Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox és Ivor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 400

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-07-19, 23:38



Ivarn & Nox







Kora hajnal. Bezár a bazár, mai utolsó kuncsaftom is elégedetten távozni látszik. Hisz ugyan ki ne lenne elégedett, ha tudná, hogy gyűlölt ellensége immáron a holtak között járkál? Ha járkál. Persze nem általam, én csak... egészen véletlenül hallottam ezt-azt a történtekről.
De ideje magam mögött hagyni a munka gyönyöreit, a bomlasztó intervallum a végéhez közeleg, rajtam pedig megmutatkoznak az enyhe fáradtság jelei - amik persze egy kívülálló számára nem többek itt-ott elejtett könnyedebb gesztusoknál. Ideje indulni.
Lépteim nesze egybeolvad a hely monoton dallamával, kimért mosollyal biccentek minden felbukkanó kollégámnak, hátamon érzem a magányos pultos fiú sóvárgó tekintetét. Hjaj, ugyan mikor adja már fel... Sebaj. Céltudatosan, mégis szinte lebegve közelítem meg a kijáratot, mely szokásához híven kinyílik előttem, szabad utat engedve a hajnali városképbe.
Napfény egyelőre sehol, a londoni éjszaka is szokatlanul csendes, én pedig kedvenc sikátoraim ölelésében tervezek hazatérni. Mélyet szippantok a penetráns csatornaszagból, már-már nosztalgikus hangulatot idéz elő bennem, épp úgy, mint a körös-körül futkározó fürge patkányok pattogó zaja. Tűhegyes magassarkúm minden lépésnél hangos koppanást hoz világra, melyek mintha csak a pillanatért születtek volna, egyik ódon faltól a másiknak csapódva halnak bele az éjszakába. Oh, micsoda mámoros magány. Egész egyszerűen gyönyörű. S a legjobb, hogy senki nincs aki megzavarjon; egyetlen árva lélek sem, így hát szabadon élvezhetem minden egyes másodpercét. Legalábbis egy ideig...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 159

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-07-10, 18:22

Drága Fényoltóm!
Hogy hozzá segitettél a szabaduláshoz, megérdemel egy piros pontot.
Érzem ám hogy te is egy kísérletezős kíváncsi tünemény vagy! Mindazon által, sajnálattal kell tudatalattidat megragadva sugallanom feléd, még nem vagyunk ilyen közeli viszonyban. Még.
Egyetlen élölény volt eddigi életemben akinek ezt hagytam, mondanom sem kell egyike volt azon keveseknek akikhez nem csak az érdekeim fűztek.
Persze senki ne gondoljon lányregényre! A vége sem lett happy end, csak vér veríték és sokminden más.

Bár nem gondolom, hogy Noxal továbbá bármi közünk lesz egymáshoz, az újra találkozás indokolttá válik.

Az, hogy eddig is voltak hallucinációim, már megszoktam. De ez most más. A méreg maradékát nem tudom kiszedni.
Hogy miért?
Mert a Hemoan-on (Így neveztem el az előző bolygót. Azt jelenti "érintetlen".) élő szerves teremtmények olyan anyagot termelnek méreg gyanánt, ami a vérembe rágja magát. Ez egyszerűen lenyűgöző! Na meg persze igen kellenetlen, de csodálattal adózom a jelenség előtt.
Egy méreg ami savként marja az Ősfémet és fokozatosan leépíti az összetartozó egymást működtető rendszereket bennem... Ez igen bravúros alkotása a Hemoani Természetanyának! Csak tudnám miért álldotta meg ezeket az élőlényeket ilyen pusztító tulajdonsággal? Noha rajtuk kívül nem is nagyon láttam más életre utaló jelet.
Vajon miért..?
Tulajdonképpen mulattat! Hogy a helyzet iróniája -e vagy a fájdalom ami vele jár, nem tudnám megmondani.
Ha nem keringtetik bennem, idejében szét tudtam volna választani és ki tudtam volna szedni magamból. Szívás, hogy ami a vérembe ötvöződik azzal nem tudok mit csinálni. És szívás, hogy épp egy olyan anyag teszi ezt, ami amúgy mellé még le is bomlaszt belülről.
Dr. Chamall Margaret volt az az indokolatlan banya aki üvegbúra alá zárta és megfojtotta románcunk szikráit.
És nem mellékesen ő volt aki szentesített buzgalommal vágta a rossz élőlénybe a bonckését mindezt szerény személyem és felajánlásom figyelmen kivül hagyásával egyetemben.
Azonban, mikor még lélegzett és minden része önmagához tartozott, használt egy szókombinációt ami éreztem hogy apránként de képes lenne kipucolni! Talán egy hét kellene, de sikerülne. Hogy mi volt az, azt nem tudom mert épp magamon kívül voltam, mikor pedig szétcincáltam, pont nem ezzel foglalkoztam.

Az időm fogytán, Nox pedig kéznél van. Vagyis lesz, amint elő kerítem.
Mutasd magad te éjszakai gyöngyszem, ki húgom tökéletes arcát viseled! Mutasd magad, hová visz az utad így három héttel azután, hogy faképnél hagytalak?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 400

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-07-02, 11:49



Ivarn & Nox







Mintha tudatom egy, a teret és az időt átívelő hídon szaladgálna a merengőben látottak ledöbbent fürkészésének pillanata és a mostani, kifejezetten drasztikus érkezésem másodpercei között. A kettő szorításában lévő, kevésbé izgalmas, mégis jelentőségteljes intervallum mintha rögtön a feledésbe süllyedt volna, mint hátrahagyott pótlék, ami csak addig kellett, míg a javamat szolgálta. Akárcsak Mikal. Szegény szerencsétlen ifjú, hisz olyan megtört volt, oly bizalmatlan és világát vesztett... Azonban elengedhetetlen volt még egy árulás. Sebaj, nem én leszek az, aki kárpótolja...
Itt állok, maréknyi ájultan, netán holtan fetrengő köpenyes között, de egyik sem, sőt összességében mind sem foglalkoztat szikrányit sem az előttem fekvő teremtéshez képest. Egyelőre nem célzom meg a gépeket, hisz mi tagadás, szívós példány, nem azon a pár másodpercen fog múlni a léte míg én szétnyitott testében gyönyörködöm. Megszemlélem duzzadó húsát, serényen mozgó szerveit, kifeszített izomzatát... Lélegzetelállítóan gyönyörű. De hiába a kezdetektől bennsőséges kapcsolat, ideje lekapcsolni a gépekről. Vagyis ezt tenném, de még mielőtt bármit megbütykölhetnék, úgy tűnik ő maga kezd gondoskodni kiszabadulásáról, s ezzel olyan látványban részesít, melyről ezidáig csupán álmodni volt lehetőségem. Egyetlen dolgot bánok: azok a ruhák maradhattak volna az éteri képzelőerő birtokában. Szívesen elnézegettem volna még egy darabig sebnyi történetekkel tarkított testét, netán újra szétcincálnám, csak hogy még egyszer láthassam a mennyei produkciót.
Ölbe tett kézzel állok a gépnél, bókjára csak szelíden biccentek, s már épp szóra nyitnám a szám ami a következő lépést illeti, beront valami indokolatlan banya, s ámbár hüledező pöfékelésére oda sem figyelek, ezzel úgy tűnik egyedül vagyok. Csodálattal meredek az előttem ülőre, jól ismerem már ezt a mosolyt, úgy tűnik bekövetkezőben a várva-várt finálé. De még milyen finálé! Az átalakulás, a rombolás és marcangolás Oscar-díjas műsora, pár másodpercet vesz csupán igénybe, s mégis olyan meghatódott gyönyör lesz úrrá rajtam, melyet korábban talán nem is tapasztaltam. Áhítozva tekintek hűlt helye után, s egy szenvedélyes sóhaj kíséretében hozzálátok egy kis kutatómunkához. Pár perc az egész, előkotrom a már meglévő leleteket, feljegyzéseket a lénnyel kapcsolatban, s biztos ami biztos, egy kis adag mérget is csapolok egy, a szekrényben talált csinos kis lombikba. Jól jöhet még, hisz mostanra már drága lényem messze-messze jár, hisz kellőt pancsolt a doktornő kevésbé értékes testfolyadékaiban. De egyszer visszajön. Vissza kell jönnie. Vagy talán csak a vakremény szól belőlem... Én megtettem minden tőlem telhetőt, s ha szabadságát arra használja, hogy földi világunkat káoszba taszítsa, azt is ámulattal nézem végig.
Időközben feltűnt, hogy lábamnál egy korábban leterített szánalmas emberi teremtés feltételezhetően segítségért kúszik. Milyen kis naiv, maradt volna a helyén. Mindegy, elég egy erőteljes zöld villanás, s nincs már ösztön, ami motiválja. Ideje indulni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 159

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-06-23, 19:01

Napok telnek el, vagy hetek... fogalmam sincs, már nem érzékelem az időt úgy, mint régen, mijor még a perceket is számoltam. Legfeljebb a korszakok váltakozását, virágzását, haladását és rothadását követem már csak.
Rövid pillanatokra hagynak csak magamhoz térni. Azt is csak annyira, hogy pár adatot aktiv interakcioként dokumentálhassanak.
Érzem, hogy valami készülöben van, halványan egy személyt is érzékelek, akiről az a benyomásom, a javamat fogja szolgálni. Közeledik az óra. Ha Nox nem tudná hogy hová kell mennie, olyan érzése lehet, mintha megragadták volna az auráját és vezetnék, sajnos azzal a várakozást és gyomorszoritó érzést magával hozva, hogy ameddig nem ér célt, mintha nem tudna fellélegezni. Bár Cromvellből bizonyára kiszedte az összes szükséges információt és nem bíz semmit a véletlenre.
Mikor belép egyrészt megszünik az érzés, mintha leléptek volna a mellkasáról, másfelől még elcsípheti az utolsó figyelmetlen mondatot. - ... letelt az idö, ujra kell indítani...-
Egy boncasztalra vagyok kiteritve mikor hősnőm színre lép. Tagjaimon varázslatos csapdák hada. Amiről úgy vélték egy percet is visszatarthatnak a méreg nélkül. Szegény naív kis élőlények.
A mérget egy összebüvölt alkatrészekből erre alkalmassá tett szerkezet keringteti, a karjaimon, a nyakamon és a hasi verőereket is belevonva, mint megannyi undok kis infúzió, hogy sose szenvedjek hiányt belőle és szinten lehessen tartani. A tákolmányuk kezdetleges és óránként leáll én pedig esélyt kapok az ébredésre. Az időzítés tökéletes.
Akinek a mondat elhagyta a száját épp a szerkezethez lépett, hogy tegye a dolgát, de szőke ciklonom úgy sodorja félre mintha mi sem lenne természetesebb!
Noxot, egy tökéletesen kivitelezett y-vágás és széthajtogatott fizikális benső valóm fogadhatja. Totálisan kiforgattak önmagamból. Szó szerint. Bár fel vagyok nyitva és hol erre hol arra lóg valamim, a szerveim pont ugyanazzal a békességgel müködnek, minden mesterséges segitség nélkül, mintha mi sem történt volna.
A méreg keringtetése leállt, ennek köszönhetően pár pillanat alatt újra indul mindenem és a hölgy szeme láttára állok össze újra. Minő illetlenség! Mivel le van lassulva minden, legalábbis számomra felháborítóan, így tanúja lehet annak a jelenségnek, hogy a "vérem" gyanánt szolgáló Ősfém, ez a fekete- fénylő kék futtatásos olajnál sürübb anyag, élő organikus szálakat növeszt és beszövi a részeimet majd mindent gondosan a helyére húz. Noha nem tünik el minden nyomtalanul, a méreg hatása itt ott fekete szenesedésre emlékeztető foltokat hagyott maga után.
De végre magamhoz térek!
Mikor megmozdulok hogy felüljek, a bilincseim felfénylenek, majd szerte is foszlanak. Ne nevettessük ki magunkat kérem szépen!
Mielőtt felülnék, kiszedem az ereimbe mártott undorító alkatrészeket. Még kába vagyok és a szemem fehére is a méreg árnyalatában tündököl, éles kontrasztot adva világos íriszemnek.
Ültömben oldalt fordulok, hogy leszállhassak az asztalról. Látszatra nem figyelek Noxra vagy a környezetemre, ezt azonban nem lenne okos dolog biztosra venni. Mielőtt nagylábujjam a márványpadlohoz ér, spirálban idéződnek vissza a ruháim rám. Lehunyom a szemeimet szétárad bennem az elégedettség.
-Szép munka. - Mikor kinyitom a szemeimet egyenesen Nox tekintetét találom meg, megengedek felé egy szűk mosolyt. Had örüljön.
Mielőtt azonban további interakció létre jöhetne, valaki a terembe lép. Nem kell oda néznem, tudom ki az, és mosolyom is rögvest szerte foszlik.
-Itt meg mi...? Mit müvelt?- süvölti a főkolompos a nőnek. - Mit képzel megőrült?? Hogy engedhette el??...- mielőtt tovább folytathatná leszállok az asztalról és szembe fordulok azzal a bárgyú fasszal, aki persze egyből elhallgat. Megérezve a félelmét kélyes mosoly terül szét az arcomon. Rettegj csak!
Egy feszült pillanat után a rettegése felfokozodottan bukik ki belőle egy zihált nyüszítéssel, kifordul az ajtón és hanyadt homlok rohanni kezd a márvényfolyoson.
Ragadozó voltomnak több sem kell! Magamra öltöm a hátamra tetovált lény formáját és úgy vetem utána magamat, noha első landolásom nem sikeredik túl fényesre a méreg bódítása miatt és nekizuhanva némiképp kiszélesítem az ajtót.
Eltünök én is kedves fényoltóm szemei elől, és a folyosóról csak zihált, sebesen kapkodott lábak zaja, és a doki kétségbeesett visítása hallatszik. Némi rombolás moraja, és a lassan de biztosan kibontakozó halálsikoly, majd bugyborékoló hörgés hangjai ismerhetőek fel. Aztán pár pillanat alatt elhal minden.
Ha Nox kiles, az a látvány fogadhatja, mintha a folyosón teljes hosszában és keresztmetszetén végigment volna egy erőhatás aminek következtében a csempék, márvány burkolat, csövek, lámpák és minden megtépázottan, zsétzuzva omladozik és lóg. A dokit pedig... nos leginkább mindenütt van. Mintha radíroztak volna vele. És pont úgy morzsolódott is. Csak nagyobb darabokban.
Nekem pedig hűlt helyem. Ha láttam volna a Szabaditsátok ki Willyt, minden bizonnyal dobnék egy hátast örömömben Noxnak. De be kell érne azzal, hogy senki sem látja, senki sem érzékeli a jelenlétét ameddig ki nem jut ő is.
A jelenség ugyanis többeket előcsalt az ajtók mögül és megrökönyödve merednek az eléjük táruló látványra, Noxot azonban senki nem veszi észre.
Biztosítva van az útja kifelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 400

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-06-22, 13:18



Ivarn & Nox







- Értem, szóval Ön váltig állítja, hogy az elhangzott információk egytől egyig igazak, minden szóról szóra úgy történt ahogy azt maga közölte, a személyleírások száz százalékig hitelesek, hisz tulajdon szemével látta az említett illetőket, és a jövőt illetően sem kell tartanom a történet esetleges... alternatíváitól.
- Pontosan úgy, ahogy mondja.
- Remek, remek... Azonban bizonyára megérti, hogy ügyfeleim példátlan sikerélménye érdekében bizonyítékokra van szükségem.
- Mire céloz ezzel?
- Látni akarom az emléket. Csak akkor adhatok hitelt a szavainak, ha ténylegesen megbizonyosodtam azok valódi mivoltáról.
- Hölgyem, lehetetlent kér. A Minisztériumnak mindösszesen egyetlen merengő áll a rendelkezésére, ami pillanatnyilag a Varázsbűnügyi Főosztály fennhatósága alatt van. Mondanom sem kell, rendkívülimód korlátozott hozzáféréssel.
- Hm... ám legyen. Ez esetben a tegnapi kis megalkuvásunkat az említett idegen létforma kapcsán érvénytelenítem, és egyedül, támogatók és szerény embereim segítsége nélkül kell szembenéznie a jogi küzdelmekkel. Magunk közt szólva, kedves Mikal, vajmi kevés esélyt látok az akció sikerekben gazdag végkimenetelére... További szép napot.
Feszült csend, egy pillanatnyi aggodalmas habozás.
- Várjon! Esetleg mégis csak találhatok indokot a bebocsátásra.
Elégedettség, diadalittas mosoly, s a ravaszság hű szikrája.
- Pompás!
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tehát az információk valósak, és Ön ténylegesen látni vélte a Martimor házaspárt... Ez ugyan némi aggodalomra ad okot, ez azonban sem az én, sem az ön hatáskörét nem érinti. Az ügyfeleim bizonyára elégedettek lesznek, térjünk hát át az említett problémakörre.
A szemében türelmetlen vágy csillan.
- A múltkorában nem volt túl bőbeszédű a lénnyel kapcsolatban, mondván kötelezi a minisztériumi titoktartás. Ez felejtsük el, kellő mennyiségű információ nélkül elég nehézkesen tudnék a segítségére lenni. Öné a szó...
[You must be registered and logged in to see this image.]
- ...ami pedig a küllemét illeti, bár kevés adat áll rendelkezésünkre, épp elég ahhoz hogy megállapítsuk: a varázsvilágban mindezidáig példátlan anatómiával rendelkezik. Még vizsgálják bizonyos szövetek eredetét, ezt azonban megnehezíti a tény, hogy folyton folyvást irreális adatokat tükröznek.
- Csakugyan irreális, vagy csak maguk nem tudják mire vélni?
- A szövettani elemzés alapján ez a lény majdhogynem... Halhatatlan, vagy ha az nem is, de több tízezer évre visszanyúló információkat hordoz a génjeiben egyetlen generációra korlátozva. Megbocsásson, de én ezt rendkívül valószínűtlennek tartom.
Arcomra töprengés ül ki, testtartásom azonban megfeszül. Indulat dúl bennem, nyers, könyörtelen harag és gyomorforgató szánalom.
- Amatőr, pitiáner zsarnokok! Hányszor kell még kiszúrja a szemeteket a csoda hogy végre kinyissátok?! - Hallatszik a már-már túlvilági, mélységes megvetés, s a következő pillanatban Mikal Cromvell teste tompa puffanás kíséretében eszméletlenül landol a padlón. Nem halt meg, nem ő volt, aki a legnagyobbat vétette. Elhatároztam: ezúttal nem hagyom, hogy az univerzum egy ilyen briliáns teremtése halott porként végezze. Épp elég volt egyszer, a roxforti tó partján végignézni azon mennyei létforma pusztulását, mely játszi könnyedséggel teremtett újabb és újabb dimenziókat. Ezek az emberek bolondok. Gyávák. Ahelyett, hogy megízlelnék milyen a földöntúli tudás, netán saját hasznukra formálnák, burokba zárják, szétcincálják netán felkoncolják azt. Mily végtelenül tragikus, és elsősorban megbocsáthatatlan. De ha rajtam múlik, ez többé nem fordulhat elő. A közvetlen környezetemben legalábbis semmiképp. Változott hát a terv, szó sem lehet róla, hogy a lény a nyilvánosság elé kerüljön, végtére is sosem létezett, és senki nem tud róla, vagy ha mégis, senki nem lesz akinek elhiszik, miután hűlt helyét vizsgálják.
- A tárgyalást ezennel berekesztem. Most pedig búcsúzz el szépen egyes emlékeidtől...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kihalt csend honol, minden lépésem ütemesen koppan a sejtelmes fénybe burkolózó fekete márványfolyosón, s a hang, mint mit sem sejtő vándor halad tovább a mindent beburkoló misztikum felé, egyenest a végzetébe. Körös-körül meztelen ajtók, ráccsal vagy behúzott függönnyel ékesítve, bizonyára megvan a maguk szerepe, engem azonban most csupán egyetlen terebélyes nyílászáró érdekel: pontosan az, ami előtt most megálltam. Kecsesen előhúzom fekete pálcámat, egy pillanatig elmélázok egyszerű, mégis elegáns felületén. Oly sok átok, oly sok ártás minduntalan közvetítője... Nem habozok sokat, határozott mozdulattal nyitok ajtót, s tündöklöm pár töredéknyi másodpercig az arcokra kiült megrökönyödésben.
- Elnézést hölgyem, ide... - S már tekeredik is nyakára az éjszín hurok, kíméletlenül a padlóra taszítva vörösödő, rémült képét. A többinek is valami hasonló a sorsa: ki sóbálványként dől a polcok közé, ki szép íves repülésben megy utána. Mint akinek meg sem kottyant, rideg mosoly csillan a szám sarkában, s fordulok A kiszolgáltatott felé. Nocsak... Szokatlanul emberszerű. De bizonyára ez is csak illúzió, azon lenyűgöző repertoárból, melyet magáénak tudhat. Ébredj, különös teremtmény, elérkezett a szabadulásod órája.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 159

TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor 2017-06-21, 03:11

Ez az érkezés történhetett volna tanúk nélkül. Szépen csendben, úgy, hogy senki nem figyel fel rá.
De a szerencsém már régen elhagyott.
Nem remélhetek egyetlen világ, egyetlen istenségétől sem áldást, sem segítséget, sem mást. Hogyan is remélhetne bárki ilyesmiket, aki részese volt a maga teremtőjének pusztulásában?
Hogy van-e bűntudatom emiatt? Ha magamnál lennék kiröhögném a kérdést. Életünk legjobb döntése volt. Akármi is jött utána!
De ez egy másik történet. És jó hosszú.

Miért kerültem a Minisztériumba? Pont azon egyszerű oknál fogva, mert az előző világ, ahonnan ide érkeztem, nem volt túl barátságos és akadt némi kellemetlenségem a landolást illetően.
Az előző bolygón amit feltérképeztem, nem volt rajta civilizáció, sem annak nyomai. Fiatal szerkezetű, élettel telt atmoszférával bíró hely. És bár az egyéb élőlények amiket találtam lenyűgöztek, megfigyelésük mégis veszélyesnek bizonyult. Két egyszerű okból fakadóan;
Az egyik, hogy a számukra idegen életformákra(vagyis rám) agresszívan reagáltak.
A másik, hogy a mérgük rám is hatással van.
Miután pedig ők is felfedeztek maguknak, szakadatlan kíváncsisággal viseltettek irántam és egyre nehezebben rejtőztem el előlük. Azonban ez a kíváncsiság abban a pillanatban megszűnt volna részükről, amint kigyomlálták volna a nem közéjük tartozót. Ezt rövid mérlegelés után az a határozott döntés követte, hogy el kell tűnnöm innét!

Az egyik szívmelengetően ragaszkodó példány a nagyobbik fajtából ráadásul,  úgy döntött nem szeretne véget vetni virágzó kapcsolatunknak, miután egyszer már a vállamba vágta a fullánkját, és velem tartott. Bizonyára kegyetlenül bele gázolhattam a lelki világába mert végig veszettül küzdött hogy kinyírjon.

Helló újra Föld! Ezer kérdésem van hozzád, remélem rá érsz!

Meg mertem volna esküdni, hogy a síkváltást nem fogja túlélni. Ha mást nem a Földi légkör miatt. De tévedtem. Londonon belül a csodás Holland- parkba érkeztünk fényes nappal. Nincs is romantikusabb egy kis hentergésnél valami nyilvános parkban! Ott egy fiatal párocska előtt vágta a mellkasomba a fullánkját és vágott földhöz...fához...amit talált, majd a sakkozók mellett nyársalt fel még párszor a kedvesem.
Mindezek után, mikor felálltam és leporolgattam magamat végleg beállt a pánik a maradék bámészkodóban is.
A viaskodás nagyjából fél órányi masszív szívást jelentett. A mérge legyengített és pár képességemet meg is bénította, többek között a regenerációmat lelassította. Bár sosem okozott gondot kiluggatva vagy szétszabdalva kikúsznom a pálya szélére egy mocskos győzelem után, most azért kellően megdolgoztat a kis ribanc! Ha idomítható lenne, még örökbe is fogadnám!
Végül hagytam neki hogy széttépjen és felzabáljon. A békés emésztés helyett azonban más sors várt a tündérkére.
Pár perc békesség után lépten nyomon a csupasz csontváza, a húsa hamvába rogyhatott. Hamvai kupacában, a bordakosara ölelésében pedig én álltam össze szó szerint, egy arcomra fagyott alélt mosollyal. Aztán a méregnek hála, elnyelt az öntudatlan tetszhalott állapot.
Hárman meghaltak. De a pávák épségben megúszták! Volt annyi eszük, hogy ne legyenek láb alatt.

A Minisztériumban ébredtem. Ezzel az intézménnyel még nem találkoztam. Legutóbb is bele botlottam a hivatalos szervekbe, de akkor a mostaniak által muglinak nevezett embercsoporttal találkoztam. Ez egy másik, bár engem ugyanazzal a gyanakvással fogadtak ők is, csak más eszközökkel.
Sikerült kivonniuk a mérget a szervezetemből. Ami őket is meglepte, meg engemet is.
Őket annyira, hogy mikor felébredtem, ijedtükben vissza is engedték a nagyját. Emberek.... Bár nem lep meg. Egy látványosan széttépett halottal nem az újraélesztés végett csinálnak bármit is. Ez azonban kellően aggasztó képet tár elém.
Neki futottak másodjára is az ébresztésnek, de ezúttal éppen csak hagytak magamhoz térni. És mindemellé csinos mágikus csapdákat kaptam. Még így is sok kérdésem volt, és csak kevésre kaptam választ. Szerintük alapos felfordulást okoztam, úgyhogy kérdőre vontak. Mit mondhatnék, baleset volt az a pár halott. Egészen jól haladt a részemről félájult beszélgetés, mikor is felvetettem, hogy bele megyek és játszom az emberek szabályai szerint, cserébe békességgel engedjenek utamra. Ekkor azonban szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, ha egy halandónak hagyod, hogy azt higgye ő irányít, előfordulhat, hogy olyan bravúrosan kivitelezi, hogy sikerülni is fog neki. Máskor szeretem ezt a játékot, hiszen az emberek is mindig lenyűgöztek. A Föld alapvetően békés kissé halott, de nyugodalmas hely számomra, kisebb nagyobb bosszantó tényezőkkel, de rám nézve semmiképpen nem volt eddig ártalmas. Fordult már velem elő, hogy csapdába ejtettek másutt, de mindig az bizonyult csak hatékonynak, ha a csapda végett elvesztettem az öntudatomat.  Most is sikerült ezt felfedezniük az ittenieknek. Így viszont senki nem kap válaszokat. Sem én, sem ők.

Jelenleg kifejezetten felidegesít a kialakult helyzet. Én felajánlottam egy tisztes játszmát. Nem szeretem ha kísérletezgetnek velem. És amint alkalmam adódik rá, ezt a vállalkozó szellemű professzor tudtára is fogom hozni.

Csak adódjon egy alkalmas pillanat és megtapasztalja milyen az, amikor élve  boncolgatnak, elemezgetnek. És az az állapot amiben tart, annak a vendég dögnek a mérgével, pont arra elég, hogy mindent tökéletesen felfogjak magam körül, és ugyanakkor ne tudjak semmire sem reagálni.
Ha én innen egyszer kijutok.... Már tudom is hová lesz feldugva az a pálca amit oly peckesen forgat az ujjai között. Aztán már csak az épületből kell kikeverednem. De azt bármelyik halandó megteszi. A szimbiózis csodái. Anélkül hogy tudnál róla, kihordasz két lábon.
A szép, hogy nem hat meg a ténykedésével járó fájdalom, meg az ilyen apróságok, nemes egyszerűséggel, mindig is bosszantott, ha valaki nem tudja hol a helye. Nekem is sikerült megtanulni. Épp ezért, az emberek szavaival élve "innentől tiszta lelki ismerettel fogok bármit is tenni".

Noha legutóbb valami fiatalabb forma fickó beszélt az önjelölt fogva tartómmal és a varázslények jogait, meg tárgyalást emlegetett... Elgondolkoztató. A szavaiból ítélve az én pártomat fogta. Mi is volt a neve a kölyöknek?
Ja igen! Mikal Cromwell. Hát persze!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 159

TémanyitásTárgy: Nox és Ivor 2017-06-20, 19:08

XXX
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox és Ivor

Vissza az elejére Go down

Nox és Ivor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-