakánként beszél lázálmában, és szétszakad a szívem annyira szeretném ha újra önmaga lenne.

Annyira bánom azt az éjszakát... Kérlek bocsássatok meg nekem! Az a cselédlány... annyira hasonlított rá, annyira részeg voltam, annyira vágytam volna magam is a közelségére, de egyre csak eltaszított, hisztérikusan reagálta le minden igyekezetemet amivel a kedvében akartam volna járni. Elvesztettem a fejemet, amiért nem hagyta hgoy szeressem. És most a cselédlány megszült...
Magatokhoz kell vennetek! Az előző gyermeket, maga ölte meg a két kezével! Nem halhat meg még egy! Vigyétek el, messze és óvjátok, hogy sohase találhasson rá. Bizonyosan meg akarja majd ölni!

Kérlek óvjátok meg és segítsetek!"




Nos... Nem mondom hogy nem fog el a hányinger és a bosszúság miközben olvasom. És egyre inkább erősödik bennem az érzés apám felé hogy egy igazi szar alak volt. Hogy volt képes újra és újra megcsalni a feleségét... az Istennőjét?! Hiszen a mindene volt... Anyám hatszor vetélt el előttem... Mégis mit gondolt, ez olyan egyszerű? Anyám amúgy is kellően labilis volt, minden tekintetben, a jelleme neki sem volt makulátlan, sőt... de...
Akarva akaratlanul feljönnek bennem a képek... és.. küszködnöm kell a gombóccal a torkomban. Pedig azt hittem már túl vagyok rajta. Azt hittem nem fog megrázni. Ahogy olvastam apám hangja elevenedett meg előttem és... az az aggodalom ami süt a levélből és kétségbeesés... Ismerem ezt.. Velem épp ugyanígy beszélt aznap este mikor azt mondta meneküljek!
Az ember nem tisztán bontható le jóra vagy rosszra. Egészségesre vagy bomlottra. Annyira kusza minden. Felsejlik bennem egy ostoba gyermeki gondolat és úgy érzem, sosem akarok felnőni, ha a felnőttélet ennyire össze- vissza. Ilyen alakok mint ők.. Mint a szüleim és... mikor gyöngék és emberiek... annyira csak sajnálni tudom őket. Figyelembe kell vennem, hogy nagyon más kor volt akkoriban. És a gondolat, hogy a félelem mit tud kiváltani, elborzaszt.
Annyi ember életét vették el, tették tönkre... Sóhajtok egy újabbat, nyelek egy nagyot és folytatom, hiszen még sehol nem tartok. Előkeresem a választ a levélre, legalábbis amire úgy vélem a választ tartalmazza.

"Hozd el hetedikén! A feleségednek pedig szüksége van rád, akármi is történik! Ne feledd, hogy nélküled el fog veszni végleg. Fel ne add! A gyermekre vigyázni fogunk, ezt megígérhetjük."




Szóval kimentették... Leülepszik a felháborodásom és neki állok nevek és dátumok után kutatni... hiszen, ez azt jelenti, hogy kis szerencsével, van egy élő féltestvérem! Bár a további levelekből nem derül ki hogy fiú-e vagy lány, mi lett a neve, vagy hová került. Csak az hogy hetedikén vették magukhoz azok a valakik. Apám egykori barátai? Olyanok akik rejtőzködtek a Nagyúr elől...? Kik voltak ezek?
Kutakodok, de nem igazán találok sokat, nincs jegyezve sehol a családfán. Cserébe találok egy olyan ágat, amiről fogalmam sem volt hogy létezik. Egy ismeretlen nővére anyámnak, szintén gyerek ügy... Épp csak átfutom. Míg apám levele angolul íródott addig anyámé walesi nyelven, amihez sajnos, most túl sok minden zsong a fejemben, hogy csak úgy menjen az olvasása, úgyhogy félre teszem egyenlőre.
Egy órát még szöszölök, de semmi további eredményre nem bukkanok a lehetséges féltesóval kapcsolatban. Épp ezért Gemma keresésére indulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 132

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-10-05, 15:00

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

- Én is, azt hiszem, bár ez nálam egy kicsit... bonyolult. - és persze igen, nem ismerjük egymást annyira, hogy beszámoljak az életem apró részleteiről, főleg a pocsékabbakról és hát igen a családomról ha találok valamit annak lehet jó vége és rossz is, mert ha kiderül, hogy tényleg elraboltak, hogy egész más életem lehetett volna, hogy akkor nem kell átmennem azokon a nyári szörnyűségeken... Ha viszont az derül ki, hogy rendes emberek voltak, jót tettek velem, akkor csak még inkább képtelen leszek a bátyámnak megbocsátani. Fogalmam sincs, hogy melyik lenne a jó, az a baj, hogy igazából egyik sem. Jelenleg ennek a kutatásnak nem lehet jó végkimenetele, ettől még muszáj tudnom az igazat. Hamarosan viszont másról derül ki az igazság, még hozzá Cody nevéről és hát igen egy ilyen nevet megjegyez az ember, főleg az, aki már betette a lábát a Minisztériumba és maga is auror pályára tenné a lábát. Nem csoda, ha kissé meglepődöm, amikor meghallom a valódi nevét, főképp a családnevét persze. Nem mondom, hogy nem képedek el és hogy ez nem látszik az arcomon, amikor rám pillant, de azt is látom, hogy a füle tövéig elvörösödik és valahogy nem nézem ki belőle, hogy azért visel más nevet, mert ő is valami rossz életű alak és így rejtőzik, inkább pont hogy nem büszke a származására. Ettől még nem kevésbé meglepő. Mindenesetre szótlanul várom meg, amíg ő is megkapja a papírjait és a recepciós hölgy is felenged, hogy beírja őt az érkezők listájára, csak aztán indulok el szótlanul az első lépéseknél, mint aki nagy erőkkel a térképet tanulmányozza.
- Szóval akkor... az M-nél fogsz keresgélni. - bököm ki végül, valahol jelezve, hogy igen vettem az infot, hogy kicsoda, vagy is kikhez tartozik valójában, de közben valahol azt is éreztetve vele, hogy nem várok el tőle magyarázatot. Végül is nem ismerjük egymást régóta és nem vagyunk barátok sem, hogy tudnom kellett volna, vagy elvárható lett volna, hogy elmondja. - Én akkor... hamarosan lekanyarodom, az én ügyem egyébként is kissé bonyolult. - na igen, hiszen én nem tudom, hogy kik a valódi szüleim és cseppet sem biztos, hogy itt erre választ kapok, meg ugye a születésem körüli eltűnéseknek is utána kellene járnom, de ez nem olyan téma, amit bárkinek az orrára kötnék, azt hiszem valahogy úgy, mint ő a valódi nevét.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonley.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek 2017-09-17, 16:52

-Remélem neked is sikerül megtalálnod amit keresel! - bár látok rajta némi bizonytalansagot, nem tudom miből fakadhat, így nem kerdezek bele.
-Ha nem találok semmi használhatót, mindenképpen jól fog jönni a segítség. Bár ha talalok valamit olyat, akkor is...
Mikor megérkezünk szinte tapintható körülötte a feszültség, valószínűleg nagyon fontos számára hogy kiderüljön az igazság. Nem is csodálkozom, én is izgulok, nekem csak a kezeim hűltek ki egy kicsit. A recepciós nő megtalálja amit keresett, felirja Gemma nevét, az érkezés idejét, és élő vadássza a megfelelő belépőt.
Aztán hozzám fordul, nekem pedig az addigi nyugalmam szerte széled és a szívem a torkomba ugrik. Mint mindig ha az igazi nevem szóba kerul, marpedig itt nem kutakodhatok egy idegen nevével a családom utan. Legalabbis kevésbé valószínűleg.
- tőlem múlt héten jött levél, hogy ma jönnék, szintén családi ügyben. Liberyus Martimor. Jelenlegi néven Cody Armstrong. - a nő mosolya pillanatra megfagy aztán teszi a dolgát. Nyelek egyet Gemmara pillantok, érzem hogy a fülemig elvörösödik a képem. És csak reménykedem benne hogy nem ismeri, vagy csak keveset hallott a Martimorokrol. Bár ez egy temperamentumos auror tanoncról nem valószínű hogy elmondható.
Majd mindketten megkapjuk a belépőt meg egy kis terkepfeleseget, meg jelmagyarazatot, hogy hogy tudunk célirányosan keresni arról amiről szeretnénk és ne kelljen az egész helyet atturni. Aztán utunkra leszünk engedve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 402

TémanyitásTárgy: Levéltári kincsek 2017-09-17, 11:31

XxX
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Levéltári kincsek

Vissza az elejére Go down

Levéltári kincsek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-