Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Patrónuslista
  Yesterday at 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 10:26
Luna Lovegood

ϟ A rémület éjszakája
  Yesterday at 10:08
Gemma Carlyle


ϟ Welcome my old friend!
  Yesterday at 02:56
Ivarn-vo Inor

ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 01:48
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39840 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1480

TémanyitásTárgy: Sírkert 2014-10-16, 10:22

First topic message reminder :


Sírkert

A kastélytól viszonylag távolabb húzódik, annak keleti oldalán a sírkert. Itt főként tanárok, volt igazgatók nyugszanak, de az alapítók sírjai, sőt néhány helyi szellem nyughelye is fellelhető.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-06, 13:23


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



Persze tudom én, hogy csak viccelődünk és ennyi, nem komoly az egész. Nem is az én dolgom, hogy milyen taktikával fűzi be a csajokat, vagy hogy egyáltalán milyen gyakorisággal teszi ezt nem igaz? Nincs sok közöm hozzá, hiszen mi csak itt felfedezgetünk, tehát nem kell érdekelni, hogy ő ebben mégis mennyire profi.
- Hm... kicsavarod a szavaimat, ami nem szép tőled, bár ki tudja, lehet hogy próbálkozol, csak tudod, hogy felesleges. - bököm oldalba, csak úgy mert megérdemli. Amúgy sem tűnik egyébként olyan srácnak, aki folyton azon agyal, hogy hogyan csaljon egy újabb csajt az ágyába, vagy ilyesmi. Rendes srác, ha nem így lett volna, akkor nem fejezi be a kis játékunkat az erdőben és nem visz vissza csak úgy a szobámba, de megtette, mert mint mondtam rendes srác és nem is feltételezek róla amúgy az ég világon semmi rosszat sem. Remélem ő is tisztában van vele, hogy tényleg csak viccelek.
- No, ne vedd magadra, nem piszkállak akkor vele oké? - mosolyogva pillantok oldalra. Ne sóhajtozzon itt nekem a whiskey miatt. Pedig ez egy jó pont volt, ami miatt húzhatom kicsit, de ha nem, hát nem, nem akarom én túlságosan erőltetni, hogy a végén még tényleg rosszul érezze magát miatt, azt tényleg nem akarom. Én jól érzem magam és a ő szórakozását sem akarom elrontani. Ez egy bohókás sírrablás és maradjon is csak az. - Pedig a tabu témákat nem szabad elfelejteni, én is figyelek rá. - lehet hogy nem érti, de nem is kell mindent értenie. Ilyen vagyok, én így élem az életemet és meg van a jó okom rá, hogy miért viselkedem így vele, vagy akár másokkal. Az én életem... kissé bonyolultabb, mint mondjuk az átlagé, de nem baj, nem lehet mindenkié egyforma igaz?
- Mert jól szórakozol velem felfedezőként, valld be! Akkor pedig akarsz második esélyt, mint az asszisztensem. - persze, hogy tudom, hogy csak poénkodunk. A vizet se gondoltam komolyan, nem az ő dolga volt hozni, csak nálam valahogy van egy ilyen alapfelszerelés. A táskám amúgy is sok mindent rejt, ami hasznos. Varázslók vagyunk, van pálcánk, de attól még kell, hogy legyen pár hasznos eszköz is, mint egy kulcs víz, vagy öngyújtó végszükség esetére, no meg... ha valahol bent ragadnánk, azért mindig van nálam egy adag tartaléknak az én kedvenc életmentő bájitalomból is.
- Oké, akkor nem iszom többet whiskeyt, vagyis... nem hagyom, hogy leitass. - bólintok nagy komolyan, de persze a szám sarkában most is megbújik egy kósza mosoly. Az a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy... létezik az, hogy túlságosan jól érzem magam? De ő nem biztos igaz? Egyszerűen csak barátkozunk, csak az a lényeg, hogy ne lépjünk át egy bizonyos határt.
- Héj, te találtad ki, hogy ide jöjjünk, még csak nem is én! - sőt még azt is ő találta ki, hogy üljek fel egy hipogriff hátára és még én vagyok a profi bajkeverő? Ez nem fair, és nincs is így, nincs igaza és kész.
- Pedig azt hittem, hogy egy bestiamesternek mindent meg kell csinálni, és valakinek a trollokkal is törődni kell. - mosolyodom még egy, de már nem sok idő van viccelődni, hiszen az a cseppet sem kedves egyed nagyon is közeledik, de szépen sikerül összedolgoznunk, hogy lenyomjuk közös erővel. Az a mázli, hogy a járat nem omlik ránk és reméljük, hogy elég sokáig fog aludni, mert vissza is kell jutni majd, és nem biztos, hogy egy újabb mázsás esést kibír az alagút. Magamat is meglepem ezzel a pacsi dologgal, de ha jól látom, akkor őt is, aztán már irány tovább. A fintor azért megjelenik az arcomon, a szagra, de váltok és inkább szájon át lélegzem, úgy talán könnyebben elviselhető.
- Miért evidens, hogy én döntök? - én győztem le a trollt is nem igaz? Végül mégis csak megmoccanok, és pálcával előre indulok meg a legjobbszélső felé. Az ajtó simán nyílik, még varázslatra sincs szükség, aztán ki is derül, hogy miért. Automatikusan fordulok meg, és persze ütközöm ezzel Jackbe, amikor az ajtón nagy erővel kiszáguld több tucatnyi denevér, akik a kinti pálcák fényének hála egyből magukhoz tértek, no meg ki tudja, hogy meddig voltak bezárva. Az arcomat takarom főként. Szimpla ösztönös reakció. Nem fognak minket bántani, csak meg kell várni, amíg kirepülnek.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-05, 16:17


Andie & Jack



- Ez van, önös érdekek vezérelnek. – rántom meg a vállam mosolyogva. Az életben a legtöbb dolog sajnos nem igazságos, valamiért ezt kaptuk. Vannak, akik tehetségesek, mégis nyomorban élnek, mások olyan sötétek, mint az éjszaka, mégis luxusvillákat vesznek unalmukban. A világ sajnos ilyen, nem működik valami fair alapon, de ezt kell szeretni, ezzel kell megtanulni együtt élni.
- Látom nagyon ragaszkodsz ahhoz, hogy legyen taktikám, de tudod… ha ezt is taktikának veszed, akkor most is próbálkozom, nem? – mosolygok rá vidáman, ahogyan  tovább haladok mellette. Na igen, ha ezt taktikának vesszük, akkor a nap huszonnégy órájában bevetésre kész vagyok, igaz? Még álmaimban is tudnék csajozni.
- Komolyan, kár volt megemlítenem a whiskyt. – csóválom meg a fejemet lemondóan. Nem vagyok én rákattanva, talán évekkel ezelőtt ittam utoljára azelőtt, hogy Andie-vel összefutottunk volna. Soha nem voltam nagy piás, ami azt illeti nem igazán van semmi káros szenvedélyem, leszámítva, hogy imádok bajba kerülni, adrenalin függő vagyok, és néha elszívok egy-két szál cigit, ha nagyon rosszul érzem magamat, ez még az árvaházból maradt meg. A muglik szinte csak ezt szívják én utálom, de válsághelyzetekben könnyedén rászokok, szóval próbálok minél távolabb kerülni a csalódásoktól és egyebektől, ez pedig egész jól megy, nem vagyok egy konfliktus kereső valaki, de utálom, ha ok nélkül kötözködnek velem.
- Igaz is, már majdnem elfelejtettem. – nem, még  mindig nem értem miért ilyen lemondó, mikor minden esélye meglenne arra, hogy szerezzen magának valakit, még akkor is, ha nem a nagy Ő, mert az ráér nem? Nekem is voltak már barátnőim, nem kell egyből az igazi karjaiba futni.
- Honnan veszed, hogy akarok második esélyt? – persze csak viccelek, ez az egész csak poén, nem képzelek bele többet, és minden bizonnyal ő sem, van olyan éles eszű, hogy ezt tudja. Nagyon sok hülyével volt már dolgom, muglikkal és varázslókkal… és kész röhej, amit néhányuk összetud zagyválni, a félreértésekről ne is beszéljünk.
- Ezen azért nem lepődtem meg annyira, de feltudtalak vinni. Viszont soha többet nem csináljuk ezt, tudod te milyen rossz így lépcsőzni?  - nem volt éppen egy leány álom, és nem azzal van a baj, hogy nehéz, csak rossz úgy lépcsőzni, hogy nem látod merre is mész.
- Oké, akkor csak profi bajkeverő vagy. – végül is az, nem? Ha mindig valami rosszban sántikál és szereti a veszélyt, akkor született bajkeverő, nem? Engem a baj csak… megtalál, én nem keresem, legalábbis nem mindig, azért a nyugalmat is tudni kell értékelni, én pedig értékelem is, csak nem annyira, mint kéne.
- Nem azért leszek bestiamester, hogy megfürdessem a trollokat és segítsek nekik fogat mosni. – nem azért választottam ezt, mert imádok troll nyálban úszkálni. Szeretem az állatokat, és szeretek is velük foglalkozni, de a trollok nekem nem éppen a szívem csücskei, ezt gondolom mindenki megtudja érteni. Ezek a tökéletes példák a degenerált lényekre.
Csak csendben nézem, ahogyan Andie elintézi a nem olyan kedves barátunkat, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mi van, ha a dög nem dől ki, de végül is úgy eldől, mint egy dominó, én pedig érzem, ahogy szintem megcsuszamlik a lábunk alatt a föld, de szerencsére nem kezd el beomlani semmi. – Hát, elvonszolni nincs nagy kedvem. – mondom mosolyogva, ahogy pár pillanat tétovázás után pacsizok vele, és megmászom a trollt, leérve a másik oldalra viszont majdnem elájulok az orrfacsaró bűztől. Itt volt nem messze a ”lakása”, nem csoda, hogy ilyen irtó büdös minden. Talán egy olyan ötven métert kell megtennünk, hogy egy tágabb terembe jussunk, amin egyértelműen látszik, hogy ki lakta az elmúlt időben. Három ajtó van a teremben, mindegyik ugyanolyan régi és robusztus. – Na…. melyik ajtó a szerencsés győztes?

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-03, 17:05


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Akkor sem fair! - mosolyodom el. Ennél többet nem fogok tudni kihúzni belőle igaz? Talán nem is kell, talán tényleg nem is nagyon tudja, hogy mennyire szívtipró alkat. Azért én se vagyok vak, annyi egyértelmű, hogy nagyon is helyes, de ez engem mint ugye már neki is mondtam nem érdekel. Végül is lehetünk barátok, persze egy bizonyos szintig, mert az nem lenne jó, ha túlságosan megkedvelne. Még csak kifejezetten legjobb barátom sincs, vagy ilyesmi. Azok, akik már a baleset előtt is közel álltak hozzám, csak ők vannak, de több nem hiszem, hogy kell... nem kell másnak is rosszul éreznie magát, ha végül mégis egyszer csak annyi lesz.
- Csak magadat adod? Hát... végül is ez is egy taktika. - és akkor gondolom bejön, hiszen ha elég csak magát adnia és nem kell levenni a lányokat a lábukról mindenféle nagy tettekkel, akkor gondolom már önmagában és elég nyerő lehet a stílusa. Én nem tudhatom, mármint nem gondolnám, hogy nálam bármit is merne próbálkozni, bár ha csak magát adja, akkor most is ezt teszi.
- Így van, jól megjegyezted, kapsz egy piros pontot. Szülők és szerelem a két tabu témánk. Aki megemlíti... az iszik? Ha már úgy rá vagy kattanva a whiskey-re. - ne nem mintha most lenne nálam egyébként, csak vizet hoztam, de majd megjegyezzük az ilyen hibapontokat és akinél felmerül az utólag kortyolgat. Legalább ennek is van akkor valami tétje nem igaz? Ez a lényege a tabu témának, nem dobálózunk vele csak úgy bármikor.
- Az a cél Jack, hogy feladják. - rántom meg a vállam egy apró kis mosollyal. Nem is akarok pasit, de hát ezt már tisztáztuk. Nem hiszek abban, hogy egy csóknak van értelme csak úgy... kipróbálás címén, vagy érzelmek nélkül. Abból lehet hogy idővel több lenne. Nem biztos, de igenis lehet és én ezt a lehetet nem akarom kockáztatni. A másik miatt sem és magam miatt sem. Mégis kinek lenne jó olyan valakivel együtt lenni, aki ki tudja, hogy meddig van még életben? Senkinek se kívánom, főleg nem olyannak, akit esetleg még meg is kedvelek, ne adj isten meg is szeretek. Így se egyszerű az életem, jó képet vágni ahhoz, ami... ami rám vár, hogy bármikor vége lehet, de ha még több minden van, amiről le kell mondani, úgy még sokkal nehezebb.
- Na jó kapsz esetleg majd egy második esélyt is kalandor asszisztensként. - határozottan jól szórakozom vele és... azt hiszem valahol mélyen ez kezd zavarni. Nem kéne ennyire jól éreznem magam vele, mert... nem és kész. Biztos vajon, hogy jó ötlet volt eljönni? Amikor meglöki a vállamat csak egyszerűen elnevetem magam. Tudom én, vagyis sejtem, hogy nem olyan, hogy folyamatosan szíveket tör össze. Csak viccelek, ahogyan azt ő is teszi.
- Hát ki tudja, nem emeltem még fel... saját magamat. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Nem ellene szól ez, tényleg nem, hiszen elbírhatott, nem tűnik kifejezetten gyenge srácnak, csak hát ki tudja, azért nem tudom, hogy mennyire vagyok nehéz, vagy sem, no meg mégis csak a kastélyig vitt és a tetejében Griffendélesek vagyunk, a toronyban lakunk, szóval... akkor is nagy teljesítmény szerintem.
- Héj! Mondjuk gyakran sántikálok rosszban, de csak mert a nélkül unalmas lenne, de azért nem vagyok profi sírrabló. - nem ezt még tényleg nem próbáltam, nem is gondoltam még soha sem rá. Igazából most se sírt akarunk kirabolni, csak kicsit körülnézünk itt, mert miért is ne? Érdekes lehet és tényleg nem jártam még soha sem kriptában, ezt is el kell kezdeni valahol.
- Undorító? Te leszel bestiamester, nem kéne imádnod az ilyen lényeket? - most van az, hogy csendben kéne maradni mégis a suttogást megszakítja egy csendes kuncogás, nem tudom visszafogni. Csak húzzuk egymást tudom én, de akkor is van ott valami, látni a szeme villanásából, és tuti, hogy nem barátságos, én se lennék az, ha egy sötét alagútban kéne tengetnem a mindennapjaimat. A válaszára azért már komolyabb arccal bólintok. Akkor legyen így, bár egy troll nem valami könnyű példa, közismerten nagyon vastag a bőrök és sok varázslatot egyszerűen elnyelnek, vagy lepattan róluk. Ha nem jó a célzás... Ezért nem varázsolok azonnal, amikor az a lumossolem elhangzik, de belövök a célt, amikor a dög a szeme elé kapja a kezét még nem teszek semmit, csak amikor leengedi és jön a dühös kiáltás. Gondolom nem tetszett neki a dolog.
- Stupor! - egyszerű, de nagyszerű megoldás egy szimpla kis kábítás, amitől talán a járat se szakad be, mert nem robban, vagy ilyesmi, az most nem lett volna jó ötlet. A szemét célzom, ott nincs vastag bőr, akkor sem, ha netán becsukja. Nem tökéletes a célzás, de hát ezt tanulom, a trollok pedig nem olyan gyorsak. A dög egy pillanatig még pislog, aztán úgy dől el, hogy komolyan megremeg a lábunk alatt a talaj. - Meg van! - lelkesen bokszolok a levegőbe, és megint nem sokon múlik, hogy ne a nyakában kössek ki, mint a hipogriffes repülés után, de most van annyi eszem, hogy visszafogjam magam. - Szép munka! Megmásszuk? - azért a kezemet a levegőbe emelem, egy pacsiban nincs semmi igaz? Már csak annyi a dolgunk, hogy átmásszunk rajta, mert elég szépen elállja az utat.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-02, 13:38


Andie & Jack



- Oké, ez igaz, de… de nekem szabad. – rántom meg mosolyogva a vállamat, mert ennél jobb érv nem jut az eszembe. Nem is olyan fontos az, hogy ez kiderüljön, amúgy is, nem szeretek hencegni, bár nem hinném, hogy kéne, nem szokásom rögeszmésen kajtatni minden lány után, akit csak meglátok.
- Főtaktika? Nem, nincs, csak…magamat adom. – nem szokásom nekem taktikázni, azért ennél többre tartom a  nőket. Én csak magamat adom. Persze, azért igyekszem kedves lenni velük, de nem olyan nehéz ez. Csak meg kell őket mosolyogtatni, bókolni, éreztetni velük, hogy nem vagy olyan, mint a többség. Ez pedig elég egyszerű, nem kell taktikázni, csak magadat adni és kész.
- A szerelem mellé. – na igen, nekem a szülők, neki a szerelem az a téma, amiről nem szeret beszélni, és éppen ezért nem is hozom szóba, mert hát… elégé érdekes egy véleménnyel van róla, amit bár nem értek, d nem is kell,  hogy értsem igaz? Az ő dolga.
- Ez igaz, de ha túl nehezen adod, akkor sokan feladják. – kivéve azt, aki mindennél jobban akarja, de… de mindig az a jó? Mármint… nem is tudom, én is volt hogy a komolyabb kapcsolat helyett inkább csak egy lazább, semmilyen kapcsolatba mentem bele, mert éppen ahhoz volt kedvem.
- Te aztán komolyan nem akarsz pasit. – mosolyodom el. Na igen, ha még ezzel a barackszínnel is képes volt jönni, igaz, csak viccből, de… de tényleg esélytelen, hogy bármilyen pasi is ezt mondja kedvenc színek. Csak fura az egész, mert normális csaj, jól is néz ki, és mégis…
- Csak ma kezdtem, bele kell ebbe jönni. – mondom mosolyogva. Na igen, pont az én dolgomnak kéne akkor lennie a víz hozása meg a többi, de egyszerűen kiment ez a fejemből, valamiért nem tartottam olyan fontosnak, amúgy is, ettem mielőtt eljöttem, szóval… talán nem fogok éhen és szomjan halni odalent.
- Ünneprontó vagy. – mosolygok rá, ahogyan kicsit meglököm a vállát. Na igen, csak vicc az egész, kötve hinném, hogy ilyen sok embernek törtem volna már össze a szívét, akkor már sportot kéne ebből csinálnom, én meg… nem is tudom, nem szokásom, már az elején rendezem ezt a csajokkal. Ne lásson senki se többet bele abba, ami nem az.
- Ha elbírtalak? Nem vagy azért olyan nehéz. – és én sem vagyok olyan gyenge, bár tény, hogy a kezem kissé  ki volt a végére, de ha már én itattam le, akkor kötelességem is volt, hogy én vigyem őt vissza, igaz? Persze, nem néztek rám jó szemmel a többiek, de mit tehettek volna ellene?
- Azért majd megemlítelek az önéletrajzomban, mikor híres leszek. – csak viccelek persze, aligha leszek híres, önéletrajzokat pedig nem fogom írni unalmamban. Nem vágyom hírnévre, egyszerű ember vagyok, beérem  azzal, ha normális életem lesz, és egy normális családom.
- Nem is tudom, olyan mintha mindig valami rosszban sántikálnál. A szemed elárul. – nem, igazából nem árulja el, hiszen nem sírrabló, de… de van valami csillogás a szemében, le sem tagadhatná, hogy imádja a kalandokat és a veszélyt, ezt pedig egy szakavatott szem észreveszi, mint mondjuk az enyém, de ez persze csak vicc most, nem néz ki sírrablónak.
- Egy troll, talán óriás… valami nagy és undorító. – azok a szempárok nem éppen barátságosan villannak ott fel, de szerencsére már mindketten vagyunk annyira érettek és képzettek, hogy ne kezdjünk el az életünkért rohanni. A trollok közismerten buták, szerintem egy kaktusznak több esze van, mint ezeknek a teremtményeknek, és a bűzből ítélve, ami átjárja a helyet… ez egy troll.
- Majd én világítok, te készülsz az átkok mesterének, igaz? – mosolygok rá. Ha belemegy, akkor megvárom míg egy kicsit közelebb ér a célpont, és most már egyértelműen kijelenthettem, hogy egy trollról van szó. Mindegy is, kimondom a varázsigét, egy egyszerű lumossolem és máris vakító fény, ami megvilágítja a teret, és még a trollt is megvakítja, időt nyerve ezzel Andie-nek.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-01, 14:52


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- De te is pont ezt tetted. - nem fair, de nem haragszom rá azért különösebben, ez látszik a mosolyomból. Hát jó, akkor legyen így, nem tudom meg, de talán ő sem tudja, hogy mennyire profi próbálkozó, hogy mennyire veszi le könnyen a lányokat a lábukról. Arról volt szó, hogy ő már sok mindent kipróbált és gyakorlott ebben, akkor gondolom azért akadnak trükkök, amiket be tud vetni, de ez nem az én dolgom, sőt nem is kell tudnom, hogy milyen trükkjei vannak, rám úgyse hatnának igaz? - Azért kíváncsi vagyok... hogy mi a fő taktikád. Olyan van? - vagy csak szimplán egy-két kedves szó, vagy egyszerűen ahogy mondani szokták működik a kémia és kész? Egyébként is lehetek kíváncsi attól, hogy én nem megyek bele ilyesmibe nem? Lehet, hogy az ember tudni akarja, hogy mondjuk miből áll egy csokitorta, de attól még nem biztos, hogy meg is akarja kóstolni.
- Oké, szülők felvéve a tabu téma listára. - mosolyogva szalutálok egyet, mert nem akartam én most ezzel elvenni a kedvét, még véletlenül sem. Egyszerűen csak kicsúszott a számon és hát mindenkinek van oka arra, hogy úgy viselkedik ahogy, ő sem véletlenül nem bízok az emberekben, én is okkal nem akarok senkivel sem közelebbi kapcsolatba kerülni.
- Ha könnyed adsz valamit, akkor már nincs is értéke. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Nem mintha egyáltalán bárkinek is akarnám adni, de nem hiszem, hogy a pasik az olyan lányokért vannak jobban oda, akik könnyen adnak mindent. Vagy hát az is lehet, hogy igen, de ugyanolyan felületes módon, ahogy azok a lányok mindent megadnak neki kérdés nélkül. - Olyasmi, bár egy kis pirosas is van benne, de mondjuk, hogy talán van fogalmad róla, milyen a barack szín. - persze azt még mindig nem hiszem el, hogy tényleg a második kedvenc színe lenne. Ez nagyjából kizárt, de legalább sejtése van róla. Igazából nekem sem ez a kedvenc színem, egyszerűen csak ez jutott eszembe először és hát elég kizárt, hogy valakinek pasiként ez legyen a kedvence.
- Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy asszisztensem, bár van még mit fejlődnöd. - piszkálom csak persze, de amúgy pont az asszisztens dolga lenne, hogy mondjuk vizet hozzon, vagy ilyesmi, nem pedig az enyém, szóval ha innen nézzük, akkor nem végzi jól a munkáját.
- A suli negyede sem kevés. - nevetem el magam. De legalább érti a tréfát, ha pedig tényleg a suli negyedének már összetörhette a szívét... hát az ő dolga igaz? Nekem nem sok közöm van hozzá, még csak el sem ítélhetem e miatt, hiszen nekem is meg van a magam furcsasága, ő is lehet megrögzött szoknyavadász akár, nem számít, hiszen az én szívem biztonságban van, ott jó mélyen elzárva, ahol senki sem férhet hozzá és ez így van jól.
- Vissza kellett vinned? Hm... akkor talán annyira nem vagy rossz asszisztens, ha elbírtál, és... kösz. A whiskey nem biztos, hogy nekem való. - nem szoktam én kiütni magam, nagyon nem szokásom, és nem biztos, hogy jó ez. Nem szeretek senki előtt sem gyengének mutatkozni és azt sem tudom, hogy mennyire van hatással az... állapotomra. A bakancslisták lényege amúgy is az egyszer tevékenység, egy alkalommal már sikerült lerészegednem, akkor többször már nem kell.
- Igazából, akár meg is tarthatod az egészet, ugye tudod? Úgy se tudnék mit kezdeni egy mesebeli kinccsel. - mosolyodom még el, ahogy szépen elindulok lefelé. Engem a kaland érdekel, igazából az nem, hogy mit találunk. Ha valami olyan, látványos vagy értékes dolog, akkor is... mit tudom én múzeumban a helye, vagy kiállítva a suliban, vagy akármi. Nem akarok én meggazdagodni, minek? Még csak gyerekeim se lesznek, akikre hagyhatnám a vagyonomat, szóval nincs rá szükségem, neki meg lehet, hiszen nagy nőcsábász, arra jutottunk, tehát minden bizonnyal egyszer majd lesz felesége, meg családja, már ha akkor már nem lesz nőcsábász. Vagy... azt hiszem sikerül kicsit belekeverednem.
- Miért nézek ki sírrablónak? - nem suttognék még el is nevetném magam, de így csak egy széles mosoly marad. De haladunk tovább és a csapdákra tényleg figyelek. Na nem mintha kiszúrnám őket egyébként, ha lennének, és ha nagyon el vannak rejtve, de azért az alapvető figyelem mégis csak fontos. A hangot hallva viszont már én is megtorpanok. - Szerinted... mi lehet? - igen a suttogás egyértelműen marad addig amíg meg nem látom a kellemetlenül fénylő szempárt ott a távolban. Elég messze van még, de láthatóan ott van, és nem hiszem, hogy mondjuk csak két lámpa, ahhoz túlságosan... pislog időnként ha jól sejtem. - Tiéd a fény és én varázsolok, vagy fordítva? Te leszel bestiamester, az pedig... - közelít és nagynak is tűnik, viszont lumossal a pálca végén nem lehet varázsolni, valamelyikünknek tehát világítani kell, a másik pedig támad, más út nincs. Csak akkor cselekszem, ha már válaszolt. Egy lumossolem hatásos lehet a célra, talán még a dögöt is elvakítja és megvilágítja a terepet, aztán már rajta a sors, vagy épp rajtam, ha ő akar világítani inkább és én legyek a támadó fél.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-01, 01:40


Andie & Jack



- Kérdésre nem ér két kérdéssel válaszolni. – rázom meg mosolyogva a fejem. Nem, én sem válaszoltam, és nem is fogok, majd ő eldönti milyen vagyok, ezt…. ezt én nem tudhatom. Nem gondolom, hogy az lennék, de biztos van, aki annak lát, ez egy ilyen dolog, a többség dönt úgymond, a pletykák pedig vészesen gyorsan terjednek.
A kérdése hallatára azért meglepetten fordulok felé, mert ez… hát nem is tudom, kissé váratlanul ért ez a kérdés, főleg ebben a formában. – Nem tudom, talán. – rántom meg a vállam, amiből érezheti, hogy ez egy olyan dolog, amiről nem akarok beszélni. Neki is van, nekem is, és a szüleim meg a bizalmatlanságom… nem ide tartozik, és azt akarom a legkevésbé, hogy elkezdjen itt elemezni engem, mint egy marék adatot.
- Nem adod könnyen azt a csókot, mi? – vigyorgok rá, mikor meghallom ezt a milyen színű a barack kérdést. – A barack szín az… olyan narancssárgás, tudod, olyan mint …. a barack színe. – erre nem lehet jobb választ adni, nem? Mármint hogy írod ezt körül, hogy magyarázod el? Vannak ilyen hülye színek, amiket nem lehet csak összeönteni, hanem vannak és kész, de mindegy is, csak vicc az egész, ő is mosolyog, én is mosolygok, és ez a lényeg végül is. - Az te vagy, én csak… az asszisztens. – nem vagyok én kalandor, csak bestiamesternek készülök, de szeretem a veszélyt és a kalandokat ettől függetlenül, de… totál kiment a fejemből, hogy hoznom kéne bármit is szóval… talán majd legközelebb, ha lesz legközelebb és csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy remélem lesz.
- Oh, akkora csődör azért nem vagyok, maximum a suli negyede. – mosolyodom el. Nem, tényleg nem vagyok azért ekkora szoknyavadász. Tény, hogy szeretem a nőket és nem vetem meg azt, ha mondjuk csak alkalmanként jövünk össze, de azért várok valamire, valami többre, mint egy sima testi kapcsolat. Szerelem, vagy hívjuk akárhogy másként, de a lényeg ugyanaz marad.  Többre vágyom és várok még mindig erre, arra aki… aki több, aki megadja azt, amit más nem tud. Kitudja, talán találkoztam már vele csak vak voltam észrevenni, esetleg összetörtem a szívét… tényleg nem tudom, de nem is akarom tudni, csak jöjjön és kész.
- Ami azt illeti… én vittelek vissza, elégé nehezen jártál, szóval… – szóval felkellett kapnom, ha nem akartam percenként megállni, mert összeesett folyamatosan. Ezért is szereztem neki azt a kijózanító bájitalt, nem lett volna jó, ha reggel kínzó fejfájásra ébred, bár talán még így se volt kellemes, de mindenképp jobban járt, ezt elhiheti.
- Szerencséd volt, engedek maximum 5%-ot. – persze, csak nevetek vele együtt, nem szánom én ezt komolyan, nem igazán érdekel a kincs, osztozkodhatunk rajta, övé lehet, itt hagyhatjuk…ebben az egészben a kaland az, ami számít, nem pedig a kincs, és ezt sokan másként látják, de attól még így van. Nem mondom, hogy nem rossz munka pénzért kalandozni, de ez mégiscsak az élményről szól, nem pedig a pénzről. Amúgy is nehezen hiszem, hogy egy kriptában bármiféle kincsre akadnánk, maximum poros könyvekre, amik semmit sem érnek, és elolvasni sem lehet őket, mert már alig van belőlük. Azért nem éppen tegnap temették a fickót.
- Igenis főnök! – szalutálok egyet még hozzá, de persze csak viccelek, igaza van, oda kell figyelni, mert semmi kedvem belesétálni egy csapdába, és sajnos elképzelhető, hogy van itt pár elrejtve. – Nem,  veled csinálom ezt először, de amúgy is… te sokkal inkább nézel ki sírrablónak, mint én. – vigyorgok rá miközben óvatosan haladok előre. Nem arról van szó, hogy tipikus fosztogató kinézete lenne, simán csak… ő kettőnk közül a nagy kalandor.
Hirtelen torpanok meg, mikor a folyosó végéről, vagyis inkább a vaksötétből elégé fura hangok ütik meg a fülünket. Nem tudom mi ez, legalábbis hang alapján még nem tudom belőni, de az már biztos, hogy nem éppen valami kedves lény… talán troll, vagy valami óriásféle… akkor pedig őriznie kell valamit, igaz?

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-31, 12:58


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Nem tudom, az vagy? Vagy most csak kerülöd a válaszadást? - nem tűnik el a mosoly az arcomról, mert hát miért tűnne el, jól érzem magam és tényleg úgy érzem, hogy inkább csak kerüli a válaszadást. Nincs végül is ezzel baj, az ő dolga, hogy mennyire csajozós típus. Annyi már kiderült, hogy gondolom az, hiszen volt már nála minden és csak akkor juthat el mélyebb dolgokig is, ha azért energiát is fektet belé, vagy... ha már annyira előjött ez a whiskey kérdés, egyszerűen csak egy túlitalozott estén előfordul, hogy túlzásba esik és kész? Ki tudja, laza srácnak tűnik, akár erre is lehet esély.
- Azért nem bízol bennük, mert... nem voltak szüleid, akik leszúrjanak? - emlékszem ám én a tegnapra, hiába nem gondolta volna. Tény, hogy az a kevés is megártott, de nem olyan szinten, hogy törlődött volna minden. Nem ittam le azért magam ájulásig. Vannak homályos foltok, főleg onnan, hogy visszaindultunk a kastélyba, de attól még arra, amit beszéltünk nagyrészt emlékszem. Azért most úgy pillantok rá, hogy nem várom el, hogy azonnal válaszoljon, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan téma, amit meg szeretne beszélni velem. Nekem is van olyan, amit nem szívesen tennék.
- Hát... az úgy már nem az igazi. - rázom meg a fejem, még a számat is elhúzom, de látszik a cseppnyi kis mosolyból, amit ott bujkál a szemem sarkában, hogy csak viccelek. Azt se hiszem el, hogy a barack a második kedvenc színe. - Na és milyen szín is az a barack? - mosolyodom el most már szélesebben, de aztán csak megrázom újra a fejem. Nem várok én el ténylegesen választ, nem is hiszem, hogy tudna adni, bár persze attól még megpróbálhat meggyőzni róla, hogy tényleg a barack a második kedvenc színe. - Nem hoztál felszerelést egy felfedező túrára? Hát milyen kalandor vagy te? - nem tökéletes az már biztos, bár bestiamester lesz, szóval nem is biztos, hogy igazán kalandor akarna lenni, de ha mégis majd megtanítom az alapokra.
- Nem tudhatod, hogy titokban hányan sírták tele a párnájukat miattad. Talán már a fél iskola szívét összetörted. - bököm még oldalba mielőtt belépnénk és jönne a további feltérképezés. Tényleg érdekel, hogy van-e itt valami érdekes rejtély. Lennie kell, ha már itt vagyunk, akkor ne legyünk feleslegesen. Jó-jó pókhálókat nézni is rendkívül izgalmas tud lenni, de azért... mégis csak el tudok képzelni annál érdekesebbet is.
- Van, ami kiesett, abból se sok rémlik, hogy jutottam vissza a kastélyba, de gondolom egy idő után hatott csak igazán az a whiskey. És elkönyvelheted magadnak, te vagy az első, aki így látott. - pillantok hátra egy mosollyal, miközben szabad kezemmel még mindig a falat tapogatom végig, amíg meg nem lelem azt az elmozdítható téglát.
- Héj! De én találtam meg a lejáratot. Rémesen önző vagy! - nevetem el magam, miközben elindulok lefelé. Igazából nekem mindegy, a kaland vonz nem maga a kincs. Nincs rá szükségem, akár az egész is az övé lehet, ha tényleg találunk valamit. Nekem most csak a felfedezés öröme számít, ezért szedem olyan gyorsan a lépcsőket lefelé. Nincs sok, lent pedig kellően dohos szag terpeszkedik, de gondolom nem sokan és főleg nem túl gyakran járnak erre. Hátrapillantok, mert itt már kb. el lehet férni egymás mellett és valahogy a hely, vagy ki tudja mi miatt még a hangom is halkabb. - Azért figyeljünk, hátha vannak csapdák. - nem kéne suttogni, csak nincs itt akárki is a föld alatt, maximum denevérek, vagy ki tudja. Jó a denevéreket nem bírom annyira, de... hátha nincsenek. - Szóval... gyakran törsz fel sírokat? - pillantok oldalra egy széles mosollyal, miközben óvatosan haladok előre. Hosszúnak tűnik a folyosó, nem is kicsit, vajon a Tiltott Rengeteg felé vezet, vagy a kastély alá? Az a baj, hogy a föld alatt azt is nehéz meghatározni, ha kanyarodunk.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-30, 17:15


Andie & Jack



- Szóval úgy néznék ki, mint egy profi próbálkozó? – kérdezek vissza mosolyogva válasz helyett. Az az igazság, hogy nem vagyok én megrögzött szoknyavadász, egyszerűen csak… csak néha, ha éppen úgy hozza a helyzet, nincs ez időzítéshez kapcsolva. Ha éppen olyan kedvem van, gondolom ez minden embernél így van, kivéve persze annál, aki hisz ebben az első szerelem mindent legyőzz dologban. Akármennyire is hangoztatják az emberek, a szerelem nem győz le mindent, sőt, inkább csak megkavarja a dolgokat. Nem mintha lettem volna már szerelmes, de amit látom és hallok magam körül róla… inkább csak bonyodalmat szül, mintsem boldogságot. De a kivétel erősíti a szabályt. Akármennyire is hangoztatják az emberek, a szerelem nem győz le mindent, sőt, inkább csak megkavarja a dolgokat. Nem mintha lettem volna már szerelmes, de amit látom és hallok magam körül róla… inkább csak bonyodalmat szül, mintsem boldogságot. De a kivétel erősíti a szabályt.

- Igen, megbeszéltük ezt. – bólintok mosolyogva. Már el is mondta azt, hogy mennyire nem bízom meg az emberekben és milyen rossz véleménnyel vagyok róluk, de ez csak akkor igaz, ha éppen valamelyikük erősíti a szabályt. Nem volt lezárva a kripta, gondolom nem igazán sejtették, hogy a diákoknak majd pont kriptákban lesz kedve kalandozni.
- Hát, akkor ezt buktam, mert csak a második kedvenc színem. – nézek rá mosolyogva. Igazából nincs kedvenc színem, a zöld akkor már, ha választani kell, de  barack…eszembe se jutott, soha nem is gondoltam arra, hogy barackszín. A barack nekem simán csak barackszínű és kész, soha nem gondolkodtam színekben. Nem is tudom, annyira nem érdekelnek, ez bűn lenne? – Az jó, én elfelejtettem hozni bármit is. – pedig a fejemben volt, hogy bepakolok én is vizet , meg mondjuk valami kaját, de végül aztán teljesen kiment a fejemből, szoktam ilyet, elfelejtek dolgokat, ha valami nem annyira ragad meg a fejemben, akkor könnyedén tova is szál.
- Nem tudom, nem hinném, hogy volt ilyen, ha mégis…akkor jobb vagyok, mint hittem. – igazából nem tudom mire fel ez, mert nem akartam én azt sugallni neki, hogy én vagyok a főnyeremény, és belém feltétlenül szerelmesnek kell lenni, különben már nem ér semmit sem egy párkapcsolat. Én csak azt mondtam neki, hogy nem mindent a szerelem mozgat, van olyan kapcsolat is, ami sima testiségen alapul. Viszont azt tényleg kétlem, hogy bárki is odáig lenne értem, azért azt én is észrevenném, nem? Vagy ez is egy olyan dolog, amit mindenki lát, de csak te nem érzed? Könnyen meglehet, de én akkor se hinném, hogy van ilyen.
- Pedig azt hittem semmire nem fogsz emlékezni, tényleg nem hazudtál, soha nem ittál még előtte. – elégé meglátszott, mert viszonylag kevés piától is sikerült egészen szépen kivörösödnie, de nem kell ehhez hozzá szokni, csak néha jól esik egy kis alkohol az embernek, kivéve, ha először próbálja, mert akkor botrányosan rossz.
Elégé meglepődöm mikor meghallom a mögöttem lévő ricsajt, de aztán csak a hüvelykujjamat mutatom Andie felé, felesleges lenne bármit is mondanom, azért ez nem éppen egy hang nélküli esemény. Persze, nem vágok be elé, csak megyek mögötte, azért is ,mert hölgyekké az elsőbbség és mert olyan gyorsan indul el lefele, hogy lehetetlen lenne megelőzni. – Ha kincset találunk, akkor 70-30%-ban az én javamra osztozkodunk, mert az én ötletem volt az egész. – mondom mosolyogva, ahogyan utána teszem meg a lépcsőfokokat, figyelve, nehogy orra bukjak.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-30, 15:18


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Gondolom te profi próbálkozó vagy mi? - mosolyodom el, de csak piszkálom. Nem tudom, hogy mennyire nagy csajozó, lehet hogy aktívan műveli a dolgot, de az is lehet, hogy csak időnként jön neki össze a dolog, ha... hát mit tudom én, ha igénye van rá, hiszen tegnap nagyon bizonygatta, hogy a csókhoz, meg a többihez nem feltétlenül kell szerelem, meg kapcsolat, az a nélkül is simán működhet, bár ebben én még mindig nem igazán hiszek. szerintem végül úgyis lesz valaki, aki többet akar ez a... barátság extrákkal dolog szerintem egyáltalán nem lehet életképes, de hát ő tudja, majd meglátja egyszer, hogy nekem van igazam, ha mondjuk elkezd szíveket összetörni.
- És gondolod, hogy eddig még senki se térképezte fel? Bár ki tudja, azt már megbeszéltük, hogy sokan nem túl kalandvállalóak. - legalábbis valami ilyesmiről volt szó legutóbb igaz? A legtöbben inkább csak a nyugiban gubbasztanak a klubhelyiségben, vagy legalábbis bent, ahol nem lehet bajuk. Én nem ilyen vagyok és szerencsére ő sem. Szeretem az izgalmakat és egy helyben ülni az valami rémesen unalmas és pocsék dolog, szóval jó lesz ez, akkor is, ha nem találunk végül valami izgit. Valamit csak találunk igaz? Ha más nem, hát egy nagy kiló port, meg pókhálót, de már akkor is jobban megéri, mint odafent ücsörögni.
- Ez lett volna a második tippem, a fiúknál vagy a kék, vagy a zöld jön be. Ha találkozom valakivel, akinek a kedvenc színe a... barack, akkor isten bizony megkapja az első csókomat. - na jó nem, meg amúgy is mennyi esélye van, hogy találkozom egy olyan sráccal, akinek a kedvenc színe a barack? Ott indul, hogy a pasik nem kifejezetten szeretik a bonyolult színneveket, inkább maradnak a hagyományos alap 4-5 színnél kb, na jó esetleg plusz néhány, de itt ki is fújt, aztán tényleg a legtöbbjüknél a kék, zöld, netán fekete az alap. Szóval nem sok esélyt látok rá, hogy olyanba botlom, akinél a kedvenc pont a barack. - Tudom, de max. víz van nálam. - az se sok, csak gondoltam hozok magammal azért egy minimális túlélő felszerelést, ha már a sírkertbe jövünk. Ha netán mégis élve akart volna eltemetni, akkor tovább éljem túl.
Azért kutakodás közben időnként hátrapillantok. Érdekel na a válasza, ha már ilyen nagy szakértőnek állítja itt be magát szívügyek terén, akkor villantson is valamit, ami miatt úgy gondolja, hogy igaza van, hogy nem lehet több egy csókból. - És olyan se volt még, hogy más szeretett beléd, miután megmutattad neki milyen nagy csókkirály vagy? - lehet hogy nem vagyok otthon a témában, de attól még nem vagyok szégyenlős típus, tudok róla beszélni, nem félek tőle, vagy ilyesmi, csak eldöntöttem, hogy nekem nem kell és kész. - Miért ne? Azért nem esett ám ki minden a múltkoriból, kb. rémlik, hogy miről volt szó. - pillantok hátra egy mosollyal, de épp csak egy másodpercre, mert aztán sikerül meglelnem azt, amit kerestem. Az egyik kő érezhetően mozog, és amikor erősebben nyomom be, konkrétan félretolódik a terem közepén lévő sír, és alatta fel is tárul egy lefelé vezető vaksötét lépcső. Nem sokon múlik, hogy nem sikkantok fel örömömben, de végül csak egy diadalittas mosoly marad. - Jó úton haladunk! - igen, az már tuti, hogy jó, hogy eljöttem és nem is teketóriázom. Hölgyeké az elsőbbség igaz? Hát akkor irány lefelé!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-29, 18:31


Andie & Jack



-Igen, rólad lepattan mindenféle…próbálkozás. – vagy akárhogy is nevezik ezt. Mindegy, a lényeg az, hogy nem lesz könnyű dolga annak a srácnak, aki feltöri majd Andie páncélját, már ha azt a páncélt egyáltalán valaha is képes lesz bárki feltörni, mert nekem már ezzel kapcsolatban is bőven vannak kétségeim. – Meglepődnél milyen sokan szeretnek takarítani. – na igen, volt már egy két olyan barátnőm, akik szívesebben takarítottak, mintsem mondjuk velem legyenek. Ami nem valami jó érzés, elvégre a koszos zoknikat választotta helyettem, ez pedig… elégé lehangoló egy dolog. Azóta azért már igyekszem jobban odafigyelni az apró dolgokra, aki egy másodpercnél tovább szemezik a zoknimmal… az megbukott a ”vizsgán”.
- Nem tudom, talán van itt valami, a szellemek nem titkolóztak volna olyan nagyon, ha ez egy egyszerű sír lenne. – rántom meg a vállamat. Nem tudom, hogy mi vár ránk, ha oda bemegyünk. Talán tényleg csak egy teljesen átlagos kripta az egész, talán van benne valami különleges… kincs, vagy esetleg titkos folyosók, akármik, de ha nem együnk be, akkor nem is tudhatjuk meg már soha, igaz? Aki mer, az nyer, ahogyan a mondás tartja, és egyelőre még nem igazán tartok attól, hogy be kell mennünk. Ez csak egy kripta… aztán majd kiderül, hogy talán mégiscsak több.
- Majdnem, a zöld. – mondom neki mosolyogva. Nem is igazán van kedvenc színem, engem valahogy ez soha nem érdekelt, de ha már mindenképpen választani kell egy színt, akkor az legyen inkább a zöld, de a választásom oka… hát azt már  nem tudom, de biztos valami nyomos okom volt rá. - Csak viccnek szántam. – legyintek a dologra. Nem, persze, hogy nem ilyen létfontosságú a whisky, csak egy elégé gyenge vicc akart lenni. Nem vagyok én olyan nagy piás, hogy minden nekem szegezett kérdés előtt igyak. Én inkább akkor már a víz mellett teszem le a voksomat, és még véletlenül sem az egészséges életmód miatt csak… csak attól kevésbé leszek szomjasabb.
-Huh, hát sok kérdésre számítottam, de erre pont nem. – mondom kissé zavartan, ahogyan megvakarom a tarkómat és elkezdek valami titkos járat után kutatni, persze közben agyalok a válaszon, ami…ami igazából elég egyszerű, hiszen csak igazat kell mondanom. – Még nem voltam soha… mondtam, hogy a csók meg a többi nem függnek össze vele. – hát ez az, hogy hiába volt több barátnőm, hiába volt, hogy addig csókolóztam, míg a szám fel nem dagadt, a szerelem még soha nem ért el, bár én legalább nyitva tartok neki egy kiskaput, hogy bebújhasson, Andie viszont… nos ő bereteszelte ezt az ajtót. – Hogyhogy ez a kérdés jutott eszedbe? – talán csak ez maradt ki a múltkor, de már azzal is elégé meglepne, ha kiderülne, hogy emlékszik arra, ami történt.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-29, 15:52


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Pedig azt nem nézném ki belőled, hogy bárkit is élve akarsz elásni, de nem, nálam nem működnek. - mosolyodom el. Tényleg nem gondolom, hogy olyan hű de veszélyes lenne, aki embereket szokott élve elásni, viszont az iis tény, hogy az alap trükkök nálam nem működnek, de vannak olyan trükkök is, amik nem alapnak számítanak? Ezt mondjuk nem tudom, de igazából azt hiszem nem is kéne ilyesmin agyalnom, mert nálam azok sem működhetnek és kész. Ez el van határozva kérem szépen. Nincs nekem szükségem kapcsolatokra, nincs nekem szükségem egy kapcsolatra sem, abból mindenki csak rosszul jönne ki.
- Létezik olyan, aki oda van a takarításért? Maximum a manók, de még ők se hiszem. - nem szívesen lennék házimanó őszintén szólva. Naphosszat csak karámokat takarítani, meg mások utána a folyosót, meg ki tudja még mit... nem lehet valamit kellemes életük, bár még nem hallottam túl sok panaszkodó házimanót, ami nem jelenti azt, hogy szeretik ezt csinálni, csak lehet hogy szimplán elfogadták már a sorsukat, aztán egyszer majd jön egy nagy házimanó lázadás, aztán lesz nekünk majd nemulass, mindenki kénytelen lesz megtanulni rendet tenni maga után. Azt mondjuk nem fogom visszafogni, hogy időnként elmosolyodom, vagy sem. Ez egy temető, de én most épp nem gyászolok senkit sem, szóval nem kell szomorkodnom, amúgy is kalandozni jöttünk.
- Áh, és szerinted lehet valami érdekes a sírjában, vagy csak szimplán körülnézünk, mert miért ne? - eddig legalábbis még nem jött le nekem, hogy miért is vagyunk itt, bár már az is maga izgalmas, hogy egy kriptát akarunk épp felfedezni, szóval jó lesz ez, még akkor is, ha nem találunk semmit. Mi van, ha mondjuk van alatta valami rejtett folyosó rendszer, alagutak, vagy... vagy titkos járatok!? Már előre izgatott vagyok, még azt is elfelejtem befelé indulás közben egy pillanatra, hogy pont én akartam tőle kérdezni.
- Az túl snassz, hogy megtudjam, mi a kedvenc színed. A... kék? - fene tudja, a fiúknál általában általános fiú színek szerepelnek, vagy még a sem, legalábbis gondolom. Nem mondom, hogy annyira otthon vagyok a srácok ízlését tekintve azért, gondolom ez sejthető. Mindenesetre irány befelé. - Ennyire fontos az az alkohol? - mosolyodom el. Hát nagyon rá van akkor kattanva a whiskey-re, ha még most is ez az első, ami eszébe jut nem? - Szóval... voltál már szerelmes? - volt már nála minden nem? Akkor vajon ez is meg volt, vagy ahogy mondta nincs rá szükség egy csókhoz, meg a többihez? Bár azért ez meg nekem fura, nem tehetek róla. - Keresnünk titkos járatot? - a menő lenne, mert önmagában ez csak egy kripta, de hátha van egy gyertyatartó, vagy egy laza kő, amit el lehet mozdítani, szóval keresgélek, de attól még persze a válaszára is kíváncsi vagyok.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-28, 17:07


Andie & Jack



- Nem, nem tényleg nem, azt hinnék élve akarom őket elásni… de nálad amúgy sem működnének az alap trükkök, nem? – húzom vidám mosolyra a számat. Na igen, azért hangsúlyoztam ezt ennyire ki, hogy véletlenül se kezdjen el itt nekem feszengeni, meg kellemetlenül érezni magát, mert tényleg nincsen rá semmi oka. Nem temetőben csajozom, igazából még csak a csajozás sem valami jó szó erre, mert… mert nem megszállottan keresem én a lányokat. És mint mondtam, Andie merőben más, mint a többi lány, szóval nála az alapvető praktikáim még csak be sem jönnének, legalábbis nem látok rá valami nagy esélyt, ha eleve ennyire a kapcsolatok ellen van.
- Ennek örülök, elég ciki lett volna, ha kiderül, hogy a takarításért jobban odavagy. – na igen, megfordult a fejemben, de végül aztán úgy voltam vele, hogy megéri kockáztatni, aztán majd maximum lesz, ami lesz, de akkor ezek szerint nem csak elméletben érte meg kockáztatni, hanem a gyakorlatban is, aminek nagyon örülök, főleg annak, hogy mosolyogni látom. Ez egy temető, itt az ember nem éppen örömében szokott ugrálni, de csak nem akkora szentségtörés, ha hébe-hóba egy mosoly van az arcunkon, igaz? Még a holtaknak is kell egy kis jó kedv, unalmas lehet a földben feküdni és várni a… semmire.
- Nem sokat, Armando Dipett-nek hívták, még csak azt se írják, hogy meghalt, vagy visszavonult-e, de állítólag nem volt valami nagy igazgató. Kicsit körbekérdeztem a festményeknél, és azt mondják elégé gyenge akaratú fickó, azaz öregember volt. – azért mégse mindegy, fickónak nem hívunk egy már azért látszólag idős embert. Mindegy is, nem sokat írnak róla, néhány dolgot azért magadtól is kitudsz találni. Ő volt Dumbledore előde az biztos, ami azért is fura, mert Dipett meghalt 1956-ban, vagy…vagy lemondott, mindegy, de akkor ezek szerint közel negyven éve vezeti az iskolát Dumbledore, ami elégé sok, biztos van már kilencven éves, de csak tippelgetek.
- Egy kicsit, nem éppen átlagos kérdésekkel bombáztál. – mosolygok rá, majd én is gyorsan fényt varázsolok a pálcám hegyére, és csak persze utána lépek be. – Hölgyeké az elsőbbség! – vigyorgok rá, majd ahogy belépek kicsit jobban körül is nézek a helyen. Na igen, villany sehol nincs, ahogyan más fényforrás sem, de azt hiszem erre mindketten számítottunk egy hosszú sötét folyosó vezet csak előre, amit szobrok meg más különféle díszek szegélyeznek. Kicsit hátborzongató az egész, de nem annyira, hogy ne indulnék tovább, intve neki a fejemmel, hogy menjünk, mert az egy helyben álldogálástól nem fedezi majd fel magát a kripta.  – Igen, persze, de csak ha később bepótolod azt a whiskyt. – mondom mosolyogva, de nem torpanok meg, útközben is tudok válaszolni a kérdésére, bármi is legyen az.  

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-28, 16:19


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



Ha tudnám, hogy mennyit jár azon az esze, hogy elhitesse velem, hogy ez nem egy randi... akkor még azt találnám feltételezni, hogy az, csak igyekszik minden áron azt mutatni, hogy nem. Lehet, hogy igazából ez így is van, de nem is akarok belemenni jobban. Kedves srác, szimpatikus is, és nem is gondoltam rá, hogy randi lenne az, hogy valaki elhív a sírkertbe. Ha az is lenne, akkor azt hiszem mondhatom, hogy eléggé kifacsarodott ízlése van az illetőnek. Az átlag nem szokott senkit sem olyan helyre hívni randizni, ami tele van hullákkal, még ha azok a föld alatt is vannak akkor épp aktuálisan.
- Jól van Jack, nem kell ezt ennyire hangsúlyozni. Nem is gondoltam volna, hogy épp egy ilyen helyre szerveznél randit... elég ciki ötlet lenne, nem hiszem, hogy ilyesmivel veszed le a lányokat a lábukról. - gondolom vannak trükkjei, hiszen bár ittam eleget legutóbb, de emlékszem a válaszaira, vagyis arra, amikor ivott és az számított válasznak. Volt már dolga lányokkal, csak addig nem jutottam el, hogy megkérdezzem volt-e már szerelmes, mert őszintén szóval kíváncsi lettem volna rá, ha már ennyire kardoskodott a dolog mellett. - Tényleg nem szívesen takarítottam volna. - szélesedik ki a mosolyom, bár már arra vagyok igazán kíváncsi, hogy vajon mi is az, amit itt művelni fogunk, mert az nem derült ki az üzenetből. Egy sírkert nem az a hely, ahova az ember kötetlenül cseverészni jön és nem is az, ahol jó kedvűen nevetgélsz és szórakozol, szóval... sírrablók leszünk ma?
- Még nincs rajta, de gondolatban felírom és akkor lehúzhatom, biztos érdekes lesz, e felől nincs kétségem. Na és mit tudunk erről az igazgatóról? Név? - ha már ő járt utána, akkor kíváncsi vagyok, talán nekem is rémlik róla valami, de persze egyáltalán nem biztos. Nem vagyok egy történelem mániás, soha sem voltam. Az akciót szeretem, a könyvek felett görnyedés nem kifejezetten az én világom. - Egyébként legutóbb lett volna még egy kérdésem, vagy kijelentésem, mindegy hogyan fogalmazunk, csak túl hamar bojkottáltad a játékot. Zavarban voltál mi? - szórakozottan bököm oldalra, miközben el is indulok a cél felé. A pálcám végére egy halvány lumost varázsolok, hogy belépve tovább lássunk az orrunknál, hiszen az ilyen helyeken nem túl gyakori a villany. - Ha nem hoztam whiskeyt akkor is kérdezhetek? - ha már motoszkál a dolog a fejemben, akkor nem hagyom ki, mert igenis érdekel. Akkor kardoskodik valaki ennyire valami mellett, ha tudja, hogy jó, vagy ő csak a csók és a többit favorizálja ennyire, mást nem?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-27, 20:43


Andie & Jack



Mondanám, hogy magamat is megleptem azzal, hogy elhívtam ide, de mi értelme hazudni magamnak? Elégé fura volt, mármint ahogy néhány dologról vélekedett, de elég érdekes csajnak tűnt, jó fej is volt, éppen ezért remélem, hogy eljön, és nem hiszi azt, hogy mindenre teszek, amit mondott. Nem akar pasizni, hát rendben, ebbe én nem szólhatok bele, és ha esetleg ezt valami randifélének nézné, akkor… akkor nézzen körül, egy sírkertben vagyunk, ennél antiromantikusabb helyre aligha tudnám elvinni. Szóval remélem eljön, és nem hiszi, hogy egy újabb nagyszájú srác vagyok, aki azt hiszi, hogy ő  lesz az, aki megváltja neki a világot.
Széles mosoly ül ki az arcomra mikor meglátom őt közeledni felém, és gyorsan elő is kapom a kezeimet a hátam mögül, hogy lássa: nincs nálam se virág, se csoki, tartom én magamat ahhoz, amit mondott. – Szia! Mielőtt azt hinnéd… nem gyertyafényes vacsorával készültem meg zenekarral. Emlékszem arra, amit mondtál, nem akarsz randit, se mást, emlékszem. – bólogatok bizonygatóan, miközben továbbra is mosoly játszik az arcomon. Igen, emlékszem rá, elég nehéz lenne elfelejteni azt, amit mondott, nem mindennap hallok valakit úgy beszélni a kapcsolatokról, mint aznap őt, de hát… biztos van valami oka annak, hogy így vélekedik a dolgokról, ok nélkül nem akarná ezt, igaz? – Ezért is igyekeztem minél… randi ellenesebb helyet találni, és azt hiszem sikerült. Még gondolkodtam azon, hogy feltakarítjuk a karámokat, de… de inkább a sírkert. – igyekeztem én, ennyire talán még soha nem igyekeztem az életemben. Nem akarom őt már az elején elijeszteni, ezért is ide hívtam, aligha hívná bárki is randizni ide, na nem mintha én randizni hívtam volna, csak… csak elhívtam és kész, majd lesz, ami lesz, egyelőre csak ott vagyunk, hogy álldogálunk egy kripta előtt, és amíg nem megyünk be, addig ez a kis kaland nem fog tudni elkezdődni. – Hallottam az egyik szellemtől, hogy a suli valamelyik volt igazgatója itt nyugszik, és… elégé pusmogtak a dologról, szóval gondoltam mi lenne, ha megnéznénk maguknak. És hátha van a bakancslistádon egy kripta felfedezése… - rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, az lenne aztán a dupla öröm, ahogyan mondani szokás. Szereti a kalandokat, nem? És én is szeretek olyan helyekre járni, ahova nem kéne, szeretem a veszélyt és a titkokat, ez a kripta pedig elég jó kis kiindulási pontnak tűnt.  

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-27, 06:51


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem is tudom, hogy az lep meg jobban, hogy üzent, vagy az, hogy épp egy ilyen hely a cél. Nem tudnám megmondani. Egy biztos meglepett mindkettő azok után. Nem arról van szó, jól éreztem magam a hipogriffekkel, a kis iszogatással, tényleg jó volt, de elmondtam neki, hogy milyen vagyok, elmondtam neki, hogy mit gondolok a világról, az életről és másokról, és mindezek után mégis úgy döntött, hogy barátkozna, vagy minek nevezzem ezt? Azzal tisztában van, hogy hogyan vélekedem más dolgokról, de miért ne barátkozhatnánk? Bár tény és való, hogy e téren sem igazán engedek magamhoz közel másokat. Nem szoktam mély érzelmeket táplálni és ez a barátságra is igaz. Az is épp olyan fájdalmat lehet, ha egy jó barátot veszítesz el, mintha egy szerelmet, de talán csak épp nincs mi, amivel elfoglalja magát, talán csak épp kell neki valaki, aki elég vakmerő és vállalkozó szellemű és nem ismer ilyet mást. Végül is rendes volt, hála a bájitalnak, amit kaptam tőle még a másnappal sem volt baj. Nem éreztem úgy magam, mint akit kiütöttek előző este, pedig sikerült kicsit túlzásba esni. Nem szándékosan, szimplán csak nem vagyok valami gyakorlott ivó és ez meglátszott azon is, hogy az ital milyen hatást fejtett ki rám. De mostanra már tökéletesen jól vagyok és nem sokat gondolkodtam rajta, hogy eljöjjek.
Érdeklődő tekintettel lépdelek végig a csendes tájon, és figyelem, hogy vajon merre lehet. Sírkert, hát tényleg nem az a jellemző találkahely, de ha csak valami kalandról van szó, akkor annyira nem biztos hogy meglepő. Talán szellemet nézünk? Bár abból akad pár a suliban is, de ki tudja. Tényleg nincs tippem, csak akkor kezdek valamit sejteni, amikor meglátom a kripta előtt ácsorogni. Mosolyra húzódik a szám, kicsit megigazítom magamon a bélelt bőrkabátot, és meg is célzom őt. Végül is érdekes is lehet még ez az este, sőt ha az előző találkozásunkat nézem, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy az lesz. - Szia! Megleptél, de gondolom ezt sejted. Szóval mit keresünk itt? - nyújtogatom kicsit a nyakam, hogy lássam mi is van a sírra vésve, aztán talán majd abból kiderül valami, ha pedig nem, akkor majd szépen elmeséli. Ha már ő hívott ide, akkor nem hiszem, hogy nem így lesz majd, csak hát no, tényleg kíváncsi vagyok.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-10-26, 01:19


Andie & Jack



Nem éppen valami jó randi hely, de nem is randizni jöttem ide. Amúgy is… akit várok, annak elég… nos mondjuk úgy, hogy sajátos nézetei vannak a párkapcsolatokról, és előbb ugrana le egy griff hátáról, mintsem belemenjen egy ilyen párkapcsolatba. Fura, de biztosan van oka, ennek viszont nem kérdeztem utána, az ő dolga, nem kell róla tudnom. Persze, amint visszavittem őt és megitattam vele néhány a barátaim által megváltoztatott bájitalt a másnaposság ellen, körbekérdeztem róla, és fura módon nem sok minden tudtam meg, de nem is igazán lepett meg a dolog, elégé… magának való tud lenni, és gondolom a legtöbb pasit már azzal elijeszti, hogy így gondolkodik a dolgokról. Sebaj, engem nem ijesztett el, még én szóltam neki, hogy találkozzunk a sírkertben, már ha tényleg szereti a kalandokat. Hallottam, hogy van egy nagyobb kripta, amiben a Roxfort egyik volt igazgatója fekszik, és fura módon a kripta nincs lezárva mágikusan. Valamelyik szellemtől hallottam, persze nem nekem mondta, én csak…pont meghallottam, ahogyan elmentem mellettük, és úgy gondoltam, hogy miért ne nézhetnénk be oda? Kitudja, talán több száz éves titkokat rejt az a hely, én pedig még nem jártam kriptában, karnyújtásnyira a holtaktól. Izgalmasan hangzott, bár megértem, ha Andie végül úgy dönt, hogy inkább a klubhelyiségben marad, és felír még vagy ezer dolgot a bakancslistájára, de lemerem fogadni, hogy nincs rajta egy kriptában való kalandozás. Ha meg mégis akkor…akkor egy nagyot csalódok, hogy mindenre gondolt. Komolyan, néha olyan érzésem van, hogy készül a halálra, ami elégé fura, tekintve, hogy nagyon fiatal még, előtte az élet, mégis úgy gondolkodik mindenről, mintha… mintha nem érné meg, mert nincs rá ideje. Fura, de mint mondtam ez az ő dolga, majd meglátjuk mi lesz, erősen kétlem, hogy valaha is beszélne erről, nem olyan lánynak tűnt, aki szeret lelkezni és elsírni másnak a bajait. Pedig néha jó az, máskor pedig katasztrofális tud lenni.
Mindegy is, inkább csak zsebre dugott kézzel álldogálok tovább a kripta előtt, szememmel a környéket pásztázva, hogy vajon hol bukkan fel Andie, már ha idejön egyáltalán.

Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1480

TémanyitásTárgy: Sírkert 2014-10-16, 10:22


Sírkert

A kastélytól viszonylag távolabb húzódik, annak keleti oldalán a sírkert. Itt főként tanárok, volt igazgatók nyugszanak, de az alapítók sírjai, sőt néhány helyi szellem nyughelye is fellelhető.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert

Vissza az elejére Go down

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-