Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Graves & Cody
  Today at 11:54
Graves Matlock



ϟ Kyle&Justice
  Today at 09:06
Justice Simmons

A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 565 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Emily Greenwood

Jelenleg összesen 32852 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Nox Djarum lakása 2017-08-03, 18:24

First topic message reminder :

Csendes, mégis zavaros. Lepukkant, mégis tekintélyt parancsoló. Az egykoron virágzó londoni elit temetőjében járunk: kopott, barokkot idéző falak, reneszánszra hajazó groteszk kőszobrok, tágas ablakok, vízköpők, s mégis: az egészet mintha valamiféle baljós árny lengené körül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ódon panelháznak tűnik csupán London szívében, hisz valójában az is. Egy időtlen épület, körös-körül élettel, maga a hely mégis mintha észrevétlen lenne. Pedig mindenki tudja hogy ott van, hogy létezik, de épp csak arra a pár másodpercre, míg nap mint nap gondterhesen elsuhannak mellette. Az épület hivatalosan lakatlan, noha a valóságban ez közel sincs így. Nagyon is akad lakója, ki egymagában, netán rég halott apja időnként felbukkanó kísértetével karöltve oltalmazza a helyet. Így hát nem csoda, ha védőbűbájok tömkelege lengi körbe, muglikat megtévesztő illúziók, fényelnyelő mágiák és minden olyasmi, ami ahhoz kell, hogy a külvilág számára jelentéktelen, netán kellően riasztó maradhasson – méghozzá úgy, hogy ebből fakadóan lebontani se szándékozzák.
Ami az épület felépítését illeti, több szint magas, de csak a legfelső van használatban – az viszont a fényűzés pompáját hivatott képviselni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A lakhely szinte csak hoppanálással közelíthető meg, esetleg nem árt, ha az illető tud repülni, lépcső ugyanis sehol, vagy ha van is, nem épp funkcionális. Az alaprajzát tekintve nem túl nagy, de mint tudjuk, a varázsvilágban ez aligha mérvadó szempont.
Előtér gyanánt tágas márványfolyosó szolgál, egybenyitott nappalival, hatalmas, kőcsipkés kandallóval. Domináns színei a fehér, a fekete és az arany,
[You must be registered and logged in to see this image.]
néhol azonban a vörös dominál. Mindenhol szőnyegek, függönyök, aranyozott szobrok, kontrasztos bútorok, mindez mégis letisztult eleganciát sugall, mintsem giccsbe menne át. A legtöbb helység innen nyílik: két tágas hálószoba, egy kisebb fürdőszoba, jókora konyha, ebédlő meg minden, amire a maga állandóságában szükség van.
Ami a hálószobákat illeti, meglepően nagyok, nem keltik zsúfoltság érzetét, hiába a millió cicoma. Kifinomult, baldachinos ágyak, kellemes dohányzósarok, kristálycsap és jókora, faragott ruhásszekrények. Ablakaik egytől egyig a romos belső kertre néznek, mely a maga elhanyagoltságában tündököl.
Önmagában a ház nem sok titkot rejt, csupán a maga kis szeletét a történelemből. De nem is kell, tulajdonosa számára ez is bőven elég. Majd ő képviseli a titokzatosságot szeretett lakása ölelésében.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-27, 13:26-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:34



Cody & Nox







Elmém pillanatok tört része alatt látszik lecsitulni, egy pillanat telt el csupán hogy Cody bezárta mögöttem az ajtót, s én ismét márványszín testem teljében, anyaszült meztelenül, s fesztelenül álldogálok vörös baldachinnal borított ágyam előtt. Még akkor is, mikor hallatszik az újabb ajtónyitás majd zavart habozás. Ügyet sem vetve fedetlenségemre fordulok hátra, már-már unott tekintet látszik körvonalazódni arcomon, hisz még van rajtam smink, ebből fakadóan képes vagyok úgynevezett arckifejezéseket produkálni. Érdekes része ez emberi mivoltomnak... Cody azonban tesz róla, hogy kíváncsiságom azzal kapcsolatban miért gondolta meg magát a szobába vezető úton legalább olyan gyorsan alábbhagy mint amilyen szélsebesen pöccintette meg a tudatom. No sebaj. Szegény fiú, bizonyára kizökkentettem lelki nyugalmából. De hát hiába, azok a fránya hormonok... Egy félszeg mosollyal nyugtázom csupán, s változatlan nyugalommal folytatom már-már szertartásszerű vetkőzésem. Pár perc elég, s máris a mennyei kényelem oltárán fetrengek, kezemben az olvasnivaló levélkupaccal. Szép álmokat Nox, reméljük valami izgalmasra lelsz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:33

Az elmém bizonyos szempontból még képlékeny.  Vagy inkább csak fiatal, tudatlan, tapasztalatlan egyfelől. Például, hogy a fogalmak és jelentésük és hogy elméleti, gyakorlati síkon, hogy használja vagy épp forgatja az ember és mik is az élet lényegesebb nagyobb vonalakban, letisztultan értelmezhető mozgató és meghatározó rúgói. Még böven van mit tisztázni és helyre rakni és a számomra használhatót beépiteni.
Ahogy a levelek Nox kezébe kerülnek, nem sokra rá pihenni leszek küldve. Kint szakad, dörög és villámlik. Tökéletes kombináció hogy ne aludjak éjjel. De sebaj!
- Jó éjt!- köszönök el elnyeklő hangon, szerencsétlenül, a levelekre csak biccentek. - Legyen. -nem mintha ellenemre  lenne. Bár kicsit szomorkás a hangom. Miután azonban kifordulok, rögtön vissza is dugom a fejem az ajtón mert hírtelen eszembe jut valami ami teljesen felvillanyoz és az előbbi enyhén melankolikus hangulatomat egy igen izgatott lelkesedés veszi át. - Nox! - kicsit az ajtofára tapadok mint egy vicces kedvű kaméleon és őszinte kacérkodó örömmel zúdítom neki a gondolatom.
Vagyis zúdítanám neki, azonban nem számolok valamivel, még pedig történetesen azzal, hogy mire vissza fordulok, Nox már rég egy szál semmiben tündököl és enyhén szólva is megtorpanok a fejemből pedig egy megkéselt léggömb módjára száll el minden gondolat. Az arcom pedig mindezt tükrözi is. Pengevékonyra préselődött száj, tágra nyílt szemek és egy reflexből elhadart "Bocsánat! Majd holnap megbeszéljük!" és már csapom is be a nehéz fa ajtót magam mögött. Kicsit rá tapadok háttal aztán megyek a dolgomra.
Azért el kell ismernem, hogy régen is szépnek találtam minden ellenére. De ez most egy kicsit az agyamba égett. Neeeeeem azt már nem. Nox nem éghet az agyamba! Sem most sem máskor többé!
Egy villám akkorád dördül a ház mellett hogy megugrok és sikerül kis híjján fel is sikítanom.
Gyerünk Cody! Fiú vagy vagy madár bassza meg!
Felfedezem hát a fürdőt veszek egy öt perces zuhanyt, aztán nyugovóra térek. Holnap maj felhozom neki a témát döntöm el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:33



Cody & Nox







Számomra az erkölcs is csupán találmány, mely nem nyert fizikai valót, csupán élősködőként ágyazódik be az arra fogékony pszichébe. Egy emberi találmány, tegyük hozzá, amelyből fakad azon tulajdonsága is, hogy az ember formázza, illetve formázhatja. Ezáltal pedig fény derül képlékenységére is, pitiáner mivoltára az univerzum törvényszerűségeihez mérten, s épp ez az, ami miatt az én szememben mindösszesen valamiféle beazonosíthatatlan, jelentéktelen foltként esdekel.
Cody láttán azonban megkövülnek vonásaim. Egyszerre próbál előtörni belőlem valamiféle satnya együttérzés, csalódott harag és kínzó igazságtalanságérzet... De nem, nem engedek utat nekik. Megköszörülöm a torkom, megvárom míg szipogva újra helyet foglal, s egy pillanatra elmélázok tekintetén.
- Én időnként kevésbé. - felelem komolytalanul, egy önironikus félmosoly kíséretében. Hiába a vastag kőfal által ölelt csonka lélekdarabok, még bennem is megmozdul valami egy olyan ember láttán, ki múltam egy részeként nyilvánvalóan nem azt a sorsot kapta, melyet megérdemelt - noha ki vagyok én, hogy ezt megállapítsam. Felé csúsztatok egy díszes zsebkendőtartót, épp most vettem le a kandallópárkányról; ennyit hát az együttérzésről, azt hiszem ennyiben ki is merült - egy életre. Tekintetemben persze tovább él, de ezt jobb szeretném a bizalmas szerepének betudni.
Elgondolkodtatnak a szavai, bár egyelőre nem tulajdonítok nekik különösebb jelentőséget. Hisz ugyan miért kellene nekem annak az álnok kígyónak a családfájával törődnöm? A legkevésbé sem vágyom rá hogy elmémet ellepje holmi incesztofil kurva meg a bandája, ellenben valamiért mégis csak érdekel, már csak azért is, mert én lehetnék az első, aki elolvassa azokat a bizonyos levelezéseket. Ez kelt egyfajta fölényérzetet, de a valódi motiváció sokkal inkább az, hogy esetleg rég elfeledett, általam sosem ismert tényekre bukkanhatok saját magamról. Elvégre egykoron nekem is volt jelentőségem a birtokon, ha máskor nem is, az utolsó napokban feltétlenül.
- Későre jár. A szomszéd szoba a tiéd, gondolom nem szeretnél ekkora viharban hazasomfordálni. - célzok az ablakon versenyző kövér esőcseppekre. - Ezekre pedig igényt tartanék az éjszaka. - ellentmondást nem tűrő határozottsággal veszem magamhoz az idő által jócskán megtépázott pergamentekercseket, várván hogy Cody önerőből eltaláljon ideiglenes szobájáig.
- Szép álmokat. - a már jól ismert ravaszkás mosoly, s az ajtó zárul is, utolsó, résnyi panorámaként hagyva maga mögött immáron meztelen testem pillanatnyi látványát. Ilyen ez a showbiznisz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:32

Van pár erkölcsi gondolat és elv, amit közel érzek magamhoz, és sok olyan, amit kibaszott távolinak vélek. Mindenkinek vannak elgondolásai az életről és hogy hogyan is lehet benne számára legjobban létezni, vagy túlélni. Lilitha dogmatikus elvei a vérről, a családról, a részben magának választott, részben megörökölt Példaképe és Vezetője...
Nyelek egyet és azon kapom magamat, hogy olyasmik jönnek fel bennem, amiket már régen elfelejtettem, és most érzem csak a súlyukat.
Láttam mikor újra és újra magába roskadt. A nagybátyja gyakran megverte őt is, mondván gyenge és jobban kell teljesítenie, ha a Nagyúrhoz akar hű lenni. Láttam ahogy a tükörasztala előtt sminkel. Szemeim előtt felelevenedik a kép, valahová a távolba nézek. Láttam ahogy elfedi a foltokat az arcán, és végig azt ismételgeti, hogy ő egy Martimor, méltónak kell lennie a nevére és hűnek maradnia a gazdához... nyelek egyet. Számtalanszor láttam rajta, hogy félt, rettegett, mindent fenyegetésnek, támadásnak vett. Tanúja voltam hogyan erőszakolja meg magát a családi elvekkel, és hogyan válik azzá ami lett belőle. Tény mindig is volt benne valami, de nem volt a kezdetektől romlott.. Megint felhúzom a vállaimat, mintha lazán tartva nem bírnám el a rá nehezedő levegőt.
Láttam ahogy tönkre megy. Láttam Gargot-ot ahogy a kétségbeesésbe zuhan. Ahogy keresi az utat a királynőjéhez, ahogy mindenkit felfal, akiben egy árnyát is felfedezi a néhai szerelmének... Aztán láttalak téged Nox... ránézek a nőre, nyelek egy újabbat és szabad balommal átfogom a jobb karomat.  Beharapom a számat. És el kell ismernem, sem a nőkről nem alakult ki bennem egy egészséges kép se vonzalom velük kapcsolatban. Legfeljebb, hogy egyiknek sem kívánok ilyen sorsokat. És a férfiági felmenőket tekintve sem mondhatom hogy egészséges képet kaptam volna. És bár jó ideje nyugodt a légkör körülöttem, és más példák is jártak előttem, és magamra is rátaláltam mérsékelten. Hiszen az ember nem csak az őt ért behatásokból áll. Ezek ellenére is, mégis mindnek meg lett a maga visszahatása. Amióta apám megfojtott és elkergetett a birtokról nem bőgtem. Borzasztóan kellemetlenül és feszélyezetten érzem magamat amiatt, hogy elbőgjem magamat a múlton, a körülöttem lévőket és az engem ért mindenen, és azon az újabb meglepő tényen, ami így ki is bukik belőlem a végére.
-Annyira örülök, hogy élsz!- nyelek egy újabbat és visszaküszködöm a gyermeki hülyeségemet. Feloldom, megnyitom újra a tartásomat.
A levelekkel együtt előszedek egy adag zsebkendőt, félre fordulok és kifújom az orromat. Egy két szipogás így is elő bukkan. De aztán lehiggadok és folytatom ahol abba hagytam. A kupát a dohányzó asztalra teszem. Az előzőkre meg csak annyit, hogy az, hogy ezek egy tizenéves kamasz naivitásából fakadnak már más kérdés. Anyáméknak hála valahol rögeszmémmé vált, hogy az ember alap járaton szelíd és jóra való teremtés, és a maguk módján, mindenkiben van valami jó. És szeretném megtalálni, meglátni. Nehezemre esik elfogadni azt, a megközelítést hogy mindenki olyan lenne, mint ők. Bár el kell ismernem, egyetlen gyilkost sem mentenék fel az ítélet alól, csak mert virágot visz a halott feleségének és fizeti a gyereke iskoláztatását. Toldom meg magamban a gondolatot kissé elmélázva. Az aktuális, ideiglenes, pillanatnyi jó vonások, gondolatok, nem mentenek meg semmitől. Leginkább önmagunktól nem.  Megcsóválom a fejemet az egészre. Tényleg szeretném hinni, hogy az ember bármit is tesz, bármit is gondol, bármit is érez, bizonyos mértékig, természetéhez mérten képes a változásra, amennyiben változni szeretne.
Mindezek után az egészet zsebre teszem, és a jelenlegi helyzetre koncentrálok. Vagyis a levelekre, meg Noxra.
Az utolsóra tanácstalanul vállat vonok. -Volt neki. Négyen voltak. Te is találkoztál velük, szinte állandó vendégek voltak. Bár nem köthetsz hozzájuk túl sok jót... De végül Karmizh el is tette őket láb alól. Ez a nő az ötödik, róla a birtokon semmire sem emlékszem ami a létezésére utalt volna. Mintha kitörölték volna a család történetéből. Bár a Londoni levéltárig már nem jutottak. De igazából mind csak levél. Alig olvastam még beléjük. Fogalmam sincs melyik bírhat jelentőséggel és melyik nem egyenlőre.- közlöm egyszerűen, a fejemben lezajló hülyeségek miatt kénytelen vagyok megköszörülni a torkomat, mert bizony jókora góc nőtt benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:31



Cody & Nox







- A tény attól még tény marad. - Hiába bármiféle mesterséges erkölcs vagy szubjektív norma. Éppen ezért Cody szavai is épp csak eljutnak tudatomig, a legkevésbé sincs jelentősége a nézetnek amit közölt, hisz hatásköre nem több egy-egy egyénnél, pontosan úgy, mint bármely más kizárólagosnak vélt naiv elgondolásé. Nem is szokásom ilyesmire fecsérelni az időm, és hiába tűnhet mindez kissé kaotikusnak, a megoldás végtelenül egyszerű: tudni kell védekezni. A gyengék elbuknak, a többiek lavírozva valameddig kihúzzák; ez a természet rendje, hisz bárki bármit mond, a természetes szelekció létező jelenség, csupán megújult: épp úgy alkalmazkodott a korhoz, mint azt, aki ellen felesküdött, vagyis az ember. De térjünk is vissza a tárgyra.
- Bugyuta elgondolások egy olyan embertől, aki képtelen beletörődni tulajdon múltjába. Mára már elvesztették aktualitásukat. - Jelzem egyértelműen, hogy nem kívánok ilyesmiről fecsegni, ha a helyzet úgy hozza, és netalántán valamiféle különös esemény folytán valamelyik sejtésem beigazolódna, és ehhez épp az ő jelenségére volt szükség, akkor talán majd megtudja, addig nem bolygatnám amit nem muszáj. Az auror személye azonban annál inkább megmozgatja fantáziám.
- Remek, egy minisztériumi látogatás amúgy is szerepelt a terveim között, ami a közeljövőt illeti. Be kell hajtanom néhány... kellemetlen tartozást. - Egy pillanatra elmélázok, szám sarkában huncutkás báj bujkál. Mentegetőzésére ügyet sem vetek, hogy őszinte legyek nem mozgatnak meg az érzései, csak és kizárólag azért figyelek rá, hogy hasznom származzon belőle. Legalábbis ezt mantrázom magamnak, mióta újból felbukkant az életemben, egyébként talán, a magam csökevényes módján kedvelem. Van benne valami egészen evilági, mégis megfoghatatlan harmónia, amit pillanatnyilag nem tudok mire vélni. A levelek láttán felvonom a szemöldököm.
- Nocsak, egy újabb sötét folt a Martimorok történelmében. Micsoda meglepetés... - Hallatszik a kedvtelen irónia. És bár kezdetben, vagyis az első percekben valóban teljes érdektelenséggel fordultam a levélkupac felé, ahogy végigpásztázom tekintetem a kackiás betűsorokon, egyre inkább magával ragadnak. Ezt Cody láthatja, ugyanis hamarosan tartásom megenyhül, és ismét helyet foglalok, kényelmesebb pozícióban olvasgatva tovább a leveleket. Leginkább az emberkereskedelmet érintő részletek foglalkoztatnak, tudat alatt őrjítően mételyez a kíváncsiság, hogy vajon találok-e olyan információt, ami saját személyemet illeti. De nem, semmi... Valószínűleg én is a millió és milliárd szőnyeg alá söpört piszkos kis titok egyike voltam. Nem mondanám, hogy váratlanul érint.
- Anyád nővére? Azon se lepődnék meg, ha lenne neki még legalább három. Vagy úgy gondolod ez az egy bír valamiféle jelentőséggel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:30

-Voltaképpen egyetlen ok vagy indok, vagy bármi sem enyhítene a helyzeten azt el kell ismernem. Bármilyen élőlényt bezárni és bántalmazni, csak úgy hobbiból undorító. -szögezem le és süt a pofámról hogy ezt minden kétség nélkül így is gondolom. -Milyen feltételezések? -kérdem kíváncsian.
Látom rajta hogy megfeszül, nem közelítek hozzá. Most orbitális faszság lenne, bármi ilyen kontakt ártatlannak is szánt kivitelezése.
Átveszem a ruhadarabot azonban a tekintetével össze találkozva, az enyémben zavar áll be. Megilletődök és olyan arcot vágok mint akit épp ok nélkül megvádoltak úgy hogy még nem is mondott semmit. Maradok egy helyben, de a tartásom visszahúzódóbbá válik, kellemetlen, de mondhatni meghunyászkodóvá. Anyámmal szemben voltam ilyen utoljára. Pedig jó régen volt már. Kénytelen vagyok felismerni, hogy egyrészt nem Lilithával állok szemben, másrészt minden olyan reagálási forma ami berögződött annak idején, még most is fel jön. Tény, nem sok stressz, vagy hasonló ért a Roxfort falai között, így volt időm lenyugodni, azonban remekül kimaradt annak a gyakorlása, hogyan ne viselkedjek tízéves önmagam módjára, ha egy régi helyzettel találom szembe magamat. Ennek felismerése pedig némiképpen megijeszt.
Ugyanakkor tudatosít is bennem pár dolgot és határozottabb fellépésre késztet. - Mikal Cromwell volt a neve. Akkoriban végezhetett és állhatott szolgálatba. Elég fiatalnak tűnt.- közlöm semleges hangon és kifújom a levegőmet, de nem szakítom meg a szemkontaktust, érzem én hogy mit kutat, de nem fog hazugságot találni. -Hidd el engem sem töltött el sem örömmel, sem bizakodással... Igazság szerint rohadtul félek attól, hogy esetleg újra szemtől szembe kerüljek velük! Nem tudom miért mutatták meg magukat, vagy mit akarnak, vagy hogy mit csináltak eddig... Fogalmam sincs. - Bár bennem nem merül fel, valójában, remek csali lehetne belőlem, hogy elő legyenek csalva az ősök. Kelletlenül szakítom el a tekintetemet és szedem elő a belső zsebemből a már annyira nem szoros stócba kötött levélköteget és nyújtom Nox felé.- A feléig sem jutottam még, de... Oliviától kaptam őket, úgy egy hete. Másfél éve üzent, hogy van pár levél a számomra ami érdekes lehet. Azóta nem sikerült elérnem, aztán most mégis felbukkant és ezekkel fogadott. Hátha... ketten többre megyünk felettük.- nézek a nőre bizakodva, hátha már kicsit felengedett.
Nox találhat egy stócot ami apámtól egy nőnek és a nőtől apámnak van címezve, ez neki talán kevéssé érdekes, és talán nincs sok kedve annak a férfinak az esetleges enyelgését olvasni egy újabb random picsával, aki nem kevés szenvedéséért volt felelős személyesen. -Ezek alapján úgy fest esélyes hogy van egy élő féltestvérem... De még... nagyon ködös vele minden. Meg hogy őszinte legyek, meg sem lepődök..- vonok vállat egykedvűen. Apám megszállottan félrekúrt ahol csak tudott.
Találhat hivatalos iratokat, és találhat két nő között zajló levelezést. Az egyik  anyám, a másik pedig egy szintén Martimor nevet viselő nő. Mikor oda ér eszembe jut amin én fenn sem akadtam a levéltárban, főleg mert nem olvastam bele ezekbe a levelekbe épp. - Képzeld ez a nő anyám nővére. De csak a levéltári családfában volt említve, a birtokon nem emlékszem hogy valaha láttam volna, vagy valaha szó esett volna róla. - ezen kívül még pár hivatalos irat. Leginkább adás vételi szerződések. A szomorú, hogy az adás- vétel tárgyaként általában egy egy személy van megjelölve, és az hogy mégis mire szánták az illetőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:30



Cody & Nox







- Azért, mert jobb híján én voltam az a szerencsétlen akit a szüleid kiszemeltek maguknak. - felelem könnyed, szarkasztikus mosollyal, mintha csak egy játszi mesét regélnék. - Ugyanakkor vannak feltételezéseim, naiv elgondolkodások az akkori jövő eseményeiből merítkezve. De ezek, homályba burkolózó jellegüket tekintve szerény hipotézisek csupán, nincs jelentőségük. - Ezeknek valóban nincs, az igazságnak már annál inkább, amit egyelőre gondosan tagadok. Nem mintha teljes egészében tisztában lennék vele, csak biztos nyomokból, egyértelmű utalásokból építkezhetek, de talán, ha sikerült feltérképeznem az ifjú Cody szándékait, idővel ezekre is fény derülhet. Feltéve hogy vannak neki, és nem csupán mániákus paranoiám próbál ismét az őrület szakadékába taszítani. S már épp magával ragadna a komponálás szenvedélye, olyannyira, hogy ültemből kecsesen felpattanva lavírozok a hófehér márványcsempén, amikor azonban olyan információ üti meg a fülem, s talán egész lényemre is ekként hat, amire hiába a pár perces néma csend és sok-sok év fájó tapasztalata, de nem voltam felkészülve. Megdermedek, épp mikor kitekintenék a vadóc baldachinokkal közrefogott ablakon. Háttal állok Codynak, de ő is érezheti hogy tartásom megfeszül, szemeimet egy pillanatra lehunyom. Se szó, se beszéd, odafáradok az ágy mellett lévő csicsás komódhoz, leemelem róla az említett kabátot, s csak akkor szólalok meg, mikor kezemben az ósdi ruhaneművel ismét a fiú felé fordulok. Átnyújtom neki, s ezzel párhuzamosan tekintetét keresem, vésőszerűen belefúrva sajátomat. A cél talán egyértelmű: hazugságra vadászom, melyet talán csak a keserves vakremény éltet, én mégsem akarok hinni az elhangzottaknak.
- És pontosan ki is volt ez az auror?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:28

Azért mikor látom, hogy Nox láthatóan már túltette magát rajta, némiképp én is oldódok. - Te tudod, hogy miért voltál nálunk tulajdonképpen?- teszem fel az ujabb kérdést halkan.
Az övére csak szelíden reagálok- Nem szokásom.- aztán minden különösebb nélkül a lényegre térek. -Pár éve felkeresett egy auror és közölte hogy Luton környékén felbukkant a Martimor pár. Azt állitotta biztos, hogy ők voltak. De azota semmi hír róluk. Ahogy jött a nyom, úgy el is vesztették őket.- megforgatom a poharat a kezemben, kortyolok egyet, hosszabban nézek magam elé. Nem tudok hirtelen többet hozzá kapcsolni. Láthatóan engem sem tölt el örömmel a hír amit anno kaptam. Aztán hírtelen villan valami és felnézzek Noxra. Látszik az arcomon, hogy eszembe jutott pár dolog. - Hol a kabátom? - nem számon kérem, csak eszembe jutott hogy olyanom is volt, nem is akármivel a belső zsebeiben és hátha Nox-szal többre megyünk a levelek felett. Meg sem fordul bennem hogy Nox felől bármi attrocitás érhet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:27



Cody & Nox







Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hol a csudában tartózkodik egykori kertészem, csupán feltételezésekbe burkolózhatok. Mikor legutoljára láttam, rothadó húsként próbálta saját testét éltető humuszként adományozni azon pórul járt tulipánoknak, melyek fejvesztve kardoskodtak a puszta életben maradásért, miután hősünk olyan csúnyán elbánt velük. De nem én voltam az, aki megölte, én csupán elhelyeztem komótosan foszló tetemét a kert végébe, beteljesítvén a természet kegyetlen bosszúját. Önszántamból nem öltem volna meg. Miért is tettem volna? Én mindösszesen az Élet egy eltévelyedett követe vagyok, s nem annak megrögzött kioltója.
Szokatlanul otthonos hangulat uralkodik, noha valamelyest mégis feszélyezett. S talán csak azért, mert ismeretlen fogalom számomra, a legkevésbé sem érzem magam kellemetlenül. Mi több, fókuszált kíváncsiságnak örvendhetek, ami azonban szokatlan, hogy ezúttal az áhított tudás, mint olyan, nem több mint puszta emléknyom: saját emléknyomaim valamelyest kifacsart manifesztációi. Ez azonban csak részemről általános - legalábbis feltételezem, hogy Codynak nincs sok titkolnivalója az akkor történtekkel kapcsolatban. Ha esetleg mégis, arra előbb vagy utóbb úgyis fény derül...
- Azok a tulipánok nem akartak mást, csupán létezni. Nem ők az egyetlenek, akikre ezért Lilitha neheztelt... - Szám sarkában bátorító mosoly, vagy annak halvány töredéke csillan, azért is inkább utóbbi, mert mintha valahol őszinte volna. Egy szemernyi neheztelés sincs a hangomban, mélabús nosztalgiának is csak hamvai talán - nincs már, ami visszarántson oda, réges-rég magam mögött hagytam láncaim. Nem kellett más, csak a negédes bosszú, s persze néminemű pihenő, ami a Sors által buzdított tortúrákat illeti. Valójában sokkal, de sokkal jobb helyzetbe kerültem, mint azelőtt voltam: mivel én voltam az, aki dögrovásra vitte az egész(nek hitt) nyavalyás családot, én voltam az is, aki ezért méltó jutalomban részesült, mint a Sötét Nagyúr egyik legkiválóbb besúgója. Látszatra, legalábbis, épp annyiszor tettem neki keresztbe, mint ahányszor ha nem is személyesen, de a kezére adtam hol egy szívósabb aurort, hol csak egy kósza információfoszlányt. Míg az abszurd háború mindkét félnek csak pusztítást hozott, addig nekem egzisztenciális stabilitást, mi több, beteljesülést, mint az alvilág egy elszánt háttérmunkása.
Codynak mindenesetre könnyeden bólintok csupán, nem tervezem beavatni a dolgok valódi mivoltába, előjönnek majd azok, ha elő kell jönniük... Természetesen szó sincs róla, hogy szégyellném előtte tettem, vagy bármiféle halovány bűntudat botorkálna bennem emiatt, hisz ha szükségét érezném újra és újra megtenném, mígnem elsöpörném jelenlétük tudatát is minden létező univerzum színéről. Ebből fakadóan azonban zaklatott kétely kíséretében vonom fel szemöldököm a fiú következő szavaira. Nagyon remélem, hogy nem valami olyasmit tervez közölni, amit a legkevésbé sem akarok hallani. De ha mégis, hát ki vele, tudni akarom...
- Parancsolsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:26

Megejtek egy mosolyt, bár látszik azon a mosolyon a komoly feltételezése, annak hogy a lekaszabolt tulipánok gyilkosa, kétséget kizáróan tényleg hasonló sorsra jutott, mint a tulipánok...
Végigszemlélem ahogy feláll és kifelé indul, a mosolyom pedig oldódik. Annyira nem is volt olyan régen hogy láttam őt, és mégis, mintha több száz év telt volna el. Reszketeg öröm költözik belém. Mikor közli, hogy csak saját felelősségre nézelődjek, elgondolkodom, hogy vajon csak vicc volt, vagy tényleg tele van esetleg pakolva a háló különböző csapdákkal. Függőben hagyom a gondolatot.
Felállok magam is, hogy nyújtózzak egyet, kissé elgémberedtem. És valóban körül nézek, kicsit jobban, bár nem indulok felfedező útra. Mégiscsak egy nő hálószobájában vagyok. Ha van ablak kinézek rajta, hátha felismerek valamit a környékből, de az sem baj, ha nem. A tulipánokat említve, merek arra következtetni, hogy kinézve egy kert képe fogad majd. Aztán eszembe jut valami és a konyha felé indulva meg is említem.
-A birtokon is voltak fekete tulipánok.. -kezembe kapom a kupát megforgatom a kezemben, szentelek egy pillanatnyi figyelmet a tárgy hangulatának és elismerően biccentek. -Köszönöm.- apránként veszem magamhoz a benne pihenő friss vizet. - Emlékszem Lilitha mennyit siránkozott miattuk, hogy megfojtják a rózsáit.- nem nevezem anyámnak, a nevén szólítom, ezt könnyebb kimondanom.- Kár hogy elvileg a rózsa olyan mint a fenyő. Nem terem meg alatta, legfeljebb gyom. A tulipánok emlékszem, mégis gyakran egészen a rózsabokrok tövétől eredtek... Igazán költői és ironikus kép, ha párhuzamba állítja az ember pár ténnyel.. - aztán elharapom a mondatot. Nem valószínű, hogy Nox ilyen mélységekig nosztalgiázni vágyna. -Bocsánat. -szalad ki a számon és pillanatra kitakarom az arcomat a pohár peremével. Noha a tekintetem így is árulkodik valami olyasmiről, hogy az őseim helyett is szégyellem magamat. Aztán rendezem a vonásaimat és visszatérek ahhoz, hogy örüljek az előttem állónak. Hiszen él, és látszatra elég szépen magára talált. Bár van egy olyan különös érzésem, hogy azért nem minden olyan kerek mint amilyennek látszik.
Visszaül a helyére, nekem pedig nehezemre esik levennem a szememet róla. Amit viszont ő is érezhet, hogy inkább az embert szemlélem benne. Megállok felé fordulva, egyik kezemben a pohárral, másikat lazán zsebre teszem, bal lábamra helyezem a súlypontomat és hallgatom.
-Szóval csöbörből vödörbe kerültél valamelyest. -nyugtázom, bár valószínűleg nem akkorába, mint amiben nálunk volt. Kortyolok egy újabbat. Elgondolkodva csücsörítek egyet egy pillanatra, aztán a számat kezdem rágni belülről végül egy pillanatnyi rándulás képében nyilvánul meg örömtelen mosolyom a szám sarkán. Talán mondhatnám hogy dühös vagyok, de nem lenne teljesen igaz, kicsit összetettebb amit most érzek. Végül csak annyi bukik ki belőlem egy halk sóhaj után.
-Kár hogy nem végeztek elég alapos munkát a tisztogatás során. -Noxra pillantok- És most nem rád vagy magamra gondolok.- a kabátom meg a levelek egyenlőre nem jutnak eszembe, és ami kettőnk számára lényeges lehet, azokra rá sem néztem még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:21



Cody & Nox







- Az enyém egyszer lekaszabolta hőn szeretett fekete tulipánjaim... Rejtélyes körülmények között elhalálozott. - Mélázok huncutkás kacajjal. A lehető legtermészetesebb irányba próbálom terelni a szálat, noha ez csak taktikai lépés, mint tudjuk - könnyed környezetben az információ is könnyedebben halad ((Nox törvénye I.)), és különben sincs kedvem őt is bedrogozni, lassan kezd unalmassá válni a módszer, legyen bármily hatékony. Szó nélkül, kecses lassúsággal állok fel a helyemről, ideiglenes úti célom a konyha. Én naiv, gondolhattam volna hogy szomjas lesz a szentem, de lám, még én sem vagyok mindenre felkészülve. A díszesre faragott ajtófélfánál egy röpke pillanatra visszafordulok.
- Körülnézni csak saját felelősségre. Lehetőleg maradj egyben, míg visszaérek. - Vagy legalábbis a beszédképzéshez szükséges szerveidet ne nagyon veszélyeztesd, a többi annyira nem izgat. Választ sem várva tipegek a tágas konyhába, megkímélnélek annak körülírásától, keresek valami igazán, igazán lenyűgöző darabot ami a poharat illeti - reménykedvén, hogy nem csak én vagyok olyan elvetemült, hogy örömömet lelem egy giccses pohár giccses mivoltában. Ez az oroszlánfejre trébelt aranyserleg talán megteszi, benne hűsítő forrásvízzel, egyenest a... nos, a földből. Legyen elég.
Hangtalan léptekkel térek vissza a hálószobában berendezett kis kávézósarokba, nyújtom át a frissítő nedűt, majd foglalok helyet pontosan ugyanott, pontosan ugyanolyan beállított, merev testtartással, mint azelőtt - mintha meg sem mozdultam volna azóta, hogy elindultam Codynak vízért.
Azonban ahogy kiejti első kérdéseit, a tekintetemben dúló mardosó kíváncsiság hirtelen kételybe torkollik, hisz tudatosul a tény, hogy Cody él, és pontosan itt ül előttem. Igen, bármily hihetetlen, ezt ezidáig nem sikerült felfognom, vagy legalábbis nem annyira, hogy elemeiben áttekintsem a helyzetet. Fogalmam sincs mi a célom vele, ebből fakadóan fogalmam sincs milyen terv szerint alakítsam ki a szituáció esetleges folytatását - ez a hátránya, ha az ember nem ismer mást, csupán az érdekkapcsolat fogalmát. De egyelőre legyen elég annyi, hogy itt akarom tartani magam mellett, mint kecsegtető hírforrást, s ha így állunk, szükségeltetik rögtönöznöm a kis történetünk ominózus részének egy valamivel alternatívabb változatát, elvégre mégsem közölhetem, hogy én voltam az, aki halálba kergette a szüleit, s egykoron, az alaposság végett vele is végezni akart, de mint azt látjuk, valamilyen oknál fogva életben maradt.
Egy percig nem teszek mást, csak ülök, néma gondolkodásba burkolózva, mely akár az emlékek visszaidézését is szolgáltathatná, sokkal inkább azok megmásítására hivatott.
- A Sors iróniája talán, de pontosan ugyanaz történt, mint azelőtt, hogy hozzátok kerültem... - Kezdek bele egy halk, színpadias sóhaj kíséretében.  - Halálfalók jöttek-mentek, egy-két emlékezetesebb alakkal köztük, egy kisebb csoport azonban úgy gondolkodott, családod nem méltó rá, hogy továbbra is az élők sorában tevékenykedjen. Mondanom sem kell, hűtlenséggel voltak vádolva. Se szó, se beszéd, csak átkok, majd égbetörő lángcsóvák, s valaki, akiről úgy gondolták, ha másnak nem is, cselédnek tökéletes. Gondolom sejted, ki lehetett az.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:19

-Veled álmodtam...- oldalt pillantok, zavartan vonom össze a szemöldökömet és hozzá teszem - meg a kertésszel...-bököm ki, és nem adok meghatározást hogy ez most jó volt-e vagy sem. Aztán mielőtt egyéb hülyeség kiesne a számon, megpróbálok némi nyálat gyüjteni porzó torkom számára, nem sok sikerrel, így míg végiggondolom mivel is lehetne kezdeni - Kérhetek egy pohár vizet?- még masszivan aznapos vagyok, ez tisztán látszik a fejemen.  Hátra húzom a vállaimat röpke pillanatra és kiroppanok itt ott. Közben körülnézek, gyüjtöm az agyam foszlányait, a fejfájásomon pálca nélkül segitek egyetlen mozdulattal, miszerint megdörgölöm az orrnyergemet. Az illumináltság érzése pedig múlni érződik. Legalábbis ami azt a lebegős, zsibongást illeti.
Egy lakás képe tekint vissza rám, még hozzá nem is akármilyené. Aztán visszatérek Noxhoz, jelenleg ő jobban foglalkoztat mint a környezetem. Kellett ez a pár röpke pillanat, hogy össze szedjem magamat, legalább annyira, hogy egy értelmes beszélgetés kerekedhessen. És fel is teszem az első kérdéseket.
-Hogyan élted túl? Mi történet odahaza?- hiába a nemesi neveltetés, ami azóta amúgy is jócskán kikopott, jelenleg hanyagul támaszkodom meg a combjaimon az alkarommal, nagyjából abban a pózban, amit az ember közvetlen az előtt vesz fel, mielőtt ültében szándékozik kiadni a gyomra tartalmát a lábai közé. Noha engem szerencsére ez nem fenyeget, sem Nox csodás szőnyegét/ parkettáját/ járolapját nem fenyegeti, egyszerűen most így kényelmes. A tekintetem felélénkül és némi derű is vegyül bele ahogy ujra és újra végignézek az előttem ülőn. Aztán még hozzáteszem halkabban- Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg, sokat.. változtál.- meg persze halottnak hittelek.. de hát sem ő, és a nem olyan régi hirek szerint, anyámék sem jutottak arra a sorsra, amit meghirdettek a birtok összeomlása után.
Ahogy nézem Noxot, súlyt nyer a felismerés ami eddigi évek alatt is bennem motoszkált, ha eszembe jutott, hogy ez a nő, hiába volt része az életemnek bizonyos szempontból annak idején, mégsem ismerem ki is ő, miért került hozzánk, és miért tette vele a családom azt amit. De minden kérdés sorra fog kerülni. Idővel biztosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:05



Cody & Nox







Gyakorta érzem magam szemlélőnek. Bizonyára mert az is vagyok: az örök szemlélő. Valaki olyan, aki kapcsolatba lép a tehetségesebbnél tehetségesebb felfedezőkkel, megfigyeli őket, és az elsők között élősködik a hasznon amit teremtenek; hisz önmagában nem lenne képes rá, hogy mindezt megvalósítsa, de kellően megnyerő tud lenni ahhoz, hogy tehermentes parazitaként élősködjön. Talán ez is egyfajta tehetség. Talán nem. Talán nem több ez, mint puszta idealizált önfényezés egy torz burokba ágyazva, egy önmagamtól önmagamnak szánt szemfényvesztés azon célzattal, hogy mindig legyen valami, ami még így, némileg kiüresedve is motivál. Vagy talán... Oh, nem, nincs talán. Nincs más most már, csak vihar előtti csend, izgatott várakozás, hisz lám, a göndör herceg ismét útra kél, ezúttal már egyazon létsíkon, melyen én, mint váratlan, s kissé talán radikális meglepi, teljes valómban létezem. Tekintetem rögvest felvillanyozódik, testem azonban elernyed: kevésbé elegáns, mégis kifinomult, de sokkal inkább otthonos pozícióba töröm magam, szögletes állkapcsom krétaszerű ujjaimon pihen, lábaim feszes keresztben ismerkednek önmagukkal, s már épp szóra nyitnám a szám, mikor úgy döntök inkább hagyom még valamelyest feleszmélni. Szerencsétlen fiú, ha képes lennék ilyesmire, egészen kellemetlenül érezném magam, talán még szabadkoznék is valamelyest - ez azonban nyilvánvaló, hogy se most, se máskor nem fog bekövetkezni. Csupán türelmesnek hatva várakozok, szoborszerű képződményként üldögélek vele szemben mint valami hétköznapi kellék, egy impozánsabb bútordarab, csak aztán mutatok életszerű gesztusokat, miután megüti a fülem a kissé elgyötört, mégis kíváncsiságtól izzó nesz. Kellhet még némi idő, mire teljesen feleszmél.
- Hát élsz... Remélem jót aludtál. - A meglepettség kölcsönös, noha én ezt a szokatlan érzést már lerendeztem magamban az utóbbi órákban. Nem áll szándékomban magyarázkodni az ügyben, miért is hoztam ide, vagy mi célom van vele, arckifejezéséből ítélve hamarosan úgyis megválaszoltnak minősülnek majd ezek a kérdések. És bár bennem is rengeteg kétely honol, nem vagyok híve a direkt informáltságnak, jobb szeretem ha az eseményeket a helyzet szüli meg, s nem én. Így hát jobbnak látom átengedni neki a kezdés jogát, már csak azért is, hogy ne érezze magát kiszolgáltatott helyzetben. Az emberrablás nálam csak amolyan hobbi, lényegesen megkönnyíti, mi több, ad egyfajta intimitást a kommunikációnak. Nem feltétlenül az ártó szándék kell, hogy vezérelje - s ezt arcomra is igyekszem kiírni, noha mögötte átható ravaszság lapul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 209

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:03

Egy különös álomban úszom. Egy hidon állok, aminek korlátja a Martimor birtok néhai oromzatdiszét idézi, és a tetőn át,  két szárn yközött egy nyitott összekötő folyosót takar. Gyakran kimásztam oda. Minden különösebb szándék nélkül. Egyszereüen csak szerettem a magasságot. Szerettem, hogy belátok mindent, az egész birtokot. Mivel egyébként használaton kívül esett ez a folyosó, előszeretettel használtam, ha nem akartam, hogy rám találjanak. A kertészen nyugtattam a szemeimet. Határozott megjelenésű férfi volt, a beszélgetéseink pedig mindig egyszerűek és rövidek voltak. Nem volt még bennem semmi kirívó gondolat, csak kellemes volt a szememnek, az agyamnak. Néha még példakép is lehetett volna csapongó ábrándjaimnak. A kert és benne minden alak, minden élet egyszer csak szerte foszlik, és a híd alatt futó fekete vízzé dagad. Nekem pedig szaporábbá válik a szívverésem. Kívülről, fejem oldalra billenve pihen a vörös fotel támlájának dőlve. Szemhélyaim alatt, élénken cikáznak oda vissza a szemeim. És az a remek jelenség figyelhető meg, mikor az alvás miatt a légzés nyugodt, mély és lassú marad, az álom azonban megtréfálja az agyat és a szívverésem rezdülései, tisztán kivehetövé válnak még az ingemen keresztül is.
A híd korlátján túl állok, és élvezem a szelet, annak ellenére is hogy csontig átjár. A viz pedig hamarosan úgy érint, mint a nyakamba kötött olomtömeg. A zavaros örvények közepette felbukkan egy ezüstös folt, amit akárhogy dobál, borít be, ugyanazon a szűk körön belül marad. Az ezüstös folt néha felszínre bukkan annyira, hogy kivehetővé váljon egy arc, és egy fehéres szőke fátyolként mozgó hajtömeg. Olyan akár egy szirén. Kinyujtja a karját felém és megszünik a távolság a híd és a viz között. Ujjaim nem tartanak tovább és a a jelenség beszippant. Mélyre húz, karjaimat erösen tartja hosszú tűszerű karmokban végződő ujjaival. Mikor az álomban víz alá kerülök, kívülről pár másodpercre visszafogom a lélegzetemet, ebből is látszik, nem tudom, hogy álmodom.
Perceknek tünik az odalent töltött idő, de ezalatt teljes valojában jelenik meg számomra az ezüstös folt forrása. Egy szellemszerűen gyöngyházfényű alak. Olyan mint egy vízbe fulladt, elefántcsontból faragott menyasszony életre keltett marionett modellje.
Rég elszakadt zsinórjai a víz áramlatában, polip, vagy épp a medúza csalánozóihoz hasonlóan tekeregnek, sodródnak körülötte. Egy áramlatnak köszönhetően, arcát eddig fágyolként körüllengő haja most felfedi az alatta rejlő arcot. Nox arcát. Mikor megpillantom, szabad kezének ujjai úgy hatolnak a mellkasomba, mintha valami puha áteresztő anyagon nyúlna csak át. Mielőtt azonban elérhetnék a karmok a szivemet és fulladni kezdenék, felriadok.
Ismét egy első lélegzet.
Nagyokat sóhajtok, hogy potoljam a kimaradást és fájva pislogok, mert az egy óra alatt, csak leülepedett a felhajtott alkohol, de el sajna nem párolgott. Mikor sikerül fókuszba fognom az előttem ülőt, az arcomra az utolsó pillanat felismerésének lenyomata kúszik vissza. És nem jutok szóhoz ismét. Megdörgölöm a mellkasomat, ahol nemrég a kezét éreztem, és előrébb dőlök ültömben, bár még nincs benne a mozdulatomban a távozás szándéka, nem tudom eldönteni, kelepcében érezzem-e magamat, vagy örüljek, az előttem ülőnek. Végül az utobbira hajlok inkább és ha még nem is látszik rajtam, a következő mondatom hangsúlyában bujkál valami, ami ha másról nem is, ledöbbent, felvillanyozott izgatottságról tanúskodik. -..Hát élsz...-Végignézek rajta, csinosabb mint valaha, de valami zavar van az éterben, érzem. Nyelek egyet, érezheti rajtam, hogy ezer kérdést zúdítanék rá, mégis hallgatok és emésztek.
Az olyan részletek, mint hogy kiütött és elhozott, később kerülnek terítékre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-08-15, 17:00



Cody & Nox







Rezzenéstelen csend uralkodik, s vöröslő sötétség, melyben itt-ott megcsillan az aranyozott bútorzat egy-egy vakmerőbb szegélye. Körös-körül patyolat, precíz rendezetlenség, végletekbe menő komfort és szenvedélyes elegancia. A szoba közepén egy ágy, melynek pimasz baldachinjai bár rendre lettek intve, az est egy kellemes fuvallata néha még őket is csintalanságra készteti. Ismét. Otthonom melegét azonban pillanatnyilag nem csupán a halottnak ható viasz szerű jelenés élvezi - aki mellesleg én volnék - ezúttal ha nem is meghívott, de kellemes vendégem akadt. Igaz, hiába a hosszú út, az éveknek tűnő pillanatok, még mindig az igazak álmát alussza. Minden elhagyott szusszanás csak újabb feszültséget kelt, de sokkal inkább a levegőben, mintsem bennem. Ez a néhány órácska elég volt ahhoz, hogy rendezni tudjam gondolataim, hogy ha nem is egy mesteri precizitással készült remekművet, de valamiféle rideg bájt sugárzó álarcot magamra tudjak ölteni.
Itt ülünk hát, egymással szemben, két vörös bársonyfotel csipkézett támlájának dőlve. S noha gondolataim időnként egészen más vizeken járnak, tekintetem egy pillanatra sem veszem le a még mindig eszméletlen ifjúról. Mintha csak attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban nyoma veszhet - végigmérve már-már megszilárdult vonásait, van annyira csibész, hogy ezt véghez vigye. S mi tagadás, az ember, pláne ha mániákus, a rejtett mikroesztétikumokra is figyel, melyekkel Cody, mint immáron felnőtt férfiú, bőven büszkélkedhet. Amit egyébként sosem fogok az orrára kötni, mindenesetre értékelendő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 260

TémanyitásTárgy: Nox Djarum lakása 2017-08-03, 18:24

Csendes, mégis zavaros. Lepukkant, mégis tekintélyt parancsoló. Az egykoron virágzó londoni elit temetőjében járunk: kopott, barokkot idéző falak, reneszánszra hajazó groteszk kőszobrok, tágas ablakok, vízköpők, s mégis: az egészet mintha valamiféle baljós árny lengené körül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ódon panelháznak tűnik csupán London szívében, hisz valójában az is. Egy időtlen épület, körös-körül élettel, maga a hely mégis mintha észrevétlen lenne. Pedig mindenki tudja hogy ott van, hogy létezik, de épp csak arra a pár másodpercre, míg nap mint nap gondterhesen elsuhannak mellette. Az épület hivatalosan lakatlan, noha a valóságban ez közel sincs így. Nagyon is akad lakója, ki egymagában, netán rég halott apja időnként felbukkanó kísértetével karöltve oltalmazza a helyet. Így hát nem csoda, ha védőbűbájok tömkelege lengi körbe, muglikat megtévesztő illúziók, fényelnyelő mágiák és minden olyasmi, ami ahhoz kell, hogy a külvilág számára jelentéktelen, netán kellően riasztó maradhasson – méghozzá úgy, hogy ebből fakadóan lebontani se szándékozzák.
Ami az épület felépítését illeti, több szint magas, de csak a legfelső van használatban – az viszont a fényűzés pompáját hivatott képviselni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A lakhely szinte csak hoppanálással közelíthető meg, esetleg nem árt, ha az illető tud repülni, lépcső ugyanis sehol, vagy ha van is, nem épp funkcionális. Az alaprajzát tekintve nem túl nagy, de mint tudjuk, a varázsvilágban ez aligha mérvadó szempont.
Előtér gyanánt tágas márványfolyosó szolgál, egybenyitott nappalival, hatalmas, kőcsipkés kandallóval. Domináns színei a fehér, a fekete és az arany,
[You must be registered and logged in to see this image.]
néhol azonban a vörös dominál. Mindenhol szőnyegek, függönyök, aranyozott szobrok, kontrasztos bútorok, mindez mégis letisztult eleganciát sugall, mintsem giccsbe menne át. A legtöbb helység innen nyílik: két tágas hálószoba, egy kisebb fürdőszoba, jókora konyha, ebédlő meg minden, amire a maga állandóságában szükség van.
Ami a hálószobákat illeti, meglepően nagyok, nem keltik zsúfoltság érzetét, hiába a millió cicoma. Kifinomult, baldachinos ágyak, kellemes dohányzósarok, kristálycsap és jókora, faragott ruhásszekrények. Ablakaik egytől egyig a romos belső kertre néznek, mely a maga elhanyagoltságában tündököl.
Önmagában a ház nem sok titkot rejt, csupán a maga kis szeletét a történelemből. De nem is kell, tulajdonosa számára ez is bőven elég. Majd ő képviseli a titokzatosságot szeretett lakása ölelésében.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-27, 13:26-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása

Vissza az elejére Go down

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-