Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Kilátó
  Yesterday at 15:42
Kyle Matthews

ϟ Tower
  Yesterday at 14:35
Andrew Calver


ϟ New York Public Library
  Yesterday at 10:04
Eric Taylor

ϟ Mirazh
  Yesterday at 09:43
Megan Smith

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37901 hozzászólás olvasható. in 3430 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Saint Grey Hotel (London belvárosa)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-03-30, 09:27




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]

Aggódva kémlelem az eszméletlen lány arcát, aki egy külső szemlélő szerint csupán csak alszik, de én jól tudom, hogy jelen pillanatban sokkal több van a háttérben. Talán azon az ismeretlen helyen pont az életéért küzd, mert könnyen elképzelhető... Az átkok többsége kiszámíthatatlan, pont emiatt se szerettem volna visszaengedni oda, de egyszerűen hajthatatlan volt, én pedig beadtam a derekam, mert jobb ötlet nem jutott eszembe. Ülhetünk itt tétlenül is, de akkor Mia minden bizonnyal meghal, mert az általam alkalmazott védővarázslat nem tartott volna ki örökké. Talán csak évek múlva szűnt volna meg végleg, de akkor is megszűnt volna, azt pedig nem várhatom el a lánytól, hogy abban a tudatban éljen, hogy bármelyik percben összeeshet és meghalhat... Itt és most tehetünk még érte valamit, ami megmentheti az életét, de az, hogy egy medáltól függjön a létezése nem egy járható út.
 - Fenébe... - mormogom, majd bosszúsan dúrok bele a tincseimbe, miközben fel-alá kezdek el járkálni a szobában. Jelenleg nem tudok mást tenni, csak ülni és várni, de ez a legnehezebb dolog, amit csak tehetek. Elvégre, Mia a segítségemre szorul, van egy üzletem is, ami kifejezetten átkokkal foglalkozik, de éles helyzetben nem tudom használni a tudásomat? Ennyit érne a magolás és a kiváló bizonyítvány? Egy lány a szemem láttára hal meg és én semmit sem tehetek ellene? Igaz ugyan, hogy már így is gyilkos vagyok, de nem állt szándékomban még ennél is jobban gyarapítani a bűnlajstromomat. Erre most itt vagyok és azt várom, hogy valaki a szemem láttára haljon meg...
Pillantásom a medálra siklik, amely jelen pillanatban is erősen pulzál, ezzel is jelezve, hogy valaki a hatása alatt áll. Törjem szét esetleg? Nem tehetem, hiszen abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy akkor Mia meghal és onnan már nem lesz visszaút. Mágusok vagyunk, de még mi sem tudjuk visszahozni a holtakat... Szóval, ha itt és most eltöröm a medált, akkor ugyanaz lesz a végeredmény, amire eddig is számítottam. A lány meghal. Az egyetlen megoldás az, ha én magam veszem fel és próbálom meg megtörni az átkot. Ebben az esetben Mia felébred, de akkor már én leszek kómában, viszont ebben nagyobb a tapasztalatom. Ötletem sincs arra vonatkozóan, mivel is kell szembenéznie, de talán nekem menni fog a dolog...

- Nekem ez nem elég! - emeli meg a hangját a Miával szemben álló lány és most tényleg látszik rajta, hogy kezd igazán türelmetlen lenni. Nyilván már évek óta vár a megfelelő lehetőségre és nagy eséllyel nem szeretné Mia miatt elszalasztani a dolgot. - Szemtől-szemben szeretnék vele beszélni, ehhez pedig szükségem van a testedre!
Fenyegető lépést tesz Mia felé, majd megragadja a lány csuklóját egy kifejezetten erős mozdulattal. Nyilalló fájdalom futhat át a testén, de még mielőtt Victoria tovább merészkedne, minden elmosódik, majd Mia egy rántást érezhet a köldökénél, hasonlót, mint amikor hoppanál az ember, majd ismét az ágyban találja magát. A nyakék már nincs a mellkasán, de a csuklójában tompa fájdalom van jelen, és ha felemeli, észreveheti, hogy véraláfutásos csíkok jelentek meg rajta. Ezek szerint Victoria a másvilágon is képes sérüléseket okozni a fizikai testen. Mark azonban sehol, és ha a lány kikel az ágyból, észreveheti, hogy a férfi az előtt hever a padlón, eszméletlenül, nyakában a medállal, ujjai között egy kitépett lapot szorongatva. Ha Mia jobban szemügyre veszi, akkor az az igézet, amellyel őt is kiszabadította Mark egy időre a medál hatása alól, a kérdés már csak annyi, hogy képes is lesz-e alkalmazni a bűbájt, még mielőtt Markot bánthatná Victoria...

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-03-21, 17:39




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hiába próbál a fickó győzködni, nem sokat ér el vele, bármennyire is igyekszik. Én már eldöntöttem, hogy megpróbálom és nem is nagyon vagyok hajlandó meghátrálni, így aztán hamarosan már ő nem tud semmit sem arról, ami történik, én viszont felettébb meglepődöm, hogy a megjelenő alak pont a mentorommal szeretne beszélni. Az egyértelmű, hogy vámpírharapás végezhetett vele, de ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy pont Mark és még abban sem vagyok biztos hogy ennek a lánynak köze van egyáltalán a nyakékhez és nem pedig csak megtalált valami átjárót és kapcsolódott a mi kis akciónkhoz, hogy rajtam keresztül térjen vissza az életbe. A szellemek azért alattomosak tudnak lenni, eszem ágában sincs csak úgy megbízni benne és főleg nem fogom önként átadni a testemet.
- Szóval Victoria... és gondolom nincs közöd ehhez a nyakékhez igaz? Szívesen segítenék, de ez túl veszélyes... ha akarod megkérdezem tőle én, hogy miért tette. Te úgyis látni fogod, hallani, amit beszélünk, még ha ő nem is téged és akkor tudni fogod majd a választ. - vetem fel a lehetőséget. Ez a leginkább kézenfekvő, főleg részemről, hiszen tényleg nem szándékozom neki odaadni csak úgy a testemet. Az azért túlságosan veszélyes lenne, mert nem biztos, hogy vissza szándékozik adni, meg aztán ki tudja, hogy Mark hogyan reagálna, vagy netán a testem nem sokkolódna ha egy másik lélek venné át az irányítást. Nem vagyok annyira bátor, hogy ezt bevállaljam, ez holt biztos.
- Inkább maradnék az eredeti ötletnél és beszélnék én Markkal, hogy miért tette... Talán összekevered valakivel... - azért nagyon remélem, hogy a fickó is tudni fogja, hogy ha túl sok idő telt el, akkor vissza kell helyeznie a nyakékre a védelmet, hogy visszamehessek. Bár kérdés, hogy képes lesz-e rá. Ha nem... lehet hogy itt ragadok végleg? Mira biztosan örülne, ha nem járnék többet a nyakára...






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-03-15, 09:41




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
[color=darkgray] - Rendben, legyen... - egyezek bele, habár nem túl jó szívvel adom rá a szavam, de ha Mia számára ez ilyen sokat ér, akkor úgysem nyugszik, amíg nem tesz valamit az ügy érdekében. Ha pedig azt vesszük, akkor sokkal jobb, hogy mellette vagyok és ki tudom rántani abból a fura állapotból, melybe a medál hatása alatt kerül. Amíg itt vagyok, megvédhetem, de ha itt és most nemet mondok, vajon ki garantálja azt, hogy valamilyen úton-módon nem fog semmi őrültséget sem tenni, ha egyedül marad?
- Az teljesen más, Mia! - vetem ellen, de nem emelem fel vele szemben a hangom, egyszerűen csak megpróbálom kissé jobb belátásra téríteni. Tudom ugyan, hogy mindez veszett fejsze nyele, aligha fog rám hallgatni, mindenesetre, igyekszem. - Egy auror felkészült és ráadásul nem egy átok sújtotta tárgy ellen veszi fel a harcot. Egy emberrel. Te viszont csak egy diák vagy, én pedig... - itt megcsóválom a fejem, hiszen nem szeretném kimondani a gyilkos szót, inkább el is harapom a további mondandómat. - Nem vagyok minden helyzetre felkészülve és ha esetleg bajod esne, annak én látnám a kárát.
Az viszont továbbra is tény és való, hogy ugyan beszélek vele és ő is teljes mértékben tudatánál van, attól viszont még mindig a medál hatása alatt áll, vagyis talán tudat alatt az sürgeti a lányt annak érdekében, hogy kissé mélyebbre ásson a dologban. És ha tényleg ez áll a háttérben, akkor előbb-utóbb úgyis engednem kell, hiszen annak sincs sokkal jobb következménye, ha Mia esetleg nem képes teljesíteni azt, amire kéri az elbűvölt tárgy.

A lány, akivel Mia szembetalálja magát, egyre sürgetőbb képet vág, mintha arra számítana, hogy a hollóhátas puszta empátiából átadja számára a fizikai testét, ez viszont nem történik meg.
A nevem Victoria – szólal meg, némileg keserű ábrázatot vágva, azonban világosan látszik rajta, hogy egyre sürgetőbb számára az, hogy testet szerezhessen magának. - A férfi, akivel jöttél... - a hangja megremeg, miközben egy önkéntelen mozdulattal nyúl a vámpírharapáshoz, majd folytatja: - Megölt engem. Én csak szeretném megkérdezni tőle, hogy miért tette. Kérlek...
Az érzelmei talán őszinték, Mia számára azonban feltűnhet, hogy a drámai hang, melyet használ, kissé túlzóak, még egy ilyen komoly esetben is. A tekintete azonban mindent elárul, hiszen nem képes elrejteni a valódi szándékait: bosszút akar. Talán nem véreset, de mindenképp távolt kell őt tartani Mark-tól, különben a férfi rosszul jár. Mia azonban nem maradhat a végtelenségig ebben a világban, hiszen egyre gyengül. Fokozatosan bár, de el fog tűnni a szelleme. Ezzel ugyan nem adja át a testét a szőkeségnek, de ő is meg fog halni.
Sürget az idő – jegyzi meg a Victoriaként bemutatkozott lány, amikor észreveszi, hogy Mia szelleme kissé haloványabb. - Életben maradhatsz, ha pár perc erejére kölcsönvehetem a tested. Öt perc. Ennyit kérek, nem többet.
Mia azonban tudhatja, hogy ha beleegyezik és átadja a testét Vicky szellemének, akkor onnantól kezdve bármikor megszegheti a szavát és megtarthatja a fizikai testet örökre. Elvégre, ha egy holt lélek visszatér az életbe, miért lenne újra halott ismét? Oka van annak, hogy nem sok ember alkalmazta eddig ezt a technikát szeretteik vissza hozatalára. Hiszen ez az egész egy másik életet követel.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-03-11, 16:13




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ha tényleg fontos, ha valakinek az élete múlik rajta, vagy... a megnyugvása... - vonom meg a vállamat. Végül is ez a szakma nem veszélytelen, ezt mindketten tudjuk nem igaz? Az embernek kockázatot kell vállalnia. Persze talán túl fiatal és túl naiv vagyok ahhoz, hogy átgondoljam ez nem a legjobb ötlet, de ez benne van a pakliban. Ettől még nem szándékozom meghátrálni, vagy épp ezért. Mindenképpen érdekel a rejtély és hogy mi van mögötte, ez egyszerűen nem kérdés. - Ez olyan, mintha egy aurornak mondanád, hogy biztos-e benne, hogy nyomozni akar egy veszélyes sötét varázsló után. - értem én az érveit, még ha nem is hiszem el, hogy ilyen komoly baj lehet. Egyébként is az embernek fontos, hogy hallgasson a megérzéseire és az én megérzéseim azt súgják, hogy nem lesz semmi baj, akkor meg miért aggódjam feleslegesen? Ha pedig mégis, akkor végül is itt van Mark, aki helyre tudja hozni, legalábbis reménykedhetem benne, hogy képes rá nem? Előzőleg is meg tudta állítani a folyamatot és végül visszahozott és még mindig össze vagyok kötve a nyaklánccal. Egyébként is az sem biztos, hogy nincs benne valamiféle védekező mechanizmus és ha megpróbáljuk elpusztítani, az ugyanúgy hatással lehet rám. Ezzel is számolni kell és minden bizonnyal ő is belegondolt, hogy azért a helyzet koránt sem olyan egyszerű, hogy csak megtörjük az átkot és kész. Akkor nem került volna hozzánk a nyaklánc, hanem megtette volna már más.
Mégis amikor átkerülök most egészen más a helyzet, mint eddig. A lány nem tudom, hogy kicsoda, még ha a jelek alapján úgy is fest vámpírharapás lehetett a halálának oka, vagy legalábbis elszenvedett egyet, de attól még meghalhatott másképp is. Na, de előzőleg nem volt itt és azt sem tudom, hogy kicsoda és miért akar beszélni Markkal?
- Miért akarsz beszélni vele és egyáltalán ki vagy te? Azért... a testrablás nem a legbiztonságosabb dolog... főleg ha nem tudom az okát. - rázom meg a fejemet és inkább megpróbálok körülnézni, a nyaklánccal foglalkozni, hátha látok így a másik oldalról valamit, amit odaát nem vettem észre a mondhatni való világban. A lányra nem figyelek oda minden áron, de azért szemmel tartom, hogy lehetőség szerint ne akarjon megszállni, amikor épp nem figyelek oda.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-02-13, 18:29




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ilyesmi miatt kockáztatnád az életed vagy akár a testi épséged? - kérdezek vissza egy komor pillantás kíséretében, melyből Mia egyből láthatja, hogy mennyire nem támogatom az ötletét. Nem tetszik ez nekem, tényleg nem, hiszen elképzelhető, hogy a lány még mindig a medál hatása alatt áll és úgy mondja ki a szavakat, hogy nincs is tudatában annak, miről is beszél lényegében. - Hátrahagynál mindent csak azért, hogy kiderítsd, mi van ennek a hátterében? Talán soha többé nem láthatod a családod... Gondolj bele, mekkora fájdalmat okoznál számukra, ha valami balul sülne el.
Kegyetlen szavak ezek, de ha azt vesszük, akkor egy ehhez hasonló helyzetben érdemes őszintének lennünk. Nem hiszem, hogy Mia mindebbe belegondolt volna, hiszen elég lelkesnek tűnik innen nézve. Márpedig egy megbízatás sem éri meg, hogy eldobja miatta az életét. Természetesen, mindezek mellett talán azt is érdemes figyelembe vennem, hogy a lány volt az átok hatása alatt és talán – ismétlem: talán – igaza van. Lehet valami, amit nem vettünk észre, pedig igen fontos részlet lenne.
- Holnap kaptuk volna meg a listát, de egyértelmű, hogy addig nem várhatunk – csóválom meg a fejem egy gondterhelt sóhaj kíséretében. Az átok valószínűleg előbb visszatér, meg egyébként sem érdekel már a munka, csak az, hogy Miáról levehessem a kötést. Ha ő most meghal, akkor komoly bajba kerülök, azt pedig egyértelműen szeretném elkerülni. Sok minden forog kockán és most az egyszer nem csak önző szándékok vezérelnek. Elvégre – még ha nem is mindig járok sikerrel – próbálkozom jobb ember lenni, mint amilyen eddig voltam.
Néhány perc habozás után a nyakékhez lépek, majd feloldom rajta a pajzsot. Amikor a védelem eltűnik, Mia ismét visszakerülhet abba az élet-halál közötti állapotba, melyből előtte ragadtam ki. Most azonban némileg tisztábban észlelheti a körülötte folyó dolgokat, melyek a másik oldalon várják. A medál valóban próbálta felvenni vele a kapcsolatot egy fiatal nő képében, aki kísértetiesen hasonlít a lányra, annyi különbséggel, hogy pár évvel idősebb... Vicky jelenik meg előtte, akit Mia természetesen nem ismerhet, az azonban szinte nyilvánvaló, hogy a lány mondani szeretne számára valamit. A nyakán két apró seb látható, melyek minden kétséget kizáróan vámpírharapás nyomai. Mark harapásai, melyek kioltották a fiatal lány életét.
- A tested... - rebegi, miközben lép egyet Mia felé. - Add át, beszélni szeretnék vele!
A halott lány tekintete villan egyet, mozdulatai pedig egyértelműen arra utalnak, hogy ha Mia erre nem hajlandó önként, akkor elveszi erőszakkal. Egyelőre azonban még nem esik neki a lánynak, hanem vár, egyértelműen helyeslő választ vár tőle, hiszen engedélyre van szüksége.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-02-09, 12:26




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tudom én, de ha meg se próbáljuk csak elpusztítjuk és mégis fontos? - no meg nem tudhatja azt sem, hogy a megoldás megoldás lesz-e és egyelőre azt sem tudjuk lehet-e egyáltalán bármit is kezdeni ezzel a nyakékkel. Egyelőre csak az én sejtésem marad, hogy nem veszélyes, vagy legalábbis nem úgy és annyira, ahogyan Mark gondolja. Ez pedig legalább egy próbát megér. Egyébként is kitartó típus vagyok és ha már egyszer vállaltam ezt és én akartam átoktörő lenni, akkor nem igen van választásom, mint hogy megpróbáljam, különben el is vethetem a dolgot és próbálkozhatok helyette inkább valami mással nem igaz?
- És nem kaptál valami listát? Hátha az kapaszkodó lenne. Bár, ha még sem átkozott tárgyak... félő, hogy szándékosan nem mondott volna róla sokat. - na igen, ha csak az volt a cél, hogy a varázslatok lekerüljenek a tárgyakról, akkor érthető ha a megbízó nem mondott sok konkrétumot, csak hát nem számolt vele, hogy mégis csak rájöhetünk valamiféle plusz turpisságra általam. De pont e miatt nem szabad csak úgy annyiban hagyni a dolgot és igenis ki kell nyomozni, hogy mi van a háttérben.
- Oh én nem... nem rohanok sehová, csak tudni akarom, hogy mi folyik itt és persze, hogy hogyan lehet megoldani, ha valami rejtély, hiszen azért jöttünk. - azért rendesen zavarban vagyok, hogy megfogja a kezemet. Nem értem az okát, hiszen végülis a főnököm és egy idősebb fickó és egyébként is, most akkor mi van? Rendes tőle, hogy így aggódik, de én végül csak kissé zavart torokköszörüléssel sütöm le a pillantásomat és próbálok a nyakék kérdésre koncentrálni. - Tényleg meg szeretném próbálni, amúgy is muszáj nem? - pillantok rá újra, elszakítva a tekintetemet a nyakéktől és várok, hiszen rajta a sor, hogy feloldja a védelmet és meglátjuk visszatér-e az eddigi, azaz újra kidőlök-e és ugyanaz lesz-e az élmény. Viszont mivel úgy nem fogunk tudni kommunikálni, mást nem tehet, mint hogy vár és aztán majd felébreszt és meglátjuk, hogy mire jutottam az öt perc alatt. Elég kevés időnek tűnik, de azért egy próbát mindenképpen megér, esetleg visszaküldhet, ha mégis idő kell még, és ha egyáltalán nem veszi ki az erőmet, ha többször is próbálkozunk.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-02-02, 09:27




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Én csak nem szeretném, ha bajod esne, Mia, ezt meg kell értened. Felelős vagyok érted, mint a munkaadód és mint magánember is – sóhajtok egy mélyet, miközben vetek egy pillantást a lány felé. Mintha csak Victoriát látnám egy egészen új személyiséggel. Ha most hagyom meghalni, akkor nemcsak, hogy bajba kerülök, de talán még ennél is nagyobb lejtőre kerülök lelkileg. Egészen eddig sikeresen visszafogtam a másik énemet az értelmetlen gyilkosságoktól, de mi lesz abban az esetben, ha már két lány halála szárad a lelkemen? Victoria óta azon vagyok, hogy helyrehozzam ezt a dolgot, de ha Mia is miattam veszti életét, mi marad nekem a bűntudaton kívül? Semmi. Most viszont megmenthetném az életét, de ő mégis megnehezíti számomra a helyzetet. Megértem, hogy nem hagyja nyugodni a gondolat, hiszen ez valóban szokatlan jelenség egy elvileg megátkozott tárgytól és talán egy lapáttal még az is rátesz az izgatottságára, hogy ez a munkánk, de ilyen hatalmas árat nem vagyok hajlandó fizetni érte. A lányt egészen megkedveltem a maga fura stílusával és állandó pörgésével együtt.
- Fogalmam sincs... Gondolom, a munkaadónknál – vonom meg a vállam, miközben magamban azért elremegek egy imát, amiért nem készletben küldte el a medált. Ha jól tudom, voltak még társai is, de mind közül ez volt a legveszélyesebb. Ha most itt lenne a teljes kollekció, Mia minden bizonnyal látni szeretné majd, és megint agyalhatom ki, vajon mit tegyek annak érdekében, hogy ne kerüljön ismét az átok hatása alá. Köszönöm, de bőven elég volt egyszer átélnem ezt a bizonytalanságot. Még most sincs megmentve a helyzet, de időt bőven nyertünk.
- Nem, nem lenne rendben – emelem meg kissé a hangom, habár arra vigyázok, nehogy ezzel a kelleténél jobban megijesszem a lányt. - Nem csak a felelősségről van itt szó, de én se szeretném, hogy meghalj – vallom be a dolgot, majd kezem lágyan a kézfejére csúsztatom és folytatom: - Fiatal vagy még, Mia, miért rohannál a halálba? - teszem fel komolyan a kérdést, miközben a pillantását keresem. Meg kellene csókolnom... Annyira emlékeztet Vicre, hogy egyszerűen nehéz ellenállnom neki. Ágyékomban pezsdítő vágy támad, olyasmi, amilyet rég éreztem utoljára, de végül az aggodalmam felülírja a pillanat varázsát. Elengedem hát a lány kezét, miközben igen erősen emlékeztetnem kell magam arra, miért is vagyunk itt voltaképp.
- Ha biztos vagy abban, hogy meg szeretnéd próbálni, akkor nem tartalak vissza, de csak öt percet kapsz, nem többet. És erről nem vagyok hajlandó vitatkozni – szögezem le mindenféle ellenállást megelőlegezve, majd a fiókhoz lépek, melyben a medál lapul és kihúzom. Az ékszer még mindig ott csücsül, körülötte az általam létrehozott bűbájjal. Meg kellene szüntetnem, de nem vagyok biztos a dolgomban. Már ezt az öt percet is soknak érzem, elvégre Mia fiatal, nincs még teljesen kiforrva a mágikus ereje, nem hiszem, hogy ekkora nyomást kibírna a szervezete akár ennyi ideig is. - Felkészültél? - pillantok hátra a lányra, miközben előveszem a pálcám, hogy ha kell, megszüntessem a pajzsot, ezzel együtt pedig Miát is visszalökve abba a különös állapotba. Egyelőre habozom, de ha a lány biccent, akkor feloldom a bűbájt.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-01-31, 11:57




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]
- De mégis látsz rá esélyt ugye? Akkor... mi van, ha itt is erről van szó? Én nem éreztem veszélyesnek, sőt... mintha inkább segítséget kért volna. - teszem még hozzá, bár ahogyan most is néz rám biztosan újfent csak értetlen tekintetet fogok majd kapni és persze tuti, hogy nem fog egyetérteni velem, pedig azt mondja, hogy lehetséges, akkor hát miért is ne? Igenis nem éreztem fenyegetőnek és ez lehet, hogy nem egy rossz átok, vagy szimplán nem is átok, csak félreértették a nyakláncot és az átkozott tárgyak közé került. Sőt, mi van akkor, ha esetleg az összes többi sem veszélyes és Markot átejtették? Azért az sem kizárt. Ő ismeri a megbízóját, én nem, de az agyam kattog és rajtam fejtette ki hatását ez a varázstárgy, mégis csak nekem van róla több sejtésem, hogy milyen is volt a hatása. Az ember átkozott tárgyak befolyása alatt persze megváltozhat, az értékítélete is, de én nem érzem úgy, hogy erről lenne szó.
- Igen... tudom, de ha ez egy készlet része, akkor lehetséges, hogy annál is fontosabb, mint amit eddig gondoltunk. Hol van a többi része? - persze tisztában vagyok azzal, hogy akár meg is halhatok, de Hollóhátas vagyok, akinek ragaszkodnia kell az elméleteihez, akinek bíznia kell az eszében és ha az eszem azt súgja, hogy nem veszélyes ez a medál, vagy legalábbis nem úgy... akkor úgy gondolom meg kell próbálnom. Nagy levegőt veszek, mert tudom, hogy ez még így is veszélyes lehet. Ha az átok nem negatív, vagy nem is átok, talán a medálhoz tartozó többi varázstárgy nélkül másképp funkcionál.
- Én akkor is azt mondom, hogy meg kellene próbálni. Tudom, hogy veszélyes, de... ha akarod aláírok valamit, hogy önként vállaltam, vagy ilyesmi. Így rendben lenne? - nem akarom, ha netán attól tart, hogy ő kerül e miatt bajba, akkor rajta legyen a nyomás. Én vállalom, hogy megpróbálom és ha mégis baj lenne, akkor nem őt vonnák felelősségre e miatt. Végül is gondolom ez is fontos információ lehet, de egy próbát akkor is megér a dolog. Lehetséges, hogy nem járunk sikerrel és persze, ha baj van még mindig megpróbálhat gyorsan reagálni, felhúzni újra a pajzsot, vagy elpusztítani a medált és akkor talán nem lesz majd semmi baj, de egy próbát mindenképpen megér. Ha pedig sikerrel járunk és igazam van, az is lehet, hogy valami olyan rejtélyt sikerül megoldani, amit a nyakék egyszerű elpusztításával örökre megsemmisítettünk volna és soha sem derült volna fény az igazságra.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-01-20, 13:47




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tessék? - kérdek vissza kissé értetlenkedve Mia felvetését hallva, hiszen erre tényleg nem számítottam. Nemrég tért magához egy ilyen súlyos átok hatása alól, most pedig ilyeneket mond... Meglepett? Eléggé. Végül – kis idő múltán – válaszolok a kérdésére: - Igen, van – felelem óvatosan, miközben a kezemben tartott egyik kötetet kezdem el lapozgatni. Azért néha-néha vetek egy fürkésző pillantást a lány arcára, magamban azon töprengve, vajon komolyan gondolta-e a kérdést. - De ezek nagyon-nagyon ritka esetek, Mia. Az átkok többsége veszélyes az emberre nézve, nem sok olyan akad, amelyet más céllal hoztak volna létre.
És általában halállal is végződnek és igen, akad olyan is, amely annyira a bűvkörébe vonja az embert, hogy az hülyeségeket tesz és mond. Jó, amit Mia felvetett nem teljesen logikátlan, de még életemben nem találkoztam olyan átokkal, amely másért jött volna létre. Tényleg nem. De a lány elméletileg most nem áll az átok hatása alatt, úgyhogy ezt nem tulajdoníthatom a medálnak. Az most is elzárva fekszik az egyik fiókban.
- Ketten együtt kétszer annyi kötetet tudunk átlapozni, ergó gyorsabban is végzünk – szögezem le a véleményemet, miközben gondolataimban az előbb felhozott témát igyekszem kivesézni. - Ha találsz valami érdekeset, szólj, ne tartsd magadban...
Igen, én vagyok a szakember, de ez nem jelenti azt, hogy ekkora nyomás alatt nem hagyok.figyelmen kívül dolgokat. Nem veszek észre mindent, főleg akkor nem, ha egy halom kötetet kell átlapoznunk, ráadásul még az időnk is vészjóslóan kevés. Jó, ebben azért nem lehetek biztos, de amilyen szerencsém van, nem sokáig marad a pajzs a medálion körül. Mia azonban segíthet nekem abban, hogy gyorsabban letudhassuk a dolgot. Bízom abban, hogy a Süveg okkal osztotta a Hollóhátba, elvégre ebben az esetben neki ez nem jelenthet túl nagy gondot.
- Egy gyűjtemény része – felelem szórakozottan, miközben egy vastagabb könyvet lapozok át ebben a pillanatban. - Sok tulajdonosa volt már, kézről-kézre vándorolt, de csak mostanában lehetett megátkozva. Egy-két évtizede. A többi tárgy máshonnan származik. Európa, Délkelet-Ázsia, Afrika. Vannak köztük értékesek és olyanok is, melyeken fillérekért túl lehet adni. És tényleg, ennek valóban nincs sok értelme. Tegyük fel, hogy tévedsz – csukom be óvatosan a könyvet, hiszen gondolatban én is rájövök, hogy az elméleti sík ide vajmi kevés lesz. - Megszüntethetem ugyan a medál köré vont pajzsot, de abba bele is halhatsz. Ezzel tisztában vagy, igaz?
Hajlok én a lány által javasolt megoldásra, elvégre jelenleg semmi más nem jut eszembe. Átnyálazhatjuk a könyveket, de kétséges, hogy bármit is találunk benne. Az pedig idő, abból viszont nem sok van nekünk. Oké, a medál köré vont pajzs megszüntetésének ötlete sem szimpatikus számomra, hiszen így visszaküldöm Miát abba a kétséges világba. De mégis mi mást tehetnénk? Üljünk és várjunk, hátha berepül a megoldás az ablakon?

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-01-18, 10:20




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kezdek magamhoz térni, bár még a szavai nem teljesen jutnak el hozzám, főleg nem a tényleges értelmük arról, hogy ha nem semlegesítjük az átkot, akkor meghalok, csak szépen lassan fogom fel, amit mond, de még mindig nem értem teljesen a dolgot. Ráncolom is kissé a homlokomat, ahogyan szépen felülök az ágyon.
- Ez... biztos? Van rá példa, hogy kiderül valamiről, hogy nem is veszélyes úgy, ahogyan gondolják. Mi van, ha... tévedsz? - elszakítom a tekintetemet a medáltól. Nem éreztem semmi rosszat és azt sem, hogy ennek rossz vége lehet, ő mégis azt mondja, hogy akár meg is halhatok? És ha a medál fontos, ha mondani akart nekem valamit, ha valami egészen másról van itt szó, mint amire ő gondol? Azt tudjuk, hogy minden tárgy veszélyes, ami attól a megbízótól van, de mi van akkor, ha esetleg még sem?
- Hogy én? De... te értesz hozzá jobban, nem pedig én. Neked ez a munkád. - kerekedik ki a szemem, amikor már könyvvel a kezemben ülök az ágyon és lapozgatni kezdem. Tényleg tőlem várja a megoldást, amikor ő az, aki elvileg az átoktörő és elvileg neki kellene tudnia megoldani az efféle problémákat nem pedig nekem? Mindenesetre lapozgatni kezdek, de még mindig nem tudom, hogy mennyire lehet tényleg veszélyes ez a medál, ezért pár perc múlva mégis csak megállok. Mi van, ha tényleg meg fogok halni? De, ha így lenne akkor ez miét nem rémiszt meg jobban? Mi van, ha ez is arra utal, hogy Mark téved, csak mert én valahogy... érzem, hogy nincs igaza? Vagy ez a tagadás, nem akarom elismerni, hogy komoly a baj?
- Pontosan mit tudunk a medálról? Kié volt? És a többi holmi? Én... tudom, hogy ennek semmi értelme, de nem érzem úgy, hogy veszélyes lenne. Tényleg nem. - teszem még hozzá, pedig tudom, hogy jó eséllyel csak ennyivel nem fogom tudni meggyőzni őt, bármennyire is szeretném. De hát akkor sem tudom, hogy mégis mit kellene tennem, hiszen egy könyv nem ad válaszokat és én sem tudom pontosan mi a megoldás és ha ő sem... Vagy el kell pusztítani, vagy nem is tudom, de nem biztos, hogy pusztán az elég lesz arra, hogy befejezzük a dolgot. Akkor viszont mégis mi lenne a kézenfekvő megoldás egyáltalán? Egyszerűen gőzöm sincs és úgy még nehezebb gondolkodni hogy eleve nem vagyok benne biztos tényleg annyira veszélyes ez a tárgy.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-01-13, 10:55




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szörnyen kétségbeejtő érzés az a pár pillanat, amíg nem történik semmi az ige kimondása után... Mia még mindig ugyanolyan állapotban van, semmi sem változott és noha jól tudom, hogy ehhez is idő kell, mint minden máshoz, akkor is aggódom. Egy diák élete van a kezemben, és igen, sikerült már gyilkosságot megúsznom, de ez mégse ugyanaz a helyzet, mint az volt annak idején. A szüleim megérdemelték, de Mia egyértelműen ártatlan áldozat csupán. Hatalmas bűntudatom lenne, ha az én hibámból veszítené el az életét, ez nem is vitás. Sokan szörnyetegeknek tartják a vámpírokat és még azzal sem számolnak, hogy nekünk is van egy emberi oldalunk, pedig igenis jelen van. Elvégre, mielőtt megharaptak volna, én is ember voltam...
Megkönnyebbülök azonban, amikor a lány végre magához tér, majd zavartan köszön is egyet, mintha mi sem történt volna. Már nem fogom hát olyan görcsösen a pálcám, de azért az aggodalom nem tűnik el teljesen az arcomról, hiszen még mindig nem vagyunk túl a kritikus ponton. Mia ugyanis továbbra is az átok hatása alatt áll, ez teljesen nyilvánvaló lesz számomra, ahogy a lány pillantása ismét a medálra esik. Egyszerűen képtelen elszakadni tőle, továbbra is az ereje alatt áll.
- Aha... - nyugtázom egy apró biccentéssel a lány szavait hallva, majd a táskámhoz lépkedek, végül előpakol belőle pár vastagabb könyvet. - Figyelj, Mia, nincs sok időnk. Húztam egy mágiasemmisítő kört a medál köré, hogy magadhoz térhess, de az átkot nem sikerült levennem róla. Gyorsan találnunk kell egy végleges megoldást, különben meghalsz.
Az utolsó mondatot már a lánnyal szemben állva mondom, ő viszont még mindig nem figyel rám, továbbra is az ékszert keresi a tekintetével, ami felettébb aggasztó. Előkapom hát a pálcám, végül a medált egy fiókba lebegtetem, így legalább az nincs szem előtt. Csak remélni merem, hogy Mia ráhagyja a dolgot és nem akarja majd mindenáron ismét magához venni a medált.
- Talán van még pár óránk, szóval nem lenne túl nagy hátrány, ha nekiesnénk ezeknek – nyomok egy kötetet a kezébe, végül én magam is leülök az ágy végére. Innen a lányt is szemmel tarthatom, ha esetleg valamilyen okból kifolyólag mégis magánakcióba kezdene. - Tudom, hogy nem ezzel szeretnéd tölteni az utolsó óráidat, de most az életed a tét. Beleszállsz a kutatásba vagy ölbe tett kézzel várod, hogy mi lesz veled?
Esetleg elmegy még utoljára bulizni egy nagyot, ha már úgyse érheti meg a reggelt, annyi azonban bizonyos, hogy én ebben nem fogok asszisztálni számára. Rám most várnak a könyvek és a temérdek mennyiségű kávé... Nem mondtam ugyan Miának, de ez a varázslat nem kiszámítható. Talán még évei vannak hátra, mire megszűnik az őt védő pajzs, de ugyanúgy benne van a pakliban, hogy csak órák vagy percek kérdése, hogy ismét vegetáló állapotba kerüljön. Fogalmam sincs, mindez az átok erősségétől függ, egy mezei ártást könnyen lehet ilyesmivel semlegesíteni örökre, de ez... Nem, ennek erősebbnek kell lennie.
- Mondjuk, te talán tudsz valami jó megoldást – vetem még fel, elvégre Mia hollóhátas, ráadásul, attól hogy diák, még tudhat olyasmit is, amit én nem. Hiszen a Roxfortban mindig minden változik, talán már bement egyszer valamilyen kutatómunka miatt a könyvtár zárolt részlegére és olvasott ilyesmiről valamit. Az én diákéveimben még ott sem voltak komoly átkokról szóló könyvek, de talán azóta már szereztek be párat. Főleg az egyetemi képzés miatt.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2018-01-08, 15:28




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Igen furcsa dolog így kívülről szemlélni az eseményeket, sőt... nagyon furcsa, de van valami különlegesség benne, főleg hogy nagyon úgy fest az kis akcióm semmit sem ér, hiszen Mark nem igazán reagál arra, hogy felemelem a medált. Lehet, hogy azt hiszi, hogy ez is az átok része? És mi van akkor, ha nem is valami átokról van szó, hanem ez valami más? Mi van, ha... Na ekkor érzem meg a rántást, majdnem olyan mint amikor hoppanál az ember, bár abban még nem volt olyan sokszor részem, de volt már rá példa. Most viszont egyértelműen olyan, mint amikor visszarántanak valahová és aztán elsötétül minden, amikor pedig megint én vagyok már érzem, hogy zúg a fejem, ami jó eséllyel annak a jele, hogy...
Igen az ágyból szemlélem az aggódó fickót, aki épp a varázslatot hajtotta végre, amit nem rég még odakint lebegve nézhettem végig. Fura... már csak azért is fura, mert egyáltalán nem volt rossz érzés, sőt mintha még azt is mondhatnám, hogy jó volt. Felkönyökölök és a szememet dörzsölöm, ahogyan lassacskán tényleg magamhoz térek. Nem szédülök különösebben és a zúgás a fülemben is elég hamar kezd elmúlni, mintha nem is lett volna. Akkor nem hiszem, hogy ez valami túlontúl komoly dolog lenne igaz?
- Öhm... hello! - bököm ki, de pár pillanat múlva már fel is ülök és újra a medálra pillantok, ami még mindig ott hever az asztalon, ahová gondolom visszaejtettem, amikor a rántás visszahúzott a testembe és már nem emeltem fel, mint az előbb.
- Hű... hát ez... Valami eszméletlen volt! Képzeld kívülről láttam magamat, mintha lebegnék és valami szellem lennék. Ez lehetett az átok része? Fura, mert nem is volt annyira rossz, sőt... Szóval, hű! - hadarom, néha kissé elakadva az infokat és valahogy erős a késztetés, hogy újra magamhoz vegyem a medált. Olyan nagyon erős a késztetés. Észre sem veszem, hogy nem is nézek Markra, ahogyan beszélek, hanem egyértelműen a medált szuggerálom, még mindig, mint aki képtelen levenni róla a szemét. A kezem ugyan még nem moccan, de nagyon erős a késztetés, hogy utána nyúljak és magamhoz vegyem. Vajon tényleg annyira nagy bűn lenne újra kipróbálni? Mi van, ha nem is átok van rajta, hanem valami más jelentősége van, amit nem is lehet másképp megtörni, csak mondhatni belülről?






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-12-27, 14:48




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Semmi hatása a főzetnek, habár nem is számítottam másra, egyszerűen csak megpróbáltam valami kapaszkodót keresni a dologban. Ez volt az egyetlen olyan dolog, amely talán ér valamit, de lelkiekben azért megpróbálom felkészíteni magam arra, hogy Mia talán élete utolsó hibáját követte el nemrég. A szemei továbbra is abban a furcsa fényben izzanak, nem tisztult a pillantása, mintha nem is engem nézne, hanem valami teljesen más, nem evilági dolgot. Biztos is vagyok abban, hogy semmit sem fog fel az itteniből, most teljesen máshol jár.
- Mia! - emelem meg a hangom, mintha ezzel képes lennék kizökkenteni a jelenlegi vegetatív állapotából, majd megragadom a vállát és enyhén megrázom. - Fel kell kelned! Ébredj!
Léteznek csodák, de nagyon úgy néz ki, hogy azoknak nem itt és nem most jött el az idejük. Több bájital nincs nálam, csupán egyszerű főzetek, melyek fájdalmat csillapítanak és hasonló nyavalyákra vannak tervezve, de átkok ellen egyáltalán nem jók. A lány azonban sürgős segítségre szorul, nem várhatok sokat, mert a végén még mindent kockára teszek. Elvégre, mindenki tudja, hogy velem volt utoljára, hiszen ezt nem titkolhattuk el, főleg nem egy diák esetében, akin nagy eséllyel még a nyomkövető-bűbáj is rajta van. Elmenekülhetnék a halála után, de semmi kedvem ismét szökevénnyé válni. Főleg, ha belegondolok abban, hogy a testvérem mennyire örülne a dolognak... Nem, ezt a boldogságot nem szerzem meg számára. Mia rám lett bízva, én pedig nem hagyom cserben.
- Kérlek... kelj fel... - suttogom, majd elengedem a vállát, minek hatására ismét a párnára huppan a feje, miközben komolyan gondolkodóba esem. Mia szereti a hozzám hasonlókat, márpedig a harapásom erőt adhat számára, legalább arra, hogy leküzdje az átkot. Ezt még egyetlen egyszer sem próbáltam ki senkin sem, hiszen az általam megharapott emberek elég hamar a másvilágra jutottak, hiszen egyszerűen képtelen voltam erőt venni magamon és megállni a vérivással. De mi van, ha nem a vérét innám, hanem a mérgem juttatnám a szervezetébe? Nem, ez képtelenség, nem tudnám megtenni semmilyen esetben sem. Amint megérezném a vére illatát, szinte abban a pillanatban elveszteném az eszem és megölném. Képtelen vagyok kontrollálni a saját erőmet, számomra ez nem megy, de Mia itt haldoklik előttem, komolyan képes lennék végignézni mindezt? Ezt az ötletet azonban elvetem magamban, hiszen nem szeretném, ha újabb ember vére tapadna a kezemhez. De akkor sem halhat meg!
A medál, amely minden gond okozója, eközben a levegőbe emelkedik, én pedig döbbenten pillantok rá. Addig rendben van, hogy mágikus tárgy, varázslattal átitatva, de még soha életemben nem tapasztaltam ehhez hasonló jelenséget... Pont emiatt nem is gyanakszom arra, hogy Mia szelleme, vagy lelki kivetülése lenne a tettes, hiszen fogalmam sincs, mi történik a lánnyal jelenleg odabenn. Az elméjében vagy a másik síkon, de bármi is legyen a neve a túlvilágnak, nem hagyhatom, hogy magával ragadja.
A bőröndömhöz sietek hát, majd kapkodva elkezdek keresni egy könyvet, ami korántsem a legegyszerűbb feladat, hiszen szinte minden mozdíthatót magammal hoztam, az pedig szinte természetes, hogy a kötet a legalján van... Jellemző, de talán most nem is Miával kellene foglalkoznom, hanem a medállal, hiszen a lány amiatt került ebbe az állapotba. Persze, ez is kockázatos, mivel fogalmam sincs, mit is kellene pontosan keresnem, mivel még nem volt időm jobban átvizsgálni az ékszereket. Valami átoktörő varázslat kell, ez teljesen világos számomra, de mi lesz akkor, ha sikerrel járok? Mia szervezete bírni fogja egyáltalán a fájdalmat? Mert ő és a medál összekapcsolódtak, ebben teljes mértékben biztos vagyok.
- Ez az! - egyenesedek ki, kezemben immár a vastag kötettel, végül szélsebesen lapozni kezdem. Olyan megoldást keresek, amely a lehető legjobb Mia számára, hiszen nem hagyhatom, hogy belehaljon ebbe az egészbe. Végül találok is egyet. Átmeneti ugyan, de kezdetnek tökéletes, később ráérek végleg elrendezni a dolgot. A fejezet szerint, ha egy mágiasemmisítő kört rajzolok a medál köré, akkor az átok lekerül Miáról, addig legalábbis bizonyára, amíg a védőburok megvan, de amint az megszűnik, Mia ismét ebbe az állapotba kerül. Nincs azonban időm arra, hogy a legjobb megoldásokat keressem, helyette a pálcám a medálra szegezem, majd kimondom a varázsigét: - Circulus vitiosus!
A kör megjelenik ugyan a lebegő medál körül, halványan vibrálva, de az, hogy Mia szervezete miként reagál erre, számomra még erősen kérdéses. Ha magához tér, sokkal nyugodtabb leszek, kissé higgadtabban kutathatunk a megoldás után. Nem sok időnk lesz ugyan, de sokkal jobb, mintha továbbra is magatehetetlenül feküdne az ágyban, nem igaz?
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-12-23, 08:28




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Minden elsötétül egyik pillanatról a másikra, én pedig már nem vagyok magamnál és a lejátszódó eseményekről sem tudok, így nem csoda, hogy amikor lassan nyitogatni kezdem a szememet úgy fest az ágyon fekszem és Mark aggódó tekintettel magasodik felém. Épp mintha valamit öntene a számba... Álljunk csak meg! Hogyan láthatom úgy, mintha kívülről nézném, ahogyan valaki valamit épp önt a számba? Értetlenkedve ráncolom a homlokomat, azaz próbálom, de a homlokom ránctalan marad, ahogyan én is ott maradok az ágyon fekve és nem moccanok, hiába önti Mark a számba azt az italt. Fura egy érzés, mintha kiszálltam volna a testemből és így kívülről szemlélnék mindent, de az mégis hogy lehet? A tekintetem auromatikusan a medálra siklik, amit végképp nem értek. Olyan érzésem van, mintha csak megállíthatatlanul vonzana magához, ezért végül oda... túlzás lenne, hogy megyek, inkább hussanok, vagy mit is művelek és furcsa módon amikor a kezem közelít hozzá meg tudom fogni. Mark ebből csak annyit láthat, hogy a medál magától a levegőbe emelkedik, a testem ellenben még mindig eszméletlen állapotban hever az ágyon.
- Hahó! - köszörülöm meg kissé a torkomat, kipróbálva, hogy vajon lehet-e hallani bármit is belőlem, hiszen a medált meg tudom emelni, de amikor megpróbálom meglökni a poharat, ami ott pihen az éjjeli szekrényen, na akkor az ég világon semmi sem történik, tehát az biztos, hogy még mindig nincs minden rendben, meg hát amúgy is jó lenne, ha visszakerülnék a testembe, mert e a jelenlegi állapot eléggé... fura. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-11-28, 16:28




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ez csupán egy harmatgyenge próbálkozás volt részemről – vonom meg a vállam, mintha mit se számítana ez az egész, de azért egy pillanatra felvetődik bennem az a kérdés, hogy esetleg a vámpíroknak van-e valamilyen telepatikus képességük... Nem hiszem, habár azt meg kell hagyni, hogy mostanában túl sűrűn trafálok bele egy-két olyan dologba, melyekről sejtésem se lehetne normális esetben. Megkérdezhetném ugyan Miát, hátha olvasott erről is valamit valamelyik vámpírokról szóló könyvében, de igen hamar elhessegetem magamtól ezt az ötletet. Láttam én az étteremben, mennyire képes lelkesedni egy témáért, talán jobb lenne, ha inkább hagynám az egészet.
- Mindenképp külön, egyenként vizsgáljuk meg őket – biccentek egyetértően a lány szavai hallatán. - Konkrét határidőt nem kaptunk, de számodra azért az iskola sem pont egy hanyagolható szempont. Nekem van időm, mint a tenger, ez a foglalkozásom is, számomra nem jelentene hátrányt, de egy ekkora állomány felmérése évekbe is telhet... Az is eszembe jutott, hogy időszakos munkára szerződök le vele. Most felmérjük az állomány egy részét, majd egy másik időpontban egy másikat. Néhány ékszerről levesszük a rontást, azokat már használatba is veheti, vagy azt csinál vele, amit csak szeretne.
Elvégre nem hiszem, hogy a megrendelőnk szívesen venné, ha mindennap betoppannánk hozzá éveken keresztül. Vannak ügyfeleim, akikhez rendszeresen járok, velük is így oldjuk meg a dolgot, ha túl nagy az állomány. Ezek természetesen régiségkereskedések, itt az ékszerek és bútorok nagy részén nincs semmiféle átok, de fő a biztonság. Elég hülyén nézne ki, ha az egyik vevőt megverné egy kétajtós szekrény. Szó szerint. Mindenesetre, néha azért még én is elcsodálkozom magamban, hogy mennyien képesek azt hinni, hogy egy ilyen munka pillanatok alatt megvan. Hát nem, hiszen átok és átok között sok különbség lehet, nem ajánlatos csak úgy fejest ugrani a munkába.
- Szám szerint nem tudom, ez majd holnap derül ki – felelem a lány kérdését hallva, miközben nem is figyelek oda arra, hogy mit is tesz Mia. Nem szoktam magammal gyakornokokat vinni egy ehhez hasonló munkára, talán pont emiatt is leszek figyelmetlenebb, mint egyébként lenni szoktam. Még a beosztottaim is párban dolgoznak, hiszen felnőtt embereknél is fennáll annak a veszélye, hogy elcsábulnak egy-egy darab láttán és könnyen az átkok hatása alá kerülhetnek, ha nem figyelnek oda rájuk. Én viszont itt és most elkövetek egy alapvető hibát, melynek egy fiatal lány issza meg a levét.
- Hm? - fordulok meg kissé gyanakodva, amikor a beszélgetésünkben hosszabb szünet áll be. Nem ismerem túl régóta Miát, de ő csacsogó fajta, ami leginkább azt takarja, hogy képtelen semmit se közölni azzal, akivel egy szobában tartózkodik. Annál nagyobb a rémületem, amikor a lányt a padlótól pár centire lebegve pillantom meg, mely cselekményéért egyértelműen az iménti nyakék a felelős. Szinte ösztönösen sietek felé, hogy még időben elkapjam, még mielőtt a padlóra esik. Szerencsésen landol a karjaim között, miközben szemének színe izzó vörösre vált, pont olyanra, mint amilyenben jelenleg az ékkő is szikrázik. A legnyilvánvalóbb megoldás talán az lenne, ha összetörném a nyakéket, mert egyértelműen összekapcsolódtak Miával, de akkor jó eséllyel a lány is meghal és én is bukok egy fontos ügyfelet.
- Oké, csak tarts ki... - fektetem őt az ágyra, miközben magamban abban reménykedem, hogy a medál nem veszi át a teste felett az irányítást és nem készteti semmi olyasmire sem, mellyel ártana másoknak. A táskámhoz sietek, kinyitom, majd egy bájitalt veszek elő belőle, amely leginkább az ehhez hasonló, speciális esetekre való. Átkokon még nem próbáltam, de mindig van nálam egy-két fiolával, ha baj történne. Visszasietek a lányhoz, kinyitom a száját, majd óvatosan beleöntöm az italt, végül megszólalok : - Ezt most meg kell innod, rendben? Csak nyeld le, nem lesz semmi baj...
És hirtelen eszembe jut, mi is lenne abban az esetben, ha a lány itt és most vesztené életét. A tragédiának hamar híre menne, főleg ha az én újdonsült családom hírnevét veszem alapul. Az örökségemet és a cégemet is elveszteném, márpedig ez a kettő a legfontosabb számomra. Ezek miatt számítok valakinek, szóval Mia elég nagy bajt hozna rám, ha minden balul sülne el.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-11-22, 16:25




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Gondolatot is olvasol? - viccelődve próbálom elütni a zavaromat, hiszen igen pont ez járt a fejemben, hogy az öltözést hogyan oldom meg és hát remélhetőleg ő sem mindig itt fog majd átöltözni, mert vannak azért olyan részletek, amikről aztán tuti, hogy még inkább zavarba jönnék, mint a szimpla fedetlen felsőtesttől, bár már az is eléggé... hát no. Nem szoktam én effélékkel szembesülni ugye. Én nem Mira vagyok.
- Akkor mindegyiket külön kell megvizsgálni, ami persze időbe telik, de úgy a legbiztonságosabb, vagy időnk nincs rá? - na azért az már tényleg lehetetlen küldetés lenne, ha a megbízó nem akarná azt sem, hogy megsemmisüljenek a tárgyai és azt sem, hogy lassan végezzünk, hiszen úgy tényleg nagyon nehéz lenne összehozni ezt az egészet, sőt.. nagyon veszélyes vállalkozás is lenne egyben. Gondolom azért azt újdonsült főnököm, mentorom sem szeretné, ha már az első alkalommal valami baj lenne ebből az egészből, főleg mert az átkokkal nem szabad játszani.
- Tény, hogy nem gyakran, de... voltam már én is beteg. - mosolyodom el azért végre, hiszen meglep, hogy ennyire jókat gondol rólam, de tény hogy egyben jól is esik. Rendes fickó, de én is emberből vagyok és néha azért elkap egy-egy betegség, még ha nem is hagyom komolyan egynek sem, hogy leterítsen.
- Ez az első és pontosan mennyi van még? - azért kíváncsi vagyok és persze közelebb is lépek, bár nem fogom meg egyelőre a nyakéket, csak a dobozba pillantok bele először és innentől, mintha minden kikapcsoltak volna. Az agyam tudja, hogy nem szabad hozzáérnem, de mintha most nem akarna rendesen működni és már azt sem hallom, amit még mond a kandallós beszélgetésről, vagy a holnap reggelről. A kezem valahogy akaratlanul mozdul, ahogyan nem tudom megállítani, hogy végül hozzá ne érjek a nyakékhez. Hiszen annyira csodálatosan csillog! És persze ez elég is arra, hogy mint az áramütés végigszaladjon rajtam a varázslat. Egy pillanatra még a talajtól is elemelkedem, csak pár centire, a szemeim, pedig egyöntetű feketére váltanak. Nem érzek semmi rosszat, legalábbis nem látszik rajtam és nem is kiáltok, sőt mintha minimum inkább érzéki lenne a sóhaj, amit hallatok. Az egész jelenség pillanatokig tart csak, hogy aztán már-már mosolyogva hulljak a padlóra, ha csak Mark nem elég gyors, hogy elkapjon. A nyakék a helyén marad, de feketén izzanak a drágakövei a jelenés végéig és amikor aléltan zuhanok alá az eddig zöldes kövek vörösre változnak, ahogyan immár a szemem is vörösben úszik, mintha csak kapcsolat lenne köztük és köztem az érintkezésnek hála.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-11-04, 05:40




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ha gondolod, a folyosó végén van egy közös fürdő, oda elmehetsz átöltözni – szólalok meg, mintegy kitalálva Mia gondolatait. Sejtem én, hogy lány létére az ő zavara nagyobb a sajátomnál, meg hát valljuk be: melltartóban és egy szál bugyiban mászkálni tényleg sokat sejtető lenne. Ami pedig a legszebb az egészben az az, hogy nagyon is hasonlít valakire, akihez annak idején közel álltam, szóval talán nem kellene kísértenem a sorsot. Így is nehéz visszafognom a másik énemet, ami leghátul motoszkál a fejemben és folyamatosan arról győzköd, hogy fektessem meg a lányt. Mia nem tehet semmiről, ezt be kell látnom, szóval jobban is teszem, ha nem figyelek oda erre a hangra.
- A gond itt csak az, hogy ebből a tárgyból több van, mint egy darab – válaszolom, miközben magamra kapok egy másik inget és nekiállok begombolni. - A megbízónk szerint egy egész szobányi helyet foglalnak el. Ez nem is lenne baj, a gondok ott kezdődnek, hogy talán nem egy átokkal van gondunk. Kettő-három még belefér, de ha mind-mind külön varázslattal van megszórva, akkor az lenne a legjobb, ha megsemmisítenénk őket. Csak gondolom már kitaláltad, hogy ezt maga az ügyfél nem díjazná...
Elfintorodom. Jó, nem tagadom, számomra is fontos a pénz, amióta megismertem és bekerültem az igazi családomba, de a titokzatos megbízó úgy ragaszkodik eme ereklyékhez, hogy azok már három szolgálót megöltek. A bűnük csupán annyi volt, hogy megpróbáltak elemelni egy-két nyakláncot, esetleg karkötőt, semmi több. Miának azonban nem említem a dolgot, nehogy a frászt hozzam rá és elijesszem ettől az egésztől. Valamiért élvezem a társaságát, még ha nem is ismerem túlságosan.
- Volt már rá példa? - emelem meg a szemöldököm kissé hitetlenkedve. - El sem tudom rólad képzelni, hogy van olyan betegség, amely távol tarthat az óráktól. Esetleg komolyabb gond akadt?
Nem szeretnék én belemászni a magánéletébe, isten ments, de ha beszámol róla, akkor szívesen meghallgatom. Annyira lelkesnek tűnik, ráadásul színjeles tanuló, szóval számára minden a tudás, a hozzá hasonló diákok pedig nem igazán hiányoznak az órákról. Tudom, hiszen én is hozzá hasonló kaliber voltam egykor. A teljesítmény hajtott és az elismerő szavak, no meg természetesen a szüleim boldog arca a bizonyítványom láttán.
- Semmi gond – csóválom meg a fejem, noha azért igen kellemetlen emlékek törnek bennem felszínre. A táskámhoz sétálok, kinyitom, majd egy kis ékszeres dobozt veszek elő belőle, melyet átnyújtok a lánynak. - Csak óvatosan vele. Az átkozott állományból van, nemrég küldték tanulmányozásra...
A doboz egy gyönyörű nyakéket rejt, amely eddig mindenkit rávett arra, hogy megérintse, de bízom Miában annyira, hogy ellenáll a kísértésnek. Tehetséges lány, gondolom találkozott már hasonlóval, szóval miért is ne bíznék meg benne? Azzal viszont nem számolok, hogy az átok, amely a nyakéken ül, erősebb a kelleténél és csak nőkre hat olyan intenzitással. Elvégre, én is kinyitottam, valamiért azonban semmi jelét sem tapasztaltam annak, amit írtak róla. Talán rossz ékszert küldtek volna?
- Lehet, hogy az lesz – sóhajtok fel, miközben elmerengve bámulom az abban lobogó tüzet. Diákkoromban láttam már hasonlót, de én magam még életemben nem próbáltam meg a dolgot, hiszen nem volt rá szükségem. A szüleinkkel leveleztünk, Gemma velem volt az iskolában csakúgy, mint a barátaim. Életemben nem kommunikáltam ilyesmivel. - Rendben, akkor holnap hajnalban kelünk és elmegyünk a megbízónkhoz.
Egyébként is be volt iktatva a látogatás, de most már tényleg égető szükségünk lenne rá, mivel ha sokat időzöm Londonban, nagy eséllyel az üzletem is visszavesz a tempóból. Bízom az alkalmazottaimban, mégis aggódom miattuk. Emberekből vannak, így ők is hajlamosak egy-egy megbízatást visszautasítani, ha úgy érzik, nincs rá megfelelő kapacitásunk. Ezt azonban az én feladatom eldönteni, szóval nem kellene eluralkodnia ott a fejetlenségnek.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-11-01, 15:26




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Most már tényleg muszáj lenne erre az ügyre koncentrálni, hiszen elég érdekes lehet és e miatt vagyunk itt. Nekem kell túltennem magamat ezen a vámpír kérdésen és persze nem foglalkozni a ténnyel, hogy simán előttem öltözik át, még ha csak felülről is. Mármint jobban nem fog ugye? Na az már tényleg zavarba ejtő lenne és van itt a fürdő? Én hol fogok átöltözni? Vagy majd mindig elfordulunk? Az elég ciki. Talán nem gondoltam át ezt a dolgot rendesen, de mégis mi legyen akkor?
- Ühüm, értem, akkor rá kell jönnünk mi az a tárgy és hogyan törhetjük meg az átkát? - gondolom ilyesmi a cél, amihez fel kell térképezni a tárgyat is, hogy honnan származik, hogy milyen varázslattal átkozhatták meg és hogy azt, hogyan távolítsuk el róla, no meg arról, akire hatást gyakorolt. Van persze a simán semmisítjük meg a tárgyat megoldás is, de az nem biztos, hogy elég és nem biztos, hogy segít az áldozaton és ha megtettük még nehezebb kideríteni, hogy mit is tegyünk a megtörése érdekében.
- Persze, hogy nem. A suliból el tudják nekem küldeni az anyagot és majd bepótolom, mintha beteg lennék. Menni fog, volt már rá példa, e miatt ne aggódjon. - persze tény és való, hogy azért így jóval nehezebb dolgom lesz, de nem annyira vészes. Maximum Mirával kell megbeszélnem, hogy addig a felkészítését kicsit halasztani kell, vagy segítek neki bagolyfordultával mindig. Javasolok könyveket, esetleg egy olyan osztálytársamat, akiről tudom, hogy elég ügyes ahhoz, hogy segíteni tudjon neki, épp olyan jól, mintha egyébként én lennék ott. Nem fog örülni, de hátha megérti, hogy ez azért fontos. Ezek után a hegek csak újra elvonják a figyelmemet és persze nem tudom megállni, hogy ne kövessem az ujja mozdulatát, ahogyan az végigsiklik az egyik régi sérülésen.
- Persze, elnézést. - köszörülöm meg a torkomat, hiszen csak rájövök eleve nem is szabadott volna ilyesmit kérdeznem, nem hogy ilyen nyíltan, igazából sehogyan sem. Szégyellem is magamat rendesen, még ha ettől függetlenül valahol mégis kíváncsi vagyok, de a gyors téma váltás azért csak segít, így hát felpattanok, elvetve az ötletét, hogy talán nekem se ártana valami tiszta ruha, és besorolok mellé a kandalló elé.
- Olvastam már róla, de igazából még soha sem próbáltam. Lehet, hogy nem sikerülne. Nincs más mód? Nem mehetünk el hozzá egyszerűen? - na igen tudok erről egy s mást, de ha rosszul sül el a dolog és mondjuk valamelyikünk égési sérüléseket szerez... Gyakorlatom nincs benne és nem tudom, hogy okos ötlet lenne-e kockáztatni. Egyébként is mi ketten vagyunk, annak kellene a fejét a parázsba dugni, aki velünk akar beszélni és nem fordítva, mert ez egy emberes feladat, nem is tudom, hogy kettővel működne-e.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-10-22, 14:17




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Még mindig teljesen hihetetlen számomra az a tény, hogy Mia és Victoria ennyire hasonlítanak egymásra. Az első olyan lány az életemben, aki iránt annak idején komoly érdeklődést mutattam, most ismét visszatér valaki más személyében. Ez egyszerre felemelő és lesújtó is egyben, hiszen annak idején én magam oltottam ki az életét, ez az egész pedig... Mintha Mia képében a lelkiismeretem öltött volna alakot, hogy végre szemtől-szemben kérdőre vonhasson. Elvégre, még ilyen hosszú idő távlatából is pislákolnak bennem a régi érzelmek, melyeket annak idején el kellett fojtanom magamban, Miával kapcsolatban pedig ugyanez a helyzet, hiszen ő a gyakornokom és csak azért kikezdeni vele, mert emlékeztet valakire nem lenne valami szép dolog. Bár, ha jobban belegondolok, miért is félek ettől? Elvégre, anyámat és apámat mindenféle bűntudat nélkül öltem meg, miért érdekelne Mia mit szólna ehhez az egészhez? Talán még élvezné is ahogy az ágyra nyomom, majd fölé kerülök. Nem tagadom, eszembe ötlött már ez a lehetőség, miközben a hotel felé tartottunk, egyelőre viszont tartja magát énem reálisabb oldala. Csak okosan, hiszen a családom elég gyakran kerül a média kereszttüzébe, ha pedig Mia egy ehhez hasonló sztorival állna elő... Ha csak nem végzek vele. De nem, miért is agyalok én ilyesmiken? A bennem szunnyadó vámpír felszínre akar törni, ez világos, nekem azonban az a dolgom, hogy folyamatosan a víz alá nyomjam és jó ideig ott is tartsam. Pont emiatt nem örültem annak, hogy csak egyágyas szobájuk van, abból is csupán ez az egyetlen... Mia jelenléte és kinézete felzaklat, ilyenkor pedig sokkal könnyebben elveszítem uralmam a bestia felett.
- Tipikus családi ékszeres átok – jegyzem meg egy tiszta felső felé nyúlva, miközben Mia az ágyra huppan. Végre valami téma, ami egy kis időre lekötheti a figyelmem. - A részletekkel még pontosan én se vagyok tisztában, de gondolom a hétköznapi sémával állhatunk szemben. Valaki örökölt valamit, amin átok ült, ő pedig használta és a Szent Mungóban kötött ki vagy valami sötétebb helyen...
Ennél a résznél kissé megköszörülöm a torkom, hiszen mind Mia, mind pedig én nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen átkok kis százaléka ugyan, de halállal is végződhet. Leginkább szerencsére azonban mókás kedvű emberek szórnak átkokat ékszerekre, melyek nagy része ártalmatlan ugyan, de annál bosszantóbb.
- A levél, amit kaptam és a megbízónk hangja is igen kétségbeesett volt, szóval nem árt felkészülnünk a legrosszabbra is – folytatom némi szünet után. Victoria egyelőre eszembe se jut, ez pedig így van jól. - Ha az átok halálos, akkor egy kicsit hosszabb időre kell berendezkednünk. Persze, csak abban az esetben, ha ez számodra se gond.
Az iskolát azért nem hanyagolhatja a lány, majd legfeljebb hétvégente utazik ide. Szállodában viszont nem lakhatunk hetekig, szóval minden bizonnyal lakást kell bérelnem. Azért természetesen reménykedem, hogy nem nekem van igazam... Akadnak ugyan emberek, akikre rábízhatom az üzletet, de jobban szeretek személyesen jelen lenni.
- Hogy ezeket? - kérdezek vissza Mia kérdését hallva, miközben mutatóujjam lágy ívben végighúzom rajtuk. Kellemetlen emlékeket őriznek, néhányat közülük pont Victoria okozott, miközben megpróbált magáról lehámozni. Megint másokat némelyik áldozatomnak köszönhetem... Számomra ismeretlen okból ugyan, de a mai napig nem gyógyultak be. Nem bánom, hiszen legalább ezek emlékeztetnek arra, milyen szörnyeteg is vagyok valójában. - Régi sérülések. Nem fontos.
Nem is bánom, hogy Mia abbahagyja a faggatást, hiszen nem sok kedvem van ilyesmiről csevegni pont vele. Nem áll szándékomban megijeszteni, így inkább megkímélném a véresebb részletektől. Bármennyire is szereti a vámpírokat, ez azért még az ő gyomrának is sok lenne.
- Ha nem bánod, akkor talán az lenne a legjobb, ha beszélnénk a munkaadónkkal... - lépek a kandalló elé. - Öhm.. Nem tudod véletlenül, miként működik az ezen való telefonálás?
Szégyen vagy sem, de én ebben nem vagyok jártas, hiszen még életemben nem volt szükségem ilyesmire. Mia azonban elég okos, elméleti síkon legalábbis bizonyára tudja ennek a menetét, úgyhogy egyelőre rá bízom magam ebben a témában.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-10-12, 11:45




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom én jól, hogy sokakat a tény, hogy a főnökük... mentoruk lényegében egy veszélyes vámpír elrettentene, de én nem ez a típus vagyok. Bizonyára még mindig butuskának és naivnak gondol e miatt, de legalább nem küldött haza ma már másodszor, tehát sikerült legalább a nehezét megúsznom, aztán a többi majd megoldódik. Persze mondhatnám, hogy félelmetes dolog egy vámpírral egy szobában aludni, de én még sem félek, sőt izgalmas a helyzet. Nem mint férfi nézek rá, inkább mint vámpírra, bár tény és való, hogy akármennyire is nem érdekeltek eddig a srácok, aztán én sem vagyok teljesen vak és amikor belépünk a szobába és pár pillanat múlva lekerül róla a felső... hát igen még velem is előfordul néha nap, hogy elakad a szavam és igen kissé sikerül zavarban is lennem, mert tény... nem koedukált suliba járok és hát még csak fiú testvérem sincsen, szóval... lassan leesik, hogy nekem is itt kell öltöznöm, de tuti van fürdő... Van fürdő ugye?
- A...ha. - bököm ki végül, elkapva a pillantásomat és inkább a cuccomat pakolom le első körben az ágy mellé, ha már ott fogok aludni. Igen, ez legalább eljutott a tudatomig, meg hogy kutatni fogunk kicsit, bár még pontosan nem tudom, hogy mi után, mert arra rá kellene kérdezni, amihez viszont beszélni is kell és most életemben azon ritka pillanatok egyike állt be, amikor nem is tudom, hogy mit kellene mondanom-
- És pontosan... milyen az az ügy, aminek utána kell... néznünk? - köszörülöm meg kissé a torkomat, leülve az ágy szélére és feldobva a hátizsákomat az ágyra, hogy legalább valami jegyzetfüzetet vegyek elő, mert egyelőre nem tudom esetleg milyen könyv, vagy hasonlóra lesz szükség.
- Biztos van valahol egy pokróc, vagy... kérhetünk pár párnát. - pillantok megint oda, ahogyan a szoba közepén ácsorogva nézelődik körbe és ez persze újfent apropó arra, hogy miután még nem öltözött fel megnézzem magamnak, hiába hogy nem a legjobb ötlet, de ezúttal még sem konkrétan a testét nézem, hanem azokat a nem túl apró hegeket szúrom ki és e miatt még látványosabban el is időzöm, bár hiheti azt, hogy csak a nyálamat csorgatom, de ezúttal már inkább az okoska bújik elő belőlem, amit hamarosan a szavaim is alátámasztanak. - Azokat mi okozta? - egy fél másodperc múlva az is leesik, hogy a kérdés eléggé... nem mondható helyén valónak, de hát ha az ember kiteszi a kirakatba a testén lévő sérüléseket valahol számíthat rá, hogy lesz, aki majd rákérdez, csak persze gondolom nem ilyen módon és nem ilyen nyíltan kellett volna megtenni. - Mármint... elnézést, csak hát nem tudtam, nem észrevenni, de ha nem tartozik rám és nyilván nem tartozik rám, akkor persze vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Szóval... milyen üggyel foglalkozunk? - hadarok megint, zavaromban és persze hogy olyan kérdést tettem fel, amilyet jó eséllyel nem igazán illik és amit talán nem nagyon vesz jó néven, vagy nem akar róla beszélni, ami amúgy tökre normális. Oh jesszus... néha kellene gondolkodnom is mielőtt kinyitom a számat, igaz?






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-09-24, 15:20




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szó se róla, Mia igazán emlékeztet Victoriára... Az arca, a beszéde, szinte minden mozdulatában felfedezem azt a lányt, akit évekkel ezelőtt szerettem, és aki az én kezeim által halt meg... Egyedül az öltözködésük az, ami nem teljesen stimmel, hiszen Vic szerette az elegáns ruhákat, imádott nemes kisasszonyként fel-alá masírozni, ebben az egyben eltérő az ízlésük, de pont ez az egyetlen olyan kapaszkodó, ami miatt nem keverem össze a két lányt. Évek teltek már el azóta az este óta, habár ennek ellenére sem sikerült még kivernem a fejemből a dolgot. Ha létezik túlvilág, nyilvánvalóan megbánom a bűnömet, itt és most viszont élek és jelen pillanatban Mia személyében visszakaptam a régi szerelmemet. Jó, az érzelmeim nem ugyanazok, de a lány kinézete valamennyire visszahozza őt is az életembe. Talán jó lenne minél hamarabb megszakítani vele a kapcsolatot, nehogy a múlt megismételje önmagát... Igazán félek attól, hogy a hollóhátas lány is miattam hal meg, mert képtelen vagyok arra, hogy visszafogjam magam. Elvégre, felhozta számomra a vérbankságot, ebben igenis hasonlít Victoriára, hiszen pont ugyanez neki is eszébe jutott, ez pedig el is hozta a halálát.
- Fáradj beljebb! - tárom ki immár a hotelszobánk ajtaját, miután egy röpke séta után visszatérünk oda, majd előre engedem Miát. Hiába, még vámpír létem ellenére is sikerült ennyi udvariasságot belém nevelniük a mostoha szüleimnek. - Tudod, úgy gondoltam, hogy egy kis időt még fordíthatnánk a kutatásra is, de nem sok értelme van, amíg nem találkoztunk a megbízóval.
Itt azért kissé megrándul az arcom, hiszen nem sok kedvem van olyan munkát előre elvégezni, amelyet egyébként talán el sem vállalok. Igaz ugyan, hogy nem is azért jöttem Londonba, hogy mások ügyeit gönygyölítsem fel, hiszen leginkább a családomat sújtó átkot szeretném tanulmányozni, de Mia miatt nem árt egy kis fedősztori. Amíg ő belemélyül a munkába, addig én minden probléma nélkül körülnézhetek. A táskámban lapuló könyveket ezúttal nem veszem ki, hiszen szinte mind a sötét mágiáról szólnak, helyette csak lerakom az ágyra, majd ismét megszólalok:
- Alhatsz nyugodtan az ágyon, én elleszek a földön is, tényleg nincs belőle semmi probléma – Beszéd közben leveszem a pulóveremet, melynek hatására láthatóvá válik a felsőtestem is. Nem rossz látvány, szépen karban van tartva, habár normális esetben nem szoktam nekiállni idegen emberek előtt vetkőzni... Természetesen nem vagyok szégyenlős, de ezt most komolyan azért teszem, hogy felkeltsem Mia érdeklődését? Kétségtelen, hogy emlékeztet Victoriára, vele talán még össze is jönne az, ami vele nem, de ilyesmihez folyamodni... hát... mit ne mondjak, elég szánalmas. Mindenesetre, nem zavartatom magam, még a mellkasomat borító hegek sem érdekelnek, habár elég hosszú ívben futnak végig rajta. Komoly sérülések emlékeit őrzik, annyi szent. - Majd keresek valamit, ami a földre terítve is kényelmes tud lenni.
Töprengve pillantok körbe, de sajnos nincs a szobában semmi olyasmi, amit magam alá teríthetnék. A ruháim talán alkalmasak lennének a feladatra, de hogy nézne már ki, ha egy leendő ügyféllel való találkozóra olyan ruhában mennék, amelyiken előző éjszaka aludtam?
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-09-18, 18:28




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hallgatom hallgatom és tudom, hogy ő a felnőtt és e miatt nem mondhatok mindenről véleményt és talán van is, amiben igaza van, de ez még nem jelenti azt, hogy automatikusan mindenben. E miatt persze időnként csak vissza kell fognom a véleményemet, ha nem akarok vitát, legalábbis a szükségesnél többet, de amikor az igazgatót említi azért még sem tudom megállni, hogy ne szólaljak meg. Kissé megköszörülöm a torkomat, hogy érezhető legyen nem értek egyet, de aztán csak kicsúsznak a szavak is.
- Szerintem az igazgató úr többet tud, mint amit általában gondolunk róla. - na igen ő valahogy sok mindent lát, amit mások nem, ezt már sokaktól hallottam és hát lássuk be elég idős és tapasztalt varázsló és akkor is azt mondom, akit ő az iskolába enged dolgozni, az biztos, hogy nem veszélyes annyira, még ha az illető magáról esetleg mást is gondol, de szerintem ő sok mindent tudhat Markról, amit ő nem gondol, hogy tud és ha ennek ellenére mégis itt van még mindig... az azért jelent valamit. Persze megint csak benne van a pakliban, hogy esetleg tévedek, de én akkor is hiszek annyira Dumbledoreban, hogy ne gondoljak akármilyen veszélyes felnőttet is az iskolába engedne. Általában azért utána jár a múltjuknak és hát többnyire jobban ismeri őket, mint ők magukat.
- Olyan valaki kellene, aki nem arra ösztönzi, hanem visszafogja. - jegyzem meg, hiszen sejtem én, hogy vannak olyan vámpírok, akik mellett neki is nehezebb dolga enne, viszont azért biztosan akadnak olyanok is, akik már tapasztaltak, akik már tudják hogyan kel magukat visszafogni, tőlük viszont tanulhatna. Persze nem az én dolgom, hogy bármire is megpróbáljam őt rábeszélni, főleg hogy ahogyan rávilágított nem én vagyok az, aki az életét élem, nem tudhatom, hogy pontosan milyen is vámpírnak lenni, így aztán igazából véleményt sem formálhatok komolyabban, csak próbálkozom. Még se üljek itt némán, meg aztán ő elég negatívan áll ehhez az egészhez, én pedig ennél azért pozitívabb vagyok. Az eszegetés jön most viszont, aztán indulhatunk is vissza, hiszen van még dolgunk, meg aztán kipakolni sem árt és el kell osztani, hogy akkor ki hol alszik.
- Köszönöm a vacsorát! - biccentek azért, amikor végül indulásra készen vagyunk, mert mégis csak így illik, aztán irány a szobánk. Én nem hiszem ,hogy azóta lett két külön szoba, de esetleg valamiféle vendégágyat megkérdezhetjük, hogy azt lehet-e betenni, és akkor senkinek sem kell a földön, vagy fotelben aludnia.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ||  Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-09-04, 17:00




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]

A könyv és a valóság teljesen más, szinte minden esetben. Még ha én magam is írnék a vámpírságról, az se lenne teljesen hiteles, mivel egyénfüggő. Mindenki másként reagálja le a szervezetében lejátszódó folyamatokat, hallottam már olyanokról is, akik hamar belehaltak az átalakulásba. Az egyetlen dolog, ami ilyen esetben vigasztalhatja a közelállókat, az talán az, hogy nem szenvedtek sokat és legalább nem váltak gyilkossá. Én azonban azzá lettem, habár még mindig jó embernek tartom magam. Mondjuk inkább azt, hogy két ember lakozik bennem: egy jó és egy rossz Mark. Általában szerencsére a jobbik felem van jelen.
- Igen, kétségtelenül vannak olyan dolgok, melyek mindenkinél megegyeznek – biccentek Mia szavait hallva, hiszen nem szeretném megváltoztatni a világnézetét, ez nem az én feladatom, meg persze nem is tartanám helyénvalónak. Mia rendes és kedves lány, legfeljebb csak annyi hibája van, hogy ragaszkodik ahhoz, ami elméletben bevált másoknál. Ez gyakran kockázatos dolog, mivel így stresszhelyzetben nem képes improvizálni, hiszen fejben a bemagolt tudást fogja előkapni. Nem mondom, hogy ez nem hatékony, de leginkább hátrány. Mindegy, ezt úgyis a saját kárán fogja megtanulni, hiába is bizonygatja számára mindenki.
- Leginkább csak igyekszem, néha viszont még nekem sem sikerül a dolog – felelem kissé mélabús tekintettel, miközben lelki szemeim előtt Victoria arca jelenik meg. Na, annyira nem kell erőltetnem a fantáziám, hiszen bőven elég Miára pillantanom és máris őt látom magam előtt. - Ebben tévedsz. Dumbledore csak annyit tud rólam, hogy vámpír vagyok, semmi mást.
Hála az égnek, egy gyilkosság sem látott napvilágot, így juthattam be a Roxfortba nemrég, máskülönben kétlem, hogy sikerült volna beszélnem Gemmával és saját irodát nyitnom Roxmortsban. A vámpírságomat természetesen nem reklámozom akárkinek, Mia számára se árultam volna el, ha a körülmények másként alakulnak.
- Ez a feltevés például helyes, én is jobban szeretek magányosan élni – biccentek egyet. - Ha a fajtám néhány tagja a közelemben lenne, akkor elég kétséges, hogy nem ölnék embereket.
Nehezen tartanám vissza a vérszomjam, miközben mindenki más vadászni megy és abból visszatérve érezném rajtuk a friss embervér illatát. Természetesen, egészen más lenne a felállás, ha a társaim is hozzám hasonlóan megpróbálnának vérmentes életet élni, de igazán nehéz olyan vámpírokkal összefutni mostanában. Ismét a vérszomj a divat, én pedig ez ellen semmit sem tudok tenni.
- Tökéletes – biccentek egyet, miközben intek a pincérnek és minden erőmmel azon vagyok, hogy még véletlenül se pillantsak a lányra. Ez azonban így nagyon nem lesz jó, hiszen nem játszhatom a dolgot a végtelenségig, miért vettem fel gyakornoknak? Sejthettem volna előre, hogy nem az a legjobb megoldás, ha olyan lányt tartok a közelemben, aki hasonlít a volt kedvesemre, főleg nem vámpírként. Miához hasonlóan annak idején Victoria is vérbankká szeretett volna válni, hogy némi súlyt vegyen le a vállamról, én pedig belementem és addig ittam a vérét, amíg bele nem halt. Nem tudtam uralkodni az ösztöneimen, nem érdekeltek a kérlelő szavai, miszerint hagyjam abba, mintha nem is hallottam volna őket. A bestia akkor is átvette felettem az uralmat, én pedig azóta marcangolom önmagamat. Amikor az ételünket kihozzák becsomagolva, átveszem, majd biccentek a lány felé, hogy indulhatunk. Minél hamarabb visszaérünk a hotelbe, annál jobb. Talán még külön szoba is lett azóta...
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 51

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-08-27, 20:11




Mark & Mia
A szorgalom a legfontosabb erény
[You must be registered and logged in to see this image.]

Pedig én már tényleg nagyon sok mindent sajátítottam el a könyveknek hála, de most az bizonygatja, hogy azoknak semmi alapjuk sincs, vagy legalábbis nem sok. Elhúzom azért egy pillanatra a számat, hiszen mégis csak az egész világomat igyekszik megcáfolni ezzel, miután egész életemben könyvek alapján tájékozódtam rengeteg témában a tetejében.
- De azért valami csak számít abból is, ami a könyvekben van. - teszem még hozzá, bár látszik rajtam, hogy talán egy kicsit elgondolkodom azon, amit mond, de azért nem fog tudni gyökeresen véleményt változtatni nálam, arra azért nem sok esélye van. Na meg azt sem fogom másképp gondolni, hogy kedvelem a vámpírokat. Vannak dolgok, amik nem változnak az emberben, maximum a tapasztalat útján, de még akkor sem teljesen biztos. Az sem biztos, hogy ha ma nekem támadna egy vámpír akkor holnapra félnék tőlük. Akkor is úgy gondolom, hogy emberek, akiknek félresikerült valami az életében, de küzdhetnek ellene, ha igazán akarnak.
- De ön tudja kontrollálni igaz? Hiszen egyébként nem engedte volna be az igazgató az iskolába. - na igen, értem é, hogy vannak olyanok, akiknek ez nehezebben megy, de ő azért még sem ide tartozik, szóval e miatt nem kell aggódnia a közös szoba miatt. Persze majd oda fogok figyelni éjszaka, meg minden, de akkor is bízom benne, hogy nem lesz semmi baj és nem kell azért kimondottan félnem tőle. Ő egyébként is rendes fickó, aki nem hiszem, hogy bárkinek is tudna ártani akármit is mond magáról.
- Nem is tudom... a vámpírok klánokba szoktak tömörülni, legalábbis néhol, de egyébként inkább magányosan élnek, nem falkában, mint a vérfarkasok. - na igen elég egy kérdés és máris előbújik belőlem a tudálékos oldalam, aki úgy magyaráz, mintha minimum könyvből olvasná a dolgot. Ez a helyzet esetemben is, legalábbis most is úgy érezheti felmondom a leckét.
- Persze, az tényleg jó lenne! De egyébként akár el is csomagolhatjuk, ha menne, el tudok falatozgatni keresgélés közben is, nekem nem gond. - persze finom a kaja, de végül is egy-egy krumplit be tudok dobni közben is, nem probléma. Amúgy én nem sietek, de rajta valahogy látom, hogy azért mégis csak menne már. Nem tudom, hogy miattam, a helyzet, vagy a téma miatt, de azért annyit még én is észreveszek, hogy kényelmetlenebbül fészkelődik, mint eddig. Ebből sejtem, hogy inkább menne már.






Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa) 2017-08-19, 19:12




Mia & Mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csupán sóhajtok egyet Mia lelkesedését hallva, hiszen én sem igazán tudok jó példával szolgálni számára, mivel a Rose és köztem lévő kapcsolat igen... khm... rossz? És ha ezt a szót használom, akkor még nem is fogalmaztam elég pontosan, mivel kb. semmilyen kapcsolatban se állunk egymással. Én ugyan igyekszem, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jó irányba haladjunk, ő viszont folyamatosan ellenáll, így szinte állandóan holtpontra jutunk. Lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy nem éri meg a befektetett idő és energia. Rose egyébként sem fontos tényező, mivel a vagyon nagy részét és a céget én öröklöm, ahhoz viszont van elegendő befolyása, hogy aláaknázza a törekvéseimet.
- Ezt ne vedd sértésnek, Mia, tudom, hogy számodra fontos az elméleti tudás, de akkor se értheted a dolgot... - kezdem úgy érezni, hogy egyre inkább aláásom a lány önbizalmát ezzel, de hát én vagyok az, aki átéli a dolgokat és nem holmi könyvből értesül belőlük csupán. - Tudod, eleinte én is könyveket lapozgattam annak érdekében, hogy többet megtudjak az állapotomról, de egy idő után félre kellett tennem őket, mert semmi sem úgy történt, ahogy azt leírták bennük. Azok, akik ott voltak, amikor vámpír lettem, nem maradtak mellettem, nem volt senki sem, hogy elmagyarázza, mi folyik, csak a könyvek maradtak. Tévedtem.
Természetesen, a kezdeti időszakban Gemma kínzása volt a céljuk, én adtam számukra az áldozatot, csakis ezért voltak mellettem, semmi más miatt. Idővel elhagytak, magamra maradtam és hát nehéz elképzelni egy gyilkost, amint egy elhagyatott házban olvasgat, de napokig tényleg csak ezt tettem annak érdekében, hogy választ kapjak a kérdéseimre.
- Az, hogy valaki tudja kontrollálni, nagyon egyénfüggő – csóválom meg a fejem, mintha állandóan csak a kifogásokat keresném a lány mondatait hallva. Valamiért eszem ágában sincs kontrollálni a bennem szunnyadó lényt, hiszen egy részem még mindig élvezi, hogy hatalma van mások felett. Talán még magamnak sem ismertem be, hogy némileg örömmel töltött el az a tudat, hogy Gemma még mindig retteg tőlem. Jófiúnak lenni annyira unalmas, de a mostani családom vagyona miatt megteszem ezt.
- Hát, a régi falkám tényleg nem volt valami jó ismeretség – hagyom rá Miára a dolgokat. - Bár, falkában a vérfarkasok járnak, vámpírok esetében milyen szót használunk?
Nem hiszem, hogy bármelyik természetfeletti lény olyan nagy csapatjátékos lenne, de ha arra kerül a sor, hogy egy jót vadásszanak, akkor hajlandóak együtt dolgozni. Hallottam ugyan olyanokról is, akik összeverődtek, de nem sok van, viszont annál hatékonyabbak. Az egyetlen gond ezzel azonban az, hogy hamarabb rájuk találnak és megölik őket. Ennyire egyszerű.
- Sokkal jobb ötlet, mint az az eszement javaslatod, hogy légy a vérbankom – mosolyodok el, miközben a pincér leteszi elénk az ételt, majd egy pillanatra teljesen olyan érzésem támad, mintha régi barátnőm ülne a lány helyén. Mia egy az egyben Victoria mása, akibe annak idején annyira bele voltam esve és akinek végül én vettem el az életét. Talán távol kellene tartanom magam Miától? Tény, ami tény, szerettem Victoriát, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy Mia nem ő. Viszont az sem tesz sok jót számomra, ha állandóan a közelemben van, ma pedig még egy szobában is alszom vele... Pont emiatt szerettem volna elkerülni a dolgot. Nyelek hát egyet, miközben kissé rosszkedvűen turkálom az ételt. Lassan az étvágyam is elmegy, mivel gondolatban valahol teljesen máshol járok.
- Ha végeztél, akkor vissza is mehetünk – hozom fel a témát. - Jó lenne még alvás előtt egy kis kutatómunka, nem gondolod?
Amivel szándékaim szerint elterelhetem Vicről a gondolataimat. A lány halála eléggé megviselt még annak idején, kész csoda, hogy nem tettem kárt magamban. Mire viszont napirendre térnék a történtek felett, felbukkan Mia, aki kinézetre teljesen olyan, mint ő. Véletlen lenne? Aligha.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Idézet, szöveg [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Saint Grey Hotel (London belvárosa)

Vissza az elejére Go down

Saint Grey Hotel (London belvárosa)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott város
» Denver városa
» London (Egyesült Királyság, EU)
» Vámpír vendégház
» Urb, a kalandosztó városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-