Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 12:24
Megan Smith
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Elijah Crowfield
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39870 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1482

TémanyitásTárgy: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-10-16, 10:08

First topic message reminder :


Gyakorlópálya repkedéshez

Igen nagy méretű üres terület húzódik a kastély és az erdő között, ahol az elsőévesek repülőóráit tartják.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-18, 10:02


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Kicsit cidris a lelátókon ülni, gyorsan átfagy az ember feneke, mégsem vagyok annyira nyafogós, hogy gyorsan visszameneküljek a melegbe. Végtére is a tél is egy évszak, megvannak a sajátosságai, meg is ihleti az embert. Hócsatázni azért nem fogok kimenni, viszont ha innen figyelem a száldosó hópelyheket, mégis intenzívebb az érzet, mint a kandalló mellől az ablakon át, ahol nem is feltétlenül hiheti el, hogy a másik oldalon egy másik világ vár rá. Már megint sikerült oltári hülyeségeket álmodni, én már tényleg nem értem, hogy miért van ez így, direkt nem alszom mostanában sokat, mert nem tudom kitörölni a tudatlattimból. Valami nő hivogat, sejtelmes hangon, ám nem ismerem, s nem értem a beszédét. Ennek megfelelően kávén élek, jó sokon, holott amikor egyszer benéztem a gyengélkedőre, a javasasszony pont az ellenkezőjét mondta, inkább ki kéne pihennem magam, mert ha élénkítőket szedek, felületesebben alszom, és nagyobb az esély az álomra. Ennél nagyobb már úgysem lehet, így abban tudok magamra hatni leginkább, hogy keveset alszok, s ezáltal lerövidítem az alvási szakaszt. Nem érzem, hogy kikészülnék a kialvatlanságtól, fiatal vagyok, bírom még, gyakran szoktam mozogni, a szabadban lenni, még ha tudom, hogy ez nem igazán olyan, mint amilyen a zenei stílusunknak megfelelhetne, hiszen a a gótikus rock általában depresszív alakoknak való, mi meg elég impulzívak vagyunk, de hát lehetünk a kivételek. A pakolászó lány mozgása valahogy nem tűnik túl magabiztosnak, mintha félne valamitől, vagy nem is tudom, bizonytalan. Ahogyan ráköszönök, el is ejti a seprűt, ezen barátságosan elmosolyodom, de nem nevetem ki. Esetlen, de kedvesnek tűnik.
- Nem akartalak számonkérni. Csak nyugodtan. – Lehet, hogy valami vendég? Gyorsan le is lécel, nem éppen egy szószátyár alkat. Viszont olyan vékony ruhákban volt, így tényleg megfázik. Amíg elmegy az öltözőkbe, addig eszembe jut valami. Mivel azt mondta, hogy nem fog repülni, ezért aligha esélyes, hogy ott öltözik át, így nem vesz magára semmi melegebbet. Felállok, és tapsolok az egyik hosszúfülű házimanóért. Kérek két forró kakaót, tálcán, s amíg elindulok lefelé a lépcsőkön, a pár pillanat alatt pont az öltöző ajtaja előtt jelenik meg. Megköszönöm, és átveszem, hogy kopogtassak, majd ha nem szólt rám, hogy éppen egy szál ciciben van, akkor benyitok.
- Hoztam egy kis... – Kezdenék bele, mert hirtelen nem is tudom, hogy mit csinál. – Ööö... zavarok? – Nyújtom felé a tálcát, nekem úgy is jó, hogy átveszi az egyik bögrét, majd magára hagyom, nem vagyok azért annyira kiváncsi, hogy beleüssem az orromat mások dolgaiba. Sőt, tulajdonképpen azt az elvet vallom, hogy élni, és élni hagyni.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-17, 15:46


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Pedig felmérem rendesen a terepet, hogy nincs-e itt senki, hogy mindenki elment-e már, de akármennyire is nézelődöm nem veszem észre a srácot fent az emelvényen. Valószínűleg azon egyszerű okból kifolyólag, hogy felfelé nem néztem, valahogy az nem volt evidens lehetőség. És itt hibázom el, hiszen amíg én a seprűvel foglalkozom - persze hiába és esélytelenül - addig nem figyelek másra és észre sem veszem a mozgolódást sem a lelátón, csak a hangra figyelek fel, amitől persze rendesen összerezzenek, mert nem igen számítottam arra, hogy más is megjelenik itt rajtam kívül. Oké máskor felfelé is nézni kell ez a mai nap tanulsága. Szóval megrezzenek, sőt azonnal felkapom a fejemet és a lelátó felé emelem, hogy megnézzem ki a fene az, a seprűt pedig első ijedtemben simán le is ejtem a földre, még jó, hogy nem verem magamat orrba vele, vagy ilyesmi a hirtelen mozdulatnak hála, mert az jóval kellemetlenebb lenne, mint simán leejteni.
- Öhm... szia! Nem tudom, nem akartam repkedni, én csak megnéztem ezt a... seprűt. - rövid hezitálás után vágom rá végül a szót. Végül is attól, hogy repkednek vele, még ugyanúgy seprűnek nevezzük, mint a sima rendes seprűket igaz? Legalábbis gondolom. Még egy féloldalas mosolyt is vetek a fiúra. Oké valahogy le kell koptatnom, vagy elérnem, hogy ne foglalkozzon velem, vagy... tudom is én. - Szóval megyek is, szia! - intek is neki egyet szépen, csak aztán kezdek el somfordálni az öltözők felé. Tudom nem lesznek csak úgy nyitva, de ezt majd megoldom valahogy, vagy legalábbis megpróbálom. Remélem, hogy a srác nem akarja megnézni a dolgot. Még a seprűt is magamhoz veszem, bár elég furán tartom, fejjel lefelé, mert hát amúgy sima seprűvel sem szoktam foglalkozni, az erdőben nincs rá szükség, nem hogy ezzel a repülő fajtával. Szóval határozottan az öltözők felé indulok, pedig nincs rajtam mez, ott már simán ledobom a seprűt. Elviszem majd, lehet hogy lesz valami haszna, maximum jó lesz tüzelősnek télre, amikor nem találok mást, csak agyonfagyott, vagy nedves fát. Aztán itt is körülnézek kicsit, megpróbálom megnézni van-e valami elvihető mozdítható és persze megvizsgálni kicsit a zárakat is, hátha nem olyan nagyon trükkösek, vagy nem mágiával vannak az ajtók bezárva, mert ez utóbbi azért megnehezíteni a dolgomat. Egy sima zárat még csak fel tudok törni, vagy le tudok verni, de ez a fránya varázslat nagyon ellenem lenne.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-13, 10:29


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Az első próbánk hamarosan a nyakamon van. Külön-külön már mindenkivel beszéltem, az ambíciókról, elképzelésekről. Nem csak egy hobbizenekart akarok létrehozni, cél egyértelműen az, hogy kitörjünk, híresek legyünk. S nem azért, hogy magamutogató módon lehessen pózolni a hírnévben, nem, erről szó sincsen. Sokkal inkább azért, hogy minél többekhez eljusson a zenénk, a gondolataink. Hiszen ez a legfontosabb. Hogy közvetítsünk valamit. A banda tagjai igen különböző személyiségek, még a két nővérnél is alapos eltéréseket láttam, talán éppen ez adja a helyzet sava-borsát, az igazi ízért, nagyon kiváncsi vagyok, hogy mennyire indulnak be az érzelmi sugallatok, amikor mind együtt leszünk. Terveim szerint egy dalt is írnék az alkalomra, ezért sétálok most ki, hogy ihletet gyűjtsek, hiszen két nap múlva itt a próba, s még meg is kell hangszerelnem a dalt. Több hangszeren is játszom, ami alapvető, ha ismerni akarom a teljes hangzást. Ezúttal viszont nem hoztam egyet sem, csak a saját belső zümmögésem segít majd. Kissé most hosszúra növesztettem a hajamat, a katonás stílust magam mögött hagyva. Szinte teljesen feketében vagyok, s nem kéne hordanom az egyenruhát, mégis a fehér ing, no meg a vörös-arany nyakkendő elhagyhatatlan, ezzel azért megtisztelem a házat. Miután bezártam a macskát a szobámba, s adtam neki némi tápot meg vizet, nem kell attól félnem, hogy a cirmos elmászkál egerekért, hiszen familiárisként tartom, nem kóbor cicaként. Ellenőrzöm, hogy erszényem tele van-e, s megnyugodva tapasztalom, hogy egy ideig még nem kell elmennem a bankba. Pár éve ugyanis még roppant ügyetlenül forgattam az érméket, egy ezüst öt sarlóssal akartam fizetni, és kiderült, hogy amit átadtam az árusnak némi őrölt bodzalevélért, az egy ötven galleonos volt. Nevetve tolta vissza a kezembe, hogy köszöni, de nem akarja még eladni a válalkozását, meg a magánházát is egyben. Na igen, még most sem tudom, hogy miért voltak ilyen tehetősek a szüleim, az árus pedig roppant becsületes volt, és kioktatott az érmékről, mert látta, hogy némileg gondban vagyok. A lelátókra szándékozom leülni, ott nem valószinű, hogy bárki zavarna, most úgy tudom, hogy senkinek nincsen edzésideje, a meccsek pedig valentin napon folytatódnak. Éppen húznám magam alá a fekete köpeny szárát, hogy ráüljek, s előhúzzam a jegyzetfüzetemet, amikor észreveszem, hogy egy fiatal, szőke lány osongat a lépcsők aljában, s az egyik otthagyott seprűt mustrálja. Nem akarok beleszólni, a mozgása viszont bizonytalannak tűnik, mintha.. Megvonom a vállamat, és odaköszönök.
- Szia. Nincs túl hűvös a repkedéshez? – A hangom vidáman cseng, ellenben van benne egy elárvult tónus, mintha nem tudnék mit kezdeni magammal. Az más kérdés, hogy sokszor vagyok ilyen, magamba forduló, ezt ismerkedéssel próbálom palástolni. Csak éppen nem változik tőle semmi.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-12, 17:38


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Megint itt. Tudom, hogy nem kéne folyton bemerészkednem az iskola birtokára, de többnyire akkor teszem, amikor nincsenek erre sokan. Hajnalban, vagy akkor, amikor már lassan esteledik, mint most is. Ilyenkor azért már elég hideg van ahhoz, hogy ne nagyon mászkáljanak ki túl sokan. Persze én is baromira fázom, de a mozgás segít igaz? Az esetek nagy részében persze és sikerült magamnak összetákolni egy megfelelő helyet, ahol jól el vagyok. Ha elég sok mohát és persze leveleket pakolsz a kis kuckód tetejére és oldalára, akkor nem olyan vészes a helyzet. Persze közben keresgélek is, olyan jó kis helyet, amint amilyen régen volt még a másik erdőben távol innen. A meleg vizes forrás azért elég szépen melegítette a talajt és nekünk is kellemesebb volt úgy a tél. A fagyott talaj nem igazán kifizetődő, főleg mert sokkal nehezebb találni valami ehetőt, arról már nem is beszélve, hogy az állatok is jóval kisebb mennyiségben mászkálnak ilyenkor az erdőben, sokuk jobban meghúzza magát, vagy téli álmot alszanak, főleg majd ha bejön a tél. Nem akarok, de... ki tudja, hogy nem lesz-e az a vége, hogy kénytelen leszek az épületbe is valahogy bejutni. Én viszont még a kastély közelébe se megyek túl gyakran, nem hogy konkrétan bentre.
Ez is most egy kivételes alkalom. Még valamikor délután láttam, hogy valaki kint hagyta a seprűjét. Gondolom óra után, bár hogy mire jó ez az egész levegőben repkedés azt még nem igazán értem. Eléggé abszurdnak tűnik az egész, de hát ugye kinek mi. Azért mégis csak van bennem egy alapvető kíváncsiság, hogy megnézzem azt a kint hagyott darabot. Óvatosan merészkedem csak közelebb hozzá. A fene tudja, hogy mégis mitől repül és nem fog-e eleve nekem támadni, vagy... valami. Egészen lassan érintem csak meg leguggolva mellé, de semmi sem történik. Figyeltem, hogy mit csináltak, de annyira nem vagyok bátor, hogy meg is próbáljam, csak felveszem és egyszerűen megtartom a levegőben, majd leejtem. Persze nem marad csak úgy magától ott, miért is maradna. Ezek szerint nem ilyen egyszerű. Talán... értelme sincs ennek az egésznek, el kéne vinnem szépen magammal és majd felhasználom valamire. Ha már itt hagyták, akkor... ez van, kisajátíthatom igaz? Talán fel se tűnik nekik egy seprű hiánya, amúgy is elég sok van gondolom még abban a marha nagy kastélyban. Esetleg még körülnézek az öltözőben is, az is jó ötlet, talán találok bent valamit, netán meleg ruhát... vagy ilyesmi, igazából bármi jól jöhet, sok mindent tudok jól hasznosítani.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-03-02, 19:13

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-02-10, 22:13

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Én tökéletesen edzett vagyok, egy kis futás nem sokat árt, csak a hülye varázslatok tesznek be folyton, amikből hetente kapok egyet. Ha a lábam nem működik, akkor meglépni sem tudok és ez nem valami jó hír, szóval... muszáj lenne elkerülnöm a hülye birtokot, meg a hülye lakóit, akik állandó csak pálcával hadonásznak, mert őszintén szóval nagyon kezd már ez az egész idegesíteni. Jobb lenne, ha hagynám az egészet, a seprű se kellett volna, úgy se értek hozzá és minden bizonnyal vannak sokkal jobb dolgok is, amiknek több értelme van, és jobban bélelik a lakhelyemet is, szóval... erről ennyit, nem jövök ide többet és kész, csak most sikerüljön vége lelépnem a fenébe.
- Nem érdekel különösebben, hogy min lepődsz meg. - rántom meg a vállamat, mert a vállam legalább működik a lábammal ellentétben, amit még mindig felettébb zokon veszek. Igazán remek lenne, ha végre békén hagyna, mert az a nagy helyzet, hogy elég bajom van így magamban is, nem kell még direkt piszkálódni is mellé.
- Nem, éppenséggel nem akarok elcsevegni vele, szeretnék végre lelépni, szóval értékelném, ha... békén hagynál. Visszakaptad azt az izét igaz? - vágom oda neki. Már csak az kell, hogy működjön a lábam, és akkor lelépek szépen innen. A lábfejemet nézem és erősen koncentrálok, hogy megmoccanjon, de éppen hogy valami kis gyenge mozgás történik, más sajnos nem, nekem pedig ennél több kéne, hogy rá is tudjak állni. - Nem szeretnéd megszüntetni valahogy? Nem túl meleg a föld. - mert hogy beszélgetni így se úgy se fogok vele, azt kár várnia, viszont ha végre levenné rólam ezt az izét, akkor le tudnék lépni, igen nagyon értékelném.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-02-08, 23:03

Azt kell mondjam, hogy puhány vagyok, mármint fizikum terén. A közelmúltban, ha rákényszerültem - mert azért be kell valljam sosem volt a kedvenc elfoglaltságaim egyike - igen nagy távolságokat le tudtam futni, vállalható időn belül. Így ha ehhez képest mérem a mostani állapotom, határozottan romló tendenciát mutatok. Ahogy ezt magamban végig gondolom megkönnyebbülök, hogy nem kényszerülök a lány üldözésére, pláne, hogy a "hajsza" az erdőben folytatódna, ami amúgy sem barátságos hely, de futásra még alkalmatlan is.
A filmekben gyakori a jelenet, mikor egy idősebb karakter azt ecseteli, hogy "bezzeg az ő idejében" vagy, hogy "a fiatalkori önmagamra emlékeztetsz". És bár több szempontból is nevetséges, de az utóbbival most magam is tudok azonosulni. A dac, amit a lány szavai és gesztusai sugároznak elhitetik velem, hogy még ha csak egy pillanatra is, de a fiatalabb önmagam előtt állok. Bár az élmény nosztalgiázásra késztet, és sok emlék fel-fel rémlik a szemeim előtt, de megállom, hogy elkalandozzak a múlton merengve.
Hogy őszinte legyek megfordul a fejemben, hogy csak simán itt hagyom, a magam dolgával törődve, ahogy az általában jellemző rám, de mert ismerem magam, biztosra veszem, hogy a kastélyba érve azonnal azon agyalni kezdenék, és a kérdések nem hagynának nyugodni egy jó ideig.
- Hát ha az ilyen akcióid rendszeresek, akkor nem lepődöm meg, hogy gyakori az ehhez hasonló szituáció - felelek, miközben félmosolyra húzom a szám.
"Az az izé...". Ez a szóhasználat csak még több megválaszolatlan kérdést generál bennem, olyan mintha tisztában lenne a varázsvilág létezésével - máskülönben nem lenne itt és nem így reagálna a történtekre - de csak felszínesen.
- Pont attól félek, hogy eltűnsz. Ha már így alakult, nem akarod elmondani, hogy ki is vagy valójában, és mit keresel itt? - teszem föl a kérdést, és igyekszem elkerülni a sürgető vagy tolakodó hangnemet. Láthatólag a fenyegető kiállás nem hatja meg és nem is célom ezzel élni, ahogy erőszakkal sem, ennek ellenére kéznél tartom a pálcám, arra az esetre, ha mégis használni kényszerülnék.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-01-28, 22:00

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem tényleg nem kéne többet betennem a lábam a birtokra, mert... felettébb veszélyes és nem nagyon jövök ki jól belőle sosem. Pedig azt hittem, hogy este nem olyan vészes, hogy ha már sötét van, akkor nem mászkálnak ki ide a diákok, és nem botlom bele senkibe sem, de ez a lány valami eszméletlenül ragaszkodik ehhez a hülye seprűhöz, pedig... ez csak egy seprű! Nem tudom, hogy miért nem lehet belenyugodni a dologba és persze a varázsolgatás miatt még csak esélyem sincs meglépni, pedig az erdőbe már sötétben nem hiszem, hogy utánam jönne, de sajnos túlságosan kitartó a csaj.
Végül megint sikerül a földön végeznem immár vagy harmadszor egy hülye varázslat miatt, amit nem viselek jól, nagyon nem... A seprű se kell már ezek után, az is kész csoda, hogy nem lett komolyabb bajom és fel tudok még egyáltalán tápászkodni. Nem az én napom ez... vagy nem az én napjaim, legalábbis ha a birtokra keveredem. Mint mondtam nem nagyon kéne ide többé betenni a lábamat, de első körben le kéne lépnem, amihez viszont jó lenne, ha tudnám használni minél előbb a lábaimat... eléggé fontos tényező ugyanis a láb a járásban.
- Mit tudom én, érdekes volt! - rántom meg a vállamat, miközben igyekszem eljutni addig, hogy legalább felüljek, már azt hiszem az is nagy teljesítmény lenne ebben az állapotban. Oké vacak seprű, de én nem láttam még ilyet és egyébként nem lenne ez nekem annyira rossz, ha mondjuk bélelhetném vele a lakhelyemet, meg mondjuk maga a fa rész is elég keménynek tűnik, szépen kidolgozott, biztosan fel tudnám használni valamire, vagyis... tudtam volna, de most már esélytelen, mivel lenyúlta. A kérdése azért meglep, de végül csak mint mindig dacosan emelem fel az államat.
- Jól vagyok, estem már nagyobbat is. Megvárom, amíg elmúlik ez az izé, szóval... elmehetsz, nem kell őrködni felettem, eltűnök utána. - nem fogok haverkodni vele és amúgy is estem én már nagyobbat, most legalább az orrom nem tört el, szóval alapvetően egészen jó helyzetben vagy, ha innen nézzük. Amúgy meg tényleg nem kell rám vigyázni, vagyok én elég ügyes ahhoz, hogy ki tudjam várni, amíg jó lesz a lábam, aztán lelépni és visszamenni a helyemre, ahol majd végre nem piszkál senki sem. Nem vagyok kíváncsi a seprűs csaj képére és... senkire sem! Az emberek veszélyesek, főleg akik pálcával hadonásznak.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-01-22, 00:36

Szégyellhetném magam olyan szempontból, hogy bár rendelkezem némi mozgáskultúrával hála a sok éves sportnak, és a reflexeim se mondhatók a legrosszabbnak, mégis fényévekkel később reagálok, mint ahogy az várható lenne. Talán a méltóságom az, ami leginkább sérült, bár a bokám se kellemes érzés, és a büszkeség amúgy is hülyeség meg szívatja az ember magát vele, szóval hamar le is rázom magamról a dolgot és felpattanok.
Ahogy futás közben ráhelyezem a súlyom az elkaszált lábamra, bele-bele nyilall a fájdalom, és konstatálom, hogy ezzel bizony gyengélkedő látogatásban lesz részem. Nincs bajom Madam Pomfrey-val, kellemes személyisége van, noha mindig kap némi dorgálást azt ember, például, hogy: 'Vigyázhatnál magadra jobban" vagy "Nem kéne mindig féktelenül ugrándozni, meg rohangálni, akkor nem történne ilyesmi" és hasonlók. Ezt és az orrfacsaró kórház szagot sem esik nehezemre elviselni, főleg ha hamar letudható sérüléssel látogatom a gyengélkedőt, egyszerűen csak púp a hátamon felmenni odáig, plusz idő és energia. Talán ezt végig gondolva a fejemben sikerül felhúznom magam megint picit, és ezért tölt el elégedettséggel, amikor az átkom célba ér, az áldozatom pedig, hogy drámai legyek: a porba hull.
Nem jutott annyira messzire, hogy nagy távot kellett volna sprintelnem, így mikor a közelébe érek lépésbe váltok, és egy nagy levegő után összeszedem magam. Ismervén az átkot nem sietem el a dolgot, először a seprűmhöz megyek, hogy összeszedjem azt, noha nagy ívben kerülöm a földön ülő leányzót, a magam, és az ő védelmében is. Nem vagyok erőszakos alkat, csak kell némi idő, míg lemegy bennem a pumpa és akkor már biztos nem fogok hirtelen lépéseket tenni.
Miután magamhoz veszem a jussom, megállok a lány előtt, tisztes távolságra, és bár a pálcám nem szegezem rá, el sem teszem.
- Köszönöm - mondom szarkasztikusan, majd folytatom - Ha valami értékesebbért kardoskodtál volna ennyit, még azt mondanám, hogy érthető, de ez csak egy vacak seprű, te pedig így megdolgoztattál érte - mondom kissé szemrehányóan, miközben végig simítok a tarkómon.
Ahogy végig nézek az elterült lányon és annak durcás arcán, kissé enyhül bennem a harag, és ellágyulnak a vonásaim, esetleg egy kicsit meg is sajnálom. Talán ezért sem fordulok azonnal sarkon, és hagyom ott dolgom végezve, hisz amiért jöttem, az végre valahára megvan.
- Minden rendben? Nem estél túl nagyot? - kérdezem meg végül, de a kezem még nem nyújtom neki, hogy felsegítsem, azért még résen vagyok.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-17, 10:58

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kezd határozottan idegesíteni, hogy nem tudom lekoptatni magamról. Nem olyan fontos ez a seprű, igazából az lenne a legegyszerűbb, ha hagynám a fenébe és kész, de valahogy mégis csak ragaszkodom hozzá egy kicsit. Nem tudom, hogy pontosan miért, de néha lehet egy-egy indokolatlan lépésem. Amúgy se sok mindenem van, ami csak az enyém, ez pedig egészen újnak tűnik, és igenis tetszik. Nem tudom, hogy pontosan mire való és hogy hogyan lehet használni, de attól még szeretném megtartani. Ez a lány viszont túlságosan ragaszkodik hozzá és kezdem én sejteni, hogy talán tényleg az övé. Ezért lenne jó megoldás a gyors lelépés. Nem is válaszolok már a szavaira, csak megrántom a vállamat. Nem vagyok egy kifejezetten kommunikatív alkat, tehát ez nem túlságosan meglepő részemről.
Persze ezek után is követ, nem értem, hogy miért nem képes végre lekopni rólam, pedig komolyan nem vágyom semmi másra, csak hogy eltűnjek végre a közeléből. Tudom én, hogy az erdő felé kellene indulnom, mert nem fogok bemenni a kastélyba, semmi pénzért se tenném. Túlságosan szokatlan környezet, és nem nekem való, nem biztonságos. Ezért támadok végül, és kaszálom el a lábát, aztán jöhet a futás, ahogy azt már nem egyszer gyakoroltam. Seprűvel persze egy fokkal nehezebb, hiszen teher is van nálam, amúgy se vagyok nagy darab, vagy erős, plusz a rendes haladásban is akadályoz. De az még sokkal jobban, amikor már megint az ismerős szavak hangoznak el és egy pillanattal később újfent a földön találom magamat. Valahogy mindig ez a vége, ha a birtokra keveredem. Nyekkenek egyet, mikor a lábaim feladják a szolgálatot. A seprű kirepül a kezemből, mivel legalább karral igyekszem tompítani az ütést, és persze egy halk szolidabb káromkodással vegyített morgás is előkúszik a torkomból, ami azt hiszem jelen helyzetben teljesen érthető.
- Jól van! A tiéd a hülye seprű! - szó szerint duzzogva, mint egy kisgyerek ülök fel. Meg sem kockáztatom, hogy megpróbáljak felállni, legutóbb is hosszú percekre volt szükség, hogy a lábam újra működőképes állapotba kerüljön, pedig akkor csak az a béna vadőr talált el, nem pedig egy ha jól sejtem nála azért gyakorlottabb diák, aki már minden bizonnyal többször alkalmazta ezt a varázslatot. - Vidd a seprűt akkor, én meg eltűnnék szépen. - intek az állammal a fák felé. Igen az erdőbe természetesen, ebből talán már neki is nyilvánvaló, hogy nem egy itteni diák vagyok.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-14, 20:52

Régebben jellemző volt rám, hogy szívesen kezdtem vitákba, ha úgy éreztem, hogy valaki olyasmit mondott, ami támadható volt, és úgy gondoltam az én elképzelésem helytállóbb. Nem számított, hogy az illető közel állt-e hozzám, vagy amit mondott jelentéktelen téma volt-e, én bele kezdtem. Persze ez sokszor kellemetlen utóízzel járt, mert ahogy azt a saját bőrömön megtanultam, az emberek inkább kötekedésnek veszik, illetve úgy érzik ki akarom őket javítani, noha csak tágítani akartam a látóköröm és véleményt formálni. A végén oda jutott a dolog, hogy elvesztettem a kedvem az ilyen fajta kezdeményezésekhez, és megtartottam a véleményem magamnak. Ez főleg akkor csúcsosodott ki, mikor otthon minden tekintetben elnyomtak, még ha igazam is volt és érintett is a dolog, végül veszekedésbe torkollott az egész és én húztam a rövidített. Mondhatni akkor tájt tanultam meg, mikor kell befogni a szám, és elsétálni.
Ez a jelenlegi szituáció talán azért is bosszant ennyire, mert hiába mondhatom ki, amit gondolok, hiába van igazam, sehogy se jutok egyről a kettőre a lánnyal, és kezd átfordulni az egész veszekedésbe.
- De hát ez rád is ugyan úgy igaz, nem? - meredek rá, miután kicsit öntudatlanul is felemeltem a hangom.
Kevés olyan makacs embert láttam, mint ez a lány, talán saját magam jutna eszembe, ha még egyet fel kéne sorolnom. Mégis miért ragaszkodik valamihez ennyire, ami nyilvánvalóan nem az övé? Értem, hogy nem indítottam túl jól a társalgást, így nem várhatom a szimpátiát, vagy a bizalmat felőle, de azt se akarja beadni nekem, hogy ekkora az igazság tudata.
Annyira elmélyedek magam kis gondolataiban, hogy csak túl későn veszem észre a seprű suhanását, ami így alaposan bokán is talál, én pedig elterülök a földön. Miután sikerül leküzdenem az első éles fájdalmat, körbe nézek merre van az az átkozott boszorka. Ha futásnak erre, természetesen követem, már amennyire a bokám engedi és közben a pálcám is elő kapom, ez most már nem gyereked vívódás, komolyan felhúzott.
Amennyiben nem vesztettem még szem előtt felemelem a pálcám és rá célozva támadásba lendülök.
- Locomotor Mortis - mondom ki határozottan, ahogy a tüdőmből kifér.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-14, 14:13

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Oké, nem vagyok profi érvelésben, de azért nem fogom ám csak úgy egy könnyen annyiban hagyni ezt az egészet. Igenis... ha én akarok valamit, akkor elérem, legalábbis majd igyekszem, hogy így legyen, és hogy sikerül-e az már más kérdés. Nem azt mondom, hogy ez az amúgy fura alakú és használhatatlan izé... seprű minden vágyam, de ha már más is rá akarja tenni a kezét, akkor inkább az enyém legyen, mint az övé nem? Szimpla önzés, de nem sok mindenem van, érthető, ha szeretnék néha-néha egy-egy saját tulajdont igaz? Én nem kaptam gyerekkoromban pónik, vagy legalábbis nem emlékszem rá, és túl sok mindent sem, úgyhogy mondhatni ez a seprű most felettébb érdekel, még ha van is ráció abban, amit egyébként ez a lány magyaráz nekem.
- Én sem, de attól még nem biztos, hogy a tiéd és nem biztos, hogy visszaadnád a gazdájának, ha más az igaz? - szóval én nem vagyok más, csak egy kedves kis lány, aki nem akarja, hogy a seprűt csak úgy eltulajdonítsák. Más kérdés, hogy épp én akarom eltulajdonítani, de hát ettől az apróságtól igazán eltekinthetünk most nem? Neki ezt amúgy se kell tudni. Inkább csak gyors ütemben le akarok lépni szépen és úgy tenni, mintha közöm se lenne az itt történtekhez és kész. Ez sem olyan nagyon nehéz talán, hátha eléggé meglepődik a dolgon, hogy nem csinál végül semmit, főleg, ha netán még sem az övé a seprű. Ha meg mégis... akkor még ráérek kitalálni valamit.
Olyan gyorsan és könnyen még sem megy a lelépés, ahogyan terveztem. Hiába fordulok meg a tengelyem körül és indulok meg lendületesen a kastély irányába, nem sokat ér sajnos a dolog, mert képes utánam jönni és ez... nem... nagyon nem jó. Természetesen eszem ágában sincs bemenni a kastélyba és persze még inkább nem akarok semmiféle tanárral, vagy felnőttel találkozni, szóval igen jó lenne, ha valahogy sikerülne őt lekoptatni és erre két opció van, főleg ha ennyire ragaszkodik a seprűhöz... vagy én futok gyorsabban, vagy én ütök nagyobbat.
- Szóval ennyire ragaszkodsz ahhoz a teóriához, hogy a tiéd a seprű... akkor nem is tudom, hogy mi legyen, hiszen a tanárok is talán elhinnék neked, de én nem vagyok köteles... - jó nem, ez nem jön be, és még én sem hinném el, amit próbálok itt összemagyarázni azt hiszem. Szóval marad a másik megoldás, egyszerűen csak egy gyors mozdulattal megpróbálom a seprű végével elkaszálni a bokáját, hogy a földre kerüljön, aztán... jöhet a futás. Persze nem a kastély, hanem elsődlegesen az erdő felé, hiszen számomra az az otthon, nem ez a baromi nagy kőmonstrum.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-12, 18:14

Mindenki ismeri azt a pillanatot, mikor ül az órán, ahol már könyékig koptatta a kezét a sok jegyzetelés miatt, és a professzor valami olyasmit említ meg, ami a következőt váltja ki belőle: "Áh, ezt nem írom le, úgy is megjegyzem". És persze teljesen elfelejtődik. Főleg abban a pillanatban hagy el minden kis emlék foszlány a témáról, mikor a dolgozatban megkérdezik. Igen, tapasztalatból beszélek. És persze ott vannak a hasonló kategóriájú élmények, mikor rá parancsolnak az emberre, hogy ne tegye vagy épp tegye ezt vagy azt, mert ez és az lesz. Például írja bele a könyvébe a nevét, mert el fogja hagyni. Amit az követ, hogy a név nem kerül bele a könyvbe és az el lesz hagyva. És igen, megint tapasztalatból beszélek. Így hát nem meglepő, hogy a cuccaim semelyikén nem villog a nevem világító betűkkel, noha a feledékenységem mértéke néha okot adna rá.
- Nos nincs, de ha csak te nem kardoskodsz amellett, hogy a tiéd, én nem látok itt mást, aki tolongana érte, és te? - nézek körbe színpadiasan, bár tisztában vagyok vele, hogy nincs rajtunk kívül itt senki más.  
Nem hibáztatom a bizalmatlanságáért, ki hinné el minden szavát annak, akivel most beszél először? Persze egy ilyen szituációban, ha egyáltalán megfordulna a fejemben, hogy szívességet tegyek valakinek és összeszedjem a szétszór cuccait, akkor is az első adandó alkalommal lepasszolnám a felelősséget ha lehetőségem van rá. Elhagyta, az ő baja, annyira nem lehetett fontos, ha nem figyelt rá, nemde? A lány kötekedő magatartása és a váll megvonása számomra erős kontrasztot ad, de valószínűleg csak személyiségéből adódik. Igazán köpni nyelni sincs időm, mert a nagy elmélkedésemben addig szöszmötölök a válasszal, hogy csak a szőke hajkorona libbenését veszem észre, ami a gazdájával együtt a kastély felé veszi az irányt.
Mondanom sem kell, van bőr a képén a csajnak, ha csak így faképnél hagy valakit. Persze ha nem velem történne épp, és nem az én seprűm himbálózna a kezében jót nevetnék magamban, de most nem ez a helyzet. Végül úgy döntök se nem üvöltök utána, se nem átkozom meg, bár bevallom az utóbbit igen nehezen állom meg, így csak összekapom magam és felzárkózom a lányhoz.
- Ha már ilyen jól elcsevegtünk csatlakozom, hisz úgy is csak a seprűmért jöttem ki - szólítom meg ismét "kedélyesen", majd folytatom - így mikor valamelyik professzor a tulajdonos keresésére indul, nem kell túl messzire mennie.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-05, 21:39

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Igazság szerint amúgy is ellenséges vagyok szinte mindenkivel, mert hogy jobb óvatosnak lenni. Nem tudhatom, hogy ki ez a lány és hogy milyen, szóval igenis inkább elrettentem és akkor hátha szépen magától visszamegy a kastélyba, én pedig leléphetek a szerzeményemmel együtt. Ez így teljesen logikus hozzáállás nem? Szerintem bárki megijedne attól, ha igazán csúnyán nézek. Legutóbb Kyle se tudok igazán mit tenni ellenem, pedig azért nagyon igyekezett. Még pálcát is fogott rám, de végül simán leléphettem volna, ha nem tart fel a folyamatos kérdezősködéssel. Mindegy is, nem érdekes, azóta se találkoztam vele, pedig mennyire jött azzal, hogy időnként majd lenéz a zöldséges kertbe. Persze... miért kéne bárkinek is hinnem ezek után? Azok, akik egy ekkora kastélyban laknak baromi jól érzik ott magukat és nem foglalkoznak senkivel és semmivel, ahogyan velem sem. Nem is hittem én el igazán... ha pedig mégis reménykedtem benne, hogy majd egyszer visszatér, hát csak magamat áltattam valahol a lelkem mélyén és újra nem követem el ezt a hibát.
- Aha... és honnan kéne tudnom, hogy tényleg a tiéd? Rajta van mondjuk a neved? - szökik fel a szemöldököm. Kötekszem, hát persze. Láttam én őt, most már rémlik, hogy itt volt, amikor a többiek is gyakoroltak, csak hát... nem izgat ez az egész annyira, hogy jobban belemélyedjek. Nem kell vele foglalkoznom, ha kell a seprű, akkor majd lelépek és kész, nem fogok tőle engedély kérni, ha meg még se tudom lenyúlni... nem dől össze a világ, majd szerzek magamnak valami mást.
- Én meg csak szimplán sétáltam és gondoltam beviszem a seprűt annak, aki elhagyta. - rántom meg a vállamat. Na persze eszem ágában sincs betenni a lábamat abba a fene nagy kastélyba. Ha muszáj lenne, akkor se tenném, ha kényszerítenének rá, még akkor sem, mert sose lehet tudni kik vannak ott bent, miféle emberek. Nem kockáztatok, soha sem kockáztatok, csak amennyit feltétlenül muszáj! - Szóval, ha nem tudod bizonyítani, hogy ez a tiéd, akkor inkább bevinném valami... felnőttnek, hogy majd ő megoldja a helyzetet és megkeresse a gazdáját. - azzal szépen sarkon is fordulok, hogy első körben az épület felé vegyem az irányt, aztán majd amúgy is lekanyarodok valahol az erdő irányába, csak hát előbb le kell ráznom ezt a lányt.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-04, 21:46

Láthatólag alaposan megijesztettem a lányt, aki meglepően gyors reagál, és egy pillanat múlva már szemtől szemben állunk. Amilyen határozott és kihívő a tekintete, kissé csodálkozom, hogy nem azonnal a pálcájával nézek farkasszemet, magamat ismerve biztosan az lenne az első dolgom. Persze nem olyan furcsa ez, csupán mindig megfordul a fejemben, én hogyan reagálnám le az adott szituációt.
Ám ha fizikailag nem is lendül támadásba, a szavaival annál inkább, és bár szurkálódó hangnemben kezdtem a társalgást, kissé meglep a stílusa. Arra emlékeztet, mikor kisebb koromban rajta kaptak rosszalkodás közben, én pedig ahelyett, hogy meghúztam volna magam és meghunyászkodom, rájuk rivalltam. A támadás a legjobb védekezés, nemde?
- Onnan - kezdek bele a mondandómban, miközben összefonom a kezeim magam előtt - hogy az a seprű, amit épp szorongatsz, az enyém. De ahogy elnézem, ez a technika még annyira új, hogy neked is nehézségeid vannak vele - fejezem be, feltételezve, hogy egy kis csipkelődés még nem fog morcos hangulathoz vezetni, még annak ellenére sem, hogy az anonim seprű tolvajunk kérdőre von, ami már csak azért is zavaró, mert fiatalabb nálam, és ő maga is itt kint kódorog, meg amúgy sem tűröm jól.
Noha eddig csak furcsának tartottam a lány kisugárzását, megmagyarázhatatlan okból kezd gyanúsnak is tűnni. Bár csöppet sem mozgatott meg eddig a kérdés, mit keres itt, hisz nem tartozik rám, kezd egyre jobban érdekelni.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Csak míg én a seprűmet jöttem össze szedni, addig te... - hagyom befejezetlenül a mondatot, és kissé felemelem a hangsúlyt végén, ezzel jelezvén, hogy kíváncsi vagyok az ő indokára.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-04, 11:44

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kviddics... így nevezte Kyle, ha jól emlékszem. Unalmas egy dolog lehet, ha még csak ez a seprű sem úgy működik, ahogyan kéne. Nem valami nagy szám amúgy is az, hogy egy seprűn ülve repkedsz, mint valami nyomorult boszorkány, vagy vasorrú bába. Oké, nálunk ez valami sport lehet, ami gondolom népszerű, ha legutóbb is annyian repkedtek itt a pályán, hogy ihaj, de attól még béna az egész. Tényleg jobb lenne vinnem a fésűt és még jó lehet valamire. A fa elég erősnek tűnik, használatom mondjuk kitámasztásra, a sörték pedig jók lehetnek bélelésre is, bár nem olyan tökéletes, mint mondjuk az avar, de hát fogjuk rá. Kitalálom majd, mire lenne jó.
Ezen viszont nem gondolkodhatok túl sokat, mert hamarosan hangot hallok meg magam mögül. Itt komolyan mindenki úgy osongál, hogy az ember tuti, hogy hülyét kapjon, ha véletlenül meghallja, hogy valaki közeledik? Mármint úgy értem, hogy persze csak az utolsó pillanatban. Mindenesetre megperdülök a tengelyem körül és a másik lány szemébe nézek, szorongatva még mindig a seprűt. Oké, tényleg az lett volna a jobb megoldás, ha eleve lelépek és nem maradok itt kint várva, hogy mikor jön erre valaki... hiba volt, de eddig úgy láttam sötétedés után már nem túl gyakran merészkednek ki, szóval nem hittem, hogy valaki kijönne ezért a nyavalyás seprűért.
- Miből gondolod, hogy nem az enyém és egyszerűen csak új technikával próbálkozom, amit nem ismersz? - pillantok rá meglehetősen dacosan. Jó, azt tényleg nem tudhatom, hogy a seprű igazából az övé és ezért tudja ennyire jól, hogy nem nálam kéne lennie. De hát ilyen vagyok mindig, még azzal a vadőrpasassal is addig szájaltam, amíg végül nem sikerült eltörnie az orromat. Napokba telt, mire normálisan kaptam levegőt és még mindig sajogna, ha valaki hozzá találna érni. - Amúgy is késő van, ilyenkor már nem kéne kint lenned nem? - az hogy én vagyok már más kérdés. Talán csak egy diáknak néz, akkor kitalálhatok valami magyarázatot arra, hogy miért vagyok itt. Mondjuk egy tanár küldött, hogy bevigyem ezt a seprűt, vagy valami. Miért ne lehetne így?


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-12-02, 15:24

Az isten verje meg a feledékenységem, a kényeskedő libákat meg pláne. Ha van felesleges emberi tevékenység, akkor az a panaszkodás, ami egyben a leggyorsabb mód a vérnyomásom felemelésére. Kevés olyan ismerősöm van, aki őrzi ezt a rossz szokást, ez pedig korán sem a szerencse kérdése. Arany szabály, hogy ha valaki társalgásba kezd velem, majd a beszélgetést azonnal a saját problémái felé tereli, ezzel pedig táptalajt biztosít a rinyálásának, és ezt kettőnél többször megismétli, azt a harmadik alkalom bekövetkezése után tudatosan kerülöm. Persze nem feltűnően, mégis hatékonyan, hisz nagy gyakorlatom van ebben, otthon volt időm és lehetőségem gyakorolni.
Persze a két dolog nem függene össze, legalábbis általánosságban, ám a mai repülés óra alatt, amit a hideg idő ellenére megtartottak a szabadban, két, tippem szerint Mardekáros lánynak sikerült egy alkalomba sűrítenie három beszélgetésnyi panaszkodást, ezzel elérve, hogy még csak egy pillanatig se forduljam meg a fejemben a velük való társalgás. Noha jó az arcmemóriám - ellentétben a képességemmel, ami a nevek megjegyzésére vonatkozik - az ő jellegtelenségükkel, és a három réteg által eltakart ház címer hiányában nem tudtam biztosra megállapítani. Ahogy azt változatosan módon, és igen hallhatóan kifejtették, szerintük már túl hideg van a kinti órákhoz, és ők nagyon fáznak. Bevallom őszintén, én is éreztem a hűvös levegőt, de hamar felfűtött belülről az ideg, hála a két díszpintynek. Végül annyira rohantam a helyszínről, - tekintve, hogy ha nem tettem volna, potenciális gyilkosság helyszínből, aktuálissá vált volna - hogy ott felejtettem a seprűmet. Átkozom is magam érte, hisz így arra kényszerültem, hogy kikullogjak a kastélyból és összeszedjem, természetesen sötétedés után, hisz miért jutna előbb eszembe, hogy mi hiányzik. Kénytelen kelletlen magamra kaptam egy vastag pulóvert és a kabátom, majd útnak indultam.
Nem volt hosszú séta, hamar megjártam, legalábbis megjártam volna, ha nem arra érkezem, hogy egy szőke lóboncú lány dobálja a seprűmet, felettébb ügyetlen módon. Ez arra késztet, hogy tisztes távolságban megálljak és  szemügyre vegyem. Az arca alapján elsőre egyáltalán nem ismerős, ráadásul az öltözködése is kissé kitűnik, hisz nem csak, hogy nem az évszaknak megfelelő, de kissé ütött kopott is. Vagy nagyon jól bírja a hideget, vagy csak nem realizálódott számára, hogy nem nyár van. Ha tippelnem kéne a furcsaság faktor alapján, azt mondanám, hogy a Hollóhát tagja, de címer híján ezt ismét nem tudom megállapítani. Kezdek rájönni a jelzések mennyire informatívak. A termetéből és a vonásaiból arra következtetek, hogy fiatalabb nálam, így vagy elkerültem a folyosókon, vagy most érkezett az iskolába.
Mivel messziről nem igazán tudok többet kianalizálni a lány személyéről arra jutok a legjobban lesz ha megközelítem. Lassú léptekkel indulok neki, majd mikor hallótávba kerülök megköszörülöm a torkom, majd megszólítom.
- Ha új repülési módszert próbálsz kifejleszteni kétlem, hogy a jó módon közelíted meg, arról nem is beszélve, hogy ezt más seprűjével teszed, már ha nem tévedek - bököm ki végül, a kissé talán barátságtalannak tűnő, ám nem annak szánt köszöntést.
Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-27, 15:50

Kathleen & Cosette
Néha a leghosszabb út az, amit egyedül kell megtenned.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Megint itt. Tudom, hogy nem kéne folyton bemerészkednem az iskola birtokára, de többnyire akkor teszem, amikor nincsenek erre sokan. Hajnalban, vagy akkor, amikor már lassan esteledik, mint most is. Ilyenkor azért már elég hideg van ahhoz, hogy ne nagyon mászkáljanak ki túl sokan. Persze én is baromira fázom, de a mozgás segít igaz? Az esetek nagy részében persze és sikerült magamnak összetákolni egy megfelelő helyet, ahol jól el vagyok. Ha elég sok mohát és persze leveleket pakolsz a kis kuckód tetejére és oldalára, akkor nem olyan vészes a helyzet. Persze közben keresgélek is, olyan jó kis helyet, amint amilyen régen volt még a másik erdőben távol innen. A meleg vizes forrás azért elég szépen melegítette a talajt és nekünk is kellemesebb volt úgy a tél. A fagyott talaj nem igazán kifizetődő, főleg mert sokkal nehezebb találni valami ehetőt, arról már nem is beszélve, hogy az állatok is jóval kisebb mennyiségben mászkálnak ilyenkor az erdőben, sokuk jobban meghúzza magát, vagy téli álmot alszanak, főleg majd ha bejön a tél. Nem akarok, de... ki tudja, hogy nem lesz-e az a vége, hogy kénytelen leszek az épületbe is valahogy bejutni. Nem lenne célravezető, hiába mondta Kyle, hogy segítenének... de kocáztatni... az azért nem olyasmi, amit túlságosan gyakran mernék.
Ez is most egy kivételes alkalom. Még valami délután láttam, hogy valaki kint hagyta a seprűjét. Gondolom óra után. Erről beszélhetett Kyle... a kviddicshez, vagy mihez való, a seprűn lovagolnak. Eléggé abszurdnak tűnik az egész, de hát ugye kinek mi. Azért mégis csak van bennem egy alapvető kíváncsiság, hogy megnézzem azt a kint hagyott darabot. Óvatosan merészkedem csak közelebb hozzá. A fene tudja, hogy mégis mitől repül és nem fog-e eleve nekem támadni, vagy... valami. Egészen lassan érintem csak meg leguggolva mellé, de semmi sem történik. Figyeltem, hogy mit csináltak, de annyira nem vagyok bátor, hogy meg is próbáljam, csak felveszem és egyszerűen megtartom a levegőben, majd leejtem. Persze nem marad csak úgy magától ott, miért is maradni. Ezek szerint nem ilyen egyszerű. Talán... értelme sincs ennek az egésznek, el kéne vinnem szépen magammal és majd felhasználom valamire. Ha már itt hagyták, akkor... ez van, kisajátíthatom igaz? Talán fel se tűnik nekik egy seprű hiánya, amúgy is elég sok van gondolom még abban a marha nagy kastélyban.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 414

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-15, 10:10

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-14, 15:37



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Még sem kérhetem meg, hogy tűnjön el az életemből, meg az iskolából is, csak azért, mert Carl az apja. Nem tennék ilyet és nincs is jogom hozzá, semennyi sem. Egyébként sem az ő hibája, hogy ilyen az apja, nem ő tehet róla, csak oda csöppent be és kész, de attól még én nem gondolom úgy, hogy veszélyes lenne, rám vagy másra nézve. Arról persze nem tudok, hogy egyébként vérfarkas... talán jobb is így, akkor azért ki tudja, hogy nem gondolkodnék-e máshogyan róla. Bár az is olyan valami, ami kontrollálható és amiről nem tehet, de... attól még nem lenne valami nagy élmény tudni, hogy épp egy vérfarkassal beszélgetek. Elég félelmetes dolog ez.
- Talán jobb is így, hogy nem tudtál mindenről nem igaz? - talán tényleg jobb, hogy nem látott mindet, hogy nem tudott mindenről. Így legalább vannak dolgok, amik igenis nem jutottak el hozzá, amikről szerencsére nem volt semmi fogalma sem, és ez jó. Kevesebb szörnyűség formálta őt is és talán egy fokkal jobban alakulhatott így az élete, legalább egy fokkal, ha nem is többel.
Az viszont meglep, amit tesz. Nem tettem én semmit, meg sem öleltem, nem mertem volna és ennek ellenére ez a vége. Megcsókol, én pedig csak pislogok, és... nem tudok az első pillanataban mit kezdeni vele. Végül elveszi a zsepit és... elmegy pár szó után, én pedig egyszerűen csak nézek utána és próbál ezt az egészet valahogy kezelni. Ott maradok ahol voltam, térdelve a sarkamon ülve, végül egy hatalmasat sóhajtva. Mégis... hogyan kezelhetsz egy ilyen helyzetet egyáltalán? Beszélnem kell Astriddal... ő majd talán tud adni valami használható tanácsot.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-14, 14:05


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Valahol meg vagyok lepődve, hogy ennyire megértő velem szemben, hiszen én emlékeztetem arra, hogy mi is történt vele. Másfelől mindig is tudtam, hogy egy kedves, szinte angyali teremtés, aki törekszik a jóra, hogy adhasson valamit a világnak, akár még nekem is, bármilyen kapcsolatom is van ahhoz, aki bántani akarta. Látom a tekintetén, hogy engem nem tart fenevadnak, veszélyes bestiának, ezért aztán főleg jó, hogy nem tud a vérfarkasról, amely lelkem mélyén rejlik. Ám még azt is el tudnám képzelni, hogy azt is kezelhetőnek vélné. Szó sincs róla, hogy Quinn mindent elfogad, de úgy látom a harmóniára törekszik.
Hálás vagyok, amikor úgy tűnik, helyettem próbál mondatokat befejezni, és most már tényleg szörnyen érzem magam, hogy úgy tűnik, nekem rosszabb az életem, nem is neki. Úgy jöttem ide, hogy itt majd minden rendben lesz, és mégis ahogy felbukkant ő, amilyen természetes, amilyen kedves, teljesen szétzilálta korábban megszerzett magabiztosságomat. Ebből látszik, hogy nem is voltam az, csak próbáltam úgy tenni.
- Én meg ott voltam vele éveken át, és hagytam neki. Amikor el tudtam szabadulni táborba, vagy iskolai programra, akkor mindig elfeledkeztem a dologról, pedig biztosan akkor történtek az igazi szörnyűségek. – Talán neki van igaza, legyen úgy, hogy nem beszélünk többet ezekről a dolgokról, és ha egymásra pillantva mégis eszünkbe jut, hát elnyomjuk az érzéseket. Mintha egy másik életben történt volna. Amikor hozzáér, akkor ösztönösen lököm el, de valamiért feltámad bennem a vágy, a késztetés, hogy én is adjak valamit, többet is, mint kaptam. Kárpótlásért? Nem tudom. Talán inkább azért, mert én akarok tőle kapni. Abban a pár pillanatban, amíg csókokkal borítom el, nem is nagyon vagyok tudatomnál, így aztán még rosszabb, ahogyan ledermedve néz rám, ahogy bocsánatot kérek. Inkább lehajtom a fejem, hogy ne is kelljen rá néznem, mert máris bűnbe estem, elvesztettem a fejemet, és ennél még rosszabb is lehetett volna a dolog.
Mégsem rohan el tőlem, ott marad, bár érzem magamon a nagyon is zavart, furcsa pillantását. Az én ajkaim is szinte lángban égnek, mert bár nagyon bánt, hogy megtörtént, egy pillanatig úgy éreztem, hogy élek. Még soha senkit nem csókoltam meg, talán mindenkivel ilyen? Vagy csak arról van szó, hogy nagyon vágytam a dologról, ezért éreztem ennyire jónak? Fizikailag, és lelkileg is jobban lettem egy röpke időre, hogy aztán amikor ráeszmélek, teljesen maga alá temessen a tett súlya. Átveszem a zsepkendőt, és megtörlöm az arcomat. Talán jobb is, ha gyorsan véget vetek ennek az érzelmi hullámvölgynek, mert nem szükséges, hogy pont ő legyen olyan szerepben, hogy engem támogat.
 - Talán igazad van... Egyszer majd hátha jobb lesz. – Bólintok, és miután most nem tudok mit hozzáfűzni a dologhoz, sóhajtok egy nagyot, felállok, és visszamegyek az épületbe.




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-13, 10:54



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom én, hogy más a kettőnk dolga, tisztában vagyok vele, de ő se sok minden tehet, mint hogy megpróbálja az egészet elfelejteni és kiverni a fejéből, ha lehet egy életre. Tudom, hogy ez koránt sem ilyen egyszerű, de mégis mi mást tehetne? Nem élhet folyton azzal a tudattal, hogy talán olyan lesz mint az apja, lehet hogy pont ezért lesz olyan. Akkor léphet csak tovább, ha nagyon igyekszik változtatni az életén és mindenen, csak akkor lehet jobb, ha nem gondol rá. Ha én zavarom, mert itt vagyok a suliban... hát jobb, ha elkerüljünk egymást, ezt neki kell tudni. Én azt hiszem el tudok vonatkoztatni, csak mert az egészet el akarom felejteni és nem fogom hagyni, hogy ő erre emlékeztessen.
- Nem könnyű, tudom én. - bólintok végül, amikor nem fejezi be a mondatot. Tudom, hogy nem egyszerű az élete, és tudom, hogy nem fogja csak úgy egy könnyen túltenni magát rajta. Majd talán... idővel. Sok mindenre azt mondják, hogy az idő a legjobb gyógyír, én pedig remélem is, hogy így van, hogy minden egyes nappal, ami eltelik közelebb kerülhetek a felejtéshez és a nyugalomhoz. Valahogy csak sikerül majd.
- Akkor még nem volt annyira... nyilvánvaló ez nekem sem, csak fura volt. És kapóra jött, hogy a suli miatt nem voltam otthon, csak aztán... - megrázom a fejem. Nem akarok beszélni róla, tényleg jobb lenne egyszerűen témát váltani. Sétálni kicsit és kész, nem pedig azon agyalni, hogy milyen pocsék dolgok történtek velünk. Történtek igen, de majd jobb lesz egyszer minden, a mi életünk is változik. Sajnálom, hogy a nevelő anyja is meghalt, igazán... tényleg és bár én sem vagyok a testi kontaktus híve, de mégis végül arra jutok, hogy megszorítom kicsit a vállát. Talán nem kéne és több nem is menne, de ennyit megtehetek nem? Csak hogy egy kicsit jobban érezze magát. Az viszont nagyon meglep, ami ez után történik. Fel sem merül bennem, hogy netán visszacsókoljak, csak dermedten tűröm azt, ami történik és pillanatokkal később is csak pislogok nagyokat, hiába hogy sír, hiába hogy mentegetőzik. Erre mégis... mit kéne reagálni?
- Semmi baj... azt hiszem... - ide-oda jár a a szemem, miközben ő a földre roskad, én pedig nem tudom, hogy mégis mit tegyek, vagy mit mondjak. Talán igaza volt? Talán tényleg... veszélyes rám? De miért? Nem vagyok én semmi, nem vagyok még csak igazán szép sem, akkor meg miért? Miért nem lehet végre csak szimplán nyugodt életem? Letérdelek végül én is a földre, csak szimplán a sarkaimra ülök, de most nem érek hozzá. Még mindig zavaróan bizseregnek az ajkaim, nem kockáztatok, csak szótlanul túrok a zsebembe és nyújtok felé egy zsepit. - Tényleg nincs... baj. Te se tudod még hogyan kezeld a... az emberi kapcsolatokat azt hiszem, de meg lehet tanulni. - én is sokat fejlődtem, amióta ide járok a suliba. nem azt mondom, hogy tömegesen vannak barátaim, de itt van Nekem Astrid és azért van pár évfolyamtársam, akikkel időnként el tudok beszélgetni. Neki is menni fog majd idővel.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-12, 10:30


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért nem olyan egyszerű továbblépni, mert őt „csak molesztálták, majd meg akarták ölni”, míg nekem az egész életem arról szólt, hogy láttam a szörnyűségeket, kárhozatra ítélte a lelkemet, és nyomorultnak érezhettem magam, hogy még csak nem is segíthetek. Pedig lehetőségem lett volna rá, csak valamiért erőm nem volt hozzá. Hogy lehettem ennyire tesze-tosza? Ahogy ő is mondja, valahogy el kell felejteni mindent, és ha van rá lehetőség, akkor tovább lépni, egymást védeni. Én komolyan gondoltam, hogy leteszem a megszeghetetlen esküt, mert inkább meghalok, mintsem bántsam, ő valahogy nem érzi szükségét, hát így még jobban résen kell lennem. Ám miután eddig sem volt akaratom, hogyan lenne most, hogy még itt van előttem, és minden nap arra emlékeztet, hogy ki is vagyok. Meg mi...
 - Én is... Tényleg én is, csak hát.... – Nem tudom befejezni, mert nagyon leegyszerűsíti. Új életet az ember nem tud csak úgy egyik pillanatról a másikra kezdeni. Nekem hónapokba telt, míg elfogadtam, hogy magamra maradtam, ráadásul még farkas is vagyok, erre itt van Quinn, aki visszaránt az egészbe. Nem tehet róla, szó sincsen arról, hogy őt hibáztatnám, de mégis, az egész kálváriám kezdődik előlről. Pedig olyan jó volt csak úgy viccelődni. Csak köszönnöm kellett volna, és továbbmenni, legfelejebb nevetni a seprűs balesetén. Ostoba voltam.
 - Ez rá vall... Valahogy a kicsikkel kezdte. Bennük látott valamit... Ez annyira... ocsmány. – Rázom a fejemet, nem tudom, hogyan fogjuk túlélni az egészet, legalábbis lelkileg, érzelmileg,  mert nem fogja fel, hogy Carl nem csak egy gyereket látott benne, akit molesztálhat, hanem egy szép lányt is. Mint ahogyan én is azt látok. Bár alig találkoztunk, Angelique párszor bátorított, hogy amikor Quinn átjött matekozni, beszélgessek vele, menjünk el valahova, ilyesmik. Nem tehetek róla, tetszett, és kész. Most pedig itt van, és nem érti, hogy nekem valóban kisértés. Nem is feltétlenül arra hogy bántsam, de honnan tudnám, hogy mi történik... hogy mikor ragad el az indulat, vagy bármi, amit kiválthat belőlem? Még nem közeledtem senkihez, de mi van, ha csak a rosszat tanultam el? Végül mégis megered a nyelvem, és beszélek arról, amit még senkinek nem mondtam el, de valahogy, egy másik áldozatnak mégis könnyebb, egyszerűbb. A könnyeimet már nem tudom eltitkolni... Olyasmi történik, amire teljességgel nem számítok. Hozzámér. Elsőre ösztönösen ellököm a karját. Viszont odakapok, érzem, hogy szinte éget az érintésének a helye. Évek óta nem éreztem ilyet, amióta anya nincsen többé. Vágyom arra hogy valaki szeressen, csak engem, csak most, csak itt. A lelkemben elnyomott vérfarkas is nyüszít azért, hogy ne legyen magányos, vagy a fene tudja, hogy minek tulajdonítsam a dolgot, de odaugrok, és vad csókokkal borítom az ajkát. Még ilyen elborult állapotomban is figyelek arra, hogy ne okozzak fájdalmat, mint ahogyan eddig sem tudtam senkinek. Biztosan teljességgel ledöbbentem, de nem várok addig, míg ellökne, pár pillanat az egész, már el is tépem magam tőle, megugorva hátra pár lépést.
 - Úristen, mit műveltem... Én... sajnálom, borzasztóan, nem kellett volna hozzámérned... – Arcom már teljesen könnyáztatta, annyira vágyom arra, hogy mindez máshogy legyen. Végül leroskadok a földre, és némán szenvedek. Lehet, hogy ma éjjel kéne elszöknöm az iskolából, és más farkasokat keresni. Nem vagyok alkalmas erre az egészre.




Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Quinn Henderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-11, 13:57



Jason & Quinn

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem ő tette ezeket a dolgokat, akármit is mond ő is csak egy áldozat, az apja áldozata, aki nem tett ellene semmit sem, pedig tudta, hogy kellett volna. De már ez is csak a múlt nem? Akkor pedig kár rajta őrlődni, attól semmi sem lesz jobb. Szerintem mást nem tehetünk, mint tovább lépünk, én is csak ezt akarom. Elfelejteni azt, ami történt és nem beszélni róla, mert attól igenis jobb és könnyebb lesz nekem, tudom. Máshogy egyszerűen nem lehet egy ilyen megpróbáltatást túlélni, csak úgy, ha az ember úgy tesz, mintha meg se történt volna. Persze tisztában vagyok vele, hogy igen, a nyakamon lévő sebhely örök életemre emlékeztetni fog rá, de attól még... muszáj tovább lépnem és tovább élnem. Nem retteghetek örökké, hogy esetleg újra megtörténik, hogy Carl egyszer kiszabadul teszem azt a börtönből és megint mindenkivel elhiteti, hogy rendes ember. Az... az nem lehet.
- Tudom, hogy nem egyszerű, de... jobb lesz attól, ha bonyolultjuk még tovább? Én csak... el akarom felejteni. - bököm ki végül egy finom vállrántással. Tényleg nem akarok mást, mert tudom, hogy csak így lehet jobb, ha végre képes leszek tovább lépni és tudom, hogy idővel menni fog. Elfelejtek mindent és majd neki is menni fog, mert az életet tényleg csak így lehet élni, ennyi.
- Nem olyan látványos, még a suli előtt. Csak... furán kezdett viselkedni, én pedig megijedtem és tudod ez a spontán mágia... azt hiszem ez védett meg, aztán nem mentem többet hozzá... hozzátok. - elég sokat jártam az apjához matekozni, még kisebb koromban, tíz múltam csak, amikor elkezdett jobban közeledni, ami már kezdett nem tetszeni, és végül egyszerűen hagytam az egészet, és nem sokára jött a Roxfort, akkor pedig már nem töltöttem otthon olyan sok időt és azt hittem, hogy ennyi volt. Én is léphettem volna, de én se tettem meg, akárhogy is nézem, én is hibás vagyok.
- Én... kísértésként? - talán most először lepődöm meg igazán, el is kerekedik kicsit a szemem, hiába, hogy nem kéne, de mégis mit mondhatnék erre? Én... lennék számára a kísértés, hogy olyan legyen, mint az apja? Nem vagyok különleges, nem is értem ezt az egészet. Nem... nem akarom, hogy ilyeneket gondoljon. Az viszont még jobban megdöbbent, amit ezek után mesél, a pót-anyukájáról és a többiről.
- Sajnálom Jason. - bököm ki végül egész halkan, amikor látom, hogy megjelenik az első könnycsepp is az arcán, hiába hajtotta le a fejét, hogy ne lássam. Rémes élete lehetett, nekem legalább ott vannak a nevelő szüleim, akik jó emberek. Apa mentett meg, ő hallotta meg, hogy sikítok, amikor menekülni próbáltam, és majdnem agyonverte Carlt, amíg anya próbálta lefogni a nyakamat, hogy ne vérezzek el. Az egész helyzet homályos, de mégis vannak foltok, amik megmaradtak. Még sem megy, hogy közelebb lépjek és megöleljem, csak a vállát fogom és szorítom meg egy pillanatra. A testi kontaktus Astriddal megy egyedül.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mi magunk sosem, csak az változik,
akinek hisszük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jason Tinsdale
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2014-11-09, 10:48


Quinn & Jason
Farkasbőrben

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megpróbálok vele őszintén beszélni, bár a szavaim vontatottak, nagyon nehezen préselem ki magamból amit mondok, mert ő az első, akinek beszélek ezekről. Angelique-nek nem kellett mondani, szemtanuja, majd áldozata volt az egésznek, a rendőrségen pedig mint családtag, nem kellett tanuvallomást tennem. Quinn azt hiszem megérdemli hogy elmondjam, amit gondolok, hogy én is részese voltam mindennek, de nem volt erőm ahhoz, hogy kilépjek a dologból, és bár a nő hatására megtettem, halálával még mélyebbre zuhantam, hiszen ha kiderül, hogy a megmentőd is halott, hogyan lehetne számodra igazán remény? Miközben beszélek, időnként az egykori szomszédkislány arcát is figyelem félszegen, vajon megrémítem mindezzel, vagy csak sajnál engem? Annyira furcsa dolog, nem engem kéne sajnálni, mert a farkasos dologról nem is tud. Valahogy ő volt az áldozat, én nem akarok mártírt faragni magamból. Tehetnék úgy, mintha nem tudtam volna a dologról, és pusztán véletlenül derült ki számomra is a dolog, de nem. Ennyire sosem lennék aljas, hogy szép lassan átvegyem Carl örökségét, és megtévesztve az ártatlanokat egy brutális állat legyen.
 - Azért ennyire... nem egyszerű. – Látom rajta, hogy pont arra gondol, amire én is, hős lehetettem volna, így viszont tettestárs maradtam. Hívhatom magamat is áldozatnak, végülis lelki sérüléseket szendvedtem, talán nagyobbbakat is, mint tudok róla, hiszen Carlt a mai napig az édesapámnak vélem a nyilvánvaló különbségek ellenére is. Nem szabadott volna senkire támaszkodnom, csakis saját magamból kellett volna erőt merítenem, de ha valakit kisgyerekkora óta nevel valaki, még akkor is, ha szadista, mégiscsak a családja, kötődik hozzá, nehéz lemondania róla, úgy fogadja el, amilyen. Hát velem is ez történt.
 - Volt... első alkalom? Mikor? Hogyan? – Kérdezek vissza hüledezve? Komolyan mondom lassan ott tartok, hogy bemegyek abba a mugli börtönbe, és kiverem apámból a szart is. Komolyan képes volt többször bántani szegény lányt? De hát miért is vagyok meglepődve, nem Quinn volt az egyetlen. Én már nem is tudom, hogyan fogok túllépni mindezen...  – Vele nőttem fel, egész életemben azt tanultam tőle, hogy mindez természetes. Mégsem voltam rá képes, hogy én is... De mi van, ha itt leszel, kisértésként? – Rázom meg a fejem, tényleg nehéz elvonatkoztatni, hogy itt van velem egy potenciális áldozat. Az esküvel viszont én magam is egy kicsit szabályok közé lennék szorítva. Bár nem úgy tűnik, mintha ennek szükségét érezné.
 - Volt igen. Egy francia nő volt az, akivel jól éreztem magam. Olyan...anya tipus. Vele mentem Franciaországba, de végül... ő is... Carl. Nem viselte el, hogy megszöktem vele. Utánunkjött, és... – Lehajtom a fejem, ez már tényleg sok volt, nem tudok mit kezdeni a helyzettel, megjelennek az első könnycseppek a szememben, hiszen soha nem gyászolhattam meg őt. Vicc, hogy úgy jöttem Quinnhez, hogy én vagyok a humoros srác, és most mégis így kiadtam magam neki, ebből látszik, hogy valójában nagyon is sorstársak vagyunk, akik akár egymásba is kapaszkodhatnak, csak hát bennem ott van Carl tanítása, aminek ki tudja, hogy meddig fogok tudni ellenállni. Nem egy tiszta lelkű srác vagyok már...
Csupán közelebb lépek kicsit, nehéz megszólalnom, vagy válaszolnom arra, amit mesél, mert én szívesen lennék a barátja, csak nem biztos, hogy van értelme. Duplán is fenevad vagyok, kérdés, hogy meddig lehetne működőképes egy ilyen jellegű barátság, kapcsolat, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt.



Soha ne nézz vissza!
[You must be registered and logged in to see this image.]    [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez

Vissza az elejére Go down

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-