ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Kalandmester
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Alison Fawley
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Központi Hall I_vote_lcapKözponti Hall I_voting_barKözponti Hall I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Központi Hall

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-12-18, 12:50



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csupán csendben hallgatom Viggo szavait, miközben igyekszem túltenni magam az első sokkon. Tisztában vagyok azzal, hogy lesz még egy pár, hiába kezd némileg megnyugodni a lelkem és a férfi szavai hallatán keresni ebben a helyzetben a pozitívumot... Ez az egész helyzet olyan, akár egy elcs*szett hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn, méghozzá a pillanat tört része alatt. A lényem egy része örül annak, hogy a fiam életben van és talán jó élete van, de közben félek attól, hogy olyan emberekhez került, akikhez nagyon nem kellett volna, mert az anyja képtelen volt megfelelően ott lenni mellette. Meg kellett volna éreznem, hogy baj van, hogy valami nem stimmel, de hát egy kórházban voltam, olyan emberek között, akikre mindenki rábízná az életét is, sohasem hittem volna hát, hogy bármelyikük is ilyesmit tenne egy újszülöttel és az anyjával.
- Nem - csóválom meg a fejem némi hezitálás múltán. - Igazad van, az élőkkel kell foglalkoznunk - biccentek egyet Viggo tanácsa hallatán. - A füstölő vagy a gyertya nyilván megteszi - jelentem ki végül, egyelőre nagyon is magabiztosan, de ahogy ismerem magam, már most biztos vagyok abban, hogy ki fogok menni a gyermek sírjához. Mindig is szívemen viseltem mások sorsát, nem véletlenül kedvelnek engem a diákjaim, néhányan még a kelleténél is jobban... Annak idején a hugrabugba kerültem és az a fene jó szívem megmaradt továbbra is.
- Gondolom, könnyű célpontnak bizonyultam számukra egyedülálló anyaként - állapítom meg, hiszen nyilván tényleg olyanokat vehetnek célba, akiknek egyébként se sok lehetőségük lett volna nyomozást indíttatni az ügyben. Nem volt férjem, árvaházban nőttem fel, nem állt senki sem a hátam mögött, az anyagiakról meg inkább ne is beszéljünk... Akkoriban még nem tanítottam, másként próbáltam fenntartani magam. Sok korrepetálást vállaltam, rengeteg házhoz jártam takarítani, még a terhességem sokadik hónapjában is. - Ez elég igazságtalan azok után, hogy jogtalanul szakították el tőlem - jegyzem meg, miután Viggo felvázolta a lehetőségeimet. Hogy mérges vagyok-e? Persze. Azt mondták a fiamról, hogy meghalt, hogy soha többé nem foghatom a kezemben, erre jön egy vadidegen, aki esélyesen jó pénzért megvásárolta, nekem pedig nincs jogom hozzá? Ha aláírattak volna velem egy lemondó nyilatkozatot, akkor jogos lenne, de így... - Igen, sejtettem - biccentek egyet. - A jelenlegi életkörülményeim nem hiszem, hogy alkalmassá tennének szülői feladatokra - sóhajtok egyet gondterhelten. Még meg sem találtuk a fiamat, de már most valószínűsítem, hogy valóban nem lesz egy sétagalopp hivatalos úton visszaszerezni, ha mégis életben lenne.
- Ezek szerint akár a Roxfortban is lehet - lódul meg a szívem beszéd közben, miközben a kiégett medálra is vetek egy futó pillantást. - Talán nap mint nap elmegyek mellette a folyosókon és még csak egyikünk sem sejti, hogy mi a helyzet... - darálom a szavakat, majdhogynem fel sem fogva az értelmüket, mégis erőteljesen kapaszkodom beléjük. Vajon ki lehet ő? - Ennek nyilván elég kicsi a valószínűsége, de ha mégis... Lennie kell valamilyen módszernek arra vonatkozóan, hogy megállapítsam, ki is lehet ő pontosan. Vérmágia? - emelem végül Viggóra a tekintetem. Sokan nem szeretik, hiszen sötét praktika, én se vagyok valami jártas a témában. Világéletemben a növények érdekeltek, azokat tanulmányoztam, szóval eme ág kimaradt a történetből számomra.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Viggo Hagen
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-10-29, 12:26





Viggo & Willa



11138. Bejegyzés
- D35-ös szállítólevél kitöltve ×
- Új feladat helyszíne: Mágiaügyi Minisztérium
2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:
- Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály ☉

Értem amit mond, de a nagy megindulásokhoz sosem értettem. Már nem azért mert ne látnám át az emberi oldalát és a feltehetőleg lezajló gondolatokat. Egyszerűen csak megtanultam nem foglalkozni azzal, ami nem hoz hasznot számomra. Ami elég szomorú, de igaz. A kérdését inkább költőinek veszem és nem vágom rá, hogy fogalmam sincs hiszen nincs gyerekem és nem is áll szándékomban bele gondolni. De mivel olyan kíváncsi tekintettel vizslat valamit kinyögök mégis. - Nézd, én nem voltam még ilyen helyzetben, hasonlóban sem. Így azért erre elég nehéz válaszolni. De azt hiszem, az mégis némi vigaszt jelentene, hogy ha tudnám jól van valahol. A gyermek pedig akit addig sirattam… Nem tudom. Talán tiszteletből időszakosan ugyanúgy kijárnék hozzá egy szál virággal vagy ilyesmi… De.. szomorú igazság, a halottakat nem gondozhatjuk örökké. Talán innentől ha nem akarsz kimenni hozzá, de eszedbe jut, gyújts füstölőt, vagy egy gyertyát. Az ilyesmi apró gesztus de kíméletes. - magamat is meglepem mindezzel, de úgy vélem talán ez kicsit lenyugtathatja a kedélyeket számára is. Talán. Aztán hallgatom és közben felvetek néhány további ötletet azzal kapcsolatban, hogy miket lehetne tenni egy ilyen helyzetben, de ahogy beszél, igazából inkább keresztbe teszem a jegyzetfüzetet meg a ceruzát, kicsit azzal a jelleggel, hogy ha nem akarja, akkor nem erőltetem.
- Nézd.. nem tudni, hogy mi miatt került el tőled. Ez a legjobb esetben is emberrablásnak számít. - összegzem még némi együttérzést kicsiholva magamból - Ilyenkor általában addig tudunk eljutni, hogy feltárjuk a gyermek helyzetét, körülményeit. Mindezt úgy, hogy az alapvető élethelyzetébe nem folyunk bele. Ha jó sorsa van, nyilván nehezebb bármit megindítani. Ha lemondasz róla, akkor marad minden ugyanúgy, csak legfeljebb ott lesz a tudat, hogy bár átvágtak mint szart a palánkon, mégis jó élete van és boldog. Ha nem mondasz le róla… Nos ahhoz vannak megfelelő jogászok. De a gyámügy mindenképpen felülbírálhat így is a háttered alapján. Hiszen ha harcba szállsz érte, akkor egy megfelelő életet megfelelő lakhatást és minden egyebet biztosítanod kell számára. Szóval.. nem egyszerű. - összegzem a helyzetet. Továbbra is az ő döntése hogy mit lép és mit akar kihozni a helyzetből. Aztán kicsit megszívva a fogamat viszont elő hozakodom egy másik esettel is.
- Ha! Azonban a gyermeket jogtalanul vették el tőled és azóta is.. nehéz sora van, akármi miatt épp. És te felbukkansz és jogot formálsz rá, automatikusan vissza helyezik hozzád, bár ugyanúgy egy felülbírálat után. Ha sem a jelenlegi helyzete nem kielégítő, sem az amit te tudnál biztosítani számára akkor állami intézetbe kerül. Mivel babaként képes volt létre hozni ilyesmit - mutatok itt a kiégett kis medálra - valószínűsítem, hogy varázsló lett belőle.
[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy kép a szerelemről   Egy másik a döntésekről
Vissza az elejére Go down
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-10-13, 18:26



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csupán egy keserű nevetés buggyan ki belőlem, amikor meghallom a feltételezését. Egy fokkal? Nem, drágám, azért annál kismilliószor könnyebb lett volna a helyzetem, legalábbis ebben a pillanatban határozottan úgy érzem.
 - A fiam volt - jelentem ki végül enyhén megremegő hangon, továbbra is múlt időben beszélve róla, noha az iménti emlékképek azt a reményt keltik bennem, hogy még él. Valahol. Mégis, több évnyi gyásztól kellene megválnom, ami normális esetben igazán örömteli lenne, de én eltemettem őt! Kapott egy kicsinyke kis sírt egy temetőben, ahová kijárhatok gyászolni és ahol egy gyermek földi maradványai nyugszanak. Egy olyan gyermeké, aki nem az enyém, én azonban mégis az anyja helyett gyászoltam. - Egy másik asszony gyermekét temettem el és hittem a sajátomnak, noha ő valahol vígan fel-alá mászkál a világban. Szerinted melyik változat lenne könnyebb? - pillantok rá végül kíváncsian. A szemem sarkában egyetlen könnycseppet sem láthat, de ez csupán annak szól, hogy nem áll szándékomban bárki előtt is kiborulni. Lesz még erre lehetőségem bőven, ebben biztos vagyok. - Mármint, normális esetben örülnöm kellene, repesnem a boldogságtól, de valamiért nagyon nem örülök ennek az egésznek. Egyszer már végigmentem a gyászon, lezártam magamban életem eme fejezetét, erre... - hallgatok el végül, magam sem tudva, mit is szeretnék pontosan ettől az egésztől. A lényem egy része nem szeretne belefolyni ebbe, hagyni szeretné az egészet a fenébe, hiszen újfent rengeteg fájdalom várhat még rám, de közben maga a tudat, miszerint a fiam él és virul valahol, arra ösztönöz, hogy cselekedjek. Tudnom kell, hol is van pontosan! Tudnom kell, hogy jól van-e! És ha némi lehetőségem adódna rá, akkor az életében is szeretnék részt venni valamilyen szinten. De egyelőre nyilván elég lesz számomra a kérdőjelek helyére valamiféle választ találni.
- Nyilván furán hangzik majd számodra, de jobb, hogy ez így alakult. Úgy dönthettem a fiam sorsáról, hogy nem azután szembesültem azzal, hogy mégis mekkora gyökér az apja - vonom meg a vállam a szavai hallatán. - Én vállaltam, hogy megtartom, méghozzá úgy, hogy tudtam, miszerint egyedül kell majd felnevelnem. Nem bántam volna meg, ebben teljes mértékig biztos vagyok.
Egy gyerek hatalmas felelősséggel és gonddal jár, de szerintem megálltam volna a helyem. Ugyanúgy tanítottam volna és nyilván vele együtt a Roxfortban lakhattam volna a tanév ideje alatt. Az egyetlen dolog, amit nem tennék meg mellette, az az egyetemista fiúcskák kóstolgatása. Nem, ha a fiam még mindig élne, aligha mentem volna bele komolyabban ebbe az életbe. Leginkább igyekeztem volna egy egészséges párkapcsolatot kialakítani valakivel, ha semmiképp sem álltam volna a magányt.
 - Köszönöm - veszem át tőle egy halvány mosolyféleséggel az italt, majd hajtom fel egy kortyra majdhogynem az egészet. Kissé elfintorodom ugyan, de ez nagyon is kellett számomra.  - Csak egy rövid ideig - vonom meg a vállam. - Buta voltam és fiatal. Nem láttam a szerelemtől - teszem azért még hozzá, hiszen a mai eszemmel már aligha álltam volna szóba azzal az alakkal. Látnom kellett volna előre, hogy mi lesz ennek a vége... - Nem igazán áll szándékomban őket is belevonni - csóválom meg bizonytalanul a fejem, ujjaim között a metszett kristálypoharat forgatva elmélyülten. - Nem, amíg nem vagyok teljes mértékben biztos a dologban - egészítem ki határozottan. - Öregek már és ő volt tudtommal az egyetlen unokájuk. Nem viselnék el, ha kiderülne róla, hogy időközben ismét meghalt...
Számunkra másodjára. És igazság szerint még én magam se vagyok biztos abban, hogy képes lennék ezt újra feldolgozni. Egyelőre bőven elég lesz, ha én és Viggo tudunk erről.
- Miért, mi lehet belőle, ha kiderül, hogy életben van? - emelem rá a tekintetem válasz helyett. - Visszakaphatom egyáltalán? Mi van abban az esetben, ha egy jó családhoz került? Elérhetnék egyáltalán valamit azzal, hogy én vagyok a vér szerinti anyja?
És ha életben van és boldog? Megérné vajon számomra mindezt felbolygatni a saját érdekeimet szem előtt tartva? Igencsak kettős érzelmek tódulnak felszínre bennem jelen pillanatban. Szeretném megismerni, de mindezt úgy tenni, hogy közben nem rondítok bele a kelleténél nagyobb mértékben az életébe. Lehetséges ez egyáltalán?


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Viggo Hagen
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-10-09, 11:26





Viggo & Willa



11138. Bejegyzés
- D35-ös szállítólevél kitöltve ×
- Új feladat helyszíne: Mágiaügyi Minisztérium
2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:
- Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály ☉

Őszintén örülök, hogy az asztalt és nem valami halomra rakott éppen jó magasságú dobozkupacot szemelt ki magának. Ugyanis abban az esetben kellemetlen, nem kellemetlen, bunkóság nem bunkóság, képes lettem volna felállítani, vagy még a mozdulatban elkapni és átterelni a fotelokhoz.. Persze úgy álcázva az egészet, mintha csak rohadtul figyelmes lennék és azon aggódnék, nehogy össze essen itt nekem… Véletlenül sem a cuccaim miatt aggódtam volna.. Tudom, tudom.. több empátiával is lehetnék az emberek iránt, de… Ez vagyok én.
Azért arra, hogy hamis emlékeket várt volna inkább. - Gondolom.. úgy egy fokkal könnyebb lett volna lezárni. - találgatok csak és inkább tovább hallgatom. Megpróbálok kihámozni belőle valamit. Végtére is nyomozó is volnék vagy mi.. Nem mintha rajonganék az ilyen ügyekért. Erősen godnolkozom, hogy át irányítom egy másik osztályra. Amikor az apára terelődik a szó azért biccentek egyet hálásan hogy megerősített benne. - Hmh.. jó fej lehetett. Már ne érts félre, nem leszek álszent. Esélyesen én sem vállaltam volna be hogy akkor majd együtt, boldog családdá érünk meg minden, de ha valakit megejtenék, én érzek magamban annyi gerincet, hogy legalább valamilyen formában felajánljam a segítségemet. - tényleg így lenne? Remélem sosem kell megtudnom a választ! Magamat fényezni pedig mindig kész voltam minden körülmények között. Még akkor is, ha ezzel magamat hazudtolom meg bizonyos szinten. Hát mégis álszent lennék..? Oh jaj nekem..
Amikor inni kér egy pillanatra nézek rá, de aztán felállok és egy szusszantással az egyik szekrénysorhoz lépek és lenyitom. - Van gin. Az jó lesz? - és amennyiben igent mond, már ki is töltök belőle egy metszett kristálypohárba és a kezébe adom. - Kezdésnek fel lehetne kerestni az apát, és az apa családját… Azt mondtad anyósodék? - akadok meg egy pillanatra - Házasok voltatok? - bár lehet, hogy csak amiatt hivatkozott rájuk így, mert tényleg nagyon jóban voltak. - Szóval fel lehetne keresni őket és néhány kérdést feltenni. Illetve a nővért lehetne még megkeresni akit az emlékben láttunk. Akitől vissza kaptad a medált és azt mondta hogy a fiad meghalt. Van még bárki más aki szerinted szóba jöhetett? - elő csapok egy kis noteszt meg egy tollat. - És persze minden információt amit tudsz mondj el. Személyleírásokat is. Aztán elindítjuk a nyomozást és meglátjuk mi lesz belőle. - vázolom fel a tervet. Noha lehet, hogy még kéne hagynom némi időt Willanak, beszéltetni legalább vagy ilyesmi, de minél hamarabb megadja a szükséges infókat, annál hamarabb el tud indulni az ügy. Főleg úgy, hogy elmondása szerint egy nagyjából tizenöt éves forma fiút kellene keresnünk. És főleg úgy, hogy elképesztő létszám hiány van és a maradék embert leginkább a Testvériséges ügyek kötik le meg az, hogy megpróbálják fenntartani a Minisztérium szilárdságának látszatát..

[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy kép a szerelemről   Egy másik a döntésekről
Vissza az elejére Go down
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-10-01, 08:40



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nincs vele gondom, hogy ő kesztyűben nyúlt hozzá, habár a szakmai részét ennek a dolognak nem ismerem, csupán annyit tudok, hogy elátkozott tárgyakat érdemes nem csupasz kézzel tapogatni. Ennek révén pedig nem is volt furcsa számomra, hogy egy pillanatra se vette le a kesztyűjét, hiszen, amint kiad egy tárgyat az ujjai közül, majdhogynem ismét ugrik a következőre, talán szünetet sem tartva a kettő között. Bizonyára csupán nap végén szabadul meg ettől a munkavédelmi-eszköztől vagy néhány, kirívó esetben.
- Nos, ez a kis ékszer rajtam kívül senki másnak nem volt a kezében, ebben az egyben teljes mértékben biztos vagyok - szögezem le határozottan, hiszen Viggo szavai alapján ez is benne lehet a pakliban. Nálam viszont nem opció, hogy egy kíváncsi kölyök belóg az irodámba és összetapicskol mindent. Egyrészt minden egyes holmimat gondosan elzárva tartom, még a diákok dolgozatait és adatlapjait is, másrészt pedig a szobámba, a saját privát területemre senki sem teheti be a lábát. Ha össze is gabalyodom egy egyetemistával, akkor az ő szobájába megyünk, nem az enyémbe. Valahogy az ilyesmire elég kényes vagyok, pedig még azt se lehet mondani, hogy nem tartanám rendben. Egész egyszerűen csak az az én magánterem, kell számomra egy olyan hely, ahova néhanapján még a kastélyban is elvonulhatok, tudat alatt pedig nyilván azt jelöltem ki magamnak.
Végül egy alacsonyabb asztalon landolok, figyelmen kívül hagyva a foteleket, hiszen jelenleg az a legfontosabb feladatom, hogy úrrá legyek azon az érzelmi lavinán, amely jelen pillanatban megkörnyékez. Az, hogy alig kapok levegőt, hiszen a torkom annyira résnyire szűkül, a pánik és az oxigénhiány következtében pedig meglódul a szívverésem, már nem újdonság számomra. Sajnos, kamaszkoromban rengeteg, ehhez hasonló "rohamom" volt, jóformán a semmitől. Az árvaház mindenképp nyomot hagyott bennem, még úgy is, hogy nem volt különösebben rossz dolgom ott. Egyszerűen már maga a nélkülözöttség... Képes voltam akkoriban minden rosszindulatú megjegyzést a végletekig magamra venni és amint ezek összegyűltek, így robbantak ki.
- Pedig reménykedtem benne, hogy... hogy... - hebegem-habogom, amint megtalálom a hangom Viggo szavai hallatán. Egyelőre fel se tűnik számomra, hogy nem áll neki vigasztalni, habár bolond is lennék elvárni ezt tőle. Hiszen igazából semmiről sem tehet. - Reméltem, hogy valaki hamis emlékeket ültetett belé, bár a miértekre képtelen lettem volna magyarázatot adni - nevetem el magam idegesen, miközben ujjaimmal a szőke tincseimet söpröm hátra a szemem elől. - Fogalmam sincs, miért tettek volna ilyesmit... - sóhajtok egyet idegesen, miközben a gondolataim akaratlanul is egy vágányra terelődnek Viggóval, habár ebben a helyzetben talán nem is olyan nagy csoda, hogy első körön én is a miértekre keresem a választ.  - Az apját nem érdekelte különösebben a gyerek, szóval nem hiszem, hogy ő tette volna - állok neki kilőni a lehetséges opciókat, majd Viggóra téved a pillantásom és csak most kapok észbe, hogy tulajdonképpen ő is pályázó lehetett volna erre a címre. - Nem te vagy az - szögezem le végül határozottan, szavakkal is kijelentve azt, amit ő már megállapíthatott magában. - Elhagyott, amikor fény derült a terhességemre, szóval... - térek vissza ismét a múltba. - De a szülei, az anyósomék - villan be számomra a gondolat. - Az egyetlen fiúk volt, unokát szerettek volna és esélyesen értesülhettek arról, hogy teherbe estem. Viszont ezt nem nézem ki belőlük - ingatom meg végül a fejem. Náluk rendesebb embereket nem is ismertem. Aranyvérűek voltak ugyan és annak idején mindketten mardekárosok, de gyönyörű ellenpéldája annak, amit a ház tagjairól tartanak.  - Kaphatnék valamit inni? - teszem fel végül a kérdést és szívből remélem, hogy a férfi tart itt valamiféle alkoholt, mert a sima vízzel aligha érném be. Igaz, hogy ez számára munkahely, de hát a vendégeit megkínálhatja, nem igaz?


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Viggo Hagen
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-29, 13:58





Viggo & Willa



11138. Bejegyzés
- D35-ös szállítólevél kitöltve ×
- Új feladat helyszíne: Mágiaügyi Minisztérium
2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:
- Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály ☉

A kesztyű nekem lényegében “munkaruházat”.. - Ha arra gondolsz, hogy én kesztyűben nyúltam hozzá, ez egyrészt szakmai ártalom. Másrészt ezzel a tárgyat is védem. Mindnekinek van valamilyen rezgése, amire a legtöbb reagál. A régi személyes tárgyak a “gazdáikkal” vannak összhangban, akár viselik őket akár nem. Egy idegen rezgés viszont megzavarhat benne.. dolgokat, főleg ha egyszerűbb tárgyról van szó. - osztom meg vele, nem különösebben mélyre menve a témában. Nem amiatt mert butának nézném, egyszerűen csak tudom, hogy neki más a szakterülete és nem akarom zavarba hozni azzal, hogy esetleg olyasmiről kezdek beszélni amihez hozzá se tud szólni, vagy simán irreleváns infó a számára. Aztán lezajlik a kis jelenet és Willa enyhén szólva kiakad. Ezt egy vaknak is igen szembetűnő lenne…
Van mire letennie magát, történetesen van egy alacsonyabb asztal ami körül van három egy személyes kis bőrfotelféleség. Nem is messze tőle. Azért alaposan meglep azzal amit mond, de amikor megkér, hogy fogjam be, akkor nyilván elhallgatok és figyelem a reakcióit. Nem feltétlenül vagyok toppon a vigasztalásban, így csendesen pislogok rá, míg a gondolatai végére ér. Persze egyetlen szívverésnyi időre megáll bennem az ütő, hogy ugye nem lehet semmi közöm a gyerekhez, de ahogy halad a történetben sikerül kibogarásznom, hogy nem.. nincs pánik, semmi közöm hozzá! Tudom, hogy ebben a helyzetben inkább empatikusnak kellene lennem, megértőnek és támogatónak Willaval és nem azon aggódnom, hogy ugye nem az enyém a potyakölyök?! Úgyhogy megköszörülöm a torkomat és vele szemben leülök az egyik fotelba és végül halkan, nyugodtan válaszolok neki némi fejcsóválással a kérdésére. - Nem. Az emlékőrt nem lehet hamisítani. Az emlékeket ritkán lehetséges, de ahhoz komoly jártasság kell az okklumencia és legilimencia területén és még akkor is van hogy nyoma marad a hamisításnak. De az emlékőr mindig véletlenszerűen jön létre, nem tudatosan, így a hamisítása sem lehetséges… - nézem a nőt figyelem a mimikáját - Sajnálom.. ami történt. De jelenetet látva és az alapján amit most megosztottál én azt mondanám a fiadat elvették. Neked pedig azt mondták hogy meghalt. Legalábbis amikor a nővér elvitte, a medált pedig elvették, még mindenképpen életben volt… - a kérdés számomra a miért és a hova? Talán kegyetlenség ilyesmit állítani, de Willa nem egy közszereplő, vagy olyasvalaki akinél valójában számíthat a miért… Olyan lehetőségeket meg nem akarok neki felvázolni, hogy amúgy… a gyermekrablásnak számtalan oka lehet és általában nem az, hogy szerető új családba kerüljön… De még akár ez is benne lehet. Egy gazdag család, akinek nem lehetett gyereke… és vettek egyet.. egy szerencsétlen “nincstelentől”… Simán megeshet ilyesmi is.. mondjuk ez talán a kevésbé borzalmas esetek közé tartozik.. Az én olvasatomban… Nem véletlenül nincs gyerekem és nem véletlenül utálom egyébként a gyerekes ügyeket…

[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy kép a szerelemről   Egy másik a döntésekről
Vissza az elejére Go down
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-28, 10:15



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az egómnak semmi baja, köszönöm, ahogy nyilván az se lepne meg különösebben, hogy Viggo mennyire nem gondolta túl a kettőnk közt lévő kapcsolatot annak idején, ahogy én se tettem. Az már természetesen merőben más kérdés, hogy ezt miféle körítésben adná tudtomra...
- Ebben az esetben elnézést - szólalok meg, amikor kijavít. Igazság szerint tényleg azt hittem, hogy valahova teljesen másfelé sodorta az élet az elmúlt évek folyamán. Mondjuk, nem csoda, hiszen nem valami gyakran tévedek a Mágiaügyi Minisztériumba, erre a részlegre pedig még egyszer sem tettem be a lábam. Nincs túl sok ereklyém vagy mágikus tárgyam, hiszen egy mugli árvaházban nőttem fel és soha nem is gyűjtögettem őket. Ergó, sok okom nem lett volna senkit sem felkeresni, aki ilyesmivel foglalkozik.
Csupán figyelem az asztalon heverő szétszedett holmit, amikor pedig felel a kérdésemre, egy apró biccentéssel nyugtázom azt. Nem áll szándékomban ennél jobban belemerülni a témába, ha pedig nem osztja meg velem a tárgy nevét vagy eredetét, akkor minden bizonnyal olyasmi lehet, ami nem túl gyakori jelenség a "civilek" körében. Viggónak - a foglalkozásából kifolyólag - sokkal több ismerete van az ilyesmiről, mint nekem. Esélyesen olyasmit bütyköl jelenleg, aminek a neve számomra semmit se mondana az égvilágon.
- Tudom, hogy óvatosabban kellene bánnom vele, de egészen eddig egy szimpla kis medálionnak gondoltam - osztom meg végül vele, miközben csupasz kézzel átnyújtom számára az ékszert és pillantásom a bőrkesztyűjére téved.- Évek óta a tulajdonomban van, szóval - ha meg is átkozták - már mindegy - vonom meg a vállam. Sosem voltam túlontúl jártas az ilyen és ehhez hasonló tárgyak körében, még csak fogalmam sincs arról, hogy akadnak olyan átkok is, amelyek csupán évekkel később lépnek működésbe valamilyen adott feltételhez szabva. Esetemben mondjuk semmi se változott... Ugyanúgy csak én vettem a kezembe, senki más és ugyanazon a helyen is őriztem, mint eddig. Egy egyszerű kis faládikóban, az iskolai szoba szekrényének mélyén. Feleslegesnek tartottam tehát az óvatoskodást. Ennél sokkal, de sokkal inkább tartok attól a választól, amit Viggo megoszthat velem, méghozzá remélhetőleg perceken belül. Bármit is tartogatnak számomra a szavai, feszülten várom őket.
Azonban még a feszültségem ellenére is kíváncsian figyelem, mit tesz Viggo annak érdekében, hogy megvizsgálja a medált. Tanár vagyok, szakmai ártalom tehát részemről, hogy érdekel az ilyesmi. A gyerekek kérdeznek, nekem pedig nem árt néha hasznos válaszokkal szolgálnom számukra. Már pont nyitnám a szám, hogy kérdéseket tegyek fel, esetleg közöljem Viggóval, hogy rendben, ezek szerint tévedtem és nincs is semmiféle mágikus sem a tárgyban, amikor hirtelen történik valami, én pedig némileg dermedten bámulom a szemem előtt lezajló jelenetet, miközben rengeteg érzelem kerít hatalmába... Elsőként a gyász, hiszen újfent látnom kell a fiam arcát, másodszorra azonban kérdések ezrei villannak fel bennem és értetlenkedve figyelek tovább, jóformán még a pislogást is tudatosan mellőzve, nehogy lemaradjak valamiről. Bármiről... A kép azonban néhány villanás után megszakad, maga az emlék csupán pár mozzanat volt, semmi egyéb, de azt hiszem, ennél többet nem is kellett látnom ahhoz, hogy tudjam: itt valami nagyon nincs rendben.
- Ez... - hátrálok egy fél lépést levegő után kapkodva, hiszen a mellkasom szorít, a torkom pedig annyira összeszűkült, hogy csoda, ha nyelni vagyok képes. Viggo a beszéde közben láthatja, ahogy minden szín kifut az arcomból és látványosan elsápadok, miközben a szédülést csakis azért úszom meg, mert szinte abban a pillanatban, ahogy az a mozgásomon is meglátszana, rogyok le valahova. Bárhova, ami alkalmas lehet rá. Nem érdekel, hogy asztal vagy szék, esetleg egy doboznyi bütykörésznivaló. Ha alkalmas arra, hogy helyet foglaljak rajta, hát megteszem. - Viggo, kérlek... hallgass el! - emelem ujjaimat a halántékomhoz, majd lehunyom a szemem és igyekszem magamban feldolgozni az imént látottakat. A hangom cseppet sem erőszakos, erőtlen felszólítás csupán, semmi több. - Az a jelenet... A fiam emlékei voltak - közlöm végül vele, akár rákérdez a dologra, akár nem. - Te nem tudsz róla, ahogy sokan mások sem, de volt egy fiam, aki pár napos korában meghalt. Legalábbis, a nővér szerint, akit az imént láthattál... - csuklik el a hangom egy röpke pillanat erejéig, majd újfent sikerül erőt vennem magamon. Általában nem vagyok ilyen, még soha életemben nem kerített hatalmába ilyesmi. - Információim szerint egy betegség vitte el, de ez... - eresztem le végül a kezem a halántékom mellől és intek egyet a medál irányába. - Másról tanúskodik. Mit gondolsz, lehet egy ehhez hasonló emlékőrt tudatosan létrehozni? Mármint, egy hozzáértő ültethet el benne hamis emlékképeket? - vetek a férfira azért egy kérdő pillantást, hiszen még mindig nehezemre esik elhinni az imént látottakat. Évekig halottnak hittem a fiamat, évekig abban a hitben éltem, hogy nincs többe, erre most ez... Igyekszem tagadni a látottakat és nem beleélni magam, logikus magyarázatot keresve minderre. Ha belevetném magam a kutatásba és egy idő után kiderülne, hogy az emlékek hamisítottak voltak, azzal ismét csak nekem fájna.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Viggo Hagen
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-25, 19:11





Viggo & Willa



11138. Bejegyzés
- D35-ös szállítólevél kitöltve ×
- Új feladat helyszíne: Mágiaügyi Minisztérium
2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:
- Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály ☉


Talán egy kicsit még sértené is az egóját, ha az orra alá tolnám, hogy mennyire tényleg nem gondoltam ezt kettőnk között tovább egy percet sem. De ilyesmit nyilván nem tolunk senki orra alá, ha csak nem akarunk ártani az illetőnek.
Miután Angliába érkeztünk és még bejártam a húgomhoz a Roxfortba látogatóba, akkoriban találkoztunk össze Willa-val. Azóta valóban eltelt pár év, a húgom is tovább állt Franciaországba és én is eltávolodtam a Norvég rezervátumtól. Már ott sem jártam évek óta. De azért a Willaval való első találkozás nem volt olyan régen. - Eddig is Angliában voltam, csak épp.. vagy terepen, vagy itt, eldugva valahol a Minisztérium berkeiben. - helyesbítek egy aprót, de nem kioktaóan. Egyébiránt bennem az ég világon semmiféle sérelem nincs irányába és tudtommal, mivel tisztában volt vele mit csinálunk és sosem volt kényszer sem semmi… így meglepne ha a részéről bármiféle sérelem kibukna. Mondjuk ki: csak dugtunk. Jó volt, szép volt, és többször megtörtént mint egy. Én nem társítottam hozzá különösebben semmit.
Soha nem vittem fel magamhoz senkit. De tény és való, hogy a lakásomon is rend és fegyelem uralkodik. Arra, hogy mi ia az az asztalomon szét szerelve egy pillanatnyi mérlegelés után csak annyit felelek - Az egyik aktuális munkám. - nem látom lényegesnek hogy azzal húzzam az idejét, hogy olyan szerkezetről meséljek neki, ami valószínűleg ismeretlen lehet számára. Hiszen semmi köze a gyógyításhoz. - Inkább arról mesélj mit hoztál nekem. - terelem inkább őrá a szót. És nem is kell különösebben bíztatnom, már elő is szedi. Vékony bőr kesztyű van rajtam. Olyan aminek a kézhátán semlegesítő, avagy védő rúnák vannak. Amik az egyszerűbb tárgyakon lévő mágiát nem zavarják meg. De abban segítenek, hogy ne nyúljak valami ocsmányabb dologba.
Átveszem tőle a medált és hallgatom, miközben egy fekete bársonyborítású emelvényhez lépek, hogy rá helyezzem az ékszert. - Pillanatokon belül kiderül, hogy mi okozza a kisüléseket. - mondom, miközben az egyik szekrényhez lépek és egy olyasmi nagyon lapos panelt húzok ki belőle, mint a múzeumokban az érmetárolók. Csak hogy ebben igazgyöngyök vannak. Színre, méretre, vésetre, rangsorolva. Néhányat magamhoz veszek belőlük. Vissza térve pedig a bársony állványkához, amire a medált tettem, az álványon lévő mélyedésekbe helyezem a gyöngyöket. Egy pár pillanatig nem történik semmi és már készülök, hogy közöljem, bizonyára a nő varázserejét, közegét vette át az ékszer, hiszen ha jól tudom a Roxfortban lakik.. ott meg simán feltöltődhetnek a legátlagosabb tárgyak egy kicsit több energiával. De mielőtt ítéletet mondhatnék a gyöngyök reagálnak és a bársony állvány vályatain körbe futkosva majd bizonyos pontokban megállapodva, leírják a szükséges idézőkört. Egy pici búra jön létre a tárgy körül, mintha valamiféle aurája lenne. Ebben az aurában pedig egy gyermek rajzolódik ki és az amint valaki a kezében tartja és viszi valahová. A következő kép pedig, hogy a gyereknél lévő medált, vagyis ezt amit Willa behozott át adják valaki másnak. Annak nem látszik az arca aki a gyereket vitte, de Willa a másikat felismerheti. Az az a nővér volt aki a medált vissza adta Willa-nak és közölte vele a rossz hírt. A kép megszakad, az aura semmivé foszlik, a gyöngyök pedig céltalanul gurulnak szét a bársony állvány lapján a medál körül. Én nagyjából semmit nem értek a jelenetből így külső szemlélőként és nem is kapcsolom össze a gyereket a fiatal nővel, de némi kommentet azért hozzá tűzök a látottakhoz. - Nos.. úgy tűnik, hogy a medál mégsem teljesen volt mugli eredetű. Valószínűleg nem beavatott, vagy alvó varázstárgy lehetett. - adok némi magyarázatot is ezzel kapcsolatban. - Előre bekészített tárgyak, amiket boszorkányoknak vagy varázslóknak adnak el, ők pedig olyan varázslatot, bűbájt, vagy átkot ültetnek bele amilyet akarnak. De ha ez nem történik meg a tárgy könnyen tűnhet mágia nélkülinek. Ebbe a tárgyba sosem ültetett senki semmit. Ami mégis történt vele, azt a jelenséget emlékőrnek nevezik. Egy nem tudatos boszorkány, vagy varázsló vadmágiája által jönnek létre általában. Teljesen véletlenszerűen. De voltaképp bármi válhat emlék őrré. Egyetlen emlékfoszlányt képesek tárolni, általában tíz-húsz évig. Aztán ez “kiég” belőlük… - hagyok egy kis szünetet mert valójában az ilyen tárgyak elég ritkák. - Voltaképp ha nem hozod be, sosem tudjuk meg mit őrzött. - nézek Willara és ha jelét adja, hogy a jelenet megviselte, akkor azért csak feldereng bennem valami, hogy.. ezek szerint kapcsolódna hozzá?

[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy kép a szerelemről   Egy másik a döntésekről
Vissza az elejére Go down
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-10, 10:27



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nos, talán az általam hozott kis medálion unalmas, hétköznapi feladat olyasvalaki számára, aki mindennap a kihívásokat keresi, de számomra fontos, hogy kiderüljön, mi is állhat eme kis tárgy hátterében. Amikor megvásároltam, egy egyszerű, szimpla kis ékszernek gondoltam és szerettem volna az akkor még születendő fiamnak ajándékozni, de ha ezzel a gesztussal én magam okoztam a halálát... Nos, abban az esetben ismét egy olyan folyamat előtt állok, ami eléggé megnehezíti majd számomra a hétköznapokat. Fel kell dolgoznom a tudatot, hogy akaratlanul is az én lelkemen szárad mindaz, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. És igazság szerint fogalmam sincs arról, miként tehetném majd túl magam azon, ha a legrosszabb rémálmom válna valóra a következő pillanatban. Mégis, a kérdőjelek helyére válaszokat szeretnék, még abban az esetben is, ha beigazolódik a gyanúm. Elvégre, a tudatlanság nem változtat a tényeken.
Nincs tehát cseppnyi habozás sem a mozdulatban, amikor kopogtatásra emelem a kezem, noha a feltevéseim alapján akár sírva ki is rohanhatnék innen, mégsem teszem. Fiatal vagyok ugyan, de az a gyász, amelyet át kellett élnem, megedzett már valamilyen szinten. Talán ezért se esem kétségbe, ha egy hordányi egyetemista előtt kell beszédet mondanom, akiknek a többsége még a trágár beszólásoktól sem riad vissza... Ha én felemelem a hangom, akkor annak tényleg súlya van és rögtön a helyére kerül minden. Sok olyan nő van, mint én, akik tanítanak, de az ilyesmit egész egyszerűen nem képesek a helyén kezelni vagy csupán némi rutin után találják meg a hangjukat. Nos, én már az első óráim egyikén helyére tettem mindent. És ebben tényleg rengeteget segítettek az általam átélt dolgok. Azok formáltak ilyenné.
Amikor nyílik az ajtó és felbukkan mögötte az a rég látott ismerős arc... Megdöbbenek ugyan, de végtére is nem mutatom ki a dolgot. Sose éreztem iránta haragot, hiszen mindkettőnk ugyanazt kereste a másikban: némi kielégülést egy nehéz nap után. Nem ígértünk semmit se, még a párkapcsolat se merült fel bennünk egy pillanatra sem, én pedig folytattam ezt az életmódot Viggo után is. Voltaképp... nem éreztem a hiányát semmilyen szinten sem, ahogy nagy eséllyel ő sem az enyémet. Mindig került a helyére valaki más, aki kitöltötte azt a bizonyos szerepet, bár azt el kell ismernem, hogy Viggo és én elég hosszú ideig összejárogattunk. Hosszabb ideig, mint azt másokkal tettem.
- Üdv ismét Angliában! - mosolyodom el végül én is, noha fogalmam sincs, mit is kellene tennem egy ehhez hasonló helyzetben. Mivel azonban látszólag részéről is teljesen rendben van a dolog, megkönnyebbülök. A régi szeretők felhánytorgatott sérelmei sosem a legkellemesebbek, de úgy tűnik, Viggo is helyén kezeli a történteket és hát ő lépett le, nem én. - Jól, bár akadna egy kis munkám számodra - lépek beljebb, miközben képtelen vagyok megállni, hogy ne nézzek körbe. Rend és fegyelem, nyilván a lakóhelyén is pont ugyanilyen precíz, amely tulajdonság azért ritka a férfiak esetében. Legalábbis, az általam látogatott egyetemista fiúk esetében. - Az ott mi? - bökök végül a fejemmel az asztalon heverő kisebb-nagyobb alkatrészekre, de nem lépek oda és kezdem el piszkálni őket. Azt mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a mágikus világban nem szerencsés idegen tárgyakat összefogdosni, főleg abban az esetben nem, ha pont egy varázstárgy-specialista irodájába vezet az utad.
- Óh! - nyúlok végül a táskámba a kérdése hallatán és húzom elő belőle a kis medáliont, amelyről majdnem el is felejtkeztem a nagy nézelődés közepette. - Szeretném, ha vetnél erre egy röpke pillantást - nyújtom át számára. - Egy mugli ócskástól vettem még tizenöt éve és mostanában apró elektromos impulzusokat érzékelek belőle, amelyek azért megkérdőjelezik, hogy csak egy sima ékszer-e - vázolom fel számára a helyzetet, a fiamról egyelőre mélyen hallgatva előtte. Még neki se meséltem, hogy volt olyan szakasza az életemnek, amikor meg szerettem volna állapodni és született egy gyerekem is. Bár, akkoriban nem is ez volt a téma köztünk...


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Viggo Hagen
Reveal your secrets
Viggo Hagen
Alvilági

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-07, 22:44





Viggo & Willa



11138. Bejegyzés
- D35-ös szállítólevél kitöltve ×
- Új feladat helyszíne: Mágiaügyi Minisztérium
2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:
- Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály ☉

Általában a 9. szinten, a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon van az irodám, de van, hogy átkérnek a Varázsbűn-üldözési Főosztályra ha valamit meg kell szakérteni. Nem mintha olyan rohadtul sokat tartózkodnék az irodámban, ugyanis általában terepen vagyok. A Minisztériumban csak akkor vállalok el feladatokat, ha valami komolyabb ügyről van szó. Bár amióta megfogyatkoztak az aurorok a rúnapisztolynak köszönhetően, elvesztettem azt a kiváltságomat, hogy én válasszam meg melyik melókat akarom elvállalni és melyeket passzolok tovább. Példának okáért, amit egy ószeres, vagy becsüs meg tudna oldani, azokat eddig mindig gondolkodás nélkül passzoltam tovább. Az ilyen csip-csup munkák engem nagyjából úgy érintenek, mintha egy világhírű, de minimum keresett ruhatervezőt, vagy szabászt arra kérnének, hogy húzzon már gumit legyen szíves a macinaci derekába. Esetleg hajtsa már fel a báli talár alját a drága gyermeknek! Nem mondom, hogy megalázó, csak a tudásom és tapasztalatom el pazarlásának vélem és unalmas. Nálam pedig mindig furcsa dolgokat tud szülni az unalom. Meg aztán, ilyenkor az emberek személyesen jönnek a tárgyaikkal és időnként nem is a tárgyat kell megoldani, hanem az embert és a hülyeségét.
Na jó ma egészen tűrhető feladatot kaptam. Egy bűntető eljárás során, a vádlott által használt tárgyat kellett azonosítani és hatástalanítani meg egy valag infót kinyerni belőle. De máris vége szóval végülis lett időm rendet rakni az irodámban és szelektálni, rendszerezni kicsit mindent. Bár alig pár órám jutott rá, most megint kaptam valami random személyes tárgyas ügyet. Amikor a recepcióról felüzentek, hogy miről lenne szó és hogy kiről, csak amiatt nem utasítottam el, mert ha arról a Willa-ról van szó akivel a néhány évvel ezelőtti Angliába rendeltségem első szakaszában találkoztam… Miért is ne? Kellemes társaság volt noha szó nélkül léptem le mint mindig mindenkitől. De hát.. sosem ígértem, vagy tartoztam senkinek semmivel. Ha mégis, arra vagy jó okom, volt, vagy üzletről volt szó. Netán egy kósza átokkhm.. Amikor kopogtat, nem telik sokba és ajtót nyitok neki. - Willa! Üdv, jó újra látni! - köszöntöm és engedem beljebb egy mosollyal, mintha nagyjából tegnap léptem volna le a fogadói ágyunkból. - Hogy vagy mostanság? - ha túl van az első döbbeneten és hajlandó volt át lépni a küszöböt becsukom mögötte az ajtót. Nem igazán találhat őrült zsenire utaló jeleket, szétdobált holmikat. Mindenütt patyolat- tisztaság, rend és fegyelem. Egyedül a dolgozó asztalomon van szétszerelve valami elemeire, ott ott van néhány szerszám és műszer is, lámpa, nagyítók, tárolók, egy könyv tartó kis állvány és egy másik ami jegyzetfüzetnek van... Bár aligha hiszem hogy őt ez érdekelné és amúgy is maximum annyi szűrhető le, hogy valamin épp dolgozom. - Miben tudok segíteni?

[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy kép a szerelemről   Egy másik a döntésekről
Vissza az elejére Go down
Willa Thendorthien
Reveal your secrets
Willa Thendorthien
Tanár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2022-09-05, 09:07



[You must be registered and logged in to see this image.]

Willa & Viggo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sose voltam olyasvalaki, aki annyira rajongana az ékszerekért, mégis van egy, amelyet igen nagy becsben tartok. Egy medál, amelyet még a fiam születése előtt vettem egy mugli ócskástól. Fogalmam sincs, miért, de nagyon megtetszett és valamiért képtelen voltam csak úgy elsétálni mellette. A mai napig egy kis faládikóban tartogatom és ha néha rám tör a szomorúság a gyermekem elvesztésével kapcsolatban, előveszem onnan és képes vagyok órákon keresztül nézegetni. Elképzelni, ahogy a fiamat hazaviszem a kórházból... Az első esését a biciklivel... Az első kislányt, aki tetszett volna neki... Az első napját az iskolában... Ezek mind-mind olyasvalamik, amelyek sohasem valósulhattak meg, mivel az élet közbeszólt. Elragadta tőlem a fiamat és csupán ez maradt utána, no meg a kis takarója, amellyel betakargatták az első pár napban, amíg még minden a lehető legnagyobb rendben volt.
Mostanában azonban igen érdekes dolgokat tapasztaltam az ékszerrel kapcsolatban: elektromos kisülések, amelyeket képtelen vagyok magamban hova tenni. Nem nagy dologra kell gondolni, épp csak az ujjam begyén fut át ez az enyhén kellemetlen érzés, de jelen van. Nincs tudomásom róla, hogy mágikus tárgy lenne, de eme jelenség után mégis képtelen vagyok erre gondolni. Az eredeti funkciójáról fogalmam sincs és igen, egy pillanatra eszembe ötlött az is, hogy ez egy elátkozott tárgy, amely elvette a fiam életét. Egy mugli vénembertől vettem ugyan, de ő talán olyasvalakitől szerezte, akinek az elhunyt rokona egy boszorkány volt. Esetleg évekkel ezelőtt megátkozták a medált, ki tudja... Mégis, fő az óvatosság: biztonságosan elzártam a ládikóba, hogy még véletlenül se érinthesse meg senki. Nem ártott nekem éveken keresztül, szóval nyilván csak egyetlen alkalomra volt tervezve, de azért nem árt az óvatosság. Jobb félni, mint megijedni, nem igaz?  
Útra kelek tehát és amint van egy kis szabadidőm az iskolában, felkeresem a Mágiaügyi Minisztériumot Londonban. Nem vagyok varázstárgy specialista, de tudtommal a minisztérium alkalmaz szakembereket ezen a téren is. A központi hallba érkezek tehát, majd szinte azonnal megcélzom a legközelebbi, ezzel kapcsolatos ügyosztályt. Némileg nyugtalan vagyok mindezzel kapcsolatban, hiszen ha valóban ez a medál végzett a fiammal, akkor esélyesen én vagyok felelős a haláláért. Muszáj tehát kiderítenem, hogy mi is történt valójában. Ha más nem, legalább a lelkiismeretem megnyugszik. Rettegek attól, amit hallani fogok, de szükségem van erre.
Viggo Hagen - olvasom a feliratot az ajtón és noha eszembe ötlik a régmúltból egy név, nem foglalkozom vele egyelőre. Sok-sok évvel ezelőtt volt, lassan már az arca is elhalványult bennem és hát mennyi esélye van annak, hogy itt futnék össze vele? Ki tudja, mennyire gyakori ez a név az észak-európai népek körében. De még ha ő is az... A medállal kapcsolatos gyanakvásom mindent felülír bennem. Felemelem tehát a kezem, majd kopogok párat, végül türelmetlenül várok. Kérdéseim vannak, amelyekre választ szeretnék kapni, méghozzá minél hamarabb...

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Andrew Calver
Reveal your secrets
Andrew Calver
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-12-02, 08:49





Gemma & Andrew
[You must be registered and logged in to see this image.]
   
Codyért mentünk vissza, én már cseppet sem bíztam benne, hogy Jake életben lehet, de már az első pillanattól kiderült számomra, hogy nála nincs is olyan opció, hogy jőjjön velünk. Ha más is volt az állapota, mint a halál, úgy vélem, onnan már semmiképpen sincsen visszaút számára. Shannának el kell majd fogadnia, hogy életének ezen része lezárul, a barátunk csak az emlékeinkben él tovább. Lehet hozzá köríteni, hogy valami őr szerepet tölt be, de le kell beszélni Shannát, hogy így akarjon találkozni vele, lévén mi is alig tudtunk kiszabadulni, a nimfa jó eséllyel ki is szökött rajtunk keresztül, de felesleges további rémséges sötétet bolygatni. Az a hely.. cseppet sincsen köze az élők világához.
- Talán már az elején is volt valami vonzalom, az volt a sorsunk, hogy egymásnál kössünk ki. – Bólogatok én is picit felvidulva, attól még a saját jövőnket tervezgethetjük, hogy Shannának visszük a rossz hírt. Na igen, Gemma és én az elején inkább utáltuk egymást, rivalizáltunk, talán csak a griffendél-mardekár ellentét miatt, hiszen egykoron, a Nezabar világán is különböző szakokra jártunk, ő árnydalnok volt, én meg a holtak őreinek egyike. Ahhoz képest már akkor sem szerettem, de mégis használtam valamennyire a sötét mágiákat, itt sem rettentem meg tőlük. Nem leszek gonosz, ez pusztán eszköz. – Remélem, hogy méltó emléket tudok nekik állítani, valahogy eddig úgy működtem, mintha a nevükben, értük tenném, holott ez a vendetta inkább amolyan öncélú hadjárat volt. Nem támaszt fel senkit, nem gyógyít meg senkit. Megelőzni kell a bajt, törvényes, és nagyjából törvényes módszerekkel. – A magánnyomozó besurran olykor, vagy illegális helyeken fotóz, na de nem dob le senkit egy háztetőről, és hasonló finomságok. Célirányosan másfelé kell indulnom, hogy még legyen esélyem a boldogságra. Odahajolok, hogy egy puszit nyomjak a szájára. Ez most csupán egy pecsét, hogy készek vagyunk a közös szívtől függetlenül is együtt maradni, sőt, szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat. Ő pedig meg is ölel, kellemesen jólesően tölt el, hogy megismerte az érzékenyebb, elnyomott oldalamat is. – Ha gondolod, én csak az elején maradok, két lány könnyebben ki tudja fejezni egymásnak az érzéseit, ha nincs ott egy ötödik kerék. – Helyeslek, aztán ha úgy érezzük, hogy mindent megbeszéltünk, akkor hoppanálunk is a Griffin rezidencia elé, hogy kopogtassunk. Nagy levegő, ez nem lesz túl egyszerű, de Shanna már az életünk része, így mielőbb tudnia kell. Legfeljebb tényleg gyorsan lelépek, valahogy tényleg jó lenne egy saját házat venni, ezen fogom törni a fejemet.







♫ My reflection ♫Aktuális viseletto gemma [You must be registered and logged in to see this link.]




Az a rosszabb, ha félnek tőled,

[You must be registered and logged in to see this image.]
vagy, ha félsz önmagadtól?



Vissza az elejére Go down
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Gemma Carlyle
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-24, 13:25



[You must be registered and logged in to see this image.]

Andrew & Gemma

[You must be registered and logged in to see this image.]

Igaza van azt hiszem, hiszen majdnem meghaltam egyszer már és most újfent átéltük, hogy milyen amikor majdnem mindennek vége van. Végül visszatértünk, hiába hogy Jaket nem hozhattuk magunkkal, pedig mennyire akartam volna! És persze esetünkben is bármikor benne van a pakliban, hogy ugyanígy járunk. Én is végezni fogok jövőre, de az utolsó év is már arról szól, hogy részt vehetek akár az aurori munkában. Benne van a pakliban, főleg a mostani vészterhes időkben, hogy történik valami. Megértem, hogy Shanna és Jake összeházasodtak, legalább kihasználhatták az időt, még ha nem is tudták, hogy olyan kevés adatok csak nekik.
- Igaz, főleg hogy az elején nem voltunk éppenséggel jóban. - mosolyodom el halványan lassan megnyugodva. Végül is jobb így, már előre kiadom a könnyeimet, hogy amikor majd beszélünk Shannával, akkor támogatni tudjuk, legalábbis amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges. Vajon egyáltalán reménykedik még ennyi idő után? Hiszen van, aki már a pisztoly sebével kómában fekszik két éve, e mellett lehet egyáltalán remélni, hogy Jake még visszatérhet, vagy már feladat és könnyebben belenyugszik, ha beszélünk vele?
- Ez jól hangzik, illene hozzád és a szüleid is örülnének, hogy így döntöttél, biztos vagyok benne. - legalábbis amit a végén láttam az apjából így gondolom, még ha az a démon az elején nem is így volt vele. A szülei nem akarták, hogy ilyen életet éljen és hogy kövesse őket valami hasonló nyomorult végbe, senki se akarhat ilyesmit a saját gyerekének. Vajon az én igazi szüleim tudtak a jóslatról? Vagy, ha tudtak volna akkor megpróbálnak megvédeni? A következő kérdése viszont mégis meglepetésként ér, hiszen még igazán eddig együtt se voltunk, most pedig összeköltöznénk? És nem, igazából jobban átgondolva még sem érzem, hogy annyira gyors lenne.
- Jó! Tetszik az ötlet, költözzünk össze! - ölelem meg és egy gyors csók is belefér még. Határozottan tetszik az ötlet ahogyan telnek a pillanatok és még jobban átgondolom. Azt hiszem valami normális is kisülhet ebből az egészből, legalább a kényszer adott volt, hogy bevallja az érzéseit, ha már majdnem otthagytuk a fogunkat. - Én pedig... nem is tudom, hogy vagyok. Kicsit sok volt, amit megtudtam, de próbálok nem gondolni rá. Előbb Shanna, aztán jöhet a többi rendben? - nem fogom őt sem kihagyni belőle, vagyis nem akarom, de muszáj lesz beszélnem a bátyámmal, mármint Markkal és persze Dane-nel is, hogy vajon mit reagálna, vagy hogyan viszonyulnának az igazi szüleim a létezésemhez.




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Andrew Calver
Reveal your secrets
Andrew Calver
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-22, 13:52





Gemma & Andrew
[You must be registered and logged in to see this image.]
   Én is rohannék most Shannához, hogy mielőbb megtudja, már nem érdemes várnia Jake-re. A férje halott, de legalább békére lelt, s a függöny mögötti világ őrzője lett, nekünk is tudott segíteni. Gemma viszont gondoktól terhes fejet vág, mintha az egész életét gondolná át azzal, hogy most látta az anyját, és bár messze voltam, de nagyon úgy tűnt, hogy mégsem az a családja, akinek hitte őket. Felnőtt fejjel ez már nem ugyanaz, mint amikor egy kisgyerek kerül máshova. Szinte az egész élete vakvágány, de mégis, ha jobban belegondolunk, érett, józan gondolkozású nő lett, mert mindez belülről fakad. Különben sincsen elveszve semmi, ő auror, még mindig tud másoknak segíteni. Egymást pedig boldoggá tudjuk tenni. – Nekünk valóban könnyebb, de hidd el, a miénk sem átlagos kapcsolat. Meg kellett tanulnunk együtt élni az esetleges furcsaságokkal is. Nem mindennapi, hogy a másik szinte még a gondolataidban is ott van. Mégis sikerült. – Azt már nem is teszem hozzá, hogy a saját vakmerőségemmel Gemma életét is kockáztattam, ami nem volt szép tőlem. Elvakult voltam, csak a saját bosszúhadjáratom érdekelt, de le kell nyugodnom, mindent szépen belassítani, hiszen most derült ki, hogy hová vezet, ha az ember utat ad a haragnak. – Még alig volt időm átgondolni, olyan új most minden. Egy alapítványt hoznék létre a szüleim nevére. Az a rengeteg pénz másoknak kell, kinéznék olyan ügyeket, aminek a pártolója lennék. Az éjszakai önbíráskodást nem folytathatom. Boldog akarok lenni, méghozzá veled. Korábban már kiváltottam egy magánnyomozó igazolványt, ha valaki igazoltatna. Azt hiszem a kevésbé véres ügyeket fogom elvállalni, megcsalt feleség, eltűnt unokaöccs, ilyesmik. És persze ha kéred a segítségemet, szívesen besegítek neked. – Auror mégsem lehetek, az egy komplett szakma, én pedig nem azt tanultam, nem lehet csak úgy hipp-hopp nyomozónak lenni. Ráadásul ha leszámolok a sötét varázslós elképzeléseimmel, akkor pont, hogy nem kéne ezt még törvényes keretek között sem tennem. Egy lassabb, de megnyugtatóbb élet kell nekem. – És te hogy vagy Gemma? Olyan ötlet merült fel bennem, amit ha átgondolsz, már azzal is boldoggá teszel. Ne csak amolyan főhadiszállásnak használjuk apám kastélyát. Adjuk el, és.. összeköltözünk? – Már Jake és Shanna esküvőjén is megérett bennem valami előjele ennek. Talán a házassághoz kissé fiatalok vagyunk, jobban meg kéne ismernünk egymást, de vágyom arra, hogy ha felébredek, mindig ott legyen mellettem.









♫ My reflection ♫Aktuális viseletto gemma [You must be registered and logged in to see this link.]




Az a rosszabb, ha félnek tőled,

[You must be registered and logged in to see this image.]
vagy, ha félsz önmagadtól?



Vissza az elejére Go down
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Gemma Carlyle
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-20, 15:19



[You must be registered and logged in to see this image.]

Andrew & Gemma

[You must be registered and logged in to see this image.]

Muszáj sorban haladnom, de még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy mi a megfelelő sorrend. Beszélni kell Shannával ez nem kérdés, de azért aggódom, hiszen sosem jó a rossz hír hozójának lenni, pedig most nincs más választásunk. Közben persze tisztázni kellene azt is, hogy mi legyen velünk Andrew-val, de nem tudom van-e jogunk rá, hogy magunkat helyezzük előtérbe. Maximum futtában itt néhány mondatban, amíg Shannát keressük. És akkor még nem beszéltem arról, hogy meg kellene látogatnom az igazi szüleimet? Talán először Danet, bár könnyen lehet, hogy nem is érdekelné, hogy találkozunk, meg aztán nem tudom, hogy Peterhöz milyen rokoni szál fűz. És ott a bátyám, amire most még jobban haragszom, mert nekem volt igazam, amit tett arra nincs mentség és nem volt indokolt, hiszen a szüleink segíteni akartak nekünk és nem akartak rosszat. De mégis vele nőttem fel, mégis csak a testvérem még ha nem is vér szerint és még ha szörnyűséget is tett. Oh nem tudom, hogyan tudnék a szemébe nézni, de tudnia kell, hogy a nevelőszüleink megmentettek minket és igenis eméssze magát, hogy a tette egyáltalán nem volt igazságos, hanem meg kellett volna őket kérdeznie a dühe levezetése helyett.
- Talán, de... de ha számol is vele, akkor se könnyű. Én se tudom mi lenne, ha te... Bár nekünk könnyebb, ha valamelyikünk meghal valószínűleg a másik is igaz? - keserűen elmosolyodom, mert hát ez se épp a legjobb megoldása annak, hogy az ember elkerülje a gyászt, de ez nem azt jelenti, hogy rossz dolog a közös szív, csak hát igen az mi esetünkben is benne van a pakliban, hogy ott hagyhatjuk a fogunkat valahol, ahogyan pár órával ezelőtt is majdnem megtörtént, meg aztán szabadjára engedtünk egy gonosz nimfát is. A jó ég tudja, hogy ez mit jelent majd a későbbiekben, főleg úgy, hogy a vérünket adtuk érte. Ki tudja, hogy a jövőben nem használhatja-e fel valamiképpen.
- Örülök, hogy végül megtetted, hogy elbúszúztál az apádtól. Sajnálom, hogy... azzá vált, amivé. És mihez kezdesz most? - pár perc, most csak ennyi jár nekünk, amíg beszélünk saját magunkról is kicsit. Meg kell, hogy nyugodjak, hiszen még se tehetem meg, hogy totál kiborulva állok oda Shanna elé, még ha nem is egyedül kell megtennem. Andrew azért mégis csak erősebb, még ha látom is most az arcán, hogy azért mégis csak sokkal több az érzelem benne, mint akár csak tegnap. Valami kiengedett, amit olyan jól elzárt magában és ennek nagyon örülök. Már csak kezdenünk kell valami valamit. Nem tudhatom, hogy ő már kész tervvel rendelkezik, hogy mi is legyen vele a jövőben a helyett, hogy az éjszakában névtelenül segít másoknak.



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Andrew Calver
Reveal your secrets
Andrew Calver
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-18, 07:20





Gemma & Andrew
[You must be registered and logged in to see this image.]
   
Nem volt semmi ez az egész. Azért mentünk, hogy a barátunkat mentsük meg, hozzuk vissza a halálból, s közben a saját életünk is gyökeresen felfordul. Most már tudom, hogy mit akarok, ráadásul a múltam is tisztázódott, immár nincsenek ködös foltok. A történtek tehát irányt is mutattak a jövőt illetően. Gemma még mindig oly tiszta, sebezhető, a kettőnk kapcsolata nem torzult a sötétséget megélvén, sokkal inkább erősödött. Nem csupán a közös szív miatt, holott az fizikailag összeköt minket, de immár tudjuk, hogy összetartozunk, minden bizonytalanságom a homályba veszett kettőnket illetően. Shanna viszont valóban elveszítette a férjét, neki el kell mondanunk, hogy mit is találtunk a túloldalon, de előtte szánjunk még pár órát a saját életünk megalapozásának. Ahogyan én lassan megnyuszom, Gemma úgy kezd el összeomlani. A gyász terhe sziklaként temeti maga alá, most találkozott az anyjával, s mintha úgy érezné, övé a felelősség, hogy közölje Shannával a hírt. Holott a hollóhátas aurorlány nyilván már sejti, aligha fog meglepődni, csupán beigazolást nyer a gyanuja. Átöleljük egymást a Hallban, érezheti rajtam, hogy nem a tartózkodó, jéghideg kőszikla vagyok, aki már nem tudja elengedni magát, mert józanul, érzelmek nélkül kell tennie a dolgát. A gát átszakadt, ismét egy egykori Nicolas áll előtte, még ha a külső más is. – Okosabb annál. Az aurorok arra is felteszik az életüket, hogy ha a halál köztük jár. Meg fogja rendíteni, de túléli. – Próbálok logikusan érvelni. Shanna a barátunk, mégsem látunk bele a mindennapjaiba. Gemma szavai nem lebecsülendők, annyit tehetünk talán, hogy odafigyelünk majd rá. Meglátogatjuk, ránézünk, a közelében maradunk. Cody kapcsán egyébként is van ürügyünk gyakorta zaklatni. Nem ellenőrzésként; mi magunk lehetünk a sarokkövei annak, hogy továbblép. – Köszönöm, hogy végig hittél bennem, amikor már én sem magamban. Nem folytathatom ezt az életet. Mást kell kitalálnom. – Sőt, már van is ötletem. Na nem úgy tűnik a szavaimból, hogy ismét lelépek évekre, hogy újratervezzek. A tekintetemből most nem vadság, hanem béke sugárzik, úgy tűnik, hogy leszámoltam a sötét gondolatokkal. Ahogy pedig rá nézek, semmi visszafogottságot nem tapasztalhat, nyilvánvaló, hogy ennek az új életnek bizony főszereplőjeként gondolok rá.








♫ My reflection ♫Aktuális viseletto gemma [You must be registered and logged in to see this link.]




Az a rosszabb, ha félnek tőled,

[You must be registered and logged in to see this image.]
vagy, ha félsz önmagadtól?



Vissza az elejére Go down
Gemma Carlyle
Reveal your secrets
Gemma Carlyle
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-15, 15:42



[You must be registered and logged in to see this image.]

Andrew & Gemma

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sietősen távoztunk a tisztásról, hogy nem messze a Minisztériumtól materializálódjunk újra. Meg kell találnunk Shannát miközben annyira jó lenne megbeszélni a kettőnk dolgát is és egy kicsit lehiggadni mindazok után, amiket átéltünk. Andew apja, az anyám és persze hogy már tudom, hogy kik az igazi családom és hogy miért hoztak el tőlük... Aztán persze kiszabadult a nimfa is. Jelenteni kellene, tudom, hogy ezt kellene tennünk, de mégis bizonytalan vagyok. Besároznám a szüleim nevét azzal, ha kiteregetnék mindent arról, hogy elraboltak, hogy megnéztek két jóslatot, amit nem szabadott volna és még tettek is az ügy érdekében, amit meg főleg nem. Sejtelmem sincs, hogy pontosan mit is kellene tennem és még azt sem tudom hogyan mondjuk el Shannának, hogy beszéltünk Jakekel, hogy megmentett minket és hogy mi történt vele pontosan. Nem akarom, hogy a lányt eleméssze a talán amúgy teljesen jogos bosszú. Tisztában vagyok vele, hogy az apja valamilyen szinten próbálja visszatartani őt attól, hogy komoly ügyekbe keveredjen, erre önként indulna el egy olyan veszélyes alak után, mint az az Annabelle Mitchelle.
Megtorpanok hát, amikor már a Minisztérium Halljában vagyunk és bár nagy a tömeg, de kicsit félrehúzom Andrewt, hogy egyszerűen csak szótlanul átöleljem. Azt sem tudom, hogy mikor és hogy, de a testem önkéntelenül is utat ad a könnyeknek, némán rázkódik a vállam a rá helyezett túlzott nyomástól és pillanatokba telik mire képes vagyok bármit is kinyögni.
- Ugy nem fog butaságot csinálni, ha elmondjuk neki? - nem tudom, hogy mit várok, hiszen nem mondhatja azt, hogy biztos benne, nem lesz semmi baj. Ő sem tudhatja, akkor hát nincs jogom, hogy ezt várjam tőle, de túlságosan sok minden történt és nem volt még időnk megemészteni, hogy most azonnal tovább robogjak és ne legyen időm, hogy kicsit összeszedjem magamat. Féltem Shannát, félek, hogy mit fog reagálni és persze félek, hogy mi lesz, ha tényleg beszélek majd Danenel. Talán csak megvonja a vállát majd és hidegen fogja hagyni, hogy rokonok vagyunk, hiszen Peter is simán felszívódott és még csak egy pillantást se vetett rám. Talán megmarad az egyedüllét érzése, hiszen csak Mark van nekem, aki már tudom, hogy mekkorát tévedett, ami éppenséggel nem segít abban, hogy a szerető testvéri kötelék visszaálljon közöttünk.




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Luna Lovegood
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Központi Hall   Központi Hall Empty2020-11-15, 15:33



Központi Hall


A Minisztérium központi része. Ide érkezik minden olyan itteni dolgozó, vagy vendég, akik a hopphálózaton keresztül látogatnak el a Minisztériumba, mivel itt vannak az épület kandallóinak a kijáratai. Akad persze néhány speciális egy-egy szinten, de nagyrészt itt lehet az épületből ki-be közlekedni. A terem igen nagy minden szempontból, a falakat irodák ablakai díszítik, különleges faragásokkal van itt-ott tarkítva és persze több csadásan kiművelt szobor is található itt. Olyan ez, mint a Varázsvilág főtere.
Szinte mindig hemzseg a tömegtől, hiszen a különböző szárnyak között itt a legkönnyebb az átjárás és persze a levegő sem üres, hiszen a papírrepülőkön szálló üzenetek is szinte folyamatosan cikáznak a levegőben. Aki nem szereti a zajt és a nyüzsgést jó, ha gyorsan továbbáll, mert itt még a hivatalos munkaidő végeztével is ritkán van kihaltság.


[You must be registered and logged in to see this image.]






[You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Központi Hall   Központi Hall Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Előtér, hall
» Központi tér - Szökőkút
» Központi aula
» Royal Albert Hall

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-
Ugrás: