2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Cody szórakozik velem, de igazából annyira működik bennem az alkohol, és persze az alap vidám jellemem, hogy nagyon is élvezem ahogy szórakozik velem, még ha hisztizek vagy nyavalygok is miatta. Elegem van abból, hogy elméletben felnőttnek kéne lennem, de nagyon is vágyok az ilyen bolondozásokra. Persze, most éppen fogalmuk sincsen, hogy én vagyok a legidősebb, méghozzá minimum 3-4 évvel idősebb náluk, de ez így is marad. Alacsony vagyok és pörgök, ne legyek vénasszony skatulyában. Megérkezünk, elhelyezkedünk, aztán... Nagy nehezen megoldjuk a szituációt és sikerül pisilni, bár az éjszaka folyamán még vagy négyszer lejátszódik ez a folyamat és mindig igénylem Soph díszkíséretét. A srácok is megtalálják a közös hangot egészen, még ha ég és földnek is tűnnek, és amikor visszaérünk horror történetek hada ömlik ki a szájukon, és hát a tábortűznél nincs is hangulatosabb, mint ilyennek elütni az időt. Mindannyian élvezzük az estét, egészen addig, míg ki nem bukik belőlem, hogy Peter totálisan bele van zúgva Sophiába, ami után egy perc néma, részeg csuklással fűszerezett csönd jön. Aztán egy kis tagadás, egy kis sírás, de már rég nincsen senki olyan állapotban, hogy megkeressük a srácot Sophiának és beszéljenek, szóval csak szép lassan elhal a buli, főleg, mert annyit iszunk, hogy még be is üt egy kis filmszakadás... Szóval minden egyéb, sőt, még ez a közvetett szerelmi vallomás Sophiának is a homályba vész.
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-05-22, 10:08
-Valamire biztosan- vigyorgok - majd egyszer kitalálom mihwz van tehetségem. Kiváncsi leszek a végeredményre...- elgondolkozott arcot vágok, mint akit megterhelne a jövőkép kiötlése, független attól hogy élénken él bennem merre szeretnék tovább menni végül ha ennek a csodálatos évnek vége. Szívből örülök, hogy a lelkem nem kap megitélést, semmilyen értelemben az alapján ahogy kornyikálaok, mert ha netán mégis elő fordulna, lehet elkezdenék kétségbe esni. Sőt... -Kapott... kapott újat Jade.- nyugtatom meg egy mosollyal, és olyan hangszínt választok, ami Jade számára megnyugtató, és a reményeit táplálja, mindenki más ellenben pontosan tudhatja, a fiú bizony nem kapott másikat. Szomorú. De aligha keseregni van itt bárki, és ez így van rendjén! Igen élvezem, ahogy Jade küzd a kajáért, amikor pedig benyujtja a panaszát egy mosollyal bukik ki belölem - Ugyan, ez csupán egy kis koordináta teszt.- nem mellékesem magamnak is. Közben megérkezik a társaság és mindenki letelepszik, magam is lepakolok. A lefelé pakolászással van némi probléma már, így mielőtt az egész a földre csusszanna az immár enyhén meredeken tartott tálcákról, van annyi lélekjelenlétem, hogy a közönség segítségét vegyem igénybe. - Na jó, valaki vegye el légyszi, mert lefelé már nem fog menni stabilan.- Amint megtörtént a tálcák, italok földre csöditése és elhangzott a remek beszéd, felemelek egy üveget, ránézek mi az aztán kiszakad belölem - Eperbor. Fiúk lányok... epermérgezést fogunk kapni!- mindezt olyan lelkesedéssel közlöm, mintha csak azt mondtam volna, átmentem az összes vizsgán! Koccantok egyet magam is- A remek estére, amit a pia miatt, tuttira elfelejtünk részben! - a lányok odébb állnak, pillanatra naivan követem a tekintetemmel az utjukat az italtól kisérve, aztán leesik minden és sürgösen visszatérek az évfolyamtársamhoz. Éljen az alkohol reakciókéstető hatása! - Remélem a vadőr mélyen alszik ma!- ezt követően elöszedem a pálcámat és összeidézek egy hevenyészett kis tábortüzet. Épp csak valami parázsló semmiségre futja. Vágok egy "not bad" arcot. Nem hittem hogy sikerül egyáltalán bármit. Bennem van hogy zsonglörködjek egyet a pálcával, de úgy érzem hamar a parázsra zuhanna. Akkor aztán lenne tüzijáték! Iszom hát a siker örömére. A kellő mennyiségű alkoholnak köszönhetően átfut rajtam egy fura érzet ahogy Elijaht nézem, de hamar el is űzöm. Elöször is ő nem az én emberem, másodszor, csak simán NEM. Ennek most nem itt van a helye és kész. És ennyivel le is zárok magamban minden kétes gondolatot. Csak egy pillanat volt az egész szerencsére és reményeim szerint ő semmit nem vett észre belöle. Leülök a tűz túlvégére és iszom még, hátha jobb lesz. Közben könnyeden dobok fel pár témát, elvégre mindentől függetlenül érdekelnek a körülöttem lévő személyek. És ugyan a srác egy évfolyamon van velem, tudom a nevét, a házát, de itt ki is fújt a dolog. - Ahogy nézem a viccek nem a te asztalod.- Nem feltételezem, hogy nem tud vicceket, csak van akinek az ilyesmi zsibbasztó és nincs is ezzel baj. - Mi lenne a tiéd?- nem terültem szét, törökülésben vagyok. - Zene és humorérzék, kiváncsi vagyok kinek mi tartozik ide. - az emberek sajna gyakran egyetlen nagy kérdőjelek nálam. Tovább pörgetem a gondolatot - Esetleg egy jó horror sztori? Talán ha kellően ráijesztünk a lányokra - meg rám is - akkor elfelejtik a srácokat.- dobom fel, de ez utóbbi inkább csak elméleti faszság. Kiváncsi vagyok ő mit mond, így nem is pofázok tovább.
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-05-01, 13:00
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy most egyáltalán tudnék enni, vagy hogy jót tenne nekem az evés, de végül is nem is kötelező, bár ha megéhezem akkor majd benyomok valamit. Egyelőre irány a tó part, hogy tényleg kiverjek a fejemből minden zavaró tényezőt, akik persze főképp pasik, azaz főképp kettő és most jó nem is gondolni rájuk. Persze, ha tudnám Peter épp miken megy keresztül a halott tanár eltakarításával... de szerencsére nem tudom, így elkaphatom Elijah kezéből az üveget, meg se nézem, hogy mi az, jelenleg nem különösebben érdekel a dolog, csak igyunk valamit és jól üssük ki magunkat nem igaz? - Egy felejthetetlen estére! Bár, ha eleget iszom nem tudom mennyire nem felejtem majd el. - vigyorodom el és el is dobom magamat a fűben, még simán hátra is dőlök, csak akkor könyökölök fel kicsit, amikor Jade közelebb hajol, hogy odafüleljek mit is akar vajon. Persze ki is tör belőlem a nevetés újfent, amikor kiderül, hogy pisilnie kell és ebben a pillanatban persze már bennem is tudatosul a tény, hogy igazából nekem is, hiszen nem voltam pisilni már jó ideje, viszont azóta ittam nem is keveset, bár ettem is, de az azért nem volt olyan nagy mennyiség. Úgy hogy feltápászkodom, cseppet sem nőiesen, de azért a kezeimet csípőre vágom nagy komolyan. - Hát fiúk őrizzétek a helyünket, mindjárt visszajövünk, de van egy kis... dolgunk. - Jadebe karolok és akkor irány az erdő széle, vagy valami bokrok, úgyhogy azért pár lépés után csak odasúgom neki, mintha még itt is olyan sokan hallgatóznának. - Van nálad zsepi? - oh hát nem vagyok ám tökéletesen felszerelve és ha lennék is, azt hiszem gőzöm sincs van-e nálam bármi is. Lehet, hogy jöhet egy hátraarc és szerezhetünk a fiúktól zsepit, hátha nekik van?
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Már majdnem azt hiszem, hogy Sophia a pártomat fogja és bátorítja majd Cody-t, hogy énekeljen csak, amikor meghallom a viccének a végét és kibukik belőlem egy kis nevetés. Persze, nem a legszebb dolog ilyeneket mondani, de látom Sophy-n és Elijah-n is, hogy nem fognak hazudni, és nekik csöppet se jön be a srác hangja. Na jó, nekem is az jön be, hogy énekel velem, nem az, hogy most kiállítanám-e egy színpadra, hogy százak hallgassák. Nem erről szól. Arról szól, hogy a zene és az éneklés öröm, a lelkünk kifejezése, és bárki, bárhogy csinálja, én attól eszméletlenül boldog és érzelmes tudok lenni. Jó, én mindig kicsit pörgős és mindig túltolom az érzelmességet, de ez vagyok én. - Hát Cody, azt hiszem valóban nem akarom tudni szegény gyerek miért ejtette el, de remélem kapott újat. - kuncogok halkan, az arcom már rendesen borvirágos a szaladgálástól, énekléstől, iszogatástól. - Hékahé, nézze meg az ember, éheztetni akar! - mondom panaszosan, mikor Cody elkezdi elhúzogatni a kaját a kezem elől, de végül megkaparintom és élvezettel harapok bele. Csak elér a menet a tóhoz, Elijah már le is veti magát a fűre és a kezembe nyom egy... - Epres pezsgő. Szuper. Egy felejthetetlen estére! - csillan fel a szemem, és körülbelül két másodpercce azután, hogy beleiszok és elemelem a számtól az üveget, a lánytársam mellé sorolok és halkan, vékony hangon nyöszörgök neki. - Te, Sophy, nekem nagyon pisilni kell. - közlöm erőteljesen szűkölve, szerintem körülbelül fél óra alatt vagy másfél liter innivaló csúszott le, ha nem több. Csak épp most értünk a tóhoz, és visszamenni a kastélyba pisilni... a francot! Már méregetem is a közeli bokrokat, vagy a Rengeteg szélén lévő első fákat... Muszáj elmennem valahova, de kérem a női jogaim alapján járó kíséretet!
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-04-27, 21:41
Elijah kifejezetten lazul, már amennyire a bájital hatására történő táncot lazulásnak lehet nevezni.. de tény, hogy jól érzi magát, élvezi a helyzetet, és Jade kérdésére felszaladnak a szemöldökei, aztán a homlokát ráncolja, hogy ez most valami utalás akar lenni, de mindenki hallotta, milyen ez a hang.. Nem tudja hova tenni Jade szavait, főleg, hogy a lány szépen énekel, és ért a zenéhez, és ő az aki erre a hangra ilyeneket mond, és utána még Cody is megerősít mindenkit ebben. Elijah azért elismerően hátba veregeti finoman, hisz üvegek vannak nála. - Nem baj, a vén csotrogányok is jók valamire. - vigyorog szélesen, miután Sophie olyan kedvesen illette ezt a szépséges hangot, és bizony a tó egyre közelebb van, és a vicceket ő meg se akarja már hallani, amikor azonban elérkeznek a tópartra, akkor körbepislog, de nem nagyon lát senkit, úgyhogy egy nagy svunggal leheveredik a fűbe, lepakolja maga mellé az üvegeket, az egyikbe azért belehúz, mert az úton megszomjazott, majd a többiekre sandít. A földön ülve sokkal stabilabb és biztosabb, mint eddig volt manőverezve, bár van hozzá tehetsége, az alkoholszint ezen folyamatosan ront, így inkább nem kockáztat. Lehuppan, földön van, csak nyugodtan, úszni úgyse akar, úgyhogy inkább a lányok felé nyújt egy-egy üveg alkoholt, majd ami a kezében van, azt megemeli, - Egy felejthetetlen estére! - igen, ez volt a nagy toast, aminek a végén koccintani kell, és inni, és ha a többiek is emelik az.. üveget, akkor bizony iszik is.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-04-11, 10:33
Elijahra csak rávigyorog. -Ha megadja magát a karom, szólok ne aggódj!- bár egyenlőre remekül boldogul, de szívesen fogadta a felajánlást. Az éneklés nem az ő asztala, és ezzel tisztában is van. -Ugyan ugyan nem kell fényezni! Ez nem versenyautó. Higgyétek el, ha ráiszom csak rosszabb lesz.- Megcsóválja a fejét, vigyorog tovább nem vesz ő zokon ilyesmit. Halkan még el is neveti magát Sophi véleményén. Szíve szerint felröhögne, de az legalább olyan szörnyű lenne, mintha énekelne, úgyhogy tőle ez a max, aztán lehet a további iszogatásnak köszönhetően majd megcsillogtatja egyszer. Ahogy hallja hogy a vicce nem okozott sikert Jade-nél, vigyora féloldalas formát ölt és vigasztalóan megjegyzi -Akkor neked nem mondom el, a kisfiú miért ejtette el a fagyiját. -igen ez is egy vicc lenne, de senki nem tudja meg mi lett a vége. Cody kifejezetten szereti a morbid, vagy groteszk illetve favicceket. Közben rátérhetnek a tóhoz vezető útra és többé kevéssé rajta is maradhatnak. Néha fordul a tálcával egyet egyet, vagy táncos mozdulattal viszi odébb a finomságokat Jade orra elől, csak hogy incselkedjen vele egy kicsit, és a lánynak se legyen olyan egyszerű dolga. Nyilván ő sem a lépcsőn zsonglőrködik, nem szeretné kitörni a nyakát és törött üvegszilánkokat kapni ide oda. Ahogy hallja a lányok poénjait ismét megereszt egy halk nevetést elismerés gyanánt. -Klasszikusok, de még mindig zseniálisak! A tó fekete tömege pedig egyre közelebb kerül. Jó hogy nem a Rengeteget választották helyszínül a züllésre. Bár ott a kentaurok, valószínűleg előbb seggbe rúgnák őket, mint, hogy bárki egyéb észrevegye a társaságot. Nem valószínű, hogy unikornisok, kentaurok, vérfarkasok, óriáspókok és egyebek társaságában járnának örömtáncot a tűz körül a fák között.. Épp elég lesz a tónál ökörködni.
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-04-04, 20:05
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Persze gőzöm sincs, hogy az alkohol mit válthat még ki belőlem, de őszintén szólva nagyon remélem, hogy nem fogok Peterről beszélni. Elég rendesen mérges vagyok most rá, ami miatt nem igazán akarok még csak gondolni sem rá, nem még ki is fejteni, hogy mennyire volt szemét, meg hogy Dane szerint féltékeny is volt, persze ez még nem biztos, hiszen Peter nem erősítette meg és ha belegondolok, hogy a poháron keresztül smároltam Dane-nel... nem, gondolkodni nem akarok, pont e miatt iszogatok bőszen és amikor már kaja is van, azért csak bedobok mellé egy-egy falatot, még ha elvétve is. Engem a pontlevonás nem érdekel különösebben, de azért annyira pozitív nem vagyok, mint Jade inkább Elijah-val értek egyet, hiába próbálja Jade bizonygatni Cody-nak milyen remek hangja van. - Hát olyan igazán... szexuális hangod van, de komolyan! - még el is mosolyodom, mintha ez valami jót jelentene, csak aztán egy egészen kicsit lemaradva súgom oda Elijahnak - jegyezzük meg már enyhén ittas állapotban ez nem sikerül olyan halkra, mint tervezem, de a mellékelt vigyorból sejthető, hogy nem olyan bántó szándékú, inkább viccesnek szánt megjegyzés. - Tudod... bassza a fülemet. - még kicsit oldalba is bököm, de aztán besorolok megint csak a többiek mellé, bár ez az ének tényleg nem biztos, hogy erőltetendő. A tópart viszont kiváló lesz ez nem is kérdés és persze nekem a viccel sincs különösebben gondom, főleg mert hát italozgatás után már képes vagyok azon is nevetni, amin normális esetben sose tenném. - Ne már, ez tényleg vicces! - igen, én simán elnevetem magamat és persze igyekszem közben nem leesni a lépcsőn, mert azért a nagy nevetés és az ital hatására majdnem sikerül még ezt is elérnem, de végül csak megtartom az egyensúlyomat. - Viccekben viszont nem vagyok jó... de legyen: "- Hogy, hívják az öreg varázslót? - Csiri bá."
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Mint valami kergemarha menet úgy haladunk, mi már Sophiával valószínűleg ha akarnánk se tudnánk célirányosan egyenesen A-ból B-be eljutni. De a lényeg, hogy haladunk, én még táncikálok is kicsit, nem törődve azzal, hogy végül mit szavaznak meg, csak visz a lábam. Mikor énekelni kezdek és Cody bekapcsolódik akkor lelkesen folytatom tovább a dalt, és végül vele együtt hagyom abba, hogy halkan felnevessek. - Ugyan már, király volt! - mondom gyorsan, és nem azért, mert jóindulatúan meg akarom nyugtatni, hogy nincsen repedt fazék hangja, hanem azért, mert tényleg élvezem bárki, bármikor bekapcsolódik az éneklésbe. Ráadásul elég erős hangom van, és a bátortalanabb vagy gyengébb hangok is, ahogy Cody-é sem egy Timberlake, de ha együtt énekelünk, úgy mindig minden sokkal jobb. Az ének az öröm, az ének a minden, és azt akarom, hogy mindenki csatlakozzon. - Khm, Elijah, mondom JÓ hangja van! Ugye Soph? - fordulok a lányhoz jókedvűen, miközben már a griffes fiú is táncikálva halad, szuper, mindenki lazul és jól érzi magát. Kajával és piával a fiúk pakoltak fel, mi meg könnyedén tudunk suhanni, ahogy azt illik. Néha keringek egyet Cody körül megnehezítve a dolgát, hogy ne essen el a cuccokkal, de persze nem ez a célom, hanem lekapni a tálcájáról néhány kis falatot. Persze a lépcsőkön nem csinálom ezt, mert nem óhajtok legurulni, inkább mint egy kisgyerek kétkézzel kapaszkodok. A viccnél persze egy kicsit megtorpanok aztán elkerekedett szemekkel, kicsit megszeppenve nézek rá. - Atya úr isten, Cody, de lökött vagy, ez egyáltalán nem vicces! A halállal nem jó dolog viccelni, jesszus. - nézek rá, de nem úgy, mint aki haragszik, mert hát nem haragszom, csak viccelni akart, de egyértelműen úgy, mint aki nem rakja a fekete humort a kedvencei közé. Mert hát, jobban szeretem ha nem beszélünk ilyenről, hogy halál, megcsonkítás, meg egyéb, még viccből se. Az én világomban szivárvány feszül az égen, minden élénk, a nyuszi rózsaszín, az egyszarvú kittlest kakil... Szóval, nem illik bele a képbe ez a féle vicc. - Jó, na, várj, én mondok egyet. - jelentkezek önkéntesen, miközben kiérkezünk a friss levegőre. Követem Elijah-t, és mélylevegőt veszek, hogy összeszedjem a gondolataimat. - Szóval... hogy is volt... "- Milyen fegyverrel védekeznek a hangversenyen az előadóművészek? - ??? - Operatőrrel."
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-29, 22:59
Ahogy lazul az este, úgy lazul ő is, és a részéről, mivel Jade-el beszél, meg ahogy elnézte, ő volt itt a háttérben, meg a színpadon, ezért is titulálja az ő estéjének. Amikor picit elszontyolodik a lány, akkor már-már megszeppenne, de látja, hogy nincs nagy baj.. csak két koktélnyi, így megnyugszik. Érzi a bugit a lábában, és látja, ahogy Cody elkezd felpakolni, így aztán ő se marad rest. Felkap néhány üveg valamit, meg egy nagy tálca süteményt. - Csak, hogy legyen valami ellensúly. Azt el ne ejtsd! - szól rá a fiúra, ahogy látja, hogy megrogy a keze. - Inkább szólj, és csere. - kacsint rá, de látja, hogy egész ügyesen manőverezik, ő maga pedig csak mosolyogva csóválja a fejét. Egy picit azért tart attól, hogy mi fog ebből az egész estéből kisülni. A lányok már most össze-vissza beszélnek, egyikük sem az a tipikus gyúrós, vagy nagyon masszív alkat, aki esetleg jól és sokáig bírná a kaját, még akkor sem, hogyha ekkora mennyiségű húst cipelnek magukkal, meg egyéb finomságokat, amik minden bizonnyal tompítani fognak. De Elijah most nem szívesen játszaná a gardedámot, sokkal inkább szeretne fellazulni, és egy picit elengedni magát két lánnyal, meg Codyval. Amikor úgy fest, hogy a tópart felé indulnak, ráadásul piával és tüzet is akarnak rakni, akkor felébred benne valami griffendéles, egy picit eltöpreng, hány pontjába fog ez kerülni, majd nem szól semmit. Egészen addig, amíg Cody el nem kezd énekelni, amire felemeli az üvegeket meg a tálcát. - Tudod haver, van ami nem megy.. És azt hiszem a te hangod nem olyan, mint egy lerobbant autó, amit csak be kell rúgni.. - meg is mozgatja a kezében levő üveget, széles, sunyi vigyorral, és úgy szteppel végig egy másik folyosón, nem sejtve, milyen véres dolgok zajlanak egy párhuzamos helyen. A viccre meg aztán inkább nem is mond semmit. Csak pislog. Laposan. Aztán meghúzza az egyik lőrés üveget, ami a kezében van, de úgy érzi, a helyzet nem sokat javult, így inkább kilöki a nagy ajtót, hogy a lányok, meg a tálcás srác is ki tudjon menni rajta. - Voilá! - toldja hozzá, hiszen máris a Kúrián kívül vannak, és a friss levegő egyből megcsapja a társaságot, talán némi józanító hatással is.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-29, 08:26
-Irány a tópart! A végtelenbe és tovább!- kurjantja bele a társaságba, közben a hóna alá csap egy üveget, kettőt meg a nyakánál fogva egy kezébe fog, a szabadon maradtat meg alá csúsztatja egy nagyobbacska üres tálcának. Kifelé menet pedig elcsíp egy sürgölődő manót. -Hé kishaver! Tudsz nekünk rá küldeni mindenféle kaját ami jó egy tábortűzhöz? -alig hogy kimondja a tálcán felbukkannak a finomságok. Az egyik felén csupa sós- csípős, fűszeres, semleges csoda, pár csomagolt apró szemű krumpli is akad, szalonnából is a húsos fajta, a háromnegyedénél gusztusosan rakott kenyér választja el a tálcát, a másik oldalon pedig tábortűzhöz való édességfélék sorakoznak. Pillanatra megrogyik a keze a hirtelen megtelt tálcától, de meg tudja tartani. Nagy, felcsillanó szemekkel néz a manóra. -Köszi!- azzal csatlakozik a kifelé menetelő kis társasághoz. Nem nagyon zavartatja magát, és otthonosan mozog a tálcával meg a palackokkal. Látszik, hogy közel áll hozzá a felszolgálói/ pultos vonal. A távolodó zenére még lép párat, fejével is követi a ritmust, aztán szépen maguk mögött is hagyhatják az egész kavalkádot. Remélhetőleg kifelé menet, a lépcsők nem fogják úgy gondolni, hogy félre vezetik őket, és reméli egyetlen vicces fokba sem fog bele lépni, mert akkor bizony most nagyon nagyot esne, és sajna minden oda lenne amit a kezében tart. Bár ő továbbra is valószínűleg röhögne egyet az egészen. Jade éneklésére pedig lelkesen becsatlakozik -...Stand a little taller Doesn't mean I'm lonely when I'm alone...- nem nyomja el a lány hangját, ha akarná sem tudná egyrészt, másrészt így, hogy Jaddel énekel, a lány hangja valamennyire vezeti az övét is, de... van amin nem lehet segíteni. -Hm... néhány pohár után egész jól szokott menni, nem értem most mi van.- jegyzi meg ártatlanul, mint aki csak most szembesülne vele, hogy üvegcsikordulást megszégyenítő a hangja. - Meg a fürdőszobában.. Bár a prefektusiban a sellőt a festményről már sikerült párszor elkergetnem...- vigyorog nagyot. Az más kérdés, hogy amúgy nem prefektus, szóval elvileg semmi keresnivalója nem lenne ott. Reméli hamar kijutnak a kastélyból. Most úgy jól fog már esni, a friss levegő. Aztán egyszer csak kibukik belőle menet közben teljes komolysággal, minden átmenet nélkül. -Egyszer egy orvos azt mondta, van egy jó és egy rossz híre. -tart egy kis hatásszünetet. -A jó híre, hogy van még öt napom. A rossz az, hogy múlt héten kellett volna szólnia.- Igen, ez az aminek látszik, "vicc" volt a részéről. Aztán végig néz a társaságon, független volt-e hatása a dolognak vagy sem. -Ti ismertek jó vicceket?- dobja fel, hogy kicsit terelje a lányok gondolatát Peterről. Valószínűleg úgy is elő fog még kerülni a téma, főleg ha az alkohol esetleg mély lelkizést vált ki valakinél.
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-26, 17:32
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Most még azzal sem foglalkozom, hogy az estét Jade estéjének titulálja Elijah. Végül is... és amúgy is Peter őt is megbántotta, én meg még védeni próbáltam. Ezért is pukkasztom szét a farkasát, mert sejtem, hogy az övé és az esetleges bocsánatkérés most nem érdekel, az pedig fel sem merül bennem sem, hogy mik történhettek odakint, főleg hogy már ittam bólét, egy kis pezsgőt, meg valamit, amit Dane-nel kóstoltunk meg, aztán most amit felhajtok az asztalról és ezek után még felkapok egy lilás színű koktélt is, amiről bőszen eszegetni kezdem a cseresznyét, és a kis esernyővel játszadozom, miközben Elijah a kis szteppmutatványa után indul meg, én pedig naná, hogy még tapsolnék is, ha nem lenne tele a kezem, így csak egy lelkes "Hú!" érkezik részemről és én is megindulok kifelé, egyelőre még azt sem tudom, hogy hová. - Na jó a szárnyas seprű messze van, marad a tópart! - nevetem el magamat, hiszen nekem még annyi fogalmam van a mai estéről, hogy tudjam Jade kissé megkavarta a dolgokat, de valószínűleg ez se tart majd sokáig, hiszen én is bőszen iszogatok tovább és valószínűleg, ha még a fiúk hoznak ezt-azt, akkor abból még aztán bármi kisülhet. De nem bánom, az ital engem azért rendesen fel tud dobni, kérdés, hogy mikor esem át a ló túloldalára és jön majd a depresszív rész, de majd meglátják. Utána közvetlenül az jön, amikor kiütöm magamat, hát... kérdés, hogy mennyire fogom vissza az ivászatot. - Megkérhetnénk egy manót, hogy hozzon valami kaját, ééééhen halok! - na igen eddig főleg ittam, meg volt az a süti, de valami sós, ha már tűz akkor szalonna nem lenne rossz. Csak aztán fel ne égessük nagy lelkesedésünkben a fél tópartot.
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Habár Elijah viccesre veszi a figurát, amikor elkezdek szivecskéket csuklani, sajnos annak a sebzett szívemnek hála őszintén felnevetni nem tudok, csak fintorogni. Ellenben ahogy mind a négyen beleegyezünk, hogy irány el innen, már is kicsit könnyebbedik a lelkem. Sophia szavaira nagyokat bólogatok, aztán Elijah-ra pillantra ugyan újra elkókadok, de csak egy pillanatra. - Rá se ránt, majd legközelebb. Meg amúgy is volt már nekem sok nagy pillanatom, nem ezzel debütálnék, csak dolgoztam vele egy kicsit. De kit érdekel, inkább zúzzunk innét, csak először... - megállok és végignézem ahogy kipukkad a farkas aztán lehúzva a szíves hugrás koktélt már is egy másik után nyúlok. Hát, mivel a testalkatom elég kis vézna és amúgy se szoktam sokat inni, tehát sejthetően bajok lesznek. És nem csak velem, Sophia is nagyon belekezd, csak míg én valószínűleg ivással még pörgősebb leszek, lehet, hogy neki nagyobb a bánata, mint hogy ennyivel elfelejtse. Jönnek az ötletek, és én még mielőtt elkezdenék gondolkozni megindulok a következő koktéllal a kezemben a kijárat felé és csak közben beszélek. - Bánom is én, hogy szárnyas seprű vagy három vadkan, vagy tóparti parti! Csak menjünk! - mondom meggondolatlanul, hiszen ivás nélkül és nyugisabb környezetben valószínűleg átgondolnám, hogy, először is, összevissza beszélek, másodszor a vadkan veszélyes a tónál pedig gyorsan lebukhatunk, akármilyen látványmágus vagyok, a tanáraink valószínűleg tehetségesebbek. De most mindegy, csak kicsit táncolva, kicsit futva szlalomozom a folyosókon kifelé az épületből. Természetesen teljesen másik folyosón, mint amelyiken a halál eset történt, és tökéletesen gyanútlanul... Át se gondoltam, hogy talán út közbenre egy koktélnál többet is hozni kéne, de remélhetőleg a fiúk tényleg magukra vállalják az asszisztálást, és miután Cody felpakolt Elijah is hoz majd egy két dolgot. - What doesn't kill you makes you strongeeer... - kezdek el énekelni, és szinte pörögve, ugrálva haladok, és csodák csodájára valami századik érzéktől vezérelve a kezemben a pia véletlenül sem löttyen ki. Egy eltitkolt tehetségem lehet...
Egyelőre: Thess Teljesen döbbenten állok a tanár holtteste felett, noha már percek teltek el azóta, hogy Dane belemártotta a kést, majd lelépett. Még mindig képtelen vagyok felfogni a tényt, hogy ez valóban megtörtént... Miért? Miért ilyen fontos számára az, hogy megkeserítse az életem? Egyértelmű, hogy rám szeretné kenni a gyilkosságot, hiszen olyan kést használt hozzá, amelyet csak a vadászok szoktak, márpedig rólam és a húgomról is tudják, hogy azok vagyunk. Dane pedig auro-tanácsadóvá vált, nagy eséllyel el fogja intézni, hogy őt kérjék fel a gyilkosság felderítésére, szóval számomra nem túl sok jó dolog ígérkezik. Amikor Thess befut, csak egy pillantást vetek rá, miközben azon jár az agyam, hogy mégis merre lehetnek a többiek. Teljes mértékben elvesztettem az időérzékem, nekem ez a pár pillanat óráknak tűnt, úgyhogy fogalmam sincs arról, hogy még a lány is jóval azelőtt érkezik, hogy a patrónus a bálozókhoz érhetett volna. Arról pedig végképp nincs tudomásom, hogy Sophia eloszlatta az általam létrehozott varázslatot. Miért is feltételezném? Számomra a gyilkosság ténye most a fontos, nem holmi szerelmi féltékenykedés, most egyelőre még csak eszembe sem jut, hogy Sophia mérges rám. Nem, hiszen az este eseményei egyelőre ködbe vésznek. - Merre vannak a többiek? - szólalok meg reszelős hangon, miközben Thess – mit sem törődve velem – esik térdre a tanár előtt, majd rántja ki testéből az ezüst kést. Nem figyelmeztetem, teljesen felesleges, elvégre a lány tudhatja, hogy ezüstből van, hiszen a vérfarkasok igen érzékenyek rá, Dane sem tudta puszta kézzel megfogni. Azért hoztam magammal, hogy olyan lényeket öljek vele, melyek veszélyt jelentenek az emberekre, erre olyasvalaki halálát okozta ezzel, akinek semmi köze sem volt Dane-hez. - Nem én voltam – szólalok meg ismét némileg még mindig tudatlanul, nem szokásom lesokkolódni egy gyilkosság láttán, párat láttam már, de ez most más volt... Én voltam a középpontban, személyes kötődésem van magához a gyilkoshoz is, soha életemben nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor nem cselekszem elég gyorsan és végignézem egy ember halálát. Dane valamikor a barátom volt, talán ez is közrejátszott ebben az egészben, de mégis meddig hagyom elmenni csak emiatt? Megölhet mindenkit a környezetemben csak azért, mert egykor ismertem? - Egyszerűen csak fogta és... és... megölte... Thess továbbra sem figyel rám, kétségbeesetten próbálja újraéleszteni a férfit, noha ez nem fog menni, de egyelőre én se lépek közbe. Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy cselekedjek, még mindig a történtek hatása alatt állok. Ismét a terem felé pillantok, hátha észreveszek pár embert errefelé sietni, de újra csalódnom kell. Nem ért volna oda a patrónusom? Az lehetetlen, létre se tudtam volna hozni a varázslatot, ha a sokk miatt nem lenne hozzá elég mágiám... Ha egyszer megjelenik, nem foszlik szét, hacsak én meg nem szüntetem vagy el nem vesztem az eszméletem. Egyik sem történt meg azonban, úgyhogy kezdek ismét komolyan aggódni. - Szerintem ennyi elég lesz... - szólalok meg erőtlenül, miközben Thess mozdulatai egyre erősebbé válnak, mialatt megpróbálja visszahozni a tanárt az életbe. Esélytelen, nem reagál, és Dane sohasem ad ki befejezetlen munkát a kezei közül. Ha ő meg akar ölni valakit, akkor olyan sebet ejt rajta, ami végez vele, nem fog teketóriázni. Esélyt sem ad a túlélésre. - Hallod? A lány nem foglalkozik velem, továbbra is csak a férfi megmentése lebeg a szeme előtt, de ez egyszerűen lehetetlen. A háta mögé lépek hát, megragadom a két válla alatt, majd egy hirtelen mozdulattal talpra rántom, végül minden erőmet latba vetve vonszolom el a holttest mellől. Esélye sincs a szabadulásra, elég szép fizikai erőm van, melynek maradékát most az imént történtek is felszínre hozták belőlem. - Meghalt – fordítom szembe magammal a lányt, miközben mélyen a szemébe nézek. A tekintete továbbra is zavaros, nem hiszem, hogy magához térne csak ennyitől, de most álljak neki kiabálni vele? - Megölték...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-22, 13:37
Nagyon élvezi ezt a kis laza társaságot, és nem is figyeli annyira, miről beszél Sophia és Jade, végső soron elvan Codyval, meg az italokkal, majd ahogy Jade megkaparint egy italt, és elkezd csuklani, önkéntelenül elneveti magát. - Ne szégyelld, megy a szemed színéhez! - emeli meg a poharát, és ahogy elhangzanak a toast szavai, csak belekortyol a pohárba, és mintha érezné is, hogy valami bizsereg benne, a lábaiban. Megmozdulnak, de egy kis ideig még tudja tartani.. Talán.. Sophia megérkezik, és vülg úgy tűnik, hogy nagyon kellemes etének nézhetnek elébe, és a srác már el is feledte azt a kis hisztit, ami korábban volt a csajszival. Inkább Jade-re figyelmez. - Ezek szerint ez itt a te nagy estéd.. és mégis csak úgy lelépjünk? - kérdezi, megemlve szemöldökeit, majd tovább siklik a tekintete a másik kettőre is, és úgy fest, hogy ideje a távozásnak. Amikor a farkaspatrónus megjelenik, és Sophia szétpukkasztja, akkor csak poharat emel, és lehúza a maradékot, majd egy könnyed mozdulattal ugrik fel, és egy röpke sztepp bemutató után csettint, és az ajtó felé mutat, a lányokra kacsintva. - Akkor azt hiszem, ez az este a felejtésé lesz.. Én szívesen elmúlatom veletek az időt, ha gondoljátok, és a Szárnyas Vadkan talán túl vad ilyenkor, este.. Azt lehet hanyagolnám, de legyen hölgyválasz. - húzza ki magát, és vet egy nagy vigyort Codyra meg a koktéljaira.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-20, 22:05
Elijah-nak nem kell kétszer mondania, hogy tartson vele. És meg is jegyzi -Ennyi agyon döfött szívet! Kár értük. -megcsóválja a fejét, ha tudná hogy most mennyire eltalálta a helyzetet, igen hamar elszállna a bulizós kedve. De nem tudja, és jó pár részletről le is marad. Hamar túllendül az egészen. Megvigyorogja Elijah hátba vágását, aztán lefutja a koktélos köreit. Fel is szolgálja a hirtelen kikevert italokat nagy buzgalommal. Csoda hogy nem esik el a saját lábában. Bár valószínűleg körberöhögné csak magát. Lehuppan, ő egy pirító polkás keverést fog ki, már maga sem tudja melyikben mi van, belekortyolva pedig vér szökik az arcába, annyi, hogy még a fülére is jut a pírből. Thessre a mugli kultúra emlegetésére csak vidoran rákacsint, fülig vörösen. A lánnyal mielőtt érdemi beszélgetés vagy bármi kialakulhatna, sajna hamar tovább áll. Cody nem is sejti, hogy a háttérben mennyire véresen komoly események zajlanak, amit a farkaslány azonnal kiszagolt. Csatlakozik hozzájuk a másik két lány is, és felröppen hogy távozzanak, ami már benne is érlelődött és nem bánja hogy megelőzték. Elijah neonzöld italára még megjegyzi -Azt hiszem az egy ördögláb bitter volt... Ha igazam lesz, táncolva fogsz félútig jönni. -a többi italra pillant, amik megmaradtak. -Ezek is vicces perceket fognak okozni páraknak...- aztán válaszol is a felvetésre. -Rám számíthattok!- Közben ő is megemeli a poharát és feláll, jelezvén, hogy indulásra kész. -Én bennem a tó egyik sarka, meg egy jó nagy tábortűz, némi innen vett teli üveggel, és egy kis mályvacukorral rajzolódott ki, de rátok bízom, hol szeretnétek felejteni illetve jól érezni magatokat! -mosolyog rájuk derűsen.
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-20, 20:50
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Tudom én, hogy Peter pocsékul viselkedett és azt hallani, hogy képes lett volna pusztán azért, hogy féltékennyé tegyen még le is feküdni Jade-del... Hát nem jó lányt választott, az már biztos, én pedig nem védekezem tovább a nevében, mert teljesen megértem, hogy Jade miért dühös, főleg mert ő eleve nem az a fajta lány, akik vevő lenne az ilyesmire. Peter kissé mellé lőtt vele, de most ez nem számít, csak... jó lenne, ha megérkezne, ha hagyná ezt a Dane ügyet, nem vele foglalkozna és persze nem tűnne el a buliból, csak mert most... tényleg elpattant nála valamit és én még csak azt sem tudom pontosan, hogy miért. Oké féltékenység és oké Dane, de... akkor sem kellene így viselkednie. Nem foglalkozom vele, felcsendül inkább a dal, az én dalom, ami persze Peternek szól, még véletlenül sem Danennek, aki csak át akart ejteni és a tetejében már a tudtomra adta, hogy veszélyes is tud lenni, ha nagyon akar, én pedig nem akarom megvárni, hogy tényleg az legyen. Peter viszont nem kerül elő, a dal lassacskán közelít a végéhez, az én hangom pedig egyre halkabb, pedig a végén lenne a nagy katarzis, de úgy nehéz, ha az, akinek énekelsz nagy erőkkel tojik rá, hogy ezt teszed. Nem csoda, hogy a dal végén, amikor elcsendesedem lebiggyed a szám. Csoda, hogy nem telik meg a szemem könnyel, de talán csak időlegesen tartom magamat, aztán megjelenik Jade, én pedig összeszorítom a számat, amikor szó szerint lerabol a színpad mellől. - Oké... le a pasikkal, párkapcsolatokkal... akármivel! Kérek valami töményet, kell! - nem tudom, hogy kinél mi van, vagy az asztalon van-e töltve bármi, de az első kezembe akadó alkohol illatú dolgot úgy lehajtom, mint annak a rendje. Ittam már bólét, meg pezsgőt is, szóval ez jó eséllyel viszonylag már gyors kombó lesz, egy kicsit még mellé öntök pár dolgot és szépen el is fogom felejteni, hogy Peter mekkora egy bunkó volt. A megjelenő farkas láttán is csak a szemöldököm szökik fel, főleg hogy tudom jól, hogy Peter patrónusáról lehet szó, hiszen pont így néz ki, ennyire azért már ismerem őt, hogy tudjam mi a patrónusa. Sértettség és egy kis alkohol pont elég arra, hogy a pálcám még az előtt reflexből lendüljön, hogy a farkas bármit is mondani tudna nekünk és már szét is pukkad, mint valami lufi. - Roxmorts, Három seprű? Vagy... Szárnyas Vadkan? - igaza van Jadenek, le kell lépnünk innen, mert jelenleg nem túl sok jót tudnék felidézni a mai estéből, főleg ha még abba is belegondolok, hogy ott volt az a pohár is pohár, ami kézről-kézre járt köztem és Dane között, amit még látványosan meg is nyalt, ott ahol ott maradt a rúzs nyomom... komolyan belegondolni is rossz. Mégis hogy lehettem ennyire vak? Ezek után az életben nem megyek többet álarcos bálba, vagy mindenkinek kötelezően le kell vetnie a maszkját, mielőtt kiderül, hogy Dane van rejtve mögött. Ennek örömére én a magamét egyszerűen le is veszem és a földre hajítom. Csoda, hogy nem taposom meg. Micsoda hülye egy ötlet volt az álarcos bál!
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Cody teljesen levágja, hogy a hisztimnek nem az ő tárgya és minden szavammal egyetért még akkor is, ha az a rész nincs meg, hogy kit kell utálni és miért. Na, ezért szimpatikus nekem ez a srác már az első pillanat óta, amikor ötödikes koromban beosztották a vézna kis háztársamat. Igaz, hogy csak távolról figyeltem őt, na persze nem kukkoló módjára. Mikor feldobja, hogy mutassak rá arra, aki megbántott elkezdem pásztázni a tömeget, de nem találom már meg Petert. A kis becézésre már majdnemhogy elnevetem magam, de túlságosan felszívtam a dühöcskémet és biccentek arra, hogy csatlakozom hozzájuk, aztán jön is a színpadi szereplésem. Alapjáraton egyáltalán nem vagyok haragtartó típus, de éppen ezért, ahogy nagyon élénken örülök, úgy éppen olyan intenzíven tudok gyűlölni. Éppen csak, ameddig előbbi az alapállapotom, ez elmúlik percek alatt. Na azért nem 1-2, de nem szokott elhúzódni napokig semmilyen ellenérzésem. Persze, ezt Peter nem tudhatja, már ha egyáltalán hallja a dalomat, se Sophia, aki ahogy végzek megjelenik mellettem és elkezdi menteni a fiút a szememben. - Sophia, ez nem a te dolgod, mármint kimenteni őt, ha csak nem fogyatékkal él, akkor felelős a saját tetteiért, ennyi az egész. Nem csinálunk senkivel ilyet, hogy lesmárol, aztán az ágyába invitál...! Igen, körülbelül ezt mondta...! Miközben tudom, hogy nem gondolja komolyan és faképnél is hagy. - magyarázom neki, puffogva és még mindig vörösen az izgalomtól és kiakadástól, de amikor elveszi a mikrofont készségesen átadom. Nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani vagy énekelni, ráadásul arra is, hogy a lány mit érez... Bár Peter nem is érdemli meg, hogy viszont szeressék ezek után! Leugrok a színpadról a lányt magára hagyva, és éppen akkor érek oda, amikor Cody már egy halom koktélt hord Elijah-nak, egy halom olyan koktélt, amik közül azonnal lecsapok az egyik hugrásra. - A Hugrabugra és a hamis Valentin napra, amin nincsen tiszta szerelem és az egész kamuuu! - mondom a "tósztot", aztán elkezdem iszogatni, az elején szép nagy kortyokban, aztán azért belassítok, hogy az ízét is érezzem. - Azta... Hát ilyet se ittam még, bár azt se mondanám, hogy túl sok koktél fordult meg a kezemben. Persze, néha-néha belefér a lazulás és inkább koktélokkal, mint keserű sörrel vagy a rémes rövidekkel, de... Ó! - torpanok meg, amikor egy éleset csuklok és szívecskék kezdenek el kibugyborékolni a számon az alkalmi koktél, vagy éppen a szívószál hatására, ki tudja. Elhúzom a számat és nagyon csúnyán nézek az italra, aztán a színpadra pillantok, ahol Sophia énekel, egészen kellemes hangon, de Peter továbbra sincs sehol, hogy hallhassa, vagy önmagát magyarázza ki, hogy miért volt ekkora tuskó vele is, és velem is. Bár egészen biztos vagyok benne, hogy én le leszek szarva, hiszen csak egy random csajszi vagyok, akivel ma beszélt először és akit.. kihasznált. - Köszönöm Elijah, már úgy... hát, szerintem előbb kezdtem el énekelni, mint járni, vagy hát a családban ez a legenda terjed. Nagyon szeretem, gitározok és énekelek mindig szabadidőmben. - mesélem neki, kicsit kiesve a hisztimből, de ahogy elhallgatok és még egy csuklással előjönnek a szívecskék mindenki csak annyit lát belőlem hogy újra elvörösödöm és összeszorítom McGalagonyt megszégyenítő vékonyságra a számat, aztán ahogy Sophia végzett visszaszaladok mellé, egy rövid bűbájt mondok el, mire a felkonferálást és a zenéket is egy odabájolt véla szépségű leány fogja elmondani, aki azonnal munkába áll és dübörögni kezd hangosan a zene, majd bemondja, hogy a Titokzatos idegennek szól a szám. Nem tudhatom, hogy ebben a pillanatban, amikor a neki küldött szám csendül fel, valószínűleg akkor gyilkol az a fickó... Aztán elkapom az újdonsült barátnőm csuklóját, persze nem erősen, és odavezetem a srácokhoz. - Na, most pedig az lesz, hogy hagyjuk ezt a HIKK - és ismét szívecskék - buta bált, amin vagy két hétig dolgoztam és lelépünk valahova, ahol lazítunk, nem beszélünk párkapcsolatokról és semmi rosszról, csak jól érezzük magunkat. Ki van velem? - teszem fel a drámai kérdést, és végignézek Sophián, Elijah-n és Cody-n, miután a pálcámat a torkomhoz tartva erősítem fel a hangom, annyira hangos a zene. Mikor megjelenik a farkas akkor kicsit kikerekedik a szemem, de mivel teljesen biztos, hogy mumus nincs a közelben, gyönyörködöm a szépségében és elkönyvelem, hogy biztos valakinek megtetszett a nőcske bűvölésem és nem látványmágus lévén neki csak ennyire futotta. Minden esetre csini, de tépjünk már el innét.
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-20, 20:25
Jade reakciójára vesz egy mély levegőt, aztán elengedi a füle mellett. Magában számolja. Kettő. Elég volt neki ennyi lányos hiszti mára, éppen ezért nem is foglalkozik vele sokat, Cody társasága egészen felvillanyozza. Amikor a srác már lendíteni felé a pezsgős vödröt, akkor nevetve emeli fel a kezeit. - Nyugi van, én csak táncoltam vele, de tény és való, hogy csinos ő is, meg a hangja is. De a galád Peter, aki már el is tűnt, és szerintem nem baj, ha nem zavarjuk.. Inkább gyere! - int a srácnak, meg látja, hogy Jade is lenyugszik, és amíg elmegy énekelni, addig ő maga a minibárral kacsintgat egy picit, végül azonban csak lehuppan, és vesz pár igen mély levegőt, nyújtózik néhány kellemeset, belenyúl a sütis tálba, és onnan mered Codyra, néhány pillanatig halálkomoly arccal, majd elneveti magát, és egy kissé hátbavágja. - Hol voltál eddig? - aztán csak pislog, fogja a sütis tálat, és elégedett, erősödő kiáltást hallat, amikor a srác visszatér mindenféle piával. - Hát hol voltál eddig? És holtatok ti? Ejj, gyere Jade! - int a lánynak, ha esetleg visszatérne az éneklésből, és otthagyná a táncparkettet. A zene is mintha felerősödne, és így tulajdonképpen semmit nem vesz észre a kinti hajcihőből. Végigméri a tálcán levő italokat, és egy szimpatikus, neon színű koktélt kap fel, majd megemeli a két delikvens felé. - Prossit! Ennek nem tudom milyen nevet adtál, de mindjárt kiderül, mit is tud valójában.. - kortyol bele, és érzi, ahogy végigbizsgergeti a torkát, meg mindenét. - Ez hiányzott.. Mesélj Jade, hol tanultál meg így énekelni? - aztán persze poharat emel Thess felé is, ha közelebb jön.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-20, 14:42
Amikor kijelenti, hogy vadász, először nem esik le, hogy miről beszél, majd kicsit összehúzom a szemöldököm mikor rájövök. Szóval vérfarkasokat vadász le. Valószínűleg pénzért. Kedves teremtés, nem mintha a legtöbb vérfarkas tehetne egyáltalán arról, hogy vérfarkas, na meg a legtöbb egy cseppet sem veszélyes, de mindegy is, továbblendülök ezen, elvégre mi dolga lenne neki egy Minisztérium által számba vett, nyilvántartott, és a Vérfarkasokat Segítő Szövetkezetbe tartozó vérfarkassal? - Nekem nyolc, ha egyedül akarsz meghalni, vagy még rosszabb, én nem állok az utadba. De kérlek, szerintem egyidősek vagyunk, szóval ezt a kislányozást hagyjuk. - vonom meg a vállam, és egykedvűen hozzá teszem. - Hidd el, senki sem elpusztíthatatlan... Csak van aki ezt jól tudja, és van aki mégis azt hiszi magáról. Az utóbbi pedig nagy hiba... - így el is engedem, amint Dane megérkezik, de nem igen van kedvem ennyiben hagyni a dolgot. Azaz persze most egyelőre igen, de később, lehet csak kicsit később úgyis lesz még ezzel dolgom. Peter tudja, hogy vérfarkas vagyok, bár ha olyan végtelenül képzett, nem tudom hogy nem ismerte fel a karmolásokat és harapásokat, és ha van valami agymenése, követni fog, figyelni, amihez őszintén semmi kedvem. Na meg ez a "hú de titokzatos" figura is fel fog még tűnni az életemben, még ha nem is nagyon vágyom rá... Petert elengedem, menjenek, ha menni akarnak, engem aztán nem érdekel, remélem beér a szobába majd valaki, mielőtt vér folyik, vagy egyebek. Hátat fordítok a társaságnak, és legyintek egyet. Nem az én dolgom, és annak nem lehet segíteni, aki nem akarja, hogy segítsenek neki. Szóval első körben ennyi. Ekkor hallom, hogy valaki felém beszél. Nem ismerem a fiút, de azzal a sráccal van, akivel a vörös hajú lány táncolt, mikor Peter elragadta egy csókra. Előbb elhúzom a szám, de nem igazán a meghívásra, inkább a mögöttem zajló lehetséges történésekre, de végül odasétálok a kanapéhoz. Ajkamon immár finom mosoly ül. - Jó tudni, hogy más is ismeri a mugli kultúrát ezen a nyamvadt helyen rajtam kívül. Thess. - nyújtom a kezem előbb a srácnak, aki meginvitált, majd a másiknak is. Választok egy poharat, ami lila színű, és fehér füst gomolyog ki belőle, a szívószálon pedig pár szívecske díszeleg. Látszik, hogy abba az irányba pislogok, amerre a két férfi eltűnt.Próbálok figyelni arra, amit nekem mondanak, de bármi is hangzik éppen el, csak egy "Aha" lesz a válasz, mikor a helyettesítő tanár bejön a Szükség Szobájába, és végigviharzik a fal mellett, egyenesen oda, ahol ezek a jómadarak eltűntek... A kurva élet... Ez vér szaga!? Nem hiszem el! - Bocs, de mennem kell. - jelentem ki a két fiúnak oda sem nézve, lerakom a lila italt, amiből két kortyot ha ittam, és igen sietős léptekkel követem az orrom, ami nem épp egy nehéz feladat. Átvágok a ködön, és valószínűleg ekkor viharzik el mellettem a fényes farkas, sejtem, hogy a fiú patrónusa lehet, de nem állok meg egy pillanatra sem, a szobába konkrétan futva érek be. Mikor meglátom a sokkos fiút és a vérben fekvő tanárt, azonnal a sérülthöz ugrok. Gondolkodás nélkül cselekszem, előrántom a pálcám, miközben kihúzom belőle a kést nagy kínok között, ugyanis égeti a bőrömet az ezüst. A fiú láthatja és hallhatja a fájdalmam, ahogy megragadom a tőrt, mellette füst száll fel a tenyeremből, égett hús szaga kerül a levegőbe. Pálcám a sebre szegezem, és bezárom azt. A vérben térdelek, de nem érdekel. Gyógyító varázslatokat használva heged a hús, de az életet nem hozza vissza, olyasmi mágiához meg nem értek, így marad a muglik eszköze. Újjáélesztés. Szívmasszázs. Tudom, hogy meghalt, de talán így kombinálva... A mágia meggyógyítja a testét, a szívmasszázs újraindítja a szívét. Talán... Kérlek... Nem foglalkozom a fiúval, és úgy semmivel a világon, valószínűleg addig folytatom sajgó kezemmel ezt, míg valaki meg nem állít benne, de úgy rendesen. Vagy míg fel nem ébred a férfi. - Gyerünk! - szólok az eszméletlen testhez ingerülten mielőtt befújnám a a levegőt. - Gyerünk! - ismétlem hangosabban, miközben magamban számolok, kezeim a bordáin lüktetnek. Csak akkor hal meg, ha állunk, és hagyjuk. Mire jó, hogy tudok varázsolni, ha egy életet sem tudok megmenteni, ha? Meg kell próbálnom.
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess Engedelmesen követem Dane-t, habár tisztában vagyok vele, hogy ez talán nem a legokosabb ötlet, mindenesetre késő bánat, elvégre én hoztam fel a dolgot. Remélem, Thess nem követ minket, abból a lányból simán kinézem, hogy utánunk lódul, de talán mégis meggondolta magát, az lenne a legszerencsésebb helyzet. Amikor a férfi megtorpan, majd szembefordul velem, a szemeibe pillantok, nem félek tőle – csak egy kicsit -, nekem most nem képes semmit sem ártani, hála az amulettemnek. Észre sem veszem a folyosót ellepő ködöt, pillanatnyilag nem az köti le a figyelmemet. Ha Dane-el szemben állok, akkor minden mozdulatát figyelmen kell, nem lehetek hanyag, bármikor támadhat. - Ha ez az ára annak, hogy békén hagyj mindenki mást, akkor nem érdekel – jegyzem meg keserűen, nagyot csalódtam a lányban, még most is azt hiszem, hogy tudta, ki rejtőzik a maszk alatt. Ha viszont Dane azt látja rajtam, hogy nem érdekel Sophia, akkor talán őt is békén hagyja, habár erre csekély esélyt látok. - Azt, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy tönkretégy? - vonom fel a szemöldököm, nekem ez esik le, túl sok energiát fektet a személyes bosszújába... Ami, aligha fog sikerülni, ha folyamatosan csak bálokra meg minden hülyeségre járkál. A hirtelen hangot meghallva, annak irányába fordulok, szemem pedig elkerekedik az új információ hallatán. Auror-tanácsadó? Dane? Ki volt az az eszement, aki annak ajánlotta be? Tudják egyáltalán, hogy vérfarkas vagy mostanában ilyen lényeket is alkalmaznak arrafelé? - Mire készülsz? - pillantok vissza a férfira, mire azonban megkapnám a választ, már magamtól rájövök a megoldásra... Az ezüst villan, majd lesújt, a tanár felnyög, végül pedig meghal, mindezt pedig azelőtt, hogy akár egy pillanatra is tudatosult volna benne a tény, hogy most éli át élete utolsó perceit. Megmoccanni sem vagyok képes, elhűlve figyelem, amint a férfi teste elborul, miközben vér folyik szét a padlón, sok-sok vér... én pedig egyenesen abban állok, mivel a tanár teste a lábaim előtt hever. Megpróbálom felfogni a történteket, ez azonban nem megy, nem jut el a tudatomig, nem akar helyére kerülni az utolsó kocka sem... - Mit műveltél?! - bődülök fel, addigra Dane azonban már sehol sincs, üres falakon visszhangzik a hangom, nekem pedig azonnal bevillan: rám akarja kenni. Engem szeretne bemártani, ezért használt olyan kést is, amilyet én szoktam, ennek érdekében lépett most le pillanatok alatt. Hátrálni kezdek a test mellől, legszívesebben elfutnék, de a cipőm talpa tiszta vér, mindenfelé nyomokat hagynék magam után és a gondolkodásom sem teljesen tiszta... Testem minden porcikája remeg, miközben lehunyom a szemem egy pillanatra, majd nagy nehezen megidézem a patrónusomat, noha mocsok nehéz egy ehhez hasonló helyzetben örömteli dolgokra gondolni, de nagy nehezen összejön. A farkas tisztán kivehetően jelenik meg, én pedig megszólalok: - Menj a bálterembe, add át nekik, hogy egy tanár meghalt, aki szeretne, az jöjjön a jobbra nyíló folyosó végére. Eredj! A lény szökken egyet, majd eltűnik, én pedig továbbra is félelemmel telve pillantok le az előttem heverő holttestre... Ezt komolyan Dane művelte? Mindenre képes csak azért, hogy bosszút álljon egy ember haláláért?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-19, 17:14
Érdeklődve figyeli, hogy a vadász meghatszorozza a kettősüket, ő maga sosem lett volna ennyire hatásvadász, hát minek kell magunkra így felhívni a figyelmet? Alig érzékelhetően megemeli, majd leejti a vállát, s átlépi a folyosó küszöbét, ahova korábban is szándékozott elcsalni Petert, de így úgy tűnhet, mintha vonakodva ugyan, de jönne, ha már beszélniük kell. Alig két perc múlva Hamupipőke módjára távozni fog a bálról, addig azonban íme a végső jelenet. Leveti a maszkját, s miközben öltözködik, a háta mögött felhúzza a kesztyűt, amit a Sophiával való italozgatás közepette levetett. Peter nem tudhatja, hogy sűrű köd lepi be a folyosót, ám aki ott tartózkodik, az nem lát belőle semmit. Na igen, a vérfarkas továbbra is mestere a légmágiáknak, minden, amit itt tenni kíván, nem hagyhat tanukat. Karbafonja a kezét, s nekitámaszkodik a falnak, hogy meghallgassa a fiatal fiú felvezetését. A vérfarkas kislány így már nem követheti őket, s talán ideje is volt, hogy kikerüljön a képből. - Ugyan.. gondolod, hogy ilyen egyszerű lenne? A kis barátnőd máris áruba bocsájtható árucikk? Kint még úgy odavoltál érte. – Kacag fel élesen, gunyoros pillantása magáért beszél. Nem hajlandó elfogadni a békeajánlatot, főleg mivel nem szokása kapni, ő csakis elvesz. Láthatóan becsmérlő ajakbiggyesztéssel fogadja Peter múlt-idézését, ő aztán nem így emlékszik Lorelai halálára. Na nem, Peternek lakolnia kell mindazért, amit valóban tett. És ennek első lépcsője.. nos a mai estén válik valósággá. Eltolja magát a faltól, és kisfiús mosollyal, szinte hitetlenkedve mered a fenyegetőző vadászra. - Azt hiszem még mindig nem vagy tisztában vele, mit is jelent az, hogy itt vagyok. – Még az órájára sem kell néznie, magában viszont ámulattal adózik a helyettesítő tanár pontossága felé, aki a folyosón közeledik futólépésben. Dane még időben szólt neki, megkérve, hogy legyen a felügyelője a Valentin bálnak, mielőtt még tetőfokára hágnak a hangulatok. - Mr. Seoras, ön az új auror tanácsadó? – Kérdezi észre sem véve a ködöt, amit a farkas kavart. – Csak hogy tudd, nem fogsz megállítani. Ezúttal nem. – A vadászok tradicionális tőre villan az ujjai között, kesztyűs kezét nem sérti fel az ezüst sem. Acéllal van kombinálva, hogy átvágja még a csontot is, amit most Dane meg is tesz. Villámgyors mozdulattal szúrja fel a tanár urat a szegycsontjánál, tövig megforgatva a pengét a húsban. Csont és hús szinte vajként omlik a mozdulata nyomán. A helyettesítő tanár térdre esik, amit Dane elegáns arébb lépéssel kerül ki, benne hagyva a férfiben a fegyvert. Felfogja hosszú köpenye szárát, majd a köd lilás gomolygással támad fel, s mire Peter eszmél, addig a tanárból, aki nyikkanni sem tudott, elszáll az utolsó lélegzet is. Az idegen pedig már sehol..
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-18, 18:50
Határozottan vissza hőköl és kissé megszeppent képet vág mikor Jade leüvölti a haját. De nem veszi zokon, hamar nyugtázza, hogy nem neki szól, meg Jade él a sütik lehetőségével. Inkább csak azt fogja fel, hogy valaki vérig sértette szegény lányt. -Hogy tehette ezt? És mégis ki volt ez a tapír?! -veszi át Jade hangulatát félig viccelődve. Nem gúnyolódik, és nem is veszi félvállról, azért Jade-t, ha nem is ismeri személyesen, nem igen látta még sírni a lányt. -Mutass rá, és nyakon öntöm egy jégvödörrel! Persze a pezsgőt előtte kiveszem belőle. -Elijah-ra pillant kérdőn, de végül nem mondja ki a helyzettel kapcsolatos gondolatát. Pillanatra eltűnődve néz a lányra. -Te aranytorkú hattyú-hölgy!- Szólítja fel határozottan. Igen ez részéről egy bókféleség akart lenni. - Miután kitomboltad magad, csatlakozz hozzánk ha van kedved. -ajánlja fel és elindul az eredeti úti célja felé, ahol csatlakozik a Griffendéles srác. Hümmen egyet a kérdésre. - Én személy szerint meglocsoltam egy kis eperfagyit, némi rosé pezsgővel. Nekem könnyű, mert nem bírom úgy az alkoholt, deee.... amikor érkeztem, ott arra felé volt egy minibár féleség.- elmutat az egyik sarok irányába, de maga a minibár valószínűleg nem látszik az emberektől. A szívére teszi a kezét. És meghatott hangon közli -Gondolt rám is ez a drága jó szoba! Lehet meg kéne kérnem a kezét!- aztán kétségbe esett arcot vág mintha valami fontos jutott volna eszébe és a másikra mered, hiperventillálást imitál - Várj hiszen ez egy szoba! Nincs is keze! -dől ki belőle, de aztán félre teszi a hülyeséget, bár nála ez nem megjátszás, tényleg idióta. Közben tisztázza előre az esetleges félre értést -Keverni szeretem inkább az italokat mint inni... -eltűnődik. -Sőt! Várj itt, mindjárt jövök. Azzal el is tűnik. A süteményes tányérját otthagyva. A tömeg azonnal elnyeli, de úgy öt perc után, rekord sebességgel vissza tér, kezében egy tálcával amin több minden van, leteszi maguk elé. -Válassz! Van édeskés, trópusi, fanyar, keserű, és fűszeres. És persze.... mindben van egy kis lőre. -vigyorodik el. A tálcán vagy nyolcféle koktél vár gazdára. Némelyik a házak színében játszik és olyan kiegészítőkkel kecsegtet, mint a szívószálra csavarodott, össze fonódott kígyók(ha már Valentin nap, legyenek ketten), szívószál körül egymást kergető apró füsthollók, összebújó, szívószálat körül ölelő borzok, egymással viaskodó mini oroszlánok, Teszlek süveges mini ernyő, és hasonló kis hülyeségek. -Bocs a szívószálak miatt. Csak ilyen...ilyenek voltak. Ó! és van pár trükkös ital is. Egyéb alapanyag híján kénytelen voltam pirító polkát, buborék szirupot, csupaszító snapszot, Valentin- napi veritaserumot, ördöglábú- bittert és hasonlókat bele rakni. Az ízük jó, csak vicces hatása van némelyiknek. - Nyilván minden esetben fantázia névről van szó, és ki tudja melyik valójában mit csinál. Lemaradt arról hogy Peter kivel és hová tűnt, épp koktélt kevert. Ha viszont Tess árválkodik még, akkor odaint neki és oda is kiált. -Te csodás Operaház Fantomja, nincs kedved velünk meginni egy "nem érdekel akkor is jól érzem magamat" italt?- Sajnos nem tudja egyiknek sem a nevét, ezért aggat mindenkire ilyen hirtelen elkereszteléseket. Meg aztán.... ez egy álarcos bál. Az más hogy ő maszk nélkül van.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-18, 13:48
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess Még csak nem is sejtem, mi folyik ebben a pillanatban tőlem nem messze, elvégre most az egyszer nem azon vagyok, hogy a Dane-Sophia párost figyeljem. Jobban leköti a figyelmem Thess, hiszen elég értékes szövetségesre lelhetek benne, ha valóban fel tud lépni Dane ellen. Persze, egyelőre még fogalmam sincs arról, miként szeretné megtenni ezt a lépést a lány, ahogy arról sem, hogy Dane minden szavunkat tisztán hallja. - Oké, lehet, hogy voltak már rosszabb pillanataid, de ez semmire se garancia – túrok bele a hajamba idegesen. Néhány sebhely még nem bizonyít semmit sem, ettől nem lesz könnyebb számomra olyasvalakit uszítani régi barátomra, akiről szinte semmit sem tudok. Nem Dane miatt aggódom, Thess-t féltem. - Szóval te is vérfarkas vagy – állapítom meg, miközben kifújom az eddig benn tartott levegőt, de cseppet sem könnyebbültem még meg. - Figyelj rám, és minden szavamat alaposan jegyezd meg: vadász vagyok, Dane és köztem van pár rendezetlen dolog, amibe nem jó ötlet belemártanod magad... Elbírok vele én is, nem kell aggódnod, csak még nem tudom, hogyan fogom ezt megoldani... Más helyzetben én és Thess ellenségek lennénk, hiszen a hétköznapok folyamán én az ő fajtájára vadászok és meg is ölöm őket vagy bevisszük a Minisztériumba, ha jó pénzt adnak cserébe. A családom már jó ideje ebből él, ez a bevételi forrásunk... Mit ne mondjak, nem volt részéről jó ötlet megosztania velem a titkát, hiszen ezzel szinte azonnal a listámra került és ha nem is ölöm meg, de figyelni fogom... Elég egy apró ballépés, majd máris üveges tekintettel végzi valamerre. Azt viszont igazán értékelem, hogy próbál segíteni, de... Dane ellen semmire sem fog menni. - Egy törött orrért cserébe odaadnád az életed? - kérdem komor hanggal, ebből is hallhatja, hogy nem blöffölök, a férfi tényleg képes bármire. - Kislány, ez neked sem fog menni, ne keresd magadnak a bajt... Az lenne a legjobb, ha szépen meglapulnál és a távolból figyelnél, ne mássz bele a közepébe, rendben? Mivel vérfarkas, nem kötelességem megvédeni, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül küldhetném Dane ellen, de akkor sem áll szándékomban felesleges áldozatokkal járó csetepatét indítani az iskolában. Sophia nem hallgat rám, makacskodik valami idióta hülyeség miatt, rá már nem tudok vigyázni, de talán Thess nem lesz annyira ostoba, hogy magának keresse a bajt. - Nyugi, Thess, semmi gond, csak beszélgetünk egyet – vonom ki karom a lány szorításából, majd Dane felé fordulok: - Menjünk... Számolok azonban azzal a kis aprósággal, hogy valaki követni fog minket, ezért előveszem a látványmágus énemet. Igazság szerint rühellem ezt a szakot, tényleg nem élvezetből járok oda, de ilyenkor mindig jól jön a dolog. A zsebembe nyúlok, majd valamiféle port szórok szét a levegőben, így a kíváncsi tekintetek máris hat Dane-Peter párost láthatnak távozni a teremből hat különböző irányba. A becsapós bennük az, hogy mindenben hasonlítanak ránk, még a legtapasztaltabbak érzékszerveket is képesek becsapni. Szagás, látás, hallás... Mindegy, mindenki eszén túljárnak, noha maga a bűbáj nem tartós, pár perc alatt semmivé foszlik, de ennyi bőven elég lesz... Ha valaki követne minket és ráakadna az illúziókra, nem hallaná, amit mondanak, de látná, mit tesznek abban a pillanatban a valódi éneink... Jó lesz gyorsra zárni a dolgot. - Te kavartad össze a dolgokat, úgyhogy ne kérdezz hülyeségeket – vágom rá, amikor Dane megszólal. A folyosó egy ismeretlenebb pontján álldogálunk, hallottam még azt, amint Sophia beleszól a mikrofonba, de nem foglalkoztam vele. Bizonyára örök kedvencének küld ebben a pillanatban is valami számot. - Sophia a tiéd, ennyi volt, de hozzám már semmi közöd, rendben? Megtetted a magad dolgát, bosszút álltál rajtam, elvetted tőlem azt, akit szeretek, de ha azt hiszed, hogy hagyom, hogy megöld... Tévedsz. Átadom neked, de ha megpróbálsz ártani neki, akkor minden vadászt, akit ismerek, rád fogok küldeni... Mindenkit... Villámló tekintettel meredek a szemébe, mindenre elszántan. Eszembe jutott ugyan az is, hogy lelépek az iskolából, hiszen már nincs itt semmi, amiért maradnom kellene, de akkor Dane habozás nélkül végez a lánnyal.
//Thess, intézd úgy, hogy egy másik Dane-Peter párost követsz Látod, mi történik, de nem hallod amit mondanak egymásnak Köszi //
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-18, 10:14
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Tényleg nem értem Petert és az benne a legrosszabb, hogy még sosem viselkedett így, így pedig még nehezebb kiigazodnom rajta. Ha lenne legalább példám, amikor máskor is ezt csinálta, de nem volt és ezért azt sem tudom, hogy hogy mit tegyek, főleg amikor az idegen még meg is jegyzi, hogy miért is műveli ezt, miért csókolta meg Jadet teszem azt. Rendesen kikerekedik a szemem, hiszen mindig azt hittem, hogy a lányok csinálnak őrültségeket. Mégis csak buta egy ötlet úgy féltékennyé tenni valakit, úgy mutatni meg, hogy ő kell neked, hogy mást csókolsz meg. Viszont, ha azt nézem, hogy legutóbb épp én javasoltam neki pont ugyanezt, mert azt hittem tetszik neki valaki és lettem volna én a színpadi csók, akivel féltékennyé teszi... Bár most kétlem, hogy ezen gondolkodott volna, csak tette, ami először eszébe jutott, én pedig észre sem vettem semmit sem. Cody hirtelen jött kis belépőjére azért még elmosolyodom, de már egészen máshol jár az eszem. A srác tényleg szívdöglesztő, ebben igaza van, viszont nekem mégis most azon jár az eszem, amit mondott és persze azon, hogy mi van Peterrel. - De hát barátok vagyunk és soha nem mutatta semmi jelét, vagy... nem vettem észre? De, ha nem mondja... olyan hülyén viselkedik. - sóhajtok egyet és már kérdeznék rá, hogy akkor hát hol találkoztak és honnan ismerik egymást, de erre már nincs szükség, hiszen megemeli kicsit a maszkot és így már minden világossá válik egy pillanat múlva. De mégis honnan tudhattam volna? Egészen másképp nézett ki, amikor legutóbb találkoztam vele, ott volt a szakáll és a hangját is elváltoztatta, gondolom direkt. Rendesen ledermedek és mire magamhoz térnék már ott maradok egyedül lefagyva és döbbenten bámulva a távozó után. Oké ezen a ponton megértem Petert, de hát nekem fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda az idegen, ez neki nem volt nyilvánvaló? Ezek szerint ő tudta, de akkor szólnia kellett volna, hiszen mondtam neki, hogy komolyan a frászt hozta rám a fickó legutóbb és az előtt is, akkor miért akartam volna vele beszélgetni, ha egyszer tudom, hogy kicsoda. Rettenetes belegondolni, hogy mi lett volna, ha ki se derül, hogy kicsoda én meg... akár valami komolyabba is belemegyek vele, csak mert csak egy titokzatos idegent láttam. Jó ég! Bár most jó eséllyel senki sem figyel, de még meg is rázkódom kissé, hiszen borzongató maga a gondolat is. Azt sem tudom, hogy mégis mit tegyek, amikor látom, hogy Dane és Peter távoznak, ha elszakadnak végül Theresától egyáltalán. Utánuk kellene mennem? Beszélnem Peterrel, hogy elmondjam neki, én tényleg nem tudtam, hogy ki van a maszk mögött és azt sem tudtam, hogy mit érez? Talán nem lenne a legjobb ötlet, főleg hogy már előzőleg is beszélni akart Dane-nel, meg aztán nem is akarok a fickó közelébe menni, így főleg hogy már tudom, hogy kicsoda. Mégis miért kell tönkre tennie az estét? Csak állok és próbálom kitalálni, hogy mit tegyek, miközben Jade már a színpadra pattan és énekelni kezd, nem is valami visszafogottan, sőt ha most képes lennék gondolkodni egyértelmű lenne, hogy ez most Peternek szól, pedig nem rossz srác ő, csak... kiborítottam. Az én hibám az egész tisztában vagyok vele. Ezért végül csak megindulok, de nem a két srác, hanem a színpad és Jade felé. Megvárom, amíg végez, amíg befejezi azt a dalt, amit épp énekel, de határozottan ott állok előtte, hogy észrevegyen és ne kezdjen bele a következőbe, ha netán ez lenne a terve. - Jade... légyszi... - szólalok meg, hogy lehetőleg a mikrofon nélkül hajoljon közelebb és beszélhessek vele legalább pár szót. Dühös, amit megértek, de mégis... nekem most kell az a mikrofon. - Sajnálom, amit Peter művelt, komolyan, én... fogalmam sem volt róla és ez elég bonyolult is. Kiakadt és nem gondolta át, de ő rendes srác, csak most kicsit elfelejtette. Kellene nekem a mikrofon, kérlek... - nagy kérlelő szemekkel nézek rá, láthatja rajtam, hogy kutyául vagyok és mivel egyébként kedves lánynak ismertem meg, csak nem hagyná, hogy tovább szenvedjek. Akárhol is tart hát Dane és Peter, hogy elszakadtak-e végül Theresától, vagy sem ha Jade odaadja a mikrofont, akkor én lépek fel a színpadra. (Ha nem adja oda, jó eséllyel kikapom a kezéből, maximum majd utólag kérek elnézést, csak nem esik nekem e miatt.) Kicsit megköszörülöm a torkomat. Nem gyakran szoktam énekelni, főleg nem mások előtt. Van azért énekhangom, de nem vagyok olyan gyakorlott, mint Jade, ez elég jól hallatszik abból, hogy sikerül benyomni egy karaoke verziót abból a dalból, ami kell nekem és azért elég halkan indítok, alig hallani az első pár szót. Két kézzel fogom a mikrofont és alig-alig nézek fel. Gőzöm sincs, hogy ez ér-e egyáltalán valamit, de egy próbát megér. Talán több értelme van, mint odamenni és úgy bocsánatot kérni, amiért lássuk be hülye voltam és tök vak sok szempontból.
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
A csók és a tüzijáték életre kelti a szívemet, a torkomban dobog még azután is, hogy Peter elenged, és már csak néhány pillanatig a karjában tart. A döbbent zavaromból az szakít ki, amikor felajánlja, hogy ha tetszett az iménti, akkor szívesen felkisér a szobájába. Ha lehetek még ennél is vörösebb, na, akkor ez meg is történik, de mielőtt válaszolhatnék neki az azt hiszem Mardekáros lány el is ragadja. Épp ekkor toppan be Cody és azzal a lendülettel ahogy megjelenik toppantok a lábammal és szinte leüvöltve a fejét ébredek fel a néhány pillanat némaságból. - El tudod ezt hinni?! Idejön, megragad és megcsókol, csak úgy, aztán felajánlja, hogy szobára visz? Miközben... Miközben másba szerelmes! Hát mi vagyok én, hm? - kiabálok, szinte túl kiabálva a zenét, itt már Elijahra is nézve, dühösen szikrázó szemekkel. Csak most múlik el a rózsaszín köd, csak most tudatosul bennem, hogy ez a látványos csók csak Sophiának szólt és csak eszköz voltam a számára, mert féltékennyé akarta tenni... Nem engedem el a háztársamat azonnal, elkezdem tömni magam jó stresszevő módjára a tányéráról, ameddig teli nem lesz a szám és ki nem csordul a könnyem, és nem a fulladozástól. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen képmutató és ravaszkodó, hogy így akarja manipulálni a szerelmét. Aki pedig ugye nem én vagyok. Még is engem csókolt meg. - Elegem van! - bököm ki, miután lenyelem a falatot és ahogy a két srác az ülő alkalmatosságok felé veszik az irányt, én sarkon fordulok, de nem azért, hogy kiszaladjak, hanem azért, hogy a színpadra felugorjak. Olyan könnyedén kezelem a színpadra lépést és a figyelmet, hogy nem is törődök azzal, hogy a jelenet miatt is bámulhatnak, lehalkítom a zenét és felhangosítom a hangomat. - Újra színpadon, újult erővel és ez alkalommal Cody küldi minden tiszteletét a Roxfort házimanóinak a szuper sütikért és italokért. Köszi manók, legalább ti nem vagytok aljas, kétszínű férfiak, akik csak úgy felhasználjátok a nőket a játszadozásaitokra. A számot pedig ez alkalommal én éneklem. - toldom hozzá, és már is a gitáromért nyúlok, de persze az egész színpad életre kel és minden hangszer és mágia kísér. A hangom erőteljes, vad, és tomboló, de akármilyen dühös vagyok, tökéletesen eltalálom a hangokat. Talán a hófehér ruhám nem illik a színpadhoz, de valahogy most ehhez a számhoz volt kedvem... És azt hiszem ez nem meglepő...
Ruha 
//