Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Rose & Blaise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Gwyneira Rousseau
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise 2017-10-09, 21:28




Blaise & Rose
[You must be registered and logged in to see this image.]

A kezemet akarja, pusztán anyagi és politikai megfontolásból, és hiába mondja, hogy a szüleim már az áldásukat adták, nem fogok csak úgy igent mondani. Megfontoltan közlöm, hogy átgondolom az ajánlatát, habár tudom, hogy amennyiben a szüleim már beleegyeztek, nem kerülhetem ki, hogy innentől kezdve mindenki a társaságban ne tudja meg, hogy Blaise Zabini jegyese vagyok. Udvariasan, de faképnél hagyva a fiút kell visszavonulnom és átgondolnom a dolgokat, de azt hiszem, ehhez egyedül kevés vagyok. Akárhogyan is, belementem Markkalm hogy elmegyek vele egy interjúra, de továbbra sem tekintem a testvéremnek, pláne nem került le a riválisok listájáról, hiszen a Zabini fiú is arra játszik, hogy ezt az ellenszenvemet táplálva ikertestvérem iránt kössek vele házasságot és szerezzük vissza együtt azt a vagyont, Markot kiforgatva. Levegő kell, gondolkoznom kell, tanács kell. Castiel kell.
A partit a legrövidebb úton elhagyom, a házigazdát már a legelején köszönöttem, így nem lehet rámfogni, hogy tiszteletlen vagyok, habár akkor még nem voltam Mrs. Zabini leendő menye. És most se vagyok az, nem, biztos, hogy addig nem, ameddig helyre nem rakom magamban a dolgokat. Meg kell fontolnom mennyit ér, hogy Marktól visszaszerezzem az örökségem, és mennyit a saját szuverén életem, hogy kirakat feleséggé váljak egy politikai harcban.


// Köszönöm a játékot, de ezúton lezártam, mert eltűntél az oldalról. Ha visszatérnél és tudsz vállalni maximum 2 hetes köröket, akkor nagyon-NAGYON-nagyon örülnék, ha új játékba kezdenénk, addig is a megkérés megtörtént, de igenlő választ nem kaptál.

*** JÁTÉK LEZÁRVA *** //  


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
"Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Álmodj, amit csak akarsz,
menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gwyneira Rousseau
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise 2017-08-14, 19:57




Blaise & Rose
[You must be registered and logged in to see this image.]

Várakozóan tekintek rá, de sürgetni a szavait nem sürgethetem, így nyugodtan elnyúlhat a drámai várakozás, ahogy csak Blaise kívánja, ami igen irritáló, de nincs mit tenni. A saját közegemben, akár a cég megbeszélésein, vagy akármilyen rendezvényen, ha a beosztottaimmal beszélek mindenki tudja, hogy szeretem a kezemben tartani a dolgokat és a leggyűlöltebb szavam a meglepetés, de amikor csak egy fogadáson kell az úrhölgyet játszanom, semmi többet, akkor nem engedhetem meg magamnak hogy elő jöjjön ez a férfiaknak néha riasztó oldalam. Hiszen a visszafogottság és kedvesség, a báj és az elegancia... Valahol kezd hányingerem lenni ezektől a szavaktól, még is ez most a szerepem.
A megjegyzése, amellyel a saját báljukat illeti azért kicsi elégtételt okoz legbelül, ha én halálra unom magam, akkor megnyugtat a tudat, hogy más is szenved. Persze nem mutathatok egyetértést, így maradnak a bevett formulák, kissé elmosolyodom és megingatom a fejem.
- Ugyan, ezek az események fontosak a társadalmi életben, és mit szólna az édesanyád, ha ilyen véleményt hallana a partiról, amire minden bizonnyal lelkiismeretesen készült. - válaszolom egy kedves mosollyal, mintha csak eltussolnám, hogy a partnerem biztosan csak viccelt és nem ilyen véleménnyel van valóban. A jótékonysági bál ötletét olyan szinten utasítja el a hangja és a nevetése, hogy magamban azért felébred még egy aprócska ellenszenv. Az az egyetlen rendezvény, amit nem csak kötelességből teszek, hanem mindent megteszek azért, hogy a pénzösszegek és félajánlások valóban elérjenek a rászorultakhoz.
Ugyan én nem kortyolgatok olyan gyakran, de mikor lerakja az üres poharat akkor én is leteszem a tálcára a még egy-két kortynyi kiváló minőségű bort, de mi vagyunk azok, akik megtehetik ezt a pazarlást. Elfogadom a karját, könnyeden lepek mellé és felveszem azt a kényelmes távolságot, amit a férfiak úgy kedvelnek. Ugyan nem simulok hozzá, mint valami
könnyű vérű nő, de bizalmas közelségből erezheti a parfümöm gyengéd, kellemes illatát, és a természetes vörös tincseim is néha finoman hozzáérhetnek és csiklandozhatják. Cseppet sem tartok attól, hogy bármilyen ártó szándékkal vezetne ki a társaságból, így ugyan már kicsit feszülten, de habozás nélkül biccentek neki, hogy indulhatunk.
Családjaink úgy tudom sosem voltak közelebbi kapcsolatban az üzleti életben, így az érdeklődésem ez alkalommal valóban nem megjátszott, hanem őszinte. Persze a korábbi tíz férfi beszélgetőpartnerem is azt hitte, hogy iszom a szavaikat, ám attól függetlenül, hogy fel tudom idézni a beszélgetéseket lépésről lépésre, cseppet sem voltak érdekesek. 
A cipőm ütemesen koppan a márványpadlózaton, miközben haladunk egy kisebb társalgóba a fő bálteremből. Meg kell hagyni, akármilyenek is, akárhonnan is jöttek, éppen olyan előkelő a házuk, vagy inkább kúriájuk, mint az ősi varázsló családoknak. Leülök közvetlen mellé a fotel mellé amely előtt a házigazdám megállt, majd végignézem, ahogy egészen lazán elhelyezkedik benne. Az én tartásom még mindig olyan, mint mindig, kecses és kifogástalan, hiszen fizikai értelemben nem számítok támadásra, de a valódi mivoltomat biztosan nem fogom meglibbenteni ennek a fiúnak - vagy inkább fiatal férfinek. A lábamat könnyedén keresztbe teszem és a kezeimet az ölembe ejtem. Ahogy végre belekezd a mondandójába, egyre jobban szűkül össze figyelő szemem, ahogy egyre bizalmatlanabbul hallgatom, amit elém tár. Természetesen nincsenek problémák az intelligenciámmal, még is az első, ami eszembe jut, mint válasz, az a jólneveltség "hogymiafaszvan?!"-ja.
- Ezt most megismételnéd, kérlek? - hagyja el a számat ez az egyszerű kérdés, miközben újra és újra végigpörgetem a fejemben a hallottakat. Nem elég, hogy az ikerfivérem ki akar forgatni a helyemből az Igazgatótanácsban, hogy az örökségem legnagyobb része már is az övé, hogy Maximillianről a felbukkanása óta semmi hír, hogy már csak ténylegesen csak egy csinos kirakatbábú lettem a szemükben, egy haszontárgy, most el is akarnak adni, mint egy fejős tehenet? Nem ülhet ki az arcomra a döbbenet, se a sértettség, se semmilyen szélsőséges érzelem, így próbálom sorba rendezni a gondolataimat.
- Ez igazán megtisztelő ajánlat. - válaszolom, mikor már teljesen átveszem a testem felett a kontrollt és véletlenül sem remeg meg a hangom semmilyen érzelemtől. Nem mintha a közlése ajánlat lett volna, hiszen azt mondta, hogy a szüleim már beleegyeztek és neki ígérték a kezem. Tehát eldöntötték, a megkérdezésem nélkül, és mindez végleges... Nem is tudom mi mást vártam, hiszen egyszer ennek is el kellett jönnie, minden aranyvérű család így bánik a lányaival... - Ha szabad tudnom, ki kezdeményezte ezt a frigyet? - kérdezek újra, miközben már egészen más szemmel tekintek végig rajta. Olyan szemmel, mintha még soha életemben nem láttam volna. Hiszen tényleg nem tudom, hogy kiféle és miféle, és ő se tud rólam semmit, hogy élhetném le vele az életem?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
"Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Álmodj, amit csak akarsz,
menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blaise.Zabini
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise 2017-08-01, 22:35

Rose & Blaise  
Visszautasíthatatlan ajánlat

[You must be registered and logged in to see this image.]Nyájas mosolyában gúnyolódó él villan; szülei igazán remek munkát végeztek a lány aranyvérű szabályokhoz való idomításában. Szép ívű ajkait oly’ természetességgel hagyják el a helyzet által megkívánt kedveskedő szavak, mintha nem is lenne mögötte más, csak ugyanez a kirakatba illő báj, mely egy úrihölgy fő ismérve. Egyéniség – ez gyakran hiányzik a tökéletességig csiszolt, a társasági életre nevelt aranyvérű nemesekből, de Blaise számára – jelen pillanatban – ez olyan hiányosság, mely fölött nagyvonalúan hajlandó elsiklani. Egyébként is, ha már előkelő családok lányairól van szó, akkor jobban kedveli a szerepüket ügyesen, hiba nélkül játszókat a botor, csupán felhajtást keltő rebellisekkel szemben.
Választása gondos mérlegelés után esett a Brooks család vörös szépségére; ebben anyjának nem volt túl nagy szerepe, az némi gúnyos csodálkozással vette tudomásul Blaise házassági szándékait, majd választottja ellen sem emelt semmi kifogást. Mindössze annyi megjegyzést tett, hogy a feleségek kevesebb hasznot hoznak, mint a férjek.
Tehát Rose győzedelmeskedett a jelöltek közül – pontosabban a személye mellett szóló érvek a legnagyobb súllyal estek végül latba. A lány nem hivatalos hozománya, a seprűgyártó cég, felkeltette Zabini érdeklődését; fájt rá a foga, és bár Rose keze valószínűleg nem hozza egyenest magával a céget is, rajta keresztül valamiképpen majdcsak ráteheti a kezét az értékes kincsre…  Másrészt ismerte a lány kivételes jólneveltségét, mely mögött értelem is lapult, de utóbbi sosem ment az előbbi rovására; emellett különösen szép is volt választottja, ami nem elhanyagolható szempont egy- leendő férjéhez illő - feleség részéről.
- Örülök, hogy kellemesnek találod. Szerintem éppen olyan lélekölően unalmas, mint az ehhez hasonló rendezvények általában. De igazán kínos helyzetet szülne, ha osztanád effajta bántóan nyers véleményemet.
Belekortyol a borba, miközben a különleges kulináris élvezet nyújtó italt ízlelgeti, a pohár pereme fölött a lányt figyeli.
- Valóban; anyám csupán a szokásos szándékainak eleget tevő partit tervezett. -  Ilyenek lehetnek: gazdagságuk kirakatba helyezése, társaságának bővítése új pénzre és egyéb előnyökre lesőkkel, saját kortalan szépségének és csodálatos ruhakölteményeinek közszemlére tétele, és esetleg új férfiak horogra akasztása. – De én szeretem a kellemest összekötni a hasznossal. Azonban ez nem éppen jótékonysági programot jelent. – Halk nevetése árulkodik róla, hogy mennyire képtelenül nevetségesnek tartja a lány feltételezését.
Poharát, melyből lassan az utolsó korty nedűnek is nyoma vész, egy arra járó manó magasra tartott tálcájára helyezi, majd előzékenyen a karját nyújtja a lánynak.
- A meglepetés tárgya nem éppen olyan, amiről itt kellemes volna csevegni. Esetleg kereshetnénk egy csendesebb zugot.
A válaszadást jól megfontolt okból késlelteti, ezzel is azt kívánja elérni, hogy fokozza a lányban estlegesen ébredő feszültséget.
Amennyiben Rose-nak nincs más elképzelése, Blaise iránymutatásával az épület felé veszik az irányt, majd egy előtéren és egy rövidke folyosón keresztül az elegánsan berendezett társalgóba lépnek. A fiú pálcaintésére a kristálycsillár fénnyel árasztja el a helyiséget, melyben a fő szerepet a különféle ülőalkalmatosságok – pamlagok és fotelok – kapják. Miután hellyel kínálta a lányt, ő maga is elnyújtózik egy fotelban; tartásában szemernyi feszélyezettség sincs, de helyválasztása némi távolságtartást sugall, jelezve, hogy nem kíván tolakodóan közeledni – nos, lassan kimondhatjuk – a jövendőbelijéhez.
- Talán elvárt volna, hogy jelen beszélgetésünkhöz némileg más hangulatot teremtsek, de azt hiszem, így a maga egyszerűségében is emlékezetes marad ez a pár perc. – Gonosz mosoly villan ajkai szegletében egy pillanat erejéig. – Családjaink között született egy megállapodás, melynek célja… hogyan is fogalmazhatnék… hogy egyesítsük erőinket. A szüleid, akiket mélyen tisztelek bölcsességükért, nekem ígérték a kezedet.
A kocka tehát el van vetve.


Made by Neon Demon
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gwyneira Rousseau
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise 2017-07-30, 18:49




Blaise & Rose
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem szeretem Zabiniékat. Akármilyennek is mutatom magamat a társaságban, nem azért van ez, mert felkapaszkodottnak tekintem őket, ahogy oly sokan, hanem azért mert van bennük valami furcsa, anyában és fiában egyaránt. Valami, amitől idegenkedek, amitől a legcsekélyebb bizalom se ébred bennem, ha megtudom, hogy találkoznom kell velük. Csak legtöbbször ez nem az én döntésem.
Hiába bukkant fel az ikerfivérem, hogy kiragadja a céget és majdhogynem az egész örökséget a kezemből, ezen az eseményen mégsem jelent meg. Nem tudom mi áll a háttérben, hiszen a viszonyunk minden, csak nem szoros, de ezzel arra ítélt hogy mint a rég nem használt játékszert, szüleim levegyenek a polcról, leporoljanak, és újra porondra állítsanak. Éljen.
Természetességgel és kecses bájjal forgok a társaságban, mindenkivel annyit beszélve, hogy értelmemmel és az üzleti rálátásommal - bár sajnos nagyobb arányban csak a külső megjelenésemmel - elbájoljam őket. A testhez simuló, zöld ruhám kiemeli vörös hosszú hajamat és persze a karcsúságomat is, még is zavar, hogy intellektusomat hátrébb parancsolja a küllemem, amit megkíván ez a parti.  Éppen az egyik Mágiaügyi Minisztérium-i  Osztályvezetőtől köszönök el, amikor odalép hozzám a házigazda fia, Blaise Zabini. Ismerjük egymást, hiszen a Roxfortba jár minden britt mágusnövendék, és mind a ketten a Mardekár tanoncai vagyunk, habár én fölötte járok néhány évvel. Ez sosem gátolta meg abban, hogy minden diákkal legyen az akármelyik évfolyamon és akármilyen befolyásos, egyenrangúnak gondolja magát. De nincs közöttünk emiatt különösebb ellentét vagy rivalizálás, csak óvatosan lépkedek a sakkfiguráimmal a jelenlétében.
- Igen, igazán kellemes ez a parti, a családom nevében is köszönjük a meghívást. - válaszolom a legnagyobb udvariassággal, és természetesen átveszem tőle a poharat. A bal szemöldököm kicsit fürkészőn felszalad, mikor széles mosollyal kísérve rátér valamiféle meglepetésre. Koccintok vele, de nem hagyom el a várakozó tekintetet. - Ó, valóban? És mi lenne ez a meglepetés? Úgy tudtam, hogy ez a parti különösebb szándék nélkül lett megrendezve, csupán édesanyád Nyár megnyitójaként. Esetleg valami szívednek kedves jótékonysági programmal folytatódik az este? - kérdezem, habár legkevésbé sincsen fogalmam arról, hogy Blaise-nek mi is lenne olyan kedves, hogy a jótékonyságot a szívén viselné, vagy éppen az anyjának lennének ilyesféle indíttatásai. A Brooks családban bevett szokás, hogy ahogy elhalkulnak az üzleti életben a hírek, azonnal egy jótékonysági eseménnyel kerülünk újra a címlapokra. Elképesztő, hogy ilyen események megtartásával milyen hatást váltunk ki a vásárlókból és a befektetőkből, mindig, tényleg mindig megéri az árát a szervezés és lebonyolítás. És természetesen mindig én vagyok az esemény házigazdája.  


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
"Minden ajánlat annyit ér, mint aki teszi."


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Álmodj, amit csak akarsz,
menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blaise.Zabini
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise 2017-07-30, 13:45

Visszautasíthatatlan ajánlat  
Rose & Blaise

[You must be registered and logged in to see this image.]A helyszín London egy előkelő negyedében álló puccos villa, az esemény egy az anyám által adott hivalkodó kerti parti a varázsvilág krémjének egy részével. Fanyar, de egyben gúnyos mosollyal nyugtázom, végigfuttatva tekintetem a társaságon, hogy az bizony foghíjas – mint amikor az értékes porcelán étkészletből hiányzik néhány darab. Számos megbecsülésnek örvendő, igen előkelő név szerepel a vendéglistán, de még mindig vannak olyanok, akik távolmaradásukkal éreztetik, hogy anyámat – és minden bizonnyal helytelenül engem is – a felkapaszkodott, közönséges újgazdagok sorába tartozónak vélnek.
Nos, terveim szerint hamarosan sikerül teljes jogú bejárást nyernem társadalmunk eme ősrégi, szúette bútordarabjaihoz. Nem mintha ilyen társaságra vágyna az ember; ezek a családok a közeljövőben maguk fogják eltörölni imádott nevüket ostoba vérmániájukkal, és az ebből fakadó begyöpösödött szokásaikkal, beltenyészetet fenntartó házasságaikkal. Minden jel arra mutat, hogy leáldozott nekik, csakúgy, mint kiégett anyámnak – térek vissza távolodó gondolataimból, amikor néhány másodperc erejéig megpillantom a nőt, aki egy pár varázsló alkotta körben nevetgél. Még mindig vonzó – elvégre most is úgy gyűlnek köréje a férfiak, mint lepkék a fényre -, de már közel sem a régi.
Az erkély faragásokkal díszített korlátjára támaszkodva lassan eregetem a füstöt, a dohány aromája leng körülöttem, közben az udvarban egybegyűlteket szemlélem.
A teljes birtok különféle álcázó bűbájokkal van védve a kíváncsi mugli szemek elől. Így lehetséges, hogy a mágikus lámpásokkal megvilágított kertben tálcákat egyensúlyozó házimanók sürögnek-forognak a vendégek lábainál. A varázslók és boszorkányok feje fölött néhány méterrel egzotikus, tündérszerű, szárnyas lények repkednek, apró testük fehér fényt bocsát ki magából, szárnycsapásaikat pedig halk, csilingelő hang kíséri. Különleges jószágok; kivételesen értékes anyagokat lehet nyerni belőlük – ilyen a szárnyaikat világítóvá tevő nedv -, de ezt csak kevesen tudják.
Nyugodtan szivarozom. Élvezem a várakozást, magamban azon morfondírozom, miképpen fog alakulni az este. Noha a végkifejlet nem lehet kétséges – erről Rose szülei biztosítottak -, kíváncsisággal tölt el, miképpen fogadja majd a lány a nagy hírt. Rose, akit már egy ideje megpillantottam a társaságban, és azóta figyelemmel kísérem, még ha jól tudom, semmit sem sejt.
Azonban hamarosan itt az idő, hogy őt is beavassam. A szivarcsonkot elnyomom, majd komótos léptekkel indulok el az üresen kongó folyosókon és lépcsőkön a kert irányába. Ott az udvariasságra ügyelve rövidre zárom a bájcsevejeket, melyek a legkisebb érdeklődésemre sem tartanak számot és most még késleltetik is az estére tervezett célok végrehajtását. Csupán Rose szüleit üdvözlöm a társaságban igazán nyájasan, akik a kölcsönösen előnyös megállapodás tudatában szívélyesen viszonozzák azt. Eladni a lányukat, jó üzletet csinálni – nincs is ennél felemelőbb érzés, nem igaz?
Mielőtt a lány mellé lépnék, elemelek két vörösborral telt kristálypoharat egy tálcáról – mely mintha csak a levegőben lebegne, valójában egy manó egyensúlyozza azt aszott bőrrel borított koponyáján. Szánalmas lények, noha néhány tekintetben kifejezetten érdekesek.
- Szép esténk van, nem igaz? – lépek közelebb a lányhoz; az arcomra kiülő széles mosolyból lehetetlenség kiolvasni szándékaimat. – És van egy meglepetésem, ami személy szerint nekem még szebbé tette a mai alkalmat.
Felé nyújtom az egyik poharat, és ha elfogadja, koccintásra emelem az enyémet.


Made by Neon Demon
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blaise.Zabini
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 15

TémanyitásTárgy: Rose & Blaise 2017-07-26, 14:22

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Rose & Blaise

Vissza az elejére Go down

Rose & Blaise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» White Rose [KÖZÖSSÉGI CÉH]
» Part 14 / 1
» anastasia rose steele

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-