Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Üres terem
  Today at 07:31
Scott McBride

ϟ Daniil Dolohov
  Yesterday at 22:53
Daniil Dolohov

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 22:36
Daniil Dolohov


ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 18:32
Madeleine Eastwick




A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Gillian Ollivander
 
Nicolas McCaine
 
Calista Merrick
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37432 hozzászólás olvasható. in 3389 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-27, 20:23

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Azt hiszem viccelni még nem tudok a legjobban, de ettől még komolyabban vehetnéd az éneklést. - nem szontyolodom el azért, mert tényleg viccnek szántam a dolgot, hiszen már így is énekel tudom én, de tényleg akár komolyabban is vehetné. A kórus nem is neki való, ezt ő is mondta, ennél azért ő jóval önállóbb lélek. Nem arról van szó gondolom, hogy nem szeret csapatban dolgozni, hanem Bonnie inkább az a központi figura típus, aki nem igen tudja elviselni, ha mások elé kerülnek a rivalda fényben. Ettől még viszont egy zenekar nem lenne feltétlenül rossz mögötte, csak kellenek olyanok mögé, akik támogatják, azokkal viszont tényleg kedvesen kell viselkednie, ezért is kell leszokni az efféle titokfüzetekről végleg.
- Jól van, igazad van, talán tényleg furcsa is lenne. - azért nem mondom, hogy repesek az örömtől, de valahol igaza van, így ismertem meg és nem is várható el tőle, hogy teljesen megváltozzon, de már az is valami, ha legalább fejlődik valamelyest és abbahagyja az olyan dolgokat, amikkel bánt másokat és árt nekik. Az is becsülendő, hogy eltüntette azt a naplót és végül is egy össznépi bocsánatkérés is valami. Ha csak pár embernek is jobbá teszi vele a napját, akkor már megérte legalább próbálkozni a dologgal. Ezek után viszont meglepő, hogy a nagy esés után még meg is csókol. Nem számítottam rá és tényleg sikerül kicsit be is fagynom. Nem akarom elvenni a kedvét, vagy rosszat okozni ezzel, csak hát tényleg nem tudtam, hogy ilyesmi is megfordulhat a fejében. Bár azt se gondoltam volna, hogy komoly helyzetben megpróbálom őt megmenteni, pedig ez történt.
- Oké, de bocs hogy én... nem vagyok túl határozott. Rendesen elcseszték az életemet, nem neked kellene szívnod ezzel. - vonom meg a vállamat kissé azért bűnbánó arccal. Tényleg nem akarom, hogy rossz legyen neki miattam, hiszen nem érdemli meg. Szeretnék segíteni neki, szeretném, ha jól érezhetné magát és tényleg tudna változni, csak hát nekem sem könnyű. Eléggé elfuserált alak vagyok hála a nővéremnek, aki még csak nem is a vértestvérem és persze a szüleimnek... nem tudom okos ötlet-e hogy pont velem próbál meg kezdeni valamit, aki nem vagyok rá méltó. -Akkor lássuk! - mosolyodom el, ahogyan felemelkedünk. A gitárt magamhoz veszem, az ölembe fektetem le, ahogyan feljebb szállunk szépen a fák irányába. Nem félek természetesen, valahogy bízom abban, hogy tényleg nem lesz baj, bízom Bonnieban és az értékítéletében ezzel a szőnyeggel kapcsolatosan. Egészen kellemes és ellazító a vele járó szabadság.

//Köszönöm szépen az újabb kört! Szerintem ugorhatunk. Very Happy szivecske //


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-23, 21:17




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


  - Az éneklés..? Igaz, de az hobbi? A titokfüzettel együtt is énekeltem. Vegyem komolyabban? – Kérdezek vissza, szintén tartva a mosolyt, valahogy a hajamat is dobálgatom közben, amolyan pótcselekvés nálam, régen a hódítás eszköztára volt, és bár Noellel nincsenek ilyen terveim, valahogy mégis megmaradt így nálam, de már nem tudok elvonatkoztatni, remélem, hogy a srác nem veszi azt, hogy nála is manipulatív vagyok. Igenis kedvelem, jobban, mint barátot, nálam ez is nagy szó, mondhatni előrelépés, hogy valakivel önzetlen tudok lenni, nem várok semmit a társaságomért, nincsenek szívességek, kötöttségek. És nem is annyira furcsa.
- Ne csináld már Noel, ugye tudod, hogy teljesen megjavulni úgysem fogok? A jókislány fazon nem az én világom, elégedjenek meg annyival, hogy valami.. És te is, jó? – Nem akarom megbántani, de úgy vélem az őszinteség is elég fontos, szeretném, ha tudná, hogy ha változom is, nálam a fokozatosság számít, nem csak úgy hátat fordítok annak, aki voltam. Már látom, hogy sokakat megbántottam. Szeretnék jobb ember lenni, de ha valaki olyan rafinált ösztönökkel van megáldva, mint én, akkor mindez nem olyan egyszerű. Ahogyan beomlik alattunk a föld, és hihetetlenül édes, hogy meg akar menteni, most nem is asszociálok arra, hogy Fred is vitt magával az iskolába, amikor kifordult a bokám. Ő nem tudta levetkőzni a gunyoros jópofaságát, Noel viszont más tészta, az egyetlen dührohamot leszámítva mindig kedves volt velem. Lehet, hogy a végén még Charlene-nek lesz igaza, és tényleg tetszem Noelnek, de a múltbeli dolgok miatt nem tud, már nem képes nyitni, vagy nyíltabban kifejezni ezt az egészet. Végül nem hagyom magamat megmenteni, ha már bukunk, bukjunk közösen. Azért a csókot megeresztem, és nem bánom, hogy nem lesz folytatása, csak feltápászkodunk a földhányás tetején, egymást támogatva. Nekem az is bőven elegendő, hogy kedvel, és ezt ki is mondja. A fintoromat viszont félreérti.
- Én nem úgy értettem. Bénának érzem magamat az ilyesmihez. Eddig senkit nem kezeltem így. Én is bonyolult vagyok. És nem tudom, hogy hogyan kezeljem, de.. megpróbálok én lenni a határozott. Amíg el nem küldesz, vagy ilyesmi. – Nem akarok én bizonytalankodni, vagy tördelni az ujjaimat, de úgy vélem, hogy nagyjából nem árt tisztázni, hogy mennyire jól érzem magamat vele, és akkor nem kell találgatni. Nem mondom, hogy mindig nyomulni fogok, annak nem is lenne értelme, de most nála van a labda. Hívom a szőnyeget, és amikor megérkezik, fellépek rá, és nyújtom a kezemet. – Kicsit úgy tűnik, mintha hullámzana, de ne aggódj, elbír minket. – Lecsüccsenek magam alá húzva a lábaimat, és magam mellé húzom. A gitár is jöhet velünk, az még belefér. Ha fent vagyunk, dobolok a szőnyegen a kezemmel, és már indulunk is. A seprűvel ellentétben nem kell irányba állítanom, a gondolataimra van hangolva. Kisuhanunk a veremből, és a fák fölé visz az utunk.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-20, 15:37

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez egy jó ötlet, illene hozzád mondjuk... az éneklés! - mosolyodom el, hiszen azt tudjuk jól, hogy már egyébként is jól műveli, de hogy mondjuk ezen kívül mi lehetne amivel foglalkozhatna mások titkainak gyűjtögetésén kívül azt nem tudom én sem. Persze ennél a legtöbb foglalkozás azért biztosan jobb és emberibb, de nem tudom, hogy mi illene hozzá. Ő valahogy nem az a varrogatós típus, és az egyéb unalmas tevékenységek se passzolnak hozzá, mint mondjuk a varázslósakk, vagy társai és hogy kviddicsezzen... jó eséllyel az meg összekócolná a haját és hiába hogy nem teregeti ki már mások titkait, attól még gondolom a külseje nem kevésbé fontos számára.
- Talán úgy kicsit személytelenebb így össznépien, de több mint a semmi. Azt hiszem nem lenne rossz, talán lenne aki örömmel hallaná. - ha nem is bocsátanának meg neki azonnal, biztos, hogy lenne akinek azért jól esne nagyon egy ilyen gesztus és talán a megaláztatások és a sértések után azért egy kicsit mégis csak jobban érezné magát pár ember és akkor már megéri legalább megpróbálni a dolgot. Ezek után viszont nem tudom miképpen reagáljak a történések végkimenetelére, főképp arra, hogy nem elég a zuhanás, vagy hogy megmentem őt, ezek után még meg is csókol. Na ez az, ami még inkább és tényleg nehezen is reagálom le a dolgot, sőt talán nem is jól, mert nem csókolok vissza, sőt kissé le is fagyok tőle. Kell pár pillanat mire sikerül összekapnom magamat és legalább azt kinyögnöm, hogy kedvelem, hogy ne érezze magát annyira rosszul, hiszen látom a fintort, ami egyértelműen nem jó jel.
- De tudod, hogy ez elég... hogy én elég bonyolult vagyok ugye? - értem én, hogy kedve és tetszem neki, de hogy tényleg pont velem kellene próbálkoznia. Persze világos, hogy azt mondta sok nehéz eset van az iskolában a pasik között, de én se vagyok sokkal jobb, mint az átlag nem? Lehet, hogy jobban járna ha olyat keresne, aki kevésbé nagy lelki roncs, mint én. - Oh, nem tudtam, hogy így hívni is lehet. Elég... okos szőnyeg. - még mindig talán kicsit zavarban vagyok, de talán már nem olyan vészes, mégis meglepődöm, amikor megérkezik a repülő szőnyeg. Érdekes menet lesz, nem tűnik valami stabil járgánynak, de mégis sokan használják, úgyhogy... csak nem lesz gond. - Igen rendben, de ez tényleg elbír kettőnket? - sőt igazából még a gitárt is, az már majdnem kettő és fél... elég neccesnek tűnik, de kijutni csak sikerül, de vajon egyáltalán mitől omlott be a barlang?


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-14, 21:05




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Tudom. Nem akarlak olyan helyzetbe hozni. A füzetnek annyi, és különben is, unom már, lehet, hogy új hobbit keresek. – Kacsintok rá, pedig nagyon is komolyan gondolom, hogy sokaknak ártottam, nem voltam túl kedves ember, és itt lenne az ideje. Csak azon tűnődök el, hogy ha a nővére is hozzám hasonló módon jó útra térne, akkor vele is kibékülne, és megint lehetne köztük valami? Végülis mostohatestvérek, ha Maggie teljesen megjavul, akkor megint lefeküdnének? Én meg mi a fenéért gondolkozom ilyesmin? Hiszen nem vagyunk együtt, és éppen most mondtam el neki, hogy mellém nem is való normális pasi, hiszen úgysem tudom értékelni a dolgot. Annyira önzetlen pedig nem biztos hogy vagyok, hogy csak a másik örömére. Eddig mindig fegyverként használtam azt, hogy lefekszem valakivel, de csak az együttlétért..Meg tudnám tenni, ha nekem nincsen benne pláne?
- Bocsánatkérő levelekt? Nem, azt azért erősnek érzem. Esetleg ha visszamegyek látogatóba, mondjuk kiállnék mindenki elé, és egy füst alatt kérnék bocsánatot mindenkitől, akit megbántottam, de nem akarok annyit körmölni, meg személyeskedni. Talán egy ilyen felszólalás.. elég mindenkinek, hogy lássák, hogy meg merem tenni. Ehhez mit szólsz? – Charlene mondta, hogy a mugliknál van olyan, hogy fénymásolás, de az meg cikin hangzik, hogy kapsz egy ilyen sablon levelet, csak a név van kitöltve.. Nem tudom, ezt hülyeségnek gondolom. Egyesével meg nem fogok írkálni. A közös számunk egyébként egészen jól cseng össze, látszik, hogy van érzéke a zenéhez, de ez már akkor kiderült, amikor nem volt hangom, csak gitározott mellettem. És most már látom, hogy a hangja is nagyon klassz. Enyhén meglepődök, amikor a föld összeomlik alattunk, de nem akarom, hogy neki baja essen úgy, hogy megúszom, és hát én vagyok a griffendéles, nekem kéne megmentenem őt. Ez most egyikünknek sem sikerül, én őt akadályozom, beesünk a vájatba, de nem annyira vészes, hogy megüssük magunkat, csak rajtam nyekken. Mégis megpróbálkozom egy apróbb csókkal, amolyan köszönet szinten, és meg kell jegyeznem, hogy milyen finom szája van. Viszont alaposan megijesztem vele, vagy nem tudom. Picit fintorgok, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom, de utána, kimondja, hogy kedvel.
- Én is kedvellek. Tetszel. Komolyan. – Na jó, akkor kimondom én, mert olyan kis bátortalak. Tudom, hogy a brit srácok a franciák nyomába sem érnek, de Noel tényleg törődik az érzéseimmel, és ha nála az kell, hogy picit én udvaroljak de azért hagyjam, hogy ő legyen a férfi.. Hát tehetek a dolog érdekében, legfeljebb nem a szexre fogunk alapozni, hiszen az mindkettőnknél komoly zűrökhöz vezetne. – Hogyan..? A szőnyeggel butus. – Füttyentek, és pár pillanat múlva a kék-piros mintás perzsaszőnyeg már le is száll hozzánk a lyukba. Kissé azért megütöttem a bordámat, ahogyan rámesett, odatapasztom rá a tenyeremet, de nem vészes. – Akkor kipróbáljuk a repülést is? A gitárod rendben van?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-12, 09:27

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akarom én őt a nővéremhez hasonlítani, mert egyértelműen nem olyan, mint ő, de talán hasonló volt hozzá és azért ez a nehéz, hiszen nem kellene néznem, hogy olyan volt, mint a nővérem, mert talán a nővérem is tudna változni, de nem én lennék az, aki utána másképp tudna nézni rá. Viszont Bonnie esetén sem én vagyok az, aki rosszat tett ellene, tehát... talán lehetek én az, aki elnézem neki azt, amit csinált másokkal, főleg ha már egyszer javulni akart.
- Kösz Bonnie. Tudod, hogy ha pletyka lenne a dolgaimból... azt nem kezelném valami jól. - bár jó eséllyel azok se kezelték jól, akikkel kiszúrt a múltban, de azt már láthatta, hogy nem vagyok az a lelki egyensúlyban élő típus sajnos. Igyekszem én, de... ha egyszer rendbe is jövök, biztos hogy nem most lesz. Ez nem valami fenyegetés, nem esnék neki Bonnie-nak, ha kiszúrna velem, vagy ilyesmi, nagyobb eséllyel még inkább magamba fordulnék és lelépnék a suliból, mert nem akarnám hallatni a susmust a hátam mögött, meg persze a kibeszélést a srácról, akit molesztált a nővére. Biztos, hogy lennének, akik sajnálnak, de arra se lenne szükségem, aztán persze biztosan lennének olyan rosszindulatúak is, akik azzal jönnének milyen jó nekem és biztosan élveztem, csak most megpróbálom magamat áldozatnak beállítani. Hát erre tuti, hogy nem lenne szükségem.
- Igen, azt hiszem értem. Tényleg el kellene égetned azt a naplót... mindenkinek úgy lenne a jobb. Akár bocsánatkérő leveleket is írhatnál, arra nem gondoltál még? - persze nem akarom én erőltetni a dolgot, de lehet hogy az ő lelkének is jót tenne és talán nem bocsátana meg neki mindenki, de lehet hogy nekik is jó érzés lenne hallani, hogy belátta, hibázott és megpróbál javítani a dolgon. Nem azt mondom, hogy menni is fog, vagy hogy van értelme foglalkozni a dologgal, de ha csak pár embernek segít ezzel már akkor is megérte. Akár még segítek is neki címezgetni, vagy megfogalmazni, bár ez utóbbiban nem biztos hogy érdemes rám támaszkodni, jó eséllyel ő azért ehhez jobban ért, én amúgy sem vagyok egy kommunikatív alkat.
A mozdulat viszont valahogy ösztönös, amikor megpróbálom lényegében megmenteni őt a zuhanástól, ami aztán csak bekövetkezik, mert valami miatt nem hagyja. Talán már a legutóbbi lökésem miatt, amikor ki voltam akadva felkészült rá, hogy máskor is lehet ilyen? A jó ég tudja, de végül nem sikerül elérnem, amit akarok, így marad, hogy próbálom óvni valamelyest a gitárt és ezért esem végül rá. Ettől még nem lep meg kevésbé az, hogy odahajol, hogy csókot nyomjon a számra. Rendesen kikerekedik a szemem és most még a viszonzás se történik meg, csak próbálom jó eséllyel kezelni a helyzetet, vagy legalábbis elfogadni azt, ami történik. Nem húzódom el... legalább ez is valami, afféle kezdő lépés.
- Kedvellek és... és nem akartam, hogy... - magam sem tudom mit akarok kinyögni, inkább megpróbálok feltápászkodni, leporolva magamat és a kezemet is nyújtom neki, mintha igyekeznék úgy tenni az előbbi csók meg se történt volna. Tagadás, vagy hogy hívják. Felpillantok a magasba, elég mélyre sikerült esni. - Szerinted hogy jutunk ki innen? - ha most megpróbálunk jelző fényeket küldeni, akkor azért kerülünk bajba, mert nem kellene itt lennünk késő este, ha viszont nem, akkor itt ragadunk a sírok között a föld alatt reggelig... azt hiszem egyik se tűnik túlságosan jó opciónak.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-09, 18:57




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akarom teljesen zavarba hozni a mondandómmal, viszont az sem lenne jó, hogy úgy félreértse a dolgot, inkább tisztázom a dolgot, mielőtt még elüldözném. Kedves, és aranyos srác, még a dühöngése ellenére is, megérti a szeszélyeimet, amit eddig keveseknek sikerült. Végtére is nekem is jól áll, hogy barátkozni tudok valakivel. Ezek szerint nem csak Charlene van rám hatással, hanem Noelnek is. Teljesen megváltozni úgy vélem sosem fogok, de odafigyelhetek másokra, és elfogadhatom, hogy ha ők is törődni akarnak velem. Nem kell mindig egyedül lennem. És nem akarom, hogy Noelnek mindig azon kellene izgulnia, hogy hasonlítok a nővérére.
- Tudom, hogy sokszor.. bunkó vagyok, na meg a múltam sem patyolattiszta. De nem élek vissza semmivel, amit mondasz. Nem akarlak bántani, még ha olykor gonoszkodok is veled. Azt hiszem mindkettőnknek jár egy második esély, valami újrakezdés. – Nem akarok én most sokat sejtetni ezzel a dologgal, hiszen állandóan magamat beszélem le róla, hiszen nem is próbálkozik, teljesen más, mint a többi fiú. Szó sincsen róla, hogy kihívást látok benne, nem azért akarnám megszerezni, hogy diadalt arathassak, hogy lám nekem ez is sikerül. Csak.. tényleg nem kéne neki rosszat okozni, jó ez így, ahogy van, viszont ha meg én gyengéd lehetnék vele.. Igaz, nem az én műfajom, és az ágyig jó eséllyel el sem jutnánk mindkettőnk defektje miatt, de olykor igenis lehetnék vele egy kicsit kezdeményezőbb. Az megy, nem vagyok egy félős alkat, de ha annyira megriad, hogy mindent romba döntök.. Van egyáltalán értelme?
- Igen, még otthon vezettem ilyet, de itt már.. nem volt hozzá ingerem, hogy beleírkáljak. Egyrészt a többség olyan unalmas, hogy még csak zsarolni sem érdemes őket. Másfelől.. Ahogy beszéltük, már nem az ilyen dolgok érdekelnek. Azt akarom, hogy ne legyek mindig.. mindenki szemében az utálat megtestesülése. Nem tudom, hogy érted-e, mire akarok kilyukadni. – Nehéz így kinyögni, hiszen leginkább a manipulációimról, a gúnyolódásomról voltam híres, és most a valódi érzéseimről próbálok beszélni. De úgy vélem, hogy neki lehet. És muszáj, egyszerűen meg kell próbálnom kikisérletezni, hogy mit szólna egy kis valódi gyengédséghez. Ez tőlem most ösztönösen jön, semmi csábító nincsen benne. Lehet, hogy azért adom, mert nekem is jól esik.. rendesnek lenni, vagy tudomisén, hogy mi ez. Nem húzódik el, picit zavarba jön, amitől.. édesnek tartom.. Hm.. csak meg ne tudja senki, hogy ilyesmit is érezhetek.
- Menjünk, szívesen repülök veled. – Bólintok, és már indulnánk kifelé, amikor valami repedés tényleg végigfut alattunk, de hiába lök rajtam egyet, lerázom a kezét, és felé vetődöm inkább. Na ebből látszik, hogy tényleg szőke nő vagyok, de nem akarom, hogy baja essen, méghozzá nélkülem. A föld valóban eltűnik alólunk, és vagy három métert esünk lefelé, még mázli, hogy porhanyós a talaj, nem pedig kopár, mert akkor jól megütjük magunkat. Még így is rám esik, amin kissé felszisszenek, de hát magamnak csináltam a dolgot. – Te.. tényleg megmentettél.. volna? Ilyet még soha.. senki, nem csinált értem. Nem baj..? – Hajolok oda, ha már rajtam fekszik, és egy finomabb, apróbb csókkal köszönöm meg a dolgot. Az ő dolga, hogy mihez kezd vele..


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-06, 10:05

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Valahogy sejtettem, hogy a szőnyegről van szó még mindig. - igen sikerül egy mosolyt kicsalnia belőlem. Régebben jó eséllyel egy ilyen kétértelmű megjegyzéssel nem tudtam volna mit kezdeni, de szerencsére már változtam és mellette azért határozottan jobban is érzem magamat, mint a legtöbbek között, főleg amióta megismertem, hogy milyen is a felszín alatt. Nem a az a fajta lány, akit először láttam benne, aki enyhén spiccesen került elő a karácsonyi bál után és arra akart rávenni, hogy lógjak be a Griffendél klubhelyiségébe, pedig nekem aztán eszem ágában sem volt ilyesmit tenni. Nem vagyok egy szándékosan szabályszegű típus.
- Az a fő, hogy rájöttél, hogy változtatnod kell. - halványan elmosolyodom, de azért egy leheletnyi gondterheltség végigsuhan az arcomon. Talán érthető az oka, hiszen azért lássuk be Bonnie és a nővérem között van egy kevéske hasonlóság, ha nem is mondhatóak egyformáknak. Vajon, ha a nővérem mondaná, hogy megváltozott akkor is így tudnék viszonyulni hozzá? Nem hiszem. Az alapvető emberi gyarlóság nem engedné. Könnyebb elnézni annak a bűneit, aki nem ellened követte el őket, mint annak, aki igen. Jó eséllyel neki is nehezen bocsátanának meg azok, akiket megbántott és akiknek a lelkébe taposott. - Titokfüzet? - azért itt meglepődöm és nagyon remélem, hogy tényleg nincs benne semmi sem mondjuk rólam. Még ha el is égeti, elég rossz érzés lenne, ha kiderülne, hogy az én titkaimat is feljegyezte első körben, hogy aztán később akár fel is használhassa ellenem.
- A megváltásod? Kösz, ez... azt hiszem valahol kölcsönös és tényleg jó lenne. - igen hálás vagyok, még nem igen utaztam valami sokat, meg aztán, ha a nővérem nem jönne haza, akkor se lenne sokkal könnyebb dolgom igazából otthon. A szüleim nem igen foglalkoznak velem, e miatt is történhetett meg ez az egész Maggievel, hiszen ők semmit nem vettek belőle észre, mindig is csak a saját dolgaikkal voltak elfoglalva, sosem nézték mi zajlik a háttérben, hogyan kínoz engem a testvérem és mikre vesz rá, amikre normális esetben nem kellene egy testvért, akkor sem, ha csak mostohatestvérről van szó. Inkább úgy mondom, hogy egy kisgyereket. Azért az meglep, hogy közelebb fészkelődik és puszit ad az arcomra. Furcsa érzéssel tölt el, nem olyan kellemetlennel, mint amilyennek elsőre gondolnám. Az arcom inkább jól esően kezd el égni tőle, úgyhogy azért egy kis zavartságot sikerül kiváltania belőlem.
- Talán igen, megnézhetnénk azt a repülő szőnyeget is, ha van kedved most hozzá. - halvány mosollyal, zavart torokköszörüléssel egybekötve tápászkodom fel, azaz tápászkodnék, mert a repedések csak még inkább erősödnek, aminek hála aztán amikor felállunk erősödni kezdenek alattunk, még a föld is megroppan egy kicsit, hogy a térdem is megroggyan. - Ez meg mi... ez nem jó... - megtántorodom, amikor tényleg megremeg alattunk a föld. Sírok vannak itt, nem illene bárhová is beomlani, így aztán nincs más ha tényleg megmozdul a föld megpróbálok lökni egyet Bonnien, hogy ha ne adj isten valami zuhanás jönne, akkor ő legalább ne hulljon le a mélybe. Halvány sejtelmem sincs róla, hogy mi történik.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-08-01, 20:27




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Akkor majd megmutatom, hogy hogyan kell, hova tedd a kezedet, hogyan irányítsd, mennyire erősen kell.. Mármint... A szőnyeget.. bocsánat! – Kuncogom el magamat a szám elé a kezemet. Nem akarok én célozgatni, kettőnk közül még mindig én vagyok a kiélt kis prosti, ő meg a tisztességes srác, akit a mostohanővére molesztált, és most sem akarom zavarba hozni, de a mondat vége felé jutott eszembe, hogy bár tényleg a szőnyegről beszéltem, nagyon félreérthető voltam. Bár mindketten el vagyunk rontva a magunk módján, azért tudom, hogy neki van humora, és ha nem is nevet most, talán egy mosolyt kicsalhatok belőle.
- Igen Noel, kezdem úgy érezni, hogy nagyon felelőtlen voltam, és sokakkal kiszúrtam, beletapostam a lelkivilágukra. Az egy rossz élet volt, és tulajdonképpen rám sem volt jó hatással. A hugom nyomába se érhetek, de legalább megpróbálhatok olyan lenni mint ő. Azért mindig megmaradok olyan szeszélyesnek, aki a méregdrága ruhát dobja ki a szemétbe, aki hirtelen hisztiket vág le, de összességében talán alkalmas lehetek arra, hogy ne utáljon mindenki. A titokfüzetemet is elégetem, becs’szó. – Fogadkozom mert hát nekem ilyen is van. Ebbe már nem is véstem fel Noel dolgait, vele kapcsolatban már úgy éreztem, hogy nem is lenne tisztességes. Ha barátok vagyunk, akik jól érzik magukat együtt, akkor őt már az új élethez kéne sorolnom. Azért picit félve ajánlottam fel Noelnek a közös utazás lehetőségét, hiszen nem akarom, hogy valami második Maggie-t lásson bennem. Talán nem így lesz, és úgy érzem, hogy ezt érdemes egy kicsit erőltetnem.
- Lehetek az életben egyszer önzetlen is, te vagy az én megváltásom. Remélem, hogy elfogadod, jól érezhetnénk magunkat. – Kicsit humorosra veszem a figurát, holott azért bennem is ott van mélyen valahol a törékeny lány, akinek számít a valódi odafigyelés, és ezzel a sráccal itt beszélgetni is tudunk, érdekli a lelkivilágom, nem csak az, hogy mi van a rucim alatt. Defektes, de ha pont ő kell ahhoz, hogy mindketten javuljunk, akkor muszáj egy picit magabiztosabbnak lennünk ez ügyben. Elkezd gitározni, én a combomon ütöm az ütemet, és tényleg jól szólunk együtt. A zene valahogy tényleg varázslatos, oldja a hangulatot, és nem veszem észre én sem, hogy miféle repedések futnak végig alattunk. Amikor vége a számnak, akkor közelebb fészeklődök hozzá, és egy puszit nyomok az arcára, hogy belekarolva hozzábújjak.
- Ez jó volt. Nem fogunk megfázni itt a fűben? Nem kéne lassan visszamennünk? – Nekem aztán oly mindegy, legalább még egy picit maradhatunk, mert jó így, remélem nem lök el magától, az most nem venné ki jól magát. Igen, igaza lehet Charlene-nek, valamit érzek, csak nem akarok rajta kicsit se agyalni, mert minek?



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-30, 10:27

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tényleg? Ez nagyon kedves tőled, de talán ketten jobb, hiszen nem értek még annyira hozzá és nem biztos, hogy tudnám egyáltalán irányítani. - azért elmosolyodom hiszen mégis csak odaadná nekem csak úgy, amikor másoknak még úgy sem, hogy ő is rajta ül, nekem pedig simán csak úgy magamban is? Ez tényleg azt jelenti, hogy bízik bennem, bár fogalmam sincs, hogyan és mivel érdemeltem ezt ki, hiszen bántottam őt, még ha nem is volt szándékos, hiszen nem tudtam irányítani és visszafogni magamat, de ez még nem mentesít az alól, amit tettem. Egyébként is nagyon új érzés nekem ez, hogy valaki bízik bennem, nem nagyon volt még rá példa, persze részben azért is, mert én se nagyon adtam esélyt senkinek, hogy akár csak megpróbálhassa.
- Talán igen, igazad lehet, hogy ostobaság volt, de már nem csinálod és az a fő, hogy rájöttél, hogy nem kellett volna ezt csinálnod nem? Legalább akarsz rajta változtatni és ez a fontos. - na igen talán, ha mindezt akkor tudom meg, amikor még alig ismertük egymást akkor én is másképp állnék hozzá, talán tényleg furcsán néznék rá, hogy ilyesmit művelt csak azért, hogy elérje a céljait. Ha így nézem akkor ez nagyon hasonló, mint amit a nővérem is csinált, de azért mégis más, hiszen Bonnie ezt ismeretlenekkel tette és legalább rájött, hogy milyen nagy hiba volt, Maggie viszont a mai napig sem fogta fel, hogy én már nem akarom ezt az egészet és talán még zsarolni is képes lenne. Elég jó színész, a szüleink talán tényleg gond nélkül neki hinnének, ezért is remélem annyira, hogy még véletlenül sem tér vissza a nyárra és nem zavarja még jobban össze az életemet, mint amennyire már így is sikerült neki.
- Oh ez... nagyon kedves, köszönöm! Azt sem tudom, hogy elfogadhatom-e, de... azt hiszem tényleg jó lenne. - hálás mosollyal pillantok rá. Azért ez elég új még nekem is, hogy valaki segít és talán erről fogalma sincsen, de az utóbbi hónapokban sokkal többet mosolyogtam, mint az utóbbi években együtt véve. Persze ebben a banda is azért közre játszik valamelyest, hiszen most még van egy olyan csapat is, akik közé tartozom és ez is új, de nagyon is jó nekem, de mellette Bonnienak is nagy szerepe van benne. Még azt is eléri, hogy zenéljek, sőt énekeljek is neki, ami azért megint csak nem sokaknak sikerült még. Úgy érzem, hogy elég szépen szólunk együtt, de nem vagyok én sem hangos, hagyom őt is kiteljesedni, meg aztán azt sem akarom, hogy netán valaki meghalljon minket. Még nem vagyunk hivatalosan egyetemisták, a végén még baj lenne belőle, hiába van itt mindjárt a nyár. Azt pedig észre sem veszem, hogy a dal közben apró repedések futnak végig alattunk a földön. Az akkordokra koncentrálok, néha még a szemem is csukva, az ilyen apróságok egyáltalán nem tűnnek fel most.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-26, 07:59




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Tudod neked még egyedül is odaadtam volna. – Döntöm oldalra a fejemet hetykén, végülis csak egy tárgyról van szó, és ha barátok vagyunk, bízunk egymásban, akkor ez is lehet gesztusértékű, hogy rábízom. Bármennyire is drága volt a szőnyeg, végső soron nem én vettem, és ha most megoszthatom valakivel, hát miért ne? Én már tudom, hogy hogy működik, mókás lesz, ha majd Noel is fel tudja magának fedezni. Nem egyszerű járgány, komoly mentális képességek kellenek hozzá, nem olyan, mint egy seprű hogy ide-oda rángatja az ember a nyelét, aztán repülünk az egyik irányba. Lelkük van!
- Tudom, pont azért merem pont neked elmondani, mert ebben lehet, hogy hasonlóan rosszul vagyunk bekötve. Nekem szerencsére nincsenek ilyen negatív élményeim, csak magamtól kezdek kissé megundorodni, hogy nem értek hozzá, viszont fegyverként használtam. Gondolj bele, mint egy csőre töltött pisztoly, amivel hadonászok. Ostobaság, ugye? – Félmosollyal kérdezek vissza, tudom, hogy neki aztán még perverz események is történtek az életében, de talán meg tudjuk őket beszélni. Nekem nem kellenek tanácsok, én pontosan tudom magamról, hogy csak gépiesen csináltam, de semmi érzelmi faktor nem volt benne, de még ha lett volna is, mintha felülések, gugolások lettek volna, semmi olyasmi, ami másoktól hallva olyan élvezetesnek tűnhet. Ebből alaposan kimaradtam.
- Azért nem mondanám megszokottnak, hiszen ugyanúgy bentlakásos iskolában jártam, rengeteg helyen nem voltam még. Anyát megkérem, hogy legalább a repülőjegyedet fizesse, elég nagyvonalú tud lenni. Örülök, hogy jössz. – Mosolygok rá, és további fészkelődés nélkül közelebb ülök, már annyira, hogy szinte mellette legyek, és nekidőljek a vállának. Bármennyire is ügyetlenek vagyunk, mellette nem érzem magamat annyira egyedül. Anya majd biztosan kérdezősködni fog, de ezúttal őszintén mondhatom, hogy barátok vagyunk, és kedvelem ezt a srácot. Anya biztosan nehezen fogja elhinni, de tudja, hogy milyen szeszélyes vagyok, és nem tartozom magyarázattal. Ő régebb óta ismer, mint Charlene, aki viszont azt erőlteti, hogy talán magamnak se kéne hazudnom, hogy tetszik Noel. Talán tetszik, de mi értelme van, ha ő meg senkivel nem tud együtt lenni, mert túl sok volt az neki, amit a mostohanővére művelt vele? Én meg talán jól érezném magamat lelkileg, de testileg ugyanolyan semleges lenne, mint bárki más. Mondjuk nem rossz érzés hozzábújni, de ez még nem tudom, hogy bármit is jelentene.. Bólintok, hogy csak kis része ebből a vicc, bőven el tudnám őt képzelni aurornak, nagyon jól állna neki. Inkább énekeljünk. Amikor elkezd gitározni, akkor egyből felismerem a dallamot, felé fordulok, hogy találkozzon a tekintetünk, aztán belekezdek én, hogy csatlakozhasson. Szép szám, és jó választás. Vajon hogy cseng majd a hangunk együtt?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-18, 19:44

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Talán annyira nem is. Ez egy értékes szőnyeg, érthető, ha nem adod akárkinek, de jó érzés, hogy nekem lehet, persze csak veled. - egyedül nem is biztos, hogy be merném vállalni, hiszen értek én ugyan a seprűlovagláshoz, de az nem ugyanaz, mint megülni egy repülő szőnyeget. A kettő azért egészen más, jobb is, ha egy gyakorlott sofőr mögött próbálkozom. Eddig még csak fel se merült bennem, hogy effélét ki akarnék próbálni,de mondjuk lehetőségem se nagyon volt rá, szóval ha innen nézzük érthető. Ha lett volna, lehet hogy meg lett volna a késztetés, hogy esetleg kipróbáljam milyen lehet.
- Ebben tényleg nem én leszek a legjobb tanácsadó azt hiszem. - tanácstalanul vonom meg a vállamat, hiszen tudja jól én se igazán értek a testi dolgokhoz. Az én esetem mondjuk azért más. Az elején volt valamiféle fura örömfaktor, amikor még nem is igazán értettem, hogy egyáltalán mi történik velem. Aztán elkezdtem szépen fokozatosan felfogni az egészet, főleg azt, hogy ez így mennyire nincs rendben és onnantól már nem ment, csak a fizikai reakció, ahogyan ő is mondja, de inkább szégyen volt az érzés, mint sem bármi jó. Esetében pedig ezek szerint valami semleges, amit el akart érni, hogy a céljai meg legyenek, de nagyjából ennyi. De hát én pont a miatt nem mondhatok semmit sem, mert velem is épp elég gond van, mint tudjuk, sőt mint tapasztalnia is sikerült. Nem vagyok alkalmas arra, hogy másnak mondjam meg, hogy élje az életét, vagy hogyan alakítsa a múltját, mire emlékezzen és mire nem, hiszen én ebben aztán nagyon nem vagyok kompetens, miután a saját életemet se tudom rendesen kezelni.
- Végül is nem lenne rossz, Franciaországban még sose voltam, gondolom nem rossz hely, vagy neked már megszokott? Majd megnézem a félretett pénzemet. - én azért nem olyan családból jöttem, mint ő, ahol gondolom az anyja azért elég jól tartotta anyagilag, ha már ilyen nem épp olcsó repülő szőnyege van. Azért nekem is van valamennyi félretett pénzem, de azért azt nem mondanám, hogy túlságosan sok. Az a jó a varázsló életben, hogy hoppanálással legalább olcsón lehet közlekedni és nem rokkan bele annyira az ember pénztárcája. Elég lehet egy hátizsáknyi cucc mondjuk, csak még az a kérdés hol fogok aludni.

- Végül is lehet, hogy igazad van és nem lenne rossz... kösz. - tudom, hogy csak viccel, de lehet hogy igaza van akár ebben is. A fizikai erőm meg van hozzá, a mágikus erőm is azt hiszem, bár nem vagyok kiemelkedő Sötét Varázslatok Kivédéséből, de azért rossz se vagyok belőle. Végül is meg lehet próbálni, amúgy se találtam még ki, hogy mi legyen jövőre, ez legalább egy jó ötlet.
- Rendben, akkor... - halkan pendítem meg a húrokat, aztán bele is kezdek a dallamba, de biztosan hamar felismeri, hiszen [You must be registered and logged in to see this link.]


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-16, 22:06




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Más még vele se próbálhatja ki hékás, önző dög vagyok, de hisz ismersz.. – Tudom, hogy ugrat, és azt is, hogy ő azért már kezd el így elfogadni. A hugomnak igaza van, kezd komolyan tetszeni, ami számomra is furcsa, sosem kötöm le magamat, és a sors furcsa fintora, hogy Noellel nem is lehetne kezdeni, mert annyira ellene van minden kapcsolatnak a mostohanővére miatt, hogy nagyjából ez egy értelmetlen helyzet, marad hát a barátkozás. Ráadásul most nyögtem ki, hogy én még csak nem is élveztem a korábbi kapcsolataimban, hogy ha valakivel eljutottunk az ágyig, csak a manipulációm fegyvereként használtam mindezt. Ő mégsem retten el, valahol mintha megértené, hogy ez passzol hozzám, viszont állandóan arra bíztat, hogy változzak, mert a testvérem jó hatással van rám. Nem is tudom, nehéz beismerni, de mégiscsak így van. Furcsa, hogy most már mások alakítanak.
- Nem, ez nem ilyen egyszerű. Igen, szerettem másokat használni, de nekem... fizikálisan nem érzek semmit. Olyan, mintha egy sport lenne, testmozgás, de nincsen benne semmi élvezetes, csak fárasztó. Nem tudom, hogy másoknak ez mitől izgató. – Megvonom a vállamat, lényegében kijelentettem, hogy frigid vagyok, és hát igen, jogos, ki akarna egy bevallottan érzéketlen lánnyal együtt lenni. De fontosnak tartottam valamiért elmondani, talán, hogy elriasszam, ha mégis gondolkozik velem kapcsolatban bármiben is. Mellé egy rendes lány illene, aki nem szemétkedik másokkal, és alkalmas rá, hogy boldoggá tegye. Én már Frednek is megmondtam, hogy egy roncs vagyok.
- Igen, ne te osztogass.. – Nyekkenek meg lágyan mosolyodva, amikor oldalba bök, mégis bólintok, nem baj, attól még beszélhetünk. Egy picit közelebb ülök, hogy ha már oldottabb a hangulata, és nem fog elküldeni, akkor legalább a barátkozás működhet kettőnk között, abból nem lehet gond, legalább valaki tudja, hogy milyen vagyok, és nem retten meg tőlem. Én is elviselem a kisebb-nagyobb szeszélyeit, a dührohamai idején pedig jól elkerülöm majd.
- Ez eléggé magányosan hangzik. Nem szoktam ilyesmit senkinek felajánlani, de ha szeretnéd, tölthetnénk pár napot baráti alapot. Akár Angliában, akár Franciaországban. Nem erőszak, de ne ücsörögj a szobádban egész nyáron, főleg ha még esély is van rá, hogy a nővéred megint elkezd bunkóskodni. – Elég enyhén fejeztem ki magamat, de csúnya lett volna kimondani, hogy ha rámászik. Az tényleg pocsék lenne, és valahogy Noel esetében úgy vélem, hogy bele is roppanna, ha megint megtörténne. Akkor már nem dührohamok következnének, talán megőrülne, nem tudom. Inkább ne is tudjuk meg.
- Naná, hogy jó lennél. Mondom, olyan komoly vagy, figyelsz a részletekre, és azok a kitörések.. Ha másokat is úgy falhoz vágsz, mint engem.. Na jó, ez vicc, de tényleg jól állna neked a nyomozás. – Vigyorgok rá, de nem ugrató stílusban, igenis komolyan gondolom, a támogató arcomat villantom rá. És igen, már régen megbocsájtottuk egymásnak ezeket a hülyeségeket, de olykor még lehet kicsit gonoszkodni. Nagyon kicsit, vele nem viszem túlzásba.
- Elég sokat énekeltem már, úgyhogy csak kezdd el. A duettek jöhetnek szóba, hogy ne legyen gond a hangkülönbséggel. – Bólintok oda kedvesen, és várom, a kezdést. Kicsit felhúzom a térdemet, hogy ne fázzon a combom a hűvösödő fűben, mert bár nyár van, azért nem vagyok túlöltözve.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-10, 12:17

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt azért sejtem róla, hogy nem mutogatja csak úgy mindenkinek azt a repülő szőnyeget. Nem olyasmi az, hogy bárkinek is kölcsön akarja adni, amit meg is értek. Gondolom nem volt éppenséggel olcsó, meg aztán talán ha kiderülne, hogy efféléje van és még osztogatja is, nem biztos, hogy túlságosan értékelnék mondjuk a tanárok a dolgot. Mindenesetre engem azért érdekelne, de persze nem célozok, vagy utalok arra, hogy megnézném, maximum tényleg az érdekel hol parkolta meg, mert hogy nincs nála most az szinte biztos. Mágiával átitatott világban természetesen csak szinte.
- Szóval csak veled, önállóan nem mernéd rám bízni igaz? - azért elmosolyodom, ebből láthatja jól, hogy inkább csak ugratom, nem komoly a dolog. Igazából vele együtt is kipróbálom, gondolom két fő azért csak elfér rajta, főleg ha már eleve így ajánlja fel, meg ha egyszer nem olyan egyszerű a kezelése nem is várható, hogy csak úgy egyedül felengedjen rá, még hja mondhatni van is repülési gyakorlatom, hiszen repüléstanból kimondottan jó vagyok, de azért seprűn ülni egészen más, mint mondjuk egy kissé imbolygó szőnyegen.
- Tudod ez nekem... Megértem valahol, hogy így érezted, nekem is hasonló volt, de az mégis csak más. Talán pont azért voltál így vele, mert nem nézted ki az, csak eszköz volt. - oh nem vagyok én hozzáértő annyira, meg hát az is benne van, hogy nem is kimondottan szeretem a témát. Talán még a legelején, amikor nem is igazán értettem az egészet a fizikai élvezeti része meg volt valahol, de ahogy kezdtem felfogni, hogy mi az, amit a nővérem művel... hát nem kimondottan élveztem a nagy részét, főleg amikor csak úgy meglepett és nem számított, hogy én nem akarom, de Bonnie esete azért nagyban más, de ezek szerint még nem igen volt köze olyanhoz, akivel szeretett is lenni és így azért egészen más a helyzet. Érthető, ha nem élvezte, ha csak feladat volt, eszköz, hogy elérje a céljait.
- Tudod attól még most tudsz változtatni, hiszen már van testvéred és változtak a dolgok. A múlt az... a múlt, de én ne osztogassak tanácsokat mi? - egy félmosollyal bököm oldalba a könyökömmel, ha már ott ül mellettem. Na igen, nekem nem igen kellene beleszólnom hogyan éli az életét, vagy hogy változik-e, vagy sem, hiszen én magam sem tudok szabadulni a múltamról, amit a saját bőrén is megtapasztalt. A dührohamokat, a lelkileg instabil jellemet igazából nem egyszerű megváltoztatni, igazából fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne. Neki azt hiszem még mindig több esélye van jó irányba változni, mint nekem.
- Ez jól hangzik. Én még egyelőre nem tudom, még nem is jártam a tengeren túl, igazából máshol se nagyon. - vonom meg a vállamat. Azért az én életem mindig is jóval egyszerűbb volt, mint az övé. - Valószínűleg otthon leszek, a szobámban főleg a gitárommal és készülök a következő évre. Meg aztán... ha a nővérem mégis hazajön, igyekszem majd elkerülni. - na igen, nem lesz olyan izgalmas, mint ruhákat vásárolni, és eljárkálni Párizsban fotózni és művészfilmeket nézni. Az én életem egyáltalán nem olyan izgalmas, mint az övé, de szerintem ezt alapból is sejtette.
- Nem is tudom... szerinted jó lennék aurornak? Ebben eddig még sosem gondolkodtam. - de most láthatja, hogy tényleg elgondolkodtatott. Talán igaza van, lehet hogy tényleg jól állna nekem és szeretek figyelni a részletekre és tényleg elég komoly is vagyok, ahogyan mondta. Az is lehet, hogy a végén még tényleg auror szakra megyek tovább, talán tényleg passzolna is hozzám, jobban, mint a látványmágia. A kérdésére azért meglepetten pillanatok oldalra, de végül mégis csak megjelenik egy halvány mosoly az arcomon. Végül is miért ne?
- Csak úgy spontán, vagy van valami külön kérésed? - végül is elég sok dalt ismerek, de akár azt is megtehetjük, hogy egyszerűen csak játszom, ő meg bekapcsolódik, vagy valami hasonló, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-08, 19:10




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy vagyok vele, hogy most már letettem a záróvizsgáimat, tehát megbukni nem fogok, és ha nagyon a szabályokról lenne szó, ki tudom emelni, hogy én már nem vagyok diák, hanem végeztem, és már csak a nyári szünet választ el az egyetemista léttől. Még be is adtam néhány szakra a jelentkezésemet, annak ellenére, hogy lövésem sincsen róla, melyiket is választanám. Nem is nagyon érdekel a tanulás, eddig mindig megoldottam a sikeres vizsgákat, de az itteni szigorú rendszerben alaposan Charlene segítségét kellett kérnem, hogy rendben legyenek a tanulmányaim.
- Annyira vagyok irigy, hogy ne adjam másoknak kölcsön. Egy káprázat bűbájt raktam rá, és nekitámasztottam a fának. Később.. kipróbálhatod velem, ha szeretnéd. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, elmondtam neki ismét egy titkomat, úgyhogy rendes srácnak kell lennie, hogy ha így állok hozzá. De hát az is, még sosem élt vissza a bizalmammal, valahogy mindig a hónom alá akarna nyúlni, hogy kihúzzon bármilyen kátyúból. Amilyen lelki roncs szegény, mégis másoknak segít. Én sosem voltam ilyen önzetlen, a hugommal egészen jól passzolnának, ha nem volna ott Charlene-nak a szintén mardekáros Shane. Egyszer beszélgettünk a klónommal Noelről, és nagy kuncogások közepette közölte, hogy Noel biztosan tetszik nekem. Talán. Egy nagyon kicsit. De semmi értelme ezen tűnődni, hiszen még csak hozzá se lehet érni, mert begőzöl. Vagy csak akkor nem érdemes, amikor dühös? Ezek után már kockáztat a fene!
- Félre ne érts. Fegyvernek kiváló, tudod meséltem, hogy imádok másokat.. zsarolni. De.. hogy is mondjam? Nekem.. sosem volt jó. Egyszer sem. Akkor se, ha én kezdeményeztem, és akkor sem, ha véletlenül valaki más. Én.. képtelen vagyok rá, hogy tetszen.. Pedig mindenki majd döglött érte, csak hogy ágyba csaljon.  – Megvonom a vállamat, és fújtatok egyet, na ezt még az ikremnek se meséltem, ő túl romantikus lélek, hogy ilyesmiről diskuráljunk, barátnőim pedig nincsenek, hogy ilyesmit megosszak velük. És miben segítene? Elmondják a tapasztalataikat? Felesleges. Nálam vagy testi hiba van, vagy valami más gát, amit nem lehet technikával pótolni.
- Miért, szerinted van értelme? Ha változtatok, ha nem, azt nem tudom megoldani, hogy a szüleim ne éljenek külön. Azt sem, hogy külön nőttünk fel a testvéremmel. Folyamatosan ezeken jár az eszem, és hogy nem utálnának ennyien, ha normális, teljes családban nőttem volna fel. – Felelem azért kissé kedvetlenül, még ha édes is tőle, hogy ennyire bátorít. Annyit tudok tenni, hogy feltápászkodom, és közelebb ülök hozzá. Nem sokkal, nagyjából megfelelezve kettőnk között a távolságot, mintha csak azt akarnám, hogy ne kelljen emelt hangon diskurálnunk, valójában viszont ennyit mertem kezdeményezni, semmi többet.
- Azt hiszem anyával is legalább két hetet, végig szoktuk járni nyáron a francia divatcsomópontokat, és ami megtetszik, azt megveszi, ha nem horribilis az ára. Most talán apánál is leszek valamennyit, meg Charlene-nel közösen, de még így is marad néhány hét, amikor nagyjából sehol, úgyhogy Párizsban mászkálok majd, megnézem az összes művészfilmet, ami évközben kimaradt. Anya imád fotózni, kölcsönkérem egy régebbi gépét, és én is kattingatok párat, úgyhogy... és te? – Most egészen végigcsicseregtem a terveimet, de mind arra utal hogy jó magányos hónapok elé nézek, és csak ha mázlim van, akkor sikerül majd ráakaszkodni valakire, de nem akarok állandóan erről beszélni, mert már biztosan untatom Noelt.
- Miért ne lennél? Látom a közös órákon, hogy mire vagy képes a pálcáddal, de ha tényleg az egyetemi része nem vonz, akkor illene hozzád még az auror is. Komoly vagy, figyelsz a jelekre, én simán kinézném belőled, hogy bűnügyeket oldasz meg. A látványmágiát meg hagyd meg az olyan dinkáknak, mint... a hugom.. – Nevetem el magamat, hiszen az lett volna a korrekt, ha azt mondom, hogy például én. Magam alá húzom a térdemet, és átölelem, oldalt pillantva a srácra.
- Énekelünk valamit, együtt?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-06, 20:55

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mondhatnám, hogy meglepett, hogy pont vele és pont itt találkozom, de igazából nem annyira, hiszen mégis csak Bonnieról van szó, aki mint már eddig is rájöhettem elég lazán kezeli a szabályokat és kb. minden mást is. Ez igazából rendben is van, pont talán e miatt sikerült nekünk összebarátkozni, pedig lássuk be én nem vagyok egy könnyen barátkozó fajta, ahogyan mint kiderült ő sem, de valahogy az ellentétes energiáink mégis jól megférnek egymást mellett. Mindketten elég vehemensek vagyunk, csak más értelemben véve, ő túl nyitott, én túlságosan zárkózott vagyok.
- Veszélyesen hangzik és csoda, hogy beengedtek ide ilyesmit, ha ilyen könnyen ki lehet lógni a segítségével. Nem kérték még kölcsön? - bár ahogyan mesélte annyira nem nyit sokat mások felé, hogy erre esély legyen. Talán eleve nem is tudnak valami sokan a repülő szőnyegéről, pedig szó se róla izgalmasan hangzik. Én mondjuk még sose láttam effélét. - Na és láthatatlan is az a szőnyeg? - a háta mögé pillantok, kicsit megdőlve a gitárral, mert hát nem látom, hogy összehajtogatva henger alakúra ott lenne a hóna alatt, vagy efféle, szóval ha nem tértágított táskája van és abba ejtette el, akkor minden bizonnyal van valami tuti búvóhelye, ahová elpakolhatta, amíg sétára indult.
- Ah... persze úgy nem sok értelme van. Én már csak... tudom. - egy pillanatra húzom csak el a számat. Na igen tudja rólam az életem fő sötét foltját már, tehát azt is, hogy nekem nem azért volt részem már affélében, amire most célzott, mert olyan kicsapongó lennék, sőt sok esetben nem is én akartam, hogy effélék történjenek, csak hát egy fiatal fiút elég könnyű befolyásolni, még akkor is, ha egyébként ellenérzései vannak a témával kapcsolatban, de sajnos attól még az alap fizikai ösztön viszonylag könnyen bekapcsol. - De az jó, hogy tényleg változtatni akarsz. - kap azért egy elismerő félmosolyt tőlem, bár a fene tudja, hogy akkor mi volt most a célja. Lehet, hogy végül unalmában Roxmortsban köt ki, ha nem találkozunk és ki tudja mi lett volna a vége.
- De akkor hol leszel a köztes időkben? A nyár viszonylag hosszú nem? - legalábbis a legtöbbeknek van egy fix pontja. Nekem majd a szobám lesz, ahová bezárkózom, így nem nagyon kell kommunikálnom apámmal és a mostohaanyámmal, meg persze ha ne adj isten Meg hazajön akkor vele sem. Bár ha ez megtörténik még az is lehet, hogy lelépek otthonról, csak egyelőre még fogalmam sincs, hogy akkor hol fogok kikötni, hiszen nincs félretett pénzem, nem dolgoztam még eddig, amiből utazgatást finanszírozhatnék.
- Nem is tudom, elég jó vagyok bűbájtanból, de nem szeretem a feltűnést, hogy illjen hozzám a látványmágia. Egyelőre még fogalmam sincs, esetleg elemista. - bár hogy azzal mit kezdenék gőzöm sincs. Látszik rajtam, hogy igazából gőzöm sincs, hogy mit kezdjek magammal, meg az életemmel. Egyelőre még azt se tudom, hogyan kellene mindezt kitalálnom, pedig nem igen van rá túl sok időm. Valahogy sose gondolkodtam annyira előre, hogy tudjam mi lesz velem öt, vagy tíz év múlva és eddig nem is kellett annyira, de most már lassan ideje lenne távlatokban gondolkodni.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-04, 11:17




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Ha kicsit is úgy érezném, hogy megzavartam, vagy megint egyedül akar lenni, akkor már megérteném, és szó nélkül lelépnék. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk felismerni azokat a jeleket, amikor a másiknak tényleg magányra van szüksége. Ha arról van szó, hogy megvigasztaljuk egymást, az más dolog, akkor nyilván maradhatunk, és most sem érzem azt, hogy nagyon rossz kedve lenne. Ettől még tévedhetek, nem vagyok ugyanis egy túl empatikus alkat, bőven lehet, hogy félreértem, és most nem azért van itt, mert ihlete van egy új számot írni, hanem példának okáért megérkezett a mostohanővére, aki megint bántotta, ezért valahogy ki akarja magából írni a pocsék kedvet. Egy kis időre azért megpróbálok maradni, ha már úgy alakult, hogy én is sétáltam egyet az erdőben, és ha azt látom, hogy jól érzi magát a társaságomban, akkor nem is sietek vissza az iskolába. Közelebb lépdelek, és ha csak nem kapok csúnya, lekoptatós pillantást, akkor leülök a közelébe a fűbe. Finnyáskodhatnék, hogy olyan lesz a farmerszoknyám, de ez csak nyafogás lenne, egy egyszerű háztartási bűbáj kihozza belőle simán a zöld foltokat, és a szagot is.
- Anya vett nekem még régen Afrikában egy repülő szőnyeget. Lelebegtem a Griffendél toronyból. Ezek a szőnyegek kényelmesebbek mint a seprűk, viszont nincsen rajtuk kapaszkodó, úgyhogy ha megbillen.. Na de nem volt gond. – Nem kérdezek vissza, és hogy ő hogyan csinálta, végülis most én zavartam meg, ha szeretné, majd elmondja. A kérdésén ellenben huncutul megrázom a fejemet, és aprót mosolygok hozzá.
- Dehogy, bár életszerű lenne. Hívtak, hát hogyne hívtak volna, de már kezdem unni. Mondtam már neked, hogy az itteni pasik nagy része csalódást keltő. A testvéremnek van valakije, amolyan igazán komoly, és ahogyan egyre több időt töltünk együtt, már engem sem köt le, hogy csak úgy belemenjek mindenbe. Meg aztán.. ha nem élvezem, akkor...? – Na jó, most kissé elszóltam magamat, de ha nem annyira gyakorlott az ilyesmiben, akkor lehet, hogy fel se tűnik neki a mondat. Nem szokásom kiadni magamat másoknak, inkább szeretek titkolózni, de Noel már tényleg barátnak számít, és valahogy kibuggyan belőlem a dolog. Az már rajta múlik, hogy mennyire kapja el az elszólásomat, vagy kérdez bele. Eddig úgy tűnt, minden érdekli velem kapcsolatban, mégsem az a kezdeményező alkat, amit már tökéletesen meg is értek, ő maga is mondta, hogy egy lelki roncs szegény. És ez lehet, hogy sosem fog változni.
- Nem így értem. Nem megyek vissza a Beauxbatonsba, pedig lehet, hogy ott is lenne valami továbbképzés. Anyát azért meglátogatom, és ha már Charlene apánál fog lakni, lehet, hogy engem is szívesen látnak egy hétre, vagy ilyesmi. – Ez még nem nagyon van lebeszélve, anya nem szívesen tartja a kapcsolatot apával. Még azt is el tudom képzelni, hogy a klónommal utazgatunk egy keveset, hiszen már nagykorúak vagyunk, lehet, hogy megmutatom neki Párizst, ő meg nekem Londont. Egy kicsit is is, mint ott is. Végülis ha ikrek vagyunk, ideje lenne közös kalandokba bocsájtkozni.
- Még nem, de az éneklés vonz igazán, mégsem mernék máris fejest ugrani. Itt még alig voltam, és nem tudom, hogy Charlene milyen szakra megy tovább, de.. lehet, hogy nekem a látványmágia marad. Nem tudom magamat elképzelni aurorként. És te milyen szakban gondolkozol? – Ülök egy kicsit közelebb, hogy ne beszéljünk olyan hangosan, még valaki meglep minket. Szedek egy virágot, és beletűzöm a hajamba, várva a hatást, hogy hogy áll.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-03, 11:55

[You must be registered and logged in to see this image.]
A legtöbben várják az iskola végét, hogy ne kelljen tanulni, hogy hazamehessenek a családjukhoz, hogy pihenjenek végre az egész éves hajtás után. Ez utóbbi végül is nekem is jól jön, a pihenés része, vagy hogy vége a sulinak és nem kell tanulni, maximum pár nyárra feladott leckét megcsinálni. Viszont mások nem úgy vannak, mint én, hogy a családhoz nem szívesen térnek vissza. A szüleim, főleg hogy az anyám nem is az anyám, nem különösebben foglalkoznak velem. Ha ezt nézzük akkor még jó is lehetne, hiszen nyugodtan ellehetek magamban és nem kell foglalkoznom senkivel sem. Viszont, ha a nővérem a hírek szerint netán tényleg hazatér... na azt nem várom különösebben. Arra viszont nem igen van pénzem, hogy a nyarat nyaralással töltsem. Talán még egy szakmai gyakorlat beleférhet, de az sem biztos, hogy összejön és az is csak két hét, ami a nyárnak elég kis hányada.
Amikor meghallom az ismerős hangot azonnal elhallgatok és inkább megtartom magamnak a továbbiakat. Nem miatta, bárki jönne, akkor is abbahagynám, hiszen azért kissé megakasztja az embert, ha ráköszönnek, ez gondolom mindenkinél így van. A gitár azért az ölemben marad, maximum csak nem játszom rajta tovább, de nem nézek csúnyán, ami miatt netán megzavart, igazából nem zavar különösebben, hogy itt van, bár tudom neki se szabadna kijárnia ilyenkor, de hát nekem sem, úgyhogy...
- Nem különösebben, úgy látom te sem. Hogy szöktél ki? - hiszen nem lehetne itt. Jövőre már igen, akkor már nem szólhat bele senki se, hogy hová megyünk, de most még nem szabadna itt lennünk, bár ez úgy fest engem se érdekel különösebben és Bonniet sem. Leengedem most már rendesen a gitárt az ölembe és a hátára fordítom szépen, amíg beszélgetünk, mert ha egyszer leült, nem hiszem, hogy túl hamar menni akarna, meg hát kétlem, hogy határozott célja lenne, bár aztán ki tudja. - Valami éjszakai légyottra igyekszel? - bukik ki belőlem a kérdés, bár talán nem fogja érdekelni. Tudjuk mindketten, hogy ő azért eléggé laza típus e téren és lehet, hogy tényleg a miatt van itt, mert valakivel találkozni fog, bár a sírkert nem épp a legromantikusabb hely. Az is lehet, hogy majd máshová megy, csak még van ideje addig, a jó ég tudja, talán nem is tartozik rám.
- És akkor hová mész nyáron, a testvéredékhez? Nem lesz furcsa? - nem ismeri még gondolom annyira az új családját, és egy egész nyarat náluk tölteni lehet, hogy nem okos döntés, mert ha nem érzi jól magát akkor nehezebb lesz mégis hazamennie, ahol már ismerős legalább a környezet. - Maradok igen, azaz jövök jövőre is egyetemre, beadtad már a jelentkezésedet valamelyik szakra? - én még mindig hezitálok kettő között, de lassan ideje lenne eldöntenem, hogy mit akarok. Nagyjából pár nap és már nem agyalhatok rajta többet. Megfordult a fejemben a látványmágia, oda amúgy is kevés Mardekáros megy, de a fene tudja. Igazából nem voltam sosem kiemelkedő sok mindentől, a zene vonzott, talán az egyetem számomra tényleg csak időhúzás, akkor már olyat kell választani, ami viszonylag könnyedebb és nem túl bonyolult.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Michaels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-07-02, 11:00




Noel & Bonnie

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Csakazért se érdekel Fred beszólása, miszerint lányként nem lenne érdemes a Tiltott Rengetegben kószálnom. Hát ezért vagyok griffendéles, hogy ne féljek semmitől, és ő miért szól rám? Mégsem gondolok azóta rá, neki megvan a maga szöszije, csak arra voltam jó, hogy megnézzen magának, és amikor kifordult a bokám, akkor merő véletlenségből még végig is tapogason. Nem hiszem, hogy túl sok értelmes pasi lenne a Roxfortban, valahogy ez a nagy visszafogott, álszent stílus nem az én világom. Most valaki mutassa ki, hogy tetszem, vagy csak simán barátkozzon, de a kettő együtt olyan magamutogató, hamis érzetet kelt. Noel talán kivétel, ő már valahogy az elején is kifejezte, hogy nagyjából senkitől nem akar semmit, legalább tisztában vagyok vele, hogy ő ilyen, vélhetően a később mesélt sztori miatt, a nővére manipulatív mesterkedése miatt. Azért valami lelkiismeretfurdalást bennem is elindított a dolog, mert én is ilyen vagyok, de azért ha lenne egy mostohatestévem, vele nem tenném, mert az tényleg beteg dolog. Viszont Charlene jó hatással van rám, és amióta megérkeztem, kezdem már értékelni az értelmes kapcsolatok hasznosságát. Most, hogy letettem a vizsgáimat, csak el kéne sebtiben dönteni, hogy maradok-e egyetemista, és ha igen, akkor milyen szakon. Azt hiszem maradok, mert itt van a klónom is, és hát ha Noellel is elkezdek barátkozni, legalább nem leszek mindig egyedül, hiszen a testvérem hugrabugos baráti körére se akarok mindig ráakaszkodni. Tehát a sötét erdőből jövök vissza, ahol lám semmi bajom nem történt, és még arra is figyelek, hogy a lábam elé nézzek. Most ugyanis nem számítok az idegesítő háztársra, aki majd visszavisz a birtokra. Most ki is kerülöm a gördöket, és talán megkoronázásaként a sötét éjszakának a sírkert felé tartok. Nem félek a holtaktól, ők már békések. Jó, azért ha egy infernussal futnék össze, akkor sikítanék rendesen. Könnyed ujjatlan, fehér blúz van rajtam, és egy miniszoknya, hiszen az ékszaka is hihetetlenül forró. A hajamat feltűztem kontyba, hogy ne melegítsen, bármikor kivehető belőle a csat, ha mégis megigazgatnám. Halk, és lágy gitárzene üti meg a fülemet, noha még nem hangzik igazi számnak. Magam sem értem miért, dobban egyet a szívem, és arrafelé veszem az irányt, hátha mázlim lesz. Noel csak nem olyan, hogy leszúrjon, hogy mit keresek itt ilyenkor. Megérintem a sírkövet, ami mellett elhaladok, és kikukantok, valóban ő az.
- Nem tudunk aludni? – Szólok rá félhangosan, hogy azért ne ijesszem meg. Közelebb lépek, és ha nem látom rajta azt, hogy megint dühös lenne, akkor leülök mellé, és felhúzom a térdemet, rátámaszkodva figyelek rá oldalt pillantva.
- Azt hiszem maradok, nem megyek vissza Franciaországba. Te is.. egyetemista leszel, ugye? – Nem tudom, hogy a hangulata szomorkás, vagy csak szereti az ilyen számokat, ebbe nem igazán tudok belemenni, nem vagyok egy empatikus alkat, bár vele kapcsolatban már villantottam ilyesmit, és hát jól esett, hogy a múltkor annyira kiállt értem. Vége a büntetőmunkámnak, rápihentem még két napot, úgyhogy sikerült regenerálódnom is, remélem többet nem lesz olyan dinka, hogy be kelljen vállalnom ilyesmit helyette.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A temetőben


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Little princess


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-06-28, 16:17

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy késő esti séta soha sem árt, főleg olyankor, amikor már egyébként is melegszik az idő napközben. Elég volt felkapnom egy kardigánt, hogy ne fázzak és persze tudom ilyenkor nem is szabadna kint lennem, de lassan meg van az összes vizsgám, azaz hivatalosan is átlépek nyolcadikba, akkor pedig már oda megyek, ahová akarok és akkor amikor akarok. Nem számít, hogy lassan éjfélt üt az óra, ha most akarok levegőzni, hát most levegőzök. Amúgy is van mit átgondolnom, lassan tényleg végső döntést kell hoznom és azért még vannak szakok, amik között hezitálok, de már időm nem igen van. Persze nem választhatok már bármit, hiszen a döntésemet nagyban befolyásolják a jegyeim és a vizsgáim, amik közül a nagy része már lement, de attól még jól meg kell rágnom mi lesz a végleges. Ehhez pedig jó egy csendes hely, ahol nem kell se szobatársak horkolását hallgatnom, sem pedig azt néznem, hogy lejön-e valaki a klubhelyiségbe, mert szintén nem tud aludni.
Maradt hát a könnyed megoldás, az egy szál gitár és persze én meg az éjszaka és egy olyan távoli pont, ahová nem igen merészkednek ki nappal se sokan, nem hogy éjszaka. Sötét van, bár a kastély felől azért érkeznek fények eddig, de nem sok, nekem pedig ez pont így jó. Persze egy lumos azért kíséri az utamat, amíg átvárok a birtok füves részein, csak akkor oltom el a pálcám végét, amikor leülök szépen a fűbe, és leteszem magam mellé a gitártokot is. Mélyet szippantok a késő esti hűvös, friss levegőből. Jól eső érzés, ahogyan egészen mélyen a tüdőmig hatol. Teljesen átjár és kitisztít minden napközben gőzt és szagot. Pasi szobában vagyok, plusz ma bájitaltan is volt, úgyhogy kaptam jó nagy adagot a szagokból már. Van mit kiszellőztetni.
Végül a gitár is előkerül a tokból. Persze nem fogok itt hangosan pengetni, még a végén mégis kiszúrná valaki, bár tényleg elég messze van innen minden és mindenki. Csendesen izzítom be hát a húrokat, még egy halk dallamot is dúdolok, olyan szomorkásabb, lassabb fajtát, amitől egészen jól ki tud ürülni az agyam.


Bonnie & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Midnight |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Castiel Horan
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-02-15, 04:27


Amiya & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nincs szükségem arra, hogy mások empátiáját hallgassam, arra meg főképp nem vágyom, hogy meg is értsék a valódi énemet. A személyisége már messze nem olyan kedves és barátságos, mint ahogy az gyerekkoromban volt. Ne várjon tőlem csodát, ha egyszer képes volt valamelyik idiótával feltúrni a hálórészemet, és akkor még lövésem sincs mi kellhetett neki annyira. Van bőr a képén, aláírom, viszont tudtommal meg lehetett volna kérdezni, vagy túl régimódi lennék? Annyira elutasító nem vagyok másokkal szemben, egy kérdést bárki megejthet, még akkor is, ha lövésem sincs arról, ki az illető. Nem azt mondom, hogy száz százalék esély van az „igen” válaszra, többnyire nem kér tőlem senki semmit, ezért sem filóztam még hasonló gondolatmeneteken.
Nem tudok szemet hunyni a tettén, próbálom visszafojtani a felgyülemlett dühöt a világ iránt, melyet ez az ázsiai csaj még inkább fokozott a balgaságával. Egyelőre nem tervezek vele semmit, pusztán kieresztem a mérgemet, így is látható rajtam, hogy vissza kell fognom magam, mielőtt még olyat tennék, aminek rossz következményei lennének. A vámpírság sajnos hamar eluralkodik rajtam, ha felhúznak, jelen esetben viszont türtőztetem magam és egy sóhajt eresztek el, uralkodva az indulataimon.
- Valakinek furcsa, valakinek tanulságos. – teszem még hozzá, majd csak a későbbiekben válaszolok irritáló pillantását követő szavaira. – Hadat üzenek? Ugyan kérlek, te már rég megtetted, ha ilyen lapokkal akarsz játszani, akár mondhatnánk, hogy ez már háború. – forgatom szemeimet egy fáradt sóhajt követően. Nem vágok vissza a furcsa méregetésére, csupán egy rideg, megvető pillantással futtatom végig őzbarna szemeimet kifejezéstelen arcán.  – A gyengeségem nem tőled származik, emiatt nem kell aggódnod. Ha félnék tőled, valószínűleg egy nevetséges senkiházinak tűnnék mások szemében, amiért egy csaj képes megijeszteni az „erejével”. Hidd el, elég érett vagyok ahhoz, hogy holmi tolvaj kislányoktól ne féljek. – morgom az orrom alatt egy darabig, a végére mégis cinikus hangnembe váltok át. Ne higgye azt, hogy nyert, holott közel sem volt ez így. A vihartól vagyok gyenge, egy egyszerű diák nem tud kiugrasztani a bőrömből és gyávává változtatni se perc alatt. Ellenben a vihar tombolásától egy pillanat alatt a padlóra tudnék kerülni.
- Ribanc, cafka, céda? Ennyire közönséges még én sem vagyok. Egy nevet kértem, nem pedig jelzőt, a nyelvi-ízlésem meg lényegesen eltér az aluliskolázott, szarházi varázslóéktól, akik bájos csoportjába soroltál. Ismétlem, nevet kérek, hátha legközelebb el tudjuk kerülni a konfliktusokat és csendben békén hagyni a másikat. – vonom összébb szemöldökömet a hangerejére. Fáradtan csóválom meg fejemet. A szememben inkább volt egy lopkodós hisztérika, mintsem egy cafka. Senkit sem illettem durva szavakkal, csupán akkor, ha az kiérdemelt volt. Most viszont nem érzem úgy, hogy bárkit is ribancnak kéne hívnom, amiért lopott tőlem.
- Hogy nem? Ennyire kleptomániás lennél? Csak hogy tudd, az a valami az enyém, akár szólhatok a tanári karnak, hogy egy tolvaj járkál közöttünk. Választhatsz. Vagy visszaadod, vagy a fényes kis jövődnek annyi. Esetleg, ha elárulnád mihez kell átgondolhatom a dolgot. – lépek el tőle, majd zsebre vágott kezekkel várom a válaszát. Ha csak ennyin múlik a dolog, egy pillanatra félre tudom tenni a haragomat, a kíváncsiság sokkal erősebb, mint hinnénk.

music: [You must be registered and logged in to see this link.] ♐ words: 493 ♐ p.s.:  You will pay for this. ♐ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Look up and get lost.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2016-01-23, 11:44

Castiel & Amiya
•••••• When we were met, you was alone ••••••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megdöbbentő, hogy az ember mennyi érzelem funkciónak a mágnás gyára. Annyira sok és változatos számban, hogy a másik félnek szinte esélye sincs a helytálló következtetést levonnia. Példának okáért vegyük őt, az életfájdalmas csodabogarat. Vonatkoztassunk el attól, hogy próbáljuk megérteni sajátos kínját, ami belülről lassan felzabálja. S koncentráljuk a jelenlegi szituációra. Én, akit vélhetően csak "folyosó látásból" ismer, feltúrattam egy griffendéles társával a halókörletét. Egy szokatlan alapanyagért, amiért megérte ezt tenni. Hiszen ha módomban állt volna megvenni, nem kényszerültem volna hadat üzenni egy évfolyam-társamnak. Visszakanyarodva...igen, sikerült megszereznem, amit az előírt hozzávaló taglalt. Most azonban, lebuktam. Azaz, elősegítettem a lebukásomat, azzal, hogy lelkiismeretesen kimondtam a tiltott szavakat. Ő pedig úgy reagált, mint bármely sértett fél ebben a nem kívánt szituációba. Hüledezett, vörös színbe vetkőztette holt sápadt bőrét, s gyilkos villámokat szórt szemeiből. Mintha a gyámoltalan kis fehér bárány, egy perc leforgásából vérszomjas, fekete farkassá vedlett volna. Aki tulajdon értékeit féltve, kész harcra hívásként vicsorítani az ellenségre. Én azonban, egy pillanatra sem változtatok az arckifejezésemen. Egyrészt mert a lefutott reakció, önös hibám jutalma ami kiérdemelt, és teljesen igazságos. Másrészt, mert tulajdonértékéhez nyúltam, ami a felváltott szerep-cserében is dühöt követne. Mentségem mellett nem szól más, csak a bosszúm. Ami nem éppen kimerítő magyarázat a dühére. Ráadásul támadóállást vesz fel. A feszültsége ott motoszkál minden izomkötegében. Vajon hogy tesz a következőkben? Esetleg megfordult a fejében, hogy fizikai bántalmazást vet be? Nah az még tőle is hajmeresztően alpári lenne!
- Furcsa. - kigondolt manőverrel, próbáltam megingatni rettenhetetlen gyűlöletét ezzel az apró szócskával. Majd a megengedett hatás-szünetet kivárva, tovább folytattam. - Ha ilyen rámenősen hadat üzensz valakinek, nem kéne, hogy dideregj. - emelem fel kifejezően barna szemöldökömet, egy csalódott lábtól-fejig mustrát követően. - Mert azzal pont az ellenkezőjét üzened. A gyengeséget. -  kifejtős monológom végére velős lezárást teszek. Remélve, hogy időszakos fölényét egy létrafokkal lejjebb vehetem. Igazából nem értem, miért kényszeríti magát erre. Hisz, mégha tagadná is az előzményeket, az esős eszmecserénkre barátkozó félként társult be. Egyszóval együttérzett. Egy másodpercre. De tőle talán még ez is igazi karácsonyi csoda.  
Kelletlenül visszakapcsoltam a dühtől túláradó beszélgetésbe. Nevet akar hallani tőlem? Mégis milyen befolyásolható körülménnyel bír, ha Amiyának szólít, miközben utólag mindenféle r*bancnak hív. Tudom, hogy így van, kár is tagadnia. Ha az én hálókörletemet érte volna általa a cselszövés, jó sok ő-t kerítenék a k*csög jelzőre. De most a címeres jelzőket ne vegyük lényegesnek ebben a helyzetben. Azzal igazán nem oldódna meg semmi sem.
- Nyugodtan hívj úgy, ami a nyelvi-ízlésednek megfelel. Lehetek tőlem akár a csík szegett mérföldes c*fka is. Vagy a hálókörletemet feltúró c*da is, nem érdekel! - most először emelem fel a hangerőmet. Ismét az engem ért reakció-sorozatok végett. Sosem voltam elég erős elfojtani az érzéseimet, főként ha ugyanazzal támadtak engem. Kétségkívül én vagyok a legempatikusabb kettőnk között. De talán valahol még reménykedem, hogy a dühe mellett több érzelmet láthatok kiáradni belőle.
- Nem adhatom vissza neked! - adom rá az egyenes választ, miközben elharapom a miértre a számat. Nem mondhatom meg, mégha ez a helyzet bonyodalmát rögvest lecsillapítaná. Nem tudathatom pont vele, éveken át szőtt bosszú-hadjáratom, egy számára is jól ismert tanár ellen irányulva. Még az alap bizalmi szint sincs meg köztünk...hát akkor mégis hogyan aggathatnék rá egy ilyen kényes titkot?


•••[You must be registered and logged in to see this link.]••• [You must be registered and logged in to see this link.] •••  


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Castiel Horan
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-12-12, 05:05


Amiya & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ez a fárasztó és kellemetlen helyzet végül átfordul egy teljesen másféle szituációba szerencsémre. Nem erősködik, így végre elkerülhetek egy újabb viharos pillantást, melyet a lány felé vetek. Nem, valahogy még mindig nem vágyom a másik társaságára, sem arra, hogy ilyen korai órákban a „területemre” merészkedjenek. Van egy falam, amit ha átlépnek, egyszerűen nem tudom megállítani és kénytelen vagyok nyitni mások felé. Pontosan ezért kerülök másokat, hogy ne tudjanak jobban megismerni. Hogy egyáltalán belelássanak a fejembe…a lelkembe.
A szobám feltúrásáért felelős személy sem lehet a világ legnormálisabb egyede. A bátorsága megvan hozzá, illetve az elszántsága is, hisz’ mégis kinek lenne ilyen idióta ötlete? Feltúrni a hálókörletemet, aztán lelécelni? Ez így nagyon nincs rendjén. Lassú léptekkel indulnék el, hogy végre kiderítsem mi a frász történt a szobámban, amin az előző kölyök annyira ki volt bukva. Az eső az, ami meggátol az előbbi célom elérésében. A fóbiám szép lassan uralkodik el rajtam, teljesen leblokkolok, csupán akkor indulok el, miután sikerült egy kis erőt vennem magamon. Az eső… Egyetlen csepp képes legyengíteni és elvenni minden maradék becsületemet.
Nagy nehézségek árán ugyan, de berontok a váróterembe. Elsőre figyelmen kívül hagyom a zavaró tényezőt –jelen esetben a korábbi lány-, és próbálok valahogy eljutni egyről a kettőre. Miután realizálódik bennem, hogy nem vagyok egyedül, próbálok némi erőt venni magamon és nem kinézni ilyen csapzottan, mint akit az imént rángattak ki a kutya szájából. A kinti vihar tudata viszont még mindig ott villog a fejemben, hiába sikerül most egy kicsit összeszednem magam. A félelmem nem illan el egyről a kettőre, szavakkal próbálom leplezni mennyire ki vagyok akadva és hogy mennyire le vagyok gyengül csupán egy kis eső hatására. Erőtlen válaszára keserű mosoly terül szét arcomon, ahogy fejemet csóválva egyenesedek fel. Még mindig közel a falhoz, ha netán az ég lenne olyan bátor, hogy megszólal. Egy hangos dörrenésre nem szeretnék a padlón kikötni, ráadásul nem ezelőtt a lány előtt. Szégyen lenne és nagy valószínűséggel a titkomra is fény derülne, amit eddig egész szépen sikerült elsumákolnom. Legalábbis nem úgy néz ki az arca, mint akit olyan nagyon meghatott volna az iménti szenvedésem, sokkal inkább egyfajta zavar ül ki arcára.
- Nos… - köszörülöm meg torkomat szavai után. Nem mondom, nyálas egy szöveg, olyan költői és zavaros. Sose értettem a túlzott érzelmekkel átitatott mondatokat, most sincs másképp, csupán egy kicsit sikerül felfognom és értelmeznem a hallottakat. – Valaki egyszer azt mondta. Azért szereti az esőt, mert olyankor nem látják az emberek sírni. – emelem fel barna szemeimet, ahogy próbálom kivenni az arcáról levehető érzelmeket. Ennyire meghatná egy kis eső? Amitől ő szomorú lesz, attól én majdnem elájulok, érdekes egy felállás. Mindenesetre próbálom pozitívan megközelíteni a dolgokat, a mogorva, rideg stílusom most úgy se működne a kinti időjárásnak köszönhetően. Attól félek, hogy bármelyik pillanatban lesújthat az ég azzal a hangos robajjal, mellyel évek óta kísért.
A következőkre egyszerű meghökkent fejet produkálok. Ő volt? De mégis mi? Nem tudom követni a gondolatmenetét. Látom arcán, hogy valami nyomasztja és valamivel vív magában, de komolyan gőzöm sincs arról, hogy mi az oka. Inkább köt le a kinti drágalátos vihar előzetese, hiszen még csak most kezdődik igazán. Apró zápor, hiába szemerkél, a vak is láthatja, hogy a gyülekező felhők sokasága lassan ellepi az eget. Arckifejezésére kénytelen vagyok még inkább gyanakvó tekintetekkel fürkészni őt.
Szavai hallatán meglepődve vonom fel szemöldökömet, majd értelmezve még párszor kerekednek el szemeim. Egy csalódott sóhajjal ingatom meg fejem, majd rá emelve sötét tekintetemet lépek felé pár lépést.
- Tudod egyáltalán kivel állsz szemben? – állok meg előtte tisztes távolságban, mégis közelebb a normálisnál. Ha nem remegnék úgy, mint a nyárfalevél az eső miatt, akkor itt és most durvább megszólalásokat tudnék a fejéhez vágni, most viszont csak egy egyszerű kérdésre telik.
- Vannak határok, amiket nálam jobb, ha nem lépnek át. Esetleg elmondanád a neved, hogy tudjam, kit írjak fel a halállistámra? – billentem oldalra a fejem, s összevont szemöldökkel várom a reakciót. Azt remélem sejti, hogy nem én fogok pakolni utánuk. - Most vagy téged foglak felrángatni a Griffendél tornyába, vagy valahogy elintézed, hogy minden rendben legyen és az esetleges elcsempészett tárgyat visszahelyezd oda, ahol eredetileg is volt. – üres tekintettel meredek rá. Az előbb azzal az esős sztorival valamit megmozdított bennem, amiért egy kis együttérzést tudtam mutatni, de erre a megnyilvánulására nem számítottam, így a korábbiakban felmerült empátia köddé vált.

music: [You must be registered and logged in to see this link.] ♐ words: 705 ♐ p.s.:  You will pay for this. ♐ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Look up and get lost.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-12-09, 19:01

Castiel & Amiya
•••••• When we were met, you was alone ••••••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Néha mikor sikeresen megúsznom egy kényes helyzet kritikus pillanatát, mindig felvetődik bennem a legnegatívabb opció, a "mi lett volna ha" kérdést mellézárva. Én balga, rendszeresen elképzelem miként történt volna az ellenkezője ennek a nyugodt végkimenetelnek. Vizuális vagyok. Így a képzelőerőm nagy részét olyan valós közegben élem meg mint a mostanit. Mégha a tudat ott motoszkál bennem, figyelmeztetve, hogy ezt csak én képzelem. A legrosszabb varrációt lefuttatva a fejemben, látom ahogy a gyorsan szerzett, s elsősorban szerencsétlen áldozatom, Castiel, mániákus embergyűlölőből, forró lávaszörnyé változik. Szemei vérbe fordulnak, és végtagjai készenlétben állnak, hogy egy jókora rendutasítást végeztessen velük. Ez volt a legrosszabb, amit elképzelhettem. De pozitív énemre hallgatva, felvetettem a legeslegjobbat is. Hogy azért mégis lehessen különbséget venni a kettő között. A legjobb, beletörődő, s jelleméhez illő szótlanságot jelentene, mikor csak egy szemöldök felhúzással reagálná le az egészet. Mondván "kit érdekel?" Legyek bármily derűlátó is, az ő személyiségében egy csepp együttérzést nem lelhetek. Olyan mintha egy kősziklát erőltetnék az empátiára. Egy hideg kő sziklát, akinek a szíve tele van gyűlölettel. De szemei mégis elárulják. Érdeklődése kiüt barna íriszein, s szinte a fülemben cseng a segélykiáltása. "Ments meg!" Szeretném. Igazán szeretném megtenni, de az aggodalmam gyökeret ereszt a lábaimban. Mégegyszer nem néznék szembe vele, senki kedvéért. Még egy foszlány említést sem tennék róla. Legszívesebben örökre elfelejteném milyen is magányosan tengődni. Éveken keresztül. Keservesen átsírt éjszakákon át.
A megemlítés pillanatában sajátos könnyeket ejtettek a felhők, mintha csak az ég is üzent volna a túltengett fájdalomra. Mikor betértem a csarnokban, hátranézve álltam meg az bejáratnál, jelképesen köszöntet mondva magamban az égiek sajnálatára. Ha módomban állt volna, több ideig elcsodáltam volna, ahogy a ködös hajnal, lassan nedves reggelbe festi a tájat. De a hazugságom hamar utolért. Épp ő, akitől olyan sietve megakartam szabadulni, tér be az ajtón, és jelzőjével sikerül egy másodpercre összezavarnia. A hangsúly maró iróniát tükrözött. Én mégis, a lelkiismeretemet nyugtatva, az idő iránti szereteteként könyveltem el az elszólását. Ösztönösen kerestem jót. Mégha ő nincs is tudatában azzal, hogy rendelkezik ilyesfajta tulajdonsággal.  
- Az idő csodálatos. - erőltetem meg a hangszálaimat, a zárt falaimat lerombolva. A kijelentésnek megfelelően tekintek ismét a vizenyős tájra. Ősszel a dörgések és villámlások elülnek. Helyét átveszi, a szemerkélő és lustán telő zápor.
- Esőben a temető a világ legszomorúbb látványa, mert az eső könnycseppekre emlékeztet. - hogy a kapcsolat-tartást fenntartsam, sajátos meglátással közlöm miként érzek. A háttérben ezzel arra sarkalva őt, hogy némi érzelem üssön ki rajta. Mert ha ő nem is lejt könnyen érzést a természetén, én követem az emberi érzelgősség példáját. S ameddig nem veszélyeztet a lebukás lehetősége, próbálok empatikus maradni. Amennyire csak lehet.  
A menekülési kényszer gyávának kiált. Gyávának, aki fél megmondani az igazat. Pusztán mert az áldozatnak, mentális lélek-szakadásai vannak. Miért lennék támogatója az ő elfajzott énjének? Ha más nem ülteti az igazságot a fülébe, ki fogja megtenni helyettem? Elég volt a helyzetet szépítő elhallgatásból!
- Én voltam. - semmilyen elé vagy mellé társított díszítő szó. Csak a féltve őrigetett vallomás, amit egy bűnbánó arc követett.
- Én adtam utasítást, hogy túrják föl a hálókörleted. - a körítést immáron beleszőve, ismétlem meg tartalmasabban a feleletemet.


•••[You must be registered and logged in to see this link.]••• [You must be registered and logged in to see this link.] •••  


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Castiel Horan
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 151

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-11-30, 00:23


Amiya & Castiel


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]


Fogalmam sincs mi ütött belé. Idejön, aztán semmi ellenállást nem tanúsítva megy el. Csendes és megalázkodó stílust vett fel. Pedig elsőre azt hittem komolyabb fába vágom a fejszét, aztán, mint kiderült, közel sem volt így. Furcsa egy szerzet, de ennek inkább örülnöm kéne, nem? Legalább elment, hogy boldogítson mást helyettem. Abszolút nem hiányzik más társasága, egy ilyen Hollóhátas csajé meg végképp nem. Az meg még dobott a helyzeten, hogy ázsiai. Nem vagyok rasszista, csak különlegesnek tartom, ha valaki egy teljesen más kultúrából csöppen ide –meg persze furának-, a jó öreg angol mentalitást átvéve. Meg azért fura másokkal találkozni, a megszokott fehér emberek helyett. Még mindig nem tudom ki ő, hébe-hóba láttam már a folyosókon, bár a vágott szeműeknél ki tudja. Nem tudom őket megkülönböztetni, maximum egy kis idő után, ha jobban megismerem az illetőt, az viszont nem fog megtörténni.
Még egy utolsó rosszalló pillantást vetek az imént érkezett kölyök felé, aki úgy nem mellesleg elég szép kis hírt hozott számomra. Ha megtalálom az illetőt, egész biztosan nem fogja ép bőrrel megúszni. Egyrészt mi oka volt feltúrni a részlegemet? Másrészt, az illető baromira nem lehet képben azzal, hogy kivel húzott ujjat. Szóval készülődj drága, nem lesz kellemes, amikor megtalállak. Keserű arckifejezéssel sétálok a korábbi ázsiai lány felé. A kérdésemre rögtön tagad. Akkor meg miért vágott ilyen meglepett képet? Nem értem.
- Bonyolult vagy. – forgatom szemeimet egy reményvesztett sóhajjal. Én aztán nem fogom győzködni, hogy bökje már ki mi baja van. Ráhagyom, aztán ha komoly baja lenne, hát ez van. Megoldja, elég nagylány már ahhoz, hogy ne mások hátán élősködjön, ha segítségre van szüksége. Ettől függetlenül még mindig érdekel miért nézett ennyire elképedve. A következő pillanatban olyan gyorsan rohan vissza a kastély felé, mint egy mérgezett egér. Hogy ennek mi baja, arról gőzöm sincs. Most vagy ennyire kellemetlen a társaságom –ami persze szándékos-, vagy csak szimplán lelki bajai vannak. Bármelyik is legyen, jobb lesz, ha tőlem távol marad.
Zsebre vágom kezeimet, ahogy magamba szívom a kora reggeli harmatos és tiszta levegőt. Ez valamennyivel lenyugtatja az idegeimet és csillapítja a hálórészlegem feltúrója iránti dühömet. Nem akarok balhét rendezni, csupán megtalálni és megleckéztetni, hogy mégis milyen jogon nyúlkál más cuccához. Egyik dolog. A másik dolog, még nem láttam milyen állapotban hagyta a részemet, szóval az elbírálásom majd az alapján fog eldőlni. Mindenesetre most elindulok, vagyis… Indulnék vissza a kastélyba, amikor ugyanis egy kósza folyadékcsepp nem csöppen az orromra. Beleremegek, ahogy az apró vízcsepp lecsúszik az arcomra, majd lassan elpárolog. A rohadt életbe! Felpillantok az egyre sötétebb felhős égre, mely pár perce még tiszta, s felhőtlen volt. Elkerekedett szemeimmel fürkészem az eget tovább. Teljes sokk, teljes kikészülés. Annyi erőm még van, hogy a kezdődő pánikot elnyomjam, és villámgyors léptekkel induljak meg a kastély felé. Szaporábban veszem a levegőt, s lépteimet is, majd elérve a kastély ajtaját vágódok be, ezzel együtt dörren fel az ég is mögöttem. Összerezzenek a hangos robajra. Hogy nekem mindig ki kell fognom az ilyen időket! Komolyan… Kétségbeesetten veszem a levegőt, ahogy próbálok beljebb támolyogni a váróteremben. Szorosan a fal mellett haladok, kapaszkodok, lever a víz is, mégis próbálok úgy közlekedni, hogy senkinek se menjek neki, mert akkor kitörne a káosz. Jönnének azzal a szokásos, miszerint „minden oké? jól vagy?”. Oh, hát persze, ennél jobban nem is érezhetném magam. Forog a világ, lassacskán teljesen elnyel a pánik. Ugyan idebentről halkabban hallom, mégis tudom, hogy esik és villámlik odakint, ez épp elég ahhoz, hogy féljek tőle. Egy személy tudja csak, hogy ilyenkor mi történik velem, a többiek még nem, és ezt nem is akarom, hogy kitudódjon. A nagy vánszorgásban csak pár lépés után realizálódik bennem, hogy az ismerős arc a sírkertből is itt tartózkodik. Ennyit a titkomról. Újonnan, amióta kezdek szocializálódni ez a rohadt vihar mindenhol ott van.
- Csodálatos. – jegyzem meg elhaló hangon. Most komolyan, mit keres ő itt? Összébb vonva szemöldökömet próbálom rendbe szedni magam és elengedi az egyetlen támaszomat, a falat.





[You must be registered and logged in to see this link.] • Szavak száma: 641 • Csak egy kis vihar... • [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Look up and get lost.




A hozzászólást Castiel Horan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-12-09, 21:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Sírkert 2015-11-28, 14:24

Castiel & Amiya
•••••• When we were met, you was alone ••••••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kevésbé sikerült megértenem, s talán egy leheletnyit megemésztenem a dolgokat, amik pár másodperccel később megütötték a hallójáratomat. A neves idegent alapjáraton lecserélhettem, Castielre. De bármilyen hangzatos és szimpatikus betűkkel volt ékes a neve, a szimpátiám úgy csappant meg, mint egy szárazra szívott egérnek. Persze ez mind csak jelképes. Az igazi érzelem az arcomra ütött ki a legjobban. Mert emellett a döbbenet mellett, még volt egy igen felelőtlen cselekvésem. Amire igazán nem vagyok büszke. Jelenesetben ez a legalkalmatlanabb helyzet, hogy kimutassam bűnbánatomat iránta. De ami volt, megtörtént, ahogy mondani szokás. Lehet ezzel csak magamat akarom nyugtatni.
Meglepetett pillákat emelek, az azonnali modortalan kérdőre vonására. Elsőként, ha engedtem volna a lelkiismeretemnek, már rögtön kibukott volna belőlem a magyarázkodás. Amit bizonyosan a sajnálkozás követett volna. De másodjára átfuttatva a dolgokat, inkább maradtam a jól ismert hazugságnál.
- Nem dehogy. - kezdtem bele a tagadásba, remélve, hogy hűen hozom a hiteles formám. Bármilyen apró kis gyanú elég, hogy megtörjön bennem a kemény védőfal, a tényleges igazságot felszabadítva. Őszintén szólva, bátortalanul osztottam volna meg azt a tényt, hogy én voltam az, aki feltúrta a hálókörletét. Azaz jobban mondva, személy szerint nem én, hanem én adtam az utasítást a önkéntes vállalkozónak. De tudta a fene, hogy pont az ő hálórészében bukkan rá a helyes hozzávalóra. Pedig direkt figyelmeztettem, hogy ne okozzon nagy feltűnést vele. Ezekszerint én még mindig diszkrétebben tűröm, Castiel sajátos modorát. Egyszerre dicséretes és sajnálatos, hogy alkalmazkodnom kell a legarrogánsabb tuskóhoz, akit valaha megismertem.
Előbbi kijelentésemet végre beteljesítve, ismét megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam, távozásra erőltettem a testem. Természetesen a gyanakvást-keltő túl nagy sietség, nem tenne jót a következőkben. Így megpróbáltam higgadtan de célirányosan elhagyni a helyemet, minél nagyobb léptekkel betérve az iskola várótermébe. Szitkozódtam magamban. Erősen, amiért pont a gyanútlan áldozatommal folytattam rideg eszme-cserét. Pont azzal, akinek a mai napra most alapos fejfájást okoztam. Nincs mentségem, ami enyhítésre szolgál. Csupán, hogy szükségem volt rá. Arra, amit a cuccai között őrizgetett, mind-ezidáig. Különleges fűszer. Így nem is csodálom, ha az ő kacatjai között bukkant rá. Pedig abban a hitben voltam, hogy a griffendél jeles, vörös hercegkisasszonyánál - névszerint Hermonienél - lesz. Úgy látszik tévedtem. Castielnek pedig tartozom a bocsánat-kéréssel. Nah persze ezt a titkot csak akkor osztom meg majd vele, mikor a vihar kissé elült. Ígyis eléggé kiborítottam...már a puszta jelenlétemmel. Chhh... Micsoda besavanyodott anyámasszony katonája! Legyen bármilyen rosszindulatú, de leplezetten nagyon mélyen, örülök. Csak azért, mert a monoton és szokványos mindennapjait felrúgtam egy percre. Legalább lesz némi változatosság az életében!


•••[You must be registered and logged in to see this link.]••• [You must be registered and logged in to see this link.] •••  


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sírkert

Vissza az elejére Go down

Sírkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-