Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 380

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-05-04, 10:54

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-28, 20:34


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Olyan aranyos, hogy nem érti a dolgot, és hálálkodik, de ezt a részét átlátom, még ha kevés kapcsolatom is volt amióta megérkeztem, csak a bandát mondhatom amolyan ismeretségnek, Noriko az egyetlen barátom, de még mindig jobban el vagyok eresztve, mint Cosette. Megértem, amikor azt mondja, hogy nehezen bízik az emberekben, még annak ellenére is, hogy nem tudom, hogy mit keres az erdőben. Eddig még nem akartam tovább faggatni, mégis megértem, ha úgy véli, hogy nem bízhat meg az emberekben. Hiszen ha eddig nem köztük élt, és bántották mindenért, kitaszították maguk közül, akkor mindez érthető. Nem volt senkije, semmilyen, nem csoda, ha lopott. Én szívesen adok viszonzás nélkül is. Nem tanítottak meg rá, ez valami belső késztetés, hogy így a helyes. Látom a megütközött tekintetét, amelyben valami fura szerzetnek tűnök, aki nem illik bele a megszokott világába. Valahogy elsőre nem érdekelt, hogy ha visszautasít, most viszont a varázslattal megosztom vele a házamat visszavonhatatlanul. Talán rá akarom döbbenteni, hogy nem mindenki önző, nem mindenki csak elvenni akar, én igenis tudok adni.
- Szívesen. Ne érts félre, nem akarok mindenféle őrangyalt játszani, de ha én úgysem használom ki teljesen ezt a vagyont, az már igenis felelőtlenség lenne, hogy ne adjak bele mondjuk neked, ha rászorulsz. Nem tudnám tovább nézni, hogy szendvicseket veszel másoktól. Na nem őket sajnálom. Téged Cosette. Lennie kell egy jobb életnek, amit megérdemelsz. – Ez most talán túlságosan bölcselkedően hangzott, pedig nem tartom magamat kifejezetten okosnak. Bár valamilyen módon a teszlek süveg is azért osztott be ide, mert hajlamos vagyok kiállni másokért, akik nem is tettek értem.
- A mi házunkban. És ha ott vagyok, akkor is. Nem adok rá okot, hogy félj tőlem, és talán majd idővel bízni is fogsz bennem. – Mivel a varázslatot gyorsan végrehajtom, hagyom, hogy felfogja a történteket. Nem akarom, hogy nagy szemeket meresszen rám. Valahol az is fontos, hogy elfogadja, hogy ha kap valamit. A köszönöm bőven elengedő.
- Szívesen. De most már egyél. – Jól példával elől járva máris elkezdek falatozni a leendő lakótárssal. Biztosan neki is furcsa lesz, hogy meleg helyen lakik, van mit ennie, és még furcsább, hogy olykor érkezik is valaki. Na nem akarok én rémisztően sokat járni a nyakára, bár engem is izgat, hogy az iskolai programokon túl lesz valaki otthon, akivel beszélhetek, megoszthatom a gondolataimat.
- A szüleim meghaltak pár éve, és... tudod, ez furcsa, de majd útközben elmondom. Én azért nem lakom ott, mert a Roxfort bentlakásos iskola, van ott külön szobám, és az órák miatt nem lenne értelme ingázni, habár egyetemistaként lényegesen kevesebbet kell ott lennem. Így ha szeretnéd, lakhatom majd kicsit többet a közös házban. – Bólintok, mert annyira nem akarok ráakaszkodni, hogy még az erdőbe is elkísérjem, kivéve ha segítséget kér, bár fene tudja, hogy mennyi holmija lehet. Felállunk, ha végeztünk, és elindulunk kifelé.

//Nagyon aranyos kari, jó, hogy megpróbáltuk^^//




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-23, 17:22


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Erősnek is kell lennem, mert ha nem vagyok az, akkor nem élek túl az erdőben. Nem sok választásom van. Egyébként is elég jól ismerem a járást a fák között, de ez még nem elég, tartanom is kell magamat, hogy ne akadjak ki, amikor valami rosszul sikerül, mint amikor a horog beleadat az ujjamba, vagy mikor a szél lerombolta a kis viskót, amit megpróbáltam összetákolni az erdőben.
- Tudom, de attól még lehetne így. - rántom meg a vállamat a válaszára. Végül is miért is ne? Igaza van, magányból segíteni önzés, de nem ismerem én őt még annyira, hogy tudjam nem önző és nehéz elhinnem, hogy csupán azért akar nekem segíteni, hogy alapból olyan fenemód jótét lélek. - Ha így van akkor én... tényleg köszönöm. - mondom ki végül egy kis zavart torokköszörülés után. Hát na nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki segíteni akar nekem és főleg ilyen módon. Már a pulcsi és a kakaó is fura volt nekem, aztán meghív enni és megoldja a fickó ügyét, akitől loptam, de... ezek után még fel is ajánlja nekem a házát, csak mert ő nem szokott ott lenni. Persze, hogy e mögött azért valami rosszat sejtek elsőre, de talán ahogyan meg is ígértem neki legalább megpróbálhatnék bízni benne. Ha nem is fog sikerülni... de... egy próbált tényleg megérhet.
- Szóval te nem vagy ott, de én... lakhatnék csak úgy a házadban? - még mindig nehéz ezt elhinni, ezért meglepő módon nem is esem azonnal neki a szendvicsnek, pedig lenne hozzá ingerenciám, mert az illata valami fenomenális és valljuk be azért éhes is vagyok rendesen, de... össze kellene szednem a meglepettségemet, mert hát ilyesmit nem ajánlanak fel az embernek minden nap és hát nehéz is elhinnem, hogy ez csak így egyszerűen tényleg működhet. Mégis csak egy egész házról van szó, főleg ha segít abban is, hogy legyen mit ennem. Persze azért elkerekedik a szemem és kicsit láthatóan óczkodom is a varázslattól, amit rám szór, de úgy fest... tényleg komolyan gondolja ezt a ház dolgot.
- Hát én... köszönöm. - bököm ki végül nagy nehezen. Nehéz elhinni, hogy lesz hol laknom, ahol meleg van és nem kell félnem sem állatoktól, sem más egyébtől. - Te miért nem laksz ott és... más sem? - na jó azért kíváncsiság van bennem és még nem világos számomra, hogy ha van egy háza, akkor vajon miért nem használja, meg persze miért nem lakik ott más rokona, szülők, akárkik. - Végül is én ráérek, ha te is, de az erdőből is el kell hoznom pár dolgot majd még. - közben persze eljutok a szendvicsig és falatozgatni kezdem azt is. Tényleg nagyon finom, érthető módon pár harapás alatt rohamosan fogyni is kezd. A ház is érdekel, mégis csak úgy néz ki, hogy ott fogok lakni. Házban... lesz ágyam, meg minden... sosem volt még ágyam, olyan igazi, vagy legalábbis arra az időre, amikor még kisgyerek voltam és volt már nem emlékszem.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-19, 18:30


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 

Cosette egyszerre törékeny, és erős. Törékeny, mert annyira félénk, aranyos, hogy valóban nagyon sajnálom. Ám erős is, mert dacosan áll ellen mindennek, ami rabigába vethetné. A saját döntéséből él egyedül a szabadban, a hidegben. Furcsa kettősség ez, amellyel nem nagyon tudok mit kezdeni, néha elejtek egy kérdést, de nem is nagyon reménykedek benne, hogy válaszolni fog. Ha mégis, akkor kellemesen meglep vele, ám úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy elfogadom, hogy idegennek tekint. Végtére is most találkoztunk először. Ám én meg olyan vagyok, hogy még a saját érzéseim is ködösek, nem nagyon tudom felmérni, hogy talán nem kéne bíznom benne. Mégis, valahogy azt érzem, hogy Cosette nem gonosz ember. A hatalmas kék szemek, a törékeny alkat, igen, talán megtévesztő lehet, és ha így van, hogy csak valami rém, aki behálóz, hát úgysem tudok ellene mit tenni, nem leszek paranoiás. Ha ő a lidércfény, aki bevezet a mocsár mélyére. Naponta azt mondom magamnak, hogy nincsen vesztenivalóm, és ha végül úgy alakul, hogy elindul valamerre az életem, akár a végzet felé, ezúttal nem lehetek olyan flegma, hogy ne érdekeljen a dolog. Így mosolygva bólintok, amikor felel, ám a következőre mégiscsak megrázom a fejemet.
- Ugyan, a magányból segítség, önzés lenne. Csak megemlítettem, hogy tudom, milyen egyedül lenni. Azért akarok segíteni, hogy ne fázz, és ne kelljen veszélyben élned, lopnod. Nekem van elég, azért segítek, mert így helyes. – Mondom ezt úgy, hogy pontosan látom, hogy az emberek nagy része nem tenné ugyanezt. Nem fogadna a házába egy idegent, egy nincstelent. Végtére is én is az vagyok, csak van pénzem, ami meg nem minden. De valamiért hinnem kell abban, hogy ha kinyújtom a kezemet, akkor az célbatalál, segíthetek. Talán túl gyerekes ez a gondolat, az elutasítás bennem fel sem merül. Ha magamba nézek, úgy vélem, fordított helyzetben nekem is jól esne.
- Mert egész évben az iskolában vagyok, nincsen, akivel megosztanám. Ha már nem akarsz velem tartani tanulni, akkor ne fázz odakint. – Lassan intek, hogy a vajsörök után a pincér hozhatja a szendvicseket, amiket az előbb beszéltem le, így hamarosan tálcán teszik le elénk az estebédnek is beillő étket. Gazdagon meg van rakva pástétommal, finom sajtokkal. – Garantálom. – Veszem elő a pálcámat, és magam felé mutatok vele. – Én, Zachary Cross, a roxmortsi Wildapple köz 86-os ingatlan tulajdonosa lemondok 50%-os tulajdonrészemről az itt ülő Cosette javára visszavonhatatlanul. – Fordítom a lány felé a pálcámat, és miután az én alakomat derengte be előbb a fény, ami csak mi ketten láttunk, átúszik a szőke fiatal lányra. Most már ketten vagyunk tulajdonosok, ha akarja, ha nem. Ebben én döntöttem egyedül. Nem várok érte hálát, vagy vállonveregetést. Attól még ugyanúgy ott fogok lakni, még ha ritkán is megyek majd oda. – Na megmutassam? – Persze majd azután, hogy bevacsorázott, hiszen annyira nem kell rohannunk. Végülis már nem sietek vissza az iskolába, meg egyetemista vagyok, ha véletlenül nem akarnék ma visszamenni, akkor se keres senki.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-14, 10:01


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vannak olyanok, mint én, akiknél az számít igazán, ha nem faggatják őket és ő ezt nagyon jól csinálja. Nem kérdezget, nem nyaggat, hogy mondjak már végre valami többet magamról, egyszerűen csak hagyja, hogy ha akarom akkor elmondjam, ha pedig nem, akkor ne. Épp e miatt tudok egy kicsit nyitni felé és megpróbálni igenis elmondani neki legalább az életem egy részét, mert nem akarja minden áron kihúzni belőlem a szavakat. Persze ettől még nem feltétlen bizalom alakul ki egyből, de azt azért érezheti, hogy egészen jól alakul a dolog. Jól csinálja na. Már mondjuk a kakaó is jó húzás volt, meg a segítsége, de attól még lehet az ember gyanakvó, és sejthet a tettek mögött rosszat, de azt sem erőltette, hogy bemenjek a kastélyba. Újabb jó pont.
- Abban a nagy kastélyban nincs senkit? Elég sokan szoktak pedig ki be járkálni. - oh nem tudom én, hogy milyen egy iskola. Hogy akik ott laknak nem mind ismerik, vagy szeretik egymást. Nekem csak a csorda volt, akikre igazán emlékszem, más nem, így nincs összehasonlítási alapom és nem tudom, hogy neki milyen lehet az élete. - Azért akarsz segíteni, mert neked sincs senkid? -t eszem fel aztán a nyilvánvaló kérdést is, hiszen ki tudja. Simán lehet, hogy magányos és azért kell neki valaki, aki szintén, így könnyebben odafigyel rá és nyit felé. Jó tudom, elhihetném, hogy létezik olyan is, hogy önzetlenség, de ebben valahogy még mindig nehéz hinnem. Tudom, hogy ez az én butaságom, de nehéz csak úgy elfogadni a segítséget, amikor eddig nem igen segített senki sem.
Az étel is finom amúgy tényleg, nem igen szoktam ilyen komplettet enni, a fickó viszont nem sokon múlik, hogy ne riasszon el már csak a jelenlétével is. Végül maradok, miután Zach könnyedén elrendezi. Na igen pénzzel szinte mindent meg lehet oldani, ezen nem kellene meglepődnöm igaz? Csak hát nekem nincs pénzem, így azért jóval nehezebb dolgom van, mint neki.
- Komolyan mondod? De neked miből van ennyi? És... miért nem kell neked? - na jól van most már kezdek kíváncsi lenni, hogy mire fel ez a nagy jótékonykodás és persze, hogy miből van neki ennyije, amit így szétosztogathat. Ez azért szokatlan dolog, legalábbis én még effélét nem igen tapasztaltam. - Talán... nem lenne rossz. - teszem aztán hozzá végül még mindig eléggé bizonytalanul, de végül úgy fest, hogy tényleg hajlandó vagyok elfogadni a segítséget. Igaza van abban, hogy ez így kilátástalan és nehéz is. Persze elég bizonytalan dolog is elfogadni a segítséget, mert mi van, ha meggondolja magát idővel? Akkor vissza kell szoknom a régi életemhez és az nem egyszerű, ha már egyszer megszoktál valami jobbat, ahol nyugalom és biztonság van. - És nem fogod azt mondani pár hét múlva, hogy még se? - persze mondhatja akár azt is, hogy nem, aztán mégis, nincs rá garancia, de azt mondta legalább meg kell próbálni bízni a másikban, még ha nagyon nehéznek is tűnik a feladat.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-12, 16:38


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Valahol kiváncsi vagyok én, de magamból kiindulva engem biztosan zavarna, ha a titkaimról akarnának faggatni. Vagy nem tudom, vállat vonnék? Annyira ködös ez így, mintha nem tudnék a korábbi tapasztalataimból leszűrni semmilyen eredményt, és ez azért nagyon gyászos. Itt van valaki, akit nekem kell pátyolgatni, ez legalább elvonja a figyelmemet a különös álmokról. Ha nem zenélek, vagy a bandával vagyok, akkor szinte semmit nem tudok tenni, bejárok az órákra, de valahogy olyan üresnek érzem az életemet. Most segíthetek, de ha Cosette le akar pattintani, nem érzek magamban elég erőt, hogy kardoskodjak mellette, próbáljam kihúzni belőle, hogy mi baja van. Már így is elmondta, hogy az erdőben él, amin szörnyülködhetek, ez még az enyémnél is pocsékabb sors. Sőt… nekem van fedél a fejem felett, pénzem, csak éppen itt a szörnyű gyanú, hogy nem tudom miért ilyen ködösek az emlékeim.
- Azt látom, hogy több, csak… érted, nem rám tartozik. Érdekel, ne úgy vedd, hogy megvonom a vállamat. Csak… ez a te dolgod. Ha elmondod, oké, ha nem, akkor megértem. Nem is tudom, nem tűnsz buta lánynak, és sajnálom, hogy ennyire magadra vagy hagyva. Valahol ismerős érzés, nekem sincsen senkim, de ez most mindegy. Viszont neked nincs hol laknod, és ez az aggasztó. Nekem elég sok pénzem van, ha tudod, hogy ez mit jelent. Segíthetek, csak annyi, hogy gondold át. Nem kell érte semmi. – Látom én, hogy mennyire bizalmatlan, ezt nem lehet egy kakaóval, pulcsival, vagy pénz kecsegtetésével feloldani. Talán idővel. Én eléggé ráérek, más dolgom nem szokott lenni, így ha úgy van vele, hogy tesz egy próbát, azzal aligha kockáztat, de most még ebben sem hisz. Akkor maradjunk egyenlőre a barátkozásnál, ismerkedésnél, hátha jobb kedvre tudom deríteni.
Aztán alaposan meglepődök, először azt hiszem, hogy annak a másik fickónak teszem azt megtetszett Cosette, de gyorsan összerakom a képet a lány összeomlásából, hogy miről is van szó. Már állva fogadom a fickót, viselkedésem nyugodt, nem kapom fel a vizet. Biztos vagyok benne, hogy el tudjuk simítani a dolgot, ám beleszámolom azt is, hogy mondjuk kiüt, mert olyan kedve van. Nem lassulok be, gyorsan a kezébe nyomom a pénzt, és hülye lenne ilyen sokat visszaadni, vagy hőbörögni rajta. Szerencsére beválik a tervem, az illető morog még egy keveset, aztán lelép, csak arra kell figyelnie a kis szőkének, hogy legközelebb tőle biztosan ne lopjon, mert ott már talán én -sem menthetem meg.
- Ugyan. Ennyit nem ér meg egy cipó, meg egy takaró, hogy bántson téged, vagy bevigyen valami auror parancsnokságra. Nem vagy bűnöző. Viszont ez nem élet Cosette. Nem akarlak megbántani vele, de van értelme, hogy kint fagyoskodsz? Nekem van Roxmortstól nem messze egy házam, egész évben nem használom, csak húsvétkor megyek majd egy kicsit oda. Van tüzelő, és vennék neked időnként némi ruhát, meg kaja is lenne mindig. Lakjál ott, legalább amíg ilyen hideg van. Ha már az iskolába nem akarsz járni, akkor kapsz tőlem dolgokat. Ha kell. Ha nem, akkor a te döntésed. - Nem akarom én rátukmálni, meg biztosan úgy van vele, hogy mit kérek majd cserébe. Áh, ha így lenne, akkor már a pulcsinak is megkértem volna az árát. Ez most másról szó, nem kell ide mindenféle viszonzás.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-05, 15:52


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Talán valamelyest már hatással is volt, talán pont azzal, hogy nem akart minden áron hatással lenni rám. Nem erőltet semmit, pedig megtehetné, de nem. Épp ezzel tesz kíváncsivá és a tetejében még segít is. A kakaó tényleg finom volt egyébként is, ízlett és jól is esett, hiszen meleg volt és nagyon finom. Aztán még ruhákat is akar adni... nem semmi, hát persze hogy hajlandó vagyok akár még kicsit változtatni is, ha ez tényleg működik. Na persze ettől még nem bízom meg benne, nem is megyek be a kastélyba, hiszen nagy és veszélyesnek tűnik, félelmetesnek is. Jobb óvatosnak lenni, mert ha már akkor kapsz észbe, hogy baj van és elszúrtad, amikor már nem javíthatsz rajta, akkor... már nincs értelme.
- Nem... nem csak a csalódásról van szó, ez annál több. - elhallgatok, pedig szinte érezni lehet, hogy még lenne mit mondanom, csak nem tudom hogyan és azt sem, hogy mondjam-e egyáltalán. Kellően bizonytalan vagyok, ami talán érthető, nem merek csak úgy nyitni felé, ki tudja, hogy nem lenne-e annak valami nagyon rossz vége. - A kakakó tényleg finom volt. - bököm ki végül és csak nem mondok mást. Nem, most még egyelőre nem tudok. Nem megy, hogy beszámoljak az életemről. Nem csalódtam, megölték a családomat, megölték azokat, akik felneveltek és emberek tették. Nem bízom bennük, mert mi van, ha megteszik újra? Nem azt mondom, hogy ez a Zach olyan veszélyesnek tűnik, hogy bántana, de... lássuk be, sose lehet tudni.
Azért nem sokon múlik, hogy ne pattanjak fel, amikor a fogadóban vagyunk. A fickó úgy méreget és olyan termetes, hogy nem lenne jó újra valami kellemetlenbe keveredni vele. Tartok tőle és ez látszik is rajtam. Az orrom bánta, hogy nem tűntem el hamarabb az ablakából, nem akarom kockáztatni, hogy megint valami bajom legyen. Innen is majdnem meglépek, csak azért nem teszem meg, mert amikor a nagydarab fickó megáll az asztalunknál Zach megáll és egészen könnyedén megoldja a dolgot. Meglepetten pislogok, de inkább az ételembe nézek bele, hogy ne is kelljen látnom a jelenetet és a mustráló pillantást se, amivel a fickó méregetni próbál. Végül tovább áll, úgy fest, hogy elég pénzt kapott, sőt valószínűleg jóval többet is, mint amilyen kárt okoztam neki. Csak akkor pillantok újra Zachre, amikor a fickó tovább állt és már rendeli is magának a következő sört az újonnan szerzett keretből.
- Köszönöm... - tényleg hálás vagyok neki, csak épp nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan kell kifejezni. Meghívott ide enni, segít nekem és még kedves is, pedig én nem vártam el ilyesmit tőle. Ez új és épp e miatt nem is nagyon tudom kezelni a helyzetet. - Nem vittem el tőle sok mindent, csak egy cipót az ablaknál lévő asztalról és... egy takarót. - vallom be töredelmesen, mintha most valami gyóntatószéken lennék. Nem vittem el sokat, csak ami tényleg kellett. Persze nem így kellene megoldani, de ha másképp nem tudtam? Hideg van az erdőben és éhes is voltam, a friss cipónak pedig annyira jó volt az illata, hogy képtelen voltam ott hagyni, pedig eredetileg csak a takarót akartam elvinni.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-02-03, 17:42


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem látok bele a lelkébe, hogy kitaláljam, mennyire tudok én hatással lenni rá, avagy mások mennyire volnának ügyesebbek vele kapcsolatban. Sajnálatos módon nem vagyok egy rábeszélőművész, egyszerű logika alapján próbáltam menni vele kapcsolatban, hát nem jött be. Annyit tehetek még, hogy legalább megvendégelem, ám ebben is csak a negatívat látja, miszerint könnyedén hozzászokna, és nehéz lenne utána a nélkülözés. Mintha fel sem merülne benne, hogy egy lehet közülünk. Azt hiszem nem egyedien kirívó az esete, sokan lehetnek, akiknek ködbe vész a sorsa, példának itt volnék én is, de ha tovább akarnék menni, nem kell nagyon körbenézni, sokan elvesztették a háborúban a szüleiket, nyomorognak, és az iskola jelenti a menedéket. Cosette is csatlakozhatna, mégsem tudom meggyőzni, valamiért nagyon megbánthatták, elárulhatták. Nyomozónak is csapnivaló vagyok, hiszen már átgondolhattam volna, miért olyan ridegek az emlékeim a múltamról, de semmi motivációt nem éreztem eddig, valahogy megszoktam, hogy jó nekem, ahogy van.
- Igazad van, nem ismerem az okaidat. Velem csupa unalmas dolog történt, nem tudom elképzelni. Mégis... csak gondolj bele, eleve lemondasz minden jóról. Tudom, hogy így nincsen meg a csalódás, de lám jó volt a kakaó, igaz? Nem csak pocsék dolgokból állhat az élet. – Ingatom a fejemet, mindez nem bántó, se a hangom, sem a gesztusaim, még csak a józanságára sem próbálok apellálni, de ne legyen már ennyire negatív. Na nem mintha én mindenen könnyedén túllendülnék, hiszen nehezen barátkozom, ám ebben a helyzetben mégiscsak én vagyok a kezdeményezőbb. – Köszönöm. – Bólintok végül elmosolyodva, s nem zavar, hogy nekem kell győzködnöm. Tudom magamról, hogy én sem vagyok egy átlagos srác, aki imád bulizni, és nem fontos neki a jövője, valahogy én tényleg kirívok a Roxfortból, de még keresélem önmagamat. Most éppen Cosette-nek segítve. Nem akarok én kértélmű kijelentésekkel dobálózni, csak én magam sem tudom, hogy mennyire jogos beleártani magamat mások életébe. Segítenék, de nem minden áron. A varázserőt illetően úgy vélem legalább ebben elfogadja, amit mondok, így maradunk végül annál, hogy isszuk a söröket, lehet, hogy a vajsör helyett a mézes változat jobban ízlett volna neki a kakaóból kiindulva, ám gyorsan felismerem, hogy nagyon összeomlik, amint meglát valakit. Gyorsan összerakom a képet, hogy valami zűrbe keveredett. A fölénk magasodó fickó mellé emelkedem én is, ám nem verekedési szándékkal.
- Elnézést uram. Ő a húgom, kissé zavart elme szegény, nem tudja, hogy mit csinál. Készséggel kifizetem a kárát. –  Nyitom az erszényemet, és egy tíz galleonos szögletes aranyérmét veszek elő, le merem fogadni, hogy Cosette apróságot lopott csak, ruhát, vagy ételt, bőven megtéríti ez a kárt, de még a sértett egót is. És hogy ne legyen mindez kérdés, nem alkudozom, máris a fickó kezébe nyomom a sokat érő érmét, s békülékenyen mosolygok.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-30, 21:02


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem biztos, hogy bárki is egy könnyen elérte volna nálam azt, hogy betegyem a lábamat a kastélyba. Azért lássuk be számomra veszélyes hely és nem kicsit félelmetes is, hiszen tartok az emberektől, megölték a családomat... kétszer. Azt hiszem nem csoda, hogy nem igazán bízom senkiben sem és ez nem az ő hibája, vagy hogy nem jól közelít hozzám. Senkiben sem bíznék meg igazából, teljesen mindegy, hogy az illető hogyan közelít hozzám. Ha azt nézem, akkor Zach azért egészen ügyesen csinálta a kakaóval és hogy semmit sem erőltetett. Csinálhattam lényegében a saját tempómban, ahogyan akartam, nem függtem tőle egyáltalán, és e miatt tartok most végül is vele, mert nem erőltetett semmit sem.
- De veled nem biztos, hogy olyan dolgok történtek, amik okot adnak rá, hogy ne bízz valakiben. - jól van, nem ismerem a múltját és az életét, de azért lássuk be... tényleg nem tudhatja, hogy milyen életem volt, ahogyan én sem tudok semmit az övéről. Nekem azért nagyon jó okom van rá, hogy tartok tőle és mindenki mástól is és hogy természetesen nem bízom benne. - De... megpróbálom. - amit mond, amit kér végül is. Bízni benne, legalább valamelyest, hiszen eljöttem vele igaz? Az más kérdés, hogy nem mennék be csak úgy a kastélyba. Az azért nagyon veszélyes vállalkozás lenne számomra, hiszen a kastély nagy és félelmetes is, hiszen nem tudhatom, hogy kik vannak ott, túl sok a kő és a fal, ahonnan még csak meglépni sem lehet, ha mégis rájönnél, hogy veszélyben vagy. Természetes, hogy nem akarok oda csak úgy bemenni. Ahhoz sokkal-sokkal több bizalom kell.
Azért arra kissé meglepetten és értetlenkedve szökik fel a szemöldököm, ahogyan lezárja a mondatot. Neki hót mindegy... hát nem is tudom, még sem hagyott eddig faképnél, de annyi biztos, hogy elég fura figura és nehéz kiigazodni rajta. Mintha akarna segíteni, de közben mindegy is neki?
- Nem tudom, lehet. - rántom meg a vállamat végül a varázserő témára. Lehet, hogy tényleg képes lennék rá és tudnék varázsolni, de azért nem vagyok én ebben annyira biztos. Az étel viszont tetszik, ahogyan az ital is. Mohón iszom és falatozni is elkezdek, amikor megjön az étel, csak akkor állok meg, amikor meglátom az ismerős arcot és láthatóan ő is felismer engem. Ledermedek és nem moccanok, ezért nem kellett volna ide jönnöm. Zach kérdése ránt vissza a valóságba és bár tétovázok, de végül csak rászánom magamat, hogy bólintsak egyet. Amire viszont kinyitnám a számat a fickó felemelkedik az asztalától és pár öles lépéssel már meg is áll a miénk mellett. Annyi időm van csak, hogy lenyeljem a falatot.
- Azt hitted csak úgy megúszod, hogy lopsz tőlem? - fenyegetően magasodik felém, én pedig egészen összehúzom magamat a székben. Zachkel nem is igen foglalkozik első körben, én pedig már a menekülési utakat pásztázom, mint egy sarokba szorított állat.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-28, 17:42


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Totálisan meg van riadva, és ha valaki olyannal találkozik, aki képes lenne úgy igazán megvigasztalni őt, már biztosan az iskolában pakolásznának, én viszont a zenével fejezem ki az érzelmeimet, valahogy prózában ügyetlen vagyok ehhez. Foghatnám arra, hogy nem alakult ki túl sok szociális érzékem a családom kapcsán, aminek utána kéne járnom, hogy miért, egyátalán hogyan is haltak meg, mert most nem tudom, hogy hogyan segíthetnék Cosette-nek, azon túl, hogy felajánlok némi meleg ruhát, kaját. Mást nem tudom, hogy mit tehetnék érte. Lehet hogy kérdezgethetném, csak már azzal is elriaszthatom, hogy túl tolakodó vagyok, netán nem értek a megfelelő kérdések feltételéhez... Nehéz ügy. Nem kéne, hogy érdekeljen, nincsen hozzá közöm, mégis maradok, legalábbis mellette. Ha nem tenném, félő, hogy estefelé eszembe jutna, hogy kár volt lemondanom róla. Talán önzőség, mert velem sem törődik senki, bár ez máris nem igaz, hiszen Noriko nagyon aranyos, állandóan kereste a társaságomat, amikor egymagamban ücsörögtem az órákon, pedig még csak nem is griffendéles. Hjajj... Na jó, egy próbát megér, de nem erőltetem.. Legalább a viccet megérti a szőke, mert ha erre is riadt durcát vágott volna be, akkor már kész, végleg berekesztettem volna a társalgást. Viszont aranyosan reagálja le, így viszonzom a mosolyt, én is elég haloványan, láthatóan mindketten baromira visszafogottak vagyunk. Nagyszerű, ha elszalad, nincsen az az isten, hogy én meg utánamenjek... Hiszen ennek már mutatkoznak jelei, már megint nem mosoly, így én sem. Egymásra vannak hangolva az érzékeink, csak én néha magamra tudom erőltetni, hogy jókedvet varázsoljak mindkettőnknek.
- Azt látom. Nekem sem kéne megbíznom benned. Idegen vagy, nem láttalak még itt, mégis... adhatok egy esélyt anélkül, hogy tudnám, hogy ki vagy. Valahogy hinni akarok abban, hogy nem ártani akarsz. – Ismerem be. Nem vagyok én egy naív kissrác, aki tücsköt-bogarat hazavisz, éppenséggel csak nem történt velem még szinte semmi, se jó, se rossz, így mindennek megpróbálhatok adni egy esélyt. A szüleimről szóló ködös emlékeket most félrerakom, és a furcsa álmokat is, inkább a jelenre koncentrálok, ahol már kezdenek barátaim lenni, így én is megpróbálhatok pozitív lenni. Legalább egy kicsit.
- Biztos menne. Ha megvan benned a varázserő, és már elég idős vagy hozzá, akkor rohamtempóban tudsz majd haladni. A tanárok nagy része rendes, ha foglalkozna veled valaki, egyhamar belejönnél. Már ha akarsz, nekem aztán hót mindegy. – Na jó mégse mindegy, hiszen nem ajánlottam volna fel, ha nem így gondolnám helyesnek. Elkezdünk iszogatni, úgy látom, hogy azért le tudja tuszkolni a torkán. Tudom, hogy ez most más, mint a kakaó, de ez tényleg felmelegíti, ha nem akarna maradni, és visszamegy az erdőbe. A habos száját illetően nem tudom, hogy szóljak-e, mert elnyomom a mosolyomat, de tényleg nem az én dolgom, végtére is ha nem találkozunk többet, úgyis mindegy, hogy tanítok-e valamit, vagy sem. Nem tudom, hogy miért méregeti az illető, akire én is odakapom a tekintetemet, már fizettem, tehát ha le akarna lépni, akkor mehetünk, bár akkor tényleg kár, hogy nem tud itt kivenni egy szobát. Ajánljam fel a házamat? Minek, ha úgyse bízik bennem?
- Baj van? Menjünk?




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-22, 18:10


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tény sokan nem bírnák azt, amit én, de lényegében ebben nőttem fel. Ismerem az erdőt, tudom, hogyan működnek a dolgok ott, tudom, hogy mennyire veszélyes és mennyire kell odafigyelnem, hogy megússzam. No meg az ellenálló képességem is elég erős már, hiszen tudom milyen az igazi hideg. Aki nem ehhez szokott hozzá az biztosan nem bírná, pont e miatt nem akarok hozzászokni a jóhoz, ha aztán vissza kell mennem mégis, hiszen ha elfogadom, hogy a dolgok jól is alakulhatnak, akkor végem, ha megint bele kell szoknom a nehéz életbe. Nem kockáztatok, és nem is könnyen nyitok mások felé, ahogyan most felé sem. Először nem is értem, hogy mire akar célozni, beletelik pár pillanatba mire megértem és halványan azért csak elmosolyodom.
- A pulcsira. - hiszen mégis csak arra mondta, hogy fiús a színe, de nem zavar, a lényeg, hogy meleg, még a kezemet is védi annyira nagy rám, de ez nem baj, jól alá lehet öltözni, főleg akkor, ha tényleg van más ruhája is, amit odaadna nekem. Mindenképpen kedves tőle már csak maga a felajánlás is. Persze azért el nem bízom magamat, sosem tudhatod, hogy mikor derül ki, hogy valami ami jónak tűnik mégis csak rossz. Nem fogok eleve úgy állni hozzá, hogy rendes és minden rendben lesz, mert lássuk be, ebben igazán nem lehetek biztos. Óvatosnak kell lennem, ezért nem megyek be a kastélyba sem. Onnan nem tudnék csak úgy egy könnyen kijutni, túl nagy és túlságosan félelmetesnek tűnik így kívülről is.
- Mert nem bízom benned és abban a helyben sem és az emberekben sem. - az előbbi mosoly hamar eltűnik. Láthatóan nem érti, de mivel nem ismer és nem élte az én életemet végül is érthető a dolog. Lehet, hogy fordított esetben én sem igen érteném, hogy miért dönt úgy ahogy, de nem vagyunk fordított helyzetben. Egy biztos, nem akarok bemenni a kastélyba és a suliba sem, amit emleget, mert nem ismerem az egészet és őt sem eléggé ahhoz, hogy megbízzam benne csak úgy. Persze nem tudhatja az okát, mert nem ismeri az életemet, de azt eddig is jól láthatta rajtam, hogy minden pillantásom kellőképpen gyanakvó és óvatos vele szemben. Mert nem akarok még véletlenül sem bajba kerülni, vagy olyan kalamajkába, amiből nem tudok egy könnyen kikeveredni. Óvatosnak kell lennem és kész.
- Nem tudom, én... nem hiszem, hogy nekem menne. - és egyébként is, láttam már itt a birtokon elég fiatalokat is. Gondolom ők azok, akik itt tanulnak, én pedig már idősebb vagyok és még csak varázsolni se tanultam sosem, csak időnként hallottam az elméletéről a kentauroktól, de ennyi. Én sokkal jobban ismerem azt, amihez ők értenek, az ő mondhatni mágiájukat, ami viszont nagyon erősen eltér az emberekétől. Láthatóan bizonytalan vagyok, akkor is amikor belépünk a helyre. Összehúzom magamat, mintha félnék a tekintetektől, és óvatosan kortyolok bele az érkező vajsörbe is. Kesernyés... fura, de nem is olyan rossz és persze habos marad a szám tőle. Nem tanultam illemet, nem törlöm le.
- Rendben. - bólintok csak ,nem köszönöm meg újra, amúgy se kérdezte, kijelent mindent. Érzem az illatokat, már attól is összefut a nyál a számban, hogy mit ne mondjak. A miénk is biztosan finom lesz és csak akkor csúszik kicsit lejjebb a széken, amikor észreveszem, hogy valaki kicsit távolabbról feltűnően méregetni kezd. Na igen voltam már ebben a faluban, vittem el egy s mást, az orromat is sikerült itt eltörnöm úgy két hete... lehet hogy pont attól a fickótól nyúltam le valakit és ő látott és emlékszik rám?



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-19, 21:22


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem várom én tőle, hogy azonnal felengedjen. Mármint nem csak a kakaót illetően legyen melege. Bizalmi szinten. Én sem ismerem, és talán naív vagyok, de nem látok benne rosszat. Na nem azért, mert annyira jótét lélek volnék, nincsen túl sok ismerősöm a bandát leszámítva, velük jól kijövök, de el tudom képzelni, hogy ha Cosette meg akarna vezetni, akkor sikerülne neki. Nem tudom, hogy ez a ködös emlékeimnek köszönhető, hogy nehezen ítélek meg másokat, és talán a legegyszerűbb megoldást választom, nem tudok jobbat. Miért ne bizonyosodhatna be Cosette-ről, hogy jó ember? Amíg nem tény az ellenkezője, így fogom kezelni. És mint olyannak kijár a segítség. Nem hiszem, hogy zölden parázsló pálcával közeledne felém, ha szendvicsért ment be az öltözőbe. Olyan, mint egy szegény kisállat, aki némi kedveskedésért hajlandó becsukni a száját, és nem megharapni. Azért mégiscsak elég pocsék dolog, hogy az erdőben lakik. Én nem vagyok egy fagyos alkat, de egy hét alatt odavesznék az ilyen időben. Érdekel hogy mi történt vele, ám magamból kiindulva úgy vélem, a legtöbb ember nem szívesen beszél a múltjáról. Végtére is engem nem kérdez senki, kissé magányos alkat vagyok, de nincsen vele gondom, ha ezt nézem, Cosette sem örülne, ha ilyennel bántanám.
- Most már a pulcsiról beszélünk, nem a kakaóról, ugye? – Kérdezem meg most először elvigyorodva. Mert ha a kakaóról, hát annak azért van olyan szine, amiről másra is asszociálhat az ember, ha nagyon akar. Aztán látom, hogy igazgatja a kézfején a felsőt, akkor tehát már áteveztünk erre a témára, értem én, mégis vicces volt. Mégsem akarom zavarba hozni, viszont ha már odaadtam a pulcsimat, és nem jelentettem a dolgait, igazán megengedhetek magamnak ennyi hülyülést.
- Van benne valami. Akkor lényegében lemondasz még pár nap kényelemről is? Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, de akkor már miért nem a suli? – Kérdezem, mert ha ő így döntött, el fogom fogadni a véleményét, az okokat lehet, hogy kutathatnám, de így ismeretlenül egy pulcsiért meg kakaóért nem hiszem, hogy puszipajtást lát bennem. Időnként mégis oldalra nézek, hogy mennyire akar lelépni a közelemből, nem gondolom azt, hogy ráijesztek a viselkedésemmel, habár nem látok a fejébe, lehet, hogy már régen leírt magában. A csípős hideg viszont pulcsi nélkül a kabátom alá hatol, de nem szólok semmit, hiszen rajta egy vékony szövet volt csak, amit még a pulcsimmal kiegészítve sem mondhatok komoly melegnek.
- Akkor te mégiscsak tudsz varázsolni. Nézd, én nem vagyok egy nagy bennfentes, de utánanézhetek, hogy a boszorkányok milyen lehetőséggel indulnak, ha ide akarnak járni, és még... Szóval tudod.... – Nem akarok kifejezetten kiemelni, hogy még sosem tanult semmi ilyesmit. Vélhetően tudja magáról, hogy képzetlen, de most nem ez a lényeg. Benyitunk a szárnyas vadkan ajtaján, én megyek elől, hogy őt ne találhassa el valami repülős söröskorsó, ez azonban nem is történik meg. Leülünk az egyik asztalhoz, és rendelek négy vajsört. Itt nem kekeckedik a kocsmáros.
- Ez is átmelegít, jobban mint a kakaó. Ebédelünk is. – Közlöm, ezt most nem kérdezem meg, csak rendelek egy napi specialistást mindkettőnknek, ami most kacsa. Végtére is jó az, hús, legalább erőre kap tőle. És tartom magam hozzá, hogy tovább már nem faggatom, a lényeges információt úgy gondolom már közöltem vele.





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-15, 21:01


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azért akárhogy is, de hálás vagyok neki a segítségért. A kakaó végülis finom volt, meg aztán a a pulcsi is nagyon szép dolog tőle, mármint hogy odaadta és hogy még segíteni akar. És igen, mindenképpen jó pontnak számít, hogy nem kérdezősködik és nem próbál meg faggatni, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Ez azért sokban segít, hogy megpróbáljak bízni, vagy legalábbis nyitni felé, ha nem is fogok most csak úgy hirtelen kitárulkozni előtte, mert azért annyira nem vagyok sem bátor, sem bizakodó, hogy hirtelen úgy gondoljam vannak olyan emberek, akik jók. Még most is lehet valamiféle hátsó szándéka, szóval az a fő, ha óvatos vagyok és nem viszem túlzásba ezt az egészet, mert a végén még nagy bajba kerülök és annyit nem ér egy meleg ital és egy meleg ruha.
- Az a lényeg, hogy meleg, nem az, hogy milyen a színe. - esetleg még az, hogy milyen a mérete, mert azért a srác magasabb nálam. A pulcsi is nagy, de mondjuk nem gond, mert így legalább ha leengedem, akkor majdhogynem kesztyű helyett is jó, védi a kézfejemet is. Azért az nem feltétlenül rossz. Viszont pl. egy nadrágnál ez már nem menne, mert ha bő a dereka, akkor akármit is teszek, úgyis le fog esni rólam. A hossz mindig könnyebben megoldható, mert fel lehet tűrni.
- Te így állsz hozzá, de az én életem más. Nekem... nem szabad elkényelmesedni. - rántom meg a vállamat. Nem vagyunk egyformák és persze nem tudom, hogy milyen az élete. De csak azért, mert ő úgy fest, hogy rendes még nem jelenti azt, hogy innentől akkor mindenkiben megbízom majd. Egyelőre még benne sem, csak megpróbálom elfogadni azt, hogy segítőkésznek tűnik, de nem fogok egy szobában lakni pár napig, aztán visszamenni a megszokott helyemre. Nekem nem jó az, ha kizökkenek abból, amiben élek. Én megtanultam már ezt kezelni, tudom, hogyan kell túlélni az erdőben és nem akarok rajta változtatni, mert úgy sem változik meg véglegesen, ahhoz még túlságosan bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben. A kastélyba se mennék be csak úgy, túlságosan kockázatos. A kérdésére csak szótlanul megrázom a fejemet.
- Egyszer találtam egy olyan... pálcát, amit varázslásra használtok. Szikrázott a kezemben, de... ennyi. - újra rántok egyet a vállamon. Ebből sejtheti azért, hogy a mágia meg van bennem, de sosem tanultam. A csorda időnként magyarázott erről, tőlük azért ismerem a varázslók világát, legalábbis felületesen, de mi sosem használtunk effélét. Viszont kiválóan ismerem a gyógynövényeket és persze az erdő életvilágát is. Tudom,hogyan kell túlélni, vadászni, és azt is, hogy mi az, amitől óvakodni kell, mikor kell meghúzni magamat. Most is folyamatosan figyelek és nyitva a szemem, hogy még véletlenül se legyen valami baj, amire nem számítok, vagy tehessen valami olyat, amivel esetleg mégis valami csapdába csal. Az óvatosság az első számú alapszabály.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-13, 21:29


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Lehet, hogy ha bárki mással találkozik, az elkezd kérdezősködni, bennem valahogy nem fejlődött ki a természetes kiváncsiság, flegmán elfogadom azt, ami van. Miért is mennék bele mélyebben? Ha rám tartozik, úgyis elmondják. Cosette igen bátortalan, én meg azon tűnődök, miután kijött a pulcsimmal, hogy azon túl, hogy jól áll neki, ha én is visszafogott maradok, lényegében az egész társalgást be is rekeszthetjük, ezért döntök úgy, hogy ha már itt van, megköszöni, próbálja leküzdeni az ellenérzését velem kapcsolatban, hát legyen, belekapcsolódok én is abba, hogy megpróbálunk megtudni valami lényegtelent a másikról, akokr nem érezzük úgy, hogy el lettek árulva az elveink. Hiszen ha ő nem akar mondani, én meg nem akarok kérdezni, akkor nem jutunk egyről a kettőre. Eddig az volt az érdekes, hogy nem is akartam, de az alapvető jószándékom megmozgatja a fantáziámat annyira, hogy egy pulcsi, szendvics még nem a világ vége, ettől még megfagyhat, éhenhalhat.
- Úgy értem van csomó, amit kinőttem. Vagy csak megvettem, de egyik évszakban sem hordtam sokat. Igaz, hogy fiúsok, de ahogy sejtem, neked mindegy. – Nem akarom ezzel megbántani, csak őszinte vagyok, felajánlom neki őket, ha kellenek, ha nem, akkor nem. Fürkészem a riadt kék szemeket, minimális hálát mutat, de nem barátkozott meg a helyzettel. Mondjuk én vagyok az arany középút, nem veszem rögtön a védőszárnyaim alá, viszont nem is mondom, hogy takarodjon, nem gúnyolódom a helyzetén. Egyszerűen csak nem értem, de próbálkozom rendületlenül. Azért kezdi felkelteni az érdeklődésemet, mert egy egész jó dalt lehetne ebből az egészből írni. Bár kétlem, hogy a nevét adná hozzá, pedig már a refrén is megvan; „Cosette... Cosette... Where you belong to?" Hm... Csiszolandó, de nem elvetendő. Elindulunk gyors irányt változtatva az iskola udvaráról a falu felé, ahol meghökkenve szembesülök a kérdésével, noha teljesen logikusnak tűnik.
- Azért, mert nem szabad így hozzáállni. Az életben azt kell elfogadni, ami éppen akkor van. Élvezd ki, hogy legyenek jó emlékeid, és akkor legalább tudod, hogy mit érdemes még elérni. Nem lehet állandóan ahhoz ragaszkodni, ami rossz. – Vonom meg a vállamat, igaz, én kb. semmit nem tudok a szüleimről, csak az a pár kusza emlék, de nem foglakozom annyira a jövővel, hogy agyaljak rajta, hogy lehet ennél rosszabb is. Most ez van, ha valaki segít, mondjuk a bandával kapcsolatban, örülök neki, de ha valaki kilép, nem fogok bosszankodni, csak mert megszoktam a jót. Butaság.
- Igaz, varázslóiskola. Az enyémek sem élnek már. Akkor... nem is tudsz varázsolni? – Kérdezem talán ismét tapintatlan módon, de hát ez van, ha már belekezdtünk, akkor beszéljünk a tényekről. Próbálok azért a hangszínemben kedves lenni, holott erőltetnem kell a dolgot. Nem azért, mert bántó vagyok, sokkal inkább mert álmodozó, és nehéz rájönnöm, hogy másoknak mi a fontos. Mellékelek hozzá egy mosolyt is, hogy jobb legyen így, és befordulunk a szárnyas vadkan utcájába, ott kevesebben néznek majd minket.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-08, 14:11


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elfogadhatod az új dolgokat, ha jók, de ha sok rosszat tapasztaltál, akkor nehéz. A családomat megölték, az eredetit, akikre nem emlékszem emberek, de abból nem sok maradt meg, csak a félelem, a menekülés, lángok, halványan. Az új családomat is emberek ölték meg, nem csoda, hogy nem bízom bennük és én magam nem is érzem igazán közéjük valónak magamat, még ha ez furán is hangzik, miközben igazából nem vagyok kentaur, hiszen ők se fogadnának be. Nem véletlenül figyelmeztetett az apám, hogy legyen óvatos mindenkivel szemben, mert az itteni erő kentaurjai és védik a területüket, nem valószínű, hogy jó barátságot tudnék ápolni velük. Jobb, ha meghúzom magamat és ezért esik olyan nagyon nehezemre lépni és tenni valamit most.
- Miért nem használod a ruháidat? - naiv kérdés lehet, de mégis teljesen komolyan teszem fel neki. Hogy érti, hogy van egy csomó felesleges ruhája? Miért nem veszi fel őket? Egyáltalán miért van neki sok, ha nincs rájuk szüksége. Nekem soha sem volt túlzottan sok holmim, legalábbis soha sem volt annyira sok, amivel nem tudtam mit kezdeni. Most is csak egy váltás ruhám van, de pl. téli felszerelésre nem sikerült még szert tennem, ezért vettem fel végül a pulcsiját. Lássuk be, hideg kezd lenni, még ha én már valamelyest szoktam is az időjárást és az életet a természetben. Tűnődve fordulok utána, amikor elindul, de végül pár pillanat múlva mégis csak mellé szegődöm, követve a léptei tempóját.ű
- Mi értelme lenne? - vetem neki oda kissé először talán félvállról a kérdést erre a szobakivétel ötlet dologra. - Miért szokjak meg valamit, hogy utána visszaszokjak oda, ami rosszabb? - azt hiszem teljesen logikus a kérdés. Úgy volt, hogy ad takarót és akár plusz ruhát, ami jó, de mégis mit csináljak én pár napig egy kivett szobában, ha aztán úgyis visszamegyek a jól megszokott helyemre? Nem hiszem, hogy lenne értelme. Persze feltöltene, de megszoknám és az sosem jó, addig ki tudja, hogy mi lesz a készleteimmel az erdőben? Más magára hagyni a lakhelyemet pár órára és megint más napokra, addig simán elvihetnek onnan mindent és azt nem akarom megkockáztatni.
- Tényleg nem itt tanulok... szóval ez egy iskola igaz? - hallottam már róla, de nem sokat. Az apámnak nem volt ideje részletesen beszámolni erről az erdőről és a környékről sem, így hát elég gyérek az információim, főleg abból sejtettem miféle hely lehet, hogy láttam már sok gyereket az udvaron. - Én az erdőben lakom és az én szüleim sem élnek már. - teszem még hozzá, kissé tétovázva és színtelen hangon, de csak kimondom. Ebből akár még azt is hiheti, hogy a szüleim meghaltak és azóta az erdőben élek, de akkor látott volna előbb is, de egyelőre ennél többet nem mondok, valószínűleg sejti, hogy már ez is nagy dolog a részemről.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-04, 18:35


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Valahol értem a zavarát, hiszen ha csak beosongál a birtokra, igen pocsék élete lehet, elhagyták, nem törődnek vele, így meglepő, ha a személyemben most mégsem hagyja valaki fagyoskodni. Számomra semleges érzés, nem tudom felülvizsgálni a belsőmet, ugyanis korábban sem kötődtem senkihez, a szüleim elvesztése felett sem érzek semilyen gyászt, még ha régen volt is, a hiányérzet valahol nem lenne meg. Furcsa ez, különös érzés, amit pedig Cosette-el próbálok, számomra ösztönös, logikus, a legegyszerűbb megoldás. Ha valakinek segítségre van szüksége, hát megtesszük, ha meg nem kell neki, nem erőltetem rá magamat. Távolságtartó bizalmatlanságán nem húzom fel az orromat, már megyek is ki, amint odaadtam a pulcsit, s csak a kiváncsiság marasztal a lelátók tövében, hogy vajon elárulja-e, hogy miért van itt, noha kérdést igazából nem tettem fel. A pillantása vadul jár, mint a sarokba szorított állaté, holott nem bántani akarom, ezért is hátráltam el az öltözőből. Magára hagyom, s majd eldönti, mit is szándékozik tenni a benti holmikkal. S a semlegességem mégis halvány mosolyt eredményez, nem dorongolom le egy arrogáns vigyorral, amint a pulcsimban látom.
- Nincs mit. Jól áll. Csomó fölös ruhám van. – Meg egy rakás pénzem, s nem tudom, hogy honnan, így nem számít nekem az értékük. Itt úgysem kell semmire költeni, így nem jelentene problémát, ha a lányra kéne költenem. Ám még azt is támadásnak vélné, ahogyan sejtem. Elindulunk a kastély felé, tényleg tiszta hülye vagyok, ha az öltözőbe nem jött be, miért tenné meg a gigantikus kastéllyal. – Áh, tényleg, sejthettem volna. Akkor a falu? Kivehetek neked egy szobát pár napra, ott van meleg víz, normális kaja. Meleg ruhákat meg kapsz tőlem. És elég lesz ez az egy kösz is, oké? Nem várok semmit, nekem jó így. Na mit szólsz? – Kérdezem a szőke lánytól, s bár nem faggatóztam, valahol belül érdekel, hogy mit is keres a szabadban. Egyre jobban hűl le a levegő, vélhetően már megszokta, de ez nem lehet válasz. Attól még bármikor megfagyhat. Nem gondolom, hogy jó ötlet lenne hozzáérni a hoppanáláshoz, meg innen még nem is lehet, csak a birtokon túlról, vélhetően a varázslástól úgy megriadna, hogy kihagyom. Csak irányt váltok, remélve, hogy jön velem.
- Ha oda nem mész be, akkor nem is itt tanulsz, erre rájöttem. – Nem akarom én manipulálni, úgy kérdezek, hogy nem is kérdezek. – Én már két éve ide járok, többé-kevésbé kiismerem magam. Van egy házam messze innen, a szüleim már nem élnek. – Csevegő hangon beszélek vele, szinte nem is neki, hanem magam elé mondva a szavakat, hogy merevkussba temethessen, ha akar, ugyanis válaszolni nem kötelező.






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-03, 10:39


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem ehhez vagyok hozzászokva, és nem is ezt tanították nekem, hogy az emberek kedvesek és segítőkészek. Nem, az én életemben ez nem így működik, az én életemben az emberek nem jók és nem kedvesek, nem segítőkészek és nem hoznak kakaót sem, csak pusztán jóindulatból, hanem bántanak és lehetőleg még el is zavarnak. Épp e miatt nem tudom kezelni most ezt a helyzetet és ezért látok bele minden áron valami rosszat és negatívat, mert hihetetlennek és lehetetlennek tűnik az, hogy tényleg szimplán csak segíteni akar, plucsit adni és pokrócot is. Ez nekem nagyon új és nem tudok mit kezdeni vele.
- Lehet. - rántom meg a vállamat szűkszavúan. Nem mondanám azért, hogy csupa idiótával vagyok körülvéve, hiszen eleve nem ismerek szinte senkit sem. Az itteniek közül bőven, amúgy sem ki mást ismernék? Az erdőben élek, ott nem nagyon vannak olyanok, akikkel ismerkedni lehet, maximum a mókusok és egyéb állatok. A kentauroktól távol kell tartanom magamat, az apám megmondta, hogy veszélyesek az idegen kentaurok. Tudom, hogy ők sem akartak az elején befogadni, de megfogyatkozott a csordájuk és nem akarta magamra hagyni az erdőben. Azt hiszem, ha ezt tették volna, akkor már nem lennék életben. Azóta persze más a helyzet, már nem vagyok nyolc éves, idősebb vagyok és tudok gondoskodni magamról. Régen nem ment, de már nem jelent gondot. Persze nem mondom, hogy könnyű, ezért vékony a ruhám és valószínűleg Zachnek ezért esik meg rajtam a szíve és akar segíteni, mert a külsőm nem épp arra mutat rá, hogy olyan remekül felépített csodálatos életem van.
- Kösz. - zavarban vagyok, de nem úgy, mint egy lány, inkább mint egy átlag ember, aki nem képes kezelni azt, hogy kedvesek vele. Még azt sem értem, miért mentem utána. Igen talán jó lenne egy pokróc és igen segíthet nekem, de hogy fog is, vagy hogy bízzak benne... na az egyelőre még nem fog menni. Még mindig méregetem és még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jól döntöttem. A kérdésére megrázom a fejemet. Igen jól sejti, ne kérdezzen semmit, nem fogok válaszolni és elmesélni az élettörténetemet, mert nem tudom, hogy ki ő és nincs okom egyelőre bízni sem benne. A kastély előtt viszont határozottan megtorpanok. - Én oda nem megyek be. - elég határozott a kijelentés, viszont azt már láthatta rajtam, hogy kellene a pokróc és hogy végül elfogadtam a kakaót is, de hogy önként bemenjek a kastélyba... Eddig se merült fel bennem ilyesmi, eddig se vállaltam és nem próbáltam onnan lopni se semmit, mert kockázatos. Nagy épület, csupa kő falakkal, egész más, mint az a környezet, amit megszoktam és nem elég hogy a hely maga idegen, még veszélyes is lehet, ha ne adj isten olyan helyre vezet el, ahonnan nem hagynak eljönni... ezt nem kockáztathatom meg.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2016-01-01, 11:15


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Magam sem értem, hogy miért teszem félre a gondolataimat az írásról, és segítek neki, talán mert így a logikus. Nem hiszem, hogy buzgómócsing módon el kéne szaladnom jelenteni, hogy valaki ólálkodik az öltöző körül. Biztosan naív vagyok, hogy abból indulok ki, egy szőke kislány nem árthat nekünk, még ha szakadt is. Nem gondolom magamat tipikusan jólelkűnek, többnyire elvonulok, és a saját kis világomban vagyok el, a banda az egyetlen, amely most a társadalmi élethez köt. Szeretek elmerengeni a világ dolgain, agyalni azon, hogy honnan jönnek a különös álmok, most ellenben mégis igen tettrekész vagyok, ahogyan nem hagyom, hogy valaki éhezzen, vagy fázzon. Aligha hiszem, hogy egy takaró, seprű, vagy szendvics bárkinek olyan nagy érvágás lenne. Neki aztán pocsék élete lehet, ha zenész lenne, biztosan rém fájdalmas dalokat írna. Nem sértődöm meg azon, hogy ennyire bizalmatlan, én is lehetnék az, akkor aztán csak üvöltöznénk egymással, hogy kinek mihez van joga. Őszintén nem érdekel. A saját lelkiismeretemmel így elszámolok, ha neki meg nem kell, amit ajánlok, akkor majd megoldja máshogy. Kezdem sejteni, hogy valami ügyetlen kis tolvajról lehet szó, aki ha nem boldogul itt, akkor más megoldást keresgélhet. Alig pár évvel fiatalabb lehet, mint én, csodálkozom nagyon, hogy itt a varázslóiskola közelében nem a suliba jár. Kvibli lenne? Nem kérdezek rá, mert még a nyakamba önti a kakaót.
- Akkor csupa idiótával vagy körülvéve. – Ha neki a segítő szándék meglepő, akkor elképzelhető, hogy olyanok nevelték fel, akik bántották, vagy nem tudom. Ezek után valahol érthető a bizalmatlansága, furcsa, hogy tőlem kérdezi a válaszokat. Nem mondom, hogy mindenkinek kedvesnek, vagy pozitívnak kell lenni, na de ez komolyan rossz véglet. Finoman megmosolygom, ahogyan megégeti a száját, tényleg nem ivott még szegény kakaót, fel sem merült bennem, hogy szóljak, hogy lassítson. Aztán úgy látom ideje mindezt lezárni, mert csak zavarom. Leveszem a pulcsit, és visszaveszem a pólómra a kabátomat, majd ha átadtam a ruhadarabot, távozom, bár nem messzire. Nem bizalmatlan vagyok, csak tudni akarom, hogy tényleg elvitte-e, amit gondolt. Semmi értelme nem lenne, hogy megsértődik, és csakazért is mindent itt hagy. Elégedett pillantással bólintok, amint látom rajta.
- Jól áll. – Kicsit még szélesebb is a mosolyom, én aztán nem szoktam lányoknál próbálkozni, így elég extrém helyzet az, hogy valaki végre az én ruhadarabomat viseli. – Tudok. Mindent tudok. Ne kérdezzek semmit, igaz? Gyere! – Emelkedem fel, elvetve az ötletet, hogy lemegyek a faluba iszogatni egyet. Az iskola főépülete felé indulok, nem hiszem, hogy bárki is megállítana, ha pedig mégis, majd azt mondom, hogy az én vendégem, vagy ilyesmi. A saját szobámba akarom vezetni, mert ha ráparancsolok, hogy várjon meg itt, akkor úgysem teszi.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-31, 17:43


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Újra és újra meglep. Nem ezt szoktam meg, az eddigi tapasztalataim rosszak, vagy semlegesek, most viszont nem erről van szó. Ez a fiú valami miatt érdeklődő és határozottan kíváncsi is, én pedig nem értem, hogy vajon miért. Biztos, hogy van rá valami oka, csak hát még nem tudom, hogy mi. Hátsószándékot látok ott is, ahol egyébként nincs, vagy ahol nem kellene. Tudom, talán nem szép tőlem, de az aki úgy él, mint én ezen nem csodálkozik annyira. Az én életemben az ingyen ajándékok nem gyakoriak, és most erről van szó. Hozott nekem kakaót, amiről azt se tudom, hogy micsoda és akarna nekem adni mást is. De vajon miért? Ez miért jó neki? Elfogadhatnám, de ha egyszer rosszat sejtek...
- Én csak nem értem, hogy miért. - elbizonytalanodom épp csak egy pillanatra, amiért így vág vissza, vagy mit csinál és ezért kapok végül mégis a kakóért, hogy magamhoz ragadjam és csak azért is nyakaljak belőle, aminek hála jól megégetem a számat, meg a nyelvemet is. Na jó, hát nem tudtam hogy forró, bár az látszott, hogy rendesen nagy gőzölök, de még se gondoltam rá, hogy ennyire baromi forró lehet. Fel is szisszenek és utána már megpróbálom óvatosabban inni, mert finom. Tényleg finom. Még azt is elfelejtem kicsit, hogy nem egyedül vagyok, hanem ő is itt van, aki még mindig érdeklődően kérdezget, amit még mindig nem tudom, hogy miért tesz. Oké nem akart nekem rosszat a kakaóval, de mi van akkor, ha hosszú távon rosszat akar?
Újra csak döbbent pislogással nézek utána, ahogyan leveszi a pulcsit és elsétál. Azt mondta nem érdekli mit viszek el, én pedig ezt még mindig nem tudom felfogni, de tényleg kimegy. Azonnal az ajtóhoz lépek, de nincs bezárva, nem csukott be ide, hogy hívjon valakit. Értetlenül meredek a pulcsira, a kezemben még mindig ott van a bögre, de kortyolni is elfelejtek. Végül csak előrébb lépek, óvatosan megpiszkálom a pulcsit. Puha és még szinte meleg a test melegétől. Leteszem a bögrét és nem nagyon hezitálok sokat felveszem. Tényleg jó meleg, így talán ha kimegyek innen nem térnek vissza az apró libabőrök a karomra. A bögrét újra magamhoz veszem és bár tétovázok, de végül nem nézem meg, hogy van-e még olyan szekrény, ami nyitva van, vagy amit fel tudok feszíteni, hanem az ajtó felé pillantok. Tétovázom, de végül mégis elindulok kifelé, hogy megkeressem. Sokáig nem kell kutatni utána, ott ül, ahol az előbb, csak kicsit lentebb.
- Köszönöm a pulcsit és... ezt is. - a bögre még a kezemben, a melege a kezemet is melegíti, no meg egyébként is finom. Nem ülök ugyan le, de jóval érdeklődőbben lépdelek közelebb. - Tudsz nekem szerezni takarót is? - azt mondta, hogy hozna, vajon tényleg? Nem lenne rossz, egyre hidegebb van, nekem pedig jól fog jönni minden, ami melegít. A fák között még kellemetlenebb, főleg ha leesik majd az első hó. Istenesen át lehet fagyni, ha az ember nem figyel oda eléggé magára.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-28, 20:37


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem fogok elrohanni tanárért, prefektusért, Hagridért. Tán én vagyok a naív, nem látom bele, hogy sötét varázsló lenne, vagy bárki, aki ártana nekünk. Különben sem az én dolgom. Ez a Cosette a szőke hajával, az ártatlan kék szemével sokkal inkább valami ártatlan beosonó vendég lehet, aki talán maga sem tudja, hogy mit is akar, s engem sem érdekelnek különösebben a dolgai. Annyira vagyok gerinces, hogy nem hagyom fázni, viszek kakaót, és ha kéri, még egy meleg pulcsit is, vagy takarót. Keresem a tekintetét, hogy most nekem akar támadni, vagy csak lelép a vélhetően elorzott szendviccsel, amit rejt előlem. Nem hiszem, hogy bárki is attól halna éhen, hogy eltűnik az ilyesmi a szekrényéből. Látom, hogy fázik, lúdbőrzik a hidegtől, ezzel még azt is kizárom, hogy vendég lenne. Akkor hozott volna magával valami ruhát. Kintről jöhetett, a faluból, vagy az erdő környékéről. Érthetetlen, hogy a Roxfort védelmi rendszerei nem érzékelték. Talán oly kicsit a varázsereje, hogy nem jelent számottevő fenyegetést? Továbbra sem érzem, hogy fel kéne pattannom idecsődíteni bárkit is, aki igazoltatná. Végtére is lehet ennyire rendes én is.
- Hjaj, azért, mert mindenen ellenkezel, akkor úgysem győzködlek. Nem érdekel, tényleg nem. Segíteni akartam volna, mert úgy látom rászorulsz, de ha nem, akkor legyél rá büszke. – Felelem magabiztosan, nem fogok vele veszekedni. Úgyis mindjárt indulok a faluba, mert a hidegben nem lesz ihletem, akkor inkább beülök a kávézóba egy sütire, eldúdolgatok én magamban, és ha eszembe jut egy dallam, akkor felvésem a jegyzetfüzetembe. Végtére is szép a hóesés, ám ilyenkor lehet, hogy jobb az ablakon át nézni, hangulatosabb. Ellenben a kis szőke dacosan kap mégis a kakaó után, amire elnevetem magamat, és fejcsóválva intek, hogy lassabban tegye már. A habos száját természetesen nem jelzem, habár mulattat a dolog. Tényleg nem lehet nagyon társasága. A kérdése így értelmetlen, hiszen éppen most válaszoltam, így mást vetek fel.
- Nagyon ellenséges vagy, de tudod mit? Nem fogok hívni senkit, behunyom a szememet, nem vagyok olyan, aki másokon tapos át. Szépen itt hagyok neked egy pulcsit, és vigyél még amit gondolsz. Ha nem, akkor nem. Kint leszek, ha még beszélgetni akarsz. – Levetem a pulcsimat, alatta csak egy póló van, szintén feketében, ám felette nekem ott a kabátom, és egyébként is azt szoktam meg, hogy jól fel tudok öltözni. Ledobom a ruhadarabot az egyik padra, nem látszik rajtam, hogy direkt szivatnám, vagy csapdába csalnám. Ahogy említettem, sarkon fordulok, és kisétálok vissza a lelátókra, ezúttal nem mászom fel magasabbra, legalább azt meg akarom várni, hogy végezzen a dolgával, és felpakoljon.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-27, 11:43


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kíváncsiság, igen engem is pont ez hajt, ami őt is ide, ami miatt hozza nekem a kakaót, pedig nem vártam volna el tőle a dolgot. Meglep már csak az is, hogy így utánam jött és tény a kakaó illata felettébb csábító. Tetszik és szívesen megkóstolnám. Közben pedig idegen, aki itt áll előttem és e miatt egyben félelmetes is számomra. Bármikor elmondhatja másnak is, hogy itt vagyok és ebből akár komoly bajom is lehet, e miatt pedig nagyon óvatosnak kell lennem. Az is vagyok, továbbra is szúrósan nézek rá és még mindig nem bízom abban, hogy nem lesz abból komolyabb bajom, hogy most itt van. Fürkészem az arcát és próbálom felfogni, hogy vajon mit is akar, mert azt nehéz elhinnem, hogy csak simán érdeklődő, meg segíteni akar a gőzölgő meleg itallal, amit egyébként nagyon szívesen megkóstolnék. Finom az illata és igaz, hogy itt-ott libabőrös vagyok, tehát biztosan jól esne most egy kis meleg, jobban érezném magamat tőle, de hogy kockáztassak... nem itt a szendvics is, elsőre az is elégnek tűnik.
Az viszont még jobban meglep, hogy annyiban hagyja a dolgot és nem erőltet semmit, csak megrántja a vállát és nem foglalkozik azzal sem, hogy visszaadtam neki a kakaót. Azért ez új... a legtöbben nem igazán ilyenek. Volt már akivel összefutottam itt a birtokon és általában nem hagyták csak úgy, hogy elmenjek, most pedig van nálam egy seprű és egy szendvics és őt mintha cseppet sem zavarná ez.
- Miért gondolod, hogy úgy se ízlene? - dac és csak azért is ellenkezés, hát persze. Nem gondolok rá, hogy netán szándékosan erre játszik, de csak azért is az egyik bögréért nyúlok, hogy elvegyem a tálcáról és beleiszom. Felszisszenek, ahogyan a forró ital megégeti a számat és a nyelvemet, de az íze még így is kellemes. Lassítok, fújni kezdem így a kérdése is csak kis késéssel jut el hozzám, de meglepetten nézek fel. Kissé habos a szám széle, nem nagyon gondolok most rá, hogy a kakaó az oka és meg kellene törölni a számat. Nem vagyok ilyen nagy mértékben szocializálva és az alapvető illemet sem ismerem. Mármint azt, ami az embereknél divat. - Miért akarsz nekem segíteni és takarót adni? - még mindig nem értem. Láthatta, hogy miért vagyok itt, azért hogy elvigyem, ami hasznos. Tolvaj vagyok, ő pedig önként hozott nekem inni és önként adna még meleg ruhát is? Talán azért, hogy ne lopjam el? Vagy valami irgalmas szamaritánus, aki minden áron mindenkinek segíteni akar? A kakaó hatására viszont a libabőrök lassacskán eltűnnek a karomról és a csupasz bőrfelületről. Észre sem veszem, hogy továbbra is fújom és élvezettel kóstolgatom újra és újra. Tényleg finom, forró és édes, ahogyan mondta. Óvatosan kell inni, de ha az ember odafigyel, akkor viszont igazán kellemes.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-24, 20:56


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

A kiváncsiságom hajt utána, na meg valamellyest még segítőkész is vagyok, ezért tápászkodok fel, és követem a kakaókkal. Nincsen bennem hátsó szándék, ha nem fog kelleni a társaságom, vélhetően teszek egy hátraarcot, és nem ártom magam az ügyeibe. Érdeklődve mustrálom a szendicset, amit még szorongat, majd el is tesz, ha az övé lenne, akkor nem tenné a táskájába ilyen bizonytalankodva. Engem aztán nem túlzottan érdekel, ha az egyik szekrényből szerezte, ha éhes, nem hiszem, hogy ettől válna mestertolvajjá. Végtére is enni kell. A kakaót elég durván visszatolja felém, amin meglepődök, majd bólintok, legyen akkor így. Szólni nem fogok a tanároknak, csak ismét bebizonyosodik, hogy nem éri meg senki felé rendesnek lenni. Csak az az örökös kényszer, hogy odafigyeljek, ezt nem tudom kiírtani magamból.
- Nagy fiú vagyok már, nem rohanok árulkodni. Jobb szeretek utánajárni a dolgoknak én magam. De igaz is, mit kiváncsiskodom, a te dolgod. – Rántom meg a vállamat, nem fogok ezen megsértődni. Csak megiszom a két kakaót, ha már kikértem, végtére is rámfér, hogy átmelegedjek, már vagy negyven perce ücsörögtem a lelátókon, és ha ő meg akar fázni, hát ki vagyok én, hogy megakadályozom ebben? Miközben iszogatok, megelőzendő a beálló kínos csendet felteszem a leglogikusabb kérdést, ami ilyenkor felmerülhet. A nevét válaszolja, amivel ügyesen kikerüli azt, hogy miért is van itt, habár abból, hogy nem ismer fel egy egyszerű kakaót, komoly következtetések vonhatóak le. Ami a legérdekesebb a dologban, éppen olyan bizonytalanul mozog, ahogyan még én is teszem, holott már két éve ide járok. Az első napokban igen nehezen derengtek fel az emlékek, ködösek voltak, az alapvető funkciókon túl, hogy beszélek, írok-olvasok, és eszek, szinte minden mást tudatosan kellett erőltetnem, annyira idegennek éreztem magamat. Na nem mondom, hogy most már tudom, hogy ki vagyok, mert az emlékeim a családomról nagyon furcsák, mintha semmi kötődésem nem volna hozzájuk. Vélhetően pocsék gyerekkorom volt, és az elmém így véd meg engem. – Kakaó. Nem kell meginnod, úgysem ízlene. Édes, és forró, biztosan utálnád. Én Zachary vagyok, és gyorsan lekopok rólad. Takaró, meleg ruha nem kell? – Nem akarok rákérdezni, hogy hol is lakik, ha valaki, aki csak a közelből jár ide lopkodni, úgyse vallja be. Furcsa lány, annyi hétszentség. Bár érdekes, a hangja olyan kellemes, szinte varázslatos. Biztosan szeret énekelni, akárcsak én.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-23, 21:16


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Eléggé elmélázva ücsörgött ott fent és elég gyors ütemben távoztam, hogy igenis meglepjen az, hogy csak úgy ennek ellenére mégis utánam jön. Nem számítottam rá, pont e miatt nézek rá olyan nagyokat pislogva és olyan nagyon nem tudva hová tenni a dolgot, hiszen még csak nem is egyedül jött. Mármint egyedül, de kakaóval a kezében, mármint valami innivalóval, ami számomra még csak kellemes illatú, de nem meghatározható a típusa, szóval... meg vagyok lepődve rendesen, a szendvicset szorongatom, aztán gyorsan a táskámba süllyesztem, hogy legalább az mindenképpen meglegyen és persze számítok rá, hogy netán hozott is magával még valakit, vagy szólt és most csak fel akar tartóztatni, hogy addig ide érjenek. Nem sok bizalmam van felé. Nem kell magára vennie, hiszen más felé sincs, szóval ez nem valami meglepő dolog igazából.
- Hát pont azért. - betolakodónak vélhet és pont e miatt szólhat mondjuk másnak is, hogy meglátott, főleg hogy még rajta is kapott, hogy le akarom nyúlni a szendvicset, vagy ez még nem egyértelmű neki? Ez is lehet, főleg hogy még ezt a valamiféle italt is nekem akarja adni, amit én lendületből visszatolok neki tálcástól. Nem ismerem, nem fogok tőle elfogadni valami ismeretlen eredetű dolgot, még ha egyébként az illata tényleg nagyon kellemes is. Nem értem, hogy miért vigyorog annyira, de mintha semmit sem érne az, ahogyan nézek rá, vagy egyáltalán csak, amilyen vagyok vele, pedig cseppet sem vagyok barátságos, még csak kicsit sem, akkor ő miért az?
A tekintetem újra a kakaóra siklik, amit letesz a padra, míg a másik bögrét magához veszi fogyasztásra. Az illata édes és felettébb ízletesnek tűnik, de még sem szánom rá magamat, hogy megmoccanjak. Ott maradok a szekrény előtt, viszont ez azt jelenti, hogy nem is török utat mellette, de az is lehet, hogy csak azért, mert nem akarom kockáztatni, hogy túl közel kerülök hozzá és akkor netán mondjuk elkap. A kérdését hallva azért méregetni kezdem, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet lenne válaszolni rá, meg hát amúgy is... azt sem tudom, hogy kicsoda és mik a szándékai, nem bízhatok csak úgy meg benne, ha egyszer nem ismerem igaz? - Cosette vagyok... egyszerűen csak Cosette. Az... micsoda? - a bögre felé intek az állammal végre csak rászánva magamat, hogy megkérdezzem, de a nevemen kívül mást nem mondok arra, hogy ki vagyok, bár minden bizonnyal nem csak erre lenne kíváncsi. Tény a külsőm elég feltűnő, az övéhez képes szakadt és az alkatom is vézna, nem egy jól táplált külsőt mutatok, minden bizonnyal ez keltette fel a figyelmét, vagy ki tudja.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-21, 11:12


Cosette & Zach
Who are you stranger?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Vagyok annyira kiváncsi típus, hogy a maradék ihletem is elszáll a dalíráshoz, mert a gondolataimat a seprűvel osongáló lány tölti ki. Abban a vékony kis ruhában nagyon fázhat. Mit kereshet itt? Nem úgy tűnt, hogy nagyon otthonosan mozogna itt, habár lehet, hogy csak én látok rémeket. Hideg van, s én egyedül, ezzel azonban nincsen semmi baj, nem kell mindig mások nyakán lógni, így nem azért teszem, mert társaságfüggő lennék. Sokkal inkább próbálom most a segítőkész arcomat mutatni, hiszen senki nem érdemli meg, hogy fagyoskodjon a hidegben. Ha vendég, ha csak valami eltévedt ismeretlen. Valahogy kizárnám a bentlakót, ettől még rámcáfolhat. Hümmentve kászálódok hát le az ülésekről, és intézem el a manóval a kakaórendelést. Meglepődve mérem végig, ahogyan a csattanást hallottam, a kezében pedig egy szendvics. Nem akarok találgatni, hogy mi történt, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, ráadásul nem az én dolgom, hogy mit csinált.
- Nem szóltam senkinek, miért tettem volna? Nem is ismerlek. – Kérdezem megütközve, a hangszíne nagyon támadó. Felőlem... ha így lekoptat, akkor én mehetek is. Nem fogok megsértődni azon, hogy ha segíteni akarok, nem kell. Mindenesetre ha már itt vagyok, felé tolom a tálcát, hátha elfogadja. Finom mosoly ül ki az arcomra, ahogyan beleszaglászik, mégis, ennél nagyobb a döbbenetem, amikor nyíltan elutasít. Durván visszatolja a tálcát, a kakaó még ki is löttyen egy kicsit. A szúrós tekintetétől elvigyorodom, most... rám akar ijeszteni? Nem fog menni! Elveszem a tálcát, és lerakom a padok egyikére, ha már neki nem kell, megiszom én mindkettőt. A sajátommal el is kezdem, a bögre köré fonom az ujjaimat, és fújva, lassan kortyolgatni kezdem.
- Nem azért, hogy bántsalak. Csak megiszom, és már megyek is. Bármit is csinálj itt, engem nem érdekel. Ki vagy te? – Pillantásom egyszerre keményen határozott, és barátságos. Úgy próbálom csillapítani, hogy nem közelítek, mégis átragasztani akarom rá azt az aurát, amely engem oly régen jellemez, a világgal szembeni derűmet, holott még magam sem tudom, hogy kitől örökölhettem. Az illat is talán majd megteszi a hatását. Az ajtót is csupán behúztam magam mögött, nincsen kulcsra zárva, ha nagyon akarna, el tudna szaladni. Kérdés, hogy ha már én láttam, miért érdekes, hogy mások tudnak-e róla?




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez 2015-12-20, 21:18


Zachary & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A mai nap tanulsága, mindig nézz felfelé is, főleg ha egy ilyen pályán vagy, ahol a lelátók nem épp szemmagasságban vannak. Ez nem volt számomra evidens, legalábbis nem elsőre, ami úgy fest, hogy hatalmas hiba volt részemről. Viszont most már innentől legalább tudom, ha ide akarok merészkedni, akkor óvatosabbnak kell lennem. Végül is ez a seprű mindenképpen jó fogásnak tűnik, mert bélelésre jó és a fa része is tüzelésre végső soron, repülni meg úgy se tudnék vele és nem is akarok. Nem vagyok én holmi hipogriff, hogy repkedni akarjak, se nem thesztréál, ember vagyok, nem is értem, hogy a többiek miért akarnak seprűn ülve repkedni. Nem hiába mondta az apám... az emberek nagyon furcsa dolgokat találnak ki és még furcsább dolgokat képesek cselekedni, úgyhogy legyek óvatos és tartsam magamat távol tőlük, akkor nem esik bajom. Én pedig így is cselekszem és remélem, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben lesz. Most is azért távozom gyorsan. Nem is biccentek a srácnak, amikor elenged, csak sietősen kapkodom a lábaimat, mintha tényleg ide tartoznék és tudnám hová megyek.
Egész könnyen sikerül felpattintani a zárat az ajtónál, így az öltözőbe is bejutok. Nem viszek el semmi látványosan hiányzót, abból baj lehet, azt észre vehetik. Csak óvatosan, ez mindig az első számú szabály. Épp az egyik szerkénynek nézelődöm, amikor meghallom a kopogtatást és nincs időm válaszolni, hirtelen nem is tudom, hogy mit kellene, főleg hogy nem készültem rá, hogy utánam jön és még kopog is, így aztán abban a pillanatban csapom be a szekrény ajtaját, ahogyan ő belép a két kakaóval. Nem értem, láthatóan értetlenül állok vele szemben. A seprű a padnak döntve várakozik, nekem pedig az egyik kezemben egy szendvics pihen. Valaki itt hagyhatta, nekem pedig jól jön, a szaga alapján nem veszélyesen régi. Gyanakvóan méregetem a tálcát, amit felém nyújt és próbálom felfogni, hogy mit is akar vajon vele... meg tőlem.
- Szóltál valakinek, hogy itt vagyok? Kinek szóltál? Ez... mi és minek hoztad? - enyhén szólva is fenyegetőek a szavaim. Na jó annak próbálnak hatni, de amúgy nincs kifejezetten fenyegető külsőm igazából. Csak próbálok rá szúrósan nézni, hátha attól mondjuk ijesztőbbé válok. Mégis a tálcát szorongatom és valahogy az illat automatikusan kúszik be az orromba, én pedig valahogy közelebb húzom magamhoz az egészet, hogy kíváncsian szippantsak bele a gőzbe, ami annyira kellemes és finom... még soha nem kóstoltam ilyesmit. A szememet is lehunyom egy pillanatra, szinte eszem a szagát, csak aztán ébredek rá, hogy mit művelek és reflexből lépve közelebb nyomom a kezébe lendületből az egészet, a kakaó kicsit még valószínűleg ki is löttyen. A szendvicset a táskámba tuszkolom. Látszik, hogy lóg onnan ki már mindenféle, elég szakadt és régi darab, de még működőképes és számomra ez a lényeg.
- Miért jöttél utánam? - szegezem neki újra a kérdést, mint aki szinte biztos benne, hogy le akarja buktatni, vagy szólni valakinek, hogy itt vagyok, vagy bármi. Tuti rosszat akar! Hiába jó illatú az a valami, amit hozott.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlópálya repkedéshez

Vissza az elejére Go down

Gyakorlópálya repkedéshez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» -=Víz Elemű Jutsuk=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-