Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 16:33
Calista Merrick

ϟ Üvegházak
  Yesterday at 16:25
Sasha McCaine

ϟ McKinney birtok
  Yesterday at 15:58
Jensen McKinney




ϟ Diákok a tilosban
  Yesterday at 9:22
Gina Accipiter


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Corvus Flint
 
Bexley Wildfield
 
Sasha McCaine
 
Calista Merrick
 
Katherine Benedict
 
Rose-Neira Brooks
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 37031 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) Csüt. 2 Okt. - 18:29-kor volt itt.

Share|

A selejtező - Black Birds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Alysha Taylor
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Vas. 30 Júl. - 18:17



Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]


Étterem? Nekem tökéletes. Ott van minden, lehet inni, enni, kinek mi a vágya, ugyanakkor nekem is jut csokitorta. Mert kell a cukor, kell az energia egy ilyen kirobbanó fellépés után. Na jó, nem másfél órát nyomtunk végig, de nem is vagyunk még befutott zenekar. Ugyanakkor semmi sem lehetetlen, akár ez a selejtező is lehet egy előszoba vagy épp ugródeszka, hisz sose tudni, nem ücsörög-e néhány sikervadász tehetségkutató a sorokban. Na nem mintha az lenne minden álmom, hogy vokalista legyek egy zenekarban, de miért is ne? Hány kislány álmodozik arról kedvenc együttesét hallgatva, hogy ő is énekelni fog?
- Egy nagy szelet csokitortát és limonádét - sorolom a rendelésem, immár a pincérnek, miután rendesen körbeültünk egy asztalt, majd jó időre bele is feledkezem a mennyei csodába. Mármint ez a neve a tortának, amit kapok, de azt hiszem, méltó rá.
És közben figyelek a többiekre, mosolygok a jókedvű szavakon, de egyelőre megszólalni nem nagyon tudok, teli szájjal, főleg csokis fogakkal csúf lenne.
De szerencsére, mire megjön a levél, már végzek, azért én se nyammogok egy óráig egy sütin, és a limonádé is leöblítettem a fogaim, na meg a torkom, így nem nyújtok komikus látványt, ahogy Zach ismerteti az eredményt, én pedig nagy eséllyel a többi lánnyal, de minimum Noriko-val együtt ugrok fel boldogságtól visítva, ölelkőzve. Na nem az elmeroggyant szinten, csak az egészséges öröm hangján.
- Na mit mondtam?! És a közönségszavazat a legjobb, végül is, ők hallgatnak, ők szeretnek meg minket - hadarom boldogan, még mindig alig bírom elhinni. Na nem mintha nem bíztam volna a bandában, meg voltam győződve a tehetségünkről és a szeretetünkről, amit a zene iránt táplálunk. De akkor is! Tokió?! Merlinre!
- Én benne vagyok! Nagyon benne vagyok! - helyeslek Noriko felvetésére. Menjünk bulizni!

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Szomb. 29 Júl. - 18:39

[You must be registered and logged in to see this image.]
El sem hiszem, hogy mindenféle ájulások és hasonlók nélkül csináltam végig és még most sem érzem úgy, hogy közel lennék hozzá, bár hogy remeg kissé a térdem az nem is kérdés. Persze a magam szolid módján viselem az öleléseket, megpróbálok egy-egy esetlen hátlapogatást is viszonzásképp megejteni. Végül is tényleg jók voltunk, de tőlem már a szolid, időnként szélesebbre váltó mosoly is nagy dolog, főleg hogy azóta, hogy lejöttünk a színpadról szinte állandósult és hát tény és való élveztem ezt az egészet nagyon is. Remek volt a fellépésünk is, remek volt az egész élmény és kicsit úgy érzem egészen feloldódtam annak hála, hogy megcsináltuk és persze én megcsináltam, mert a többiek részéről ez nem olyan nagy dolog, de nekem, hogy a színpadra álltam... hát finoman szólva is fél éve még nem gondoltam volna, ahogyan a környezetemben senki sem, hogy képes lennék rá. Amennyi nyűg van most a hátam mögött, így meg főleg nem hittem volna, hogy képes vagyok rá.
Jade csevegő kérdésre újfent elmosolyodom. Azért érezheti most tényleg én is oldottabb vagyok, legalábbis magamhoz képest.
- Ha azt nézzük te hogyan spannoltad a közönséget, akkor te nyertél, de... nekem egyértelműen jobb a hangom és a gitártechnikám. - szélesedik a mosolyom, amiből érezheti természetesen csak viccelek, de ugye esetemben a vicc is meglepő lehet számára, de úgy fest, hogy erre is képes vagyok. Amikor pedig megérkezik a levél hát a szívem a torkomban dobog. Azt hiszem még soha sem izgultam ennyire, de tényleg soha. És ahogy Zach olvas csak egyre nagyobbakat pislogok, aztán hitetlenkedve lépek közelebb, miközben jó eséllyel az összes lány visong. Ez azért tőlem nagyon távol áll, de amikor megnézem én magam is a levelet még a számat is eltátom.
- Ez... ez tényleg komoly? - el sem hiszem, tényleg hihetetlennek tűnik, hogy tovább jutottunk. Nem érdekel, hogy hogyan, hogy harmadikként, de akkor is. Ilyen tényleg létezik? Alig utaztam bárhová is és most Tokyo? Vajon Bonnie eljönne velem?


Black Birds & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Az első fellépés |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noriko Mizushima
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Pént. 28 Júl. - 16:21


Black Birds



[You must be registered and logged in to see this image.]A
nnyira jó érzés elengedni végre a stresszt! Jó, nem mondom, hogy azt vártam a legjobban, hogy lejöhessünk a színpadról, de az első nagy fellépése előtt/alatt tuti mindenki izgul. Innentől kezdve, már sokkal magabiztosabb leszek, mert láttam, hallottam, hogy a közönség mennyire szerette, amit csinálunk. Nem akarok nagyon előre gondolkodni, vagy előre örülni, de annyira jó lenne tovább jutni, és talán esélyünk is van rá, mert jók voltunk. Ha sikerülne kijutni Japánba, akkor a szüleim is meg tudnának nézni végre, és kicsit előbb láthatnának, nem csak a nyári szünetben. Amúgy kíváncsiak a zenekarra, mert már annyit áradoztam magunkról. De jó is lenne!
Mindenki arcán látom az örömöt és a megkönnyebbülést, így hát mindenkire rávetem magam, ki mennyire örül ennek ugyebár…
– Én is köszönöm – mosolygok rá Zach-re, miután megölel, hiszen ugyanannyira kellett ő is ehhez az egészhez, mint én.
Úgy tűnik, hogy a többiek is inkább szomjasak, mint éhesek, de szerintem egy kis kajálás is simán belefér még az eredmény előtt. Úgyhogy el is indulunk egy étterembe, aminek a kinti részén ülünk le. Kellemes idő van, úgyhogy ezt egyáltalán nem bánom. Én most csak egy kisebb szendvicset rendeltem meg innivalót, enni még annyira nem akarok, majd ha meglesz az eredmény. Addig van bennem egy kis gyomorgörcs, mert hát ki tudja… Azért eljön az az idő is, amikor ez kiderül. Zack megkapja a borítékot, és izgatottan figyelem, ahogy kibontja, és felolvassa. Harmadik? Közönségszavazattal? Először el sem hiszem, amit hallok, csak kikerekedik a szemem, és fokozatosan tör fel bennem, hogy tényleg megtörtént, amire annyit készültünk, amit megcéloztunk, és igen, nem akadályozhatott meg benne senki! Újfent Zach nyakába vetem magam, lehet, hogy túl sok vagyok ma este, de nem érdekel, életem egyik legboldogabb napja ez.
– Megcsináltuk! – ugrálom körbe a többieket is, úgy pörgök, mint még szinte soha. Mikor kicsit lenyugszom annyira, hogy hosszabb mondatokat is ki tudok mondani, és a többiek is kiörömködték magukat, felvetem egy party lehetőségét.
- Menjünk ünnepelni? Tudok a közelben egy jó helyet, én a sikert tuti valami vad buliban vezetném le – vigyorgok, és kíváncsian nézek a többiekre, hogy van-e kedvük csatlakozni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 148

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Vas. 16 Júl. - 16:58





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
The band & Zach

 

Noha nem vagyok olyan, akit a túláradó érzelmek jellemzenek, most mégis csillogó szemmel nézek végig a társaimon, hogy aztán megállapodjon a tekintetem Noriko-n. Na igen, ketten álmodtuk meg a zenekart, a stílusunkat, mégis, mindez már bőven túlnőtt rajtunk. Ha úgy hozza a helyzet, hogy a háttérbe kell vonulnunk, a többiek már akkor is tudni fogják, hogy mi a Black Birds. A stílusunkat mindannyian magukban hordozzák, továbbfejlesztették, csiszolták, méghozzá szerencsés módon olyan irányba, amely még mindig mi vagyunk, de ha mégsem, állatira kedvelhető a különbség. Sosem gondoltam volna, hogy Noel így ki tud nyílni a zene közben, noha azért titkon valahol mégicsak reménykedtem az ilyesmiben. Nem igazán van múltam, semmi olyasmi, amire alapozhatnék, de a zene által barátokra leltem, és mások felé is meg tudtam nyitni a lelkem.
- Akkor legyen.. egy étterem, ott van sör meg csokitorta is. – Kapom a nyakamba Noriko odaugrós ölelését, én magam is szorosan visszaölelem, hiszen ez komoly megmérettetés volt. Ő aztán tényleg a legjobb barát, testvér is egyben, nélküle ez a pillanat mit sem ért volna. – Köszönöm! – Suttogom a fülébe, hiszen az ő lelkiereje tartott itt mindent össze. Nyomok egy cuppanós puszit az arcára, miközben Jade pörgését nézem, azt a csajszit se lehet semmivel sem lelőni. Elindulunk hát kifelé, ezúttal egy másik kajáldát célzok be, mint amiben korábban voltunk. Ehhez ki kell mennünk az utcára, és mellettünk található, amire gondoltam, egy fokkal elegánsabb, úgyhogy itt foglalunk helyet, én természetesen megvárom amíg legalább a lányok leülnek, addig legalább felhívjuk magunkra a figyelmet.

***

Úgy egy óra leteltével a zenei rendezők lepecsételt levele érkezik meg, egy szervező láthatta, hogy átjöttünk ide, addigra már én is bedobtam Jade javaslata alapján egy kis sört, virslivel, de remélem a többiek is jól elvannak. Én mint a frontember kapom meg a levelet, amit csak akkor kezdek kinyitni, amikor mindenki rám figyel.
- Az eleje az babla.. Köszönik, hogy eljöttünk. A végleges sorrend... Az első lett The Raiders.. Az az ellenszenves csajjal az élen. Na sebaj. A második.. Sunshine Boys..  De.. ! Úristen, mégis továbbjutottunk! – Adom ki a kezemből a papírt, éppenhogy sikerült, a közönség szavazataival harmadikként továbbjutottunk. Szinte rosszul vagyok a boldogságtól, nehéz még felfogni is. Pakolhatunk, Tokyo ránk vár!!






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jade Wilson
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 10 Júl. - 21:30



Team up
with
Black Birds






[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem igazán foglalkozom azzal, hogy a zsüriben van egy fazon, aki nem szimpatizál velünk egyáltalán, inkább keresem azokat az arcokat, akik tényleg értik, hogy miről szólnak a számaink, és tényleg képesek befogadni az érzelmi hurrikánt ami kitör belőlünk. Persze teljesen más formában, mintha egy tucat popzenekar lennénk, de akkor is rengeteg érzelmet osztunk meg a hallgatósággal még akkor is, ha nem formációban ugrándozunk vidáman. Lemegy a három szám, ami közül van egy kisebb "duettünk" Noellel, amiben szinte lépésről lépésre látom őt feloldódni, ami egészen fantasztikus érzés. Hiszen minden ott kezdődik, hogy a csapat érezze jól magát, csak azután tudja a nézőközönség is.
Meghajláshoz én is előre megyek persze a többiekkel és kézfogással billentem meg a fejem, játékosan pukledizve is a közönségnek. Egy pillanatig kiélvezzük a sikert, mert eléggé jónak tűnik ez az üdvrivalgás, aztán már is a színfalak mögött vagyunk újra.
Mikor Alicia olyan lelkesen odafordul hozzám már nyújtom is mind a két kezemet egy csattanós pacsira, az én arcomról is sugárzik a boldogság és egy kicsi t a büszkeség is, még ha nem is vagyok annyira besózva, mint a többiek, nem pattogok már annál jobban, mint amennyire pattogni szoktam. - Még szép, hogy tetszett nekik, királyak voltunk. - válaszolom, éppen amikor Noriko a nyakamba vetődik, amire egy lendületes mozdulattal felkapom és megpörgetem. Nem vagyok nagydarab, nem vagyok túl izmos, de Noriko se túl nagy és egy pörgésre simán van erőm, főleg az adrenalinnal a véremben. Persze csak egy fordulat és nevetve le is rakom.
- Ahh, túl gyorsan vége lett, vajon mehetek még egy kört, ha más csapathoz is csatlakozom? - morfondírozok hangosan, aztán elvigyorodok. - Na jó, persze, hogy nem lécelek le, jöhet az az ital, aztán ha elég bennünk az adrenalin és megéhezünk bekapunk valami sörkorcsolyát, pogácsa, sajtos rúd, perec, valami. - dobom be, és persze közben mindenkinek gratulálgatok egy öleléssel, a srácoknak is könnyedén átölelve őket, ugyanúgy mint a lányokat. Persze, nem pörgetem meg őket úgy, mint Norikot, ahhoz túl vézna vagyok, de ölelkezés és örömködés kell!
- Na, mit tippelsz, melyikőnk tetszett a közönségnek jobban a kis párbajunkban? - lépek oda Noel mellé, de persze látszik rajtam, hogy csak csacsogok, nem ténylegesen rivalizálni akarok vele. De még muszáj a fellépésünkről beszélnem, hiszen ez az én igazi energiaforrásom, öröm felidézni.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A mosollyal fizetni lehet.
A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni.
És van mosoly, melyért meghal az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 10 Júl. - 20:08

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igen, ez az a pillanat, hogy még én is elengedem magamat. A dal is jól megy annak ellenére, hogy énekelek. Én! Egy színpadom! A végére egészen jól belejövök és úgy igazán kiengedem a hangomat, amit csak akkor szoktam amikor nem hall senki sem, most viszont elég sokan hallanak és cseppet sem zavar és cseppet sem érzem magamat kellemetlenül e miatt, sőt! Az egész olyan löketet ad, hogy még én is egészen lelkesen és széles mosollyal sétálok le a színpadról, bár nem szokásom ölelgetni, vagy mások nyakába ugrani, amennyiben valaki ezt felém teszi meg ezúttal azért egész értelmesen kezelem, bár ez annyit jelent, hogy meglapogatom kissé Noriko hátát a magam visszafogott módján, de hát ennél többet azért nem lehet várni tőlem. A széles mosoly mindent elárul egyébként is és bőven több, mint amit eddig láttak tőlem. Úgy szorongatom a gitáromat, mintha csak hozzám nőtt volna és kapkodom kissé a fejemet is, mert mindenki beszél, én pedig alig tudom eldönteni mi lenne most a következő lépés és még azt sem tudom mikor tudjuk meg az eredményt.
- Egy óra... az sok... vagy nem sok? Én innék valamit, szomjan halok! - a torta most nem lenne a legjobb, de nagyon jól esne valami hűsítő ital, ez nem is lehet kérdés. Viszont Noriko ötletét is támogatom, egy buli is beleférhet, vagy az evészet. Azt hiszem most érzem csak igazán, hogy volt értelme eljönni még úgy is, hogy az elején tényleg iszonyatosan rettegtem és nem gondoltam volna, hogy egyáltalán fel merek menni a színpadra, nem hogy még sikerül is elérnünk egy ekkora tapsvihart.


Black Birds & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Az első fellépés |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alysha Taylor
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 10 Júl. - 9:57



Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]


Hihetetlenül élvezem a bulit és nem érdekel, hogy ez csak egy selejtező, hogy én csak egy vokalista vagyok. nem az a lényeg, hogy az ember a csúcson és a reflektorfényben legyen, hanem jó társasággal olyat csináljon, amit élvez. és azt hiszem, most mind a kettő fennáll. Jó a csapat, a kezdeti félelmek és idegességek ellenére igencsak jól összepróbáltuk a dolgot, és most úgy érzem, egy gyors pillantással csekkolva le a többieket, hogy mindannyian élvezzük is. És ha mi élvezzük, akkor a közönség is, legalább is a tapsból és dübörgésből én ezt veszem le.
Így azon már nem is csodálkozom, hogy a műsorunk végén legalább kétszer meg kell hajolnunk, ha nem háromszor. Hogy a zsűrinek tetszett? Kit érdekel. Az előadó-művészetnél nem a kritika a lényeg, nem abból van a hírnév, hanem hogy a közönség szereti-e. Itt pedig úgy tűnik, ez meg van.
Szóval széles vigyorral, kirobbanni készülő jókedvvel hagyom el a színpadot, érzem, hogy szinte ragyogok az örömtől. Ó Dylan, ha láthattál volna minket!
- Fantasztikusak voltunk! - rikkantok fel, immár az ölelgetést viszonozva, folytatva a színfalak mögött. Én nem vagyok olyan görcsös vagy tartózkodó, persze nem biztos, hogy ezt mindenki hasonló örömmel fogadja és viszonozza.
- Biztos vagyok benne, hogy tovább jutunk. Imádtak minket!
Na igen, az önbizalmam igencsak tág határokkal rendelkezik, de ha tényleg ezt akarom csinálni, márpedig miért is ne, szükség is lesz rá.
- Én most be bírnék tolni egy csokitortát. Na jó, csak egy szeletet - nevetem el magam, mielőtt valami torkos disznónak néznének. Persze innivaló sem ártana, rendesen kitikkadtam és nem csak az izgalomtól, de a lámpák és az éneklés se segített rajta. De igazából nekem most mindegy is, merre megyünk olyan hihetetlenül jó kedvem van!

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noriko Mizushima
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Vas. 2 Júl. - 9:52


Black Birds



[You must be registered and logged in to see this image.]H
a én is visszagondolok a próbafolyamatokra, akkor magam is megdöbbenek, hogy eljutottunk idáig. Na nem azért, mert olyan ügyetlenek voltunk, hanem mert nem így indult a zenekar. Emlékszem, amikor először ültünk össze a Szükség Szobájában a lehetséges tagokkal. Az eredeti felállásból már csak én és a fiúk maradtunk. De akkor csak hobbiszinten tervezgettük az együttest, és hogy örültünk az első felkérésnek! A gyerekzsúr Roxmortsban, amire megkaptuk az engedélyt, és amit az a beképzelt Miranda majdnem tönkrevágott.
Most pedig itt állunk. Hihetetlen érzés, hogy egy igazi színpadon, igazi közönség előtt versenyzünk egy olyan versenyen, ahol általában egy olyan stílusú zenekar, mint mi, nem sokáig jut el, és most mégis, a meghajlásnál hallom az ovációt, hogy tetszettünk nekik, és érzem, hogy megérte a sok gyakorlás, a sok próba, hogy rábeszéltük Noelt, hogy a remek számaival is lépjünk fel, hogy a lányok így kitettek magukért, és olyan látványt varázsoltak a színpadra, ami mellett nem lehet elmenni…
Sokszor meghajolunk, és nagyon jó érzés hallgatni a közönség tapsát, érezni, hogy tényleg van itt helyünk.  
Mikor lemegyünk a színpadról, még sok sikert kívánok az utánunk lévő együttesnek (kivéve, ha Mirandáék azok, mert akkor kizárt), majd elsőként Zach nyakába vetem magam, és utána végigölelgetem a többieket is, amilyen sorrendben lejönnek.
– Annyira jó volt! – kiáltom lelkesen. – Jók voltatok mind! Nagyon örülök, hogy egy csapatban játszhatok veletek – jelentem ki büszkén, majd ugrálva ünnepelem, hogy végeztünk. Így jön ki belőlem a felgyülemlett feszültség és a stressz, és annyira jó érzés elengedni. Akármi is lesz az eredmény, én már most boldog vagyok.
– Szerintem is igyunk meg valamit. Arra van most idő, az eredményhirdetés után meg ehetnénk, vagy csaphatnánk egy bulit, ha jó híreket kapunk. – Akármire is szavaznak a többiek, nekem mindegy, bármi jó arra, hogy eltöltsük azt az egy órát, ami amúgy nem olyan sok idő. Remélem, időben kezdik el, mert azért már nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Ha elindulunk a helyre, amit a többiek választanak, halkan Zach-hez fordulok. – Ki volt az a pasi, aki olyan idegesen nézett minket a zsűriben? – Nem azért veszek le a hangerőből, hogy a többiek ne hallják, hanem ilyen helyeken tényleg a falnak is füle van kábé, és nem örülnék neki, ha olyan hallaná meg a beszélgetést, akinek nem kellene.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alicia Geller
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Kedd 27 Jún. - 14:47




Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]

A legjobb az egészben az, hogy a lámpaláz, amely eddig kínzott minket, most mindegyikünkből a legjobbat hozza ki. Időben csatlakozom a ritmushoz, minden tökéletesen rendben van, talán még arra is van esélyünk, hogy kijussunk az ázsiai szigetországba... Istenem, hogy az mennyire fantasztikus lenne! Nem sok helyen voltam, ami Anglián kívül esett volna, repülőn is csak kisebb utakat ültem végig, hiszen eleve félek az ilyesmitől, de Japánért még ezt is megtenném, maximum majd előtte igyekszem kissé oldani a saját hangulatomat, bizonyára erre is vannak módszerek. De nem, már megint beleélem magam a dologba, pedig még meg se hallgatott minket a zsűri... Ideje lenne végre ismét földet érnem és tovább koncentrálnom, nehogy pont az utolsó ütéseket hibázzam el. Igaz ugyan, hogy a közönség soraiban nincsenek szakemberek, de a zsűri elég szigorú, miközben ekkora a tét.
A látványelemek mind-mind a helyükön vannak, pedig Jade és én az utolsó előtti pillanatban dugtuk össze a fejünket és kezdtünk el ötletelni, miközben voltaképp fogalmunk sem volt azt illetően, hogy miként is fog kinézni az a hely, ahol fel fogunk lépni. Természetesen lejöttünk megnézni, de teljesen más képet mutat egy telt terem, mint egy üres. Az emberek alakítják a környezetet ilyenkor, hozzájuk kell igazodni, nem csak a színpadhoz. Elvégre, ha legfőképp gyerekek számára játszanánk, akkor nyilvánvalóan rossz ötlet lett volna a refréneknél felröppenő kisebb tűzijáték, mely végül a közönség feje fölött oszlott el ezer irányba. Senkiben sem esik kár, hiszen még a földet érés előtt semmivé foszlanak, de ezt egy pár éves gyereknek miként magyarázhatná el az ember?
Megkönnyebbülök, amikor az utolsó sor is a helyére kerül, majd lassan végéhez közeledik az általunk játszott szám. Semmi, de semmi akadálya sincs már annak, hogy jól érezzük magunkat. Mindenki beleadott apait-anyait, senki sem rontott el semmit. Leteszem az ütőimet, hiszen jól tudom, hogy mindent visszakapok, ellenkező esetben nem így cselekednék. A kabala-ütőknek nálam a helyük, mert ha elhagyom, akkor a szerencsémnek is befellegzik. Jó, ez inkább csak amolyan babona, de akkor is, néha az ember olyasmikhez ragaszkodik, ami másokat igencsak képes meglepni.
Felállok eddigi helyemről, majd amikor megpillantom Zach intését, a többiekkel együtt csatlakozom mellé és előre sétálok. Besorolok a legközelebbi emberhez, megfogom a kezét, majd egyszerre hajolunk meg a tapsoló közönség előtt, miközben a színpad oldalán görögtűz jelenik meg. Igen, ezt pont a meghajlásra időzítettük, elég szép látványt is nyújthat az emberek számára. Habár a látványmágia-szakot még nem végeztük el, azért ez gyakorlásnak sem utolsó. Nem sok gyakorlati óránk van, olyan pedig még ritkábban, ahol teljes mértékben ránk bíznák a megoldást és a kivitelezést is, és még élesben is kipróbálhatjuk őket.
- Tetszett nekik! - fordulok csillogó szemekkel Jade felé, amikor már lefelé megyünk a színpadról. - Már ezért megérte dolgozni rajta!
Itt természetesen nem csak a zenére, hanem az általunk kivitelezett látványelemekre is gondolok. Na, nem voltak olyan komoly dolgok, hiszen a nehezebb részét még csak ezután vesszük át, de akkor is... Néhány boldog és lelkes arcot be tudtam zsebelni, ez pedig már sokat lendít az ember önbizalmán.
- Hát, enni én még nem tudok – jegyzem meg Zach szavait hallva, hogy mit kellene a fennmaradó egy órában csinálnunk. Ha a többiek esetleg mégis emellett döntenének, akkor természetesen nem fogom elrontani a napjukat, nem én leszek az, aki széthúzza a brigádot. - De valami ital most jól esne, kissé megszomjaztam. Ti nem?
Kérdőn pillantok körbe a csapaton, hiszen fogalmam sincs azt illetően, mi feléjük a szokás egy-egy fellépés után. Egy órába bőven belefér egy ital, hiszen mire felszolgálják az ételt, addigra már nem lesz elég időnk elfogyasztani. Persze, beülhetünk egy gyorsétterembe is, de még mindig lámpalázam van, csak most az eredményhirdetés miatt. Istenem, mikor lesz már ennek vége?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 148

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 26 Jún. - 18:55





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
The band & Zach

 

Remélem is, hogy senki nem rezel be az utolsó pillanatban, hiszen így gyakoroltuk össze a számokat, nagyon furcsa lenne ha egy hang, vagy zeneszerszám hiányozna. Emlékszem mennyit nevettünk az elején a helyhiány miatt, szinte össze voltunk aszalódva, mint a heringek, abban a kicsi próbateremben. Lehet, hogy túllőttem a létszámot, de még mindig jobb, hogy sokan vagyunk, mintha állandóan kapkodnunk kéne, hogy valamilyen szólamot nem tudunk lefedni. Szerencsére drága barátném Noriko nem akad fenn azon, hogy majdnem földbe tapostam a lábát, meg hát én sem voltam egy bizonyos szinten túl ormótlan grizzlymedve. Miután szabadkozva elhátráltam tőle, bevonulunk, elsőként én, köszöntve a nézőket, na meg a zsűrit is, és igyekszem nem arra koncentrálni, hogy Miranda apja mit kereshet ott, és miért néz olyan szúrós szemmel ránk. Jó eséllyel már tudja, hogy ki kell minket ejtenie, de remélhetőleg a többi zsűritag nem befolyásolható, viszont így az ő pontjai is kellően lehúzhatnak minket. Ahogyan körbehordozom a tekintetemet, a társaim magabiztosnak tűnnek, még Noel és Alysha is, pedig olyan kis csendeskék voltak az elején. Látszik, hogy egészen jól összeszoktunk. Nincsen szükség köztünk további indián füstjelezésre, belecsapunk a számokba, hogy közben Jade és Alicia látványelemei betöltsék a szimpadot, és tökéletesen kiegészítik mindazt, amit hanggal, vagy mozgással produkálunk. Amikor befejezzük a három számot, akkor komoly üdvrivalgás fogad minket, s letéve a basszusgitárt, a színpad elejére hívom a többieket, hogy megfogva egymás kezét meghajoljunk, akár többször is, ha így igényli a közönség.
Kifelé menet azonosítatlan fintort fedezek fel Miranda apjának arcán, lehet, hogy minden erőfeszítése ellenére továbbjutunk. Bár így lenne. Nem vagyok egy ölelgetős típus, így csak derűs mosollyal bólogatok a többieknek, amikor végre kiérünk.
- Csúcsszuperek voltunk, még akkor is, ha végül nem megyünk tovább. Van nagyjából egy óránk az eredményhirdetésig. Mi legyen addig? – Kérdezek körbe, valahogy túlságosan tettrekésznek érzem magamat, hogy lehet itt most ölbetett kézzel várni?



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noriko Mizushima
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Szomb. 24 Jún. - 21:33


Black Birds



[You must be registered and logged in to see this image.]- N
em gáz, meg se éreztem – nevettem, utalva arra, hogy a platformos cipőm elég vastag anyagból készült, szóval az ilyen nem fáj nekem. Meg hát amúgy is, Zach nem kétszáz kilós. Amúgy nem hiszem, hogy a többiek pont ezt a jelenetet figyelték volna. Mielőtt kimennénk, azért végignézek a kis csapatunkon, örülök neki, hogy végül eljutottunk idáig, ha nem is az eredeti felállásban. Chin-hae hiányzik, mert ő mindig feldobta valamivel a hangulatot.
Közben lejön a másik zenekar, Aliciához hasonlóan én is gratulálok nekik, mert szerintem jók voltak, meg amúgy is, az ilyenek jól esnek az embernek, hátha az utánunk lévők ugyanezt megteszik. Vagy csak túl optimista vagyok. Mindegy.
Mi következünk. Az a fontos, hogy magabiztosan játsszunk, akkor nem lesz semmi baj, nem fogunk leégni. Én nem nagyon figyelem sem a közönséget, sem a zsűrit, elég koncentrációt igényel a szintetizátoron való játék, na meg az éneklés is néhány résznél. Másrészt, amúgy sem hiszem, hogy nagyon látnám őket, mert a fények minket világítanak meg a színpadon, a közönség pedig sötétben ül. Azt azért érzékelem, hogy a fényjáték elég profi, örülök, hogy Jade a csapat tagja, annak meg még inkább, hogy befutott így a végére. Elég látványos belépő volt, remélem legközelebb azért nem lesz ilyen, mert komolyan kezdtem megijedni. A számaink szerintem elég jól sikerültek, az előadással sem volt baj, semmilyen megingást vagy félrecsúszott hangot nem hallottam, most már szinte minden azon múlik, hogy a közönségnek illetve a zsűrinek bejön-e a mi stílusunk, ami azért nem szokványos. De én úgy gondolom, hogy mindig kell az egyediség, ha állandóan ugyanolyan popzenekarok vennének részt versenyeken, akkor halál unalmas lenne. Mi legalább viszünk egy kis színt a versenybe, ha nem is szó szerint. Remélem, hogy ezt értékelni fogják, meg azt a kemény munkát, amit belefektettünk, hogy ezt a szereplést ma így összehozzuk.
Lelkesen nyomom le az utolsó hangokat a billentyűkön, és megkönnyebbülve-elégedetten sóhajtok, majd egy hatalmas mosollyal előlépek a hangszerem mögül a meghajlásra.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alysha Taylor
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Kedd 20 Jún. - 19:35



Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem igazán foglalkozom az épp lesétáló csapattal. jók voltak, jó itt mindenki, különben nem állnának ki a színpadra. De attól még nem pacsizom velük, nem gratulálgatok. A legjobban úgy tudjuk a saját önbizalmunk legyilkolni, ha mások munkáját dicsérjük túl. Az a lényeg, hogy a saját szemszögünkből jól teljesítsünk, nem pedig azt méricskélni, többiekhez képest milyenek voltunk. Anyukám mindig azt mondja, ha én úgy érzem, mindent beleadtam, mindent megtettem, teljesen mindegy, mi a végeredmény. Az a lényeg, hogy én odatettem magam.
És oda fogom most is, persze csak a vokálnak megfelelő mértékben. Így hát nem is izgulok, mint a többiek, mosolyogva állok be a mikrofonom mögé, még kissé kiélvezve a félhomályt, utolsókat reszelve a torkomon, persze nem bele a mikrofonba.
Aztán felgyulladnak sorban a reflektorok, vidáman mosolygok bele a fénybe, ahogy rám kerül a sor, és ugyanezzel a vidámsággal fürkészem a többieket, míg Zacj el nem kezdi, míg fel nem csendül az első akkord. Aztán már csak a zene a lényeg, Jade frenetikus látványelemeivel sem foglalkozom, csak az a lényeg, hogy jól játsszak az énekes alá, hogy megteremtsük azt a háttért, amit igényel. És persze a legfontosabb, hogy élvezzem a dolgot, és mi tagadás, roppantul élvezem. Persze énekeltem már kórusban, zsűri és hallgatóság előtt is. De ez egészen más, sokkal jobb, sokkal élvezetesebb.
Tenyerem a combomra simul, apró taktusokkal verem a ritmust, nekem ez a szokásom, nem a lábammal, kezemmel ütemezek, érzem át a zenét, a dallamot, a ritmust, áthat, megtölt, magába olvaszt.
Eh, Dylan bár itt lehetnél! Bár hallanád milyen jók vagyunk! Mert azok vagyunk, Merlinre mondom, pokoli jók vagyunk!

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jade Wilson
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 19 Jún. - 18:26



Team up
with
Black Birds






[You must be registered and logged in to see this image.]


Noriko megjegyzésére kicsit elvigyorodom, azért igyekszem majd legközelebb nem rájuk hozni a frászt, de ezt egyáltalán nem gondoltam át, amikor késve indultam el hozzájuk. Úgy voltam vele, hogy az előző zenekarnak még úgy is tart az előadása, van még időm, de hát ezek meg itt rágták a körmüket, hogy meg fogok-e egyáltalán jelenni. Még szép, hogy igen! Még egy pillanat erejéig a mosolyom Zachary-re fut, aztán jön a csapatos Noel bátorítás.
Barátságosan szorítom meg a kezét, amire többen többféleképpen reagálnak, de nem vagyok a megfigyelés bajnoka, így nem veszem észre, hogy milyen kis közjáték zajlik le Zachary és Noriko között, aminek az elindítója akár én is lehettem... Csak azt látom most, hogy Noel kicsit lefagy, és habár nem szabadkozom, de visszahúzom a kezemet egészen gyorsan. Néha beletrafálok mit kell csinálni - például a fények a színpadon tuti, hogy jók lesznek a lámpalázasoknak -, néha meg nem, de a szándék a fontos, nem?
Derek nem válaszol, sőt, az egyik bandatársát meg Aliciaval is eléggé lekezelő, amit azért még én is vágok, így ellépek Noel mellől, mikor észreveszi, hogy nagyon a sarkában vagyok, és belekarolok a leányzóba.
- A kis felfuvalkodott puffancsok, de pár perc múlva az állukat kaparják majd a földről. - hadarom el gyorsan, mielőtt kilépnénk a fénybe, aztán jön a vonulás, a beállás, és amire mindannyian vártunk, a kezdés!
Zachary tökéletesen indít, úgy ahogy sejtettem, de rövidesen én már el is felejtem, hogy versenyen vagyunk, és csak örömmel hallgatom a hangszerek és a többiek hangját, ahogy beindul a szám és mindenki becsatlakozik. Eszméletlen energia robban ki belőlem, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit túlharsognék vagy hangosabbra bűvölném a hangszerem, egészen egyszerűen... Sugárzom az érzelmeket, amiket a számok közvetítenek, legyen az éppen szomorúság vagy boldogság, de olyan vagyok, mint egy két lábon járó illusztráció, mintha én is a vörös, rikító hajammal, a színpadikép tagja lennék.
Már mindent leegyeztettünk Aliciával az effektekről, így arra nem is figyelek, de a közönség hangjaiból ítélve minden tökéletesen bevált, a zene mellett hallom az elakadó lélegzetet, ahogy kiszalad belőlük a visszatartott levegő, mindent. Vagy lehet nem hallom, csak hallani és érezni akarom a jelenlétüket. Nekem a fellépések mindig... kicsit spirituálisak. És most is az. Tökéletesen teszem a dolgom, örömmel és odaadással, innentől csak a közönségen és a bírákon múlik, hogy mi lesz a megítélésünk, mert mi úgy érzem jól teljesítünk. Csak attól tartok olyan gyorsan vége lesz mindennek, hiszen ez nem egy teljes koncert, hanem csak bemutató számaink vannak. Pedig úgy maradnék még! Órákig! Örökké!


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A mosollyal fizetni lehet.
A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni.
És van mosoly, melyért meghal az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Vas. 18 Jún. - 20:40

[You must be registered and logged in to see this image.]
Biztatnak ugyan, de én még mindig aktívan rettegek, hogy finoman fogalmazzak. Azt hiszem érthető, énekelnem kell, plusz az én dalomat is előadjuk, plusz színpadon állunk majd sok ember előtt... csoda, hogy még nem léptem le. Akárhogy is bíztatnak, hogy minden oké lesz és a dalom is rendben van, nem sok reményem van magamban, ami talán érthető, eléggé lámpalázas alkat vagyok, sose voltam olyan mint amilyan teszem azt Jade. Irigylem a lányt és persze rendesen felém fagy a szusz, amikor megszorítja a kezemet. Eddig Bonnie volt az egyedül, akinek efféle eszébe juthatott és nem sokkolt vele, meg persze Maggie, de ő más tészta. A rosszabb, hogy Jade a nyitottságával inkább Maggiere emlékeztet, tehát nem csoda, hogy így bennem ragad a szusz is. Mégis elindulok kifelé, bár a másik bandának nem köszönök, csak akkor pillantok kicsit oldalra, amikor meglátom, hogy Jade elég közel mellettem lépked. Azért nem vagyok egy Hollóhátas, de nekem is van annyi sütnivalóm, hogy...
- Nem fogok meglépni... - na igen, gondolom nem szeretné, ami érthető, de nem fogok kiszúrni ennyire a bandával még ha jól is esne felhúzni a nyúlcipőt, de akkor sem akarnám ezt tenni. Hát akkor csapjunk bele. Elfoglalom a helyemet, egy magasított széken a gitárral a nyakamban, a pengetővel a kezemben és hál' istennek elég erős a fény ahhoz, hogy úgy tehessek, mintha csak a próbán lennék. Finoman pengetek, ahogyan az akusztikus gitárhoz az illik és persze bár az elején nem túl erőteljesen, de azért a hangomat is kiengedem a saját részeimnél. Ha azt nézzük tényleg jó ötlet volt ez az erős fényár, így tényleg nem érezni, hogy annyira e lennék rezelve, mintha alig lenne érzékelhető a közönség. A hangjuk persze igen, de látni jó, ha az első pár sort lehet és őket sem túl erőteljesen. Ha pedig a zenére és a többiekre koncentrálok végképp nincs baj.


Black Birds & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Az első fellépés |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alicia Geller
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 12 Jún. - 18:10




Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudtam én, hogy nem nekem való ez az egész zenekarosdi, főleg nem az ennyire nyilvános fellépések, szóval jobb lett volna akkor sarkon fordulnom és hagynom a fenébe az egészet, amikor a Black Birds tagokat toborzott. Nem vagyok közéjük való, tuti el fogom baltázni az ütemet és mindenki azon a béna doboson fog nevetni, aki még ennyire sem képes... Arról nem is szólva, hogy az egész banda jövőjét gallyra vágom a figyelmetlenségemmel. Mindenesetre, nyakamban lóg egy olcsó nyaklánc, mely ebben a pillanatban is a pólóm alatt lapul, én pedig megpróbálok erőt meríteni belőle. Bizsu ugyan, de eddigi tapasztalataim szerint eddig szinte minden alkalommal szerencsét hozott számomra, szóval hívhatjuk aféle kabalának is. Még Kesha készítette számomra, és mivel időm nagy részét a suliban töltöm, magammal hordom ezt is, hogy emlékeztessen a húgaimra. Na, nem mintha egyébként olyan hú, de ritkán jutnának eszembe.
Tovább figyelem az előttünk lévő zenekart, majd nagyot nyelek, amikor elhal a lárma, kialszanak a fények és a színpadon csak az alapvilágítás marad. Hatalmas tapsot kapnak, sokkal nagyobbat, mint amekkorára én számítok, ez pedig nem jó jel. Talán még van esélyem arra, hogy elhúzzam innen a csíkot jó messzire... De nem, nem tehetem, nem hagyhatom cserben a többieket, nem vagyok olyan. Vajon tényleg nem? Ha most felbukkanna valaki, aki magára vállalná, hogy elintézi számomra a szökést, akkor nem élnék vele? Áh, nem tudom, képtelen vagyok megítélni magam ilyen szempontból. A barátaimat sohasem hagynám bajban, de még soha életemben nem léptem fel ennyi ember előtt. Meg ők azért még nem is a barátaim... Tudok róluk ugyan egy-két dolgot, ismerem őket névről, de mindegyiküknek megvan bandán belül az az ember, akivel bármikor el tud beszélgetni. Jade hamar feloldódott, de én... Alapból fenntartásokkal viseltetek az idegenekkel szemben, nem nyílok meg egykönnyen akárkinek.
- Nagyon jók voltatok! - címzem az egyik levonuló srácnak a szavaim egy biztató mosoly kíséretében, mivel nem vagyok híve az „öljük egymást”-elvnek. A szavaim pedig teljesen igazak, hiszen élveztem az előadásukat, még ha a mi ellenfeleink is. Amikor azonban csak egy lenéző grimaszt kapok részéről, arcomra fagy a mosoly, majd némileg automatikus mozdulatokkal indulok el a többiek után a színpadra. Azért egy köszi, vagy egy drukkolok nekem is jól esett volna a részéről, de az a gúnyos arc... Mindent elárul. Azt is, hogy nem tekint minket ellenfélnek. Pont emiatt is döntöm el magamban, hogy mindent beleadok és megmutatom számukra, ki is a jobb.
A közönség ovációja már nem igazán jut el a fülemig, amikor helyet foglalok a dobok mögött, majd a magammal hozott ütőket helyezem alapállásba. Szerencsésen eljutottam addig a pontig, hogy mindent sikerül kizárnom a külvilágból és lélekben már valahol máshol járok, de a testem és az agyam feszülten figyel, igyekszem minden a lehető legjobb pillanatokra időzíteni. Amikor Zach énekelni kezd, a megfelelő helyen csatlakozom be és hallom, hogy minden tökéletesen passzol... A többiek is mindent beleadnak, én legalábbis nem veszem észre, hogy bárki is megbotlana valamiben, habár számomra bőven elég egyelőre a saját feladatomra koncentrálni. Ez az, fiúk-lányok! Mutassuk meg nekik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 148

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 12 Jún. - 16:08





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
The band & Zach

 

Kissé elfogy a levegőm, amikor Jade nem csak, hogy visszatér, és rajtam felejti a tekintetét, még Noel kezét is fogdossa. Sosem voltam féltékeny, akkor most honnan ez a gombóc a torkomban? Visszahátrálok Noriko mellé, azaz csak akarnék mellé, mert a nagy igyekezetben ügyesen rátiprok a lábára, amitől persze még nagyobb zavarba jövök, s megperdülve emelem fel a kezemet, hogy szabadkozzak.
- Oh, bocs Noriko, hátul nincsen szemem, béna vagyok. – Sütöm le a szememet, és inkább mellé lépek, remélve, hogy barátnémen kívül senki nem vette észre az incidenst, rém cikis vagyok, remélhetőleg a színpadon már nem lesznek ilyen gondok. Elindulok inkább befelé, hogy elkápráztassam a közöngésünket. Legalább ott már nem esek át semmilyen kábelen, és a fényeknek köszönhetően nem tűnhet annyira fel, hogy alaposan elvörösödtem az imént. A többiek is beszállingóznak, még Jade alaposan rátesz egy lapáttal a vagányságra, de inkább jobb, ha nem foglalkozok vele. Belecsapok a basszerbe, tudom, hogy az első akkordok után a többiek is be tudnak majd kapcsolódni. Már csak az a kérdés, hogy milyen a közönség, hiszen a zsűrire is hatással lehetnek. Megdöbbenve fedezem fel bal oldalt a zsűri négyesében Miranda apját, akinek úgy fest a keze idáig is elér. Ha a lánya mesélt rólunk, akkor lehet, hogy szépen a többi társát is lebeszéli rólunk. Ajj.. nem jó kezdet. Remélem Noel nem vette észre, mert csak az kell, hogy még nálam jobban ő is összeomoljon. Rá is mosolygok bíztatóan, hogy egyértelműen a helyén van. Bízhatunk a lányok fényjátékában is, a vokalistáink is tökéletesek, és egységessé vált a stílusunk. A mikrofon elé lépek, és belekezdek a saját számomba, hogy egyre jobban kiteljesedjünk.




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noriko Mizushima
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Kedd 6 Jún. - 12:08


Black Birds



[You must be registered and logged in to see this image.]L
elkesen kínálgatom a szőlőcukrot, hogy mindenkinek jusson. Nem lesz így semmi baj. Kicsit oldódik bennem a feszültség, úgyhogy otthagyom az üveggolyókat Alyshának, én pedig felállok, és Zach mellé lépve hallgatom az előttünk lévő zenekart. Most már nem azt latolgatva, hogy mennyire vetélytársaink, hanem kicsit elemzőbb szemmel. Én bízom magunkban, mert nagyon jó zeneszerzőnk van, és a mashup tök jól össze lett rakva, szóval, ha más nem, a Beatles-produkció tuti nyerő lesz. Úgy tűnik, Noel is épp a dalokon gondolkozik, csak ő negatív értelemben.
– Nagyon jól sikerült, én imádom, és a többiek is – próbálom megnyugtatni egy mosoly kíséretében. – A közönségnek is tuti tetszeni fog, jó dalszerző vagy – teszem még hozzá, majd megkönnyebbülve sóhajtok fel, mire befut Jade.
– Huhh, végre – csúszik ki a számon, de már mindegy, kimondtam. – Inkább ne – vigyorgok rá, mikor megjegyzi, hogy legközelebb még többet késik. – Így is majdnem lábon kihordtam egy infarktust – utalok arra, hogy majdnem nélküle kellett fellépnünk. Zach kérdésére felé fordulok, és amint meghallom, mit akar, csak még jobban elvigyorodom.
– Neeem, dehogy is, csak az van, hogy… – befejezni azonban már nem tudom, mert a zenekar meghajol odabent, és tapsvihar kíséretében levonul a színpadról. Azt hiszem, újra elkezdek izgulni, elég rendesen. Gyorsan felkapkodom az üveggolyókat, és a szoknyám zsebébe rejtem őket.
– Jók leszünk, megcsináljuk, és ugyanígy jövünk le – fordulok a csapat felé, biztatva őket, miközben az előző banda örömittasan vonul el mellettünk. Eljött hát a mi időnk. Közvetlenül Zach után lépek a színpadra. Tényleg rettentő sok ember jött el, eddig tényleg ez a legnagyobb közönségünk, amivel szembesültünk. Csak biccentek, és óvatosan mosolygok, az integetést meg egyéb érzelmi kitörést megtartom akkorra, ha rendben lement minden, nem akarok beképzeltnek tűnni már így elsőre. Elfoglalom a helyem a szintetizátor mögött, és megvárom, amíg mindenki elhelyezkedik, és készen áll. Bátorítóan rámosolygok Zachre és Noelre, már amúgy is kaptak egy kisebb ovációt, de hátha ez is meghozta az önbizalmukat. Végignézek a többieken, hogy minden rendben van-e mindenkivel, nincsenek-e rosszul… Aztán, ha mindenki készen áll, belecsapok a billentyűk közé. A Beatles-mashuppal kezdünk, ami olyan jól sikerült, amikor összeraktuk. Most viszont élesben kell megmutatni, mire vagyunk képesek. Jade zseniális látványvilágot álmodott meg, nehogy elfelejtsem majd megjegyezni neki, ha lement az egész. Ahogy haladunk előre a dalban, egyre jobban felszabadulok, és elkezdem élvezni, hogy zenélhetünk. Remélem, így éreznek a többiek is.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jade Wilson
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 5 Jún. - 18:36



Team up
with
Black Birds






[You must be registered and logged in to see this image.]


Igen, én mindig és mindenkor hű maradok önmagamhoz, így mikor betoppanok és megnézem a gyászos hangulatot, aztán konstatálom, hogy ki van éppen a színpadon, kicsit felkuncogok. A gitáros sráccal este futottam össze amikor mind a ketten kiosontunk egy kis esti fagyiért, minden szép és jó volt, azonnal levett a lábamról, már éppen vetegettem rá a szerelmetes pillantásokat... Amikor rájött, hogy nem vagyok normális, szóval gyorsan közölte, hogy meleg. Végül is, eléggé divatos cipő van rajta, de... Vannak kétségeim, hogy engem akart csak lekoptatni a szöveggel. Minden esetre fókuszálok újra a fekete madárkákra, és örülök, hogy végre közeleg a fellépés pillanata és megmutathatjuk, hogy mire jutottunk a feladattal és persze a saját számokkal. Zachary biccentésére és az örömre amit látok rajta egy csapásra ellágyulok, de nem annyira, hogy elfelejtkezzek a gitárról a hátamon - mindenki biztonságban van, akármennyit izgek-mozgok.
- Annyira örültök nekem, hogy azt hiszem legközelebb még többet kések... - mormolom elgondolkozva és kicsit vigyorogva, aztán csak finoman megszorítom Noel kezét, pedig egészen biztos, hogy a fiú nem egy érintésmániás fajta, de azért én így bátorítom most, mikor a szavak már elfogytak. Csak egy rövid szorítás, aztán Alysha felé fordulok. - Legyen a vizimentő, azt hiszem előbb megyek el úszni egy koncert előtt, mint repülni.
Aztán elhalkul a kinti tömeg és elkezdenek lejönni a színpadról.
- Hé, Derek, szép volt, de azért mi jobbak leszünk, ki ne hagyjátok! - szólok oda az említett gitárosnak, aki kicsit meglepődötten reflexből elmosolyodik, de ahogy elfordulok inkább lesz fintor az arcán, hogy már megint itt hiperaktívkodok. Hát milyen jófej srác, tuti marad majd szurkolni! Nem...?
Követem a többieket a színpadra, de valami századik ösztön azt sugallja, hogy Noellel együtt kéne haladni, nehogy vágjon egy hátra arcot. Szóval valahol a közelében maradok, és ahányszor csak felém pillant, sugárzom a boldogságot és a magabiztosságot. A lényemből fakad, nem kell megjátszanom, de hátha át ragad rá is. Már nem mondhatok semmit, zsűri előtt állunk és nem biztos, hogy tetszene nekik, ha annyira lazáznék, hogy a színpadon még beszélgetnék valakivel. Felveszem a helyemet, valahogy úgy helyezkedünk el, hogy a fiúk és a lányok eloszoljanak a színpadon, Zachary persze mint frontember kicsit előrébb. Nem volt egyszerű összehozni a két Beatles számot, a Come Togethert kicsit gyorsítani kellett, hogy amikor együtt szól a két szám, vagy a két szöveg, akkor ne legyenek ütembeli különbségek. De megcsináltuk! A próbán már ment, és most is menni fog.
Sugárzó mosollyal húzom a gitárom a kezembe és kis biccentéssel jelzek a színfalak mögötti dolgozóknak, hogy kezdődhet a show. A látványelemmel próbáltunk ráfeküdni arra, hogy emlékezetesek legyünk, és hogy össze lehessen társítani a képi világot a nevünkkel... Egyszóval: felejthetetlenek legyünk. Tehát fekete madár sziluettek alap, hogy várhatóak. A színpad elsötétül, és egyesével irányítja meg a reflektor az összes tagot, először Zachary-t, majd Norikot, Jess-t, Alyshat, Noelt, Aliciat és engem. A fény éles, de nem annyira hogy teljesen elvakítson, bár nem tagadom, benne volt a pakliban, hogy arra számíok, ha Noel nem látja hányan állnak lent, csak minket lát, akkor könnyebben elengedi magát. Az én fényem úgy van állítva, hogy mindent és mindenkit lássak, én élvezem a tömeget és érezni és látni akarom a reakcióikat. Akkor hát... kezdődjék, mindenki csak rád vár, Zachary! Nekem csak annyi a dolgom, hogy a lábammal finoman doboljam az ütemet, hogy a kellő pillanatban a Come Together alapjain kívül, ami a többiek feladata, a gitárommal elkezdjem rájátszani a hozzá ütemezett Help akkordokat. Menni fog srácok, menni fog. 


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A mosollyal fizetni lehet.
A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni.
És van mosoly, melyért meghal az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alysha Taylor
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Pént. 2 Jún. - 12:56



Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mindenki parázik.. Jók leszünk-e? Mit kell ennyire parázni? Ugyan már gyerekek! Jók vagyunk, jó zenét játszunk és legfőképp élvezzük a dolgot. Ez egy játék, nem egy élethalálra szóló varázspárbaj - morgom intőn a többiek felé. Mi a fenét kell ennyire parázni. Na és ha nem nyerünk? Akkor is elmondhatjuk, hogy voltunk Londonban, részt vettünk egy selejtezőn.Az ovizsúrhoz képest szerintem ez már nagy lépés.
- Dehogy kell lecserélni! nagyon jó a számod Noel - biztatom az egyik ideggörcsöst, még is megkönnyebbülök, ahogy Jade befut. Nem mintha attól tartottam volna, hogy nem jön, hanem mert untam már egyedül lenni a lelkes.
- Dehogy aggódtak, nem is késtél, csak már ép azon agyaltunk, vajon légikutatást vagy vízimentőket küldjünk érted - nevetek a vörösre, és vigyorom csak szélesedik, ahogy újfent feltűnik, miként vizslatja Zach-et és ő hogy jön tőle zavarba. Ismerem, felismerem ezt a játékot, én is így voltam eleinte Dylan-nel. Igazából még mindig így van, ha ő úgy akarja. Kicsit sajnálom is, hogy most nincs itt, hogy nem drukkol nekem, de így jött össze.
- Na hajrá! - biztatok, indulok Zach után, ahogy felénk intenek, ahogy jön a jelzés, hogy mi következünk. Nem kell noszogatni, nem kell biztatni, én tök nyugodtan igazítom helyre a mikrofonállványom, nem nekem kell lenni a középpontban, de nem is baj. ugyanakkor a lelkesült lenti lányokkal együtt kurjantok fel, ahogy Zach-et jutalmazzák megjelenésével, én pedig igyekszem oldani velük a hangulatot, mintha már valami befutott banda lennénk, aki a rajongó közösséggel együtt él.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Szomb. 27 Május - 17:30

Hát őőő felülírtam az újabb hsz-szel, szóval nem sokat ér ez itt ebben a formában, sorry. Very Happy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Biztatnak ugyan, de én még mindig aktívan rettegek, hogy finoman fogalmazzak. Azt hiszem érthető, énekelnem kell, plusz az én dalomat is előadjuk, plusz színpadon állunk majd sok ember előtt... csoda, hogy még nem léptem le. Akárhogy is bíztatnak, hogy minden oké lesz és a dalom is rendben van, nem sok reményem van magamban, ami talán érthető, eléggé lámpalázas alkat vagyok, sose voltam olyan mint amilyan teszem azt Jade. Irigylem a lányt és persze rendesen felém fagy a szusz, amikor megszorítja a kezemet. Eddig Bonnie volt az egyedül, akinek efféle eszébe juthatott és nem sokkolt vele, meg persze Maggie, de ő más tészta. A rosszabb, hogy Jade a nyitottságával inkább Maggiere emlékeztet, tehát nem csoda, hogy így bennem ragad a szusz is. Mégis elindulok kifelé, bár a másik bandának nem köszönök, csak akkor pillantok kicsit oldalra, amikor meglátom, hogy Jade elég közel mellettem lépked. Azért nem vagyok egy Hollóhátas, de nekem is van annyi sütnivalóm, hogy...
- Nem fogok meglépni... - na igen, gondolom nem szeretné, ami érthető, de nem fogok kiszúrni ennyire a bandával még ha jól is esne felhúzni a nyúlcipőt, de akkor sem akarnám ezt tenni. Hát akkor csapjunk bele. Elfoglalom a helyemet, egy magasított széken a gitárral a nyakamban, a pengetővel a kezemben és hál' istennek elég erős a fény ahhoz, hogy úgy tehessek, mintha csak a próbán lennék. Finoman pengetek, ahogyan az akusztikus gitárhoz az illik és persze bár az elején nem túl erőteljesen, de azért a hangomat is kiengedem a saját részeimnél. Ha azt nézzük tényleg jó ötlet volt ez az erős fényár, így tényleg nem érezni, hogy annyira e lennék rezelve, mintha alig lenne érzékelhető a közönség. A hangjuk persze igen, de látni jó, ha az első pár sort lehet és őket sem túl erőteljesen. Ha pedig a zenére és a többiekre koncentrálok végképp nincs baj.


Black Birds & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Az első fellépés |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today


A hozzászólást Noel Westmoreland összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 18 Jún. - 20:40-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alicia Geller
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Csüt. 25 Május - 16:52




Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ujjaim erősen fonódnak az ütőimre, melyek kissé ugyan viharvertek, de némi mágia jótékony hatását élvezhetik magukon, ezért sem estek még ezernyi apró darabkára. Az igazat megvallva ezzel az ütővel tanultam meg sok-sok évvel ezelőtt dobolni, minden fellépésemre magammal vittem, gyermekként nagyon sok versenyt meg is nyertem a segítségével, egyszóval nem vagyok hajlandó lemondani róla. Nekem aztán teljesen mindegy, milyen hiperszuper ütőt adnak a kezembe, akkor sem azokat fogom használni.
- Szerintem itt és most mindenki parázik – sóhajtok egyet lemondóan, amikor meghallom a közönséget tapsolni. Hatalmas odakinn a hangzavar, mindenkinek nagyon tetszett az imént előadott produkció... Ahhoz képest, hogy nem sok idejük volt felkészülni, elég jól nyomták, mintha már legalább hónapok óta ezt az egy dalt gyakorolták volna be. - Remélem, mi jobbak leszünk...
Két ujjammal összecsippentem a függöny végét, majd kissé elhúzom, hogy jobban kiláthassak mellőle. A gitárt szorongató fiatal srác pont meghajol a zsűri felé, akiknek szemmel láthatóan is tetszett az előadás. Elég szigorúnak és komolynak néznek ki, nehéz elképzelni róluk, hogy ők is csak emberek. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy mindannyian jártasak a zenélésben, egyszóval szakmai szemmel és füllel kísérnek minket végig.
- Köszönöm, de nem kérek – hárítom el udvariasan a Noriko nevű lány szőlőcukor-ajánlatát, most valamiért egy falat se menne le a torkomon, ezért is tartom kissé hihetetlennek azt az elképzelést, hogy Jade valahol most is eszik... Jó, nem tűnik olyasvalakinek, aki olyan apróságokon izgul, mint amilyen ez a fellépés is, de valamennyire minden bizonnyal őt is megviseli a dolog. Vagy esetleg csak valamiféle kikapcsolódásnak fogja fel? Űgy tűnik Noel és Zach azok, akik rajtam kívül teljes idegben lépnek a színpadra, Noriko például tök nyugodt... Most komolyan, hogy csinálja ezt? Vagy csak ennyire ügyesen leplezné az izgalmát?
- Na, végre, hogy te is felbukkantál! - sóhajtok fel megkönnyebbülve, amikor megpillantom a mindig energikus és életvidám Jade-t, aki láthatóan most is hű eme szokásához. A ruházata teljesen oké, az arcán lévő madár sziluettje eléggé tetszik, azt pedig kész csodának könyvelem el magamban, ha Noelre nem jön rá a szívbaj, mivel a vöröske közvetlenül mögötte bukkant fel. Végül válaszolok a feltett kérdésre: - Amíg nem mi vagyunk a színpadon, addig nem késtél le semmiről sem.
Elvégre, még nem lépünk fel, nem a közönség előtt kell mentegetőznie azt illetően, hogy miért is késett le az első pár sorról. Az azért sokkal cikibb lenne, így viszont némileg könnyebb helyzetben vagyunk.
- Jaj... - nyögök fel alig hallhatóan, amikor elhal a zene, majd Zach is megszólal, hogy mi jövünk. Még szerencse, hogy a dobokat nem nekem kell becipelnem, hanem erre megvannak a kellékesek is. Tömegkatasztrófa lenne, elvégre már így is alig állok a lábaimon, remegve indulok hát el a többiek után, majd lépek a színpadra. Nem nézek körül, nem merek a tömegre pillantani, egyszerűen csak megyek a dobomhoz, hogy minél hamarabb helyet foglalhassak mögötte. A Zach-nek szánt ováció azért eljut a fülemig és halványan bár, de elmosolyodom. Legalább az egyik frontemberünk néz ki annyira jól, hogy érdemes volt a lányoknak eljönniük ide ma este. Persze, Noel se kutya, nagy eséllyel neki is kijut majd a tapsból és a sikítozásból, de egyelőre még csak Zach van a középpontban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zachary Cross
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 148

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Vas. 21 Május - 10:57





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
The band & Zach

 

Úgy látom, hogy csak én ácsorgok ilyen szerencsétlenül, mert még Noel is leküzdötte a lámpalázat. Vicces, hogy pont a frontember van ennyire betojva. Igaz, hogy Jade még nincsen itt, de aligha hiszem, hogy gyomorgörcse lenne a ránk váró megpróbáltatások előtt. Sokkal inkább el tudom képzelni, hogy máris ismerkedik a folyosókon. Nagyokat lélegzek, és amikor Noriko szokásához híven megint bájosan mellettem áll, akkor bólintok, miközben átveszem a szőlőcukrot. Vagy egy marékkal tömök a számba.
- Köszi! – Mormogom a fogaim között ropogtatva az azonnali adrenalinbombát. Talán tényleg a vércukrom esett le kissé, vagy csak szimplán jót fog tenni az édes. Halkan nevetgélve hallgatom Alysha megjátszott felháborodását, én még nem jártam Amerikában, legalábbis erről sincsen emlékem. Mert miért is lenne? Lényegében a bandán kívül nem vagyok senki, minden, amit valaha ismertem, olyan ködös, hogy nem tudok vele mit kezdeni, nem érzem a sajátoménak. Noelben bízok, hiszen rajtam kívül ő az egyetlen pasi, még hasonlítunk is stílusra, így nem érzem magam annyira egyedül, noha igen sokan vagyunk most itt.
- Dehogyis.. a dalod szuper. Hinnünk kell egymásban.. – Fordulok hozzá oldalt, amikor ő is eszik a szőlőcukorból, és hozzám hasonlóan összeomlik. Na igen, mi nem is alfahímek vagyunk, hanem kitaszított omegák.. vagy nem is tudom, fene tudja, hogy a farkasoknál ez hogyan megy. Egyszerűen rászorulunk a lányok magabiztosságára. Végre betoppan Jade is, és majdnem a nyakába ugrok, amit csak az gátol meg, hogy én aztán nem vagyok olyan, így csak halványan mosolygva intek neki, hogy végre! Azért majdnem megugrok, mert Noel háta mögött jelent meg, és összenézünk, én pedig visszalépek Noriko mellé, és zavartan a barátném fülébe suttogom. – Már megint engem néz.. Maszatos vagyok? – Kérdezem elvörösödve, mert elképzelésem sincsen, hogy mi lehet a baj velem. Jade olyan magabiztos lány, mindenkivel olyan közvetlen, lehet, hogy valamiért sajnál engem? De ciki.. Elhallgat a zene, és akkor veszek egy nagy levegőt. – Úristen, most! Na gyertek! – Veszem a basszeremet, a kellékesek pedig elkezdik behurcolni a dobokat, s a látványtechnikához szükséges egyéb kellékeket, de ha szükséges, akkor szívesen segítek a lányoknak. Letörlöm a verejtéket a homlokomhoz, és ökölpacsit mutatok Noelnek. Ahogyan előre lépek be a színpadra, látom, hogy telt ház van. Na igen, sejtettem, hogy élő közönség van, de azért ez mégis mint a gyerekzsúr. Mázli, hogy nem botlok meg. Kedves mosollyal intek, mire hangos ováció fogad, főleg lányok vannak. Visszanézek, remélve, hogy a többiek jöttek mögöttem a függöny mögül.



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Az ember a saját érzéseit az énekléssel tudja
a legjobban átadni a közönségnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jade Wilson
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Szomb. 20 Május - 22:32



Team up
with
Black Birds






[You must be registered and logged in to see this image.]


Az esténk eddig egészen jól haladt, bár vannak nyuszibbak és visszafogottabbak, akiket ha nem tartom a szám akkor tuti, hogy könnyedén "elnyomok" a csacsogásommal és lelkességemmel. Ami persze egyáltalán nem a célom, csak az alapjellemem diktálja, hogy jöjjeek az ötletek, a tervezgetés, és minden, ami csak az eszembe jut.
Nem, nem eszek valahol, de tényleg. Na jó, tényleg ettem egy keveset, de fellépés előtt az a szabály, hogy soha nem üres poci, és soha nem teli poci. Nem koncentrálhat a testem arra, hogy emésszen, amikor a közönségnek adom a lelkemet és minden örömöt és érzést, amit csak adni tudok. Mert nekem minden zenélés egyféle rituálé is, tényleg úgy érzem, hogy átadom magam a hallgatóságnak, és eggyé válok velük, ők adnak nekem, és én adok nekik. Igen, nagyon érzelmesen hangzik, és akármennyire laza lánynak tűnök alapjáraton, még is ilyen mélységekben okoz nekem örömet a zene. De ha izgulok is, egyáltalán nem félek, csak a boldog zsibongás és izgatottság jön rám. Hosszú - hát, rövid lábaimhoz képest hosszú - léptekkel haladok a folyosón, már a fellépő szerkómban, ami színben passzol a többiekéhez abszolút, de jellegében én vagyok: bakancs a lábamon, majdnem térdig érő zoknival, rövid gatya, mintás póló, fekete kantár rajta színes lángoló szívecskékkel, smink a szememen és egy fekete madár sziluettje apróban a jobboldalán az arcomnak. A ruházatunknak nem kell totál egységesnek lennie, színekben harmonizálok a többiekkel, de nem kell, hogy egy egységes masszát lássanak belőlünk, nem vagyunk se robotok, se tömeggyártott zenészek. Én legalább is biztos nem, az egyediség sokkal jobban megmozgat, minthogy valami professzinális zenészbandával legyek, akik még levegőt is egyszerre vesznek.
Fogalmam sincsen arról, hogy milyen aggódós világvége hangulat van társaim között, tök lazán és vidáman jelenek meg Noel mögött, éppen akkor, amikor a srác felveti, hogy talán cserélni kéne, és azzal a lendülettel közvetlenül a vállára teszem a kezemet és odahajolok az arcához, jó átható, vidám tekintettel a szemébe nézve. - Esély sincs rá, mindent megkoreografáltunk, nincsen már csere-bere, ellopjuk a show-t a többiek elől, és elbűvöljük a közönséget azzal, amink van, amik mi vagyunk. Csak bátorság, minden rendben lesz srácok! - jelenek meg, mint egy hurrikán körbefordulva és mindenkinek intézve már a szavaimat. Ugyan Zachary-n, mint mindig, kicsit jobban megakad a szemem, de azért na, mindenkinek szólnak a biztató szavaim. Persze a gitárom a hátamon, és nem annyira lendületesen forgolódok, hogy a most éppen közelemben levő Noelt leüssem vele. Mintha a testem része lenne, úgy kerülök ki vele mindent mindig egy hajszállal.
- Olyan idegesnek tűntök, ilyen sokat késtem? Mennyi az idő? - kérdezem, kicsit megbillentve a fejemet, és a szememmel valami faliórát keresek, mert nincs nálam karóra, nem illett az outfitembe és amúgy is csak zavarna a csuklómon gitározás meg előadás közben. Fogalmam sincs mennyire vártak, vagy hogy kerestek-e engem, szóval gyanútlanul totál laza vagyok és egyszerű, mintha csak egy fellépés lenne a sok közül. Mert hát, az. Persze, van tétje is, de mindig beleadok mindent, tehát ilyen tekintetben semmi se változik, és ennek csak motiválnia kell minket, nem lebénítani. De engem azt hiszem semmi se tudna lebénítani a színpadon már.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A mosollyal fizetni lehet.
A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni.
És van mosoly, melyért meghal az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Westmoreland
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 114

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Szer. 17 Május - 11:14

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hiszem el, hogy tényleg itt vagyok és nincs is igazán itt a helyem. Ők... egészen mások, mint én, lelkesek a maguk módján, még Alicia is, aki rettegésbe taszít mindenkit, pedig nekem már így is beállt a teljes gyomorgörcs. Egy falatot nem ettem, pedig tudom én is, hogy kellett volna és bár kávé ügyben nem tudnék harcba szállni Zach-hel, de három már nálam is lecsúszott. Na igen a késő éjszakáig sörözgetés nincs az emberre jó hatással, főleg ha amúgy sincs az ilyesmihez hozzászokva és lássuk be én aztán nagyon nem vagyok hozzászokva, nem szoktam sörözni se barátilag, se máshogy. Ahogyan fellépni sem szoktam, főleg sok ember előtt, főleg nem ahol még tétje is van, nem csoda, hogy mindenki kapkod és pörög, én pedig inkább csak le vagyok fagyva. Tőlem már ez megszokott persze, egyébként sem beszélek annyit, mint a többség, de ettől még nem könnyebb a helyzetem, sőt!
- Azt én is kérek, de enni most valami szilárdat biztos, hogy képtelen lennék. - a szőlőcukor jöhet, az legalább egy időre segít, felpörget, megdobja a vércukor szintünket, aztán amikor vége az előadásnak úgy fogok majd kidőlni, mint aki nem aludt napok óta. Akkor majd már ennem is kell, de most nem hiszem, hogy menne, nagyobb eséllyel jönne ki belőlem, amikor a színpadra kerülünk és azt nem érdemes megkockáztatni. Az a jó, ha a gyomrom viszonylag üres, akkor tényleg kisebb eséllyel lehet bármi gond.
- Talán még van idő... nem kellene lecserélni a dalomat? Nem illik egy ilyen helyre, nem elég jó. - oh igen éljen a bizonytalanság, főleg hogy még énekelnem is kell és én írtam a dalt, de mégis mit gondoltam? Vannak jobb dalaink, bár azokat nem gyakoroltuk annyit, de hogy tényleg pont az enyém legyen az egyik. Be fogunk égni vele és ha még énekelnem is kell, akkor teljes lesz a felsülés majd a végén. Nem, még időben vagyunk, egy gyors átszervezéssel cserélhetünk egy másik dalra és egyből jobb lesz. Közben már vagy a tizedik szőlőcukrot dobom be, a végén egy ütemmel gyorsabb leszek, mint a többiek és észre sem veszem, bár Zach a kávé mennyiségével még mindig az élen jár.


Black Birds & Noel

[You must be registered and logged in to see this link.] | Az első fellépés |[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'll be a better man today
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alysha Taylor
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 106

TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds Hétf. 15 Május - 18:59



Black Birds
[You must be registered and logged in to see this image.]


Inkább kíváncsian, mintsem megszeppentem álldogálok a színpad mögött, kilesve a függöny mögül az épp játszó bandát. Igazán jók, de rám ez valahogy nem úgy hat, mint a többiekre. Nem mintha olyan sokat koncerteztem volna, vagy épp nem venném olyan komolyan. De az otthoni kórussal egész sok versenyen voltunk, valahogy már nem olyan élénk bennem a lámpaláz. Tudom, hogy az, ha mások jobbak, engem csak arra sarkall, hogy még jobb legyek. Nem megköt, hanem inspirál.
-Ne paráztass mindenkit, mert ragadós - mosolygok Alicia-ra, cseppet sem leszólón, inkább csak olyan feszültségoldásként, miközben legubbasztok az invitáló Noriko mellé, elvéve két színes golyót, inkább csak a kocogtatások, a hangjuk miatt, mintsem levezetésként.
- Szerintem mi jobbak vagyunk. A zenén érződik, ha élvezetből játszod és nem csak begyakorlod. Mi pedig élvezzük a zenét - vonom meg a vállam, újra és újra összekoccantva a golyókat, ahogy az ujjaim között forgatom.
- Szerintem sem kéne lelépni, de a patrónus jó ötlet. Az gyorsabb is, mint mi. Egyébként szerintem Jade még tömi a fejét... Amilyen éhenkórász volt az este is - teszem még hozzá vigyorogva, miközben lopok egyet a felkínált szőlőcukorból. csak az íze miatt és mert imádom az édességet.
- Én pirítóst ettem, egy pohár narancslevet, de azért még elbírtam volna egy jó szirupos palacsintát. Hát micsoda hotel ez, ahol nem ismerik az igazi amcsi palacsintát? Felháborító - zörrenek fel megjátszott morcossággal. jaj nevessetek már, ne legyetek ilyen karót nyeltek!



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A selejtező - Black Birds

Vissza az elejére Go down

A selejtező - Black Birds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-