Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Mimi és Marius

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Marius Cartwright
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Re: Mimi és Marius 2017-04-20, 22:26

A kérdése valahol vicces és egyben furcsa is hallani. Kicsit olyan, mint ha gyakorolnánk egymás nevét. pedig én csak meglepődtem, hisz valóban nem számítottam arra, hogy pont őt fogom meglátni az ajtóban. Mégis miből következtetnék, ha egyszer egyetlen intimebb pillanatunk sem volt, mint maga az az éjszaka. Amivel a közös ügyünk elkezdődött, gyakorlatilag ott is zárult le. Hisz ha visszatekintek bármelyik pillanatunkra, nem telt el úgy alkalom, hogy valamelyikünk ne feszengett volna, ne állt volna be kínos csend és még folytathatnám. De valahol vicces is ahogy a nevemet mondja, hát még azzal a grimasszal, amivel elsétál mellettem. Azt hiszem ez a nő szeszélyes, borzasztóan szeszélyes és még rá is segít, hogy labilis a hangulata. Hát... lássuk mi lesz ebből az estéből, ha már ide jött.
Nem fogom kirakni, azt mondani neki, hogy menjen vissza a szobájába és aludjon. Kezem a kilincsen ragad pár pillanatig, miközben hallgatom a nyűgjét. Nos, erre tudnék egy gonoszat mondani, de csal elmosolyodok és elindulok felé.
- Mi lesz veled, ha már nagy lesz az a pocak? Mondjuk úgy ekkora? - közvetlenül mögé állok, amennyivel magasabb vagyok nála és hosszabbak is a kezeim, könnyedén átérem a karjai alatt és mutatom is mekkora pocakra gondoltam. Elkap a kísértés, hogy megsimítsam a hasát, mégis annyira idegen ez az érzés, hogy végül mégsem teszem. Mégis mi lenne a helyes?
Csak figyelem, mit csinál az ággyal. A könyv pillanatok alatt ágy mellett landol, ahogy az ágyból is kétszer akkora lesz. Most akkor tényleg aludjak vele? Mármint ez annyira közvetlen, amennyire csak lehet. Nem is ismerjük egymást igazából és most mégis együtt fogunk aludni. Persze gondolhattam volna erre akkor, amikor megtörtént. De már mindegy.
- Tudok mást is javasolni a párna helyett a lábaid közé. - eresztek meg egy pofátlan vigyort. Nem bírtam kihagyni, hogy ezt így meg ne jegyezzem. Ha úgy vesszük, még igazából nem is incselkedtem vele sehogy sem. Csak próbáltam egy jófej pasi lenni, aki mindenben megértő és különben is. Most is igazából valahol azt csinálom, hisz nem küldtem el. De éjjeli nem tudom hány órakor nem fogom kisikálni a számat, ha valami neki nem tetszőt mondok esetleg.
Még egy darabig figyelem, ahogy leül, tényleg ötletem sincs mit kezdjek a helyzettel. De valahogy ez motivál és a tettek mezejére lépek. Mellette az ágyra mászok és húzom őt is magammal fekvő helyzetbe.
- És ha azt mondom nem ilyen a természetem? Vagy talán rajta keresztül szeretnél megismerni? - kérdezem közben, tekintetem őszinte érdeklődéssel fürkészi őt. Hisz egyáltalán nem ismerjük egymást, visszhangzik az elmémben. Egészen elfekszek a hátamon, ha már igazából nem sok választási lehetőséget ad nekem és figyelem mit próbál kezdeni a kispárnával. Végül csak megelégelem és elveszem tőle.
- Ennek itt a helye. - teszem vissza a fejem mögé, ahol eddig is volt, majd amilyen hirtelen jön az ötlet, úgy nyújtom ki felé a karom, hogy ráfekhessen.
- Azt mondják, a másik közelsége megnyugtató. - mondom végül egy kissé bizonytalanul. Igazából azóta nem is igazán érintettem őt meg, most viszont pont azt teszem, kezemet a combjára simítom, de mielőtt még tiltakozhatna, megragadom azt és a lábamra húzom.
- Milyen így?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mimi Belloni
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Re: Mimi és Marius 2017-04-20, 21:56

- Marius? - kérdezek vissza én is, majd a kérdését követően csak megcsóválom a fejemet, és szemforgatva besurranok a résnyire nyitott ajtón. Nem tudom van - e nála valaki, az azonban biztos, hogy innentől kezdve én leszek a lényeg, és ha nőcskével van, az takarodhat is. És persze a lakótársaknak sincs beleszólása abba, hogy itt vagyok-e, vagy éppen a saját szobámban. Most épp Mariusra van szükségem, és pont. Mindenki más bekaphatja.
- Persze, hogy sápadt vagyok. Napok óta nem aludtam... - nyöszörgöm, majd kínkeserves fejjel nézek a fiúra.
- Ez a kis púp - közben a hasamra mutatok úgy, mintha a kezem egy neontól villogó nyíl lenne - megkínoz, és nem hagy aludni. Kényelmetlen, fáj a hátam, fáj a nyakam, érzem a súlyt és örökösen kiborulok mindentől. - foglalom össze egy szuszra. Igazából tudnék még részleteket mesélni a reggeli rosszulléteimről, arról, hogy nem bírom az illatokat. Gyakorlatilag csak a parfümök és tisztítószerek illatától nem kell a mosdóba rohannom hányni, mert arról nem jut eszembe a kaja. De a kávé, a narancs, a mandula... minden kikészíti a gyomromat, így az elmúlt két napban ételből is elég keveset tudtam a gyomromba juttatni. Mi értelme enni, ha úgyis csak szétnézni megy le? A lassan kimerülő ruhakészletemet pedig nem is igazán akarom említeni, hiszen tudtam, hogy a terhesség ezzel jár, de a fene se gondolta, hogy a pocaklakóm ilyen hamar fejlődésnek indul. Vagy talán csak én vagyok az, aki még tudott volna várni a növekedéssel? HIszen még semmilyen új ruhát nem vettem, és most hirtelen túl sok a változás.
Nagyot sóhajtva sétálok az ágyához, ahol a lepedő az alvástól kissé fel van gyűrődve. Kezem reszketegen nyúl a rendezetlen anyag után, majd míg a fiú az ajtóval van elfoglalva én inkább megigazítom az ágyon lévő dolgokat.
Gyorsan előhalászom a pálcámat, melyet már olyan jól megszokott módon a combomra erősített hajgumi mögé bújtatva helyeztem el, és az ágyra irányítom azt. Mégse aludhatunk egy ilyen kicsi ágyikóban, így kénytelen vagyok az ágyat kissé megnöveszteni. Egy intés csak, majd a szélek megnyúlnak, mi pedig immár kényelmesen tudunk lefeküdni a mindennél kényelmesebb alvó alkalmatosságra.
- Szóval aludni jöttem. Törődés kell, talán egy párna a lábam közé vagy nem tudom. De hason már nem tudok aludni, háton képtelen vagyok... és lehwt csak néhány érintés kéne, hogy valami sikerüljön. - vonom meg a vállam, majd az ágy szélére ülök. Kezem a párnája után nyúl, úgy ejtem azt az ölembe, majd villanó tekintettel nézek Mariusra.
- A franc se gondolta, hogy ilyen nehéz lesz... Tuti a te gyereked... már a természetéből kiindulva... - mondom, majd szám sarkába csibészes mosoly bújik meg, így talán gondolhatja hogy nem gondolom ezt a mondatot olyan komolyan...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marius Cartwright
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Re: Mimi és Marius 2017-04-20, 19:30

A lassan, nagyon lassan közelgő vizsgákon jár az eszem az utóbbi napokban. Sok minden áll ugyanis rajta és sok minden fog megváltozni. Egy ideje elkezdhetnék igazán felelősségteljesen viselkedni, ugyanis az életem nem csak hogy nagy fordulatot vesz úgy nagyjából öhm... hány hónap múlva is? Négy, öt? Vagy hat? Fogalmam sincs, annyira nem tudom követni Mimi épp hol tart, hisz ha találkoztam is vele a suliban, még annyira nem láttam, hogy lenne pocakja. Persze a megfelelő öltözet bármit képes elrejteni, az is lehet, hogy bűbájhoz folyamodik. Mindenesetre nem ártana megkomolyodnom, ha nem is az ő kedvéért, hanem a gyerek kedvéért, aki minden bizonnyal rám is fog hasonlítani, tőlem is fog örökölni hisz végtére is az én vérem. Ennek fényében pedig sok minden meg fog változni. A vizsgának sikerülnie kell, hogy végre a saját lábamra állhassak, de igazából a legnagyobb változást alighanem az fogja hozni, hogy jövőre már nem lesz több lehetőség arra, hogy megismerjük egymást a pici anyjával. Itt a lehetőség még pár hónapig és ennyi adatott. Aztán minden más a jövő zenéje. Mindketten tudjuk, hogy rajtunk áll igazából, sikerül-e egymással jól kijönni, vagy sem. Eddig meglehetősen passzívan halad a projekt. Talán csak nem kellene ennyire tudatosan irányítani, amennyire görcsösen csináljuk mi ezt a programozást. Persze jó lenne, ha valami alakulna akár az ő részéről, akár az enyémről, az lenne a legjobb ha mindkettőnkéről. Hisz tudom milyen érzés nem a saját családom kötelékében felnőni. Vagyis most már egy ideje tudom. Én közelről akarom látni, ahogy a gyerekem felnő.
Persze a tervek mindig is tervek maradnak, melyeket vagy sikerül megvalósítani, vagy nem. Egy vaskos könyvvel a kezemben sikerül elaludnom az ágyon a hátamon fekve - ami ugyan kényelmes de nem épp a kedvenc alvópózom - egészen kitakarózva. A könyv a mellkasomon pihen, amikor kopogást hallok. Hirtelen mint ha éber álomba kerülnék, lassan érzékelni kezdem a külvilágot. A kopogásra elsőre nem is reagálok, hisz ilyenkor mégis ki más kopogna, mint az idióta szobatársam, aki... kipattannak a szemeim az újabb kopogásra. Mi van már, nem tud bejönni? Láthatóan nincs itt, biztos valahol máshol múlatja az időt. Vagy épp itt ül az ajtó előtt csont részegen, ami nem jellemző rá. Leteszem a könyvet az ágyra és ahogy vagyok, egy szál alsóban megyek ajtót nyitni. Meglepetten pillantom meg az érkezőt.
- Mimi? - résnyire tárt ajtómat immár teljesen kinyitom, hogy bejöhessen. Alighanem neki joga van csak úgy bejönni bármikor, nem?
- Minden rendben? Olyan sápadt vagy. - az ajtót rögvest az után csukom is be, hogy beljebb fárad. Aztán fogalmam sincs, hogy szól a további történet. Egy ideje ez az első teljesen spontán cselekedete. Talán csak ennyire van szükségünk. Vagy talán pont ez nem működik?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mimi Belloni
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Mimi és Marius 2017-04-09, 15:27

A kispárnámat magam után húzva araszolok a kihalt, sötét folyosókon. Már éjfél is jóval elmúlt, én azonban sehogy sem tudok aludni.Most mondanám, hogy azért van, mert zajong a szomszéd, horkol a szobatársam, azonban mindez bődületes hazugság lenne. Teljesen egyértelmű, hogy a problémám gyökere valami egészen új keletű dologban gyökerezik, mely mondhatni már úgy 4 hónapja kisért. Az aprócska baleset ugyanis határozottan növekszik a hasamban, és minél kerekebbé válik ezen testájam, annál kényelmetlenebbé válik az alvás a már jól megszokott és imádott hasonfekvő pozíciómban.
Most mit szépítsem? Felcsináltak.
Volt egy jó estém, egy aprócska balesettel, ami egyrészről fogalmam sincs, hogy eshetett meg, másrészről ez most olyan következményeket hozott magával, ami miatt inkább csak a szobámban kuksolnék egy lavort szorongatva, és ami miatt valahogy elbizonytalanodtam a szexxel kapcsolatban is... meg magammal kapcsolatban is. És ennek örömére - mert hát nekem ez színtiszta öröm - ki más nyakára járhatnék, ha nem a gyermekem apjáéra. Jó kis menet volt, már amire emlékszem belőle, azonban jelen helyzetben túlzottan nem t aláltuk meg a közös összhangot. Mivel neki adott pillanatban épp nője volt, kissé komplikálttá vált a helyzet, és mi valahogy leragadtunk a csendes gyilkosok szintjén, ahol is magunkba már milliószor megfojtottuk a másikat, és kívántunk szebbnél szebb átkokat, azért imádkozva hogy legalább az egyik beteljesüljön. Persze épp ezért mondhatom, hogy kettőnk kapcsolata kimerült a haveri státuszban, ahol is a szexuális vonzódás ugyan megvan, de a közös összhang... na az nincs. Részemről inkább vállalnám a gyereket egyedül is, azonban az agyam - még ha nem is emlékszik annak az éjjelnek minden részletére - egyre inkább Marius felé húz, én pedig hiába próbálok ágállni ellene egyszerűen képtelen vagyok nemet mondani.
Többek között most is azért viselkedem szellemként. Hófehér köntösöm és porcelánszín bőröm hallottias fehér csillogással vibrál a holdfényben, és az álmatlanságtól az arcomon ragadt torz grimasz sem segít túlzottan az összképen. Hajam függönyként terül szét a hátamon és vállamon, a vöröslő tincsek mint vértenger ölelnek körül... Körülbelül ilyen állapotban érkezem Marius szobájába. Eddig egyelőre visszafogtam magam már ami a terrorizálását illeti, azonban most már nem bírtam tovább. Ha már a farkát olyan jól használta arra, hogy teherbe ejtsen, akkor ideje a fejét is használnia, hogy hogyan is tudna nekem nyugalmat biztosítani és legalább 7 óra pihentető alvást. És persze reménykedem, hogy nem az a hajnalban bulizós típus, aki ilyenkor még szeszszagban fetreng valamelyik havarjával összebilincselve. Na meg arra is határozottan vágyom, hogy lehetőleg felébredjen a kopogásomra, ha már nem zaklatom állandó jelleggel. Mondjuk eltelt már több mint négy hónap, úgyhogy épp ideje hogy elkezdje lesni a kívánságaimat.
Kezem idegesen kopog szobájának ajtaján, és kissé toporzékolva várok hogy bebocsásson. Nem lehet, hogy ő az igazak álmát alussza, míg én szenvedek a púptól a hasamon. Pihenni akarok! Simogatást akarok.... és azt hogy beengedjen....
Lehetőleg kurva gyorsan...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Mimi és Marius

Vissza az elejére Go down

Mimi és Marius

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-