2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Amikor meghallom a nevem, néminemű megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, elvégre ismerős a hang, ráadásul nem kellemetlen emlékek társulnak hozzá. Mekkora szerencsém van, hisz lehetett volna olyan is, aki utál, vagy akit én nem szívlelek. - Aha! Szia Selene! Azt hiszem, mindketten szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egymásba botlottunk. Mosolyodom el, noha valószínűleg ebből nem sok minden látszik, de ez legyen a legnagyobb problémánk a nap hátralévő részében. - Baj? Nincs, miért lenne? Egyszerűen csak rossz irányba fordultam, fogalmam sincsen, hogy lehetek ennyire bamba néha. Közben azért nyújtom neki a kezem, hogy segítsek felkelni a földről, s figyelmesen hallgatom, miféle ötlete támadt nagy hirtelen, vagyis, inkább azt, hogy hová készült eredetileg, mielőtt belém futott volna, mert az tuti, hogy nem utánam jött le ide, és hogy azt sem akarta, hogy bárki kiszúrja, különben nem nyelte volna el a fényforrásomat. - Tehát járjak veled tilosban? És valami világmegváltó ötleted van arra az esetre, ha elkapnának minket? Atya ég, mintha az okoskodó húgomat hallanám, semmi kétség, végül még azelőtt bólintok, mielőtt megválaszolná a kérdésemet. A büntetőmunka is csodás közösségi tevékenység, nemde?
- Amúgy, nem akarok nyuszinak tűnni, de inkább a klubhelyiségben beszélgessünk, ha megjártuk. Pillantok rá kérlelő tekintettel, mert egy sötét, rideg pincefolyosó valahogy nagyon nem az én világom. - Ohh, hát én nem is gondoltam volna, hogy bármit el akarsz csenni. Csóváltam meg a fejem azonnal, általában nem feltételeztem rosszat az emberekről, és ha lopni is akart volna, akkor is megpróbálnám lebeszélni a dologról, mert határozottan nem volna szép, és nem is hagynám, maximum, ha jól kupán csap valami nehézzel. - Akkor… menjünk, már ha tudod az utat, én csak véletlenül keveredtem erre. Azzal előre is engedtem, vagy mehettünk egymás mellett is, teljesen mindegy volt számomra, csak haladjunk, az édességeket mondjuk bírtam, hozok majd valami finomságot a húgaimnak is, főleg Nini fog isteníteni miatta.
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Evangeline & Selene - A titkos folyosókon... 2014-10-28, 19:33
Deep down, where no one can see us...
Gyorsan elcsendesedek, még levegőt se véve, mozdulatlan várom a lelepleződést. Ami nem jön, mivel az illető nem gyújt újabb fényforrást. Jó akkor nem tanár. S még mielőtt végig gondolhatnám, a dolgokat megszólal egy igen ismerős hang. Megkönnyebbülve sóhajtok, amikor meghallom Evi hangját. Hála az égnek, hogy nem kell magyarázkodnom! - Evangeline? – szólalok meg halkan és meg világítom a hideg kőfalakat pálcámmal. Furcsa látni, hogy az idősebb lány arcából is egy félénk tekintet vetül rám, évekkel megfiatalítja az arcát. Mit csinált, amiért ennyire megijed egy ismeretlentől? – Baj van? – igazi mindent tudó pillantással nézek fel rá. Legyen, bármi a válasza felkelek és leporolgatom magam.
- Na, figyu. Gyere el velem a Mézesfalásba! Ott összeszedünk pár finomságot, aztán visszajövünk ide beszélgetni. – próbálok óvatosan bánni vele, mert soha nem voltam jó normális társas kontaktokban. – Áll az alku? –mosolygok rá a tőlem telő lehető legkedvesebb módon.
- Jaj. – jut eszembe, hogy pár dolgot nem említettem. – Persze semmi féle lopásba nem akarlak belevonni! Természetesen fizetnénk a dolgokért! – nehogy már azt higgye, hogy holmi pitiáner rabló vagyok, és most bűnrészessé tenném, csak úgy brahiból. Ő azon kevés lányok egyike, akikkel jóban vagyok. Nehogy már egy félbe hagyott mondat miatt csússzanak félre a dolgok. Számat rágva várok a válaszára. Remélem hisz nekem…
Esküszöm, hogy soha semmi rosszat nem szoktam csinálni, kivéve persze, ha Lana belerángat valami eszement őrültségbe, most sem erről van szó, inkább csak arról, hogy szörnyen eltévedtem. Az ember azt hihetné, hogy a hetedik évében már tök jól ismeri a sulit, de aztán rá kell jönnie, mekkorát tévedett. Nagyjából két perce jöttem rá, hogy valószínűleg elkalandoztam, és kicsit később fordultam be, így hát nem a klubhelyiségbe jutottam, hanem elindultam ki tudja merre. Most fordultam vissza, és lumost használva botorkáltam a sötétben. Iszonyat, mennyire nem láttam semmit, nagyon ijesztő, persze nem híresztelném senkinek sem, hogy ez már nekem kicsit sok, még a végén kinevetnének. Egyébként is botrány napom volt, ma tudatosult bennem, hogy nincs az az isten, hogy én átmenjek számmisztikából, tutira trollt fogok kapni. Nem mintha sokat számítana a későbbiekben, de azért nem vágytam ilyen csúfos értékelésre, esküszöm, bármit csináltam, bármennyit tanultam, nem ment a dolog. Néha úgy érzem, összeesküdött ellenem a világ, vagy csak helyre kellett állítani az egyensúlyt a gyógynövénytan zsenialitásom miatt. Ez van.
Pillanatok múlva azonban megüti a fülemet egy kisebb sikoly, határozottan könnyű meghallani ebben az üvöltő csendben, szóval esélytelen, hogy ne vegyem észre. Nekem egyébként nincs bajom azzal, ha mások tilosban járnak, senkit sem szoktam beköpni, az nem az én stílusom, én nem szoktam, csak ilyen véletlen esetekkor, vagy az éjszakai nasizásaim okán, de az szerintem nem olyan eget rengető szabályszegés. Ezzel mondjuk a tanárok biztosan nem értenének egyet. - Nem akarok bajt, szóval nyugi, elmegyek melletted, te meg mész, ahová akarsz, és minden oké... Szögezem le még azelőtt, hogy megláthatnám, sőt, nem is vehetem észre, mivel kioltja a bűbájomat, valószínűleg Noxot használt, így fogalmam sincs, hogy Selene az, egy lány az alattam járó évfolyamból, és már többször is találkoztunk. Mondhatom, hogy jóban vagyunk, bár olyan nagyon sokat nem beszélünk, elvégre nincsen közös óránk. Azt viszont nagyon remélem, hogy nem egy mardekáros az, a múltkori akcióm óta szerintem célkereszt van rajtam, állandóan nekem jönnek a folyosón, és mindenféle undok megjegyzéseket tesznek, nyilván tisztában vannak vele, hogy nem pofozhatok fel mindenkit.
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Evangeline & Selene - A titkos folyosókon... 2014-10-27, 22:10
Deep down, where no one can see us...
Nem mondom, kissé elegem van már a mai napból. Az még oké, hogy E-t kaptam a számmisztika dogámra, arra számítottam. Még az is rendben van, hogy beleestem a szökőkútba és egésznap ezzel szívattak a barátaim. De, hogy elveszítsek egy fogadást, melynek keretein belül ki kell lógnom a Mézesfalásba azt már nem hagyhatom. Szóval egy olyan igazi, „tuti, hogy nem mered!” mondattal kezdődött az egész. - Sewee! - huppant le mellém Armet. – Fogadtunk a srácokkal, hogy tutira nem mersz kiszökni most a Mézesfalásba. – úgy vigyorgott, mint aki tudja, hogy ezzel ma képes megfogni. És telibe talált a megérzése. - Ch, én bármit meg merek. – kissé öntelten vágtam rá és nem törődöm módon lapoztam egyet a könyvemben. – Mit nyerek én ezzel? – ha már az ember könnyen befolyásolható, kalandvágyó és kissé megalázott, akkor legyen az stílusosan. - A cuccost, amit el kell hozni. – felvont szemöldökkel várta választ, ami egy sóhaj volt. – Jó, akkor kapsz még 12 galleont! – na, ez már valami. Hanyagul oda dobtam neki a könyvemet és már vettem is fel a kabátomat. Kellett egy kis sikerélmény. Ahogy a „múlton” merengve sétálok a szűk folyosón, egyszer csak észreveszek egy égő pálcavéget. Mármint nem szó szerint, azaz csak világított. Gyorson elmotyogok nox-ot és igyekszek beleolvadni a sötétségbe. Ahogy közeledik, felém az ismeretlen fénypont, úgy hátrálok. Egy darabig megy is a dolog, aztán viszont kicsúszik alólam a talaj és kisebb sikollyal kísérve dobok egy hátast. Kérlek, ne legyél tanár! Kérlek, ne legyél tanár! Imádkozok összeszorított szemekkel. Lécciiiiiiiii!
