Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Sam & Blake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-07-24, 08:24




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szégyellem magam, ha lenne rá lehetőség, akkor nyilvánvalóan a föld alá bújnék, hogy ne is lásson, de közben örülök is... Örülök, amiért nem hagyott faképnél a vallomásom hallatán, mert én komolyan erre számítottam, hiszen annyira nem ismertem a fiút, de amit látok belőle, az szimpatikus számomra, és volt időszak, amikor megpróbáltam kiverni őt a fejemből, tényleg. Mindez azonban nem sikerült, szóval úgy döntöttem, lépnem kell. Szebb már nem leszek, de az se jó, ha örökké azon rágódom magamban, mit hagytam ki vele... Ezek szerint még jó, hogy összeszedtem minden bátorságom.
- Én se igazán mozgok otthonosan benne – mosolyodok el kissé visszafogottan, hiszen talán nem állna jól, ha vigyorognék, mint a tejbetök. - Tudod, nekem se volt még senkim se, és azt tudom elmondásból, milyen amikor valaki bevallja valakinek, hogy tetszik, de én még nem... Szóval, én még nem mondtam ilyet senkinek se, és komolyan attól féltem, hogy ezt nem fogod túl jól fogadni.
Hiszen nem én vagyok a pasik álma, az évfolyamtársaim folyamatosan piszkálnak a kinézetem miatt és hát ebből a szempontból nem igazán jártam jól a mardekárral... Talán a hugrabugban jobb helyem lenne, hiszen ott sokkal elfogadóbbak az emberek, nem annyira ragaszkodnak a külsőhöz és a jó származáshoz. Persze, az utóbbival nincs gondom, de a kinézetem miatt már rég megpecsételtek és bármennyire is igyekszem, mindig az a szerencsétlen maradok a szemükben, akit világéletükben piszkáltak. Céltábla vagyok, semmi több, így hát az órákon se villogok, mivel már hallom a hátam mögött a sértő megjegyzéseket. Inkább csendben lapulok és igyekszem észrevétlen maradni, nehogy a tanár engem szólítson fel.
- Igazán nincs mit, én csak az igazat mondom – tűrök egy zavart mozdulattal egy tincset a fülem mögé. Blake nem néz ki rosszul és tisztában vagyok vele, hogy újabb piszkálódásra adok okot a többieknek, ha kettesben látnak majd minket valamerre, de már nem érdekel. Igazságtalanság lenne csak azért elszalasztanom egy lehetőséget, mert az izgat, ők mit fognak gondolni rólam... Kinőttem már abból, hogy mindenki számára imponálni szeretnék, egyszerűen nem kedvelhet minden egyes ember az iskolában, ez képtelenség. Különben is, ha sikerül Blake-el a dolog, onnantól kezdve már miért érdekelne, mit mondanak rólunk mások? Boldog leszek, boldogabb, mint valaha.
- Én megmondhatom, ha szeretnéd, de ezzel csak azt éred el, hogy még jobban szárnyra kap a dolog, mert látják, hogy neked kellemetlen – vonom meg a vállam egy bizonytalan pillantás kíséretében. Ez az egész arra megy ki, hogy lássák Blake reakcióját, hogy szégyenbe hozzák, semmi másra. - Szerintem sokkal jobban járnál, ha figyelmen kívül hagynád a dolgot. Előbb-utóbb úgyis meg fogják unni.
Főleg akkor, ha Blake nem veszi magára a dolgot. Ismerem már az ilyen pletykákat, rólam is próbáltak ezt-azt mondani, de mindig elengedtem a fülem mellett, még abban az esetben is, ha rosszul esett a dolog. Összeszorítottam az ajkaimat és csak este, a párnámba sírtam bele a bánatomat. Az ilyesmibe még a bátyámat se vontam bele, pedig róla aztán tudom, hogy hamar megoldaná az ilyen jellegű gondjaimat, de nem várhatok mindig rá.
- Nekem teljesen megfelel – mosolyodok el hevesen dobogó szívvel, majd elégedetten állapítom meg magamban, hogy Blake igazán menő, amikor a hajába túr. Olyan szexi, vagy nem is tudom... Bár én tehetném meg ezt vele! - Szia! - köszönök el tőle, amikor elmegy, én viszont egy kicsit még az asztalnál ülök, a lábaim ugyanis túlságosan remegnek az izgalomtól. Szóval randim lesz vele! Istenem, milyen jó érzés... Végre van valaki, aki miattam várja a hétvégét és végre nekem is van miért várnom a szombati napot. Eddig szinte minden áldott hétvégén az alagsorban kukksoltam és igyekeztem valami értelmessel elütni a hétfőig való időt és most... Most randim lesz?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-07-22, 07:54

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

Ha ő zavarban van, hát én még jobban, főleg mert úgy fest a kis korrepetálásunk igazából mondjuk úgy ok nélkül történt. Na nem mondom, hogy neheztelek rá e miatt, hiszen szó sincs róla. Rendes lány, ezt egy pillanatig sem tagadom, de nem gondoltam volna, hogy a végén kiderül tetszem neki. Ez azért új nekem, főleg mert nem igazán szokott senki sem így viszonyulni hozzám. Nagyon új nekem a helyzet, annyi szent.
- Nem is tettél semmi rosszat, csak... meglepődtem, de ez nem a te hibád. Nem szoktam... hozzá tudod ehhez. - hát hogy is mondjam, nem vagyok éppenséggel a helyzet magaslatán, ha lányokról van szó. Én magam nem is nagyon próbálkoztam senkinél sem, szóval nem tudom, hogy kezeljem, hogy más próbálkozik nálam, hiszen most pontosan erről van szó. Rendes lány ez a Sam, szó sincs róla és csinos is. Nem az a hivalkodó alkat, na de nem is kell mindenkinek annak lenni, sőt!
- Öhm... kösz. - kissé azért elakad a szavam, főleg hogy van elég bátor, hogy még így ki is mondja a dolgot. Szóval kedvel, és nagyon tetszem is neki. Ez azért új érzés, mert eddig senki se nagyon foglalkozott velem és főleg nem figyeltek arra, hogy mikor mit csinálok, Sam ellenben valami miatt felfigyelt rám és hát a jó ég tudja, hogy ennek mi lehetett az oka, de kár lenne tagadni, hogy jól esik és imponál is a dolog. Eszem ágában sem lenne nemet mondani, maximum csak menekülési lehetőséget adok neki, hogy esetleg mégis távozóra fogja, vagy visszakozzon.
- De ugye annak, akitől hallottad ezt megmondod, hogy szó sincs efféléről? Nincs... semmi közöm a tanárnőhöz, az ég világon semmi. - nem tudom, hogy kinek mondták el, ki gondol efféléket rólam, de nem szeretném, hogy visszajusson a tanárnőhöz, mert ő lehet hogy nálam sokkal rosszabbul kezelné. Meg aztán ez rá még veszélyt is jelenthet, mert esetemben csak egy pletyka, de ha róla gondolnak ilyet akár még az állása is veszélyben foroghat. Nem mondom, szívesen kérdezném meg kitől hallotta ezt, mert én magam is elbeszélgetnék vele, hogy baromira nem kellene ilyen hülye pletykákat terjesztenie.
- Öhm... persze. - zavart mosollyal túrok bele a hajamba. Na igen arra még van időnk. Nem mondom, hogy gond van Sammel, de nekem tényleg nincs gyakorlatom az ilyesmiben és nem tudom ez tényleg úgy megy, hogy a randi automatikusan hozza magával a többit is? Vagy ez még nem jelent semmi konkrét kötöttséget? - A Három seprű akkor és szombat. Nekem a kimenő nem gond, úgy értem engem nem köt, szóval találkozzunk ott, úgyis van előtte egy kis elintézni valóm. Viszont akkor én most... legyen mondjuk tíz óra? - lassan összepakolom a cuccomat, hiszen ideje lenne elpályáznom. Rendeznem kell a gondolataimat, meg aztán napi rendre térni a felett, hogy Sam randira hívott. Mindkettő kimondottan nagy kihívás lesz lesz, annyi biztos, de mindenesetre feltápászkodom lassan és most aztán végképp nem tudom hogyan kellene elköszönnöm, de végül csak egy elég esetlen intés születik a hezitálásból. - Szia! És még egyszer kösz! - halvány mosolyt ereztek még meg, aztán távozóra fogom. Szóval randim lesz... egyáltalán mit illik felvenni?

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-07-09, 09:26




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=silver]
Zavarban vagyok, teljesen zavarban, hiszen ma van az a nap... Életem egyik legfontosabb napja, ugyanis felvállalom magam Blake előtt és bevallom számára, hogy mennyire szeretem őt. Mondjuk, ezt nem ilyen nyíltan teszem meg, hiszen az sohasem vezet semmi jóra sem, leginkább csak szépen, finoman. Nem szeretném őt ciki helyzetbe hozni, mindezek mellett pedig saját magam sem szeretném elvágni, szóval csak óvatosan szabad fogalmaznom. Istenem, hogy miért nem születtem én is topmodellnek! Akkor elég könnyű helyzetben lennék, hiszen szinte minden srác esdekelne a kegyeimért. Persze, akkor is Blake kellene, de legalább nem lenne bennem ilyen gyomorideg.
- Én nem akartam semmi rosszat – nyelek egyet, miközben bűnbánóan pillantok rá. - Csak szerettem volna egy kis időt tölteni veled, megismerni téged. A korrepetálások kivételével szinte sohasem lehet hozzád szólni, mert mindig elvonulsz valamerre, hogy magadban legyél.
Ebből azért már sejtheti az igazi okokat, hiszen szinte majdnem kerek-perec megmondtam számára az igazat, azt, hogy miért vagyunk most itt. Közelebb szerettem volna kerülni hozzá, kipuhatolni nála, mennyire tetszem neki. Mondjuk, az eredeti elképzelésem igazából az volt, hogy ő vall nekem szerelmet az utolsó óra alkalmával, majd megcsókol és kéz a kézben távozunk a könyvtárból, de hát nem minden alakulhat a mesekönyvek szerint. Nekem már az is teljes mértékben megfelel, hogy nem rohant el sikítozva, amint rájött a kis titkomra. A többi fiú tuti ezt tenné, szóval már ez is hatalmas megkönnyebbülés számomra.
- Én kedvellek – szögezem le gyorsan a dolgot, még mielőtt ennek az ellenkezőjét hinné magában. Azt persze nem tudom, miért tenne így, ha már megmondtam számára az igazat, de akkor is... Pont elég nagy teher számomra szerelmet vallani Blakenek, nem hiányzik mellette még az is, hogy azt higgye, csak átverni szeretném. - Tudod, régóta figyellek... Nem kémkedek, csak néha-néha megakad rajtad a pillantásom. És azt hiszem... - Nem, ez nem fog menni, a szívem majd kiugrik a helyéből, de ha már elkezdtem, nem hagyhatom abba. Már biztos sejti, mi következik ezután, tiszta szégyen lenne pont most abbahagynom, a döntő szavak elhangzása előtt. - Nem hiszem, hanem tudom... Nagyon tetszel nekem.
Az utolsó mondat előtt azért nagy levegőt veszek, majd kapásból mondom ki, nehogy meggondoljam magam a vallomásommal kapcsolatban. Az arcom rákvörössé válik, miközben a lehető legkisebbre húzom össze magam, mintha ott se lennék, mintha ezzel képes lennék láthatatlanná válni a fiú előtt és meg nem történtté tenni a szavaimat. Már bánom, hogy kimondtam őket, biztos ki fog nevetni és joggal teszi majd azt is.
- Mondjuk, ebben azért igazad van, vannak helyes pasi tanárok is – helyeselek a szavai hallatán, miközben gondolataimban azért megjelenik egy-kettő, akinek az óráira járok. Őket is hozták már össze lányokkal, és ezeknek sem volt semmi alapjuk sem, csak a rosszindulatú pletykák. Blake is egy hasonló helyzet áldozata lehetett, de azért biztos, ami biztos alapon éreztem, hogy tisztáznunk kell a dolgokat.
- Bárhova, ahova neked jó, de szerintem a Három Seprű lenne erre a legjobb – vetem fel a saját ötletemet, majd pár pillanat erejéig gondolkodóba esek. - Persze, nekem mindig az volt az álmom, hogy Madam Puddifott kávézójába mehessek, de az túl giccses és nagyon is romantikus. Oda tényleg csak azok járnak, akik már együtt vannak. De arra még van időnk, nem igaz?
Szélesen elmosolyodok, engem tényleg nem bánt, hogy nem oda megyünk, elvégre már megvan az első lépés, a randi Blake-el. Már így is egy másfél éve dédelgetett álmom vált ezzel valóra, szóval tényleg nem szeretném siettetni dolgokat. Blake nagyon helyes és cuki, de ha úgy érzi, nyomulok, akkor bizonyára hátrálni fog és még talán a randinkat is lemondja.
- A szombati nap megfelel számodra? Ezen a hétvégén úgyis kimenőt kapunk...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-07-07, 20:53

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

Az már lassan egyértelművé válik, hogy ezek a korrepetálások nem pontosan azért voltak, mert tényleg olyan nagy szüksége lenne rá, hiszen most sem kellett átnézem sem a jegyzeteket, mert pár pillantásból látszott, hogy már így is tökéletesek. Akkor meg mire volt jó? Nem tűnik olyannak, aki rosszindulatból akarta volna, valamiféle játék, vagy gúnyolódás okán, tehát csak nem erről van szó, legalábbis nagyon remélem, hogy nem.
- Sam... a jegyzeteid tökéletesek. Ha tényleg szükséged lett volna korrepetálásra akkor nem így lenne. Nem gond, tényleg. - vonom meg a vállamat. Nem is arról van szó, hogy nem érzem magamat így szükségesnek, inkább csak tényleg nem értem, hogy mire volt jó ez az egész, ha egyszer nem e miatt voltunk itt és nem e miatt gyakoroltunk együtt. Az egész tényleg erre a randi dologra ment ki? Persze tény, ha odajön és megkérdezi talán nem is értettem volna mit akar és miért tőlem, mert hát... így sem. Meg talán bátorsága se lett volna hozzá? Amúgy is elvileg ezt a fiúnak kell megtennie, bennem pedig fel sem merült. Igazából még egy lánnyal kapcsolatban sem, hiszen mégis ki akarna velem bárhová is elmenni?
- Nem baj, ha egyszer így van. Tudom, hogy miket mondanak rólam. Lehet, hogy nem vagyok közkedvelt, viszont süket sem. - újfent csak egy félmosollyal vonok egyet a vállamon és egyelőre ennyiben is hagyom a dolgot. Végül is sosem érdekelt mások miket mondanak rólam, az sem izgatott soha miket találtak ki a sántaságomra, vagy a botra. Hallottam már olyat is, aki azt terjesztette, hogy csak átverés, megjátszom, hogy megsajnáljanak a tanárok és könnyebben adjanak jó jegyet, meg persze voltak már rosszabbak is, mint a megvertek, mert kiállhatatlan vagyok, vagy szimplán csak béna és elestem valahol, de megérdemeltem, sőt tuti, hogy vannak ennél rosszabbak is, de nem szoktam foglalkozni vele miket mondanak rólam. Az viszont meglep, hogy a tanárnővel is összefüggésbe hoztak, főleg hogy tudom mi volt legutóbb. Nem mondom, hogy van alapja, csak hát na...
- Csak néhány külön óra volt, azért nem... olyan sok és vannak helyes pasi tanárok is, ez még nem jelent semmit, egyébként is idősebb nálam, csak fiatalos a kinézete. - hát na, nem is lehetne tanár, ha annyira fiatal lenne. Igazából nem tudom, hogy pontosan mennyi is, de simán túl van már a 25-ön, azt is meg merem kockáztatni, hogy lassan harminc lesz, ami pedig azért elég sok hozzám képest. Nem arról van szó, hogy nem gondolom csinosnak, de mégis miért akarna egy felnőtt nő egy magam fajta sráctól bármit is? Teljesen abszurd.
- Te mindenért bocsánatot kérsz? Ez már a... nem is tudom hányadik. Tényleg nem gond és akkor oké. Hová szeretnél menni? Nem igazán vagyok... jó az ilyesmiben. - gondolom nekem kellene kitalálni, vagy elhívni, de nem is ismerek helyeket. Még a Mézesfalásban sem voltam soha, nem hogy valami szerelmes andalgós helyen. Persze a Három seprűben már megfordultam, de igazából csak egyedül, hogy mondjuk igyak egy vajsört, de nagyjából ennyi. Az is csak egyszer fordult elő, mivel nem vagyok épp nagy alkohol fogyasztó és még az is a fejembe szállt. Elég fura volt, és főleg kihívás visszajönni az iskolába.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-27, 11:16




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát, Blake sem lesz egy könnyű menet, azt már innen látom. Szerencsétlen soha életében nem szeretett a társaság középpontja lenni, nála már két ember is tömegnek számít, szóval igen nehéz fába vágtam a fejszém. Mindenesetre próbálkozom, hiszen ennek ellenére is tetszik nekem, meg hát jól tudom, hogy ha egyszer összejönne a dolog vele, akkor nem lenne ennyire karót nyelt. Na, nem mintha én olyan nagy személyiség lennék, amikor szinte mindenkit elkerülök a folyosókon, hogy még véletlenül se piszkáljanak, de Blake nálam is rosszabb pár fokkal.
- Ne aggódj, jobban odafigyelek majd – bólogatok hevesen, miközben pillantásom akarva-akaratlanul is a sétabotjára siklik. Szegény, vajon mi történhetett a lábával? Azt tudom, hogy évekkel ezelőtt nem volt ilyen, hiszen emlékeznék rá, azt viszont nem vagyok képes pontosan betájolni, hogy mikortól kezdett így járni az iskolába.
- Ó, de, szükségem volt! - bizonygatom hirtelen jött hévvel, mert hát nincs is annál rosszabb, amikor az ember feleslegesnek érzi magát és a munkáját is. Blake pedig már így sem áll az önbizalma csúcsán, egyedül már csak talán az vigasztalja, hogy van annyira okos, hogy másokat oktasson. - Nagyon jó tanár voltál, köszönöm. Nélküled sohasem értettem volna meg az alkímiai főzetek alapjait.
Dehogynem, értettem én ezt eddig is, csak hát annyira ciki, hogy ilyen módszerekhez kell folyamodnom annak érdekében, hogy szóba álljon velem az, aki tetszik nekem. Más lányok egyszerűen csak odaállnak a kiszemeltjük elé, teszik a szépet, majd végül elérik náluk, hogy randira hívják őket, de én... Engem maximum kiröhögnének, ezzel nagyon is tisztában vagyok. Senki sem szereti a hozzám hasonló lányokat, talán Blake sem állt volna szóba velem, ha nem mondom neki azt, hogy korrepetálásra lenne szükségem néhány tárgyból.
- Igen, azt hallottam... - bólogatok, majd gyorsan a szám elé kapom a kezem, amikor végre tudatosul bennem, hogy mit is mondtam az imént. Jesszus, már annyira zavarban vagyok, hogy egyszerűen nem figyelek oda a szavaimra sem! - Jaj, bocsi, én ezt nem úgy gondoltam, egyszerűen csak... csak kicsúszott...
Nagy szemeket meresztek Blake-re, elvégre nem szerettem volna megerősíteni abban a hitében, hogy nincsenek róla jó véleménnyel, mert én kedvelem, csak hát annyian mondanak rossz dolgokat róla, hogy azokat az is meghallja, aki nem foglalkozik vele. Tehát az én fülembe is jutnak vissza rosszmájú megjegyzések, ezeket lehetetlen kivédeni, most viszont elég nagy ostobaságot tettem. A végén még azt hiszi, hogy én is azok közé tartozom, akik kibeszélik a háta mögött, pedig ez egyáltalán nincs így.
- Mert csinos és fiatal? - kérdezek vissza, miután túllendültem kezdeti zavaromon. - Nem sokkal lehet idősebb nálad, te pedig mostanában sokat vagy a társaságában, logikus hát, ha ez a pletyka kap szárnyra... - Bizonytalanul megvonom a vállam, majd folytatom: - Mint tavaly, az a hetedikes lány, aki hirtelen hízni kezdett. Róla azt mesélték, hogy terhes. Utána kiderült, hogy nem az, de idén már tényleg abba kellett hagynia az iskolát, mert valóban állapotos lett. Szóval, néhány pletykának van valóságalapja, de én hiszek neked.
És még meg is könnyebbültem, hiszen azzal a tanárnővel szemben már esélyem se lett volna, mert tényleg nagyon jól néz ki, szinte minden srác szerelmes belé az osztályomból, nem lenne hát csoda, ha Blake is álmodozna róla, elvégre ő sincs kőből. De tényleg, ekkora butaságot gondolni! Jó hülye voltam, hogy elhittem ezeket az ostoba pletykákat.
- Oké, akkor nem kérdezek róla többet – adom be a derekam, hiszen igazán nem szeretném magam elásni a fiú szemében azzal a sok kérdéssel, amit rázúdítok. Meg hát megbántani sem áll szándékomban ugyebár. Rendes fiú, miért ijesszem hát el magam mellől?
- I-igen.. - sütöm le a pillantásomat. - Remélem, nem haragszol. Csak tudod azt hittem, hogy másként nem álltál volna szóba velem, úgyhogy erre kellett hivatkoznom. Bocsi.
Szégyellem magam, elvégre nem volt ez szép dolog tőlem, nagyon nem. Megtehettem volna azt is, hogy kerek-perec elhívom őt valamerre, hiszen most is annyira könnyen belement ebbe az egészbe. Ostoba voltam, komolyan.
- Igen, szeretném! Már egy jó ideje szeretném, szóval nem tudsz lebeszélni róla.
Szélesen elmosolyodom, hiszen már fogalmam sincs arról, hogy mennyi ideje álmodozom Blakeről. Persze, eddig mindig a saját gyávaságom akadályozott meg abban, hogy elhívjam valamerre, semmi más.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
[/i][/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-25, 14:52

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

Próbálkozom, de jól sejti nem igazán vagyok otthon az efféle beszélgetésekben. Nem szoktam másokkal sem, nem az ő hibája hát, de azért megpróbálok legalább időnként visszakérdezni, mert tudom, hogy illik. Arra készültem, hogy tanulni fogunk, de végül is azért így sem rossz.
- Értem, azért vigyázz jobban. Nem kellemes dolog, ha fáj az ember lába. - én már csak tudom, pedig esetemben nem is kis fájdalomról van szó, de tény nekem nem is arról van szó, hogy rosszul léptem, hanem szimplán enyhén szólva is szadista az apám. A jegyzeteibe azért belepillantottam, de csak most nézem meg jobban, hogy kimondottan rá is kérdez a dologra. Nem tudtam, hogy egyáltalán érdekli a véleményem, hiszen úgy volt, hogy én segítek neki, de most úgy fest nincs is rá szükség. Talán eddig sem volt?
- Tökéletesek, nincs benne hiba. - bököm ki, bár azért ott motoszkál bennem a kérdés, hogy akkor viszont rám vajon miért is volt szükség, de egyelőre nem tudom hogyan öntsem szavakba a kérdést, ami megfogalmazódik bennem. - Olyan mintha... nem is lett volna szükséged rám hozzájuk. - végül csak nem kérdezek, csak egy halk megjegyzéssel adom a tudtára, hogy azért sejtem nem voltak ezek a korrepetálások annyira szükségesek, mint ahogyan tűnt. Van azért egy rossz érzésem, hiszen elfogadtam a pénzét és úgy fest, hogy nem is kellett volna foglalkoznom vele, hiszen megoldotta volna egyedül is. De ha ezt tudta, akkor... miért kellettem én?
- Rólam se sokan vannak jó véleménnyel. - finoman megvonom a vállamat. Na igen azért zavarban vagyok, miután még el is pirul, pedig csak viszonoztam a bókot, amit kaptam, amihez persze nem vagyok hozzászokva. Nem szoktak nekem bókolni, sőt fel sem figyel rám senki, mostanában viszont úgy fest mindenkinek ezen jár az esze. Előbb a tanárnő, most meg Sam, mintha mind azzal foglalkoznának, hogy nekem milyen a nem létező szerelmi életem. Nem foglalkozom a témával, hiszen nem vagyok népszerű, sőt még kedves sem és én sem nyitok a lányok felé, hogy ez megváltozzon. Mondjuk úgy jó nekem így, meg aztán nem is valami kellemes családom van, ahová érdemes lenne bármit is bevinni. Az apám nem az a típus, akinek szívesen mutatnék be bárkit is, hiszen én magam sem szívesen megyek haza.
- De hát ő egy tanár, nem is értem miért merült fel ez benned.. vagy akárkiben. - csak megrázom a fejemet, mintha tényleg olyan lehetetlen lenne. A tanárnő a szomszédunk, bár nem annyival idősebb nálam, de azóta, hogy a legutóbbi külön órán még annyira rettenetesen ciki is volt az egész... hát az sem biztos, hogy lesz újabb alkalom, mármint nem is biztos, hogy akarná. Nekem pedig külön kihívás volt nem gondolni arra, ami történt és hát kár lenne tagadni, hogy bár nem volt még közöm egy lányhoz sem, azért a saját ügyemet... kézbe vettem már és hát igen az a múltkori eset azóta is felsejlett már előttem magányos óráimban és nagyban felgyorsította az efféle... eseményeket.
- Csak pár srác kissé... elbánt velem, de inkább hagyjuk ezt. Ott helyben is elég pocsék volt, nem szívesen beszélek róla. - csak azért megyek bele legalább ennyire, mert még kellemetlen helyzet alatt valami másra gondol, amire időnként én, de arról biztos, hogy nem fogok beszélni sem Samnek, sem másnak. Akárhogy is, de letapiztam a tanárnőt, kész csoda, hogy nem adott egy pofont érte.
- Randi? - na igen ez magamtól azért nem esett le elsőre. Akkor azért mondta és netán azért kellettek a külön órák is, mert tetszem neki? Fura egy érzés annyi szent, nem csoda, hogy meglep. - Akkor azért... e miatt voltak a különórák? - zavartan köszörülöm meg a torkomat. Egyelőre fogalmam sincs, hogy ezt az egészet hogyan reagáljam le. Sam kedves lány, de komolyan, de ettől még nem kevésbé fura, ahogyan néz rám most is. - De persze nem gond, egy randi... ha tényleg szeretnéd. - pedig ő hívott, mégis adok neki menekülő utat, mert még mindig nehéz elhinni, hogy valaki tényleg irántam érdeklődik.



[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-20, 14:18




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hamar leveszem Blakeről, hogy ez a beszélgetés nem pont az ő stílusa, hiszen szinte minden egyes szót harapófogóval kell kihúzni belőle, de semmi gond, a mai délutánom szabad. Az egyetlen akadály itt csak az, hogy annyira ismerem már, hogy tudjam, amint lemegy az az egy óra, amit a korrepetálásra szántunk, ő kereket fog oldani. Kissé feszeng mások közelében, én viszont pont ezért igyekszem kellően barátságos lenni vele, hátha oldottabb lesz számára is a légkör.
- Rosszul léptem és megbotlottam, ennyi az egész – legyintek egyet, hiszen ez tényleg csak egy apróság, velem aztán szinte mindig megesik az ilyesmi. Ráadásul vámpír vagyok, rohadt könnyen meggyógyulok, habár ezt az aprócska kis információt talán nem ártana visszatartanom a fiú elől. Azt hittem, ha átváltozok, akkor sokkal szebb leszek és könnyebb lesz bevágódnom a pasiknál, de ez sajnos nem így történt, ugyanolyan szürke kisegér maradtam, mint amilyen előtte is voltam. Pedig most mennyivel könnyebb lenne!
- És milyenek a jegyzeteim? - pislogok felé kíváncsian, magamban abban reménykedve, hogy minden hibátlan és tökéletes. Ha csak egy pontot is eltévesztek, akkor máris kerülhetnek elő a könyveim és vehetjük újra az egészet. - Biztos minden benne van? Csak hogy később ne köthessenek belém a tanárok...
Piton azért elég izé tud lenni, ha akar, habár a többiekkel aligha lesz gondom. Semmi kedvem már tanulni, igyekeztem nagyon alapos lenni, úgyhogy elképzelhető az is, hogy itt-ott túlzásba is estem, de Blakeről van szó, nem aprózhatom el! Igaz, hogy a tanulás az én koromban az első, de számomra lassan már a magánélet is ugyanolyan fontos lesz, úgyhogy nem árt másokkal ismerkednem, főleg fiúkkal. És mivel Blake egy jó ideje tetszik már, összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem, hogy adna-e különórákat. Szerencsére belement, így egy kis időt kettesben lehettünk, még akkor is, ha nem pont azzal a céllal, amit én szerettem volna.
- Té-tényleg? - Itt azért elkerekedik rendesen a szemem, miközben némi pír is szökik az arcomra és egy pillanatig nem tudom eldönteni, hogy ezt most komolyan bóknak szánta vagy csak arra akart ezzel célozni, hogy csúnya vagyok. Azért a fiúk ezen a téren igazán gonoszak tudnak lenni, szóval érthető a gyanakvásom, mert hát nem vagyok olyan szép, mint a lányok többsége, ezt igyekeznek lépten-nyomon a tudtomra is adni. Ennek hatására pedig zéró önbizalmam, úgyhogy némi gyanakvással zsebelem be a kedves szavakat. Blake persze nem olyan, ő még nem volt velem bunkó, úgyhogy igyekszem vele szemben kissé bizakodó lenni. - Tudod, sokan nem így gondolják, de örülök, hogy te ezen a véleményen vagy.
Minden zavarom ellenére megjelenik egy mosoly a szám szegletében, majd zavartan a hajamhoz nyúlok ujjaimmal, mintha ezzel csak azt szeretném ellenőrizni, hogy mennyire kócolódott össze az elmúlt néhány percben. Azért ez a helyzet egészen hihetetlen, de a nap csúcspontját Blake előbbi dicsérete jelenti számomra.
- Igen, tudom, bocsi – hadarom a szavakat, miközben lesütöm a szemem, habár azért némileg meg is értem a felháborodását. Ha egy tanár-diák viszony merül fel, akkor annak elég súlyos következményei is lehetnek, legfőképpen a tanárra nézve. - Csak hallottam a pletykákat, és gondoltam, tőled kérdezek rá, de ha te azt mondod, hogy nincs semmi, akkor hiszek neked.
Igen, elhiszem neki, hogy semmi köze ahhoz a tanárnőhöz és nem leszek féltékeny, már csak azért sem, mert egyelőre semmi közünk egymáshoz, de abban azért biztos vagyok, hogy rosszul esett volna, ha kiderül, hogy viszonya van azzal a nővel. Ilyesmi miatt elbukni egy kapcsolatot... Á, inkább bele se szeretnék ebbe gondolni.
- Miféle kellemetlen helyzet? - kérdezek vissza, hiszen fogalmam sincs arról, hogy miről beszél Blake. A legtöbb információmat a pletykákból szerzem, de róla nem szoktam sokat hallani, az imént beszélteken kívül, úgyhogy erre tényleg igazán kíváncsi vagyok. Azért érdekel a fiú és a vele történt események is.
- Komolyan eljönnél velem? - kérdezek vissza a következő pillanatban, hátha csak rosszul hallottam, de nem, igent mondott! - Azt ugye tudod, hogy ez egy randi lesz?
Mert fel kell őt erre készíteni, hiszen nem szeretném szegényt csőbe húzni és én nem csak barátként gondolok rá a közeljövő folyamán, hanem pasiként. Olyasvalakiként, aki velem van, és aki végre engem, csakis engem fog szeretni...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-17, 20:05

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

A tanulással nincs gondom, na de a laza beszélgetés... na az már jóval nehezebb falatnak tűnik, főleg hogy nem vagyok benne gyakorlott. Ezért pakolok elő és igyekszem minél előbb a tárgyra térni, bár Sam úgy fest inkább elkalandozik az elején, sőt hamar arra is rá kell jönnöm, hogy nem is csak az elején.
- Sajnálom, mi történt? - gondolom mégis csak illik visszakérdezni, ha már majdnem kiment a bokája. Biztosan nem volt valami különlegesen jó élmény, maximum a jövőben valamivel óvatosabb lesz majd, legalábbis gondolom én, bár nem tudom, hogy pontosan mi történt. Az is lehet, hogy valaki más volt a hibás és azon ugyebár az óvatosság nem sokat segít.
- Végül is igen. - kissé zavartan vakarom meg a tarkómat. Nem mondom ki, de a külön óra lényege a külön óra és hát mi most nem tanulni fogunk, legalábbis ő nem ezt szeretné. Elég meglepő, ha valakit korrepetálnod kell, de az illető kijelenti, hogy minden feladattal készen van már eleve és igazából nincs is szüksége semmiféle oktatásra, főleg nem arra, hogy segíts neki. Na ilyenkor vajon mi a teendő? Én nem vagyok az a kötetlenül csevegős típus, az itt a legfőbb gond.
- Hát... kösz, te sem panaszkodhatsz. - gőzöm sincs hogyan kell bókolni, meg aztán az is meglep, hogy ő valami effélét tesz, bár a nem nézel ki rosszul azt is jelentheti, hogy azért jól sem, csak nem akarja a másik ezt így nyíltan kimondani, de nem is értem, hogy miért érdekel mostanában mindenkit a nem létező szerelmi életem. Sam is erről kérdezett most, meg nem rég a tanárnő is. Elég fura, hogy mindenki ezzel jön. Na jó, két ember még ugyan nem mindenki, de ettől még nem kevésbé fura, főleg ha még azt is hozzáteszem, hogy Sam milyen szemeket mereszt rám folyton, amit végképp nem tudok hová tenni, de kellően zavarba ejtő annyi szent.
- Hogy... mi? Te mit...? - ahogyan elnézem a vörösbe szökött arcát és hogy zavarba hozta a dolog azt hiszem nem csoda, ha nekem is sikerül enyhén szólva is elvörösödnöm, főleg ha arra gondolok, ami legutóbb történt a véletlen tapizásnak hála. Megköszörülöm a torkomat és megrázom a fejem. - Sam... ő egy tanár, te egyáltalán hogyan... hogyan gondolhattál ilyesmire? - nehezebb így beszélni, pedig eleve nem vagyok egy beszédes alkat, de hogy én és a tanárnő... Abszurd feltevés, hiszen tanár, idősebb és még az apámat is ismeri, ez bőven elég, hogy még csak fel se merüljön ilyesmi, nem is értem Samnek hogyan juthatott eszébe.
- A külön órák előtt is ez volt, igazából ezért lettek. Kissé kellemetlen helyzetbe kerültem a pincében és a tanárnő talált meg. - vonom meg a vállamat, mintha semmiség lenne. Volt már ilyesmire példa. A Mardekárosok nem szeretik, ha valaki lejátssza őket a pályáról, főleg nem, ha Piton óráján teszi, úgyhogy valahol érthető, ha nem kedvelnek.
- Roxmortsban? Én? De miért? - valahogy automatikusan csúszik ki a számon a hülye kérdés, mert ez az igaz? Sam kedves lány, korrepetálást kér, pedig megoldotta egyedül is, azt mondja nem vagyok csúnya és folyton ahogyan néz. Elég lassan kezd leesni az a bizonyos tantusz, de annál hangosabbat csörömpöl a fejemben. - Végül is... ráérek. - bököm ki aztán. Szóval tetszem neki? Pont én? Pedig biztosan találhatna magának valaki mást, aki kevésbé... hát olyan, mint én.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-04, 13:24




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazság szerint fel sem merül bennem, hogy a nézésemmel talán zavarom a fiút, elvégre szinte be sem tudok telni a látványával, annyira örülök, amikor a közelemben van. Persze, néha-néha észbekapok és inkább gyorsan elmerülök egy közelbe eső könyvben, vagy esetleg valami másban, de inkább az a jellemző, amikor pislogás nélkül bámulom őt. Néha eléggé el tudok rugaszkodni a valóságtól, úgyhogy nem csoda, hogy szinte állandóan őt bámulom, hiszen olyankor gondolatban már szerelmet vall számomra.
- Ó, én is, idefelé majdnem kiment a bokám, de egyébként tényleg semmi bajom – csacsogok, hiszen én nem csak formalitásból tettem fel ezt a kérdést, hanem azért, mert tényleg érdekelt, mi a helyzet vele. Mondjuk, Blake nem pont az a csevegő típus, így már előre tudtam, mit fog mondani, hiszen ha azt felelte volna, hogy nincs jól, akkor beszélgetni kezdtünk volna arról, hogy mi baja van, ő ilyesmibe azonban nem megy bele egykönnyen. Nem is lep hát meg a kurta válasz, semmi bajom sincs vele, lesz még alkalmunk a mai nap folyamán beszélgetni egymással.
- Ugyan! Kell valaki aki leellenőrzi, na – dohogok magamban, miközben összecsukom és hajtom minden jegyzetemet, majd szépen a táskám mélyére süllyesztem azokat, de közben azért folytatom: - Egyébként is: örülj neki, hogy van valami látszatja a különóráknak, ez azt jelenti, hogy nem a semmiért kínlódtál velem annyit, nem igaz?
Elvégre, eleinte igyekeztem igazán rossz tanuló benyomását kelteni, szóval a legelső alkalommal a Blake által feltett kérdésekre nem adtam helyes választ. Tudtam ugyan őket, de ha mindre kapásból rávágom a megoldást, akkor Blake nem értette volna, miért is szorulok rá a korrepetálásra és talán el sem vállal... Így azonban némi habozás után mondtam valami hülyeséget, persze nem akkora baromságot, hogy hírből sincs köze a bájitalhoz, hanem kissé valami reálisabbat. Azért ennyi eszem még nekem is van, nem vagyok ostoba liba, mint azok, akik a folyosókon is magukat sminkelik és sokkal jobbnak hiszik szerény személyüket másoknál.
- Igen, beszélgetéssel – bólogatok hevesen, miközben a kelleténél lelkesebb arcot vágok, habár ez számomra már fel se tűnik. Izgatott vagyok, mint szinte mindig, amikor a fiú van a közelemben... A szívem hevesen ver a mellkasomban és jóformán minden pillanatban elhatározom, hogy most lesz az a perc, amikor elárulom számára a nagy titkot, de utána mégse teszem meg. Félek, hogy nemleges választ kapok tőle, azt pedig képtelen lennék kiheverni.
- Szerintem nem nézel ki rosszul – bukik ki a számon a mondat és szinte abban a pillanatban el is vörösödik az arcom. Most ezt tényleg kimondtam? Én? Te jó isten, mit tettem?! Ez már felér egy szerelmi vallomással, de komolyan! Úristen, Sam, te irtó hülye vagy... Még az lenne a legkevesebb, ha itt és most faképnél hagyna és felém se nézne napokig. Megszoktam már ugyanis, hogy ilyen esetben a fiúk mindig kinevetnek vagy kicsúfolnak, Blake azonban más, mint a többiek, ő talán nem olyan és... áh, mi a fenében reménykedek, de komolyan? Nekem ő nem fogja azt mondani, hogy csinos vagy esetleg szép vagyok, hiszen hazudni senki sem szeret. Én viszont teljesen komolyan gondoltam az iménti szavaimat.
- Bizonyos... dolgokra... - ismétlem meg a két szót, majd lelki szemeim előtt egyből megjelenik egy felettébb erotikus összkép, miszerint mit művelhetnek azok ketten a zárt ajtók mögött. Szerintem mondanom se kell, hogy ismét arcomba szökik a vér, egy pillanatra köpni-nyelni sem tudok, de hogy az ilyesmit Blake ennyire félvállról vegye... Mindenesetre, a mondat kiegészítése révén végre jó irányba haladnak a gondolataim: - Jaaaa, hogy úúúgy... - állapítom meg kerekre nyílt szemekkel. - Én azt hittem, hogy te meg ő... Bizonyos dolgok... De nem, ez hülyeség volt.
Gyorsan meg is csóválom a fejem, hátha ezzel sikeresen elűzhetem magamtól a rémképeket, majd a srác következő kérdését hallva ismét gondolkodóba esek: - Nyilvánvalóan a bunkók – jegyzem meg vállvonogatva. - Tudod, az ilyen alakok szeretik szóban is piszkálni az embereket, de ne foglalkozz velük, csak irigyek. Sokan szeretnének annak a tanárnőnek a társaságában lenni...
Nem igazán tudom, melyikről van szó, de a mondataik alapján csakis ez lehet a háttérben. Azt mondják, fiatal és csinos, és biztos jó parti, meg senkije sincs. Persze, hülye voltam, amiért elhittem, mert Blake nem olyan srác, aki bárkivel is kikezdene.
- Nem lenne kedved holnap meginni valamit Roxmortsban? - vetem fel a következő kérdésemet, az egyik olyat, amelyiktől már előre féltem. - Kimenőt kaptunk és ha gondolod... lemennék veled...


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-06-03, 12:23

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

Már a kérdés is meglep kissé, amikor a hogylétem felől érdeklődik. Sam alapvetően kedves lány, és nem esik nehezemre ez a kis korrepetálás sem, de néha olyan furcsán néz, hogy nem igen tudom hová tenni a dolgot és valahogy most is pont ezzel a nézésével kell szembeszülnöm. Elég zavaró tud lenni, főleg hogy biztosan van valami oka, csak még nem jöttem rá. Remélem nem maradt valami maszat az arcomon, de kétlem, mert más nem nézett rám furcsán a folyosón, akkor pedig valószínűleg ez is megtörtént volna.
- Jól vagyok, kösz, és te? - így kell igaz? Alapvető csevegési szokás, amikor szépen visszadobod a kérdést a másiknak, bár a legtöbb esetben ez csak puszta formalitás, nem konkrétan és ténylegesen arra kíváncsiak, hogy hogy vagy, csak... kell valami, ami kitölti a csendet, ezért is kezdek bele egyből a könyvek előpakolása után, hogy mit is szeretne.
- Ez így teljesen rendben van, de akkor...? - kissé értetlenkedve futom végig a sorokat, hiszen nem értem ez esetben mit is keresek itt? Szépen összeszedett mindent, ezt tényleg nem nagyon tudnám már kiegészíteni. Beszélgetés... kiderül hamar, hogy mit is szeretne, bár ez még mindig elég meglepő egy helyzet. Nem gondoltam, hogy ilyesmire gondolt és egyébként is miről beszélgessünk?
- Beszélgetéssel? Végül is... van egy kis időm, egyébként is most erre szántam... - eléggé elbizonytalanodom, hiszen erre tényleg nem számítottam és nem is tudom miről beszélgethetnénk mi ketten. Nem vagyok valami beszélgetős típus ugyanis, most pedig azt kellene? De miről beszélgessünk egyáltalán? Erre jön a kérdés és ha most innék tuti, hogy kiköpném az italt. Miért kérdezi mostanában mindenki ezt? A tanárnő is, most meg Sam... Nem mutatkozom senkivel, miért érdekes annyira, hogy van-e olyan lány, aki iránt érdeklődöm? A lányok nem érdeklődnek irántam, akkor meg miért tenném én? Semmi értelme sem lenne, hiszen ők a menő alakokat kedvelik, a nagyhangúakat, a vicceseket és lássuk be, én egyik kategóriába sem tartozom bele.
- Nem hiszem... Én nem vagyok olyan... típus és nem is vagyok épp a lányok esete. - bizonytalan mozdulattal vonom meg a vállamat. Láthatóan kényelmetlenül érint a beszélgetés és fogalmam sincs, hogy mit reagáljak rá. Most megint vissza kellene dobnom a kérdést, mint a hogy vagy esetén? Nem vagyok valami gyakorlott e téren, nem csoda azt hiszem, ha nem tudom, hogy mit is mondjak, főleg miután jön a következő kérdés. Na az végképp belém folytja a szót, még a visszapasszolása is elmarad a kérdésnek.
- Egy barna hajú nő társaságában? - kiszáradt a torkom, igen egyértelműen kiszáradt a torkom, de végre csak leesik, hogy miről beszél. - Ja hogy a tanárnő? - persze ebben a pillanatban megint bevillan a kép és az érzés, ahogyan sikerült pont letapiznom őt, de gyorsan kiverem a fejemből a dolgot. - Segít felkészülni bizonyos... dolgokra. - válaszolok, aztán leesik, hogy ez mennyire furán is hangozhat így elsőre, ezért persze a torkom csak még jobban kiszárad. - Mármint úgy értem... tanít nekem, nonverbális varázslást, hogy könnyebben megvédjem magamat a bunkóktól. De ő... tanár és egyébként is... Ki pletykál ilyet? - már meg sem lep, hogy mindenkiből ennyire süt a rosszindulat, hogy csak mert a tanárnő különórákat ad nekem máris ilyesmit feltételeznek, de ez tudom, hogy elég nagy gond, hiszen ha más is meghall effélét, netán az igazgató akkor még baja is lehet belőle, ezt pedig nagyon nem érdemli meg.


[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-05-20, 07:33




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amint megpillantom Blake-t felém lépkedni, szinte azon nyomban igazítok még egy keveset a hajamon, hogy a lehető legjobban álljon. A fiú közelsége mindig valami kellemes és jóleső izgalommal tölt el a kezdeti félelem után, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy ez a mai nap alkalmával se lesz másként. A kezeim jelen pillanatban remegnek kissé, ezen azért igyekszem úrrá lenni, nehogy Blake észrevegye, mert akkor biztos beégnék előtte, márpedig ezt nagyon nem szeretném. Lopva körülnézek, hogy lássam, időközben ültek-e mások is a közelünkbe, végül pedig örömmel nyugtázom, hogy erről szó sincs. Ráadásul az asztalunk két könyvespolc között helyezkedik el, csak az láthatja, hogy itt vagyunk, aki mellettünk sétál el. Tökéletes hely a romantikus együttlétekhez.
- Szia! - viszonzom a köszönést, magamban pedig elismerően megveregetem a vállam, hogy ezúttal nem remegett a hangom. Talán most az egyszer képes leszek valami értelmeset is kibökni neki, a legutóbbi korrepetáláson ugyanis eléggé hebegtem-dadogtam, amikor kérdezni szerettem volna tőle, úgyhogy le is mondtam a dologról. - Hogy vagy?
Figyelem, amint mindent lepakol, majd előveszi a tanuláshoz szükséges dolgait. Jaj, Blake, hát még mindig nem érted? Itt ugyan nem lesz semmi bájitalozás, mert én nem fogom hagyni. Nem, helyette beszélgetünk egy jót, megismerkedünk, én meg talán kissé könnyebben vallom be az iránta érzett dolgaimat. Soha életemben nem hittem volna, hogy ez ennyire nehéz... Márpedig az, mert félek, mi lesz akkor, ha nemet mond? Szégyellem ugyan, de még az is eszembe jutott, hogy talán a saját neméhez vonzódik, hiszen még egy lánnyal se láttam semerre sem. Mindegy, ezen túl kell esni, mert nem állapot, ami itt uralkodik.
- Átvettem a zsályaféléket, már a belőlük elkészíthető legfontosabb ellenmérgeket is leírtam, nehogy Piton abból is dolgozatot irasson velünk – darálom, miközben saját jegyzeteimet Blake elé tolom, hogy leellenőrizhessen. Sajnos, a bájitaltan-tanár hajlamos néha olyan dolgokat is feszegetni a dolgozatainkban, melyeket tényleg csak az tudhat, aki valóban felkészült az anyagból. Az ő óráján teljesen felesleges puskázni, mert sokra nem megy vele az ember. Miközben a fiú a soraimat futja át, megszólalok: - Úgyhogy a mai órát szerintem üssük el egy kis beszélgetéssel. Mit gondolsz?
Elmosolyodok, mintha csak azért vetném fel az ötletet, hogy Blake mindenképp megkapja azt a pár galleont, amit elkér a korrepetálásért cserébe. Nem egy nagy összeg, de a fiú nem csak engem tanít, nyilván van a mai napra még pár kliense, akikhez el kell mennie. Talán még lányok is akadnak köztük, olyanok, akik tetszenek neki és talán ők is ma szeretnének kissé közelebb kerülni hozzá. Bocsi csajok, most akkor is én leszek a befutó, mert minden bájomat bevetem.
- És mond... már, ha nem vagyok túl tolakodó... - ennél a pontnál azért kissé idegesen elkezdek mocorogni a székemen, hiszen tudom, hogy a fiú mennyire magának való és mennyire nem szeret ilyen dolgokról beszélgetni. - Van olyan lány, aki iránt érdeklődsz? Mármint van, aki tetszik neked?
Tessék, itt van, sikerült kinyögnöm, most pedig nagyokat pislogva meredek a velem szemben ülő srácra, felkészülve arra, hogy bevallja: mindig is irántam érdeklődött és egészen a mai napig arra várt, hogy ezt elmondhassa nekem. Lelki szemeim előtt már meg is jelenik a kép, amint közelebb hajol hozzám, hogy megcsókolhasson. Jaj, miért vártam én eddig ezzel?
- Csak mert hallottam, hogy mostanában sok időt töltesz egy barna hajú nő társaságában – sütöm le a szemeimet. Fogalmam sincs arról, hogy az illető egy tanár, ezért kissé rosszul esett mindig ezt hallgatni a folyosón. - Azt pletykálják, hogy ti ketten... na, érted... Együtt vagytok.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Blake Flynn
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 71

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-05-19, 10:02

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sam & Blake

Alig-alig fogom fel a körülöttem lévő világot. Próbálok gyakorolni és az a jó az elméleti dolgokban, hogy ezeket a legkönnyebb. Elég csak koncentrálni és én most azt teszem. Megpróbálok kizárni mindent a fejemből, legalább egy kis időre, ahogyan tanultam a tanárnőtől, még azt is, hogy mi jön most. Nem hiszem, hogy elvállaltam volna a lányt, ha nem fizetne érte. Nem arról van szó, hogy anyagias lennék, de... valahol mégis, hiszen kell a pénz, hogy idővel el tudjak szakadni az apámtól és ne függjek tőle, ehhez viszont a saját lábamra kell állnom, még ha ez a megfogalmazás nem is passzol igazán hozzám. Furcsa lány ez a Sam, ezt már megtapasztaltam. Egy-egy elszólásából valahogy úgy érzem többet is tud a bájitaltanról, mint amit elárul, csak akkor nem értem, hogy miért van szüksége a segítségemre. Próbálok ezzel sem foglalkozni és a furcsa pillantásokkal, amiket vet rám, főleg amiket akkor vet, amikor meglát közeledni, mint most is. Lelkes... ami számomra új és még inkább szokatlan is egyben és nem igazán értem, hogy mire véljem. Azt hiszem érthető, ha tartok is tőle kicsit, mégis csak Mardekáros, mi van, ha azok az alakok küldték rám, akik legutóbb olyan szépen ellátták a bajomat? Végül is háztársak és tudjuk jól, hogy a Mardekárosok általában semmit sem tesznek csak úgy ok nélkül, mint mondjuk egy Hugrabugos.
- Szia... Sam! - köszönök rá kissé megköszörülve a torkomat. A táskámat szépen leteszem a szék oldalára és én magam is leülök vele szemben. Komótosan elkezdek kipakolni, miután a botomat a falnak támasztottam, hogy a kezem ügyében legyen, amikor épp szükségem van rá, csak aztán pillantok rá újra, amikor a penna már meg van és persze a jegyzeteim is.
- Szóval mit is beszéltünk meg már? A zsályaféléket vegyük át, vagy azoknak már utána néztél? - elmélet, mára elméletről volt szó, azért jöttünk a könyvtárba és gondolom azért választott félreeső helyet, mert csendben és nyugalomban jóval könnyebb tanulni, aztán majd átvesszük a gyakorlati rész elméletét is és a következő alkalommal már azzal is foglalkozhatunk. Kétlem, hogy itt és most örülne neki a könyvtáros, ha megpróbálnánk valamit kotyvasztani, bár a bájital gyakorlóterem sincs messze, de ha gyakorlatra lenne szükség eleve ott találkoztunk volna.



[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A boldogság múlandó, a csalódás állandó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake 2017-05-15, 07:48




Blake & Samantha
[You must be registered and logged in to see this image.]

A könyvtárban ülve jegyzetelek szorgalmasan, hogy előre haladjak a tananyaggal, még mielőtt Blake felbukkanna. Nem vagyok olyan rossz tanuló, hogy korrepetálásra szoruljak, azzal viszont nagyon is tisztában vagyok, hogy a fiúnak kell a pénz, én pedig meg is ragadom ezt a váratlan lehetőséget, mely most az ölembe hullott. Eszem ágában sincs a következő egy órácskában könyvekkel pepecselni, a fene se akarja magolással elütni a drága idejét, számomra itt és most valami teljesen más a fontos...
Tetszik Blake, amióta az eszemet tudom, mindig megakad rajta a tekintetem. Tisztában vagyok azzal az aprócska ténnyel, hogy szegény sántikál, de egyébként meg olyan helyes arca van, nem igaz? Én se vagyok egy szépségkirálynő, talán ezért se vallottam be a mai napig a fiúnak, hogy már legalább két éve bele vagyok zúgva, de rendesen, viszont valamit minden bizonnyal kapizsgálhat, elvégre hollóhátas, van esze, nem véletlenül került oda annak idején. Meg hát a viselkedésem is... Elpirulok, ha véletlenül hozzám szól, dadogok, amikor a közelemben van, egyszerűen képtelen vagyok két szónál többet kinyögni a jelenlétében, kivéve amikor kettesben vagyunk. Mármint úgy kettesben, hogy senki se figyel minket... Mint például itt is. Akkor aztán megszűnik minden gátlásom, csacsogok egész végig, mesélek magamról, kérdezek róla és felhozok témának mindent, csak hogy ne menjen el. Tudom jól, hogy nem egy társasági ember, de számomra tökéletesen megfelelne, mint barát. Mármint, egy kissé bensőségesebb barát. Szeretem őt, ezt pedig ma a tudtára is szeretném hozni. Már legalább százszor nekiugrottam a témának, de állandóan inába szállt a bátorságom, a mai nap azonban teljesen más lesz. Összeszedem magam és közlöm vele a tényeket, bármi is legyen a válasza. De azért remélem, hogy igent mond...
Egyetlen lendülettel csukom be az előttem heverő, ősrégi könyvet, majd tolom el magamtól, hogy rögtön utána egy másikat húzzak magam elé, és nyissam ki a száztizedik oldalon. Pennám ismét felemelem, majd villámgyorsan jegyzetelni kezdek, hogy maradjon kerek egy órám arra, hogy a fiúval lehessek. Szívem a torkomban dobog, miközben szemem sarkából folyamatosan az ajtót lesem azt várva, mikor lép be rajta Blake. Imádom a stílusát, tetszenek a sötét színű ruhái, annyira passzolnak a hajához és a világos bőréhez... Szerintem ő is kedvel engem valamennyire, elvégre sohasem mondja vissza a korrepetálásainkat, habár szinte egyszer sem a tananyaggal foglalkozunk. Talán ő is hasonlóan érez irántam? Blake-nél ezt előre nem lehet megmondani, ő mindenkivel mogorva és elutasító, talán csak azért viselkedik velem kissé kedvesebben, mert pénzt adok neki a plusz órákért. Persze a kedves alatt nem azt kell érteni, hogy folyamatosan törleszkedik, hanem leginkább azt, hogy nem kapok kapásból lepattintó válaszokat. Itt nem biceg el az ellenkező irányba, amikor meglát, hanem egyenesen felém veszi az irányt, mintha csak az előre megbeszélt randinkra jönne. Tök jó érzés!
Időközben végzek a tananyaggal és becsukok mindent, ami előttem hever, majd kényelmesen hátradőlök a székemben, a fiúra várva. Kissé a külsőm is más, mintha most egy fokkal több gondot fordítottam volna a hajamra, emellett pedig ezúttal egy leheletnyi sminket is megengedtem magamnak. Nem igazán látszódik, de ott van... Ruhát is igyekeztem olyat felvenni, amelyről eddig mindenki azt mondta, hogy jól áll. Talán a mai nap lesz az, amikor én és Blake egy pár leszünk... Istenem, annyira izgulok!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Szöveg, idézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Mitchell
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Sam & Blake 2017-05-15, 07:48

###
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sam & Blake

Vissza az elejére Go down

Sam & Blake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Könyvtár (4. emelet)-