Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-16, 10:08

First topic message reminder :


Gyakorlópálya repkedéshez

Igen nagy méretű üres terület húzódik a kastély és az erdő között, ahol az elsőévesek repülőóráit tartják.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-08, 10:00



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem mondanám, hogy félek tőle, sokkal inkább félek az emlékektől, amiket felszakít bennem, de ezt tudom, hogy nem akarattal teszi, egyszerűen csak a jelenléte ezt váltja ki, nem tehet róla. Ettől még persze ugyanúgy nem kellemes a dolog, jó lenne, ha nem kéne gondolnom erre, ha egyáltalán nem kéne emlékeznem semmire sem, ami történt, de sajnos erre nem sok befolyásom van. Az életem sajnos így alakult és ahogy Astrid is mondta tovább tudok lépni rajta, képes lesz valahogy... leküzdeni, és ha ne adj isten egyszer újra találkoznom kellene vele, akkor majd megoldom, átvészelem valahogy és erősebb leszek nála, hogy többé ne árthasson nekem semmilyen módon sem.
Ettől még ugyanúgy meglep az, amit Jason mesél, az pedig főleg, hogy nem ment ezzel senkihez sem, pedig tudta, hogy mi történik a háttérben, de még se tette. Kellett volna, mert akkor tudom,hogy minden máshogy alakul, de már mindegy, sajnos ezzel nem tehetünk már utólag semmit sem, így kell elviselni az életet, ahogyan van. Nem miatta történt az egész velem, de ő léphetett volna, hogy meg se történjen.
- Igen, azt hiszem egy kicsit... fura. - nekem meséli el, aki pont hogy szabadulni akar az emlékektől, de hát mit tehetnénk? Ez van igaz? - Te is féltél és nem tudtad, hogy mit csinálj, ez... érthető. Ne hibáztasd magad. - talán még engem is meglep, hogy őt nyugtatom, pedig azt kéne mondanom, hogy igaza van. Életeket menthetett volna! Segíthetett volna másoknak, ha időben lép, ahogy rajtam is. De én se tettem, az első furcsa jelek után én se tettem meg, nem mondtam el a szüleimnek, nem léptem, pedig talán már akkor is jobban odafigyeltek volna rá. Egyikünk se mert lépni, így hát nem is hibáztathatom azért, amit én se tettem meg. Az ember néha próbál úgy tenni, mintha a dolgok nem történnének meg körülötte és kész. Amit ezek után mond az viszont csak még inkább meglep.
- De hát... én is szólhattam volna az első alkalom után, de nem tettem. Ez... nem a te hibád, tényleg nem. És miért bántanál? - elviselte azt, ami volt, de ő nem lett olyan nem? Akkor meg miért kell önmagától is megvédenie? Nem értem én ezt az egészet, főleg a megszeghetetlen eskü... én is csak hallottam róla, de azt se tudom, hogy pontosan hogyan működik.
- Értem, azt hiszem, de azért biztos volt jó része is nem? - nem lehetett valami kellemes úgy az iskolája, hogy csupa lány volt és nem tanulta azt, amire szükség lett volna, de minden bizonnyal azért csak volt jó része is. Ha más nem, hát az, hogy legalább távol volt Carltól, meg ettől az egész őrülettől. - És miért kellett onnan visszajönnöd? - pillantok rá óvatosan, mert hát nem sokat tudok az életéről igazából, és egyáltalán nem biztos, hogy jó emlékei vannak róla. Nem is biztos, hogy kell erről mesélnie, csak akkor, ha szeretne. Nem fogom erőltetni. Aztán csak bólintok. Igaza van, nem érdemes a kviddiccsel szórakozni, soha sem leszek jó benne, akkor meg minek erőltetem? Igazából azt hiszem ez is csak valami kis elfoglaltság.
- Oh én... nem szoktam kocsmázni, de Astriddal sokat beszélgetünk. - zavartan mosolyodom el, mert hát nincs nagy baráti társaságom, vagy ilyesmi, ő meg most úgy érzem, hogy ezt gondolja rólam, ami tényleg nincs így. Az életem viszonylag egyszerű és nekem jó is így. - Az erdő, meg tiltott tudod, de szeretem a rózsalugast, sokszor szoktam ott olvasni, bár már hűvösebb van, így azért macerásabb. - hát igen, télen ez már esélytelen, majd keresek magamnak más kellemes helyet.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-07, 10:41


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Egyértelmű, hogy a jelenlétemmel fenyegetést jelentek számára, pedig azért vagyok itt, hogy új életet kezdjek. Ha ő  is itt van, az számomra akadály ugyan, egy olyan tényező, amely a korábbi életemre emlékeztet, de talán motiváció is arra, hogy ideje változtatni. Carl már rácsok mögött ül, én farkassá lettem, talán itt az idő arra, hogy a saját magam ura legyek, és megtanuljam, milyen is az, normálisan élni, barátokat szerezni. Nem tudom, hogy Quinn esetében ez lehetséges ez, olyan, mintha régi ellenségek egy idő után cimborák lennének, de egy próbát esetleg megérhet. Nem akarom, hogy féljen tőlem, még nem adtam rá okot. A rossz csapatban játszottam, és időnként eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem csak behunyom a szemem, részt is veszek a szörnyűségekben aktívan. De nem, mindig is tudatosan tettem az elhatárolódást, vágytam arra, hogy erős legyek, és végképp ellentmondjak neki. Angie halála döbbentett rá, hogy előbb utóbb lépni fogok, Quinn esete azonban megelőzött ebben.
- Olyan furcsa, hogy éppen neked mesélem ezt... – Emelek fel én is egy seprűt, hogy leküzdjem a kezemet sújtó tétlenséget. Sosem voltam nagy repülő, így pusztán szemlélem a járművet, végül letámasztva rátámaszkodom, mintha tényleg csak arra lehetne használni, hogy takarítsunk vele. – Így nevelt. A család az család. A mi titkunk. Ahogyan nőttem, fájtak azok a hangok, a lányok sikolyai... de nem tudtam lépni, nem tudtam erős lenni, hogy ellentmondjak. Az én hibám, hogy mindez így történt, pedig... életeket menthettem volna. – Nem hajtom le a fejemet, nem sajnáltatom magam, ez az én keresztem, felesleges hogy szánjon, hiszen láthatja rajtam, hogy immár tisztában vagyok a dolog súlyával. Ezt magamnak kell megvívnom legbelül, és amit tehetek az pusztán az, hogy soha többé nem hagyom, hogy más Quinn vagy Angelique sorsára jusson. Nem feltétlenül Carl kezétől. Senkiétől.
- Meg tudlak érteni, valahol... nekem is erről kéne szólnia. – Bólintok, visszatér a mosolyom. Nem csak az élettől nem szabadna félnünk, az is benne van, hogy egymásra sem tekintetünk úgy, hogy mi lesz ha... Akkor kész rettegés lenne az egész. Új lap, tiszta múlt, valahogy így.
- Nem Quinn, én komolyan mondtam, kárpótolni akarlak. Tudom, hogy régimódi vagyok, de csak akkor érezném azt, hogy megbocsátasz, ha azért tenni is tudok. Nem a barátod akarok lenni, bár azzal sincsen semmi baj. Én le akarom tenni a megszegetetlen esküt, hogy védelmezlek, amíg az iskolába járunk. Akár magamtól is. – A régiek ugye vérszerződtek, manapság már elég egy mágikus kapocs, amely nem kevésbé komoly, hiszen bele is halhatok. De ha ez az ára, meg akarom tenni, így nyugodtabb lennék. Talán nincsen rám szükségem, talán riasztó lehet valaki, aki egykor az ellenség oldalán állt, nekem tisztább lenne a lelkiismeretem, ha engedné.
- Hát... kiöli az emberből a férfias hajlamokat, talán nekem pont arra volt szükségem. Többségében lányok igen, és a fiúkat is művésznek nevelik. – Ott sem volt senkim, mert nem tudtam magam rávenni, hogy közeledjek bárkihez, pedig Angelique megpróbált mellettem állni, önbizalmat önteni belém, de a halála oly mélyen megrázott, hogy minden elveszett, amit ő felépített bennem. A mágiám sem az igazi, a Roxfortban sokkal komolyabban veszik az efféle tudományokat. Akár mondhatnám kidobott hat évnek is. Viszonzom a nevetését, akkor már ketten vagyunk. Tulajdonképpen egészen hasonlítunk. – Akkor hagyjuk itt a pályát, és tegyünk valami hasznosat. Mit szoktál csinálni, amikor kikapcsolódnál? Séták az erdőben? Kocsmázás a faluban? Pletykálkodás a barátnőkkel? – Lassan visszatér a vicceskedős kedvem, amelynek élét gyorsan elvettük még az elején.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-05, 20:25



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem lennék túl nyugodt, ha tudnám, hogy miken jár a esze. Még csak azt sem tudom, hogy vérfarkas, ez nem ilyen közismert tény minden diákról, akinek ilyen gondja van, én legalábbis nem tudok senkiről sem, aki az lenne, ami még nem zárja ki, hogy amúgy vannak, de a többi... hát mint mondtam jó, hogy nem tudok ezekről, addig van nyugalomban a lelki békém, vagy legalábbis valami olyasmiben. Azt nem mondhatom, hogy teljesen rendben lennék, mert mégis csak Carl fia áll itt előttem, de nem akarok itt látványosan reszketni tőle, hiszen nem tett ellenem semmit sem igaz? Nem evidens, hogy fog is. Amúgy is ő is egy diák, nem lehetne csak úgy büntetlenül bármi rosszat tennie. Akkor viszont amikor beszélni kezd komolyan kikerekedik a szemem. Ez azért... hát nem semmi, nagyon nem semmi. Nem is tudom, hogy mit reagáljak. Nem akarok bántó lenni, de nagyon nehéz most nem annak lenni.
- Te jó ég! De miért nem szóltál senkinek? Ez... jesszus, ez rémes lehetett. - komolyan csak nézek nagyokat, hogy ilyen hogyan lehet egyáltalán. Miért nem segített neki valaki? Miért nem mondta el valakinek? Carl... egyszerűen beteg volt és talán ha szól, akkor velem se történik meg. Nem arról van szó, hogy őt hibáztatom, de attól még elég rossz ez az egész. Nagyon csúnya dolgok történtek velem, arról az apróságról már nem is beszélve, ami a végén történt, de ő ezt tudta. Mármint... úgy értem, hogy tehetett volna ellene, ha... ha szól valakinek mondjuk. Persze megértem, hiszen a fickó félelmetes volt a maga nemében, én se mertem szólni senkinek az első alkalom után, vagy talán csak naivan azt hittem, hogy egyszeri alkalom volt és nem lesz semmi baj.
- De meg kell próbálni, nem akarok folyton csak erre gondolni, folyton félni mindentől és mindenkitől, mert félek, hogy ez lenne a vége, ha ezen járna az eszem. - aztán halványan elmosolyodom azért a szavai hallatán. - Nekem nincs bajom veled Jason, szóval... lehetünk barátod, amíg nem illeszkedsz be. - mert hát majd talál rendes barátokat gondolom. Azért ő más mint én, mármint tudom hogy neki se volt egyszerű élete, de mégis csak a külseje más, elég... megnyerő azt hiszem, és biztosan tetszene sokaknak a francia akcentusa, vagy ilyesmi. Majd barátkozik másokkal, nekem meg ott van Astrid, nem fogok megsértődni rajta. Nem kell csak azért jóban lenni, mert szomszédok voltunk. - Biztos érdekes volt, milyen az a suli? Azt hittem, hogy csak... lányok járnak oda. Tudom, butaság, csak amikor volt a Trimágus tusa... szóval... mindegy. - jó megint kezdődik ez a habogás dolog, de hát most mégis mit tehetnék vele? Az a suli olyan mesebeli, vagy nem is tudom, nekem olyan... elérhetetlennek tűnik, ő pedig oda járt, azért az nem semmi. A kérdésre viszont egy röpke nevetést nem tudok visszatartani. - Én, mint kviddicsjátékos? Az... kizárt, még csak repülni se nagyon tudok. - ez most is látszott. Nem azért vert csak fejbe a seprű, mert megjelent, az inkább csak hozzáadott az amúgy is hozzáértetlenségemhez.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-05, 14:46


Quinn & Jason
Ide jöhet az idézet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hát igen, nem csodálom, hogy Carl látott valamit a lányban, hiszen az nyilvánvaló, hogy miért tette. Quinn csodaszép, bájos teremtés, aki nem adja könnyen magát. Nem mondom, hogy én is el akarnám venni az erényét, de átlátom, hogy mi motiválta azt, aki most börtönben ül ezért. Ha a farkas nem nyomná el a fenevadat, lassan úgy vélném, hogy lassan férfivá érek, egy beteg lénnyé, akinek az a célja, hogy beteljesítse Carl örökségét, továbbvigye a nevét, úgy, ahogyan az megérdemli. Különös, hogy mások átokként ítélik meg a vérfarkas létet, számomra megnyugvást hoz, hogy birtoklási vágyamat máshogyan éljem ki. Dumbledore mutatott be néhány hasonlóan megharapott, ám amúgy tisztességes embernek, akik éreztették velem, hogy egy vagyok közülük, nem kell magamra gyilkosként, torz lényként gondolnom. Nem tudhatták, de ezt kiterjesztettem a másik felemre is, amely lányokat akart szétmarcangolni, kikötözni. Kérdés, hogy az amúgy fogságban tartott farkas meddig képes elnyomni a beteg elmét. Hiszen nem változhatok át, és előbb utóbb mindkét lény ki akar majd törni. Nem lépek közelebb, már így is azt hiszem, megijesztettem. Most kéne sarkon fordulni, lelépni, akár még az iskolából is. Talán találhatnék magamnak társakat, Thess tapasztaltnak tűnik, és akkor nem zavarnám Quinn köreit. Tényleg úgy érzem, hogy valami módon kárpótolnom kéne, de hogyan tehetném magam, ha nem vagyok fikarcnyival sem jobb, mint Carl?
- Így nevelt. A fia voltam. Egy család. Csak az elején kényszerített, megszoktatta velem, hogy behunyjam a szemem, természetesnek vegyem, hogy ő milyen. Volt, hogy a szobában mellettem tette meg egy lánnyal. Azt akarta, ha felnövök, ugyanez legyen én is. Elfajzott... – Angelique hívta így, miután megszöktünk. A szemébe azt hiszem sosem mondta volna. Szerette, ahogyan én is. Manipulált minket. Hol csábos volt, hol zsarnoki, de a hatalmában tartott. Egészen addig, amíg el nem hitette velem, hogy ezt én akartam.  Lehajtom a fejem, mert nem sajnáltatni akarom magam, őt sajnálom nagyon, mert vétlen áldozat volt csupán, én hamarabb fellázadhattam volna, akkor talán a francia nő sem hal meg. Talán akkor én is halott lennék, de nem izgat, úgy vagyok vele, hogy minden jobb lenne, mint az, ami végülis történt.
- Nem hiszem, hogy el tudjuk felejteni, de megpróbálhatjuk. Szívesen lennék a barátod, ha még igényt tartasz rám. Nem tudok más lenni, mint aki vagyok, majd az idő segít. – Vonom meg a vállamat, s egyetértek, magunk mögött hagyhatjuk a múltat, legalábbis addig, amíg Carl ki nem szabadul. Ha így lesz, meg fogom védeni Quinnt a haragjától. Akár az életem árán is. – Beauxbatons. Hat évig, itt csak az utolsó, végzős évemet viszem majd. – Nem térek rá ki, hogy Carl gyilkossága vetett véget nevelőanyám életének is. Ha megtette, ki tudja még, hogy hányan voltak előtte. Nem áltathatom magam azzal, hogy ez volt számára az első. Ahhoz túlzottan megalapozott volt a kíméletlensége. – Te mit keresel itt? Kviddicsjátékos leszel? – Kérdezem visszatérő mosollyal, hiszen nem úgy tűnt, mintha nagyon jól értene a seprűkhöz.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-03, 20:44



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem is tudom, hogyan kéne kezelni a helyzetet, mégis csak ő van itt, aki pont arra emlékeztet, ami történt, pont arra, amire nem kéne emlékeznem. De nem az ő hibája igaz? Nem ő csinálta, tehát nem rá kéne haragudnom, csak hát ez nem olyan egyszerű. Igazából tényleg nem is haragszom rá, egyszerűen csak rossz emlékeket idéz fel sajnos és ettől elég nehéz elvonatkoztatni. Erre még bókol is, mert hogy ez annak számít igaz? Csak hát kellőképp zavarba is hoz. Carl is ilyesmivel kezdte. Jó tudom, nem kéne hozzá hasonlítanom. Csak ne mondja, hogy szépek a szemeim, az... az nem lenne jó ötlet.
- Oh, hát... köszönöm. - sikerül azért rendesen zavarba jönnöm ennek az egésznek hála, hiába próbálom meg leplezni. Már így is fejbe vertem magam a seprűvel is, ezek után még ilyesmit mond, hát azt hiszem nem csoda, hogy egy halovány kis pír is megjelenik az arcomon ennek hatására. Nem túl gyakran szokták nekem azt mondani, hogy szép vagyok, maximum mondjuk Astrid, de hát ő mégis csak a legjobb barátnőm, hát persze, hogy azt mondja, amitől jól érzem magam és pont ezért nem biztos, hogy teljesen hiteles is. Azt pedig mázli, hogy nem tudom mik járnak a fejében, mert őszintén szólva tuti, hogy megijednék. Azért mégis csak Carl fia, eleve ijesztő kissé az, hogy most itt van a suliban, nem akarok én még másról is tudna, amiket gondol.
- Sajnálom, hogy... ilyen az apád, de én... én nem mondtam akkor el senkinek sem, te miért nem szóltál? És miért lennél szörnyeteg? - nem evidens szerintem, hogy ő is rossz lenne, főleg ha nem tudott ezekről, vagy nem akart tudni. Az apja, de attól még nem egyformák igaz? Nem tudom, hogy miket látott, vagy hallott róla, mert hát mégis csak az ő apja és én nem töltöttem ott annyira sok időt, de... azt hiszem nem is akarok erről tudni. Viszont ha ő is szólt volna, akkor talán én is megteszem, de hát erre nem került sor, kár már ezen agyalni.
Már egyébként is csak el akarom az egészet felejteni és nem akarok rá gondolni, mert csak rossz emlék, nagyon rossz. Jó lenne tovább lépni és úgy tenni, mintha meg se történt volna, de sajnos ezt eleve nem engedi a nyakamon lévő sebhely, amit minden nap láthatok a tükörben, aztán persze nem engedi erre most ő sem, na nem mintha szándékosan tenné, de attól még így van.
- Nem kell kárpótolnod Jason, nem te tetted. Nem vagy felelős az apádért, tényleg nem vagy. - rázom meg a fejemet. Mégis mit tehetne értem? Nem tudom, hogy ezen bármivel lehet-e egyáltalán javítani. Szerintem semmivel se lesz jobb, maximum az idő múlása az, ami majd segít. - Azért neked se jó, hogy ilyen az apád, és hogy... ezt csinálta a hátad mögött, szóval... De mi lenne, ha nem beszélnénk róla? - kérlelő tekintet, mert nekem igenis így azért jobb lenne. Nem szeretnék ebbe még jobban belemenni. Jó lenne elfelejteni az egészet és nem még tovább fejtegetni. - És hol tanultál eddig? - mert gondolom valahol tanult mágiát, ha egyszer eddig meg nem ide jár, és ha ide járt volna, akkor csak észreveszem nem?



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-01, 10:29


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyértelmű, hogy viccelődök, a halálra váltan komoly pillantásom ellenére. Sosem voltam annyira magamnak való, hogy gúnyba forduljon át a sorsom felett érzett keserű lelkivilágom. Valahol belül mindig reménykedtem, hogy Carl egyszer magához tér, és rendes lesz, talál magának ismét valami kedves nőt azok után a borzalmas tettek után. Azon kívül talán nem is tudom, hogy ölt-e, attól félek igen... Azóta nem is találom a helyem, csak most sikerült fellélegezni, amióta bezárták. Quinn valami módon megváltás is nekem, azon felül, hogy emlékeztet arra, hogy sosem próbáltam megakadályozni a férfit, szinte a szemem előtt tett mindent. Vagy felküldött a szobámba, de hangokat azért hallottam. Most nehéz eldöntenünk, hogyan is viszonyuljunk egymáshoz, talán élhetünk egymás mellett mintha nem lennénk sorstársak, vagy éppen ellenségek. Nem is tudom, valami kölcsönös elfogadás mellett.
- Öhm... hát az nincs. Nagyon is szép boszorkány lennél, ha mesékről van szó. – Most, hogy az angolhumort kicsit mellőzöm, olyan idétlenül tudok bókolni. Quinn mindig is kedves, bájos teremtés volt a szememben, csak hát a szomszéd lányra nem gondol többként az ember, pedig olyan kék szemei vannak, hogy ha egy kicsit is értelmesebb életem lett volna, akkor Angeliqiue biztosan rábeszél, hogy hívjam el valahova a kislányt. Ám miután a nő is szenvedett a terror alatt, inkább engem védett, mintsem randizásra bátorítson, és sajnos meg is lett az ára annak, hogy szeretett engem, az életeével fizetett érte. Látom a lányon, hogy nem tud hová tenni, ezért látom úgy, hogy talán itt az ideje lezárni a múltat, legalábbis részemről. Az ő életében még nagyon is friss az érzés. Azt nem tudom, hogy én fogom-e bántani őt. Ha rá kéne vágnom, azt mondom: nem. De honnan tudhatnám, hogy valóban így lesz-e? Honnan tudhatnám, hogy idegeim nincsenek e már végérvényesen felőrölve, és belémitatva hogy a gyönyörű kékszeműnek szenvednie kell? Ha meg sem próbálom, akkor már élnem sem illene, így hinnem kell abban, hogy én is túlléphetek rajta.
- Évekkel ezelőtt... Na erről sem tudtam. Próbáltam nem tudni semmiről. Kizárni a tudatomból. Nem te voltál az egyetlen. Egy szörnyeteg vagyok én is... – Vallom be, hiszen egyértelmű, hogy valami apródot, tanítványt akart belőlem nevelni, és így, hogy szemtől szemben beszélek az egyik áldozatával, akiről hosszú éveken át nem mondott le, még inkább kegyetlen a valóság, ahogyan elszorul a torkom, legszívesebben éles tőrt ütnék át a mellkasomon, ha nem tudnám, hogy a bennem élő farkas még azt is túléli. Ezüsttel átitatott fürdőt kéne vennem, hogy végleg megszűnjek létezni.
Bólintok a szavaira, felejteni... milyen egyszerű lenne. – Nem is tudom, hogyan tudnálak kárpótolni... tehetek érted valamit? – Kérdezem lemondó pillantással, hiszen ez egyértelmű, olyan lelki sokkot élt át, amihez képest a nyaka fájdalma mit sem számít. És még én próbáltam viccelődni... Szánalmas vagyok. – Nehogy még véletlenül engem kezdj el sajnálni, nem ezért mondtam... – Emelem fel a kezemet szabadkozva, nem kell törődnie velem, ha már itt vagyok, akkor róla kell szólnia a dolognak, hogy talán jobb életre terelhetjük, aztán ha túl van rajta, az iskola végeztével én is eltűnök az életéből. Ez még egy év. Ha meg tudom védeni, már az is valami. Akár saját magamtól is.




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-31, 09:52



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem igazán tudom, hogy hová kéne tennem őt, de itt van és az, hogy itt van azt jelenti, hogy valahogy kezelnem kell ezt a helyzetet. Még nem tudom, hogyan, hiszen... lássuk be kellemetlen lehet neki is nekem. Mégis csak az apja az, aki meg akart ölni és... még annál is durvább dolgokat akart tenni velem. Kész csoda, hogy megúsztam, és most szembe kell néznem vele. Nem tudom, hogy milyen srác, szinte sosem beszéltem vele, még csak azt sem tudom, hogy mennyit tudott az apja dolgairól. Carl is teljesen normálisnak tűnt az elején, aztán kiderült, hogy nagy bajok vannak vele, erre itt van Jason, aki szintén egészen átlagosnak tűnik, de mi van akkor, ha tévedek? Mi van, akkor ha ő sem átlagos, ha veszélyes, csak még nem mutatja ki, mint ahogy az apjáról sem tudta ezt senki? Azt hiszem érthető, ha van bennem nem is kevés tartás irányába, hiszen akármit gondolhat ott bent a fejében, amit én nem tudok, amit nem fogok látni soha sem.
Tény, hogy viccelődik, de ez akár álca is lehet olyasmi, amit nem tudok észrevenni, amit talán nem is vehetne észre semmi. Félek... hát persze, hogy félek egy kicsit, már csak azért is, mert elfelejteni akarom azt, ami történt, ha viszont őt látom minden áldott nap, akkor ez elég nehéz lesz.
- Én... nem mondanám magamat gonosznak és nincs bibircsókom sem. - halvány mosoly, egy újabb. Nem megy ennél több, igazán mosolyogni szinte csak Astrid mellett tudok. Mindenki más mellett a zavar a fő eszköz, ami nálam aktiválódik, vagy egyszerűen meg se merek szólalni, most pedig főleg nem egyszerű, mégis csak Jasonről van szó és láthatóan mind a ketten csak kerülgetjük a forró kását. Nem is mernék nyíltan rákérdezni erre az egészre. Nem kérdezhetem meg tőle, hogy hogy van az apja, az... az furcsa lenne. De úgy fest, hogy ő nem így van vele, nem kerülgeti a forró kását, egyszerűen csak kimondja azt, amit én nem mernék, ezért is kerekedik el kicsit a szemem. Hirtelen nem is nagyon érzem azt a fejbe kólintást, amit a seprű okozott.
- Nem te tehetsz róla. Nem tudhattad... senki sem tudta. Én... én azt hittem, hogy abba hagyja, hogy elég volt az, hogy elmentem még évekkel ezelőtt, de úgy néz ki, hogy nem. - talán az én hibám, ha szóltam volna a szüleimnek még amikor kicsi voltam, hogy mit csinált, hogy hogyan kezdett el közeledni felém, akkor minden máshogy alakult. Hittek volna nekem, nem vagyok hazudós típus, vagy ilyesmi. De nem szóltam és ez lett a vége. A szavaira csak a torkom szorul el, aztán végül nagyot nyelek, miközben kicsit a földet fixírozom és nagy nehezen veszem rá, hogy felnézzek. - Jól azt hiszem, amennyire ezek után jól lehet lenni. Eléggé megijedtem és rossz is volt, de... próbálom elfelejteni. - amit a jelenléte nem kifejezetten könnyít meg, és persze a heg sem a nyakamon, de mégis mit tehetnék? Nem lesz ez már soha sem jobb, nem válik semmissé az, ami történt, együtt kell élnem vele és tovább lépni... valahogy.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-30, 13:20


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hátat fordíthatnék Quinn-nek, hiszen az eddigi nem túl fényes életem emléleihez egy újabb darabkát tesz hozzá, pedig elméletileg ha az ember egyszer új életet kezd, maga mögött illene hagyni mindent, hogy tiszta lappal kezdjen. Most itt vagyunk szinte összezárva, arra kényszerítve, hogy minden egyes alkalommal eszünkbe jusson a közös történetünk, amely ugyan kevés ponton fűződik össze, ám azok annál fájdalmasabbak. Őt lelkileg terrorizálták, és testi fájdalmat szerzett, míg én csupán lelkit, kiegészítve sok évnyi borzalommal, amely már annyira a sajátommá vált, hogy így éreztem természetesnek. Máig sem tudom, hogy mit akartam én, s mi volt, amit rámerőltettek. Nem tudom, hogy a saját jellemem is hasonlít Carl-ra, vagy nem volt más példa előttem, amit átvehettem volna. Ha nem is nevetem el magam Quinn balszerencséje folytán, mégis megrándul a szám. Semmi gúny nincs bennem, sosem voltam olyan tipus, aki mások balszerencséjén derül, csak annyira, amennyire a másikra is jókedvet tudok ragasztani, kinevetni természetesen nem fogom. A mosolyát így végül viszonzom, nem halványan, magamhoz mérten egész teli arccal, már le tudom aratni a viccem gyümölcsét, ráadásul választ is kapok, amin bólogatok, legalább valami társaság elindult.
- Attól félek akkor nem lett volna kivel rémisztgetni őket. Valld be, te is olyan gonosz vagy, mint azok a mesebeliek. – Nem parancs, csak továbbgördítem a dolgot, hogy legalább ne álljunk itt még két faszent. Nekem nem volt egyszerű életem, vele is történtek dolgok, ám ha hagyjuk, hogy minden elromoljon, az csak mélyebbre toljon minket a depresszióba. Legalább egymást már ismerjük, ez is valami. Bár míg én most kezdek, ő már teljesen jól beilleszkedhetett.
- Ugyan, ha komolyan ilyeneket mondanék, már adhatnád is rám a Szent Mungós kényszerzubbonyt. – Rántom meg a vállamat, a kínos csendbe pedig nem vagyok hajlandó beletörődni. Sosem törtem meg igazán, bármit is láttam. Úgy véltem, hogy el kell tudnom vonatkoztatni, most is azt próbálom. – Figyelj Quinn, nem akarom rád erőltetni a társaságomat. Örülök, hogy látlak, és... sajnálom ami történt. Ha ott lettem volna... – Harapom el a szót. Most mit mondjak, segítettem volna? Nem tudom. Azért mert Carlt elég erőszakosnak láttam, mindig úgy véltem, hogy van rá indoka, de most már egyértelműen bebizonyosodott, hogy őrült. – Nem tudom. Jól tetted, hogy menekültél. Valójában... egy szadista állat volt, ha ezt kettőnk között mondhatom. Mindegy is, azért legalább jól vagy már, ugye?




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-29, 16:04



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Kár lenne tagadni, hogy istenesen meglepődöm rajta, hogy pont ő jön velem szembe az udvaron. Nem tudok Jasonről túl sokat, Carl mindig úgy intézte azt, amikor nála voltam, hogy ne legyen otthon a fia, és akkor sem volt ott, amikor... amikor minden történt. Most viszont itt van és nem tudom, hogy hogyan reagáljak rá pontosan. Tartanom kéne tőle? Ő soha sem bántott személyesen és igazából külsőre se hasonlít különösebben az apjára, de mégis... nem tudok róla túl sokat és akkor is az ő fia és nem pont a legjobb emlékeket ébreszti fel bennem. Ezért van, hogy nem túl sok mindent tudok kezdeni a helyzettel hirtelen és ezért talál homlokom a seprű. De legalább felemelkedett mi? Csak nem pont így kellett volna történnie, nem ennyire fájdalmasan. Nem hiszem, hogy ez valaha is menni fog nekem, talán lassan bele kéne törődnöm és szépen feladni, mert a seprű nem a barátom, ennyi. Nem leszek soha kviddicsező, igazából nem is akartam soha az lenni, akkor meg főleg miért lenne rá szükség, hogy gyakoroljak?
A megjegyzését nem is tudom hova tenni, de végül halványan elmosolyodom. Azt hiszem, hogy viccelt... bár azért nem merném biztosra mondani. - Pedig egészen vicces mesék születtek volna. - kissé azért meg kell köszörülnöm a torkomat az első szó után, mert cseppet rekedtnek érzem a hangomat. Mint mondtam nem igazán ismerem őt, nem tudom, hogy mikor viccel, mikor nem, de mondjuk eléggé komoly képpel mondta, szóval... a fene tudja.
- Most viszont tényleg viccelsz ugye? - dörzsölöm kicsit a homlokomat, ahogy tudatosul a szervezetemben a tény, hogy kezd lüktetni és fájni kicsit. Hát nem csoda, elég nagyot kaptam attól a drága seprűtől, szóval érhető, hogy nem vagyok épp a toppon egészségügyi szempontból. - És te meg varázsló... nem tudtam.- és akkor most jön az a bizonyos kínos csend? Mert őszintén szólva mit mondjak neki? Hogy van a börtönben az apád? Vagy... hogy te hogy vagy így hogy most nincs, aki neveljen? Vagy... vagy mégis mit? - És mikor jöttél? - remek, ez volt a tökéletes kérdés, gratulálok Quinn!



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-28, 10:40


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jó érzés szippantani egy keveset az őszi reggelből. Itt még érzem, hogy magam vagyok, Carl mellett mindig sötét alagsori folyosókat róttam, dohos karosszékekben ültem, valahogy az egész dolog már ettől olyan komor volt. Kietlen, magányos, mintha azt akarta volna, hogy én is válljak olyanná. Ez végülis sikerült, lelkivilágom ügyesen lavírozik egy ötéves kisgyermek, és egy szociopata sorozatgyilkosé között, holott Carl esetében nem is tudom, hogy megölt e valakit, vagy pusztán erőszakoskodott másokkal. Első heteim ezek a Roxfortban. Már annyira belémivódott a francia nyelv, nehéz lesz visszaállni az angolra, még stílusában is mások az itteni emberek. Karót nyeltek, visszafogottabbak. Na nem mintha én maga volnék a tökély. Úgy kell együtt élnem mindazzal, hogy tudom, ennek vagyok a fattya, és ahogyan mindig is arra sarkalt, hasonlítsak rá, ki tudja, hogy mikor tör rám a vágy, hogy szintén ilyen legyek. Meg kéne próbálnom elvonatkoztatni, egy kicsit viccesebbnek lenni, úgy tenni, mintha saját személyiségem lenne. Kérdés, hogy ez mennyire működhet, hiszen visszatértem oda, ahol felnőttem, ahol lényegében minden rá emlékeztet, még ha az elmúlt éveket nem is itt töltöttük.
A dolog korántsem fog könnyen menni, hiszen megpillantom azt a személyt, aki végül felébresztette az embereket. Aki miatt Carl lebukott. Akit nem is tudom, hogy gyűlölnöm illene, vagy imáimba foglalni a nevét. Mindent megváltoztatott. Engem ugyan nem gyanusított senki, de vissza nem mehettem. Valahogy rámsütötték a kertvárosban, hogy olyan sokat voltam vele, biztosan a segédje voltam, vagy valami ilyesmi. Fellélegeztem, hogy a rémálomnak vége, de mi van, ha pont bennem éled újra? Nem tudhatom, hogy mikor lépek rá szintén arra az útra. Közelebb lépve inteni akarnék, hiszen már késő visszafordulni, sokáig úgysem kerülhetem el őt, túl kell esnem a beszélgetésen, utána akár dönthetünk úgy is, hogy nem szükséges tartanunk a kapcsolatot. Annyit talán megérdemel, hogy tudja, mi is rejlik bennem. Felszisszenek én is, ahogyan eltalálja a seprűnyél, s közelebb lépek.
- A mesebeli boszorkányokkal ilyen nem történt volna, különben a kiskölykök belehaltak volna a röhögésbe. – Jegyzem meg mosolytalanul, de nem azért, mert annyira száraz lennék, vagy gúnyos. Aki vicces, az tegye úgy, mintha halálosan komolyan mondaná, végülis ez az angol humor. Szemeim azért kissé tágra nyílnak, ránganak, jelezve, hogy én már csak ilyen poéngyáros vagyok, ezzel eltakarva a lelkemen tátongó sebeket.
- Nem is tudom... ide járok, vagy csak bekeveredtem valahogy a kapun? A két marcona idegenvezető azt mondta, hogy itt valami régi rom van, benne van a túra árában. – Felelem széttárva a karjaimat, majd tényleg közelebb lépek a homlokát vizslatva, hogy mekkora pukli lesz az ütés helyén. Egyenlőre még csak piros. Így a nyakára téved le a tekintetem, ahol apám megvágta. Idegesen megrándul a szám. – Ezek szerint igaz, te is boszorkány vagy...




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-26, 08:54



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem, azt hiszem a seprűk soha sem lesznek igazán jó barátaim, legalábbis most ez nagyon így fest. Pedig már sokszor próbálkoztam, sokszor gyakoroltam, de láthatóan nem sokat ér. Most se változik semmi, hiába hívogatom, még csak arra se hajlandó, hogy felemelkedjen. Ezek után merjek ráülni? Oh... eszem ágában sincs! Talán okosabb lett volna, ha teszem azt eleve úgy kezdem, hogy megkérem Astridot, tartson velem, de persze ez fel sem merült bennem, mert ha egyedül soha semmire sem vagyok képes, akkor... nem is érdemes elkezdenem próbálkozni nem? Szóval igyekszem én néha, legalább egy kicsit önállóbbá válni, de nem mondhatom, hogy valami jól megy. Igazából még csak azt se tudom, hogy mi értelme az egésznek. Nem akarok a kviddics csapat tagja lenni, nem akarok még csak repkedni sem, legalábbis tuti, hogy nem ilyen módon, tehát talán az lenne a legokosabb, ha hagynám az egészet a fenébe és nem foglalkoznék vele nem? De az mégis csak olyan rossz dolog, ha fel kell adnod a dolgokat, és még csak esélyed sincs, hogy megpróbálj valamit elérni egyedül.
Az a baj, hogy soha sem voltam semmiben sem igazán kiemelkedő. Jó a tanulás megy, és értegetek a rúnákhoz is, de azért magas szinten semmiben sem vagyok profi és talán nem is leszek soha, pedig szeretnék, tényleg szeretnék, de azt hiszem ez az álom nem válik valóra sosem. Maximum abban emelkedem ki, hogy én vagyok az egyik legcsendesebb és rendkívül nehéz szóra bírni, ebben legalább tényleg magasan mások felett állok, vagy inkább... alatt? Mindegy is.
A lépteket meg sem hallom a hátam mögött, csak kissé bizonytalanul pillantok hátra, amikor a hangot meghallom. Ismerős, de talán még sem, hiszen már elég régen hallottam, és azóta sokat változott is, de amikor megfordulok, akkor már biztos, hogy aki velem szemben áll az ő... Carl fia. Nem ismertem igazán, valahogy pont mindig úgy volt minden szervezve, hogy én akkor mentem át, amikor ő még suliban volt, vagy volt valami dolga. Persze utólag ez már érthető. Azért rendesen elkerekedik a szemem, hogy itt van, azt se tudtam róla, hogy varázsló. Az a mázli, hogy igazán nem hasonlít az apjára, de nekem mégis csak valahogy automatikus a mozdulat, ahogy a kezem a nyakamhoz ér, mármint a sálhoz, ami takarja. A seprű pedig persze a legutolsó "Fel!"-nek hála úgy vágódik fel, hogy istenesen homlokon vág. Felszisszenek, és enyhén könnybe lábadt szemmel pillantok rá újra. Ez van, ha a szád gyorsabban jár, mint ahogy az agyad rájön, hogy már nem kéne kimondani egy szót, vagy csak a fel jött a szia helyett, bármelyik lehetséges.
- Szia, Jason. - biccentek egy aprót. Igen, megismerem, tudom a nevét is, de attól még ugyanúgy meglep az, hogy most itt van. - Hát te? Mármint... gondolom ide jársz és nem csak ide keveredtél, csak... nem láttalak még és nem tudtam, hogy te... tudod, szóval... - oké, ez így nem az igazi, tudom én is, azt se tudom mit akartam kihozni belőle, kész csoda lesz, ha ő érti majd.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-24, 08:47


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az öreg egészen jó fej, még valami viccet is elsütött, hogy ha majd átalakulok, próbáljak meg bolyhos fülű farkassá, mert azok kivételesen barátságosak. Mintha lenne ráhatásom. Mégis, már maga a gesztus komoly volt tőle, azt hinné az ember, hogy egy közel százötven éves matuzsálem már beszélni is alig tud, nemhogy viccelni. De nem, a varázsló méltán ekkora hírű, úgy mozog, mintha a hatvanat is alig töltötte volna be, derűs, barátságos. A végén még komolyan elhitette velem, hogy nem nagy dolog a vér átka, innom kell a főzetet, és ami a logikus, nem beszélhetek róla senkinek. Ez utóbbi a könnyebb, nem vagyok olyan ostoba, hogy megtegyem, volt már bajom elég. Beilleszkedni egyenlőre még nem nagyon sikerült, beosztási ceremóniát nem láttam, mert átjelentkező vagyok, a tanulmányi eredményeim alapján a Hugrabugot választották nekem, nem volt ellenvetésem, végülis oly mindegy, mindenhol lehet barátokat, ellenségeket is találni. Egyetlen lényeges dolog van, nem utazhatok sehova a szünetekben, de még Roxmortsba sem, ugyanis nem vagyok nagykorú, és egyetlen törvényes gyámom börtönben ül. Csak azért nem rendeltek ki számomra másikat, mert ezt a pár hónapot a bentlakásos iskolában is eltölthetem, amíg tizenhét nem leszek.
Amióta az eszemet tudom, kinti lélek vagyok, nem szoktam megporosodni a könyvtárak vagy az alagsor mélyén, ezen a csípős idő sem változtat. Akkor is éppen egy táborban voltam, amikor Carl bevadult. Mindig is így hívtam, sosem kérte, hogy apának szólítsam. Franciaországban nem volt túl nagy divatja a repkedésnek, a Kviddics világversenyekről is gyorsan kiestek. Valahogy az ottaniak méltóságon alulinak tartják, ha a lábuk közé egy sepregetésre is alkalmas tárgy kerül. Ismerték, volt, aki repült, de a nagytöbbség igyekezett más módot találni az utazásra, így oktatása is igen hevenyészett volt. Angliában viszont kész kultusza van, kénytelen vagyok gyakorolni. Fel tudom élni Carl nem kevés pénzét, mert ezt legalább megkaptam, így Londonban vettem egy közepesebb márkát, méregzöld nyéllel, ideje kipróbálni. Nem öltöztem át különösebben, nincsen szükségem sportmezre, úgysem lennék a csapat tagja. Mugliszerkóban közeledek, kapucnis pulcsiban, és farmerben, a hajam az előző nyárhoz képest egész rövidre vágva, nem akartam, hogy még az is emlékeztessen farkas mivoltomra. Itt látom meg a szomszéd lányt, akiről a rendőrség elmondta, hogy miatta került börtönbe Carl. Nem úgy miatta, hogy börtönbe juttatta. Egyértelműen Carl volt az állat, az elkövető. Sokáig nem tudtam róla, hogy boszorkány, csak akkor derült ki, amikor pár hete észrevettem őt a folyosón. Hát ez... állati ciki. Most úgy tűnhet számára, hogy én vagyok az a hülyegyerek, aki az őt bántó alaknak a fia. Végülis így van, néha magam sem tudom, hogy mennyire hasonlítok rá.
- Szia Quinn... Megismersz még? – Kezdek bele bizonytalanul. Nem akarom elriasztani, a seprűt csak a földre helyezem, van egy olyan érzésem, hogy a gyakorlás még várhat.




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-22, 17:32



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Astridnak megy, nekem pedig első óta sem sikerült megbarátkoznom a seprűkkel. Mondhatni kifejezetten ellenségeknek számítunk. Talán azért is van, mert mugli szülőktől származom... azaz ezt nem tudhatom, hiszen nem ismerem az igazi szüleimet, de a nevelő szüleim eddig seprűvel csak sepertek és én se cselekedtem máshogy. Elsőben nem sokon múlt, hogy nem szenvedtem el életem első orrtörését, amikor úgy istenesen fejbe kólintott egy elég ellenséges darab, szóval igazából a reptan órák letudása óta se nagyon foglalkoztam ezzel, de hát talán mindent meg kell próbálni... vagy nem biztos, de én akkor se szeretném, hogy ilyen nagy ellenfelek legyünk én és a... seprű. Szóval egy próbát azért megér, még egyszer. Gyakorlottabb vagyok sok téren és már nagyon sok meccsen láttam Astridot is, szóval annyira csak nem lehet a dolog halálosan nehéz. Én legalábbis nagyon remélem, mert most sem szeretnék elszenvedni egy orrtörést.
Bizonytalan, de azért gyors léptekkel haladok végig az udvaron. Talárban, jó meleg talárban, vastag pulcsival, sállal, mert azért már kellően hűvös van. A kezemben pedig a seprű. Nem az enyém, sajátom nincs, mert sose volt rá szükségem, Astridét nem mertem volna kölcsön kérni, a végén még kár találok tenni benne, szóval csak kértem egyet kölcsön Madame Hoochtól, hogy legyen min gyakorolni. Sose volt velem semmi baj, ezért sem félt tőle, hogy kárt teszek a seprűben, talán attól jobban félt, hogy magamban teszek kárt, de... remélem, hogy erre nem kerül majd sor.
- Fel! - persze mindez csak egy rövid torokköszörülés után hangzik el, és naná, hogy nem történik semmi, én pedig nem merem hangosabban, vagy határozottabban kimondani, mert félek hogy azzal a lendülettel arcon is vág. Ezért inkább csak ugyanilyen bizonytalan hanggal próbálom ismételgetni a dolgot. Az a baj, hogy még ez is nehéz fázis nekem, hogy a kezembe kerüljön a seprű, nem hogy még rá is üljek.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1349

TémanyitásTárgy: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-16, 10:08


Gyakorlópálya repkedéshez

Igen nagy méretű üres terület húzódik a kastély és az erdő között, ahol az elsőévesek repülőóráit tartják.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez

Vissza az elejére Go down

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

+

Similar topics

-
» -=Víz Elemű Jutsuk=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-