Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Nox Djarum lakása 2017-08-03, 18:24

First topic message reminder :

Csendes, mégis zavaros. Lepukkant, mégis tekintélyt parancsoló. Az egykoron virágzó londoni elit temetőjében járunk: kopott, barokkot idéző falak, reneszánszra hajazó groteszk kőszobrok, tágas ablakok, vízköpők, s mégis: az egészet mintha valamiféle baljós árny lengené körül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ódon panelháznak tűnik csupán London szívében, hisz valójában az is. Egy időtlen épület, körös-körül élettel, maga a hely mégis mintha észrevétlen lenne. Pedig mindenki tudja hogy ott van, hogy létezik, de épp csak arra a pár másodpercre, míg nap mint nap gondterhesen elsuhannak mellette. Az épület hivatalosan lakatlan, noha a valóságban ez közel sincs így. Nagyon is akad lakója, ki egymagában, netán rég halott apja időnként felbukkanó kísértetével karöltve oltalmazza a helyet. Így hát nem csoda, ha védőbűbájok tömkelege lengi körbe, muglikat megtévesztő illúziók, fényelnyelő mágiák és minden olyasmi, ami ahhoz kell, hogy a külvilág számára jelentéktelen, netán kellően riasztó maradhasson – méghozzá úgy, hogy ebből fakadóan lebontani se szándékozzák.
Ami az épület felépítését illeti, több szint magas, de csak a legfelső van használatban – az viszont a fényűzés pompáját hivatott képviselni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A lakhely szinte csak hoppanálással közelíthető meg, esetleg nem árt, ha az illető tud repülni, lépcső ugyanis sehol, vagy ha van is, nem épp funkcionális. Az alaprajzát tekintve nem túl nagy, de mint tudjuk, a varázsvilágban ez aligha mérvadó szempont.
Előtér gyanánt tágas márványfolyosó szolgál, egybenyitott nappalival, hatalmas, kőcsipkés kandallóval. Domináns színei a fehér, a fekete és az arany,
[You must be registered and logged in to see this image.]
néhol azonban a vörös dominál. Mindenhol szőnyegek, függönyök, aranyozott szobrok, kontrasztos bútorok, mindez mégis letisztult eleganciát sugall, mintsem giccsbe menne át. A legtöbb helység innen nyílik: két tágas hálószoba, egy kisebb fürdőszoba, jókora konyha, ebédlő meg minden, amire a maga állandóságában szükség van.
Ami a hálószobákat illeti, meglepően nagyok, nem keltik zsúfoltság érzetét, hiába a millió cicoma. Kifinomult, baldachinos ágyak, kellemes dohányzósarok, kristálycsap és jókora, faragott ruhásszekrények. Ablakaik egytől egyig a romos belső kertre néznek, mely a maga elhanyagoltságában tündököl.
Önmagában a ház nem sok titkot rejt, csupán a maga kis szeletét a történelemből. De nem is kell, tulajdonosa számára ez is bőven elég. Majd ő képviseli a titokzatosságot szeretett lakása ölelésében.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-27, 14:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:30



Cody & Nox







- Azért, mert jobb híján én voltam az a szerencsétlen akit a szüleid kiszemeltek maguknak. - felelem könnyed, szarkasztikus mosollyal, mintha csak egy játszi mesét regélnék. - Ugyanakkor vannak feltételezéseim, naiv elgondolkodások az akkori jövő eseményeiből merítkezve. De ezek, homályba burkolózó jellegüket tekintve szerény hipotézisek csupán, nincs jelentőségük. - Ezeknek valóban nincs, az igazságnak már annál inkább, amit egyelőre gondosan tagadok. Nem mintha teljes egészében tisztában lennék vele, csak biztos nyomokból, egyértelmű utalásokból építkezhetek, de talán, ha sikerült feltérképeznem az ifjú Cody szándékait, idővel ezekre is fény derülhet. Feltéve hogy vannak neki, és nem csupán mániákus paranoiám próbál ismét az őrület szakadékába taszítani. S már épp magával ragadna a komponálás szenvedélye, olyannyira, hogy ültemből kecsesen felpattanva lavírozok a hófehér márványcsempén, amikor azonban olyan információ üti meg a fülem, s talán egész lényemre is ekként hat, amire hiába a pár perces néma csend és sok-sok év fájó tapasztalata, de nem voltam felkészülve. Megdermedek, épp mikor kitekintenék a vadóc baldachinokkal közrefogott ablakon. Háttal állok Codynak, de ő is érezheti hogy tartásom megfeszül, szemeimet egy pillanatra lehunyom. Se szó, se beszéd, odafáradok az ágy mellett lévő csicsás komódhoz, leemelem róla az említett kabátot, s csak akkor szólalok meg, mikor kezemben az ósdi ruhaneművel ismét a fiú felé fordulok. Átnyújtom neki, s ezzel párhuzamosan tekintetét keresem, vésőszerűen belefúrva sajátomat. A cél talán egyértelmű: hazugságra vadászom, melyet talán csak a keserves vakremény éltet, én mégsem akarok hinni az elhangzottaknak.
- És pontosan ki is volt ez az auror?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:28

Azért mikor látom, hogy Nox láthatóan már túltette magát rajta, némiképp én is oldódok. - Te tudod, hogy miért voltál nálunk tulajdonképpen?- teszem fel az ujabb kérdést halkan.
Az övére csak szelíden reagálok- Nem szokásom.- aztán minden különösebb nélkül a lényegre térek. -Pár éve felkeresett egy auror és közölte hogy Luton környékén felbukkant a Martimor pár. Azt állitotta biztos, hogy ők voltak. De azota semmi hír róluk. Ahogy jött a nyom, úgy el is vesztették őket.- megforgatom a poharat a kezemben, kortyolok egyet, hosszabban nézek magam elé. Nem tudok hirtelen többet hozzá kapcsolni. Láthatóan engem sem tölt el örömmel a hír amit anno kaptam. Aztán hírtelen villan valami és felnézzek Noxra. Látszik az arcomon, hogy eszembe jutott pár dolog. - Hol a kabátom? - nem számon kérem, csak eszembe jutott hogy olyanom is volt, nem is akármivel a belső zsebeiben és hátha Nox-szal többre megyünk a levelek felett. Meg sem fordul bennem hogy Nox felől bármi attrocitás érhet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:27



Cody & Nox







Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hol a csudában tartózkodik egykori kertészem, csupán feltételezésekbe burkolózhatok. Mikor legutoljára láttam, rothadó húsként próbálta saját testét éltető humuszként adományozni azon pórul járt tulipánoknak, melyek fejvesztve kardoskodtak a puszta életben maradásért, miután hősünk olyan csúnyán elbánt velük. De nem én voltam az, aki megölte, én csupán elhelyeztem komótosan foszló tetemét a kert végébe, beteljesítvén a természet kegyetlen bosszúját. Önszántamból nem öltem volna meg. Miért is tettem volna? Én mindösszesen az Élet egy eltévelyedett követe vagyok, s nem annak megrögzött kioltója.
Szokatlanul otthonos hangulat uralkodik, noha valamelyest mégis feszélyezett. S talán csak azért, mert ismeretlen fogalom számomra, a legkevésbé sem érzem magam kellemetlenül. Mi több, fókuszált kíváncsiságnak örvendhetek, ami azonban szokatlan, hogy ezúttal az áhított tudás, mint olyan, nem több mint puszta emléknyom: saját emléknyomaim valamelyest kifacsart manifesztációi. Ez azonban csak részemről általános - legalábbis feltételezem, hogy Codynak nincs sok titkolnivalója az akkor történtekkel kapcsolatban. Ha esetleg mégis, arra előbb vagy utóbb úgyis fény derül...
- Azok a tulipánok nem akartak mást, csupán létezni. Nem ők az egyetlenek, akikre ezért Lilitha neheztelt... - Szám sarkában bátorító mosoly, vagy annak halvány töredéke csillan, azért is inkább utóbbi, mert mintha valahol őszinte volna. Egy szemernyi neheztelés sincs a hangomban, mélabús nosztalgiának is csak hamvai talán - nincs már, ami visszarántson oda, réges-rég magam mögött hagytam láncaim. Nem kellett más, csak a negédes bosszú, s persze néminemű pihenő, ami a Sors által buzdított tortúrákat illeti. Valójában sokkal, de sokkal jobb helyzetbe kerültem, mint azelőtt voltam: mivel én voltam az, aki dögrovásra vitte az egész(nek hitt) nyavalyás családot, én voltam az is, aki ezért méltó jutalomban részesült, mint a Sötét Nagyúr egyik legkiválóbb besúgója. Látszatra, legalábbis, épp annyiszor tettem neki keresztbe, mint ahányszor ha nem is személyesen, de a kezére adtam hol egy szívósabb aurort, hol csak egy kósza információfoszlányt. Míg az abszurd háború mindkét félnek csak pusztítást hozott, addig nekem egzisztenciális stabilitást, mi több, beteljesülést, mint az alvilág egy elszánt háttérmunkása.
Codynak mindenesetre könnyeden bólintok csupán, nem tervezem beavatni a dolgok valódi mivoltába, előjönnek majd azok, ha elő kell jönniük... Természetesen szó sincs róla, hogy szégyellném előtte tettem, vagy bármiféle halovány bűntudat botorkálna bennem emiatt, hisz ha szükségét érezném újra és újra megtenném, mígnem elsöpörném jelenlétük tudatát is minden létező univerzum színéről. Ebből fakadóan azonban zaklatott kétely kíséretében vonom fel szemöldököm a fiú következő szavaira. Nagyon remélem, hogy nem valami olyasmit tervez közölni, amit a legkevésbé sem akarok hallani. De ha mégis, hát ki vele, tudni akarom...
- Parancsolsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:26

Megejtek egy mosolyt, bár látszik azon a mosolyon a komoly feltételezése, annak hogy a lekaszabolt tulipánok gyilkosa, kétséget kizáróan tényleg hasonló sorsra jutott, mint a tulipánok...
Végigszemlélem ahogy feláll és kifelé indul, a mosolyom pedig oldódik. Annyira nem is volt olyan régen hogy láttam őt, és mégis, mintha több száz év telt volna el. Reszketeg öröm költözik belém. Mikor közli, hogy csak saját felelősségre nézelődjek, elgondolkodom, hogy vajon csak vicc volt, vagy tényleg tele van esetleg pakolva a háló különböző csapdákkal. Függőben hagyom a gondolatot.
Felállok magam is, hogy nyújtózzak egyet, kissé elgémberedtem. És valóban körül nézek, kicsit jobban, bár nem indulok felfedező útra. Mégiscsak egy nő hálószobájában vagyok. Ha van ablak kinézek rajta, hátha felismerek valamit a környékből, de az sem baj, ha nem. A tulipánokat említve, merek arra következtetni, hogy kinézve egy kert képe fogad majd. Aztán eszembe jut valami és a konyha felé indulva meg is említem.
-A birtokon is voltak fekete tulipánok.. -kezembe kapom a kupát megforgatom a kezemben, szentelek egy pillanatnyi figyelmet a tárgy hangulatának és elismerően biccentek. -Köszönöm.- apránként veszem magamhoz a benne pihenő friss vizet. - Emlékszem Lilitha mennyit siránkozott miattuk, hogy megfojtják a rózsáit.- nem nevezem anyámnak, a nevén szólítom, ezt könnyebb kimondanom.- Kár hogy elvileg a rózsa olyan mint a fenyő. Nem terem meg alatta, legfeljebb gyom. A tulipánok emlékszem, mégis gyakran egészen a rózsabokrok tövétől eredtek... Igazán költői és ironikus kép, ha párhuzamba állítja az ember pár ténnyel.. - aztán elharapom a mondatot. Nem valószínű, hogy Nox ilyen mélységekig nosztalgiázni vágyna. -Bocsánat. -szalad ki a számon és pillanatra kitakarom az arcomat a pohár peremével. Noha a tekintetem így is árulkodik valami olyasmiről, hogy az őseim helyett is szégyellem magamat. Aztán rendezem a vonásaimat és visszatérek ahhoz, hogy örüljek az előttem állónak. Hiszen él, és látszatra elég szépen magára talált. Bár van egy olyan különös érzésem, hogy azért nem minden olyan kerek mint amilyennek látszik.
Visszaül a helyére, nekem pedig nehezemre esik levennem a szememet róla. Amit viszont ő is érezhet, hogy inkább az embert szemlélem benne. Megállok felé fordulva, egyik kezemben a pohárral, másikat lazán zsebre teszem, bal lábamra helyezem a súlypontomat és hallgatom.
-Szóval csöbörből vödörbe kerültél valamelyest. -nyugtázom, bár valószínűleg nem akkorába, mint amiben nálunk volt. Kortyolok egy újabbat. Elgondolkodva csücsörítek egyet egy pillanatra, aztán a számat kezdem rágni belülről végül egy pillanatnyi rándulás képében nyilvánul meg örömtelen mosolyom a szám sarkán. Talán mondhatnám hogy dühös vagyok, de nem lenne teljesen igaz, kicsit összetettebb amit most érzek. Végül csak annyi bukik ki belőlem egy halk sóhaj után.
-Kár hogy nem végeztek elég alapos munkát a tisztogatás során. -Noxra pillantok- És most nem rád vagy magamra gondolok.- a kabátom meg a levelek egyenlőre nem jutnak eszembe, és ami kettőnk számára lényeges lehet, azokra rá sem néztem még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:21



Cody & Nox







- Az enyém egyszer lekaszabolta hőn szeretett fekete tulipánjaim... Rejtélyes körülmények között elhalálozott. - Mélázok huncutkás kacajjal. A lehető legtermészetesebb irányba próbálom terelni a szálat, noha ez csak taktikai lépés, mint tudjuk - könnyed környezetben az információ is könnyedebben halad ((Nox törvénye I.)), és különben sincs kedvem őt is bedrogozni, lassan kezd unalmassá válni a módszer, legyen bármily hatékony. Szó nélkül, kecses lassúsággal állok fel a helyemről, ideiglenes úti célom a konyha. Én naiv, gondolhattam volna hogy szomjas lesz a szentem, de lám, még én sem vagyok mindenre felkészülve. A díszesre faragott ajtófélfánál egy röpke pillanatra visszafordulok.
- Körülnézni csak saját felelősségre. Lehetőleg maradj egyben, míg visszaérek. - Vagy legalábbis a beszédképzéshez szükséges szerveidet ne nagyon veszélyeztesd, a többi annyira nem izgat. Választ sem várva tipegek a tágas konyhába, megkímélnélek annak körülírásától, keresek valami igazán, igazán lenyűgöző darabot ami a poharat illeti - reménykedvén, hogy nem csak én vagyok olyan elvetemült, hogy örömömet lelem egy giccses pohár giccses mivoltában. Ez az oroszlánfejre trébelt aranyserleg talán megteszi, benne hűsítő forrásvízzel, egyenest a... nos, a földből. Legyen elég.
Hangtalan léptekkel térek vissza a hálószobában berendezett kis kávézósarokba, nyújtom át a frissítő nedűt, majd foglalok helyet pontosan ugyanott, pontosan ugyanolyan beállított, merev testtartással, mint azelőtt - mintha meg sem mozdultam volna azóta, hogy elindultam Codynak vízért.
Azonban ahogy kiejti első kérdéseit, a tekintetemben dúló mardosó kíváncsiság hirtelen kételybe torkollik, hisz tudatosul a tény, hogy Cody él, és pontosan itt ül előttem. Igen, bármily hihetetlen, ezt ezidáig nem sikerült felfognom, vagy legalábbis nem annyira, hogy elemeiben áttekintsem a helyzetet. Fogalmam sincs mi a célom vele, ebből fakadóan fogalmam sincs milyen terv szerint alakítsam ki a szituáció esetleges folytatását - ez a hátránya, ha az ember nem ismer mást, csupán az érdekkapcsolat fogalmát. De egyelőre legyen elég annyi, hogy itt akarom tartani magam mellett, mint kecsegtető hírforrást, s ha így állunk, szükségeltetik rögtönöznöm a kis történetünk ominózus részének egy valamivel alternatívabb változatát, elvégre mégsem közölhetem, hogy én voltam az, aki halálba kergette a szüleit, s egykoron, az alaposság végett vele is végezni akart, de mint azt látjuk, valamilyen oknál fogva életben maradt.
Egy percig nem teszek mást, csak ülök, néma gondolkodásba burkolózva, mely akár az emlékek visszaidézését is szolgáltathatná, sokkal inkább azok megmásítására hivatott.
- A Sors iróniája talán, de pontosan ugyanaz történt, mint azelőtt, hogy hozzátok kerültem... - Kezdek bele egy halk, színpadias sóhaj kíséretében.  - Halálfalók jöttek-mentek, egy-két emlékezetesebb alakkal köztük, egy kisebb csoport azonban úgy gondolkodott, családod nem méltó rá, hogy továbbra is az élők sorában tevékenykedjen. Mondanom sem kell, hűtlenséggel voltak vádolva. Se szó, se beszéd, csak átkok, majd égbetörő lángcsóvák, s valaki, akiről úgy gondolták, ha másnak nem is, cselédnek tökéletes. Gondolom sejted, ki lehetett az.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:19

-Veled álmodtam...- oldalt pillantok, zavartan vonom össze a szemöldökömet és hozzá teszem - meg a kertésszel...-bököm ki, és nem adok meghatározást hogy ez most jó volt-e vagy sem. Aztán mielőtt egyéb hülyeség kiesne a számon, megpróbálok némi nyálat gyüjteni porzó torkom számára, nem sok sikerrel, így míg végiggondolom mivel is lehetne kezdeni - Kérhetek egy pohár vizet?- még masszivan aznapos vagyok, ez tisztán látszik a fejemen.  Hátra húzom a vállaimat röpke pillanatra és kiroppanok itt ott. Közben körülnézek, gyüjtöm az agyam foszlányait, a fejfájásomon pálca nélkül segitek egyetlen mozdulattal, miszerint megdörgölöm az orrnyergemet. Az illumináltság érzése pedig múlni érződik. Legalábbis ami azt a lebegős, zsibongást illeti.
Egy lakás képe tekint vissza rám, még hozzá nem is akármilyené. Aztán visszatérek Noxhoz, jelenleg ő jobban foglalkoztat mint a környezetem. Kellett ez a pár röpke pillanat, hogy össze szedjem magamat, legalább annyira, hogy egy értelmes beszélgetés kerekedhessen. És fel is teszem az első kérdéseket.
-Hogyan élted túl? Mi történet odahaza?- hiába a nemesi neveltetés, ami azóta amúgy is jócskán kikopott, jelenleg hanyagul támaszkodom meg a combjaimon az alkarommal, nagyjából abban a pózban, amit az ember közvetlen az előtt vesz fel, mielőtt ültében szándékozik kiadni a gyomra tartalmát a lábai közé. Noha engem szerencsére ez nem fenyeget, sem Nox csodás szőnyegét/ parkettáját/ járolapját nem fenyegeti, egyszerűen most így kényelmes. A tekintetem felélénkül és némi derű is vegyül bele ahogy ujra és újra végignézek az előttem ülőn. Aztán még hozzáteszem halkabban- Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg, sokat.. változtál.- meg persze halottnak hittelek.. de hát sem ő, és a nem olyan régi hirek szerint, anyámék sem jutottak arra a sorsra, amit meghirdettek a birtok összeomlása után.
Ahogy nézem Noxot, súlyt nyer a felismerés ami eddigi évek alatt is bennem motoszkált, ha eszembe jutott, hogy ez a nő, hiába volt része az életemnek bizonyos szempontból annak idején, mégsem ismerem ki is ő, miért került hozzánk, és miért tette vele a családom azt amit. De minden kérdés sorra fog kerülni. Idővel biztosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:05



Cody & Nox







Gyakorta érzem magam szemlélőnek. Bizonyára mert az is vagyok: az örök szemlélő. Valaki olyan, aki kapcsolatba lép a tehetségesebbnél tehetségesebb felfedezőkkel, megfigyeli őket, és az elsők között élősködik a hasznon amit teremtenek; hisz önmagában nem lenne képes rá, hogy mindezt megvalósítsa, de kellően megnyerő tud lenni ahhoz, hogy tehermentes parazitaként élősködjön. Talán ez is egyfajta tehetség. Talán nem. Talán nem több ez, mint puszta idealizált önfényezés egy torz burokba ágyazva, egy önmagamtól önmagamnak szánt szemfényvesztés azon célzattal, hogy mindig legyen valami, ami még így, némileg kiüresedve is motivál. Vagy talán... Oh, nem, nincs talán. Nincs más most már, csak vihar előtti csend, izgatott várakozás, hisz lám, a göndör herceg ismét útra kél, ezúttal már egyazon létsíkon, melyen én, mint váratlan, s kissé talán radikális meglepi, teljes valómban létezem. Tekintetem rögvest felvillanyozódik, testem azonban elernyed: kevésbé elegáns, mégis kifinomult, de sokkal inkább otthonos pozícióba töröm magam, szögletes állkapcsom krétaszerű ujjaimon pihen, lábaim feszes keresztben ismerkednek önmagukkal, s már épp szóra nyitnám a szám, mikor úgy döntök inkább hagyom még valamelyest feleszmélni. Szerencsétlen fiú, ha képes lennék ilyesmire, egészen kellemetlenül érezném magam, talán még szabadkoznék is valamelyest - ez azonban nyilvánvaló, hogy se most, se máskor nem fog bekövetkezni. Csupán türelmesnek hatva várakozok, szoborszerű képződményként üldögélek vele szemben mint valami hétköznapi kellék, egy impozánsabb bútordarab, csak aztán mutatok életszerű gesztusokat, miután megüti a fülem a kissé elgyötört, mégis kíváncsiságtól izzó nesz. Kellhet még némi idő, mire teljesen feleszmél.
- Hát élsz... Remélem jót aludtál. - A meglepettség kölcsönös, noha én ezt a szokatlan érzést már lerendeztem magamban az utóbbi órákban. Nem áll szándékomban magyarázkodni az ügyben, miért is hoztam ide, vagy mi célom van vele, arckifejezéséből ítélve hamarosan úgyis megválaszoltnak minősülnek majd ezek a kérdések. És bár bennem is rengeteg kétely honol, nem vagyok híve a direkt informáltságnak, jobb szeretem ha az eseményeket a helyzet szüli meg, s nem én. Így hát jobbnak látom átengedni neki a kezdés jogát, már csak azért is, hogy ne érezze magát kiszolgáltatott helyzetben. Az emberrablás nálam csak amolyan hobbi, lényegesen megkönnyíti, mi több, ad egyfajta intimitást a kommunikációnak. Nem feltétlenül az ártó szándék kell, hogy vezérelje - s ezt arcomra is igyekszem kiírni, noha mögötte átható ravaszság lapul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:03

Egy különös álomban úszom. Egy hidon állok, aminek korlátja a Martimor birtok néhai oromzatdiszét idézi, és a tetőn át,  két szárn yközött egy nyitott összekötő folyosót takar. Gyakran kimásztam oda. Minden különösebb szándék nélkül. Egyszereüen csak szerettem a magasságot. Szerettem, hogy belátok mindent, az egész birtokot. Mivel egyébként használaton kívül esett ez a folyosó, előszeretettel használtam, ha nem akartam, hogy rám találjanak. A kertészen nyugtattam a szemeimet. Határozott megjelenésű férfi volt, a beszélgetéseink pedig mindig egyszerűek és rövidek voltak. Nem volt még bennem semmi kirívó gondolat, csak kellemes volt a szememnek, az agyamnak. Néha még példakép is lehetett volna csapongó ábrándjaimnak. A kert és benne minden alak, minden élet egyszer csak szerte foszlik, és a híd alatt futó fekete vízzé dagad. Nekem pedig szaporábbá válik a szívverésem. Kívülről, fejem oldalra billenve pihen a vörös fotel támlájának dőlve. Szemhélyaim alatt, élénken cikáznak oda vissza a szemeim. És az a remek jelenség figyelhető meg, mikor az alvás miatt a légzés nyugodt, mély és lassú marad, az álom azonban megtréfálja az agyat és a szívverésem rezdülései, tisztán kivehetövé válnak még az ingemen keresztül is.
A híd korlátján túl állok, és élvezem a szelet, annak ellenére is hogy csontig átjár. A viz pedig hamarosan úgy érint, mint a nyakamba kötött olomtömeg. A zavaros örvények közepette felbukkan egy ezüstös folt, amit akárhogy dobál, borít be, ugyanazon a szűk körön belül marad. Az ezüstös folt néha felszínre bukkan annyira, hogy kivehetővé váljon egy arc, és egy fehéres szőke fátyolként mozgó hajtömeg. Olyan akár egy szirén. Kinyujtja a karját felém és megszünik a távolság a híd és a viz között. Ujjaim nem tartanak tovább és a a jelenség beszippant. Mélyre húz, karjaimat erösen tartja hosszú tűszerű karmokban végződő ujjaival. Mikor az álomban víz alá kerülök, kívülről pár másodpercre visszafogom a lélegzetemet, ebből is látszik, nem tudom, hogy álmodom.
Perceknek tünik az odalent töltött idő, de ezalatt teljes valojában jelenik meg számomra az ezüstös folt forrása. Egy szellemszerűen gyöngyházfényű alak. Olyan mint egy vízbe fulladt, elefántcsontból faragott menyasszony életre keltett marionett modellje.
Rég elszakadt zsinórjai a víz áramlatában, polip, vagy épp a medúza csalánozóihoz hasonlóan tekeregnek, sodródnak körülötte. Egy áramlatnak köszönhetően, arcát eddig fágyolként körüllengő haja most felfedi az alatta rejlő arcot. Nox arcát. Mikor megpillantom, szabad kezének ujjai úgy hatolnak a mellkasomba, mintha valami puha áteresztő anyagon nyúlna csak át. Mielőtt azonban elérhetnék a karmok a szivemet és fulladni kezdenék, felriadok.
Ismét egy első lélegzet.
Nagyokat sóhajtok, hogy potoljam a kimaradást és fájva pislogok, mert az egy óra alatt, csak leülepedett a felhajtott alkohol, de el sajna nem párolgott. Mikor sikerül fókuszba fognom az előttem ülőt, az arcomra az utolsó pillanat felismerésének lenyomata kúszik vissza. És nem jutok szóhoz ismét. Megdörgölöm a mellkasomat, ahol nemrég a kezét éreztem, és előrébb dőlök ültömben, bár még nincs benne a mozdulatomban a távozás szándéka, nem tudom eldönteni, kelepcében érezzem-e magamat, vagy örüljek, az előttem ülőnek. Végül az utobbira hajlok inkább és ha még nem is látszik rajtam, a következő mondatom hangsúlyában bujkál valami, ami ha másról nem is, ledöbbent, felvillanyozott izgatottságról tanúskodik. -..Hát élsz...-Végignézek rajta, csinosabb mint valaha, de valami zavar van az éterben, érzem. Nyelek egyet, érezheti rajtam, hogy ezer kérdést zúdítanék rá, mégis hallgatok és emésztek.
Az olyan részletek, mint hogy kiütött és elhozott, később kerülnek terítékre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:00



Cody & Nox







Rezzenéstelen csend uralkodik, s vöröslő sötétség, melyben itt-ott megcsillan az aranyozott bútorzat egy-egy vakmerőbb szegélye. Körös-körül patyolat, precíz rendezetlenség, végletekbe menő komfort és szenvedélyes elegancia. A szoba közepén egy ágy, melynek pimasz baldachinjai bár rendre lettek intve, az est egy kellemes fuvallata néha még őket is csintalanságra készteti. Ismét. Otthonom melegét azonban pillanatnyilag nem csupán a halottnak ható viasz szerű jelenés élvezi - aki mellesleg én volnék - ezúttal ha nem is meghívott, de kellemes vendégem akadt. Igaz, hiába a hosszú út, az éveknek tűnő pillanatok, még mindig az igazak álmát alussza. Minden elhagyott szusszanás csak újabb feszültséget kelt, de sokkal inkább a levegőben, mintsem bennem. Ez a néhány órácska elég volt ahhoz, hogy rendezni tudjam gondolataim, hogy ha nem is egy mesteri precizitással készült remekművet, de valamiféle rideg bájt sugárzó álarcot magamra tudjak ölteni.
Itt ülünk hát, egymással szemben, két vörös bársonyfotel csipkézett támlájának dőlve. S noha gondolataim időnként egészen más vizeken járnak, tekintetem egy pillanatra sem veszem le a még mindig eszméletlen ifjúról. Mintha csak attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban nyoma veszhet - végigmérve már-már megszilárdult vonásait, van annyira csibész, hogy ezt véghez vigye. S mi tagadás, az ember, pláne ha mániákus, a rejtett mikroesztétikumokra is figyel, melyekkel Cody, mint immáron felnőtt férfiú, bőven büszkélkedhet. Amit egyébként sosem fogok az orrára kötni, mindenesetre értékelendő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 306

TémanyitásTárgy: Nox Djarum lakása 2017-08-03, 18:24

Csendes, mégis zavaros. Lepukkant, mégis tekintélyt parancsoló. Az egykoron virágzó londoni elit temetőjében járunk: kopott, barokkot idéző falak, reneszánszra hajazó groteszk kőszobrok, tágas ablakok, vízköpők, s mégis: az egészet mintha valamiféle baljós árny lengené körül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ódon panelháznak tűnik csupán London szívében, hisz valójában az is. Egy időtlen épület, körös-körül élettel, maga a hely mégis mintha észrevétlen lenne. Pedig mindenki tudja hogy ott van, hogy létezik, de épp csak arra a pár másodpercre, míg nap mint nap gondterhesen elsuhannak mellette. Az épület hivatalosan lakatlan, noha a valóságban ez közel sincs így. Nagyon is akad lakója, ki egymagában, netán rég halott apja időnként felbukkanó kísértetével karöltve oltalmazza a helyet. Így hát nem csoda, ha védőbűbájok tömkelege lengi körbe, muglikat megtévesztő illúziók, fényelnyelő mágiák és minden olyasmi, ami ahhoz kell, hogy a külvilág számára jelentéktelen, netán kellően riasztó maradhasson – méghozzá úgy, hogy ebből fakadóan lebontani se szándékozzák.
Ami az épület felépítését illeti, több szint magas, de csak a legfelső van használatban – az viszont a fényűzés pompáját hivatott képviselni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A lakhely szinte csak hoppanálással közelíthető meg, esetleg nem árt, ha az illető tud repülni, lépcső ugyanis sehol, vagy ha van is, nem épp funkcionális. Az alaprajzát tekintve nem túl nagy, de mint tudjuk, a varázsvilágban ez aligha mérvadó szempont.
Előtér gyanánt tágas márványfolyosó szolgál, egybenyitott nappalival, hatalmas, kőcsipkés kandallóval. Domináns színei a fehér, a fekete és az arany,
[You must be registered and logged in to see this image.]
néhol azonban a vörös dominál. Mindenhol szőnyegek, függönyök, aranyozott szobrok, kontrasztos bútorok, mindez mégis letisztult eleganciát sugall, mintsem giccsbe menne át. A legtöbb helység innen nyílik: két tágas hálószoba, egy kisebb fürdőszoba, jókora konyha, ebédlő meg minden, amire a maga állandóságában szükség van.
Ami a hálószobákat illeti, meglepően nagyok, nem keltik zsúfoltság érzetét, hiába a millió cicoma. Kifinomult, baldachinos ágyak, kellemes dohányzósarok, kristálycsap és jókora, faragott ruhásszekrények. Ablakaik egytől egyig a romos belső kertre néznek, mely a maga elhanyagoltságában tündököl.
Önmagában a ház nem sok titkot rejt, csupán a maga kis szeletét a történelemből. De nem is kell, tulajdonosa számára ez is bőven elég. Majd ő képviseli a titokzatosságot szeretett lakása ölelésében.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-27, 14:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása

Vissza az elejére Go down

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-