ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Kalandmester
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Alison Fawley
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Madam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_lcapMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_voting_barMadam Puddifoot kávézója - Page 3 I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 46 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot

Cedric Diggory, Seraphine McCaine


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Madam Puddifoot kávézója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Luna Lovegood
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2014-10-16, 11:01


First topic message reminder :


Madam Puddifoot kávézója

Egy kicsi, szűkös kávézó borzalmas dekorációval (például arany kupidók rózsaszín konfettit szórnak), a Főutca vége felé. Úgy tűnik, a roxforti tanulók közül csak romantikázó párocskák kedvelik.


[You must be registered and logged in to see this image.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Daniel G. Paisley
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2020-04-23, 16:09





Janny & Dany
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szép késő tavaszi szombat délelőtt. Minden idilli lehetne. Leszámítva a tényt, hogy nem csak békésen kávézgatni vagyok itt. Pontosan pár hete hétvégente itt dolgozok rész munkaidőben felszolgálóként.
Mármint nincs bajom a munkával. Tényleg. 9 éves korom óta segítek be a családi üzletbe is. De voltam már pizzás fiú, újságkihordó, de még kutyasétáltató is, pedig nem is kedvelem annyira a kutyákat. Sosem voltam pénzzel eleresztve. A bácsikám jóvoltából hamar megtanultam, hogy ha igényeim vannak, akkor spórolnom kell a zsebpénzzel, zsebpénzt pedig csak akkor kapok, ha dolgozok is. Az igényeim pedig ahogy lassan felnőttem egyre nagyobbak lettek. Vagy inkább az aktuális barátnőm igényei. Nem engedhetem, hogy ő fizessen egy randin, de még csak az sem mindegy milyen ruha van rajtam azokon a légyottokon. A normális márkájú ruhák pedig drágák. Ahogy rendes helyekre vinni egy lányt szintén. Az olyan mellékes dolgokról nem is szólva mint a szakkönyvek, amikre mindig szívesen spóroltam.
Persze kérhetnék pénzt, és könyveket is az apámtól is. De nem akarok. Mármint könyveket olykor mégis kérek kölcsön. Sőt megkértem, hogy segítsen felkészülni az egyetemi felvételire. Talán így egy kicsit a hullámzó kapcsolatunkon is javíthatok. Elvégre Gilly is folyton ezért rág. Pénzt viszont egyszerűen nem akarok. Nem akarom, hogy azt higgye rólam, hogy csak a pénze miatt akarok békülni, mert ez nem igaz. Így viszont egyéb módokat kell keresnem. Mint egy újabb alkalmi meló. Hát ezért vagyok én most itt. Pedig kellemesebb időtöltést is el tudnék képzelni egy szombati napra.
Alig várom, hogy egyetemista lehessek. Akkor talán komolyabb munkákat is kapok ennél. Mondjuk szakfordításokat, vagy ilyesmiket.
Szóval fehér egyeningben aminek mellzsebére a kávézó emblémája van hímezve, és egy névtáblás kis kitűzővel lépek ki a kávézó teraszára, hogy egy idősebb házaspár kifizethesse a rendelését. Majd gyorsan letakarítom az asztalukat, miután távoztak.
Ezek után fordulok, és indulok el a terasz másik oldalára, ahol éppen helyet foglal egy gyönyörű barna hajú lány. Az egyetlen baj, hogy ha nem is közelről, de a suliból ismerem Jenny-t. A kis lánybandájával nem éppen a kedvességükről híresek. Cikiztek már azért mert hugrabugos vagyok, mert legendásan béna vagyok bájitaltanból, azért mert az anyám mugli, és újabban már apuci kisfia is lettem, bár fogalmuk sincs az apámmal való valódi kapcsolatom milyenségéről. Vajon hogyhogy egyedül? Vagy csak később csatlakozik hozzá a pasija, vagy a kicsit sem szimpatikus lány bandája? Végül is mindegy. Nem az én dolgom.
Felveszek egy kedves vendégeknek szóló protokollmosolyt, és határozottan lépek a lány asztalához.
- Szép napot! Mit hozhatok a hölgynek? - kérdezem meglehetősen udvarias, kedves hanglejtéssel. Bár valódi rendelés helyett inkább számítok a lánytól, valamiféle csípős lekezelő megjegyzésre. Eztán talán azért is cikizni fognak, mert alkalmi munkákat is vállalok. Remek. Nem mintha nem tenném gyorsan túl magam az efféléken. Gyerekkorom óta hozzászoktam már az ilyen megjegyzésekhez. Elképesztő könnyedséggel pattan le rólam minden sértés. Csak hát valahol szánom ezeket a felszínes lányokat, mert így sosem fognak semmi valódi értéket találni.



ϟA női lélek olyan kusza, mint a pamutgombolyag, amellyel 4-5 macska gurigázott álló nap.ϟ



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket,
szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-06-18, 14:07





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Azért meglep, hogy máris felmerül benne ilyesmi is és azért kissé feszengek is e miatt. Azért mégis csak most jöttünk újra össze, még idő kell mire bármi is ennyire komoly lenne, hiszen még úgy igazán a szerelem sem alakult ki, tehát bőven van mit átgondolni azért nekem is, neki is. Még egy csók sem csattant el és most egészen más az életünk is, mint akkor, hiszen azon a nyáron minden gondot félretettünk és meg is tehettük de most... itt van minden gond a nyakunkon, nem lehet csak a jó dolgokkal foglalkozni és ez mindig megnehezíti az életét.
Persze, csak nem gondoltam, hogy ilyesmi eszedbe juthat. - és persze ez nem rossz dolog, nem gondolom, hogy kellemetlen lenne, mert felmerül benne esetleg egy ilyen komoly lépés, csak nem hittem, hogy épp csak együtt vagyunk és máris, főleg ha azt nézem, hogy még az sem volt biztos teljesen, hogy egyáltalán összejövünk megint, főleg miattam persze. - Igen, összehangolódni. Tudod itt most azért minden más. Akkor nem gondoltunk semmire, tudod rossz dolgokra, gondokra, most viszont nem zárhatjuk ki őket. Egész más ez így. - és nem tudhatjuk, hogy akkor nem csak a nyár és a jó időt hatott-e esetleg ránk úgy és most normál, hétköznapi helyzetben nem lesz-e esetleg sok minden más majd és nem leszünk-e mi is mások.
- Jól van persze, csak barát, és... jó is neked. Irigyellek, csak tudod azt mondjak fiú és lány között nincs barátság, de biztosan vannak kivételek, akik erősítik a szabályt. - mosolyogva vonom meg kicsit a vállamat. Nem fogok én kötekedni vele, nem erről van szó, csak amit másoktól hallottam és lássuk be van azért alapja. Ha nagyon jóban vagy valakivel, sosem tudhatod mikor érzel többet, vagy netán a másik és azért ebben bőven van ráció. Amúgy is azt mondják a barátságokból születnek a legjobb és hosszan tartó kapcsolatok.
- Oké, és köszi a meghívást, meg a sütit is és jól éreztem magamat. - igen azért be kell vallanom, hogy tényleg jó volt, még ha nem is pontosan úgy alakult ahogyan én gondoltam, mivel nem számítottam erre az újra kezdjük dologra. Már csak az lep meg, hogy ilyen hogy is mondjam lassan haladunk. Mármint emlékszem én arra a nyárra, alig tudtunk elszakadni egymástól, most pedig még csak egy csókra sem merült eddig sor, bár talán Jensen nem akar semmit sem elsietni, végül is ennek is van értelme, meg egyébként sem feltétlenül kell arra várnom, hogy ő lépjen először e téren, vagy illene?

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-06-04, 11:09



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Igen, meg – biccentek egy halovány mosollyal, de legbelül mégis emészt ez az egész hülyeség. Butaság ez részemről, hiszen még nem vagyok szerelmes, de már most zavar, hogy rajtam kívül mást is jóképűnek talál a lány. Oké, még csak ma jöttünk össze, semmi okom hát a féltékenykedésre, meg ha már most így viselkedem, mi lesz itt később? Mindenesetre, nem ártana egy kissé visszafognom magam, hiszen attól, hogy megnéz másokat, még mi is együtt lehetünk, nem igaz? Csak ezt a rajongást művelhetné kissé csendesebben is, teszem azt, elég lenne magában lerendeznie és kész. Tetszik neki, helyes pasi, csak ne nekem mondja el az ilyesmit és akkor már máris helyben vagyunk.
- Nem rohanok, de álmodozni attól még szabad, nem igaz? - öltök nyelvet a lányra kissé gyerekesen, habár az sem lep meg, hogy a téma számára még nagyon korai, elvégre ez még nekem is nagyon az, nem igazán töprengtem még el az ilyesmin. Fiatal vagyok, szeretnék egy jó állást szerezni valamerre és lehetőleg minél távolabb lenni apámtól. Igen, azt hiszem, egyelőre talán számomra ez a legfontosabb... Apám ugyanis még mindig elég nagy befolyással van rám, ez pedig nem fog egyhamar megváltozni, ha továbbra is vele élek egy fedél alatt. Nem, ahhoz, hogy nyugodt életem lehessen a későbbiek folyamán, külföldre kell költöznöm, lehetőleg egy olyan helyre, ahova nem szívesen mászkál. Szép életcél, nem igaz? Lerázni a saját apámat... Mindegy, erről csakis ő tehet, senki más. - Összehangolódni?
Kissé meglep ez a szó, nem érzem én magam hangszernek, meg hát nekem semmi szükségem ilyesmire, bennem ugyanis még nem ültek le teljesen azok az érzelmek, melyek akkor jelentek meg. Még mindig szeretem a lányt, olyan, mintha ez a kis idő meg se történt volna, mintha mindvégig mellettem lett volna... Persze azt aláírom magamban, hogy kell idő számunkra ahhoz, hogy hozzászokjunk ismét a járás gondolatához, hiszen hosszú ideig úgy ébredtem, hogy nem az volt az első dolgom, hogy rohanjak a Bagolyházba levelet küldeni neki... Szokatlan ez most, főleg az, hogy itt van a közelemben és nem kell külföldre mennem annak érdekében, hogy láthassam. Mindenesetre, így azért minden sokkal jobb, legalább megtudjuk, meddig jutottunk volna, ha én is Spanyolországban maradok.
- Nem, nem tudhatom, de ebben az egyben biztos vagyok – nyomatékosítom a szavaimat egy bólintás kíséretében. Apám nem olyasvalaki, aki képes a változásra, szóval már nem táplálom magam hiú ábrándokkal. Sohasem lesz igazi családom, olyan, mint amilyen másoknak is van, az már nem az én asztalom. Igaz ugyan, hogy a Lettel való találkozásom is olyasmi volt, amire nem számítottam magamban, de apám megint más. Ő olyan, mint egy szikla, örökké a helyén marad, semmi sem mozdíthatja el onnan.
- Hidd el, ebből nem lesz semmi – nevetem el magam, amikor oldalba bök. - Summer tényleg csak a barátom, semmi több, még csak fel sem merült bennem, hogy járjak vele... Kár lenne tönkretenni egy jó barátságot olyasmivel, hogy ágyba rángatom, nem gondolod?
Jó, azért nem néz ki rosszul a szőke hajú lány sem, de én már annyira természetesnek veszem azt, hogy jóban vagyunk, hogy soha eszembe se jutott, hogy talán ő többet szeretne, vagy én tőlem. Nem beszélünk egymásnak a kapcsolatainkról, de ezt sem azért tesszük, mert féltékenyek lennénk a másikra, leginkább csak azért, mert nem érezzük fontosnak. Mindkettőnknek megvan a maga élete, a párkapcsolati gondok pedig csak arra a két emberre tartoznak, akik benne vannak a dolog sűrűjében. Régen rossz, ha ezt a másikkal szeretnénk megbeszélni. Tanácsot persze adunk a másiknak, de azt is csak akkor, ha konkrétan kér.
- Szerintem menjünk vissza a kastélyba – vetem fel a lánynak a gondolatot, elvégre idekinn kezd már igazán hűvös lenni. - Ott majd mindent megbeszélünk, mit szólsz?
Egy bögre forró ital kíséretében. Legfeljebb leülünk valahol, ahol nincs olyan hűvös. Ha a lány beleegyezik, akkor visszamegyünk, ha nem, akkor sétálunk még egy keveset az utcákon.

//Köszi a játékot Very Happy//
Megjegyzés ♦️ Ruha ♦️ Zene ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-05-16, 20:20





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Akkor ezt meg is beszéltük.- széles mosollyal bólintok. Igen, azt hiszem ennyi a lényeg, nem emlegetem Nealt előtte és akkor nem lesz semmiféle rossz érzése. Persze attól még rendes tanár, de kétlem, hogy Jensen jó néven venné, hogy külön órákat is ad nekem, sőt valószínűleg kimondottan nem értékelné a dolgot és mivel ez nem egy apróság, valahogy ezzel én is tisztában vagyok egyelőre jó, ha nem említem. Esetleg, ha már biztosabbak vagyunk magunkban, vagy valami, mert most indult újra ez az egész, érthető, ha egyelőre még ő is eléggé bizonytalan és ha még emlegetek is egy tanárt, aki szerintem is helyes pasi... Valahol azért megértem őt, fordított esetben lehet, hogy nekem sem tetszene annyira.
- Oké, egyelőre még ne rohanjunk, össze kell hangolódni újra, meg tudod... meglátjuk. - azért kissé még mindig zavartan mosolyodom el, hiszen lássuk be hirtelen volt ez a megnyilvánulása és érthető módon meglepett a dolog. Nem, én még nagyon nem tartott ott, hogy család, meg gyerekek, főleg mert lássuk be egyikünk előtt sincs épp a legjobb családmodell. Mindkettőnk anyja meghalt, az apáink nem kezelték épp a legjobban a gyerekkorunkat, meg a nevelésünket. Azért kicsit félek ettől, mármint a családtól úgy általában, és hát nekünk is még bőven kell idő, hogy meglássuk működünk-e együtt. Ez most egészen más, mint egy nyári kaland, főleg hogy most azért itt vannak a hétköznapi problémák is.
- Sose tudhatod mit hoz a holnap, azt se gondoltuk volna, hogy megint találkozunk igaz? - hát igen és hát azt sem, hogy találkozunk, randizunk és megint összejövünk, aztán meg ő már a jövőnkön gondolkodik, miközben még csak egy csók sem csattant el azóta, hogy találkoztunk. Na igen, e miatt sem akarok én ennyire rohanni, viszont attól még érdekel vele kapcsolatban minden, sok minden, ez a barátnő is, mert hát lássuk be fiú és lány között a barátság igen nehezen marad örökre az.
- Pedig azt mondják a legjobb a kapcsolat a barátságból születik és... a lelki társ sem a legjobb megnevezés. És még te voltál féltékeny egy tanárra. - cukkolom, bár csak részben. A bennem lévő cseppnyi rossz érzést azért csak elnyomom és el is rejtem azzal, hogy még oldalba is bököm, pedig tudom, hogy elég csikis tud lenni. Azért nem felejtem el én azt a nyarat és biztosan ő sem. A legelső csókunk is úgy csattant el, hát naná, hogy felettébb romantikusan a homokban, miután megkergetett, mert nem hagytam, hogy megcsiklandozzon. Nem tudom, hogy ez az itteni állapot, gondokkal és valós élettel lehet-e olyan, még mindig nem tudom, de végül is egy esélyt adhatunk magunknak.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-05-06, 10:23



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

Talán túlságosan féltékeny vagyok, de ez érthető, hiszen ez a dolog kettőnk közt még igen ingatag lábakon áll, fogalam sincs arról, merre fog a későbbiekben elmozdulni a mérleg nyelve. Spanyolországban működött, habár azt a kapcsolatot sem neveztem volna erősnek, de megvolt kettőnkben a vonzalom... Nem is tudom, valami csábított engem a lányban, minden nap egyre többet szerettem volna vele lenni, talán ennek az volt a másik oka, hogy tudtam: nem a végtelenségig leszünk együtt. Persze, tisztában vagyok azzal is, hogy vissza kell fognom magam, ha nem szeretnék ártani az ügyemnek, elvégre ez a viselkedés hamar megmérgezheti a romantikát.
- Tudom, nyugi, csak vicceltem – nevetek fel, kissé megforgatva a szemeimet, tényleg nem komolyan gondoltam. Jó, nem rossz bőr a csaj, de sohasem jutna eszembe az ágyamba vinni, amikor Leticia velem van. A lány sokkal, de sokkal többet ér számomra egy futó kalandnál... - Nem mindig szabad engem komolyan venni, néha vannak ehhez hasonló hülyeségeim...
Belefáradnék abba, ha egész nap komolynak kellene lennem és még akkor sem engedhetem el magam, ha együtt vagyunk. A tanórákon figyelek, nem hülyéskedek, mint az évfolyamtársaim többsége. Délutánonként tanulok, igyekszem hozni a tőlem megszokott szintet, de este azért egy kicsit kiengedhetek, nem igaz? Arcomra fagyna a szigor, ha mindenkire grimaszokat vágnék... Oké, a suli nagyja bunkónak ismer, mert tudok az is lenni, de legalább egy-két ember akadjon, aki jó szívvel emlékszik vissza rám.
- A legjobb az egészben az, hogy én is erre gondoltam – szólalok meg szélesen vigyorogva, rosszkedvem már a múlté, nem lehetek örökké féltékeny valakire, akit nem is ismerek. Talán nem is néz ki annyira jól, mint Let hiszi... Mondjuk, az igencsak képlékeny, hogy ki mit gondol szépnek. Nekem például nem jönnek be a tökéletes cicababák, akik olyan jónak hiszik magukat. Szeretem, ha a lányoknak van egy kis szépséghibájuk, nem nagy, de egy kis apróság is megteszti. Leticia például nem túl magam, de pont ez teszi őt aranyossá. Vagy vegyük a melleit... Nem nagyok, leginkább kicsik, de nekem kifejezetten bejön az ilyesmi. Szóval, az is lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgot, sőt, esélyes is, de azért na... Inkább ne is beszéljünk róla.
- Megijedtél, mi? - nevetek fel, lerí a lány arcáról, hogy szinte egyből arra gondolt, hogy már ennyire előrehaladtam a közös jövőnket illetően. - Nyugi, nem tervezek magamban semmi olyasmit, hogy az oltár elé rángatlak... Ez még nekem is korai. De azért tervbe van véve, ha egyszer odajutunk.
Mert valamiért nem fekszik számomra az a kapcsolat, amikor két ember együtt él, de semmi más nem köti össze őket. Emellett az is igaz, hogy apám se örülne annak, ha úgy lennék szerelmes valakibe, hogy valamiért mégsem vagyok hajlandó feleségül venni. Nálunk ez nem így működik, hivatalossá is kell tennünk, főleg, ha gyerek is tervezve van. Nem lennék nyugodt, ha abban a tudatban hunyom le a szemeim esténként, hogy nincs biztosítva a jövője... Márpedig, a családnevem igenis jó garancia lenne arra, hogy a későbbiekben is jól fogunk élni.
- Esélyes, mivel mostanában elég elfoglalt vagyok, időm és energiám se lett volna írni a sok tanulnivaló mellett – vonom meg a vállam. Tudom, ez nem indok, főleg akkor nem, ha az ember a szerelmét hanyagolja miatta, de ez tényleg így történt volna. Ráadásul, egy messzebb lévő lány nem olyan izgalmas, mint az, aki ott van előttem. Biztos lett volna olyan helyzet, amikor rossz döntést hozok, egyszerűen mindig így alakulnak a dolgok. Az én életem már csak ilyen, ha most leveleztünk volna, akkor mára már fújnánk egymásra a lánnyal. Bizonyára akadt volna egy-két rosszabb hangvételű levél is kettőnk közt, ez egyszerűen elkerülhetetlen. Vitatkozni pedig nem lehet csak írásban.
- Hát, elég idős már a változásokhoz – szólalok meg. - Annak már tényleg elég nyomós indoknak kell lennie...
Fogalmam sincs, milyen dolog lenne képes arra, hogy megváltoztassa apám véleményét úgy mindenről, de bizonyára egy apokalipszis is kevés lenne hozzá. Mindenesetre, nem vitatkozom Let álláspontjával, bizonyára neki is megvannak erre a maga indokai.
- Én biztos nem – nevetem el magam, de azért ez mégis szöget üt a fejembe. Nem, nem gondoltam még úgy Summerre, de most hogy Leticia felhozta a dolgot, valamiben mégis csak igaza lehet. Kevés olyan fiú-lány barátság létezik a világon, amely idővel nem alakul át valami egészen más dologgá. Talán Summer eltöprengett már ezen? Egyszer megkérdem tőle, elvégre jóban vagyunk, már nem lepődünk meg egymás baromságain. - Még soha, eszembe se jutott, elhiszed? Pedig nem csúnya, csak ő a barátom... Tudod, lelkitárs vagy minek hívják.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-05-03, 17:14





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Nem akarok most e miatt vitázni vele, de azért nem értem, hogy miért féltékeny egy tanárra, akivel jóban vagyok. Csak, mert fiatal és férfi... ez olyan hülye egy dolog és tényleg nem tartom valami reálisnak, de persze nem hiszem, hogy megmondhatom neki a valódi véleményemet, mert abból csak vita lenne, tehát jobb, ha inkább legalább valamelyest csendben maradok és szépen visszafogom magamat. Azért persze az már más, hogy kimondottan azt mondja egy tanárnőre, hogy nem rugdosná ki az ágyból, erre kissé azért elkerekedik a szemem. Ő féltékeny, aztán meg ilyesmit mond?
- Öhm... na látod én azért ilyet nem mondtam. - sőt ő mondta, hogy fiatal és a többit, nem is én, nem csoda, ha azért egy pillanatra láthatja a sötét fellegeket az arcomon, de megpróbálok inkább átlendülni a dolog felett és nem foglalkozni vele. Nem lenne jó, már most az elején összekapni valami, főleg hogy eleve van épp elég egyéb gondom is apa miatt.
- Na jó, akkor... legyen úgy, hogy én nem emlegetem azt a tanárt, te pedig nem emlegeted a csinos tanárnőt és akkor nem kell Piton sem az ágyadba. - bólintok egy aprót, mint egy magam felé is. Akkor legyen így, nem akarok én erőltetni semmit sem, tényleg nem szabad ebbe jobban belemenni, amúgy is ezzel a menyasszony kérdéssel is csak viccelődtünk, bár már egészen komolynak tűnik, amit mond mindenféle férj és feleség állapotról, meg a többiről, nem csoda, ha azért erre kissé kiszárad a torkom, meg is kell köszörülnöm, hogy nagyjából összekapjam magamat. Fura egy felvetés na, hogy mit ne mondjak, de gondolom ez érthető, nem szoktam meg az efféle témákat igazából.
- Oh hát, végül is igen, az jó dolog, ha egy párnak közös az érdeklődési köre. - héj ez nem fordítva szokott lenni? A lányok már az első randin a nászindulót dúdolják, mi viszont csak most jöttünk össze megint, kicsit mintha gyors lenne a tempó, amikor arról volt szó, hogy még az sem teljesen biztos, hogy egyáltalán össze fog jönni a dolog. Na jó, azért ne kapkodjunk el ennyire semmit, még csak az sem derült ki, hogy nem változott-e mindkettőnk túl sokat ahhoz, hogy ilyen komoly dolgokban gondolkozzunk igaz?
- Azt hiszem igen, de talán így kellett lennie. Lehet, hogy egy távkapcsolat csak az egészet végképp kivégezte volna. - na igen azért eléggé fellobbantak az érzelmek azon a nyáron, parázslott rendesen és félő, hogy jó eséllyel egy levelezés nem ért volna fel vele. Szépen lassan kihűl és ha most újra találkozunk csak még kisebb eséllyel próbáltuk volna meg újra. Nem biztos, hogy lett volna bármi értelme.
- Igen, azt hiszem értem, de sosem tudhatod, hogy az apád nem változik-e valamikor nem? - azért ennek is kell adni esélyt, bár persze megértem őt. Viszont, ha azt nézem én se sok esélyt adtam annak, hogy az apámmal valaha is értelmes viszonyba kerülhetünk és most akárhogy is nézzük azért mégis csak jobban áll a helyzetünk, mint eddig, szóval valamennyit csak sikerült előre haladnunk, talán egyszer nekik is sikerülhet.
- Értem én és látod nem zavar a jelenléte, de... sosem akartatok mást? Egyikőtök sem? Tényleg csak kíváncsi vagyok. - nem akarok én ebből semmi rosszat kihozni, csak érdekel. Igazából sosem volt olyan komolyabb fiú barátom, mint neki ezek szerint ez a lány, de mindig is nehezen képzeltem el, hogy egy fiú és egy lány között idővel ne legyen valami több, főleg ha két jó barátról van szó. Vajon tényleg lehet két ember annyira jó barát, hogy abból e miatt ne lehessen több? Végül is mi is barátkoztunk az elején, vagy ha az a lány is csinos, akkor miért vagyok én más Jensen számára?

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-04-23, 08:05



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

Elhallgatok, gondolataimba merülve lépkedek tovább Leticia mellett, de belül kissé féltékeny vagyok. Oké, az a férfi tanár, a szabályok szerint közte és a lány között nem lehetne semmiféle kapcsolat a tanórákon kívül, de akkor is... Let nem is hallja, miként beszél róla, én viszont tisztán kiveszem azt a beazonosíthatatlan csodálatot a hangjából. Bizonyára oka van rá, talán kiemelkedően jól tanít a férfi, de mégis... mi van akkor, ha?
- Nem. Csak akkor, ha férfi és jóképű – szólalok meg, kiegészítve a lány mondatát. Nyilván Hagridra és Pitonra nem leszek féltékeny, mert ők ketten általában nem jönnek be a csajoknak, de ezt a másikat meg kell néznem magamnak. - De, ott van például az a helyettesítő tanárnő – csúszik ki a számon, miközben azért az én ajkaim is megjelenik egy halvány mosoly. - Az a fekete hajú... Idegesítő liba, de nem rugdosnám ki magam mellől az ágyból, annyi szent.
Persze, ezt már csak azért mondom, hogy húzzam Let agyát, de magamban be kell látnom, hogy tényleg nem néz ki rosszul az a csaj sem. Mondjuk, mindig úgy öltözködik, hogy tuti mindenki rá figyeljen, a srácok legalábbis le sem veszik róla a szemüket... Egyébként nem hiszem, hogy bármi is kialakulna köztem és közte, engem például rohadtul irritál az a nőszemély.
- Nem. Beszélgetni még szabad – sóhajtok fel, igyekszem nyugalmat erőltetni a hangomra, na nem mintha eddig is annyira ideges lettem volna. Inkább csak feszült némileg. Nem feszítem hát tovább azt a bizonyos húrt, nem szeretnék vitatkozni ilyen kis apróságokon. Különben is, az is elképzelhető, hogy csak én látok bele többet, mint amennyit kellene. Egyelőre nem hozom fel a dolgot, Leticia viselkedéséből úgyis ki fog derülni, hogy miként viszonyul a későbbiek folyamán a tanárhoz.
- Ez nem ér! - fortyanok fel felháborodást színlelve. - Nekem egy csinos csaj kell jegyesnek, nem egy bányarém... Már miért nem rögtön Pitont küldöd az ágyamba?
Apámat ismerve azonban aligha fordulna elő, hogy egy csúnyácska lányt választana nekem, elvégre neki is fontos, hogy ki kerül a családba... Bizonyára nagyon gondosan válogatná ki a lányokat, nem dobna be mellém olyasvalakit, aki nekem se tetszene. Természetesen, ezt se miattam tenné, leginkább maga és a családunk miatt. Az aranyvérűek sokat adnak a külsőségekre, mindig versengenek egymással. Kinek szebb a gyereke? Kinek néz ki jobban a felesége? Apa persze nem mondja ki nyíltan, hogy őt érdekelné a téma, de senkitől sem tűrné, hogy azért vegye szájára a McKinney nevet, mert a fia egy nem túl szép lányt vett el.
- Ti lányok úgyis szeretitek a romantikát – fűzöm tovább a szavaimat. - És mi is lenne romantikusabb annál, ha férj és feleség lennénk, emellett pedig ugyanazt a szakmát űznénk. Talán egyszer még a gyerekeink is csatlakoznak mellénk...
Na jó, erről kissé korai beszélni, főleg mert én még soha életemben nem gondolkoztam el a családalapításon. Egyszerűen nem érzem magam késznek rá, nem is volt mellettem senki, akinek az oldalán tervezgethettem volna, Leticiáról sem tudom, miként áll ehhez a témához. Gyorsan be is fogom hát a szám, nehogy a lány azt higgye, hogy magamban már közös gyerekeken gondolkozok. Nem, egyelőre még tőle sem szeretnék, bármennyire is másabb, mint a többi lány.
- Akkor végtére is ez mindkettőnk hibája – vonom meg a vállam, kissé azért az is meglep, hogy a lány is várta a levelemet, de hát mit tehettem volna? Nem hülyeségből beszéltük meg azt, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, elvégre elég messze laktunk egymástól, értelme sem sok lett volna. Én legalábbis nehezen viselném, ha a barátnőmet csak az ünnepeken látnám, talán még azokon sem, mert szinte mindet a Roxfortban töltöm. Ritkán megyek haza a szünetekre, inkább csak akkor, amikor apám kifejezetten kéri a leveleiben, mert szüksége van rám valami miatt.
- Ezt nem vitatom, de elég nehéz róla elképzelni, hogy annyira családcentrikus ember lenne – felelem. - Biztos szeret, csak nem tűri a gyengeséget, érted? Annyiszor okoztam már neki csalódást, hogy inkább bele se gondolok...
Az állandó vitáink és nézeteltéréseink nem könnyítik meg a helyzetemet, természetesen a végén mégis én vagyok, aki enged az akaratának, mert valamennyire tartok tőle. Soha életében nem ütött meg, de elég szigorú ember tud lenni, mindig képes olyan büntetést kitalálni, ami komolyan mélyen érint engem. Ha például egy számomra igazán fontos kutatásban vagyok benne, akkor eltilt tőle, amíg el nem végzem az általa kért dolgot.
- Hogy csinos-e? - eltöprengek egy pillanatra, ebbe még sohasem gondoltam bele, pedig nap mint nap találkozom a lánnyal. - Azt hiszem, igen... Mármint, ő a barátom, még sohasem néztem rá ilyen szemmel, de szerintem szép. Ha erre vagy kíváncsi...
Azért Summer más kategória, mint Leticia, tekintettel a két lány közötti különbségekre. A szőkeséget szebbnek mondanám, van benne valami, ami akaratlanul is magára vonza a férfiak tekintetét, de egyébként az én fantáziámat még nem mozgatta meg. Let azonban sokkal édesebb, aranyosabb, ő bájos, nem pedig kiemelkedően szép. Engem pedig pont ez fogott meg benne.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-04-22, 20:48





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Eszem ágában sincs összeveszni az első randin, ezért egyszerűen nem veszem komolyan a szavait, mert minden bizonnyal csak viccel és nem gondolja komolyan ezt a féltékenység dolgot, hiszen a tanárunk idősebb is nálam, no meg mégis csak tanár, szóval már maga a feltételezés is fura igazából, nem is értem, hogyan és miért merült fel benne.
- Szóval, ha említek egy tanárt, aki férfi máris azt gondolod, hogy tetszik? - csak mosolyogva csóválom a fejemet, aztán tovább szövöm a szavaimat. - Nagyon remélem, hogy egy fiatal tanárnőt sem említesz majd... soha! - oh igen rajtam jól látszik, hogy csak viccelek, erre úgy kérdez rá erre a kis megszólalásomra, mintha minimum most mondtam volna azt, hogy sikerült totál belezúgnom a tanáromba, pedig ez fel sem merült. - Hát ő mondta. Csak úgy... tudod előjött. Beszélgettünk, mert az nem tilos ugye? - na jó azért ezt már egy fokkal komolyabban kérdezem meg, mert kezd elég fura lenni az arcmimikája, meg úgy az egész hanghordozás és azért abból sejtem, hogy ez most nem csak egy viccelődőnek szánt kérdés lesz. De most komolyan vajon tényleg féltékeny lenne, csak mert megemlítettem egy tanárt? Gondolom, ha az az eléggé kellemetlen hírben álló Piton lenne az illető, hát biztosan nem gyanakodna arra, hogy érdekel, igaz?
- Hm... meggondolandó, de csak akkor, ha a leendő jegyesed minimum egy bányarém, másképp nem megyek bele. - nevetem el magamat. Na ezt az oldalát jobban szeretem, a vicceset és lazát, nem azt, aki féltékenykedik egy tanárra, csak mert beszéltem vele. Mi lesz, ha beszélek egy sráccal és megemlítem neki? Akkor is egyből azzal jön majd, hogy az illető mennyire helyes, vagy épp fiatal? Azért ez így nincs rendben, ezt szerintem ő is sejti, jobban szeretem ezt a laza oldalát, nagyon is.
- Jól van, végül is ha ugyanazzal foglalkozunk csinálhatjuk együtt is. - na ezen nem fogunk összeveszni, kutathatunk együtt ereklyék után, nincs azzal baj igazából aztán csak nem lesz majd olyan, hogy nem enged sehol előre, vagy komolyabb dolgokba belefolyni, ne hogy bajom essen. Azért annyira már tudja, hogy vagyok önálló, hogy nem szeretnék bezárva élni, mert annyira félt. - Vártam azért, hogy írj, csak hát... nem is tudom, én sem vállaltam be, pedig én is megtehettem volna. - bár tény és való, hogy nem tudtunk egymásról mindent, de azt elmondta, hogy a Roxfortban tanul és azt is tudtam hogyan hívják, ahogyan ez fordítva is meg volt, tehát meg lehetett volna oldani, hogy írjunk egymásnak, de hát ez volt a tipikus esete annak, amikor azért nem teszed, mert attól tartasz a másik nem is akarná.
- Azért csak nem. Tudod az apádnak is lehetnek rejtett gondolatai, amiket nem ismersz. - azért én nehezen tudom elképzelni, hogy az apját ennyire nem érdekli, mégis úgy gondolom, hogy azért ha tényleg valami nagyon komoly dolog történne akkor azért ott lenne mellette és segítene neki, csak még nem történt elég komoly dolog ahhoz, hogy ezt bizonyíthassa.
- Biztosan kedves lány, igazából szívesen megismerném és... csinos? - nem, én sem akarok direkt vitát kirobbantani, de szeretném, ha megértené, hogy csak mert kedvelek valakit, vagy beszélek vele, még nem jelenti, hogy tetszik is, mint esetében az a Summer, hiszen egy lány és a barátja, még hozzá a legjobb, valószínűleg sokkal jobban ismeri Jensent, mint mondjuk én, főleg hogy régóta barátok már. Én is lehetnék féltékeny végül is, na de annak mi értelme lenne?

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-04-12, 17:10



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- De is! - vágom vissza némileg gyerekesen, de egyszerűen nem áll szándékomban hagyni Leticiának azt, hogy így beszéljen valakiről, aki nem én vagyok. Számára talán fel sem tűnik, de egy kívülállónak tényleg úgy hathat, mintha tetszene számára az a bizonyos tanár. Nem vitatkozni szeretnék vele, szimplán csak rámutatni a dolgokra úgy, hogy közben ne legyen belőle sértődés. - Nem aggódok, de ha segítségre lenne szükséged, akkor engem is nyugodtan megkérhetsz, elég jó vagyok az ereklyék raktározásából is... - A közbeeső kijelentésére némileg felvonom a szemöldököm: - Öhm... Honnan veszed, hogy van valakije?
Nem áll szándékomban féltékenységi jelenetet rendezni, ezért sem kérdezem meg nyíltan a lányt, hogy mégis miért érdekli őt egy olyan tanár magánélete, aki elvileg nem érdekli. Talán csak a pletykákat hallotta, melyeket a folyosókon beszélnek, valamiért bele sem szeretnék gondolni abba, mi lenne, ha ő maga hozta volna fel a témát a férfi számára. Nem tehetek róla, de kissé aggódom, hogy talán már többet érez a férfi iránt, mint kellene. Persze, ezt még ő sem vette magán észre, láthatatlanul sétál bele a dologba, de ha ott lesz... Nem, erre még gondolnom sem szabad. Ugyan, miért adott volna még egy esélyt kettőnk kapcsolatának, ha közben valaki más iránt érdeklődik?
- Ó, tényleg így gondolod? - csípek bele játékosan az arcába, kicsit sem bántóan, majd ismét leengedem a kezem. - Tudod, ha szeretnéd, akkor talán írhatok apámnak, hogy még idén jegyezzen el egy gazdag lánnyal, hogy méltó módon vihessem tovább a családi örökséget. Utána találkozhatunk titokban is, mindenki elől bújkálva, lopott csókok özöne közepette egy félreeső, árnyékos sarokban. Mit szólsz?
Csibészes mosoly jelenik meg ajkaimon, nem gyakran fordul elő, hogy ilyesmit hoznék fel bárkinek is, elvégre az eddigi barátnőim többsége nem volt komoly dolog, haza se vittem őket bemutatni, mert apámnak bizonyára képtelenek lettek volna elnyerni a tetszését. Leticia azonban más helyzet, vele kapcsolatban tényleg megfordult már a fejemben az, hogy talán elhívom magunkhoz nyárra, bár még én sem szeretek otthon lenni... Napi szinten összefutni apámmal, mellette pedig egy lányt is felvinni magamhoz... Komolyan, ennyi erővel egy alvó sárkányt is bökdöshetnék.
- Legfeljebb én is veled mennék, de egyedül szó sem lehet róla – váltok némileg komolyabb hangnemre, ezzel is jelezve Let felé, hogy most az egyszer nem hülyeségből osztom meg vele a véleményemet. Ha szeretne velem maradni és tényleg hosszabb távra tervez, ezt mindenképp joga van megtudni. - Komolyan nem szeretném, ha bajod esne, vigyázni akarok rád, mindig melletted lenni. Nagyon bántam annak idején, hogy otthagytalak Spanyolországban, sokszor szerettem volna írni neked, de...
Megcsóválom a fejem, képtelen vagyok bármiféle indokot is találni arra, hogy miért nem ragadtam pennát és küldtem levelet a lánynak. Talán csak a büszkeségem nem engedte, egyszerűen nem szerettem volna magam töketlen idiótának érezni, aki annyira szerencsétlen, hogy még azt sem képes betartani, amit közösen beszéltek meg a lánnyal. Idővel aztán könnyebb lett minden, de az első pár hónap valami kész katasztrófa volt.
- Az igazat megvallva én nem félek attól, hogy apám miattam rohan egyszer a vesztébe – vonom meg a vállam. - Tudod, ha kapna egy levelet, miszerint túszul ejtettek és váltságdíjat követelnek az életemért cserébe, akkor csupán simán hátradőlne a székében, megvonná a vállát, majd ezt mondaná: Az én fiam, lássuk, mire képes... Elvárná tőlem, hogy egyedül szabaduljak ki onnan.
Nem érint rosszul a dolog, rég megszoktam már, hogy ennyire rideg, de szent meggyőződésem, hogy valahol mélyen ő is szeret engem, csak rosszul mutatja ki a dolgot. Elvégre, anyuba szerelmes volt annak idején, mély érzelmeket táplált iránta, én pedig abból a kapcsolatból születtem, még azt sem mondhatom, hogy csupán egy futó kaland eredménye lennék.
- Summerről szeretnél hallani? - nevetem el magam. - Ő csak egy barátom, nagyon kedvelem, voltaképp olyan számomra, mintha a testvérem lenne. Tűzbe tenném érte a kezem, megbízok benne. Tudod, évek óta ismerjük egymást, már hosszú ideje. Együtt szoktunk nyomozgatni, sűrűn utazunk erre-arra. Majd egyszer bemutatlak neki, ha szeretnéd.
Engedelmesen válaszolok a kérdésére, nem szeretnék vitát kirobbantani ezen a szép napon és erőltetni sem igazán szerencsés az ilyen dolgokat.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-04-08, 21:49





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Ahhoz képest, hogy eredetileg arra sem akartam gondolni, hogy ez egy randi elég sokáig eljutottunk végül, de azt hiszem nem baj. Adhatok egy esélyt neki... magunknak, hiszen az a nyár tényleg szép volt, talán még van esély rá, hogy hasonló legyen, ha pedig nem azt mondta akkor sincs baj, nem fog e miatt megutálni, vagy valami hasonló és ha megígérte remélhetőleg így is lesz.
- Nem is áradoztam! - mosolyogva rázom meg a fejemet, de azért aranyos, hogy épp csak most jöttünk össze megint erre féltékeny egy tanárra, aki tényleg csak tanár. Tény persze, hogy helyes és jó fej is, de attól még tanárról van szó és bennem fel sem merült, hogy ez többet jelentsen annál, mint ami és Nealnek is ott van az a távkapcsolata, amiről mesélt, bár érezni lehetett, hogy valami nem oké, de hát gondolom hiányzik neki a nő, na mi ezért nem próbálkoztunk effélével anno. - Egyébként is van valakije, szóval ne aggódj. - teszem méghozzá kicsit cukkolva őt, hogy nem fogok rámozdulni egy tanárra sem, nem is merült fel bennem efféle, neki sem kell ilyesmire gondolnia.
- Végül is annak is meg van a maga izgalma, viszont legalább már tudom, hogy milyen mázlista vagyok és mennyien fognak irigykedni rám. - azért itt már elnevetem magamat, nem miatta, csak hát engem aztán sosem érdekelt az efféle sem a vagyon, sem a név, sőt az sem, ha más irigykedett rám, pedig biztosan vannak olyanok, hiszen kiemelkedően teljesítek rúnaismeretből és profi vagyok eleve, mint ereklyevadász, meg aztán van amiről még nem is tudnak, mint ez az egész akrobata dolog és persze a párszaszájúság. Ezekről még Jensen sem tud semmit, valahogy ilyen negatív témát még előtte sem említettem soha és lássuk be, hogy ha valaki tud párszaszóul az a mai napig nem valami jó ómen.
- Persze igaz, de végül is mindketten ugyanazt az életcélt választottuk, úgy talán más a helyzet, de biztosan anya sem örült apa munkájának. - húzom el a számat egy pillanatra, mert lássuk be a sors fintora az, hogy végül még sem apa halt meg, hanem anya, szóval ha innen nézzük akkor nem számít, hogy mi a munkád sok módja lehet annak, hogy az embert utolérje a vég, hiszen Jensen édesanyja sem él már és amennyit erről tudok ő sem kimondottan veszélyes életet élt. Ebben is hasonlítunk, mindketten tudjuk sajnos, hogy milyen anya nélkül felnőni egy felettébb szigorú és hajthatatlan apa mellett.
- Talán és... én bízom is magamban, de attól még legalább ebben nem akarok apának ellent mondani, mert tudod a legnagyobb gond az, hogy velem együtt ő is sebezhetőbb, ha pedig megpróbálom neki pedig már engem kell mentenie... annak csak rossz vége lehet. - nem, nem hiszem, hogy okos ötlet lenne ilyesmivel próbálkoznom, ezt tényleg annyiban kell hagynom és apára bízni, ha már évek óta eleve véd és óv, hogy ne kerüljek a banya közelébe. Betartom ezt, hiszen ha direkt elébe megyek a veszélynek akkor semmi értelme sem volt az utóbbi éveknek, hogy úgy eltávolodtunk egymástól.
- Igen... Charmaine prof is ezt mondta, de vannak dolgok, amik nem önállóak és felnőttesek, hanem felelőtlenek. Inkább... beszéljünk valami másról oké? Mesélj erről a Summerről, akit említettél. - terelek, mert érzem én, hogy ezzel is a banya megkeresésére akarna sarkallni, én viszont nem szeretném megkeresni azt a banyát, akármennyire is úgy gondolja, hogy ez jó lépés lenne. De mégis vannak dolgok, amiket egyszerűen nem kell erőltetni és kész.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-25, 08:09



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Oké-oké – emelem fel a kezem mosolyogva, ezzel is jelezve Let számára, hogy ez csak valamiféle buta feltételezés volt részemről, semmi több. - Értem én, csak akkor figyelj oda arra, hogy mások előtt ne áradozz ennyit róla, különben szárnyra kapnak majd a pletykák...
Mondjuk, az már elég rossz jel, hogy a lánynak oda kell figyelnie a tanár dícséretét illetően, egyelőre azonban igyekszem nem túldrámázni a helyzetet. Talán tényleg csak az áll a háttérben, hogy segít Leticiának, aki ezért hálás is neki, de tényleg túlzásba esett a dolgot illetően, hiszen szinte már örömódát zengett itt nekem róla. Vagy esetleg én lennék az, aki túlspilázza a dolgot? Tény, hogy nem esett jól ezt hallgatni, de egy féltékenységi jelenet sohasem szerencsés. Főleg nem a nyílt utcán, pár perccel a kapcsolat kezdete után.
- Nem vagyok híres, csak tudod, a Roxfortban nyílt titok az emberek anyagi helyzete – vonom meg a vállam, nekem ez teljesen hétköznapi dolog. - Én pedig igazán jó partinak számítok a lányok körében, mert a családom aranyvérű és gazdag... Még kész szerencse, hogy apám nem követi a régi hagyományokat és jegyzett el már évekkel ezelőtt egy buta libával. Tudod, akkor csak titokban randizhatnánk, mint azokban a szerelmes regényekben.
Elmosolyodom, abban ugyanis teljes mértékben bizonyos vagyok, hogy – mint minden fiatal – én is lázadnék a szüleim régi döntése ellen és már csak azért is mást választanék a kiszemeltjük helyett. Nem szertem, amikor irányítanak, sokkal jobban díjazom, ha saját magam alakíthatom az életem kisebb-nagyobb dolgait, így a románcaimat is. Nem vagyok egy kicsapongó alkat, ha van kapcsolatom, azt komolyan veszem, szóval még azt sem mondhatja rám senki sem, hogy annyira felelőtlen lennék. Csak fogadjanak el.
- Azért, ha te egy öngyilkos küldetést kezdenél el, akkor abba lenne némi beleszólásom – vetem ellen Let szavait hallva. - Nem hiszem, hogy anyukád annyira örült annak idején, hogy a férje ide-oda utazik a munkája miatt és sosem lehet tudni, mikor tér vissza a családjához... Vagy nem tudom, én nem ismerem őket, de az tény, hogy téged nem engednélek a biztos halálba rohanni.
Fogalmam sincs, mennyire engedi a lány, hogy más irányítsa az életét, én sem szándékozom ezt tenni, semmiben sem szeretném meggátolni, de ha valamiről előre tudom, hogy nem biztonságos, ő azonban pont arrafelé tart... na, akkor lesz pár nehéz pillanatunk, ebben teljes mértékben biztos vagyok.
- Rendben, nem erőltetem – sóhajtok fel a lány ellenkezését hallva, de magamban azért eldöntöm, hogy kissé utánajárok a dolgoknak. Felkeltették a történtek a kíváncsiságom, nem is én lennék, ha nem kezdenék el gondolatban máris könyveket lapozgatni. - Ha úgy érzed, hogy nem szeretnéd, akkor nem kötelező, nyugi. Egyébként pedig nem vagyunk két szimpla diák... Ereklyevadászként átkokkal dolgozunk, meggyűlne velünk a baja, annyi szent...
Talán kissé elbízom magam, de szeretek a hős megmentő szerepében tetszelegni, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy bájos arája felnézzen rá. De amúgy komolyan, tényleg szívesen segítenék a lánynak, számomra ez nem lenne akadály. Ő azonban hallgat az apjára, én pedig nem szeretném szétrombolni kettejük kapcsolatát, hiszen tudom, hogy eddig sem volt a legjobb. Bezzeg, ha a saját apámról lenne szó... Egy percig sem haboznék, hogy megkeressem anyám gyilkosát, bármennyire is próbálna lebeszélni róla.
- Mondjuk, az a bocsánatkérés édeskevés – főleg a történtek után, de ezt Let érzi, abban azonban kételkedem, hogy valóban megbocsátott annak a nőnek. - Azért néznek gyereknek, mert hagyod magad... Állj ki magadért, állj a sarkadra és mond meg apádnak, ha valami nem tetszik neked. Tudod, a szüleink szemében sohasem növünk fel igazán, tenni kell azért, hogy ne pár évesként kezeljenek minket. Bizonyítsd be nekik, hogy képes vagy önállóan is helyesen cselekedni.
Persze, ezzel is a banya megkeresésére sarkallom, még ha nem is mondom ki nyíltan, de igenis izgat a dolog. Mármint, nem olyan értelemben, egyszerűen csak a gondolataim kezdtek el ide-oda száguldozni.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]




Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-24, 20:24





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Hogy mi? Dehogy is... ne viccelj. Nem zúghatok bele mindenkibe, aki rendes és jó fej, meg egyébként is tanár. - vele együtt nevetek, valahogy fel sem merül bennem, hogy ő ezt akár csak egy kicsit is komolyan gondolja. Tényleg nem vagyok belezúgva, egyszerűen csak rendes fickó és kedves tőle, hogy segít felkészülni az óráimra, főleg azokra, amikből nem vagyok valami jó, mint az efféle száraz elméletek, de így legalább kisebb esély van rá, hogy megint valami gondot okozok, ami miatt hasonló kellemetlen levelet kaphatok, mint ami a minisztériumból érkezett nem régiben.
- Máris híresek lennénk? Vagy te vagy az itt és... majd rám fognak irigykedni? - kíváncsian pillantok rá, hiszen én nem vagyok kimondottan népszerű a suliban, nem érdeklődnek felőlem túlságosan sokan és semmi hasonló. Persze el vagyok itt, de nem híres a családom, bár az övé persze lehetséges, hogy az. Spanyolországban nem pont erről beszélgettünk és ott egyikünk sem volt igazán érdekes személy, meg aztán nem is azzal foglalkoztunk, hogy mások közlében legyünk, az volt a fő cél, hogy együtt legyünk főleg kettesben, bejárjuk a partot, felfedezzük a tengert és persze megmutassam neki a környéket.
- Anya mindig azt mondta, hogy ha valaki fontos, akkor támogassuk. - vonom meg a vállamat kissé talán tétován, de nem húzódom el, amikor a derekamra teszi a kezét és közelebb húz, sőt egészen kellemes a dolog. Talán még a végén igaza lesz, van értelme felidézni a régi emlékeket, hiszen akkor olyan csodás volt minden és csak mert most máshol vagyunk és máskor még nem feltétlenül lesz rosszabb, vagy sikerül félre. Az okfejtésére viszont csak újfent megrázom a fejemet.
- Nem én... nem akarom értsd meg kérlek. Apával épp csak kibékültem és most rendben vagyunk. Ő foglalkozik ezzel az egésszel és szerinted az a boszorkány nem túlságosan veszélyes nekünk, két szimpla diáknak, ha apa eddig ennyire óvott tőle? Mintha csak... csapdába sétálnék önként, sőt én keresném meg. - újra csak a fejemet rázom meg. Nem akarom, ezt tényleg nem. Persze szeretném, ha az, aki anyának ártott, aki miatt meghalt megkapná a büntetését, de apa ezen van, nyomoz utána, azon dolgozik, hogy a megfelelő helyre juttassa és persze, hogy elkapja és tudom, hogy mindez meg is fog történni, csak idő kérdése, nekem pedig nem szabad ebbe beleásni magamat. Elég makacs vagyok mindig és sok mindenben, de ez egyszer... apának igaza van, ha nem tudnám megvédeni magamat, akkor csak nehezebbé tenném a dolgát, ha még engem is meg kellene védenie, arról nem is beszélve, hogy e miatt akár még komoly baja is lehetne, azt pedig mégis hogyan kezelném magamban?
- Igazából a tanárnő bocsánatot kért és... bánja is az egészet, de mégis. Pocsék, hogy folyton csak azért járok így, mert gyereknek néznek és nekem apa se mondta el az igazat, aztán a tanárnő sem, a kapcsolatukról sem és... semmiről. Már nem vagyok gyerek, de így olyan, mintha nem hinnék el, hogy tudok önálló döntéseket hozni és jó döntéseket. - de hát gondolom ő tudja milyen ez az érzés, hiszen szigorú az apja, minden bizonnyal hasonlóan járhat gyakran, mint én is, hogy az apja nem igen hisz benne és nem hisz abban sem különösebben, hogy meg tudja oldani a problémáit, vagy épp jó döntéseket tud hozni.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-17, 14:37



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Rendes fickó és jó fej? - vonom fel a szemöldököm kissé borúlátóan, elvégre Leticia elég sokat áradozik erről a tanárról. Természetesen, nekem is vannak olyan tanáraim, akiket kedvelek, de még sohasem vitt rá a lélek, hogy egy randi kellős közepén róluk beszéljek a kiszemelt lánynak. Hát, ha a tanár nem is szándékozik rányomulni Letre, számomra mégis nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy valami van a háttérben. Lehet, hogy nem túl komoly, attól azonban még ott van, ez pedig kifejezetten kellemetlenül érint engem. - Hát, ha nem most jöttünk volna össze újra, akkor minden bizonnyal azt mondanám, hogy te bizony belezúgtál abba a tanárba...
Kényszeredetten elnevetem magam, nem áll szándékomban megbántani a lányt, ahogy megbélyegezni sem, elvégre egy tanár-diák viszony nem lenne a legszerencsésebb, csak ez az ábrándozás... Most kezdjek el én is egy női tanárt dícsérgetni a lány füle hallatára? Kíváncsi lennék, számára mi jönne le abból, hogy csak erről beszélek. Nem akarom azonban elrontani a mai napot, úgyhogy megpróbálom kiverni fejemből a zavaró gondolatokat, majd könnyed hangnemben folytatom a beszélgetést:
- Ááá, ehhez elég lesz az is, ha együtt pillantanak meg minket a folyosókon – mosolygok le a lányra. Elvégre, Leticia elég szép lány, én meg – ha nem is tartom magam egy Adonisznak – elég jó parti vagyok a lányok számára, már csak a családnevem miatt is. A McKinney-család egy szigorú erkölcsöket valló, régi varázsló dinasztia, hatalmas vagyonnal a hátuk mögött. Aki hozzánk házasodik be, biztos lehet abban, hogy soha az életben nem lesznek anyagi gondjai. Persze, az emberek mit sem sejtenek a halálfalói múltról, elvégre annak idején apám gondosan eltüntette a nyomait, meg persze igyekezett végig a háttérben tevékenykedni, hiszen már akkor is óvatos természet volt. Nem verte nagydobra azt, hogy mennyire osztja a Nagyúr nézeteit, de elég szépen belém nevelte azt az elvet, amit ő is vallt. Leticia következő szavait hallva kissé megdobban a szívem, még egyszer se mondta, hogy szeret, vagyis most se engem szeret, hanem valamit bennem, de akkor is... Az a valami az én tulajdonságom, nem másé! - Én pedig azt szerettem benned, hogy sohasem próbáltál meg semmiről se lebeszélni...
Ezt mondva elengedem az ujjait, majd kezem a derekára helyezem, végül lágyan magamhoz vonom. Természetesen, elhúzódhat, ha szeretne, nem erőltetem, de én szeretném magam mellett tudni.
- Össze kellene gyúrni mindkettőt egybe – vetem fel a dolgot, vajon milyen lenne, ha az én és a lány apja egyesülnének személyiségileg? Minden bizonnyal így lenne a legjobb, mindkettőnk álma teljesülne, de akkor meg testvéreknek számítanánk... Miért minden ennyire bonyolult? - Igen, azt hiszem – biccentek óvatosan, ami engem illet, soha életemben nem idegenkedtem attól, hogy megtudjam anya halálának pontos részleteit, még az ő szellemét is megpróbáltam erről faggatni, de nem sokra jutottam vele. Nem a véres részletekre vagyok kíváncsi, szó sincs erről, leginkább más érdekelne. Hogy pontosan mi, még azt sem tudom eldönteni, de ez minden bizonnyal az ereklyevadász-szak átka. Az ember még úgy is tesz fel magának kérdéseket, hogy még nem tudja, mire is szeretne kilyukadni. - Ő pedig boldogan éli életét, amíg meg nem hal? Let, ha az én anyámat is megölte volna valaki, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy megtaláljam és megöljem.. Egyszerűen nem lennék képes azzal a tudattal együtt élni, hogy végzett az anyámmal és még sincs semmi baja. Mi lenne, ha segítenék neked? Nem mennénk fejjel a falnak, első lépésként kiderítenénk, ki ő és hol lakik, majd megfontolnánk, mit lépjünk ellene... Ha lépjünk egyáltalán...
Nem szeretném veszélybe sodorni a lányt, nem mondom neki, hogy rohanjon oda és kezdjen el vaktában átkokat szórni, de hogy még nem is keresi a boszorkányt... Ezt nem vagyok képes elfogadni, egyszerűen lehetlennek tűnik számomra feldolgozni a hallottakat. Hajlandó vagyok viszont segíteni neki, hogy kissé jobban beleáshassa magát az ügybe.
-Ez nem csak rajtad, hanem a tanárnőn is múlik, igaz? Mármint, sose lesztek igazán jóban, ha egyikőtök se fogadja el a másikat... Ebben szerencsére nem vagyok túl jártas, úgy tűnik, apám még mindig anyát szereti, hiába halt már meg évekkel ezelőtt.. Eddig legalábbis nem hozott haza egy nőt sem, hála az égnek...
Nem kételkedek abban, hogy vannak viszonyai, bár ebbe nem szívesen gondolok bele, hiszen apám az apám, annyira komoly állandóan, hogy szerintem egy nő sem marad meg szívesen mellette.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-16, 10:39





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Rendes fickó és jó fej is. Tudod az a fiatalos fajta tanár, nem olyan túl komoly, mint mondjuk McGalagony. - na igen a házvezetőmről mindenki tudja, hogy rettenetesen komolyan vesz mindent és persze magát is és nagyon szigorú, bár azt mondják e mellett rendkívül igazságos is. Ezt nem tudom, nekem még azért olyan formán nem volt szerencsém hozzá, hogy igazságot kelljen tennie, és persze a családi zűrjeimről nem mesélhetek neki csak úgy, és kétlem is, hogy apa örülne neki, ha kiteregetném a szennyest, jó eséllyel a tanárnőt ki is rúgnák és persze most állati pipa vagyok rá, de azért.. ennyire én sem akarok rosszat neki, még ha most nem is beszélek vele.
- Végül is... a hírnév nem rossz dolog, aztán majd irigykedhetnek ránk, hogy nekünk még ez is megadatott igaz? - azért ezt régen is imádtam benne, olyan nagyra törő tervei voltak. Egyszerűen felemelő volt beszélgetni vele, csak hagyni hogy szárnyaljon a képzeletünk, ülni a tengerparton a lemenő nap fényében és lelkesen ecsetelni, hogy miket viszünk majd véghez egyszer a jövőben, hogy mikre leszünk majd képesek. A nagy álmok, amikre a legtöbben idővel rájönnek, hogy tényleg csak álmok voltak és el kell engedniük őket, de mégis vannak olyanok, akik mint Jensen ezt nem teszik be. - Ezt mindig is szerettem benned, hogy nem félsz a nagy dolgoktól és hiszel is bennük. - igen végül ki is csúszik a számon, ami a fejemben motoszkál. Ez azt jelenti, hogy tényleg szerelem volt, nem csak röpke fellángolás? Nem tudom én sem, hiszen imádhatsz valakit másképp is, a lelkesedését, a stílusát, ez nem feltétlenül egyenlő a szerelemmel, lehet puszta rajongás is, amivel felnézel valakire, akiben többet látsz, mint önmagadban nem igaz?
- Azért drukkolok, hogy ne legyen olyan vészes. Azért nem tudom melyik a jobb, ha túl sok mindent ró a nyakadba az apád, vagy semmit... rémes, hogy nincs valami aranyközépút. Azaz van, csak nekünk nem jutott belőle. - sajnos a legnagyobb bánatomra legalábbis, pedig jó lett volna, de ez van igaz? Minden nem lehet úgy, ahogyan az ember szeretné, még ha nagyon vágyik is rá. Vannak dolgok, amik egyszerűen nem adatnak meg és kész, ahogyan apa már nem tudja visszaforgatni az időt, hogy velem legyen és ahogyan jó eséllyel Jensen apja sem lesz más, mint amilyen most, bármennyire is jó lenne.
- Annyit elmondott, ami igazán fontos volt, de őszintén szólva jobban nem érdekel... anya halála, ez érthető nem? - tényleg nem akarom tudni a részleteket, épp elég maga a tény, hogy meghalt és amit apa mesélt, hogy hogyan. - Gőzöm sincs, hogy ki az, de apa ki is nyírna, ha utána akarnék járni, hiszen minden erejével azon volt, hogy távol tartson tőle. Azt hiszem nem is lenne jó ötlet. - vonom meg a vállamat. Nem, tényleg nem merült fel ez bennem, hogy megtaláljam azt a banyát. Anya végül is miatta halt meg ez tény, de nem hiszem, hogy el tudnék bánni vele, főleg ha apa ennyire védett tőle eddig is. Persze azt sem akarom, hogy az apámnak essen baja, de nem akarok szándékosan összebalhézni sem vele, annak végképp nem látom semmi értelmét, hiszen épp csak kibékültünk és egyébként is itt van az az Agnese ügy...
- Tudod örülök, hogy most jóban vagyunk legalább valamelyest, bár ez az ügy a tanárnővel... de majd idővel jobb lesz igaz? Majd megbékélek és legalább már beszélünk, azt mondta megtanít majd rendesen kard vívni is. Apa nagyon profi benne. - bár én mindig a távolsági fegyvereket szerettem jobban, de végül is miért is ne? A kard vívás se lehet annyira rossz igazából, sőt, még érdekes is lehet és persze közös programnak se kutya.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-10, 12:42



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Azt hiszem, hallottam már róla – ráncolom össze tünődve a szemöldököm, miközben megpróbálom magamban felidézni annak a tanárnak az arcát, akiről a lány az imént beszélt. Nem igazán jó jel számomra, hogy sok lány odavan érte, az meg végképp nem, hogy Let számára különórákat ad. Kettesben? Már nem azért, de számomra kissé sántít a dolog, több lehet a háttérben, habár egy tanár esetében mondjuk nem túl szerencsés rögtön arra gondolni, hogy rá akar hajtani az egyik diákjára. - Nekünk még nem volt óránk vele, habár már pedzegették a témát, de úgy tudom, az órarend-beosztásnál támadt egy-két kisebb óraütközés, egyelőre ezt próbálják orvosolni.
Most még helyettesítő tanárokat varrnak a nyakunkba, akik szinte egytől-egyig idegesítőek. Van, amelyik nem tudja kellően jól elmagyarázni az anyagot, ami érthető is valamilyen szinten, hiszen nem ez a szakterülete, de amikor már harmincadjára ő esik be a küszöbön, az azért már tényleg komolyan próbára teszi az ember türelmét. Vagy ott van az a Westmoreland nevű professzor... Beviharzik, majd leül csacsogni néhány csaj évfolyamtársammal a legújabb sminkelési hóbortokról, amikor pedig néhányan feltesszük a kérdést, miszerint mit is veszünk a mai órán, még neki áll feljebb... Nem mondom, hogy nem dögös a csaj, hiszen elég jól néz ki, de konkrétan az se érdekelne, ha vetkőzni kezdene, mert nem csípem.
- Miért is ne? - sandítok a lányra a szemem sarkából, egész életemben nagyratörő álmaim voltak, miért kellene pont most feladnom őket? - Gondolj bele, talán bekerülünk a történelemkönyvekbe is és Binns rólunk fog végeláthatatlan ódákat zengeni...
Amin a fél osztály elalszik, de mit érdekel ez engem, ha legalább néhányan ismerhetik majd a nevemet? Persze, sokan próbálták már előttem, mind belebuktak, de hát én Jensen vagyok, nekem talán hamarabb sikerül, mint másoknak. Elég kitartó tudok lenni, ha komoly célokat tűzök ki magam elé, ritkán adom fel a dolgot.
- Talán – vonom meg a vállam, bár ebben azért nem hiszek, én kifejezetten örülnék annak, ha apám más lenne. Nem, mint ember, hanem úgy a személyisége vagy nem is tudom... Kissé lehetne lazább, engedékenyebb. Túl sokat kérnék? - Á, ebben nem reménykedem – csóválom meg a fejem enyhe mosollyal, tényleg nem hiszem, hogy nem lesz olyan rossz ez a találkozó. Már az is kész rémálom számomra, amikor haza kell mennem, de hogy pont ő keressen fel engem... Mindenképp rosszat sejtek a háttérben, nem vall rá az, hogy pusztán a család iránti szeretet által vezérelve tévelyedik ide. Valami célja van az ebéddel, ez halálbiztos.
- Hát, engem nem hanyagolt el, nekem pont ez a legnagyobb gondom – felelem Leticia kérdését hallva. - Természetesen, nagy eséllyel neki sem ítélik oda az Év Apja-kitüntetést, de akadnak olyan napok, amikor sokkal több figyelmet fordít rám, mint kellene – Még örülnék is annak, ha szó szerint hanyagolna, nem venném szívemre a dolgot, ebben azonban nincs olyan mázlim, hogy sikerüljön. - Gyerekként? Igen, előfordul, de vannak esetek is, amikor a kelleténél nagyobb feladatokat sóz a nyakamba...
Igyekszik engem minél jobban befolyásolni, irányítani az életem, megszabni, kikkel is érdemes barátkoznom. Igen, olyankor tényleg úgy kezel, mint egy gyereket, de amikor feladata van számomra, akkor hirtelen felnőtt leszek a szemében. Elvárja, hogy mindenben a lehető legjobban cselekedjek, semmivel se hozzak szégyent a nevére. Fogalmam sincs arról, mi indokolja ezt a kettősséget, de jelen van az életemben, annyi szent.
- Nem, én sem hiszem – felelem Let feltételezését hallva. Tényleg nem érzek semmit sem Summer iránt, évek óta barátként kezelem, semmi más nem alakult ki bennem a lány irányában. Persze, nem néz ki rosszul, de az, hogy egy időben többet jelentsem nekem, mint barát... Nem, ezen még ő is jóízűeket nevetne. Sohasem volt téma köztünk a szerelmi kapcsolat, ő beszélt, ha valaki összetörte a szívét és én is, ha tetszett nekem valaki az iskolában. Féltékeny sem voltam, amikor valaki mással láttam, mondjuk az mindig rosszul érintett, ha hanyagolt is a kapcsolata miatt engem, de azokat az eseteket elég hamar megbeszéltük négyszemközt.
- Menjünk. Hiányzott már a friss levegő – biccentek egyet Leticia javaslatát hallva, meg hát egyébként is túl sokan vannak itt, nem lenne túl szerencsés néhány cuppogó párocska közelében kiteregetni a magánügyeinket. Látszólag egymással vannak elfoglalva, de ezt ugyebár az ember sosem tudhatja. Felállunk hát, végül követem Letet a szabadba.
- Nem próbáltad még kifaggatni apádat a részletekről? - teszem fel az első olyan kérdést, ami eszembe ötlik a lány történetét hallva. Nekem minden bizonnyal ez lett volna az első cselekedetem, ha megtudtam volna, mi is történt annak idején. Amikor a lány megfogja a kezem, nem tolom el magamtól, noha még soha életemben nem volt szokásom ily módon sétálni a nyílt utcán. Kissé fura, hiszen ez még jól is esik. - Igen, nagy eséllyel én is hasonló dologra gondoltam volna – biccentek ismét Let szavait hallgatva. - Ki volt az a banya? Nem tudod véletlenül?
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-03-08, 18:29





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Persze, végül is miért ne? De van egyébként egy új tanár, elég jó fej, ő tanítja az ereklye raktározást és hiába száraz az anyag egészen érdekesen csinálja. - és tényleg jó fej is a fickó és persze Jensen is hallhatott már róla, hogy elég sokan szoktak olvadozni miatta főképp persze a lányok, hiszen a tetejében még viszonylag fiatal is és persze helyes, bár én elsősorban azt nézem, hogy jó fej, hiszen kihúzott a pácból és még külön órákat is ad és persze arra még véletlenül sem gondolok, hogy a fentiek miatt ez akár még zavarhatná is Jensent. De végül is csak egy tanárról van szó, én pedig nem vagyok az a típus, aki idősebb pasikkal kezd ki, egyáltalán pasikkal se szoktam kikezdeni. - Kicsire nem adunk? Egyből a roxforti alapítók ereklyéi kellenek? - nevetem el magamat, de belőle simán kinézem, hogy nagy álmai vannak és még komolyan is gondolja akár a dolgot. Végül is megpróbálhatjuk, bár már biztosan rengetegen próbálták előkeríteni a Roxforti alapítók ereklyéit és mint tudjuk, egy sincs kiállítva egyik mágikus múzeumban sem.
- Talán e nélkül még unalmas is lenne. - vonom meg a vállamat, bár persze ezt azért nem gondolom komolyan, hiszen az én apám is nehéz eset és jó eséllyel az övé meg még sokkal nehezebb, hiszen hallani a hangjából, a szavaiból, hogy azt a találkozást sem különösebben várja, amit végül is megértek, ha ilyen nehéz ügy. - Talán annyira nem lesz rossz. - biztatóan mosolyodom el, bár tény és való, hogy én azért nem ismerem a teljes sztorit és az apjáról sem tudok olyan sokat, mint mondjuk Summer. Valószínűleg, ha tudnék, akkor nem próbálnám azzal vigasztalni, hogy talán nem lesz olyan vészes a dolog.
- Az én apám sem kezeli túl könnyedén a dolgokat ne aggódj, sőt... csak ő hát más, mint a tiéd, de talán csak alig. Ő inkább elhanyagolt, elég sokáig és persze titkolt millió dolgot, de gondolom ebben a te apád se más. Ő is gyerekként kezel? - na igen apa nem sok mindent mondott el nekem anyáról, a múltamról és a többiről, de ezen nem is lepődtem meg annyira, hiszen eleve alig töltött velem időt. Ha jól sejtem, akkor Jensen apja se lehet nagyon más.
- Dehogy! Biztos rendes lány lehet és ha régóta a barátod, de amúgy... nem alakult olyasmi, akkor gondolom nem is fog. - meg aztán mi még amúgy is csak ott tartunk, hogy első körben megpróbáljuk együtt és eleve nem is biztos, hogy sikerülni fog, akkor miért lennék féltékeny? Ha pedig ezt a barát eleve fontos neki, akkor megint csak butaság lenne. Amúgy sem azért vagyok itt, hogy megváltoztassam az életét és olyan valaki, aki régóta mellette van gondolom fontosabb is, mint én, aki eleve csak rövid ideje vagyok, hiszen még csak most találkoztunk újra, nem is várom el tőle, hogy e miatt bármin is változtasson. Persze jó érzés együtt lenni, meg aztán főleg jó érzés kibeszélni magamból a dolgokat. Eleve nem sikerült túl sok barátot szereznem itt, valószínűleg azért is, mert jóban vagyok - voltam? - a tanárnővel, meg aztán az apám amúgy is nagyon komoly és nehéz ember, a fiúk amúgy se nagyon közelítettek meg soha, talán pont azért, mert látták rajtam apa szigorúságát?
- Mi lenne, ha ehhez sétálnánk egyet? - vetem fel az ötletet, hiszen lassan elfogy a sütim és itt annyian vannak és persze mindenki turbékol. Valahogy nem passzol ide egy negatív történet sem, az én esetemben pedig főleg ilyenekről van szó sajnos. Szóval, ha elindultunk akkor kezdek csak bele, kissé talán elgondolkodva, de végül megcselekedve, hogy megfogjam a kezét is. - Szóval sokat nem tudok, csak, hogy anyát valami gonosz banya irányította és ezért apa ölte meg... a banya elől védett az apám, azért voltam a spanyol suliban. Tudod... alig látogatott meg, azt hiszem, hogy ne nagyon tudja senki sem, hogy ott vagyok, csak hát ezt nekem sosem mondta. Bárki arra gondolt volna, hogy nem is akar velem lenni igaz? - valahol igen kell nekem is egy kis megerősítés, hogy igazam van, hogy nem én gondoltam túl ezt, más is így lett volna vele. Hiszen az apám igenis nem volt őszinte, mindig is gyerekként kezelt és bár engem akart védeni, de ettől még nem csinálta jól. Ahogyan azt sem, hogy nem mondta el időben a kapcsolatát a tanárnővel, meg úgy sok mindent és persze hiába néztem el neki dolgokat, most megint kissé haragszom rá, főleg hogy tudom, hogy a tanárnő miket tett.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-27, 18:19



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Egyszer talán kettesben is beülhetnénk oda, ha gondolod. Együtt talán könnyebb lenne ezen átrágni magunkat... - hozom fel a dolgot, elvégre azt is kénytelenek vagyunk belátni, hogy az elmélet nem felesleges az ereklyevadász-szakon. Sok minden kideríthető a mendemondákból, csupán reálisan kell szemlélni a dolgokat, kiszűrni a lényegtelen információkat és megtartani azt, ami valóban fontos. Ez viszont nem mindig egyszerű, sokszor szólnak olyan helyekről a mondák, amelyek már nem léteznek vagy más nevet viselnek azóta... Kár, hogy a lánnyal ebbe a korba születtünk, az ereklyék nagy részét már évekkel ezelőtt megtalálták, nem sok dolog marad számunkra. - Izgalmas lenne megszerezni a roxforti alapítók ereklyéit, nem?
Párszor eszembe jutott már a dolog, hiszen Griffendél Godrik kardja megjelent annak idején Potternek, én legalábbis erről hallottam. Sokan legendának hitték az alapítók személyes dolgait övező meséket, én is egy voltam közülük, de azóta teljesen másként látom a dolog. Elég komoly hírnévre tennénk szert Let-tel, ha véghezvinnénk a dolgot.
- Néha úgy érzem, hogy talán túlságosan is – felelem a lány kérdését hallva, én apámat igen-igen nehéz esetnek tartanám. Még előtte állok a szombati napnak, amit kitűzött a találkozónk dátumául, de már így is fel-le táncol a gyomrom, amikor belegondolok ebbe az egészbe. Milyen hülyeséggel áll majd elő Roxmortsban? Ismerem már annyira, hogy csakis akkor hajlandó időt szakítani rám és minden másra, ha abból neki előnye származik. Nekem viszont minden ilyen nap elég kellemetlen szokott lenni. Ha már csak a stresszt néztük, már megérte megírnia azt az átkozott levelet. Persze, Summer megpróbált nemrég megnyugtatni, de neki könnyű, nem ő fog meginni egy kávét Gordon McKinney-vel. Teljesen olyan az egész, mint amikor az elítélt a hóhérja társaságában költi el az utolsó vacsoráját. Abszurd. - Szombaton pont találkoznom kell vele, hát nem csodálatos? A világ legszigorúbb emberével fogok ebédelni Roxmortsban. Alig várom...
Leticia kiérezheti az iróniát a hangomból, meg hát az arckifejezésem sem éppen azt sugallja a lány felé, hogy álmaim találkájára készülnék éppen. Írtam nemrég apámnak egy faggató-levelet, de semmit sem értem el nála, válasz sem érkezett rá. Nyilván tűzre dobta, elvégre világosan megírta utoljára, hogy személyesen szeretne velem beszélni a dologról, nagy eséllyel nem érti, miért is vagyok ennyire türelmetlen.
- Nem – csóválom meg a fejem egyértelműen, mindenféle habozás nélkül. - Tudod, ő nem olyan ember, akinek bárki is szívesen a közelében lenne pár óránál tovább. Nem is értem, mit szeretett benne anya annyira, hogy hozzámenjen feleségül. Azt meg főleg nem, hogy éveket töltsön mellette. Azért vicces lenne, ha találkozniuk kellene, nem igaz? Mármint mindkettőnk apjának... Apám nem szereti az olyan embereket, akik nem támasztanak elvárásokat a gyermekeik irányába, lenne pár keresetlen szava, ha apud túl lazán kezeli a dolgokat.
Nagy eséllyel nem jönnének ki túl jól, azt pedig még csak nem is sejtem, mennyire eltaláltam ezzel a dolgokat. Fogalmunk sincs egyikünknek sem arról, hogy apáink esküdt ellenségei egymásnak.
- Nekem sincs sok, de én már kezdem egészen megszokni a dolgokat. Tudod, néha bőven elég Summer is, ő azért tud nehéz eset lenni, de nagyon rendes csaj, egyszer mindenképp bemutatlak neki. Persze, remélem, nem vagy rá féltékeny, tényleg csak haverok vagyunk, semmi több – nevetem el magam hirtelen, Summerrel valóban nem jutott még eszünkbe sohasem az, hogy esetleg kapcsolatba kellene kezdenünk egymással. Ami engem illett, szépnek találom, de barátként kezelem. Nem szokásom vegyíteni az érzelmeket, általában már a legelején letisztázom magamban azt, miként is fogok viszonyulni ehhez vagy ahhoz. Az, hogy ebből kilépjünk, sok időbe telik, de nem szokott előfordulni. Vagyis, Summert még sohasem fektettem meg, fel sem merült köztünk a téma. Más barátom meg nemigen akad.
- Szerintem kezd anyudék történetével, utána haladjunk az időben – javasolom a lánynak, noha azért eléggé meglepnek az előbbi szavai, nem csoda hát, hogy olyan semmilyen viszonya van az apjával. Az enyém sem éppen arról híres, hogy olyan jó apa lenne, de akkor sem ölte meg anyát... Mégis, valami lehet a háttérbe, ha Let-nek ennek ellenére is hiányzik. Jó lenne tisztán látnom a dolgokat, akkor talán tudnék neki olyasmiket tanácsolni, amelyekkel előrébb jut és nem kényszerül arra, hogy egy helyben toporogjon.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-26, 10:06





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

- Az jó, engem nehéz bevonszolni oda. Most szerencsére segít az egyik tanárunk, ad pár külön órát, mert amúgy... az elmélet nem az én asztalom. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen hasonlítunk mi ketten még ebben is. Egyikünk sincs oda a száraz elméletét, de legalább most jobban alakul a dolog, hogy van segítségem. Rendes fickó ez a Neal, hogy még a Minisztériumi meghallgatásra is elment helyettem, miután majdnem berobbantottam a fél ereklyeraktárat, csak mert egy egészen pöttyet figyelmetlen voltam.
- Megáldott minket a sors a bonyolult apákkal igaz? - akkor tudja, hogy milyen, csak még azt nem tudjuk, egyikünk sem, hogy az apáink bár hasonlóan megnehezítik az életünket nagyon is ellentétes oldalon állnak. Faramuci egy helyzet, hiszen mindkettőnk édesanyja meghalt, az apánkkal pedig nem jövünk ki valami jól, nem csoda, ha azon a nyáron annyira jól sikerül egymásba gabalyodni. Jansen bár komoly srác, de ugyanúgy vágyik a szeretetre, ahogyan én is, maximum alapjáraton ő kevésbé mutatja ki, hiszen jóval angolabb, mint amilyen én valaha is lenni tudnék.
- És nem is... hiányzik? Az én apám pont, hogy nem támaszt elvárásokat, viszont sokáig szinte alig láttam, mintha csak azért küldött volna a spanyol suliba, hogy még csak látnia se kelljen. - húzom el a számat. Na igen már persze tudom, hogy nem erről van szó, hogy nem ezért csinálta, de évekig úgy gondoltam, hogy azért csinálta, hogy ne legyen a közelemben, mert nem igazán érdekeltem. Azért az elég pocsék érzés volt. Jensen viszont pont, hogy azt szeretné, akkor távol lenne tőle az apja. Ebben ezek szerint nem hasonlítunk mi ketten annyira. Viszont egyikünknek se volt sose könnyű élete, pont ezért nem akarok én lenni az, aki rosszat tesz neki, aki még egy újabbat rúg belé, ezért bólintok végül rá, hogy legalább próbáljuk meg. Végül is, ha azt mondja, hogy baj nem lehet belőle, akkor ez nem is lehet kérdés.
- Remélem is. Nincs sok barátom, pocsék érzés lenne, ha nem jönne össze, aztán már nem is beszélnénk. - pedig tudom jól, hogy elég nehéz menet, ha valakivel, aki oda van érted csak barátok akarsz maradni, mert általában azzal is csak fájdalmat okozol és én bántani nem szeretném Jensent, hiszen attól még a szép emlékek meg vannak és talán lesznek újak is, legalább érdemes megpróbálni, hátha sikerül. És azért jól is esik, ahogyan megfogja a kezemet. Tényleg jó dolog valakinek mesélni a gondjaimról, aztán persze nem várom, hogy tanácsot is adjon, mert elég zűrös dolgaim vannak, de talán sikerül valamit közösen kiokoskodni, legalább esélyt adhatunk rá, vagy ha kiadom magamból, már annyival is jobb lesz.
- Oh hát, elég... zavarosak. Azzal kezdjem, hogy kiderült az apám ölte meg az anyámat? Vagy azzal, hogy kiderült az apám összeszűrte a levet a tanárnőmmel, sőt szerelmes! Vaaagy azzal, hogy igazából Yermuth prof afféle túszként hozott el a suliból, szóval nem is igazán okkal nyertem el az ösztöndíjat, amivel ide jöttem? - savanyú félmosoly ül ki az arcomra, hiszen ezek nem valami vidám témák. Gondolom a folyton újra és újra egymásba gabalyodó párocska nem ilyesmikről folytat eszme cserét, hanem a legrosszabb esetben is arról, hogy azért indult rosszul a reggelük, mert nem egymás mellett ébredtek és hasonló őrülten csöpögős dolgok.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-23, 13:38



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Egyáltalán nem – csóválom meg a fejem Leticia feltételezését hallva, valóban nem a kedvencem a száraz elmélet, főleg abban az esetben nem, amikor tudom, hogy aktívabb része is lehetne a kutatómunkának. - Tudod, van egy nagyon jó barátom, még szerencse, hogy mellettem van és beül velem a könyvtárba, különben aligha tévednék arra...
Igazság szerint csakis Summer miatt vagyok hajlandó belevetni magam abba a könyvhalomba, amely elengedhetetlen részét képezi a kutatásainknak. Ha ő nem lenne, akkor minden bizonnyal fejjel mennék a falnak, mindezt pedig anélkül tenném, hogy bármiről is tájékozódnék előtte. Tisztában vagyok azzal az aprócska ténnyel, hogy az évfolyamtársaim többsége, akik egy szakra járnak velem, előnyben részesítik a kutatómunkát, hiszen maga az ereklyevadászat nagyon veszélyes terep a sok ismeretlen csapda miatt. Legtöbben inkább csak kutatnak, de terepre nem igen merészkednek. Ezt ráhagyják azokra, akik olyanok, mint én és Let.
- Azt hiszem, a nehéz esetekről nekem is bőven lenne mesélnivalóm – sóhajtok fel, miközben egy pillanatra eszembe jut apám szigorú arca. Most komolyan, mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy lányokkal ismerkedek? Vagyis, leginkább csak eggyel, de a McKinney-család fejét ismerve, Leticián is találna fogást, ha egyszer bemutatnám otthon. Soha, semmiben sem vagyok tökéletes, miért pont a lányok esetében lenne ez másként? Személy szerint én semmi kivetnivalót nem látok Letben, de apám... Ó, ő azonnal találna valami kifogást, amiért a lány nem illene be a McKinney-k közé. Őszintén szólva: minden bizonnyal engem is kitagadna, ha nem lennék a fia, hiszen annyira nem hasonlítok rá. Sokkal több vonást örököltem anyutól, leginkább érzelmi alkat vagyok, számomra nem megy az, hogy felvonjak magam köré egy falat és mindenkit elriasszak. A hitvallásom, miszerint a nem tiszta vérű mágusok nem tartoznak közénk, az egy dolog, de amikor a barátaimmal kell beszélnem, akkor nem tudok racionálisan gondolkodni. Mindent elmondok, amit érzek, nem köt le az, hogy színleljek.
- Nem – csőválom meg a fejem komor arccal és sötét tekintettel, amiből beszélgetőpartnerem egyből levághatja, hogy most tényleg komolyan beszélek, nem viccelek, nem ferdítek el tényeket, ez a szomorú valóság. - Tudod, anyu elég korán meghalt, gyerek voltam még akkor, apa pedig elég kemény kézzel nevelt utána. Talán mondanom se kell, hogy semmiben sem feleltem meg az elvárásainak, szinte állandóan kényszert érez arra, hogy valamiben leszóljon, a mai napig is. Teljesen mindegy számára, hogy mibe köt bele... Az igazság az, hogy már nem is igyekszek az ő elvárásai szerint élni, mert úgyse menne. Mostanában pedig igen ritkán találkozok vele, ami némileg javított a kapcsolatunkon, úgy érzem. Az a havi egy levél, amit küld nekem, tökéletesen elég számomra.
Még ebben sem érintünk személyes témákat, úgyhogy voltaképp csak afféle McKinney-újság, amiben apám leír mindent, ami a tág családdal kapcsolatos. Ki kit vesz feleségül, kit tagadtak ki a családból, ilyen kis apróságok. Nem túl gyakran veszünk részt családi összejöveteleken, leginkább apám szokott azokon is megjelenni, hogy azért mégse érje szó a ház elejét, de ő se rajong az ilyesmiért. Gondolom, számára is fárasztó állandóan tökéletesen viselkedni.
- Tényleg? - emelem fel a tekintetem, amikor a lány rábólint a kérdésemre. Az elején volt pár másodperc, amikor azt hittem, hogy nemet fog mondani, főleg a „Nem gondolkodom rajta” résznél. Ott komolyan azt hittem, hogy átgondolni sem lesz hajlandó, egyszerűen csak felpattan és elviharzik, vissza sem pillantva rám. Nem igazán akarom megkérdezni tőle, hogy valóban biztos-e a döntésében, hiszen azzal mindenképp elérném nála, hogy komolyan megrágja magában a dolgot. Én viszont képtelen vagyok még napokat várni a válaszára, ha itt és most rábólintott. - Hidd el, ketten megoldjuka gondokat – Most én nyúlok át az asztal fölött, majd helyezem tenyerem a kézfejére, ezúttal mosolyogva. Örülök, hogy igent mondott, szívből örülök annak, hogy kaptam tőle egy lehetőséget. - Nem hiszem, hogy bármikor is egymás ellen fordulnánk, én még akkor sem lennék képes gyűlölni téged, ha esetleg szétválnának az útjaink.
Soha nem éreznék haragot Leticia ellen, elvégre kaptam tőle egy lehetőséget, ami már önmagában egy nagy dolog, emellett pedig tudom azt is, hogy a lány sohasem lenne képes olyan tettre, amivel magára haragítana engem. Kissé hezitálni kezdek azon, hogy megcsókoljam-e, elvégre az újdonsült pároknál ez a szokás, de kissé kétszínű cselekedet lenne azok után, hogy nemrég elüldöztem magunk mellől egy párt, akik ugyanezt művelték. Nem, most ezt nem lenne szerencsés meglépnem, majd a visszaúton.
- Mesélnél a gondjaidról? - teszem fel a következő kérdést, segíteni szeretnék Leticiának abban, hogy megoldja azokat, hiszen emiatt vagyok mellette, egy párkapcsolat is erről szól. Szeretnék valamennyi terhet átvenni tőle. - Persze, csak ha te is szeretnél...
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-17, 10:52





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Valahogy úgy éreztem, hogy nem lenne értelme a levelezésnek, mert azzal csak rosszabb lenne, abban a hitben ringatni magunkat, hogy akár még folytathatjuk is, pedig tudtuk mindketten, hogy egy távkapcsolat nem működik és mégis hogyan maradhattunk volna barátok? Azért az a nyár eléggé... eseménydús volt és valahogy nem ment volna, hogy csak úgy ellevelezgetünk és egyébként is milyen lett volna, ha közben tovább lépünk és aztán meg arról kell olvasnia neki, vagy nekem. Elég pocsék egy érzés lett volna, ez nem is kérdés, ezért is nem forszírozta szerintem akkoriban egyikünk se a levelezést.
- Igen, az jó lenne. Nekem a kutatás része megy nehezen bár ahogy ismerlek te sem a könyvtárban gubbasztós részéért vagy oda. - igen az már akkor is kiderült, amikor éjszakákat beszélgettünk át a tengerparton, hogy ő is inkább a kalandozó típus, nem pedig az egy helyben ülős. Már akkor is arról meséltem neki, milyen jó lenne egyszer csak úgy nekiindulni és bejárni a világot. Olyan helyekre elmenni, ahol alig járt még valaki és olyanokra is, ahol már sokan, de én még soha. Valahogy az én életemből kimaradtak a családi nyaralások annak okán, hogy apa nem sokat volt velem, anya pedig korán meghalt, és pont ezért pótolni szeretném. - Inkább az apám, bár ő sem veszélyes, csak kicsit... nehéz eset. - igen, tényleg nem sokat beszélgettünk a családi helyzetünkről, valahogy ez a téma mindig kimaradt. Azt hiszem azért, mert egyikünknek se volt sok kedve negatív dolgokat felidézni. Az a két hónap tényleg arról szólt, hogy jól érezzük magunkat, élményeket szerzünk és nem gondolunk semmi rosszra, pont e miatt nem meséltem az apámmal lévő nem pont fényes viszonyomra sem.
- Szóval, ha jól sejtem a te apád sem a legkönnyebb eset igaz? - valahogy úgy érzem annyira már csak ismerem őt, hogy el tudom dönteni mikor próbál viccelni és mikor beszél komolyabban és most ez inkább komoly, mint hogy viccnek szánja, hogy inkább eltűnne onnan, ahonnan a családja származik. Tény nem sokat tudok én sem az apjáról, de valószínűleg ha jó fej lenne, akkor mesélt volna róla. Pont azért nem tudunk egymás családi hátteréről, mert azt a nyarat tényleg csak a vidám dolgoknak szenteltük, semmi negatívnak. Most viszont kellően negatív irányba indul meg a beszélgetés. Most még valahogy azt is sikerül figyelmen kívül hagyni, hogy az a párocska kicsit arrébb ment ugyan, de még mindig egymást falják. Jó ég... levegőt se vesznek? Én most csak arra figyelek mennyire sikerült őt megbántanom. Nem gondoltam, hogy ez ennyire komolyan érinti, hogy már szinte jó eséllyel beleélte magát abba, hogy ez egy randi, a vége pedig azzal zárul, hogy kéz a kézben sétálunk vissza a Roxfortba.
- Nem gondolkodom rajta, próbáljuk meg. Talán... talán ki is verné a fejemből azt a sok zavaros gondolatot és lehet, hogy segítene és nem rontanám el én a gondokkal. Csak tudod megbántani sem akarlak és ha közben komolyabbra fordul... de bennem nem... Olyan szép volt az a nyár és jó lenne, ha mindenképpen barátok maradnánk, mert sok mindenben hasonlítunk és ezt nem szeretném elveszíteni, ha már itt vagy. - igen ez a lényeg. Azért ott van bennem a félsz, hogy most fel akarunk idézni valamit, ami elmúlt és mi van, ha bennem jobban sikerül ez? Mi van, ha szerelem lesz belőle, komolyabb, mint amilyen volt? Mi van akkor, ha... utána már szóba se akar majd állni velem? Persze abban igaza van, hogy megpróbálhatjuk és ki tudja talán tényleg néhány olyan pillanat, mint a nyáriak még a kedvemet is feldobnák. Azért arra még emlékszem, hogy a csókja képes volt mindent kiverni a fejemből, ha csak percekre is, de nem gondoltam egyáltalán az apámmal való pocsék viszonyomra és igen most tényleg jól jönne, ha elfelejteném azt a sok zűrt, aminek sikerült megint betoppannia az életembe.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-11, 14:12



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

Nem is tudom, miért jutott eszembe pont ez a helyet megjelölni a találkozóra, de ha már itt vagyunk, akkor miért is engedném kicsúszni a lehetőséget a kezeim közül. Let arcát fürkészem, persze nem túl feltünően, nehogy zavarba jöjjön és lesüsse a gyönyörű szemeit, de igenis vannak olyan pillanatok, amikor akaratlanul is rajta felejtem a tekintetem. Rég találkoztunk, így utólag visszagondolva legalábbis nagyon sok időnek tűnik, fogalmam sincs, miért nem kezdett el előbb hiányozni a lány. Miért nem leveleztünk annak idején? Igaz, nem akart egyikünk sem távkapcsolatot, de ennyi még bőven belefért volna baráti szinten is.
- Én tavaly elég sokat utazgattam – mosolyodok el, igazán örülök annak, hogy a lány nem túl ijedős, akkor hát ezek szerint bármikor magammal rángathatom valamerre. Nem is baj, örülök a társaságnak, emellett pedig Summer mostanában oda-vissza van a Roxfortért, én azonban nem osztom eme véleményét. Csak azért jöttem vissza, mert apám megkért rá, meg hát a legjobb barátomat sem szerettem volna egyedül hagyni, hiszen bármikor bajba kerülhet. Na, nem mintha sok ellensége lenne, egyszerűen csak aggódnék érte. - Hát, ha te jó vagy rúnaismeretből, akkor talán még össze is foghatnánk... Mármint, mindketten ereklyevadásznak készülünk, érted mire gondolok. Kiegészíthetjük egymást – Az apja említésére elhallgatok, és némileg kíváncsian fürkészem az arcát, azt latolgatva, vajon folytatja-e a mondandóját. Még sohasem mesélt a családjáról, igaz, nem is voltunk együtt annyit, hogy indokolt lett volna, meg hát amikor együtt voltunk, nem érintettük a témát. Egyikünket sem érdekelte, amikor más – sokkal érdekesebb – dolgokat gyakorolhattunk. - Az apád veszélyes vagy a rúnaismeret?
Félig nevetve, félig komolyan teszem fel a kérdést, noha magamban nem tudom eldönteni, mennyire érintek ezzel olyan dolgot, ami Let számára kellemetlen is lehet. Talán sokkal több közös van bennünk, mint annak idején hittem, hiszen nagy eséllyel ő sincs jóban az apjával, ha képes előle a Roxfortba menekülni. Nem ismerem azonban annyira a dolgait, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le, ez igazán nem az én stílusom, mindezek mellett viszont talán nem ártana jobban megismernem a lányt. Akár barátok, akár egy pár leszünk, ez alapkövetelmény minden tekintetben.
- Én inkább menekülnék onnan, ahonnan a családom is származik – felelem, noha nem vágok hozzá túl komoly arcot, így a lány nagy eséllyel nem fogja tudni eldönteni, hogy most komolyan beszélek, vagy csak ugratom őt. Ilyesmivel azonban nem szokásom viccelődni, számomra érzékeny pont volt a családi téma, hiszen miről is beszéljek? Meséljem el mindenkinek azt, hogy a saját apám bolondnak nézett, amikor megpillantottam anyám szellemét? Esetleg regéljek azokról a szabályokról, melyeket apám anya halála után vezetett be? Hánytatott gyermekkorom volt, vagyis pont ez az, hogy az is kimaradt, elvégre miniatűr felnőttként igyekeztem viselkedni állandóan. Nem volt rohangálás a kúriában, a hangos nevetés szintén tiltott volt, anyám nevének említése pedig egyenesen szentségtörésnek számított... A barátaim apám mogorva társai voltak, akik szóra sem méltattak. Néha megdícsértek ugyan, hogy mennyire jólnevelt vagyok, ennél több pozitív szót azonban nem mondhattam magaménak.
- Angliában még az angoloknak is hiányzik – felelem, miközben igyekszem lerázni magamról ezeket a rossz emlékeket, helyettük azonban olyan válasz érkezik beszélgetőpartneremtől, amelyre még csak gondolni se mertem. Némileg megfagy köztünk a levegő, ezt talán még a lány is érezheti, hiszen nem erre számítottam, nem erre készültem fel. Komolyan azt hittem egészen idáig, hogy a nap végén együtt hagyjuk el Roxmorts-ot, erre most egy egész világ omlik össze bennem Leticiát hallgatva. Nem ellenkezem, amikor felemeli a kezem és tenyerét a kézfejemre helyezi, szinte fel sem fogom, mi zajlik le ezekben a pillanatokban, egyszerűen csak próbálok valami jó dolgot is kihozni ebből... Sikertelenül. Minden másodperc olyan, mintha valaki a szívemet szorongatná, amikor az megdobban.
- Legalább megpróbálnánk – érvelek erőtlenül, minden szót gondosan gesztikulálva, hogy a lány biztos megértse, amit mondok. Rosszul esnek a szavai, hiszen nem hittem volna, hogy neki esze ágában sem állt újrakezdeni a dolgot, elvégre olyan jól éreztük egymást akkor és ott... Mindketten szabadok voltunk és valamennyire szerelmesek is. - Én szeretném, ha nem utasítanál el rögtön, hanem gondolkodnál egy kicsit a dolgokon. Ennyit szerintem mindenképp megérdemlek, nem igaz?
Értem én, hogy nem áll szándékában megbántani, de már eleve az, hogy visszautasít, igen mély sebet ejt rajtam. Persze, az apja, komoly, ha családi gondjai vannak otthon az embernek, nem is túl egyszerű az ilyesmi, köztünk sincs minden rendben apával, attól azonban egy kapcsolat számomra lazán beleférne.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-09, 18:18





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Végül is talán nem lenne itt olyan rossz Valentin napon, de tényleg túlságosan sziruposnak tűnik már csak maga az ötlet is és hogy mi ketten... az valahogy még furcsább ötlet és nem gondoltam, hogy benne felmerül egyáltalán. Jó, ha egy kicsit gondolkodom rájöhettem volna, hogy ez az egész nem pusztán baráti találka, főleg nem itt, de azt hiszem nem gondolkodtam eléggé.
- Tényleg nem lenne rossz, nem is csak a vajsör miatt, úgy általában sem egy világ körüli út. - támogatom a felvetést, de hogy az apám elengedne-e egy ilyen útra... na azt nem hiszem, főleg nem a jelenlegi helyzetben. Tudom nem szoktam azzal foglalkozni, hogy az apám mit enged és mit nem, de ez nem egy átlag állapot most, ha tényleg veszélyben vagyok. - Érdekel is és jó vagyok rúnaismeretből, de igazából... az apámat akartam vele kiborítani, mert elég veszélyes. - tétován vonom meg a vállamat. Egyébként tényleg érdekel és izgalmas is, de tény, hogy az elsődleges ok, ami miatt így döntöttem az volt, hogy apára ráhozzam a frászt. Már azzal is, hogy ide jöttem, de hogy még olyan szakmát is választok magamnak, amivel jól ráijesztek... gondoltam, hogy ez kellően rosszul fog majd hatni rá és hát igazam is lett.
- Nem hiszem, jók azért itt a tanárok és a tanítás is és kellett egy kis változatosság, no meg a családom egy része mégis csak innen származik. - lássuk be az apám révén van ide kötődésem, még ha erre nem is volt túl sok példa eddig, hiszen nem ismerek általa nagyszülőket, vagy egyéb, de nem is bánom annyira. Fura lett volna vadidegen idős embereket hirtelen nagypapinak és nagymaminak szólítani, de ettől még az ország igazából nem rossz. Nem olyan unalmas, mint amilyennek először gondoltam. - De a napsütés... na az nagyon hiányzik. - tudom elég világos bőröm van, hiszen az eredeti hajszínem amúgy is szőke, és a vörös sem sötétített a bőrömön. Nem látszik rajtam, hogy bármi közöm is van a naphoz, vagy Spanyolországhoz, de attól még a napsütés nagyon hiányzik.
A kis "randi" pedig egészen jól alakul, leszámítva azt az apró tényt, hogy végül mégis csak elromlik minden. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly érzései vannak és hogy ez az egész kis sütizés ilyen nagyon komoly témába torkollik majd, de úgy fest, hogy nagyot tévedtem. Ezért is érintenek olyan rosszul a szavai. Nem érzem őt csődtömegnek, még ha azt is mondtam amit. Nem engedem el a kezét, ha nem húzza el továbbra sem, akkor még a kezembe is veszem az övét és a másik kezemet fektetem a tetejére. Pocsékul érzem magamat és ez látszik is rajtam. Nem akartam megbántani. Rossz volt nekem is, amikor nem volt itt, pedig valahol reménykedtem benne, hogy újra találkozunk, de elfogadtam és most... Csak sóhajtok egyet. Azt hiszem a sütik még váratnak magunkra.
- Nem vagy csődtömeg Jensen, ilyesmit ne is gondolj rendben? Ez... az én hibám. Tudod ez a sok zűr és nem akarlak megbántani sem, ha megint megpróbáljuk és nem sikerül, mert itt ez az egész ügye az apámmal, meg a tanárnő és... És, ha nem idéződik fel az, ami akkor nyáron volt? Nem lenne pocsék utána találkozni? - nem is tudom, elbizonytalanodom, főleg mert már most is úgy érzem, hogy ha újra találkozunk akkor a helyzet ez esetben is elég kellemetlen lesz majd, ha visszautasítom, hiszen már most is pocsékul érzi magát, ami miatt én is, akkor hát jó eséllyel kellően feszélyezett lenne közöttünk ezek után bármilyen beszélgetés, vagy találkozás.

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-05, 14:56



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

Némileg zavarba jövök, amikor Let elmosolyodik, hiszen számomra is elég abszurd már maga az a gondolat is, hogy Valentin-nap alkalmával elmenjünk valamerre a lánnyal. Kettesben. És pont ide. Jó, buta gondolat volt részemről, hogy ennyire nyilvánvalóan hívom meg valamerre, talán nem ártott volna kissé más köntösbe csomagolni ezt az egész dolgot. Nem is tudom... Valentin-napkor lejöttünk volna Roxmortsba – természetesen, nem szántszándékkal, épp csak úgy intéztem volna a dolgaimat, hogy „véletlenül” összefussak a lánnyal -, majd valami oknál fogva pont a kávézó előtt jut eszembe, hogy talán nem ártana egy csésze kávé. Megesik az ilyesmi, senki sem gyanúsíthat meg azzal, hogy szántszándékkal tettem volna a dolgot. Egyszerűen csak így alakult, ennyi az egész.
- Jó lenne körbejárni a világot, és mindenhol meginni egy korsó vajsört – vonom meg a vállam, noha szinte egész életemben arról álmodoztam, hogy a térkép minden egyes ismert pontjára eljutok, valahogy sohasem bírtam a bezártságot. - Tudod, pont emiatt lettem ereklyevadász... Szeretek utazni, világot látni, nem az én stílusom az egy helyben való üldögélés. És te miért választottad ezt a szakot? Családi örökség? Kényszer? Hobbi?
Nem ismerem Let családi hátterét, nem érintettük ezt a témát, sohasem ártottam bele magam mások magánéletébe, elvégre teljes mértékben elég volt a saját családomat elviselni. Apám bonyolult alkat, kellőképpen meg is nehezítette az életemet, nem tagadom, de már csak ő van nekem, talán pont emiatt viselem el a jelenlétét.
- Nem, kihagytam a tavalyi évet, kicsit utaztam egy gyerekkori baráttal – válaszolom, noha magamban eléggé bánom már azt, hogy kihagytam a tavalyi évet. Let végig itt volt? Ha mindezt tudtam volna, akkor semerre sem megyek, maradok a helyemen és magolom tovább az elméletet. Kevésbé érdekelt, de a lány miatt talán érdemesebb lett volna maradnom. Ki hitte volna még akkor, hogy ilyesmit hagyok ki, nem igaz? - És nem bántad meg, hogy átjöttél Angliába? Sokan azt mondják, hogy a Roxfort korántsem olyan jó iskola, mint amilyennek mi hisszük. Szerinted?
A rosszindulatú pletykákat nem hiszem el, Let ebben kissé azért már tapasztaltabb, hiszen már két európai iskolát is megjárt, van összehasonlítási alapja. Ha ő is azt mondja, hogy a Roxfort nem éppen olyan jó, amilyennek mondják, akkor neki elhiszem, de másnak nem. Elvégre, őt ismerem, tudom, hogy nem csapna be soha életében. Jó viszonyban váltunk el egymástól, nem kiabáltunk a másikra kígyót-békát, ahogy sokan szokták, hiszen semmi okunk sem lett volna rá.
- Jaj, nem úgy értettem... - kezdek el szinte rögtön védekezni, még csak az hiányzik nekem, hogy ezt a kis esélyt is eljátsszam a lánynál. Amikor azonban szélesen elmosolyodik, némileg megkönnyebbülök, hiszen már látom, hogy semmi komolyabb gond nincs. - Ó, ne bókolj, mert elpirulok...
Hát igen, mindig is komolyabb voltam az átlagnál, ezt valamiért sohasem tudtam levetkőzni magamról az évek folyamán, talán pont ezt örököltem apámtól. Nem mindig élvezem a dolgot, képtelen vagyok arra, hogy teljes mértékben elengedjem magam, valamiért nem működik nálam ez az egész. Apám szigora végigkísért egész eddigi életem során, teljesen mindegy volt, merre is mentem, mindig arra törekedtem, hogy azt tegyem, amit ő elvárna tőlem hasonló helyzetben.
- Már a kezdet sem tetszik – szólalok meg rosszat sejtve, amikor Let lehunyja a szemét. Nem kellett volna beleélnem magam a dologba, annyira naiv volt részemről... Amikor a lány megfogja a kezem, nem húzom el előle, noha eleinte szándékomban áll, mégsem teszem meg a dolgot. - Röviden és tömören: túlléptél rajta?
Értem én, hogy szereti körbeírni az érzelmeit, nagy eséllyel nekem sem szeretne fájdalmat okozni, de ne kerteljünk: nem akar velem semmi komolyabb kapcsolatot. Fáj a dolog, hogyne fájna, hiszen egészen a mai napig biztosra vettem, hogy nemsokára ismét egy pár leszünk. Örültem is a dolgok alakulásának, hiszen az a nyár tényleg különleges volt, de nagyon úgy fest, hogy Leticia már túllépett mindezen, csak nekem nem sikerült még elengednem.
- Jó nagy marha vagyok – szólalok meg rövid csend után, keserű éllel a hangomban, mintha bárki is palira vett volna engem. - Nézd meg, mindenhol cuppogó párok, csak én vagyok ilyen csődtömeg...
Most komolyan, miért is szépíteném a dolgot? Nincs szociális életem, nem járok társaságba, nem túl sok ismerősöm van, emellett pedig nem leszek képes ismét megismerkedni egy lánnyal és beleszeretni.... Nem vagyok az a romantikus alkat, soha életemben nem hittem el, hogy bárki is képes lenne összetörni a szívemet.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Leticia Samuels
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-02-04, 10:16





[You must be registered and logged in to see this image.]
Jensen & Leticia

Szó se róla tényleg nagyon meglep azzal, amit mond, hogy ide szeretne jönni ráadásul Valentin napkor. Már eleve valahogy nem illik hozzá az ilyesmi, főleg hogy amúgy is most is feketében van. Persze tudom azon a nyáron még ő is feloldódott, de ott meg volt a nyár és a tenger varázsa, ami sok mindent kihoz az emberből, de a hűvös és komor angol táj... az azért egészen más. Nem akarom én elvenni a kedvét, szimplán csak tényleg meglepő már csak maga a felvetés is. Nem is tudom, hogy mit mondjak hirtelen ezért marad egy mosoly, bár nem mondanám őszintének, inkább olyan zavart fajta, amikor nem tudod, hogy hogyan kérj bocsánatot, mert úgy érzed megbántottad a másikat csak még abban sem vagy biztos, hogy pontosan mivel is.
- Végül is én sem, ez inkább csak szóbeszéd és lehet, hogy csak szimplán enyhe túlzással terjesztik. - vonom meg a vállamat. Persze attól még újra tesztelhetjük, hiszen itt vagyok már jó egy éve azért azóta már kóstoltam bőven ilyesmit, tudom, hogy milyen az íze, de könnyen lehet, hogy tényleg finomabb, mint máshol. Gondolom ez is olyan, mint a bor, nem mindenhol egyforma az elkészítése, nem mindenhol egyforma az íze sem.
- Tavaly érkeztem szeptemberben az ösztöndíj miatt, úgyhogy már jó ideje. Azt hittem találkozunk majd, de aztán nem voltál itt, úgyhogy úgy voltam vele ennek így kellett lennie. - na igen felmerült azért bennem, amikor megérkeztem és kár tagadni volt bennem egy cseppnyi csalódás is, amiért nem találkoztunk, hiszen szép közös emlékeink vannak. Talán ez is közre játszhat a mostani hozzáállásomban, hogy nekem volt időm bőven ezen túltenni magamat. Nem volt itt, én pedig az első reménykedés után végül szépen lapoztam és végleg lezártam magamban az egészet úgy véve, hogy ennek így kellett lennie, hiszen ide jöttem és még ennek ellenére sem találkoztunk, jó eséllyel szépen elkerültük egymást, tehát bizonyára nem is kellett találkoznunk, ezért lepett meg, hogy mégis csak felbukkant.
- Szóval én nem vagyok csajos csaj.- vonom le a következtetést, de aztán szélesen el is mosolyodom. Nem zavar, hogy így gondolja, sőt. Mindig elég talpra esett voltam, hiszen anya korán meghalt, apa pedig nem sok időt töltött velem, nem volt hát aki pátyolgasson, vagy megoldja helyettem a dolgokat. - Kösz! Nekem meg a magabiztosságod tetszett és... azt hiszem pont ez a komolyság. - ami azért most is ott ül az arcán, meg a fekete pulcsi, amiben most is feszít, pedig itt minden rózsaszín és mézes-mázos, de ő nem ez a típus. Na jó azért tény, hogy valamelyest mindketten kivetkőztünk akkor magunkból, ő is lazább volt és én is, de azért nem veszítettük el teljesen önmagunkat a rózsaszín köd miatt. Mert igenis volt ott bőven rózsaszín köd, talán még valamiféle szerelem is és most meglepetten kell ráébrednek, hogy talán esetében ez még nem múlt el teljesen? Én pedig nem tudom, hogyan magyarázzam el neki a gondolataimat és hogyan ne bántsam meg nagyon. Nem érzek már úgy, ahogyan annak idején, hiszen régen volt és azóta sok minden történt. Talán igen, ha akkor botlom belé, amikor ide jöttem, nem volt senki, akit ismernék, nem voltak zűrös részei az életemnek... de azóta eltelt egy jó év és ennyi idő alatt az ember könnyedén megszabadul egy buta álomképtől.
- Nem is tudom... - nagyot nyelek és lesütöm a tekintetemet. Elég nehéz ezt elmagyarázni azt hiszem, pedig azért próbálkozom, de mint kiderült annyira nem könnyű szavakba önteni azt, amit az ember gondol. Végül kis hezitálás után félre tolom kicsit a sütimet és átnyúlva az asztal felett megfogom a kezét, ha az asztalon van és persze, ha nem látom úgy, hogy ez nagyon rossz ötlet volt. - Nem akarlak ezzel megbántani tudod ugye? Én csak... - megint elakadok, hiszen nehéz elmagyarázni valamit, amit még én se nagyon tudok szavakba önteni. - Na jó... szóval azt hiszem, amikor kiderült hogy ide jövök tudod vártam és izgatott voltam és akkor úgy gondoltam, hogy megint találkozunk és olyan lesz, mint a nyár, nekem meg nem kell foglalkoznom azzal, hogy az apámat kiborítsam, csak hát... Azt hiszem arról is szó van, hogy azóta eltelt egy év és én elengedtem ezt a dolgot. Akkor csalódtam és sajnáltam, hogy nem vagy itt, de tovább léptem... így érted? - persze az ő szemszögéből felmerülhet, hogy ettől még megpróbálhatjuk újra, de mi van, ha nekem már nem jönne vissza ugyanaz az érzés? Mi van, ha én már nem érzeném azt, amit esetleg idővel ő megint, vagy... már most is? Nem akarom megbántani és főleg nem akarok rosszat neki, de a vége lehet hogy az lenne és más ez mint a nyár, mert itt lennénk egy iskolában, minduntalan találkoznánk, nem lenne kellemetlen?

Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Szakadék szélén állok.
Vajon elhúzol, vagy belelöksz?



Vissza az elejére Go down
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Jensen McKinney
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty2017-01-30, 17:07



Jensen & Let

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Randi, nem randi «

- Fogjuk rá – mormogom, miközben tekintetem a mennyezetre téved, ahonnan továbbra is szünet nélkül hullanak ránk az apró, szív alakú konfettik. Tetemes mennyiségű papír landol a pulcsim vállán, amely természetesen fekete, így nem is olvad bele az aktuális környezetébe. Elfintorodom, majd ismét lesöpröm róla őket, talán ez a randi ötlet már önmagában is túlzás, de hogy pont Valentin-napon? Jensen, te idióta ökör! Úgy jöttem ide eredetileg, hogy kipuhatolózom Letnél, van-e esélyem még nála, nem pedig egyből ezzel a hülyeséggel indítok... - Na jó, talán hülyeség, szerintem felejtsd is el, amit az imént kérdeztem.
Igen, ez lenne a legjobb hiszen, ami kettőnk között történt, az nem aktuális most is, bármennyire is szeretném a dolgot. Mindkettőnk élete másként alakult, mint annak idején elképzeltük, elvileg túl is léptünk ezen az egész dolgon, akkor most mégis miért igyekszem annyira jóban lenni ismét a lánnyal? Szerettem vele lenni annak idején, még a mai napig eszembe jutnak azok a hosszú tengerparti séták és a közös vacsorák, no meg a kettőnk közt elcsattanó csókok is. Tovább nem jutottunk, nem is nagyon emlékszem, mi volt a dolog oka, talán egyszerűen csak ennyi volt megírva számunkra.
- Szerintem is finom, habár máshol még nem kóstoltam vajsört, úgyhogy azt nem mondhatom, hogy itt lenne a legjobb – felelem Let válaszát hallva, miközben gondolataim közé ékeli magát annak a lehetősége is, hogy kettőnk közül talán csak én vagyok az, aki szeretné, ha annak a romantikus spanyol nyárnak lenne még folytatása. Let nem igazán úgy néz ki, mint annak idején, mármint a tekintete nem csillog annyira, amikor rám pillant, olyan... komolyan olyan az egész lénye, mintha csak egy barátot látna bennem. Távolságtartó némileg, esetleg csak számomra tűnik annak a dolog? Nem annyira közvetlen, habár ezt annyira nem tudom megítélni, hiszen sok időnk nem volt egymást megismerni.
- Ezt előbb is elintézhette volna az élet. Mármint, miért várt annyit vele, hogy ismét összefussunk? Mennyi ideje is vagy az iskolában? - Még jó, hogy azóta sem jött össze senkivel, igazán kínos lenne, ha esetleg a barátja erre baktatna, én pedig itt ülök a lánnyal szemben... Mármint Let számára lenne kínos a helyzet, engem nem zavarna, osztom ama nézetet, hogy aki kapja, marja. Akár meg is verekednék a lányért, az igazán romantikus lenne... Belekenném a hapsi fejét a kirakatüvegbe, majd ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nézzük a nyáladzó párocskát a sarokban. Amikor Leticia felhozza a rózsaszín maszlagot, elnevetem magam: - Engem? Te mivel is bájoltál el annak idején? Mert rám semmiféle maszlag nem hat, főleg akkor nem, ha rózsaszín, nem kedvelem a nagyon csajos csajokat... Mármint, érted, azt szeretem, amikor valaki talpraesett és nem kell állandóan pátyolgatni, mert teszi az ostobát.
Let szerencsére nem is volt az a tipikus plázacica, nagyon szép ugyan, de akkor sem esett kétségbe, amikor egyszer kócosan, melegítőben, reggeli futás közben találkoztam vele. Nem, nem én voltam ennek az elszenvedő alanya, hanem ő, annak idején szeretett kocogni, nem tudom, most is tartja-e eme szokását. Az alakja tökéletesen rendben van, akkor sem volt vele semmi gond, ő pedig ahelyett, hogy zavartan elkezdett volna magyarázkodni, már messziről integetett nekem, hogy felfigyeljek rá. Nem hiszem, hogy sok másik lány képes lenne az igazi arcát mutatni a srácok előtt.
- Eléggé mi? - vonom fel a szemöldököm, határozott érdeklődéssel az arcomon, amikor azonban megérkezik a pincér, kínos csend telepedik ránk, valami olyasmi, amit én sem szeretnék hallgatni, ha mások beszélgetésébe csöppennék bele. Lepakolja a süteményeket, én eközben Let arcát tanulmányozom, aki határozottan mindenfelé néz, csak pont rám. Nem szólalok meg, amíg el nem megy a pincér, elvégre ez kettőnk dolga, nem az övé. Egyébként sem szeretem vadidegenek előtt tárgyalni a magánéletemet. Amikor végre elmegy, figyelmesen végighallgatom a lányt, nem szólok közbe, habár a szavai nem esnek éppen a legjobban. - Aha...
Egyelőre nem tudok ennél értelmesebb szavakat kinyögni, a gondolataim kuszák, ezrével örvénylenek ide-oda. Nem volt rossz az a spanyol vakáció, nekem is a kedvenc emlékeim közé tartozott, én azonban nem gondolom úgy, hogy bármi is elvenné az akkori dolgok varázsát. Mi rossz lenne abban, ha újrakezdenénk a dolgot? Szakítás? Egyszer már képesek voltunk arra, hogy felnőttek módjára kezeljük az egészet, most miért nem?
- Akkor most, ha jól értem, legfőképp apád miatt nem lehetünk együtt? - teszem fel a legújabb kérdést, ami megfogalmazódott bennem. Nem tudom, ez miért akadály a lány számára, az én apám sem éppen könnyű eset, egyedül csak annyi jó van benne, hogy nem gyakran látom. - Nem hiszem, hogy ő akkora akadályt jelenthetne... Mármint, értem én, hogy nem akarod, de néha jobb közösen elhárítani a gondokat, mint magányosan. Könnyebb.
Elhallgatok, nem akarom én ráerőltetni a lányra a társaságom, ezért nem is teszem, de elég nehéz felfognom azt, hogy miért nem lehetünk ismét együtt. Vannak kifogásai, teljesen logikusak is, talán ez ebben a legnehezebb, de akkor sem értem... Most akkor az emlékek miatt nem szeretne egyről a kettőre jutni, vagy inkább az apja befolyásolja? Esetleg csak nem szeretne velem lenni?
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Madam Puddifoot kávézója   Madam Puddifoot kávézója - Page 3 Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Madam Malkin Talárszabászata

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts :: Központ-
Ugrás: