Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2015-01-01, 21:06

 


Are you going to deny the savior?

in front of your eyes


A belépők királya vagyok, ez tagadhatatlan és tény. Tudja ő is, viszont a baj az, hogy a múltban mindig tudta, hogy mikor számíthat tőlem egy ilyenre. Csak az utóbbi évek mocskos nehezek voltak. Én lementem a térképről, mindenkit átvertem és elárultam. Ha nem csináltam volna meg a köpönyegforgatást, mint például Perselus, akkor mostanra az egész holdudvar úgy pofára esett volna, hogy velünk nyalatnák fel az egyenlítőt. Csak próbáld ezt elmagyarázni a született tűznek, akinek a sors még fogakat és karmokat is adott bónuszba. Tudom, hogy most mik járnak a fejében, ehhez nem kell legilimencia, rá van írva az arcára. Meg ismerem. Nagyon közel volt hozzám. Talán a legközelebb volt hozzám ő. De nem várom el, hogy megértse mikkel járt nekem az, hogy hátra kellett őt is hagynom.
A nő, akinek az esetében biztos voltam, hogy tudnám szeretni. Nem... szeretem. Gyűlöljön amennyire csak akar. Mélyen belül nem olyan egyszerű ez. Azt hinni, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet... csak a vakok hiszik azt. A közömbösség az ellentéte. Mi pedig érzünk egymás iránt, tyű, de színes és vad érzéseket. Rezzenéstelen tekintettel, szinte kaján derűvel tűröm, ahogy méreget engem. Rajtam is fogott az idő vasfoga, de lehet még jól is áll nekem.
- Életben vagy, nem? Szerinted hagytam volna, hogy téged öljenek meg vagy neked kelljen azt tettetni? - szinte cinikus mosolyra húzom a szám és szusszanok egyet. A kirohanása meg rengeteg minden csak nem éppen meglepő. Mosolyogva várom, hogy befejezze. - Azt akarod? Tényleg azt akarod, hogy eltűnjek végleg? Tudva, hogy ezúttal tényleg nem láthatsz egy pillanatra sem? Még csak azt az összetákolt fejfámat se?
Elvigyorogok éppen csak, mikor teljes erőből megfejel. Vagy, hogy így játszunk... Lenyalom a vért, amit sikerült belőlem fakasztania, majd szinte lángoló tekintettel pillantok fel rá. Ó, édes, ha tudnád mit szabadítottál most magadra. Kérlelhetetlenül lendülök vissza. Azt hiheti, hogy támadok. Végülis, azt teszem, de azt kapja, amit érdemel. Ellentmondást nem tűrve csókolom meg, az egész vér, fogak és hév örvénye felőlem. Ha egy pillanatra is megtorpan, akkor folytatom, de nyomva hátra a falnak.

 TAG: Shenzi  
  WORDS: valamennyi  
  NOTES: believe this moment, in brutality
♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2014-11-01, 00:45

Goodbyes are not forever


Még mindig nem tudok felocsúdni a történtekből, még mindig nem tudok hinni a szememnek, és annak, ami egyébként teljesen egyértelmű; hogy Gavin él. És ami még fontosabb; hogy becsapott engem. Márpedig én nem viselem valami túl jól az árulást, egyszerűen nem áll jól nekem. Nem olyan, mint a vörös. Vörös haj, vörösre lakkozott köröm, vörösre rúzsozott ajak, vagy a karmazsinvörös vér – az arcomon. Nem, az árulás egy bűzölgő trágyakupachoz hasonlatos dolog, ámbár ha jobban belegondolok, akkor mindez még semmi. Teszek rá, magasról, nagy ívben. Mármint arra, hogy pofátlanmód elhitette velem azt, hogy halott, miközben valószínűleg úgy élt, mint egy kiskirály, merthogy ő mindig is annak tartotta magát. Ami egyébiránt nem igaz, de hát ki vagyok én, hogy kiábrándítsam az ő álomvilágából? Mint tudjuk, van az a mondás, hogy álmodik a nyomor. Hát most álmodik, de még mennyire!
Eredetileg az a tudat őrjít meg és táncol a már amúgy sem fényes állapotú idegeimen – mintegy polkát járva rajta –, hogy én annak idején tényleg meggyászoltam őt. És persze akkor halt meg, amikor… amikor végre úgy éreztem, hogy több van köztünk, mint szimpla mester-tanítvány kapcsolat. Éreztem valamit iránta. Ami az én esetemben, hát… mondhatni, lehetetlen?
De ez ugyebár akkor volt. És most? Most már nem érzek mást, csak gyűlöletet és megvetést. Elsősorban pedig olyan hatalmas dühöt, hogy nem is tudok magammal hirtelen mit kezdeni.
Eszelős tekintettel mérem végig, s ahogy szemeim végigjárnak rajta, nem is tudok mást elkönyvelni magamban azon kívül, hogy megöregedett, és hogy gyűlölöm őt. Mindennél jobban.
A szövegelésére szinte nem is figyelek, éppen azt tervezgetem magamban, hogy milyen módon fogom megölni. Vagy ő engem. Akárhogy is, valamelyikünk már csak hullazsákban hagyhatja el ezt a helyszínt.
- Hát mit ne mondjak, rohadt nagy szívesség volt… – jegyzem meg csípősen, erős éllel a hangomban. Óh, és itt még visszafogtam magam! A java még csak most jön, csak győzze kivárni.
Voltaképpen én már ott elvesztettem a fonalat, hogy ő a halálával csak szívességet tett nekem, ami ugye köztudottan nem igaz. Szóval… mi is a válaszom? Hogy visszaüvöltök a képébe, természetesen. – Akkor most ezzel a lendülettel, ahogy visszatértél, szépen húzzál is el… Takarodj az életemből! Kotródj innen, amíg még van rá esélyed…
Nem vagyok túlzottan kedves hangulatomban, amint azt a példa is mutatja. Jól láthatja ő is. Noha a mondat végére némileg lecsillapodik a hangom, a kedélyem még mindig ugyanolyan paprikás, mint az előbb, így csak idők kérdése, hogy mikor robban az a bizonyos bomba, amit volt oly’ szíves – ha már a szívességeknél tartunk – aktiválni a puszta jelenlétével. Avagy a halálból való visszatértével.
- Nos – szólalok meg negédes hangon, kaján mosollyal az arcomon. –, vérfarkas lévén mindig is a csontokat preferáltam jobban. És a tiédet, édes, imádni fogom!
Majd ezzel a lendülettel fejelek bele az arcába egy könnyed ám határozott mozdulattal, erőteljesen. Azt akarom, hogy vérezzen. És persze bántom, mert a legszívesebben most magamhoz ölelném. Viszont az túl egyszerű lenne, és túl aranyos az én alaptermészetemhez képest, úgyhogy maradjunk csak a jól bevált felállásánál, miszerint elteszem láb alól. Hiba volt visszatérnie, hozzám legalábbis. Már nem az a jól beidomított kutyuska vagyok, akit annak idején hátrahagyott…


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2014-10-29, 17:45

 


Are you going to deny the savior?

in front of your eyes


Ha Shenzibe szorult egy nyeletnyi ép ész is, akkor meg sem próbál nekem ugrani. Pontosan tudja, hogy ha van valaki, aki nála is kiszámíthatatlanabb harchelyzetben, az én vagyok. Vöröstölgy pálca, indulatos jellem, soroljam? Nem hezitálnék, hogy a helyére rakjam, mint bárkit ezen a rühes világon. Rainánál nem hezitálnék, ha hülye lenne. Az pedig, hogy átvágtam.. Nos, sorry. Rajtam kívül még két ember tudta, hogy élek: a lányom és a beszállítóm. Pont elég szűk kör volt. De itt az ideje kivirágozni, kiscsillagaim.
A kisasszony sokkjában lehuppan a rágókája ölébe. Nincs az agya kőből, hogy ne tudja egy-kettőre kisakkozni az igazság mivoltát. A hátterét is megadom majd. Mert akkor nem volt más logikus lépés. Én nem vagyok akkora ostoba, mint egynémelyek, hogy nyílt színen szervezkedjek. A pózerek buknak el először. Én sok minden vagyok, de nem az.
Inkább javítom egykori tanítványom hibáját, mint ahogy egy jó tanárnak azt illik. Majd legközelebb ügyesebb lesz. Rohadt nagy szerencséje, hogy elcsíptem, mert ha nem, akkor záros határidőn belül itt nyüzsgött volna a minisztérium és lehet bezárták volna Shenzi csinos kis valagát Azkabanba határozatlan időre. Azt pedig nem engedhetem mikor ennyi a tervem, a vágyam, a célom. A Mennybe megyünk, Clarence.
Ahogy megáll előttem úgy mustrálom végig alaposan. Felnőtt az én kis Shenzi-m. Még jobb.
- Tudod, hogy kimondottan teátrális vagyok. - vonok vállat könnyedén. Meg sem próbálom kicsomózni az agyát, mert felesleges lenne. Majd. Mielőtt válaszolnék viszont, egy könnyed pálcasuhintással altatom el a kis játékát. - Égett alattam a talaj. Ha nem szívódok fel teljesen, akkor minden bukott volna. Te is, én is, a teljes holdudvarom. Azt hiszed, hogy ártottam...? Egy rohadt nagy szívességet tettem!
Az elején még szinte lágyan recseg a skót akcentusom, de az utolsó mondatot minden szűrő és fék nélkül ordítom. Elönt a harag.
- Ha bezárnak Azkabanba, akkor mutass nekem olyat, aki nem jött volna ostromra akkor?! Minek véltél...? Én nem Voldemort vagyok. Én a földre szállt Pokol királya leszek, szivi. Egy király pedig harcol és hódít, de védelmezi az alattvalóit. - elkezdek előtte sétálgatni beszéd közben, ám a végére megállok előtte feltartott mutatóujjal. - A kérdés az, kicsikém, hogy mit akarsz? Csontokat vagy egy szeletet a tortából?

 TAG: Shenzi  
  WORDS: valamennyi  
  NOTES: believe this moment, in brutality
♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2014-10-15, 01:49

gavin and shenzi
lose your mind

Sajnálatos módon nem igazán tudom befejezni a mesterművemet, ugyanis a fúró valamilyen rejtélyes oknál fogva egyszer csak kirepül a kezemből. Tátott szájjal nézek a hátam mögé, és a látvány… nos, önmagáért beszél. Elkerekedett szemekkel vizslatom az ismerős alakot, akinek nem kéne itt lennie. Nem kéne itt lennie, mert halott. Legalábbis elvileg halott, ugyebár. Persze egyáltalán nem tűnik halottnak.
Szóval, ja. Természetesen nem kell agysebésznek lennem ahhoz, hogy tudjam: istentelenül át lettem cseszve. Mert az ugye nyilvánvaló és evidens, hogy a halottak nem térnek csak úgy vissza az élők közé, és szemlátomást szellemnek sem tűnik. Szóval, ja. Mérges vagyok. Feldúlt vagyok. Zaklatott vagyok. Nő vagyok… Márpedig ez így, ebben a felállásban igencsak veszélyes kombináció lehet. Rá nézve legalábbis.
És mindenekelőtt végérvényesen és visszafordíthatatlanul le vagyok döbbenve. Sokkot kaptam. Azt hiszem, hogy le kell ülnöm. Le is ülök… egyenesen bele a székhez kötözött áldozatom ölébe. Nem különösebben foglalkozva a jajveszékelésével, amit minden bizonnyal azzal váltottam ki belőle, hogy ráültem a friss sebeire, és ez nyilván nem lehet valami kellemes érzés, de hát kit érdekel? Jelen pillanatban a kusza gondolataimat próbálom valahogy összeszedni, csakhogy nem igazán megy. Mindeközben persze meg-megvillantok egy-egy kriminális vigyort, mert hát örülök én, csak nem tudom… Kétségtelenül a méreg és a fájdalom erősebben munkál most bennem.
Ja, és tudjátok, hogy mi háborít fel a leginkább? Az, hogy ellopta a fúrómat! Az én átkozott fúrómat! És elfogta azt a személyt, akit nekem kellett volna… Ez megint csak dupla ok arra, hogy kiakadjak. Mert mint ahogyan azt már említettem, nő vagyok – még ha ez sokszor nem is látszik a viselkedésemen –, és a nők már csak ilyenek. Kiakadnak mindenen. Legfőképpen azon, ha valaki eljátssza a halottat, csak azért, hogy saját magát mentse, míg a másik meg hadd szenvedjen, elvégre mit számít az?
Úgyhogy továbbra is hitetlenkedve, dacolva az ép ésszel és a logikával, meg a saját démonaimmal, hogy akkor most a viszontlátás örömében képen nyaljam-e, vagy szimplán csak kinyírjam, amiért ennyi éven át hazudott nekem, nézem végig az előadását. Grátisz gyanánt pedig úgy vigyorgok mellé, mint valami elmegyógyintézetből szabadult vadalma. Noha gondolatban már számos módon eltettem láb alól, de minimum, hogy megcirógattam a hátát egy jégcsákánnyal. Hiszen a pofozkodás már úgyis olyan divatjamúlt lejárt lemez, ami egyébként is csak a szeretők körében megengedett. Márpedig mi sosem voltunk szeretők… Szóval, ja. Marad a jégcsákány és a hátvakarás.
Ám számonkérés helyett inkább csak könnyedén összecsapom a tenyeremet, majd egy laza mozdulattal elrugaszkodok az élő fotelemtől, hogy aztán közvetlenül előtte állhassak meg.
- Hm, micsoda frenetikus belépő – húzom ajkaimat bestiális mosolyra, miközben elveszem tőle a fúrót, amit talán nem kellett volna ilyen könnyedén visszaadnia a kezem ügyébe. Mivelhogy kiszámíthatatlan vagyok. De azért örülök neki, ó igen, szerfelett örülök… – Viszont van valami, amit egyáltalán nem értek. Elmagyaráznád, hogy mégis miért hitte azt mindenki, hogy halott vagy? Beleértve engem is…
Egy másodperc töredéke alatt fagy le az arcomról a mosoly, hangomban pedig keserű él cseng. A kérdését, hogy hiányzott-e nekem, válaszra sem méltatom. Ami voltaképpen nem is kérdés, hanem kijelentés, de akkor sem veszek róla tudomást. Még van képe idejönni azok után, hogy csak úgy zokszó nélkül magamra hagyott. Áh, a pofám leszakad, komolyan mondom…


▲ muhaha joooeg  ▲ muzsika ▲ 510 ▲ made by
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2014-10-14, 23:38

 


Are you going to deny the savior?

in front of your eyes


Négy, azaz négy istenverte napja vagyok a sarkában ennek a megátalkodott kis kölyökkutyának. Jól lett tanítva, mit ne mondjak. De kinek is kell ezért vállat veregetni? Nekem, természetesen. Mert persze a kis hülyének a sarkába állítottak egy igazi istenes aurort... Preston... Lenyűgöző képességei vannak, lefogadom, hogy a halála is csodaszép lesz majd. De kizökkenek a gyors lépteim által vert, nyugtatóan monoton gondolatmenettől, ahogy megpróbál mellettem elmenekülni egy auror. Most szívtad meg, kishaver. Alkatomat és lényemet megszégyenítő gyorsasággal lendítem a lábam, hogy gyomorszájba rúgjam. Telitalálat, tíz pont, Cawley. Összegörnyed a nyomoronca a betonon és sziszeg, mire én a gallérjánál fogva rántom fel egy vigyorral.
- Gyere, lemaradsz a buliról. - szinte kuncogok, de látom, hogy levegőért kapkod és próbálja összerakni a kirakós darabjait. Nem kell belemásznom az agyába, hogy tudjam mit akar mondani.
- McIntyre... Maga meghalt! - hápog, de én erőset rántok rajta, elszántan arra, hogy visszavonszolom.
- Nem éppen, próbáld újra... - a vigyorgás határán nézek a szemébe. Jól elbújtam, az igaz. Csak Raina tudta, hogy nem haltam meg. Nem akartam nyomorék aurorokat a faromba lihegni. Kellett egy kis visszavonulás. Hogy aztán egy nagy jelenettel térjek vissza. Mint például azzal, hogy megmentem a szánalmas kis hátsóját. Összetörtem volna az eltűnésemmel? Nos, neki is meg kellett tanulnia a leckéjét.
Keményen ragadok rá a grabancára a kis foglyomnak és rángatom visszafelé. Nem vagyok éppen a legfiatalabb, de nem hihette senki komolyan, hogy nem írok tovább a vér könyvébe késsel, ha folytatom a pályafutásom. Ó és még csak most jön a java. A bal kezemmel fogom meg a pálcám, ahogy közeledek Shenzi és a játékszere felé.
Sajnálom kiskutyám, de kell az a fúró nekem is. Szótlanul indítom meg az Invito-t a fúró felé. A lépteim semmit sem lassulnak. Futó pillantás vetek csak a kis tanítványomra, majd a pálcával könyörtelen erővel a falnak vágom az aurort, aki az én foglyom. Szinte macskaszerű könnyedséggel szökkenek a halálra rémült alak elé és alulról fúrom át az állnál a bőrt, érezve a hús édes ellenállás és azt, ahogy egészen az alsó szájpadját és a nyelvét is átszakítom a szerszámmal. Kirántom belőle az ad-hoc fegyvert és ráverek egyet keményen a feje búbjára, hogy térdre kényszerítsem, majd ott is átfúrjam őt.
Végül elégedetten nézem, ahogy oldalra dől a holtteste. Lassú, nyugodt léptekkel lépdelek Shenzihez és visszanyújtom neki a fúrót, hogy befejezhesse, amit elkezdett.
- Szia, szivi. Remélem hiányoztam. - szégyen és megbánás nélkül vigyorgok a képébe.

 TAG: Shenzi  
  WORDS: valamennyi  
  NOTES: believe this moment, in brutality
♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi 2014-10-14, 22:38

gavin and shenzi
lose your mind

Ezer hála és köszönet annak a néhány elvetemült egyénnek, akik történetesen voltak olyan ostobák, hogy megnehezítsék a napjaimat. Fejvadászok, vagy mik. Gusztustalan csőcselék. Noha ügyesen a nyomomra bukkantak, értelemszerűen esélyük sem volt velem szemben, és hát mit kell ilyenkor tenni? Természetesen riasztani kell a Minisztériumot, hogy küldjenek néhányat az ölebeiből is, csak úgy, grátisz gyanánt. Elvégre magától értetődik, hogy az majd mindent megold. Nem mellesleg nekem is ez volt minden vágyam, hogy fejvadászokkal és minisztériumi kutyákkal harcolhassak ezen a vidám vasárnapi délelőttön, amikor a normális emberek általában misére járnak. Igen, most már teljes az életem, megkaptam a szülinapi és a karácsonyi ajándékomat is, egybevetve.
És persze az is magától értetődik, hogy még így is kevesek voltak ellenem. Nem túl bölcs dolog alábecsülni az ellenfelet, de hát ez nekik a tanulópénz, úgy tűnik. Engem pedig a legkevésbé sem érdekel, hogy hány életet kell kioltanom. Egy ide vagy oda már igazán nem számít. Csakhogy az egyikük elmenekült, és ezért bizony a társa fog megfizetni. Méghozzá kamatostul.
- Hogy hívják a társadat? – búgom a kedves delikvens arcába egészen közelről, miközben a lábammal finoman arrébb rugdosom a szerencsétlenül járt auror holttestét. Ő már nem igen fog beszélni, sajnos. Hárman voltak egyébként, az egyiküknek már mindegy, ez meg itt úgyis hamarosan csatlakozni fog a társához, a harmadik viszont… meglógott. Kellemetlen, ciki és zavarba ejtően gáz. Egyéb minősítés? – Van családja? És ami még fontosabb… Neked van családod? Tudod, hogy mi lesz velük, ha nem beszélsz – diskurálgatok továbbra is szenvtelenül, ám nem igazán akar megeredni az emberünk nyelve. Sebaj, jól elbeszélgetek én itt magamban is…
Angyali mosollyal az arcomon lépek el tőle, csak hogy a kezem ügyébe vehessem az újdonsült szerszámos ládám egyik darabját. Egy fúrót. – Van fogalmad róla, hogy mi ez? – pillogok kíváncsian az arcára, majd a legújabb játékszeremre. Nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy melyikük tetszik jobban. A férfi szörnyülködő képe, vagy ez a csinos kis darab, amiről aligha tudom eldönteni, hogy eszik-e vagy isszák, avagy hogyan szokás használatba venni. Emiatt pedig csak még inkább tetszik, merthogy nincs is jobb móka annál, mint új kínzóeszközök után nézni. Ha engem kérdeztek, az újdonság erejével élve sokkal ötletgazdagabb és kreatívabb eredményt érhetünk el. – Nekem sincs – vonok vállat könnyed eleganciával, ezzel mintegy megválaszolva a saját kérdésemet. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve indítom el a kis szerkentyűt, majd nemes egyszerűséggel a fúró hegyét beleállítom az áldozatom tenyerébe. Még csak oda. Persze felsikít a fájdalomtól, elvégre neki biztosan nem olyan népünnepély ez, mint nekem. – Dalolj szépen, madárkám…
Magától értetődően nem dalol, mert hát miért is ne nehezítsük meg egymás dolgát, ha a könnyebbik út úgyis olyan könnyű. Ugye? Sok kőfejű idióta, akik a lojalitásuk miatt képesek lennének meghalni. Még az hogy meghalni, de hogy a családjuk életét is kockára teszik ezzel… Számomra érthetetlen. Nem mintha én nem lettem volna lojális annak idején, de az már régen volt. Az illető pedig meghalt, mert nem mindenki volt ám hozzá olyan hűséges, mint én. Valaki elárulta. Valaki, aki ezért még csúnyán meg fog fizetni, ha egyszer megtalálom.
Mindenhova fúrok egy szép kis lyukat a testén, gondosan ügyelve arra, hogy azért az ereit ne roncsoljam, azokat próbálom kihagyni egyelőre. Kulcsfontosságú ugyanis, hogy az úriember életben maradjon, ameddig nem beszél. És könnyen meglehet, hogy varázslattal egyszerűbb volna elérni a kellő hatást, de ugyebár éppen ezen van a hangsúly, hogy az számomra túl egyszerű lenne, túl méltatlan, és túl… letisztult. Hol maradna akkor a vér? Hol maradna a marcangolás? Szóval, ja. Maradok inkább az öreg, jól bevált módszeremnél, és folytatom a testlyuggatást. – És most képzeld el, hogy ezt a családod összes tagjával eljátszom, ha nem kezdesz el beszélni. Itt és most. Tik-tak.
Merthogy eddig tartott a türelmem. És már emelem is a fejéhez a fúrót, hogy megkukucskáljam, mi van legbelül. Kifúrom az agyát is a helyéről, ha kell, nem vagyok szívbajos. Én aztán nem riadok vissza a drasztikusabb megoldásoktól, kérem.


▲ muhaha joooeg  ▲ muzsika ▲ 630 ▲ made by
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi

Vissza az elejére Go down

Elhagyatott gyártelep ~ Gavin & Shenzi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-