Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Főbejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Főbejárat 2014-10-16, 10:15

First topic message reminder :


Főbejárat

A birtok kapuja, amit két szárnyas vadkan szobor őriz.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-14, 18:35





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Tényleg nem gondoltam, hogy komolyan meg akar védeni majd az anyámtól és nem csak játszadozik, ahogyan tűnt ez a legelején. De nagyon úgy fest, komolyan gondolja. Hiába volt időm átgondolni, amíg felöltözött, végül nem arra jutottam, hogy ez csak játék és szórakozás a részéről, hanem ténylegesen komolyan érdeklődik utánam, ami imponál, hát persze, de még mindig féltem, hogy olyasmit vállal, amiről nem tudja pontosan, hogy mennyire veszélyes.
- Látod, ha nagyon megerőltetem magamat, akkor még ez is megy, bókolni is tudok... oszd be magadnak. - a végén még akár nyelvet is nyújthatnék neki, de azért nem megyek el addig, meg amúgy sem vagyok olyan nyelvöltögetős fajta. De igen tetszik a stílusa is és az amennyire rámanős és a motor... na a motor is fantasztikus. Tényleg tetszik, bár be kell vallanom, hogy valahol talán elgondolkodtam rajta, vajon hányan mentek már ezzel a motorral, de nem számít. Azért biztosan nem szállt szembe túl sok lánynak a láthatóan veszélyes anyjával, és ez számít, nem az, hogy kiket vitt el motorozni.
- Igen, erre már rájöttem. Akármit is teszek úgy se tudlak elriasztani. Akkor esetleg hagyhatom is, hogy próbálkozz. - mosolyogva vonom meg a vállamat, lényegében mintha engedélyt adnék neki arra, hogy próbálkozzon nálam, na nem mintha eddig amúgy engedélyre lett volna szüksége. Eddig is minden alkalommal azt tette, amit akart, nem igazán számított, hogy nekem az tetszett-e vagy sem. A legrosszabb, hogy tetszett az is, ahogyan először viselkedett és az is, ahogyan a bálon. Nem csoda, hogy nem küldtem el határozottabban, pedig ha nagyon azt akartam volna, hogy békén hagyjon biztosan el tudtam volna küldeni valahogy... de azt hiszem nem akartam igazán.
- Tudod mondhatnám, hogy ez a nagy ego valami rettenetes, de azt hiszem... nem kellene bevallanom, de mégis csak elérted vele a célt. - hát lássuk be nem olyan rossz dolog ez a fene nagy magabiztosság és abból láthatóan neki nincs hiánya, sőt nagyon is hatásosan nyomja. Végül is ha eleget mondogatod magadnak, hogy mennyire jó vagy elhiszed és más is elhiszi egy idő után, meg aztán ő tényleg elég... jó. Gondolom épp elegen voltak már oda érte, ő mégis engem motoroztat meg.
- Vad menet? Szóval a motor hányadik lépés, amivel leveszel egy lányt a lábáról? - gondolom vannak trükkjei bőven és bevett taktikák, amiket szépen sorban alkalmaz a lányoknál. Nem tudom, hogy mindenkinél bejön-e ugyanaz, de valahogy úgy sejtem, hogy többféle alternatívája is van, így tud alkalmazkodni az esetleges nehezebb helyzetekhez is... mint én. Mindenesetre átölelem a derekát, bár ha ki akarna menni a kapun úgyis szólnék neki, hogy ne. De csak a tóig jutunk, ami jó. Ő leszáll, én pedig maradok, ami végül is meglep, főleg hogy úgy állja el az utamat, hogy érezni lehet, szeretné, ha én nem szállnék le. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy lehet a fiúknak ebben valami gerjesztő. Egy szép lány és egy menő motor... jó kombináció lehet.
- Hát ő... - igen azért így nehéz válaszolni, főleg nemlegeset, ha közben az arcomat cirógatja és a számat... komolyan a számon időzik el az ujja? Nyelek egyet és megint sikerült elpirulni, pedig már egészen jól bírtam, még a motorozás közben se jöttem zavarba, de amit csinál érthető módon újfent zavarba ejtő. - Azt hiszem... beleférhet, de haza akarsz menni? Ez most nem jó ötlet. Az anyám megtalálhat és... aggódhatok egész hétvégén. - tudom, hogy ebből is majd valami neki jót fog kihozni, hogy nem gondolta volna, hogy aggódni fogok érte és társai, de... nem tehetek róla, ez van. Aggódni fogok ért és félek, hogy baja lesz, ha elhagyja az iskolát, mert az anyám addig összekapja magát és tudni fogja, hogy kit keressen és ez veszélyes.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-12, 19:22

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Most, hogy némi átöltözés után ismét együtt vagyunk, úgy látom azért felvillanyozza. Továbbra is korrektül zavarba tud jönni attól, hogyan ránézek, de azt elfogadta, hogy mennyit foglalkozom vele, és ez így van jól. Valahol kezdünk természetessé válni anélkül, hogy a kezdeti játékosság is megvan, még mindig ugyanolyan izgalmas. Meglepődve tapasztalom magamon is a jólesű elégedettséget, hogy olykor bizony megnéz, és bár továbbra is vannak előítéletei, azért mintha kezdené becsülni a kitartásomat.
- Ez meg mi a fene volt szivi, egy bók? Hát ilyeneket is tudsz? – Torpanok meg, mintha tökéletesen ledöbbennék, és célirányosan letámadva a derekát elkapom, és magam felé fordítom, de csak ennyi, és semmi több. A kiengedett tincseire markolok rá, gyengéden lófarkat formálok belőle mindkét irányban, mintha valami kislány lenne. Tetszetős. Közben magukról beszélünk, így el is engedem, és lépdelünk tovább, szintén kifelé, már esélytelen, hogy összefussunk az anyukájával. Penny hangja is nyugodtabbnak tűnik, már nem olyan zaklatott mint mondjuk tíz perce.
- Már csak azért is, mert mindig olyan riadtan nézel rám, ha bármivel próbálkozom, muszáj valamivel elaltatnom a gyanakvásodat, de azért tudd; nem szokásom feladni Penny. Na de majd egyszer. – Kacsintok vigyorogva, én tudom, hogy ellenállhatatlannak tart, viszont azt ép ésszel fel tudom fogni, hogy ez az egész családi mizéria jelenleg sokkal komolyan prioritást élvez, mint hogy én állandóan odadörgölőzöm hozzá. Jó, azért hatással vagyok rá, de amíg  nincsen tisztában magával sem, addig nem árt, ha van vészfék a közös kis vonatunkon.
- Csak aztán ne felejts el szólni, ha megint zaklat. Nem kell állandóan egyedül szembenézni vele. Legalább tudja, hogy nem csak te vagy ellene, hanem beszereztél egy nem csak izmos, de még szívdöglesztő testőrt is. Most magamról beszélek, ha véletlenül kajánkodnál, hogy a testőr mellett még én is itt koslatok utánad. – Ismerem én már a nőket, szeretik húzni a pasi agyát, de ezúttal nem hagyom, hogy elviccelje a dolgot, bőven elég, ha csak én flörtölök ilyesmivel, ő igenis vegye komolyan, hogy itt vagyok mellette. Ahogyan az anyja is. Ha mégegyszer meglátom, hogy az aranyvérű boszorkány akár csak pálcát emel a lányra, már nem bánok vele olyan kesztyűskezű figyelmeztetéssel, mint ezúttal.
- Köszi. Na felkészültél akkor egy vad menetre? – Kérdezek vissza ártatlan mosollyal, mint aki nem is kétértelműen fogalmaz. Meg sem várom a válaszát, engem aztán nem zavar, hogy nem repül a motor, teljesen mindegy, hogy a levegőben vagyok vele, vagy a földön, hiszen Londonba úgyis hoppanálni szoktam, a moci meg elég itt a környéken, akár roxmortsig. Azért nem szokott rá mindenki felülni rá, Penny most tényleg kivételes helyzetben van, de azt hiszem erre kezd rájönni, hogy mindentől függetlenül mégsem úgy kezelem, mint egy megdöntendő kis bulicicát. Nagy sebességre kapcsolok, de nem akarom, hogy felforduljon a gyomra, vagy teljesen kócos legyen, ezért néhány kör után mégiscsak lassítok, sőt, meg is állok. A tópart környékén vagyunk, itt emelem át a lábamat, de őt a mocin hagyom, ahogyan kitámasztom a járgányt.
- Hétvégére hazamegyek, úgyhogy tudom, hogy milyen szívfájdalom ez neked, de ha nem vagy túl fáradt, akkor felcsábítanálak a szobámba. Van néhány mágiával megbűvölt kazettám, csenünk egészségtelen kajákat a manókonyháról, és dumálunk, amíg birod szusszal. Megdumáltuk? – Kérdezem az arcát cirógatva. Véletlenül még a szájára is rátéved a hüvelykujjam, na de ez puszta gondoskodás, semmi több. A szemébe sem azért nézek mélyen, mert akarok valamit, hanem mert tudom, hogy úgysem tud ellenállni. Ajkaim tövében mosoly bújkál.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-03, 20:27





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, vagy nem hiszek neki, csak hát nehéz azért ez. Nem akarom bajba sodorni és tudom, hogy ennek az lesz a vége így is úgyis. Még ha meg is oldjuk, de hogyan? Nem akarom... megölni az anyámat, arra nem lennék képes, de akkor mi a megoldás? Egész életemben terrorizált, akkor ez mitől változna meg hirtelen? Félek tőle, hogy nem fog, és nem tudunk ellen semmit sem tenni.
- Nem tartalak ügyetlennek, láttam, hogy mit tudsz már először is azzal a rózsával, de... ettől még aggódhatok. - ez nem ügyességen múlik. Tudom, hogy ügyes és láttam is hogyan varázsol, de ebben én sem vagyok utolsó, még se tudtam tenni az anyám ellen. Egy egész nyarat vele kellett töltenem, mert nem volt választásom és már előre félek a következő nyártól, mert talán megint pontosan ugyanez vár majd rám. Igenis sajnos meg van az esélye, és nem merek hinni valamiben, ami lehet hogy nem fog sikerülni, mert csak hamis álmokat kergetnék és csalódnék... nagyon-nagyot csalódnék.
- Barátság, hát... jól van, legyen akkor barátság. - rizikós barátság, de azért kap egy félmosolyt. Kiismerhetetlen, talán pont ez az, ami igazán vonz benne, hiába hogy tudom nem kellene és ez amúgy nagy butaság, hiszen épp e miatt nehéz kitalálni, hogy mit is akar pontosan. Eddig úgy tűnt, hogy akar tőlem valamit, mármint nem csak barátkozni, erre most azt mondja, hogy barátság. Azért első alkalommal és a bálon se épp úgy viselkedett, mint aki barátkozik csak szimplán. Nem, az azért egészen más helyzet volt, csábított egyértelműen és nem is kis intenzitással.
- Jól van, megpróbálok tényleg. Azért nehéz legyűrni valamit, amit évek óta... csinálsz, de megpróbálom. Az év végéig nagyjából rendben leszünk. - hát igen, hiszen ahogy látta az anyám nem igen jöhet be az iskolába, tehát addig nincs gond, amíg itt maradunk, viszont ha már el kell menni, ki a suliból... az nehézkesebb és tényleg jó lenne, ha nem kellene nagyon félnem attól, hogy mi fog történni vele, vagy velem, hogy az anyám nem áll-e majd lesben odakint, hogy ártson nekünk, pedig erre sajnos minden esély meg van. Persze meglátjuk, nem akarok már előre aggódni, ahogyan mondta meg kell próbálnom nem előre rémeket látni, még ha elég nagy esély is van rá, hogy nem lesz jó a vége.
- Igen, elég jól néz ki és látszik, hogy karban is tartod. - ezúttal bólintok, sőt elismerően és nem ülök fel olyan bátortalanul mögé, ahogyan talán amúgy számítana rá. Az pedig hogy e mellett nem repül a masina nem nagy dolog. Sejtettem, hogy erre nem kapna engedélyt, főleg az ő múltjával, jelenével. Elég nagy csábító, meg aztán a bulik. Gondolom nem akarták a tanárok mondjuk a fűz tetejéről leszedni a járgányt, miután kissé elszaladt vele a ló és túlzásba vitte az éjszakai furikázást valami csajnak imponálva. - Nem, cseppet sem, gondolom nem engedélyeznék a tanárok és ettől még szép motor. - és gyors, erre pár pillanat múlva rá is jövök és ha lehet azért még erősebben karolom át a derekát. Lehet, hogy ettől majd azért a végén zavarban leszek, de most még csak arra figyelek, hogy ne csússzak le véletlenül hátul, még a fejemet is a vállához szorítom, mert azért elég erőteljes a menetszél.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-01, 21:32

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Annak ellenére, hogy az előbb mosolyogtam rá, most nem, és bólintva, komolyan egyetérve vele értem meg az álláspontját. Nem kell engem a végletekig győzködni, a bulizás ellenére sem vagyok teljesen ostoba. Nálam az előnyös külső azért nem jár hátrányos agyi kapacitással. Ismerem a látványmágiát, elég régóta űzöm, igaz  hogy főleg a partyk miatt, de meg tudom magamat védeni, és nem hiszem, hogy csak a meglepetés volt az, ami miatt el tudtuk üldözni a banyát. Mármint... izé.. az anyát.
- Most a meglepetés, legközelebb a felkészülés. Szivi... összefogunk, és nyerők leszünk. Fogd már fel, nem vagyok olyan ügyetlen, mint amilyennek tartasz. – Ismét egy leherlő mosoly, még kacsintok is. Tudom, hogy provokálom, de ez a kettőnk között újra és újra fellobbanó láng alapja, ettől működik az egész. Érzem, hogy ő maga sem tudja eldönteni, hogy tetszik-e ez neki, vagy taszítja, és ez így szép. Sosem szerettem a kiszámíthatatlan dolgokat, ezért engedem el, amikor csapdában érzi magát, ezért lepem meg, amikor nem számít rá. Most is észrevétlenül fogom meg a kezét, ahogyan közelebb léptünk egymáshoz. A testünk vészesen közel, szinte összefeszül, így a kezünk valahol a testünk közé préselődve, de legalább nem engedheti el. A másikkal viszont felemelem az állát, hogy tovább fokozzam az érintést, és némi önbizalmat is öntsek belé, nekem kihasználatlanul sok van, nem árt, ha át is passzolok.
- Teljesen felesleges cimkézni, hogy ez mi. Nem mindegy? Ha mégis rá akarsz fogni valamit, akkor barátság. Figyelek rád, hogy ne essen bajod, mellette meg a halálba idegesítelek, hogy ne unatkozz. Kell ennél több? Ugye nem? A randit majd egyszer bevasalom, azt még nem adtam fel. – Széles vigyor, amolyan önelégült fajta, hiszen a folyamatos bizonytalanságától sem vonultam vissza, és cseppet sem érdekel, hogy csigatempónál is lassabbak vagyunk, meg az sem, hogy mit mondanak a bulis társaim. Engem aztán nem érdekel hogy ennyi idő alatt tíz jó nőt is megkaptam volna, a jelenlegi helyzet tökéletesen felvillanyoz.
Nem engedjük el egymást, úgy hallgatom az anyjáról szőtt aggodalmait, hogy a szabad kezemmel most finoman az oldalát simogatom, szigorúan a tapintatos tartományban, hogy még véletlenül se legyen rámfogható, hogy direkt letapiznám. Ellenben a szemét nézem, nem az ajkát, nem a keblét. Azok a kék lélektükrök most nagyon is komolyan kavarognak, még ha el is réved a tekintete, mindig keresem az övét.
- Én taktikus vagyok, és ismerem a cseleket. Megoldjuk szivi. Csak ne aggodalmaskodj állandóan. Hadd fájjon most már ezért az én fejem is. – Én is vállat rántok, nem fogom hagyni, hogy állandóan ki legyen borulva. Mára viszont biztosan félretehetjük a dolgot, kétlem, hogy az anyja pálca nélkül visszatérne. Most csalogatja valahol a sebeit, és az arany szkarabeuszokat kapirgálja a hajából. Távozok átöltözni, nem olyan sokáig tart, hogy komolyan át tudja rágni, hogy netán lelép, és különben sem az a típus, aki visszavonulót fújna, pláne miután segítettem. Viszont azt sem akarom, hogy azért legyen kedves, mert a lekötelezettem. Nyugodtan fújjon rám, ha éppen olyan kedve van, ez ettől független. Elindulunk kifelé, ahol bemutatom a mocit, ezúttal valóban büszkén bólintva.
- Aha. Tetszik? – Na ez már valami, igenis el akarom varázsolni, legalább annyira, hogy mentesítse az elméjét a borongós gondolatoktól. Kicsit végigdörzsölök a járgány agyán, na nem mintha kosz lenne ott, ez inkább automatikus, szeretetteljes mozdulat. A kérdésre azonban megrázom a fejemet. – Nem. Gondolkoztam rajta, de annyi kihágásom van, nem akartam a tanároknál túlfeszíteni a húrt. Csalódtál? – Mögém ül, félrefordítva a fejemet picit hátrapillantok, hogy csakazért is közel legyen egymáshoz az arcunk, de nem csókolom meg, randi nélkül semmiképpen sem. Csak kap egy szemét mosolyt, a térdére simítom a kezemet, majd beletaposok a gázba. A motor felsíkítva bődül el, és már porzunk is végig az udvaron át a kviddicspályák felé. Olyan sebességet diktálok, hogy repülhet a haja a szélben.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-30, 16:00





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Azért még ott nem tartunk, hogy becézgetni kezdjem, még ha jól is kellene, hogy essen, hogy ilyen bátor volt, de azért ez mégis csak bonyolultabb ennél, hiszen az életével játszik és még mindig úgy érzem, hogy nem teljesen van tisztában a veszélyekkel. Ez nem csak játék, ez annál sokkal komolyabb, az anyám tényleg képes lenne megölni és amennyire eddig megismertem nehéz elhinnem azt, hogy ezt tényleg megértette.
- De hát nem ismered, fogalmad sincs, hogy mire képes és most a meglepetés ereje és az, hogy ketten voltunk ért valamit, de máskor... - ő amúgy is végzős, el fog menni, de én itt maradok és a nyár... Még mindig aggódom. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy ez az egész nem lesz-e majd még rosszabb, hogy nem keveredik-e bele és amikor rájön, hogy még sem kellett volna, akkor már nem lesz visszaút, de úgy tűnik, hogy akármit is teszek nem igen tudom lebeszélni arról, hogy ezzel az egésszel foglalkozzon, vagyis velem. És a fenébe is jól esik, még ha talán tényleg nagy felelőtlenség is a részéről.
- Jól van, én csak... - látom én, hogy nincs értelme újra kezdenem és nincs értelme tovább fejtegetnem ezt az egészet, ezért nem is teszem, sőt még egy halvány mosolyféleséget is megpróbálok az arcorma varázsolni, amikor felemeli a fejemet az államnál fogva. Talán tud segíteni és minden rendben lesz, meg kellene próbálnom ebben hinni és nem aggódni túl magamat bármennyire is nehéz feladatnak tűnik az én helyzetemben a pozitív hozzáállás. Az anyám veszélyes, ezt már ő is tudja és nagyon remélem, hogy nem csak a vakmerőség, vagy az hogy imponálni akar nekem mondatja ezeket vele, hanem tényleg tisztában van azzal, hogy mit vesz a nyakába az anyámmal való újat húzással.
- Én csak azt nem tudom még mindig, hogy ez mi... neked. Rajongás, vagy valami új, hogy nem adja valaki magát könnyen, vagy...? - plátói dolgokról beszél, ha nem jön össze, de mégis olyan nehezen nézem ki belőle, hogy szerelmes lenne. Nem is tudom, rendes srác így jobban megismerve, csak hát tényleg nem értem még most sem, hogy pontosan mit is szeretne ebből az egészből kihozni. Annyi már mondjuk biztos, hogy nem csak szórakozik, mert ha az ember szórakozik, akkor nem vállal vele halálos veszélyt, csak hát az a kérdés, hogy nekem elsősorban a nyomulása tetszik, vagy ez a kockázatvállalás, vagy ő maga? Ezt egyelőre még nem igazán tudom, vagy legalábbis nem tudom eldönteni, mert azt azért sejtem, hogy mindenképpen kezdem megkedvelni és az is egyértelmű volt, hogy a kis próbálkozásai, a csábítása is elég nagy hatással volt rám eddig is.
- Nem tudom, sosem voltam ennyire taktikus és az anyámat nagyjából semmi sem érdekli. Azt sem tudom, hogy pontosan mi a célja. - bizonytalan vállrántást kap még, mielőtt elválnánk, hogy átöltözzön. Természetesen megvárom és addig is gondolkodom. Lehet, hogy majd idővel beugrik valami, de egyelőre fogalmam sincs, hogy az anyámat mivel lehetne sakkban tartani, vagy hogy lehetne-e bármivel egyáltalán. Túlságosan komoly és túlságosan veszélyes és nem igazán érdekli soha, hogy mi lesz a tettei következménye, hiszen nem áll közel hozzá senki sem. Azt sem tudom hozzám miért ragaszkodik ennyire.
- Paripát? - meglepetten pillantok rá, de nem tudom elképzelni egy lóval és valahogy sejtem is, hogy nem erről van szó. Persze vele megyek, ha már megvártam és itt a birokon amúgy sem eshet bajunk. Rendesen meglep vele, hogy egy motor kerül végül elő, még hozzá nem egy béna darab. - Hű... ez szép! A tiéd? - mármint vajon ő vette, vagy kapta, vagy... látszik, hogy figyel rá és gondozza, hogy nem az esőben áll kint, tehát fontos neki és lássuk be passzol hozzá egy motor, az alap dögösségét csak még inkább felturbózza. - Persze és tud repülni is? - bár gondolom itt a birtokon nem repkedhet vele, de úgy aztán még menőbb lenne. Megfogom hát a kezét és szépen elhelyezkedem mögötte. Egészen szorosan, még csak zavarban se nagyon vagyok, pedig még nem igen ültem motoron egyébként. Átkarolom a derekát és hát... lássuk mire képes a masina.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-27, 20:20

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Azért felvonom a szemöldökömet vigyorogva, amikro azt hallom tőle, hogy édes, de aztán kiderül, hogy elhamarkodtam azt, hogy bókot hallok tőle, kiteljesíti egy mindeggyel. Nem baj, el fog jönni még az idő is, amikor valóban így becéz, ha pedig nem, akkor megelégszem azzal, hogy maradunk barátok, nekem sem árt, ha lesz mellettem valaki, akivel benőhet a fejem lágya. Ráléptem már arra az útra, hogy nem fogok minden lány után megfordulni, csakis Pennyvel cicázom most, és igenis képes vagyok komolynak lenni, ám azt sem hagyom el, hogy úgy nézzek időnként mint aki fel akarja falni a tekintetével, ám az apróbb érintéseken túl nem lépek, nem rohanom le, nem időszerű, és magamban is érlelem a dolgot, mintegy mesterséges akadályt képezve kettőnk közé. Talán ezzel felé is bizonytalanságot sugárzok, hiszen nincsen kimondva, hogy mit akarok, csupán valami ködös célzás, miszerint a randink egyszer majd küszöbön fog állni.
- Azért ne nézz ennyire felületesnek szivi, hogy nem törődök az életemmel. De inkább egy ismert veszély, amivel képes vagyok szembenézni, mintsem egy láthatatlan fenyegetés, amivel nem tudok mit kezdeni. – Vonom meg a vállamat, engem nem érdekel, hogy Penny anyja mennyire sötétlelkű, végső soron bármilyen más veszélybe beleszaladhatnék, akár egy késbe egy kocsmában. Ha állandóan attól félne az ember, hogy ki árt neki, ki se lehetne mozdulni a hálókörletekből. Élvezni akarom az életet, most éppen azzal, hogy jól elvagyok ennek a csinos, és okos lánynak a társaságában, imádom zavarba hozni, de nem most jött le a falvédőről, sejtheti, hogy nem csak smacizni akarok majd egyszer a suli mögött, de hát kezdek kinőni abból a korszakból, hogy ezt tíz percen belül érvényesítem.
- Penny... ne csináld már. Nem vagyok egy modernkori lovag, az tény, de hagyd már rám, hogy kockáztassak érted. Ha régen a lovagok beszartak volna a sárkánytól, vagy a ronda banyáktól, akkor a királykisasszony ott rohadt volna meg a toronyszobában... De ha akarod... megküzdhetsz értem az anyáddal...  – Nyúlok az álla alá, hogy a lemondó tekintetét egy kicsit feljebb emeljem egy mosollyal megspékelve. Értem én, hogy mennyire komolyan veszi a helyzetet, még imponál is, hogy félt engem, de nem a komolyságom hiánya húzza alá, hogy nem félek... Egyszerűen így gondolom, hogy a rettegés nem old meg semmit. Mi hugrabugosok nem vagyunk bátrak, az tény, de hogy próbálunk jókedélyűek lenni, az holt biztos. Ha mindenképpen kinyírna a kedves anyuka, biztosan magammal rántom valahogy a halálba, akkor legalább a lánynak nyugta lenne. Ez ilyen egyszerű.
- Dehogy zavarlak, ne hagyd magad. Tiszta sor, hogy nem menekülsz tőlem. Ha meg látványosan ejtesz, akkor majd plátói stílusban epekedek érted. Szerenád, ódában megénekelt érzések, amit csak akarsz. Pocsék rímfaragó vagyok, de hát mindent el kell egyszer kezdeni. Megéri...  – Kuncogok, valahol ugratom, valahol meg igenis nem fogok tágítani tőle. Tudom, hogy már a puszta jelenlétem is sokszor zavarbaejtő számára, biztosan nem szokott az ilyen zsongáshoz, de azt akarom éreztetni vele, hogy mindez most részemről is más, nem állnék tovább egy áthempergett éjszaka után. Komoly lányhoz komoly megközelítés illik. És azt veszem észre magamon, hogy az állandó beszólogatásaim sosem lépnek át egy megalázó határt, tudom, hogy meddig érdemes elmenni.
- Értelek... Nem mondom, hogy a legjobb védekezés, a támadás, de valahogy meg kéne lepned. Nincsen valami gyenge pont, amire rálépve elvonnád magadról a figyelmet? – Kérdezek rá, hát igen, tudom, hogy enyhébb dolog, de a buliszervezés kapcsán is mindig van valami akadály, amit meg kell ugrani, akadékoskodó szülők, betartó tanárok, és még sorolhatnám. És láss csodát; még mindig itt vagyok, és teszem a dolgot. Már bent vagyunk, az alagsorban eltűnök gyorsan átöltözni, pár perccel később bőrzsekiben és baseball sapkában jövök vissza, és persze másik inget is vettem a sárok helyett. A magas lány még mindig ott várakozik, félhangosan felelek neki, aztán visszalépek Penny mellé. – Úgy látom, most egyébként is fel vagy zaklatva, akkor bemutatom a paripát. – Nem hiszem, hogy most felmenne olvasni, vagy aludni. És miután most melegen van öltözve, akár ezt ki is használhatnánk. Visszaindulunk a főbejárathoz, és a csűrök egyikéhez vezetem, ahol azonban nem állatok vannak, hanem többek között az én mágikusan megbűvölt motorom. Repülni nem tud, arra nem kaptam engedélyt, gondolom még elragadnám a fiatal szüzeket a griffendéles hálókörletek ablakából. Viszont működik a földön is. Rápattanok, beizzítom, majd a kezemet nyújtom felé. – Na jössz szivi? – A járgány egy igazi ritkaság, limitált kiadású japán gyártmány, sárga lángnyelveket festettem az oldalára, tisztára mintha egy démont lovagolnék meg.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-23, 21:55





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Azért nem aggódom mindenkiért egyformán csak azért, mert tanár vagyok. Ezzel azt mondaná, hogy felületes vagyok, vagy hogy mindenki egyformán fontos. Ha így lenne, akkor nem érintettek volna úgy a tettei, ahogyan. Azért mégis csak hatással van rám, még ha ezt nem is hiszi el igazán, de ettől még így van és nem is tagadom a dolgot, nem is igen lenne értelme. Egyszerűen csak aggódom, mert én tudom, hogy milyen az anyám és akármit is mond annak, aki nem ismeri eléggé azt mutatja, hogy felületesen kezeli az életet, hiszen folyamatosan bulizni és szórakozni jár, és még azt se döntötte el igazán, hogy mit kezdjen az életével, csak váltogatja a szakokat, amikre jár és próbál úgy tenni, mintha nem is jönne el a végzős éve, ha elég ideig halogatja a dolgot.
- Ettől még bajod esik, édes mindegy, hogy milyen irányból nézzük. - lehet, hogy én látom rosszul, de ettől még így látom. A végeredmény ugyanaz akkor is, ha önként vállalja és nem miattam történik meg, de végül mégis csak, hiszen hozzám van köze a bajnak, ami értheti őt. Az én anyám az, aki veszélyes, nem pedig az övé. Az ő családja átlagos, az enyém viszont cseppet sem az. Az enyém veszélyes és nem akarom belerángatni az életembe. Nem akarom, hogy köze legyen hozzá, inkább a saját dolgával kellene foglalkoznia, nem pedig az enyémmel, hiszen ezen úgy se nagyon tud javítani.
- Pedig rettegned kellene. - sóhajtok egy újabbat, pedig úgy tűnik, hogy akármit is mondok azzal nem igazán tudok sajnos hatni rá, pedig nagyon igyekszem, de még se sikerül. Nem tilthatom meg neki hogy belefolyjon ebbe az egészbe ezzel tisztában vagyok, de azért megpróbálhatok hatni rá, hiszen az én lelkiismeretemen nyugszik, ha esetleg mégis baja esik. Azt nekem kell majd feldolgoznom. Persze jól is esik, imponáló, ha valakinek fontos vagy és küzdene is érted, de nem lesz hirtelen minden megoldva ettől még és nekem se lesz hirtelen minden jobb akármennyire is szeretném, de ez csak egy szép álom. Az anyám nem hagy békén, pedig én már próbáltam elszakadni tőle eddig is, de esélyt sem ad.
- Oh, hát... persze, nem is úgy gondoltam, hogy mindenképpen akarsz tőlem valamit, vagy... A végén összezavarsz. - halvány mosoly, mert szó se róla tényleg azért nem könnyű kiigazodni rajta, hiszen eléggé furcsa egy fiú. Eddig még elég látványosan nyomult mondhatni, most pedig lényegében azt mondja nekem, hogy egyelőre még nem tudja, hogy mi lesz majd a vége, hogy mit akar tőlem, majd eldönti az alapján, ha megismert.
- Hidd el próbáltam, eddig ezt tettem. Nem reagáltam a leveleire, nem kerestem, nem beszéltem vele, de látod, hogy ez semmit sem ér. - nem érdekel, hogy az anyám, az már régóta nem hat meg, főleg úgy, hogy tényleg látok rá esélyt, hogy ő ölte meg apát, hogy ártott másoknak is, akik fontosak voltak nekem. De nem érek el vele semmit, ha semmibe veszem, mert tovább erőlteti, mintha mindenképpen neki kellene, hogy igaza legyen mindenben. Elég magabiztos ahhoz, hogy úgy gondolja úgy se tehetek ellene semmit és az a helyzet, hogy ez eddig is így volt. Ha pedig végeztem a sulival... akkor már el se tűnhetek a szeme elől.
- Jól van, akkor itt. - bólintok még egy aprót, aztán én is eltűnök, bár nagyon nem fogok átöltözni. Nem látom értelmét különösebben, hiszen én erre a beszélgetésre készültem, felöltöztem rendesen, ő volt az, aki utánam szaladt és e miatt nem öltözött fel rendesen.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-21, 21:56

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Azért egészen megindító, hogy félt engem. Annyira viszont nem vehetem magamra, hogy kifejezetten nekem szóljon a dolog, hiszen tanárnak készül, minden elesett diákot a szárnyai alá venne. Ha bárki kiáll érte, akkor ahogy nézem, inkább szégyenbe esik, mert nem akar a saját nyűvével másokat fárasztani. Igazi jótét lélek. Tulajdonképpen olyan lány, akiért érdemes kockáztatni. De hogy állandóan belémköt, és azt feltételezi, hogy mindenben csak a játékot látom.. ? Valahol.. igaza lehetne, én meg vagyok olyan büszke, hogy nem világosítom fel, hogy ez azért már nem teljesen így van, és attól függetlenül, hogy imádom a végtelenségig zavarba hozni, vadászni rá, igenis következetesek, kiszámíthatóak a szándékaim, még ha a karácsonyi bálon jobbára csak találgatott.
- Én pont fordítva nézném. Nem miattad esik bajom, hanem azért, mert én akarom, hogy közöm legyen hozzád. – Valahol a komolyság és a vidámság között van az a hangulat, ahogyan válaszolok. Meg kell értenie, nem dacból mondok neki direkt ellent. Szó sincsen arról, hogy ezúttal is provokálnám. Nem hiszem, hogy ha az ember barátkozni vágyik, akkor minden tökéletesen működik, nincsenek akadályok. Az valahol unalmassá is válna. Én pedig kifejezetten utálom azt, ahol leülepszik a hangulat. Ezt már Penny is megtapasztalhatta. Keresem a tekintetét, és annak ellenére, hogy az előbb elkerült a kéznyújtása, most igenis a kezéért nyúlok, és rásimítom az ujjaimat az övére, hogy most már nyugodjunk meg, lesz ennél még bőven komolyabb helyzet is, főleg, ha az anyja nem áll le.
- Lássuk, hogy jól értem. Az anyád aranyvérű boszorkány, és még halálfaló is volt régen. Ha te máshogy döntesz, akkor mindenkinek árt, aki rád pályázik, ezáltal én vagyok a célkeresztben. Most mondhatnám, hogy úristen, most alaposan megleptél, de tudod mit? Engem ez nem érdekel. Már félre ne érts, nem vagyok hülye, tudom, hogy bánthat, megölhet. A sötét varázslókat azért mindenki ismer. És akkor most szarjak be? Mondjam azt, hogy aj... sajnálom Penny, nem tetszel eléggé ahhoz, hogy kitartsak? Ez hülyeség. Azt akarom, hogy tudd, hogy a barátod vagyok, és ha történik valami, akkor megoldjuk, ha meg nem, akkor megpróbáltuk. Nem bagetelizálom el a helyzetet, de rettegni sem fogok. – Nem akarok úgy tekinteni magamra, mint valami alfahímre, akinek csakis igaza lehet, de hajlandó sem vagyok vitatkozni arról hogy most miért nem ijedek meg. Igen, a földre kerültem, hát kaptam már nagyobb pofonokat is, ráadásul akkor sokkal tisztességtelenebb dolgokért. Ez legalább olyan volt, ami tényleg megérte.
- Ah, na végre. Ettől még ne bízd el magad szivi. Csinos, és aranyos lány vagy, de vedd észre azt is, hogy nem csak arra kellesz. Megismernélek, mielőtt még döntök a sorsodról. – Ismét csak a nyíltság, vele kapcsolatban ez valamiért akadályok nélkül megy. Épp az imént jeleztem neki, hogy minden tekintetben bejön, de annyira azért nem kapkodnám el a dolgot, hogy máris vad fantáziáim legyenek. Abból már kezdek kinőni. Természetesen az, hogy állandóan megérintem, már-már alap, és ebből nem engedek, akarom, hogy ő is vágyja ezeket az érintéseket, és igenis legyen fájdalmas a hiányom. De most semmi több. Felhúzom, de utána mégiscsak elengedem, hacsak nem akarná visszafűznie az ujjait az enyémbe, nem ragaszkodom hozzá, nagyon messze vagyunk attól hogy kéz a kézben mászkálgassunk. Inkább az apjáról kérdezem, hátha összeáll lassan a sok kirakós darab.
- Ezzel elkéstél, de ezt túltárgyaltuk. És nincsen rá esély, hogy valahogy megszakítsd vele a kapcsolatot? Vagy azt nem akarod, lévén mégiscsak a családod? – kérdezek oldalra, lassacskán beérünk a főépületbe. Még jó, hogy mindkettőnk klubhelysége az alagsorban van, így nem kell sokat ingázni. [i]– Felkapok akkor valami melegebbet. Itt pár perc múlva? – Kérdezek rá, és ha megkaptam a választ, akkor elindulok befelé, vagy megvár itt, vagy ő is kicsit felöltözik. Azt még láthatja, hogy közvetlenül utánam a bálon látott lányok egyike is besiet, és mond nekem valamit. Azt azonban nem hallja, hogy mit mondok, mert egy vállrántás látszódik csak, majd tényleg eltűnök a tükör mögött.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]



..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-20, 21:02





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Nem akarok vitázni vele és leteremteni sem akartam, de mégis mit tehettem volna? Az a baj ebben az egészben, hogy túlságosan félek attól még mindig, hogy mi sülhet ki ebből az egészből. Túlságosan félek, hogy ha az anyám rászáll akkor bármennyire is bátor, vagy sokat gondol magáról az nem lesz elég, hogy megússza, mert az anyám nem olyan valaki, aki csak úgy megkegyelmez bárkinek is, főleg akkor ha ezzel keresztbe tehet nekem, vagy kényszeríthet akármire is, amit ő akar elérni, hogy megtegyek, mint az elmúlt nyár... Nem akarom azt újra ebben biztos vagyok, épp e miatt sokkal könnyebb, ha távol tartom magamat mindenkitől, akkor legalább biztos, hogy nem lehet baja senkinek sem.
- Ez azért mégis más. Ha miattam esik bajod... az rám is tartozik. - a számat ugyan csak egy pillanatra húzom el, de attól még úgy vélem, hogy jogosak a szavaim. Ha miattam hal meg... mert itt nem csak arról van szó, hogy netán megsérül, meg is halhat, akkor az én lelkiismeretemet kell majd kezelnem valahogy, mert az én hibám lesz. Más az, ha baja esik egy buliban, vagy rossz emberekkel kezd, de ez... Én megértem, hogy a saját döntéseit ő hozza meg, de ha nekem is közöm van hozzá, úgy azért mégis csak egész más a helyzet.
- Ezt sokkal könnyebb mondani Tristan, mint megtenni. Mégis csak... az anyámról van szó. Ő nem fél, viszont tőle igenis félni kellene neked is. Bármire képes, de tényleg bármire. - nem erőltetem tovább ugyan a szavaimat, főleg mert tudom hogy nem sokat érne, de ettől még én ezt nem tudom ilyen egyszerűen kezelni, hogy ne aggódjak és kész. Attól még aggódom, hogy azt mondja ne tegyem, mert én sokkal jobban ismerem az anyámat és persze a trükkjeit, mint ahogyan ő ennyiből megismerhette.
- Eddig is észrevettem, bár ettől még meglepő és nem kevésbé veszélyes. - halvány mosoly, de épp csak egy egészen apró, csak mert akárhogy is nézzük nagyon megnyerő tud lenni és a viselkedése is olyan, amivel érthető módon könnyen vesz le másokat a lábukról, de ettől még ugyanúgy nem tudom könnyen venni azt, ami történt. Ettől még ugyanúgy veszélyes az egész, amibe keveredett. - Ez akkor sem így megy, ő nem holmi anyuka, ő... tényleg veszélyes. - igen kötöm az ebet a karóhoz, mert akkor is úgy gondolom ez jóval bonyolultabb, mint aminek ő állítja be. Sokkal-sokkal húzósabb helyzet és igenis meg kellene értenie, hogy nem tudok csak úgy átsiklani felette, hiszen mégis csak róla van szó. A maga furcsa nyomulós módján kedves és figyelmes, főleg hogy most is segített nekem, de ettől még az anyám nagyon durva dolgokra képes.
- Eredetileg az volt a fő ok és az egyszerűbb is. - vonom meg a vállamat, de azt hiszem ezt eleve tudta. Igen tudtam, hogy milyen alak, hogy csajozós és bulizós és komolytalan, de most is azt mutatja, hogy úgy fest rosszul gondoltam. - Remélem, bár ha az anyámon múlik... de menjünk, hideg van. - és ha jól látom, akkor neki is, hiszen nem kinti túrára készült, nincs kifejezetten túlöltözve, neki is kellene valami meleg ruha. A következő kérdésére viszont még inkább lebiggyed a szám és végül csak szótlanul a fejemet rázom meg először.
- Apa meghalt, évekkel ezelőtt. Ő mindig kiállt mellettem, de... Tudod azt hiszem az ő halálához is köze van az anyámnak. Nem is azt hiszem... szinte biztos, épp ezért nem olyan egyszerű ez az egész. Más viszont nincs, és nem akarok senkit sem belekeverni. Téged sem akartalak. - halk sóhaj, ez még belefér, mert úgy sem fogom meggyőzni róla, hogy ne tegye, nem sok választásom van sajnos, akkor pedig már beszámolhatok a részletekről is neki. Ott van még McGalagony is, aki imádott tanárom, de azzal se hiszem, hogy sokat érnék, ha neki elmondanám. Nem akarom belekeverni és amúgy is a tanárom, nem a védőangyalom, hogy ha kell, akkor megvédjen az anyámtól.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-18, 16:37

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Észre sem vettem, hogy nyújtotta a kezét, vélhetően mindketten fel vagyunk annyira spanolva, hogy ne ezzel foglalkozzak, hanem azzal, mennyire hálátlanul néz. Azt eddig is tudtam, hogy mennyire makacs, önfejű, csak a saját útjai, előítéletei érdeklik. Nem kárhoztathatom érte, valahogy mindig is vonzott az ereje, még ha ezúttal pont ellenem irányul is. A felületes, érdektelen lányok már nincsenek a vonzáskörzetemben, nem tudnak még szellemileg sem kielégíteni. A második ikszet átlépve nem csak hogy behúzom a féket, másféle sebesség érdekel. Penny azonban mindig csak az önző, feltűnősködő nagy gyereket látja bennem, viszont még nem szolgált rá a bizalmamra, hogy közöljem vele a miérteket, ha nem volna olyan türelmetlen a végtelenségig. Sok tekintetben keserűséget látok benne, ami most már hivatalos, hogy az anyjától ered. Valahogy Penny ki akar lépni az aranyvérű, hagyományfanatikus asszony árnyékából, de úgy vélem még én sem tudok mindent. Csak éppen én nem akartam kihúzni a lányból az indokokat, ha van bennünk annyi közös, hogy idővel rávezessen, nekem az is megfelelt volna, így ez kicsit direkt, ami az én hibám is, viszont nem hagyhattam, hogy egyedül szálljon vele szembe. Ez esélyes, hogy akár a még alig bimbódzó kapcsolatunkat, barátunkat is a mocsárba nyomja. Szinte villámló tekintettel meredünk egymásra, mint két nagymacska. Holott nem akarok a nyakának ugrani.
- Nagyjából én vagyok az egész iskolában a legidősebb diák, ne félts engem. Nem vakmerő vagyok, hanem tudok vigyázni magamra. Ha nem itt esne bajom, akkor máskor, nem kell itt a lelkiismeretfurdalás, hagyd meg nekem a döntéseimet. – Egy fokkal mégiscsak enyhültebb hangon fejezem be, nem akarom végképp elriasztani magamtól. Nem az első eset, hogy ellentmondunk egymásnak, viszont amíg eddig szórakozásról szólt a dolog, ez nagyon is komoly, az életünkről van szó.
- Akkor ne tedd. Nem csinálok belőled aurorfeleséget, aki állandóan rosszul alszik. Miattam nem kell aggódni. Azt viszont ne várd, hogy ha a barátom vagy, elnézem, ahogyan szenvedsz. Ahogyan zsarolnak. Nem nekem kell félnem. És nem neked. Neki. Csakis neki. – Most már odalépek a közelébe, cseppet sem érdekel, hogy van az ingemen némi sár, de ez most nem számít. A pillantásomban ezúttal semmilyen csábító kavargás nincsen, csakis aggódás, ami biztosan szokatlan tőlem, de végtére is ő még nem ismer engem, teljesen más körökben forogtunk. Viszont cseppet sem érdekel, hogy rendezzem a vonásaimat, bőven jók úgy vannak, ahogyan látja őket.
- Szóval lassacskán észreveszed, hogy udvarolok? Nem csak barátok vagyunk? – Kérdezem azért halványan elmosolyodva. Nekem elsőként az utóbbi megoldás is tökéletes, nem sietek sehova, az utóbbi időben látványosan rugdosom le magamról az érdeklődőket, ahogyan a bálteremben is tettem azt. Leülök mellé a fűbe, mert bár fázok már egy csöppet ingben, de ezen aztán ne múljon. – Velem sosem fog tudni zsarolni. Ne érdekeljen, hogy mit tesz velem. Érdekelsz Penny, és nem hátrálok meg holmi anyukáktól. Ez most teljesen más lesz. – Pillantok oldalra, ezúttal azért a halvány mosolyt elmélyítve, anélkül, hogy hozzáérnék, nagyon is vágyakozó a tekintetem, pont attól érdekes mindez, hogy már nem a játékról szól. Komolyabb. Hozzá sem kell érnem ahhoz, hogy valami vibráljon köztünk.
- Sötét varázslók? Ez sok mindent megmagyaráz. Köszönöm, hogy elmondtad. Legalább nem jutok olyan téves következtetésekre, hogy azért kerülsz, mert zavar az előéletem. Mindenesetre ez sem olyan... hátrány, amellyel nem tudok mit kezdeni. Mindenkinek megvan a maga keresztje. A családodat nem válogathatod meg. A barátaidat viszont igen. Én az vagyok, és ha te nem leszel sötét boszorkány, akkor miattam sem kell rosszul aludnod. Na gyere nagylány, menjünk be, mielőtt megfázol. – Rázom a fejemet, nem érdekel, hogy tudják hogy ki vagyok. Arra ugyan nem látok sok esélyt, hogy elmenjek, és beszéljek az anyjával, de ki tudja, talán az is megtörténhet. Felállok, és felhúzom őt is, utána azért elengedem a kezét, felesleges most érzelmi alapon közeledni.
- Az apáddal mi a helyzet? Nincsen senki a családodban, akire támaszkodhattál eddig? – Kérdezem mellette sétálva, nem gondolom, hogy máris el kéne válnunk, ha neki nem gond hogy átkapom a felsőmet a szobámban, egy pulcsi azért nem ártana. Szívem szerint innék valamit, na de még átgondolom, hogy beinvitálom-e magamhoz, lehet, hogy célozgatásnak venné.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-14, 20:09





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Nem fogadja el a kezemet, ami azt hiszem nem kell, hogy meglepjen. Tudom, hogy talán kicsit erős volt, talán kissé túlzásba is vittem, de... mégis mit tehetnék? Megijedtem, mert az, hogy nekem bajom lesz, hogy az anyám engem fenyeget az egy dolog, de hogy ide jön és még csak azt sem tudja, hogy ez mennyire veszélyes... hogy kockáztatja az életét, miközben én nem kértem rá és innentől aggódhatok miatta is. Nem csoda azt hiszem, hogy úgy istenesen kiosztom őt, hogy fogja fel szépen, hogy ilyet nem lehet csak úgy és hogy bár igen talán hálás is vagyok, talán értékelem is, amit tett, de mégis csak elsőre inkább úgy érzem ez hatalmas butaság volt, hogy nem kellett volna, hogy én nem kértem rá és hogy inkább ezzel megint csak imponálni akart, mint hogy átgondolta volna, hogy mik lehetnek a következmények. Eddig is úgy láttam, hogy eléggé hajlamos hirtelen cselekedni és ezt az egészet is most annak veszem, nem valami átgondolt lépésnek. A szavai ezért csak még inkább meglepnek.
- Nem a te gondod, az én lelkemen szárad, ha bajod lesz. - azért itt már eleve enyhítek a hangomon. Még a kezem is remeg kissé, azért is van a hátam mögött jelenleg az egyik, a másikkal pedig a pálcámat szorongatom, mert ennek hála legalább nem látszik rajta semmi. Ideges vagyok és igenis megijedtem. Az anyám veszélyes és én tényleg félek tőle. Az apámat talán ő ölte meg, de biztos, hogy köze volt a halálához.
- Nem mondtam, hogy nem érdekelsz és... akkor is aggódhatok. Az anyám... veszélyes és... nem érted... nem akarok aggódni érted. Senkiért sem akarok aggódni, aki kilép a birtokról. - halkan sóhajtok egyet végül. Igaza van, hogy kicsit talán felemeli a hangját, vagy rám pirít, hiszen tényleg nem viselkedtem úgy, ahogyan kellett volna, de nem tudja, hogy milyen az anyám, hogy mire képes, hogy miket tett már eddig is. Fogalma sincs róla. Ő csak a szabálykövető Mardekárost látja. Ő csak a lányt látja, aki tetszik neki és akiről majd egyszer randit akar kérni, de az én életem ennél sokkal bonyolultabb és sokrétűbb és nekem sokkal nehezebb bárkivel is kapcsolatba kerülnöm pont e miatt.
- Az előző fiút, akit udvarolt nekem, aki nekem is tetszett az anyám majdnem megölte. Egy egész nyarat kellett vele töltenem, hogy ne tegye... Nem akarom emlékezni arra a nyárra, nem hogy újra átélni. - teszem még hozzá és most már engedek a remegő térdeimnek. Egyszerűen leülök a fűbe, bármennyire is hideg van még Van rajtam kabát, azt gyűröm be magam alá, hogy ne fázzak fel, de most képtelen vagyok állni, egyszerűen nem menne.
- Azt akarja, hogy legyek olyan, mint ő... Mint ő és a nagybátyám. Mindketten rossz emberek Tristan. Ártanak másoknak, Tudjukki nagy hívei voltak mindig is. Én nem akarok olyan lenni. Anyám szerint képes lennék rá, bennem van a szikrája, de... de nincs így. És minden áron el akarja érni és nem nyugszik, amíg nem teszi meg. A birtokra nem mer jönni, de ha nem itt vagyok... és most már te is. Tudja ki vagy, ennyi elég neked... bajod lehet belőle. - és nem csak neki. Fel kell fognia, át kell ezt gondolnia rendesen, hogy akár a családját is bajba sodorhatja ezzel. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint hinné. Ez... ez igenis nagyon bonyolult és nagy veszélyben van innentől ő is és mindenki, akihez köze van.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-12, 11:08

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Penny anyjáról még csak érintőlegesen beszéltünk a bálban, tipikus aranyvérű banyának tűnik, aki ráerőlteti az akaratát a lányra. Apám hasonló, de azért egy fokkal enyhébb, csak a szűrömet tenné ki, ha nem szerzek végül jó jegyeket. Kitagad az örökségből, de fel sem merülne benne, hogy fizikálisan is megfenyeget, netán árt azoknak, akikkel jó kapcsolatban vagyok. Penny most viszont rá néz csúnyán ebben a pillanatban, jelezve, hogy nagyon nem kéne itt lennem. Holott én sem viccelek ezzel, ahogyan felszólítom az anyját, még ugyan nem vettem elő a pálcámat, ám ez nem sokáig tolódhat, ha nem vesz komolyan. Először Pennyt fegyverzi le, majd nekem támad, igazi fúriaként akar mindkettőnket eltiporni. Érzem, hogy megpattan egy ér az orromban a nyomástól, ám nem kezd el folyni a vérem, valahogy jól bírom a gyűrődést. Még a földön fekve lövöm felé az aranyló szkarabeuszokat, ami viszont az én szakterületem. Sikoltozva távozik, ám Penny pillantásából egyértelműen az jön le, hogy ennek az egésznek még nincsen vége. Nem várok én köszönetet, ez most nem arról szólt. Meg akartam védeni, ez az én döntésem volt. Nem kárhoztatom őt azért mert nem segít talpra, jó eséllyel az az utolsó sanszomat is eljátszottam nála. Hát őszintén szólva ez érdekel most legkevésbé. Saját magamtól kecmergek talpra.
- És úgy gondolod, hogy megmondhatod nekem, hogy mit tegyek? Ha ki akarok állni érted, akkor megteszem. Hadd legyen az én gondom, hogy mit csinálok. – Teszem el a pálcámat, és hitetlenkedve mérem végig, tényleg nem érti, hogy nem teljesen az vagyok, akinek gondol. Ha tényleg enyire értetlen, miért is kéne győzködnöm? Ezúttal mégsem megyek el, nem vagyok olyan, aki megfutamodik. Az anyjától sem, tőle sem.
- És kit érdekel, hogy engem fog bántani? Nem érdekellek, nem igaz? Akkor meg miért törődsz vele? Csak szórakozom? Már megint az előítéleteid. Semmit nem tudsz rólam. Nem csak játszadozni szoktam. Azért jöttem ide, mert még nem szorult benned annyi értelem, hogy rájőjj, hogy akarok tőled valamit. És már azt is megmondtam hogy mit. Majd egyszer randit kérni tőled. És nem riaszt el az anyád, bármit is tesz. Ebben semmi szórakozás nincsen. – Nem lépek oda én sem, direkt tartom a távolságot. A tekintetemben ezúttal semmilyen csábító szándék nem pulzál, kemény vagyok, tartásom egyenes. Meg sem kottyan nekem, ha földhöz vágnak. Legközelebb viszont már a kedves anyukának szólni sem lesz ideje, nem hogy varázsolni.
- Mit akart most rádkényszeríteni? – Kérdezem rávezetőbben, hátha kicsit megenyhül a dologtól, hogy nem félek kiállni mellette. Miattam aztán baromira nem kell lelkiismeretfurdalást éreznie. Felnőtt ember vagyok, tudok vigyázni magamra, ha meg nem, az az én bajom.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-06, 17:35





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Tristannak végkép nem szabadna itt lennie most, hiszen így csak veszélyben van, még hozzá nagy veszélyben. Nem szabad miattam bajba kerülnie, hiszen erre már volt példa. Nem is kellett volna elmennem a bálba, nem kellett volna szóba állnom vele, hiszen tudtam jól, hogy ez lesz a vége. Tudtam jól, hogy végül ártani fog majd neki, csak egy fogás lesz rajtam, amivel megpróbálhat sakkban tartani az anyám és én mégis beszéltem vele és most itt van, bár... félek tőle, ha elutasítom a bálon, ha el se megyek, akkor is itt lenne most és nem hagyta volna annyiban ezt, amit most lát. Túlságosan önfejű, de fogalma sincs róla, hogy ez mennyire nagy bajba sodorhatja, hiszen ez most komoly, nagyon komoly! Nem olyan kis egyszerű valami, amit el lehet játszani, amit egy bulival ki lehet bekkelni. Ez most komoly és láthatja is abból, ahogyan az anyám támad. A pálcám elrepül, Tristant majdnem telibe kapja egy varázslat, majd egy újabb támadás. Addigra kerül a kezembe a saját pálcám, amire ő már varázsol. Az anyám sikít, szinte visít mérgében, de végül kámforrá válik. Csak a szavai visszhangoznak a fejemben, amit talán csak én hallottam, hogy vissza fog jönni és nem hagyja annyiban hiába hiszem, hogy vége.
Sóhajtok egyet, csak nézem a hűlt helyét, pillanatokba telik mire rászánom magamat, hogy megmoccanjak egyáltalán és végre rá nézzek, de láthatja a szikrázó tekintetemből, hogy ebből nem sok jó származhat. Ideges vagyok, amiért nem hallgatott rám, amiért nem értette meg, hogy nem szabad beleavatkoznia, mert veszélyes. Az anyám nem csak fenyegetőzik, képes rá, képes bármire, én csak tudom, ennyire már ismerem. Amikor tőlem kérdezi, hogy jól vagyok-e csak még csúnyábban nézek rá és még el is lépek tőle, ha közelebb akarna jönni. Elteszem a pálcámat, ez még jobb, mintha rá szegezném, bár ez sem lenne meglepő a jelenlegi idegállapotomban.
- Mondtam, hogy menj el! Miért nem hallgatsz arra, amit mondok neked? Ez... ez őrültség volt! Az anyám veszélyes és most már azt is tudja, hogy ki vagy. Bántani fog, hogy ezzel hasson rám. Bele sem gondolsz, hogy mit csinálsz igaz? Csak... csak szórakozol és képtelen vagy felfogni, hogy a világban vannak komoly dolgok is, amik nem csak játszadozásból állnak. Miért kellett idejönnöd? - nem kiabálok, de a hangomat megemelem azért. Ki vagyok akadva. Eleve felhúzott az anyám, de az, hogy idejött, hogy beleavatkozott... hogy veszélybe került, hogy akár komoly baja is lehetett volna csak még inkább idegessé lesz. Aggódom, a fenébe is féltettem, hogy komoly baja lesz és a tetejében miattam! Nem szabadott volna idejönnie, vagy el kellett volna mennie, amikor szóltam neki. Beleavatkozott, ezzel szinte megpecsételte magát. Az anyám tudja, hogy kicsoda, innentől ismeri az arcát és ez azt jelenti, hogy veszélyben van, hogy célponttá vált, mert nem volt hajlandó hallgatni rám, mert... mert olyan baromira önfejű, hogy csak azt teszi, amit akar.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-03-03, 10:12

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Már amikor az ablakból látom Pennyt, ahogyan lendületes léptekkel indul a kapuhoz, akkor van egy olyan sanda gyanúm, hogy valami nem teljesen oké. Nem ismerem még olyan régóta, hogy minden rezdüléseiből következtessek, ám ennél jóval nyugodtabb szokott lenni, még az én jelenlétemben is, holott imádom provokálni, feszegetni a határait. Valaki ezúttal komolyan beletaposott a lelkivilágába, mert az őzikés, kecses mozdulatsor most sehol nincsen, szinte ragadozóként trappol a kijárat felé, így nem habozom egy pillanatot, egy szál ingben eredek utána, hogy megnézzem, kivel van találkozója. Talán egy zaklató pasival? Na jó, ezt most komolyan pont én kérdezem? Na oké, azért nem hoztam még olyan helyzetbe, amelyből nem tudott kihátrálni, de remélem most más sem. Lendületes léptekkel próbálom utolérni, de már nem tudom megállítani, és nem is lenne hozzá jogom, mielőtt szóváltásba keveredne a kedves anyukával, hiszen rá tippelek. Elsőre még nem megyek oda, csak amikor látom, hogy Penny pálcát ránt, és talán pont én zavarom meg őt, de úgy okoskodom, hogy az anyja jóval tapasztaltabb nála, és talán kár beleütnöm az orromat, de mi van, ha bántja a kiszemeltemet? Nem is pillantok Pennyre, és a figyelmeztetés ellenére sem hátrálok meg, csupán felszólítom az asszonyt, hogy hagyja békén a lányt. Ezért aztán bőven meglepődöm, amikor az anyuka pálcát ránt, és megtámad. Na nem, engem nem kell megvédeni. Meglepett tekintettel nézek most mégiscsak Pennyre, és emelem fel a kezemet.
- Na jó, ahogy mondtam, legyen kedves távozni. Pennyt békén lehet hagyni, láthatóan nem szívleli önt hölgyem. – A nő azonban tovább emberkedik, és lefegyverzi Pennyt, ekkor én is pálcát rántok, ám az anyuka helyzeti előnyben van, és akkora tarolóátkot kapok az arcomba, hogy három métert repülök felfelé, és hátra, hogy aztán dicstelen ívben fogjak padlót. Vagyis a sáros tócsába érkezzek. Az orrom vére azért nem ered el, de elég komoly a fejzúgás. A mozdulat azonban sikerül, a pálcámra ráfogok, és kedvenc látványmágiámhoz folyamodom. Aranyló csillámcsóva tör elő a fegyveremből, és a nő hajához száguldva megannyi szkarabeusz jelenik meg a tincseiben. Azért nem kezdik el lerágni a húsát, de mérhetetlen viszketést okozva ingerlik a bőrét, hiszen elkezdenek még a ruhája alá is bemászni. Egyből elejti a pálcáját, és menekülőre fogja. Nekem még kell pár pillanat, hogy fel tudjak tápászkodni.
- Jól vagy? – Kérdezem a lánytól, akit ugyan nem ért fizikai támadás, csak a pálcája repült el, de az idegességtől biztosan nem lát. Vélhetően engem okol, hogy beleavatkoztam a dolgokba. De most mit csináljak, hagytam volna, hogy példának okáért elkábítsa, vagy imperioval rabszolgává tegye? Nem úgy tűnt a kedves anyuka, mint aki simán meghátrál..



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-02-28, 15:41





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Tudom, hogy az anyám miért van itt, azt akarja elérni, amit eddig is, amit már olyan sokszor, amit születésem óta, hogy melléjük álljak, hogy segítsem az őrült ki játékaikat, hogy mi legyünk a kiemelkedő mondhatni faj, hogy legyőzzük a muglikat... de én ezt nem akarom! Nekem jó így, jó az életem és én akarom formálni, nem az kell, hogy mások tegyék ezt helyettem. Ha ezt képtelen megérteni akkor is így van. Nem akarok senkinek sem ártani. Elég volt az a nyár, amikor engedtem neki, nem volt választásom, nem volt hová mennem és még jól emlékszem, hogy majdnem megölte azt az egy fiút is, aki érdeklődött utánam. Épp e miatt jó nekem egyedül, legalább senkinek sem esik baja. És most megint itt van, pedig már kezdtem remélni, hogy elfogadja a tényt, soha nem fogok engedni neki. Mégis mit tehet? Bezár valahová? Akkor nem az lesz, amit akar, nem állok mellé, tehát felesleges, mást pedig nem tehet, mert én önként biztosan nem fogok melléjük állni és másoknak ártani, csak mert ők ezt akarják.
Pálcáz szegezek rá, hogy érezze a szavaimban nem csak üres fenyegetés van, nagyon is ellenállok és nem hagyom, hogy megpróbáljon befolyásolni. A saját életemet akarom élni, ami végre kezd egészen jól alakulni. Meg fogom kapni az ösztöndíjat minden esélyem meg van rá, nem fogom eljátszani az esélyeimet miatta. Ha kell akkor én magam füstölöm ki innen, az iskola területére pedig úgy sem jönne, mert innen nem mehet el csak úgy, onnan nem hoppanálhat. Amikor viszont meghallom az ismerős hangot elképedve nézek hátra. Nincs nála pálca, nincs nála semmi, csak azt hiszi elég ha felszólítja az anyámat arra, hogy menjen el? Nem ismeri, látszik hogy nem ismeri.
- Tristan... menj el kérlek, el kell menned, ez most nem a te dolgod. - óvatosan szólok csak oda neki, de az anyámról nem veszem le a szememet egy pillanatra sem, mert tudom, hogy veszélyes és hogy bármire képes lenne. Láttam már, tapasztaltam, hogy milyen gonosz és aljas és már szinte biztos vagyok abban, hogy apa halálához is van köze, a barátnőm... túl sok minden van, ami összejátszik és amihez köze lehet, épp e miatt kell nagyon óvatosnak lennem és nem értem, hogy Tristan miért üti bele ebbe az orrát, láthatja, hogy nem épp békés a helyzet nem? Az anyám persze felnevet és már rántja is elő a pálcáját. Az enyém már eleve a kezemben van, így az első támadását hárítani tudom. Persze nem felém érkezik, hanem Tristan a célpont.
- Hagyd őt békén! - a varázslata szertefoszlik valahol Tristan előtt nem sokkal, de arra már nincs időm, hogy újabbat lendítsek a pálcámon, a következő betalál, de csak a pálcám repül ki a kezemből pár méterrel távolabbra.
- Mondtam neked, hogy ne kötődj senkihez. Csak nekem segítesz... vissza kell jönnöd hozzánk. - újra Tristanra szegezi a pálcáját, aki talán közben előveszi a sajátját, én az enyémért indulok. Tudom, hogy nem lenne értelme annak, ha kérném, könyörögnék, hogy hagyja békén, ahogyan annak sincs, hogy felszólítom bármire is. Nem hallgat rám, soha sem hallgatott és nem képes megérteni azt sem, hogy én nem olyan vagyok, mint ő, nem úgy működöm, nem arra vágyom, nem azt akarom. Őt sosem érdekelte ez, csak az érdekli, ami neki fontos.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-02-25, 19:55

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem szokásom utána leskelődni, úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy adjunk esélyt a spontán összefutásnak is. Igen kellemesen telt el a karácsonyi bál, és biztosan megleptem vele, hogy nem húztam el nagyon a dolgot, de még csak azt sem forszíroztam, hogy töltsük együtt az este további részét is. Bármennyire is meglepő, valahol abban lelem örömömet, hogy rácáfolhatok. Ettől függetlenül nem tűntem el a látóteréből, nem csak akkor beszélhetünk, ha elkapom egy sötét sarokban, noha ezeknek a titkos betámadásoknak is megvan a varázsa. Tegnapelőtt példának okáért vártam rá az átváltoztatás gyakorlata után, elvileg ez valami komoly próbatétel volt, az ösztöndíjával kapcsolatos. Magamban nem raktam össze hogy miért kell, és mennyire, valahol úgy vélem az is udvariasság, gesztusértékű, hogy az ember ennyire odafigyel, tud róla. Mondjuk akkor sem volt túl sok idő csacsogni, ő ment tovább, én meg szerveztem az esti bulit, ami valami vad szülinapozás volt az egyik hollóhátas tombológép részéről. Miután nem a saját ismeretségi köröm volt rá hivatalos, nem hívtam meg rá a lányt, valahogy kétlem, hogy az ő világa lett volna, én is csak mint szervező voltam jelen, és láss csodát, nem nagyon kavartam senkivel, nem volt hozzá ihlet. És hogy miért leslelődöm utána ezúttal? Véletlenül. Esti sétáim egyikét rovom a körfolyosón, s az ablakból megpillantom őt, ahogyan a birtokon halad át a hatalmas kapuhoz, hogy elhagyja az iskola területét. Nem jellemző a csinos pofira, hogy ilyenkor elmászkáljon, így mérlegelem, hogy mennyire siessek vissza a klubhelységbe legalább egy kabátért, de végül csak legyintek, és futólépésben szedem a lábaimat, hogy leérjek a földszintre. Éppen időben ahhoz, hogy még lássam, ahogyan kilép a nagykapun. Kissé didergetős az idő, de sebaj, ennél azért edzettebb vagyok. Fehér inget viselek, rám nem túlzottan jellemző az ilyesmi, most ezt sikerült felkapnom a szerkóim közül, a nadrágom és a csizmám természetesen ébenfekete.
Meglepve veszem észre, hogy egyre indulatosabb, amit eddig még alig tapasztaltam tőle, velem is csak szendén riadt volt, ám most igazán úgy tűnik hogy fél, vagy mérges. Vagy veszélyben van. Pálcát ugyan nem rántok én magam is az antipatikus küllemű hölgy irányába, ám Pennyre nem nézve lépek mellé.
- Szép jóestét. Elnézést, hogy megzavarom a látszólag kellemes társalgást, de úgy vélem, Penelopé bármit is hallott, eleget hallott. Lesz szíves távozni. – A nyomatékosítás kedvéért karbafonom a kezemet, és hozzáteszem. – Kérem. – Semmi könyörgés nincsen a hangomban, sötét szemeim a nyugodt hangsúly ellenére félelmetesen villognak. Nem szokásom nőket bántani, hacsak nem kérik kifejezetten, de kétlem, hogy a középkorú nővel megtalálnánk a szexuális összhangot így ismeretlenül.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-02-24, 19:53





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

A levélben az állt, ha nem jövök annak lesznek még komoly következményei is, úgyhogy nem igen van választásom. Anyám leveleire szó szerint hónapok óta nem válaszoltam. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam minden próbálkozását, hogy felvegye velem a kapcsolatot. Nem akarok tudomást venni a létezéséről sem. Kezd egészen jól alakulni az életem, egyszerűen csak tényleg jól és kész. Jó vagyok a suliban, elég nagy esélyem van rá, hogy megkapom a nyári ösztöndíjat is, még a bál is jól sikerült annak ellenére, hogy nem akartam egyedül elmenni, de mégis megtettem és nem bántam meg. Most viszont... itt kell lennem, amikor már esteledik és amikor jó eséllyel nem nagyon találkozhatok itt senkivel sem és ez cseppet sem tűnik megnyugtató helyzetnek, vagy állapotnak, sőt... határozottan félek, hogy mit akar az anyám már megint. Megmondtam neki, hogy nem akarok belefolyni az ügyeibe, akármennyire is akarja. Megkapta egy nyaramat, mert nem volt választásom, de nem akarok még egyet neki adni, sőt semmi mást. Megérthetné lassan, mert nem fogok változtatni a véleményemen.
Most mégis itt vagyok, mert a levele... nem hagyta elégetni magát. Azt hiszem sejtette, hogy az eddigiekkel nem igen foglalkoztam. Ez amikor kézhez kaptam egyszerűen kinyílt és elmondta mit akar, hasonlóan mint egy Rivalló, csak nem olyan nagy hangerővel. Esélyem sem volt nem foglalkozni vele. Mire sikerül hatástalanítanom már eljutott hozzám az info fontosabb része, hogy most itt kell lennem, nem tehetek mást, még sem lépek át a kapun. Tudom, hogy amíg az iskola területén vagyok addig nagyobb a védelmem, ezért is vagyok óvatos és ezért nem megyek hozzá egyből közelebb, hanem inkább várok amíg ő közelít, de ő sem jön be. Csak pár lépésre áll meg, a kapu vonalán túl.
- Mondtam már, hogy nem megyek veled, nem értem, hogy miért vagy itt... anyám. - az utolsó szót olyan keserű szinte már undorral ejtem ki, ahogyan csak egyáltalán lehetséges. Nagyon jól látszik rajtam, hogy nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy beszélgessek vele akármilyen formában is. Ha lehetne akkor itt se lennék, de sajnos nem igen van választásom.
- Nem izgat, hogy mit akarsz, elfogyott a türelmünk a nagybátyáddal, vagy teszed, amit kell, vagy... bárkinek baja eshet, akinek köze van hozzád. Biztosan van ilyen, ezt vállalod? - összeszorítom a számat, ahogyan meglátom a széles mosolyt arcán. Nem lep meg, hogy így áll hozzám, nem lep meg, hogy megint zsarolással próbálkozik, ahogyan legutóbb is, de nem fogom hagyni magamat, ezúttal nem.
- Fenyegetsz, de... távol maradok mindenkitől és akkor nem lesz mivel. Nem teszem, amit akarsz... menj el végre és hagyj békén! - ezúttal felemelem a pálcámat is. Igen, ha nem hagy békén, ha nem megy el, akkor simán képes leszek rá és megtámadom, ha erre van szükség. Ha ez kell, akkor csak a munkámmal fogok foglalkozni, semmi mással, nem megyek mások közelébe és kész. De nem fogom hagyni neki, hogy zsaroljon, sarokba szorítson megint.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 380

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2015-01-05, 15:27

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-12-16, 09:16


Egy kis séta


[You must be registered and logged in to see this image.]


Persze, megtehettem volna, hogy bepánikolok és fejvesztve kezdek el menekülni mondjuk a fák közé, de annak egyszerűen nem lett volna értelme és ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok. Bár persze ettől még a késztetés nagyon is meg volt, nagyon-nagyon szerettem volna eltűnni a közeléből, csak hát sajnos nem tehetem meg, mert ha a látásom nem jön vissza magától, ki tudja, hogy hova keverednék el egyedül az erdőben, ezt pedig nem szívesen kockáztatnám meg. Így marad az, hogy el kell viselnem mindent, amit tesz velem, mert... esélyem sincs csak úgy eltűnni a szeme elől, bármennyire nagyon szeretnék.
- Ez... ez legalább megnyugtató. - egy tanár vissza tudja adni, igen, csak ugye ahhoz kell egy tanár és a legjobb esetben is akkor tudok valakit idehívni, ha jelzőfényt küldök fel, de ha azt esetleg nem szúrják ki, akkor máris bajban vagyok, szóval egyelőre marad az, ami most is van. Fogom a karját és reménykedem benne, hogy tényleg jó a felé vezet, nem pedig mondjuk a Tiltott Rengetegbe, hogy aztán ott hagyjon hirtelen. Ennyire...ennyire csak nem lehet gonosz igaz? Attól, hogy olyan csúnyán nézett, még biztosan nem.
- Lehet, hogy nem úgy lógók ki, mint te... de ezt úgy sem értheted. - vonom meg a vállamat. Nem is feltétlenül a külsőmmel, bár tény, hogy az is eléggé egyedi, inkább a jellememmel. Valahogy soha sem volt igazán nagy önbizalmam, hiába szerettem volna, hogy legyen, tényleg akartam, de sajnos ez nem így működik. Azok után pedig, hogy bejött ez az egész apa ügy az életembe csak még inkább zavarossá váltak a dolgok.
- De ha másokra se nézel kedvesebben, akkor ne lepjen meg, ha megijednek tőled. - főleg az olyanok, akik nem pont ezt a stílust kedvelik. Persze lehet ő olyan, amilyen csak szeretne, én nem szólok bele a dolgaiba, egyszerűen csak ne viselkedjen így velem, mert nem szolgáltam rá. Nem kell valakit megvakítani csak azért, mert épp olyanja van, vagy mert a másik megijedt tőle egy pillanatra, mert attól aztán végképp nem fogok kevésbé tartani tőle, érthető módon.
- Lehet, hogy van, csak tudod nem azzal szoktam megosztani az életem érdekességeit, aki... megvakít. - ez azért nem ad éppenséggel jó alapot a barátkozásra, és nem is kelt bennem túlságosan bizalmat, bármennyire is meglepő ez számára. Ki tudja, talán ha normálisan viszonyult volna hozzám, ha simán köszön és velem tart, amíg visszatérek a kastélyba, akkor szívesebben beszélgettem volna vele bármiről, de hát ez nem történt meg, és utólag már mindegy ilyesmin agyalni igaz?
- Hallottam, de még nem találkoztam egyel sem. - persze hallottam, hogy van ilyesmi, de inkább csak állatokban. Albínó nyúl, meg ilyesmi, emberben nem is tudtam, hogy lehetséges, de hát ezek szerint igen. Nem kéne talán meglepődnöm rajta, de a reakción nem nagyon tudok változtatni sajnos. És mint mondtam nem is a külseje zavart meg, hanem egyszerűen csak a hozzáállása, meg ahogy rám nézett. Amikor megáll én is megállok természetesen, és lassan derengeni kezd előttem a világ, aminek határozottan örülök. Persze megint a szúrós tekintetével találom szembe magam, ami nem valami kellemes első látványnak.
- Te pedig... nézhetnél néha egy kicsit barátságosabban. - bököm ki egész halkan, talán nem is nagyon hallja, miközben távolodik tőlem. Nem, ezek után nem igazán szeretnék vele sétálgatni, főleg hogy mindkettőnk klubhelyisége az alagsorban van és talán még azt az utat is közösen kéne megtennünk. De legalább már itt vagyok, ez is valami, szóval kicsit várok még és aztán indulok el vissza.

//Én is köszönöm a játékot, csúnya-gonosz albínó bácsi. Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-12-13, 11:58

Lena & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Én úgy tartom, hogy az életben mindig van választásunk, bár tény, hogy nem hozzuk meg mindig a legjobb döntéseket, viszont Lena most meghozta. Helyesen cselekszik, hogy nem utasít el és ellenkezik tovább, mivel az átok nem fog elmúlni, csakis akkor, ha megszünteti valaki, így hiába maradna idekint, nem lenne jobb a számára némi idő elteltével sem.
- Nem minden ember cselekszik logikusan. – jegyzem meg, majd ez után árulom el neki, hogy bár ő nem valószínű, hogy vissza tudná adni saját látását, azért más még képes lehet erre. Így amikor egy tanárra tér rá, bár biccentek, ebből ő semmit se láthat, így végül szavaimmal is válaszolok neki.
- Igen, egy tanár vissza tudja adni, ha ért valamit az átkokhoz, nem úgy, mint Trelawney. – méghogy jóslástan tanár, meg ilyen tanóra… most komolyan, ki hisz az ilyesmikben? Szerintem az a nő semmihez se ért, csak valamiért Dumbledore megkegyelmezett neki és azért lehet itt, hogy ne haljon éhen az utcán, fene a jó szívébe. Az viszont nekünk szívás, hogy részt kell vennünk bizonyos tanóráin és még el is várja, hogy hazudjunk arról, amiket látunk, mert hogy nem lát senki semmit, az is biztos.
- Hogy te kilógsz? Mégis mivel? Azért, mert szereted a színes göncöket vagy mert szőke a hajad, még nem lógsz ki mások közül… - már ha a külsőre utal a kilógás alatt. Én nem érzem úgy, hogy nagyon más lenne, mint egyesek, elég sok színes egyéniséget láttam már itt. De hogy én riasztóan néztem az elején is? Felnevetek ezek hallatán… mikkel meg nem vádol a kicsike.
- Szóval elég csak rád nézni és máris megijedsz, értem. Egyébként én ilyen vagyok, másokra se szoktam kedvesebben nézni… - csóválom meg fejem, mert ez valóban így igaz. De nem ártottam neki eleinte, ahogy ő se nekem igazából, tehát tényleg én vagyok itt a hunyó, de ezt miért mondanám el neki? Inkább beszélgessünk…
- Cornelius vagyok. – felelek a kérdésre, és mily furcsa, hogy visszakérdezett. Nem hittem volna, de mesélni azt már nem hajlandó láthatóan, mert hogy… nincs benne semmi érdekes sem? – Az előbb éppen azt mondtad, hogy te is kilógsz a sorból, akkor véleményed szerint mégis van benned valami különleges. – de ő is tud ám kérdezni és amikor meghallom a feltett kérdést, hát… muszáj felnevetnem. Ezt most tényleg komolyan kérdezte? Hogy miért nézek ki így? Hát szerinted? Kinézné belőlem, hogy a szemeim előtt valamiféle lencse van, a hajamat és a bőrömet pedig fehérítem? Nem innék én ezért bájitalt…
- Én ilyennek születtem. De ezek szerint te még nem igazán hallottál eddig az albinókról. Többféle változata van, én ilyen lettem, de nem bánom, egy picit se. – már miért bánnám? Legalább egyedi lehetek, nem hasonlítok másokra és ez igazán örömmel tölt el. Persze láthatóan másokat nem feltétlenül, de ilyenek ezek az előítéletes emberek… mintha én nem lennék az, persze. A kastély viszont egyre közelebb kerül hozzánk, némi hangot is hallhat már Lena kiszűrődni az épületből, így hát lassan megállok, így minden bizonnyal ő is így tesz, pálcámat pedig a lány arcának szegezem, ez után pedig egy varázsigének hála tér vissza a látása. Nem azonnal, azért 10-20 másodpercig eltart a dolog. Eleinte minden homályos lesz, de aztán az én arcomat láthatja meg, miközben eleresztem, a pálcám pedig szintén elteszem, nem kell, hogy fenyegetettséget érezzen.
- Látod? Nem haltál bele… - nézek bele szemeibe, utalva ezzel a rövid ideig tartó vakságára, majd ez után nézek el a kastély felé. Még csak tanárt se kell keresnie, voltam oly kedves és segítettem én neki, de ez rajta is múlott. Hogyha máshogy viselkedik, simán lehet, hogy más irányba kalauzolom el vagy esetleg ott hagyom simán…
- Máskor lehet, hogy nem ártana odafigyelned arra, hogy merre mész. – biccentek felé és mivel nem érzem úgy, hogy ezek után továbbra is a társaságomra vágyna, így egyszerűen megindulok a kastély felé. Ha akar, velem tart, ha akar, nem. Végülis, megvárhatja, amíg visszatérek a kastélyba és majd utánam indul el ő is, nehogy beszélgetnie kelljen velem, nem izgat a dolog igazán.

//Köszönöm a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-12-09, 21:41


Egy kis séta


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tényleg felfoghatatlan számomra ez az egész, no meg hogy lazán visszaválaszol, hogy ez csak simán jól esett neki, az hogy nekem ártott, az hogy nekem rosszat tett. Egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ilyen, hogyan állhat így hozzá máshoz, miért jó neki az, hogy engem bánt, mert hát egyértelműen ezt teszi, én pedig csak próbálom elviselni, mert nincs más választásom. Egyedül jó eséllyel eltévednék és nem várhatom meg, amíg elmúlik, mert ki tudja, hogy az mikor lesz. Mi van, ha órák múlva, amire besötétedik? Egyszerűen nem akarom,hogy még rosszabb helyzetbe kerüljek, mint most, mert igenis arra is simán meg lenne az esély, szóval kénytelen leszek valahogy rá támaszkodni, hogy túléljem ezt az estét.
- Választás? De az logikus, hogy az ember a jobbat... vagy a kisebbik rosszat választja nem? - nem hiszem, hogy ez igazán választásnak mondható-e, amikor van előtted két rossz lehetőség és abból megpróbálod meglátni azt, ami kevésbé rossz. Ez elég pocsék így, finoman fogalmazva is. Nem tehettem mást, mint hogy rá hagyatkozom, különben marad a sötétben egyedül császkálás, rosszabb esetben eltévedve az erdőben, azt pedig nem akartam kipróbálni.
- De más is visszaadhatja, egy... tanár. - jobb ezt tudni, mert ő nem biztos, hogy végül megteszi, nem tudhatom ugye? Nem mondanám, hogy bízom benne, az se biztos, hogy a kastély felé vezet, de sok választásom nincs, mint hogy elhiszem ezt neki, mert még mindig vele együtt van nagyobb esélyem eljutni addig, mint mondjuk egyedül. - Én nem... nem azért néztem rád úgy, amilyen vagy. Én is eléggé kilógok... szeretek is kilógni és nem érdekel mások véleménye. Te... riasztóan néztél már az elején is. - már valahogy a beállása, a pillantása, a fenyegető tartás... úgy nézett mint aki magaslóról tekint le a gyengébbre. Tudom én ezt, hogy milyen, mert a nővérem pont ugyanígy viselkedik velem, van benne tapasztalatom, aztán persze eleve van egy adag önbizalomhiányom, néha akkor is ilyesmit látok, ha nincs jelen, de nála akkor is így volt és nem csak a haja, vagy a bőre, a szeme miatt. Ezt sugározza magából, hogy az ember tartson tőle.
- A nevem Lena. És... téged? - nem mondom, hogy tudok csak úgy kötetlenül beszélgetni vele, miután direkt rám akarta hozni a frászt, de megpróbálhatom. Igazából nem szeretném még jobban magamra haragítani, e miatt viszont tényleg jobb, ha inkább jó képet vágok ehhez az egészhez és teszem, amit mond, bemutatkozom mondjuk. - Nem tudom, hogy mit mesélhetnék, nem... nem igazán van bennem túl sok érdekesség. - nem vagyok különleges és nem vagyok igazán érdekes se. Jó tudom a barátaim szerint igen, de én magamat sosem tartottam annak. - És te miért nézel ki így? - csúszik ki a számon a kérdés, és amikor rájövök, hogy talán nem kellett volna, már nem tudom visszaszívni. Gondolom így született, bár persze ki tudja. Akár rá is ömölhetett valami hibás bájital kiskorában, tudom is én.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-12-08, 21:07

Lena & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Helyesen cselekszik a kicsi lány, mivel tényleg egy olyan érzékszervét vettem el, amely nagyon valószínű, hogy bajba keverné, ha magára hagynám. Nem fogja tudni oly egyszerűen megszüntetni az ártást, nem hiszem, hogy tanulta volna már, ahhoz túlságosan is fiatalnak néz ki, így pedig veszélyben lenne nélkülem, ezt pedig nemsokára ő is felfogja. Ez a tervem, picit tanítgatni a leányzót, és hogy mit miért teszek? Nos, nem kell minden tettemben értelmet keresni. Most ehhez volt kedvem, ha pedig bántani akarom, hát fogom is. De… talán nem kerül rá sor, majd meglátjuk.
- Pontosan. – biccentek felé, mintha semmi furcsa se lett volna előző szavaimban. Már miért ne eshetne jól? Más puszikat szeret osztogatni, meg öleléseket kapni, nos… én inkább az átkaimat osztogatom. Nem vagyunk egyformák, én pedig messze nem vagyok jó ember, hát miért is várna tőlem bárki jóságot? Nem valószínű, hogy találna, bár lehet, hogy valahol bennem is akad. Nem vagyok feltétlenül gonosz, csupán csak más szemmel szemlélem a világot, de hát nem vagyok átlagos, külsőre sem, a családom elméje pedig némileg szintén elborult, így meglepő hát, hogy én ilyen lettem? Na ugye, hogy nem. Viszont mivel szót fogad és pontosan azt teszi, amit elvárok tőle, nem távozom, nem hagyom magára és nem is bántom, örülhet neki, sőt… még egy kisebb simítást is kap a puha pofi, de azért nem viszem túlzásba a gesztust.
- Igazából választásod mindig van, de a kérdés az, hogy jól döntesz-e vagy sem. De te most jól döntöttél. – végül kezét az enyémre helyezem, majd ha megkapaszkodott bennem, akkor megindulok vele a kastély felé. Kár, hogy nem vagyok gondolatolvasó, őszintén érdekelne, hogy mit hisz most, vajon hova viszem, hogy bízik-e bennem vagy további kétségek gyötrik. Mégse kérdezek erre rá, inkább más fajta témát vezetek fel, olyasmit, amiről tudom, hogy további ijedelmet kelt majd a kicsikében. Na jó, lehet, hogy valamennyire tényleg gonosz vagyok.
- Neked nem hiszem, hogy sikerülne segítség nélkül, de igen, én vissza tudom adni neked. Tudod, érdekelne, hogyha más külsőt látsz, amikor rám pillantasz, akkor is így állsz hozzám vagy esetleg érdeklődőbben, kedvesebben? Mennyit jelent neked a külső, kicsi hugrabugos? – mert elég csak ránéznem, látom, hogy neki ez nagyon is fontos lehet, a különc embereket pedig megnézik. Talán ez volt az okom, hogy megátkoztam? Mégse csak sajátos szórakozás lett volna? Próbáljon csak a fejembe látni nyugodtan, bár sejtem, hogy egyre inkább össze fogom zavarni. Persze az más tészta, hogy én se voltam vele igazán kedves az elején se, de most lám, mily segítőkész vagyok.
- Egyébként hogy hívnak? Még van némi időnk addig, amíg a kastélyba érünk, igazán megpróbálhatnánk normálisan is beszélgetni. Mit szólsz hozzá kicsi lány? Mesélsz magadról nekem? – hangom némileg kedvesebben cseng, a kérdés csak az, hogy komolyan gondolom-e az ismerkedést vagy mindez továbbra is csak a játék része. Egyelőre még mindig a kastély felé megyek vele, továbbra is normálisan tartom, de ma estére nekem tényleg remek szórakozást jelent, feldobja némileg a napomat és ki tudja, talán ő rá is hatással lesz ez a találkozás. Bár valamiért sejtem, hogy akár csak Des, ő is el fog majd kerülni engem. Ahj, ezek a lányok…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-12-02, 10:40


Egy kis séta


[You must be registered and logged in to see this image.]


Pedig nem sokon múlik, hogy úgy istenesen kiakadjak, tényleg sokkal egyszerűbb lenne így kezelni a helyzetet, de nem mennék vele sokra. Vakon, az erdő közelében kiborulva... nem éppen a legfényesebb élethelyzet egy ember életében sem, szóval inkább megpróbálom valahogy kezelni ezt az egész rémes állapotot, mielőtt átmegyek tényleg könyörgőbe. Az azért már tuti, hogy megalázó lenne, még ha... rossz esetben tényleg ki is telne tőlem.
- Egyszerűen csak jól esett? - oké, azért kell párat pislognom, hogy most ez... mi. Én sose fogom megérteni, hogy miért jó valakinek az, hogy másnak árt, mert hát végül is pont ezt csinálja. Nem tettem ellene semmit sem és mégis megvakított csak hogy... szórakozzon, vagy bizonyítsa az igazát, vagy kiélvezze azt, hogy nem tudom a helyzetet csak úgy egy könnyen megoldani? Az a baj, hogy még azt se merem megkockáztatni, hogy előveszem a pálcámat és hatástalanítom a varázslatot. Mert nem látok, kiütheti a kezemből és akkor még a pálcámnak is annyi, ezt pedig nem szeretném kockáztatni.
És persze csak újabb fenyegető szavak jönnek arról, hogy ő persze akármit megtehet, amit csak szeretne és hogy én ne szóljak egy árva szót sem, mert nincs jogom hozzá. Hát kicsit sem esik jól a dolog, azért azt lássuk be. Nem tettem ellene semmit és e nélkül is van mostanában épp elég bajom. Baromira kíváncsi leszek, hogy Jonathan pl. elhív-e a bálba, vagy elhív mást? Még csak az lenne a szép, bár igazából simán látok rá esélyt, és tudom, hogy baromira fog majd bántani és nem tehetek ellene semmit sem. Amúgy se passzolunk igaz? Ő népszerű, én meg... itt állok vakon és megsemmisülten. Dave is megmondta, hogy nem passzolunk.
- Nem sok választásom van igaz? - egyedül ebben a helyzetben nem találok vissza a kastélyba, szóval nem vagyok én szó fogadó, csak épp nem tehetek jelenleg mást, pedig amikor még az arcomhoz is nyúl, akkor aztán végképp legszívesebben hátraugranék, de végül csak lépek. A kezem megfogása is apró rezdülést vált ki nálam. Azt hiszem érthető, nem látok, így aztán minden cselekedete meglepetésként ér, ez már csak ilyen átlag ember reakció. De legalább elindulunk, azt hiszem már ez is valami.
- Mi? De... de vissza lehet hozni ugye? - oké, azért rohadtul sikerül rám ijesztenie ezzel, és ez látszik is az arcomon, meg azon, hogy kicsit talán a kelleténél erősebben szorítom meg a karját. A másik kérdésre nem is nagyon tudok hirtelen válaszolni, bár talán a riadalmam meg adja neki a választ. Nem viselem jól, főleg nem azt, hogy e miatt rá kell hagyatkoznom, mert ki tudja, hogy hova vezet, nem távolabb-e mondjuk a kastélytól. Fogalmam sincs, de azzal csak még inkább rám hozza a frászt, hogy nem lehet visszacsinálni. Ez... ez csak egy varázslat, biztos, hogy visszafordítható!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-11-29, 20:42

Lena & Cornelius


[You must be registered and logged in to see this image.]Persze, hogy inkább csak egyszerűen vissza szeretne menni a kastélyba és itt hagyni engem, hogy végre megszabaduljon tőlem, ismét egyedül lehessen vagy esetleg a barátaival, de én ezt nem vagyok hajlandó ilyen egyszerűen engedni neki. Nem-nem, egyelőre még játszadozni szándékozom vele, így mivel azt mondja, hogy nincs szüksége segítségre, gonosz módon elveszem a látását némi időre, melyet sokkal jobban visel, mint azt én gondoltam volna. Hmm, ezek szerint talán mégse oly lehetetlen eset a kicsi szőkeség?
- Mert jól esett. Nem kell mindenhez indok. – vonok vállat unottan, de igazából nagyon is volt célja tettemnek, ez egyfajta teszt volt, amin egyelőre még átment. De amikor távozóra fogom, ezt pedig a Hugrabugos lány is meghallja, egyértelműen kezd feléledni a pánik benne, egyedül vajon mit csinálna? A fenyegetőzés viszont nem nyerő, egyáltalán nem, így jobb lenne, hogyha nem kezdene el majd árulkodni, hiszen egy suliba járunk, bármikor összefuthat velem és járhat még sokkal rosszabbul is, mint most.
- És szerinted ez annyira sok embert érdekel? Nem egy diák van, aki folyamatosan megszegi a szabályokat és mint mondtam, addig örülj, amíg nem ártottam neked úgy igazán. – végül megindulok felé és most már hideg ujjaim finoman arcát érintik. Nincs szükség itt durvulásra, így is tudom, hogy tart tőlem, hát még ha elkapnám a nyakát hogy félne…
- Szót fogadó kislány vagy úgy tűnik! – eresztem el szavai után, mivel tényleg ezt akartam tőle hallani, legalábbis kezdetben. És hogy mit teszek most? Jól érzi, nem szüntetem meg az átkot, csak finoman fogom meg kezét, majd helyezem azt karomra úgy, hogy belém tudjon karolni, én pedig vezetni kezdem, méghozzá tényleg a kastély felé, egyelőre nem más irányba, bár ő ezt se tudhatja biztosra.
- Miként éled meg azt, hogy elvettem a látásodat? És mit szólnál hozzá, ha nem lehetne visszahozni és örökké a sötétség rabja lennél? – kezdek el cseverészni vele, némileg filozofálni is, hogy mit tenne akkor, ha tényleg oly komoly átkot szórtam volna rá. Persze nem így történt, de vajon miként érez most? Szeretném ha mesélne nekem róla, miközben én biztosan tartom, tehát ha véletlenül meg is botlik, nem fogom hagyni elesni, addig nem, amíg ily szót fogadó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2014-11-25, 13:10


Egy kis séta


[You must be registered and logged in to see this image.]


Ember nincs a talpán, aki nem lenne azért egy kissé megilletődve, ha csak rá néz és ez nem is csak a külseje miatt van, egyszerűen az egész megjelenése sugároz valami riasztót, amit nem igazán tudok hová tenni. Ez valahogy olyan általános Mardekáros dolog, habár azért akadnak kivételek persze, azok mindig, de a tekintete az, ami valahogy arra késztet, hogy minél előbb eltűnjek a közeléből. Nem pont úgy mér végig, mint aki finomkodó típus lenne, túlságosan süt a tekintetéből, hogy tartsam magamat távol tőle és én pont ezt próbálom tenni. Nem akarok én neki semmit sem bizonyítani, csak eltűnni a közeléből lehetőség szerint minél előbb.
- Inkább csak visszamennék. - nyögöm még ki és már fordulnék el, mert hát nem tetszik nekem, hogy folyamatosan csak sérteget, de hát esélyem sincs. Valamit csinál velem és a következő pillanatban már minden elsötétül a szemem előtt, én pedig azt se tudom hirtelen, hogy mit is kéne tennem, de az tuti, hogy így nem fogok tudni visszatalálni egyedül a suliba. A pálcámmal az irányt még belőhetem, de az azért egyáltalán nem egyszerű és nem csinálhatom folyamatosan.
- De... de nem látok, semmit sem. Miért csináltad? - pont erről beszéltem. Nem az alap kinézete az, ami riasztó, hanem ő maga, már eleve a nézése is annak számított, nem csak a külseje. Lehet valakinek fehér a haja, különleges a külseje és ezzel együtt lehet kedves is, de rá ez nagyon nem igaz, én pedig tényleg megijedek, amikor ezek után csak úgy távozni akar. Segítséget hívhatnék maximum, vakon nem tudok visszamenni a suliba, ez sajnos evidens.
- Az iskola szabályzata szerint... nem alkalmazhatunk mágiát a többieken. - csak ne lenne a hangom olyan gyenge és elhaló, mint amilyen, akkor azért sokkal könnyebb lenne a dolog, de sajnos az elhaló, és alig tudom ezt a pár szót is kinyögni, hiszen egyértelműen fenyegető, amit mond. Durvábbat is tud művelni velem, én pedig még csak ellenkezni sem tudok, hiszen túl messze vagyunk és nem látok semmit. Jó eséllyel, ha előkerülne a pálcám simán kikaphatná a kezemből, hiszen nem látom, nem tudok rá varázsolni, minden szempontból az övé a helyzeti előny.
Próbálom legalább kb. belőni, hogy hol van, ösztönös, ahogy részben rá nézek, de persze nem megy teljesen, hiszen nem látok semmit sem. Akkor viszont automatikusan megrezzenek, amikor hozzáér az arcomhoz és önkéntelenül is hátrébb lépek. Az már biztos, hogy hiába kérdezném, hogy miért csinálja ezt velem, nem érnék el vele az ég világon semmit sem, pedig akkor is tudni akarom, hogy miért jó ez, de... nem fogja elmondani. - Légy szíves... segíts visszajutni a kastélyba. - bököm ki végül. Ezt akarta igaz? Akkor... akkor segíthet, bár azt kétlem, hogy eltüntetné egyszerűen csak a varázslatot, amit létrehozott rajtam, mert akkor már nem tudna csak úgy sakkban tartani igaz?


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat

Vissza az elejére Go down

Főbejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-