Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Átverés! Vagy mégsem?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-11, 18:30


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Szebb igen, és a java még csak ez után jönne...- többet nem árulok el, és ahogy a beszélgetés alakul, valószínűleg, ma már nem is kerül sor rá.
-Apámmal nagyon régi barátok, és sok szivességgel tartozik felénk. Bár apám sosrm kért tőle semmit eddig. Én velem kapcsolatban kért most tőle bármit is. Leginkább hogy segitsen a nyomozásban. Apám bizik benne, én viszont.. -megcsoválom a fejemet- mondjuk úgy, hogy kissé fenyegetve érzem magamat a közelében.- rápillantok ahogy emészti a szót és megerősítem benne - Megragadt, épp nincs további nyom, se információ aminek nomán folytatódhatna, de továbbra is keresgélnek, ujra veszik az eddigieket, hátha nem vettek észre valamit... ilyesmik. Innentől bármerre billenhet a mérleg.-ismerem el emésztve az egészet. Belegondolva... ha nem találnak semmit, és bűnösnek ítélnek, talán jobb is, hogy nem Mia van itt. Mirával az ég világon semmi sem fog közöttünk kialakulni, így az, hogy bármi lányka sirasson a halálra itélésem esetén, elmarad. És ez így rendjén is van azt hiszem. Akárhogy is valahol kénytelen vagyok magamat a legrosszabbra készíteni, bár tudom hogy joformán esélytelen. A következő kérdésre, hosszan nézek rá. - Elvileg minden gond nélkül müködnie kell, hiszen minden szervünk müködik, ugyanúgy mint egy átlag embernek. Másfelől... ha nem müködne, anyámék igencsak benézték volna, elvégre azzal a céllal haraptattak be, hogy a család vérvonala örök legyen... -elhúzom a számat és hirtelen hallgatok el. - Bár öszintén szólva, még jó pár évig nem szeretném hogy ez a téma teritékre kerüljön nálam. - vallom be, egyenlőre túl sok minden van körülöttem, velem, hogy ilyesmin gondolkodjak, a bandáról pedig még nem is esett szó! Egyenlőre nem tudom magamat elképzelni ebben a szerepben. - A beharapom azért nem tudta tovább vinni a vérvonalát, mert nem talált társat aki ilyesmit bevállalt volna vele... legalábbis valami ilyesmit hallottam anno róla. Egyébként, csak születettnek lesz született vámpír a gyermeke. Szerintem a harapottaknak ember lesz, mint egy hagyományos párnak. De majd utána nézek..- végiggondolok pár dolgot és ujabb adag különös marás szakad a nyakamba.  Aztán kizökkent az ujabb kérdés - Nem. Nem voltak halálfalók. Hozzánk csak a híre jutott el Voldemort ténykedésének. De a halhatatlanság mint olyan, sokakat foglalkoztat. Csak hogy ez a fajta- mutatok magamra mintegy példázva a vámpirságot - nem az, ami sebezhetetlenséggel is jár. A megfelelő eszközzel minden gond nélkül meghalunk. - elrévedek az egyik fénylő bogárfelhön. És ismét a család felé terelődik a téma. - Azt tudják, hogy régebben szimpatizáltam veled. Mit ne mondjak, elég hevesen reagáltak mikor már egy ideje emlegettelek nagy naivan... Azóta, nem tudnak egyetlen nőügyemről sem... Rolad sem. Ki is tekerné anyám a nyakamat...- dünnyögöm az utolsót inkább csak magamnak. Lassan felhúzom a vállamat, aztán visszaengedem, a levegőmet is lassan kifújom. - Leginkább annyi, hogy teljes felelösséget vállaltak, és belementek a tesztekbe. Ennyit tudtak tenni azért hogy ne rögtön végezzenek ki miután hazamentem.- hallgatok hosszabban. Megmosolygom - A szörnyű, hogy kinézem belölük. Lehet pár év múlva minisztériumi nagykövet leszek. - felöltök egy pöffeszkedő hivatalnoki pofát, oldalra csapom a hajamat, olyan szigorúan jól fésült szétválasztással és megpróbálom egy mondatban jellemezni, hogy is nézhetne ki ez a sületlenség - Mi az hogy nem borul le előttem mindenki és nyalja a talpamat?! -aztán japánul is hozzáteszem felháborodáson tetőzését, kifigurázva mind a hangsullyal mind a hadarással anyanyelvem fordulatait. És mellé mutogatok, mint aki most küld kivégeztetni mindenkit. Végül megcsoválom a fejemet és visszaborzolom a hajam.- Megnyerő lenne nem?- egy kis poén a sok szarság közé pont elfér.- Nem hiszem, hogy élvezném. Lehet hogy átmenetileg még kerülök abba a helyzetbe hogy megtapasztaljam milyen, de... le kellene mondanom a zenélésről, és sokminden másról.- a tárgyalástól függetlenül azért van jövöképem. Ahogy a tesztet fogadja, meg sem lepődők. - Ez volt az ára annak, hogy nyugtom legyen. Ha elbukom, mivel rengetegen felügyelik a menetét, azon kívül hogy leállitanak, és újra kell csinálnom, eddig még nem történt más. Edzés is egyben, nem céljuk megölni. A tökéletes önkontroll a cél. Bár az első másfél év óta, hogy ezeket csinálom, nem kellett közbe lépnie senkinek. Azóta nem hibáztam..- hallgatok egy sort, hallgatom Mirát, felülök, de még nem állok fel, érzékelem hogy felzaklatta az egész, és valószínűleg rosszul fogalmaztam az utolsókat, igy még megtoldom. - Félre értés ne essék! Mira akárhogy is döntött akkor, nem hibáztatom semmiért.- hallgatok egy kicsit keresem a szavakat. Valahol jó tisztázni az egészet- Nem vagyunk jóban, ez köztudott. De vannak helyzetek, amikor nem hivatkozhatunk az adott személy iránt táplált érzésekre, a következmények tekintetében. Nem háríthatunk. Nem rá haragszom, hanem magamra. A helyzet, amibe kerültünk, nem volt sokkal különb, mint egy teszt odahaza. És én elbasztam...- itt hallgatok megint egy rövidet- Az hogy az emlékeit elvettem, azért volt mert megijedtem, és nem amiatt, ami rám várhat, hanem szerettem volna....-elakadok mert borzasztó hülyén hangozjat amit mondok - ...megóvni. És mivel nem tud semmiről nem tudják előszedni. Ő csak mint a helyzet elszenvedője van a képletben, semmi több, vele nincs senkinek dolga.- nyelek egy nagyot -Az... hogy, én, magamban, hogyan számolok el a felelősséggel, és mindennel, az más kérdés. Semmiképpen nem szeretnék ellépni előle -és ez mind mind így is van - viszont... egyenlőre, rohadtul nehéz beleállni és vállalni. - Mira érezheti, hogy valahol egyfajta elcseszett bűntudat és blokk van bennem az egésszel kapcsolatban. Ergo, amolyan magamnak sem ismerem el, de szükségem lenne némi segitségre, méghozzá Miranda Hartford segitségére...
Mindentől függetlenül felkelek a földről és a kezemet nyujtom neki, a suli határáig tudom vinni csak. Mielőtt azonban elválnának az utjaink még hozzáteszem
- Sajnálom hogy így alakult..- hogy a ma estére vagy a szoban forgatott témákra és a hangulat megzuhanására gondolok-e azt logva hagyom. - És van még valami... Will megkért-de kibaszott szépen fogalmaztam... - Hogy hagyjalak békén, úgyhogy... ha csak épp nincs rá igényed, nem fogom rontani a levegődet.- a fejemen valamiféle megadás tükröződ. Elengedem végül. Nekem tuti visszafelé Roxmortsba vezet majd az utam, méghozzá egy kiadós piálást kilátásba helyezve az est további részében.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-10, 18:05


Alex & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Milyen lehet a másik? - tátom el a szám őszinte ámulattal. Timothy szavait hallva a fa felé pillantok, most viszont semmit sem látok ott, egy árva kukk sem érkezik onnan. Persze érthető, hiszen eléggé estére jár az idő, ilyenkor a papagájok is fáradtabbak. [color=lightgreen]- Á, szerintem este sokkal, de sokkal szebb minden, mint napközben – csicsergem, szinte teljesen el is feledkezve ama aprócska tényről, hogy kinek a társaságában is vagyok pont most. A fiú következő szavait hallva azonban hirtelen megdermeked, majd egy kis búskomorság költözik a tekintetembe.[b] - Így azért már érthető – nyögöm ki a szavakat. - Már az is pont elég nagy csoda, hogy veled hajlandó szóba állni. Miért teszi hát meg?
Nem lehetett könnyű a férfi számára átvészelni a gyászt, az pedig, hogy Timothy vámpír, nem sok haverkodásra ad okot részéről. Fogalmam sincs hát arról, ők ketten miért is diskurálnak ott, de mintha valami olyasmit hallottam volna, hogy Tim apja annak a pasasnak a barátja. Elég komoly kapcsolat lehet ez, ha hajlandó falazni a haverja fiának. Főleg ezzel a háttérrel.
- Stagnál – rágom meg a szót magamban. Az jó, nem igaz? Nem vagyok valami jó az ismeretlen szavakból, de ez mintha valami olyasmit jelentene, hogy megakadtak és egy jó ideje már egy helyben toporognak. Remek! Engem még tuti nem keresett fel senki sem a Minisztériumtól, szóval nagy eséllyel fogalmuk sincs rólam. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetem magamban, elvégre hirtelen eszembe jut ama aprócska tény, hogy az én nevem is elhangzott a beszélgetés folyamán. Akkor ez azt jelenti, hogy utánam is nyomoznak, csak nem tudok róla? Vajon mennyi anyagom lehet a Minisztériumban? Ha az iskolai kihágásaimat is figyelembe veszik, akkor külön Mira-részleget tartanak fenn.
- Csak egy kérdés... - kissé félredöntöm a fejem, miközben tekintetemben a mai nap folyamán elsőként jelenik meg őszinte kíváncsiság. Eddig minden annyira mű volt, hogy ennyi igazán belefér, nem? - A vámpíroknak lehet gyerekük? Mármint, két vámpírnak... És ha igen, akkor ők is olyanok lesznek, mint a szüleik? Vagy ez miként működik? Csak mert említetted, hogy nem tudta tovább vinni a vérvonalát.
Bevallom, nem mélyültem el sohasem a témában, de a dolgok ezen része kifejezetten érdekel. Én is vámpír vagyok és ha hozzám hasonlóan a pasim is az lesz, akkor talán nem ártana képben lennem a tényállásokat illetően. Tudom, hogy léteznek született vámpírok, de ők miként jönnek létre? A szüleik is vámpírok? Nem értem ezt az egészet, számomra minden olyan magas néha. Komolyan, ha most Mia lenne itt, nem tenne fel ilyen buta kérdéseket.
- A szüleid is halálfalók voltak? - nyílik tágra a tekintetem, soha életemben nem hittem volna, hogy Anglián kívül ennyire teret hódít ez az egész hülyeség. - Ha annyira a nemes vért istenítik, akkor nem ellenzik azt, hogy velem találkozz? Tudnak egyáltalán róla?
Nocsak, Timothy talán sokkal érdekesebb személyiség, mint eleinte kinéztem volna belőle. Azt hittem, valami unalmas kis figura lesz a sok hülyeségén kívül és hamar megunom majd az élete boncolgatását, de kétségtelenül megéri mélyre ásni a fiúban. Aranyvér-mániás szülők, elvakult vámpír-fanatizmus, japán eszmék... Ejnye, Mia, hát milyen pasik jutnak neked állandóan?
- Miféle dolgok? - teszem fel a kérdést kissé komolyabb hangnemben. - Milyen dolgokat tudtak összeszedni ahhoz, hogy ne végezzenek ki?
Ha Japánban ennyire komolyan veszik ezt az egész vámpírosdit, akkor aligha lenne jó ötlet számomra a közeljövőben odautazni. Minden bizonnyal nekik is megvan a maguk hivatala, amely a hozzám hasonló lényeket tartja szemmel és Tim elmondása alapján nem lenne szerencsés pont az ő orrukat bökdösni.
- És az miért lenne olyan rossz? - huppanok le a fiú mellé a fűbe, majd én is elnevetem magam ezen az elképzelésen. Timothy-hoz nem illik a hivatalnokok komolysága, ő egyszerűen nem olyan és kész. - Talán a lányt már ki is nézték neked. Tudod, a hozzád hasonló gyerekek mindig így járnak. Anyuci és apuci megpróbálja a távolból is irányítani az életüket. Eljegyeztek valakivel és kész, neked feleségül kell venned.
Sok hasonló esetről hallottam már, a Roxfortban is van jó pár olyan emberke, akinek ezzel kell szembenéznie, és mit ne mondjak, nem irigylem őket... De most komolyan, ki venne el olyan embert, akit előtte soha életében nem látott? Ilyenkor azért jó, hogy mugli családba születtem.
- Egyszer még juthatsz oda is – vonom meg a vállam. - De talán sokkal jobban fogod élvezni, mint most hiszed...
Sok minden változhat még a jövőt illetően, Timothy sem fog állandó jelleggel úgy gondolni a sorsára, mint egy katasztrófára, Ez egyszerűen így alakult és kész. Sokat nem tudott tenni ellene, képes volt elfogadni, ez a lényeg.
- Ez kegyetlenség! - horkanok fel mérgesen, amikor meghallom a fiú történetét. Tisztában vagyok azzal, mennyire nehéz egy fajtánkbelinek elviselnie a szomjúságot, egy gyerek számára egyenesen felérhet egy kínzással. - Komolyan képesek voltak ilyesmiket tenni? Ez felétek elfogadott?
Indulatosan veszem a levegőt, teljesen fel vagyok spanolva, legszívesebben az Azkabanba dugnám azokat, akik annak idején ezt tették a Timhez hasonló gyerekekkel. Azok a kölykök semmiről se tehetnek!
- És ha megbuksz a teszten? Kivégeznek? Hiszen eddig képes voltál kontrollban tartani magad! Ez enyhítő körülménynek kellene, hogy számítson...
Fogalmam sincs arról, hogy miért, de valamilyen okból kifolyólag kellemetlenül érint ez az egész téma... Elvégre, valamennyire az én hibám is, hogy a srácnak jelenleg is ilyesmivel kell szembenéznie. Miért kell nekem állandóan baszogatnom őt, elvégre már eddig is pont jól elrontottam az életét, nem igaz?
- Pedig elég sokan nem kedvelik – rándul meg a szám széle, ez előttem sem titok, habár néha igazán szeretném, ha sikerülne nekem is Miához hasonló kapcsolatokat ápolnom az emberekkel. - Tényleg nem csodálkoznék azon, ha neki szánták volna azt az átokzsákot, abban viszont igazad van, hogy még csak gyerek. Senkire se jelent komoly veszélyt...
Én aztán a légynek se lennék képes ártani, ebben totálisan biztos vagyok. Persze, bunkózok mindenkivel, de komoly gondol Timothy-n kívül senkinek se okoztam még.
A fiú következő szavait hallgatva elkomorodok, majd kezdem lassan, de biztosan elveszíteni az önuralmam. Most mi ez a mese erről az egészről? Engem szeretne bűnösnek beállítani? Ezzel szeretné megúszni a büntetést? Egy szavát sem hiszem el, pedig már komolyan kezdtem megsajnálni, most ezt miért kell egy ilyen gyermeteg mesével tönkretennie?
- Azt hiszem, most inkább szeretnék visszamenni a suliba – pattanok fel mindenféle bevezető nélkül. - Mára ennyi bőven elég volt...
Kiborultam, nem fogok kibírni még egy percnél többet Timothy mellett. Mekkora egy rohadék! Hát persze, majd beadja nekem, hogy kitörölte az emlékeimet, de közben én könyörögtem neki ezért... Megtehet egy szívességet és elmehet a búsba. Pedig már komolyan kezdtem megkedvelni.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-09, 17:24


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Ez az egyik hely amit nagyon szeretek. A terület túlvégében, a bambuszligetek felé van egy fa, tele van zöld papagájokkal. Nappal zeng tőlük az a rész. Egyébként ha engem kérdezel, egy nappali látogatás, ha mindent körbe jársz, az üvegházakkal együtt egy jó másfél napot kitesz.- Akárhogy is, a hely visz némi derüt a goldolataimba.
-Will családját vámpírok ölték meg és nem igazán tudta kiheverni. Valóban jobb tőle minnél távolabb. - toldom meg és törlök az idillbe. Aztán folytatom. -Egyébként csak annyit közölt, hogy nem jutottak semmire, az egész ügy stagnál...- anyámat nem említem meg. Így is sok lesz mára a személyes téna enélkül is. Felnézek rá egy jókora sóhajjal. - A beharapóm egy született vámpír volt, és a több száz éve alatt, pont volt ideje agyzápulást kapni. Utódokat akart, és mivel nem tudta tovább vinni a saját vérvonalát, más módot választott. -elfintorodom- Itt halálfalók követték a nagyurat, hátha részesülnek a halhatatlanságban az eszme beteljesülésével, odahaza pedig az a faszság lépett érvénybe, hogy a vámpirság halhatatlanná tesz és felmagasztal...- elhallgatok- A szüleim... nagyon a varázsvilág burkában élnek, teljesen más az értékrendjük, és..-felsóhajtok- és tradicionális japán a gondolkodásmódjuk.- hallgatok egy kicsit, sosem hibáztattam őket a döntésükért.- Rajtam Európa sokat változtatott.- össze szedem magamat a környezetemen hordozva körbe körbe lassan a tekintetemet folytatom. - Igen az átváltoztatottjait egy két kivétellel mind kivégezték. Én azért menekültem meg, mert eljöttünk Japánból és aa szüleim időt nyertek, és mikor regisztrálva lettem, már volt pár dolog a kezükben ami az életben hagyásom mellett szolt. -el is dőlök hanyatt teljesen kinyúlva. Ujjaimat a tarkóm alatt fűzöm össze. Nézem az égboltot, aztán Mirát. Végig nézve rajta röpke gondolatként nyugtázom, nem is baj, hogy vissza adtam a bugyiját, tényleg rövid az a szoknya.... aztán folytatom- Ha otthon maradtam volna abban a burokban, amiben, és ahogyan neveltek, most minden bizonnyal tanárnak, vagy minisztériumi embernek tanulnék, és egy anyámék által kifogásolhatatlan, aranyvérű japán lány után néztem volna...- idegesen prüszkölve felnevetek ahogy megprobálom elképzelni a jelenleg már elképzelhetetlen jövőképet. És lefonnyad a fejemről minden, mikor eszembe jut - Anyámék azért még mindig reménykednek, hogy ezt az utat választom...- tűnődök, mégpedig azon, hogy mennyire meg fogom szívni, mikor ezeket Mira majd mind mind felhasználja, hogy kicsináljon... de folytatom, egyszerűen, akárhogy is alakul, most jó... kibeszélni ezeket. Pont ideje is volt már.
-A teszt... hát... Nehéz így leírni. Mindig valami mást találnak ki. Tizenegytől tizennégy éves koromig egy veterán vámpir vadász aurorral tettek össze, rendszerint hagyott a vérszomjig sodródni, és úgy vitt vadászni.  Hopponált velem egy célnak megfelelő mugli településre, és urttamra engedett. Az volt a lényege, hogy tartanom kellett magamat, különben közbe lépett, leszedált és ujra és ujra végig kellett csinálnom. Ha vérszomj kerülgetett, keresnem kellett egy elhagyatott részt, állatot, nem varázslényt és anélkül hogy megöltem volna, csillapitani a szomjam.- hallgatok- volt hogy bűbájjal hozták elő az őrjöngést és egy halálra itélttel zártak össze. Arra voltak kíváncsiak, ha olyan kerül elém, aki a társadalom szempontjából... "elengedhető"..-érezhetően nehezen jönnek a mondatok és ennél a résznél föleg- akkor mit csinálok. Minden tesztnek az a lényege, mindegy mit találnak ki, hogy, magamtól, kialakuljon egy kontroll. Volt hogy elértem, hogy inkább kómába zuhantam öt hét után, de nem nyúltam egy ujjal sem senkihez.... Ritka szar idöszakok amikor ezek a tesztek futnak, és mindig változik, az is hogy egy egy meddig tart. De hála a magasságosnak, évente csak egyszer kell végigcsinálnom és utána elfelejthetem! -hozzáteszem még- Bár ügyelnek azért hogy közben nekem se essen helyrehozhatatlan bajom.- elcsigázottan peregnek előttem a kritikusabb pillanatok, de hamar kizökkent az ujabb kérdés.
-Nem, egyenlőre pont emiatt indult tárgyalás és nyomozás, viszont ha nem találnak semmit....- megcsoválom a fejemet és szerencsétlen vigyorra rándul a szám- Fogggalmam sincs akkor mi lesz.- hosszabban nézek Mirára- Ha engem kérdezel... szerintem, csak egy orbitális baklövés az egész. A Minisztériumon, az igazgatón, és a vadőrön kivül nem tud róla senki, hogy vámpír vagyok. Az átpkzsák, az összetételét tekintve, olyasmit kellett volna csak, hogy kiváltson, mint egy célszemélyre való ráijesztés. Agresszió, vagy hasonló által. Csak hogy nálam mást váltott ki. De nem hiszem hogy Mira bárkinek is célpontja lenne. Kölyök még nagyon, és nem tett annyi mindent senki tüzére, hogy így akarják kivégeztetni... Velem... van az egyik legrosszabb viszonya, de még bennem se fordult meg... Na jó párszor szivesen löktem volna le a lépcsőn, de... sosem volt komoly annyira, hogy tényleg tettlegességig menjek. - Megcsóválom a fejemet- Szerintem ez egy kibaszott véletlen. Mindenki rosszkor volt rossz helyen. - hallgatok. Levegőt is veszek néha közben. Nézek Mirára és azon tűnődöm, miért vettem el az emlékeit, ha most mégis elmondom neki... végül lassan, nehézkesen belekezdek.
-Kuurvára nem voltam magamnál... Mira pedig... -összeharapom az álkapcsomat pillanatra- kicsikarta, hogy át legyen változtatva.- elönt a harag - pillanatok alatt annyira elszállt, és mindent követelt, hogy sok volt... kiütöttem egy kábító bűbájjal, aztán el is vettem az emlékeit. - Sokat ólálkodtam utána a gyengélkedő körül. Baromira bosszantott, és kétségbe ejtett az egész...
-Tudom... hogy orbitális felelösséggel tartozom érte, elvégre az én átváltoztatottam, és ha megöl valakit, akkor engem vesznek elő... de...-bentreked a levegöm és ismét felgyülik bennem egy tehetetlen indulat -..Fogalmam sincs mit csináljak. Olyan idióta!- bukik ki belőlem és fel is ülök. - Nem tudom, hogy tudnám-e tanitani... Ha a tárgyalás nem jön össze, nekem végem, ha nem tanitom és valami galibát csinál, nekem végem, ha tanitom, de valami galibát csinál nekem végem..!- megdörgölöm az orrnyergemet és indulattól remegve fujom ki a levegőmet. - Most bizonyára teli pofával röhögne rajtam. Ennél jobban megszivatni... pff.. még ha most ő lenne is itt helyetted...-elröhögöm magamat, bár nem sok örömmel., ez még nem buktat le, érezhetően a helyzet adta feszültség, a patt helyzet ami azt a szinte kétségbe esett röhögését kiváltotta.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-09, 06:00


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem pofozom meg Timothy-t, ami talán a nemrég lezajlott eseményeknek is köszönhető... A szórakozóhelyen megismertem egy másik oldalát, egy olyan srácot, akivel talán még képes lennék jól is érezni magam, ha nem így alakultak volna kettőnk között a dolgok. Miát azonban továbbra is hitelesen kell alakítanom, elvégre csak akkor van esélyem arra, hogy válaszokat kapjak a bennem kavargó kérdésekre, ha nem esek ki a szerepemből. Ha itt és most bevallom magamról az igazat, azaz beismerem, hogy én Mira vagyok, akkor Timothy minden bizonnyal elhajt a fenébe és ez még csak a legjobb esetek egyike. Akkor aztán búcsút inthetek az indokainak és minden másnak is.
Még csak nem is sejtem, hogy az az alak, aki a tömegben magával vonta Tim-et, pont felénk tart. Azt természetesen felfogtam vele kapcsolatban, hogy veszélyes a fajtánkra nézve, elvégre elég sok részét hallottam kettejük párbeszédének ahhoz, hogy ennyire logikus következtetéseket vonjak le... Valamiért érzem, hogy azzal a fickóval nem szerencsés ujjat húzni, mert igen komoly következményekkel járhat az ügy.
Amikor végre beadom a derekam – amihez egyébként nem kell sokat győzködnie – Timothy sietős léptekkel von maga után egy szűk utcába. Nem tagadom, hogy eleinte azért eszembe jutott az a gondolat, hogy talán ismét ártani szeretne nekem csak azért, mert Miának hisz és ezért kell bújkálnunk. Hirtelen eszembe jut azonban Wilson, a tagbaszakadt alak, majd szinte abban a pillanatban értelmet nyernek a dolgok. Nem tudhatja meg, merre is mentünk, különben képes lenne egészen odáig követni minket. És jaj nekünk, ha ránk akad...
A hoppanálás ismét szokatlan számomra, rám is jön a már jól ismert rosszullét, de hamar túlteszem magam, amikor megpillantom a Timothy által annyira emlegetett japán kertet. Gyönyörű! Soha életemben nem voltam oda az ennyire szép dolgokért, elvégre szerény személyem szerint ezt csak azok az emberek teszik, akik kellőképp nyálasak, de ez... Csodálatos! Van egy olyan tippem, hogy az éjszakai arculata még szebb, mint a nappali valaha is lehet.
- Te ide szoktál járni? - fordulok körben ámuló tekintettel, egyszerűen lenyűgöző az egész látvány, ami elém tárul. Fogalmam sincs azt illetően, hogy azért ilyen izgalmas ez az egész számomra, mert vámpír vagyok és vonz a sötétség, vagy pedig azért, mert tényleg meseszép a hely. Imádom a rejtélyeket, a kertet pedig szinte rögtön ebbe a kategóriába sorolom magamban. Annyi, de annyi felfedeznivaló lehet itt, hogy az valami fantasztikus! Mindez persze Timothy számára már megszokott, de nekem... nem, azt hiszem én sohasem fogok tudni ide annyit járni, hogy hétköznapivá váljon számomra a dolog.
Timothy váratlanul lehuppan mögöttem a fűbe, én pedig némileg aggódva pillantok vissza rá. A gitárja mellette hever, semmi baja a hangszernek, de a fiú arca mintha kissé megviselt lenne. Már rég elfelejtettem azt a tényt, hogy mennyire utáljuk egymást, ez a mai nap valamiért teljesen más számomra is. Mintha kissé megváltozott volna a vele való kapcsolatom... Fogalmam sincs arról, hogy ennek konkrétan mi lehet az oka, de valamilyen hihetetlen okból kifolyólag most tényleg aggódom érte. Nem nagyon, épp csak egy kicsit, de ilyesmi akkor sem volt előtte. Ha rosszul lett volna mellettem és teszem azt, elájult volna, gond nélkül kerültem volna ki a padlón heverő testét, mert rohadtul nem érdekelt a dolog. Erre most mit csinálok jelenleg is? Aggódva pislogok felé...
- Nem, semmi gond – felelem a vállamat vonogatva, engem inkább csak azért érintett meg a koma felbukkanása, mert valahol érzem, hogy közöm van hozzá. Mit érzem, biztos vagyok benne, elvégre rólam is szó esett! - Gondolom, nem pont jó híreket kaptál tőle.
Ismét a kertet szemlélem, valóban nem tudok leállni a csodálatával, annyira mesebeli ez a hely, de közben hallgatom a fiút, ha válaszol. Nem kellene feltünően faggatni, hiszen akkor megint kellemetlen helyzetbe kerülök, de ez a módszer pont ideális. Nem sürgetem a válaszadással, de jelzem felé, hogy igenis érdekel a dolog.
- Beharapód? - lepődök meg kissé. - Ki az az elmebeteg állat, aki újszülötteket harap meg és tesz vámpírrá? Hogy engedhették ezt a szüleid?
Elvégre, gondolom, nem Timothy volt annyira önálló már abban a korban is, hogy elment és megkérte azt a vámpírt, hogy változtassa át. Tisztában vagyok azzal, hogy Japán nem pont hozzánk hasonló kultúra, de mégis... Azért ennyire a szigetlakók se lehetnek elmebetegek! Még jó, hogy nem oda születtem.
- Megölték a többieket? - teszem fel a következő kérdést, miközben a szentjánosbogarak felemelkednek körülöttünk, majd fénylő repkedésbe fognak. Romantikus is lehetne, de a téma miatt cseppet sem az. - Megölték azokat, akiket vámpírrá változtatott?
Logikus lenne ez a magyarázat, ha Timothy nem állna jelen pillanatban is velem szemben. Ha az az alak tényleg harminc éven át működött Vámpír Zrt.-ként, akkor rengeteg, általa teremtett vérszopó lehetett abban az országban. És hát a mágusok nem igazán kedvelnek minket, ezt már volt alkalmam megtapasztalni az évek folyamán. Félnek tőlünk. Ha Angliában esne meg hasonló incidens, akkor mindenkivel végeztek volna, aki annak a bizonyos vámpírnak az áldozata volt.
- Milyen az a teszt? Mit kell csinálnod? - vetem fel a következő kérdésemet, elvégre még csak elképzelni sem tudom, mivel tudják ellenőrizni egy vámpír fedhetetlenségét. - Akkor, ha te most visszamennél... Megölnének?
Rémület tölt el, jeges fagy mardossa minden tagomat. Ha megölik Timothy-t, akkor miattam teszik! Engem alakított át, noha semmire sem emlékszem a dologból, de ő maga vallotta be nemrég! Jó, ez nem az én hibám, de mégis... Ha akkor és ott nem vagyok az útjában, akkor nem kell megharapnia engem, és most is mindenféle zűr nélkül visszatérhet Japánba. Komolyan sajnálom, szívem szerint bocsánatot kérnék tőle, hiszen senkinek sem szerettem volna ilyen gondot okozni.
- Átokzsák? Tárgyalás? - nagyokat pislogva meredek a fiúra, azt hiszem, kezdem elveszteni a fonalat. - Szóval valaki azt akarta, hogy végezz Mirával?
Kissé meredek az elgondolás, tudom ugyan, hogy sok ellenségem van, de hát mind diák, vélhetően egyik se vetemedne arra, hogy átokzsákokat pakolásszon mások zsebébe annak érdekében, hogy kinyiffantson.
- Tessék?
Azt hiszem, talán ez a legelső olyan pont kettőnk beszélgetésében, hogy őszinte a meglepődésem. Elvette az emlékeimet? Mi van? Miről beszél? Szerintem valamit már megint félremagyaráz, mert nagyon is jól emlékszem arra, hogy akkor és ott elájultam. De mégis... Mi van akkor, ha tényleg igaz minden, amit mond és nem hazudik ezzel kapcsolatban?
- Elvetted a testvérem emlékeit? Mégis miért? Mi történt?
Elvégre, nekem aztán sok közöm nincs ahhoz, hogy megharapott egy vámpír, Timothy tette, nem én kértem meg rá.






[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-08, 20:01


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Arra hogy miért jöttem el hazulról, csak annyit felelek -Később elmondom. -A fickó magával von. Aztán sürgősen elhúzom magunkat a szórakozóhelyről.
Megtörténik a NAGY beismerés és figyelem ahogy igyekszik tartani magát a szerepéhez, őszintén csodálkozom, mikor nem használja ki az alkalmat és pofoz fel! Idő közben kiszúrom Willsont Mira feje felett amint kilép a clubból, de egyenlőre nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, rám zúdította amit akart, nem gondolom, hogy továbbá dolga lenne velem, így Mirára figyelek.
Will azonban felénk indul, Mirára fókuszálok, és nagyon nagyon remélem, hogy gyorsan dönt. Nekem kivételesen nem kell játszanom hogy baromira frusztrál és bosszant és dühít az egész jelenlegi helyzet és lukat tudnék ütni egy betonfalba is. Mirának valószínűleg nem tértek vissza az emlékei tisztán így neki se kell túljátszania, hogy nem tud a dologról szinte semmit.
Nem válaszolok a felháborodásaira, fölösleges, csak időhúzás lenne.
Mikor Will pár méterre ér tőlünk, Mira keze a kezembe kerül, behúzom a szűk utcába és eltűnünk a kíváncsi szemek, és egyben Will szemei elől. Ha be is néz a sikátorba, ott már csak a hűlt helyünk fogja várni.
Mirával pedig felbukkanhatunk a még az elején említett helyen. A Kew Gardens japán kertjének [You must be registered and logged in to see this link.].
Csak hogy most nem a verőfényes napsütötte arca tárulhat elénk ennek a helynek, hanem az éjszakai. Az éjszakaiba pedig nem vegyül bele a város fényszennyezése, tehát itt csodálatosan sötét van. Vagyis lenne, de a hold is kék fénnyel festi ezüstösre a tavaszi harmatot mindenen, a csillagok is festőien pózolnak odafent. Az egész kibaszottul idilli, és megnyugtató! Egyenlőre azonban nem mutat többet magából a táj, csak amit a muglik is láthatnának egy ilyen éjszakai látogatásnál. Eleresztem Mira kezét és távolabb állok tőle. Kifújom a levegőmet, majd veszek egy mélyebbet és párszor megismétlem, érzem ahogy a tagjaim lazulnak, noha még vár ránk egy igen kínos beszélgetés, de valahogy, most könnyebben fog menni úgy érzem. Csoda, de... életemben először töltök úgy időt Mirával, hogy...
Megszakítom a gondolatot, mert egyszerre több ezer dicséretesen kiemelhető pillanat jut eszembe az estével kapcsolatban, és ível felfelé egyfajta különös bizsergető lelkesedést húzva maga mögött, aztán elfogy a lendülete a jelenségnek, mert eszembe jut hogy ez mind csak színjáték. Duplán zuhan rám Mia esetének sikertelensége, az otthoni állapotok, anya állapota, Will felbukkanása, és a gondolat, hogy megfordult bennem, a mai jó pillanatokat nem tudom letagadni, hogy valóban kedvemre valóak voltak, és akár valóság is lehetne, hogy egymás köpködése helyett, mondjuk a mai alkalomhoz hasonló módon viszonyulunk a másikhoz...
Mira minden bizonnyal örül a markában, minden olyan pillanatnak, amit az átverése sikeréhez írhat fel, és minden elengedett információnak, minden morzsának amit kap belőlem. Később mindent úgy forgathat ki, ahogy szeszélye diktálja.  És ahogy zuhan visszafelé ez a csillag, érzem ahogy mételyes űrt hagy bennem az egész.
Ennek köszönhetően lépek még egyet hátrább a lánytól, aztán minden átmenet nélkül rogyok le a seggemre a fűbe. A gitáromat most magam mellé fektetem és pillanatokig csak nézek ki a fejemből. Egyszerre tükröződhet az ábrázatomon kétség és valami elbaszott magány. Aztán megdörgölöm az arcomat és az egész semmivé foszlik. Ugyanaz az arc jön vissza, amit a suliban is mindig láthat tőlem. Illetve az, amit Mirának szánnék hasonló helyzetben.
-Ne haragudj emiatt a pöcs miatt... -szemet forgatok. -A fickó kissé kiszámíthatatlan. -szusszantok egyet
-Kérdezted miért jöttem el otthonról. -felnézek rá és sötét szemeim most különös fényt kapnak a holdnak köszönhetően, nem ijesztő, inkább csak, roppantul élénkké válik a tekintetem. - Nem vagyok született vámpír, de születésem óta az vagyok ami.- hallgatok egy rövidet - Még a Roxfort előtt jöttünk el otthonról a szüleimmel, mert a beharapóm körül volt egy jókora zűr. Harminc éves munkásságának én az utolsó hulláma voltam, és az otthoni hatóságok a vámpírokat... igen szigorúan szabályozzák.- ismét tartok egy rövidke szünetet, leveszem a tekintetemet Miráról és a kertben lévő építményre irányítom. A tetején, a cserepeken halovány derengés izzik fel, és hamarosan szentjánosbogarakhoz hasonló kis élőlények röppennek fel a növényekről és az épület tetejéről. Hirtelen felbukkanásunkkal nyilván megzavartuk őket és visszavonulót fújtak. Most azonban megmutatják magukat és kisebb nagyobb fénylő felhőbe rajzanak hol ide hol oda körülöttünk. És ez még csak a kezdet, rajtuk kívül még sok érdekes dolog van erre. Elmosolyodom ahogy nézem őket. Halkan folytatom hát
-Miután bekerültem a suliba, anyáék visszamentek Osakába, és regisztráltattak. Nyáron, már én is haza mehettem. Cserébe azóta is, évente végig kell csinálnom otthon egy "tesztet". -macska körmözök a levegőbe - Ami arról ad igazolást, hogy ura vagyok a kórságnak, és ha őrjöngésbe is sodródok, akkor is képes vagyok irányítani magamat annyira, hogy ne okozzak kárt másoknak. És eddig soha nem hibáztam. -elhallgatok, aztán vissza nézek a lányra -Mindig figyelek, hogy éhes se maradjak, nem hogy az őrjöngésig eljussak. Ezen kívül odahaza két olyan eset van a súlyos kategóriába sorolva, amit kivégzéssel büntethetnek... -a szám grimaszos vigyorba húzódik és tekintetemmel ismét valami olyasmit keresek ami akár még megnyugtató is lehet jelenleg. -Ne ölj! És ne változtass át senkit!...- megcsóválom a fejemet - Életem minden pillanatában tisztában vagyok ezekkel a szabályokkal, és azzal, hogy tökéletesen ura vagyok önmagamnak. Tehát ami történt, azt nem önszántamból csináltam. Ezt alá támasztja hogy másnap találtam egy átokzsákot a zsebemben, amiről fingom sincs hogy került oda...- lassan pislogok egyet - Nem tudom a tárgyalásoknak milyen kimenetele lesz. Gondoltam jobb, ha Mirát nem keverem bele a kelleténél jobban a hivatalos részébe, hiszen ő a Londoni, Európai szabályok szerint van kezelve, és mivel nem emlékszik semmire, eddig békén is hagyták.- sóhajtok egyet -akárhogy is, nem akarom hogy rajta csattanjon bármi... Ezért... vettem el az emlékeit. -elhallgatok. És csak nézem a körülöttem kibontakozó éjszakai vadéletet. Pár fénylő, színes tollú, kisebb testű, madár is előbukkan és egyik sövényről a másikra szállnak, vagy a talajon egymást kergetik egy egy búgó, zúgó hanggal kísérve. Az épület mellett álló mécsestartókért gyíkszerű lények acsarkodnak gyors mozgással, mikor felfújják magukat hogy a társaikat odébb riasszák, és helyet szoríthassanak maguknak, a felborzolt pikkelyeik alatt kékes, zöldes, sárgás fény dereng fel, főleg a torkuk táján. Miután pozicionálták magukat, vartyogó koncertbe kezdenek. Nekem pedig lecsillapodnak az idegszálaim. Lélekben valahol otthon járok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-08, 15:37


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha odafigyelnék arra, amit mondok Timothy-nak, akkor már rég rájöttem volna arra, hogy a fiú tudja a kis cselemet, elvégre nem akad fenn azokon a mondatokon, melyeket ellövök felé. Már rég túlléptem Mia szerepén, túlságosan is élvezem azt, hogy a fiúval lehet, még annak ellenére is, hogy eddig gyűlöltem.
- Talán igen – vágom rá, egyértelmű választ azért nem adok neki, hadd rágja csak belül a kíváncsiság. Igen, élveztem és határozott igen arra is a válaszom, hogy szándékomban állt tovább menni. Jó lett volna, habár abban mindenképp egyetértenék vele, hogy ha megtörtént volna, akkor órákig nem szállok ki a zuhany alól. Mégis, a vágy megvolt bennem iránta, talán még most is ismét felszínre tudná hozni, de valamiért mégse bánom, hogy nem tettük meg azt...
- Szóval hiányzik – vonom le az egyértelmű következtetést az arcából ítélve. Megértem, nehéz lehet neki ennyire távol mindentől, amibe ő született bele. A nyelv, a kultúra, a közösség... Teljesen mindegy, hogy az ember igazi hazája a szomszédban vagy egy másik kontinensen van, a honvágy ugyanakkora. És talán most az egyszer sajnálom is a fiút. Nehéz lehetett beilleszkednie, én pedig éveken át megkeserítettem az életét a saját hülyeségemmel. - Miért jöttél el onnan?
Erről még én, Mira sem tudok, de Miának elég esélyes, hogy beszámol a dolog okáról. Azért ez érdekelne, elvégre az emberek többsége nem ok nélkül hagyja el a hazáját és a családját. Timothy mindezek mellett pedig azt sem osztotta meg velem, hogy mégis mióta vámpír. Ha mindent egybeveszek, ő képes volt átváltoztatni szóval már legalább 10 éve annak kell lennie. Gyerekként már vért szívott volna?
A hangulat nem pont a legvidámabb, amikor Tim visszatér, én pedig komolyan kezdek aggódni azt illetően, hogy vajon mi történhetett. A beszélgetést hallottam, néha ugyan elterelődött a figyelmem Cocónak hála, de összessségében igyekeztem a legjelentéktelenebbnek tűnő szavakra is odafigyelni. Talán valami érdekesre bukkanok bennük.
- Hogy micsoda? - igyekszem türhetően játszani a szerepem, így botránkozva nyílnak tágra a szemeim, mintha el se hinném a srác szavait. - Te voltál? De... Mégis mit képzelsz magadról?
A szerep kedvéért talán még meg is kellene pofoznom, de képtelen vagyok rászánni magam, elvégre akkor Miaként nem mehetek vele tovább, mert az meg mégis miként nézne már ki? Én viszont kíváncsi vagyok arra, merre szeretne ezek után menni velem.
- Miért is nem? - ezen a kijelentésén tényleg elcsodálkozom egy pillanatra, azt ugyanis gondolom, hogy nem örömmel tette ezt velem, de hogy nem lett volna szabad megtörténnie... Na igen, még mindig nem olvastam át a ránk vonatkozó szabályozásokat.
- Remélem, hogy ezek valóban nyomós indokok lesznek – helyezem kezem a fiú kezébe. Mia semmiképp sem tartana vele, ezt talán ő nem is sejti, én azonban most válaszokat szeretnék. Legalább nem nekem kell időt és energiát ölnöm a kutatásba, hanem mindezt Timothy fogja megmagyarázni számomra.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-07, 11:29


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fel sem veszem, az egyértelműbbnél egyértelműbb mondatokat. Nem hivom fel a figyelmét rájuk. Had nézzen hülyének teljesen, hogy még ezek ellenére is sikerül átvernie.
-Pedig úgy tünt élvezed és te is szívesen tovább mentél volna- csak cukkolom, még ha abban a felfokozott hangulatban, mindketten tovább is mentünk volna, utolag valószínűleg mindketten órákon keresztül csutakolnánk magunkat tisztító bűbájokkal, hogy lejöjjön rólunk a másik emlékének a nyoma is!
-Majd meg látod!- mosolyodom el cinkosan. Aztán jön egy kérdés és magam számára is meglepő módon, de Mira előtt ismét felfedek magamból egy keveset. Mégpedig hogy ez a téma egy fokkal mélyebben érint, mint az amikor Miát hozta fel valami hülye okból kifolyolag. Elöször csak hallgatok, de minden az arcomra van írva. Odahaza van a banda, a szüleim, az otthonom, a kultúrám, itt is szeretem a társasági életet, sosem volt vele bajom, sőt, oszlopos tagja lettem a legtöbb társaságnak. És valóban itt is vannak haverok, barátok, barátnők. Viszont sokszor még ma is csak turistának érzem magamat. Megmosolygom a gondolatot, hiszen több időt töltöttem itt Angliában összesen, mint odahaza. Azonban mielőtt válaszolhatnék, Willson magával von. A beszélgetés aligha baráti. Még a kezdeti inditás ellenére is. Miután lezárult a dolog, én becsatlakozok a flörtölő pároshoz, Cocon nem lepődők meg, mindenkivel ilyen. Látva a képemet még utánunk szól, és egy üveg jack daniels sinatra-t a kezünkbe nyom. Aztán elköszön.
Én a ruhatár felé veszem az irányt, ha pedig felvettük a cuccainkat kifelé indulok. Na Most kurvára jó lenne beszélni valakivel aki érintett az ügyben. Például Mirával!!! Ha nem is mindenbe beavatni... de legalább egy részébe. -Jussunk ki innen, minél távolabb attól a fickótól!- közlöm, és kilépve a szórakozó helyről, a biztonságiak utánunk köszönnek, én pedig minden gond nélkül mosolyogva intek nekik is búcsút. Arra veszem az irányt, ahová néhány órával ezelőtt megérkeztünk. Mielőtt azonban behuznám magammal a sikátorba hogy folytassuk az utunkat, szembe fordulok vele, még így nyilt terepen. Nyelek egyet és halkan megszólalok. - Mirandát... én tettem vámpírrá. De nem jókedvemből csináltam ezt vele. Akármilyen is a viszonyunk...-megcsoválom a fejemet komolyan- Ennek több okból sem lett volna szabad megtörténnie. - Hallgatok egy rövidet és azon gondolkozom, van-e értelme még a szinjátéknak? Nyilvánvalóan nincs... de most már mindegy. Felé nyujtom a kezemet- Ha most velem tartasz, válaszokat kaphatsz. És talán a testvéred is...-nyilván ha Mia hallaná ezeket, eljutna Mirához is, másfelől hülye lenne velem tartani. - Ha azt mondod dugjam fel a válaszaimat, megértem, az esetben vissza viszlek Roxmortsba.- Ha megfogja a kezem, belépek vele a sikátorba és hoppanálok a tervezett helyszínre.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-07, 10:02


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Pár pillanatig eltáncolgatok Timothy előtt, bizonytalan lépésekkel inogva jobbra-balra, mint aki kifejezetten nem találja a helyét. Nem, itt csak arról van szó, hogy Tim is ide-oda lépked, sikeresen kicselezve engem, és hát, mit ne mondjak, egészen gyors a mozgása. Amikor megpuszil, összerezzenek egy pillanatra, de tovább folytatom próbálkozásaimat, nem vagyok olyan alkat, aki bármikor is feladná a terveit. Csatt! Csók a vállamra. Végül hátulról átkarol, fejét a nyakamba dönti, én pedig megtorpanok.
- Ma nem te fogsz nyerni! - tépem ki a fehérneműt ujjai közül, még csak át sem gondolva magamban azt az apró tényt, hogy mennyire árulkodó mondat lehetett ez részemről. - Hát, az enyém tuti nem is lesz a tiéd...
Ezt mondva ellépek Timothy közeléből, majd egyetlen, villámgyors mozdulattal kapom magamra ismét a bugyimat. Kész is van, máris sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint nélküle. Nem is tudom, honnan vette a fiú azt az eszement ötletet, hogy nála fogom hagyni akár az este végéig is... Totál elment az esze!
- Pedig kíváncsi lennék rá – egyenesedek ki, miután végeztem az öltözködésemmel, majd levágok magamban egy gyors fintort. Jaj, de védi azokat a kis riherongyokat! Pedig igazán jó móka lenne őket is bevenni a kis terveimbe, ha odakerülne a sor. Na, nem gond, vannak nekem is információ forrásaim, előbb vagy utóbb, de kiderítek pár nevet. Timothy ezúttal csak annyit ért el a kis titkolózásával, hogy időt nyert magának, semmi többet. - Tovább? Ez már így is túl sok volt, nekem legalábbis mindenképp...
Már azt se értem, hogy mi a francért hagytam neki, hogy megtegye ezt velem. Így utólag már halványult kissé az az izgalmi állapot, amiben akkor voltam, amikor kijöttünk ide. Normális esetben elhajtottam volna a picsába, de erre még most se lennék képes. Olyan helyes, amikor udvarol! Kicsit még játszom a szerepem, utána majd alakulnak a dolgok. Mondjuk, ebben az is bőven benne van, hogy ezúttal érzem: tényleg messzire mentem.
- Nahát, erre kíváncsi vagyok – szólalok meg csillogó tekintettel, miközben a pult felé tartunk az embertömegen át. - Átmenet a muglik és varázslók között? Ezt meg mégis hogy érted?
Felcsigázza a lelkesedésemet, minden bunkóságom ellenére odavagyok mindkét világért, elvégre azokban nőttem fel, szóval nem csoda, ha egy olyan helyen érezném magam a legjobban, ahol a kettő keveredik egymással. Ahol ez a két világ meg tud lenni egymás mellett, oda tényleg érdemes lenne elmenni...
- Nincs honvágyad? - érdeklődöm tőle olyannyira szokatlan komolysággal. Ebben az egyben sajnálom a fiút, elég nehéz lehet ennyire messze lenni a családjától, mindenkitől, akit valaha is szeretett. Itt is biztosan vannak barátai, de azért mégis másabb, mert a nemzet nem ugyanaz. Mielőtt azonban választ kapnék a kérdésemre, Timothy váratlanul megfordul, én pedig követem a tekintetét. Egy termetes, fehér férfi áll mögöttünk, tekintetével főképp a fiút méregetve, de néha-néha én is kapok párat a pillantásaiból, de nem sütöm le a szemem, állom a méregetését. A szája széle megrándul egy pillanatra, mintha valami megjegyzést szeretne tenni rám, de utána hamar meggondolja magát és Timhez fordul. Kíváncsian hallgatom az eszmecseréjüket, ami normális esetben rohadtul hidegen hagyna, de randipartnerem szinte teljesen lefagy a férfi felbukkanása láttán. Nocsak, itt valami titok lappang!
- Persze, menj csak, én megleszek – biccentek egyet beleegyezően, miközben majdnem behalok a saját nagylelkűségem hallatán. Most azonban túlzottan kíváncsi vagyok, szóval útjára engedem a két barátot(?). Amíg távoznak, kíváncsian lesek feléjük, majd amikor végre leülnek, én is a pult felé veszem az irányt. Kissé feltünő lenne, ha akkor is őket bámulnám... Itt viszont minden szavukat hallom, hála a vámpír képességeimnek. Úgy néz ki, sokkal jobban megéri néha Mia bőrébe bújni, mint eleinte gondoltam volna.
- Két koktélt kérek – szólalok meg, amikor a Coco nevezetű fickó felveszi a rendelésemet, azonban amikor hátrapillantok és észreveszem Tim arcát, még hozzáteszem: - Azt hiszem, ide egy Lángnyelv Whiskey sem ártana. Kettő.
Kell az ütős ital a történtek után, amíg pedig Timothy nem látja, mit iszom, szépen ki is használom a kínálkozó alkalmat. Le is hajtom hát gyorsan a felest, miközben Coco engem méreget, majd némi töprengés után elkezd felém sétálni. Egek! Ez most ki fog kezdeni velem?
- Ismét jó estét, szép hölgy – könyököl a pultra, én pedig igazán igyekszem nem reflexből elhúzódni a közeléből. Túl sok mára a jóból, már csak amiatt is, mert a pasas jóval idősebb nálam. Emellett pedig sokkal jobban érdekel a Timothy és az idegen alak között zajló beszélgetés, melynek nagy része el is jut hozzám. - A tiédet én állom...
- Köszönöm – biccentek, majd magam elé húzom a koktélomat és elmélyülten szürcsölgetni kezdem. Szóval, az a bizonyos fickó tud rólam és Miáról... Értem én, hogy a vámpírokat kiemelt figyelemben részesítik, de miért olyan fontos annyira, hogy mindezt Timothy tudtára adja? Mi állhat ennek a hátterében?
- Na és, mióta találkozgattok? - jelenik meg ismét Coco a látóteremben, majd egy széles vigyorral bök a fejével Timothy irányába. Elengedem hát a szívószálam, de én nem követem a pillantását, mivel most pont rólam esik szó, kissé gyanús lenne. Megvonom a vállam, majd válaszolok: - Ez az első alkalom...
- Helyes srác, kedvelem – jegyzi meg a férfi, majd kiegyenesedik, végül levesz egy poharat a háta mögül, majd tisztogatni kezdi. Véleményem szerint csak azért teszi, hogy csináljon is valamit, ne csak egy helyben álldogálva várja a vendégeket.
- Ismeri azt a férfit vele? - kérdem kíváncsian. Coco pultos, tudnia kell pár dolgot azokról, akik megfordulnak errefelé.
- Nem igazán, nem gyakran jár erre, de ha jön is, csak kirendel magának egy italt és figyeli az embereket. Eléggé magának való fazon...
Gyorsan lehajtom a Whiskey-t, majd tovább hallgatom Timothy és az idegen párbeszédét, miközben Coco engem vesz szemügyre, majd szóvá is teszi az észrevételeit. Nem igazán foglalkozom vele, a háttérben zajló beszélgetés sokkal érdekesebbnek tűnik, így leginkább csak egy szerény mosollyal fogadom a bókjait. Amikor Timothy ismét felbukkan, némileg zaklatottnak tűnik.. Most komolyan, mi folyik itt? A beszélgetést hallottam ugyan, de sok konkrétum nem derült ki számomra belőle.
- Most meg mi a baj? - kérdem értetlenkedve, miközben a fiú maga után von, én pedig futó búcsút intek Coco-nak. - Még csak meg se ittuk a koktéljainkat!
Minden tiltakozásom ellenére azonban követem a fiút, egyszerűen csak tovább játszom a szerepem. Mia nem hallhatta, miről is beszélnek egymás között.
- Ki volt ez az alak?





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-06, 21:19


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Adjam vissza a bugyiját? Bevallom nagy a kisértés, hogy ne tegyem meg, egy ideig húzom is az agyát, kitáncolok a mozdulata elől, a bugyija helyett egy csók csattanhat az arcán, egy ujabb probálkozásnál a vállán, aztán hátulrol átkarolom beledöntve a fejemet a nyakába, feltartom előtte két mutató ujjam között kifeszitve a falatnyi ruhadarabot, immár visszabitorolhatja nem fogom megakadájozni.- Bocsánat, de csábító volt a gondolat. Igazán kellemes kis darab. Nem mintha gyűjteném.- valóban nem perverzióm az ilyesmi, de Mira kinlodása a fehérneműje nélkül, megérte volna. De jófej leszek. Lányból van, ilyennel nem alázom le.
Azt hiszem ma épp eleget töltöttünk egymás poharába. És még nincs vége az estének.
A füle mögé lehelve egy apró csókot hintek el. Érezze csak a "szeretetemet". Egy rövid ideig ölelem, miután visszaviszerezte a cuccát aztán eleresztem, megvárom míg helyre teszi magát. Közben válaszolgatok neki.
- Biztosan van, de.. ha nem baj, most nem erről szeretnék veled beszélgetni.- elmosolyodom. Kurva szádat Mira! Még csak az kéne, hogy megkeresd bármelyiket és tovább kavard ezt a... Inkább nem gondolom tovább.
Elvigyorodom - tudod... szívesen mentem volna tovább is, de azt hiszem így is túlléptük az első randi kereteit.- hallgatok egy pillanatot aztán elkapom a tekintetét - Mondjuk úgy, remélem lesz legközelebb.- minden vágyam mélyiteni ezt a brilliáns kapcsolatot, minden reményem szerint, egy még nagyobb pofára esés érdekében.
Hümmenek egyet, eltűnődöm, közben elindulhatunk visszafelé az italunkért -Van egy pár. London egészen jó hely, ha a parkjait veszi célba az ember. Néhányban egészen érdekes átmenetek vannak a mugli és a varázsvilágot tekintve. Persze kell hozzá ismerni a határokat. Az egyik kedvencem a Kew Gardens-ben a japánkert...- elgondoljozom mennyire volt jó ötlet felfedni, valóban az egyik kedvenc rejtekemet pont Mirának.... de aztán elengedem és folytatom. -gondolom nem meglepő, ha azt mondom egyrészt, mert az otthonomat idézi, másrészt, meg... érdekes dolgokkal találkozhat ott az ember.- szerencsére ártalmatlan élőlények, semmi fenevad. De egyelőre ennél többet nem árulok el. Ha már viszem valahová, valoban olyan helyre viszem, ahol tudom hozni az elcsavart herceg szerepét, és mert amúgy is, valóban kedvelem azt aa helyet. Éjszaka még tuti nem látta a Kew Gardens-t pedig sokkal... izgalmasabb.
Mielőtt azonban eljuthatnánk ujra a bárpultig valamit megérzek és reflexszerűen fordulok az illető irányába mielőtt az megkopogtathatná a vállamat.
A fószer jelenléte hidegzuhanyként ér! Le is fonnyad a képemről minden mosoly, lelkesedés és színjáték. Pillanatra mintha még a szívem is kihagyott volna.
Egy auror, europai, de odahaza szolgál, felismerem! Odalépve határozottan köszön rám.
-Nagiwara! Örülök, hogy itt talállak. Beszélhetnénk négyszemközt?- hallgatok és meredek rá aztán le nem véve a szememet a negyvenes fickóról Mirához intézem a szavaimat első körön- Mmmi..a... -picsába majdnem elcsesztem a nevét! Remélem a fickó hirtelen felbukkanásának veszi, hogy nem találtam a hangom. Odafordulok hozzá egy feszes mosollyal- Előre mennél kérlek a pulthoz és kérnél nekem is valamit? Mindegy mit. Köszönöm!- azzal visszafordulok a fickohoz és biccentek neki hogy mehetünk. Nyelek egy nagyot és kissé rezignáltan követem. Leülünk az egyik kanapékkal telepakolt részre, valahol egy sarokba eső részre. A fickó minden gond nélkül előveszi a cigijét és rágyújt, megkinál, automatikusan húzom ki a szálat és gyújtok rá én is. Remeg a kezem, meredek a csávóra, megvárom míg letüdőzi az első slukkot, majd idegesen szolalok fel
-Nos? Mi hír Willson? - a fickó komotosan szív még egyet, majd lepöccinti a hamutálba a még félig parázsló részt.
- Hát nem sok jó. Még mindig nem találtak semmit és senkit. Egyenlőre elég bizalmát vesztett az esküdt szék veled kapcsolatban. Hiába ismétled meg évente a teszteket, és teljesitesz hibátlanul....- Will a fejét csóválja aztán folytatja- Anyád eléggé ki van készülve. Mostanában sokat idegeskedik, kezd a tüdejére menni.- gépiesen emelem a számhoz a cigit és szivok bele, aztán kérdezek.- És apa?- elhúzza a száját és grimaszol
-Apád teljes vállszélességgel melletted áll. Kitart mint mindig..-láthatoan ez nem tetszik ennek a fasszoponak. Hallgatok, azért az jó érzéssel tölt el, hogy a faterom legalább hisz nekem.. Hallgatásomból Will tenyérbemászo kérdése szakít ki- Mond csak... és milyen íze volt?... Élvezted? - megakadok a mozdulatban hogy újra a számhoz emeljem a cigit és úgy meredek rá mint ha a következő mozdulatommal, rá akarnám boritani az asztalt. -Maga most baszakszik velem?!- tényleg meglepett, és valoban felgyűlik bennem a felháborodás.
-Nem, komolyan kérdem... - vigyorogva szív a cigijébe aztán folytatja ádáz képpel - Tudod, csak apádék miatt segitek.., ha rajtam múlna, az összes fajtádbelit elásatnám élve!- megremeg a kezem és nem bírom ki hogy ne szoljak vissza- Ne általánositson, ha lehet! Nem direkt csináltam ezt maga is tudja!- bologat, pont úgy, mint aki hülyének néz, aztán a cigijével Mira felé bök, nem nézek oda, tudom kiről lesz szó - Akit megharaptál, Miranda Hartford... -a pult felé bök a fejével is- Ő az ikre, Mia, igaz?- az arckifejezésemet látva, Will nyeregben érzi magát és folytatja- Helyes kislány! De ha jót akarsz magadnak, kurvára távol maradsz tőle amint vége a kis randevútoknak! Szépen megmondod neki, hogy nem találkozhattok többet és pont! Megértetted?- meredek magam elé és ezer kérdés pereg előttem. Látszatra semmit nem hallok a további mondataiból, miszerint ismeri a fajtánkat, és jobb ha meghúzom magamat, és hogy mennyire megbizhatatlanok vagyunk, hiába minden, úgy is hibázunk egyszer, és bár kérdés nélkül ítélnének el bennünket, és csak hányja rám a magáét nekem pedig kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Aztán sötét arccal ránézek, küzdve olyan indulatokkal amik most arra sarkallnak, hogy hallgattassam el a faszit, mégpedig úgy, hogy kitépem a torkát a seggén át... De megállom! Tisztázom magamban hogy csak arra hajt, hogy felhergeljen és újra hibázzak. Elnyomom a cigit és nem figyelve a további szarakodására búcsút veszek -Értettem Will! Vigyázz anyáékra, a többit leszarom!- azzal a pult felé indulok.
Idő közben Mira oda juthatott és Coco dicséreteinek garmadájában találhatja magát. Meg olyan kérdések közepette, mint hogy mennyire tündéri lány, az eddigi barátnőim közül, ő a legszimpibb neki, mióta vagyunk együtt, mennyire jó a rucija, hol vette, isteni a haja, mit használ rá?
Elhalmozza, közben persze kiadta az italunkat, sőt, feldobja, hogy Mira válasszon egy piát, amit szeret, miután pedig Mira választott, egy üveggel a kezébe nyom belőle. Elsüt egy rossz és kissé szerencsétlen szoviccet a szétpattanó üvegekről, aztán felbukkanok, és megszakítom a csevejt. Rohadtul nem gondoltam át, hogy egyébként, Coco csacsogása ellenére, Mira tökéletesen tisztán fültanúja lehetett annak a beszélgetésnek is, amit Willsonnal folytattam. Megfogom Mira kezét és mosolyt parancsolok magamra, ami nem kis erőfeszítésembe kerül, de megy. - Álljunk tovább, kérlek! Most.- és már elkezdem kifelé húzni a Mardekáros háztársamat. Minnél hamarabb kint, most én vágyom friss levegőre, csak egy teljesen más okból... Mira... most jobb ha te is velem együtt eltűnsz ez elől a gyökér elől...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-04, 16:36


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ezúttal nem veszem észre Timothy vigyorát, egyrészt mert eltakarja a kendővel, másrészt pedig nem is igen figyelem a dolgot. Ha megpillantanám, akkor is betudnám annak, hogy nőtt az egója, amiért Miát sikerült ennyire behálóznia. Hát, nem tudom, melyikünk sétált kettőnk közül nagyobb csapdába... Szépen átvertem, sikerült a tervem, most viszont aggódhatok amiatt, hogy mi lesz akkor, ha egyszer rájön a dolog mibenlétére. Elvégre, ezek után tuti oda fog menni a testvéremhez, mivel rohadtul nyeregben érzi magát és ha észreveszi Mián, hogy fogalma sincs, miről beszél neki, akkor elég hamar összekapcsolja a dolgokat... Azt meg ugyebár csak nem kérhetem tőle, hogy ne zaklasson, mert ismét csak lebuknék. Most még azon a határon is túlmentem, amit egyszer már felállítottam magamban. Maximum csak a csókot vállaltam volna be Tim-mel, azt is csak nagy fújolások közepette, erre meg ledönt a lábamról, szó szerint!
- Aha... Na, ne szórakozz velem, kérem vissza!
Elég hülyén érezném magam, ha bugyi nélkül kellene lennem az est hátralevő részében, milyen az már... Amikor Timothy lesegít a korlátról, villámgyors mozdulattal termek mellette, majd próbálom meg kikapni zsebéből a fehérneműt... Remélem, sikerül a dolog és nem kapja el a csuklóm még azelőtt, hogy sikerrel járnék.
- Bőven nem biztos, hogy annyit takar a szoknyám, amennyit szeretnék – sziszegem, miközben küzdök a sikeremért. Más esetben nem extra rövid ez a szoknya, de ha az ember lánya nem visel semmit sem alatta, akkor igen aggasztó tud lenni, hogy valakik talán beláthatnak alá. Még akkor sem érezném magam jól, ha az alja a bokám körül lengedezne, erre meg egy ekkora ruhadarabban szambázzak be a diszkóba? Milyen lenne már az is.. - Szóval, kérlek széped, add vissza!
Kiskutya tekintettel pillantok rá, hatalmas szemeket meresztve és szomorú arcot vágva. Tőlem ezt nem venné be, kicsit sem hatná meg a trükk, na de Mia.. Ő azért más, vele csak nem szeretne ennyire kitolni, szóval úgy érzem, ma sikerrel fogom teljesíteni a feladatot. Mondjuk, az egyikben már hatalmas győzelmet arattam, szóval ez leginkább csak hab lenne a tortán.
- Van köztük olyan, akit ismerek? - pislogok rá kíváncsian, miközben a derekamat tartja. Sohasem láttam a srác mellett egyetlen csajt sem, mondjuk nem is igazán érdekelt a szerelmi élete, közben meg lehetséges, hogy valamelyik barátnőmet döngette valamerre. Jó, ennek elég kicsi az esélye, hiszen ő három évvel idősebb nálam, csak a vele egykorúakra bukik. Na, nem, mert akkor meg Miától sem kért volna randit, nem igaz? Mindegy, az azért már mekkora lenne, ha ismernék valakit, aki Timothy barátnője volt! Kikészíteném a csajt is, biztos ami biztos alapon.
- És ezt mennyire sorolod a minőségi kategóriába? - mosolyodok el szélesen, biztos vagyok ugyanis abban, hogy a velem töltött pillanatokhoz semmi se érhet fel. Kissé egoista vagyok, ezt nagyon jól tudom magamról, de nem bánom... Mia helyett is kaptam önbizalmat, szóval kettőnk szépségére vagyok büszke egymagam.
- És merre? - teszem fel az újabb kérdést, ma valamiért egyszerűen nem bírok magammal egy pillanatra sem. Timothy társasága feldob valamiért, általában mindig ez a helyzet, de eddig még sohasem azért váltam energiabombává, mert jó volt vele lenne, hanem azért, mert már akkor felbasztam az agyam, amikor megpillantottam. - Vannak még titkos helyeid?





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-03, 17:47


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


+18

Egy dallam fogalmazódik bennem, és leszopom magamat, ha ebből egy új dal fog születni, Mirának köszönhetően!
Lassan de végül elengedem, nem is tudtam volna meggátolni, és nem is akartam túlontúl sokáig húzni. Pár békésebb, lágy levezető mozdulat után végleg eleresztem.
Ismét előkerül a kendő. Hiába, ez egy gyönyörű és mocskos munka egyben. Hüvejk ujjammal megtörlöm a szám sarkát, inkább a feltörő, leleplező vigyoromat igyekszem palástolni, mint bármi mást ténylegesen leszedni.

Felegyenesedem és figyelem ahogy visszatér a testébe. Aztért ez akárhogy is, mindig elégedettséggel és sikerérzéssel tölt el. A lányok öröme, fontos. Nekem legalábbis ez az elvem.
Ilyen téren legalábbis figyelmes hímnek neveltek.
A biztos jele hogy vissza tért, az hogy nem felejtkezett el a fehérneműjéről. Szemtelen mosoly terül szét a pofámon.
- A bugyid marad. Ne aggódj, a szoknyád bőven takar!- jelentem ki, és lesegítem a korlátról, ha mást nem, birkozunk egyet, hogy visszaszerezze az elkobzott ruhadarabot. Most még úgy jól is esne. Pörditek rajta egyet, ha nem lenne biztos a lépte, elkapom, megtartom a derekánál fogva. Arra hogy van-e tapasztalatom a témában nézek egyet oldalra, olyan arckifejezéssel, amiből süt, már nem számolom az eseteket.- Akad.., de sajnos ritka a minőségi pillanat. Így azok mindig sokkal értékesebbé válnak számomra.- na jó ezt mi a francért tettem hozzá? Ha-ho Hiro! Mi a pöcs van veled?!
Rámosolygok, nyújtózók egyet, megmozgatom a nyakamat- Legyen pont ez a sorrend! Igyunk valamit, aztán... van egy ötletem hová tovább.- hirtelen jutott eszembe az ötlet, és egy kis ivászat után, meg úgy, ez után az este után teljesen jó lesz!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-03, 16:07


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]


+18
Gyűlölöm. Gyűlölöm ezt az egész helyzetet. Gyűlölöm azt, hogy Timothy annak idején Miát szemelte ki magának. Gyűlölöm, amiért rám ellenségként tekintett, de most valamiért mégis úgy érzem, hogy mindezek mellett képes lennék szeretni is egyszer, valamikor a távoli jövőben. Érdekes, hogy néha mennyire felemás helyzeteket alakít a Sors, tényleg igazán kiszámíthatatlan. Létezik olyasmi, hogy utálok valakit, de közben szeretem is valamiért? Fura, elvégre még most is képes lennék megfojtani egy kanál vízben, de mégis... hiányozna. Üres lenne az életem Timothy állandó csesztetése nélkül, senki más nem képes ennyire az idegeimre menni, mint ő. Nem mintha élvezném a dolgot, egyszerűen csak visszapillantva miatta jó eltöprengeni a múlton.
Ismét felnyögök, talán kissé hangosabban is, mint eddig, de gyorsan észbe kapok és visszaveszek magamból. Odabenn lüktet a zene, őrjöngenek a fiatalok, mi ketten pedig... Jó kérdés: mit is csinálunk pontosan? Háború és béke? Vagy pont fegyverszünetet kötünk és teljesen más módon pecsételjük meg, mint a való életben szokás? Nem izgat, amíg élvezetemet lelem a dologban, addig semmi sem fontos és igenis élvezem Timothy munkálkodását. Talán kissé bizarr gondolat ez, de ha Cody nem előzte volna be, akkor most neki adnám a szüzességemet, ő lenne az első olyan férfi, akit bármilyen módon is a lábaim közé engedek. Tényleg furcsa, hogy néha milyen események bukkannak fel az ember életében...
A lábaim már remegnek a gyönyörtől, a visszafojtott orgazmus pedig igen hosszan elnyúlik bennem, mivel a fiú láthatóan még nem végzett velem. Amikor érzi, hogy közel állok a beteljesüléshez, lelassít, visszaránt, megőrjít. Játszadozik velem. Pont úgy, ahogy máskor is szoktunk, de ezt azért némileg jobban viselem. Egész testem azért kiáltozik, hogy végre átlépjem azt a bizonyos határt, amikor pedig az ujjait is beveti a cél érdekében... Elönt egy mennyei érzés, igazán jól bánik vele, talán túl jól is. Újabb és újabb hullámokban önt el a kellemes érzés, miközben zihálásom egyre erősebb lesz, ezt már nem sokáig bírom... És valóban: nem sokkal az első érintése után eljutok az oly rég áhított célig, majd pihegve térek vissza a világba.

- Add vissza a bugyimat – szólalok meg néhány perces csend után, melyet pihegve töltöttem el a korlátnak dőlve, ezzel is némileg lehűtve a bennem tóduló vágyaimat. Nyilvánvaló, hogy Timothy-nak nem áll szándékában folytatni a dolgot, habár ezt jelenleg nem is bánom, elvégre engem már tökéletesen kielégített. Kell még ennél több? - Kissé ciki lenne anélkül átmasírozni a diszkón, nem igaz?
Teljesen elfeledkezem magamról, voltaképp már nem is Miát játszom, hanem saját magamat adom egészen azóta, hogy a fiú megcsókolt. Mia minden bizonnyal felképelte volna, vagy ha nem, akkor egészen szolídan visszautasított volna Timothy közeledtét. Most viszont szép kis csapdába sétáltam: bele se merek gondolni abba, mi lesz akkor, ha a fiú megtudja, hogy valójában kivel is szűrte össze a levet. Nagyot nyelek hát a gondolatra, igazán áldom az eszem, hogy ilyesmire mindig csak utólag vagyok képes gondolni. Timothy túlságosan felizgatott ahhoz, hogy a józan észt is figyelembe vegyem.
- A ma estét pedig nem fogom elfelejteni, igazán jó volt – mosolyodok el szélesen, nincs mit tenni, játszom tovább a szerepem. Ezzel a mondatommal azonban nem hazudok, ezúttal Timothy valóban felejthetetlen élményben részesített engem. - Van tapasztalatod a témában, igaz?
Inkább bele se gondolok, hány lányt mászott már meg a srác, mielőtt engem is bevett volna, de az lehetetlen, hogy mindenféle előzetes nélkül ennyire jól bánjon az ellenkező nemmel. Talán ez mindegyik randijának a része?
- És most hogyan tovább? - pillantok rá kérdőn, cinkos mosollyal a szám szegletében. Ha mégis kedvet kapna a folytatáshoz, nem hiszem, hogy sokat ellenkeznék. Tudom ugyan jól, hogy ez Mia képébe bújva nem pont életem legjobb ötlete lenne, de túlságosan felcsigázta az érdeklődésemet. - Bemegyünk és iszunk egyet? Vagy elmegyünk valamerre sétálni?
Istenem, csak add, hogy ne zúgjak belé! Persze, a fizikai vonzódás nem ugyanaz, mint a lelki, de ezt se hittem volna, hogy valaha is bekövetkezik kettőnk közt. Undorítónak tartottam eddig Tim-et, tényleg, most pedig olyasmit művelt velem, amit eddig maximum csak rémálomként könyveltem volna el magamban. Nem, ennek nem szabadna így alakulnia, vissza kell térnem az utálatához! Egy gerinctelen kis pöcs, aki éveken át piszkálódott velem. Az indokai erre jelen pillanatban nem érdekelnek, tökéletesen elvagyok nélkülük is.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-02, 18:39


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


+18


Két év, és csak az tartott vissza, hogy Mira minduntalan ott ténfergett, és semmi kedvem nem volt felesleges körökbe bonyolódnom vele, mikor Mia a lényeg. Úgy voltam vele, négy öt havonta egy levélke belefér, túlzásba azért nem vittem.
De a gondolat elillan, és jön helyette ezer másik.
Kiteszek magamért annyi szent, ami bennem dúl indulat, azt most átformálom a partnerem felé tóduló, energiától pezsgő vággyá. Minden gyűlöletem, dühöm, és fizikai felindultságom rázúdítom, csak ezúttal most mássá válik. A bőrét perzselheti az egész rohadt helyzet. Sosem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni, hogy az efféle motiváltságban lehet bármi szenvedély. De működik. Ha tudnám mi jár a fejében, még talán sajnálnám is. Egy pillanatig. Aztán nem érdekelne. Vagy mégis? Miért gondolta vajon, hogy ez az egész jó ötlet lesz?
Miért gondoltam, hogy ez jó ötlet lesz. Fura mert valahol mindig is élveztem a Mirával folytatott játszmát. És most is folytatjuk, még ha nem is nyíltan. És ez valahol igen különös környezetbe helyezi előttem, az egész eddigi munkásságunkat amit a másik ellen elkövettünk.
Lehet valakit annyira gyűlölni, hogy az éveken keresztül ebbe fektetett energia, végül mégis valami mássá válik..?
Ha igen, akkor tulajdonképpen most ennek a bekövetkezésére, minden esély meg van részemről.
Azt az elhaló "Ne!"-t leginkább bíztatásnak veszem és mindent megteszek azért, hogy leolvadjon a korlátról és alig álljon a lábán mikor az első körrel végeztünk, aztán eldöntheti, hogy kell-e neki a folytatás, bár ezek után nem valószínű, hogy többet kapna belőlem. Nem. Bőven elég egyenlőre egy kis ízelítő. Nem mintha nekem nem esne jól, de ha bármi felgyúlt benne, igen hamar kioltaná, ha mindent megkapna egyszerre.
Úgyhogy egyenlőre egy egy pillanatot elnyújtó csókkal, lassabb nyelvmozdulattal, húzom egy kicsit, újra és újra, valahányszor érzem, hogy túl közel sodródik, aztán szenvedélyes felindultsággal kényeztetve folytatom. Figyelek, hogy ne dörzsöljem ki, akárhogy is, az az egyik legszarabb érzés, és nem is épp vonzó. Egy rövid pillanatra abbahagyom, nyelek egyet, meg egy fokkal mélyebb levegőt veszek, érezheti, a légzésemen, hogy halványan reszket. Jó adag levezetendő vágy gyűlt fel bennem is, de mielőtt bármit a kelleténél tovább gördíthetne, megnyálazom az ujjaimat és viszek még egy kis extrát a helyzetbe, aztán folytatom szájjal is.
Mindig is utáltam, a szekírozásokat, amiket a kezeim miatt kaptam. Gitározok, japán vagyok, úgyhogy leginkább vékonyabb hosszú ujjaim vannak. A legtöbbek szemével nézve van benne valami nőiesség, amit személy szerint utálok, de ilyenkor mégis remekül jön. Pillanatra felsandítok, és ami most merül fel bennem, azon józanul biztosan rosszul lennék.
Mira.. gyönyörű hangszer vagy. És én most elpengetem a húrjaid, vigyázva, hogy ne szakítsam el őket.
Ha megtép nem zavar, igazán kiteszek magamért. Elvégre lovagként térdelek most előtte, illik is úgy bánnom vele.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-02, 16:27


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]


+18

Nem tudom miként reagálnék arra, ha Timothy közölné velem, hogy tudja az igazat, mindezt pedig azután tenné, hogy eljutottunk odáig... Elsőként megpróbálnám megütni, amiért ezt merte tenni velem, mert ilyen helyzetbe hozott. Természetesen, nem nekem lenne igazam, ennyivel tisztában vagyok, de akkor is ez lenne az első reakcióm a fiúval szemben. Utána elrohannék, hogy még véletlenül se hozzon ennél megalázóbb helyzetbe. Nem sírnék, leginkább csak mérges lennék rá és az egész világra. Oké, én kezdtem, de egy ártatlan kis tréfának indult az egész, ki hitte volna, hogy eddig jutunk benne? Még az is szándékomban állt, hogy utána megkérem Miát, hogy tegyen úgy, mintha ő lett volna Timmel. Szegény tesóm annyira naiv, hogy némi rábeszélés után biztos belement volna a dologba csak abban a reményben, hátha emiatt jóban leszünk valamikor.
- Jó hosszú idő – mosolyodok el, mekkora egy lúzer... Két évig nem mert odamenni Miához, hogy elhívja valamerre. Vagyis, levélben próbálkozott, de hát Mia és a randizás két külön kategória, el sem olvasta egyik srác írását sem, pedig volt bőven. Vagy esetleg mindet Timothy írta volna neki? Kinézem belőle, de ez azért már enyhe túlzás lenne még a testvérem esetében is. Mia minden bizonnyal irtó bájos, ha pasiszemmel nézünk rá, de hogy mindenki bedőljön neki... Persze, én meg már kurvásan hatnék, ha igyekeznék rá hasonlítani. Ezt a megjegyzésedet azért megjegyeztem, Nagiwara!
Amikor előrehajol már sejtem nagyjából, mit szeretne tenni velem, ismerős a mozdulat, de nem menekülök előle. Egyrészt, nincs is merre, másrészt pedig nem is igazán áll szándékomban... Nem tagadom, kíváncsi vagyok a csókjára és arra, milyen csodákat képes művelni az ajkaival. Annyiszor sértegetett már, annyiszor oltottuk be egymást, hogy immár tényleg ideje lenne egy másik oldaláról is megismerni a srácot... Lehunyom a szemem, amikor pedig ajkai az enyémekhez érnek, teljesen elmerülök az émelyítő érzésben. Tűrtőztetnem kell magam, hogy ne vágjak bele rögtön egy csókcsata közepébe, hogy ne rántsam magamhoz közelebb, hogy ne legyek a végletekig rámenős... Ujjaimmal hát rászorítok a párkányra, hogy még véletlenül se tévedjen a kezem olyan helyekre, amelyekre nem szabadna még csak gondolnom se, miközben testemen jóleső borzongás fut át. Ahhoz képest, hogy azt hittem, eltölt az undor, ha csak hozzám ér, egész kellemes a közelsége.
Amikor közelebb von magához, fizikailag is megérzem a vágyát, de ezt egyelőre megpróbálom figyelmen kívül hagyni, mert ha csak folyamatosan az járna az eszemben, akkor biztos, hogy itt őrülök meg... Pedig annyira kívánom, hogy szinte hihetetlen számomra ez az egész, még sohasem tapasztaltam ehhez hasonlót. Tánc közben felkorbácsolt vágyaim ismét lángra lobbannak és most hevesen égnek bennem, arra várva, hogy valaki eloltsa őket... Timothy lenne az önkéntes?
Amikor az ujjai lefelé indulnak, minden vágyam ellenére is elönt a pánik. Ez most tényleg arra készül? Le kellene, le kell állítanom, de valamilyen ismeretlen oknál fogva nem ellenkezek, hagyom, hadd tegye, amit szeretne. Amikor a bugyim pántjához ér és abbahagyja a csókot, elmélyülve pillantok a szemébe, a vágy már akkora mértékeket ölt bennem, hogy szinte azt sem tudom, hol vagyok. Csak a pillanat és Timothy a fontos, semmi más, nyilvánvalóan még az se tűnne fel számomra, ha bárki is kijönne a teraszra.
Ahogy Timothy lejjebb ér, úgy csusszan le rólam is a fehérnemű, én pedig levegő után kapkodva figyelem, mit is fog tenni a következő percekben. Combjaim Timothy nyakában landolnak, egy pillanatra sem jut eszembe neki ellent mondani, amikor pedig eléri célját, jólesően nyögök fel, miközben testem megremeg a gyönyörtől.
- Ne! - szólalok meg azért lanyhán tiltakozva, hátravetett testtel, a csillagokban elmerülve, bár valójában eszem ágában sincs leállítani a srácot, különben már rég megtettem volna. Testem folyamatosan megremeg a gyönyör újabb hullámaitól, melyet ez a gyűlölt alak okoz nekem, szinte minden önálló gondolatom eltűnik a fejemből, habár egy még bennem marad: vajon itt abbahagyja vagy továbbmegy? Nem érdekel, nem foglalkozok a holnappal, nem fontos itt már semmi, csak én meg ő...





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-02, 12:58


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


+18


Eszembe jut hogy megfektessem... Mira vajon hagyná hogy osáig menjen a dolog?
Most vagy kiváló színész, vagy tényleg annyira be van indulva, hogy ennyire süt róla. Egy kissé meglep, és komolyan gondolkodóba ejt. Ha nem figyelnék oda még zavarba is hozna. Vagyok annyira rohadék, hogy elvigyem a végéig és patyolat tiszta lelkiismerettel közöljem vele maaajd ki tudja mikor, hogy amúgy tudtam ki vagy. Vajon mennyire érintené szarul? Nem hiszem hogy azzal a tervvel készült ma, hogy csókon kivül más is lesz. Vagy tényleg baromi jó színész és direkt tolja felém ezt a brutálisan szexi, éhees kisugárzást.... akarva akartlanul azért eszembe jutnak ilyenek. Végül döntök, abban, hogy mit fogok tenni vele. Az még nem olyan durva, az én lelkiismeretem is elbirja, nem roppan bele az undorba, meg amúgy is... ha a vérét már kóstoltam... miért ne tehetném meg most más részével?
- Nem. Mivel épp fontosabb dolgom lenne minden bizonnyal.- felelem szemtelenül.
-Két éve, nagyjából. -felelem őszintén. Bár az hogy bele vagyok zúgva Miába hagy maga után némi korrigálni valót, maaradjunk annyiban, hogy roppantul tetszik, és szerettem volna vele ujra éleszteni, azt ami anno megszakadt. Első körön, újra megismerni, aztán aszerint tovább lépni. De ezt nem kötöm Mira orrára. Elengedem a gondolatot.
Miután kimondta az tolsó mondatát előre mozdulok és Mira az ajkain érezheti az enyémet. Első körön csak az ajkait csókolom, az alsoba vágyodva bele is harapok, aztán szépen elmélyitem. Közelebb lépek, hogy érezze a testemet is, a vágyamat is. A feneke alatti résznél csusztatom az ujjaimat a combjai alá és húzom közelebb, puha a bőre, és ez tetszik, bele is markolok finoman abba a porhanyós húsába. Lejebb huzom a korlátról, de csak hogy leérjen a lába, legalább lábujjhegynyire, meg azért us hogy több helye legyen később támaszkodni. Még mindig tartom a csokot, az ujjaim pedig elindulnak felfelé. Amikor elérem a bugyija pántjait, elszakadok a csókból, nézek rá egy rövidebb pillanatig, kivánva megnyalom a felsőajkam egy elégedett vigyor közben. Epres szájfény ízét érzem.
Ezt követően féltérdre ereszkedem elötte, ahogy ereszkedem, húzom le a bugyiját, kibujtatom belöle a lábait, a fehérneműt megpörgetem a mutató ujjam körül, majd a felsőm belső zsebébe süllyesztem. Bocs Mira, ma bugyi nélkül fogsz haza menni..
Ezt követően a combjait könnyedén a nyakamba dobom, felnézek rá egy pillanatra. Égjen csak az agyába a kép! Belecsokolok az egyik combja belső felébe, aztán eltűnök alant, irányzott céllal.
Először térdeltem le Mira előtt életemben, és valószínűleg utoljára. De mindent megteszek azért, hogy ne tudja kiirtani az emlékeiből.





A hozzászólást Timothy Hiro Nagiwara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-05-02, 19:01-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-02, 11:34


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha tudnám, mennyire jól csinálom, amit csinálok, akkor talán még saját magamra is beindulnék, pedig ilyesmit ezelőtt soha sem műveltem... Mármint, senki előtt sem lejtettem anno csábtáncot, pedig a lehetőség meg lett volna rá, engem aztán igazi kihívás volt visszatartani egy-egy jobb bulitól, de az, hogy én tegyem magam a fiúknak... Nem, szó se lehet róla! Timothy azonban teljesen más, nála tényleg szándékomban áll elérni azt, hogy teljesen beinduljon rám, majd keményen pofára ejtem. Vagy nem? Érdemesebb lenne talán kissé hosszabb ideig húzni az agyát? A befektetett idő és energia nem éppen ugyanannyi, mint lennie kellene, túl jó móka ez ahhoz, hogy hamar véget vessek neki.
Amikor Timothy közel lép hozzám, utat engedek neki, elvégre még nem túl tolakodó, így lábaimmal most az ő combjának egy részét érintem. Nem kulcsolom át, az már túl direkt lenne, de még így is belepirulok kissé a helyzetbe. Túl erotikus, túl izgató, nekem pedig túl sok kép villan a fantáziámba. Vajon képes lennék ágyba bújni vele? Annyira be vagyok indulva még most is, hogy ez nem is kérdés... Jelen pillanatban bárkit magam mellé rántanék, akivel képes lehetek kiélni a vágyaimat, semmi más nem érdekelne. Miát azonban továbbra is hitelesen kell játszanom, neki sem hiszem, hogy pasifaló múltja lenne, ez nem rá vallana. Tűröm hát Timothy közelségét, mintha fogalmam se lenne arról, mihez kezdjek a helyzettel, de ha esetleg tovább menne, akkor véget vetek a kis játékának. Persze, könnyű ezt mondani...
- Tényleg? Neked nem jelentene gondot, ha valaki meglátna?
Kihallhatja a hangomból, hogy remeg a vágytól, hiszen minden porcikám kívánja őt és kissé tágra nyílt szemekkel nézek vele farkasszemet. Azt hiszem, ez az első olyan alkalom, amikor képes vagyok férfiként szemlélni az előttem álldogáló srácot. Soha életemben nem hittem volna, hogy bármikor is így kerülünk közel egymáshoz, most pedig képtelen vagyok visszautasítani a kínálkozó alkalmat. Töprengve harapok az ajkamba, legszívessebben megcsókolnám, elvégre ki is jönne erre? Mindenki bele van feledkezve a buliba, senki sem kívánkozik a friss levegőre, meg ahogy elnéztem, nem csak egyetlen kijárat van.
- ...belémszerettél – fejezem be a mondatot helyette, mintha tényleg rólam lenne szó, egy pillanatra el is veszítem a Mia-féle fonalat. Komolyan úgy érzem, mintha rólam, Miráról beszélne, nem pedig a testvéremről, ez pedig kifejezetten imponál számomra. Mintha csak azért bosszantott volna éveken keresztül, hogy ne vegyem észre a valódi érzelmeit. Egy pillanat alatt visszatérek azonban a földre és emlékeztetem magam arra, hogy Timothy egyelőre Miát látja a helyemben, hozzá beszél. Engem továbbra sem kedvel és ez így a lehető legjobb. - Mióta?
A kérdés felettébb egyszerű, bár esélyes, hogy Timothy nem fog számomra egyértelmű választ adni erre. Miért is vallaná be Mia számára, hogy már évek óta ácsingózik utána? Gondolom ugyanis, hogy nem egy elsős, copfos kislányba szeretett bele, aki akkoriban még a könyvei mögül sem látszódott ki...
Látom a szemén, hogy ha most ráugranék, akkor minden bizonnyal itt a magáévá tenne, de egyelőre tartom magam. A vágyaim ellenére sem érzem jó ötletnek azt, hogy összefeküdjek vele, elvégre az már tényleg komoly lenne... Mindezek mellett nekem már volt pasival dolgom, amit elég hamar képes lenne leszűrni és rá is jönne mindenre. Nem, az tényleg durva lenne, ha aközben jönne rá, hogy Mira vagyok... Csak uralkodnom kell magamon és kész. De miért megy ez olyan nehezen? Miért téved újra meg újra tekintetem az ajkaira? Miért olyan nagy a kísértés, hogy beléjük kóstoljak?
- Nekem is tetszesz már egy ideje – szólalok meg gyorsan, még mielőtt Timothy szájára vetném magam. - Pár hónapja, de eddig nem mertem odamenni hozzád...
Ha már lúd, legyen kövér, hadd élje bele magát a fiú a helyzetbe. Hadd higgye azt, hogy Mia is olvadozik utána.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-02, 09:39


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

El kell ismernem, Mira nagyon jol csinálja amit csinál! Mikor a fejét a mellkasomra hajtja, tanúja lehet annak hogy a tánc, és a felfokozott állapotok ellenére egész nyugodtan ver a szívem. Bár a tánc nekem meg sem kottyan. Egy egy koncerten százszor ennyit, és sokszor gyorsabb tempoban pörgünk végig. Gyakran festek úgy, koncertek végén, mint akire egy vödör vizet boritottak. Bár ehhez a reflektorok és a szinpadon körülöttünk üzemelő elekrtonikák hője, a hangfalak bordarepesztő közelsége, a koreográfia, az esetenkénti improvizálás és maga az adott számok sorrendjére való koncentrálás, az időzitett , rejtett trükkök, amik fokozhatják a hangulatot, mind hozzá járul hogy egy egy koncert végén úgy érezzük, valóban megdolgoztunk mindenért. Az elismerés, a közönség szeretete, a visszatapsolásuk, a promóciós cuccok szétdobálása, a csonkra vert dobverő, az énekes méregdrága börkabátja, a koncerten végigszaggatott pengetőink... Mind mind a közönségben landolnak. És mind semmit sem jelentenek, ahhoz képest amit élményt haza visznek az "ereklyék" mellett.
Igen, ahhoz hogy kellő szenvedéllyel és odafigyeléssel viseltessek Mira iránt, eleinte ilyesmi gondolatok vannak bennem, aztán lépten nyomon olyasmi történik, amire nem számítok. Mindez kiszorul, és Mira bemászik a fejembe. Kivételesen nem azzal, hogy felmászik a szinpadra és agyonver a gitárommal... hanem a most. Mira alaposan kitesz magáért, olyannyira, hogy mikor a feneke az ágyékomhoz ér, érezheti a produkciója sikerét, én meg örülhetek, hogy nem olyan nadrágot húztam, amiben ez a fajta siker látványosan gáz lehet...
Nem mondom hogy zavarba hoz, de mindenképpen meglep. Noha nem hagyok magamnak sok isőt meglepődni, ha elkezdte a macska-egér játékot, folytatom és úgy folytatom és választom meg a mozdulataimat, hogy rá is hasonló hatással legyen az élmény. Egy simítás itt, egy apró csók a vállán, egy másik simitás ott és máris ölelkezve visszük tovább az egészet. Belehajolok a nyakába, fejemet az övének döntöm, a lélegzetemet a kulcscsontján, csukjásizmán érezheti. Már csak a beijesztés végett is belecsókolok egy lehellet finom hagyományos harapással. Még ha eszébe is jut, mikor megharaptam, most egy egészen más kontextusba fog a szeme elé kerülni.
Semmit nem nyújtok el, mindennel követem a zene ritmusát. Így semmi nem válik kellemetlenné, vagy túl fogságba ejtővé. És el is jön aa pillanat, hogy időt kérjen. És megindulunk kifelé. Annyira nem kell magával vonnia. Visz a lábam, gond nélkül.
Elhaladhatunk pár lefüggönyözött részen, amiknél itt ott ki van tűzve egy egy foglalt táblácska, elhaladhatunk egy otthagyott, üres zsúrkocsi mellett, de aztán a szűk folyosó véget ér és kiléphetünk a friss levegőre. Üdítően hat, és rám mindenképpen józanítóan. Ha felül a korlátra, felötlik bennem a kérdés... vajon mekkorát esne, ha VÉLETLEN leesne? De aztán jobb ötletem támad, a fejemen pedig elégedett mosoly terül szét.- Semmi gond! Nekem is jól jön már.- és valoban mélyeket lélegzek az esti levegőből. Aztán odalépek hozzá, minden gond nélkül úgy, hogy a combjai közé kerüljek, de azért hagyok magunk között némi távot, ami ha lehet, ilyen helyzetben csak tovább húzza a helyzetet. Mint amikor eléd raknak egy pohár friss vért, de nem hagyják, hogy oltsd vele a szomjad. Közvetlen mellette két oldalt támaszkodom meg a párkányon. Igy bőven közelebb kerülünk mint talán illene, de nem zavartatom magamat.- Folytathatnánk idekint is...-
mosolygok rá cinkosan. Sehol egy lélek, és jó ideig vélhetően még nem is lesz, akármi töeténhet... Pár centiről nézek az arcába, világos, nagy szemeibe, pillanatokig csak vizslatom az előttem lévő arcot, aztán elhangzik az ujabb kérdés én pedig nem bírom ki hogy ne vigyorogjak a képébe. Mintha csak kislányos zavarnak venném, és nagyon tetszene, hogy nosztalgiázni szeretne.. Mira te kis ribanc....- Sok emlékem van veled.- közlöm, még mindig vigyorral a fejemen, de most féloldalassá válik én pedig dorombolva folytatom. - A felsőbb éveseknek húzniuk kellett, és akit húztak, azt mentorálniuk kellett. Eleinte roppantul bosszantott, mint az egy lázongó idióta kamasz Mardekárostol várható..-szemet forgatok akkori önmagamon. - De végül nem bántam meg. Sőt...-a féloldalas vigyor mosollyá szelídül és felveszek egy olyan szemkontaktust, amiről érezheti, most bármerre tovább lehet vinni a helyzetet. Ha megszakítja, akkor kilép a körből, ha tartja... ki tudja mi lesz belöle.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-01, 18:42


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ne légy benne olyan biztos – kacsintok Timothy-ra, majd gyorsan visszafogom magam, elvégre az ehhez hasonló dolgok nem pont Miára vallanak. Meg egyébként is, mi a francért kacsintgatok én rá, amikor eleve ki nem állhatom? Persze, ő a testvéremnek hisz, ezért próbál meg velem kedves lenni, ha tudná, ki vagyok valójában, akkor már rég egymás idegeire mentünk. Néha még így is meg kell küzdenem a kísértéssel, hogy ne szúrjak oda neki semmilyen bántó megjegyzést.
Figyelmesen követem Timothy mozdulatait, igyekszem mindent a lehető legjobban csinálni, ami mellesleg egész jól megy. Eleinte az utolsó pillanatban mindig eltol magától, ami kissé bosszantó, hiszen igyekszek olyan helyzeteket teremteni, melyek révén kettőnk teste összeér, és mindketten érezhetjük akár a másik lélegzetvételét is tánc közben. Timothy azonban csupán addig enged, amíg egyikünknek sem kényelmetlen, ez pedig kifejezetten bosszant. Három centi, már majdnem... Két centi, a fene se érti, mit szórakozik itt velem... Egy centi, na ne, ezt direkt csinálja!
A negyedik számnál azonban leomlik a gát, én pedig olyan közel kerülök hozzá, amennyire nem szégyellek. Eleinte megpróbálok az alapoknál maradni, csupán testünk érintkezése révén hatni rá, ez viszont korántsem elég... Nem, ide valami más kell, olyasvalami, amely még nem hat kurvásan, de azért igenis képes beindítani egy férfi fantáziáját... Fejem a mellkasára hajtom, amikor egy lassabb szám következik, majd döntök...
A következő gyorsabb számnál megpördülök, hogy neki háttal álljak, majd hátsóm az ágyékához ér, miközben táncolni kezdünk. Annyira nem erotikus ez, hogy sikítva rohanjak világgá, van benne csábítás bőven, az eddigiekhez képest sokkal több, de még mindig elviselhető szinten csupán. Timothy keze váratlanul a combomra illeszkedik, én pedig az ajkamba harapok, hogy ne toljam el magamtól. A fiú ujjai felfelé siklanak, miközben végigsimítanak a bőrömön, és kissé feljebb húzza a szoknyám. Na, nem teljesen, azt nem engedném neki, épp csak pár milivel feljebb, hogy láthassa lábaim folytatását. Amikor azonban veszi a bátorságot és a keze ismét feljebb vándorol, egyenesen a mellemre siklik oldalról, lágyan megfogom, majd a hasamra helyezem, így most ölelkezve folytatjuk a táncot. A gond itt csak az, hogy most én indultam be teljesen... A táncolással nem csak Timothy agyát húzom, hanem a sajátomét is, ami igazán nem jó jel.
Az azonban eléggé meglep, hogy a srác nem az a kellemetlenül nyomulós fajta. Semmit sem erőszakkal tesz, hanem úgy, hogy azt a partnere is élvezze és még kényelmesen érezze magát a bőrében. Nem áll szándékában lejáratni engem, nem bánik úgy velem, mintha csak egy út menti ringyó lennék, hanem igenis ad a csábítás élvezetének. Kezeivel még épp nem tiltott helyekre vándorol, oda, ahol kellemes az érintése, de cseppet sem tolakodó. Ezt a Timothy-t azért el tudnám viselni, nem tagadom.
- Igyunk egyet, én teljesen kimelegedtem – fordulok ismét szembe a fiúval, miután véget ér az előző szám. Timothy tisztán láthatja rajtam, hogy pihegek és teljesen kipirosodtam, ami sajnos nem csak a táncnak köszönhető. - Menjünk ki egy kicsit a levegőre, rendben?
Ezt mondva szinte automatikusan Timothy keze után nyúlok, majd magam mögött vonva vezetem át a tömegen, a kijáratot keresve. Hamar meg is találom, majd kirobbanok a friss levegőre és jó nagyot szippantok belőle. Rajtunk kívül nincs itt senki, mindenki más odabenn élvezi a zenét és a fényeket.
- Bocs, hogy kirángattalak – szólalok meg, miután kissé lenyugszanak a bennem lévő kedélyek. Érdekes, hiába tudom, ki áll jelen pillanatban velem szemben, mégis nagy a kísértés arra, hogy folytassam vele ezt a macska-egér játékot. Vajon hogyan csókol? Ha csak az érintéseivel képes valakit felizgatni ilyen mértékben, akkor milyen lehet a csókja? Hamar elűzöm azonban magamból ezt a gondolaot, felülök a terasz párkányára, majd folytatom: - Egy kis pihenő sosem árt, nem igaz? Majd később talán folytatjuk...
Nahát, ezt el szeretném kerülni, mert a végén még ráugrok és megerőszakolom. Van egy olyan tippem, hogy ma Cody ki lesz ráncigálva az ágyából, ha szeretné, ha nem. Nekem kell egy pasi!
- És milyen emlékeid maradtak meg még rólam? - mosolyodok el szélesen, azt ugyanis már tudom, hogy Mia és Timothy valamilyen úton-módon ismerik már egymást, csak arról nincs lövésem se, hogy miként keveredtek össze ezek ketten. - Mesélj!





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-01, 09:21


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Biztos vagyok benne, hogy kifogástalanul táncolsz!- majdnem azt mondtam, tökéletesen alakítasz majd.... Mondatomtól függetlenül vigyoromban elnyilik s szám és észreveheti, azt a röpke, talán berögzött mozdulatot, miszerint pillanatra megnyalom a szemfogamat. A mozzanat félig szándékos csak, a belém álló ideg biztos jele. Kívülről viszont nyugodtan lehet annak venni, hogy fogamra valónak találom a partneremet, és a helyzetet is. Elindítom a kört és olyan mozdulatokkal vezetem, amit bárki könnyen, minden alap nélkül is tudna követni. Eleinte nem engeedem közel magamhoz. Nehogy már csak ő szorakozzon, aztán ahogy újra és újra elindul egy újabb zene, váltok én is. Egyre inkább beengedem a személyes terembe, és mikor olyan közel kerül, hagyom hogy kiélje magát. Egyrészt roppant kiváncsi vagyok mit fog alkotni, másfelől ilyenkor nekem is alkalmam nyílik olyan érintéseket kivitelezni, ami a mozdulataiból következhet. Mennél inkább "felbátorít" annál többmindent engedek meg magamnak is, bár még mindig nem egy vérig nyomulós, ittas fasz hangulatában. Érezhető, hogy tudom mit csinálok, és hogy nem fogok többet tenni, mint amit enged. Persze azért kicsit szemtelenkedek, de a jó ízlés határain belül. Aztán majd meglátjuk Mira meddig megy ezidő alatt. Rajzolodik egy gondolat a fejemben, ahhoz viszont bele kell lendülni, a másik agyának a kicsinálásába. Minden esetre, ha olyan mozdulatot hoz, nem restellkedem végigsimitani a derekán, a vállain, a nyakán, vagy éppen a combján, feljebb húzva egy kicsit a szoknyáját mint aki szeretne minnél többet kapni. Fejben valahol kurva messze járok, valami olyan helyen, ami segithet ebben a helyzetben hogy hitelesen alakitsam a lelkes kant. Az arcomon ez nem látszik, egy egy mozdulatot, mélyithetünk szemkontaktussal is. Ott mondjuk kifejezetten figyelek. Látni akarom a tekintetét. Milyen szomorú, hogy látvány és érintés központú vagyok bizonyos szempontból... Az érintésekkel, össze simulásokkal és egyebekkel még nincs is baj, sőt, de attól még Mirát látom, és ezen a tényen semmi nem változtat. Legfeljebb azt hiheti, jó az önuralmam és nem kell azon aggodnia, hogy kiviszem néhány perc múlva és addig döngetem, amíg ki nem fekszik végleg...
Egy igen jól betalált mozdulata után azért erősen elgondolkodom az ötleten... de egyenlőre félre teszem, ráijesztésnek még jó lesz.
Nem vetem el a súlykot, hiszen nem szeretnék pofont kapni, bár ha az sül ki belőle, akkor azon kell majd aggodnom, hogy pofán ne röhögjem. Akkor tuti kiborul a bili.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-05-01, 08:29


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy ebben a pillanatban igazán bamba képet vág, úgy tűnik, tényleg elég jól alakítom Miát bármilyen helyzetben. Hogy ez miért nem jutott előbb eszembe? Ha ilyen jó vagyok a szerepjátékok terén, akkor ezer meg ezer embert becsaphattam volna. Mondjuk, egyikük átverése se járt volna akkora élvezettel számomra, mint most Timothy-é. Kjíváncsi vagyok, mit szól majd, ha egyszer rájön a kis trükkömre...
- Én is – tündéri mosoly, de gondolatban már a verseny helyszínére helyezem magam, ahol épp a hangfalakból rángatom ki a kábeleket, hogy utána Timothy nyaka köré vessem a hurkot. Fantasztikus élmény lenne. A fiú kijelentését hallva vállat vonok: - Talán igazad van, de én alszom lányokkal egy hálókörletben, szóval tudom, miként jár az agyuk. Azt azért aláírom, hogy az ázsiai fiúk valóban nem a kedvenceik, de az itthoni bandák többsége akkor sikeres, ha jóképű pasik játszanak benne.
És igen, vannak olyan csajok, akik képesek csak azért kiadni pénzt a jegyre, hogy élőben láthassák kedvenceiket. Persze, a zene is fontos, de az ő szemükben ez másodlagossá válik. Meg még talán az enyémben is... Nem tudom, mennyire soroljam magam ebbe a kategóriába, hiszen én sohase rajongtam annyira senkiért sem, hogy a szobám falára életnagyságú posztert rakjak ki a kedvencemről. Miánál akadtak alkalmak, amikor oda-vissza volt egy-egy bandatagért, állandóan a TV előtt ücsörgött, azt várva, hogy leadják a számukat, de beteges mértéket sohasem öltött egyikünknél sem a rajongás. Az pedig, hogy pénzt adjak ki a jegyre, mert a kedvenc bandám a városban van... Igen, megteszem és néha az is benne van, hogy csak egyikük miatt perkálok le annyit.
Amikor Timothy elkapja a kezem, átfut rajtam az undor és valami kellemes egyveleg, amit nem tudok mire vélni. Gyorsan túlteszem azonban magam rajta, még mielőtt pofákat vágnék a fiú érintésére, majd kérdőn pillantok rá. Eleinte nem tudom, mi a fészkes fene baja van, majd végül tágra nyílnak a szemeim a hirtelen jött felismeréstől: - Jaj, tényleg, bocsi...
Gyorsan leteszek hát ama szándékomról, hogy meggyógyítsam a fiút, mert teljesen kiment a fejemből, hogy jelenleg egy mugli szórakozóhelyen vagyunk. A mágia annyira hétköznapi számomra és annyira ritkán járok tanév alatt mugli helyekre, hogy hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy a két világ nem ugyanaz. Timothy, te piszok mázlista vagy! Pedig milyen jó tréfa lett volna!

Amikor Timothy elillan a mosdóba, én a leghátsó terem felé veszem az irányt, amit említett. Ott már javában megy a szórakozás, csápolnak ezerrel, néhányan egy eldugott sarokban csókolóznak. Oké, azt azért kifejezetten remélem, hogy Timothy nem szándékozik egészen eddig elmenni. Felsóhajtok, majd egy önkiszolgáló pult felé veszem az irányt, amely elegánsan megbújik a parkett szélén. Minden bizonnyal azért van itt, mert az ingyen fogyasztás benne van a jegy árában, persze itt nincsenek olyan butálisan drága italok, mint kinn. Mindegy, ha van alkoholtartalma, akkor bármi jöhet...
Leginkább puncs van, szóval itt is pofára estem. Mindenesetre, megragadok egy poharat és merek magamnak az italból, majd lehajtom. Hajlamos vagyok ettől is becsípni valamennyire, márpedig kell némi alapozás ahhoz, hogy ne rohanjak el sikítva, ha esetleg Timothy teste az enyémhez ér... Már akkor majdnem lebuktam, amikor megragadta a karomat, mert ha akkor és ott nekiállok fintorogni... Hát, kurva nehezen magyarázom ki magam belőle.

A parkett szélén álldogálok, amikor valaki váratlanul a hátam mögé kerül, majd összekulcsolja az ujjainkat. Megrezzenek az érintésétől, jól tudom ki az illető és óhatatlanul is, de egy kósza fintor szökik át az arcomon. Hát eljött az idő. Most aztán apait-anyait bele kell adnom a színjátékomba, mert ezt terveztem a nap fénypontjának. Olyan szexinek kell lennem, mint még soha, olyasvalakinek, akit Timothy habozás nélkül megdöngetne... Engedelmesen megpördülök hát, így pillanatokon belül szembetalálom magam vele és pont a szemébe nézek, miközben melleim a mellkasának feszülnek. Egy pillanatra úrrá lesz rajtam az az érzés, hogy ezt talán mégsem kellene, jobb lenne elmenni innen és vissza se nézni, de hamar lenyelem magamban. Nem futamodok meg a saját tervem elől. Amikor meglátom a vigyorát, kissé pipiszkedek egyet, majd egy sietős puszit nyomok az arcára. Nesze, legyél boldog, te szemétláda!
- Erre vártam egész nap – lehellem, mint aki már a végletekig fel van izgulva a Timothy-val való közös táncra. Ha lehetséges, akkor testemmel kissé még jobban hozzásimulok, hogy biztos érezhesse minden szegletemet. Ujjaim úgy fonódnak az övéibe, mintha sohasem szeretném elereszteni. - De ha ügyetlen lennék, akkor nyugodtan szólj rám, ebben azért nem vagyok valami profi...
Elmosolyodom, mint aki szégyelli magáról ezt az információt és most Timothy kezébe adom az irányítást. Nekem tökéletesen elég lesz arra koncentrálnom, hogy felizgassam a srácot.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-04-30, 22:20

Az agyam kissé leürül, de ez kívülről legfeljebb Mira elragadó szinjátékának tudható be, ahogy a tesóját alakitja.
-Kíváncsian várom, hogy egy versenyen össze fussunk!- belegondolva valóban jópofa lenne. Agyonverhetnénk egymást még verseny lezárta előtt.
A kijelentésre miszerint biztos sok lány rajong értünk, kételkedve rávigyorgok. - Tudod, japán banda vagyunk. Odahaza lehet, hogy igaz amit mondasz. De az európai hölgyek körében ritka, hogy kedvelnék az ázsiai arcokat. Ha pedig valaki kifizet x összeget egy koncertért, az a minimum hogy a zenéért megy. Eléggé leírná a lányokat ha csak a tagok külseje miatt mennének el ilyen eseményekre.-amit mondok, azt úgy is gondolom.
Érzem hogy az indulataaim brutális mértéket kezdenek ölteni, de ekkor feldobja a kérdést, hogy megyünk-e táncolni. Felhajtom az italom maradékát és az asztalra teszem az üres poharat.- Még szép hogy van kedvm!- amint meglátom mire készül, és szóban is alá támasztja, elkapom a kezét mielőtt előszedhetné a pálcáját. Most egyszerű emberi sebességgel persze és közelebb hajolok egy cinkos mosollyal -Mia, nézz egy kicsit körbe, mielőtt elöszeded a pálcát!- Ha Mira teljesíti a kérésemet, feltűnhet neki, hogy ez bizony, egy mugli hely. Ha csak beszélgetünk ilyesmiről az nem gáz, a társaságok ugysem hallanak, csak egybefolyó morajt a körülöttük lévőkből. Eleresztem és felállok, ép kezemet nyújtom neki, hogy felsegitsem a fotelból. -A parketten találkozunk! Leghátul van a te zenéd terme -közlöm vele egy kacsintással, majd a mosdók felé veszem az irányt miután felállt. Muszáj húznom valamivel az időt, és áthangolni magamat!

...életemben nem hugyoztam még ilyen apátiával...
Megmosom magamat, a kezemet. Aztán kedvem lenne a képemet is a csap alá dugnom. Nézem a tükörképemet és elhúzom a számat. Nem tudom nem érezni azt a fanyar marást amit az hagyott maga után, hogy Mia, nem hogy nem jött el, de még a levelem közelébe sem került. Ha Mira most látna, fuldokolna a kárörömben.
A másik ami piszkosul feldühít és valami beteg oknál fogva szorakoztat, az az, hogy Mira eddig megy, azért hogy kicsesszen velem. Simogatja a lelkem, hogy ilyen fontos vagyok neki. És egyben mérhetetlen hányingerrel tölt el. Nézem a pofámat tovább és azon meditálok, hogy ha a vissza szeretném fordítani felé a fegyverét, akkor bizony nem csak nekem kell jól játszanom a szerepemet, de a testemnek is meggyőzően kell alakitania. Elfog a mérhetetlen undor. Aztán biztatom magamat kicsit. Ezt Mira nem uszhatja meg csak úgy! Gyerünk Hiro! Megvan a rosszfiús sármod, csak elő kell venned!
Közben kimosom a kendőt is, megszáritom, aztán elteszem.

Nagyjából öt perc mulva pedig belépek az említett terembe egy teljesen új szellemben. Úgy kerülök mögé, hogy még ő se hallhatja a közeledésemet. Az ujjaimat az ujjai közé csusztatom és kényelmesen pörditek rajta egyet, úgy, hogy mikor szembe kerül a karjai a feje felett tündököljenek x-ben, általam tartva. Ezen kívül a mozdulatsor miatt igen közel kerülünk, a mellei legalábbis a mellkasomhoz simulnak. Milyen jó, hogy anno tanultam táncolni. Így ismerem a trükkös mozdulatokat is. Lazán tartom, így a lefegyverezés legfeljebb a meglepetés erejének köszönhető. Amit még hozzácsapok a jelenethez az egy igen kihívó, féloldalas, flörtölős, már már vigyor. Mint aki rohadtul elégedett a helyzetével, és a lány akit tart, sejtheti hogy ma este lehet többet kap, mint amire számít!
-Kezdődhet a tánc, királylány?-teszem fel a kérdést dorombolva, ezzel a remek mosollyal nézve le Mirára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-04-30, 18:46


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha előre tudtam volna, hogy a katicás tetoválás fog lebuktatni Timothy előtt, akkor semmiképp sem hagyom magam elvágni Jóslástanból... Rühellem Trewalney-t, de ilyenkor azért rohadtul jól jönne egy csésze tea, amelyből kibogarászhatom a jövőmet. Esetleg lehetnék legilimentor, az is milyen jó lenne már! Hallanám, amit Tim gondol, vagy a franc se tudja, miként működik ez a dolog, de kifejezetten jó lenne, ha nálam működne valahogy. Így azonban csupán gyanútlanul üldögélek a fotelben, a lábamat lógatva, koktélt kortyolgatva, miközben a srác lerendezi a pultossal azt a szerencsétlen kis balesetet. De komolyan, milyen gáz már egy ennyire jól menő helyen rossz minőségű poharat adni a vendégek kezébe! Nem mintha annyira izgatna Timothy sorsa, tudom jól, hogy a sebei seperc alatt semmivé lesznek, a kendőt is csak a színjáték kedvéért köti a kezére, nehogy az édes kis Miácskája megsejtse, hogy vámpír... Még csak nem is sejti, hogy ha sokáig feszegeti a húrt, akkor én magam közlöm testvéremmel a dolgot. Valami elsős kapcsolatról beszélt kettejük között, szóval akkor valahonnan mégis ismerik egymást, de hát ugyebár én akkor még képben se voltam. Elsős koromban nem pattogtam annyira a felsőbbévesek felé, mint a későbbi években. Mindegy, majd Miától rákérdezek erre.
- Szerencsére mindenkivel kijövök – villantok egy százkarátos mosolyt a srác felé, tök jó a kedvem, aminek részben a koktél is oka – noha alkohol nem sok van benne – meg a Tim-et nemrég ért kis baleset is. Úgy kell neki! Továbbra sem zökkenek ki a szerepemből, Miát nem nehéz eljátszani, ha arról van szó, hogy emberekkel kell barátkoznia. - Már csak találnom kellene olyasvalakiket, akik szeretnek zenélni, meghallgatást tartani, utána versenyekre járni. Talán egyszer pont veletek is szembekerülünk. Bár, ez nagyon a jövő zenéje, túl sok a tanulnivaló...
Fogalmam sincs arról, vannak-e Miának zenekari tervei a jövőre vonatkozóan, de ha lennének, akkor sem adná fel mellette a tanulást, szóval ezzel nem hiszem, hogy akkorát lódítottam volna. Hollóhátas, a könyveinek él, elég unalmas élete is van mellette, szóval...
- Gondolom, akkor elég sok lány rajong érted – jegyzem meg ártalmatlan képet vágva, mintha Mia is csak úgy mellékesen említette volna meg ezt és semmiféle hátsó szándéka nincs a dologgal. - Mármint, ne érts félre, nem vagyok féltékeny, csak megállapítottam magamban. Aki zenekarban zenél, sok helyen lép fel, sok emberrel találkozik és a legtöbb rajongó lány, akik bele vannak zúgva a tagokba. A tapasztalataim legalábbis ezt mutatják...
Tettetett zavarral kuncogom el magam, miközben visszagondolok az általam kedvelt zenekarokra. Igen, a lányok valóban csak a jó pasik miatt járnak el egy-egy koncertre, ami azt illeti. Persze, Timothy-t én nem sorolom ebbe a kategóriába, már azt is kisebb csodának könyvelném el, hogy bárkinek is tetszik, de ma este leginkább türhető. Amikor nem bunkózik az emberrel, akkor tud kellemes is lenni a társasága. Mondjuk, ettől még egy pöcs marad a szememben, de legalább most egy másik oldaláról is megismerhetem.
- Van már kedved táncolni vagy várjunk még vele? - pillantok a srácra, miközben leteszem a koktélomat az asztalomra. Igazság szerint nem szeretek táncolni, de a végletekig húzni Timothy agyát igen jó mókának hangzik, ezért már alig várom, hogy lassúzás közben minden rejtett porcikámat éreztessem vele... Az undort meg majd legyőzöm valahogy. De a móka, hogy jéghideg vízzel kell fellocsolni a srácot a padlóról, mert deffektet kapott a nem létező agya... Csúcsszuper lesz! - Ha rosszul vagy, akkor talán nem ártana visszamennünk a Roxfortba...
Majd hülye lesz visszamenni, amikor így is annyit várt erre a találkozóra! Ó, biztos nemet fog mondani, csak emiatt mertem felvetni számára ezt a lehetőséget.
- Ne hozzam rendbe? - vetem fel az ötletet, miközben elő is húzom a pálcám. Tim nem fogja megmutatni a sebét, mert nincs, de jó poén ráijeszteni kissé. - Nagyon jó vagyok ezekből a gyógyító varázslatokból, utána majd Madam Pomfrey teljesen meggyógyít.. Na, mutasd csak!
Terveim szerint kissé erőltetni fogom a témát, mintha Mia nem tűrne ebben semmiféle ellentmondást sem. Ezt a szitut Timothy nem fogja egy egyszerű nemleges válasszal kivédeni, annyi szent.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-04-30, 18:01


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nevetek egy rövidet, majd minden fenyegetéstől mentesen a hangomban, közlöm Miával - Ne akarj az én célkeresztembe kerülni ilyen téren.- habár nem gondolom hogy ez bekövetkezhet.
-Azért a Mardekárban is vannak rajta kívül mugli születésűek. Mindenesetre, Mira elég elökelő helyet vivott ki magának az évek során. Mostanában már legfeljebb az köt belé aki fölötte jár. De igen.. hatékonyan rendezi le őket. Nálunk meg... inkább úgy közelíteném meg mint egy hosszú, passzolgatós játékot. Legalábbis részemről biztosan.-
Szusszantok, elűzöm a bosszúságomat, hiszen már régen volt. Rálegyintek- legalább megtanultam, hogy az érkezett leveleket ne hagyjam elől. Bár jobban örülök, hogy felgyujtotta inkább, mint elolvasta!- és ezt vitathatlanul díjazom is. Már csak az kellett volna. Anyáméknak akkoriban szokásuk volt ráadásul angolul irni a leveleimet.
-Mira ha előadná az ártatlant... Nem mondom hogy a többségnek nem jönne be az angyalbőrbe bújt ördög.-vállat vonok- de szerintem ő úgy jó ahogy van.-Ránézek Miára- Ahogy te is.- nagy naivan az jut eszembe, mennyire jó, hogy Mira mindezt nem hallja!
Eltünödöm kicsit hosszabban ahogy hallgatom. -Tudod.. fura, mert tényleg olyan mintha most beszélgetnénk elöször. Bevallom nekem is kiszaladt a fejemből, de ami miatt, valojában úgy gondoltam, hogy újra lehetne próbálni, az a pár első évben történtek miatt van. Jó akkoriban nem volt semmi komoly, hiszen kölykök voltunk de jó benyomást tettél rám.- hallgatok egy kicsit, összeharapom az állkapcsom, láthatóan tényleg bánt a dolog- Sajnálom, hogy végül a többség nyomását választottam és veled kapcsolatban mindent felszámoltam. -hallgatok egy hosszabbat, aztán Miára nézek ismét egy, semmiképpen nem megalázkodó, de bocsánatkérő mosollyal.
Mikor megköszöni a koncertjegyet főt hajtok ismét, a mosolyom elégedettségtől sugárzik és valoban örülök Miának.
Aztán lezajlik az a remek közjáték. A hangulatom pedig rohamosan megzuhan. Részben mert Mira rengeteg olyat hallhatott most, amihez egyrészt semmi köze, másfelől, valószínűleg a Miával való első éves mentorálási időszakról semmit nem tud, akkor még nem voltam olyan mélyen részese Mira szivatásának...
Pillanatok alatt szorul a torkom köré egy hurok, de leginkább dühből. Ha viszont a szerepemet szeretném játszani, nem hozhatom szóba többet, a közös dolgokat, azzal egyértelműen lebuktatnám, és megfosztanám magamat a visszavágás örömétől. Tudja hogy a kezemnek semmi baja. De attól még az első adag vért magába szivta a kendő. Kellemetlen.
Elcsigázottan bolintok, mint aki azért kicsit rosszul van, hiszen Mia nem tudja hogy mi vagyok. -Persze. Jól, majd helyre rakom, mielőtt a tánctérre mennénk.- toldom meg egy mosollyal, és kényszeritem magamat a lehető leg természetesebbre venni a figurát.
-A zenekar megkezdéséhez elég egy jó brigád, akikkel szeretsz is együtt dolgozni, együtt lógni. Aztán jöhet minden más.- biccentek- De, gyakran versenyzünk. A legtöbb meghívást egy egy nagyobb verseny után kaptuk eddig mindig. Legalábbis ami a friss helyeket illeti.-ezt követően belekortyolok az italomba. Kedvem lenne mocskosul leinni magamat pár gallon töménnyel, de nem. Ezt nem engedhetem meg most.
Most fontosabb dolgom van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-04-27, 17:16


Tim & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Jó kis szivatás lenne az – kuncogok fel halkan, majd annyit még óvatosan hozzáteszek: - Ha rajtam szeretnél egyszer bosszút állni, akkor nyugodtan elvihetsz oda engem is, bár talán az lenne a legjobb, ha ezt illetően nem nagyon osztogatnám a tippeket, igaz? - eltöprengek egy pillanatra, kissé komolyabb arcot is vágok hozzá, majd végül folytatom: - Bár, addig nem szeretnék eljutni, hogy valakire úgy fújjak, mint Mira rád... Kellemetlen lehet úgy elmenni más mellett, hogy ne kössön beléd valamivel, bármi is legyen rá az oka.
Számomra egész kellemes, bizsergető érzés, amikor észreveszem Timothy arcán, hogy valamivel úgy istenesen sikerült betalálnom neki, de ez eddig még csak egész ritkán fordult elő. Valamiért sohasem mutatja ki nyíltan, hogy rosszul esnének számára a szavaim, pedig én aztán becsületesen próbálkozom. Talán Mia az egyetlen olyan pont nála, ami némileg kellemetlenül érinti, de még az sem az igazi. Mikor érem már el nála végre, hogy beismerje: én nyertem?
- Igen, arra emlékszem – biccentek egyet, habár legbelül már szélesen vigyorgok az akkori és mostani önmagamon. Dettó ugyanez vagyok még mindig, nem sikerült kinőnöm, a mai napig elgyepálom azt, aki valami rosszat mer mondani nekem, annak pedig simán csak beszólok, aki feltünően megbámul engem. - Igen, őt annak idején a Mardekárban sokan piszkálták a származása miatt – felsóhajtok, kissé elgrimaszolom magam, majd folytatom: - Tudod, sárvérűek vagyunk, ezt pedig nem mindenki viseli el szó nélkül... Még engem is érnek támadások, pedig a Hollóhátba járok, most gondold el ugyanezt a Mardekárban, a sok aranyvérű család gyermekei között... Naponta el kellett tűrnie a beszólásokat, és nem hagyta magát, mert ha azt teszi, akkor a fejére nőnek és sokkal durvább dolgokhoz folyamodnak.
Persze, ezzel nem szeretném magamat mentegetni, én nagyon jól tudom, mit miért tettem, a többi valahogy nem izgat. Egyáltalán nem érdekel az sem, hogy Timothy megsajnál-e vagy sem, semmi sem fog változni, nekem már unalmas is lenne az életem, ha nem kötnék bele állandóan. Már csak az hiányozna, hogy ez a kis szórakozás is eltűnjön az életemből.
- Levelet? - megrágom a szavakat, nem igazán emlékszem a levélre, ezt be kell látnom magamban. Mondjuk, nekem nem is volt annyira fontos, de kissé rémlik, hogy volt egy nyurga srác, aki annak idején úgy kiabált velem, hogy zengett tőle a folyosó. Ő lett volna? Nem tudom, nem emlékszem az arcára. - Sajnálom...
Igyekszem úgy tenni, mintha tényleg sajnálnám a történteket, habár a legkevésbé sem érintenek meg. Tim minden bizonnyal megérdemelte, esélyes hogy ő is benne volt abban a bandában, akik állandóan szekáltak engem. Valahogy el kellett rettentemen őket magamtól, habár ez a fiú esetében pont ellenkező hatást értem el.
- Igen, Mira nem sokmindentől fél – mosolyodom el, kis büszkeséggel az arcomon, mintha valóban értékelné azt Mia, hogy ennyire bátor testvére van. Valójában csak saját magamra vagyok büszke, hiába ugyanis Timothy genyózása, oda-vissza megy a labda, én tényleg nem ijedek meg semmitől sem.
- Legalább van valami, amivel elszórakoztok – nevetem el magam, számomra legalábbis elég jó buli a srác piszkálása, hiszen tényleg elég unalmas az, amikor senki sem mer visszaszólni, mert nem szeretne nagyobb bajba kerülni. Egyedül Timothy az, akiről tudom jól, hogy ha kiosztom, akkor nem fogja annyiban hagyni a szavaimat. Persze akkor és ott néha rosszul érintenek, de utólag bánnám, hogy nem tettem meg.
- Igen, elég féltékeny – biccentek egyet, de azért lezárom a témát, engem sem igazán érdekel már a történelem, így alakult. Különben is, Timothy-nak semmi köze sincs a családi hátteremhez.
- Igen? - felvonom a szemöldököm. Ártatlanság? Tény, ami tény, hogy Miának valóban van egyfajta kisugárzása, ami bennem nem lelhető fel, vagy ha mégis, akkor igen kevés mértékben. - Ribancnak?
Kissé megütközve pillantok fel a srácra, mintha Miának nem tetszene a szóhasználat, noha leginkább csak arról van szó, hogy nem értem... Nekem miért állna ribancosan? Mert erőltetném? És ha olyan jól áll számomra a buzgómócsiskodás, akkor miért én vagyok az, akit annyira látványosan hanyagolnak a pasik? Nem értem, egyszerűen nem vagyok képben, de nem erőltetem tovább a dolgot.
- Ez tényleg jobban hangzott, mint így kimondva – biccentek egyetértően, néha talán jobb hallgatni, ez pedig pont egy ilyen eset. Mia nyilván oda-vissza lenne ettől a mondattól, de ezt én már nem igazán tudom tetetni... Biztos édes az ilyenféle bók, de nem vagyok olyasvalaki, akit ennyivel le lehet venni a lábáról. Meg hát Timothy-ról van szó, kérem szépen!
- Nem tudom – vonom meg a vállam, miközben valamiféle épkézláb indok után kutatok az elmémben. Tényleg, mi oka lenne Miának randizni bárkivel is? Mindenesetre kinyögöm azt a választ, ami egyelőre a legjobbnak hangzik: - Csak szerettelek volna kissé jobban megismerni, ennyi az egész... Meg nem nézel ki rosszul, miért ne próbálhatunk meg egy találkozót egyszer az életben? - A koncert hallatán felcsillan a szemem és lelkesedve biccentek egyet: - Tökéletes! Nagyon szépen köszönöm!
Elpirulok hirtelen jött zavaromban, pont én bókolok ennek a köcsögnek? Hogy ne történjen több ilyen meggondolatlanság, gyorsan felmarkolom az italomat, majd sietős léptekkel indulok el a fotelek felé. Még csak nem is sejtem, hogy Timothy rájött a hazugságra, hiszen akkor minden bizonnyal oltári nagy balhét rendezne itt. Nyugodtan huppanok hát le az egyikbe. Kényelmes, annyi szent.
- Jól vagy? - meresztek nagy szemeket a fiúra, habár cseppet sem aggódom érte, elvégre jól tudom, hogy a sebei már be is gyógyultak, neki pedig pont arra kell az a fekete kendő, hogy eltakarja a dolgot. Mia nyilván rákérdezne az okára, vagy ha nem is, akkor magától rájönne, szóval igen, lenne miért aggódnia.
- Talán nekem is alapítanom kellene egy zenekart – vágok töprengő arcot. - Énekelnék, szerintem ahhoz talán még értenék is. De ha jól meg lehet belőle élni, akkor eléggé megérné a dolog.
Hallom a szívverését, kissé gyorsabb a vére is, de ezt betudom annak, hogy kellően ráindult Miára. Undorító dolog, de egy percre se zökkenek ki a szerepemből, abból nem fog enni!
- Nem szoktatok versenyeken indulni? - szólalok meg ismét.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 46

TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem? 2017-04-27, 03:50


Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Nem, a legkevésbé sem vágyom, oda vinni senkit, legfeljebb ha valakit nagyon szivatni szeretnék... Bár nem biztos, hogy érne ennyit nekem. -szögezem le, még a hideg is kiráz és megrázom magamat. Aztán felkérdez, reméltem, hogy Mira nem lesz téma ma este, ez valahol az arcomra ült, de oldódik is hamar, ám legyen. Végül is a tesója. Eltűnődöm egészen komolyan aztán válaszolok neki egy nehéz sóhajjal megindítva a témát . -Mira első -másodikos korában mindenkinek beszólogatott és cukkolta akit ért, nyilván az érvényesüléséért küzdött, mert ha valaki vissza szólt neki annak neki is ment. -hallgatok egy rövidet - Az első két év a Mardekárban elég brutális tud lenni. Hamar bedarálja aki nem tudja tartani a tempót. - grimaszolok egyet aztán megvonom a vállam -Ezen mindenki túlesik. -igen, még mielőtt Miráék a Roxfortba kerültek volna, nekem is ki kellett küzdenem a helyem. -A gond az volt, hogy Mira nem válogatta meg kibe köt bele. Az első körök nem is érdekeltek, mi a frászt törődjek én egy elsős kis... -vissza kell fognom magamat és egy kevéssé durva jelzőt találnom -..fruskával? -olyan arcot vágok mint akinek az egész méltóságán aluli hogy ilyesmit megengedjen magának. -Csak aztán talált egy levelet. -szemet forgatok és bosszús arcot vágok ahogy vissza gondolok. - Otthonról jött és nagyon régóta vártam rá, hogy megérkezzen.- megnyalom a szemfogamat, határozottan felidegesít a puszta gondolata. Végül is csak arról volt benne szó hogy anyáméknak sikerült-e elintézniük, hogy szabad hazajárásom legyen Japánba, és ne csak a szünetek alatt. -Jó persze utólag újra lett küldve...-de ez nekem nem mentség és nem is vígasz.- Mira úgy gondolta, jó buli lesz ha felgyújtja... -az arcomra kiül valami, valami csúnya. De össze szedem magamat, megroppantom a nyakamat és folytatom. -Én meg gondoltam, ezek után pont ideje lesz móresre tanítani. És normál esetben működött is volna, hogy elijesszem a további genyózástól, de... Mira legnagyobb meglepetésemre nem félt tőlem. És azóta sem.- dögvigyorra húzódik a szám - És el kell ismernem, piszkosul élvezem.. Noha az utóbbi időben kissé eldurvultunk.. - modorálom magamat, elvégre szegény Miával beszélek és nem valószínű, hogy jó néven veszi ezt az arckifejezést. Szusszantok -Félre ne értsd! Egyszerűen csak, ő az első, életem során aki nem fél tőlem. -hallgatok és az arcomra most egy fokkal mélyebb gondolatmenet ül ki - Általában mindenkit túl könynen sikerült elriasztanom magam mellől. Olyanokat is, akiket nem szerettem volna. -szemet forgatok és egy irónikus drámai mosollyal megtoldom. Igyekszek elütni a dolgot, viccre venni. Menet közben rájöttem, hogy ennél mélyebben nem szeretnék belefolyni ebbe a gondolatmenetbe.- Biztos a sötét aurám.- zárom le egy szemtelen mosollyal, meg egy szemöldök emeléssel. Aztán gyorsan tova siklok rajta.
-Bevallom, ebbe inkább nem igazán gondolok bele. -közlöm arra a kérdésre, miszerint nem-e zavar hogy ugyan olyanok. Volt pár alkalom, hogy elkezdtem végigvezetni, de.. az eredmény, valahogy mindig túl bizarr lett. -Te ilyen vagy, ő meg olyan. Attól mert hasonlítotok, külön személyek vagytok. Ráadásul Mira alaposan igyekszik is különbözni tőled. - jófej leszek és nem jegyzem meg, amit valószínűleg ő is tud, hogy Mira baromira féltékeny akármit is tesz.
Hallgatom az újabb kérdést. És előcsal belőlem egy újabb mosolyt. Nem mondom, hogy sunyi, de van benne valami csalfa. -Talán ez hülyén fog hangozni, de az ártalmatlansággal együtt jár egy különös báj, ez pedig sokakat megfoghat. Ártatlan nőiesség, inteligencia, kicsattanó vidám energia... -eltűnődöm és megtoldom -Ha ezt Mira próbálná megcsillogtatni, olyan hatása lenne, mint egy ribancnak. Már bocsánat, neki nem állna jól, ő jól van úgy, azzal a buzgómócsing robbanékony dühöngéseivel. Emiatt is különböztök. -aztán kibukik belőlem még egy gondolat, némileg halkabban és bizalmasabb hangvételben. -Én az elején gyakran éreztem úgy, hogy... Ha az ember elromlik, akkor valaki olyan személy tudja csak megjavítani mint te.. -hirtelen hallgatok el aztán összehúzom az arcomat- Na jó ez a fejemben jobban hangzott. -igyekszem tovább vinni a dolgot, bár nincs bennem zavar. Ez a nyálas szarság valahogy nem én vagyok! Lehet fejben jól hangzott, és néha tényleg mocskosnak érzem magamat, de a sötétség elnyeli a fényt, Miát én kebelezném be, nem pedig az ő fénye kerekedne felül... Vagy mi a fasz... Na jó inkább megrázom a fejemet és kiűzöm ezeket. -Szóval valami ilyesmi benyomásom volt rólad, persze, semmi elvárás nincs mellette, csak belém vágta az éket, hogy szeretnélek megismerni, hátha... -igen, a pár évvel ezelőtti önmagam még képes volt random, ok nélkül is romantikus gondolatokat eregetni. Most legfeljebb, ha tényleg okom lesz rá. Minden esetre talán nem ártok vele, hogy megosztottam az első benyomásokat.
-És te, hogy hogy végül úgy döntöttél hogy eljösz? -érdeklődöm felderülve.
-Köszönöm. -ismét fejet hajtok egy röpke pillanatra, arcomon mosollyal. Hozzá vagyok szokva a Japán etiketthez. Ha pedig dicsérnek, ösztönösen jön a mozdulat. -Két hónap múlva lesz egy fellépésünk. Bár a hely körül még vannak kérdések, de amint meg lesz, szólok, mit szólsz?
Elgondolkodva hümmenek egyet -Tudod, Mira szerint meg ha ketten mentek valahová, mindig te kerülsz középpontba. -valójában csak baromira blöffölök, de ha látom rajta, hogy van alapja, az nekem is plusz infó.
Ezt követően azonban olyasmi történik, amire nem számítok! Egy pillanat csupán, de ott van. Azt a katicás tetoválást én ismerem! Még jó hogy épp nem rám figyel, hanem a fotelok felé vette az irányt. Kis híján utána nyúlok és a haját össze markolva húzom vissza, hogy a szemébe nézzek és.... átharapjam a torkát....Mira?... MIRA!! A kúrva életbe, hogy kerül ez ide?! Miért??! Ezek szerint a levelem... Most egyszerre támad kedvem kivinni a wécébe és addig nyomni a fejét a csészébe ameddig meg nem fullad! MI? A? FASZ? Mira komolyan képes eddig elmenni? El kell hogy rejtsem a zsebembe a kezemet mert azon kívül hogy ökölbe szorult, remeg a feltóduló indulattól. Aztán sikerül elroppantanom a másik kezemben tartott italos poharat, mindezt anélkül, hogy bele ittam volna! Nem baj, tökéletes észhez térítés, amit a tenyerembe vágó szilánkok rám zúdítanak. És gyorsan határozok. Megőrzöm a szerepem! Felszisszenek, és riadalmat tolok az egész mellé, bár nem sokat, csak mintha tényleg fájna. Valójában már szinte érzéketlen vagyok az ilyesmire. A szerencsétlen pultos aki a kezembe adta az italt és olyan lelkesen köszöntött, most halálra váltan veszi észre a kezemet. Mirának viszonylag higgadt képpel szólok oda, hiszen már letette magát. -Egy pillanat!- Egy röpke párbeszéd a hozzám siető pultossal, amiből MIRA annyit hallhat, hogy "Semmi gond Coco, biztos csak forró volt az üveg és elpattant a jégtől... Nem, hagyd csak, menj vissza, sokan várnak még rád!" Idő közben persze takargattam a kezem ami elkezdett helyre állni, annyira, hogy a szilánkokat le tudjam söpörni minden gond nélkül. Végül ép kezemmel a zsebemből elő húzok egy fekete selyem zsebkendőt. Igazából csak kiegészítésnek volt nálam, most azonban jól jött. Gyorsan körbe kötöm a kezemet, Cocotól kérek egy új italt aztán mintha mi sem történt volna Mira felé veszem az irányt.
-Bocsánat....- megcsóválom a fejemet mint aki együttérzően és közben dorgálóan áll a helyzethez. -Sajnos ez történik, ha rossz minőségű pohár kerül a készletbe.. -rápillantok a lányra, mintha mit sem tudnék semmiről. -Hol is tartottunk? -kérdem röpke zavart mimelve, persze roppant hitelesen. -Ja igen! Igen a fellépések is megérik. ÉS ne zavartasd magadat. Ma este mindenre a vendégem vagy! -egy kiadós szopásra is ha már itt tartunk! Annyi indulat dúl bennem, hogy csak imádkozom, hogy ha Mira meg is hallja a vérem száguldását, annak tudja be hogy "ráindultam" Miára. Remélem nyeregben érzi majd magát... És már kerekednek is a sötétebbnél sötétebb gondolatok a fejemben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Átverés! Vagy mégsem?

Vissza az elejére Go down

Átverés! Vagy mégsem?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?
» Hazukage Inu(újra)
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Korotsuki Kazeno
» Vendégszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts :: Három Seprû-