Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-07, 09:39


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]
Meghallgatom a válaszait, aztán beindul a koncentrálás és a varázslat folyamata. Elképesztő mértékben fáraszt ki az egész, de amikor a hiúz bundájához érzek még is néhány pillanatig a boldogságtól egyáltalán nem érzem ezt. Hálásan mosolyogva fordulok Ivorhoz miközben a hiúz felemeli a fejét és a bundás arcának oldalát fúrja a kezemhez, mint egy macska.
- Köszönöm, de biztosan hónapokat ültem volna rajta még, ha nem jössz. - válaszolom, miközben újra visszafordulok a lélekállatomhoz. Képtelen vagyok most úgy kezelni, mint egy hiúzt, szeretném magamhoz ölelni és mélyen beszívni az illatát, fogalmam sincs, hogy a lélekállatoknak van-e illatuk, olyan lesz-e, mint egy igazi állat, vagy amilyen a környezete, vagy... Lassan feltápászkodok, és fáradtan ülök le a kanapéra, ahonnan pillanatok alatt eljutok odáig, hogy eldőljek. A hiúz felugrik mellém és odakucorodik, míg Ivornak csak a fotelben jut hely. Azok után, amik történtek, a visszaváltoztatás, a története az erejéről és a távoli bolygójáról, a familiáris idézés... hiába kéne tartanom egy olyan embertől, aki ennyivel erősebb nálam, az életösztönömet kiiktatja a mérhetetlen fáradtság és álomba szenderülök.
A nap már magasan jár, szikrázva süt be a nappalra talán inkább Napkapunak nevezhető lyukon a szoba közepén, és én egy kis fejfájással, kótyagosan ébredek. Olyan kimerült vagyok, mintha egész este vérfarkasként tomboltam volna, de ahogy lassan nyitogatom a szememet és megérzem a hiúz melegét a hasamnál elkezd minden összeállni. A hiúz felemeli a fejét, leugrik a kanapéról és kinyújtózkodik, hogy én is le tudjam tenni a lábaimat és felülhessek. Kell néhány pillanat, ameddig sorra veszem az este történéseit, végignézek a szobán felidézve, hogy mi is történt, aztán picit megrázom a fejemet, és ha döbbenten is, de elkezdem a mindne napi életemet. Egy új társsal, aki mindenben mellettem áll majd.
Be abban egészen biztos vagyok, hogy erről az estéről soha, senkinek nem fogok mesélni, ha csak áll majd szándékomban a Szent Mungóba kerülni és nem önkéntesként, hanem páciensként.

// JÁTÉK LEZÁRVA!
Köszönöm szépen itt is a játékot. : ) //


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-06, 16:15

A Farkas meg a Sakál



-Valóban. Tényleg az az ismertebb neve. - ismeri el egy biccentéssel és egy mosollyal.
- Igen, voltaképp vehetjük úgy, hogy az lesz a szíve. De azt nem garantálom, hogy később vissza lehet belőle nyerni. Mármint a követ. A lélekrészed csak hozzád fog vissza térni. - biggyesztem hozzá kiegészítésként. A kérdése őszintén meglep, de barátságosan mosolyodom el rá. - Nem. Főleg, hogy ebből az élőlényből személyes védelmező, illetve segítő lesz. Csak eszembe jutott, hogy hasonló elven raktak össze minket is... De erről inkább talán majd legközelebb. Ha érdekel. Most koncentrálj! - a hangom biztató, nyugodt az utolsó mondatot pedig már egészen meghitt hangvétellel mondom.
Ezt követően félre húzódom és hagyom kiteljesedni. Szó szerint a fotelból nézem végig és csendben szurkolok neki. A fényre mondjuk még a kezzemmel is takarnom kell a szemeimet, olyan erős, de érzékelni még így is érzékelem mi is történt.
A varázslat sikerült, végbe ment. Halk tapszot ejtek meg.
-Szép volt! - különös érzés lesz majd a hiúzzal kimenni ebből a menedékből. Mondhatni, burokban született. El nézegetem őket ezer és egy gondolat fut végig rajtam, de meg már nem érint egyik sem.
Ha Emma pihenni tér, vagy esetleg képes bele ájulni a mozdulatba, helyére pakolom. A hiúz valószínűleg ösztönösen hozzá fog tapadni, melegíteni, támogatni. Én pedig kerítek pergament és író eszközt, és levezetem neki össze fogva, leírva, lerajzolva a folyamatot. Az asztalára teszem, egy kőtálba pár darab Peridottal együtt(legyen tartalék). Ezt követően, miután a hold már eltűnt, de ő még fel nem ébredt, én el is tűnök.
Lehet azt fogja hinni álmodott, de a hiúz legalább mindenképpen ott lesz már vele.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-06, 09:02


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kicsit összeráncolom a homlokom, amikor azt mondja, hogy gyűjti a drágaköveket, de azért behunyom a szemem és igyekszem magam elé képzelni azt, amit láttam. Mikor kimondja a nevét beugrik nekem is valami. - Én Peridotnak ismertem, azt hiszem. - teszem hozzá, aztán átveszi az irányítást és előkészít mindent, ameddig én tényleg iszok egy-két kortyot és csak figyelem a munkálkodását, ami furcsa érzéseket ébreszt bennem. Általában nem tétlenkedek, és én segítek másoknak, ezért az élmény kicsit édes és kesernyés egyben. Édes is, mert valaki törődik velem és segíteni akar és közben nincsen más dolgom, csak pihenni és el-elrévedve figyelni a munkálkodását. És ez jó dolog, kedves dolog, mintha a barátom lenne. Amikor a fejéhez nyúl felmond minden kíváncsiságom és elpillantok róla a holdkapura, amin keresztül a hold fénye sugárzik be a terem közepére. Ahol nekem kéne állnom normális esetben kiláncolva.
- Akkor végül is ez az apró kövecske lenne a familiárisom szíve? - kérdezek vissza, és bólintok az ötleteire és a változtatásaira. Míg nálunk ez egy teljesen új mágia, úgy tűnik, hogy az ő több ezer éves elméje könnyebben átlátja az összefüggéseket és a lépések megfelelő sorrendjét, és ezt nekem csak el kell fogadnom. Talán egy másik alkalommal képes leszek követni is az eseményeket, visszakérdezni, hogy mit miért tett, de nem ma.
- De ugye nem rossz érzés, hogy ez az egész hasonlít a te teremtésedhez? - kérdezem meg kicsit megszeppenve, mert nem akarom elszomorítani és innentől egy csomó kérdés vetülhetne fel, hogy a létrejövő lény mekkora részben a lelkem darabja, mekkora részben önálló teremtmény. Van e saját akarata, saját célja, vagy csak mindenben követni fog engem? Most túl késő van ezekhez a kérdésekhez, fel se teszem, hanem azután, hogy átadja a követ leérdekelek a holdfénybe és néhány percig csak rákészülök az egész feladatra, a nyitott tenyeremben pihen a hő. Aztán elkezdem a jegyzetek alapján a folyamatot, mindent, amit az imént felolvasott, ameddig ő elkészül, és a végén oda helyezem a követ a koszorú közepére és még egy utolsó pillantást vetek Ivorra, hálásan, aztán elkezdem a varázslást. A pálcámat csak annyira használom, hogy meggyújtsam a komponenseket lépésről lépésre, miközben próbálom megosztani a varázserőmet és a lelkemet, hogy belezárhassam a familiárisomba. Minden lépésnél egyre jobban fénylik fel a rúnázott drágakő, elkezd az a patrónus-szerű gomolygó alak előkúszni belőle és körbezárni, ami eddig is már megjelent, de sosem ismertem fel, hogy minek az alakját akarta felvenni. Nem sietem el, halkan mormolok és varázsolok, tökéletesen akarok csinálni mindent, és az utolsó lépés befejeztével a Peridot szemetvakítóan felfénylik és mire pislogok és újra oda tudok nézni, a koszorúban a kő helyén egy hiúz pihen.
- Hát persze, hogy hiúz... - suttogom halkan, végtelenül kimerülve, de még is elképesztően boldogan. Hitetlenül nyúlok előre, hogy megérintsem az állatot és furcsa borzongás szalad végig rajtam, amikor érzem, hogy a kapcsolat milyen erős közöttünk és szinte érzem, amit ő érez, mikor hozzáérek.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-06, 01:22

A Farkas meg a Sakál



A drágaköves dologra csak szélesen elmosolyodom. Különösen amikor "leírja a követ". Komikus lenne, ha elkezdeném neki sorolni, életem során hány ilyen drágakővel találkoztam, amire ez a két tulajdonság tökéletesen igaz. De csak szórakozottan köhintek egyet.
-Nos drágakövek terén szerencséd van, mert szenvedéllyel gyűjtöm őket. Viszont lehet nem fog ártani, egy kicsit irányzottabb keresés. Kérlek koncentrálj arra amit láttál magad előtt! - közlöm, és voltaképp most magam is bele lesek a fejébe. -Áh! Krizolit. Az egy jópofa Földi jószág. - mondom, majd az elmondások és a jegyzetek alapján össze állítok egy lehetséges receptet. Most hogy így bele gondolok... Emmára pillantok.
-Tudod... Azt kell mondjam, mi is valami hasonló módon készültünk... Csak kicsit nagyobb léptékben... - ezt alapul véve újra gondolom a dolgokat.- Pihenj egy kicsit, egyél, vagy igyál valamit, szükség lesz még az energiádra. Aztán alhatsz utána ígérem, egy társsal gazdagodva. Addig elő készítem a hozzá valókat. Épp elég lesz az előkészített varázslatokat végre hajtanod és a lelked részét bele adni a mai nap után! -Közlöm egyszerűen és végül is hozzá is látok össze szedni mindent ami kell. Ahogy néztem minden megtalálható idelent. Bizonyára kísérletezni is ide járt az élőlény megalkotásához.
Kicsit oldalt fordulok Emmának, hogy ne sokkoljam szét újra. Bár ebben semmi gusztustalan nincs, vagy véres, csak... látványra roppant bizarr. Megdörgölöm a halántékomat. És tulajdonképpen bele nyúlok a fejembe.
Az ő szemszögéből nagyjából olyan mintha a fülemből cuppantanám elő pár pillanaton belül a keresett követ. De patyolat tiszta. Vissza fordulva mutató és középső ujjammal még végigsimítok a halántékomon lezárva a műveletet, majd felmutatok egy kellemes méretű, termés krizolit darabot és át is nyújtom neki. - Mit szólsz hozzá, ha nem porítjuk, hanem mondjuk a lelked azon részét, amiből a segítődet szeretnéd kivirágoztatni, a kőbe foglalod?őőő....valahol láttam is hogy említettél ilyet... - újra a jegyzetekre pillantok, lapozgatok közölük. - Itt is van! - elé tolom a rúna ábrát, amit valószínűleg pont hogy csak mellékesen másolt ki - "A rúnát felrajzolás után egy - elsorolok vagy öt féle növényt - szárított koszorújával kell közre fogni! A  követ folyóvíz alatt másfél percig kell mosni! Ezt követően a koszorúkörbe lévő rúnára helyezni, a koszorút pedig meggyújtani! Így a rúna a kőbe záródik, meditációval pedig előkészíthetjük a lélek, károsodás mentesen felajánlani készült részét." - idézem vissza, az egyébként áthúzott jegyzetet. - Ezek a kövek sokszor jobban működnek egyben, magukba tárolva az energiákat vagy bármi egyebet. -legalább is én inkább gyöngyökről tudok, hogy porítani szokták. Persze mindig tanulhatunk valami újat. - Én a követ és a lélekrészed tenném meg magnak és arra építeném, fűzném fel a többit. -  osztom meg a gondolataimat. Számomra logikusabb ha az ilyen varázslatoknál van egy fókusz, ami köré sűrűsödik a többi adalékanyag.
-  Szerintem ezzel el leszel egy darabig. Addig a többit elő készítem!-
És valóban elkezdem felrajzolni a szükséges köröket, spirálban haladok egyre befelé. Pár jelet mondjuk újra értelmezek és átrendezek. A megfelelő pontokra elhelyezem a szükséges növényeket, füstölőket, és gyertyákat, azonban az, hogy a varázslatokat végig mondja és közben meggyújtsa amit kell, végül eljutva a kör közepére a felajánlott kővel ezt mind mind rá hagyom. Mire én végzek, talán ő is végez.
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 22:53


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hát, azt mondjuk nagyon megköszönöm, hogy nem les a fejembe, bár lehet, hogy nem is zavarna annyira, ha cserébe én is belelátnék az övébe. Lehet, hogy lusta lennék akkor már megszólalni és beszélgethetnénk úgy is. Én amúgy is egy nyitott könyv vagyok, akármit akar kérdezni én eddig is válaszoltam rá, maximum olyat hallgatnék el, amivel nem akarom megbántani. Senkit se szeretek megbántani, főleg olyat nem, aki nem érdemli meg. Próbálok koncentrálni, hogy mi is lehetne az a hiányzó komponens, miért nem találok rá a megfelelő arányokra, de a kérdéséig semmi se ugrik be.
- Igazából... nagyon kisérleti mágia és új és egyénre szabott. Nekem kell elvégeznem a folyamatot és a komponensnek is kapcsolódnia kell hozzám, de nem a hajszálamról vagy a véremről van szó. Valami olyan dologról, ami nagyon közel áll hozzám, az esszenciám, mint az a lélekdarab, amit az állatba kell ültetnem vele. - magyarázom a legjobb tudásom szerint, aztán lehunyom a szememet, hogy tovább gondolkozzak. Azt hiszem őszintén kimerült vagyok, de nem szalaszthatom el az alkalmat, amikor egy idegen hatalmas erővel rendelkező lény ajánlja fel a segítségét önzetlenül. Akármilyen bizarrul hangzik, megjelenik egy kép előttem egy szikrázó zöld kőről és egy gyönyörű unikornisról, biztos vagyok benne, hogy Rosetta emlékei, de nem tudom, hogy elég erős-e a kapocs ahhoz, hogy nekem is működjön. Kicsit így is meglep, hogy ezúttal hasznomra van a visszaemlékezés és nem megijeszt vagy a magány érzését kelti fel.
- Azt hiszem valamilyen drágakő a kulcs. Drágaköveket még sosem próbáltam ki, de ha a keverékbe mikor megjelenik a füstszerű állat hozzáadjuk az őrölt drágakőport, talán sikerülhet. De nem vagyok benne biztos, hogy milyen kőről van szó, szép zöld, mint a friss fű, de áttetsző, mint az üveg... - elbizonytalanodom, hiszen lehet, hogy Rosetta otthon volt a drágakőmágiában, de én csak a legfontosabbakat ismerem és ez nem tűnt a nagyok közül egyiknek sem. És amúgy is, honnan kerülnének ide most drágakövek, hogy válogathassak belőle? Kicsit felsóhajtok, lemondóan, hiszen ezt súgta az ösztönöm, de ebben kétlem, hogy Ivor segíteni tudna, ez nem mágikus hókuszpókusz, hanem egy drágakő előkerítése és kiválasztása.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 20:14

A Farkas meg a Sakál



Bizonyára megmosolyognám, ha hallanám épp mi jár a fejében, de nem
hallgatózom. Hogy mi vezérel az kérdéses, de tény, nem tett semmi olyasmit,
ami miatt, ne villoghatnék némi együttérzésszerűséggel irányába. Fel sem merül bennem, hogy magára veszi. A szép az, hogy nem terhelne le vele.
Ahogy megsérteni, nem tud, ha úgy döntene, mégis én voltam a gyújtópont, is egyszerűen tudomásul venném az álláspontját.
Amikor segítettem neki elkülöníteni a legfrissebb előző életet és a mostanit,
egy kicsit benne volt az is, hogy annyi információ jöjjön fel főképp, ami Emma hasznára válhat, bár nem matattam bele az érzelmi dolgokba. Ezt ültettem el vezérelvnek. Hátha így mindig vissza fog tudni találni, akármikor is törne rá a múlt. Nem egy vaskalapos dolog, inkább egy apró észlelhetetlen vízválasztó.
Hogy higgadtan tudjon gondolkozni amikor kell.
A kérdésre csak biccentek, meg igazából úgy a többire is.
- A komponens belőled, vagy egy olyan állatból kellene hogy származzon, aminek az alakját szeretnéd hogy felvegye az idézett élőlény? - teszem fel a kérdést. És érdeklődve nézek a lányra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 19:45


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lassan egyre jobban elcsendesedek, de azért azt nem mondanám, hogy mostanában fogok megnyugodni. Az egész olyan volt, mint egy pánikroham, vagy legalább is ehhez tudnám hasonlítani, és az sem múlik el az egyik pillanatról a másikra. Mély levegőket veszek, hogy megszólalhassak akadozás és feltörekvő sírás nélkül, válaszképpen nem is szólalok meg, hanem csak megingatom a fejemet. Nem fogom rá hárítani a felelősséget, biztosan nem akart rosszat nekem, még akkor is, ha valószínűleg tényleg az tett be, amiket felsorolt. De jószándékkal tette mindegyiket, és én kértem arra is, hogy meséljen. Legalább is én biztos vagyok benne, hogy a jószándék vezéreli, hiszen ahogy rosszul lettem már itt volt a nyugtató szavakkal és a teával.
- Igen? - kérdezek vissza, és egy kis remény költözik a tekintetembe. A jegyzetek ugyan leírják a lényeget, de azért én is elkezdem összefoglalni. - Nem tudom, hogy mi lehet a hiba, ez egy új mágia, személyre szabott, a lelkünk egy darabját kötjük egy megidézett állati társba, kell hozzá egy különleges, egyéni komponens. Azt hiszem itt akadtam el. Nem találtam meg a megfelelőt. Az állatidézést természeti mágiákkal csinálom, nem pálcával, valahogy... valahogy így érzem helyesnek. - fejezem be és a jegyzetek részletesebben leírják, hogy különféle növények keverésével, füstölésével, varázsigével terveztem, és már sikerült is néhány pillanatra patrónusszerűen összeállni egy szellemlénynek, de nem öltött alakot sosem.  Azt hiszem az egész növényes megoldás azért áll olyan közel hozzám, és azért nem a pálcához fordultam, mert Rosetta emlékei vezették a gondolataimat és ő vajmi keveset használt pálcát, Druida volt és Természetes gyógyító, és közben rúnázott tárgyakkal harcolt, ha kellett. A pálca már csak dísznek volt, igaz egyszer volt druida botja, de...
Újra mély levegőt veszek, és igyekszem koncentrálni Ivorra, mielőtt elkapnának az emlékek, bár ezekben már nem érzem a nyomasztó halálvágyat, az elmúlt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 18:53

A Farkas meg a Sakál



Megvárom türelemmel. Amúgy sem rohanok sehová. Ha eltolja a kezemet,
vissza is húzom, meg a kesztyűt is vissza veszem. Ezek után asszem nem mutatom meg neki a szörnyalakomat.
- Semmi baj. - biccentek neki. - Teljesen érthető. Végül is vissza alakítottalak emberi formádba a ciklus ellenére, és azt hiszem kellően felkavartalak minden mással is. Én kérek elnézést. - nos igen. Azt nem teszem hozzá, hogy én ezt a mennyiségű veszteséget, ami életem során ért, ahhoz hogy helyén tudjam kezelni, meg kellett tanulnom globálisan gondolkodni....
Különös a folyamat. Féktelen pusztítóként kezdtem, önuralmat parancsoltak rám, és mire megtanultam értékelni az élet dolgait és magát az életet,
addigra tovább kellett lendítenem és el kellett határolódnom az egyéni fájdalmaktól, sérelmektől. Főleg, hogy számomra mindennek fizikai vonzata van, nem úgy mint mondjuk Emmának, hogy sír és lassanként de van esélye megkönnyebbülni. Más léptékben gondolkodom és valóban, ha ezt egy ember meg szeretné érteni... Az igen kegyetlen kihívás így bár szívesen mesélek,
vagy osztok meg vele mindenfélét, valójában nem várom hogy bele élje magát, mert... pont az töténik ami az imént lezajlott.
Amikor a magányról ejt szót, magam is megérzem a súlyt, az ő magányának a súlyát és bizony a sajátomat is. Vágyom a révbe érésre, és mégis rettegek tőle és menekülök előle. A tüdőm súlyossá válik a szívem pedig szúrni és égni kezd,
de kívülről nincs túl sok jele a dolognak. Sóhajtok egy nagyot, lassút, lényegesen nagyobbat, mint egy embertől kitelne és miközben kiengedem a levegőmet, hagyom távozni a számba gyűlt keserű ízt.
A jegyzetekre pillantok ismét. -Segíthetek megcsinálni. - közlöm egyszerűen,
biztatást csempészve az ábrázatomba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 18:23


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]
A pánik csak akkor enyhül, amikor a többszöri szólítás után az ajkaim elnyílnak és a számba ömlik a gyógynövényes tea. Lehunyva a szemhéjamat szoríom össze a szememet, próbálok mindent kizárni, koncentrálni, hogy az egészet újra eltemessem oda, ahonnan jött. Csak nyomokban érzékeltem azt is, hogy a hajamba simított, de a tea megteszi a hatását. A melegség ami szétárad a testemben mintha felolvasztaná a lelkemet, de ez azzal jár, hogy a könnyeim is megindulnak, ahogy kinyitom a szememet. Nem tör ki belőlem zokogás, sőt, ahhoz képest, hogy milyen intenzíven éreztem a fuldoklást és kapkodtam levegő után most csak némán sírok, lesütött szemekkel. A kezem lassan Ivor kezére vándorol, ahogy a szemeimbe visszaköltözik az értelem, gyengéden megszorítom, aztán eltolom magamtól.
- Annyira sajnálom... még sosem volt ilyen intenzív, egyáltalán nem emlékeztem a szörnyű dolgokra, csak a jóra... - vallom be, miközben egyik kezemmel újra meg újra törlöm a kicsorduló könnycseppeket. - Köszönöm... - suttogom halkan, aztán nyelek egyet, megpróbálom visszafojtani a könnyeket, nem akarom, hogy bárki így lásson. Persze akarni egy dolog, valójában eléggé gyakran törik el a mécses, nagyon rosszul tűröm a feszültséget és a konfrontációkat is. - Akkor szokott csak előjönni az emlék, amikor nagyon magányos vagyok, mert neki annyi barátja volt és annyi emléke a barátaival. Én sokszor vagyok egyedül. - újabb nyelés, utolsó könnyek és nagylevegő. - A jegyzetek is erről szólnak. Létre akartam hozni egy állati társat, hogy kevésbé érezzem magam egyedül és hogy átalakuláskor is mellettem legyen, ha valami balül üt ki, akkor megállítson, vagy legalább ne hagyja, hogy másoknak árthassak. - ered meg a nyelvem újra, de már nem lelkesen kérdezgetek, hanem kicsit összetörten suttogok inkább, persze hallhatóan.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 18:07

A Farkas meg a Sakál



Érzékelem, hogy kicsúszik az irányítás az ujjai közül, és lám máris példázva van az élet által: a gép és az emberi tényező viszonya. És én ahogy említettem, egy tanult válaszprogrammal reagálom le. Bár olyannyira természetes, hogy valóban az enyém lehetne. Elő teremtek egy bögrét seperc alatt és cselekszem. A csordogáló patakhoz lépve vizet veszek, Emma felé közelítve pedig menet közben a vizet felhevítem a bögrében, éppen ihatóra és fűszerek és gyógynövények kerülnek bele. Bár kifejezetten Földi komponensek. Feje búbjára teszem a tenyeremet és finoman a hajába simítok. - Emma!
-
szólítom meg határozottan. Ha kell többször, ameddig meg nem hallja
a nevét. - Ezt idd meg! Meg kell innod! - leülök mellé lassan és ha kell, nem várom meg, hogy megfogja, hanem megitatom vele. Tulajdonképpen egy benső melegséget érezhet, és a melegséggel együtt terjedhet fokozatosan szét a testében egyfajta enyhülés. Addig nem igazán bombázom úgy egyáltalán semmivel, ameddig nem látom hogy nem lesz legalább részben jobban.
A halandók, ezért nem emlékeznek az előző életeikre. És ezért nem élnek egyben ennyi időt. Laurát is megviselte, hogy halandó tudattal vált halhatatlanná... - Nyugodj meg Emma! Az az élet távol van már! Az akkori fájdalmadat ne hozd át! - tudom, hogy ezek nem mélyremenő szavak, de ha a főzet nem tudja annyira vissza hozni, hogy vissza térjen a jelenbe, ha meg nem is nyugszik teljesen, akkor mindegy mit mondok neki és bele fogok nyúlni. De nem mágiával. Csupán kesztyű nélkül érintem meg az arcát és segítek neki koncentrálni, és külön választani az akkor és mostot. És bár tárgyilagos maradok, mégis megnyilvánul valamiféle empatikus vonal, hogy nem hagyom és nem nézem végig ahogy felemészti egy előző élet emléke.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 17:18


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Á, értem. - csúszik ki a számon, bár valójában nem túl magabiztosan. Inkább csak kapiskálom. Olyan dolgokról beszél, amit a mi világunkban tényleg csak az istenekkel történnek meg, és elméletben ezek az istenek csak mítoszok. De ha több olyan is van, mint Ivor, ha mondjuk egy hozzá hasonló volt itt évezredekkel korábban, vagy az ő alkotója, vagy... Ó, annyi gondolatom indul meg ebből az egészből, hogy már picit a fejem is belefájdul. Viszont amikor észreveszem rajta, hogy most valami olyat osztott meg velem, ami igazán fontos, ami igazán személyes, újra előre dőlök a fotelben. - Biztosan van. Minden élőlénynek van lelke, neked is. - mondom, egy megnyugtató, kedves hangon. Mert nekem ez a saját természet egészen ahhoz hasonlatos, mint a lélek.
- Sajnálom. Nehéz lehet ennyi emlékkel élni és már biztosan rengeteg szerettedet is elvesztetted. - nézek most egyenesen a szemébe, egy kicsit szomorúan lebiggyedő ajkakkal. Az eredetbolygója, amiről mesél, és ami elpusztult újra meg újra kísértheti így és ezt elképzelni is borzalmas. Nyelek egyet, fogalmam sincsen hogyan kezelnék maga körül ennyi halált, ennyi elmúlást, a szeretteim elvesztését és... A gondolatra a szívem összeszorul, és látszik rajtam, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt és a tekintetem elréved, ahogy megfeszülök. Egészen elveszítem a beszélgetés fonalát, csak valahol az elmém hátuljában érzékelem, ahogy elkezd a teleportálásról és minden másról beszélni. Hiába kapkodom a levegőt, egészen úgy érzem, mintha víz alatt lennék, fulladnék, és nem lenne esélyem kijutni a felszínre. Elönt a fájdalom, előző életem rengeteg rossz emléke, amikor Rosetta elvesztette a barátait, Ariana halála, amikor először megtagadta önmagát és ölni kényszerült, hogy az életét mentse, a vérfarkasság megélése, a sötétség, ami újra és újra megostromolta, a rengeteg mágia, ami annyiszor játszadozott az elméjével elhitetve, hogy közel a vég, és meg fog halni, aztán még is valami okból fogva visszatért, a testváltások és... És előttem van, ahogy mindez végződött. Rosetta mindennek a végén, mikor mindenki azt állította, hogy minden rendbe fog jönni, hogy legyőzték a gonoszt, egyáltalán nem feledte el mennyi szörnyűség történt vele, és képtelen volt együtt élni az egésszel. Meg akart halni.
Próbálok fókuszálni, próbálok visszatérni, próbálok figyelni rá, de úgy érzem védtelen vagyok és gyenge, hogy az előző életem fájdalma letaglóz. Fogalmam sincs mi váltotta ki ezt, egyetlen mondat, vagy ez az egész beszélgetés a párhuzamos világokról, de ahogy megérzem a halálvágyat, Rosetta halálvágyát, képtelen vagyok kezelni.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 16:50

A Farkas meg a Sakál



Hümmenek egyet az első kérdése nyomán. - Rosszul fogalmaztam, szerencsére egy erőm van van csak. Viszont ennek van egy természete. Mint mondjuk, hogy a sötét mágia egy idő után felemészti az embert, a... felsőbb mágiák pedig felmagasztalhatják. Az ébredésünk egyetlen gondolatból fakadt. Egy nagyon nagy hatalmú élőlény.. entitás gondolatából...- mmmm...keresek egy Földi példát - Mint mondjuk ahogy Zeus fejéből kipattant Athene. És egy bizonyos hangulatot hozott magával. Nos a fajtámnak jutott hatalom is hasonló és hatással van rám. - ennél jobb példával sajnos nem fogok tudni neki élni. De jó lesz.
- És ez nyomja el a saját természetemet... Ahogy neked a vérfarkas éned az egyébként átlagos emberi voltodat.- aztán elgondolkozom egy kicsit hosszabban - Bár.. nálam ez az állapot mondhatni állandó, így igazából csak.. remélem, hogy valahol... tényleg van egy átlagosabb... egy saját természetem. - Jelentőségteljesen elhallgatok. Nos igen, kellemetlen de sosem tapasztaltam ténylegesen hogy lenne ilyenem. Hiszen sosem éltem az erőm nélkül. Emmával mégis sikerült most az egyik... legszemélyesebb vágyamat közölnöm.
Egy elérhetetlen és rég eltemetett álmot, amit csak félve mertem mindig is gondolni. Hiszen az Ösztönöm, ha megneszelte, hogy szabadulnék tőle,
fellázadt és belém mart... Kellemetlen.
- Sokszor volt ilyen igen. - bólintok rá végül. Ó de még hányszor! Volt ahol minden sarkon szembe jött valaki..
- Ez számomra valóságos. És vannak világok, ahol szintén ezek a szabályok élnek. A Föld egyébként kifejezetten érzékeny a változásokra. Illetve, inkább úgy mondom, hogy a rajta élők. - javítom ki magamat és tulajdonképpen vissza teszem magamat Emma ágyául szolgáló kanapéra, közben kezembe veszem a fami jegyzeteit.
- Akadnak igen. Jobb rosszabb ismerősök vegyesen. Bár jóbára csak én ismerem az ő arcukat, vagy az arcuk egy változatát... És bár megátkoztak az emlékezéssel - nyelek egyet - A fontosabbaknak, pont emiatt, az igazi arca már alig van előttem... - kicsit elrévedek, talán némi szomorúság is csendül bennem, de elég hamar tovább görüdülök. - Félre értés ne essék, azért használtam ezt a megnevezést, mert elsőnek az eredetbolygómon találkoztam bárkivel is és az a... viszonyítási pontom. Ettől még mind igazi. És van, hogy valóban csak a benyomás ismerős... mintha találkoznék vele, csak egy újjá született formájában. - biccentek itt Emma felé.
Olyat mondtam hogy nem zakkantam meg? Nos... de az eredetbolygóm pusztulása után egy- két ezer évig csak rehabilitálódtam. Többek közt igen vad módon tágult ki a világ számomra amivel, magamnak is meg kellett barátkoznom.
-Egyszer szívesen találkoznék vele!- fűzöm a Dumbledore-os gondolatra a végszót.
-Tudok vinni utasokat, de... míg én kifejezetten alkalmazkodó életforma vagyok, addig az utas nem biztos. Meg vannak a maga veszélyei. - ismerem el.
- Egy egy bolygó igen sajátos atmoszférával rendelkezik... van amit átjár a mágia, van amit kevésbé, van amit messzire elkerül. A tanultak, vagy akár a saját eljárásaim közül van amit egy egy síkon nem tudok alkalmazni, vagy használni. De ettől is izgalmas. Bár a létem, majdnem minden létsík számára kompatibilis, a mágia amit hordozok, már nem biztos. - azt nem fogom az orrára kötni, hogy Nox... aki amúgy úgy néz ki pont mint Yora... egy Megszeghetetlen esküvel ide láncolt... Bár csak látszatra, de valami hatása volt azt érzem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 16:07


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát, pedig ha valamiben jó vagyok, az az, hogy kifogyhatatlanul képes vagyok kérdezni és érdeklődni, szeretem megérteni az embereket, és egyéb lényeket is. - Vagy egy erőd, ami a sajátod és egy erőd, amivel rendelkezel? Hogy lehet ez a kettő különböző dolog? - kérdezek bele, de egyébként nagyjából értem, hogy mire akar rámutatni, persze muszáj lesz ezt még egy ideig emésztgetnem. Lehet, ha nem lett volna az a kaland a Nezabar világában még kevéssé tudnék olyan nyílt lenni, hogy elfogadjam ezt az egészet. Mikor elkezd hosszan beszélni, egy kicsit pózt váltok a fotelben, felhúzom a lábaimat törökülésbe és kicsit előre hajolva figyelem a szavait. Nem mondom, hogy nem terheli meg az agyamat, hogy felfogjam mindazt, amit közölni akar velem, főleg, mert természetes állapotomban most éppen egy vicsorgó vérfarkasnak kéne lennem, de a vizuális bemutató egy kicsit azért segít az ügyön. Hallgatok egy darabig, aztán az előregörnyedésből kihúzom magamat.
- Tehát volt már többször is, hogy olyan világba jutottál, ami nagyon hasonló, mint az előző, csak egy apró döntés megváltoztatott mindent? - kérdezem és közben egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem kattant még meg. - És ez a valóság, ez mind igaz és így van, vagy csak... egy elmélet és te így gondolod? - újabb kérdés, de valahogy könnyebb lenne elhinni a szavait és megérteni, ha biztos lennék abban, hogy ez így van, nem csak a sejtése. - Itt is van olyan, ami korábbra emlékeztet? Laurán és rajtunk kívül. - újabb kérdés, lassan Ivor úgy érezheti, hogy pályát tévesztettem és riporternek kellett volna mennem, hogy interjúztathassam. De hiszem azt, hogy jó dolog beszélni arról, amiket átéltünk, a gondolatainkról, nem csak a testet kell karbantartani és gyógyítani, hanem a lelket is.
- Biztosan őt érezted. - bólintok rá, és egy kicsit elkezdem méregetni. - Amennyit meséltél magadról, az alapján nincsen nálad különlegesebb lény ezen a földön. - vallom be, és közben a teleportáláson gondolkozom. - Ez elképesztő! És tudsz vinni... utasokat? - kérdezek rá, bár igazából eszemben sincsen itt hagyni ezt a világot, csak érdekel. - Akkor van olyan erő, valamiféle mágia, ami leföldelhet és ide köthet? Még is micsoda, ha több ezer éves vagy és ki tudja hány világ tudása van már a fejedben?


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 15:43

A Farkas meg a Sakál



Rá kell döbbennem, hogy bár nem állt szándékomban, egy kicsit mégis túl egyszerű léleknek kezeltem. Eleve, hogy kérdéseket tesz fel, már más megvilágításba helyezi. - Az erő amivel rendelkezem, saját természete van. És gyakran elnyomja a sajátomat. Egy mélységes önuralomnak köszönhetően fenn tudok tartani egy közel semleges állapotot, ami nem mozdít el sem rossz, sem különösebben jó irányba. De ez igen, elég robotikus léttel jár és bár ha meg is tapasztalok valamit, gyakran pont emiatt nem tudom megélni. Mint ahogy a gép le tudja írni számokkal a szeretet és tudja is rekonstruálni, de a halandókra oly jellemző változékonysággal már nem tud mit kezdeni. Legfeljebb újabb képletet állít fel mintegy reagálásképp. - Talán így célzottan kicsit megvilágosodhat. Teljes nyugalom van a hangomban, még talán egy barátságos felhanggal. Nem sértett meg. Nem igazán tudna... Hallgatom tovább és amikor elér ahhoz a ponthoz, ahol a halálát említi tulajdonképpen,
eltűnődöm rajta. Mennyire semmi jelentősége vagy súlya az életnek és bárki életének, ha eleve azzal a tudattal ébredsz, hogy halhatatlan vagy... Azóta már megtanultam én is értékelni, viszont sajna így is kellően felelőtlen tudok lenni bizonyos dolgokat illetően.
-Én az időt mindig is úgy éltem meg, hogy van egy általunk ismertnek vélt jelen. És vannak döntéseink, gondolataink amik sok sok sok alternatívát szülhetnek. Másoknak szintén. Mind létre hoznak egy lehetséges jövőt, mindannyi alternatív… - eltűnődöm - Vegyük most példának egyszerűen csak a Földet. Ahol aszerint a döntés szerint mennek a dolgok, amit végül választottál. - tartok egy jókora szünetet, hogy meg tudja emészteni, hiszen innentől lesz csak izgalmas. Közben egyébként az energiámból megformálom vizuálisan is amit mondok. Sok sok sok földet egymás után, akár egy gyöngysor. - Ez tudom kissé bonyolult, hiszen ez egy egyénre van csak levetítve, és azon az egy egyénen kívül még bizony sokan lakják a Földet és igen, mind létre hozza a maga ki tudja hány alternatíváját, minden döntésénél. Amiből mégis csak egy lesz vezető szál végül. - a megsokszorozott Földet most vissza csökkentem, és az össze folyókat egy egy elkülöníthető formába öltöm.
- Ezek csak egyének döntései, semmi kozmikus, kollektív, a Föld az állandó a képletben. Ez csak az egyén "sorsának" a leképzése. Ezek az alternatívák, akármennyi is legyen belőlük, mindaddig inaktívak maradnak, ameddig "rá nem lépsz az útra".-
Újfent hallgatok egy jó hosszút. - Hogy én ezek közül mikor és melyik változatra érkezem, az már más kérdés. És kérlek... ne kérdezd, hogy nem zakkantam még bele. Épp elég egy csomószor viszont látni régi arcokat... - Aki újjá születik, az legalább tiszta lappal indít mindig. Kivéve a vonzatokat,
de az megint más..-
aztán jön egy megvilágosodási pont. Hiszen őszintén szólva erről így levezetve, nem sűrűn beszélgetek senkivel.
- Valószínűleg emiatt is nehéz elszakadnom dolgoktól.- aztán csendesen hallgatom őt és azt amit erről a bizonyos Dumbledore-ról mond.
- Ó szóval ez a neve. Érzékeltem egy nagyobb hatalom jelenlétét. Ezek szerint ő az. Igazság szerint, ez akkor derülne ki, ha leülnék beszélgetni vele. Biztosan lenne olyan trükkje, ami hatással lenne rám. Ebben nem kételkedem. - megengedek egy szűk mosolyt. Az utolsóra vissza idézem hogy is megy ez az utazgatás nálam...
- Ha nem akadályos senki és semmi akkor igen, csak úgy puff. Bár van amikor a környezet miatt kénytelen vagyok egy ugrási pontot keresni, hogy ne legyek "leföldelve" de ezen kívül igen, elég könnyen megy. Mint a tüsszentés. Csak koncentrálnom kell. És elengedni mindent.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 15:11


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát, éppen olyan választ kapok, amivel egy cseppet sem vagyok előrébb, sőt, most éppen úgy fogalmaz, mintha tényleg robot lenne, amitől akármennyire abszurd, kicsit el kell mosolyognom, és mire észbekapok már fel is nevetek. - Bocsi. Tudod, most éppen úgy hangzottál, mint egy robot. - kérek azonnal elnézést, mert lehet, hogy az, hogy kinevetem rossz benyomást is kelthet benne. Pedig nem tett semmi rosszat, csak ez a "mechanikus alkatrészem" nagyon furán hangzott. A fura a nap szava. - Én értem, hogy sokféle sík lehet, meg univerzum, meg minden, csak hogy éppen összetalálkoztál egy társammal, az annyira hihetetlen! Vagy hát... Rosetta egyik társával. - javítom ki magamat, aztán érdeklődve félrebillentem a fejemet. Egy ideig látszik rajtam, hogy megint visszagondolok, próbálom felidézni mi is volt, miután legyőztük a Sötét Nagyúrnőt és magát az iskolát, hiszen az vonzotta a sötét teremtményeket, de rövidesen utána képszakadás.  Egy kicsit elnyílik a szám, de nem csak azért, amiket ő mondd, hanem azért, mert valami hirtelen bevillan. - Nem tudtam, hogy mi történt vele vagy hová ment, mert... mert nem éltem meg. Még ott volt Nellondban, amikor... - nem folytatom, túlságosan kuszák az emlékképek, de abban biztos vagyok, hogy Rosetta élete akkor ért véget. És talán Jacké is. Valamiért ők ketten együtt végezték be a sorsukat, de képtelen vagyok felidézni hogy hogyan és miért.
- A világunk leghatalmasabb mágusa felvehetné veled a versenyt? - kérdezek újra, aztán hozzáteszem. - Dumbledore professzor. Az iskolánk igazgatója, már vagy harminc-negyven évvel idősebb, mint amit egy átlagos ember megélhet és úgy hírlik neki van a legnagyobb mágikus hatalma a földön most. - mondom neki, fogalmam sincs, hogy mikor érkezett és mikről tud már, de róla hallania kellett, ha a varázsvilágban mozog, márpedig ilyen ábrázattal és képességekkel nem tudom hogyan olvadna be emberek közé. Még... még itt is kilóg és lerí róla, hogy más.
- De amikor akarsz, csak úgy tovább állhatsz? Nem kell semmilyen erőgyűjtés, vagy mágikus komponens, vagy rúnarajzolgatás egy térkapuhoz, csak pukk és ennyi? - kérdezek újra, azt hiszem, sose fogok kifogyni a kérdésekből.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 14:56

A Farkas meg a Sakál



Hallgatom és a jegyzeteken hamar megtalálom az összefüggéseket.
Nem mondom, hogy láttam ilyen varázslatot előtte, de hasonlóval már bőven találkoztam.
- Tulajdonképpen annyira nem áll messze a valóságtól ez a kijelentés. Bár egy csepp mechanikus alkatrészem sincs, mégsem építkezem semmi másból, csak az elsajátított tudásból és tapasztalásból.- felnézek rá, immár nagyon is a jelenben járva. - Az univerzum, elég.. tág. Miért ne férhetne el benne az a sík, ahol a Nezabar volt? -nem bonyolítom tovább neki.
Nem azért mert nem értené meg, hanem mert jelenleg többminden nem lényeg ebből a részből. - Amikor én találkoztam vele, már nem.. ott volt ahonnan te ismered. Az Úrnő legyőzése után, Laura egy furcsa életforma lett.
Utazó igazságbajnok. Egyensúly őr... Felfedező.. vagy valami hasonló. Az eredetbolygómon találkoztam vele először. Aztán jóval később egy megint másik síkon. -
megköszörülöm a torkomat. - Az idő és a tér... nagyon fura jelenség. - nézek rá már már bocsánatkérően. Szívesen megosztom a tapasztalataimat röviden, de szerintem jelenleg rommá sokkolná így hirtelen.
Arra hogy van-e valami amire nem vagyok képes csak elmosolyodom, most azért lényegesen élettel teltebben és élénkebben.
- Van. Bőven van. Hidd el, csak elsőre tűnök "mindenhatónak".- De hogy ez a bőven, pontosan mit is takar?.... Az utolsóra megcsóválom a fejemet.
- Nem mondanám magamat vészmadárnak, inkább csak egy csendes átutazó, avagy megfigyelő. És hogy miért éppen itt? Mert bár képes vagyok tere, síkot, vagy időt átlépni, megutazni, azt, hogy hová érkezem, sosem állt hatalmamban befolyásolni. - máris egy példa azok közül amire nem vagyok képes.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 14:26


[You must be registered and logged in to see this image.]

Farkas & Sakál

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kicsit tágra nyílik a szemem, mikor meghallom, hogy tényleg képes megfiatalodni, de még jobban a magyarázattól. - Lenullázódnak az emlékeid? Úgy beszélsz magadról, mintha valamiféle robot lennél, nem is élőlény. - vallom be a furcsaságot, bár jelen esetben leginkább minden furcsa a fickóban. A betörése az odúmba, az átváltozásom visszaszorítása és ez az egész... Minden furcsa!
Engedem végül, hogy hozzámérjen, mert az a furcsa érzésem van, hogy valamit ő is tud az egészről, nem csak úgy mondja, hogy volt egy ismerőse virág tetoválással. Az emlékek megrohannak aztán átszaladnak rajtam, és ahogy vége az egésznek, egy kicsit sóhajtva húzom vissza a kezemet. Picit ijesztő ez az egész, hiába érzem úgy, hogy ez az alak ok nélkül nem jelentene veszélyt rám nézve, és én pedig biztos, hogy nem fogok okot adni rá. Türelmesen várom, hogy visszahúzza a kesztyűjét és a másik kezemmel most egy kicsi lefedem és tovább simogatom a tetoválást, mintha a fantom-érzésekről akarnám elvonni a figyelmemet. Persze lehet, hogy ezzel inkább akaratlanul hozzáláncolom magam az emlékeimhez.
- Laurát? De még is hogyan? Hiszen az egy... Még ha van is kapcsolat a két világ között az... az egy egészen másik univerzum! - fejezem be a mondatot, még ha akadozva is. Biztos, hogy erős mágikus fonál fűz minket össze éppen azzal a világgal, de akkor is, hogy lehet ennek a fickónak végtelen hatalma. - Van olyan dolog, amire nem vagy képes? - bukik ki belőlem a kérdés és a furcsa réveteg mosolyra inkább megborzongom, mintsem jó érzés tölt el. Figyelem ahogy körbejár és nincs okom elrejtegetni előle a dolgaimat, nem sántikálok semmi rosszban, a legnagyobb titkomat már így is tudja. Bár a Minisztériumi jegyzék miatt amúgy se lehet a vérfarkasságom nagy titok, de egy cseppet sem reklámozom, mert rengetegen félnének tőlem. És egy gyógyító, akitől félnek, akiben nem bíznak meg... Szörnyű érzés lenne, ha ahelyett, hogy hozzám fordulnának segítségért, elkerülnének, mint egy leprást!
- Ha ennyi évet megéltél, ennyi helyen jártál, miért vagy most éppen itt? Talán afféle vészmadár vagy, és nemsokára mi is csak egy letűnt korszak leszünk? - húzom ki magamat, ahogy próbálom megérteni a férfit - a lényt. Ez az egész helyzet olyan meseszerű és én még sem szeretnék felébredni belőle.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-03-05, 14:09

A Farkas meg a Sakál


- Mondjuk ha az emlékeim például lenullázódnának, akkor igen, előfordulhat, hogy vissza fiatalodnék, abba az állapotomba, amiből indultam.- Biccentek. Aligha hiszem, hogy ilyesmi el fog következni. Ráadásul túl sok minden van a fejemben. Mindent kipucolni csak "valami nagyhal" tudna. Az meg itt a Földön aligha akad.
Az emlékeit, bár ő benne peregnek újra, én is megkapom a szükséges benyomást az összesből. Aztán inkább elengedem, mielőtt túl sok minden idéződne vissza újra, vagy mondjuk benne ragadna annak az előző életnek a tudatállapotában. Csúnya dolog lenne vissza taszítani önnön múltjába, úgy, hogy már semmi köze hozzá. Vissza húzom a kesztyűmet aztán csak elgondolkozva kibukik belőlem. -Mindig is irigyeltem valahol azokat, akik képesek a lélekvándorlásra. Akármilyen formában, vagy célból. - megkaptam a válaszokat is, láthat rajtam egy jó adag bizonytalanságot, mintha mondanék még valamit... Végig nézek rajta fürkészve. Nem mellékesen olyan természetes jelenségként kezelem a lélekvándorlást, mint a lélegzetvételt, vagy a pislogást. Végül megosztom vele a gondolataimat.
- Nem vagyok benne biztos, hogy érdemes bármit is említenem az előző életedhez kapcsolódóan. Hiszen már elmúlt... És most itt vagy. Nézd el nekem, talán furcsán fog hangzani, de személy szerint képes vagyok elveszni a letűnt korszakokban. - keresem a következő mondatot, orrommal szusszantás közben olyan mozdulatot teszek, mint mikor a nyúl mozdítja az orrát - Mivel fajtámból adódóan alig- alig vagyok képes változni, benne tudok ragadni. -
Megejtek valami mosolynak szánt dolgot, de egy adag elrévedés miatt igen vérszegényre sikeredik. -Ismertem Laurát. - Mondok végül csak ennyit tényszerűen.
Felállok mellőle és körbe járom lassan a helyet.
Végül az asztalon megállapodok egy különös varázslat jegyzetei...alkatrászei mellett.
Bár talán nincs is jelentősége annak ami Laurát érinti, igazából azon kívül hogy anno ő is ismerte, és én találkoztam vele... nincs sok jelentősége valószínűleg a jelenlegi életére nézve. Rá bízom, hogy akar-e róla beszélni, vagy inkább a reinkarnálódás vagy mondjuk ennek a varázslatnak a gondolatát szedi-e elő.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-01-30, 12:27



Farkas & Sakál







[You must be registered and logged in to see this image.]
Érdeklődve hallgatom végig a meséjét, ugyan egyelőre még kérdőjelekkel és nem tényként veszem, hiszen olyan hihetetlen! De nem vádolom hazugsággal, nem akadéskoskodok, csak nem hiszem el a szavait azonnal. - Tehát ha most valami esemény miatt újra fiatalabbnak éreznéd magad, akkor vissza is fordulhatna az öregedésed és megfiatalodnál? - kérdezek vissza, ez azért... azért durva. Hallottam már olyan legendákat, hogy nem csak hosszú életű mágusok vannak, hanem örökéletűek is, de eggyel se találkoztam, így fogalmam sincs, azoknak hogyan is megy az öregedése, meg tudnak-e fiatalodni, ha akarnak.
Csak bólintok a bíztató szavaira, tényleg szeretném kontrollálni az átváltozásom, úgy, mint mindenki más a falkában, még ha igazából attól még, hogy azt akarják, hogy én legyek a falka vezetője majd egyszer, nem biztos, hogy én ezt akarom. Boldog vagyok itt, meg van mindenem, gyógyíthatom a tilosban járó kalandorokat itt az iskolában, az Aurorokat a bevetéseken, még Hagrid mellett is segédkezek néha a varázslények gondozásában, csak... Csak a falkaszellem hiányzik. Minden kapcsolatom gyorsan tönkremegy, hiába igyekszem, és valahogy olyan baráti társaságom sem alakult ki, ami pótolhatná a farkasokat. Kicsit magányos vagyok. Az átváltozására csak bólintok, akármilyen sokkoló, meg tudok birkózni vele.
Ahogy feláll és odalép mellém kicsit összevonom a szemöldökömet. Nem vagyok egy viszahúzódó típus, de az, hogy hozzámérjen ez a másik univerzumból érkezett kvázi ufó, akit csak most ismertem meg... Csak akkor biccentek végül, amikor elkezd beszélni egy másik tetoválásról. Képek villannak be az elmémbe a másik életemről, szinte tükrözöm az ő tekintetét, ahogy elmerül az emlékeiben, úgy elmerülök én is az enyémben. A simítása nem tudom pontosan milyen kapcsolatot hoz létre közöttünk, de azt igen, hogy az emlékképeim közt nem csak orchideát és nárciszt látok, hanem rózsát, tulipánt és liliomot is. Embereken, furcsa lényeken, fiúkon és lányokon, falakon, páncélokon, pajzsokon, csak villanások, de mindegyik villanás a virágok motívumát mutatja és tudom, hogy az emlékek nem az enyémek... Vagy is igen... Az enyémek. Csak nem Emma Marshall-ként.   


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-01-29, 16:46

A Farkas meg a Sakál
[You must be registered and logged in to see this image.]


Mintha két állat szaglászná egymást és ismerkedne.. Ennél tökéletesebb hasonlatot keresve sem találhatna senki!
- Biccentek. Talán annyi különbséggel még, hogy küllemre nem voltam másabb mint most, csak fiatalabb, legfeljebb tíz évvel. Sosem voltam gyermek. És az öregedés is csak a tudatom miatt következik el. Ha ugyanannyinak érezném, magamat mint akkor, akkor most is ugyanúgy festenék. - toldom még meg egy kiegészítéssel.
-Ahh ne haragudj, nem rád értettem a feltételezést, inkább általános tapasztalás végett, hogy... létezik egy ilyen fajtája is ennek a hierarchiának. - javítom ki magamat. Hiszen eszem ágában nem volt megbántani! Aztán elkotyog egy elég érdekes dolgot. - Alfa? - elgondolkozva nézek rá. - Akkor valóban érdemes lehet megtalálni atyád örökségét magadban. - bíztatóan elmosolyodom. Holott valamiért kételkedem. Nem a sikerében, inkább abban, hogy ha meg is találja, nem feltétlen lesz vele boldog. Egy alfa feladata akármelyik fajról is van szó, mindig óriási felelősséggel jár! A kérdésére lágy mosoly mászik az arcomra. - Meg, egy kicsit később, de előre szólok, nem barátságos és nem is szép a küllemem. - azt nem teszem hozzá, hogy amiatt, mert a megfélemlítés volt a cél, mikor kipattant a remek kép alkotóm fejéből.
Egyenlőre azonban megvárom hogy befejezze a mondandóját, ráérek utána lesokkolni szegényt. Össze kapcsolom, hogy az első mondattal mire gondolhatott, láthatóan egy kicsit mindketten félre értettük a másikat.
- Nem lehet egyszerű újra és újra átélni és küzdeni vele. - tűzök közbe azért némi együttérzést.
Amikor a tetoválását azonban felém fordítja egy pillanatra megmerevedek. Valamit kiérzek, de... némán sóhajtok egyet... az élet kuszább mint hittem és még mindig tele van csavarokkal. Létezik...? Felkelek és lelépek a kanapéról, lehúzom az egyik kesztyűmet, lassan oda lépdelek a lányhoz, mint akit teljesen megbabonázott amit lát, és valahol ez igaz is. Mielőtt azonban hozzá érnék Emmára pillantok - Szabad? - teszem fel a kérdést, és mielőtt válaszolna, még hozzá teszem. - Tudod... ismertem valakit, akinek volt egy hasonló tetoválása, bár az nárciszt ábrázolt... - a fejemre kiül, hogy emlékek sokasága kering bennem. Az ujjaim és a tenyerem aránya így még szembetűnőbb és most tisztán kivehetőek a mintáim. Nem igazán ábrázolnak semmit, mégis formailag ez az megjelenik bennük. Az ujjaim belső felén végig koncentrikus körök sorakoznak, egy fő vonulat, és a szélek felé egyre kisebbek. A tenyeremben több összetett forma van, de nem ennyire konkrétak. Ha hagyja hogy hozzá érjek, érezheti, hogy a tapintásom is másabb, nem kérges, vagy durva, de érezni a lenyomatát. Ezen kívül érezhet még olyasmit is valahol mélyen, mintha akaratlanul is össze kapcsolódnánk. Mintha ő maga simítana végig a saját tetoválásán és egyszerre érzi mellé az én érintésemet is. Tükrözés... Ez nem szándékos. A külső idegrendszeremnek köszönhető.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-01-09, 22:33



Farkas & Sakál







[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már ő is úgy végigmér, meg elemezget, akkor én se veszem le róla, ameddig mindent, amit csak lehet meg nem nem figyelek rajta a külsejét tekintve. Persze bele nem látok, még ha úgy tűnik nagyon is készségesen mesél magáról, csak én nem kerülök teljesen képbe. Nagyon sok dolgot le tudok nyelni, idővel meg is tudok emészteni, de egyelőre a ledöbbent fázisban vagyok, az elfogadáshoz idő kell. Persze segít, hogy milyen készségesen mesél magáról azért cserébe, hogy ő is érdeklődhessen rólam. Mintha két állat szaglászná körbe egymást úgy ismerkedünk... Vagy mint egy nagyon abszurd vakrandin. Mert ki mesélne első találkozáson a legféltettebb titkairól? Jó, hát... én hajlamos vagyok rá, azt hiszem.
Egyelőre elég nehéz például megbirkózni az ébredés fogalmával, főleg azzal, ahogy könnyedén közli, hogy őt alkották és nem született.
- Ahha, szóval ébredés. - mondom, de eléggé vérszegényen, érződik, hogy ezt még nagyon emésztgetni kell, de amúgy valóban nem vagyok én olyan hülye, nem bonyolult dolgokat mond, egyértelmű, éppen csak nehezen hihető. Bólintok a született vérfarkasok és a harapott vérfarkasok kapcsolatára, de azért a szolgákra kicsit megütközök.
- Mi? Nem, én nem! Engem nem szolgának gyárottak, engem... végül is... azért alakítottak át, hogy egyszer alfa lehessek a falkámban. - bököm ki, mert valahogy ez a szolga gyártás dolog nagyon sérti a fülemet, bár nem tudom, ha olyan lennék, akit ok nélkül, vagy valamilyen sötét okból alakítottak át, akkor mit gondolnék. Engem... a nagyanyám alakított át. Így azért még is más érzések mennek végig rajtam. - Másik formádat? Meg tudod mutatni? - élénkülök fel kíváncsian, és előredőlök a széken az irányába, miközben próbálom kicsit egyben elterelni magamról és a likantrópiámról a figyelmet, de úgy tűnik, hogy mind a ketten kitartunk amellett, hogy kérdezgessük a másikat. Kicsit hallgatok, simogatom finoman az orchidea tetoválást és merengek a vérfarkasságom veszélyeiről, amikor újra kérdez és most már reflexből válaszok.
- Igen, nagyon fájdalmas. - de ahogy felkapom a fejemet a bambulásból és újra ráemelem a tekintetem rájövök, hogy a gesztusaimból következtetett most erre, pedig most csak a tetoválást simogattam a kezemen, ami egy cseppet sem fájdalmas dolog. - De most egyáltalán nem érzek fájdalmat, azt hiszem mindent megakadályoztál, amikor visszaváltoztattál, akárhogy is csináltad. Csak a tetoválásomat piszkáltam. - emelem fel a csuklómat és felé fordítom a virágot, történetesen orchideát, amit egy másik életből örököltem, és ami néhány hónapja jelent meg a karomon, az ominózus pokoljárás után. Mert az a hely maga volt a pokol, szinte idegenekkel összezárva, nem tudva, hogy egyszer haza fogunk-e egyáltalán jutni onnét... Egy másik univerzumból... Megint kicsit elkalandozok, még a számat és elhúzom, de most nem a semmibe nézek, hanem egyenesen le a tetoválásomra, amit Ivor felé mutatok. Nem túl nagy, nem is tolakodó, olyan két-három centis és tökéletesen szép a fekete vonala.  


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2018-01-07, 13:32

Tulajdonképpen határozottan humanoid. Két lába van, két karja, egy feje van, arca is elég emberi. Kerek fülei vannak, szóval még valami elf-félének se lehetne nevezni. Szemei formája, mérete is emberinek mondható, íriszét leszámítva. Nem tükrözi azokat a sztereotip nagy fekete szemekkel jellemzett zöld űrlénykéket. Alapvetően nagyobbnak tűnik valamivel a kézfeje egy átlag emberénél, ezt értsd úgy, hogy míg te a te kézfejed, az álladtól nagyjából a homlokod közepéig ér, az övé, ugyanezzel a módszerrel nézve átéri az arcát állától a hajvonaláig. Jó egyrészt vélhetően férfi, másfelől inkább hosszúak az ujjai. Bőre világos, sápatag, haja is igen világos tónust képvisel. (még valami elcseszett Malfoy is lehetne). Összességében mégsem lehetne rá az mondani, hogy albino. Elvégre nem is az.
Így ruhában, teljes felszerelésével, ezek a leginkább szembe tűnő külsőségek, meg az arcán is felbukkanó furcsa "tetováls-minták" amik vélhetően a nyakát takaró kendő-sál után és tovább sem érnek véget.
Ellenben az hogy fura.... nem kifejezés.
Most nincs különösebben emberek előtt, szóval, a gyári alakjában flangál, egyébként ezt azt eltűntet magán és gyakoribb árnyalatokat ölt amivel el tud vegyülni. Mert hát néha azt is kell.
- Nos tulajdonképpen igen. - közli egyszerűen. És valóban ez a legegyszerűbb ez a definició rá. -Köszi! - rágcsálja tovább az almát jóízűen. És nem nem fog neki állni Hófehérkéset játszani, sem a banya oldaláról, sem Hókefélkééről. A következő kérdésre pillanatra megáll a rágásban.
- Jelenleg hasznos. Mert nélküle nem biztos, hogy tudnánk most beszélgetni. De... Egyébként épp olyan haszontalan és kellemetlen tud lenni, mint a te átkod. - szelíden néz Emmára, igyekszik úgy fogalmazni, hogy ne szálljon el nagyon a Földi szférától, figyelembe veszi, hogy a beszélgető társa még fiatal. Nem becsüli le, hiszen az ostobaság volna. De igyekszik egyszerűen, érthetően fogalmazni. Aminek folytán maga is egy kicsit egyszerűbbnek érezhet mindent.
- Maradnék az ébredésnél. Nem születtem.- halgat egy rövidet aztán hozzá teszi. - Úgy képzelj el, mint egy... homunculust. Volt egy alkotóm valaha. De ez már régen volt. - megejt egy barátságos mosolyt, de a hangszíne miatt nem lehet eldönteni, hogy amúgy ez vajon egy jó történet lehet-e vagy inkább horror.
-Szóval akkor, gyakorlatilag a született farkasoktól erednek a harapott farkasok. Ők az őse az itteni populációnak? - eltűnődik és a vámpírok jutnak eszébe. Az ősvámpírok meg azok a harapottjaik akikből szolgák lesznek de elvesztik emberi mivoltukat, meghalni sem tudnak igazán, és még csak nem is nyerik meg a vámpírlét egyetlen előnyös vonását sem.
- Sok olyan faj létezik, akik hasonlóképp gyártanak "szolgákat", szükség kényszer vagy teljesen más céllal, de teljes értékkel nem tudják tovább adni mivoltuk lényegét. Különös. - mímel el a gondolaton aztán lassan szélesre húzódik a mosolya. - Kedvesem, hidd el megszámlálhatatlan élőlénnyel találkoztam már, amihez képest igazán tetszetős a te átalakult változatod. Rögtön példának tudnám hozni, a saját másik formámat. - jelentőségteljesen néz Emmára aztán harap egy újabbat, még egy kettő és elfogy az az alma.
- Szóval szeretnél megtanulni irányítani valamit, ami zsigerből fakadva kényszerít bele egy nemkívánt helyzetbe? - kérdi és vissza gondol arra mikor őt tanította az alkotója önuralomra. Megcsóválja a fejét, nem, az itt nem működne, ez kérdés sem volt.
Feltűnik a mozdulat, de nem látom a tetoválást innen, azért rá kérdezek.
- Fáj? - másképp értelmezi a manővert és kiterjeszti rá észrevétlenül az erejét, hogy halványan letapogassa. Tulajdonképpen olyasmit keres; a likantrópia mennyire feszegeti vajon a lány érhálózatát, van-e egyáltalán nyoma a vérében, vagy egészen más tőről fakad a dolog. Igen, nem ismerte fel elsőre, hogy Emma mozzanata pusztán érzelem alapú volt, mint mikor pl valaki a jegygyűrűje hűlt helyét matatja. Van pár ilyen mozdulat, amit elsőre nem tud értelmezni hála önnön korlátainak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2017-11-12, 12:57



Farkas & Sakál









[You must be registered and logged in to see this image.]
Elterül a kopottas díványon, ami az ágyamként szokott funkcionálni, és én csak nézem és próbálom valahova tenni. Besorolni egy skatulyába, ami megmagyarázná, hogy miért viselkedik ilyen furcsán, hogyan tudott bejönni, és úgy egyáltalán, miben más, mint bármilyen ember. Mert nagyon, nagyon más. Kicsit összeráncolom a homlokomat és hitetlenül meredek rá a válaszát hallva, elsőre nem tudom, hogy viccel-e.
- Akkor azt állítod, hogy te végül is... egy űrlény vagy? Valami nagyon-nagyon távoli bolygóról? - kérdezem, és hallom a hangomban, hogy egyenesen őrültnek nézem a fickót, amiért ilyeneket mond. Nem akarom megbántani, de ez olyan abszurdum, mintha valaki azt mondaná, hogy egy másik univerzum reinkarnációja vagyok ezernyi leélt élettel, ki tudja milyen bolygókon és milyen hatalmakkal... oh, wait. Ahogy ebbe belegondolok az elzárkózásom az elől, amit ő mond egy kicsit megtörik, de azért nem tudok hinni neki az első pillanattól.
- Jóétvágyat. - bököm ki a gondolataim közül, aztán megbillentem a fejem. A félelemérzetem teljesen elmúlt, csak valami enyhe feszítés van a melkasomban, ami jelzi, hogy egyébként éppen átalakulva kéne vonyítanom a holdra, és ez a beszélgetés kicsit... természetellenes.
- Eddig úgy tűnik, hogy inkább hasznos. Hogy érted, hogy ébredés? A születésed óta? - kérdezek újra, és annyi kérdésem van, hogy megszámlálni is nehéz lenne. Csapongunk oda-vissza, miközben szinte pingpongozva kérdezünk egymástól felváltva, és mivel ő is válaszolt, akármilyen hihetetlenül, én is válaszolok.
- A született vérfarkasok nem ilyen csúf fél-lények, mint a harapottak, hanem képesek hatalmas farkasokká alakulni, a tudatuk teljes irányításával, nem kapja őket el a vérszomj, és egész életüket a falkában élik le a társaikkal. A mágusok őket se igazán szeretik, hiszen mindig meg van az esélye, hogy megmarnak valakit, és a harapott vérfarkasok... ők az igazán veszélyesek, őket kell lekötözni, mert átváltozás után nincs meg a kontroll és... elkaphat a vérszomj minket. - magyarázom, egy kicsit a végére megszeppenve, mert borzalmas arra gondolni, hogy mivel nem tudom magam irányítani, ténylegesen... ölhetek is. - Ezért vagyok itt, és ezért van mindenhol a környéken védőbűbáj, de te átsétáltál rajta!
Nem mondom, hogy nem veszem észre, hogy mennyire megnéz, de inkább annak tulajdonítom, hogy a likantrópia érdekli és ezért méreget. Közben az alkarom belsején lévő orchidea tetoválást kezdem el finoman simogatni, ami emlékeztet rá, hogy a múlt évi kalandunk tényleg megtörtént, nem csak megőrültem és képzelődtem.
 


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2017-11-07, 23:27

Ha már így felkínálkozik a hely oda sétálok és ledobom magamat... Emma ágyára, elterülök nyújtózok, egyből otthon érzem magamat. Kezembe kerül egy alma, hogy honnan az rejtély. De békésen harapok bele és olyan "rajzold le a francia barátnődet" pózba vágom magamat, csak... kicsit konszolidáltabb módon. Főleg azért, hogy bár elterültem, felé forduljak és figyeljek rá.
Aztán persze válaszolok. - A világ neve ahonnét indultam Angmillran. Angmil a föld, Ilran az ég. A bolygó sem innen, sem a Holdatokról nem látszik. De még csak csillagvizsgálóval sem. Szóval... elég messze van. - harapok, rágok, nyelek. Közben figyelem a kis farkasbőrbe bújt gidát.
-A mágiám ébredésem óta hozzám van kötve. Hasznos és haszontalan hatalom egyben. -mosolyodom el szelíden, kissé szomorkásan. És úgy nézek rá, mint aki tisztában van vele, hogy egy szavát sem fogják elhinni.
- Érdekesen hangzik. Akkor ezek szerint kétféle vérfarkas van itt. És a született miben más az itteni harapottól? -kérdem és közben valami felsejlik bennem.. Olyan... Ismerős. Egy energia lenyomata amit hordoz... De honnan?.. Az feltűnhet neki, hogy szemeimet vizslatóan függesztettem rá. Bár még mindig nem az amikor a bőröd alá másznak és le is csupaszítanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas! 2017-11-02, 13:11



Farkas & Sakál









[You must be registered and logged in to see this image.]
Mivel semmi sem utal arra, hogy ártani akarna nekem, sem a tettei, sem a kisugárzása nem fenyegető, így egy kicsit könnyebben engedek fel a visszaváltozás utáni feszültségből. Eszemben sincs olyasmiket feltételezni, hogy egy olyan alak, mint aki előttem ál, még a kisugárzását is el tudná fedni, hogy ne látszódjon rajta a hatalma vagy egyéb dolog, ami menekülésre késztethet engem, mint riadt kislányt. Mert most egy kicsit talán az vagyok.
Egy ideig megtagadom a választ, de csak azért, mert ezzel is jelezni akarom, hogy először ő mondja meg kicsoda, hiszen ő sétált be az én... vackomba, csak úgy, át minden védőbűbájon. Így hát azt hiszem, nekem jár inkább a magyarázat, és nem neki. És úgy tűnik, hogy ezzel a fickó is így van, hiszen beszédes, még ha úgy tűnik, hogy nagyon is csapongó a témákkal kapcsolatban. Beszél is meg nem is, kapok információt meg nem is. Mintha nem lenne hozzászokva, hogy valaki egyenes választ vár tőle, márpedig én tényleg tudni akartam, hogy kiféle-miféle.
- Mennyire távoli helyről utaztál ide? És a mágiádat ügyesen elfelejtetted megmagyarázni. - kérdezek és hozom fel újra, de most már hajlandó vagyok én is beszélni magamról, hiszen a ruhám megvan, a fazon ártalmatlan, csak csodabogár, és ahogy őt érdekli az én átváltozásom, úgy engem is az ő egész lénye. Még soha, tényleg soha nem zavart meg senki itt, pedig már jó néhány hónapja létezik ez a hely. Elraktározom, amit ő mond az ismereteiről, aztán jobb híján, mivel tippem sincs, hogy hogyan kéne ilyen helyzetben viselkednem, leülök az asztalhoz. Ha akar ő is leül, vagy a kanapéra, amit ágynak szoktam használni, mikor itt éjszakázom. A berendezés eléggé minimál, de ami van benne, az egy nyugodt, kicsit kopottas nappali-ebédlő hangulatát kelti, csak alap dolgok vannak benne, de minden olyan kellemes és megnyugtató. Persze, a láncokon kívül, azok erőteljesen visszavesznek az otthonosságból.
- Átok is, meg nem is. Apai ágon minden rokonom vérfarkas, de édesanyám boszorkány és én nem örököltem a születéseimtől az átváltozást. Csak később kaptam, harapás útján, ezért... nem olyan vagyok, mint a családom, csak olyan, mint bárki, akit megmartak. - magyarázom neki, nagyvonalakban, aztán egy kicsit fáradt vállrándítással hozzáteszem. - Csak ezt én nem akarom elfogadni. Meg akarom tanulni irányítani, hiszen a véremben van apám farkasvére, valamit ez csak számít.
 


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas!

Vissza az elejére Go down

Az Istenit! Ja nem, ez vérfarkas!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» A Vérfarkasok és Őrzők legendája
» Damien Knight
» A Vérfarkasokról általában
» A Regeneráció
» Egyetemek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok :: Tiltott rengeteg-