2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán egy kicsit túl hamar mozdultam most már nem számít. Mindenesetre valami olyasminak lettem a szemtanúja amit valószínűleg még szinte senki nem látott a roxfortban lakók közül. Ettől kissé meg is illetődtem. Először láttam azt a megszokottól eltérő tekintetet, eltűnt a közöny, a hidegség és helyét valami teljesen más, valami új vette át. A szívemet ettől ismét elöntötte az a jól ismert melegség, szaporábban vettem a levegőt. Csupán egy pillanatig, olyan volt mintha valaki a mellkasomba boxolt volna. Csak álltam ott értetlenül, a kezem önkéntelenül emelkedett a levegőbe. Szerencsére még időben kaptam észbe és elrántottam. Hajszál híjján megérintettem a karját, még utoljára homlokráncolva felpillantottam azokba a furcsán más szemekbe majd halványan elmosolyodtam. Szóval te vagy az akit annak idején megláttam. Ezért ver mindig gyorsabban a szívem amikor meglátlak a folyosókon, a csarnokban vagy éppen a kviddicsmérkőzéseken. Nem szólok semmit csak hátat fordítok neki és elsietek úticélom felé. Lépteim ruganyosak de ugyanakkor határozottak, érzem ahogy hosszú hajzuhatagom ide oda libben karcsú testem körül. Boldog vagyok azt hiszem, apróság csupán és tudom, hogy legközelebb már nem lesz ilyen szerencsém mégis... Megmagyarázhatatlan de a fellegekben járok, láthattam azt a valakit a hideg és minden féle tekintetben aljas mardekáros maszk mögött. Azthiszem ezért már megérte lejönni ide, már nem félek. Nincs mitől!
Karbafont kézzel ácsorgom előtte, igazán mulattat a rémülete, s az, ahogyan elkezdi összeszedni magát. Nincsen ezzel gond, a kultusz evolóciója ilyen. Aláássuk az önbizalmát, majd hagyjuk visszaérni, hogy ismét szétrombolhassuk. A teljes megsemmisítésnek semmi értelme nem lenne, hiszen akkor nem lehetne újból megcélozható áldozat az amúgy valóban ártatlan griffendéles lány. Ellenben tökéletesen meg vagyok lepődve, amikor kinézi belőle a jóságot, akkor lehanyatlik a kezem. Pont egy griffendéles higgyen abban, hogy nem csupán a gonoszkodás lehet a célom. A kihívó pillantást most nem is tudom állni, a hideg fény is kihuny a szemeimben, amikor arébb lép, nem mozdulok utána, ezért is még váratlanabbul, hogy megtaszít, még lehetőséget sem adott rá, hogy netán átgondoljam a dolgot. Mégis meggyőzte magát arról, hogy bármire képes lehetek. Nem tántorodom meg igazán, a jeges pillantás sem tér vissza, egy pillanatig képes vagyok valóban önmagam lenni. - Nem tudom, hogy honnan vetted, hogy nem vagyok rá képes. Egyetlen szerencséd, hogy lány vagy, különben már kivágtalak volna az ablakon. – Rántom meg a vállamat, és feltett szándékom figyelmen kívül hagyni azt, hogy még itt van, holott nagyon is elgondolkoztatott, amit mondott. Nekem is vannak érzéseim, amiket szinte mindig igyekszem elnyomni. Olyan félelmetes hírnevet építettem fel, erre jön valaki, aki azt mondja, nem hisz benne, hogy valóban én lennék az. - Csak menj tovább, és vedd úgy, hogy jókedvemben találtál. – Mondom ki végül csendesen. Szerencse, hogy a háztársaim nem látták, hogy nem szállok vitába a griffendéssel. Elég nagy szégyenbe kerülnék miatta. Talán nekem is jobb lesz, ha elfelejtem az egészet, holnap pedig újult erővel alázok meg mindenkit az oroszlánok közül. Aranyvér folyik az ereimben, ez arra kötelez, hogy kimutassam a fogam fehérjét, ha úgy tartja kedvem.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Draco & Sue 2014-11-02, 20:42
Nem mondanám, hogy meglepett Draco viselkedése de azért ez a kendőzetlen fenyegetőzés még tőle is sok volt. Legalábbis számomra. Egy pillanatra komolyan megrémültem ám úgy gondoltam a legrosszabb amit tehetek, hogy meghunyászkodok. Errőt kell vennem magamon nem hagyhatom, hogy ez a beképzelt pondró megfélemlítsen. - Túlságosan nagyszabású dolognak hangzik ez ahhoz képest, hogy rólad van szó Draco. Te képtelen lennél reflexszerű megátkozásra... - bámulok kihívóan, egyenesen azokba a jéghideg szemekbe. Bármit is hallottam róla valamiért nem tudnám elképzelni, hogy ez a fiú képes lenne csak azért ártani nekem mert véletlenül nekiütköztem. - ...elvégre ahhoz némi sütnivalóra is szükség van - jelentem ki és már el is lépek jobbra, hogy faképnél hagyjam ezt a felfuvalkodott hólyagot. Legnagyobb meglepetésemre azonban Draco utamat állja mire homlokráncolva meredek a képébe. - Mi bajod van? Elnézést kértem, oké? Hagyjuk már ezt a gyerekes vagdalózást tegyünk úgy mintha meg sem történt volan és kész - jelentem ki ám minden hiába. Úgy tűnik ez a magát felsőbbrendűnek tartó pondró véletlenül sem akar elengedni. Oké, te akartad. Szabad kezemmel Draco vállát megcélozva hirtelen mozdulok és a meglepetés erejét kihasználva minden erőmet beleadva igyekszem taszítani egyet az utamat álló alakon. Közben mindvégig átkozom magam a percért amikor a szívemen úrrá lett az a bizonyos érzés, miért kell nekem mindig az elérhetetlen dolgokra bukni? Nem akarok én most semmi mást csak lelépni innen, a lehető leggyorsabban. Ó Sue, ez aztán tényleg nem a te napod.
Nem mondanám azt, hogy nem akartam megbántani. Egyedül ő tehet arról, hogy belémszaladt, így viselje a következményeit. Egyértelmű, hogy velem egy szintre teszi fel magát, ami több ponton is hibádzik. Griffendéles aljanép, másrészt ha lenne is annyi sütnivalója, mint nekem, biztosan csórók, legalábbis kapcsolati tőkéjük nincsen annyi, mint a Malfoyoknak. Jobban tenné, hogy ha szemlesütve távozna ahelyett, hogy itt kikéri magának, és visszaszól. Na nem mintha amúgy nem lenne csinos, de mint tudjuk, a nőknél ez az egyetlen fegyver olyan gyenge tény, amivel számoli sem érdemes. Szenvetlenül várom végig, ahogyan összeszedegeti a dolgait, és felemelkedik, eszem ágában sincsen segíteni neki. A pálcámat végül elteszem egy gunyoros horkantás közepette, ebből látszik, hogy pontosan tudja, kivel áll szemben, még ha az elején ez nem is tűnt fel. - Hozzám hasonló? – Kacagok fel élesen, és végigsimítok tejfelszőke tincseimen. – Annak is örülnöd kéne, hogy nem átkoztalak meg pusztán reflexszerűen. Ki tudnám magyarázni, még meg is dícsérnének érte, hogy milyen jók a reflexeim. Te az első árokszélen meg fogsz dögleni Wen. – Közelebb hajolok, hogy odasziszegjem csak a biztonság kedvéért. – Akkor aztán legendákat fognak mesélni a griffendéles ex-prefektusról, aki még egy napot sem élthetett az óvó kis iskolája falain kívül. Minden szavam akár a jeges tőr, arroganciám nem ismer határokat, a remegése s a pír egyenesen mulattat. Nem fogom fellöki, vagy kigáncsolni, ám az útját állva nem engedem tovább. Viselje a következményeit, ha keresztezte az utamat.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Draco & Sue 2014-10-29, 17:08
Draco szavai savként marrnak a szívembe mégsem hagyhatom, hogy egy pillanatra is elbizonytalanítson. Bár kissé nyugtalanító, hogy a pálcáját rám szegezi tudatnom kell vele, hogy ettől függetlenül egy kicsivel sem áll feljebb a ranglétrán. Tipikus pöffeszkedő mardekáros. Erőt veszek magamon és miután az utolsó tekercset is megkaparintom felkelek a földről és egyenesen azokba a csodás de ugyanakkor visszataszítóan hidegen csillogó szemeibe nézek. - Nézd Draco, elnézést kértem - kezdtem majd átcsoportosítva a tankönyveket a bal kezembe feljebb emeltem immáron szabaddá vált jobb kezem. - Azt viszont erős túlzásnak tartom, hogy ezt itt - mutattam ujjammal a pálcájára - egyenesen rám szegezed - ráztam meg a fejem jelezve, hogy ez cseppet sincs ínyemre. - Megértem, hogy megijedtél elég hátborzongató ez a folyosó de én nem egy mumus vagyok. Csupán egy hozzád hasonló prefektus - emeltem ki az utolsó szót s, hogy ennek méginkább nyomatékot adjak teljes magasságomban kihúztam magam. Államat büszkén felszegtem jelezve, hogy nem vagyok vevő a további tipikus mardekáros csipkelődésre. Még magamat is megleptem ezzel a hirtelen jött határozottsággal. Máskor rögvest elkapom a tekintetem vagy éppen igyekszem úrrá lenni hangom remegésén, máskor a pírt próbálom eltüntetni arcomról. Igenis büszke lehetsz magadra Sue, Prefektus vagy és ezt még ez a pökhendi (de jóképű) fickó sem fogja megváltoztatni.
Alakul a dolog. Szinte felugrok a levegőbe, hogy odaboxoljak egyet. Anyám kérését nem is tudtam volna ilyen kiválóan teljesíteni. Mit kérését? Parancsát. Egyetlen probléma van vele. Hiába mondta, hogy ne csak a saját házamból, egyszerűen másokban nem tudok másokban megbízni. Régen is mindenki más ellenünk volt, most sincsen ez másképpen, ráadásul még belső ellenségek is fúrnak minket, mint az a cafka Aimes, akinek egyszer kitekerem a nyakát, ha griffes sárvérűeknek árulkodik. A csatlósaimat egészen ügyesen leépítgetem, ahogyan többen is javasolták az új rendből. Ashborne és Anne egész ügyes bástyák, pedig lányok. Talán pont azért. A fiúk túlságosan naívak, könnyen manipulálhatóak. Ahhoz, amit mostanság tervezünk, sokkal ördögibb gondolatokra lesz szükség, amelyet csak a mögöttem álló lányoktól remélhetek. Hosszú volt ez a nap, ideje a Mardekár klubhelységben körbelesnem, hátha találok valami ottfelejtett ingóságot, amit meglovasíthatok. Pénzt nem hiszem, annyira még a háztársaim sem ostobák, Crakékat, s az egykori banda maradványait meg ott nyúlok le, ahol tudom. Lobogó talárban döngetek végig a folyosókon, jókedvem határtalan. Egyenruhám makulátlan, ha McGalagony megállítana, akkor sem találna bennem kivetnivalót, Piton pedig még akkor is a keblére ölelne, ha hányadékfoltos hosszú szakállal állítanék be. Befordulok a folyosón, amely jobbra kanyarodik, egyszerűen lepattan rólam valaki. Meglepődöttségemben még pálcát is rántok, hogy minimum egy hátráltató átokkal zúzzam szét az illető arcát. Észreveszem a földön seggest vágó lányt. Kegyetlenül elmosolyodok, ahogyan lehajolok hozzá. - Sajnálhatod is... Jobb, ha fel sem kelsz, ott van a te helyed. – Nyoma sincsen hangomban apám cinikus, de mégis úri modorának. Nálam valahogy nem képezte már a nevelés tárgyát. A másik talárján is prefektusi jelvény villan, kész szánalom, hogy ugyanaz a poszt jár két ilyen fényévekre található felelősségről. A pálcát még mindig nem teszem el, ajkaimon megvető mosoly játszik. Készülök valamire.
***
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Draco & Sue 2014-10-15, 13:03
Draco & Sue
Hogy mit keresek a pincefolyosókon? Jó kérdés, Dave-et keresem. Vissza akarom neki adni a könyveit na meg szeretném megbeszélni vele, hogy mikor megyünk el Roxmortsba. Sosem szerettem az alagsort, olyan vészjóslóan sötét és nyirkos volt az egész. Nem értettem, hogy a Hugrabugosokhoz hasonló nyájas, kedves diákok miért erre a helyre kerültek. Persze a klubhelyiségükkel már nem volt semmi gond. Ahogy Dave mesélte a klubhelyiség nagyon kellemes és hívogató hely, mely minden részletében különbözik a Mardekár klubhelyiségtől. Számos sárga függönye és akasztója van, dundi fotelokkal és kis földalatti alagutakkal, melyek a hálókörletekbe vezetnek, melyeknek mind-mind kerek ajtajuk van, mint a hordó teteje. A Mardekár klubhelyiségéről még csak legendákat hallottam, sosem éreztem rá késztetést, hogy komolyabban utánanézzek a dolognak. Valahogy engem sosem vonzottak az ilyen sötét, barátságtalan, hideg helyek. Olyannyira elméláztam ezen a dolgon, hogy észre sem vettem az előttem tornyosuló alakot, mire pedig észbe kaptam már túlzottan késő volt. Velem is megtörtént az az egyértelműen snassz és kegyetlenül megalázó dolog, hogy egyszerűen csak nekiütköztem valakinek. Nem is akárkinek, Draco volt az. Ezt persze csak akkor állapítottam meg amikor már fenékre estem és szanaszét szórtam a kezemben lévő könyveket s tekercseket. Éreztem ahogy elvörösödik a fejem, nem állhattam jeges kék tekintetét úgyhoyg gyorsan elkaptam a sajátom. Remek Sue, ez aztán tényleg nem a te napod. - Sajnálom - morogtam miközben a térdeimre küzdve magam igyekeztem összekaparni a könyveket. Most aztán majd megkapom a magamét, hogy hogy mertem bemocskolni a Mardekáros reverendáját.
A hozzászólást Sue Wen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-29, 17:08-kor.
