ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Kalandmester
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Alison Fawley
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Móló és csónakház I_vote_lcapMóló és csónakház I_voting_barMóló és csónakház I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 46 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 46 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Móló és csónakház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-08-06, 08:45




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Volt már olyan számtalanszor, hogy valami fellángolásból szex lett, nincs is mit tagadni. Amarával azonban nem tartunk itt még az egy év vágyakozás ellenére sem. Egy találkozónk volt, azt talán lehet spontán randinak betudni, de hogy így másodszorra már ott tartsunk, hogy behúzzam magammal a csónakházba? Nem, ez többről szól, noha akarnám, nagyon is. Valahogy az ő esetében legalább a harmadik randiig illene eljutni azzal, hogy mélyebb testi kapcsolatba lépnünk, hogy legyen értéke annak, hogy mennyit vártunk egymásra. Nem mondom, szívesen végignézném, ahogyan ledobja a rucit a formás kis testéről, ahogyan én minden szégyelősség nélkül megtettem már, ám ez nem verseny. Majd kialakul, hiszen már így is minden várakozáson felül alakul. A gyakorlatlansága ellenére is szenvedélyesen csókol, bele sem merek gondolni abba, hogy milyen lehet, ha nem csak élményként szexel az ember, hanem szerelmeskedik, akire tényleg régóta várt. Kicsit elkalandoztam ugye? Hát ilyen az, amikor az ember fia fiatal, és csak úgy dúlnak a hormonok, s nem mellékesen mindent imád a becélzott lányban. – Tényleg! – Olyan kis édes, hogy minden bókomra visszakérdez, mintha csak nem hinné el, hogy nekem így tökéletes. Lássuk be, ha mindenkinek van egy nagy Ő az életében, akkor azt feltétel nélkül szereti, csodálja. Ami másnak furcsaság lehet, az nekem Amarában eszményi, édes, és kívánatos. Jaj, már megint itt tartok! Nem tényleg nem csak a kis teste érdekel, hanem a gondolatai, a hatalmas szeme, s bármit amit mond, a magaménak érzem, s tudok vele azonosulni. Mégsem hiszem, hogy mindez csakhamar unalomba fulladna, hiszen a leveleit is ezerszer olvastam, már szinte fejből tudtam. – Akkor remélem, hogy tőlem sem fog tiltani. Hasonló vagyok én is, de remélem nem magából indul ki, hogy bajba sodorhatlak. – Ha az ember afféle anyósra vágyna, akkor csakis olyanra, akivel megtalálja a közös nevezőt. Ez a Jade Amy elmondásából ilyennek tűnik, akivel szintén jó leülni, beszélgetni. Bólogatok, hogy nem is kell róla többet mondani, majd megismerem. S remélem, hogy Jade érezni fogja, hogy mennyire odavagyok a lányáért. Az, ahogyan rá nézek, sokkal többet mond minden szónál. Első sorban azt akarom leszögezni, hogy bízhat bennem, bennünk. Nyilván Jade sem most jött le a falvédőről, de normális keretek között akarom szeretni a lányát. Ez nem lánykérés, még véletlenül sem, csak egy hosszabb randi, aztán meglátjuk, hogy hogyan is alakul. Ahogyan Amara rendezi a vonásait, megvárom, az érdeklődő szemekkel nem foglalkozom, csak útba vesszük a tanárit, ahol talán Jade lakozik.
//Köszönöm a játékot, nagyon cukkerek ők is^^//





Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-07-27, 11:10



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincsen, hogy mit csinálnék, ha leesne, hogy mire gondolt, vagy ha mondjuk elkezdené suttogni a fülembe, hogy mi mindent csinálnánk a kirándulás alatt. Valószínűleg azonnal lányosan elsüllyednék a föld alá, zavartan kuncogva, mintha minden idegszálam elolvadt volna, hiába vagyok általában az olvasott, csendes kis különc okoska.
Amikor válaszol a listára, hogy kiknek szeretnék szólni, mielőtt eltűnök egy kicsit újra eszembe jut apa, a legnagyobb védelmezőm és egy picit lelankad a mosolyom, hogy aztán felsóhajtsak. Még nagyon friss a seb és tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, de talán tompul a fájdalom idővel és talán nem fog mindenről fájdalmasan eszembe jutni. Abban mondjuk nagyon is félreért, hogy miért kell szólnom mindenkinek, hiszen tökéletesen megbíznak az ítélőképességemben, amikor elmentünk randizni akkor se zavart az égvilágon senkit, nem volt fejmosás, mert tudták, hogy nem arról vagyok híres, hogy felelőtlenül bajba keveredjek - mint például Ali körülbelül napi szinten.
- Tényleg? - mormogom, rózsaszín ködben lebegve, ahogy dícséri a mintáimat és a színeket, amiket akaratomon kívül produkálok. Minden puszi az arcomon egy kis izzás, egy-egy rózsaszín folt jelenik meg, mintha egy rózsa nyílna ki. Már egész ügyesen tudom kontrollálni magam, ha akarom, éppen csak vele tényleg nem akarom, tényleg szeretnék önmagam lenni. Mások számára egy csendes, dadogós kislány vagyok, de ő már tudhatja, ha nem lenne a dadogás, akkor bizony megosztanám a gondolataimat probléma nélkül. Lehet, hogy szőke vagyok, de egyáltalán nem az üresfejű fajtából, sőt, a tudásvágyamat mindenképpen apától örököltem. Mondjuk neki kicsit könnyebb emlékeznie mindenre úgy, hogy az elméjében mennyi mindent elraktározhat, én jobbára csak ember vagyok, csak nagyon kíváncsi ember.
- Anya... őőő... - bizonytalanodom el, mint aki nem is ismeri a saját anyját. Ami részben mondjuk így is van, hiszen hiába érkeztünk vissza én még mindig távolságtartóan viselkedtem, az egyetlen közös vonásunk pedig az, hogy nagyon gyorsan letaglóznak minket a romantikus érzelmeink, csak nálam érthető, nála meg teljesen megdöbbentő, hiszen Ali elmondása alapján az a férfi, az a Viggo, nos... nem neki való és kész! - Tudod, ő eléggé szabadszellemű, vidám, pörgős, és nagyon... fiatalos. Szeret mindenkit felvidítani, akármiről legyen is szó, főleg persze zenével, hang és dalmágus, és... nem is tudom. - akadok meg, ezeknél a puszta tényeknél mélyebbre nem tudok menni. Perdig ezt körülbelül akárki össze tudná foglalni egyetlen órát eltöltve vele. Őt is nagyon szabadon fogták a szülei, ahogy ő is meg adja a teret nekünk, persze az első hónapoktól eltekintve, amikor visszatértünk a Nezabarból. Akkor bizony mozdulni nem lehetett, minden másodpercben jött egy ölelés, töltsünk együtt el időt, zenéljünk, társasozzunk, mindent csináljunk, csak közösen. Ahogy elfogadta, hogy nem fogunk újra eltűnni persze ezek ritkultak, egyáltalán nem áll szándékába ketrecbe zárni minket annak ellenére se, hogy totyogósként tűntünk el és tinédzserként bukkantunk fel. És annak ellenére se, hogy Alit lehet néha nem ártana inkább ketrecbe zárni, mielőtt nem csak rémhír lesz a halála...
Elindulunk tehát a tanáriba kézenfogva, és kicsit ugyan látszik rajtam, hogy zavart vagyok, de nem azért, mert rossz fogadtatásra számítok, szimplán azért, mert ő lesz az első fiú, akit valaha bemutatok az anyukámnak és néha igen kiszámíthatatlan, fogalmam sincsen, hogy pontosan mivel fog előrukkolni és... kissé tartok tőle, hogy valami extravagáns fog kirobbanni belőle. Eléggé csendes a kastély, hiszen még nem indult újra a tanítás, még van egy hetünk addig, így nagyon kevesen tértek vissza a téli szünetről és még kevesebben választották azt, hogy itt maradjanak. Még így is gondosan eltűntetek minden furcsaságot magamról, a színelváltozásokat, a jegyeket, és félősen figyelem a szemem sarkából, hogy van-e bárki, aki megjegyzést tesz arra, hogy egy pár vagyunk vagy csak fintorog, ilyesmi, hiszen nem vagyok túlságosan közkedvelt személy, hála a fura hallgatásaimnak a dadogásom miatt. Általában csak bámulom az embereket, befogva a számat, vagy csak egy halom könyvet szorongatok, és ez az élettelteli tinédzserekkel szemben igen nagy kontraszt.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-07-22, 09:36




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Nem forszírozom a dolgot a különféle mókákról, majd úgyis ki fog alakulni. Elvarázsolt lány, annyi biztos, de már a csókjából is érzem, hogy ösztönösen cselekszik, majd ha oda jut, hogy netán még jobban felkorbácsolódik benne a vágy, akkor nem kell magyaráznom semmit. Addig pedig egymásra hangolódunk, hiszen egymás karjaiban oly természetes minden. Várakozóan méregetem, hogy most akkor felszalad-e még pakolni, de nem ártana, hiszen a verseny, ha minden jól megy, legalább egy hetes lesz. Minden nap egy meccs, pihenés nélkül. Ez nem csak a fizikum, de az idegek harca is. Vélhetően azért nincsen szünet, hogy lendületben maradjunk, másfelől ez az állóképességről is szól, hogy ki bírja tovább. Különben pedig egy sportolónak erről szól az élete, napi legalább két edzés, hogy aztán minden felkészülés egy ilyen nagy tornához vezessen. – Kész csatárlánc véd téged! Tegyünk így. – Egyezem bele, Amara tavaly ugyan még pici volt, de még most sem sugározza azt a felelősségteljes felnőtt stílust, ezért megértem, ha mások is tudni akarják, hogy merre mászkál. Én vigyázni fogok rá, de nincs szükség arra, hogy valami auror elit kommandó törjön ránk, hogy hová tűnt a lány. Személyesen nem ismerem az anyját, de mivel tisztességesek a szándékaim most kivételesen, hát nincs semmi rejtegetnivaló. Most már jobban észreveszem az arca, vagy a színe változását. Amikor megérkeztem, csak a saját álomvilágomban éltem, azt láttam, amit látni akartam, s nem tudatosult, hogy mennyire szürke, elesett. Most minden kis apró változásnak örülök, a színváltozás az csak egy dolog, de hogy ilyen plusz, egyedi külsőségeket is produkál.. – Amennyire mágia ellenes vagyok, ez annyira.. édes! Hiányoztál, és én is ugyanúgy érzek, tudod! – Cuppantok még vissza az ajkára, majd kicsit az arcát is megpuszilgatom, hogy jelezzem, előttem nem kell az ilyesmit takargatnia, szégyelnie. Azt hiszem mi tényleg össze illünk, nem kell zavarban lenni, netán leplezni, amit érzünk, vagy amire vágyunk. – Igen, menjünk! Mesélnél azért kicsit róla? Hogy tudjam, hogy mivel lehet lekenyerezni, ilyesmi. Ha már így alakult, jó lenne bevágódni, nem akarom hogy utáljon, vagy ilyesmi. – A legtöbb anya egyértelműen védi a saját lányát, valami eltéphetetlen kötelék van köztük, amit egy idegen, ráadásul ellentétes nemű most bolygat. Itt nem arról van szó, hogy csak jól érezzük magunkat, tényleg egy évet vártunk egymásra. Eljött az ideje, hogy végre együtt is legyünk, még ha ebben az esetben ez Wimbledont jelenti.



Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-07-13, 21:51



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Igazán nem értettem soha a sportok komolyságát, mindig inkább a tudást hajtottam mintsem a gyakorlati dolgokat. Az egyetlen, amivel ki lehetett mozdítani a kúriából, az az volt, ha apával és Alival elmentünk kirándulni valahová, de akkor is mindig a mágikus vagy történelmi városok dobogtatták meg a szívemet, nem az ételek, nem az élmények, mint egy vidámpark vagy egy bobozás, vagy bármilyen őrültség, amit imádna Ali, hanem az építészet, a legendák, a könyvek... Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne közös jövőnk Timothy-val, hiszen most is azonnal igent mondtam a meghívásának és a remény, hogy vele töltsek egy kis időt még el is tompítja apa elvesztésének fájdalmát egy kicsit. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, nem véletlenül látni a filmekben, ahogy a szerencsétlen, szürke egérkét leveszi a lábáról a jóképű idegen. Ezzel tudok azonosulni, hiszen annak ellenére, hogy a képességeimet és a származásomat tekintve nagyon nem vagyok egyszerű, minden más szempontból szürke egérkének érzem magam a rémes dadogásommal és bújkálásommal az emberek kukkolása közben.
Mióta visszaértünk a Nezabarból bizony Alistair-rel ellentétben, aki minden sarkon bajba kerül engem elkerültek a kalandok, a karácsonyi báltól eltekintve, amit azért nehéz lenne elfelejteni, tekintve, hogy plafonig érő szoborszerűség maradt utána. Amikor felnevet kicsit zavartan nézek rá, azon gondolkozva, hogy mit értettem félre, miért nevet, de hiába a kíváncsiság, azért szavakba nem öntöm, csak elmosolyodom kissé elpirulva, már ha képes vagyok tovább pirulni jelen pillanatban.
- Akkor jó, csak azért kéne szólnom anyának, hogy szóljon a házvezetőmnek, Bimba professzorasszonynak. Igaz, hogy még egy pár napot amúgy se lenne tanítás, de eredetileg számoltak volna velem és nem akarok csak úgy szőrén szálán eltűnni. - szólal meg a felelősségteljes könyvmoly. Amikor végigsimít az arcomon az érintését végigköveti egy hullámzó színváltozás, ez már nem pirulás, hanem ténylegesen az érzelmeim miatti megnyilvánulása a metamorfmágiámnak és az apai jegyeim is kiütköznek egy kissé, ahol hozzámér, hegtetoválásszerűen kidudorodva. Kevesek látták már rajtam, nagyon igyekszem elfedni, de megküzdök az érzéssel most és nem koncentrálok rá, csak hagyom, hogy lásson, olyannak, amilyen vagyok. Hiszen tudnom kell, látnom kell, ha valamit nem fogad el bennem, de hát ilyen biztosan nincs, ugye?
- Anya a tanáriban van szerintem, először hozzá kell mennem, aztán a klubhelyiségbe, akár el is kísérhetnél, ha... ha be szeretnél mutatkozni. - pillogok fel rá, miután ráfog a kezemre. Rohamléptekben haladunk és a szívem majd kiugrik tőle, de azt is megértem, ha nemet mond, hiszen Jade akármennyire fiatal, pörgős és szabadszellemű, még is az anyukám, még ha a korunkon ez így nem is igazán látszik. Belesimítom a kezemet az övébe és hozzábújva követem ahogy haladunk a kastély felé a mólótól, bár még reszketegen veszem a levegőt néha, messze nem vagyok olyan színtelen és élettelen, mint ahogy megérkeztem. Nem akarom leminősíteni Timothy-t egy figyelemelterelésnek, de tény és való, hogy úgy érzem így kiugrani a komfortzónámból és csatlakozni hozzá elűzheti a sötét fellegeket egy kicsit a fejem fölül.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-06-30, 10:41




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Nem ábrándítom ki, mert felesleges lenne. Sosem éltem igazi teljes családban, de az apám meg a nővérem megadott mindent, úgyhogy kár lenne panaszkodni. Amara oly ártatlan, de mégis megvan a maga keresztje, ne kelljen még az én lelkivilágom miatt is aggódnia. Apám különösen odafigyelt rám, nem csoda, hogy Lizzy után is magam is szeretnék neki bizonyítani. – Kedves tőled, hogy így lágyítanád, de itt keménynek kell lenni. Szinte vért kell izzadni, hogy az ember játékba maradjon. – És itt veszem észre, hogy ő tényleg csak miattam érdeklődik, de amúgy lövése sincs, sőt, nem lesz a szívügye ez az egész. Ettől függetlenül miattam a magáénak érzi, ami roppant bájos, ez a lány tényleg szeret engem, nem holmi fellángolásról van szó, amivel az elmúlt egy évben nem tudott mit kezdeni. A csókja oly édes, hogy teljesen belefeledkezem. Nem számít itt a gyakorlat, ha két szerelmes egymásra talál. Magától értetődő módon vezetjük egymást, simogató, vágykeltő, pont, amilyenről álmodni szokás. Amara esetében azt hiszem ez sosem fog csökkenni, csupán elmélyül. Nem gondolnám magamat romantikus alkatnak, inkább a veszélyes típus vagyok, mellette mégis megnyugvásra lelek. – Megígérem. Akkor ez most egy közös kaland lesz. – Nyilván a sajtótájékoztatót meg az edzéseket jó lenne nem kihagyni, de azt sem akarom, hogy Amara csak ücsörögjön a háttérben, mint valami árukapcsolt plusz egy fő. Most magabiztosnak érzem az egész stílusomat, egy évig készültem, hogy ismét elindulok Wimbledon-ban, nem szabadna ezen a pár napon múlnia. Kissé felnevetek, amikor nem érti, hogy miről beszélek, az elmúlt egy év ellenére még igencsak kicsi lány, de sebaj, ezzel most úgysem tudok mit kezdeni. Nem mondom, hogy nagyon türelmes lennék, hiszen eleget vártunk egymásra, de majd óvatosan adagolom. Már csak azért is, mert szeretem, de minden porcikáját, a magaménak akarom őt, testileg-lelkileg. – Akár arról is szó lehet. – Hárítom végül a felvetését gyengéd simogatással az arcán, hogy aztán elinduljunk visszafelé. Mivel nekem minden cuccom össze van már készítve, most neki kell gyorsan rámolnia. Én hoppanálni tudok, talán ez az egyetlen, amit a varázsláshoz kötök, s nem akarnék valami több órás vonatúton zötykölődni, míg Londonba érünk. Mihamarabb kezdjük meg a közös kalandunkat. – Megvárjalak az udvaron? Vagy a klubhelységetek előtt? – Fogok rá a kezére, most már nyíltan úgy mászkálhatunk, mint egy igazi pár!

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-06-18, 23:02



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én abban a szent hitben élek, hogy a szülei még egy párt alkotnak, de ha tudnám, hogy csak azért érzékeltette ezt, hogy talán ne sajnáljam érte, vagy ne rombolja le a romantikába vetett hitem azzal, hogy se az ő, se az én szüleim nincsenek együtt... De szerencsére mit sem tudok az igazságról így hát nem is kell rajta elidőznöm.
- Ez igazán jó tanácsnak hangzik, a legtöbb dologgal kapcsolatban. Bár én arra lágyítanám, hogy nem szabad abbahagyni a próbálkozást. - mosolyodom el, kicsit bátortalanul, de csak úgy iszom a szavait érdeklődően, hiába nem érdekelt a sport soha életemben. Nem is igazán értem azt, hogy egy idegennek a játékát miért nézik annyian, miért törődnek vele, sőt, fizetnek érte! Viszont az teljesen más, ha egy szerettednek szurkolsz, legalább is ez az, amiért engem pálfordulás ért. Ha ő meséli, ha az ő szájából hallom vagy az ő szemén látom az izgalmat, akkor az engem is magával ragad. A szívem nem fog beforrni az egyik pillanatról a másikra, de minden pillanattal tompul a sajgó fájdalom. Tudom, hogy amint egy pillanatra újra magam leszek a gondolataimba ismét bele fog nyilalni a veszteség, de itt és most kapaszkodom az édes ábrándba, hogy ez sosem fog eljönni.
A csókom tapogatozó, hiszen még sosem kezdeményeztem ilyesmit, igazából sosem kezdeményeztem semmit, még egy beszélgetést se. Mindig csendes voltam, megfigyelő, okoska, akihez hosszú türelem és nyüstölés kell, hogy bátorságot gyűjtsön és elmakogjon bármit is a dadogásával. Ha valakivel végül beszélgetésbe elegyedtem az Alistair miatt volt, vagy azért, mert a leskelődésem sosem lesz tökéletes a végtelen esetlenségem miatt. Csoda, hogy nem lelni rajtam zúzódást vagy vágást, annyiszor esek kelek még a saját lábamban is. Most is feladná a térdem a szolgálatot, ahogy a karjaiba omlok, ha nem karolna át olyan szorosan.
- Nem akarom, hogy miattam bármit is lekéss. Elmegyek, ha megígéred, hogy nem hagysz ki semmit, amit nélkülem tennél. - biztosítom azért, hiszen hozzá vagyok szokva az egyedülléthez, a könyvekhez társaságához, és most, éppen most, nagyon nem szeretném, hogy én legyek az oka annak, hogy bármi surlódás történjen az apjával. Jelenleg őrülten irigy vagyok mindenkire, akinek megadatott, hogy legyen, a gyász friss és mindennél becsesebb kincsként kell tisztelnem és őriznem az ő kapcsolatukat.
Amikor az edzésről beszél, akkor hiába a rózsaszín, elpirult, felforrósodott arcom egyáltalán nem értem, hogy miért kacsintgat. - Azt hiszem az neked nem igazán lenne edzés, hiszen gyanítom a hálóig se ütném el azt a labdát, de... de ha nem nevetsz ki túlságosan, megpróbálnám szívesen. - vallom be, egy kis mosollyal, hiszen igazán élveztem, amikor London utcáin "légteniszeztünk", még ha csak egy vicces játék is volt, semmiség, nem igazi sport. Márpedig még életemben egyszer sem játszottam semmit, a Roxfortban átugrottam a kötelező röptan éveket, a Nezabarban pedig lényegében egyáltalán nem törődtek a sportokkal, vagy legalább is nem volt a tanterv része és ez nekem elég volt, hogy kibújjak alóluk.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-06-10, 19:52




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Abba már nem is megyek bele, hogy a szüleim rég elváltak, és lényegében apa nevelt fel engem meg a nővéremet, mert ezzel végképp összetörném Amara elképzeléseit arról, hogy az apja visszajöhet. Az én anyám sem tette. Énekesnő akart lenni, kivált egykor a Walpurgis leányaiból, ahol csak vokálozott, hogy körbeutazza a világot. Csak egy gond volt ezzel az egésszel, ami miatt nem jött össze. Nem tudott énekelni! Ilyen az, amikor az embernek még minimális önkritikája sincsen. Ellenben apám így, hogy egyedülálló szülőként állt mögöttünk, teljesen átment túlféltőbe, első sorban persze Lizzynél, de így, hogy neki már ott van a férje, most rám próbál nyomást gyakorolni, hogy gyakoroljam a szervákat, mert ha csajozom, ahol puha lesz az első ütés. Hááát.. Amara viszont szinte csodálattal néz rám fel, amit még mindig nem tudok hová tenni jó értelemben, hiszen ha nem követi a teniszt, akkor nem mint rajongó imád, hanem… csakis magamért! Ez azért teljesen más szint, a levelei borzongatóan édesek voltak, azt sugallva, hogy ez bizony nem csupán valami gyerekes vonzódás, vágyálom. Bólogatok hát, nem tudom, nem is akarom magamat ismételni, én inkább amolyan kis vicceskedő sármőr vagyok, nem csábító, noha lehet, hogy hozzá valami romantikus lovag illene, nem egy ilyen durrbele, mint ahogyan én hozok meggondolatlan döntéseket, mint a gyorsan elcsattant csókkal is. Na igen, a teniszben ösztönszerűen kell gondolkozni, és a magánéletemet nem tudom ettől leválasztani. Maximum Amara esetében kissé lassítani, elfogadni, hogy ő viszont nagyon is romantikus alkat. – Nem baj, csak annyi az egész lényege, hogy egy ütővel át kell ütni a labdát a háló felett. Ha ez sikerül, akkor versenyben vagyok a pontért. Ha nem, akkor nem. Na és persze nem szabad abbahagyni a győzelmet. – Foglalom gyorsan össze, az elég csúfos volt, hogy legutóbb a térdsérülés miatt estem ki, nem pedig a vereség miatt, de most egy évvel érettebben azért érkeztem Londonba, hogy tényleg megnyerjem Wimbledon-t. Azt mondják, hogy nagyon forrófejű, lendületes játékos vagyok, döntéseket hozok, és mindenáron végigviszem. Ezt talán már Amy is bőven látja. A csókunk ellenben most mégis lassú, édes, elmélyülő, olyan, amire nem csak Amara, de én is vágytam. Több holmi hülyéskedésnél. Több annál, hogy kutatásokat végezzünk, hogy mennyire jó együtt kavarni. Egyértelmű az eredmény, ahogyan egymást öleli a lelkünk is. Kitartom a karcsú, törékeny testét, fel sem merül, hogy netán kibillenjek. A térdemet alaposan összehegesztették, noha azt kértem az apámtól akkor, hogy minimum öljön meg, ha ez így marad. – Akár most is. Holnap lesz ugyan egy sajtótájékoztató, és apa szétmorzsolja a csontjaimat, ha nem adok interjút, de.. Az csak holnap koradélután lesz. Ha összecsomagolsz, akkor hajnalra London külvárosában lehetünk. Akár tarthatunk egy közös edzést is. – Kacsintgatok kétértelműen, azért nem tudom megtagadni magamat. Amy már látott ruha nélkül, én még őt nem. Hát istenem, nem vagyok fából, ő gyönyörű, de nem szaladunk sehova, még csak az első egy-két csókunk volt meg, nem várom, hogy máris egymásnak essünk, aztán ki tudja, a végén még annyira elszabadulnak az érzelmek, hogy ő maga kezdeményez valamit. Én nem feltétlenül akarok visszaélni a helyzettel, de azért így a csókja után még inkább dúlnak bennem a vágyak.

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-05-31, 23:28



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Bólintok, ugyan nehéz lenne túlságosan belelovalni Timothy-t abba, hogy az unokák lehetnek a közös pont, hiszen ha a gyerekek nem voltak elegek összefogni a családot, az unokákkal se lesz másképp. Minden esetre... rengeteg hátrányom van, gyáva vagyok, dadogok, fél-árva, szegényebb családból, a vérem nem hogy arany, de ennél furcsább nem is lehetne, lényegében félig nem is ember, de... de legalább vele értek egyet és ízig vérig boszorkány vagyok és képtelen lennék eltávolodni a varázsvilágtól. A mágia mozgat meg igazán, a sok tudás, amit a Nezabar után most a Roxfortban is összegyűjthetek és össze is hasonlíthatok, hiszen a világainknak mások a szabályai és ami ott lehetséges volt, az itt nem, vagy másként van jelen. Talán ha apa itt marad... talán ha végigkísér az életünkön, akkor akár egyszer olyan utazóvá válhattam volna, mint ő. Persze, nem pont olyanná, hiszen vajmi keveset örököltünk tőle, hiába szeretném azt hinni, hogy egyszer annyi tudást halmozhatok fel, mint ő, valójában ez konkrétan lehetetlen.
Szinte elolvadok a szavaitól, szó szerint megremegek a karjaiban, ahogy kiszökik egy halk sóhajtás. Igen, amilyen okos vagyok elméletben, annyira buta vagyok az érzelmekben, mert azért valamit csak kellett anyától örökölnöm, és ez a végtelen romantikára vágyás és hogy milyen szörnyen el tudja fedni a szememet az áthatolhatatlan rózsaszín köd.
- T... tényleg? - bukik ki belőlem a dadogás, de ezúttal az őszinte megdöbbenéstől, ahogy a tértágított táskáját paskolja. Magánál tartja a leveleimet? A szívem hatalmasat dobban, pedig aztán eddig se voltam éppen nyugodt és már a határán vagyok annak, hogy olyannyira túlcsorduljon bennem az érzelem, hogy könny formájában jelenjen meg a szemeimben. Képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mennyit jelent ez nekem, bár még mindig van bennem egy cseppnyi szégyen, hogy minden hozzá került, az ábrándozások, a vázlatok, a szinte "fanfiction"-ben illő jelenetek a romantikusabbnál romantikusabb környezettel, ahol először elcsattanhatna a csókunk. Még jó, hogy tovább nem mentem egyik történetben sem! Akkor aztán már a föld alatt lennék szégyenemben, pedig most is szinte lángol az arcom és ez esetemben tényleg rákvöröset jelent a kirajzolódó apai mintáimmal.
- Ó, hát persze, de arra emlékeztetnem kell, hogy soha, soha életemben nem követtem semmilyen sportot. - teszem gyorsan hozzá. Hiszen nem hogy rajongó nem vagyok, de még soha nem is játszottam teniszt, az az elméleti bolondozás, amit Londonban csináltunk volt a legközelebbi hozzá. Közel húzódom hozzá, szinte macskásan bújva és dörgölőzve fel az arcomat, bátortalanul araszolgatva, ameddig csókba nem forrnak össze az ajkaink. Már is érzem, ahogy a tüzijáték kipattan a szívemben, sőt, a fejemben is, mintha elhagyna az erőm egy furcsa szédüléssel. Muszáj a kezeimet felemelnem és átkarolnom, vagy a lábaim végleg megadják magukat és ott helyben csuklok össze. Persze teljesen elfelejtem, hogy megsérült, hogy még mindig fájdalmai lehetnek, és ugyan alacsony vagyok, de azért a több mint ötven kiló is súly, ha meg kell tartania. Amennyiben felszisszen, vagy bármilyen jelét adja, hogy fájdalmat okozok azonnal hátrébb lépek sűrű bocsánatkérések közepette, zavartan.
- Két nap múlva kezdődik a verseny, ugye ezt mondtad? Elmehetünk egy nappal hamarabb, világot látni? - térek vissza erre, kicsit ugyan motyogva, még a csók hatása alatt próbálva az agyamat újra működésre bírni. Hirtelen már arra se emlékszem, hogy hol van ez a verseny, itt az Egyesült Királyságban, a Wimbledonban, amiről múltkor már mesélt, vagy teljesen máshol. Mire is mondtam igent?


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-05-27, 15:09




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Végre én is megkönnyebbülten sóhajtok fel, a múltját ugyan nem tudom eltörölni, de ha képes vagyok az apró rezdüléseire is odafigyelni, akkor nem csak vágyálom lehet az Amarának, hogy ő meg én. Nem csak valami általa idealizált szőke hercegbe szerelmes, hanem egy hús-vér pasi lehetek, aki képes egy év távollét után úgy visszajönni, a vonzalmamról biztosítani. Egy a fontos, ő sokkal romantikusabb, lassabb típus, én már bizonyos fokig túl vagyok azon, hogy csupán az érdekeljen, hogy fizikailag kielégüljek, tényleg nem az a fontos. – Ez nem is rossz ötlet, csak tudod már annyira eltávolodott egymástól apa és anya.. Esetleg.. Lizzy gyerekei lehet a közös pont. Bízom benne, hogy mindkettő szeretne az unokákkal együtt lenni.. – Azért apám elég pörgős típus, és Lizzy nagyobbik gyereke lány, már öt éves, simán teniszütőt kaphat a kezébe, így lehet, hogy anyám így ismét csalódik. Viszont Amara olyan kis bájos, hogy belefolyik a családomat érintő kérdésekbe, látszik, hogy tényleg nem csupán mint rajongó érdeklem. Ő is mesél az apjáról, a testvéréről, az anyját mintha már személyesen ismerném, és ez azért lássuk be, alaposan megdobogtatja a szívemet! – Szerettem volna, ha tudod, hogy milyen a múltam, mert kár lenne tagadni. A jelenem, és a jövőm te vagy, ha úgy akarod. – Csakis az őszinteségnek lehet bármi értelme. És csak mert fiatal vagyok és életerős, tombolnak bennem a hormonok, attól még a szerelem az erősebb, nem az, hogy én is lássam ruha nélkül. Az eltelt egy év nem biztos, hogy egy fiatal ártatlan lánykából férfira éhes szexdémont farag, de mondhatni lesz még időnk egymásra hangolódni. Jó lenne ugyanis, ha ez nem valami távkapcsolat lenne, a gyakori utazgatásaim mellett nagyok a szünetek, már csak becsületből is el akarom végezni a Roxfortot, így összességében többet tartózkodnék itt, mint távol. – Mindig magamnál. És eltöröm bárki kezét, aki a táskámhoz nyúlna. – Paskolom meg a vállamon átvetett kis erszényt, ami nyilván tértágított, ebben még én sem vagyok mágiaellenes, hiszen ez nem a teniszhez való hozzáállásomat tükrözi. A levelek itt vannak, kissé rongyosra olvasva, na meg persze néhány vázlat, kezdemény, mert én is megpróbáltam válaszolni, megfogalmazni, hogy mit érzek, de lássuk be, én sportoló vagyok, nem egy ilyen lírai csoda, hogy ilyen szép szavakba öntsem, hogy mi is rejlik legbelül. – Komolyan? Végre tölthetünk valamennyi időt. Ráadásul megnézheted, hogy játszom! – Aztán a fene tudja, hogy mennyire lesz elfogulatlan, de mivel ő nem rajongóként tekint rám, esetleg még rá tud arra is világítani, hogy miben érdemes fejlődnöm. És ki tudja, talán tőle még valami medimágiát is elfogadok, hogy jobban legyek. A lábam még mindig nem az igazi. Ahogyan megmoccanunk, és összeakad a pillantásunk, magához húz, hogy kitartsunk ezt a szívdobbanásnyi időt. Oldalra döntöm kissé az arcomat, először a homlokomat illesztve az övének, majd az ajkára nyomom a sajátomat, félig behunyva a pilláimat. Most már érzem, hogy vágyik arra, hogy szeressem. Mint szomjazó a víz után, úgy epekedek, kortyolgatva az édes kis száját.

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-05-22, 17:11



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nagy szemekkel nézek rá, nagy, csillogó szemekkel, amik már nem olyan fakóak és nem olyan könnytől fátyolosak, mint amikor megjelentem a találkozóra. Mások vagyunk és látszik rajtam, hogy nem megbélyegzem se őt, se azokat a lányokat, hanem őszintén érdekel, hogy mi járt a fejében vagy mi jár most. Amikor végigsimít rajtam gyengéden megrebbenek, de nem húzódom el, sőt, tisztán láthatja, hogy ahol hozzámért ott kirajzolódnak a mintáim természetellenes rózsaszín pírral. Születésem óta metamorfmágus vagyok és még mindig nem tudom tökéletesen kezelni, olyan erősen kapcsolódik az érzelmeimhez. Pedig általában csendes könyvmolynak néznek, legalább is addig, ameddig valaki nem veszi a fáradtságot, hogy tényleg megismerjen, mert tudok ám én érezni és szenvedélyesnek lenni, nagyon is.
- Talán csak találnotok kell valami mást, aminek nincs köze se a mágiához, se a teniszhez és akkor közös nevezőre jutnátok. - mondom neki halkan, bizonytalanul, azért a könyvektől lehet okos  az ember, de az ilyen okosság teljesen más. Ráadásul magamnak is szögesen ellent mondok, hiszen anyának alig adok esélyt akármire is, még akkor is ignorálom, amikor tudom, hogy azért választotta a Herculest a drámakörnek, mert megtudta, hogy oda vagyok a a görög mitológiáért. Csak nem éppen így, vígjátékként elcsúfítva!
Elmosolyodom azon, hogy már is elkönyvelte, hogy jóakaró tehette csak, hogy kiadta a leveleimet, pedig ha a fiú nem érez irántam semmit, ha félre ismertem és tényleg csak egy srác, aki csak felcsípi a lányokat sorra, nagyon csúnya vége is lehetett volna. Például tapétaként végzi a sok ábrándos, rózsaszín buborékban átitatott szerelmeslevél az üzenőfalon. Biztosan nem éltem volna túl, de szerencsére nem fenyeget ez a veszély.
- Tudom, igazán nem kell többet elnézést kérned. - nyugtatom meg kissé, de kíváncsian, kicsit talán aggódva nézek fel rá. - Hol tartod őket? Ugye senki se tud hozzá férni? Olyan... olyan személyesek, még mindig nem tudom elhinni, hogy olvastad őket. - vallom be, megszeppenten, kicsit zavarban. Lényegében olyan volt, mintha a naplómat olvasta volna át, rengeteg olyan írás volt benne, amit az ember ép ésszel nem küldene el, főleg akkor nem, ha csak egyetlen randevún volt túl. Nem süllyedek el az érzésben, hogy később probléma lehet, ha én túlságosan ragaszkodom a varázsvilághoz ő pedig a muglik világához, szerencsére időm sincsen rá.
- Rendben, benne vagyok! - lelkesedem én is egy kicsit, de az az igazság, hogy ő az egyetlen, akivel ilyen meggondolatlan lennék. Pont azért "bízik" bennem minden tanár és a szüleim is, mert mindig megbízható voltam, visszafogott, főként elvoltam magamban és semmi bajba nem kerültem... Alival ellentétben... Azóta, hogy kiszöktetett egy iskolanapon Londonba nem is csináltam az ég világon semmi "rosszat" és éppen ezért van bennem az érzés, hogy könnyen el tudom simítani a dolgot és igen is megérdemlem. Anya pedig... azok után, ami apával történt... úgy sem mondana nemet. Csúnya dolog talán ilyesmivel érvelni, de lehet nem is lesz rá szükség, hiszen ő vérbeli szabadlélek, ebben a tesóm ütött rá. Ahogy szorongatja a kezemet a pilláim alól felnézek rá újra, majd az ajkamat beharapva ahelyett, hogy elindulnám újra megölelem és szorosan hozzábújok. Néhány lélegzetvétellel később bátortalanul, szelíden emelem fel az arcomat éppen annyira, hogy rajta érezzem a lélegzetét és ő is érezhesse, ahogy lehúzom magamhoz. Az a pillanat nem volt a miénk, nagyon nem, a szívem pedig még mindig talán romokban hever, de sikerült megnyugtatnia annyira, és az utazással elterelni a figyelmemet annyira, hogy itt és most ne tudjanak a szívdarabkáim másért dobogni. Csak azért, hogy most tényleg meg legyen az első, viszonzott csókunk, még ha nagyon bátortalanul is, ölelésből, bújásból felemelve az arcomat.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-05-14, 14:59




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Amara különösen édes mintáiról már többedjére az a különös alak jut eszembe, akiről a szüleim meséltek a varázslatos fogantatásom kapcsán, mintha csak azért jött volna, hogy tényleg segítsen. A szó átvitt értelemben természetesen, hiszen valami angyali érintés lehetett, feloldva valami genetikai vagy egészségügyi hátrányt, ami miatt a szüleimnek nem lehetett gyermeke. Amennyire ragaszkodom a mugli világunkhoz, most egyre inkább sorsszerűnek kezdem érezni, hogy a szintén egyedi jelekkel megáldott szőke angyallal hozott össze az amúgy komoly mázli faktorom. Még akkor is szerencsésnek érzem magamat, ha a lábam ennyire gatya. Fel tudtam belőle állni, és most ismét megpróbálni Wimbledon-t. – Nem vagyunk egyformák, és remélem ezzel nincsen baj. Ez már a múlt. Őszinte szoktam lenni, és veled is az vagyok. Nem éreztem átverésnek, ha időtöltésként valakivel pár napig együtt voltam, nem sugalltam, hogy komoly lehetne. – Simitok végig a halántékán, aranyos, hogy ennyire okoska, és nehezen fogja fel, hogy mások az igényeink. Nekem azért, hogy levessem a felgyülemlett adrenalint, ki kellett élnem magamat. Nem a könyvek álomvilágában éltem, hanem mertem próbálkozni, hogy győzhessek. – Hát igen. Anyám ugyan él, de annyira távoli.. Talán ezért is kezeltem olyan lazán a lányokhoz való kötődésemet. – Fűzöm szorosabbra egymáson az ujjainkat. Ez mindössze csak vélekedés, aztán mindig is szerettem az apám nyújtotta életet, és csak most, hogy idősebb vagyok, fogom fel, hogy egy kalickában élek, amelynek az ajtaját apa oly ügyesen tartja zárva, nehogy kirepüljek. – Akkor nem tudom. Valahogy mégis hozzám kerültek azok a levelek, biztosan van egy jóakaród, aki azt akarta, hogy ez valósággá válljon. Mert az, nagyon is az. Megismétlem, sajnálom, annyira azt hittem, hogy csak erre a pillanatra, erre a csókra vársz, észre sem vettem, hogy közben neked is változott a szitu. – Már nem kell mentegetőznöm, szabadkoznom, ellenben tudatni akarom, hogy Amara nem csupán a világom részévé vált, hanem a közepe is lett egyben a randink és a levelek kapcsán. Lesöpörtem az asztalról a korábbi életemet, rájöttem, hogy a többiekben amit kerestem, öncélú vonzódás volt csupán. Porcelánbabák voltak a gyűjteményből, senkivel, akivel el lehet beszélgetni. Mert nem tettem, pár órányi időtöltés után mentem vissza az edzőtárshoz Dieterhez, aki még Lizzy férjével, Peterrel teniszezett. – Komolyan? Akkor pakoljunk, mielőtt még meggondolod magad! – Ebben egyikünk sem változott, impulzusdöntéseink vannak, amiket talán később megbánunk, de most nem érdekel. Ott akarok lenni Wimbledon-ban, és az csak egyetlen módon működik; ha ő is ott van velem. Pár nap ugyan nem lesz elég, noha minden nap van egy meccs, és én eleve a főtáblán kezdek, de hátha maradhat a végéig. Bólogatok hevesen, most nem kap csókot, neki kell tudatnia, hogy megérett benne a lépés, de szorongatom rendesen a kezét, arra ösztökélve, hogy mielőbb lépjük meg.



Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-05-04, 13:23



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kicsit megszeppenve nézek rá, hatalmas szemekkel, amikor azt mondja, hogy "biztosan értem". Persze, többnyire szelíd vagyok és kedves, meg hát a lexikális tudásommal sincsen probléma, de azt megérteni, hogy unaloműzésből csajozgat erre-arra, az nekem egy másik világ. Nem mintha amúgy is nem egy másik világból érkeztem volna... vissza! Mindenesetre nem arról van szó, hogy kiül az arcomra, hogy elitélném az egészet, csak zavarodottság és végtelen ártatlanság hozzá képest. Hiszen nekem egyetlen egy srác tetszett a másik iskolában, tizennégy évesen, Jordan, és tavaly Timothy-val a randevú életem elsője volt, ahogy most a csók... akárhogy is sikerült, akkor is az első volt! Neki pedig annyi élettapasztalat van a háta mögött ilyen szempontból, hiába csak egy-két év lehet közöttünk.
- Én unaloműzésnek könyveket olvasok. - mondom halkan, bár ez lehet, hogy elég erősen könyvmolynak állít be, de hát az is vagyok, és ha ő elmondja az életét, hogy milyen volt, vagy éppen milyen ma is, akkor nem hazudhatom neki azt, hogy persze, hogy értem, laza, vagány kiscsaj vagyok. Hiszen nagyon nem!
Amikor apáról beszélünk és az ő anyjáról akkor lassan bólintok, végtelenül szomorúan, de már nem csak magamért, hanem érte is. - Sajnálom, pedig a te anyukádnak lett volna esélye mellettetek lenni. Ez szörnyű. - nyújtom támogatóan a kezemet az övéhez, talán azért, hogy az ölelésében ne csak én találjak menedéket, hanem ő is támogatást. Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy valamicskét örököltünk apától arról, hogy nagyon érzékenyek vagyunk az érintésre, ami a testvéremmel egyértelmű, de másokkal szemben inkább csak egy halvány megérzés volt eddig. Lehet, hogy Timothy ebben is különleges, ahogy vele sosem dadogtam, úgy most is mélységesen át tudom érezni, ahogy az anyjáról mesél és ahogy egyszerre együtt érez velem is. Lassan a félreértést az első percekben egészen elmossák az elapadó könnyeim és a tekintetem újra és újra az arcára szalad, a tekintetére, az ajkaira... Gyengéden megingatom a fejemet, amikor a testvéremre gyanakszik, egészen halkan válaszolva, de nem is túl hangosan beszélnünk ameddig egészen összebújunk a hidegben. - Ali tud nagyon okos lenni, de ennyire nem az, félt volna attól, hogy hiába tesz jót, elárulja a bizalmam. - próbálom elemezgetni a testvérem, de az az igazság, hogy ugyan érdekel, hogy ki adta ki a leveleimet, annyira nem, hogy egymás helyett erről beszélgessünk. Egészen elkerekedik a szemem, ahogy a sérüléséről mesél. Én ízig vérig boszorkány vagyok, mondhatni félig varázslény, a szó evilági értelmében, imádom, amire a mágiával képesek vagyunk, még ha nem is a pálcavarázslatok az erősségeim, akkor is. Képtelen lennék itt hagyni a varázsvilágot, elutasítani a mágiát és az, amit mesélt a szüleiről, hogy az anyja mennyire elhanyagolja és hogy a szülei talán jobban tennék, ha elválnának és soha többet nem találkoznának ránk vetítve... Akármennyire hülyeség már is az esküvőnkről és az egész közös életünkről lamentálni, akkor is amit arról beszél, hogy elutasította a medimágiát egy kicsit kétségbeejt.
- Én is szeretném! Nagyon szeretném! - bukik ki belőlem izgatottan, szinte kétségbeesetten, annak ellenére, amilyen kételyek keringenek bennem. - Az iskolát nem hagyhatom félbe... - itt kicsit megakadok, hogy ne higyje, hogy anya nyomására vagy bármilyen társadalmi nyomásra teszem -... nem akarom félbe hagyni, de a tanítás csak egy hét múlva kezdődik újra. Talán... talán mondhatnám anyának, hogy a levegőváltozás jót tenne. És még csak nem is hazudnék! - vált át az agyam azonnal a kattogásra, a problémamegoldásra, és az arcomon egy gyengéd, szomorkás mosoly kúszik, ahogy arra gondolok, hogy apával mennyit kirándultunk, persze csak olyan helyekre, amik vagy a részei a varázsvilágnak, vagy nem voltak emberek, mert a jegyeinket fiatalon nem tudtuk kezelni, még most se tudjuk mindig, hiába vagyok metamorfmágus.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-04-24, 14:22




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


  -Voltak, de ők.. nem tartottak sokáig. Unaloműzés, biztosan érted. Amikor az embernek nincs ideje, és kedve kapcsolatokba merülni, mert elvonja a figyelmet a sportól. – Ismerem el, ebben nincsen semmi titok, rengetegen csinálják így, ettől még nem vetjük meg egymást, és ha más teszi velünk, akkor sem zavar. Az embert az eredményei, a mentalitása határozza meg, nem a fiatalkorban megélt tombolás. És azért vagyok képes ilyen őszinteséggel beszélni Amarának a múltamról, hogy lássa, hogy ez is én vagyok. Valósághűen megmutatom magamat, mint ahogyan az sem zavart, hogy csak úgy letoltam a nadrágot, hogy pőrén becsobbanjak a vízbe. Nem szoktam visszafogni magamat, hiszen csak úgy győzhet az ember, ha mindent belead. Sőt, inkább száztíz százalékot. Amara viszont teljesen más, ő érzékeny, bizonytalankodó, ezért máshogyan kell kezelnem. Egy gyorsan, figyelmetlenül elhelyezett csók nem a szerelmünket erősíti. – Akkor még inkább fájdalmas lehet így elszakadni tőle. Tudod nekem az anyám boszorkány, az apám pedig mugli, és anyám még a versenyeimre is alig jött el, annyira meghökkenti, hogy nem kell nekem a mágia. A nővéremmel együtt az apám nyomvonalán nőttünk fel. – Rázom meg a fejemet, arra értve, hogy bármilyen furcsa is lehet, mert kijártuk ugyan a Roxfortot, de amolyan kötelező jelleggel, mindig a fizikai megerőltetés, az edzések jellentették az életet. Egy Bradburry a kezében teniszütővel születik és hal meg. Ezek vagyunk mi! Amarával adogatjuk egymásnak a családi témákat, ez sokkal inkább randinak tűnik, mint az édes-angalgós séta, hiszen itt most nem a felszínt kapargatjuk, hanem mind közelebb kerülünk egymáshoz lelkileg. – Talán a magánügyed az volt, hogy találkozzunk, ismét. Nem ismerem őt, de.. ő lehetett. – Vélekedek kissé pontatlanul, immár Amarát ölelve. Ezek után fogalmam sincsen, hogyan megyek vissza Wimbledon-ba. Most tényleg győzni akarok, de végre itt van ő, szorosan egymáshoz feszülünk, miért is akarnám elengedni? Bár a csók nem sikerült túl jól, mégis bizsereg az ajkam az ismétlésért, nem csoda, ha kissé rendszertelenül kapkodom már a levegőt. – Anyám azt akarta, hogy medimágusok ápoljanak. Kategórikusan visszautasítottam, lassan egy éve nem is beszéltünk ezért. Nem értette meg, hogy én mugli sportot űzök, csalás, és egyéb beavatkozás nélkül. Ha soha többé nem fogok járni, azt is vállalom. Akkor elmegyek edzőnek, de értse meg a varázsvilág, én a tiszta játékban hiszek! – Próbálom elmagyarázni, hogy míg valaki azért szégyenkezik, mert sárvérűnek született, engem a mágia taszít. Cseppet sem tartom mókásnak, hogy mennyire el van alélva magától az, aki a pálcájából varázslatot köpköd. Csak azért nem törtem ketté a sajátomat, mert az életemet mentheti meg. Lizzyvel ezen az állásponton vagyunk, apám legnagyobb megelégedésére. – Én is így gondolom, szeretném, ha.. folytatnánk. Nekem még sosem jelentett senki ennyit. Csak éppen nem akarlak kiszakítani a világodból. Nekem két nap múlva kezdődik a selejtező, és.. most győzni akarok. Bár eljöhetnél velem. – Azért mindez kétértelmű, mert nem akarok neki a tavalyihoz hasonlóan magas labdát adni, amikor még kislány volt, és fejest ugrott a randiba. Most egy több hétig tartó utazásnak lenne csak értelme, de mint mondtam, nem dobhat értem félre mindent.

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-04-20, 21:21



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lehet, hogy nem vádaskodásnak szánja, de akkor is kellemetlenül érint, hogy újra megismétli, hogy nem küldtem el a leveleimet és nem kerestem fel. Talán igaza van, én voltam a szörnyen gyáva, hiszen az én életem eddig... nagyjából rendben volt. Persze Alistair mindig bajba keveredik és anya új pasijával se voltunk kibékülve, de ehhez képest az, hogy Timothy olyan komolyan megsérült, hogy még a Roxfortot is itthagyta! Tudom, hogy ez nem verseny, nem azt kéne mérlegelnem, hogy kinek mikor volt rosszabb, főleg, mert jelen pillanatban apa elvesztése számomra mindent visz.
- Lehet, hogy a varázslók között nem, de én... én azt hittem, hogy a versenyeken voltak... hölgy barátaid... sok... - mondom bizonytalanul, hiszen teljesen összezavar a tény, hogy elsőre olyan magabiztosnak és nagymenőnek tűnt, olyannak, akit mindenki istenít, most pedig azt mondta, hogy a varázsvilágban senkit sem érdekel. Mintha a balesettel le is vetkőzött volna valamit abból a magabiztosságból, vagy... vagy a leveleim és a hirtelen visszautasításom mondatja ezt most vele? Próbálom megérteni, igazán próbálom, de annyi minden szalad át a fejemen, hogy az agyamat egyszere üli meg a fekete és a rózsaszín köd egy kis halvány lila gőzzé változva.
- Köszönöm. Ő nevelt fel minket, nem az anyánk, nem csak a jeleit örököltem, én... - próbálok mesélni róla, de még ez is annyira fáj, hogy elakadok, bár nagyon jól esik, hogy azt mondja, hogy édesek a mintáim. Nagyon kevesen látták őket, féltve őrzöm a megjelenésüket, amit metamorfmágusként én megtehetek, Ali kevésbé, de talán egyszer leszek olyan magabiztos, hogy akár folyton viseljem őket. A Nezabarban ez nem lett volna furcsaság, ám itt... itt azért teljesen más. Egy világban, ahol még azt is kinézik, aki nem teljes vérű boszorkány, mi pedig még csak emberek se vagyunk.
Szörnyen szükségem van arra, hogy megöleljen, így amikor közel lép hozzám és átkarol szorosan a karjaiba férkőzöm, pedig eddig nem azért öleltem magam, mert reszkedtem a hidegtől, hanem mert olyan nagyon összetört apa távozása és hogy annyira félreértettük egymást elsőre. Most viszont minden másodperccel egyre jobban átforrósodom és egyre inkább vissza jön annak a meleg, tanévvégi napnak az emléke.
- Most sem tudom, hogy ki adta fel... Alistair nem tenne ilyet, túlságosan... - elhallgatok, keresni a szavakat. Pedig rá gondoltam először, és ha az öcsém végiggondolta volna, hogy Timothy az, aki beforraszthatja a tátongó űrt a szívemben, még talán "logikus" is lett volna. -... tiszteli a magánügyeimet? Minden esetre tudom, hogy nem ő volt. - fejezem be, talán soha nem is fog kiderülni, pedig én aztán igazán szeretem felgöngyölíteni a rejtélyeket. - Hogy sérülhettél meg olyan szörnyen, hogy ilyen sokáig nem tudtál lábra állni? Mi történt? - kérdezem csendesen, de őszintén, nem arról van szó, hogy mellékesen rákérdezzek, amikor már túl sokat beszéltünk rólam. A kérdéseire felnézek a mellkasáról felemelve a fejemet, de elsőre nem tudom, hogy mit válaszoljak. Olyan felszabadító, hogy vele folyékonyan tudok beszélni, dadogás nélkül, de már annyira hosszászoktam ahhoz, hogy akadozva beszéljek és megválogassam a szavaimat, hogy így is eltellik egy kis idő, mire megszólalok.
- Életem első randija volt és csodálatos és megismétlelhetetlen, de... ha te is gondoltál rám... és én is gondoltam rád... akkor van esélyünk új élményeket szereznünk, együtt, ugye? - kérdezek azért még is vissza, nem sikerül magabiztosan végigmondanom, bár minden szavam, minden pillantásom, még a kérdésem is ontja magából a reménykedést. Habár mind a ketten Alival örököltünk anyától és apától is dolgokat, képességben, jellemben, de valahogy még is csak úgy érzem, hogy én jobban apára ütöttem, ő jobban anyára és most, hogy nincs, már előttem sincsen a példakép, aki teljesen kívülállóként megtalálná a helyét. Vagy is... az esetében inkább szó szerint küzdelem volt azért, hogy ne egy veszélyforrásként tekintsenek rá és ne akarják kiiktatni. Ha tudnám, hogy vannak olyanok, akiknek a csőrét mi is ilyen szinten bökhetjük, akkor talán nem csak a gyász, hanem a rettegés is képbe jönne. De nem Timothy karjaiban, nem most, semmiképp.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-04-13, 18:36




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


   Hiszem azt, hogy ha az ember megtalálja, aki bejön neki, akkor nem számítanak a külső körülmények, egymásra kell tudni építeni. Amara most minden túlzás nélkül állíthatom, a világot jelenti. Jó, azért ott van nekem reményként ismét Wimbledon, hiszen szeretnék győzni, de még fiatal vagyok, és nem ártana élnem is. A szőkeség ezekkel az ábrándos szemekkel nem kevés álmatlan éjszakát okozott, bíztam benne, hogy nem csak Jordannel hasonlít össze, de azok a levelet talán mégis nekem szóltak, nem pedig a fióknak, ahova szánta őket. Most ismét itt vagyunk, egy évvel idősebben, részemről szétment, de összedrótozott, mágiával rögzített térddel, s csak remélni merem, hogy a kezdeti sírós hangulat után még van keresnivalónk egymás karjaiban. – Meg se próbáltad. Ez nem vádaskodás, én sem gondoltam, hogy téged ez érdekelne. Itt mindenki varázsló ambiciókkal bír, hát kit érdekelne egy mugli sportoló? – Vetem fel a kérdést, hiszen én sem vagyok tökéletes, sőt, szembe megyek a divattal. Lényegében eldobom magamtól a kapott adottságomat, és nem a pálcát részesítem előnyben, hanem az ütőt. Pedig én aztán remek terelő lehetnék a kviddics válogatottban, mégis úgy éreztem, hogy teljesen varázsmentes közeg, ahol csak a fizikum, és a reflexek dominálnak, inkább az én világom. Tehát szó sincs róla, hogy csakis Amara lehet az, akinek netán kétségei vannak. – Ugyan, nem ismerem őt, de mégiscsak az apád, aki ezeket a különös, édesen furcsa vonásokkal ruházott fel. – Lépnék közelebb, én már elsőre is nagyon menőnek tartottam a külsejét, s talán naív vagyok, hogy így leegyszerűsítem az életet, hogy az apja visszajöhet. Talán abból indul ki ez a szűk látókörű gondolkodás, hogy nálam minden fehér és fekete. Nyerek vagy sem. Ez a kapcsolataimra is érvényes volt, minden kikötőben egy lány, egészen Amaráig. És aztán nem bonyolítunk semmit, a verseny másnapján elköszönök, szinte minimális érzelemmel elviccelve a távozást. – Reméltem, hogy ezt kéred. – Magamtól lépek hozzá, nem várva meg, míg esetleg rám cuppan. Átkarolom óvón-szeretőn, különösebb intimitás, érzékiség nélkül, hogy mutassam, az elbénázott csókot illetően bennem igenis fellelhető a romantika, csak eddig ügyesen titkoltam. Ha engedi, akkor a karomba zárom, rásimítom az arcomat a feje búbjára, hogy behunyjam a pilláimat. – Hiányoztál, nagyon! Ha elküldted volna, és nem utólag, sokkal később tudok róla, akkor.. Nos nem tudom, felállni sem tudtam sokáig, de beszélhettünk volna. Úgy gondolod, hogy minden, ami történt, csak álom volt? Valami csodálatos tánc, ami megismételhetetlen? – Húzodom most kissé hátra, de csak azért, hogy a szemeibe pillantsak, hogy fürkésszem azt a titkot, ami a lelkét nyomja. Nem csak az apjáról lehet szó, inkább úgy érzem, hogy keresi a helyét a világban, de nagyon nem találja..

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-04-05, 10:43



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Amilyen rózsaszín ködben éltük meg az első randevút, ami akár egy szerelmes regény lapjain is lehetett volna, annyira szörnyű most ez a helyzet. Nem azért, mert közöttünk valami elromlott, hanem azért, mert a világban minden elromlott! Neki a sérülése, ami miatt még az iskolában se volt, nekem pedig Apa... azok után, hogy Ali minden bajt úgy vonzz, mint a mágnes, azt hittem lassan valahogy minden a helyére kerül, Jade, anya is megbocsájt neki, hogy állandóan összeszűri a levet azzal a nővel és egyszer majd a négyesünk idilli családdá kovácsolódik. Milyen butaság is ez, hiszen hogy lehetnénk átlagosan éppen mi? Idővel beértem volna annyival, hogy csak... együtt legyünk, de már sosem lesz esélyünk erre sem. Egyetlen évünk volt, amiben Ali hetekig csavargott barátokkal vagy éppen életveszélyben, apa ki tudja merre járt, anya a kórussal foglalkozott, én meg... én meg...
Hogy találhatnám meg az igazit életem első randevúján, miután csak véletlenségből néztem egy Nezabari fiúnak, Jordannek. Túlságosan meseszerű, túlságosan tökéletes, persze, hogy nem lehetett ilyen egyszerű.
- Nem tudhattam... - megakadok kicsit, mert lehet, hogy voltak jelek, amik azt sugallták, hogy nem csak én vagyok oda érte, hogy nem csak a rózsaszín köd szakadt a nyakamba, hanem tényleg van egy reális esélyem. - Nem tudtam, hogy ezt akarnád, hogy nem csak idegesítenélek, mintha a tenisz sikereid miatt valamilyen hülye kis rajongó lennék. - vallom be, kicsit lesütve a szememet, a szürkeség ugyan még megvan, amit apa miatt érzek, de az arcomba visszatér valamennyi szín. Ő se volt itt, ő is szenvedhetett, én meg bemeséltem magamnak, hogy csak egyoldalú az egész, hogy csak én lehetek oda érte, hogy lehet, hogy nekem tündérmese volt a randevú, de neki egy a tucatnyiból, sok érdekesebb lánnyal, sok érdekes országban. Most is úgy állok előtte, mint aki menten össze akar esni, hulló könnyekkel, tönkretéve a gyönyörű jelenetet, ami lehetett volna ebből. Hiszen megcsókolt! Visszatérgt, hogy találkozzon velem és megcsókolt!
Gyengéden megingatom a fejemet, egy kicsit reményvesztetten. - Csak annyi, mint amennyi feltámadni a holtaknak. - nyögöm ki, szinte látszik, hogy szíven üt az egész, mintha fizikailag ártanának nekem. - De nem halt meg, elment, valahol él és talán boldogságra is lel. - teszem hozzá, mert tényleg nagyon félreérthetően fogalmaztam és bár az én szempontomból tényleg olyan, mintha meghalt volna, nem lenne többé, a valóságban akkor is hinnem kell, hogy semmi baja sincs, tovább állt és talán egyszer olyan világra lel, ahol nem kell minden nap harcolnia az elfogadásáért. De hiába a reményteljes gondolat, még mindig gyakran kapom az arcom elé a kezemet, hogy eltakarjam a fájdalmat, a könnyeket.
- Timothy... - suttogom újra a nevét, érzem a feszültséget, ami szinte vibrál közöttünk, a tehetetlenségét, de én is úgy érzem, mintha az egész világom összedőlt volna. Óvatosan lépek közelebb hozzá, reszkető tagokkal, és őzike szemekkel pillantok fel rá. - Megölelhetlek? - kérdezem, bár vívódom, hogy őt kérjem-e meg, hogy átöleljen, de így is könyörgök az öleléséért, azzal talán még gyámoltalanabb lennék. Mondjuk most éppen az is vagyok, sőt, nagyon, nagyon sokszor tűnök annak, a hallgatagságommal, dadogásommal, meg pláne azzal, hogy állandóan esek-kelek. Az, hogy nem is mer hozzámérni azok után, hogy elutasítottam a csókot szörnyen rossz érzés és minden másodperccel jobban birokra kel azzal, hogy elveszítettem apát. Ha mindkettőjüket elveszítem, pedig Timothy talán... talán tényleg kedvel engem, akkor már igazán nem tudom, hogy mit csináljak. Arról most nem akarok beszélni, hogy a levél hogy jutott el hozzá, hogy a bátyám volt-e, vagy egy rosszindulatú iskolatárs, hiszen az a lényeg, hogy megtörtént.
- Mi történt volna, ha elküldöm a leveleket? - kérdezek vissza a percekkel ezelőtti megjegyzésére, most jobban reszketek, mint valaha, pedig eddig nem zavart a téli hideg annyira.


[You must be registered and logged in to see this link.]

[/quote]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-03-26, 14:31




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Amarával igazi hullámvasút minden perc, holott csak most találkozunk másodszor. Valóban beleszerettem, hiszen nem csupán aranyos, szép lány, de nagyon tetszik a nevetése, a bájos visszafogottsága. Mégis a lelkivilága ért el igazán a szívemig, hiszen őt olvasni, elmerülni azokban a gondolatokban, amelyeket el sem akart küldeni, a legigazabb mondatok voltak, amikkel életemben találkoztam. A mugli tenisz világa igazi politika. Ármányt kell sejteni minden bokorban, az ember csak a saját edzőjére, jelen esetben az apjára számíthat. Már nincs ott Lizzy, akitől tanácsokat kérhetnék, ráadásul mindketten olyan erős jellemek vagyunk, hogy ha kaptam, akkor sem fogadtam meg. És most ismét itt vagyunk Amarával a csónakházban, eltelt egy év, idősebben, de nem tapasztaltabban vágunk neki, hogy ekkora bakot lőjjek. Szégyelem magamat, hogy csak a levelei lebegtek előttem, amit nem is biztos, hogy nekem szánt, inkább egy naplónak, a fióknak. Talán nem is volt igazi, amit érzett, csak valami illúzió, hiszen nem biztos, hogy ha tudtam tölteni annak a Jordannek a helyét.. – Mégsem küldted el őket. Bár megtetted volna.. – Vajon akkor máshogyan fogalmaz? Akkor csak tudni akarta volna, hogy mi van velem? Esetleg újra találkozni, randizni? Bárhogy is történt, most már nem lehet megváltoztatni, itt vagyunk, méghozzá részemről egy elég béna indítással. Látom, hogy picit változik az arca, talán felenged, a testtartása viszont továbbra is nagyon nyomott, s ömlenek a könnyei. Egy picit közelebb lépek, de az előző csók után még a kezét sem merem megfogni. Amit mond, nagyon kétértelmű, visszamondom suttogva párszor, hogy értelmezzem. Nagyon remélem, hogy szó szerint érti, és nem képletesen, hogy meghalt. – Nagyon sajnálom. Van rá bármi esély, hogy valaha visszatér? – A hideg téli szél belekap a hajunkba, a ruhája valóban csinos, de most még sem ez a fontos. Nem hívhatom félre, hogy máshol beszéljünk, nem merülhet fel sem a romantika, sem a tenisz. Talán pont a sebezhetősége, a lelke vonzott ennyire, és most tökéletesen tehetetlennek érzem magam. Ám a távozása gondolata fel sem merül bennem. Lehet, hogy túlságosan eredményorientált vagyok a hátteremből kifolyólag, most is segítenék, megoldanám, de a szívem azt súgja, hogy csupán maradjak, hallgassam meg őt. Néha a társaság önmagában is segíthet. Ahogyan felsír, nekem is szorongatja a gombóc a torkomat, holott igen kemény vagyok, akkor is csupán dühös voltam, amikor a szétszakadt térdemet fércelték össze, de most lelkileg is megérint.


Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-03-18, 23:16



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egészen összetörten ölelem át önmagamat, de nem azért, mert fázom, pedig látszik, hogy nagyon vékony a kabátom és alatta pulóve sincs, csak egy csinos ruha. Aztán lehet, hogy lesz még ennek böjtje, bár nagyon ritkán betegszem meg, legalább ebben nem vagyok két lábon járó szerencsétlenség, ha már mindig esek-kelek és elejtek mindent is. Csak lesütött szemmel motyogok az orrom alatt és fel se nézem, ameddig meg nem hallom, hogy ő is igen megsemmisülten visszakozik. Pilláim alól nézek fel, látha, hogy ő is kerüli a tekintetem és egy hosszú pillanatig még levegőt venni is elfelejtek, olyan fájdalmasan szorul össze a mellkasom. Fájdalmat okoztam neki! Csalódott bennem! Pedig most már igazán tudhatom, hogy nem azért hívott, hogy kinevessen a levelek miatt, hanem azért, mert ő is érzi azt, amit én, hiszen megcsókolt. Mi másért köszöntött volna azonnal így? Az agyam elzsibbadt, pedig annak ellenére, hogy a fiúkkal semmilyen tapasztalatom nincsen, buta azért nem vagyok, csak sikerül összeraknom a képet. Hallgatagon állok, szavak nélkül, egészen addig, amíg újra el nem kezd beszélni, egészen elveszítve a megszokott és nagyon, nagyon vonzó magabiztosságát. Az arcomba éppen csak egy leheletnyit tér vissza a szín, de ezt végül is lehet a hidegnek is nézni, ahogy végre sikerül megszólalnom, miután gyorsan letöröltem az arcomról a kövér könnycseppeket.
- De hát minden igaz volt, amit írtam. - vágom rá, bár nem olyan nagy hévvel, de tekintve, hogy amúgy sem mutatkoztam túl harsánynak, talán megérti, hogy számomra még ez is lényegében felcsattanás, főleg sírás és "szürkeség" közben. Igen is igaz volt minden sor, az ábrándok, hogy mennyire jól éreztem magam, hogy mennyire szerettem volna, ha tényleg találkozunk újra, ha megcsókol, hogy járni kezdjünk, hogy mennyire irigylem azért, hogy ilyen könnyedén veszi az életet, hogy csak úgy belecsobbant meztelenül az iskola területén a tóba! Annyi mindent írtam neki, ábrándozva, áradozva, most még is úgy érzem, hogy egyelőre képtelen vagyok örülni. Csak... képtelen.
- Apa... apa elment. - nyögöm ki végül, őszintén, sebezhetően és nem is hátrálok tovább, nem fordulok el, sőt, fel is emelem a tekintetemet rá. Nem akarok elmenekülni, nem akarok elzárkózni, nem akarok egyedül lenni, nagyon, nagyon nem, de olyan szomorúnak érzem magam, hogy a csók, hogy nem vette észre, hogy sírok, egyszerűen túl sok volt, túlságosan belém csapott a valóság szürkesége ahelyett, hogy az ábrándos rózsaszín ködben lebegve omlottam volna a karjai közé. Pedig a leveleim nekem is gyönyörű jelenetekkel voltak teli és bizony volt közöttük holdfényes éjszaka is, ahol elcsattanhat az első romantikus csók. Csak... csak nem így! Életem 16 évének a háromnegyedében apa egyedül nevelt minket, mindig is közelebb éreztem magam hozzá, mint anyához, még azóta is, hogy visszaértünk és most egycsapásra nincs többé. Tudom, hogy nem halt meg, tudom, hogy "csak" elment, de azt is, hogy talán soha többé nem fog visszatérni, egyáltalán soha. A gondolatmenetre újra elhomályosul a tekintetem és még nagyobb erővel indul meg a könnyfátyol peregve az arcomon, miközben nem túl szépen, folytottan felsírok, félig elfordítva, eltakarva az arcomat a tenyeremmel. Hiszen olyan csúnya vagyok így!


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-03-12, 14:11




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Semmi sem úgy történik, ahogyan elterveztem. Sőt, kár volt terveznem. Ez nem egy teniszmeccs, ahol működhetnek a taktikák. Annyira a levelei varázsában égtem, hogy csak azt nem vettem számításba, hogy nem küldte el őket. A csók sem olyan, mint amilyennek lennie kell. Lehet, hogy szeret, de több most benne a vívódás, én pedig lehet, hogy olyan valakibe szerethettem bele, aki ábrándokat kerget rólam, de nem biztos kettőnkben. Bennem ő tartotta a lelket, hogy fel tudjak épülni, s ebben a varázslatos álomvilágban élek már hónapok óta, és fel sem tűnt, hogy mindaz, amit én gondolok, meg sem történik. Mint aki se lát, se hall, elképzelem őt valamilyennek, nem véve tudomást a külsejéről, az állapotáról, amely csak a buta csók után derül ki. Tiszta szürke az egész lány, és nem kell látónak lennem ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, teljesen maga alatt van. És még ő kér bocsánatot. – Nem, ne haragudj, én kérek bocsánatot. – Sütöm le a pillantásomat zavartan, most valahogy nem tudok a szemébe nézni. Tény, hogy nagyon célorientált egyéniség vagyok, de az egyéjszakás laza kalandokon túl nem tudok a lányokkal, vagy éppen a női érzésekkel mit kezdeni. Rendszertelenül kezdem venni a levegőt, mint aki rögtön asztmás rohamot kap. Nyilal is az oldalam rendesen, mintha elfelejtettem volna bevenni a savlekötőt. A hold még inkább sápadtabbá teszi az arcomat, ahogyan a fagyos téli szél belekap a hajamban. Valóban, így semmilyen romantikus éle nincsen a jelenetnek. Nyelek egyet, ahogyan próbálok megszólalni, kiszáradó ajkakkal. – Teljesen félreértettelek, és nem gondoltam bele, hogy amit írtál nem is nekem szól, csak a fióknak. Szerettem volna azt hinni, hogy mindez igaz. – Harapom be az ajkamat, nem lépek közelebb, hiszen azt hiszem mit sem számítanak már a tettek. Kimondtam, amit gondolok, s őszintén sajnálom. Erősen kétlem, hogy még vissza lehet ezt hozni a szakadék széléről, de mivel nem szaladt el.. Ám ez sem jelent semmit, lehet, hogy ehhez sincs ereje. – Mi a baj? – Bukik ösztönösen a számra, mert igenis érdekel, hogy mitől lett ennyire rossz a lelkivilága. Amikor találkoztunk, igazi energiabomba volt. Vagy.. már akkor is csak annak hittem?


Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-03-07, 22:43



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az egyetlen személy, aki tetszett valaha Jordan volt, akire Timothy nagyon is hasonlít, de azt a srácot alig ismertem, aznap akartam elmondani neki, amikor apa megjelent, hogy indulnunk kell, vagy lehet soha nem jutunk haza és... és azóta Timothy teljesen eltörölte a szomorú, vágyakozó emlékképet és csak ő maradt. Most még sem azért vagyok szomorú, mert szégyellem, hogy olvasta a leveleket, nem is azért, mert ilyen sokáig voltunk távol egymástól, bár ez is nagyon mélyen megérintett. Az arcom fakó, a hajam lényegében szürke a fényes szőke helyett, mintha egy kisírt szemű szellem állna előtte. Felületesen sejtem, hogy nem volt még túl sok olyan lány az életében, akivel tényleg törődött volna, még is amilyen lazán szólal meg, mintha mi se történt volna, mintha minden teljesen rendben lenne, én szabályosan eltátom a számat, ahogy felpillantok rá és a könnyektől csillogó szemeimmel a szemébe nézek. Mielőtt bármit is válaszolhatnék már lép hozzám, hogy átöleljen, amit annak tulajdonítok, hogy talán leesett neki, hogy valami nagyon nagy baj van, még a puszi is kedves és gyengéd, de ahogy megcsókol szinte döbbenten nyögök fel, sőt még hátra is lépek, elszakítva minden kontaktust.
- Ne! Nem látod... nem látod, hogy szenvedek? - nyögöm ki egy egérkéhez hasonlító kétségbeesett hangon, ahogy ellépve átölelem magam, mintha fáznék, de valójában inkább képletesen magamat akarom egyben tartani, mielőtt teljesen széthullanék. Képtelen vagyok fogadni a bókot, se a kérdésére válaszolni, annyira elképeszt, hogy nem vette észre, hogy sírok. Annyiszor álmodtam erről, a pillanatról, amikor először megcsókol és most... most újra elkezdenek peregni a könnyek az arcomról olyan csalódott vagyok, hogy a valóságban így sikerült. Az álom randevú után egy elképesztő piedesztálra emeltem, azt hittem, hogy tökéletes, leszállt a teljes rózsaszín köd, hogy ennyi idő alatt meg is ismertük egymást de... most mindent és mindenkit megkérdőjelezek az életemben, ismer engem egyáltalán?
- Ne haragudj. - suttogom halkan, mert valahol bánt az is, hogy elhúzódtam, hogy nem viszonoztam a csókot, de az is, hogy így csókolt meg. Annyira rémesen érzem magam, talán el se kellett volna jönnöm ilyen állapotban, de azt hittem a karjaiban egyszerűen minden rendbejön majd. Anya ilyen elképesztően romantikus, talán tőle örököltem, de apa... apa...


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-02-12, 14:16




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Feltekintek, ahogyan meglátom a közeledő alakját. Számtalanszor elképzeltem már a találkozásunkat. Mégsem olyan epikus, hogy egymás karjába szaladunk, láthatóan ő is bizonytalan velem kapcsolatban, nekem pedig a levelei rongyosra olvasása közepette át kellett gondolnom, hogy ez valami plátói rajongás, vagy tényleg igazi. Lehet, hogy csupán bátortalan volt, ezért írta a fióknak, mintha valami napló lett volna. Éppen azért ennyire őszinte, mert nem hitte, hogy a kezembe kerül. Igazán jó fej a testvéréről, hogy mégis megküldte nekem. Igazából még sosem tetszettem senkinek ennyire, túlságosan laza típus vagyok, akinek minden verseny környékén van valami nője, akivel csak pár napig kavar, és már áll is tovább. A sportolók már csak ilyenek. A külsőm átlagos, mondhatni csinos, a lányok inkább aranyosnak látnak, nem annak a tipikus macsónak, hiszen teniszezőként jó, ha vékony vagyok, gyors lábakkal, hosszú karokkal. Nincs rajtam egy deka felesleges sem. Amara is olyan bájos a pöttöm termetével, a kerek vonalaival, tényleg imádnivaló, csak nehéz volt eldönteni, hogy jót tett-e nekünk ez az egy év, vagy sem. Egy találkánk volt mindössze, akkor rémesen fiatal volt, nem támadtam volna le egy gyereket, de még most is alig karcolja a.. mennyit is? Mindenesetre ha ilyen komoly érzései vannak, megér egy próbát, hogy találkozzunk. Mert a fenébe is, rám is hatással volt, nem izgat, hogy kire hasonlítok a szemében. Nyilván nekem írta azokat a levelet, a találkánkat elevenítette fel. Tudni akarom, hogy most mi a helyzet. Hogy a különös szimbólumokkal megáldott lány emléke csupán egy szép, varázslatos csücske a szívemnek, vagy a láng most még inkább erdőtűzzé változik. – Ejha.. szebb vagy, mint amire emlékeztem. Hol is tartottunk? Szeretnéd folytatni? – Talán költői a kérdés, hiszen ezt írta, de az lehet, hogy csak egy alternatív valóság lett volna a képzeletében. Meg sem várom a kérdést, odalépek hozzá, a karomba zárom, hogy aztán kézbe vegyem a kezeit, puszit nyomva rá. Nem állok meg itt, egy elképesztően puha csókkal birtokba veszem az ajkát.

Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-01-31, 17:35



[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy & Amara  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nagyot nyelek és kicsit kóvályogva haladok a hidegben a Mólóhoz, ahol életem egyik legboldogabb napján végre szóba elegyedtem Timothy-val, ami álmaim randijához vezetett. Egy vékony kabátban vagyok, ami alatt még ki is villan a térdig érő ruha a hideg ellenére is, de azért cipő tekintetében bokacsizma van rajtam, nem valami vékony, csinos magassarkú. Ez még lehetne egészen csinos is, de a hajam egérszürkén, fakón, kócosan ül a fejemen és az arcom egyszerre pirult ki a csípős hidegtől és sápadt. A szemem picit ki van vörösödve, üvegesen csillog, alatta sötét karika, ami nagyon nem illik egy alapvetően életvidám tizenhat éveshez, ahogy a lebiggyedő, remegő ajkam se.
- Timothy!  - nyögöm ki, amikor a közelbe érek és a csónakház pallója megnyikordul a talpam alatt a mólóhoz közelítve. Nagyot nyelek, lesütöm a tekintetem, pedig annyira, annyira vártam ezt a találkozást, álmodoztam róla nem keveset. És persze papírra is vetettem, hosszú buta monológokkal, hogy mennyit jelentett a kedvessége, a közeledése, hogy "elrabolt" világot látni, hiszen mióta visszaértünk ebbe a világba egészen beszűkült az életem és csak a Roxfortra és Roxmortsa koncentrálódott, és... Még azt is leírtam neki, hogy szeretnék elmenni vele még ezer és egyszer, sőt, egy be se fejezett levélben már azt a mondatot is elkezdtem körmölni, hogy lesz-e a pasim... Nem hittem volna, hogy valaha is eljut hozzá akármelyik levél ezért szabadabban beszéltem benne, mint valaha, még a gyönyörű szemére, kócos hajára, csábító ajkaira is gondolva. Megborzongok a hidegtől, ahogy szorosanátölelem magam és mint aki odafagyott álldogálok lesütött szemmel, egészen megsemmisülten. Nem tudok többet kinyögni se, pedig tényleg annyi mindent olvashatott a levelekből, van ám mondandóm bőven neki, egyértelműen kiderült, hogy mennyire tetszik és mennyire izgatott voltam még hetekig, amíg meg nem tudtam a sérülését és azt, hogy nem is tér vissza egy jó darabig a Roxfortba. Most még is néma vagyok, amilyen néma idegenekkel szoktam lenni, akiknek a társaságában dadogok, de ez vele soha nem volt probléma.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Timothy Bradbury
Reveal your secrets
Timothy Bradbury
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2022-01-20, 14:38




Amara &  Timothy

[You must be registered and logged in to see this image.]


  Kerek egy év telt el, most ismét Wimbledon-ba készülök. És mégis, időn most minden más, egy komoly sérülés miatt az utolsó pillanatban mégsem tudtam indulni legutóbb. Természetesen Amarát nem hibáztatom, ha elvonta a figyelmemet, az az én bajom is egyben. Hónapok tartott a gyógyulás még mágiával is, alaposan magam alatt voltam, és arra gondoltam, hogy számára a találnánk nem jelenthetett túl sokat, hiszen kislány, rám is olyan furcsálkodva nézett, mint aki még nem látott fehér embert. Talán mert a megismerkedésünk első perceiben meztelenül látott. Én már csak ilyen vagyok, laza, életkortól függetlenül. Nem mondom, hogy nem tetszett, és talán több is lehetett volna, ha nincs ott Wimbledon, na meg az, hogy szinte még gyermek volt, én pedig ugyan nem hiszek a korkülönbségben, de annyira galád nem vagyok, hogy csak úgy letámadjam. Nem volt időnk ismerkedni, és az első alkalom így kutyafuttában.. És mégis küldtem volna baglyot neki, ha nem jön a baleset. Ő viszont mint kiderült, küldött nekem nem kevés levelet, amit mégsem küldött el a madarakkal, csak a fióknak írta. Az ikre hogy milyen megfontolásból mégis megküldte nekem, amit csodálkozva olvasgattam, először csupán megnyúlt arccal, hogy neki mindez milyen sokat jelentett, hogy aztán amikor hetekig elhúzódott a rehabilitáció, elővettem újra és újra, rongyosra olvasva őket. Igen, ő segített abban, hogy ismét higgyek magamban, hogy lábra álljak, hogy megint ütőt fogjak a kezembe. Igen, elsőre is tetszett a külseje, a zavara, a cukisága, de mégis a gondolatai fogtak meg, ahogyan rólam gondolkozik. Nem egy átlagos vágyakozó rajongó. Sőt, őt talán nem is a tenisz érdekli. És nem az a Jordan, akire szerinte elsőre hasonlítottam. Nem, ő engem akar, remélhetőleg már nem múltidőben. Az elmúlt év alatt végül tépelődtem rendesen, lehet, hogy már feladta, mivel nem válaszoltam az el nem küldött levelekre, én magamtól sem kerestem. Az volt a cél, hogy ismét képbe kerüljön Wimbledon, és hogy végre győzzek. Még mindig szemtelenül fiatal vagyok, minden idők lefiatalabb Wimbledon győztese lehetek, hiszen Lizzy még női ágon is idősebb volt mint én, amikor először nyert. Közben pedig ott bújkál a kisördög, hogy megkeresem Amarát. Végülis most már egy évvel idősebb, talán már nem annyira gyerek, hogy.. Végül írok neki baglyot, hogy ismét a Roxfortban leszek, az egy év iskolai kihagyás után a csónakházban várom, ahol először is találkoztunk. Talán az őszi hideg nem nekünk kedvez, de egy próbát megér, ha eljön. Én már ott várom, ezúttal felöltözve.



Made by



[You must be registered and logged in to see this image.]
maybe you don't see but i am a fighter
Vissza az elejére Go down
Autumn Swann
Reveal your secrets
Autumn Swann
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2021-07-11, 11:11



[You must be registered and logged in to see this image.]

Autumn& Damian

[You must be registered and logged in to see this image.]



Részemről semmi gond sincs azt illetően, hogy bevallotta az érzelmeit. Tényleg. Sokkal jobb, ha az ember képes beszélni róla és nem kell magába fojtania. Igaz ugyan, hogy ennek révén elég kellemetlen lesz egy ideig a közelsége, hiszen már maga a tudat, hogy miként érez irántam, némileg kényelmetlenné teszi a társaságát. Ő Felicity bátyja, aki egyben a barátnőm is, úgyhogy ez így nem helyes. Nagyon nem. Senkit se szeretnék megbántani, viszont Michaellel se lehet semmi se köztünk. Helyes, tényleg kedves, de én képtelen vagyok rá "úgy" tekinteni. A barátom, ennél nem több és nem kevesebb.
- Lehet, hogy most elég rosszul érzed magad miatta, de idővel majd elmúlik, hidd el - biztatom mosolyogva. - Én is kerültem már hasonló helyzetbe, úgyhogy megértelek valamilyen szinten.
Ott ugyan egészen más akadálya volt a dolog beteljesülésének, de akkor én voltam Michael szerepében. Én szerettem bele olyasvalakibe, akibe nagyon nem kellett volna, szóval ezt az oldalt nagyon is átérzem részéről. Pont ez az oka annak is, hogy nem hagyok itt csapot-papot és rohanok el válaszok nélkül. Sejtem, hogy az milyen katasztrófális döntés lenne részemről. Az ilyesmivel jobb még időben szembenézni és ha kell, kíméletlenül nemet mondani annak, hogy mélyebben leássa magát bennünk.
- Mindenkivel? - kérdezek vissza, némileg megütközve a szavain. Nem, csak én vagyok ilyen béna, de komolyan. - Fenébe... - morgom sötét pillantásokkal magam elé. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? És miért pont Michael előtt? Nem szeretném, ha a későbbiek folyamán azt hinné magáról, hogy szégyen volt belém szeretnie. Az mindkettőnk számára rossz lenne és felettébb kellemetlen.
- De, kérlek... - vetek rá egy könyörgő pillantást, majd nyugodtan állom, hogy megszárítsa a ruháimat, ami pillanatok alatt meg is lesz. - Köszi - mosolyodom el hálásan. Legalább nem kell csurom vizesen visszabattyognom a kastélyba. Már ez is haladás.
- Nekem sincs semmi bajom - csóválom meg a fejem a kérdése hallatán. - Csak vissza kell mennem, mert még dolgom van, szóval... -[/b][/color][/i] harapom be az ajkam, kissé azért még aggódva fürkészve az arcát: - Biztos rendben leszel? - teszem fel a kérdést. Nem is tudom, mire számítok tulajdonképpen. Talán arra, hogy bánatában a tóba fojtja magát? - Nem szeretnél visszakísérni? - vetem fel azért gyorsan, hiszen lelki szemeim előtt szinte azonnal megjelenik, ahogy másnap már a testét halásszák ki a vízből. Ne!



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Damian Michaelson
Reveal your secrets
Damian Michaelson
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty2021-07-05, 20:48



Autumn & Damian


[You must be registered and logged in to see this image.]


Hogy mi a fene ütött belém amikor egyáltalán eszembejutott ez a remekbeszabott ötlet, hogy mondjam el Autumnnek az érzéseimet, arról fogalmam sincs. De lehet nem ártott volna, ha minimum kétszer - háromszor átgondolom, mielőtt kinyitom a számat. De nem tettem, ezzel pedig csak azt értem el, hogy valószínűleg mindketten rosszul érezzük magunkat. Én biztos, az ő nevében nem igazán tudok nyilatkozni.
- Azt mondod? Mondjuk... az igaz, hogy az érzelmek elég sok gondot tudnak okozni, ha nem engedjük ki őket.
Igazat kell adnom Autumnnek, az érzelmekkel és azok elfojtásával jobb vigyázni. Akkor már inkább adjuk ki őket, mert hát abból csak nem lehet baj, nem igaz? De... sajnos van, amikor mégis. Mármint... néha az is gond lehet, ha elmondom az érzéseimet, de épp nem értek célt, vagy félreértik őket. Hát... ez van, néha nem tudunk mit kezdeni a helyzetet.
- Nem történt semmi baj, ne aggódj! Mindenkivel megeshet, hogy véletlenül belecsúszik a vízbe... én is simán járhattam volna így.
Magyarázom neki kedvesen, és figyelem, ahogy kicsavarja a hajából a vizet.
- Ne segítsek? Várj egy kicsit!
Ha beleegyezik és engedi, hogy segítsek, akkor előhúzom a pálcámat, ráirányítom Autumn ruhájára, és egy szárító bűbájjal pillanatok alatt újra szárazzá változtatom. Nem szeretném, ha megfázna. Persze ha nem kéri a segítséget azt is elfogadom.... nem szeretnék ráakaszkodni senkire sem. Szeretek segíteni, de nem kéretlenül és úgy, hogy azt a másik nem segítségnek hanem tehernek éli meg.
Autumn kérdésére csak megcsóválom a fejem és elmosolyodom. Hát persze, hogy nincs harag. Miért haragudnék rá? Az érzések nem úgy működnek ahogy mi szeretnénk, hogy működjenek... megvan a maguk saját útja.
- Nem, tényleg nincs harag! Minden oké. De veled minden rendben?
Remélem nem ütötte meg magát, vagy fázott meg közben, bár ahhoz nem volt elég ideig a vízben, úgyhogy remélhetőleg nem lesz semmi baja. Ha mégis, majd én segítek rajta. Ehhez legalább értek.



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
He caught my glance and smiled back. Does he know he caught my heart  as well?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Móló és csónakház   Móló és csónakház Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-
Ugrás: