Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb






ϟ Igazgatói iroda
  Today at 16:13
Cody Armstrong


ϟ Hermione&Cormac
  Today at 16:07
Cormac McLaggen

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33311 hozzászólás olvasható. in 3112 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Roxfort nagymese - Hattyúdal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal Today at 16:19





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter
 Dená vezet előre, én pedig loholok utána, mint egy engedelmes kiskutya, miközben nem nézek se előre, se hátra, csak egyenesen látok, mintha egy jobb fajta szemellenző lenne rám helyezve. Shannára sem figyelek, hiszen eszembe sem ötlik, hogy esetleg lemaradhatott a hátunk mögött. Különben is, még ha észre is venném, minden bizonnyal azt hinném, hogy időközben eszébe jutott valami és visszament utánanézni. Egyébként sincs most sok időnk mással foglalkozni, hiszen a probléma jellege azonnali megoldást követel, nem tehetünk kitérőket a Griffendél-torony felé menet. Dená pedig szinte vonz maga után, habár én se értem az okát. Talán pont a szőkék lennének a gyengéim? Hiszen Lorelai is szőke volt, szóval csakis ez lehet ennek az egésznek az oka.
- Minek a pálca? - kissé csodálkozva pillantok rá abban a pár másodpercben, amikor még nem préselődök a falhoz, hiszen a következő pillanatban már ott találom magam. Háttal neki, egyenesen a lányra meresztve félig kérdő, félig hitetlenkedő tekintetemet. Mégis mi folyik itt? Ki ő? És miért pont én? Egyáltalán: hogyhogy nem fogtam gyanút eddig? Természetesen maga a válasz egyszerű, hiszen Dená lány, ráadásul áldozatként jelent meg, teljesen logikus, hogy nem őt kezdem el megvádolni a töréntekkel.
- Te pedig olyan édesen tetted az ártatlant – vágok vissza a szőkeségnek, miközben ő hátat fordít nekem, én pedig tehetetlen haraggal figyelem, amint a levegőbe rajzol valamit, melynek láttán legszívesebben felkiáltanék. Némileg hitetlenkedve figyelem a betűket, amint szavakká formálódnak, a végeredmény pedig... Nem, az nem lehet, hiszen Voldemortnak nem volt lánya! Vagy igen? De ki volt az az őrült, aki gyereket szült minden idők egyik legsötétebb fekete mágusának? Csak az egyik csatlósa lehetett, senki más.
- Ez ugye csak egy vicc? - nyögöm ki a kérdést, miközben észrevétlenül azon igyekszem, hogy valamilyen úton-módon megszerezzem magamnak a pálcám a farzsebemből. Nem könnyű feladat, mivel a láthatatlan erő, amely fogva tart, nem teszi lehetővé a szabad mozgást, de azért igyekszem. Ám a pálcám helyett valami egészen más akad az ujjaim közé. Egy kisebb csomagocska zsinórja, amely nyilvánvalóan már ott pihen egy ideje. Feltehetően sötétségpor van benne, amely egy pillanatra összezavarja azt, akinek szánom, szóval talán Denával is működhet... Nem vagyok benne biztos, de reménykedem.
- A pentagrammák és ez az egész... - szólalok meg ismét, reményeim szerint ezzel legalább egy pillanatra elterelve a lány figyelmét. - Ez mind a te műved?
Ujjaim eközben határozottan megragadják a zsákocskát, majd minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a lehető legkevesebb felesleges mozdulatot szánjam annak elővételére. Ha Dená idő előtt észreveszi a tervem, akkor annak nem túl szép következményei lehetnek, persze csak abban az esetben, ha az apjára ütött. Végül kicsusszan a kis zsákocska, én pedig elhajítom, abban reménykedve, hogy mindent elnyel a sötétség körülöttünk, az engem fogva tartó mágia pedig megszűnik Dená zavarának hála. Hogy utána miként tovább, azt még én sem tudom, de egyelőre ezen legyek túl, a többi már gyerekjáték, ha nálam lesz a pálcám.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal Yesterday at 22:47

Sajnálatos módon mindig is több hulla volt körülöttem a kelleténél.
Figyelek rá, bár a gondolataim ezer meg egy felé járnak, éljen!
Bólintok egyet. -Igen a... tanárt én is.. láttam.. -nyögöm ki. Aztán mikor említi Hugrabug Helga olvasószobáját elgondolkozom és újra vadul forogni kezdenek a kerekek. Kezdek szétcsúszni. Amit pont most nem kéne. Főleg hogy a könyvtáros hölgy sincs túl jó állapotban. Nem Cody, ennél te mindig is jobban viselted az ilyen helyzeteket! Mi van veled srác?!
És már irányba is állunk. Követem, az olvasószobáról csak helyi legendákat ismerek, független attól, hogy házam alapítójának egyik valószínűleg jelentős személyes zuga, fogalmam sincs merre lehet. Kellemetlen! Ezer és egy dolgot kell pótolnom az ismereteimet tekintve, ez egyszer biztos. Aztán megérkezünk és mikor megtaláljuk a holttestet kissé megrökönyödöm és ökölbe szorul az arcom.
- Mi...a... franc...?!-
Pillanatra még a lélegzetem is kihagy... - Miért van az, hogy mikor nincsenek tanárok, se az igazgató helyben, mindig hullák bukkannak fel mindenütt? -mormogom halkan háborogva, igyekszem nem kétségbe esni, de azért a hangomon érezhető a súlya annak, hogy mennyire nem tetszik és nem találom normálisnak a helyzeteket.
A könyvhöz lépek, kézbe veszem és fellapozom. Pillanatra eltűnődöm, aztán megosztom a felismerésemet. - Lehet belőle olvasva varázsolni! - rögtön tovább lapozom és bizony sebesen keresek bármit ami a mágia töréssel kapcsolatos lehet, illetve feloldhatja, noha hamar tovább siklik a gondolat, bár a könyvjelzőnél hiányzó részen elgondolkozom. Mielőtt vaktába parádézni kezdenék vele, inkább tanácsot kérek. - Lehet, sőt, bizonyosan többre megyünk vele többen. Shanna-ék a pecséteket törik meg, nekik segítsünk, vagy először tüzet oltsunk? - aztán még hozzá teszem bizonytalanul. - Hiányzik egy varázsszó.. lehet csak egyszer lehet felolvasni mindet... Ami viszont jobban aggaszt, hogy ez a varázsszó az emberből sárkánnyá transzmutáció szava. Szóval.. most vagy van egy átváltozott sárkányunk.. valahol a kastélyban, minden mellett, vagy... fogalmam sincs..- a tanácstalanság most úgy kicsit megcsap.. nem kicsit.. nagyon! A könyvtárosra pillantok. -Merre? -most valóban vagy Shanna-ék után megyünk, vagy neki látunk tüzet oltani... és utána megyünk Shanna-hoz. Vagy a sárkány ügy végét kezdjük keresni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 294

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-15, 19:30



Hattyúdal







Meg kell hagyni, egész ügyesen lavírozok a halál torkában. Elhúztam a bálról, túléltem egy robbanást, még nem égtem ropogósra, nem tört ki a bokám, és micsoda fordulat: fegyverem is akadt. No nem mintha olyan gyámoltalan volnék, de lássuk be, egy mágikus kard az oldalamon valamelyest növeli a túlélési esélyeimet. Az aggasztó tény azonban engem is utolér: ha mindenki elpatkolt körülöttem, nincs aki meghaljon helyettem, ergo vagy egyedül kell kijutnom innen, vagy hasonló sorsra jutok, azt pedig nem szeretném. Most semmiképp. Enyhén sietve kúszok hát ki a kürtőből, feltápászkodok, gondosan leporolodom magam, s csak aztán nézek fel... Őszinte megbánásomra. És bár őt valószínű jobban megleptem mint fordítva, a megütközött tekintetem mögött nem kevesebb ellenérzés bujkál. Lemondóan sóhajtok, pusztán azon gondolatból kifolyólag, hogy pont ő kell hogy a túlvilágra kísérjen. Megoldást kerestem, helyette egy infantilis hústornyot találtam - vagy részeget, ki tudja mire utal a fal mellett nevetgélés. Az élet igazságtalan.
- Keresve kutattam lehengerlő társaságod. - köpöm oda szarkasztikus grimasszal, s tekintetem a távolba vándorol, helyzetfelmérés gyanánt. Nem áll szándékomban az időmet pazarolni rá, bármennyire is szívesen nézném végig ahogy a többiekhez hasonlóan a lángok martalékává válik, egészen addig míg... Meg nem csap a felismerés. Mégis csak egy nagydarab vadőrt kaptam kézhez, így hát leakasztom oldalamról újdonsült fegyóm, s rászegezem, arcomon diadalittas mosollyal. A vak is látja hogy mágikus cuccról van szó.
- Te mész előre. - biccentek a legkevésbé lángok ölelte folyosórész felé, bár felőlem az ablakon át is mehetünk. Ez legyen a B terv.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets
Online

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 299

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-14, 22:20

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

A remekbe szabott nyakkendőm, egy szövet zsebkendő és a zakóm egyik ujja bánja, de sikerül annyira bekötöznöm magam hogy már kezdem magam egészen elfogadhatóan érezni. Úgy tűnik sikerül elfojtanom a komolyabb vérzést, így megúszom némi vérveszteséggel a dolgot. Éppen tápászkodok fel, rendezem a ruhámat és kezdek újra magamhoz hűen viselkedni, amikor felbukkan egy fekete kardszerű izé, meg Nox. Én pedig lebaszom a láncot.
Pár pillanatig csak bámulom, aztán visszazökkenek a padlóra, a seggemre, és idióta módon elkezdek röhögni. Az élet, a sors, vagy az őrült istenek úgy tűnik mégicsak rendelkeznek némi humorérzékkel.
- Noooooooooox, drágám, hát ideje volt hogy feltűnj. Azt hiszem már csak te hiányoztál a buliból. Mi a picsát csináltál eddig? Kérdezem tőle már-már kedvesen, évődve, mintha épp nem esne szét körülöttünk az iskola, nem emésztenék lángok az alattunk lévő emeletet, és nem lennénk tele eszméletlen diákokkal. Egyelőre nem is kelek fel a padlóról, csak ülök a seggemen, támasztom magam, és kajánul vigyorgok a nőre. Hirtelen nem vágyom másra, mint hogy megtudjam a betoppanása okát, körülményeit. Na jó, talán egy picit még vágyom arra is hogy egy széklábbal bucira verjem azt az édes pofiját, aztán átszúrjam vele a bal veséjét, de ez igazán elhanyagolható tény amellett, hogy épp most mászott ki a kurva kürtőből mint valami inverz mikulás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 175

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-12, 20:31


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok épp a legjobb állapotban, amikor Cody megérkezik. Nem csoda, hogy össze is rezzenek, amikor a vállamra teszi a kezét és még így is kell jó pár pillanat, míg végül összeszedem magamat. Segít a támogatás, a szavai és persze az ölelés is. Most én se nagyon foglalkozom vele, hogy mitől mi lesz véres, csak próbálom összekapni magamat, mert igaza van, nagy a baj és a halott tanár... meg a többi... Még sem a gyerekeknek kellene megoldani, még ha úgy is fest, hogy sokkal jobban viselik a dolgot, mint mondjuk én.
- Tudom... igen. - állok fel végre. Valamivel könnyebb, hogy legalább a manó testét nem látom. Nem mondom, hogy sokkal, de valamivel tényleg könnyebb. Nagy levegő, aztán megpróbálom azt is felvázolni, amire én jutottam.
- Nincs mágia, azért nem működnek a festmények sem és... egy tanár meghalt. Próbáltam rájönni mi korlátozza le a mágiát, de csak... csak ő... - intek a fejemmel a manó felé. - Akkor élt még. Azt mondta csak Hugrabug Helga olvasószobájában van mágia, oda kell mennünk, hátha... ott van valami megoldás. - kihúzom végre magamat, megtörlöm kicsit az arcomat is, hogy valamivel jobban legyek, aztán irány a cél, az olvasószoba. Messze nincs, de azért aggódom nem vár-e ott is valami rémség a végén. Sose lehet tudni a mai nap után hol mibe botlik az ember. Rémes, hogy a Roxfortban ilyesmi is megtörténhet. Az újabb hulla persze újfent lefagyaszt, még ha összeaszott is, vagy épp pont e miatt.
- Mégis mi... történik itt? - alig tudom elszakítani a tekintetemet a halottól, de mégis megpróbálok a könyvre fókuszálni. Nem tudom itt halt-e meg az illető, de akkor megtalálták volna már rég. Talán úgy hozhatták ide? Mágiában nem vagyok kifejezetten jártas, de a könyvek legalább a barátaim és hát ez is valami. - El kellene vinnünk Shannának, ő... talán többet lát benne, mint mi. - nem ismerem túl jól Cody-t, nem tudom, hogy miben járatos és mennyire ért egy ilyen könyvet, de nálam jó eséllyel még ő is fogékonyabb a mágiára, de Shanna biztosan még többet láthat benne.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-09, 20:35


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Szöszi lány



Peter egy szempillantás alatt belehabarodik ebbe a szőkébe, és nincs az az isten hogy valaki rám süsse, hogy csak féltékeny vagyok, de ez nekem nagyon nem kóser. Cody beszólogatásával mélyen egyetértek, de nem akarom megsérteni Petert annál jobban, amennyire megsértődött már attól, hogy csúnyán nézek az éppen felcsípett gyanús bigére.
Végül a hugrabugos gyógyító vállalja, hogy Savannah-t követi, így a hegyomlás legörög a szívemről és szabad az út a Griffentél toronyig... egy darabig. Ahogy lehagynak megszaporázom a lépteimet, de hirtelen falba ütközök, egyenesen fejjel előre és meghökkenve visszapattanok. Esés nem lesz a vége, de azonnal Peterék után kiabálok, nulla sikerrel. Dená nevén már eddig is lamentáltam, de ahogy fennakadok és csak ők haladnak tovább egyértelművé válik, hogy jó irányba mozdultak az ösztöneim. Csak miért ilyen lassan? A felismerés villámcsapásként ér, és még ha esélyem sincs, még is elkiáltom magam újra.
- Peter! Peter, vigyázz vele! Dená Rylaltomov...Voldemort lánya!
Beleütök a falba, hogy megnézzem milyen erős, aztán elképesztő gyorsasággal fordulnak át a kerekek a lány rejtélyéről a láthatatlan fal rejtélyére. Nem fogok hazudni, kiver a víz, ha belegondolok, hogy mekkora veszélyben van a griffendéles fiú és hogy mekkora veszélyban vagyunk mindannyian. Fogalmam sem volt róla, hogy van egy lánya, nem is vayok benne biztos, hogy ez vérszerinti dolog, vagy csak ilyen szintű elvakul fanatizmus, de ha vészerinti és Mardekár Malazár vére folyik az ereiben... Nagy bajban vagyunk.
- Voldemort... Voldemort... - mondom ki az idősebbek félsze nélkül, aztán muszáj elkezdenem próbálkozni. Még soha életemben nem hallottam párszaszájul beszélni senkit, de tudom, hogy ez Mardekár utódjának az öröksége, szóval...
- Hasszasszinussz-kosszinussz… - próbálok valami random sziszegest generálni, ami csak eszembe jut, és közben a pálcámmal, hiába van mágiablokk, végelkeseredésben megpróbálom leírni a sötét jegyet a fal felé, a kígyóval, a koponyával, mindennel. Tekintve, hogy egész pontosan nem tudom hogy néz ki, csak hevenyészett kapálózás, de a kígyó része könnyű. Túl kell jutnom az ajtón, nem állhat egyedül szembe vele, még akkor sem, ha vadász.
Ha sikerül valamelyik, akármelyik, akkor csak annyi időre állok meg, hogy a táskámból kivegyek egy papírfecnit és egy ceruzát, leírjam, hogy mit kell csinálni és letegyem a földre, hátha a társaink meg akarnak minket keresni és az ő útjukat is elállja a fal.
És persze... Dená Rylaltomov...Voldemort lánya. Ez is ott van a papíron, amit a földön hagyok, papírnehezékkel rajta, nehogy eltűnjön.



[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-09, 17:48


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


Graves & Nox

A vadőr végül ki tud kecmeregni a szilánkok közül, és mázlija, hogy amúgy természeti ember, amolyan hevenyészett módon, de sikerül. A szálkák kihúzkodva, már nem is vérzik tovább, csak szivárog kissé, de abba nem hal bele, és nem veszti el az eszméletét. A nőt végül nem követi, és az el is tud tűnni, Nox ellenben felkúszik a kürtőn, és pont Graves-nél lyukad ki. A vadőr észreveheti a nőnél a feketén izzó rövidkardot, ami már csak azért is meglepő, mert jelenleg cseppnyi mágia sincs a roxfortban. Ettől még persze lehetnek mágikus tárgyak.. A nő a grillezett hullánál a kardon kívül nem talált semmit, szerencsétlen ipse úgy megégett, hogy már azonosítatlan. Önként vállalt volna ilyet? Noxban gyanu ébredhet, hogy bárki is követhette el az összehangolt akciót, jó előre eltervezte.. Végül ketten botorkálnak a folyosón, az életben lévő diákok már elmenekültek valamerre, de a tűz egyre terjed, az épület padlózata recseg tőle, többen a tűzben lelik a halálukat, ahogyan a Roxfort száguld a végzete felé. A két felnőtt amerre csak lát, lángnyelveket és füstöt láthat. Vajon hogy fognak kijutni egyáltalán?

Savannah&Cody

Cody végül nem kezdi el megkeresni a vízcsapot, hanem Savannah után ered. A fiatal könyvtárosnéni tényleg össze van omolva a manó halálától, meg úgy ámblokk a történésektől, de ketten együtt hátha jutnak valamire. A manón már nem tudnak segíteni, de mindaz, amit mondott, talán még segíthet. Hugrabug Helga olvasószobáját véletlenül Savannah tudhatja, hogy merre van, szerencsére, vagy éppen célzattal éppen a közelben. Ezen a szinten még nem ég annyira az iskola, hogy bármi bajuk essen útközben. Az olvasószoba nem más, mint egy kis kamra, felpolcolva plafonig könyvekkel, és egy ülősarok. A kamráncska tárva nyitva, a közepén egy összeaszott, felakasztott hulla, több éves lehet. A hajhossza alapján lány vagy nő lehetett. Az ülősarokban viszont egy könyv, ami egyértelműen izzik a mágiától. Ha ez utóbbit kinyitják, akkor rengeteg varázslat van benne, varázsszavakkal, s a leírás mellett egy és három közötti felkiáltójellel. Egy könyvjelző is van benne, aminél ha kinyitják, az átváltoztatás csókja nevet viselő varázslat varázsszava hiányzik onnan (emberből sárkány), és mellette négy felkiáltó jel van benne. Olybá tűnik, hogy a varázskönyvből olvasva tudnak varázsolni pálca nélkül is.

Shanna

Dená készen fogja Petert, és előresietnek fel a toronyba, Shanna pedig csak pár pillatnyi késéssel indul utánuk, ezen a lépcsősoron véletlenül nincsen tűz. Ám a lány mintha függőleges falba botlana, valamilyen buborék állja az útját. Így még messzebb kerül a párostól, ám okos hollóhátasként már össze tudja rakni magában azok a gyanus jeleket, amik eddig is környékezték. Már tudja, hogy kivel, vagy mivel áll szemben. A buborék pedig talán leküzdhető, ha tudja, hogyan kéne átjutnia rajta. Ha ismeri az ellenfelét, akkor beugorhat, hogy mi is az, amit az a legjobban kedvel..

Peter

A fiú nem tud a pálcájával arébb mozgatni akadályokat, mert még mindig nem működik a mágia a közelükben. Ám ahogyan felérnek a következő szintre, a szőkeség kihúzza a kezét a fiúéból, és egy laza mozdulattal pálcát ránt, hogy szótlan átkával szó szerint a falhoz vágja a srácot. Aztán negédes mosollyal lép közelebb. Alakja kissé áttetsző.
- Végre.. évek múltán itt vagyunk. Olyan édesen hitted el, hogy végre a főszereplője lehetsz valaminek. Hát legyél. – A pálcájával, ahogyan egykor egy bizonyos sötét varázsló is tette, felírja a nevét a levegőbe, majd összemossa a szavakat valami mássá.

Dená Rylaltomov

Voldemort lánya

Aztán Peter felé fordul, hogy elmosolyodjon. Cseppet sem tűnik annak a bájos, védtelen lánynak, szemgödreiben vörösen láng parázslik. Mint egy őrült szellemnek.


//a határidő: november 19.//





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 22:56

Szeretném, ha lenne értelme annak amibe bele fogtam, viszont annyira nem vagyunk sokan, hogy mindent átnézzünk felfedezzünk vagy feleslegesen időnket vegyük. A lerántott függönyök lefojtottak pár lángra kapott asztalt, és páran talán kikerülnek az ájultak közül a közvetlen szarból.... De ez így sehogy sem jó. A vízcső járható út lenne, de vívódok és belátom, nem lenne jó még tovább darabolni a társaságot. A vadőr alatt a padló beszakad, de mire moccannék, már kievickélte magát. Többek közt, nem lenne bölcs odakacsázni csak úgy, lévén csak tovább nehezítené a helyzetét. Szó szerint. Végül az egész beomlana. Azért legalább oda szólok neki, minimum egy kérdés erejéig.
-Graves! Jól vagy? - nem vagyok/vagyunk olyan hű de messze tőle. Az elviharzó nőt nem tudom hová tenni. Nem is vele foglalkozom. - A vízvezetéket elzárták, de lehet ki lehetne nyitni...- közlöm de sajna mielőtt folytathatnék egyetlen gondolatot is felé és mielőtt feltűnhetne, hogy szerencsétlen vérzik, Shanna csapódik hozzám és kapja el a karomat.
Elhadarja amit akar én pedig totálisan egyet értek vele. -Mindenképpen megkeresem! -fogatkozom. Közben képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni Peter idióta viselkedését és csettintek is pár kiábrándítót az orra előtt.
- Hé hős lovag! A füst szagra menj, ne rá! - bökök fejemmel Dená felé. Azért a lánynak megejtek egy "bocst" félvállról.
Shannanának elfelé menet még megjegyzem halkan, csak hogy ő hallja. - Úgy viselkedik mint akinek delejezték az agyát. Figyelj rá!- elindulok aztán még vissza fordulok. - Meg magadra is! Gravest magatokkal hívhatnátok! Hátha tud segíteni! - Dobom még hozzá aztán ezt követően futva indulok a könyvtár felé. Közben végig Nox jár a fejemben, vajon hol van? Annyira eltűnt még az elején hogy csak remélni tudom, sikerült megpattannia, mielőtt bármi kialakulhatott volna!
A folyosón hamar megtalálom magam is a hullát pár rezignált másodperc aztán a futást rohanásra váltom. Ügyelek hová lépek, nem akarok hasra vágódni, de ez így kissé jobban aggasztó mint gondoltam! A franc a mágiába! Esküszöm az itteni egyetemi évek után kitanulok valami mugli intézetet is... Az ilyen helyzetek adják meg a táptalajt annak, hogy a kettőt ötvözni nagyon is kifizetődő lenne.
Ezt követően arra toppanok be, hogy Savannah egy halott... vagy haldokló manó kezét szorongatja és sír.
- Ms. Harper! - Egyik kezemet a nő vállára teszem és némi bíztatót igyekszem közvetíteni felé. Leguggolok eleresztem a nőt és magam is automatikusan a pulzust keresem a szerencsétlen manón, csuklón, nyakon egyaránt. - A rohadt... életbe... - összeszorítom a fogaimat. Ez annyira kibaszás! Meg lenne hozzá a képességem és a tudásom is, egyik oldalról, hogy még ha pislákol benne valami talán tudnék segíteni... bár ekkora sérülést még nem raktam helyre sosem, de ki tudja... aztán megrázom a fejemet. Nem kesereghetünk! De azért Savannah reakcióját látva, leveszem a mellényemet és leterítem vele a manó testét. Ms. Harpert pedig félszegen magamhoz ölelem, hogy kicsit megnyugodjon. - Már nem fáj neki... Ne sírjon! Kérem szedje össze magát, muszáj tovább.. muszáj folytatni. Találnunk kell valami megoldást, hogy ezek az esetek megakadályozhatóak legyenek! - mivel Savannah csupa vér volt, valószínűleg én is az leszek általa, de engem kevésbé izgat ez a pont. Egy két pillanatot hagyok csak neki, aztán rázúdítom, tovább kell görgetnünk a dolgot, ha most megállunk, értékes idő esik ki.
- Shanna Peterrel meg egy idegen lánnyal felmentek a Griffendél toronyba, megtörtek egy rúnát, és elvileg a toronyban lesz a következő. A mágiablokkhoz van köze szerintük. - felsegítem, valójában ösztönzés céllal, hogy álljon fel és induljunk keresni a megoldást mielőtt még többen meghalnak... vagy az egész iskola elég. - Lezártak mindent, az iskolát átalakították, a falak masszívabbak, az ablakokat lerácsozták. Mint egy börtönerőd olyan lett a Roxfort. - osztom meg a magam észrevételeit még a legelejéről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 294

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 20:21



Hattyúdal







Pont, ahogy sejtettem. Bár más magyarázata aligha lehetne a tűz hirtelen terjedésének, mint egy hatékony reagens, de tudjuk ezt be alapos körültekintésemnek. Unottan elhúzom a szám, megállapítván a tényt, hogy a lelkes diákok talpukon hordozzák a cuccost, végül is mi gond lehet belőle, ha nyakig benzines vagy, miközben egy parázsverem fölött izzadsz? Nem mintha az ő hibájuk lenne, de garantálom, hogy egyért se fogom az életemet kockáztatni ha arra kerül a sor. Na jó, talán egyért. No nem mintha olyan sokan lennének errefelé, úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki megpróbál a dolog végére járni. Ez valahol kellemetlen, ugyanakkor maximálisan hidegen hagy, menjenek csak dolgukra.
Magassarkúm ütemes koppanásait az üreges fal monoton visszhangja töri csak meg, keresgélésre fecsérelt, hosszas percek után. De a cél szentesít: megtaláltam amit akartam. Gyanúsan felhúzom a szemöldököm a jelenségre, miszerint egy rejtett üregre bukkantam egy iskola kellős közepén, de hogy őszinte legyek, nem lep meg. Határozott mozdulatokkal kötöm meg derekamon bokáig érő éj fekete szoknyám, majd ízlelgetvén az odú meredekségét, elegáns lábbelimtől is könnyedén megszabadulok. Pár halk puffanás, amint a fejem találkozik a pókok lakta plafonnal, egy-két kényelmetlen nyögdécselés, s voilá: lent vagyok. Épségben, egészs... Na jó ne túlozzunk. Bár elnézegetve az újdonsült társaságom, bátran kijelenthetem, hogy hozzáképest kirobbanó formában vagyok. Ja nem, ezt inkább rá mondanám. Ha. Ha.
Mindazonáltal hiába az égett dögszag, a megperzselt hulla, felvillanyoz a tény, hogy jó nyomon járok. Ugyanakkor megfordul a fejemben a gondolat: ha ő odaégett a tervért, vajon August is részese lehetett mindennek? Önmagát feláldozva akart volna tőrbe csalni? Vagy csak egy szerencsétlen áldozat? Akárhogy is, elvetemült tettesekkel állunk szemben, akik a tulajdon létüket nem sajnálva próbálnak beteljesíteni valamit... Vagy lehetséges, hogy a személyzet, netán a vendégsereg lesz ilyen szépen, apránként feláldozva? De miért? Tudni akarom, továbbá...
- Oh. - Lámlámlám. Mit látnak szemeim. A még parázsló hús árnyékában mintha megcsillant volna valami. És tényleg, nem is akármi. Óvatosan megérintem a szerzeményt, nem akarom hogy nyele egészében a tenyeremre égjen, majd a kezembe fogom és alaposan, jobbról-balról megszemlélem. Lágyan végigsimítom ujjaimat a gondosan megmunkált kígyómotívumon, egy pillanatra teljességgel magával ragad. Különös, mintha mindig is az enyém lett volna, az érzés, ami átjár, miközben viselem... Egészen rendkívüli. Mintha tudatosan éreztetné velem erejét. Ha másért nem, ezért megérte levergődni ide. Hegyével még párszor megpiszkálom az eltávozott szépfiút, újabb kincsek reményében, majd irány visszafelé. Vagy a kis rejtekhelynek akad folytatása? A biztonság kedvéért még gyorsan körülnézek egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 175

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-02, 16:41


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Van az úgy, hogy sehogy sincs, de ezúttal muszáj összeszednem magamat és muszáj a sarkamra állnom. Nem igen tettem ezt életemben eddig túl sokszor, de ha egyszer leszakadtam és még sem rángathatok magammal valakit, meg hát a könyvtár az én terepem, remélhetőleg ott nincs gond, ahogyan soha sem. Mindig ott találtam nyugalmat, mindig ott volt, ahol jobban éreztem magamat és miután úgy érzem legszívesebben engednék a bensőmet eluralni igyekvő reszketésnek talán ott majd jobb lesz a helyzet és jobban leszek, legalábbis erőtejesen reménykedem benne. Nincs más hátra tehát, mint előre, bár még hallom Shanna hangját, vissza is pillantok rájuk, de végül csak felemelem a fejemet és a könyvtár felé indulok. Láthatóan van dolguk és tudom, hogy ha azt nézzük Shanna úgyis sokkal nagyobb biztonságban van a tudása és a vele lévők miatt, mint én, tehát nekem nem kell aggódnom. Értem esetleg, de mégis csak én vagyok a felnőtt és ha egyszer nincs most tanár az iskolában, csak egy aki... nem él... Erre végképp nem szabad gondolnom, tehát irány a könyvtár.
A könyvtárban már indulnék körülnézni, hátha találok valamit ezekről a varázslatokról, ami kikapcsolta a mágiát és a festményeket is elűzte a kereteikből, de előtte még észreveszem a manót. Azonnal oda sietek. Szép is lenne, ha tudnék gyógyítani, de így csak a kezét fogom meg, amitől persze újabb adag vér kerül a ruhámra. Már attól majd felfordul a gyomrom, ahogyan szegény kinéz, de próbálok az arcára fókuszálni.
- Minden rendben lesz majd... majd jön valaki és segít... - elszorul a torkom, hiszen tudom, hogy nem így lesz, amikor pedig beszélni próbál kicsit közelebb hajolok, hogy halljam is. Hugrabug Helga olvasószobájában? - De hát ki volt... ki tette ezt? - választ már nem kapok, mert lecsukódik a szeme, én pedig hiába hajolok közelebb, nézem meg a pulzust, egyértelmű, hogy meghalt. Elszorul a torkom és ezúttal már nem tud megállni, könnycseppek gördülnek le az arcomon, hiszen azért mégis csak ismertük egymást és egy tanár is most halt meg. Mégis hogyan történhet ilyesmi pont itt a Roxfortban, amikor még csak nincs is itt segítség? Ha esetleg Cody ide érkezne, akkor nagyjából erre a jelenetre érkezhet meg, ahogyan potyognak a könnycseppek amúgy is kissé már maszatos arcomon és kellően sok a vér körülöttem és persze rajtam is akad jócskán.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-11-01, 11:50





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter
Nem vagyok semmi jó elrontója és hát a kis szöszike se tűnik veszélyesnek, úgyhogy szinte az első pillanattól megbízom benne. Szinte az sem tántorít vissza ettől, hogy alapjáraton igen bizalmatlan valaki vagyok azokkal szemben, akikről semmit se tudok, most viszont... Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy Dená nem ártana nekünk. Valahogy ebben a pillanatban neheztelek is kissé Shannára, amiért egy ilyen törékeny teremtésre gyanakszik. Egyébként is, ide bárki bejöhetett, nem igaz? Talán a lány előtte Roxmortsban lakott, simán előfordulhat ez is. Vagy látogatóban van valakinél, vagy a fene se tudja, mi, de tuti nincs benne a keze a dolgokban.
- Hallod, Shannah, lovag vagyok! - nevetem el magam kissé zavartan, mert hát az ilyen bókokhoz egyáltalán nem volt alkalmam hozzászokni. Már minden voltam a csajok szerint, de azok a fogalmak kissé távol álltak a lovagiasságtól. - Peter Greenwood, tiszteletbeli lovag és nem mellékesen nagytudású vadász...
Pedig tényleg nem szokásom ennyire elcsábulni a helyes pofikák láttán, de Dená teljes mértékben levesz a lábamról, mintha csak egy valódi vélával lenne dolgom. De nem, ő átlagosan néz ki, teljesen hétköznapi, erről szó sincs, de akkor mi állhat a háttérben? Mitől lehet ennyire vonzó számomra? Nem mondanám kiemelkedő szépségnek, ő nem olyan, nem olyan, mint azok a lányok, akikről más esetben álmodozom. A bűvöletből Shannah hangja szakít ki, amint Cody-hoz beszél, de értem én, hogy minket se áll szándékában kihagyni ebből az egészből.
- Nem tudom – felelem Dená kérdését hallva, miközben megrázom a fejem, a hollóhátas lány pedig folytatja a mondókáját. - Én ebben nem igazán vagyok jártas, de az tuti, hogy valaki vagy valami ellenünk ténykedik.
Komolyan, mintha ez mások számára nem lenne már nyilvánvaló a történtek fényében. Peter, az ég szerelmére, szedd már össze magad és mondj valami okosat is! Így nem jutunk egyről a kettőre, de valamilyen okból kifolyólag be nem áll a szám az idegen lány jelenlétében.
- Mehetünk kettes csoportban is – vetem fel, miközben a füst és a tűz is egyre nagyobb, szóval jó lenne minél előbb elindulnunk. - Én és Dená együtt, te meg Cody külön. Bár, én nem igazán értek a rúnákhoz, szóval...
Mert hát Denát nem szeretném magára hagyni, ő valamiért az én felelősségem, elvégre én mentettem meg őt és olyan jó mellette lenne. Shannah azonban ért az ilyesmihez, úgyhogy őt se kellene itt hagynunk, de a szösziről meg lerí, hogy jobban szeretne velem kettesben maradni. Na, nem mintha rögtön azt szeretném vele... Pillantásom időközben a vadőrre siklik, aki szerencsésen kikecmergett a lyukból, szóval nincs okunk maradni, igyekeznünk kellene. Nem teszem hát szóvá, hogy Shanna is velünk tart, pedig egyelőre kifejezetten zavar a jelenléte. Kettesben szeretnék maradni Denával... De miért is?
- Remélem, a torony felé nincs tűz – dünnyögöm az orrom alatt, miközben a pálcámmal minden utunkba kerülő akadályt arrébb parancsolok. Egy festmény pont akkor esik le a falról, amikor Dená elhalad előtte, szóval gyorsan arrébb pöccintem, hátha a későbbiek folyamán még hálás is lesz érte a lány. - Nehéz lenne odajutni, ha az odavezető lépcsőt is elzárták a lángok...
Mert hát azon kívül egyetlen másik felvezető lépcsősor sincs a kastélyban, úgyhogy akkor tényleg próbálkozhatunk más megoldással is. Persze, ott vannak még a seprűk is, de Dená miatt igazán aggódom. Mi van, ha megcsúszik a lába és leesik róla?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 21:37


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Cody & Szöszilány & Savannah?!



Az érzés, vagy látomás, nevezzük akárhogyan, ami azt mondta, hogy a Griffendél toronyban találhatom a következő pentagrammát nem hagy nyugodni, hiszen esélyt látok benne arra, hogy feloldjam a mágia blokádot. A rúnatörésre koncentrálok, csak másodlagosan a környezetemre, hiszen bízok Peterben, hogy fedez. Már többször láttam az iskolában, meg van a maga klikkje, de úgy ránézésre megbízható srácnak tűnik. Viszont amikor végzek, és jobban megnézem magamnak ezt a Dená Rylaltomov-ot. Nagyon nem ismerős, és valahogy Peterrel ellentétben, akit ha nem is ismertem, láttam a suliban, róla fogalmam sincsen. Ráadásul itt a baj közepén ez a szöszi most tényleg csábítgatja a srácot, akinek nekem kéne segítenie a Griffendél toronyhoz menni?
Egyre nagyobb a káosz, a tűz, omladozik minden, és ahogy Savannah-t megpillantom itt a nagy dilemma. Megyek a toronyhoz, vagy megyek utána? Hiszen vért láttam a kezén, vagy csak káprázott a szemem?
Cody a tűz visszaszorításán szorgoskodik valami mugli módszerrel, vagy szimpla vízcsövet lékelne, de elkapom a kezét, és komolyan a szemébe nézve kezdek el beszélni. A szavaim érthetőek, de azért keményen vissza kell tartanom a hadarást, ami fel akar törni, hogy minél előbb elinduljak. Olyan hangosan beszélek, hogy Peter és a szőke is hallja, hiszen nem csak a hugrásnak szól a "haditerv".
- Cody, láttad Savannah-t, ugye? Szerintem a könyvtárba megy, és vért láttam rajta, meg kell tudnunk mindent, és nem szabadna egyesével szétszakadnunk, de nekem muszáj a Griffendél toronyba mennem. Amikor megtörtem ezt a rúnát, akkor éreztem, hogy ott a következő, ami persze lehet tévút, hogy eltereljék a figyelmemet, de meg kell próbálnunk. Ha sikerül legalább részlegesen megtörni a varázslatot már előrébb vagyunk. Ha pedig ezután a rúna után se változik semmi, kitalálunk valami mást. De nem maradhat ezalatt Savannah egyedül, és ő is megtudhat valamit a könyvtárból, minden információra szükségünk van. - magyarázom, és nagyon remélem, hogy Cody vállalja a feladatot, hogy Savannah után megy és megnézi minden rendben van-e. Én pedig Peterhez és a csatolt árujához fordulok, ha minden jól megy, és a ruhámat továbbra is a szám elé tartva amikor lélegzek próbálok meg a Griffendél torony felé haladni úgy, hogy ne kerüljünk csapdába a tűztől, vagy a leszakadó padlóktól/mennyezetektől. Ami lehet, hogy nem lesz kis feladat, de ha a rúnát megtörjük és előnyre teszünk szert, akkor meg kell próbálni.
Utolsóként haladok, Peter vezessen, Dená pedig nem tudom mennyire van már is a toppon, szóval hátvédként akarok figyelni mindkettejük épségére, plusz... egy kicsit meg is nézem magamnak a lányt, a ruháját, a mozgását, a kezeit, hátha beugrik még valami róla. Dená Rylaltomov... hmm...



[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets
Online

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 299

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 20:42

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.


Lassan de biztosan múlik az idegbetegségem, és kezdek úgy viselkedni mint akinek nem csak mosogatólé lötyög az agya helyén, és végre meg tudok figyelni dolgokat. Példának okáért azt, hogy egy hosszú és kellően furcsa reccsenés után mindkét lábam úgy dönt, hogy megnézi milyen a hangulat egy emelettel lejjebb. Még arra sincs időm hogy valami ízes káromkodás kiszaladjon a számon, és már el is nyel a padló. Csak a reflexeimnek és talán az őrült isteneknek köszönhetem, hogy csak combközépig tűnök el, aztán sikerül kitámasztanom magamat.
- Hö.. Nyögöm ki jobbhíján miközben erőlködve tartom magam hogy ne süllyedjek még lejjebb, aztán egy újabb dolgot van alkalmam megfigyelni. A lábam az indokoltnál jobban érzi a parti hevét, ami nagyjából két dolgot jelenthet hirtelen helyzetértékelésem szerint:
Ad1: A vér csorog rajta, vagy néhány új seb szakadt rajtam, esetleg pár régi nyílt újra mint valami rossz kocsma. Így vérveszteségtől függően hamar elkezdek majd fázni. Aggasztó, fájdalmas ügy, de nem megoldhatatlan probléma.
Ad2: Valaki alámgyújtott. Néhány kicsit zakkant házimanót leszámítva ez valószínűtlen - még akkor is, ha beleszámolom hogy a diákok fele utálja a pofám -, szóval tűz van. Nem is kicsi, ha a nagy belmagasság ellenére ilyen parázs a hangulat.
- Na, ne essünk szét... Dünnyögöm csak úgy magam elé, miközben őrületesen lassú mozdulatokkal próbálok kitapogatni mindkét kezemmel új támasztási pontot és ha rátalálok - vagyis nem nyikorog aggasztóan a padló -, akkor izegve, mozogva, ficorogva megpróbálom kiszabadítani magam a lyukból. Lehetőség szerint felfelé távozva belőle, és nem lefelé. Fordulok erre-arra, aztán nagy nehezen kikecmergek belőle. Odébb hengeredek, gyorsan végigtaperászom a lábamat is, de szerencsére csak fájdalmasak a sebek, nem pedig halálosak. Szusszanok egyet, nekilátok bekötözni magamat azzal amit találok, és még épp elkapok egy túl magabiztosan közlekedő nőt eltűnni a folyosón. Furcsa, ellenőriznem is kéne, de egyelőre fontosabb hogy ne fessem vörösre a kastélyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-30, 07:02


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]


Graves

Graves tehát elkezd kifelé támolyogni, nem mintha érdekelné, hogy a diákok mennyire rosszul vannak. Ő már nagyjából vállalható stílusban érzi magát, ám hogy ne tartson pár pillanatnál tovább, a következő lépésnél, amit tesz, egész egyszerűen beszakad a lába alatt a padló. Ebből látszik, hogy mennyire is számít, amikor a kastélyt komoly, évezredes mágia tartja össze, nem nagyon volt itt felújítás egy ideje, a manók vagy éppen Friccs nem arról híresek, hogy további építészeti munkálatokat végeznének. A padló alatti emelet már javában ég, ez lehetett az oka, hogy a fafelület megadta magát a termetes vadőr léptei nyomán, s egy reccsenéssel lyukat teremt magában. Graves pedig már pottyan is le.

//1 – Menthetetlenül lezuhan az alatta lévő szintre, ahol durván megüti magát, de nem töri a csontját, viszont könnyebb égési sérüléseket szenved. Ha körülnéz, füstös folyosókat, s égő kárpitokat lát mindenhol, járni, látni, elég nehézkes, bármerre is induljon.
2 – 3 Elkapja a padló szélét, és meg tudja magát tartani, de nagyon nehezen, szálkák is fúródnak a tenyerébe, és innen kétséges, hogy fel tudja húzni magát, hiszen tovább szakadhat a padló. Próbálkozni persze ér.
4 – 7 – Csak térdig zuhan be, de így egy kissé felnyársalja magát, de nem halálos a dolog, talán ki tud kecmeregni. A közelben egy fiatal nőci még hátrapillant rá, de a vadőrnek cseppet sem ismerős. A nő viszont úgy siet el, mint aki cseppet sem félne, és pontosan tudná, hogy hova kell mennie.
8-0 – Csupán megroppan a lába alatt a talaj, de nem szakad be, és így a fent említett nőt akár követni is tudja, ha akarja.


Shanna, Peter & Cody

Shanna még látja, hogy Savannah elindul a folyosók egyikén, kicsit vértől piroslanak az ujjai, de nem úgy tűnik, mintha sebesülés érte volna. Mondjuk a megszokottnál is riadt a feje, de a táskájában turkál, tehát eszébe juthatott valami. Peternek a szöszi válaszol, látszólag most már meg van nyugodva, fel is tud ülni és lelkesen bemutatkozik.
- Üdv. Köszönöm, hogy megálltál segíteni, ilyenkor jön ki, hogy vannak még lovagok. Dená Rylaltomov. Bulgáriából jöttem. – Rázza meg most már felbátorodva Peter kezét, és jó mélyen a szemébe néz, mintha azt sugallná, ha most megmentesz, akkor meg fogom hálálni. – A bűbájtanhoz értek, de sajnos most nem működik a pálcám, illetve a bájitalokhoz is, ezért is köptem ki gyorsan, amikor megéreztem azt a fura ízt a bóléban. Mi lehetett az? Valami több komponensű kábítóméreg? – Rázza a fejét, sokan még ott maradtak a szükség szobájában, a tűz pedig terjed, már innen is látni a lángokat, amik az egyik folyosóról felcsaptak, ráadásul már ők is felfedezik, hogy Graves alatt beszakad a padló. Codynak igaza van, mágia nélkül nehezen fogják megfékezni a tüzet. Ez jól összehangolt akció volt, valaki direkt úgy tervezte, hogy az igazgatótanács távollétében pusztítja el a nagymúltú építményt.
Cody vízcsövek után kutat, és talál! Jó vastagok, nem fogja tudni csak úgy letépni őket, viszont amikor kocogtat, érzi, hogy most nem jár bennük a víz. Valaki elzárta a fő vízcsapot, amelyet viszont akár meg is lehetne keresni. A szőnyegekkel viszont boldogul, és a függönyök is jó vastagok itt fent, hogy kiszorítsák a levegőt, ezért amikor egy lángoló asztalra borít egy függönyt, már csak füst száll fel alóla. Dené kézen fogja Petert, mintegy cinkos mosollyal, hogy induljanak el ketten, majd Shannah és Cody együtt kitalálnak valamit.


Savannah

A nő meghallja Shanna rémült kiáltozását, mintegy válaszul az ő sikoltozására. Ha a festmények még hallanának, akkor biztosan beszakadt volna a dobhártyájuk a két papagáj rikoltozására. Meg is látják egymást, Shanna egy ismeretlen lánnyal látja a triót, mintha most akarnák eldönteni, hogy merre. Savannah eldöntheti, hogy bevárja e Shannát, vagy siet a könyvtárba, ami azonban a titkos részlegnél felfeszített ajtót mutat. Bent a könyvek nagy része ledobva a földre, halmukon egy döglödő manó fekszik, Savannah állandó könyveket pakoló segédje. A mellkasán harántvágás, a belei már omlanak ki, alig piheg. Amikor meglátja a nőt, még felnyílik a szeme. – A Roxfortot.. akarják.. megdönteni.. Mágia nélkül.. Csak Hugrabug Helga olvasószobájában maradt.. varázslat.. Találd meg a könyvét.. – Néz álmosodó szemekkel a nőre, és még szorongatja a kezét, hamarosan elszáll belőle az élet.


Nox

Nox megint kísérti a szerencsét, átmegy most focistából tűzszerészbe. Egyrészt a padlón valamilyen folyadékot lel, de csak néhány cseppet, amit megszaglászva nem tud ugyan beazonosítani, de valmi gyúlékony anyag lehet, amit szétöntögettek, aztán a szükség szobája előtt mászkáló diákok széttapicskoltak. Másfelől követi a tűz forrásának nyomát, s az egy kürtőbe vezet le. A falon kell először kopogtatni, hogy megtalálja az üreges részt, ahol le kell másznia. Hogy egy ilyen hogy került a Roxfortba? Elképzelhető, hogy a házimanók, vagy netán korábban itt élt koboldok rejtegették itt a kincseiket. Valaki viszont ismerte ezt a helyet. Óvatosnak kell lennie, ugyanis a kürtő is mintha lángolt volna pár perce, vagy legalábbis robbanás történhetett. Lefelé kell haladnia, közben kapaszkodni.
Dobást kérek:

1-2 – Akkorát esik, hogy bokáját töri, és kétséges, hogy egyedül innen fel tud mászni.
3-4 „csak” kifordul a bokája, de gigászi munka lesz innen felmászni.
5-6 ügyesen le tud evickélni gond nélkül.

Ha leért, megtalálja a forrást, ami egész egyszerűen egy lángoló hulla. Valamiféle port szórt fel az illető innen lentről, és ő maga volt a katalizátor, az indító erő. Tehát valaki feláldozta magát, hogy ez a terv sikerüljön. A hullát már nem tudja beazonosítani, korra azért olyan fiatal harmincasnak tűnik. Viszont.. A halott mellett egy rövidkardot lel, amelynek pengéjét kígyóminta övezi. S a kard varázslattól izzik. Ha a lány kézbe veszi, a markolata engedelmesen simul a tenyerébe, szinte dorombol az új gazda tulajdonában.

[You must be registered and logged in to see this image.]


//A következő hozzászólás november 9, tehát november 8ig írjatok.

Akinek dobnia kell, az kérem itt tegye, még a hozzászólás megírása előtt:
[You must be registered and logged in to see this link.]
Illetve kérem a hszben más színnel jelölni a nekem szóló infókat, hogy arra tudjak koncentrálni, köszi! //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-06, 19:16

Látom hogy páran rendbe jönnek és már tovább is állnak, morogva, nyűglődve. Nyilván nem így képzelte el senki a kijózanodást.
Körül nézek ki merre, lassan leürülnek a vonuló emberek, és csak a szerte szét heverők maradnak hátra. Rossz, nagyon rossz előérzetem támad, mégpedig az egyre terjedő lángokat látva és annak a ténynek a gondolatával, hogy ezt tüzet már mugli módszerekkel sem lehetne lassan megfékezni.

Ha látom, hogy a tűzhöz túl közel is vannak ájultak, akkor automatikusan indulok a tűz felé, mellényem zsebéből a díszkendőt az arcom elé kötve, hogy a közvetlen közelében elterülteket, elhúzzam az útjából.

Ha nincsenek a tűz közelében ájultan fekvők, hamar Shannáékba botlom, oda is lépek hozzájuk és pont ki is mondja ami az én fejemben is jár. Aztán villám sebességel felmérem a helyzetet. és meg is osztom a gondolatokat miközben szemeim a szoba által kreált hatalmas nehéz sötétítő függönyökre tévednek. - Bár ólomszövésűek lennének! Azt rá lehetne talán rántani, hogy lefojtsa... Bár az ilyeneknek csak az aljába szoktak ólomszálat húzni, hogy lehúzza... -Mégis megpróbálom felmérni, hátha elég sűrű a szövése... ha nem elég sűrű  baszhatjuk és csak gyújtósnak jó!
Tovább futtatom villámgyorsan a tekintetemet ha nem találom alkalmasnak, vagy érdemesnek, hogy időt szánjak a függönnyel való szarakodásra, a mennyezeten, itt ott, esélytelenül kutatva valami nyílt vízvezetékcső után... Ha ha ha... én is kétségbe lehetek esve, ha ilyesmit keresek egy ilyen öreg kastélyban! De hátha... - Talán meg lehetne fékezni a tüzet, ha a függönyök átitatódnak vízzel... Túl sok az aki eszméletlenül fekszik szerteszét, és ha a tűz tovább kúszik, simán itt égnek. - Beharapom a számat. Az egész rövid idő alatt fut át az agyamon, és olyan gyorsan is hadarom el a gondolatokat, hogy a többieknek lehet koncentrálniuk kell. Mérlegelek mit lehetne, nem lehetne, mit érdemes, vagy sem megpróbálni. - Ahh franc! Ha van jobb ötlet vagy tudtok valami megoldást, akkor irány arra!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 294

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-06, 14:42



Hattyúdal







Noha gyönyörű, kézzel készített, egyedi szabású estélyimnek méltóságteljesebb szerepet is el tudtam volna képzelni mint koszos ablakrések önjelölt törlőrongya, pillanatnyilag ez a probléma háttérbe szorul - nem akadunk fenn ilyesmin, pláne figyelembe véve a tényt, hogy két perccel ezelőtt mindösszesen néhány centiméter választott el a forró kínhaláltól.
Átérvén a túloldalra meglepettség lesz úrrá rajtam. Sehol senki, egy árva lélek sem... De még kijárat sem. Különös, ha ez zsákutca, akkor feltételezhető hogy a támadó még a robbanás előtt elhagyta a helyszínt, méghozzá abban az irányban, melyről én, vagyis mi érkeztünk. Azonban ha emlékezetem nem csal - márpedig nem csal -, az égvilágon senki nem volt, aki szembetévedt volna velünk. Egyre jobban kezd aggasztani a korábban látott cinkos összenézés, mely mögött August személyét sejtettem mint főkolompos. De nem, tévedtem. Milyen égő... Akárcsak August. Ha. Ha.
És hogy mi következik ebből? Az, hogy irány visszafelé. Még egy menet a szűk kis alagútban, s lám, ott vagyok, ahonnan elindultam. Még egy utolsó pillantás a friss és ropogós hullabácsira, aztán irány a lángok ette pokol - avagy a főfolyosó. S látván, hogy a tűz minden irányban terjed, és nyilvánvalóan mugli praktikákról van szó, mi mást tehetnék? Megsimogatom a padlót. Ennyi évszázad vad trappolása alatt biztos megfáradt szegény... Csak vicceltem, az anyagot keresem, melyben a tűz terjedését sejtem. Ha az megvan, elvezethet egy újabb forráshoz; hisz ha az előző állomásom volt a rajt, kell hogy legyen egy cél: ott, ahol a nyom véget ér. Játszadozzunk hát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 175

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-02, 15:45


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Senki nem jön, az ég világon senki, hiába a sikoly és hiába kezdek egyre jobban megrémülni. Lássuk be még nem igen volt dolgom hullával, meg aztán efféle helyzetekkel sem. Én kerülöm az ilyesmit és a fene nagy önbizalomhiányomnak nem tesz jót, hogy az ég világon senki sem figyel fel a sikításra, mert sikítottam ugye? Biztosan emlékszem, hogy igen. Bizonytalanul állok egyik lábamról a másikra és persze egyre erőteljesebben hatalmasodik el rajtam a jelentéktelenség érzése. Ez is csak egy újabb olyan helyzet, amikor nem számítok, amikor senki észre sem vesz és amikor nem is tudok mit tenni, hiszen nem vagyok auror, még csak tanár sem és a varázslás sem az erősségem. Az más téma, hogy ez most nem is menne, de hát nem került elő a pálcám és nem is próbáltam meg, hiszen nem vagyok magabiztos boszorkány, most pedig főleg nem, amikor jó eséllyel még a kezem is remegne, ha pálcát kéne fognom.
Amikor valamelyest legalább sikerül megnyugodnom... tényleg csak valamelyest, végül csak észreveszem, hogy a vérnyomok nem teljesen véletlenszerűek. Valószínűleg nem a halott tanár kente oda őket, de akkor vajon mire szolgálnak? Főleg a festményeket érintik, talán e miatt nem mozognak és nincsenek a helyükön a lakóik, hogy... ne legyenek szemtanúk! Felkapcsolódik a kis villanykörte a fejem felett. És minderre egyedül jöttem rá! Na és persze ezt senkinek sem mondhatom el, mert egyedül vagyok. Gyors visszatér a talajra és egy hatalmas sóhaj. Visszamehetnék a terembe, de hát úgy sem érdekel senkit sem, hogy hol vagyok, akkor meg... Végül nagy levegőt veszek és nincs mit tenni, mindig is a leginkább nyugodtnak és a leginkább biztonságban egy helyen éreztem magamat és ott talán még erről a varázslatról is kiderül valami, ami lekapcsolta a festményeket és finoman szólva megzavarta az egész iskolát és talán üzenhetek az igazgatónak is, hogy baj van. Nincs más hátra, mint előre, irány a könyvtár! Persze magamhoz mérten óvatosan közlekedem és persze tőlem várhatóan nem kivont pálcával, inkább karba font kezekkel finoman szólva is berezelve, de haladok, ez is valami. A könyvtárhoz érve előkeresem az ósdi kulcsot, hiszen nem vagyok itt, a könyvtár is zárva és kinyitva az ajtót - ha sikerül - be is lépek, hogy körülnézzek a festményekre ható varázslatok között.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ Egy lezáratlan akta ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Graves Matlock
Reveal your secrets
Online

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 299

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-01, 20:43

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.

Már osonok egy ideje, mire véletlenül elhaladok valami tükröződő felület előtt és legnagyobb döbbenetemre meglátom magamat benne. Először végignézek magamon, aztán a tükrön, végül megint magamon. A tehetetlen düh kirobban belőlem, idióta módon elkezdem ütni a falat és jónéhány pillanatig tart mire visszanyerem az önuralmamat. Bámulom egy kicsit a vérző és nyilalló öklömet, aztán idegesen fújok egy nagyot.
- Zseniális. Osonok itt mint valami idióta, ez a fos pedig nem működik... Dünnyögöm félig magamnak, félig a pálcámnak, aztán elrakom a haszontalan fadarabot. Ösztönösen nyúlok a mugli fegyverem után, de se pisztolytáska, se pisztoly - elvégre egy Roxfortos bálba jöttem, nem a frontra. Sóhajtok egy világnagyot, kerítek az egyik asztalról egy vajazókést, hogy legalább valamilyen fegyver legyen nálam, aztán folytatom az osonást, immár egy kicsit kevesebb lelkesedéssel.
A zsákként eldőlt diákokkal nem foglalkozom, a jelek szerint mindenki életben van. Olyan alakkal eddig még nem találkoztam akinek ne lenne valamilyen gondja, így haladok tovább. Sajnos még mindig zabos vagyok a bénázásom miatt, így az nem egyelőre nem tűnik fel, hogy a gyógyitalok, vagy a nem pálcához kötött varázslatok, bűbájok és egyebek működnének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-10-01, 08:09





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter

- Látod, ebben egyetértünk – sóhajtom némileg gondterhelten Shanna kijelentését hallva. Igen, jobb lenne, ha kissé többet tudna erről az egészről, ha más nem, hát legalább ő, mert ez a sötétben való tapogatózás... Nos, mit ne mondjak, engem személy szerint teljes mértékben kiborít. Sokat láttam már életem során, főleg apám mellett, de az valahogy mindig lemaradt, hogy a dolgok elméleti oldalát is megfigyeljem. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki szeret könyveket lapozgatni annak érdekében, hogy választ kapjon a miértekre, most pedig idő nincs beülni a könyvtárba.
Shanna arcára emelem a pillantásom, amikor a pentagramm elé áll és nem nehéz rájönnöm, hogy fél. Kétségkívül elég kockázatos, amit tesz, pont emiatt is ajánlottam fel számára, hogy segítek neki benne. Nem szokásom végignézni, amint más öngyilkossági kísérletet hajt végre a közelemben, ahhoz sokkal jobban szeretek hősködni, ennek okán pedig kisebb fintor suhan át az arcomon, amikor Shanna megakadályoz benne. Most komolyan azt várja el tőlem, hogy maradjak nyugton? Mindenesetre, szót fogadok, hiszen, valljuk be, a finom munka nem az én erősségem, hát úgy kb. semmiben sem. Elteszem a tőrömet, majd kissé hátrébb lépek, végül megszólalok: - Oké, akkor itt maradok, de előre szólok, ha bármi olyasmi történne, ami az életedet veszélyezteti, nem fogom hagyni, hogy befejezd a dolgot...
Persze, csak abban az esetben, ha lesz időm közbelépni, hiszen azért az ehhez hasonló alakzatok elég hirtelen szoktak cselekedni. Az egyik pillanatban még semmi gond, a másikban viszont már repül mindenki, aki a közelében van. Abba aztán már bele se merek gondolni, hogy mi lesz abban az esetben, ha Shanna megpiszkálja. Csak abban reménykedhetünk, hogy az, aki a padlóra helyezte, elfelejtette azt, hogy aki megtalálja, talán megpróbálja hatástalanítani.
A lány óvatosan lát munkának, amit nem is csodálok, hiszen nem mindennap hatástalanít az ember egy időzített bombával felérő ismeretlen alakzatot. Mint az a mugli szerkezet, ez is bármelyik pillanatban működésbe léphet, úgyhogy szinte visszafojtott lélegzettel, a pálcámat szorongatva figyelem a ténykedését. Ha baj történne – bármilyen jellegű – azonnal közbe fogok lépni, nem érdekel, mennyi lett volna még hátra ebből az egészből. Közben sikoly csapja meg a fülemet, amit normális esetben nem hagynék figyelmen kívül, most viszont nem tehetek mást. Shanna nem maradhat egyedül, hiszen az ismeretlen szőkeség nem hiszem, hogy meg tudná védeni őt.
Nem sokkal később sikerül megtörni a varázst, én pedig megkönnyebbülten lélegzek fel. A szöszi felé fordulok és csak most veszem észre, hogy már láthatóan sokkal jobban van. Kinézetre egész helyes kis teremtés, meg kell hagyni, most pedig, hogy kutya baja, eggyel több ember van velünk.
- Kettőnk közül én vagyok vadász – felelem a kérdését hallva. - Szóval, mellettem nem igazán kell attól tartanod, hogy bármiféle szörnyeteg is megsebezzen. Jó vagyok a szakmámban – teszem hozzá némileg büszkén, majd folytatom: - Shanna pedig – mint láthattad – a rúnamágia szakértője. Te értesz valamihez?
Jelenleg minden segítő kézre szükségünk van, hiszen itt kétségtelenül történik valami, csak még azt nem tudom, hogy mi az. Örülnék annak, ha a kis szőkeség is profi lenne valamilyen mágiaágban, hiszen akkor talán nem lesz olyan nehéz számunkra kideríteni a dolgok hátterét.
- Tessék? - döbbenek meg Shanna szavai hallatán és egyből kiesik a fejemből az előbbi gondolatmenetem. - Mégis honnan... Ki mondta neked, hogy ott van?
Mert hát eddig egy szó sem esett a Griffendél-toronyról és hát olyan a világon nincs, hogy eddig senki sem fedezte volna fel ezt a nyavalyás valamit. Elvégre, ott mindennap emberek vannak, valaki csak benézett már az ágya alá, nem?
- Segítek, de... - itt azért megcsóválom a fejem. - Shanna, csak akkor menjünk, ha teljesen biztos vagy a dologban, nem lenne szerencsés értékes perceket elveszítenünk. - Ezután a szöszi lányhoz fordulok: - Te velünk tartasz?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-25, 22:15


Roxfort nagymese

Hattyúdal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Peter & Cody & Szöszilány & Savannah?!


- Bár többet tudnék, hogy válaszolhassak a kérdéseitekre. - sóhajtom és harapok azonnal az ajkamba. Igen, információ, rengeteg mindent tudunk és látunk már, eltűnt mágia, lezárt iskola, időzített, megtervezett támadás, pentagrammák, sehol egy házimanó, mérgezett puncs eltompítani az elménket...
A pentagramma felett állva már eléggé küzdenem kell, hogy ne hagyjon el a bátorságom, és bízzak a tudásomban és megérzéseimben. Teljes a hangzavar a környéken, most már nem mágikus zene és ricsaj, hanem az emberek kétségbeesése és menekülési ösztöne az, ami piszkálja az elmémet. A tőrömet odaemelem a mágikus véset vonalához, és amikor Peter felajánlja, hogy segítene, azonnal lendül a kezem. - Ne, ne, ne moccanj. Nem tudsz segíteni, ez most nagyon finommunka lesz. És ha meghalnék, keresd meg Jacob Troopsot, és mondd neki, hogy a tónál találkozunk. - mondom neki, akármilyen furcsán is hangozhat, ami mondok. Mert ha én most itt meghalok, nincs az az isten, hogy a lelkemet bárki elszakítsa a helytől, mielőtt még beszélhetnék Jake-kel. Azt hiszem ha meghalok, kinyír.
Tehát újra visszafordulok, még egy kicsit hezitálok, hogy a tökéletes úton induljak el, aztán kizárok mindent és mindenkit a környezetemből. Ehhez persze az kell, hogy bízzak Peterben, hogy bármi történik körülöttem, akkor védni fogja a hátam, de  a lényeg, hogy teljes koncentrációval haladok a pengével nagyon lassan. Így eshet meg, hogy bár az agyam valahol felfogja Savannah sikolyát, sőt, még fel is ismeri, hogy ő az, nem közvetíti az információt most és nem is tudatosul bennem mindez, még a pentagramma sivalkodása se, csak arra figyelek, hogy ne hibázzak. Mert nem óhajtok ilyen fiatalon meghalni.
Mikor megtörik a pentagramma és bevillan nekem a következőnek a helye, megszűnik a koncentráció is, amivel olyna feszülten figyeltem, hogy még a homlokomon is elkezdett gyöngyözni a verejték. Azonnal kiegyenesedek, megrázom magam, fellélegzem, és csak ekkor figyelek a hozzánk verődött lányra.
- Auror. Shanna Griffin, másodéves egyetemista. - mutatkozok be, gyorsan, de amint megcsap a füstszag és a tűz hangja azonnal beugrik Savannah sikolya is. Gyönyörű fáziskésés. - Tudom, hogy hova kell mennünk a következő pentagrammához, és kell a sgítséged Peter. Vigyél be a Griffendél toronyba. - mondom neki, miközben már el is indulok ki a helységből, de nem azonnal a griffesek tornyához, hanem néhány lépést lépek a folyosón, a számat eltakarva a káros fojtogató gázoktól a ruhám anyagával. - Savannah! Savannah! Merlin szerelmére, válaszolj! - Kiáltom a nő nevét, habár nagyon valószínű, hogy nem fogom már megtalálni, de akkor is biztos vagyok benne, hogy az ő sikolyát hallottam... Bajban lehet, és lehet, hogy egyedül van. Nagyot nyelek, miközben próbálom kipislogni a szememből a csípős füstöt és kiszúrni a nőt. De ha nem sikerül... Ha már nincs itt a Szükség szobája előtt, akkor Peter felé fordulok, és a szöszi vagy Cody-felé, ha jönnek. Mennünk kell.
- Ha nem szerezzük vissza a mágikus képességeinket, nem tudjuk visszaszorítani a tüzet se. - mondom, vérbeli varázslóként, akinek semmilyen mugli módszer nem jut kapásból eszébe, csak az, hogyha a pálcája és a képességei meglennének, minden könnyebb lenne.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-25, 07:35


Roxfort - Hattyúdal

[You must be registered and logged in to see this image.]



Graves

A vadőr immár jobban van, és nem bukik ki belőle újabb adag, miközben a különös ékszert bányássza ki az előző adag okádék közül. A holmi egyenlőre úgy tűnik, hogy elvesztette mágikus mivoltát, mint ahogy Graves pálcája is, hiszen egyszerű fadarabnál már nem mutat több hajlandóságot, így az álcázóvarázs sem sikerül. Ettől még elindulhat a még ébrenlévők irányába, el is kap egy-egy foszlányt, amelyben nagyjából meg is erősítik a gyanuját, valami szervezett akció lehetett, hiszen többen igencsak párhuzamosan lettek rosszul, nem működnek a varázslatok, csak egy-egy gyógyital, ami véletlenül a diákoknál van. Ez mondjuk adhat ötletet, hogy ha Graves tud olyan szobáról, ahol mágikus italok vannak az iskolában, ugyanis ha már főzetbe van zárva, az nem minősül mágiának, pusztán főzetnek, tehát működhet is.

Shanna, Peter & Cody

A lány végül nagyon óvatosan, miliméterenként töri meg a pentagrammát (és persze szólnia kell Peternek, hogy ő ne nyúljon hozzá), és ezer szerencséje, hogy ennyire ismeri a sötét varázslatok mágiaelméletét, mert tudja, hogy ha nem lenne ennyire zseni, már lángoló fáklyaként mosolyogna a többiekre, mielőtt pillanatok alatt szénné égne. A rúnakör olykor sivitva panaszkodik, amiért megzargatják a nyugalmát, kissé füstöl is, de végül kimúlik, s már nem több, egy egyszerű körnél, amit ezüstporral rajzoltak fel. Vagyis mégis.. Mintha Shanna érezné, hogy merre is van a következő ilyen. A griffendél toronyban. De hogy fog ő behatolni oda hollóhátasként? Cody sikeresen felgyógyítgat többeket, a gyógyuló diákok morogva próbálnak meg varázsolni, és valami kijárat után kutatni, több klikk is elindul, magukra hagyva hőseinket. A szöszi végül hálásan heveredik le az ágyra, amit Peter talál neki, ő és vesz a Cody által felkínált golyócskákból, és már egészen értelmes arcpír tölti ki a pofiját.
- Vérfarkas? Mit keresnének itt vérfarkasok? Ti afféle.. vadászok vagytok? – Pillog Shannára és Peterre, aki látszólag nagyon profiként nyomják. Ekkor hatol el a robbanás hangja idáig, ahova Nox és a pasija benyitottak. És most már egyértelműen érződik a tömény füstszag, s hallani az egyre terjedő tűz ropogását.


Savannah

A könyvtárosnéni sikolya természetesen a szükség szobájába is behatol, de nincs jelentősége, mert a többség vagy rosszul van, vagy már menekül, tehát nem sokan sietnek a nő segítségére. Kénytelen ezúttal egyedül boldogulni. Ha megvizsgálja a vérnyomokat, észreveheti, hogy nem pusztán az illető mázolta el a saját vérét a festményeken, hanem komplett mágikus rituálé is történhett, valaki elsőként a festményeket kapcsolta ki egy erőteljes sötét varázslattal, hiszen azok tanuk, és jobb, ha nem látnak semmit. Az biztos, hogy a Roxfortban nem lehet ilyesmit tanulni, hivatalos órákon legalábbis biztos hogy nem. Vajon a könyvtárban találni ilyesmiről feljegyzést?



Nox

Nox zseniális focistaként nem arébb cselez, hanem befelé, egyenesen a védők irányába. Na de hagyjuk is a focinyelvet, arra próbálkozik, amerre nem is számítanának rá, egyenesen a tűz irányába, még ha meg is kell kerülnie azt. Szerencséje van, talál egy oldalsó ablakot, egy régen valami lőrés lehetett, mögötte egy nem használt kamra, azon át be tud evickélni, és annak a hátsó ajtaján ki, hogy megnézze, honnan is indult a robbanás. A másik oldalon egész egyszerűen mugli gyújtózsinorokat talál, olajoskannánat, mindent, ami egy iskola felgyújtásához kell. Ám semmi többet, ez zsákutca, innen hogyan távozott az elkövető? Vagy talán pont arra, ahol a folyosó halad, tehát meggyújtotta, és távozott ott, ahol az ajtó kirobbant végül? Az tehát már biztos, bárki is volt, értett a mugli dolgokhoz. Amikor visszaér a fő folyosóhoz a szükség szobájához, akkor ott már komoly tűz van, és folyamatosan terjed. Elképzelhető, hogy az egész roxfort, vagy legalábbis a fő folyosók már fel vannak locsolva szabad szemmel nem látható, vagy érezhető gyúlékony anyaggal.


//A következő hozzászólás október 5, tehát október 4ig írjatok.

Akinek dobnia kell, az kérem itt tegye, még a hozzászólás megírása előtt:
[You must be registered and logged in to see this link.]
Illetve kérem a hszben más színnel jelölni a nekem szóló infókat, hogy arra tudjak koncentrálni, köszi! //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 294

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-18, 21:48



Hattyúdal







Hazudnék, ha azt mondanám nem gondolkoldtat a szituáció, elvégre miért is kóvályognának alvilági manusok egy roxforti bálon, továbbá miért facsarja egyre erőteljesebben az orromat ez az irdatlan füstszag? Szó se róla, hogy ismeretlen volna, csupán erőteljes gyanú ébred bennem, hogy talán nem a megfelelő irányba indultunk kiútkeresés végett. A következő pillanatban ez be is igazolódik: kattan a kilincs, nyílik a zár, s robban ami mögötte van. Pár másodpercnyi süket repülés, csak egy, a valóságban bizonyára vérfagyasztó, most mégis tompa sikoly jut el a tudatomig, no meg az erőteljes fájdalom, amit a folyosó egyik ódon falfelületének köszönhetek. A padlón landolok, némileg forog körülöttem a világ, s fájó végtagjaim sem biztosítanak épp kellemes közérzetet, de muszáj lesz feltápászkodnom, ha nem akarok szerencsétlen August sorsára jutni. Némi halk nyöszörgés közepette ezt meg is ejtem, s csak aztán kezdem felmérni a terepet. Egy szánakozó pillantás a férfi parázsló holtteste felé, majd sebes léptekkel indulok el a folyosón, ahonnan jöttünk. A helyzet tehát világos: valaki, vagy valami csapdájába sétáltunk; én, és mindenki, aki jelen volt a rendezvényen. Kivéve persze ha az elkövető is ott ólálkodott egy darabig. S így jobban belegondolva, számos gyanús gesztust hagytam akkor és ott figyelmen kívül, amiket talán nem szabadott volna... Én botor. De ugyan ki gondolkodna ilyesmin egy diákbálon? Ez sem mentség, de sebaj, sebaj...
Ezen a ponton azonban megtorpanok. Mint azt láthattuk, a folyosók nem nyújtanak túlzott biztonságot, nekem pedig szükségeltetik elindulni valamerre. Minél gyorsabban. Azonban kíváncsiságom, ami egyben a végzetem, új célt sugall: immáron nem a menekülés a cél, sokkal inkább a felderítés. Nehogy már kimaradjak a buliból.
Ideje hát előkotorni azt a jó öreg halálfaló trükköt. Elég hát egy röpke pillanat, s testem fekete füstfelhőként él tovább, utat törve magának egyenest a folyosó egyik ablakán át - feltéve hogy az nincs semmiféle mágikus csápdával/védelemmel ellátva. Cél a lángokban álló folyosó eleje, az a hely, ahonnan a robbanás feltételezhetően megindult. Vagy más nézpontból: a hely, ahol feltételezhetően a robbanás okozója fellelhető. Oda tervezek derült égből becsattanni, s ha másra nem, arra mindenképp jó módszer ez a kis kerülő, hogy egy lépéssel mindenki más előtt legyek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-18, 17:52





[You must be registered and logged in to see this image.]
A nagymese & Peter

- Minden mágia? - ismétlem döbbenten Shanna szavait, hiszen annyira hihetetlen ez az egész. Mégis miként tűnhet el minden mágia egy csapásra a világunkból? Valaki szórakozik velünk, ez teljesen biztos, de ki az, aki ilyesmiben lelné örömét? - És annak köze lehet ehhez?
Mert hát nekem eddig nem sok közöm volt az ehhez hasonló szimbólumokhoz, nem is igazán vágytam arra, hogy kiismerjem őket, mert van azért hatalmuk. Persze, nyilvánvalóan ezek se úgy működnek, hogy fogok egy krétát és felrajzolom ide-oda, bizonyára ennél bonyolultabb a dolog, most viszont nem kívánok elmélyedni benne. Bőven elég számomra az, hogy ezek a valamik jelen vannak az iskolában.
- Kösz – biccentek egyet Cody felé, majd kiveszek egy szemet a bogyók közül, ezt pedig annak ellenére teszem, hogy lassan már kifejezetten jobban vagyok. Hála az égnek, gyűrtem már le ennél makacsabb mérgezéseket is a foglalkozásomnak hála. Vadászként a szervezetem szinte mindenre felkészült már, hamarabb kilábalok az ilyesmiből, mint azok, akik életükben sohasem találkoztak a mérgezés tüneteivel. - Ti nem vagytok rosszul?
Hiszen, mint látom, nem csak én vagyok az egyetlen a teremben, akin eluralkodott valami megfejthetetlen... Többen is ájultan alélnak a padlóra, vagy éppen sietve masíroznak valami félreesőbb helyre, hogy romantikus körülmények közepette üdvözölhessék gyomruk tartalmát. Cody és Shanna viszont nem tűnnek betegnek, vagyis én kifejezetten nem látom őket annak, ellentétben azzal a szőkeséggel, aki mintha felém vette volna az irányt. Még elég távol van és igen lassan halad, úgyhogy akad még időm nézelődni, noha azért a szemem sarkából figyelemmel tartom a lányt is.
- Nem tudom, én valahogy kifejezetten nem tudom jó ómenként elképzelni a dolgot – vágok egy fintort a hollóhátas lány szavait hallva. - Gondolj csak bele, pont most találtam meg őket. Szerintem ez nem lehet véletlen, nincs igazam?
Itt azért Cody-ra pillantok, hátha osztja a véleményemet. Több ilyen pentagramm is van a kastélyban, talán száznál is több, eddig azonban egyik sem okozott gondot, vagy legalábbis akkorát nem, hogy engem is érintsen a dolog. Nem is izgattam hát magam rajta, hiszen semmi baj nem volt velük, annyira szorgalmas meg nem vagyok, hogy külön házit sózzak a saját nyakamba.
- Ja, ismerem ezt a dumát – biccentek egyet helyeslően Shanna szavait hallva, habár az nagyon is igaz, hogy ez az egész nem csak légből kapott valami. Dumbledore tényleg nagy mágus, a lehető legnagyobb, mellette biztonságban vagyunk. Esetleg csak voltunk? Mert hát tény, ami tény, ő sosincs ott, ahol valami történik...
- Na jó, mi a fene folyik itt? - fogom meg a lányt, aki már elég erősen szédeleghet, majd mindenféle esetleges ellenkezését figyelmen kívül hagyva kapom a karjaimba. Támogathatnám is, de ha elájul, akkor még nehezebb lesz vele a dolgom, és hát időnk se sok van, hiába nincs olyan messze az a bizonyos szoba. Amikor odaérünk, a lányt a félrehúzott ágyra fektetem, hogy addig is pihenjen, majd a kis duó felé fordulok: - Akkor legalább ti ketten össze tudtok hozni valamiféle megoldást – szólalok meg. - Mert én ezekről semmit sem tudok az égegyadta világon... Talán valami beépült tanár lehetett a tettes, vagy egy vérfarkas.
Természetesen itt ismét Dane jut eszembe, ki más is lehetne az, aki itt képbe lép? Vagy az a farkas lehetett a tettes, akinek az ügyében nemrég figyelmeztetett? Amikor Shanna megszólal, előveszem a pálcám, majd egy pajzsbűbájt lövök el a szőkeség felé, aki láthatóan már mozdulni se nagyon bír.
- Már így is elég rosszul van, így biztosabb – jegyzem meg, miközben Cody lelép, majd én is előveszek egy bicskát a zsebeim egyikéből, végül odalépek a pentagramma egyik ágához, majd ismét megszólalok: - Ketten egyszerre, úgy talán nem lesz akkora ereje, mint egyébként.
Egyébként se hagynám, hogy egy lány hajtson végre öngyilkos küldetést a közelemben, meg hát ennek a jelnek akkor a legerősebb a hatalma, ha teljes, nincs igazam? Minél több ágát szakítjuk hát meg egyszerre, annál kisebb lesz a ránk váró erőhatás... Legalábbis nagyon remélem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 239

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-18, 12:00

Az hogy sok minden történik egyszerre, vagy közvetlen egymás után, enyhe kifejezés. Érzem, hogy a pánikkeltés központivá kezd válni. A félelem irányíthatóvá teheti az emberek tömegét. Halálfalókra utaló jeleket keresek akarva akaratlanul is. Végül is a fiatal gyerekkoromat mondhatni közöttük töltöttem. Csak felismerem legalább benyomás szinten hogy tényleg velük van-e dolgunk vagy valami mással.
Peter elég rosszul fest, és Shanna kérdésére a homlokomra csapok.
-Van! Bocsánat, bocsánat, egyszerűen kiment a fejemből! -szabadkozom és már szedem is elő a mellényem belső zsebéből a kis vászonzacskót. Kinyitom, benne jelentéktelen marcipángolyókra emlékeztető gömbök vannak. De sajnos csak 30 szem. Peter felé fordulok. - Gyógynövényekből van. Nem pont mérgezésekre, de erős rosszul létre jó.- Azzal a kezébe nyomok egyet -Edd meg! - és bár látom, hogy jobban lesz, bizonyára erős szervezet, biztos ami biztos. Majd a lányhoz fordulok, neki is adok egyet. Olyan jellegzetes, markáns gyógyfüves illata/szaga van. Itt ott látni a morzsolt darabokat benne, ízre pedig édeskés, fűszeres, valahol a krumplicukor utóízével. Gyomor nyugtató, koncentráció segítő, émelygést csillapító. Nem egy bezoár, ha meg nem is szünteti véglegesen, enyhíthet a problémán. Közben válaszolok Peter kérdésére.
- A pentagramma... Én csak a hagyományos vonatkozásokat ismerem róla, hogy alapvetően az egyik legerősebb szimbólumnak tartják, ezért használhatják a körök alapjául. Önmagában viszont egyáltalán nem negatív a jelentése sőt...  Többszörösen érvényesül benne az aranymetszés, az öt ága jelölhet bolygókat, az öt elemet, sokmindent...  Noha valószínűleg az én ismeretem ezekről csak felületes, és semmi köze ezekhez. - Pillantok a falra, vérrel firkált képződményre. Aztán megerősítem magamat és a többieket. -Semmi köze hozzá...- ezt követően újra bele fogok, hátha most Peterhez is eljut amit elsőre közöltem. - Az iskolát lezárták. Átalakították, olyan mint egy erőd, vagy egy börtön.- foglalom össze röviden.
-Mindjárt jövök!- lépek ki a társaságból és ezzel a szobából mielőtt Shanna megdobná a jelet és a rosszul levők felé veszem az irányt, a többiekhez képest látványosan jól vagyok, és valamelyest még a hidegvéremet is sikerült megőriznem. Csak a kezeim hűltek ki a belső feszültségtől. Ideges vagyok, de ha neki állok pánikolni semmivel nem vagyok előrébb. A rosszul levőkhöz lépek oda, pár szót váltok velük, amolyan "tessék, talán segít" némi ébresztgető pofozgatás aki annyira ki van ütve "nyeld le" és hasonlókkal övezve a kezükbe nyomom vagy segítek eljuttatni a szájukig is a gyógyszert. Ötöt meghagyva, gondolván hátha jó lesz későbbre, szétosztom közöttük találomra. Tehát ha beválik a cucc, 25 ember jobban lesz, vagy legalább a földről talán könnyebb lesz össze szedni. Közben ösztönösen a képességemet is használnám, de azonnal szembe ütközik valószínűleg amit Shanna mondott, "mintha muglik lennénk". Egy kissé ledermedek, hiszen ez azért elég ijesztő érzés. Semmi más nem volt nálam, csak a pálcám, és ez a kis zacskónyi cucc, meg az ami jelenleg baromi hasznos lenne, viszont most megcsap a tehetetlenség szele. Vagyis inkább egy robbanás hangja és fénye, és valamivel később egy velőt rázó sikoly.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 175

TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal 2017-09-12, 17:02


Roxforti Nagymese
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem távolodom el a szükségesnél jobban a szükség szobájának bejáratától, már csak azért sem, mert jelenleg túlságosan furcsa a helyzet ahhoz, hogy elég bátor legyek hozzá. Nem vagyok tanár, nem kimondottan a diákok védelme miatt maradok a közelben, inkább azért, mert magamat nem tudom, hogy meg tudnám-e védeni, főleg hogy azt sem tudom, hogy mitől kell, de hogy valami nagyon problémás itt az holt biztos. Azért óvatosan megnézem a festményt, mert a vér mégis csak vér, bár ha annak tűnik csak akkor még reménykedhetek, hogy esetleg mégsem az... A helyettesítő tanárt meglátva viszont már egyértelmű, hogy vérről van szó és persze érkezik is az várható reakció a hangos sikítás, ami megtöri a folyosó csendjét és valószínűleg még a szükség szobájába is behatol. A lábam persze a földbe gyökerezik, mire végre a szám elé kapom a kezemet, hogy ne legyek olyan hangos. Szóval, aki az előbb beszélt velem nem ez a fickó volt, vagy... ez a test nem igazi, de ezt hogyan vizsgáljam meg? Eszem ágában sincs odamenni és megtapogatni, elég élethűnek látszik és ha nincs itt mágia, akkor nem lehet illúzió sem, legalábbis remélem.
- Shanna... Shanna! - bár nem mondanám hangosnak magamat, de mégis csak őt ismerem igazán egyedül, így nem csoda, ha neki próbálok szólni, bár egy fél pillantással is látszik, hogy jelenleg kissé ő is el van foglalva. Az sem biztos, hogy meghall, bár a sikoly elég hangos volt. Így inkább megpróbálok a képekre figyelni, ami most igen nehéz, hiszen első körben arra figyelek nehogy vértócsába lépjek, mivel ha valakinek a torkát vágják át ott elég nagy mennyiségű vér folyik el. De végül megpróbálom a vérnyomos képeket megvizsgálni, van-e köztük összefüggés, vagy lehet hogy csak a halott tanár tapogatta össze a haláltusája közepette?

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Egy lezáratlan akta ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Roxfort nagymese - Hattyúdal

Vissza az elejére Go down

Roxfort nagymese - Hattyúdal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Totemlista
» Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Szükség szobája (7. emelet)-