Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1416

TémanyitásTárgy: Sírkert 2014-10-16, 10:22

First topic message reminder :


Sírkert

A kastélytól viszonylag távolabb húzódik, annak keleti oldalán a sírkert. Itt főként tanárok, volt igazgatók nyugszanak, de az alapítók sírjai, sőt néhány helyi szellem nyughelye is fellelhető.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-03-22, 12:30




Vanora And Will


A furcsaságvonat nem volt hajlandó levetni engem a hátáról, sőt, ha lehet, még jobban bekebelezett. Akárhogyan is próbáltam kizárni a bosszantó zümmögését a fiúnak, kudarcba fulladt minden kísérletem. Ugyanazt a mondatot olvastam el legalább hatszor, mire bátornak éreztem magam ahhoz, hogy tovább olvassak. Valami rendkívül irritáló nótácskát dúdolt nem éppen szívderítő hangján, és éreztem, hogy agyam kezd forrósodni. Ezek után megint beszédre nyitotta száját, és válaszomat nem várva leült mellém, és kicsit jobban belelógott az intim szférámba, mint nekem az kényelmes lett volna. Próbálva tartani merev arcom, hogy ne váltson az át undorodó fintorba, elcsúszkáltam mellőle kicsit, hogy legalább a karnyújtásnyi távolság fele meglegyen.
Ettől nem lett jobb helyzetem, elkezdett valami elfogadás dolgon papolni, amin nem bírtam nem felháborodni.
- Sajnálod? Nem volt szándékos? Akkor véletlenül jött ki való modorod? - Kérdeztem hitetlenkedve, és már tényleg sajnáltam az iskolát, hogy leányai ennyire hülyék, hogy egy ilyen srácban látják az ideáljukat. - Elfogadsz engem? Azt sem tudod, ki vagyok, úgy könnyű elfogadni valakit, ha nem ismered, én viszont egyre jobban ismerlek, és egyre kevésbé fogadom el, hogy rám tukmálod magad. - Közöltem vele a lehető legkegyetlenebb, leghidegebb, leglenézőbb hangon, amit tudtam magamból produkálni, és ismét mélyen a szemébe néztem, fenyegetően, vészjóslóan... legalábbis reményeim szerint ilyen tekintetet sikerült kölcsönöznöm szemeimnek.
Nem sokáig tartottam fenn a szemkontaktust, visszafordítottam tekintetem a könyvre, és sikerült egy kis kínos csendet kihoznom a szituációból, mely pontosan arra volt jó, hogy két mondatot el tudjak olvasni, utána a fiú ismét kinyitotta a száját, és megkérdezte, mit olvasok.
- Párkapcsolati és szexuálpszichológiai könyvet. - Válaszoltam neki morogva. Ez a téma tetszhetett neki.
Perifériás látásomba egy virág jelent meg, és a mardekáros egy olcsó mondattal, mely a nyálasság jelenlétét taglalta az ő életében, illetve, mennyire adogat jókedvből rózsákat beszélgetőpartnereinek, átnyújtotta. Elvettem, mert azért valljuk be, tényleg szép volt, de, mikor beleszippantottam, semmi illata sem volt. A képet sajna ez így eléggé összeomlasztotta, de sebaj. Leszedegettem róla a tüskéket, egyik ujjamból kicsurrant egy kis vér is hála ennek, majd a hajamba tűztem; ott biztosan jól fog mutatni, és mindenféle köszönöm nélkül folytattam az olvasást, ujjamat szopogatva közben.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Will & Varona 2015-03-20, 22:30




Varona And Will


Egyáltalán nem értem, hogy mi baj van velem. Talán lehet, hogy a stílusomon kellene változtatni? No, mindegy visszaleültem a sírkőre és doboltam az ujjammal. Egy dalt kezdtem el dúdolni, nem tudom mindig ez jár a fejembe, miért akarom most ezt itt a sírkert kellős közepén énekelni? Néha, még saját magamat se értem, hogy mire való ez. Továbbra is a lányon tartottam a szemem. Komolyan? Egy könyvről kezdek érdeklődni? Majd elővettem a szerény kedvességemet és elkezdtem mosolyogni.
Melléd ülhetek?- Tisztára meglepődtem magamon, biztosra megyek a lány megszerzésében.  Amíg válaszolhatott volna leültem mellé. Majd rögtön bocsánatot is kértem tőle, amiért így viselkedek vele pedig nincs szándékomba megbántani.
Sajnálom... nem volt szándékos amikte, mondtam neked egyszerűen ilyen a modorom így kell elfogadni ahogy én elfogadlak téged- Bájosan mosolygok a lányra. Nem tudom a szemem levenni pedig muszáj. Szinte minden egyes porcikám bizsereg és amikor mellette ülök,  nem érhetek hozzá mert akkor árulkodnának rólam a jelek. Pedig ezért a lányért képes lennék bármit megtenni akár az életemet odaadnám érte persze nem vagyunk együtt. Majd egy vörös rózsát elő varázsol a pálcája segítségével és ezt átadja a lánynak.
mondd csak mit olvasol?
Remélem, nem vagyok túl nyálas neked. Nem vagyok oda a romantikáért csak, puszta jókedv- Mosolyodtam és végül odaadtam a lánynak.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-03-19, 18:40




Vanora And Will


Már tökéletesen világos volt számomra: ez a srác egy beképzelt, felfuvalkodott pöfeteg, semmi több, és ráadásul ezt tudta is magáról, még rá is játszott, ami a dolgot igencsak elkeserítővé tette.
- Kérlek, ne hagyd, hogy megakadályozzalak. - Válaszoltam fagyos hangon a felvetésére, hogy csöndben marad, de biztos voltam benne, hogy ő fogja hamarabb megtörni a fogadalmát, semmint én a sajátomat, amit nem is tettem le igazából. Nem tévedtem. Folytattam szemeinek a fürkészését, próbáltam kivenni még belőle valamit, de nehézkesnek bizonyult. Nagyon érdekes dolog ez... igazából nem is látom meg pontosan azt, amilyen a fiú, szemeiben, egyszerűen csak érzések szaladnak át mellkasomon, és ezeket az érzéseket kell helyükre raknom, és így tudok talán leszűrni igazságokat a srácról. Talán.
Újra beszélni kezdett, nem meglepő mód, és a szememre hányta, hogy miért nem dobom el bugyimat neki. Legalábbis biztos voltam benne, hogy szavai rejtetten erre akartak utalni, bár annyira nem is volt rejtett ezt az utalás.
- Nem tudom, milyen lehetek. Hogy számodra milyen vagyok, ezt már neked kell kitalálnod. - Kommentáltam szavait, és nem értettem, hogy a visítozást hogyan sikerült belekevernie a dologba. Kigombolt inge valamennyire belátást engedtek mellkasára, de teljesen hidegen hagyott a lapos mellizom, és a hófehér bőr képe, inkább kinyitottam könyvem, és megpróbáltam belemerülni a betűk, szavak világába.
- Köszönöm. - Morogtam válaszul a bókjára; levettem róla szemeimet, és elvesztettem érdeklődésemet iránta. Igazából annak örültem volna, ha lelép, de nem volt merszem megmondani neki. Még.
- Nem voltam még. - Fent volt még a nap valamennyire, délután lehetett, a vacsora ideje messze volt. Nem tudom, mit akart ezzel a kérdésével a fiú, de talán el fogja mondani. Talán meg fog lepni. Talán.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Will & Varona 2015-03-19, 18:17




Varona And Will


Olyan kár, hogy nem a sikítozó lányok közé tartozik. Pedig Will bácsival szemben nem unatkozna kitudja bármi megtörténhet, viccet félretéve minden megeshet. Vállat vontam majd visszaültem a sírkőre. Teli halottakkal igazából tényleg nyugodt ez a hely, csak egy valaki nem hallott és az én lennék. Nagyot nevettem, majd befejztem hogy a lány ne nézzen hülyének. Milyen kár érte, hogy ő nem rajong értem, mint az összes többi hollóhátas, azokat a lányokat nagyon bírom. De hát...egyszer élünk és mindennek itt van az ideje.
Ha szeretnéd hallgatok mint a sír! Egyébként ezt a helyet nem sokan szeretik, talán mert hallottak vesznek körül de ez engem nem zavar- Fél ingemet kigomboltam, hogy a mellkasom közé jobban belehessen látni. Annyira imádom, amikor a szemeibe néz szinte teljesen elvarázsol még a tekintetével. Sőt, mi több meghalok hogy ha rám néz szinte, elolvadok a két gyönyörű szemétől. Ennek ellenére, hogy lemondta sétát itt maradok vele és boldogítom, ahogy a többi hollóhátas lánnyal szoktam tenni.
Miért nem rajongsz értem, mint a többi hollóhátas lány? Biztosan, egy különleges szépség lehetel, de tudod én szeretem a visítozó lányokat, na és akik randizni szeretnének velem- Ezen, egy jót nevettem. Randizni? Maximum ha kapok cserébe tőlük valamit, pl egy éjszakát szeretnék velük tölteni. Az tény, hogy szeretem a bevállalós lányokat, de még inkább azokat akik utánam jönnek.
Az előbb csak vicceltem. Egyébként szépek a szemeid drága- Elmosolyodtam és a haját elkezdtem fürkészni. Vajon selymes vagy dús lehet a haja? Na ne már komolyan, ezen gondolkozok? Inkább azon kellene gondolkoznom, hogyan kaparintsam meg a lányt, hogy az enyém legyen legalább, egy éjszakára, vagy csak nem egy éjszakára. Mindent megteszek, hogy az enyém lehessen.
Figyelj! Voltál, már vacsorázni?- Elmúlt már nem tudom mennyi, nincs karórám most levettem, hogy nyugodt legyek. Többet fogok eljárni a sírkertbe, mert klassz helynek találom. Örülök, hogy a gondnok ide osztott be.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-03-19, 00:13




Vanora And Will


A srác egyértelműen irritáló volt, és nem is nagyon próbálta meg takarni valódi természetét. Ezt alapjáraton értékeltem, legalább nem próbált olyasmit eljátszani, ami nem menne neki, vagy, amin előbb vagy utóbb át lehet látni, viszont egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Úgy állítja be, hogy a kisebb, a gyengébb piszkálása után kiosztott büntetés igazságtalanul lett volna kiosztva rá: tipikus mardekáros hozzáállás, jogos kérdés lehetne, hogy jár e normális ember abba a házba. Eddig semmi jót sem hallottam róluk, mégis nekik van a legtöbb pontjuk, jól teljesítenek kviddicsben, habár ez nem jelent szerintem semmit; teljesen érthetetlen, hogyan csinálják, de... végül is a pont csak pont, egy érték, melyet akárhogyan lehet akármivel manipulálni. Ez nem jelent még semmiféle igazi privilégiumot, vagy hatalmat.
Tekintete most lábaimra siklott, melyek egymás mellett feküdtek a földön, és mégis úgy stírölte szoknyámat, mintha röntgenszemekkel átlátna rajta. Nem tudom, mit nézett, de képtelenség lett volna belátni akárhova is, de biztos, ami biztos, talárom átvetettem lábaimon is. Erre felébredt, és felajánlotta, hogy menjünk el sétálni, úgyis végzett a munkával, amit már látott is a gondnok. Ezt az állítását nehezen bírtam elhinni, mert akkor miért maradt volna a sírkertben, ha már mehetett volna? Hogy valószínűtlen vendégeket ijesztgessen? Bizalmatlanul néztem a felém nyújtott kezét, majd ismét a szemeibe néztem, fagyosan, kedvtelenül. Engem nem olyan fából faragtak, mint a sikongató kislányokat, akik egy szívtipró mosolyért eldobják magukat.
- Nem szeretnék sehova se menni. Azért jöttem ide, mert ez a hely nyugodtnak tűnt, de tévedtem. - Mondtam neki válaszul, abban reménykedve, hogy feladja, és lelép. Aztán persze énem másik fele meg még szerette volna, ha itt maradna, beszélgetne velem, és jobban megismerteti velem a mardekáros, illetve a férfi mentalitást. Nem tudtam, melyik út fog hamarabb bajba torkollni, de... ez nem az a hely, ahol probléma nélkül megúszná a tettes.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Will & Varona 2015-03-18, 22:29




Varona And Will


Végre rátudtam venni, hogy elmondja hogy hívják. Varona, nagyon szép és különleges. De nekem nem csak a neve tetszik hanem még ő is de hát kitudja, hogy kinek az este vagyok van még bőven időm ezen gondolkodni. Igaz bánt, hogy nem ült fel mellém és összehúzta a talárját amikor, néztem és égett a kíváncsiság de nem kezdek ki vele hiába szeretnék. Hm.. mintha nem tudná, hogy miért kaptam volna, egy átlagos büntető munkát? Bár, mondjuk a felét így is úgy is előttem mert varázslattal csináltam az elejét, még tisztességesen de kinek van kedved, egy nyomorult sárvérűként dolgoznia? Nem vagyok mugli sőt, mi több ki nem állhatom azokat. Még csak a közelembe se jöjjenek, mert akkor biztos hogy végzek velük 1-2 de. hát ez van. Aztán feleltem a kérdésére.
Mert szekáltam, az egyik pisist és azért kaptam büntető munkát, amit meg sem érdemeltem de ez van-mosolygok majd látom, hogy leült háttal a sírkőnek és a lábait széttárta. Merlin... nem tudom, hogy meddig bírom magam. Miért kínoz? Miért? Talán, azért mert régen voltam nővel? Lehetséges, de ki kell bírnom szeretnék neki esni és bunkó lenni.
Mondd csak nincs kedved egyet sétálni? Letudtam a büntetést és már a gondok látta- Nagy színvonalba kihúztam magam és leszálltam a sírkőröl majd a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy jön-e vagy sem. Bizonyára neki is van kedve egy kis sétára hisz ki szeretne unalmas könyveket egyedül olvasgatni? Bár.. a házim egy két perc alatt meg, van nem is törődöm a könyvel én ezt, otthon mind kitanultam de ő? Biztos unalmas és fárasztó lehet naphosszat, egyedül egy egész unalmas könyveket olvasni, egyszer régen még otthon is olvastam de az már a múlté.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-03-18, 20:40

[quote="William Roy"]


Vanora And Will


Büntetőmunka; nem volt meglepő számomra, mi másért ásogatna valaki egy sírkertben; biztos nem azért, mert jó a kedve, és mert Mardekáros. Összehúzott szemekkel fürkésztem még egy darabig, de nem kereste a szemkontaktust, hanem inkább másik "szemeimet" nézte éhes tekintettel. Lehet jobb lenne, ha elmennék, ennek ritkán szokott jó vége lenni.
Újra a nevem felől érdeklődött, és bár próbálta palástolni, hogy taláromat a kis Hollóhát címere miatt nézi, tudtam én, hogy az csak úgy szemébe ötlött, és a völgyet figyelte, melyet mélynyakú felsőm engedett láttatni. Össze is húztam talárom, eltakartam a látványosságot előle, mielőtt túlságosan is elbízná magát.
- Vanora Greymane. - Válaszoltam neki kurtán, és felcsillant valami a fejemben. William Roy, igen, az a Mardekáros srác, aki a suliban mindenkinek tetszett, de a Hollóhátos lányok biztosan sokat beszéltek róla, ő volt a klubhelyiség libáinak a pletykatémája. Mit is szerettek benne? Rosszfiús vigyorát, rakoncátlan, mégis ellenállhatatlan tincseit, lázadozó stílusát.... és még valamit biztosan, de általában hamar olajra léptem, mielőtt túlságosan is sok információ jut el a fülemig. Leguggoltam, felvettem az elejtett mugli pszichológia könyvet, és kebleimhez szorítottam. Közben a srác felült egy sírkőre, és invitált engem is, hogy csatlakozzak hozzá, de túl sok szappanoperát nézhetett, mert értelmes lány nem ülne egy ilyen veszélyes kinézetű alak mellé, még, ha ismerné is valamennyire, én meg őt egyáltalán nem ismertem. Óvatosan megráztam fejemet jobbra-balra, ezzel szimbolizálva, hogy elutasítom ajánlatát, nem óhajtanék hozzá testközelbe kerülni.
- Miért kaptál büntetőmunkát? - Kérdeztem tőle lassan, majd leültem a földre, oldalra tettem lábaim, és egy sírkőnek döntöttem hátamat, úgy nézem végig a kerten, de nem néztem a fiúra rá.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Will & Varona 2015-03-18, 20:18




Varona And Will


Nagy nehezen segítettem, neki mikor megijesztettem. Hm.. eljátszottam a gondolattal mi lett volna ha a nyakamba ugrik. Örültem, volna is meg nem is ahogy elnézem, szerintem nem hozzám való ez a lányka úgy is meglátom. Nem válaszolt nekem, ezt egy kicsit bánom majd kiszedem belőle, hogy mi a neve. Rögtön utána kérdezett és újra a szemembe nézett. Nem értettem, de biztos vagyok benne hogy tetszek neki vagy csak velem játszik? No, mindegy ennek ellenére mégis csak elmondom neki mi a francot keresek itt.
Képzeld, hogy büntető munkán vagyok. Sírkertet kell ásnom és már kész vagyok, mert a gondnok akivel jöttem nem mondta, hogy mennyit ássak- Gúnyosan vigyorogtam majd elfújtam a füstöt. A lányron végig néztem és bizseregni kezdtem a gondolatban az fürkésztem, hogy vajon mi van a talárja és a ruha alatt? Persze még ha nem láttam volna, még nőtt meztelenül. Pedig volt, már dolgom még otthon de... elhagytam, mert nem az ideálom vagy is nem az volt a bajom vele, de mindegy ezt inkább hanyagoljuk. Szóval a lánnyal törődtem aki nem mondta el a nevét, ekkor eldobtam a cigimet leszálltam a sírkő tetejéről és közelebb léptem a lányhoz.
Kérlek áruld a neved, mert a talárodon látom, hogy hollóhátas vagy és ott, egy pár embert ismerek- mosolygok és hátrálok, majd ismét a sírkőre ültem.
Sok mindenen gondolkoztam, de legfőképpen a múltamon amit már rég el kellett volna felejtenem.
Nem ülsz fel ide mellém? Nem tudom kinek a sírja, de remélem, hogy nem bánja ha rajta ülök, amúgy is meg már halott szóval nem haragudhat rajta- Elnevettem magam, majd hirtelen komorrá vált az arcom. Hűvös szél fújt nem fáztam, de a lány biztosra tudom venni, hogy igen habár nem láttam rajta. Amikor a sírkövön ültem, hirtelen dobolni kezdtem, a kezemmel egy ritmust. Csak, most jöttem rá hogy jó érzékem van a zenéhez? Szinte, majdnem elkezdtem énekelni a lánynak de hamar abba hagytam, nem szeretném ha csak ott állna szótlanul.
Gyere már ide mellém- Szemeibe néztem és vártam, hogy mikor ül le.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-03-17, 22:19

William Roy írta:



Vanora And Will


Szép, kellemes volt a mai nap, úgyhogy eleget kellett tettem a fényes napocskának és a hívogató sugarainak, így inkább nem a sötétebb, dohosabb klubhelyiségben olvastam, hanem mondjuk... mondjuk lementem a birtoknak valamely kellemes, nyugodt részére, azzal a céllal, hogy madárcsicsergés mellett tágítom tovább fejemet. A melegre való tekintettel nem öltöztem olyan szorosan, nyitott talár alá mély nyakú hosszú ujjút, és kockás, térdszoknyát vettem fel. Pár pillantás azért végigsiklott rajtam, miközben sétáltam le a Hollóhát tornyából, lehet az a mélynyak túlságosan is mély volt, de nem izgattak már olyannyira. Tavaly, amikor beindult testem drasztikus változása, eléggé irritált a nem várt, hirtelenjében feltörő tekintetáradat, de mára már megtanultam kezelni, és kizárni azokat.
Nagyot szívtam a kora tavaszi tiszta, finom levegőből, és kivirágzott jókedvem. A tél mindig kihozza belőlem a mogorvát, a kellemetlenkedőt, de a hideg, és a napsütés hiánya ezt teszi az emberekkel. Körbenéztem, de mindenhol találtam valami zavaró tényezőt, idétlenkedő tanulókat, szerelmespárokat, és egyik társasághoz sem fűlött fogam, így az egyetlen, szerintem nyugodalmas helyet néztem ki magamnak, melyben biztos lehettem, hogy mentes lesz a diákoktól: a sírkertet. Valamiért nem szeretik ezt a helyet a tanulók, az atmoszférája miatt talán, vagy a gonoszabb hajlamú szellemek potenciális jelenléte miatt, ki tudja, de engem nem érdekelt. Megközelítettem a csinos, bár kicsit elvadult kertet, és egy kényelmes fűcsomót kezdtem el volna keresni, amikor is váratlanul a föld alól valami ráfogott a lábamra. Ösztönösen ugrottam egyet hátra. Egy srác volt az, aki egy lyukban keresett, tudja a fene miért, menedéket; tipikus szépfiú volt, akinek a sors, amit külsőben adott, azt belsőben el is vett, legalábbis elsőre így tűnt: komolyan, mire számított, hogy nem ijedtem meg, miféle kifogással próbál már jönni nekem?
- Nem hitted volna? Akkor mit hittél nagyokos, hogy majd nyakadba borulok? - Kérdeztem tőle, hideg, de azért irritált arckifejezéssel, mélyen a szemeibe nézve. Annyira meglepődtem, hogy még a könyvemet is elejtettem, amivel magamat takarni szoktam.
Nem volt hétköznapi a srác, az aurája ilyet éreztetett velem, és abban sem voltam biztos, hogy neki már szabadott dohányoznia, minden esetre nem vágtam ezt a fejéhez, volt jobb dolgom is, mégpedig a szemének a figyelése. Kérdésére nem válaszoltam, nem voltam hajlandó nevemet elárulni egy ilyen akárkinek, aki olyan téveszmében él, hogy ijesztget, és meglepődik, ha megijed valaki. Szemei nem árultak el túl sokat róla, cinkos, huncut csillogás volt bennük, ami a bajkeverőknél is gyakran szokott, illetve szégyentelenül mért tetőtől talpig végig, külön megmustrálva a "fontosabb" részeken. Gyomrom kezdett lassan megfordulni.
- Mit csinálsz itt? - Kérdeztem tőle kurtán, továbbra is mélyen a szemébe nézve.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Will & Varona 2015-03-17, 21:43




Varona And Will


Büntető munka, ez most komoly? Úgy látom, hogy Friccs a gondok nagyon szeret engem büntető munkára küldeni főleg, hogy már megint kisebbet szekáltam. Ilyen az én formám, de hát ez van. Nemrég kiosztotta a feladatokat, mert úgy láttam hogy nem csak én megyek büntetőre de, sajnos nem kaptam társat hanem nekem pont a sírkert jutott. Erre megforgattam a szemem majd nagy levegőt vettem és elindultam a gondnok után. Megmutatta mi a feladatom és ennek, örömébe felcsillant a szemem. Azt hittem, hogy sokkal rosszabbra kell majd, számítanom de hála merilnek nem így lett. Ásni fogok, azt hittem ennél nagyobb feladatot fogok kapni remélem, hogy majd találok valami szórakoztatót a föld alatt, vagy erre fele megviccelhetek valakit. Már tudom is ások, egy jó nagy gödröt belemászok és úgy teszek mintha hallott lennék, ez igazán jó móka sőt nem is hülyeség. Most amúgy is mókára vágyom a sok rosszalkodás miatt, így is eleget kaptam szóval nem árthat senkinek egy jó szórakozás. Mikor elment a gondok gondosan, ásni kezdtem a földet, majd a lapátom megakadt valamiben aztán a farzsebembe előhúztam a pálcám és egy Varázslatot mondtam, amitől a föld nagyobb lett. A szám szélesebbre húzódott majd, egy régi dohos kincses ládát húztam ki léptek zaját hallottam, majd gyorsan belementem a földbe és hallottnak tettem magam. Ekkor közeledő mégis gyors léptek, zaját egyre hangosabban és tisztábban lehetett hallani és úgy éreztem most jött el az én időm, hogy halálra ijesszek valakit. Kijött a kezem és egy női lábat éreztem és előbújtam. Szépen halálra tudtam rémiszteni, majd egy alapos fejmosásban részesültem.
Ne haragudj! Ez csak, egy vicc volt nem hittem hogy megfogsz ijedni- Szélesebb vigyorra húztam, a számat majd ismét egy igen elegáns kis hölgyikével van dolgom. Meglehetősen nagyon csinos és szép dekoltázsai vannak, úgy érzem ebbe beremegtem de, nem szeretném elszúrni egyenlőre, hagyom hogy a horogra kapjon és akkor enyém a csali.
Ahogy a közelembe volt éreztem a parfümje illatát, igazán kellemes és számomra megnyugtató. Az ingemből előhúztam, egy szál cigit majd rágyújtottam.
De modortalan vagyok! William Roynak hívnak! Na és téged?- Előhúztam, egy barátságos mosolyt mivel, ez az első találkozásunk legyek jó benyomással és hatással a lányra. Felültem az egyik sírkő tetejére remélem, azért nem haragszik az akinek a sírkövén ülök. Amúgy, meg szerencsés vagyok legalább nem vagyok itt egyedül eme hátborzongató helyen, hanem velem van egy tökéletes lány, majd kialakul köztünk legalább egy barátság, mert hát lássuk be most nem vagyok bunkó, de a későbbiekben lehetek.



Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-01-27, 22:03

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raina McIntyre
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 49

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-12-20, 23:25

James & Raina


[You must be registered and logged in to see this image.]Általában nem szeretek másokkal együtt dolgozni, hiszen csak hátráltatnak, elronthatják a közösen megkapott feladatot, de néha mégis pozitívan csalódik az ember. Adam is, Hugrabugos létére tényleg egész ügyes bájitaltanból, szóval talán James-be se fogok igazán csalódni, ha pedig mégis, akkor nem teszi majd zsebre a srác azt, amit tőlem kap. A közös feladatunk egy ereklye feltörése lesz, amelyet elvileg elemi mágia is véd, szóval mindkettőnknek kapóra jön a feladat, de a lényeg az, hogy két ember kell a kinyitásához, tehát össze kell majd dolgoznunk. Megtehetnénk ezt természetesen a klubhelyiségben is vagy akár egy üres teremben, de én mégis úgy láttam jónak, hogyha inkább lejövünk ide a sírokhoz, úgyis oly meghitt itt a hangulat. Jelen pillanatban egyébként az egyik sír előtt ácsorgom, melynek tetején egy aranyból készült medál pihen, az volna az ereklye, amit megbűvöltek, és így várom a srácot. Nem ismerem igazán, de régen fölöttem járt egy évvel, de valamiért eltűnt egy évre és most újra itt van, jelen pillanatban pedig az évfolyamtársam. Nem igazán hat meg, hogy miért halasztott, hogy merre volt, nem sok minden érdekel, de azért majd meglátjuk, hogy rákérdezek-e. Időben jöttem, talán pár perccel még előbb is és remélni merem, hogy nem fog késni. A bagoly biztosan eljutott hozzá az üzenetemmel, amelyet még a délelőtt folyamán írtam neki, így most, késő délután várom már ezen a helyen, fekete, csinos felsőben és egy lábaimra simuló, fekete nadrágban, amelynek szárait fekete, magassarkú csizmám szárába tűrtem be. Na nem túl hatalmas ám a csizmám sarka, de éppen eléggé ahhoz, hogy elegánsan, csinosan festhessek. Fázni pedig természetesen nem fázom egy egyszerű, testfelmelegítő bűbájnak hála. Hosszú, barna tincseim most kibontva vannak, szép szemeim körül pedig kevéske, feketés, füstös árnyalatú smink található. Tehát nem rossz az összkép, ahogy soha, én pedig vagyok annyira egoista, hogy ezt tudjam magamról. Mégis, csak a külsőm szép, a lelkem éppen eléggé romlott ahhoz, hogy különösebben senki figyelmét se keltsem fel hosszú távon, de jó nekem ez így, megvagyok egyedül is. Már végezni akarok ezen az istenverte helyen, hogy végre apámmal együtt felfedhessük a régi halálfalókat is a világnak és mindent átalakítsunk. Bár a Nagyúr halott, ez nem jelenti azt, hogy a hívei feladták volna a küzdelmet, ott van ugyebár Rasmus is, én pedig még mindig nem döntöttem el, hogy csatlakozom-e hozzá vagy sem.

//A másik fél inaktivítása miatt a játékot lezártnak tekintem!//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 401

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-12-10, 07:19

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-19, 12:06


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Én már csak ilyen borzasztó vagyok. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Igen, ha ez a téma, akkor mindig sikerül kellően a szívemre venni, de nem érdekel. Én ilyen vagyok, ő se hiszem, hogy jól kezelné, ha a nem létező szüleiről esne a szó. Ezek a témák azok, amiket nem kezelünk jól, pedig lehet hogy neki is jól esne kiadni magából, amit igazán érez az árvaságával kapcsolatban, de erőltetem én ezt? Nem, mert nem is lenne értelme, hiszen nem kell, hogy olyan hű de megismerjük egymást, mert csak egyszerűen az asszisztensem és jól el vagyunk, de nem kell ezt túlzásba vinni. Nem hiszem, hogy tőlem várna élettani tanácsokat és fordítva sincsen ez így. Élje mindenki úgy az életét, ahogy szeretné, az hogy elviccelődünk dolgokon csak játék. Talán majd egyszer találkozik a Jetivel, talán nem, talán egyszer majd változik a véleményem erről-arról, talán nem, de vannak olyan sarkalatos pontok, amik tuti, hogy nem fognak változni. Nem akarok kapcsolatot, nem akarok senkinek sem ártani, mert túlságosan rizikós ehhez az életem. Még csak kockáztatni sem akarom azt, hogy ártsak valakinek, mert tudjuk jól, hogy a halál mindig azoknak a fájdalmasabb, akik itt maradnak a életben, nem azoknak, akik elmennek. Nekik néha csak egyszerű tovább lépés, néha felüdülés is egyben. És erre az is tökéletesen rámutat, hogy majdnem megöli magát azzal a hülye kehellyel és ő csak úgy simán fél lábról veszi az egészet, míg én... hát eleve kiakadok e miatt is és még csak tetézi azzal, hogy elhív a bálba. Nincs más a suliban, akit elhívhatna? Tuti, hogy van, csak... nem tudom, hogy miért jó ez neki.
- Ne is akard tudni, olyankor nagyon veszélyes vagyok. - rántom meg a vállamat. Egy halvány mosolyt se sikerült az arcomra varázsolni most. Nem tetszik nekem ez az egész, főleg hogy még így fel is kapja a vizet miatta, és szinte már-már kioszt, pedig ő volt az, aki majdnem megölte itt magát.
- Jól van nyugi... nem kell azért leharapni a fejemet. Mehetünk együtt, csak tisztázni akartam az alapszabályokat. - nem változott a miatt semmi sem, hogy majdnem beledöglött egy hülye kehelyben lévő ismeretlen lébe. Mindenesetre azt az izét felveszem szépen a földről. Legalább már csak az alján van egy minimális lé és kész, több nincs, ez is valami. Azt meg majd távol tartom tőle.
- Nem ijedtem meg Jack, csak... rád próbálok vigyázni. - azért én megeresztek egy halvány mosolyt, még ha neki ez most nem is nagyon megy, aztán szépen elindulok vele kifelé. A troll még szerencsére ki van dőlve, szóval át tudunk jutni rajta, aztán majd elvárunk a bejáratnál, vagy jöhet velem, mindegy. Le kell adni a kelyhet McGalagonynak és azt a kis rumlit is jelenteni, amit a föld alatt csináltunk. Nem biztos, hogy örülni fognak neki.

//Én is köszönöm a játékot, nagy is! Remek volt, de tudod ezt úgyis. ^^//


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-18, 20:24


Andie & Jack



- Nem úgy értettem, csak… ugye tudod, hogy borzasztó tudsz lenni, ha erre felé kanyarodik a téma? – kérdezem mosolyogva. Nem azt mondom, hogy együtt voltam a fél iskolával és ezek azok a titkok, csak nem akartam, hogy azt higgye, ez most azt jelenti, hogy lesz itt több is, mert nem, elégé világosan felvázolta nekem azt, hogy ő nem vágyik semmiféle gyengédebb kapcsolatra, szóval csak emiatt mondtam én ezt, nem kellene így…. nem is tudom, beskatulyáznia, mert azt nagyon tudom utálni. Nem vagyok egy szoknyavadász barom, aki tesz mindenre és mindenkire, pont ellenkezőleg, és igen, néha együtt vagyok olyanokkal, akiket nem szeretek, de… most komolyan, ki nem volt már ezzel így?
- Oké, akkor… éld csak érdekesen az életed. – nem mintha az engedélyem kéne, csak mondom, remélem azért ebbe nem akar belekötni. Felőlem aztán nem kell elmondani, hogy mi az, ami miatt ennyire radikális néhány dologban, amiről nem tudok az nem is fájhat nekem, de azért persze kíváncsi vagyok, ki ne lenne kíváncsi arra, hogy egy olyan lány, mint ő, miért döntött önként úgy, hogy cölibátust fogad, csak mert jobban szeretne egy sárkány hátán repülni, mintsem mondjuk együtt lenni egy normális sráccal. Az ő dolga, nekem aztán tényleg nincsen semmi közöm hozzá, szóval… egészségére.
- Összehaverkodok én egy jetivel is, ha arról van szó. – nem vagyok ellenséges jellem, nem nehéz összehaverkodni velem, bár gyakran elég nagy bunkó tudok lenni, főleg ha unatkozom, vagy éppen nincs kedvem semmihez sem, szóval…elég hangulatfüggő ember vagyok, de nem baj, legalábbis engem nem zavar, a többséget gondolom már annál inkább, de így jártak. Nem sokan keresik a társaságomat amúgy sem, jól eldumálok másokkal egyszer-kétszer, de nincsenek olyan jó haverjaim, akikkel mondjuk egész nap tudnék lógni, szerintem nem is lenne hozzá túl sok kedvem, oda a… változatosság, vagy csak azért mondom ezt, mert jó lenne, csak próbálom még magam előtt is titkolni?
- Akkor nem akarom tudni milyen az, ha kiakadsz. – nem értem, mégis miért számít egy hülye bál túlbonyolításnak? Tévhit, hogy oda csak a szerelmesek mennek, azért mennek oda az emberek, mert szórakozni akarnak, köze sincsen a szerelemhez meg a karácsonyhoz. Csak tömény szórakozás és kész, ami amúgy is ráférne, mert a bakancslistája írogatása nem éppen valami szórakoztató dolog.
- Nem fogok beléd szeretni, oké? Nem foglak megcsókolni, nem érek hozzád, véletlenül sem randi, sőt, érkezhetünk külön is, ha akarod, virágcsokor helyett majd adok valami répacsokrot neked, hogy véletlenül se érezd randinak a dolgot, rendben? Csak szórakozás és kész. – a végén még inkább azt mondom, hogy menjen egyedül és kész. Nem ő tesz nekem szívességet, de még csak nem is én neki, nem értem minek ilyen hülyén hozzáállni egy bálhoz. – Szóval ilyen könnyen megijedsz? – már mosolyogni sem merem komolyan, a végén még azért is leszól. – De oké, vigyük akkor el valakinek, és… kösz, hogy eljöttél, jó móka volt. – még az is, hogy majdnem meghaltam, vagy legalábbis csúnyán kiütöttem magamat. Gondolom akkor most indulhatunk vissza, én pedig nem igazán fogom most erőltetni ezt a beszélgetés dolgot vissza fele, ezzel a bálos dologgal ezt sikeresen elintéztük. Pedig ez csak egy bál… nem egy esküvő.

//Köszi a játékot, szuper volt, mint mindig Smile//

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-16, 20:26


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Szóval sok titkod van mindenkivel... vegyük úgy, hogy ez nem negatív dolog. - szerelem nélkül csókolózik és bújik ágyba lányokkal, és sok titka van mindenkivel... ez nem mondható kifejezetten pozitív jellemzésnek nem? Persze lehetséges, hogy csak azért mondja, hogy ne érezzem magamat kellemetlenül, mintha csak velem lenne, pedig ez még csak nem is nagy titok. Nem kéne túlbonyolítanom a dolgokat igaz?
- Nem akarom kinyíratni magam, túlzol. Én csak... érdekesen élem az életemet. - rántom meg a vállamat. Lehet, hogy veszélyesen, igen, de nem érdekel. Nekem jó így. Nem azt mondom, hogy tökéletes, mert lehetne más is, lehetne jobb is, de nekem ez jutott és nem fogom a orrára kötni, hogy miért. Nem kell, mert nincs szükségem rá, hogy elkezdjen sajnálni. Nem akarom, hogy bárki is sajnáljon, mert attól csak én érezném még sokkal pocsékabbul magamat. Tudom, hogy mi a bajom, tudom, hogy milyen az életem, nem kell, hogy még más szemében is azt lássam, hogy milyen baromi rossz nekem.
- Ahhoz nagyon jóban kéne lenned vele. - mosolyodom el. Nem is tudom a Jeti... azért elég nagy dolog, hiszen nem sokan látták még és aki látja se nagyon tér vissza. Igenis elég durva, ha valaki találkozik vele és teszem azt még fotót is tud készíteni róla. Nem hiszem, hogy ez túl sokaknak sikerülhet a világon. Abban viszont tökéletesen egyetértek vele, hogy nagy dolgokat jó véghez vinni, csak ő nem akar mindent rövid idő alatt megtenni, mint én, de nekem nincs más választásom. Bár, ha ennyire vakmerő, akkor neki is bele kéne húzni, mert képes és tényleg simán kinyírtja itt magát egy hülye kehellyel. És egyáltalán nem vicces, hogy ezek után elhív a bálba, és azzal fenyeget, hogy akkor újra eljátssza ezt a meghalás dolgot. Nagyon nem jött be.
- Én nem... akadtam ki. - de tudom, hogy igaza van, tényleg kissé sikerült kiakadnom, de tényleg nem értheti. Én csak... nem akarom túlbonyolítani az életemet. Az nem lenne jó se neki, se nekem. Végül pár pillanatig csak tanulmányozom a földet, aztán nézek fel rá egy apró sóhaj után. - Oké... elmegyek a bálba, de akkor itt és most ígérd meg nekem, hogy ez csak egy bál, semmi több. Nincs csók, nem randi és nincs semmiféle túlzott megkedvelés oké? Az asszisztensem vagy maximum. - nem akarom, hogy ez bármi több legyen. Oké, elmegyek, megmutathatja nekem az élet apró örömeit, ami amúgy felesleges, mert hogy minek? Pont ezekből nem vehetem ki igazán a részemet, mert minek élvezzek olyan valamit, ami amúgy sem lehet az enyém? Nem lenne értelme csókolóznom, megkockáztatni azt, hogy megszerezek valakit, vagy valaki engem. Ez... túlságosan veszélyes, sokkal veszélyesebb, mint Jetire vadászni. - Ezt pedig szerintem el kéne vinni mondjuk megmutatni valakinek, és... a másik két ajtó? Ezek után nem biztos, hogy kéne kockáztatni. - mert én meghalhatok, de ő nem! Nem száradhat a hülye felfedező mániám miatt a lelkemen az, hogy feldobja a bakancsot, azt igenis nem élném túl.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-15, 20:23


Andie & Jack



- Nyugi, sok titkom van sok mindenkivel… - nem jelenti ez azt, hogy máris összeházasodunk vagy valami, de komolyan nem. Nem igazán értem én ezt az egészet, hogy miért parázik ennyire attól, hogy valaki mondjuk kedveli is, az ő dolga, de komolyan, én nem akarok ebbe beleszólni és nem is fogok, de nem kell mindenbe többet belegondolnia, mint ami. Tényleg nem, szóval… esküszöm, minden hátsó szándék nélkül csinálom én ezt, nem értem miért van ennyire ellenére a dolog, már csak maga a tény, hogy poénkodunk, mert ez tényleg csak az. Vicc, nem kell halálosan komolyan vennie, mint egy infarktus.
- Nem tudom miért vagy ilyen, biztos van rá valami jó okod, nem gond az, ha mindenáron kiakarod nyiratni magadat. – vigyorodom el. Csak viccelek megint, és megint minden hátsó szándékot mellőzök. Komolyan érdekelne az élete története, hogy miért lett ilyen, de az ő dolga, én nem tehetek ellene semmit sem, nem velem kell beszélnie, bár kétlem, hogy van bárki is, akivel tudna erről beszélgetni, de hát… ez van, én nem tudok segíteni abban amiről nem tudok. Nem erőszak a disznótor, komolyan, én tökéletesen beérem a süketeléssel is, nem kell megbíznia bennem, nem fogom rossz néven venni, az árvaházban már szereztem egy pajzsot, lepereg rólam minden.
- Szóval ennyire nagy dolog a jeti? A végén még megadom neki a címedet és majd meglátogat karácsonykor. – mosolyodom el. Nem azért választottam ezt a hivatást, hogy békésen éljek. Szeretem a veszélyt, az állatokat, az adrenalint és pont emiatt is akarom ezt. Én akarok mesélni a unokáimnak, ha lesznek, és ha nem lesznek, akkor majd az ivóban beszélek annak, aki éppen figyel rám. Történeteket akarok, azt hogy mások is tudják mit csináltam, még ha nem is mentettem meg a világot, de… de mondjuk ültem sárkányháton, repültem is vele, talán Hagridtól megkérdezhetném hogyan lehetne idomítani egy sárkányt.
- Komolyan, te vagy az egyetlen ember ezen a világon, aki ennyire kiakad, ha elhívják a bálba. Miért olyan nagy dolog az, ha elhívlak, hogy életedben egyszer végre szórakozz és a bakancslistádat írogassad folyamatosan. Mi lenne ha mondjuk egy kicsit az élettel foglalkoznál és nem a halállal? Esküszöm, hogy nem csókollak meg, még hozzád sem érek, de akkor is gyere el velem. – nem megy ez így és én nem fogom tudni megmondani neki, hogy mihez kezdjen, mert nem ismerem a baját, nem tudom miért ilyen és ha már nem is fogom megtudni, megtehetne annyit magának, nem nekem, magának, hogy mondjuk egy kicsit megpróbál élni. Mert az, hogy folyamatosan a veszélyt keresi nem éppen az élet. Az élet sokkal…apróbb,szórakoztatóbb dologban mérettetik, és ezt akarom neki megmutatni, már ugye ha hagyná.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-15, 18:05


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



Már csak mosolyogva rázom meg a fejemet. Rémes... annyira, hogy érdekes legyen... és az a baj, hogy valahol még igaza is van, hiszen jól érzem magam vele és megnevettet ezzel a rémesen fárasztó stílusával. Tény és való, hogy ha csak magát adja, akkor gondolom tényleg nem nehéz levennie a lányokat a lábukról és... nekem ezen nagyon nem szabadna gondolkodnom, mert... annak veszélyes következményei lehetnek! Az a baj, hogy ki tudja, hogy mit hoz a holnap, vagy a jövő... nekem pedig tartani kellene magamat a szabályaimhoz. Talán a kis sírrablásunk után jobb lenne elkerülni kicsit a társaságát. Nehogy egy kicsit... nem is tudom, túlságosan megkedveljem, vagy rosszabb esetben ő engem.
- Szóval már közös titkunk is van. - mosolyodom el újfent, vagy inkább el se tűnik. Hát tényleg valahogy ez az egész a végén még elburjánzik, persze tudom, hogy csak viccelünk, kétlem, hogy amúgy is azt terjesztené a suliban, hogy milyen nagyon aranyos vagyok, és nem állna le vele, amíg mindenki meg nem tudja. Rendes srác és tuti, hogy nem csinálna olyat, amitől kellemetlenül érezném magam, de... az a baj, hogy már eleve bízom benne, pedig alig ismerem és talán nem is kéne ennél jobban megismernem.
- Mármint úgy érted, hogy nem mindenki olyan, mint én igaz? - nem biztos, hogy ezzel célozgatni akart, de ha igen, talán igaza is van. Én talán tényleg egyszerűen csak a veszélyt keresem, e hát ennek is meg van az oka. Szeretném az életemet tartalmasan élni és igenis inkább haljak meg abban, hogy éppen fenemód jól érzem magam valami fenomenálisat művelve közben, mint hogy egyszerűen csak összeessek valahol és annyi. Ezt... egyszerűen nem akarom. Annyira rémes lenne, még csak nem is tudni, hogy vége lett és kész. Szeretnék minél több mindent kipróbálni és minél inkább élni, mert amúgy minden csak pocsékba menne.
- Féltem én az irhádat, de egy közös kép a Jetivel mégis csak mindent megér. - nevetem el magam újra. És még egész jól is érezném magam, ha mindezek után nem lenne képes ekkora hülyeséget csinálni. Komolyan... nem megyek vele sírokat feltörni, ha csak úgy beleiszik egy ismeretlen kehelybe, mintha ilyet... normális ember képes lenne megtenni és még én élet veszélyesen! Ez mi, ha nem oltári nagy hülyeség? Aztán meg még úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, én pedig naná, hogy mérges vagyok rá. Ha nincs nálam az a kő... most lebegtethetném ki a testét, hogy aztán megpróbáljam valahogy elmagyarázni jó eséllyel könnyek között, hogy mégis hogy a fenében halt meg az egyik diák a birtok alatti rejtett alagútrendszerben. Minimum kicsapnának és még csak nem is érdekelne, pedig az alig ismerős új barát... asszisztens... tudom is én mi hetekig való siratása nincs a bakancslistámon és nem is fog rá felkerülni.
- Eszméletlenül utálatos tudsz lenni! Miért olyan jó az, hogy elmenjek a bálba? Nincs más, akit elhívj a sok... csaj közül, akikkel gyakoroltad az érzelemmentes csókolózást? - morcos vagyok, már hogy a fenébe ne lennék az? És épp erről van szó, épp ezért nem kötődöm igazán. Neki nem nagy ügy az, hogy majdnem meghalt, neki nem nagy ügy, mert nem tudott volna róla, csak meghal és kész. Talán odaát nincs is semmi. Vannak a suliban szellemek, de nem mondanak erről semmit sem. A végén mindig annak fáj, aki itt marad, a végén mindig az sérül, aki nem hal meg, és ő képtelen felfogni, hogy én igenis... aggódtam, és már ez is épp elég nagy baj.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-14, 23:06


Andie & Jack



- Csak annyira, hogy érdekes is legyek. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Értem én, annyira azért nem tekinthet rémesnek, sőt, már egészen addig a feltételezésig és kész vagyok elmenni, hogy kedvel engem, hiszen mi más a magyarázat arra, hogy itt van velem és nem a szobájában tölti tovább a bakancslistáját? Nem, inkább itt van, csinál valami érdekeset, és nevet. Jól érzi magát, ez pedig nagyon fontos neki és nekem is, hiszen elégé rossz lenne az, ha néma csendbe burkolózva sétálgatnánk. Nincs nekem semmi mögöttes szándékom ezzel az egésszel, csak a múltkor is jól éreztem magamat vele, miért ne ismételhetnénk meg?
- Másnak nem kell tudnia, hogy aranyos vagy. Ez a mi titkunk, oké? – nézzenek oda, már titkunk is van, elképesztő. Tudom én, hogy ez nem az a fajta hétpecsétes titok dolog, de ez van, nekünk ez jutott. Az auroroknak amúgy se kell minden esetben úgy kinézniük, mint egy madárijesztőnek, nem baj az, ha vannak kifejezetten szép nők is az aurorok soraiban, legalább él a kivétel erősíti a szabályt című dolog. Én se vagyok bányarém, mégis olyan lényekkel készülök foglalkozni, akik finoman sem szólva nevezhetőek szépnek, vegyük csak ide azt a trollt, akin nem régen még átgyalogoltunk. Az nem csak ronda, de sötét is.
- De legalább nyugisak. Nem mindenki vágyik arra, hogy egész életében csak az veszélyt kergesse. – rántom meg a vállam. Félreértés ne essék, szeretem én a kalandokat és a veszélyt, de nem egész életemben ezt akarom üldözni, sokkal jobban örülnék annak, ha lenne egy nyugodt kis életem valami nyugodt helyen és kész. Nem vágyom én sok mindenre, csak pénzre, szabadságra és családra, ez nem olyan nagy dolog, igaz? Na jó, a pénz annyira nem fontos, elvagyok nélküle, de jó az ha van igaz? Nem boldogít, de nem árt ha van. Nekem soha nem volt túl sok, szóval… nem szórnám két kézzel.
- Kösz, hogy ennyire aggódsz értem. – pillantok rá egy széles mosoly kíséretében. Nincs nekem annyira ellenemre a dolog, mármint tudom én, hogy csak viccel, és ha tudom, akkor megfogom neki örökíteni a pillanatot, de valljuk be, hogy erre elég kevés az esély, kevesen látnak így is jetit, mi a garancia arra, hogy én majd látni fogok? Keresni fogok az biztos, elvégre ez lesz az életem, de… de reménykedhetek attól még, hogy lesz benne valami érdekes is, igaz? A legjobbak kapják meg a legveszélyesebb munkákat, én pedig a legjobb kívánok lenni. Ha valamit csinálok, akkor azt tökéletesnél lejjebb nem adom. Már ha van is kedvem hozzá.
-Valamiben meg kell halni. – rántom meg a vállamat. És végül igazam is van, valamiben bizony meg kell halni, de nem ebben akarok, és végül Andie-nek köszönhetően sikerül is a dolog,a bezoárkő még jó, hogy nála van, én pedig persze előbb kiszedem a számból, mielőtt megszólalnék.
- Ha már ott tartunk, hogy megmentettél, akkor… akkor az adósod vagyok, igaz? – kérdezem, ahogyan feltápászkodom a földről. – Szóval… mi lenne ha hálám jeléül elhívnálak téged a bálba? Gondolom még nincs partnered. És ha van, akkor se mondhatsz nemet, különben addig iszom azt az izét, míg igent nem mondasz. – mondom mosolyogva. Éppen itt az ideje annak, hogy egy kicsit bulizzon és élvezze az életet a bakancslistájától függetlenül is.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-12, 17:11


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Rémes alak vagy! - nevetem el magam. Nem lehet vele vitázni, mert mindenre csak visszakérdez. Ez így nem kifejezetten működő képes vita helyzet, mert nincsenek érvei csak mindenre válaszol valamit csuklóból. Áh, nem is akarok én vitázni vele, még akkor se biztos, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy abban sem vagyok biztos, hogy hol is indult ez az egész, de persze tudom, hogy a leitatásomnál. Egyébként is, ha onnan nézzük akkor az egész a vadőr hibája, miért tart a birtokon ennyi whiskeyt?
- Szóval aranyos? Hogy lesz így belőlem riasztó és vérmes auror, ha learanyosozol? - próbálok én csúnyán nézni, de igazából nem megy jól. Örülök neki, hogy inkább aranyosnak tart, mint hogy mit tudom én valami elviselhetetlen állapotba mentem volna át, azt azért nem értékeltem volna. Így maximum tudom, hogy esetleg a jövőben italozni nem olyan vészes, bár akkor is jobb mértékkel csinálni, és nem ilyen szinten, ahogy most sikerült. Na, de amúgy sem hiszem, hogy lesz még alkalom, amikor majd együtt italozgatunk, az már... túlságosan baráti szintet ütne meg nem?
- Szóval a Bahamák? Rémesen unalmas vágyaid vannak! - rázom meg a fejem szélesen mosolyogva. Tudom, hogy viccel, amúgy se rabolnánk ki egy bankot, de a Bahamák? Nem mennék sehová sem nyaralni hosszú időre. Ha sok pénzem lenne, abból is csak kalandot keresnék, vagy utaznék, vagy... nem is tudom, de tuti, hogy nem dőlnék ki sehol sem süttetni a hasamat. Az annyira... unalmas, igen, ez a legjobb szó rá, akárhogy is nézzük.
- El is várom! Sőt, ha különleges lényekkel találkozol, akkor igenis készíts velük közös képet, még az előtt, hogy megesznek. - mert hát na a Jeti közismerten nem az a barátkozós fajta és jó eséllyel egy sárkánnyal is nehéz lenne közös képes készíteni, maximum miközben épp leharapja valamidet, és az úgy már nem annyira vidám. Bár persze kinek mi. Lehet, hogy akad, akinek az a vágya, hogy egyszerű és gyors halála legyen, ropogósra sülve egy sárkán leheletében. A szavaira csak megrántom a vállam. Szélsőséges lennék? Talán az vagyok, bár tény, hogy van rá okom. Ilyen az életem, így élem, mert így tudom. Mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Persze nekem is jobb lenne máshogy, de nincs értelme panaszkodni, attól nem lesz semmi sem más igaz?
-De ez... hülyeség. - beleinni egy olyan pohárba, aminek nem tudod, hogy mi a tartalma. Akár még átkozott is lehet, vagy bármi. Ezt még én se tenném meg, hiszen hosszú a listám és tény, hogy bármikor meghalhatok, de azért mégsem fogok önkezemmel véget vetni az életemnek, az azért nem valami érdekes. Ő meg képes beleinni és... persze hogy kidől. Én meg aggódhatom magam halálra és a végén már ott tartok, hogy finoman pofozgatom, hátha végre hat az a rohadt kő. Azért remélem, hogy a kiköpés már megy neki mielőtt beszélni kezd, elég volt egyszer a szájában matatni, amikor nem tudott róla. A kérdésére mérgesen öklözök bele a vállába. Persze nem erősen, csak... a miheztartás végett. - Mert... mégis hogy csinálhattál ekkora hülyeséget? Majdnem meghaltál Jack! Nem tudom mi volt abban a kehelyben, de... Soha az életben ne csinálj ilyet többet! Rémes... rémes asszisztens vagy! - komolyan a frászt hozta rám, durván, és most még az se zavar különösebben, hogy én a földön térdelek a sarkaimon ülve, a feje pedig még mindig az ölemben van. Csak amikor végre leesik, akkor veszem le a kezem a hajáról és talán egy cseppnyi zavarral tápászkodom fel, segítve neki is felülni, aztán felállni, ha kell.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-11, 16:04


Andie & Jack



- Egészen biztos vagy benne? – pillantok rá mosolyogva. Nem kifogás, csak… mégis. Oké, való igaz, hogy arra mentem minél többet igyon, de ő is ezt akarta,  nem? Mármint, hogy én igyak sokat, szóval gondoltam viszonozom a dolgot, és így sült ki ez, még szerencsére időben leállítottam, mert mégiscsak először piált, jobb ha nem rúg be nagyon csúnyán már az első alkalommal, így is elég nehéz volt őt felvinni. Na meg ahogyan a többiek néztek rám… pedig esküszöm, nem szokásom senkit sem leitatni, még azt a bájitalt is odaadtam neki, hogy minél előbb szálljon el belőle az alkohol, már csak az kellett volna, hogy másnap miattam legyen szétcsapva.
- Nem, nem rémes voltál, csak… aranyos. – rántom meg a vállamat egy gyors mosoly kíséretében. Nem viselkedett durván, nem tört össze semmit, nem támadott rám, nem hívta az aurorokat, hogy elraboltam és leitattam, szóval normális volt, de persze a fejébe szállt a pia, és ő az a típus, aki boldog, ha iszik, aranyos volt, ez a legjobb szó rá. Majd max legközelebb okosabban csináljuk, vagy csinálja ezt, már ha ugye lesz legközelebb, hiszen kitudja, hogy ha lekerül a listáról, akkor mi lesz az alkohollal. Ha tényleg olyan sok minden van azon a listán, mint gondolom, akkor… akkor drukkolok neki.
- Persze, egy kikötéssel. Osztozkodunk, aztán elutazom a Bahamákra és boldogan napozok, míg nem halok. – csak viccelek persze. Aligha sikerülne kirabolnunk egy bankot, és ha mégis, akkor… tuti nem a Bahamákra mennék, nem szórom a pénzt, szerintem csak eltenném, hogy legyen, mikor szükség lesz rá. Talán befektetném, vagy kirabolnék még egy bankot….erre csak akkor kaphatunk választ, ha már meg is tettük, igaz?
- Persze, majd szólok a jetinek, hogy álljunk össze egy képre a kedvedért. – bólogatok mosolyogva szaporán. Na igen, nem valószínű, hogy valaha is összefogok futni egy jetivel, és ha mégis, akkor még kevesebb arra az esély, hogy majd le is tudom őt fényképezni, de kitudja, majd… felderítem a jetit, és akkor talán csinálhatok fotókat is Andie-nek. Vagy nem, ez már tényleg csak a jövő zenéje, fogalmam sincsen mit hoz a jövő, hogy hova megyek, milyen lényekkel fogok foglalkozni, de remélem minél veszélyesebbek lesznek, mert minél nagyobbat harapnak, annál jobb. Szokták mondani, hogy azért szereti az ember a veszélyt, mert akkor érzi igazán élőnek magát. Ez részben igaz, a veszély, a halálközeli élmény azért elégé nagy élmény lehet, és minden bizonnyal meggyőzi az embert arról, hogy nem is olyan nagyon rossz dolog az, ha élünk.
- Szélsőséges egy Griffendéles vagy te. – mosolygok rá. Na igen, nem mindenki a legbátrabb, de azért a háztársaink között is vannak olyanok, akik bátrak, bár nem hinném, hogy akármelyikük is Andie nyomába érne, mert Andie elégé… mondhatni önpusztító, az már csak hab a tortán, hogy még ki is akarja nyíratni magát azzal a bakancslistával, amit ír.
- Hát nem te beszéltél túlcsorduló bátorságról? – oké, bevallom, hatalmas hülyeség beleinni ebbe a hülye kehelybe, de ha én nem iszok bele, akkor talán majd valaki más fog, aki erre jön, azt pedig nem engedhetjük, igaz? Szóval akkor inkább fenékig kiürítem és lesz, ami lesz. Lesz is, legalábbis azt hiszem, mert elég hamar megszűnik körülöttem a világ, azt még érzem, ahogyan összeesek, aztán… nem is igazán tudom mit érzek, fáj mindenem, főleg a fejem, de nem hallok, nem látok, csak érzem azt, hogy fáj, mint a rohadtélet.
Nem tudom, talán percek is eltelhetnek miután végre kinyitom a szememet, de persze látni csak homályosan látok, de a szagokból ítélve… azt hiszem még mindig a kriptában vagyunk. – Miért vágsz ennyire aggódó arcot? – kérdezem kissé erőtlenül, ahogyan végre kitisztul a látásom és megpillantom Andie-t. Csak egy kicsit…megszédültem.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-10, 16:36


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Héj, ez nem kifogás! - nevetem el magam végül. De... naná, hogy az. Tényleg kissé sok volt, túllőttem a célon, de nem igazán csak miattam volt. A játékot én találtam ki, a kérdéseket viszont részben ő és persze, hogy arra ment rá, hogy minél több olyan kijelentést tegyen, ami miatt innom kell. Az igaz akkor is, hogy nem vagyok hozzászokva az italhoz, de attól még tarthattam volna valahogyan mértéket, ami viszont nem sikerült. Nem azt mondom, hogy majd a következő alkalommal, de legalább már tudom, hogy ilyen erős italokat nem úgy fogyasztunk, mint a vajsört a Három Seprűben.
Arra már csak mosolyogva, már-már beleegyezően csóválom meg a fejem, hogy szükségem van rá. Tény, hogy jobb együtt kalandozni, mint egyedül, de amúgy előfordul az, hogy van velem valaki, csak... nem túl gyakran és soha sem olyan, aki már előtte is volt, mert csak mértékkel szabad ezt csinálni. Vele se lenne hasznos sokat ismételni, a végén még valami kellemetlen következménye lenne, a kötődés pedig nálam még mindig problémás pont.
- Azt hiszem ez egy parttalan vita, inkább vegyük úgy, hogy a részegség is ki lett pipálva a listámról és legalább remélhetőleg nem voltam rémes abban az állapotban. - legalább ezt is megtapasztaltam, ha a jövőben felöntenék a garatra, akkor már tudom, hogy nem megyek át pusztító vadállatba, egyszerűen csak végül kiüt az ital és kész, aztán úgy kell visszacipelni a szobámba. Ez mindenképpen a jobb végkifejlet, mintha mit tudom én... valami kellemetlenre ragadtattam volna el magamat.
- Oh igen! Pont a bankrablás az egyik, ami mér évek óta fent van a listán. Abban is segítesz? - vigyorodom el. Ha már ilyen lelkes asszisztens, akkor az a dolga, hogy minden kihívásban benne van igaz? Akkor pedig bankot rabolni is jönnie kell velem. Persze eszem ágában sincs megpróbálni bejutni a Gringottsba. A listámon amúgy is olyan dolgok vannak, amik nem törvénybe ütközőek... nagy részt.
- Reméltem, hogy nem csak a sárkányok, de a jeti izgi! Jetit tényleg kevesen láttak, ha látsz egyet fényképezd le nekem. - persze, hogy nem gondolom komolyan. A legtöbben soha életükben nem látnak ilyen ritka lényeket, hiába akar bestiamester lenni, ez még erre nem garancia. Az pedig még inkább kizárt, hogy még akár le is fényképezze. Én mondjuk kelpit szeretnék látni egyszer, és remélem, hogy majd sikerül. Ez is fenn van a listán, szintén nem túl gyakori bestia, de van egy nagyon híres példánya, amiért még a muglik is oda vannak Skóciában és persze a legtöbben azt hiszik, hogy csupán kitaláció.
- Griffendélesek vagyunk Jack, az a dolgunk, hogy túlcsorduljon bennünk a bátorság. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Tény, hogy bennem az átlagnál is több van, és akadnak olyan háztársaink, akikben meg aztán végképp alig alig van, de nekem meg van az okom rá, hogy miért merem olyan bátran kockáztatni a bőrömet.
- Jack, ezt azért... nem kéne. - bátor dolog, de ezt már inkább botornak mondanám és azt hiszem, ha elég gyors lennék, akkor elkapnám azt a kelyhet mielőtt tényleg beleiszik. Nem tudhatjuk, hogy mi van benne, lehet méreg is és ki tudja, hogy mióta áll már itt, ha ennyi volt a denevér. Erre ő... most komolyan beleiszik? Ennél nagyobb hülyeséget! Aztán persze pár pillanat múlva már az aggódó tekintetemet sem láthatja, mert a kehely a földön köt ki vele együtt, én pedig most már joggal aggódhatok és... azt hiszem eshetek kétségbe, főleg amikor tudatosul bennem a tény, hogy konkrétan majdhogynem kékülni kezd a feje. Az első pánikban töltött pillanatok után már túrok is a táskámba. Hát ezért kell ennyi minden, ezért! Remegő kézzel, azért ez is nehezebb, de végül csak a kezembe kerül az a nyamvadt bezoár kő. - Meg ne halj nekem Jack... kérlek! - hát persze, hogy aggódom. Mégis hogy a fenébe csinálhatott ekkora hülyeséget? Nem iszunk bele ismeretlen folyadékokba, amiket egy troll őrzött, nem szabad! Nem egyszerű, de szépen a nyelve alá tuszkolom a méregtelenítő követ, és reménykedem. Muszáj magához térnie, muszáj!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-09, 02:08


Andie & Jack



- Persze, a kezdők legjobb kifogása. – mondom széles vigyorral. Emlékszem, hogy én milyen béna kifogásokat találtam, mikor először rajta kaptak az árvaházba azon, hogy piálok. Mindenfélével próbálkoztam, de persze egyik sem jött be, szóval jól megszívtam, félévig takaríthattam a wc-et, ami egyáltalán nem volt jó mulatság, főleg nem úgy, hogy azt hülye gyerekek használták.
- Pontosan, szükséged van rám, ez itt a lényeg. – bólintok mosolyogva. Nem akarom, hogy legyen benne félsz, mert mégis miért lenne? Nem feleségül akarom őt venni, csak elhívtam ide, ebbe még nem fog belepusztulni, igaz? És nem szegi meg a szabályát, mi csak most…elszórakozunk, mint két jó haver.
- Igen, én találtam ki, de te voltál az, aki belelendült aztán, úgy kellett leállítani… - vigyorgok rá. Csak vicc persze, mindketten benne voltunk, és az én ötletem volt, számoltam azzal, hogy nem nagyon fogja bírni a dolgot, főleg azok után, hogy elmondta, még soha nem ivott. Ami fura.
- Na várj, kitalálom! Bankot akartál rabolni, igaz? – azért mondjuk a Gringotts kirablása nem lenne olyan egyszerű, de amúgy is, csak viccelek, nem hinném, hogy egy bank kirablása ott lenne azon a bizonyos bakancslistán, vagy ha mégis, akkor bizony Andie elégé elvetemült egy kalandornő, mert hát azért nem lenne semmi az, ha  kipakolna egy bankot.
- Naná, hogy a sárkányok a nagy kedvencek. De ott vannak a griffek, szfinxek, a kentaurokat is bírom, na meg a jeti… - nem a trollok miatt választottam ezt, ez a lényeg. Az első és legnagyobb kedvenc persze a sárkány marad,  mégis ki ne imádná a sárkányokat? Még inkább király volt, hogy a Trimágus Tusán még láthattam is őket test közelből, mert az bizony nem volt semmi, bárcsak én lettem volna a Roxfort bajnoka, tudtam volna, hogyan kell őket átvágni, de hát végül Cedric lett az, megérdemelten. Bár nem voltunk legjobb barátok, de ismertem, jó fej volt.
- Aha, ő az. – bólintok mosolyogva. Bírom azt a filmet, sok plakátot is láttam róla, az árvaházban mindig ezt néztük, mert nem volt más, vagyis nem akartunk Tom és Jerry-t nézni, akkor már inkább ezredszerre is megnéztük ahogyan Indiana Jones csattogtatja azt ostort.
- Nem, csak benned csordul túl a bátorság. – mondom neki mosolyogva, mert még ha be is akarnék vágni elé, akkor se sikerülne a dolog, de nem bánom, menjen csak előre, ha akar, végül is ugyanoda fogunk végeredményben kilyukadni mind a ketten, igaz? Hacsak el nem kap valami csapda és nem zuhanok úgy húsz métert egy verembe, de.. de talán ez nem történik meg.
- Az, nem hinném, hogy troll ebből itta a vacsorája mellé a bort. – először én is csak közelebbről szemügyre veszem a kelyhet, aztán  végül egy vállvonással nézek fel Andie-re. – Van benne valami lötty, és most én jövök a bátorság próbákban, igaz? Szóval ez itt az enyém lesz. – mondom mosolyogva, ahogyan felemelem a kelyhet, kivárva néhány másodpercet, de végül nem történik semmi sem, nem omlik be a mennyezet, nem jön egy hatalmas kőgolyó, hogy eltiporjon minket, szóval… úgy tűnik nincs csapda, talán ez a hülye folyadék akar az lenni ,nem tudom, de csak nem halálos, igaz? – Egészség. – emelem a kelyhet Andie felé, mielőtt még a számhoz emelném és reménykedek közben abban, hogy nem valami méreg akar benne lenni.

Vissza az elejére Go down
Andie Vickers
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-08, 17:37


Jack & Andie
[You must be registered and logged in to see this image.]



Jól igen, jól érzem magam vele, és talán e miatt van is bennem egy kis félsz. Túl jól nem szabad, mert annak már következményei lennének, ha túlságosan elkezdene kötődni hozzám. Nem azt mondom, hogy olyan hű, meg ha vagyok, hogy ha sok időt töltök együtt valakivel, akkor evidens, hogy ha hirtelen eltűnnék az életéből akkor összeomlana, de kockáztatni is veszélyes ezt, mert barátként is megkedvelhet. Nem szabad annyira, hogy túlságosan nagy törést okozzon benne, ha nem lát többé, mert erre akárhogy is nézzük, de meg van az esély.
- Nem rúgtam be, csak... csak nem vagyok hozzászokva a whiskeyhez! - meg úgy általában az alkoholokhoz és tény, hogy kissé sikerült becsípnem, de... honnan számít valami berúgásnak egyáltalán? Tény, hogy kissé nem tudtam megállni a lábamon és az is, hogy vannak homályos részek az estéből, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy berúgtam, vagy... mégis? Mondjuk, ha igen, akkor felírhatom és kihúzhatom a listámról, mert eredetileg mondjuk nem volt rajta.
- Áh, na ezt nem tudtam, de akkor már értem, én akarok neked második esélyt adni, és következőre tuti nem felejted el majd a vizet. - mosolyodom el. Az mondjuk tény, hogy eddig még sosem volt asszisztensem, általában egyedül mentem a kis magán kalandjaimra, habár azért ennek is meg van a maga oka, és most is van bennem egy cseppnyi félsz, de... egy kicsit néha én is lehetek rugalmasabb nem igaz? Nem nagyon, de legalább valamennyire, egy kis felfedezés még nem jelent semmit sem.
- Hogy mi? Miattad ittam, a kérdések miatt, és amúgy is te találtad ki, hogy igyunk és ne vesszen kárba! - nevetem el magam, még kicsit oldalba is bököm. Tudom én, hogy csupán viccelünk és semmi több. Végül is ketten döntöttük el, én is benne voltam ebben az iszogatásban és ő is, a játékot pedig eleve én találtam is és várható volt, hogy azért oda fog figyelni rá, hogy olyan kérdéseket tegyen fel, amik miatt majd úgyis innom kell, hiszen én is így csináltam, ez a játék lényege, csak ugye ő már edzettebb és jobban bírta.
- De a sírrablás nem volt rajta, becs' szó! - igyekszem olyan igazi ártatlan kiskutya szemes arcot vágni. Amúgy tényleg nem volt tervben a sírrablás eddig, de mondjuk szó se róla, hogy határozottan jó ötlet volt, és kész csoda, hogy eddig nem volt fent a listámon.
- Mondjuk igen, gondolom a sárkányok, meg a mindenféle mesés lények vonzzák őket, meg téged is. Tényleg a sárkányok a nagy kedvenc, vagy van valami különlegesebb? - mert hát na a sárkányok olyan elég átlagos nem? Jó persze én is nagyon bírom őket, ez nem is kérdés, de ott vannak az unikornisok is, meg a kelpi, aztán a jeti... elég sok bestia létezik és a legtöbbjüket nagyon nehéz megtalálni, vagy valaha is látni. A sárkány majdhogynem az egyszerűbbek közé tartozik, csak mondjuk tény, hogy veszélyesebb típus.
- Így már értem. Az a... fickó az ostorral, meg a kalappal igaz? - bár nem vagyok azért annyira otthon mugli filmek terén, de halvány ismereteim vannak. Vannak plakátok, amik mellett nehéz úgy elmenni, hogy nem nézel oda, és ez is pont egy ilyen, de mondjuk filmet azt nem láttam belőle, de majd talán egyszer arra is sor kerül. Felveszem esetleg a listára. Mindenesetre választok egy ajtót, ahonnan ki is törnek a denevérek. Azért erre nem számítottam, és talán érthető, ha Jacknak ütközöm végül a nagy hátrálásban. Főként az arcomat védem, de nem moccanok. Így is kellően zilálttá válik a hajam, de nem érdekes, ez csak egy elhanyagolható apróság csupán, hiszen ki tudja, milyen izgalmak várnak még ránk! Kifújom magam, amikor végre nyugi van.
- Szóval én megyek előre mindig ugye? A végén még arra fogok gyanakodni, hogy híján vagy a bátorságnak, hát milyen Griffendéles vagy te? - vigyorodom el, de piszkálom csak, ezt tudhatja. Amúgy is én mentem volna előre, mert túlságosan kíváncsi vagyok, ahhoz, hogy várjak. Nem kell sokat menni egyébként, bár kissé frusztráló,hogy egyre szűkebb a járat, kint még elfértünk egymás mellett, itt meg már azt sem. Ha most omolna be... hát nagyon rosszul járnánk, az tuti, de végül csak elérjük a végét. Egy nagyobb talán barlangféleségben végződik. Nem sok minden van itt, világítás sincs továbbra sem, csak, amit a pálcáink adnak, ellenben a terem közepén akad egy állvány, aminek a tetején egy kehely pihen. - ez... fura nem? - tippem sincs, hogy vajon mi lehet ez, és miért őrizte egy troll, de... Figyelek, de naná, hogy végül közelebb lépek, első körben csak körbejárva és megszemlélve, hiszen ilyenkor szokott jönni a hozzáérsz és elkezd beomlani az egész barlang effekt, vagy ki tudja.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2014-11-07, 21:00


Andie & Jack



- Kérlek, ha én próbálkozom az soha nem felesleges! – mondom neki egy magabiztos vigyorral, de persze csak viccelek, ez… nem is tudom, nem próbálkozok nála, csak jól érezzük magunkat és kész, miért ne lehetne ezt is csinálni? A világ nem csak a szerelemből áll, létezik olyan is, hogy simán csak jól érzed magad és kész, nem kell ezt túl bonyolítani.
- Nem vettem én magamra, amúgy is, te voltál az aki..berúgott nem? – ha nem is berúgott, de elégé megártott neki az alkohol, ha hagyom, hogy magától menjen vissza, akkor szerintem valahol Hagrid háza környékén találtunk volna rá, és ott feküdt volna a sártengerben, ami az erdő szélén van.
- Egy próbát megért. – rántom meg a vállamat egyszerűen. Nem mondom, hogy nem érdekel miért vélekedik ilyen rosszul ezekről a dolgokról, de az ő dolga, nekem semmi közöm sincsen hozzá, szóval… muszáj ráhagynom, még akkor is, ha nem akarom. Más dolgába nem valami szép dolog beleütni az orrod, én se örülnék neki.
- Nem, félreérted, te akarsz adni nekem egy második lehetőséget, mert még rossz asszisztensként is én voltam a legjobb asszisztensed! – nem mintha sok asszisztense lett volna, legalábbis elégé kétlem, szóval ellenfelek hiányában, én vagyok a legjobb, akit csak szerezhetett maga mellé ebbe a kis kalandba.
- Leitattalak? Úgy emlékszem, hogy önszántadból ittál, bár talán erre sem emlékszel, túlságosan mohó voltál. – csak viccelek persze, láthatja is, hogy vigyorgok. Jól érzem magamat vele, és nem baj ez, legalábbis szerintem nem, még akkor is, ha ő talán így érzi. Egyszer talán sikerül majd megértenem ezt a hatalmas kapcsolat ellenességét, de most nem erre keressük a választ.
- De te vezetsz bakancslistát arról, hogy milyen veszélyes dolgokat akarsz csinálni! – emelem fel a kezem védekezőn, de persze mosolyogva. Na igen, hiába az én ötleteim voltak ezek, attól még kettőnk közül ő a profi bajkeverő és kész.
- Igen, őket hívják hülyéknek, mégis ki az, aki egy trollt akar fürdetni? – nem hinném, hogy van ilyen ember, vagy ha mégis, akkor az én szememben ő már messze nem az emberek csapatát erősíti, mert egy troll az troll. Én griffek és sárkányok meg egyéb elképesztő lények miatt akarok bestiamester lenni, nem a büdés és nyálkás,meg persze buta trollok miatt.
- Mert te vagy Mrs. Indiana Jones, én meg az asszisztensed. – nem tudom mennyire van otthon a muglik világában, de ha max értetlenkedik, akkor kisegítem őt. Az árvaházban volt időm megismerni a muglik dolgait, és Indiana Jones-t még én is bírtam.
Oké, kicsit azért meglep, mikor belém ütközik, mert eddig látott, de aztán csak kiderül, hogy miért tette ,mikor a denevérek kiszáguldoznak az ajtón és… és egy rossz érzés kerít hatalmába. Olvastam pár mugli regényt, természetesen krimiket, nem jó az, ha denevérek repülnek az arcod előtt el, mert ott valami gonoszság történt. Megvárom míg elrepülnek, teljesen felesleges lenne kapálózni, csak saját magunk alatt vágnánk a fát, és mikor végre eltűntek, óvatosan világítok be az ajtón, de nem sokat érek vele,mert talán, ha tíz métert látok, többet nem. Valami…folyosó szerűség lehet, de ez már sokkal régebbi lehet, mint maga a sír, mert nyoma sincsen annak, hogy ez mesterséges lenne, ezt bizony a természet rakta ide elénk. – Nyomás! – ha nem megy előre, akkor majd megyek én, ha mégis úgy dönt, hogy továbbra is elől akar menni, akkor mehet nyugodtan, sajnos nem olyan széles a járat, hogy elférjünk egymás mellett, de csak túléljük.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert

Vissza az elejére Go down

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-