Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 21:36
Ginny Weasley


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 14:07
Colette Blackbourne



A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Ginny Weasley
 
Jacob Troops
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39355 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Nox Djarum lakása 2017-08-03, 18:24

First topic message reminder :

Csendes, mégis zavaros. Lepukkant, mégis tekintélyt parancsoló. Az egykoron virágzó londoni elit temetőjében járunk: kopott, barokkot idéző falak, reneszánszra hajazó groteszk kőszobrok, tágas ablakok, vízköpők, s mégis: az egészet mintha valamiféle baljós árny lengené körül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ódon panelháznak tűnik csupán London szívében, hisz valójában az is. Egy időtlen épület, körös-körül élettel, maga a hely mégis mintha észrevétlen lenne. Pedig mindenki tudja hogy ott van, hogy létezik, de épp csak arra a pár másodpercre, míg nap mint nap gondterhesen elsuhannak mellette. Az épület hivatalosan lakatlan, noha a valóságban ez közel sincs így. Nagyon is akad lakója, ki egymagában, netán rég halott apja időnként felbukkanó kísértetével karöltve oltalmazza a helyet. Így hát nem csoda, ha védőbűbájok tömkelege lengi körbe, muglikat megtévesztő illúziók, fényelnyelő mágiák és minden olyasmi, ami ahhoz kell, hogy a külvilág számára jelentéktelen, netán kellően riasztó maradhasson – méghozzá úgy, hogy ebből fakadóan lebontani se szándékozzák.
Ami az épület felépítését illeti, több szint magas, de csak a legfelső van használatban – az viszont a fényűzés pompáját hivatott képviselni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A lakhely szinte csak hoppanálással közelíthető meg, esetleg nem árt, ha az illető tud repülni, lépcső ugyanis sehol, vagy ha van is, nem épp funkcionális. Az alaprajzát tekintve nem túl nagy, de mint tudjuk, a varázsvilágban ez aligha mérvadó szempont.
Előtér gyanánt tágas márványfolyosó szolgál, egybenyitott nappalival, hatalmas, kőcsipkés kandallóval. Domináns színei a fehér, a fekete és az arany,
[You must be registered and logged in to see this image.]
néhol azonban a vörös dominál. Mindenhol szőnyegek, függönyök, aranyozott szobrok, kontrasztos bútorok, mindez mégis letisztult eleganciát sugall, mintsem giccsbe menne át. A legtöbb helység innen nyílik: két tágas hálószoba, egy kisebb fürdőszoba, jókora konyha, ebédlő meg minden, amire a maga állandóságában szükség van.
Ami a hálószobákat illeti, meglepően nagyok, nem keltik zsúfoltság érzetét, hiába a millió cicoma. Kifinomult, baldachinos ágyak, kellemes dohányzósarok, kristálycsap és jókora, faragott ruhásszekrények. Ablakaik egytől egyig a romos belső kertre néznek, mely a maga elhanyagoltságában tündököl.
Önmagában a ház nem sok titkot rejt, csupán a maga kis szeletét a történelemből. De nem is kell, tulajdonosa számára ez is bőven elég. Majd ő képviseli a titokzatosságot szeretett lakása ölelésében.


A hozzászólást Nox Djarum összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-27, 14:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-25, 14:29



Vihar







Füstszerű jelenésem mintha mindig is mögötte lett volna: mintha minduntalan a házban cikázna, felügyelne, figyelvén s hallgatván mi minden történik benne.
A hatás sem más: átható, fullasztó, velejéig romlott, mégis fénylő kárhozat, de ezúttal mintha más lenne, mintha... Valóban őszinte lenne. Kellemes, törődő, mint egy rég elveszett anyai ösztön, mely édeskés savóként szivárog a régmúlt kötődések gondosan beforrt sebei alól. Testem mégis egyenes, gyöngéd, mintha csak támasznak termett volna: ez az oltalmazó tudat lesz úrrá rajtam, ahogy a verítéktől nedves orcát magamhoz ölelem. Lenézek a csutakos buksira, könnycsontja mentén finoman megtörölgetem. Nem figyelek a szavakra, hisz gyengék, erőtlenek: jelentéktelenek.
- Mi bánt? - teszem fel újra, s ugyanúgy, hisz tudom: hiába a fóbia, az ösztönös rettegés, több ez mint egy puszta vihar, az csak a szikra volt, mely mindezt a szenvedést fellobbantotta. S hiába oly gyönyörű, szívszaggatóan szép látvány a milliónyi elhullajtott könnycsepp, a fel-felvillanó, gyötrő fényben reszkető szálkás test, ez most nem erről szól. Több, mélyebb annál, és én itt vagyok, hogy megéljem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 588

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 23:11

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vállaimat lefeszítem, a nyakamon az inak remegnek ahogy egyre inkább igyekszem vissza szuszakolni magamba mindent és össze össze rándulok a szabálytalanul kapkodó csuklásszerű légzéstől. Magam sem értem miért ennyire intenzív most minden. A viharok mindig is megviseltek, na de a többi szar miért most jön fel? És miért léteznek egyáltalán? Hogy tarthatok itt?!
Nox hiába nem akar megijeszteni, beléptét egy villámlás kíséri és egész mellkasom bele remeg abba a dörgésbe ami követi és pedig önkénytelenül feszülök meg és húzom összébb magamat, mintha bottal vernének rám. Nox tanúja lehet ahogy egy természeti jelenség embert kínoz.
Mikor realizálom hogy ő az egyből minden erőmmel azon vagyok, hogy össze szedjem magamat. -Nox.. én..- - nyögöm ki és egy önkénytelen reszketeg mosoly kúszik az arcomra, ami jelenleg igen groteszk összhatást hoz. Hamar megtörölgetem magamat, bár a légzésemet nem sikerül rendeznem, csak az a mosoly van az arcomon....- Bocsánat... nem akartalak felé...- - belém fagy a szó amikor oda lép hozzám én pedig képtelen vagyok rá nézni, mintha szégyellném magamat. Amikor hozzám ér össze rezzenek és egy nyüsszenés is távozik egy adag levegővel. A bőröm jéghideg, de szabály szerűen vizes. Részben attól amit magamra lötyköltem, részben meg a hideg verítéktől amiben úszom már egy ideje. Jobb vállamon átsiklik a keze a hegen amit anyám levélkése okozott egy rossz pillanatában, aztán tovább... Annyira gyengédek a mozdulatai...
Honnan, vagy mikor érdemeltem ezt ki? Miután befejeződik a mozdulata és felteszi a kérdést, a mosolyom remegve torzul kétségbe esésbe.
Válasz helyett azonban egyenlőre csak körül fonom a karjaimmal a derekát és belezokogok szegénynek a hasába. Egy újabb égdörgés és az ölelésben is érezheti ahogy megfeszülök minden porcikámban, bár nem szorítom meg jobban.
Egy két hosszú perc után azonban miután sikerül lenyugodnom a szíve ritmusát követő hasi ütőerének egyenletes lüktetése nyomán, oldok magamon és lazábban fogom át már a derekát is.
- Csak.. a vihar.. - - nyögöm ki kissé rekedten, meg is köszörülöm a torkomat.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 22:42



Vihar







Merev, már-már halotti tartásomból egy váratlan esemény zökkent ki: mint más elmék turkásza, az ingereket egyfajta szűrőként fogja fel tudatom. Érzékeny a külvilágra, hisz belőle táplálkozik, a vihar hozta megannyi szenvedés kellemes csemegének bizonyult eme esti órákban... De ez most más. Intenzívebb, erőteljesebb. Megérint, mondhatni arcon csap, olyan hévvel hasít a szélcsendbe, s ezzel belém, mintha csak én magam élném meg. S hogy miért ilyen erős? A válasz egyszerű, mégis kényelmetlenségre adhat okot: helyet kapott elmémben az, aki hordozza. De hiába adatik meg ez oly keveseknek, nem akkora kiváltság mint amilyennek elsőre tűnik. Sebaj, azt a szemernyi kis önzetlenséget előkotorja, ami még valahol mélyen ott lappang bennem.
Feltámadok dunnáim közül, fáradt, monoton mozdulatsor kíséri amint szétnyílt köntössel, ernyedt léptekkel indulok... magam sem tudom merre. A megérzés vezényel csupán.
Alvómaszkom a tükörfényű padlón landol, átlépvén a küszöböt egy röpke másodpercig tétovázok, s csak aztán vezetnek lépteim a közös fürdő felé. A fájdalom, még ha nem is a sajátom, lassan engem is gyötör, s ez eggyel több ok, hogy megszűnjön létezni. Hangtalan jelenésként osonok a baldachinos boltívig, mely a jókora fürdőkádhoz vezet, csak aztán nyomom meg lépteim, ezúttal senkit sem szándékozok megijeszteni. Megpillantom az ifjút, sziluettje szívbemarkoló. S a legszörnyűbb mindebben... Mintha csak egykori önmagamat látnám. Nekem nem volt aki segítsen, engem nem volt aki tanítson. Én legyek a visszhang, aki majdan fejében cikázik, aki mérgezett tanaival segíti meg, hogy élvezze a kilátástalan nihilt. Nem tudom mi vezérel, egyelőre sejtésem sincs, csupán közelebb lépek, egészen közel, felmérem ülő alkatát, kezeimet végigsimítom mezítelen vállain, majd két oldalt nyakán. Hüvelykujjaimmal egy pillanatra megdörzsölöm fülei tövét, s állkapcsát érintve hajtom fejét hasfalamhoz. Ezeddig egy szót sem szólok, mozdulataimból szakadatlan őszinteség árad. Magam sem értem teljesen, de magamhoz ölelem, oltalmazóan közrefogva könnylepte orcáját.
- Mi bánt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 588

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 20:12

Viharban
[You must be registered and logged in to see this image.]

Odakint tombolnak az égiek olyan csatát vívnak ami már régóta megrémít, pánikba, tehetetlen félelembe és iszonyba taszít. Aludni ilyenkor? Ugyan! Jó ha nem ájulok el. Rohamom legalább nem lesz. De lassan ideje lenne megtalálni a tényleges forrását és kikezelni, mert az nem járja hogy elered az eső és beküldök egy bivaly erős szérumot, instant pánikból átcsapó enyhe epilepszia ellen...
Bár én nekem jelenleg nincs lelki erőm végig gondolni és éppenséggel össze kapcsolni, azóta romlott az állapot amióta a Varjúban megkezdtem a mélyrepülésemet. Épp csak bele kóstoltam, épp csak őrzök pár titkot, épp csak több figyelmet fordítok a helyre, mint a kis üvegházamra és a gyógyításra... Csak Courtney-vel szórakoztunk egy kicsit.. és csak párszor maradtam ott meló után egy két vendéggel... aztán felmentem hozzájuk.. de önszántamból töltöttem velük az időmet, jó fejek voltak, nem volt pénz a dologban és utána mindenkinek ment tovább az élete ahogy addig... Na jó az a pár vendég kicsit több volt... két és fél hónapja minden este haza mentem valakivel, és volt hogy nem ketten voltunk... Nem is értem, sosem volt ekkora étvágyam...
Jelenleg a fürdőben bőgök, hol a tükör előtt frissítgetem magamat a mosdónál, hol a kád szélén ücsörgök, hol fel alá járkálok idegtől tépázva. Igyekszek ultra halk lenni, hogy Noxot ne keltsem fel, de most valahogy nagyon nehéz lenyelnem és visszaojtanom magamat és azt hogy ne torkom szakadtából zokogjak, kiordítva magamból mindent... egy két szerencsétlen takonyfelszívást, csuklást és nyüszítést így se tudok elfojtani.
Jelenleg a kád szélén ülök, hulla sápadt vagyok, minimum úgy nézek ki mint akit megverek elütöttek és megerőszakoltak, és mivel párszor belém is kötöttek hazafelé, gyűjtöttem néhány csikknyomot, meg lila zöld foltokat. A gyógyítás sem megy úgy mint előtte, pedig olyan könnyen ment! Főleg ha magamról van szó nem megy..
Egy szál törülköző van rajtam, így amit még kölyök koromból szedtem össze hegek is rajtam figyelnek fedetlenül. Reszketek, és  a combomat is le kell fognom, ki kell masszíroznom, mert minduntalan érzem ahogy jönne fel az a roham, görcsöl a lábam és random izomtónusok jelentkeznek... Kúrvajó... és a cigim sincs nálam!...
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-02-06, 19:29



Vihar







Dermedt sötétség, pulzáló neszek. Az égbolt tompa dübörgése cikázik bennem két álom között. Szeretem, magához ölel. Tudva tudván pusztítását, megbízom benne, mert egy biztos: nem kivételez. Épp ugyanúgy tombol, tipor, mindenkit és minduntalan, senki fiát nem kímélve, az éjszakát véreztetve.
De nem zavar, kellemes háttérzaja ez az estnek; mégis itt, az ódon falak közt hiába rajongásom, nem lehetünk egymásé.
Csendesen szuszogok jókora sötétzöld dunnapárnámon, arcomon még itt-ott megcsillannak fényűző éjszakai krémem maradványai. Szememem feketéllő, horgolt alvómaszk, pizsamaként egy lenge méregszín köntös szolgál, ami csak alig-alig sejlik fel a cicomás baldachinok mögött.
És én mégis éberen alszom. Nem véletlen: nincs alvilág, melyben nyugodt szívvel aludnál, pláne annak, aki majd' mindet megjárta, s a mellkasában is csak egy üres porhüvely dobog. Időnként felnyílik tekintetem, észleli a csipkézett valóságot. Olyankor fülelek, réveteg fülelések közepette emésztgetem a vihar tombolását. Ha minden igaz, így megy ez majd reggelig, csupán helyenként egy-egy szaftos álommal megszakítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-22, 00:06

Nox tehetséggel tűri a megpróbáltatásokat, és valóban intenzívebben érzékelheti önnön testét, de csak tudatilag, az én jelenlétem, a nyilvánvalókat leszámítva most nincs sehol. Jóformán elzártam az én részemet.
Sajnálom, ha csalódást okoztam, a kifejezéstelen ábrázatommal. A maszk nélküliség az én esetemben különösképpen kiábrándító, rideg és távoli. Mint egy megfagyott magányos bolygó, ami nem csak önmagában fagyott meg, hanem az időbe magába is. Nem kering semmi körül, nem kering körülötte semmi, nem forog magában sem, illúziókat sem kelt benned. Csupasz és örökké árnyékos. Sosem látod igazán a felszínét sem.
Automatikusan és minden nélkül fejezem be és pillanatra meglep ahogy magához húz, nem tudom ugyanis értelmezni a mozdulatát, de nem is kell, kisegít drága Fényoltóm. És a mondatára voltaképp széles, alattomos vigyor kúszik a képemre.
És lám lám mégis ad életjelet az a döglött bolygó!
Cody Nox mondata után tér vissza, idő közben kiment és csinált teát az unokanővérkéjének. Most egy kupával és egy kancsóval tér vissza, le is teszi az éjjeli szekrényre. Tökéletes!
Főt hajtok Noxnak, mint egy komornyik, aki ezer örömmel fogja teljesíteni az úrnője kérését.
A kör lejár és szerte is foszlik kék fényjátékkal a levegőben. Teszek egy laza mozdulatot és Noxra mászik körbe ölelve őt a takarója. Én pedig felállok és a kölyökhöz fordulok.
- Na gyere! Megnézzük mi van a torkoddal. - Cody össze szedi a kis kosárkáját és csak a kikevert kenőcsöt hagyja itt a mozsárban, az éjjeli szekrényen a kancsó mellett.
Ezt követően mindketten távozunk.

Alig telik el egy öt perc, a házból bizony egy kő kemény párbaj hangjai szűrődnek innen onnan. Cody hangján néha fel fel hangzik egy egy bűbáj, átok, rontás, vagy bármi ami védelmet nyújthat neki. Sajnos minden hiába és a fiú hangja mindegyik után, amilyen erőteljesen és határozottan indult, épp úgy gyengül és halkul el. Azért meg kell hagyni, nem adja magát olyan könnyen mint gondoltam, de remek kis macska egér játék lett belőle...

Idővel pedig, Cody szobája felől, félre érthetetlen hangok szakadnak fel és kezdik betölteni az ódon falakat. Gondoskodom róla hogy hosszan kitartson.... Újra és újra vissza rántom, nem engedem el, és ennek ő nem rest hangot is adni. Ki tudja mikor szabadul a kölyök tőlem, de határozottan csapágyasra hajtottam.
Végezvén, egy gyors tisztálkodást követően, elégedetten kúsztam Fényoltóm mellé hason elcsúszva, vállának döntve forró halántékomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-21, 23:14



Otthon







Egy lehetlenyi gőgbe folytott kudarctudat kúszik vonásaim közé, némi unottsággal vegyítve - mit mondhatnék, a kifejezéstelen arcok hajlamosak lelombozni.
- Megbocsátok. - öltök ismét fellengzős vigyort, egek micsoda érzés! Szeretem. Kellemes. Épp úgy, mint a finom kényeztetés, bár ha tehetném, pár percre elszakadnék fizikai valómtól, csak amíg a fájdalom tart. Aztán persze rákapnék az ízére, és viszlát világ! De szép is volna.
- Pompás. - konstatálom, és leveszem tekintetem Szörnyetegemről. Behunyom a szemem, kényelmesen hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát. Jobb kezekben nem is lehetnék, s ha ezek ketten magukra maradnak, az olyan dolgokat sejtet, melyeknek már a tudata is kéjes kárörömmel itatja át azt a csoffadt kis porhüvelyt a mellkasomban. Szív, vagy hogy is csúfolják.
- Csak tessék. - ha meghalok, velem hal, s ez a tudat mélységesen megnyugtat. Olyannyira, hogy csináljon bármit: meg se rezzenek. Legalábbis pszichésen semmiképp, az arcomon előfordulhat egy-egy fájdalmasabb vonás. De hát ez ezzel jár.
Kellemes bizsergés jár át, szinte érzem ahogy sejtjeim vándorlásnak indulnak, ahogy igazgatják a lelkes hormonokat, ahogy új szövetekké differenciálódnak. Szép, igazán szép. Bárcsak láthatnám belülről. Egy kicsit talán látom is, hála Ivor gondos kezeinek - jobban mondva egész lényének. Továbbra sem nyitom ki a szemem, így a mosolyt sem érzékelem, csak egy másodpercnyi megtorpanást - de gondolom ez is a procedúra része. Ha nem, az sem érdekel. Megvárom míg befejezi, csak aztán nyílik ismét tágra tekintetem. Megkeresem az övét, kacsómmal finoman közelebb húzom magamhoz.
- Ő legyen az, akiben ma örömödet leled. - suttogom, s sandítok Cody felé, szám sarkában ördögi mosoly bujkál. - Most pedig hagyjatok magamra, pihennem kell. - szólok zárásképp mindkettejükhöz, kellő drámaisággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-07, 23:46

Eltűntetem a vértócsát az ölemből amit kedvesem hagyott ott. Többnyire Noxra meg az aktuális idézésemre koncentrálok, így sajnos Cody ingerült kis puffogásáról PONT lemaradok.
Szörnyűség! Nox végigsimítana az államon nekem pedig a tekintetem az övét veszi fókuszba. Arcom eléggé mentes minden kifejezéstől és mimikától. Leheletnyit elhúzódom, de épp csak annyit, hogy Nox ujjait egy pár miliméter válassza el a bőrömtől.
- Hálám a sírig fog üldözni. Erre mérget vehetsz! - hangom cseppet sem hálás, van benne egy olyan él drága Fényoltómnak címezve, mintha mézbe mártott kést éleznének a csigolyáin. Aztán puhán kezembe fogom a kacsóját. Eltűnik kezemben a keze. Rácsókolok az ujjaira - Bocsáss meg, de egy Eskü az utamban áll, hogy csak úgy hálálkodjak. - eztán eleresztem és figyelek tovább a varázslatra. Nem neheztelek már, voltaképp tényleg nem érdekel, de azért ez még úgy oda kellett mondanom. Majd ez is elmúlik.
Hagyom csendben közbeszólás nélkül hogy Cody tegye a dolgát és beszámoljon a történtekről. Nox szavaira nézek rá pár hosszú pillanatig.
- Megkeresem, de el nem hozom. Felépülsz, én pedig meghagyom, hogy személyesen menj el hozzá. - Hiszen az úgy sokkal értékesebb, mindenki számára.
Mikor Cody kérdi a nevemet minden különösebb nélkül mutatkozom be. Aztán mikor segítséget kér... Nos egy apró megjegyzés bukik ki belőlem, de egyébként eleget teszek a kérésének.
Ujjaimon a kenőccsel a hölgyemre pillantok - Ez lehet hogy most kellemetlen lesz. Ne ugorj meg, a kör, amivel rásegítek a szöveteid épülésére, még nem ért körbe, ha megszakad, bedarál. - közlöm egyszerűen. Szerencsére nem okoz gondot tartanom. Hasznosak ezek a körök, de meg van a maguk kockázata, és már hallom is mögöttem felcsendülni Cody problémázását. Bár el van fordulva, azért az aggodalmát kifejezi.
Én pedig óvatosan kivitelezem a küldetést. Valahol mindig is tudtam, hogy tulajdonképpen nőgyógyásznak kellett volna mennem! Minden adott hozzá, lazák is, hosszúak is az ujjaim, és tapintásra egy teljes kórképet tudok levezetni. TE JÓ ISTEN MI VAN ITT?!
Lassan pislogok egyet és Noxra sandítok, szemeim sarkában a szarkalábaim mosolyra húzódnak, de más nem árulkodik a "jó kedvemről". Azt hiszem tudatosul a szakmája a hölgynek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2018-01-01, 13:33



Otthon







Hiába minden. Hiába a dúló szenvedély, az önző mámor, az expresszív gyönyör s miegymás... Kíváncsiságom ezúttal letörni kényszerül. Győzött a fizikai test, a halandó mivolt, s örömtáncával nemhogy kényeztet, pokoli szenvedésre kárhoztat. Alsó ajkamra harapok, szemhéjaim fájdalmasan összecsukódnak, egyetlen kicsorduló könnycsepp nélkül. Nem válaszolok, jóformán semmire, magam mögött hagyom mindazt, ami a konyhában zajlott, s pár végtelennek tűnő pillanatra a tudatomba zárkózom - ez kell hogy zokszó nélkül kibírjam a rövidke utazást a hálószobámig.
Felnyitom tekintetem: az örökké rideg szempárba élénk figyelem költözik, noha összhatása a gyötrő kíntól némileg tompa. De ott van benne egy játékos felelősség: ha mással nem, röpke szavakkal tartozom a környezetemnek. Épp szóra nyitnám a szám, valami gyomorforgatóan önironikus kis odaböfögést produkálva, de egy indulatos kifakadás a szavamba vág. Codyra nézek, lágyat pislantok, majd vissza Szörnyetegemre, finoman végigsimítva markáns állkapcsát.
- Hallottad, légy hálás. - mosolyodok el, egészen szélesen, komolytalanul. Tekintetem továbbra is rajta pihen, még akkor is, mikor a lány kerül ismét terítékre. A bukott angyal, a vadorzó, szívderítő jelenés... Miért is nem voltam ott? - Ugye elhozod nekem? - szegezem annak a kérdést, kit úgy hívnak: Ivor... Nocsak. Ezt ezidáig nem is tudtam. No nem mintha különösebben foglalkoztatna. Kettejük párbeszéde azonban szórakoztat, már csak azért is, mert mint a két elsőszámú férfi az életemben, szeretném, ha egy kicsit közelebbről megismernék egymást. Az ilyen kötelélek fontosak, csupán én tartózkodom tőlük. De ez nem jelenti azt, hogy ne nézném élvezettel kettejük tündöklő vívódását. Egy pillanatra kizökkent a gondolat, amint Cody épp nyakig kenőcsösen a vaginámban turkál, de nem azért, mert olyan szemérmes volnék, csupán elképzeltem, ahogy finom kis ujjai számára mindez nagyjából olyan érzés lehetett, mint egy ódon főcsatorna falát apránként kenegetni. Mit mondhatnék, az idő vasfoga...
Mindenesetre élvezem a műsort. Egy szemernyi aggodalom sincs bennem, látván karakán megmentőim, s tudván: egyiküket az elhivatottság, másikukat a kötelesség vezérli. Ízletes kombó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 588

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-12-26, 02:08




Otthon


A kezeim ökölbe szorulnak, a válaszokat hallva, aztán mintha történne valami, Én meg elmormogok az orrom alatt egy - Én megmondtam! -ot. Mikor elmennek mellettem ökölbe szorult arccal nézek az idegenre. Ki a faszom ez?! Önkénytelenül lendül a kezem és be is mutatok neki, de aztán szemem elől tűnik, én pedig Noxra fókuszálok, őt veszem előrétbe és iparkodom, hogy össze szedjek mindent amire csak szükség lehet. Hamar meg is találom amit kerestem, pont kész vannak a hozzá valók, csak össze kell keverni őket. Az egy két perc és meg is lesz. Össze dobálom a cuccokat egy kosárba és már megyek is vissza.
Mikor megérkezem, már izzik az ismeretlen varázslat, amit merek remélni, hogy csak segít, és nem árt még többet! az éjjeli szekrényre pakolok és a törőmozsárba el is kezdem kiméregetni a kenőcshöz való mennyiségeket a növényekből, őrleményükből, meg a belőlük nyert, párlatokból. Hál égnek reggel sikerült annyira elő készítenem mindent meg az éjszaka, hogy már csak össze kell keverni. A gúnyolódásra megtorpanok és higgadt hangon, de nálam láthatóan ez már a tajtékzódás határa nem bírom tovább.
-Te a pofád befogod! Hálásnak kellene lenned, hogy megmentette az életedet az este, úgy hogy kis híján bele döglött! Tudod nagyon jól te is hogy milyen állapotban van! Mert nem hiszem el, hogy egy magad fajta élőlény ne tudná! Hogy vagy képes játszadozni vele?? - nem nem megy hogy magamban tartsam, muszáj felelősségre vonnom. Hogy lehet valaki ilyen? Jó Cody nyugi... üdv az önző valóságban... Olyan arcot vágok mint egy sértett gyerek, felelősséget érzek Nox állapotáért, holott nem is én tehetek róla. Csak szeretném hogy jól legyen, és hogy az épsége, mondjuk ne csak nekem legyen már fontos!
Aztán lenyelem a gombócot a torkomban, igen nehézkesen sajgó nyelőcsövem miatt és sóhajtok egyet, amivel vissza nyerem a nyugalmamat és higgadtan, halkan, kissé aggódva folytatom.
- A lány táskáját megtaláltam a hátsó konténerek mögött. Elhoztam. Benne van minden irata, meg minden mása.... Jekatyerina Gerasimov állt az igazolványán. Hollófekete haj, rikító kék szemek. És mugli létére, ameddig nem kezdett rá a túlvilági szeánszára, egészen sikeresen elvegyült. A lakcím kártyája viszont szerintem hamis.. Meg pár másik irata is. Oroszországban született és alig tizennyolc éves. - ahogy beszélek, érzem hogy teljesen lehiggadok, és a csajszi iránt újra felébred a kíváncsiságom. - A biztonságiak tették ki, a kábító bűbáj után, de fogalmam sincs hová, elvileg hoppanáltak vele, hogy minél messzebb kerüljön.- közben elkészül a kenőcs is. És Noxhoz és az idegenhez fordulok.
- Amúgy... Hogy szólíthatlak? - kérdem az újdonsült lakótársunktól, ha már ilyen jól elküldtem a picsába előzőleg, de készségesen válaszol is - Ivor a nevem. A többi nem lényeg neked.-
hm ez gyorsan ment. Aztán egy újabb apró sóhajjal kérdezek rá, ha már úgy is kéznél van... - Segítenél? Ebből kéne minél vastagabb rétegben juttatni belülre - motyogom szégyenlősen, kissé szerencsétlenül. Mire Ivor csak rápillant a kencére és biccent. - Igen láttam reggel a folyamatot. - erre megtorpanva meredek rá kissé, szerettem volna, ha erről nem esik szó... Ivor persze minden gond nélkül kanyarint ki hosszú vékony mutató és középső ujjára egy jó adagot a törőmozsárból jobb kezével, a ballal még mindig a varázslatot forgatja.
Én meg asszem most inkább elfordulok illedelmesen, kezemben a mozsarat szorongatva, kissé rezignált tekintettel.

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-12-26, 01:25

Annyi gondolat annyi érzés ezekbe a hamvaikba fojtott pillanatokba. Hiszen Cody urfi ostroma kitartó, még ha vajmi kevéssé is érdekelnek bárkit pimaszkodó megnyilvánulásai.
Fényoltóm simulékony lágy táncának nekem áldozása, az orrpisze a vállamon, a lapockáim karcolgatása, mind egy következő mélységbe rántanak, amiből egyetlen apró kellemetlenség ránt csak ki.
Valamit megérzek, ujjaimmal, mielőtt a kohó mélyét érnék, elhúzódom, és a gyötrően feltüzelt folyamatot egy kellemetlen, szúró görcsbe húzódó, túlzottan feltüzelt érzés szakíthatja meg Nox részéről. Apró mozdulatok voltak csak azok mikkel vágyam fizikai valóján táncot lejtett, mégis elég volt ahhoz, hogy most újra elinduljon egy nem is kis cseppekben terjedő vérzés.

Szegénykém... Érzem hogy fáj neki, mintha egy pikkelyvértes vaskesztyűvel kérték volna hogy ujjaljanak meg... Szórakoztatna a szenvedése?
Tulajdonképpen igen. De megállom, és arcom sem rezdül, csak bele nézek az ő arcába. - Talán igaza van az öcsédnek, és pihenned kellene. - talán csak valami különös csillanást vélhet felfedezni a tekintetemben. Nagyjából azt, hogy ha Cody nem lenne itt, nem nagyon érdekelne az állapota. Feltüzeltük egymást, oltsa is a szomjamat hát! De neeeeeem ennyire nem vagyunk önzőek... Abból már kinőttünk.
Vagy mégsem? -Na gyere drága, egyet se félj, jó kezekben vagy! Úgy tűnik nem vártunk eleget a főzet után. - utalok itt arra amit tőlem kapott és jobban lett tőle. - Kicsit nagyobb a baj mint elsőre gondoltam, de megoldjuk!
Gyönyörűséges, formás feneke alatt, a combjainál megtartva, úgy, hogy voltaképp az ölemben marad, felállok vele, és a szobája felé veszem az irányt, elhaladok a kölyök mellett. És oda vakkantom neki
- Gyere, szükségem van némi asszisztálásra!- aztán még hozzá toldom - Utána rendbe rakjuk a torkodat. - majd nem bajlódom azzal, hogy sétáljak, Nox szobájába portálok, az ágya mellé és még az ő érzései szerint meg sem érkeztünk teljesen, már fektetem a pihe puha paplanjai közé.
Mellé ülök. És lám lám, most lejátszódhat egy hasonló helyzet a tegnapihoz, csak épp fordítva, kevesebb fájdalommal, kisebb rizikó faktorokkal.
Nox alhasa fölött ujjammal rajzolni kezdek a levegőben bal kezemmel, ujjaim vonásai nyomán levegőben halványan izzó kékes vonalak jelennek meg, mikor az utolsó vonal is a helyére kerül, tenyerem alatt a minta forgásba vált közel érve a nő bőréhez, apránként oldhatja a belső fájdalmakat.
Cody ha követett, a rúnakör felrajzolásánál toppanhat be.
Kezében egy kosárféleség van benne jó pár üvegcsével. - És akkor Piroska eltévedt az erdőben... Mond Piroska, mi van a kosárkádban? - nem, nem tudom komolyra venni. Majd a kölyökre nézek. Az mellékes, hogy a nadrágom az ágyékomnál Fényoltóm vérétől csatakosan tapad csillapodni egyenlőre képtelen vágyam vonalára... de ez van. Guszta....
-Lenne még valami amit mondani akarsz igaz ? - hátha elakadt szegénynek a szava is idő közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-25, 01:31



Otthon







Figyelmem bár megoszlik, az élmény nem hagy alább. Testem szüntelenül, egészében fürdik a kellemben, csupán tudatom az, amely valamelyest csapongani látszik: szeretlenül billeg hol a gátlástalan hedonizmus, hol Cody szavai felé. Nem tudok nem odafigyelni a szeméremdombomon játszadozó ujjakra, nem is akarnám mellőzni, mi több, a füleimet simogató incselkedő tónus csak fokozza az élményt - s nem azért, mert olyannyiva vonzónak találnám unokaöcsém ifjonti orgánumát (még ha meg is van a maga csibészes bája), csupán a felvázolt kép az ismeretlen lányról olyannyira képviseli azt, ami perpillanat a fejemben, s talán minden porcikámban dúl, hogy arra keresve sem találnék szavakat. De nincs is szükség rájuk, a szavak csalókák, egy másik dimenzió, egy lebutítottabb, ám a maga módján mégis éppannyira komplex, s egzakt, mint társai. Így adódik hát, hogy egy darabig némi kéjes vigyoron kívül nem sokra futja válaszként, csak aztán szólalok meg hogy orromat finoman végigvezettem Szörnyetegem fedetlen vállán, egészen füle tövéig, gondosan magamba szívva egzotikus auráját. Karmaimat lapockáihoz csúsztatom, hogy apró, körkörös mozdulatokkal játszhassak rajtuk - de csak mert tudom mennyire érzékeny rá.
- Majd utánanézek. Érdekel a lány. - szakad ki belőlem, szinte sóhajtva, az utolsó szót kissé elnyújtva. Ismét felé emelem tekintetem, ami bár elködösült, éléből nem veszít, hű társként mutatkozik a csilingelő kacaj mellett, melyek a fiú elkövetkezendő szavait kísérik. Kedvelem.
- Hát már hogyne lenne. - túrok Szörnyetegem tarkótájt ékeskedő tincseibe, ha  valaki, ő biztos tud segíteni egy mezei torokfájáson. Később persze. Ellentétben az undi nyaksállal. - Kerüld a fickód nadrágját, ilyenkor nem tesz jót. - kacsintok, majd teszem ugyanezt mindkét szememmel, sötét függönyt húzva a frontális valóság elé. Karjaim szorosabban fogják közre a formás felsőtestet, tartásom kiegyenesedik, arcom az égbe mered: mintha csak az utat biztosítanám a túlvilági kellemnek. Ezen a ponton úgy tűnik: történjék bármi, ez a perc az élvezeteké, melyeket nem leszek rest viszonzásképp meghálálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 588

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-21, 14:13

Pofám leszakad... A megdöbbenés elemi erővel rúg alám. Nem. Cseppet sem szándékoznak, még lassítani sem a tempón, független attól, hogy betoppantam. Független attól a ténytől, hogy Nox előző este majdnem feldobta a talpát.. és ezt nyilván a másik is tudja. Hogy megdöbbent-e az élőlény felelőtlen hozzá állása? Kúrvára... Nem tudom értelmezni. És bár felsejlik előttem, az esküjük és a lényege, akkor sem képes az agyam most mindezt befogadni.
Sokadrészt meg... zavarba hoz a helyzet. Olyasféle zavarba amit a legkevésbé kéne most éreznem és ez csak még jobban felkúr jelenleg.
-Azt látom, kicsit sok is most a vérből!.. -vetem oda, kihúzom magamat és mellkasom előtt össze fonom a karjaimat. Fújtatok, szemet forgatok, aztán kinézek egy kellően szimpatikus és hirtelen baromira érdekes pontot a padlón.
- A Varjúba betévedt egy mugli lány és rendezett egy kisebb ámokfutást. -össze szedem a gondolataimat és igyekszem kizárni unokanővérem és az idegen enyelgését.
- Át siklott a biztonságiakon, és mielőtt különösebb feltűnést keltett volna, már túl is volt öt kuncsafton. Aztán felmászott a bárpultra és prédikálni kezdett, hogy ő egy angyal, és az égiek azért küldték, hogy mindenkit boldoggá tegyen!- elhallgatok, igyekszem össze szedni az élménnyel kapcsolatban a gondolataim maradékát... közben pedig már a medálos ügy jár az agyamban. - Neki állt táncolni... Mondván most bemutatja az angyalok táncát, hogy mindenki részesüljön a csodából. A biztonságiak végig kergették a fél Varjún, egy percre sem hagyta abba a táncot meg a prédikálást. Totális transzban volt... Vagy csak be volt állva. Végül egy rejtett kábító bűbájjal szedték le. Bántani nem akarták, csak... eltávolítani. - foglalom össze. Ha pedig ez nem elég, kénytelen leszek felhozni azt a szart... bár jelenleg cseppet sincs kedvem olyasmiről beszélni, amiben magam sem vagyok biztos... hogy kivel kéne megvitatnom valójában. Mindenképpen szeretném, hogy Nox tudjon róla...
-Egyébként, köszi a kérdést, nekem is tök jó napom volt! Csak képzeld, a nyakamat nem tudtam valami rejtélyes okból meggyógyítani. Van ötleted? Nem, nem kell megkérdezned, jól vagyok, csak fáj amikor nyelek, ezen kívül baromira éhes vagyok, szóval jó lenne, ha úgy csinálnátok, amit csináltok, hogy oda férjek a hűtőhöz! - a hangszínem nem sértett, de azért van benne valami kelletlen, pofátlan, még egy kelletlen mosolyra is futja, bár túl sok derű nincs benne, ellenben irónia annál több.
Egy kis hiszti még nem a világ vége. És mivel érezhetően inkább csak egy túlgesztikulált, tudatos figyelemfelhívás, mint komolyan vett értelmetlen nyafogás, nem érzem kivetnivalónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-21, 13:42

Ahogy oda tartja a nyakát, döntöm a fejemet és egy ragadozó kiéhezett ám annál kimértebb mozdulatával közelítem meg, torkán érezheti forró lélegzetem páráját, bőrén fogaim hegyének karcát, élük enyhe nyomását, ahogy állkacsom össze szorulni vágyik, nyelvem lágy nedves vonulatát a nyelőcsövén átsiklani, ami egy más kontextusban a préda kiserkenő vérét szolgálna össze gyűjteni. Végig lüktetek a feneke alatt, és egyben egész testemben szétterjed egy kellemes pulzálás... Aztán apránként elhúzódik. Bár épp csak annyira hogy a jövevényt köszöntse.
Érzékeltem érkezését, de valahogy most... nem értem rá ezzel foglalkozni. Ostobaság lett volna abban reménykedni, hogy nem téved a konyhába, de meg kell vallanom, sosem zavart a társaság. És bár egy felől vissza veszek, Fényoltomhoz bújok, ahogy ő is tett velem. Ki bújtatom kezeimet kettőnk közül, fájón félbe szakítva a játékot többek közt a melleivel. Lazán karolom át, tenyeremmel, ujjaimmal a derekát fogom közre, a keresztcsontja gödröcskéit kezdem molesztálni, néha, csak húzzam egy kicsit, rámarkolok a derekára, mintha csak ösztökélni szeretném egy komolyabb helyzet hangulatát idézve. De ez már csak tényleg agyhúzás. Szórakozom vele. Ezen kívül minden porcikája ami damaszkolt barázdáimat érinti, márpedig, ha így szemből össze simul velem, ez egészen nagy felület, maga is érezheti azt a vágyterhes, pulzálást ami engemet is átjár. Egy kissé be is szippanthatja. Első érzetre, olyasmi mint mikor az ember fel van töltődve és fémhez érve kisülést tapasztal, csak ez nem kellemetlen... inkább ösztökélő, hogy a tapasztalója még többet akarjon belőle.
Sajnálom Nox, tényleg... de most próbára leszel téve. Az információ, vagy az élvezet? És bár én magam is ezer és egy okot tudnék felsorolni, ami a jelenlegi élvhajhászást romjaira vétózza.. cseppet sem zaklatnak fel a tények. Nox komolyan képes ennyire elveszni a helyzetben?
Elleplezek egy vigyort. Cody szívecském... mi hírt hozol, és vajon elég lesz-e hogy Drága Fényoltómat kizökkentse véglegesen?
Bal kezem lehelet finoman kettőnk közé kúszik, és lefelé fordított tenyérrel, nyújtott, széttárt, laza ujjakkal siklik lassan lefelé az alhasán. Ujjaim követve teste vonalát zárulnak és vesznek fel ék alakot. Ahogy előzőleg, ismét kergetek egy bizsergető érzetet úgy az egész tetejébe. A szándékom, Nox számára egyértelmű lehet, Codynak a helyzet, nagyjából takarásban van... A censura gyötrelme.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-16, 23:54



Otthon







Szokatlan. Szokatlan tőlem az érzés, az a fajta túlbozgó kíváncsiság, mellyel mozdulatait fogadom. Mondhatni... izgulok. Szó sincs szűzies reszketésről, félénk kábulatról, sokkal inkább a megfoghatatlan, megsejthetetlen pikantéria velejárója ez: azé az ördögi tudaté, mely azt tesz veled amit csak akar, s dönt romba pusztán azzal, hogy magasztal, s még ha nem is így van, még ha szó sem lehet ilyesféle drasztikus végkimenetelről, mégis: aggodalmat plántál, s nevelget, szenvedélybe fojt, majd elenged. Mindezt a maga észveszejtő szexualitásába ágyazva. Ha van miért élnem...
Egész testemen érzem az enyhe nyomást, melynek húsos fenekem a központja; mintha csak a Mindenható simogatna, úgy árad szét valamennyi porcikámban, s lejt nyájas táncot a finom ujjak okozta bizsergéssel. Ezúttal államat támasztom orrának, epekedve várván a nyakamra szánt kegyelemdöfést, ám ekkor egy hang kezd el cikázni a fejemben. Tompa, mégis tisztán érthető, és bár nem zökkent ki, akarva akaratlanul is jelzi: állj és ne tovább. Vendégünk akadt. És úgy tűnik, fogadni is érdemes.
Kellemeset sóhajtok, már-már részeges bájjal meredek a zsörtölődő, meghökkent ifjúra, s gyengéden elnevetem magam. Szörnyetegem vállára hajtom a fejem, úgy meredek rá.
- Itt...? - vigyorgok huncutkásan - Bocsánat, apuci. Vérből van sok, belőle csak egy. - dörgölöm buksimat szinte borombolva Övéhez, s bár fáj, hogy kis kalandunk most végeszakad, mégis van ami a továbblépés felé sodor. Ejnye Nox, elég egy kecsegtető hír sugallata, s máris kifordulnál égi szeretőd karjai közül... Nem én! Az ölében maradok, karjaimat átkulcsolom nyakán, s dőlök rá. Fejemet fejének döntöm, míg ő háttal van, én farkasszemet nézek Codyal, s tekintetem olyan ellágyult, olyan szívélyes, mintha nem is az enyém volna.
- Halljuk... Mi hírt hoztál?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 588

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-14, 15:40

Az utóbbi időben, a tegnapot leszámítva alig voltam itthon. Fáradt vagyok, állatira fáj a nyelőcsövem, alig bírtam ma enni bármit is és csúnya nyomai maradtak annak a remek pillanatnak, minek következtében csak kis híja volt, hogy nem pisiltem össze magamat. Fura és roppant kellemetlen érzés, hogy nem tudtam helyre rakni magamat. Bár feltételezem, megvan az oka... Majd kérek segítséget.
Ezek felül baromira aggódom Nox miatt. Nagyon rossz állapotban volt, mikor hajnalban elmentem, annak ellenére is, hogy aludt. A jövevény, aki miatt lemaradt, hogy unokanővéremet értesítsem a Varjúban történtekről pedig, addigra sehol sem volt.
Megigazítom a kannabisz mintás fekete kendőt a nyakam körül... Még egy árvaházi kirándulás alkalmával szereztem. Baszott menőnek éreztem ebben rohangálni. Bár még mindig szeretem, a növényhez azóta sincs közöm. Minden esetre, most tökéletes szolgálatot tett. Bár így házam szeretett színeit őrző nyakkendőm lemaradt... szip szip, az élet nagy problémai!
A szobámba toppanok be, vállamról az ágyra dobom a táskámat, lazítok a kendőn, lerúgom a cipőmet és utamat Nox hálója felé veszem, hogy megnézzem, hogy van, merre van.
Be kopogok, nem jön válasz, így belesek, hátha még ki van ütve. De sehol senki. Becsukom az ajtót és elindulok, közben pedig jól hallhatóan szólítom unokanővéremet. -Nox! Hazaértem! Híreket hoztam. Merre va...?- közben a konyha felé vettem az irányomat mert bizony állatira éhes vagyok és itthon nem kell nyilvánosan szenvednem a nyelőcsövem... meg úgy a nyaki fájdalmakkal.
Ami azonban a konyhában fogad... egyrészt lehullik az állam, másrészt... lehullik az állam. Pillanat alatt elönt a zavar és valami megfogalmazhatatlan és nem kevéssé csap meg egy különös aura, amit enyhén szólva is frusztrálttá tesz bizonyos szempontból és kislányos zavart vált ki belőlem. Ennek köszönhetően szerencsétlenül csak annyi bukik belőlem;
- Neked nem pihenned kellene már ne is haragudj?! Tegnap úgy kellett felmosni! Annyi vért vesztettél hogy abból egy vámpírfalka jóllakott volna, erre itt... itt...!! - igen problémázok mint egy picsa, még kezeimmel is gesztikulálok hozzá, az már csak apróság hogy be vagyok rekedve. De tisztán aggodalomból jön ami jelenleg süt is belőlem. Jó meg persze egy jó adag esetlen zavarból is, de az más kérdés. Épp nem gondolok bele, hogy esetleg le se fognak szarni, vagy kitoloncolnak a konyhából és gond nélkül folytatják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-13, 01:58

A tincsei közé simul arcom én pedig elnyílt ajkakkal inhalálok bele halántékába a válla után és gyakorlom az "utolsó lélegzetek egyike" fogalmát.
Pillanatra végig szalad rajtam valami mikor lágy táncába kezd, körmei pedig a hátamon hagyják nyomukat. Röpke pillanatra látszik csak vonaluk, az érzés azonban kíméletlenül húz. A hátam az ilyen érintésekre mindig is érzékeny volt,  így pillanatra magam is kiegyenesedek. Kezeim a bordakosaráról a derekára aztán a fenekére simítanak, kívánósan markolva meg a húsát, a gyengédség határát érintve. Talán csak az idő távlata, csak a körülmények, talán a nő ismerős vonásai, talán az hogy utat engedek némi kábulatnak, talán csak egy kicsit oldok a rendszeren, egy kicsit több ingert engedek magamhoz... és hallhatja azt ahogy fogaim egy harapást hamvába fojtva csattannak össze a füle mellett és össze koccant fogaimon át távozik nem épp egyenletesen a levegőm. Bár nem fújtatok, érezni, hogy egészen vissza fogtam magamat.
Ha ereszt oldódok kezeim a derekára kúsznak vissza, egy cirógató, oldó mozdulattal. Kedvenceim a páros táncok, így ostobaság lenne elszalasztani a lehetőséget. Mikor orromhoz érinti orrát, és farkasszemet néz velem, minden gond nélkül tudok a ritmusára hangolódni. Nem vesztettem el az önuralmam, hiszen akkor kicsit máshol tartanánk. Csak a fizikai érzékenység ki tud csinálni. És bár a vágy meg van hogy teljességgel engedjem bele magamat, nem tehetem. Partnerem olyan dózist kapna fizikai ingerekből, amivel minimum sorozatos orgazmussal repülne a másvilágra, míg a szíve, az erei meg nem adnák magukat, vagy egy fél órás masszív összehúzódási és izomtónus- roham után végkimerülésben össze esne... Hogy én hogy tudom tartani magamat? A saját idegrendszerünk, ha ismerjük, nem ijesztő és nincsenek meglepetései, ezen kívül fejleszthető bizonyos szempontból.
Karmai alatt pedig izmaim maguk is táncot lejtenek. Az érintések egyszerre terjednek szét bennem és az utolsó porcikámat is megjárják oda vissza.
Mikor újra megcsókol már egy fokkal kevésbé tudom leárnyékolni a közvetítést.  Még mindig nincs a dupla élmény az én szemszögemből is elé tárva, de már intenzívebben járja át őt is a legapróbb érintés. Nyelvemet ezúttal nem csak a csók közben érzékelheti.
Ujjbegyeimmel dereka két oldaláról indulva, apró köröket leírva haladok felfelé, behúzva a köldökéhez egy kellemes bizsergést, ami a hasüregét töltheti ki, aztán fel, a mellekig kergetve minden ingert. Halk, rövid, morranással össze mosott doromolásféleség szakad ki belőlem. Nem nem nászének, olyasmit nehéz lenne csók közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-10, 14:39



Otthon







Akár drog, akár nem, szakmai ártalmak révén testem ösztönösen az önkívületig hajszoljsza magát. A külvilág megszűnik, csak én vagyok, s aki kielégít. Elégedettsége épp oly fontos, mint sajátom, egyikből adódik a másik: ízesebb a győzelem, ha van miért küzdeni. Persze csak semmi komolyság.
Felpezsdít a csók, folytatást kap s követel, visszavonhatatlanul sodor egy kis adag végzet felé, a szelíd, szarkalábas mosoly pedig mintha egy részemet már meg is ölte volna. Elszakadok ajkaitól, forró lehelletet hagyok csak magam után, búcsúajándékként mielőtt felfedező körútra indulnék. Végig a nyakán, eljutok egészen kulcscsontjáig, csak aztán egyenesedek fel, s adom át neki fedetlen vállamat. Halántékom tincsei közé simul, ahogy fejem elnehezedik a kellemtől, de itt még közel sincs vége. A helyzetváltás sejtetni engedi a fenekem alatt meredező vadat, őt sem volna ildomos figyelmen kívül hagynom: szörnyi részét a Szörnyetegnek. Lágy, körkörös csípőmozgással illettem, a hedonista vágy medrében táncolok, s mintha csak selymes hátán akarnék kimászni, hagyok ott pár finom karmolást. Eltávolodok tőle, s meredek pár néma pillanatig meggörnyedt felsőtestére. Orromat orrához érintem, farkasszemet nézve vele, miközben bal kacsóm szeméremtájékától indulva halad fölfelé, egyenest széles válláig, hegyes karmaimat lehelletnyit barázdált bőrébe mélyesztve. Ismertette velem idegrendszerének egy részletnyi mivoltát, én pedig nem vagyok rest kísérletezni vele. Újabb csókot lopok, ezúttal kicsit hosszabban, alaposabb analízis gyanánt. Legalábbis én így hivatkozok rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-09, 15:40

Ugyan Nox, mit is érnék azzal, ha bedrogoználak? Nem áll szándékomban megelőlegezni egyetlen lábon kihordható infarktust.
Legfeljebb pár hosszú percen belül úgy érezheti magát rövid időre, mint mielőtt az ember eljut oda, hogy spicces legyen. Mikor még mindennek ura, a gesztusainak, a mimikájának, a hangulatának, de tudja hogy ivott és ha itt megáll, pillanatokon belül ki is józanodhat.
Nyers mégis kontrollált felajzottság, kíváncsiság, egy ragadozó tényleges éhsége, és egy csipetnyi, szenvedélyes gyilkos vágy. Különös megközelítése az ölelkezésnek, és mégis tobzódik bennem az egész.
Megtehetném magam is, mit Zhalang, hogy kéjenc vágyba fojtva csupán energiáimmal hergelem, egyetlen érintés nélkül, és készségesen teszi amit mondok, vagy ami bódult, szégyentelen elméjéből csak elő tud pattanni, míg végül halandó testének végkimerültsége adja utolsó leheletét...
Zhalang... egy nemtelen lény, mi egyszerre mégis mindkettő, ha akarja pedig váltja. Olyan alakban lép eléd, amire vágysz. Valódi formája pedig egy vibráló auráját fátyolként viselő, tündöklően gyönyörű elegye az összes nemnek. Yoraval utánunk lett felébresztve. Még számunkra is különös csapda volt. A boszorkányistennő halovány fuvallat sem volt Zhalanghoz képest. Kertänu az Égtörők legtetejére zárta. Magányra és sorvadásra ítélve.... Őt nem tudta úgy megzabolázni mint engem, vagy legidősebb bátyámat. Még ő maga is bajba került mellette. Akárcsak bátyámat, őt is szorgalmasan látogattam, mert hármunk közül végül csak én lettem eleresztve...
Mikor drága Fényoltóm hüvelykujjával végigsimít alsó ajkamon, ujjbegyébe zárt összes kis idegvégződés is felborzolódhat.
Engem pedig megment az emlékezés átkától.
Nyelvemen épp ugyanúgy, ahogy ínyemen, szám belső felén, megtalálható a barázdák sora. A lágy csata közepette ízlelem meg cigarettája füstös világát és a gyógytea összetételének finom harmóniáját.
És persze Nox saját kis ízvilágát, esetleg előző napi vendégeiből is kiérzek valamit, szinte látom magam előtt őket, ami pillanatra elgondolkodtat, a foglalkozását illetően, de sosem tudott az ilyesmi felzaklatni. Mennyi minden fedezhető fel egy ártatlan csók nyomán... Mindig is szórakoztatott.
Tekintete találkozhat résnyire nyitott tekintetemmel, Szemem sarkában a találkozást követően halvány szarkalábak jelennek meg és kölcsönöznek mosolyra húzódott küllemet. És magam is belemosolygok a csókba.
A puszik, az érintések nyomán jólesően hunyom le a szemeim és borzongok végig. Az állkapcsomat ért után még billentem is a fejemet, szabad utat engedve Noxnak az esetleges folytatáshoz. Hálát adok valami ismeretlennek, hogy a korok alatt nem koptam el.
A konyha egyik széke készségesen vonja ki magát az asztal nyújtotta védelemből én pedig Fényoltómat az ölemben tartva arra veszem irányt és le is teszem magunkat. Nadrágom szövete nem épp vastag, hiszen csak egy alsó ruházat része, tapintása selyemszerű egyébként, csak nincs fénye. Ha össze simulunk, alatta figyelmet felhívóan, tisztán érzékelhetően, teljes pompájában várakozik a sorára férfiasságom alanti megnyilvánulása. Mégsem sürgetem feltétlen, hogy ő kerüljön mindenképp előtérbe.
Fényoltóm bordakosarára simítom kezeimet, ujjaim alatt akarom érezni lélegzete és finom izmai dinamikáját. Nyakához hajolva, fogammal összecsípve köntöse szegélyét lejjebb húzom azt, épp csak hogy bal válla márványa elő bukkanjon.
Rácsókolok, magamba szívom bőre illatát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-08, 16:09



Otthon







Szó se róla, hogy elvakítana az átható érintés, a mindent felülíró vágy, pusztán... kíváncsiságból iszom meg a kehely gőzölgő tartalmát. Megölni nem fog, hisz nem teheti, és ugyebár tudjuk: ami nem öl meg... Az nem öl meg. Legfeljebb egy kicsit. Mélyenszántó gondolatok kora délutánra.
Bájos dögvigyora láttán átfut az agyamon, mégis mire adom a fejem, de erről szól a játék: egyszer fent, egyszer lent. Kellemes kis kotyvasz, belül lágyan simogat, zamata jólesően csiklandozza nyálkahártyáim. A forgatás heve végett az edényke immáron ismét a jókora márványlapot ékesíti, ezúttal üresen. S még mielőtt elmerülnék tekintetében, észlelem: az eddig petefészkemet bombázó monoton, szúró fájdalmat kellemes melegség váltja fel... Hm, őszinte elismerésem. S bár könnyen lehet, hogy józan tudatom pillanatokon belül homályba vész, de mit nekem a drog, ha szemtől szembe, érintések ölelésében lehetek Szörnyetegemmel, tudván a tényt: csupán a vágy vezérli. Jól ismerem a taktikát: az élénk tekintet vezérelte finom, törődő gesztusok... De vajon honnan is a deja vu? Hát persze, saját magamtól. Végre valaki, aki igazán érzi az ízét, aki mindenféle bugyuta erkölcsiségtől mentesen tudja, s tapasztalja élvezeti értékét. Hüvelykujjam finom érintéssel jutalmazza barázdált alsó ajkát, csak aztán engedem, hogy táncot lejtsen enyéimmel. A végzetes tangó. Egyszerre, egész testemben érzem s élvezem mámorító auráját, puha nyelvét, a főzet s nyála egyvelegének kellemes zamatát, érintése mohó dinamikáját. A finom csók közepette szemhéjaim egy pillanatra résnyire nyílnak, pusztán a kíváncsiság által vezérelve, arca egy apró szeletén gyönyörködve. Ajkaim is felfedező körútra indulnak: aprócska puszik kíséretében vándorol pittyeiről szája sarkába, orcájára, markáns állkapcsára, mintha csak gondosan ízlelgetné a felfalni szánt prédát. Csuklyásizmán állapodok meg, tarkójához közel, s indulok vissza, ujjaimmal mindeközben vígan játszadozva rakoncátlan tincseivel. Röpke másodpercekre felegyenesedek, kéjes mosollyal tartva a bódult szemkontaktust. Mit ne mondjak, piszok nagy mázlistának érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-07, 13:09

Mintha azt mondta volna a meglepetésekre utazik. Erre valahol tökéletesen alkalmas egy beszámíthatatlan partner.
A recept hazai. Amit Nox most a szervezetébe fogad, az minden ízében másvilági. És hogy honnan húztam elő? Egyszer talán ezt is megmutatom drága Fényoltómnak.
Hogy méreg-e? Megeshet. Emberen még nem néztem meg milyen a hatása pontosan. Majd most. A kupában lötykölődő adag ellenére nagyon minimálra vettem az arányokat. Bár meglátásom szerint legfeljebb csak olyan lesz, mintha egyszerre itta volna meg a napi kávé adagját, minden különösebb kellemetlenség nélkül.
- Mindkettőnknek. Leginkább. - bár tudom hogy nagy baja nem lehet tőle, mégis megjelenik az arcomon a dögvigyor... Nem kegyelmezem meg neki, azzal sem, hogy legalább az eredetéről szót ejtsek. Nyilván tisztában van vele, hogy nem mérgezhetem meg, így annyira nem is kell aggódnia.
A sóhaja és a harapása nyomán jólesően megborzongok. Elégedettséggel nyugtázom, hogy benne van a játékban. Noha nincs garantálva hogy nem fog vér folyni. De... az már a jövő zenéje.
Nagyon halvány fahájas szegfűszeges illat, a főzetben pedig megjelennek ezeknek a fűszereknek a jegyei. Nem fojt, nem fullaszt. Azt nem mondhatom hogy olyan mintha gyümölcslevest szürcsölne, de van benne valami kellemes édeskés, fűszeres, ami felmelegíti az utolsó porcikájáig Noxot.
Ringatás közben megkeresem szabad kacsóját és könnyed vezető, táncos mozdulattal kipörgetem és vissza, úgy, hogy ezúttal szembe kerüljön, kezét pedig úgy eresztem el, hogy a vállamon pihenhessen meg. Kihasználva a mozdulat adta lehetőséget végigsimítok a karján, a vállán, érintem a lapockáját, hüvelykujjam a melle oldalán siklik végig, aztán kényelmesen haladok lejjebb és lejjebb.
Közelebb hajolok, homlokomat a homlokának döntöm, csak hogy egy kellemesen kitartott pillanatig a szemébe nézhessek, igen ilyen közelről. Összehangolt egymásból következőek a megmozdulásaim, lágyak, kedvesek, valahol talán még visszafogottak is, mintha egyébként össze törhetném. Ami valljuk be kétség kívül így is van. A szemeim azonban egyetlen határozott célon kívül nem igazán tükröznek jelenleg mást, az viszont nyers izzással van jelen. Számon játékos kajla mosoly bujkál.
Csókra döntöm a fejemet, közben feneke alatt a combjaiba markolok, és az ölembe emelem Fényoltómat.
Mikor tökéletes vonalú ajkait érik az enyémek, a rajta futó barázdákon keresztül idegrendszerem egy halovány pulzálással kap az övé után és ezúttal nem az én szemeimmel láthatja magát, csak saját testében terjed oda vissza egy puha csiklandós érzés. Lekúszik a torkán, zsibogtatja a karjait ujjai végéig, átszalad a gyomrán és liftezik egy kicsit a medencéjében.
Nem osztom meg vele, hogy az én szememmel, is oda vissza megtapasztalja, de makronyi töredéke közvetítődik annak amit magam is megélek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-07, 01:12



Otthon







Miután utolsó kósza gubancaimat is sikerült mérnöki precizitással vállaimra simítani, a konyhát célzom meg. Mióta van aki használja, nem is tűnik olyan idegennek... Mi több, kíváncsiság tölt el ahányszor csak átlépem küszöbét, Cody gondoskodó természetének hála mindig lapul ott valami ínycsiklandó meglepetés - ami, immáron egy pillanatra az ajtófélfát támasztva, látszólag most sem marad el... Annyi különbséggel, hogy ez alkalommal én gondoskodtam a járkáló finomságról. Bár ami azt illeti, van ott valami, ami kissé beszámíthatatlanná teszi a szememben. Hiába a gyengéd dorombolás, hiába negédes mosolyom, a gyanú ott lapul összeszűkült szemhéjaim mögött, simogató szavaiban sejtve a titok nyitját. - Ahha... És neked vagy nekem? - kúszik sanda félmosoly vonásaim közé. Tényleg ennyire nem tűnik fel, ha órákhosszat piperkőcködök a tükör előtt, vagy két perc alatt learatta unokacsém gyógynövényes kertjét, amiből aztán villámgyorsan főzetet kotyvasztott? A harmadik lehetőséget igyekszem nem számba venni, miszerint minden adandó alkalommal hord magánál némi idegmérget, vagy valami hasonló drasztikus szösszenetet. És bár átveszem a díszes kelyhet, gőzölgő tartalmával együtt, bal szemöldököm (helye) továbbra is gyanakvóan kúszik az ég felé, s csak azután enyhülnek vonásaim, hogy ismét testemen érezhetem Szörnyetegem bizsergető tapintását. S úgy tűnik, kéjenc praktikáim is beérni látszanak: ezúttal egyértelműen érzem benne a vágyat, a szenvedélyt. Rögvest át is adom magam az érzésnek, noha nem teljesen, épp csak hogy kellemes bódulattal tudjak ráhangolódni gyengéd mozzanataira. Ahogy megszólal, egy pillanatra egész testemben érzem tónusának finom búgását. A tekintetembe halovány fáradtság költözik, majd még mielőtt elhajtaná impozáns fejecskéjét, úgy teszek mintha csak súgni akarnék valamit, holott egy aprócska sóhaj kíséretében harapok gyengéden fülkagylójába.
- Megvan mire gondolok. - s minden egyes kortyintással egyértelműen jelzem: ám legyen, belemegyek a játékba. Csak aztán győzzem diktálni a tempót...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-06, 23:48

A kijelentés, ha máskor kapom, minden bizonnyal kicsalt volna egy nevetésfélét. Így nincs igazán hatása, sem megtapadása.
Elvész a többi gesztusaim között a pillanatnyi véleményem róla.
Most hogy egy igen jókora szeletet Nox maga elé vett és el is fogyasztotta azt, különösen érzem magamat mégis tökéletesen érzéketlen az állapot. De derűt csal az arcomra, hogy újra a régi vagyok. És számtalan meglepetés vár még rám itt épp úgy mint másutt!
És ne aggódj Nox, a magad módján, a tieid között királynői kegyetlenség és méltóság leng körül és magasztal egy új szintre. Valamit kiérzek a pillanatnyi gondolat szülte hangulatból, de csak magamban adok rá választ, miszerint megállapítom, hogy igen nagy botorság lenne hozzám hasonlítania magát. Az egyetlen akihez egy személy hasonlíthatja magát, az régi önmaga. És hogy ahhoz képest hol jár épp. Nincs más.

Egyetlen egy öblös serlegbe töltött holmi fogadhatja a hatalmas márványlap széléhez közel. Meg én magam, amint az utolsó, fűszernek tűnő morzsalékot szórom bele. A serleg tartalma gőzölög, viszonylag sűrűbb és egyébként egészen kevés van benne. Talán három deci.
- Kedvesem!- köszöntöm szinte dorombolva és megvárom, hogy a konyhába lépjen. - Ezt idd meg! Fenékig. - mutatok egész kézfejemmel a főzet irányába. - Hidd el jót tesz. - azt nem közlöm vele, hogy egyébként vetélés után szokták használni. Bár szinte bármire alkalmazható ami a női test érzékenyebb felére vonatkozik. Egy kis energia, vitamin, ásványi anyag és egyéb pótló bomba. Mögé lépek, vállain végigléptetek ujjaimmal, és az előre szökött tincseit most vissza terelem egy kézmozdulattal, hogy a királynő palástjaként terülhessenek hátára. Végighúzom lágyan tartva tincsein a kezemet és folytatom a mozdulatot a gerince vonalán lefelé, aztán nyitom az érintést, közre fogom a derekát végül előre kúszom, a köldökét közre fogva hosszú ujjaimat az alhasán megpihentetve állapodom meg. Fejemet pedig a nyakába hajtom. - Gondolj olyasmire amit szeretsz, akkor ahhoz hasonló lesz az íze. - bököm még oda a használati utasítást. Magam pedig a csuklyás izmába kóstolok. Bár nem szó szerint, de benne van hogy fogaim felsértik a bőrét. Csókba fojtom a harapást és szórakozottan ringatni kezdem miután kiitta a kupa tartalmát. Azért kiérezhet egy nagyon furcsa ragacsos utóízt amellett amire gondolt. Miután kiitta, egy fokkal kisimultabbnak érezheti magát, mintha töltöttek volna rajta és a közvetlen érzés, hogy rossz mozdulat nyomán kiszakadna mindene, ez is enyhülhet. Bár ez még nem garantál semmit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 424

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-06, 17:11



Otthon







- Időskori demencia. - bököm oda gúnyolódásképp, incselkedő vigyorral képemen. Ha tudná mennyire fellvillanyoz ez a reakció, még az imént kapott átható, gyengéd simogatást is felülmúlja, mellyel sebhelyemet illette. Talán egyszer elmesélem a történetét. Bár... A maga tárgyilagos formájában nincs sok neki. Bántottak. Pont. Az okok, az indokok, a célok s következmények már csak hab a tortán, újabb árnyalatok a szivárványban. És Szörnyetegem hiába hogy immáron mellettem csücsül, szemem sarkából épp úgy érzékelem izzó dühét, mintha csak egy leheletnyire volnánk egymástól, méghozzá szemtől szembe. Alsó ajkamba harapok, visszatartva a kikívánkozó ördögi kacajt, csupán egy elégedett, már-már önelégülésbe hajló mosolyt engedek kibontakoztatni.
- Majd megmutatom. A napokban. Amint ismét szalon- és munkaképes leszek. - Belátható időn belül tehát, valahol azonban őszintén remélem, hogy csatlakozni kíván a mulatsághoz, próba szerencse. No nem biztos hogy neki, de kettőnk közül én vagyok a halandó.
Végiggondolom a hallottakat, s látottatakat. Sorra követik egymást emlékezetemben a szavak, a gesztusok, meg egyéb más ingerek melyeket maga után hagyott: egyetlen aprócska részletet sem szabad veszni hagyni, ha valóban meg akarom tudni ki ő. És noha látszólag, hangsúlyozom látszólag letörtem a szarvából, nem jelenti azt, hogy automatikusan kiiktatom a potenciális veszélyforrások listájáról. Mint mindig, most is a tűzzel játszol Nox... De az istenért, ha egyszer ennyire élvezem!
Figyelmesen hallgatom, magamba iszom történetét, jobban mondva múltjának ezen szeletét, különösmód egy percig sem kételkedem valódi mivoltában. Botorság volna, a tények beszélnek, s nem csak a kimondottak. Az istenek nevei, a szerepük, a ténykedésük, a hiearchia, az egész olyan... Misztikus, de legalább annyira evilági. Csupán más létformaként, mégis, elképzelhető. Épp olyan érvényes, anyagi, mint bármi más, csak az általam tapasztalt evolúció, legyen az fizikai vagy bárminemű, egy különbző kölcsönhatás-mechanizmusára épülve. Lenyűgöző... S mindezt lelki szemeimmel nézve, Szörnyetegemre fókuszálva, őt középpontba helyezve valahol egészen tragikus is. A már említett kontraszt... Úgy tűnik mindenhol jelen van. Végszavára bólintok: szeretném látni, miként pusztult a hely, ahonnan származtatható. A kivitelezésére meg pláne.
Végül aztán, enyhén zavarodott tekintettel, mégis magabiztosan kecmergek ki a kádból, legnagyobb örömömre nem egyedül. És ugyan ki is volnék én, ha hátra kacsintván sunyi tekintetem nem kalandozna el széles vállain, markáns lapockáin, keskeny csípőjén, markolnivaló farpofáin, s az afölött nyújtozkodó impozáns szörnyalakon. A bravúros öltözködési rituáléról nem is beszélve... Egészen nyamvadtnak hathat mellette a kecses kis mozdulatom, amivel belebújok átlátszó, bársonyosan fénylő, éjszín köntösömbe - csak hogy legyen a vállamon valami, egyébként meztelen testem épp olyan kendőzetlenül tárulkozik a külvilág elé mint azt eddig is tette. A tükörhöz lépek, gondosan végigmérem magam, beletúrok még nedves hajamba... Annyira nem vészes, csupán alvás kérdése. Irány a konyha.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 161

TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása 2017-11-06, 02:09

Nyugodalmas félig lehunyt, nehéznek tűnő szemhéjaim a hegre kinyílnak és megcsillan egy különös aranyfény az íriszemben, ahhoz hasonlatos mint mikor a  tapetum lucidum visszaveri a fényt a ragadozók szemében, mégis valahogy más. Ezen kívül pupillám is látványosan kitágul. Igen fókuszálok, minden apró árnyalatát, vibrálását végig vizslatom. Nem, nem ez indít be, de a sérüléseknek mind mind történetük van. Titkok. És ezek azok a titkok, amiknek eredetéről valószínűleg csak kevesen tudnak, én pedig szeretem ezeket.
Magam is mozdulok, könnyeden, hangtalanul kerülök közelebb meghitt nyugalommal, mégis érezni rajtam az izgatottságot. A kád nagy, mi pedig bőven elférünk még ha mellé/elé kúszom is.
Végighúzom a forradásán, teljes hosszán, középső ujjam ujjbegyét. A nyakánál, tarkójánál már csatlakozik mutatóujjam és gyűrűsujjam is. Nox bőre és idegrendszere épp úgy borzonghat és borzolódhat, mint az üveglapra szórt vaspor mikor mágnest vezetnek a túloldalán. Mikor elveszem a kezemet épp úgy hal el a dolog mint az erőtér ami fokozatosan veszti el vonzását.
Hagyom, hogy vissza térjen eredeti helyzetébe, ezúttal azonban mellőle tekintek rá, nem szemből.
A tartásom laza, törökülésben ázom, kezeim az ölemben.
Amit mond az viszont eloszlatja minden hirtelen jött ihletemet... úgy nagyjából mindenre. És talán egy kevés leplezetlen, meglepett dühöt fedezhet fel rajtam. Szemhéjaim megereszkednek, sőt, kissé össze is húzom őket. Orrcimpáim kitágulnak egy néma fújtatás erejéig, ajkaimat pedig össze préselem, vékonyra, szűkre. Aztán grimaszolok egyet és feloldom a "csiliscitromot a seggembe" ábrázatot. Igen reméltem VALAHOL MÉLYEN, hogy ezen a ponton nem lesz több a tarsolyában. De nyilván nem volt alapos az a figyelem, amit fordítottam rá, már az első pillanattól. És ennek a hibának meg is lett a következménye. Csodás. Jár a vállveregetés. Nyilván a keringtetőben maradtat mérget megcsapolta... - Ügyes... - bukik ki belőlem, roppant bosszúsan. - De így jár az aki nem figyel a részletekre. - utalok ezzel magamra.
Istenérzet mi? Nem tudok nem elvigyorodni, korábbi bosszúságom pedig mintha köddé vált volna. Tulajdonképpen nem jártam rosszul. A feladat nem teljesíthetetlen. Vállat vonok hát rá. Eddig izgatott. Inkább meglepett. De hamar felvillanyoz, hogy tulajdonképpen ez a fajta alattomosság nagyon is tetszik.
- Istenérzet... Milyen az amikor egy halandó Istennek érzi magát? - hasonlót már tapasztaltam halandóktól, de annyira sok, erős pszichoaktív szer alatt álló élőlénynek nem csekkoltam a tudatát aktuálisan módosult állapotában. Bőven megelégszem azzal hogy beszél róla. Egyenlőre legalábbis biztosan.- Éreztem már valójában bogarakat a bőröm alatt. Nem jó érzés. Az idegrendszerem az elhangzottak alapján kisülne. De a szervezetem miatt viszont ignorálva lenne, hamarabb feldolgozódna, felszívódna, eltűnne, minthogy hatni tudjon. - azért elgondolkoztat. - Ha netán használod valamikor majd szólj!- közlöm egy rohadék, csak számsarkán bujkáló mosollyal.
A következőre szusszantok. - Mindig van egy nagyobb hal. Őket is Hallawa és Monlagon hozta létre, mint ottani helytartókat. A világom tele volt olyan természeti szellemekkel, amiket még Kertänu is félt. Inkallok. Ők... Olyanok mint az anyatermészet falósejtjei. Türelmesebbek, hiszen Angmillran is türelemmel volt a rajta élők iránt, még irántunk is. Kertänu hosszú élete alatt kárt kárra halmozott, végül a türelem elfogyott. - hallgatok egy jelentőségteljeset. - A rendszer egyszerű. Utazó Energiák, alattuk az inkallok, alattuk az Ősök, alattuk az ősök ivadékai, alattuk mi, alattunk a halandók, alattuk az ő teremtményeik. Lesarkítva így épült fel. - tisztázom előtte. aztán eltűnődöm. - Különös, mert akikkel eddig beszéltem ezekről... számukra az efféle hierarchiák ismertek voltak. Meglátszik hogy a Földet nagyon rejtve igazgatják... Már ha még itt vannak. - Noxra nézek. - A Földnek az egyéb szférái számomra nem megközelíthetőek. Viszont azt sem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy eltűntek volna. - a Föld kicseszett bonyolult.
Meg is mozgatom magamat, kőrözök egyet nyakammal, ropp erre ropp arra, aztán nyújtózom egyet, könyököm is kiroppan, csuklóim, vállaim is. - Nocsak! A meleg víz kioldotta a reumámat! - állapítom meg szórakozottan.
- Nem igazán kötelék, inkább egy személyes korlát. Amit érzést képviselünk, ami gondolat megihletett és szikrája megszült minket, az mozgat csupán. Nincs bennem semmi több. Nem tudok valójában fejlődni. Csak gyűjteni a tudást, ha ezt az Ösztönszerű motivációt épp afelé fordítom. Ha más felé fordítom, más kerül a központba. Ha valami mégis átszivárog ezen túlra... - nézek magam elé és megcsóválom a fejemet. - Nos egyrészt lenyűgöző, másrészt rögeszmeszerűvé válik. Mint egy kislánynak az első szerelem... -elhúzom a számat, mivel a hasonlat sajnos nagyon is találóra sikeredett. - Ha ez feloldódna, valószínűleg valóban egy gyermek érzelmi szintjén lennék bizonyos szempontból. Csak gyorsabban tanulnék. De eddig egyetlen módot sem találtam amivel fel lehetett volna ezt oldani, és a fejlődés útjára léphetnék... - pedig nagyon igyekeztem megtalálni a megoldást. Elképesztően sok segget nyaltam fényesre érte, de valahogy vagy mindnek bele tört a bicskája, vagy egyszerűen nem talált méltónak arra, hogy részesüljek ebből. Szar ügy.
- Mi lett velem? Elfordítottam az Ösztönömet arról ami végett felébresztettek bennünket. Kénytelen voltam, mivel addig Kertänu nem volt hajlandó a felszínre engedni a nagyvilágba. Önuralmat tanultam és azt, hogyan tudom a céljaimat a háttérben lavírozva elérni. A halandók számára épp olyanok voltunk mint a mai halandók számára az egyiptomi vagy a görög istenek. Mindenki ismert, félt, tisztelt, gyűlölt minket, vagy velünk riogatták a gyermekeiket, az Ősökhöz és az Utazókhoz pedig imákat intéztek, templomokat építettek... De valójában legfeljebb velünk találkoztak csak a későbbiekben is. - látszik rajtam beszéd közben egy keserédes nosztalgia. És szembetűnően minden múlt idő. Egy hosszú percig hallgatok, közben Nox a beomló csillagról kezd beszélni én pedig elmosolyodom rajta. Ránézek - Egyszer talán megmutatom hogy végezte az otthonom. - húzom el előtte a mézes madzagot. Bár még minden megtörténhet. Pár éven belül bizonyára eljön a pillanata az ilyesminek is, ha már egy életet töltünk együtt...
Ennek fényében meg az egyéb huncutságokra is ráérünk. Ha a Varjú népe vár rá, nem gondolhatja komolyan hogy cserébe pont én leszek a vendége így!
Ugyan Nox gondolj egy kicsit magadra! Rád fér... Még a végén túlhajtod magadat. És hát az vétek lenne... Vétek... Pillanatra miközben kiszáll a kádból elálmodozom egy képen, amiből Nox ha az arcomra néz, egyszerre olvashat le egyszerű puritán szenvedélyt és vágyat, és bizony nem kevés gyilkos sóvárgást.
Végül lehúnyom szemeimet, sóhajtok egyet, hosszabbat inhalálva a nadragulya átható illatából, Nox egy pillanatra velem együtt lélegezhet, szegénynek össze zavarom itt a rendszerét...
-A reggeli- khm..- Egy jó ötlet. - nyelek egyet. Kicsit elmerülök, megmosakszom a víz alatt. Alapvetően tiszta vagyok, így inkább frissítés csak. Feljövök a víz alól megdörgölöm az arcomat. Aztán fel is állok és kilépek magam is a Noxal átellenes oldalon, háttal neki. Újabb kényelmes nyújtózás, izmaim megfeszülnek, összehúzódnak, míg jólesően, halványan remegni nem kezdenek a rájuk gyakorolt erőhatástól, aztán minden szépen ellazul. Ha felém néz, szembe tűnhet neki a hátamon egy sakálhoz hasonlatos szörnyalak állatformájának a tetoválása. Jobboldalt kezdődik, a lapockám fölött, és középen zárul a keresztcsontomnál. Annak a szörnynek az alakja, amit azelőtt láthatott tőlem, mielőtt a doktornőt széttéptem volna. Nyújtózásomat követően megszáradok és anyag öleli körül a derekamat, az alfelemet és végigkúszik a lábaimon. Az anyag megszilárdulva eredeti ruházatom nadrágjának alsóbb rétegét adja vissza. Vékonyabb, könnyed fehér szellős vászon. Bő az egész, magas széles övszerű derékkal, kétoldalt széles fekete sávval, könnyed aranyfonalas mintával, térdem alatt a mintából kilép a fonal és zsinórrá sodorva köti körbe lábszáramat és egyben nem hagyja hogy a nadrág szára fölösleges felakadásoknak legyen kitéve. Felülre viszont lusta vagyok bármit húzni, úgyhogy az csupaszon marad, ahogy egyébként lábfejeim is.
Noxra pillantok. - Odakint várlak! ~ azzal eltűnök a fürdőjéből. Hangtalanul, mintha sosem lettem volna ott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox Djarum lakása

Vissza az elejére Go down

Nox Djarum lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-