Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Bexley & Winifred
  Yesterday at 23:28
Bexley Wildfield



ϟ Bex & Gina
  Yesterday at 22:36
Bexley Wildfield

ϟ Calamus Pennabolt
  Yesterday at 22:03
Gina Accipiter

ϟ Ben & Bexley
  Yesterday at 21:57
Bexley Wildfield

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Perselus Piton
 
Luna Lovegood
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Jade Wilson
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34352 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Roxfort nagymese - Hattyúdal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-12, 11:19


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha eddig nem voltak az események eszelősen gyorsak, hát most már tényleg csak a véremben dübörgő adrenalin tartja egyben az eszemet és csak emiatt tudok koncentrálni és figyelni a környezetemre. A szellemet az örvénylő sóval fogságba ejtem, és Savannah kétségbeesett kiáltására azonnal odakapom a fejem és a röpülő könyvet elkapom anélkül, hogy megszakítanám a só fergeteget.
Ahogy a kezembe kerül kitör belőlem egy sóhaj, mintha hirtelen átjárna a varázskönyv hatalma, és érzem, hogy ez az erő olyan nagy, hogy még Peterre is kiterjed. Mintha érezné a könyv, hogy melyik a két csapat, az ellenfél gyengül, mi pedig erősödünk.
Peter bedobja az ezüstkést, és úgy tűnik, hogy tényleg tudja használni a testetlen szellem ellen, ami őszintén megdöbbent, de mivel az életünkről van szó, inkább örülök, hogy sikerül. Annak kevésbé, hogy a zöldes nyálka, ami befed, még egy fekete fekete masszával is gazdagodik, mikor a szellem elpusztul. Ha eddig kibírtam hányás nélkül, akkor most sem adom fel, de a gyomrom határozottan elkezd mocorogni, és a kezemet... az igazából nyálkás kezemet az arcom elé emelem.
És ekkor ébredünk fel. Azonnal érzem, hogy a nyálka és a massza érzése már csak fantom érzés, tiszta vagyok és a gyengélkedő ágyain fekszünk sorba. Kicsit összeráncolom a homlokom, semmit sem értve és azonnal felülök, kitakarózok és leteszem a lábamat, de ahogy az igazgató elkezd beszélni, talpra azért nem szökkenek.
A szemem minden szóval egyre jobban elkerekedik. Tehát ez csak egy mentális csapda volt, amit a Roxfort védelmére Piton professzor fejlesztett ki? Hát ez... fantasztikus. Nem tudom, hogy legyek-e büszke arra, hogy éppen engem kaptak ki az auror-tanoncok közül tesztelésre, vagy inkább legyek dühös, hogy szórakoztak velünk, de végül úgy döntök - és ebben nagy súlya van a "kedvelt diákjaink" és az "Önzetlenül az iskoláért különdíj" szavaknak -, hogy egy Auror gyakorlati küldetésnek tekintem. Amin, bár a fél iskola összedőlt, még is csak átmentünk.
Végignézek a többieken, Cody, Peter, Savannah, velük végig sikerült összejátszanom, találkoznom, de Graves, a vadőr nekem teljesen elkerülte a figyelmem, hát még az a fekete ruhás, furcsa fehér hajú nő, akit az unokahúgának mutatnak be. Fogalmam sincs, hogy ki az, de van egy furcsa rosszérzésem, ahogy ránézek. Inkább visszafordulok azokhoz, akiket ismerek, és megállapodik a tekintetem Savannah-n és kicsit elmosolyodom, egy "ügyes voltál" tátogással megdicsérve, hiszen ő volt az, aki az aduászt a kezembe passzolta. Ahogy a tanárok távoznak egy hangos puffanással dőlök vissza az ágyra, akár igazi volt, akár nem, eléggé kimerített ahhoz, hogy még nézni akarjam a plafont egy fél percig és csak aztán kikelni.

// Köszönöm szépen a játékot és a díjat is, és úgy döntöttem, hogy Megan Smith-hez kérem, bár igen furcsán fog kinézni a lapján, de úgy is csak useres hatása van a kockadobásokra. Smile De azért karakteresen Shanna villogni fog vele és nem kerül át Megan-hoz, ha szabad ilyet. Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-11, 18:12

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

Felpattan a szemem, magamhoz térek, de hosszú másodpercekig csak mozdulatlanul fekszem és bámulom a plafont, próbálva betájolni magamat. Végül aztán leesik végre hogy hol vagyok, és felülök az ágyban. Kicsit elgémberedtek a tagjaim, a biztonság kedvéért azért végig is tapogatom magam... de sehol egy karcolás. Az igazgató szavai után egy pillanatra megnyugszom hogy az eddigiekből semmi sem volt igazi, aztán a pillanat elillan, és én pedig felbaszódok idegileg. Talán igaz amit az öreg mond, és én tényleg önként jelentkeztem, de... talán nem. Emlékek nélkül nehéz eldönteni, és az egész kísérlet kicsit furán hat. Ezt nem önkéntesekkel, nem így, és nem itt szokás csinálni... A vérnyomásom is már az egekben, a pipától már alig látok, így mielőtt tényleg felgyújtom az egész kócerájt igazgatóstul, Pitonostul, gyengélkedőstül, önuralmam utolsó cseppjeit is felhasználva inkább a kiviharzás mellett döntök.
- Baromság ...
Vetem oda a díszes társaságnak miközben kipattanok, aztán félig sétálva, félig rohanva távozom a gyengélkedőről. Valahol félúton esik le hogy pizsamában vagyok és odakint cudar hideg lesz, de nincs az az isten hogy visszamenjek a ruhámért ilyen idegállapotban. Odakint aztán futólépésre váltok és a házikóm felé veszem az irányt. Talán ott már lesz alkalmam kidühöngeni magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-10, 18:43


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


[Mindenki]

Az események láncreakcióként követik egymást. Graves menekülőre fogná a dolgot, akárcsak Nox, aki még el is bújik. A sárkány felemeli a fejét, hogy azt a szintet is lángba borítsa, amin éppen a kettős tevékenykedne, ám ezalatt..
Cody megidézi a védőmágiát, ami buborékként terül szét körülöttük, és immár a sárkányláng is eloszlik a felnőtt duó körül, nem égnek porrá. Savannah valóban jó terelő lehet, vagy csupán elhivatott könyvtáros, aki a könyveket mint fegyvert is tudja kezelni, és a varázskódex kecses ívben pont Shanna kezében köt ki.
Varázsigét már nincs szükség, hogy felolvasson, ugyanis a mardekáros kapu lebontásával, és hugrabug könyvével már annyi erő van az aurorlányban, hogy a só, amit a szellem felé sodor, igen hatásosnak bizonyul, ráadásul a telekinézissel örvényt kerít az üvegszilánkokból, de itt most főleg a só a lényeg, amely Voldemort lányát fájdalmasan érinti, nem csoda, hogy a további szópárbaj helyett sikoltozás tör ki belőle. Peter ellenben ráteszi a pontot az i-re, az ezüst ugyan főleg vérfarkasok ellen jó, de bizonyos fokig valóban jó lehet túlvilági lények ellen is. A telekinézis, főleg, hogy itt a varázskönyv, ami mindent felerősít, pontosan találja el a gonosz lélek aurájának a közepét, áthatolva az üvegszilánkos só-örvényen is. Fekete massza robban Shanna ruhájára, bár a takony után ez már lazán belefér. A sikoly is elhal lassan, ahogyan a sárkány is eltűnik, a helyén egy nyomorult fiatal fiú jelenik meg a levegőben, aki aztán szárnyak híjján komolytalan ötven métert zuhanjon a Roxfort udvarára.
És ebben a pillanatban ébred fel a hatos, kellemes ágyakban fekszenek, mindenkin egyenpizsama, csak valamiért Noxé fekete. A kardja persze sehol. Az ágyak mellett mindenkinek ott van az utcai ruhája egy széken. Dumbledore és Piton érkezik meg Madam Pomfrey mellett, a javasasszony gyengélkedőjén vannak. – Perselus mondtam én, hogy ez a kísérlet kissé erős lesz. – Fordul az igazgató végül a három felnőtt és a három diák felé. – Mindenkinek igazán köszönjük. Egy kis magyarázattal hadd szolgáljunk. Önkénteseket kerestünk egy okklumenciás kísérlethez, a Roxfort védelmi varázslatait teszteljük, és az én drága bájitaltanárom felajánlotta, hogy mentális fronton is adjunk hozzá bizonyos mágikus paneleket. – Piton ajka késhegynyire szűkül, ő aztán nem drága. Dumbledore zavartalan folytatja. – Ti hárman, az auror, a látványmágus, és a gyógyító, mindig is kedvelt, és felelősségteljes diákjaink voltak, s két nagybecsű beosztottunk volt a felnőtt kíséret. No meg persze Graves unokahuga, ha jól tudom, aki éppen látogatóban volt. Elnézéseteket kérjük, nagy erejű emléktöréssel kezdtük, hogy hiteles legyen a kísérlet. Ám maradéktalanul elégedettek vagyunk, kiválóan teszteltétek a rendszert, most aztán senki sem merészel majd betörni szeretett iskolánkba. Mindannyian rászolgáltak az Önzetlenül az iskoláért különdíjra. – Piton csupán megvetően biccent, sötét talárja denevérszerűen rebben meg, ahogyan távozik, persze köszönés nélkül.

//Köszönöm szépen a részvételt. Ezúttal egy apró karácsonyi ajándékkal készültem nektek, mindannyian kaptok egy tényleg tárgyat, ami a karakterlapotokra fel lesz írva. A hatása annyi, hogy bármikor, amikor kockával dobtok, akkor +1 számértékkel javít rajta. Tehát ha kicsit érdemes dobni, akkor levon belőle, ha nagyot, akkor hozzáad egyet, kivéve akkor, ha már eleve maxot dobtatok. Ez nem jelent különbséget a kockák oldala között, a 6, 10 és 100 oldalú dobáshoz is csupán egyet ad. Annyi segítséget még adok, hogy nem kötelező ahhoz a karakterhez kérni, akivel jelen voltatok a mesén. Kérek visszajelzést, hogy kihez kéritek. Záró hszt pedig ér írni. Boldog karit!//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 307

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-03, 01:41



Hattyúdal







Ablakot említettem? Nos, mindegy, a kijárat felkínálkozik, önként s dalolva, én pedig bolond lennék nem élni vele - feltéve hogy nem állja az utamat egy jókora sárkány, aki még csak nem is döglött. Meg kell hagyni, egy pillanatra kikerekedik a szemem, ha valamire, hát erre biztos nem számít az ember egy iskolai kiruccanás során, de mint tudjuk, úgy szép az élet ha zajlik.
Aprót lépek hátra, tekintetem a vadőrre vándorol, s akarva akaratlanul is kaján vigyort öltök. Ez minden? Minő tökéletesség. Graves mint csali, pompás. Én amúgy is túl rágós lennék, ő meg kússzon csak tovább, ennél feltűnőbben aligha tehetné. Így viszont, helyzeti előnyöm révén az egérutat keresem, jobban mondva a kis átjáró száját, ahonnan az imént vergődtem ki magam, mikor még volt az épületnek teteje. Elvégre nem mozdultunk semerre, a folyosó ég, a kúszómászónak itt mellettem be nem állt a szája vagy röhögött, így hát a megoldás adott: ha megvan a búvóhely, behúzódok, megvárom míg a sárkány ráveti magát a nagyobbik mozgó hústömegre - Gravesre - majd ha ez megtörtént, én szépen előbotorkálok, előveszem a pengét, s voilá. Persze a valóságban már rég az odú ajtajánál kucorgok és korántsem hat ennyire átgondoltnak, de még mindig több esélyem van a túlélésre mint annak a másiknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-02, 09:45





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter
Mi tagadás, engem is szépen meglep, amikor Shanna átbucskázik a falon, melyen ezelőtt pár másodperccel semmi sem volt, majd valami nyálkaféle anyaggal a testén foglal helyet a padlón egyelőre. Nem túl kellemes látvány, ami azt illeti, mintha valami fura szag is terjengene a levegőben a nyálkának köszönhetően, habár az esélyesebb, hogy csak a képzeletem játszik velem ilyen kegyetlen valamit... Végül összeszedi magát, majd elindul felénk, noha valamilyen hülye gondolat azt sugallja részemre, hogy ez is csak Dená egyik jól kigondolt csapdája lehet. Óvatosnak kell hát lennem, de támadni nem fogok a Shanna -féle szerzeményre, mert az is lehet, hogy tényleg ő az igazi. Elég szépen összezavart engem is ez az egész szellemesdi, nem szoktam hozzá, hogy Denához hasonló alakok legyenek a közelemben és csavarják el a fejem. Na, nem mintha eddig olyan sikeres lett volna a szerelmi életem, de ez már mindennek a teteje, nem igaz? Vadász vagyok, világéletemben szörnyeket kergettem, most pedig egy egyszerű szellem így kifog rajtam? Talán kikopott az, amit apámtól tanultam, ennek köszönhetően sétálhattam csak bele a csapdába.
- Mivel is lenne jobb, ha apád visszatért volna? - kérdezek vissza kissé rekedtes hangon, hogy addig is időt nyerjek arra, hogy kitaláljak valamit. Már semmi sem tart vissza attól, hogy támadjak, nem szorít láthatatlan erő a falhoz, de még mindig nem tudom, mit kellene tennem egészen pontosan. Rontsak neki? Nem, ez nem járható út, elvégre nincs fizikai teste, szóval fizikai erő aligha hat rá. A mágia pedig nem működik, de mintha olyan érzésem lenne, hogy tudnám én azt használni... Egyelőre azonban habozok, jártam már hasonló cipőben, Dená pedig tud veszélyes lenni, ha akar. - Elvégre halott vagy, mit számít az neked? Kétlem, hogy feltámasztott volna.
Ez az Peter, bosszantsd csak fel a csajt, bizonyára igazán szereti az ilyesmit, ki ne szeretné? Mindenesetre időt kell nyernem, hogy egyáltalán valami használható jusson eszembe. A szellemek ellen hatásos a só, vagyis nem tűnne el, de legalább valamiféle elválasztó-vonal lenne köztünk, melyet nem tudna átlépni és a mágiája se hatolhatna át rajta. Az szuper egy dolog, az egyetlen gond csak ott kezdődik, hogy egy deka só nincs nálam. Szóval, miként tovább? Ezüst? Már a kezemben a penge, amikor Shanna egy üveg sót dob a lány lába elé, mely nemsokára már körülötte kering a levegőben. Más helyzetben elcsodálkoznék a dolgon, de most nem sok időnk van arra, hogy a lány táskájának tartalmát dicsőítsük.
- Azon vagyok, ne aggódj már annyit! - kiáltok vissza, habár sokat nem javítok a helyzeten, de most egyelőre nincs ínyemre, hogy sürgetnek. Elhajítom a pengét, majd a képességemet bevetve irányban tartom, gondosan ügyelve arra, nehogy Shanna légkavarása más irányba vigye a kést. Erősen koncentrálok, hiszen nem túl gyakran használom a telekinézist, nem vagyok éppen formában, de ha a kés célt talál, akkor Dená eloszlik. Nem örökre, de elég időt nyerünk arra, hogy szép kis csapdával várjuk vissza, ha esetleg honvágya lenne...

(Telekinézis, 2. szint: Peter a képességével próbálja úgy mozgatni a kést, hogy átrepüljön Shanna légörvényén anélkül, hogy más irányba mozdulna Very Happy)


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-01, 22:57

Oooké... Sikítani ér?
Némi örömöt lelek abban, hogy a könyvnek hála nem vagyunk védtelenek. Gyémánt a trágyahalom közepén, és még csak nagyon bele se kellett túrnunk érte! Ki az a hülye aki ne örülne egy ilyennek?!
Ezer és egy gondolat pereg le előttem, mennyi mindent lehetne kezdeni vele, persze, sürgetném magam is hogy induljunk valamerre.
Most hogy Savannah felhívja a figyelmem a lengedező hölgyeményre, megakadok egy pillanatra.
- Hát ez.... csúcs... De ez bizony Dená.- aztán jön a rombolás. Én pedig reflexből lépek csapom fel a könyvet valahol ahol megakadt a szemem az imént egy védő-pajzs szókombináción és bizony habozás nélkül olvasom fel. Reményeim szerint valóban működik és nem átverősek a szófordulatok. Bár jelenleg egy valódi pajzsnak is örülnék. Hogy őszinte legyek, a sárkányt reméltem, hogy csak feltételezés marad. Hogy is volt?.... A szemük a legérzékenyebb pontjuk?...
Túl sok idő azonban valójában semmire nincs, különösen mert Savannah dönt. Engem nem kevésbé ejt zavarba az is, miszerint tényleg légvonalban ennyi lenne csak a távolság egyik másik színt között? Továbbá zavarba ejtő a rombolás mértéke is... és úgy egyébként minden...
A könyvet seperc alatt kapja ki a kezemből és olyan csodálatos dobást mutat be amire akarva akaratlanul, a helyzet abszurditása és a feldolgozhatóság magas faktorát tekintve (legalábbis nekem) kiszalad a számon egy füttyentés.
- Oké... jövőre nem akarsz a Hugrabug csapatában játszani mint terelő?.... - aztán leesik hogy már nincs a kezemben a könyv, ezt a levegőt tartó kezeim is igazolják és így.... -Franc! - nézem a kezeimet, nézem a szálló könyvet - FRANC!!! - Savannahra nézek és egy pillanatra őszintén Piton professzorral vetekszik az a savanyú arc amit vágok. De hamar felmérem a döntése miértjét és nem állok le vitázni rajta vele... Ez már elszállt... Baszhatjuk. De ha látom hogy kiiramodna elkapom a karját és feltartóztatom.
- Várj, ne váljunk szét, eszembe jutott valami, talán segíthet nekik! Peter úgy viselkedett Dená mellett, mint akit megbabonáztak, ki tudja mire képes, vagy ki ez.. A lány teste itt van velünk, szedjük le és semmisítsük meg! Egyetlen szellem sem szereti ha a maradványaival babrálnak. Ég a suli... szóval nagyon nehéz dolgunk nem lesz! Csak a lángokba vetni.. - És már mászom is az olvasó asztalkára, hogy elérjem a kötelet Dená nyakán. Elvágni nem valószínű hogy el tudjuk, eszköz híján, de a kötél talán kilazítható... Legfeljebb leesik a feje.
- Másfelől... Lehet hülyén hangzik, de kifejezetten örülök a sárkány rombolásának! A Roxfort tart fogva bennünket, ha az épület kellő része ledől, és talán nem temet maga alá, megszűnik a fogva tartó közeg. Az iskolát pedig újra lehet építeni. Csak remélni tudom, hogy a többség biztonságba húzódott!
-
akarva akaratlanul feljön bennem némi felindultság... ami a jelen helyzeteket tekintve, talán érthető. Talán ha nyugodt maradok és elszánt, valami Savannahra is átragad. - Remélem ha tűzre vetettük ezt a ribancot, legalább egy része eltűnik a veszélynek! - azt a poént nem sütöm inkább el, hogy "Égjen a boszorkány!"...
És bár én erről nem tudok, Malazár minden bizonnyal szétrúgná a seggem... elvileg azért gyűlölte a muglikat, mert személyes sérelme is származott a boszorkány égetésekből...milyen ironikus, épp az egyik leszármazottját készülünk, "máglyára" vetni. Legalábbis, földi maradványait. Slussz "poén", hogy egy Voldemorthoz hű család aranyvérű sarja vagyok...
Azt hiszem jár a 10 pont!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-12-01, 17:56


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok éppenséggel a logika nagymestere és lássuk be a mágia sem az én asztalom, így az ilyen bonyolult összefüggéseket sem látom meg olyan könnyen, hogy a lány miért is ölte meg magát, de az mégis bevillan, hogy az alak, akit Shanna Peter párossal láttam távozni, mintha hasonlított volna a lányra, aki most fentről himbálózik és nincs épp a legjobb formában. Persze, hogy mindez összeálljon idő kérdése, addig Cody tudja átnézni a könyvet, hiszen én jelenleg legszívesebben lassan összeomlanék, nem hogy kemény helyzeteket oldjak meg.
- A lány... nem olyan, mint akit láttam? Peterrel... te jobban láttad és a sárkány, tehát van egy sárkány is? - igen a válasz hamar egyértelmű lesz, hiszen konkrétan a fél iskola lerepül a fejünk fölül, amikor az a dög lekapja a tetőt és konkrét emeleteket is. Hullik minden, én pedig ösztönösen kapom a kezeimet a fejem fölé, hogy ne kapjak telibe semmit sem. Végül elkerül a plafon és semmi nem hullik a fejemre és azt is sikerül kiszúrni, hogy átlátva a szinteken nem is olyan messze ott van Shanna és Peter... és bennem túl sok kérdés nem is merül fel, hogy merre kellene indulni. Shanna kedves lány, segített nekem és azzal a szellemmel van, míg a másik kettes alapvetően nem állnak egy durva szellem fenyegetése alatt és őket nem is ismerem közelebbről, bár ki tudja, mintha Cody azzal a nővel érkezett volna.
- Ez egyre rosszabb! - magam sem tudom eldönteni, hogy kiáltom ezt vagy csak az orrom alatt dünnyögöm, de annyi biztos, hogy nem jó kedvemben mondom. Végül döntök, de valahogy ösztönből érkezik a dolog és elkapva a könyvet egyszerűen elhajítom. Észre sem veszem, hogy közben én magam is kissé megemelkedem a föld felszínétől és a könyv jóval nagyobb erővel és pontosabb célzással indul meg Shanna felé, mint az egy szimpla dobásból eredően lehetséges lenne. - Shanna! - igyekszem azért felhívni magamra a figyelmét és persze a könyvre a hangzavar közepette. Nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb, hogy varázsigéket olvassak fel, ő ellenben épp eleget forgat könyveket, hogy gyorsabban kapcsoljon és talán így ér is valamit, ha nála van a könyv. Aztán én magam is kiiramodom az ajtó romjain, és hát nincs mit tenni irány a szellemlány, még ha gőzöm sincs, hogy mégis mit fogok ott egyáltalán kezdeni magammal. Mit tudunk tenni egy szellem ellen? És... egy sárkány ellen?

//Légmágus 1. szint: Képes a talaj felett 15 centivel járni, de csakis föld fölött, tehát víz és szakadék felett nem képes átmenni. Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert.//

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-23, 23:20


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Voldemort lányának a szelleme



Ahogy felrajzolom a jelet és elkezd a kígyó tekeregni és egészen valóságossá válik már megborzongok, de azért a "párszaszájú" beszédet is bepróbálom, és nagyon úgy tűnik, hogy beválik. Remélem a többiek megtalálják a levelet, vagy maguktól is rájönnek a nyitjára, bár...
Egyszer csak átcuppant az ajtó, mert máshogy nem tudok fogalmazni, és merő nyálkában bukkanok ki, aminek az érintésétől a testemen, a hajamon, mindenemen, azonnal elfog a hányinger. Az arcomat megpróbálom letörölni, hogy legalább a szemembe meg a számba ne menjen ez a gusztustalanság. Megrázom magam, nem időzhetek sokat, főleg, mert mindeközben Peter szembe kerül Voldemort lányával... szedem a lábaimat, hogy melléjük érjek, minden ép eszű ember az ellenkező irányba rohanna, de én nem vagyok ezek szerint túlságosan épeszű. Amikor észreveszem, hogy a szőke csajszi már nem az a kellemes látvány, hanem szellemesen áttetsző és épp olyan földöntúli hangon beszél, megtorpanok még tőlük jó pár lépéssel. Na jó, most van gáz. Tudom mit kezdjek egy élő boszorkánnyal, de mit kell egy szellemmel? Jacob... Jacob! Miért keveredünk mindig külön bajba? A te képességed el tudná űzni a holt lelkeket... Próbálok koncentrálni és visszaemlékezni arra, amit Jacob mondott a halott szellemekről, de úgy tűnik, hogy stresszhelyzetben nem teljesítek olyan jól, mint szeretnék.
Valami ismerős bizsergés kezdi átjárni a testemet, mintha hirtelen az élet szállt volna vissza belém, de ez a bizsergés megsúgja, hogy a mágiámról van szó. Nem tudom, hogy milyen védőbűbájokat használtak, de érzem, hogy a képességeimet tudnám használni... De mire? Tárgyakat hiába röptetek a szellem testének és az oroszlán alakommal is csak morogni tudok rá, leteríteni nem. Viszont Peter... most, hogy látja, hogy mi is ez a lény, ha nagyon is későn jött rá, csak előhúz valamit a tarsolyából! Azt mondta vadász, még is mire vadászik, ha nem bosszú álló szellemekre?
- Tudod, a nagyapám tanította apádat és az egyik kedvenc diákja volt. - kiáltom a lánynak, de azt hiszem csak azért kiabálok, hogy a hangom elnyomja az ő földöntúli sziszegését és kicsit erőt merítsek. És persze a szavakkal és a betoppanásommal kicsit meg akarom akasztani a cselekvésben, hogy kitaláljunk valamit.
Végelkeseredésemben a táskámból veszek elő egy üveg sót ami a bájitalok között sorakozik, és a szellem lábához vágom, hogy az üveg ripityára törjön és abban a pillanatban a Telekinézis képességemmel kezdem el gyorsan kavarni a levegőben a pengeéles üvegszilánkokat - ami valószínűleg semmiben sem gátolja -, illetve a sót, ami viszont, ha jól tudom, nem a holt lelkek kedvence. Istenem, csak legyen igazam, mert ha fizikálisan nem tudom megsebezni az üveggel, és a sót is kiröhögi, akkor nekünk lőttek. A másik ötletem a földi maradványok elpusztítása, de... eddig a létezéséről se tudtunk, még is hol lennének a csontjai?!
- Peter, találj ki valamit, de most rögtön, mert úgy érzem tényleg az egész iskola romba dől alattunk. - siettetem, mit sem tudva arról, hogy neki van-e valamilyen hasznos képessége, arra meg főleg nem számítva, hogy... éppen ugyanaz, mint az enyém. Együtt már nagyon telekinézisesek vagyunk, vagy mi?
Közben bár elég satnya próbálkozás, de megpróbálom feléleszteni a kapcsolatomat a familiárisommal és idehívni, hátha a mágiámmal ő is magához tért... hátha...

// Telekinézis 2. szint, bár sót és üveget az elsővel is tudnék, de menőzzünk a második szinttel és nagyon gyorsan röptetem. //


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-23, 21:36

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

Épp visszavágnék valami epés megjegyzéssel, de aztán mintha vihar támadna valahonnan, éktelen zaj és káosz kerekedik, a berendezés pedig repkedni kezd mintha egy bűbáj szabadult volna el hirtelen. Én lejjebb húzódom de így is eltalál pár dolog, apró karcolásokat és zúzódásokat okozva. Már nem is érzem ezeket, a mai napon ez valahogy már nem is üti meg az ingerküszöböt. Amint a dolog elmúlik és van érkezésem körbenézni, szakértelmemnek és gyors helyzetfelismerésemnek hála észreveszem hogy eltűnt a tető, és ez mintha összefüggne az üvöltéssel. Lassan aztán elkezdenek forogni a fogaskerekek bennem is, és rádöbbenek, hogy ez nem egy elcseszett bűbáj volt. Zord gyanúm aztán pillanatokon belül be is bizonyodik, amikor egy nyak tűnik fel a folyosó végén.
- Nem mondtad hogy anyád is benéz...
Vigyorgok rá idétlenül Noxra, aztán - egyetlen töredékmásodperc alatt elvégezve a protokoll által megkövetelt kockázatelemzést és a környezetem felmérését - elkezdek hátrafelé kúszni-mászni. Remélem hogy lesz alkalmam talpra is állni és úgy iszkolni, mert csak egy hülye száll szembe egy sárkánnyal mágia nélkül, vagy akár egy karddal. Különösebb tervem nincs arra vonatkozóan hogy mi lesz ha elérem a folyosó végét, de bízom az improvizációs képességemben, illetve abban hogy ha már esni kell akkor a jóisten rám mosolyog és valami puhára esek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-23, 18:13


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


Graves & Nox

A páros nem igazán követi nyomon, hogy mi történik tőlük függetlenül a kastélyban, csak hogy terjed a tűz, de rohamléptekben. Ám ekkor dobhártyaszaggató bődülés hallatszik, Graves hallott már ilyet; sárkány! Az épületnek azon szárnyát, ahol most vannak, recsegő-robaj rázza meg, Nox is elveszti a talajt, akkorát esik, mintha valami kiterült béka lenne, csoda, hogy nem nyársalja magát fel az újdonsült varázskardon, Graves-nek egyetlen szerencséje, hogy ül. Forró levegőhullám söpör végig hőseinken, s amikor felnéznek, a plafon egész egyszerűen hiányzik, mintha lekapta volna valaki az egész épület tetejét. A lépcsőforduló irányából gigászi hüllő nyaka emelkedik, ám nem ez a rémisztő, hanem amit rajta hord, egy szekérnyi nagy sárkányfej, méghozzá a vörös fajtából. Egyenlőre csupán szimatol, orrlikain át füst gomolyog...


Shanna&Peter

Shanna el se hiszi, de az általa felrajzolt sötét jegyből a kígyó beletekeredik a szivacsszerű falba, s amikor a lány megszólítja, akkor mintha valami átjárót nyitna, örvénylő körként szippantva magába a hollóhátast, aki egész egyszerűen átesik a másik oldalra. Az egész testét takonyszerű nyálka borítja, mintha valaki visszaöklendezte volna őt. Na igen, Voldemort kígyómágiája ilyen frappánsan működik, ám ebben a pillanatban mind ő, mind pedig Peter valami különös erőt érez magában, mintha képesek lennének a vérük által hordozott mágiát pálca nélkül is életre hívni.
A lány alakja egyre inkább áttetszővé válik, immár egyáltalán nem is tűnteti el, hogy igazából szellem. Kísértet, a bosszúálló fajtából, aki valami módon nem lépett át a halál kapuján, visszatért, hogy valami szörnyűséget hozzon azokra, akik elveszejtették az apját, s annak ügyét.
- Ha akkor.. ott a temetőben nem akadályozzák meg, az apám ismét élne.. A Roxfort felelni fog ezért. Porig rombolom. – Sziszegi, halálontúli hangja nem éppen olyan édes, mint amilyennek Peter az elején tartotta. A vadász előkapja, s aktiválja is a sötétségport, ami nem igazán változtatja meg a játékszabályokat, a szellem persze átlát rajta, de nem ez zavarja meg, hanem hogy Shanna átesik a falon, és annak lebontásával már mindketten tudnak varázsolni, igaz, pálca nélkül valami nyers erőt birtokolnak, de ez kérdés, hogy mire lesz elég.


Savannah&Cody

Savannah az olvasószobában rájöhet, hogy a lengedező hulla kisértetiesen hasonlít arra  lányra, aki elment Peterrel. Nem nehéz összerakni a képet, hogy a szöszi egykor felakasztotta magát, hogy kísértetként még komolyabb sötét hatalomra tegyen szert, s most visszatért, hogy bosszút álljon. A könyvtárosnéni persze nem tudja, hogy ki is a lány, és Cody sem, hogy valójában kivel állnak szemben, de azt már ők is látják, hogy az épület tetejét letépi a sárkány, és immár Savannah és Cody kezében a döntés, hogy kinek segítenek. A varázskarddal feltápászkodó Nox, és a fenekén ücsörgő Graves kettősének, vagy a szellemlány ellen próbálkozó Peter és Shanna duójának. Náluk a varázskönyv, ami ugyan komoly mágiát hordoz, de vajon következményeket is??

//Határidő: december 3//





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-20, 16:19





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter
 Dená vezet előre, én pedig loholok utána, mint egy engedelmes kiskutya, miközben nem nézek se előre, se hátra, csak egyenesen látok, mintha egy jobb fajta szemellenző lenne rám helyezve. Shannára sem figyelek, hiszen eszembe sem ötlik, hogy esetleg lemaradhatott a hátunk mögött. Különben is, még ha észre is venném, minden bizonnyal azt hinném, hogy időközben eszébe jutott valami és visszament utánanézni. Egyébként sincs most sok időnk mással foglalkozni, hiszen a probléma jellege azonnali megoldást követel, nem tehetünk kitérőket a Griffendél-torony felé menet. Dená pedig szinte vonz maga után, habár én se értem az okát. Talán pont a szőkék lennének a gyengéim? Hiszen Lorelai is szőke volt, szóval csakis ez lehet ennek az egésznek az oka.
- Minek a pálca? - kissé csodálkozva pillantok rá abban a pár másodpercben, amikor még nem préselődök a falhoz, hiszen a következő pillanatban már ott találom magam. Háttal neki, egyenesen a lányra meresztve félig kérdő, félig hitetlenkedő tekintetemet. Mégis mi folyik itt? Ki ő? És miért pont én? Egyáltalán: hogyhogy nem fogtam gyanút eddig? Természetesen maga a válasz egyszerű, hiszen Dená lány, ráadásul áldozatként jelent meg, teljesen logikus, hogy nem őt kezdem el megvádolni a töréntekkel.
- Te pedig olyan édesen tetted az ártatlant – vágok vissza a szőkeségnek, miközben ő hátat fordít nekem, én pedig tehetetlen haraggal figyelem, amint a levegőbe rajzol valamit, melynek láttán legszívesebben felkiáltanék. Némileg hitetlenkedve figyelem a betűket, amint szavakká formálódnak, a végeredmény pedig... Nem, az nem lehet, hiszen Voldemortnak nem volt lánya! Vagy igen? De ki volt az az őrült, aki gyereket szült minden idők egyik legsötétebb fekete mágusának? Csak az egyik csatlósa lehetett, senki más.
- Ez ugye csak egy vicc? - nyögöm ki a kérdést, miközben észrevétlenül azon igyekszem, hogy valamilyen úton-módon megszerezzem magamnak a pálcám a farzsebemből. Nem könnyű feladat, mivel a láthatatlan erő, amely fogva tart, nem teszi lehetővé a szabad mozgást, de azért igyekszem. Ám a pálcám helyett valami egészen más akad az ujjaim közé. Egy kisebb csomagocska zsinórja, amely nyilvánvalóan már ott pihen egy ideje. Feltehetően sötétségpor van benne, amely egy pillanatra összezavarja azt, akinek szánom, szóval talán Denával is működhet... Nem vagyok benne biztos, de reménykedem.
- A pentagrammák és ez az egész... - szólalok meg ismét, reményeim szerint ezzel legalább egy pillanatra elterelve a lány figyelmét. - Ez mind a te műved?
Ujjaim eközben határozottan megragadják a zsákocskát, majd minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a lehető legkevesebb felesleges mozdulatot szánjam annak elővételére. Ha Dená idő előtt észreveszi a tervem, akkor annak nem túl szép következményei lehetnek, persze csak abban az esetben, ha az apjára ütött. Végül kicsusszan a kis zsákocska, én pedig elhajítom, abban reménykedve, hogy mindent elnyel a sötétség körülöttünk, az engem fogva tartó mágia pedig megszűnik Dená zavarának hála. Hogy utána miként tovább, azt még én sem tudom, de egyelőre ezen legyek túl, a többi már gyerekjáték, ha nálam lesz a pálcám.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-19, 22:47

Sajnálatos módon mindig is több hulla volt körülöttem a kelleténél.
Figyelek rá, bár a gondolataim ezer meg egy felé járnak, éljen!
Bólintok egyet. -Igen a... tanárt én is.. láttam.. -nyögöm ki. Aztán mikor említi Hugrabug Helga olvasószobáját elgondolkozom és újra vadul forogni kezdenek a kerekek. Kezdek szétcsúszni. Amit pont most nem kéne. Főleg hogy a könyvtáros hölgy sincs túl jó állapotban. Nem Cody, ennél te mindig is jobban viselted az ilyen helyzeteket! Mi van veled srác?!
És már irányba is állunk. Követem, az olvasószobáról csak helyi legendákat ismerek, független attól, hogy házam alapítójának egyik valószínűleg jelentős személyes zuga, fogalmam sincs merre lehet. Kellemetlen! Ezer és egy dolgot kell pótolnom az ismereteimet tekintve, ez egyszer biztos. Aztán megérkezünk és mikor megtaláljuk a holttestet kissé megrökönyödöm és ökölbe szorul az arcom.
- Mi...a... franc...?!-
Pillanatra még a lélegzetem is kihagy... - Miért van az, hogy mikor nincsenek tanárok, se az igazgató helyben, mindig hullák bukkannak fel mindenütt? -mormogom halkan háborogva, igyekszem nem kétségbe esni, de azért a hangomon érezhető a súlya annak, hogy mennyire nem tetszik és nem találom normálisnak a helyzeteket.
A könyvhöz lépek, kézbe veszem és fellapozom. Pillanatra eltűnődöm, aztán megosztom a felismerésemet. - Lehet belőle olvasva varázsolni! - rögtön tovább lapozom és bizony sebesen keresek bármit ami a mágia töréssel kapcsolatos lehet, illetve feloldhatja, noha hamar tovább siklik a gondolat, bár a könyvjelzőnél hiányzó részen elgondolkozom. Mielőtt vaktába parádézni kezdenék vele, inkább tanácsot kérek. - Lehet, sőt, bizonyosan többre megyünk vele többen. Shanna-ék a pecséteket törik meg, nekik segítsünk, vagy először tüzet oltsunk? - aztán még hozzá teszem bizonytalanul. - Hiányzik egy varázsszó.. lehet csak egyszer lehet felolvasni mindet... Ami viszont jobban aggaszt, hogy ez a varázsszó az emberből sárkánnyá transzmutáció szava. Szóval.. most vagy van egy átváltozott sárkányunk.. valahol a kastélyban, minden mellett, vagy... fogalmam sincs..- a tanácstalanság most úgy kicsit megcsap.. nem kicsit.. nagyon! A könyvtárosra pillantok. -Merre? -most valóban vagy Shanna-ék után megyünk, vagy neki látunk tüzet oltani... és utána megyünk Shanna-hoz. Vagy a sárkány ügy végét kezdjük keresni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 307

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-15, 19:30



Hattyúdal







Meg kell hagyni, egész ügyesen lavírozok a halál torkában. Elhúztam a bálról, túléltem egy robbanást, még nem égtem ropogósra, nem tört ki a bokám, és micsoda fordulat: fegyverem is akadt. No nem mintha olyan gyámoltalan volnék, de lássuk be, egy mágikus kard az oldalamon valamelyest növeli a túlélési esélyeimet. Az aggasztó tény azonban engem is utolér: ha mindenki elpatkolt körülöttem, nincs aki meghaljon helyettem, ergo vagy egyedül kell kijutnom innen, vagy hasonló sorsra jutok, azt pedig nem szeretném. Most semmiképp. Enyhén sietve kúszok hát ki a kürtőből, feltápászkodok, gondosan leporolodom magam, s csak aztán nézek fel... Őszinte megbánásomra. És bár őt valószínű jobban megleptem mint fordítva, a megütközött tekintetem mögött nem kevesebb ellenérzés bujkál. Lemondóan sóhajtok, pusztán azon gondolatból kifolyólag, hogy pont ő kell hogy a túlvilágra kísérjen. Megoldást kerestem, helyette egy infantilis hústornyot találtam - vagy részeget, ki tudja mire utal a fal mellett nevetgélés. Az élet igazságtalan.
- Keresve kutattam lehengerlő társaságod. - köpöm oda szarkasztikus grimasszal, s tekintetem a távolba vándorol, helyzetfelmérés gyanánt. Nem áll szándékomban az időmet pazarolni rá, bármennyire is szívesen nézném végig ahogy a többiekhez hasonlóan a lángok martalékává válik, egészen addig míg... Meg nem csap a felismerés. Mégis csak egy nagydarab vadőrt kaptam kézhez, így hát leakasztom oldalamról újdonsült fegyóm, s rászegezem, arcomon diadalittas mosollyal. A vak is látja hogy mágikus cuccról van szó.
- Te mész előre. - biccentek a legkevésbé lángok ölelte folyosórész felé, bár felőlem az ablakon át is mehetünk. Ez legyen a B terv.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-14, 22:20

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

A remekbe szabott nyakkendőm, egy szövet zsebkendő és a zakóm egyik ujja bánja, de sikerül annyira bekötöznöm magam hogy már kezdem magam egészen elfogadhatóan érezni. Úgy tűnik sikerül elfojtanom a komolyabb vérzést, így megúszom némi vérveszteséggel a dolgot. Éppen tápászkodok fel, rendezem a ruhámat és kezdek újra magamhoz hűen viselkedni, amikor felbukkan egy fekete kardszerű izé, meg Nox. Én pedig lebaszom a láncot.
Pár pillanatig csak bámulom, aztán visszazökkenek a padlóra, a seggemre, és idióta módon elkezdek röhögni. Az élet, a sors, vagy az őrült istenek úgy tűnik mégicsak rendelkeznek némi humorérzékkel.
- Noooooooooox, drágám, hát ideje volt hogy feltűnj. Azt hiszem már csak te hiányoztál a buliból. Mi a picsát csináltál eddig? Kérdezem tőle már-már kedvesen, évődve, mintha épp nem esne szét körülöttünk az iskola, nem emésztenék lángok az alattunk lévő emeletet, és nem lennénk tele eszméletlen diákokkal. Egyelőre nem is kelek fel a padlóról, csak ülök a seggemen, támasztom magam, és kajánul vigyorgok a nőre. Hirtelen nem vágyom másra, mint hogy megtudjam a betoppanása okát, körülményeit. Na jó, talán egy picit még vágyom arra is hogy egy széklábbal bucira verjem azt az édes pofiját, aztán átszúrjam vele a bal veséjét, de ez igazán elhanyagolható tény amellett, hogy épp most mászott ki a kurva kürtőből mint valami inverz mikulás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-12, 20:31


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok épp a legjobb állapotban, amikor Cody megérkezik. Nem csoda, hogy össze is rezzenek, amikor a vállamra teszi a kezét és még így is kell jó pár pillanat, míg végül összeszedem magamat. Segít a támogatás, a szavai és persze az ölelés is. Most én se nagyon foglalkozom vele, hogy mitől mi lesz véres, csak próbálom összekapni magamat, mert igaza van, nagy a baj és a halott tanár... meg a többi... Még sem a gyerekeknek kellene megoldani, még ha úgy is fest, hogy sokkal jobban viselik a dolgot, mint mondjuk én.
- Tudom... igen. - állok fel végre. Valamivel könnyebb, hogy legalább a manó testét nem látom. Nem mondom, hogy sokkal, de valamivel tényleg könnyebb. Nagy levegő, aztán megpróbálom azt is felvázolni, amire én jutottam.
- Nincs mágia, azért nem működnek a festmények sem és... egy tanár meghalt. Próbáltam rájönni mi korlátozza le a mágiát, de csak... csak ő... - intek a fejemmel a manó felé. - Akkor élt még. Azt mondta csak Hugrabug Helga olvasószobájában van mágia, oda kell mennünk, hátha... ott van valami megoldás. - kihúzom végre magamat, megtörlöm kicsit az arcomat is, hogy valamivel jobban legyek, aztán irány a cél, az olvasószoba. Messze nincs, de azért aggódom nem vár-e ott is valami rémség a végén. Sose lehet tudni a mai nap után hol mibe botlik az ember. Rémes, hogy a Roxfortban ilyesmi is megtörténhet. Az újabb hulla persze újfent lefagyaszt, még ha összeaszott is, vagy épp pont e miatt.
- Mégis mi... történik itt? - alig tudom elszakítani a tekintetemet a halottól, de mégis megpróbálok a könyvre fókuszálni. Nem tudom itt halt-e meg az illető, de akkor megtalálták volna már rég. Talán úgy hozhatták ide? Mágiában nem vagyok kifejezetten jártas, de a könyvek legalább a barátaim és hát ez is valami. - El kellene vinnünk Shannának, ő... talán többet lát benne, mint mi. - nem ismerem túl jól Cody-t, nem tudom, hogy miben járatos és mennyire ért egy ilyen könyvet, de nálam jó eséllyel még ő is fogékonyabb a mágiára, de Shanna biztosan még többet láthat benne.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-09, 20:35


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Szöszi lány



Peter egy szempillantás alatt belehabarodik ebbe a szőkébe, és nincs az az isten hogy valaki rám süsse, hogy csak féltékeny vagyok, de ez nekem nagyon nem kóser. Cody beszólogatásával mélyen egyetértek, de nem akarom megsérteni Petert annál jobban, amennyire megsértődött már attól, hogy csúnyán nézek az éppen felcsípett gyanús bigére.
Végül a hugrabugos gyógyító vállalja, hogy Savannah-t követi, így a hegyomlás legörög a szívemről és szabad az út a Griffentél toronyig... egy darabig. Ahogy lehagynak megszaporázom a lépteimet, de hirtelen falba ütközök, egyenesen fejjel előre és meghökkenve visszapattanok. Esés nem lesz a vége, de azonnal Peterék után kiabálok, nulla sikerrel. Dená nevén már eddig is lamentáltam, de ahogy fennakadok és csak ők haladnak tovább egyértelművé válik, hogy jó irányba mozdultak az ösztöneim. Csak miért ilyen lassan? A felismerés villámcsapásként ér, és még ha esélyem sincs, még is elkiáltom magam újra.
- Peter! Peter, vigyázz vele! Dená Rylaltomov...Voldemort lánya!
Beleütök a falba, hogy megnézzem milyen erős, aztán elképesztő gyorsasággal fordulnak át a kerekek a lány rejtélyéről a láthatatlan fal rejtélyére. Nem fogok hazudni, kiver a víz, ha belegondolok, hogy mekkora veszélyben van a griffendéles fiú és hogy mekkora veszélyban vagyunk mindannyian. Fogalmam sem volt róla, hogy van egy lánya, nem is vayok benne biztos, hogy ez vérszerinti dolog, vagy csak ilyen szintű elvakul fanatizmus, de ha vészerinti és Mardekár Malazár vére folyik az ereiben... Nagy bajban vagyunk.
- Voldemort... Voldemort... - mondom ki az idősebbek félsze nélkül, aztán muszáj elkezdenem próbálkozni. Még soha életemben nem hallottam párszaszájul beszélni senkit, de tudom, hogy ez Mardekár utódjának az öröksége, szóval...
- Hasszasszinussz-kosszinussz… - próbálok valami random sziszegest generálni, ami csak eszembe jut, és közben a pálcámmal, hiába van mágiablokk, végelkeseredésben megpróbálom leírni a sötét jegyet a fal felé, a kígyóval, a koponyával, mindennel. Tekintve, hogy egész pontosan nem tudom hogy néz ki, csak hevenyészett kapálózás, de a kígyó része könnyű. Túl kell jutnom az ajtón, nem állhat egyedül szembe vele, még akkor sem, ha vadász.
Ha sikerül valamelyik, akármelyik, akkor csak annyi időre állok meg, hogy a táskámból kivegyek egy papírfecnit és egy ceruzát, leírjam, hogy mit kell csinálni és letegyem a földre, hátha a társaink meg akarnak minket keresni és az ő útjukat is elállja a fal.
És persze... Dená Rylaltomov...Voldemort lánya. Ez is ott van a papíron, amit a földön hagyok, papírnehezékkel rajta, nehogy eltűnjön.



[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-09, 17:48


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


Graves & Nox

A vadőr végül ki tud kecmeregni a szilánkok közül, és mázlija, hogy amúgy természeti ember, amolyan hevenyészett módon, de sikerül. A szálkák kihúzkodva, már nem is vérzik tovább, csak szivárog kissé, de abba nem hal bele, és nem veszti el az eszméletét. A nőt végül nem követi, és az el is tud tűnni, Nox ellenben felkúszik a kürtőn, és pont Graves-nél lyukad ki. A vadőr észreveheti a nőnél a feketén izzó rövidkardot, ami már csak azért is meglepő, mert jelenleg cseppnyi mágia sincs a roxfortban. Ettől még persze lehetnek mágikus tárgyak.. A nő a grillezett hullánál a kardon kívül nem talált semmit, szerencsétlen ipse úgy megégett, hogy már azonosítatlan. Önként vállalt volna ilyet? Noxban gyanu ébredhet, hogy bárki is követhette el az összehangolt akciót, jó előre eltervezte.. Végül ketten botorkálnak a folyosón, az életben lévő diákok már elmenekültek valamerre, de a tűz egyre terjed, az épület padlózata recseg tőle, többen a tűzben lelik a halálukat, ahogyan a Roxfort száguld a végzete felé. A két felnőtt amerre csak lát, lángnyelveket és füstöt láthat. Vajon hogy fognak kijutni egyáltalán?

Savannah&Cody

Cody végül nem kezdi el megkeresni a vízcsapot, hanem Savannah után ered. A fiatal könyvtárosnéni tényleg össze van omolva a manó halálától, meg úgy ámblokk a történésektől, de ketten együtt hátha jutnak valamire. A manón már nem tudnak segíteni, de mindaz, amit mondott, talán még segíthet. Hugrabug Helga olvasószobáját véletlenül Savannah tudhatja, hogy merre van, szerencsére, vagy éppen célzattal éppen a közelben. Ezen a szinten még nem ég annyira az iskola, hogy bármi bajuk essen útközben. Az olvasószoba nem más, mint egy kis kamra, felpolcolva plafonig könyvekkel, és egy ülősarok. A kamráncska tárva nyitva, a közepén egy összeaszott, felakasztott hulla, több éves lehet. A hajhossza alapján lány vagy nő lehetett. Az ülősarokban viszont egy könyv, ami egyértelműen izzik a mágiától. Ha ez utóbbit kinyitják, akkor rengeteg varázslat van benne, varázsszavakkal, s a leírás mellett egy és három közötti felkiáltójellel. Egy könyvjelző is van benne, aminél ha kinyitják, az átváltoztatás csókja nevet viselő varázslat varázsszava hiányzik onnan (emberből sárkány), és mellette négy felkiáltó jel van benne. Olybá tűnik, hogy a varázskönyvből olvasva tudnak varázsolni pálca nélkül is.

Shanna

Dená készen fogja Petert, és előresietnek fel a toronyba, Shanna pedig csak pár pillatnyi késéssel indul utánuk, ezen a lépcsősoron véletlenül nincsen tűz. Ám a lány mintha függőleges falba botlana, valamilyen buborék állja az útját. Így még messzebb kerül a párostól, ám okos hollóhátasként már össze tudja rakni magában azok a gyanus jeleket, amik eddig is környékezték. Már tudja, hogy kivel, vagy mivel áll szemben. A buborék pedig talán leküzdhető, ha tudja, hogyan kéne átjutnia rajta. Ha ismeri az ellenfelét, akkor beugorhat, hogy mi is az, amit az a legjobban kedvel..

Peter

A fiú nem tud a pálcájával arébb mozgatni akadályokat, mert még mindig nem működik a mágia a közelükben. Ám ahogyan felérnek a következő szintre, a szőkeség kihúzza a kezét a fiúéból, és egy laza mozdulattal pálcát ránt, hogy szótlan átkával szó szerint a falhoz vágja a srácot. Aztán negédes mosollyal lép közelebb. Alakja kissé áttetsző.
- Végre.. évek múltán itt vagyunk. Olyan édesen hitted el, hogy végre a főszereplője lehetsz valaminek. Hát legyél. – A pálcájával, ahogyan egykor egy bizonyos sötét varázsló is tette, felírja a nevét a levegőbe, majd összemossa a szavakat valami mássá.

Dená Rylaltomov

Voldemort lánya

Aztán Peter felé fordul, hogy elmosolyodjon. Cseppet sem tűnik annak a bájos, védtelen lánynak, szemgödreiben vörösen láng parázslik. Mint egy őrült szellemnek.


//a határidő: november 19.//





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 22:56

Szeretném, ha lenne értelme annak amibe bele fogtam, viszont annyira nem vagyunk sokan, hogy mindent átnézzünk felfedezzünk vagy feleslegesen időnket vegyük. A lerántott függönyök lefojtottak pár lángra kapott asztalt, és páran talán kikerülnek az ájultak közül a közvetlen szarból.... De ez így sehogy sem jó. A vízcső járható út lenne, de vívódok és belátom, nem lenne jó még tovább darabolni a társaságot. A vadőr alatt a padló beszakad, de mire moccannék, már kievickélte magát. Többek közt, nem lenne bölcs odakacsázni csak úgy, lévén csak tovább nehezítené a helyzetét. Szó szerint. Végül az egész beomlana. Azért legalább oda szólok neki, minimum egy kérdés erejéig.
-Graves! Jól vagy? - nem vagyok/vagyunk olyan hű de messze tőle. Az elviharzó nőt nem tudom hová tenni. Nem is vele foglalkozom. - A vízvezetéket elzárták, de lehet ki lehetne nyitni...- közlöm de sajna mielőtt folytathatnék egyetlen gondolatot is felé és mielőtt feltűnhetne, hogy szerencsétlen vérzik, Shanna csapódik hozzám és kapja el a karomat.
Elhadarja amit akar én pedig totálisan egyet értek vele. -Mindenképpen megkeresem! -fogatkozom. Közben képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni Peter idióta viselkedését és csettintek is pár kiábrándítót az orra előtt.
- Hé hős lovag! A füst szagra menj, ne rá! - bökök fejemmel Dená felé. Azért a lánynak megejtek egy "bocst" félvállról.
Shannanának elfelé menet még megjegyzem halkan, csak hogy ő hallja. - Úgy viselkedik mint akinek delejezték az agyát. Figyelj rá!- elindulok aztán még vissza fordulok. - Meg magadra is! Gravest magatokkal hívhatnátok! Hátha tud segíteni! - Dobom még hozzá aztán ezt követően futva indulok a könyvtár felé. Közben végig Nox jár a fejemben, vajon hol van? Annyira eltűnt még az elején hogy csak remélni tudom, sikerült megpattannia, mielőtt bármi kialakulhatott volna!
A folyosón hamar megtalálom magam is a hullát pár rezignált másodperc aztán a futást rohanásra váltom. Ügyelek hová lépek, nem akarok hasra vágódni, de ez így kissé jobban aggasztó mint gondoltam! A franc a mágiába! Esküszöm az itteni egyetemi évek után kitanulok valami mugli intézetet is... Az ilyen helyzetek adják meg a táptalajt annak, hogy a kettőt ötvözni nagyon is kifizetődő lenne.
Ezt követően arra toppanok be, hogy Savannah egy halott... vagy haldokló manó kezét szorongatja és sír.
- Ms. Harper! - Egyik kezemet a nő vállára teszem és némi bíztatót igyekszem közvetíteni felé. Leguggolok eleresztem a nőt és magam is automatikusan a pulzust keresem a szerencsétlen manón, csuklón, nyakon egyaránt. - A rohadt... életbe... - összeszorítom a fogaimat. Ez annyira kibaszás! Meg lenne hozzá a képességem és a tudásom is, egyik oldalról, hogy még ha pislákol benne valami talán tudnék segíteni... bár ekkora sérülést még nem raktam helyre sosem, de ki tudja... aztán megrázom a fejemet. Nem kesereghetünk! De azért Savannah reakcióját látva, leveszem a mellényemet és leterítem vele a manó testét. Ms. Harpert pedig félszegen magamhoz ölelem, hogy kicsit megnyugodjon. - Már nem fáj neki... Ne sírjon! Kérem szedje össze magát, muszáj tovább.. muszáj folytatni. Találnunk kell valami megoldást, hogy ezek az esetek megakadályozhatóak legyenek! - mivel Savannah csupa vér volt, valószínűleg én is az leszek általa, de engem kevésbé izgat ez a pont. Egy két pillanatot hagyok csak neki, aztán rázúdítom, tovább kell görgetnünk a dolgot, ha most megállunk, értékes idő esik ki.
- Shanna Peterrel meg egy idegen lánnyal felmentek a Griffendél toronyba, megtörtek egy rúnát, és elvileg a toronyban lesz a következő. A mágiablokkhoz van köze szerintük. - felsegítem, valójában ösztönzés céllal, hogy álljon fel és induljunk keresni a megoldást mielőtt még többen meghalnak... vagy az egész iskola elég. - Lezártak mindent, az iskolát átalakították, a falak masszívabbak, az ablakokat lerácsozták. Mint egy börtönerőd olyan lett a Roxfort. - osztom meg a magam észrevételeit még a legelejéről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 307

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 20:21



Hattyúdal







Pont, ahogy sejtettem. Bár más magyarázata aligha lehetne a tűz hirtelen terjedésének, mint egy hatékony reagens, de tudjuk ezt be alapos körültekintésemnek. Unottan elhúzom a szám, megállapítván a tényt, hogy a lelkes diákok talpukon hordozzák a cuccost, végül is mi gond lehet belőle, ha nyakig benzines vagy, miközben egy parázsverem fölött izzadsz? Nem mintha az ő hibájuk lenne, de garantálom, hogy egyért se fogom az életemet kockáztatni ha arra kerül a sor. Na jó, talán egyért. No nem mintha olyan sokan lennének errefelé, úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki megpróbál a dolog végére járni. Ez valahol kellemetlen, ugyanakkor maximálisan hidegen hagy, menjenek csak dolgukra.
Magassarkúm ütemes koppanásait az üreges fal monoton visszhangja töri csak meg, keresgélésre fecsérelt, hosszas percek után. De a cél szentesít: megtaláltam amit akartam. Gyanúsan felhúzom a szemöldököm a jelenségre, miszerint egy rejtett üregre bukkantam egy iskola kellős közepén, de hogy őszinte legyek, nem lep meg. Határozott mozdulatokkal kötöm meg derekamon bokáig érő éj fekete szoknyám, majd ízlelgetvén az odú meredekségét, elegáns lábbelimtől is könnyedén megszabadulok. Pár halk puffanás, amint a fejem találkozik a pókok lakta plafonnal, egy-két kényelmetlen nyögdécselés, s voilá: lent vagyok. Épségben, egészs... Na jó ne túlozzunk. Bár elnézegetve az újdonsült társaságom, bátran kijelenthetem, hogy hozzáképest kirobbanó formában vagyok. Ja nem, ezt inkább rá mondanám. Ha. Ha.
Mindazonáltal hiába az égett dögszag, a megperzselt hulla, felvillanyoz a tény, hogy jó nyomon járok. Ugyanakkor megfordul a fejemben a gondolat: ha ő odaégett a tervért, vajon August is részese lehetett mindennek? Önmagát feláldozva akart volna tőrbe csalni? Vagy csak egy szerencsétlen áldozat? Akárhogy is, elvetemült tettesekkel állunk szemben, akik a tulajdon létüket nem sajnálva próbálnak beteljesíteni valamit... Vagy lehetséges, hogy a személyzet, netán a vendégsereg lesz ilyen szépen, apránként feláldozva? De miért? Tudni akarom, továbbá...
- Oh. - Lámlámlám. Mit látnak szemeim. A még parázsló hús árnyékában mintha megcsillant volna valami. És tényleg, nem is akármi. Óvatosan megérintem a szerzeményt, nem akarom hogy nyele egészében a tenyeremre égjen, majd a kezembe fogom és alaposan, jobbról-balról megszemlélem. Lágyan végigsimítom ujjaimat a gondosan megmunkált kígyómotívumon, egy pillanatra teljességgel magával ragad. Különös, mintha mindig is az enyém lett volna, az érzés, ami átjár, miközben viselem... Egészen rendkívüli. Mintha tudatosan éreztetné velem erejét. Ha másért nem, ezért megérte levergődni ide. Hegyével még párszor megpiszkálom az eltávozott szépfiút, újabb kincsek reményében, majd irány visszafelé. Vagy a kis rejtekhelynek akad folytatása? A biztonság kedvéért még gyorsan körülnézek egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 16:41


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Van az úgy, hogy sehogy sincs, de ezúttal muszáj összeszednem magamat és muszáj a sarkamra állnom. Nem igen tettem ezt életemben eddig túl sokszor, de ha egyszer leszakadtam és még sem rángathatok magammal valakit, meg hát a könyvtár az én terepem, remélhetőleg ott nincs gond, ahogyan soha sem. Mindig ott találtam nyugalmat, mindig ott volt, ahol jobban éreztem magamat és miután úgy érzem legszívesebben engednék a bensőmet eluralni igyekvő reszketésnek talán ott majd jobb lesz a helyzet és jobban leszek, legalábbis erőtejesen reménykedem benne. Nincs más hátra tehát, mint előre, bár még hallom Shanna hangját, vissza is pillantok rájuk, de végül csak felemelem a fejemet és a könyvtár felé indulok. Láthatóan van dolguk és tudom, hogy ha azt nézzük Shanna úgyis sokkal nagyobb biztonságban van a tudása és a vele lévők miatt, mint én, tehát nekem nem kell aggódnom. Értem esetleg, de mégis csak én vagyok a felnőtt és ha egyszer nincs most tanár az iskolában, csak egy aki... nem él... Erre végképp nem szabad gondolnom, tehát irány a könyvtár.
A könyvtárban már indulnék körülnézni, hátha találok valamit ezekről a varázslatokról, ami kikapcsolta a mágiát és a festményeket is elűzte a kereteikből, de előtte még észreveszem a manót. Azonnal oda sietek. Szép is lenne, ha tudnék gyógyítani, de így csak a kezét fogom meg, amitől persze újabb adag vér kerül a ruhámra. Már attól majd felfordul a gyomrom, ahogyan szegény kinéz, de próbálok az arcára fókuszálni.
- Minden rendben lesz majd... majd jön valaki és segít... - elszorul a torkom, hiszen tudom, hogy nem így lesz, amikor pedig beszélni próbál kicsit közelebb hajolok, hogy halljam is. Hugrabug Helga olvasószobájában? - De hát ki volt... ki tette ezt? - választ már nem kapok, mert lecsukódik a szeme, én pedig hiába hajolok közelebb, nézem meg a pulzust, egyértelmű, hogy meghalt. Elszorul a torkom és ezúttal már nem tud megállni, könnycseppek gördülnek le az arcomon, hiszen azért mégis csak ismertük egymást és egy tanár is most halt meg. Mégis hogyan történhet ilyesmi pont itt a Roxfortban, amikor még csak nincs is itt segítség? Ha esetleg Cody ide érkezne, akkor nagyjából erre a jelenetre érkezhet meg, ahogyan potyognak a könnycseppek amúgy is kissé már maszatos arcomon és kellően sok a vér körülöttem és persze rajtam is akad jócskán.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-01, 11:50





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter
Nem vagyok semmi jó elrontója és hát a kis szöszike se tűnik veszélyesnek, úgyhogy szinte az első pillanattól megbízom benne. Szinte az sem tántorít vissza ettől, hogy alapjáraton igen bizalmatlan valaki vagyok azokkal szemben, akikről semmit se tudok, most viszont... Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy Dená nem ártana nekünk. Valahogy ebben a pillanatban neheztelek is kissé Shannára, amiért egy ilyen törékeny teremtésre gyanakszik. Egyébként is, ide bárki bejöhetett, nem igaz? Talán a lány előtte Roxmortsban lakott, simán előfordulhat ez is. Vagy látogatóban van valakinél, vagy a fene se tudja, mi, de tuti nincs benne a keze a dolgokban.
- Hallod, Shannah, lovag vagyok! - nevetem el magam kissé zavartan, mert hát az ilyen bókokhoz egyáltalán nem volt alkalmam hozzászokni. Már minden voltam a csajok szerint, de azok a fogalmak kissé távol álltak a lovagiasságtól. - Peter Greenwood, tiszteletbeli lovag és nem mellékesen nagytudású vadász...
Pedig tényleg nem szokásom ennyire elcsábulni a helyes pofikák láttán, de Dená teljes mértékben levesz a lábamról, mintha csak egy valódi vélával lenne dolgom. De nem, ő átlagosan néz ki, teljesen hétköznapi, erről szó sincs, de akkor mi állhat a háttérben? Mitől lehet ennyire vonzó számomra? Nem mondanám kiemelkedő szépségnek, ő nem olyan, nem olyan, mint azok a lányok, akikről más esetben álmodozom. A bűvöletből Shannah hangja szakít ki, amint Cody-hoz beszél, de értem én, hogy minket se áll szándékában kihagyni ebből az egészből.
- Nem tudom – felelem Dená kérdését hallva, miközben megrázom a fejem, a hollóhátas lány pedig folytatja a mondókáját. - Én ebben nem igazán vagyok jártas, de az tuti, hogy valaki vagy valami ellenünk ténykedik.
Komolyan, mintha ez mások számára nem lenne már nyilvánvaló a történtek fényében. Peter, az ég szerelmére, szedd már össze magad és mondj valami okosat is! Így nem jutunk egyről a kettőre, de valamilyen okból kifolyólag be nem áll a szám az idegen lány jelenlétében.
- Mehetünk kettes csoportban is – vetem fel, miközben a füst és a tűz is egyre nagyobb, szóval jó lenne minél előbb elindulnunk. - Én és Dená együtt, te meg Cody külön. Bár, én nem igazán értek a rúnákhoz, szóval...
Mert hát Denát nem szeretném magára hagyni, ő valamiért az én felelősségem, elvégre én mentettem meg őt és olyan jó mellette lenne. Shannah azonban ért az ilyesmihez, úgyhogy őt se kellene itt hagynunk, de a szösziről meg lerí, hogy jobban szeretne velem kettesben maradni. Na, nem mintha rögtön azt szeretném vele... Pillantásom időközben a vadőrre siklik, aki szerencsésen kikecmergett a lyukból, szóval nincs okunk maradni, igyekeznünk kellene. Nem teszem hát szóvá, hogy Shanna is velünk tart, pedig egyelőre kifejezetten zavar a jelenléte. Kettesben szeretnék maradni Denával... De miért is?
- Remélem, a torony felé nincs tűz – dünnyögöm az orrom alatt, miközben a pálcámmal minden utunkba kerülő akadályt arrébb parancsolok. Egy festmény pont akkor esik le a falról, amikor Dená elhalad előtte, szóval gyorsan arrébb pöccintem, hátha a későbbiek folyamán még hálás is lesz érte a lány. - Nehéz lenne odajutni, ha az odavezető lépcsőt is elzárták a lángok...
Mert hát azon kívül egyetlen másik felvezető lépcsősor sincs a kastélyban, úgyhogy akkor tényleg próbálkozhatunk más megoldással is. Persze, ott vannak még a seprűk is, de Dená miatt igazán aggódom. Mi van, ha megcsúszik a lába és leesik róla?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 133

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 21:37


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Cody & Szöszilány & Savannah?!



Az érzés, vagy látomás, nevezzük akárhogyan, ami azt mondta, hogy a Griffendél toronyban találhatom a következő pentagrammát nem hagy nyugodni, hiszen esélyt látok benne arra, hogy feloldjam a mágia blokádot. A rúnatörésre koncentrálok, csak másodlagosan a környezetemre, hiszen bízok Peterben, hogy fedez. Már többször láttam az iskolában, meg van a maga klikkje, de úgy ránézésre megbízható srácnak tűnik. Viszont amikor végzek, és jobban megnézem magamnak ezt a Dená Rylaltomov-ot. Nagyon nem ismerős, és valahogy Peterrel ellentétben, akit ha nem is ismertem, láttam a suliban, róla fogalmam sincsen. Ráadásul itt a baj közepén ez a szöszi most tényleg csábítgatja a srácot, akinek nekem kéne segítenie a Griffendél toronyhoz menni?
Egyre nagyobb a káosz, a tűz, omladozik minden, és ahogy Savannah-t megpillantom itt a nagy dilemma. Megyek a toronyhoz, vagy megyek utána? Hiszen vért láttam a kezén, vagy csak káprázott a szemem?
Cody a tűz visszaszorításán szorgoskodik valami mugli módszerrel, vagy szimpla vízcsövet lékelne, de elkapom a kezét, és komolyan a szemébe nézve kezdek el beszélni. A szavaim érthetőek, de azért keményen vissza kell tartanom a hadarást, ami fel akar törni, hogy minél előbb elinduljak. Olyan hangosan beszélek, hogy Peter és a szőke is hallja, hiszen nem csak a hugrásnak szól a "haditerv".
- Cody, láttad Savannah-t, ugye? Szerintem a könyvtárba megy, és vért láttam rajta, meg kell tudnunk mindent, és nem szabadna egyesével szétszakadnunk, de nekem muszáj a Griffendél toronyba mennem. Amikor megtörtem ezt a rúnát, akkor éreztem, hogy ott a következő, ami persze lehet tévút, hogy eltereljék a figyelmemet, de meg kell próbálnunk. Ha sikerül legalább részlegesen megtörni a varázslatot már előrébb vagyunk. Ha pedig ezután a rúna után se változik semmi, kitalálunk valami mást. De nem maradhat ezalatt Savannah egyedül, és ő is megtudhat valamit a könyvtárból, minden információra szükségünk van. - magyarázom, és nagyon remélem, hogy Cody vállalja a feladatot, hogy Savannah után megy és megnézi minden rendben van-e. Én pedig Peterhez és a csatolt árujához fordulok, ha minden jól megy, és a ruhámat továbbra is a szám elé tartva amikor lélegzek próbálok meg a Griffendél torony felé haladni úgy, hogy ne kerüljünk csapdába a tűztől, vagy a leszakadó padlóktól/mennyezetektől. Ami lehet, hogy nem lesz kis feladat, de ha a rúnát megtörjük és előnyre teszünk szert, akkor meg kell próbálni.
Utolsóként haladok, Peter vezessen, Dená pedig nem tudom mennyire van már is a toppon, szóval hátvédként akarok figyelni mindkettejük épségére, plusz... egy kicsit meg is nézem magamnak a lányt, a ruháját, a mozgását, a kezeit, hátha beugrik még valami róla. Dená Rylaltomov... hmm...



[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 20:42

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Lassan de biztosan múlik az idegbetegségem, és kezdek úgy viselkedni mint akinek nem csak mosogatólé lötyög az agya helyén, és végre meg tudok figyelni dolgokat. Példának okáért azt, hogy egy hosszú és kellően furcsa reccsenés után mindkét lábam úgy dönt, hogy megnézi milyen a hangulat egy emelettel lejjebb. Még arra sincs időm hogy valami ízes káromkodás kiszaladjon a számon, és már el is nyel a padló. Csak a reflexeimnek és talán az őrült isteneknek köszönhetem, hogy csak combközépig tűnök el, aztán sikerül kitámasztanom magamat.
- Hö.. Nyögöm ki jobbhíján miközben erőlködve tartom magam hogy ne süllyedjek még lejjebb, aztán egy újabb dolgot van alkalmam megfigyelni. A lábam az indokoltnál jobban érzi a parti hevét, ami nagyjából két dolgot jelenthet hirtelen helyzetértékelésem szerint:
Ad1: A vér csorog rajta, vagy néhány új seb szakadt rajtam, esetleg pár régi nyílt újra mint valami rossz kocsma. Így vérveszteségtől függően hamar elkezdek majd fázni. Aggasztó, fájdalmas ügy, de nem megoldhatatlan probléma.
Ad2: Valaki alámgyújtott. Néhány kicsit zakkant házimanót leszámítva ez valószínűtlen - még akkor is, ha beleszámolom hogy a diákok fele utálja a pofám -, szóval tűz van. Nem is kicsi, ha a nagy belmagasság ellenére ilyen parázs a hangulat.
- Na, ne essünk szét... Dünnyögöm csak úgy magam elé, miközben őrületesen lassú mozdulatokkal próbálok kitapogatni mindkét kezemmel új támasztási pontot és ha rátalálok - vagyis nem nyikorog aggasztóan a padló -, akkor izegve, mozogva, ficorogva megpróbálom kiszabadítani magam a lyukból. Lehetőség szerint felfelé távozva belőle, és nem lefelé. Fordulok erre-arra, aztán nagy nehezen kikecmergek belőle. Odébb hengeredek, gyorsan végigtaperászom a lábamat is, de szerencsére csak fájdalmasak a sebek, nem pedig halálosak. Szusszanok egyet, nekilátok bekötözni magamat azzal amit találok, és még épp elkapok egy túl magabiztosan közlekedő nőt eltűnni a folyosón. Furcsa, ellenőriznem is kéne, de egyelőre fontosabb hogy ne fessem vörösre a kastélyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 352

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 07:02


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


Graves

Graves tehát elkezd kifelé támolyogni, nem mintha érdekelné, hogy a diákok mennyire rosszul vannak. Ő már nagyjából vállalható stílusban érzi magát, ám hogy ne tartson pár pillanatnál tovább, a következő lépésnél, amit tesz, egész egyszerűen beszakad a lába alatt a padló. Ebből látszik, hogy mennyire is számít, amikor a kastélyt komoly, évezredes mágia tartja össze, nem nagyon volt itt felújítás egy ideje, a manók vagy éppen Friccs nem arról híresek, hogy további építészeti munkálatokat végeznének. A padló alatti emelet már javában ég, ez lehetett az oka, hogy a fafelület megadta magát a termetes vadőr léptei nyomán, s egy reccsenéssel lyukat teremt magában. Graves pedig már pottyan is le.

//1 – Menthetetlenül lezuhan az alatta lévő szintre, ahol durván megüti magát, de nem töri a csontját, viszont könnyebb égési sérüléseket szenved. Ha körülnéz, füstös folyosókat, s égő kárpitokat lát mindenhol, járni, látni, elég nehézkes, bármerre is induljon.
2 – 3 Elkapja a padló szélét, és meg tudja magát tartani, de nagyon nehezen, szálkák is fúródnak a tenyerébe, és innen kétséges, hogy fel tudja húzni magát, hiszen tovább szakadhat a padló. Próbálkozni persze ér.
4 – 7 – Csak térdig zuhan be, de így egy kissé felnyársalja magát, de nem halálos a dolog, talán ki tud kecmeregni. A közelben egy fiatal nőci még hátrapillant rá, de a vadőrnek cseppet sem ismerős. A nő viszont úgy siet el, mint aki cseppet sem félne, és pontosan tudná, hogy hova kell mennie.
8-0 – Csupán megroppan a lába alatt a talaj, de nem szakad be, és így a fent említett nőt akár követni is tudja, ha akarja.


Shanna, Peter & Cody

Shanna még látja, hogy Savannah elindul a folyosók egyikén, kicsit vértől piroslanak az ujjai, de nem úgy tűnik, mintha sebesülés érte volna. Mondjuk a megszokottnál is riadt a feje, de a táskájában turkál, tehát eszébe juthatott valami. Peternek a szöszi válaszol, látszólag most már meg van nyugodva, fel is tud ülni és lelkesen bemutatkozik.
- Üdv. Köszönöm, hogy megálltál segíteni, ilyenkor jön ki, hogy vannak még lovagok. Dená Rylaltomov. Bulgáriából jöttem. – Rázza meg most már felbátorodva Peter kezét, és jó mélyen a szemébe néz, mintha azt sugallná, ha most megmentesz, akkor meg fogom hálálni. – A bűbájtanhoz értek, de sajnos most nem működik a pálcám, illetve a bájitalokhoz is, ezért is köptem ki gyorsan, amikor megéreztem azt a fura ízt a bóléban. Mi lehetett az? Valami több komponensű kábítóméreg? – Rázza a fejét, sokan még ott maradtak a szükség szobájában, a tűz pedig terjed, már innen is látni a lángokat, amik az egyik folyosóról felcsaptak, ráadásul már ők is felfedezik, hogy Graves alatt beszakad a padló. Codynak igaza van, mágia nélkül nehezen fogják megfékezni a tüzet. Ez jól összehangolt akció volt, valaki direkt úgy tervezte, hogy az igazgatótanács távollétében pusztítja el a nagymúltú építményt.
Cody vízcsövek után kutat, és talál! Jó vastagok, nem fogja tudni csak úgy letépni őket, viszont amikor kocogtat, érzi, hogy most nem jár bennük a víz. Valaki elzárta a fő vízcsapot, amelyet viszont akár meg is lehetne keresni. A szőnyegekkel viszont boldogul, és a függönyök is jó vastagok itt fent, hogy kiszorítsák a levegőt, ezért amikor egy lángoló asztalra borít egy függönyt, már csak füst száll fel alóla. Dené kézen fogja Petert, mintegy cinkos mosollyal, hogy induljanak el ketten, majd Shannah és Cody együtt kitalálnak valamit.


Savannah

A nő meghallja Shanna rémült kiáltozását, mintegy válaszul az ő sikoltozására. Ha a festmények még hallanának, akkor biztosan beszakadt volna a dobhártyájuk a két papagáj rikoltozására. Meg is látják egymást, Shanna egy ismeretlen lánnyal látja a triót, mintha most akarnák eldönteni, hogy merre. Savannah eldöntheti, hogy bevárja e Shannát, vagy siet a könyvtárba, ami azonban a titkos részlegnél felfeszített ajtót mutat. Bent a könyvek nagy része ledobva a földre, halmukon egy döglödő manó fekszik, Savannah állandó könyveket pakoló segédje. A mellkasán harántvágás, a belei már omlanak ki, alig piheg. Amikor meglátja a nőt, még felnyílik a szeme. – A Roxfortot.. akarják.. megdönteni.. Mágia nélkül.. Csak Hugrabug Helga olvasószobájában maradt.. varázslat.. Találd meg a könyvét.. – Néz álmosodó szemekkel a nőre, és még szorongatja a kezét, hamarosan elszáll belőle az élet.


Nox

Nox megint kísérti a szerencsét, átmegy most focistából tűzszerészbe. Egyrészt a padlón valamilyen folyadékot lel, de csak néhány cseppet, amit megszaglászva nem tud ugyan beazonosítani, de valmi gyúlékony anyag lehet, amit szétöntögettek, aztán a szükség szobája előtt mászkáló diákok széttapicskoltak. Másfelől követi a tűz forrásának nyomát, s az egy kürtőbe vezet le. A falon kell először kopogtatni, hogy megtalálja az üreges részt, ahol le kell másznia. Hogy egy ilyen hogy került a Roxfortba? Elképzelhető, hogy a házimanók, vagy netán korábban itt élt koboldok rejtegették itt a kincseiket. Valaki viszont ismerte ezt a helyet. Óvatosnak kell lennie, ugyanis a kürtő is mintha lángolt volna pár perce, vagy legalábbis robbanás történhetett. Lefelé kell haladnia, közben kapaszkodni.
Dobást kérek:

1-2 – Akkorát esik, hogy bokáját töri, és kétséges, hogy egyedül innen fel tud mászni.
3-4 „csak” kifordul a bokája, de gigászi munka lesz innen felmászni.
5-6 ügyesen le tud evickélni gond nélkül.

Ha leért, megtalálja a forrást, ami egész egyszerűen egy lángoló hulla. Valamiféle port szórt fel az illető innen lentről, és ő maga volt a katalizátor, az indító erő. Tehát valaki feláldozta magát, hogy ez a terv sikerüljön. A hullát már nem tudja beazonosítani, korra azért olyan fiatal harmincasnak tűnik. Viszont.. A halott mellett egy rövidkardot lel, amelynek pengéjét kígyóminta övezi. S a kard varázslattól izzik. Ha a lány kézbe veszi, a markolata engedelmesen simul a tenyerébe, szinte dorombol az új gazda tulajdonában.

[You must be registered and logged in to see this image.]


//A következő hozzászólás november 9, tehát november 8ig írjatok.

Akinek dobnia kell, az kérem itt tegye, még a hozzászólás megírása előtt:
[You must be registered and logged in to see this link.]
Illetve kérem a hszben más színnel jelölni a nekem szóló infókat, hogy arra tudjak koncentrálni, köszi! //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 287

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-06, 19:16

Látom hogy páran rendbe jönnek és már tovább is állnak, morogva, nyűglődve. Nyilván nem így képzelte el senki a kijózanodást.
Körül nézek ki merre, lassan leürülnek a vonuló emberek, és csak a szerte szét heverők maradnak hátra. Rossz, nagyon rossz előérzetem támad, mégpedig az egyre terjedő lángokat látva és annak a ténynek a gondolatával, hogy ezt tüzet már mugli módszerekkel sem lehetne lassan megfékezni.

Ha látom, hogy a tűzhöz túl közel is vannak ájultak, akkor automatikusan indulok a tűz felé, mellényem zsebéből a díszkendőt az arcom elé kötve, hogy a közvetlen közelében elterülteket, elhúzzam az útjából.

Ha nincsenek a tűz közelében ájultan fekvők, hamar Shannáékba botlom, oda is lépek hozzájuk és pont ki is mondja ami az én fejemben is jár. Aztán villám sebességel felmérem a helyzetet. és meg is osztom a gondolatokat miközben szemeim a szoba által kreált hatalmas nehéz sötétítő függönyökre tévednek. - Bár ólomszövésűek lennének! Azt rá lehetne talán rántani, hogy lefojtsa... Bár az ilyeneknek csak az aljába szoktak ólomszálat húzni, hogy lehúzza... -Mégis megpróbálom felmérni, hátha elég sűrű a szövése... ha nem elég sűrű  baszhatjuk és csak gyújtósnak jó!
Tovább futtatom villámgyorsan a tekintetemet ha nem találom alkalmasnak, vagy érdemesnek, hogy időt szánjak a függönnyel való szarakodásra, a mennyezeten, itt ott, esélytelenül kutatva valami nyílt vízvezetékcső után... Ha ha ha... én is kétségbe lehetek esve, ha ilyesmit keresek egy ilyen öreg kastélyban! De hátha... - Talán meg lehetne fékezni a tüzet, ha a függönyök átitatódnak vízzel... Túl sok az aki eszméletlenül fekszik szerteszét, és ha a tűz tovább kúszik, simán itt égnek. - Beharapom a számat. Az egész rövid idő alatt fut át az agyamon, és olyan gyorsan is hadarom el a gondolatokat, hogy a többieknek lehet koncentrálniuk kell. Mérlegelek mit lehetne, nem lehetne, mit érdemes, vagy sem megpróbálni. - Ahh franc! Ha van jobb ötlet vagy tudtok valami megoldást, akkor irány arra!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal

Vissza az elejére Go down

Roxfort nagymese - Hattyúdal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Totemlista
» Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Szükség szobája (7. emelet)-