Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gregory & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Gregory R. Fox
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 54

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-02-26, 09:42


Astrid&Gregory

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   

- Máris? Te vágtál a közepébe Astrid, akkor ne táncolj vissza. Különben is, miből gondolod, hogy hosszútávú lesz ez a megbizatás? – Kérdezem kitérő mosollyal összevonva a szemöldökömet. Ha ennyire lényegretörőek vagyunk, akkor lehet, hogy még ma kifüstöljük a brigádot, és le is zárhatjuk az aktát. Végigfuttatom a tekintetemet a lány borostyánszín pillantásától kezdve a szőke tincsein át, s közben ösztönösen felmerül benne az ötmillió galleonos kérdés; vajon hord melltartót?
- Természetesen csakis nálam rosszabbakat, úgyhogy addig örülj, amíg velem vagy. – Vigyorgok vissza, hiszen kedves és udvarias voltam vele, akkor kaphat belőlem némi férfierőt is. Na nem elkápráztatni akarom, egyszerűen ilyen vagyok, nem ismerek félelmet, játszom a faltörő kost, és ez már párszor majdnem az életembe került. Ráadásul kicsit visszalépésnek is érzem, hogy itt kell helyben dolgoznom, hiszen megszokott, hogy Flitwick és az auror mentorom külföldre küldenek. Nem haragudhatok emiatt Astridra, de úgy fest, valamennyire még vissza akarnak fogni, hogy ne az iskola szégyene legyen, ha netán elhullanék egy olyan küldetésben, amelyre a távolság miatt nincsen hatásuk. Itt Astrid pártfogójaként még van alattam védőháló, mert ha úgy hozza a helyzet, az egykori párbajmester hollóhátas házvezető akár kimentő különítményt is tud küldeni értünk. Összesimulnak az ujjaink, s valahogy ettől egymásra is nézünk. Az életem mentes minden romantikától, de ettől még el tudom játszani. Nálam az ágy igen gyorsan szokott érkezni, nem vagyok híve az andalgós együtt járkálásnak, így most egyedi a helyzet, még ha a játék kedvéért is. Borzongató, azt meg kell hagyni.
- Nem lesz baj. Ha lebukunk, hát harc. – Vonom meg a vállamat magabiztos mosollyal. Én felajánlottam ugyan, hogy hagyjon ott, hogy ha mondjuk összeomlanék, de nem számol ezzel a lehetőséggel, vagy túl bátor ahhoz, hogy ilyesmit megtegyen. Nem érzem, hogy izzadna a tenyere, csupán azt, hogy meleg. Az enyém hűs, de ez nem a vagányságból fakad, szimplán sokat jártam Oroszországban, és megszoktam a végleges időjárást.
- Eltévedtünk. Azt mondták az utcasarkon, hogy itt egy kis házikaszinó üzemel. Játszani szeretnénk. Pókert, bakkarát, vagy akár a huszonegy is szóba jöhet. Van pénzünk. – Felelem higgadtan, hiszen ha már bent vagyunk, akkor egyszerűbb a dolgunk. És hát a sötét varázslóknál miért is ne lehetne egy amolyan hátsó szoba, ahol egymást kopasztják meg, vagy éppen a hozzánk hasonló „naív turistákat”? Amint a lány belém karol, inkább a derekát fogom át, hogy ne remegjen, s így egyszerűbb irányítani. – Nos.. van. Gyertek. – Int a magas fickó, s belép előttünk, meg a férfi és a nő elsiet, vélhetően frissítőkért, vagy előkészíteni az asztalt. Mondjuk még el sem dőlt, hogy mit fogunk játszani. – Nászúton vagytok? – Kérdezi a horihorgas alak. Roppantul barátságos azóta, amióta prédának tud minket tekinteni. Kellemesen mosolygok, a lányra pillantok, átadva a válasz jogát.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Astrid ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



Nothing to loose...!

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-02-22, 12:26

Gregory & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem bánom, hogy Gregory megpróbált más útra terelni, de az nem ennyire egyszerű. Hogyha a fejembe veszek valamit, azt minden áron véghez is viszem, így nem fogok lemondani arról, amit választottam, főleg nem olyan szakok javára, amelyek nagyon is távol állnak tőlem.
- Idővel talán majd megtudod. Miért áruljak el máris mindent magamról? – az, hogy milyen vagyok nos… egy olyan kérdés, amelyre rengeteg féle válasz létezik. Jellemezzem magam? Vagy a szakomra utaljak, hogy miért is jó az a számomra? Szeretném, ha ő ismerne meg, és igen, nem bánnám, ha máskor is összefutnánk, és remélhetőleg ez a gondolatom a nap végére se változik majd meg. De egyelőre nem szándékozom többet elárulni, úgy hiszem, hogy már így is tud rólam pár dolgot, már ha sikerült neki jól kikövetkeztetnie a dolgokat.
- Ezt azért jó tudni. És igen, sejtem, hogy senkivel se lesz ugyanolyan, majd elválik, hogy kiket kapok még magam mellé. – mosolygok rá kedvesen, majd megköszönöm az italt, ha már fizet. Jó tudni, hogy nincsenek elvárásai, de azért valami biztosan van. Ő se szeretné, hogyha nem tudnánk véghezvinni a feladatunkat, így muszáj odafigyelnem minden részletre. Ezért is jut eszembe egy remek ötlet, miként tudnánk feltűnésmentesen kideríteni, hogy a banda pontosan hány tagból áll és minimálisan körbenézni, ez pedig szerencsére a srácot se zavarja. Elfogadja a javaslatomat, én pedig már csak reménykedhetek benne, hogy a tervem nem fuccsol be.
Ahogy kiérünk a kávézóból, kezemet felé nyújtom, jelezve, hogy jó lenne még most megkezdeni az álcát, így miután megérzem, hogy ujjait az enyémek köré kulcsolja, ösztönösen pillantok le egy pillanatra. Régen éreztem már ilyet, és nem tagadom, hogy nagyon is kellemesen esik, még akkor is, hogyha tudom, mindez csak egy álca, semmi se valós belőle.
- Rendben, de nem lesz baj! Nem bukunk le! – pillantok szemeibe. És bár azt mondom, hogy rendben, tudom, hogy nem hagynám őt magára, eszem ágában se lenne. De persze az most már tiszta, hogy ő ott fog hagyni, ha gond lesz, de bíznom kell magunkban. Egy picit ideges vagyok, így tenyerem is cseppet izzad, amit érzékelhet Greg is, de talán nem olyan vészes a dolog.
- Itt vagyunk! – szólalok meg pár perccel később, majd végül mindenféle teketóriázás nélkül fordulok be a hatalmas kapun, így kerülünk egy ház belső udvarába. Az udvar egyelőre üresnek tűnik, de a ház erkélyén emberek állnak. Csak férfiakat látok, hármat szám szerint, akik azonnal felénk fordulnak, majd a következő pillanatban már az egyik ajtón egy negyedik pasas sétál elénk.
- Mit kerestek itt? Ez magánterület! – szól ránk mérgesen, kissé talán túl hangosan is, de mégse kiabál, én pedig mint egy félénk kislány, másik kezemmel is belekarolok Gregbe, majd aggódva pillantok fel rá, végül pedig ismét a férfira nézek.
- Bo… bocsánat. Eltévedtünk! – adok rövid magyarázatot, miközben még ketten kijönnek az épületből. Egy férfi és egy nő, fegyver láthatóan nincs náluk, de pálca biztosan. Szóval talán hatan vannak, ha minden igaz. Ők nem közelítenek hozzánk, megállnak az ajtóban, a főnökükre bízva a dolgot.
- Valóban? – és tekintete most Greg-re vándorol, tőle várva a megerősítést, hogy igazat mondok-e. Picit megszorítom a kezét, miközben még mindig közel maradok hozzá, mintha félnék. Talán egy nagyon picit félek is, de inkább izgulok. Hat emberrel nem lesz gyerekjáték elbánnunk, ehhez jobb terv kell. Vagy talán mégse? Gregory majd segít, ő tapasztaltabb, mint én.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory R. Fox
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 54

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-02-13, 21:45


Astrid&Gregory

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   

Szerencsére a lányka nem megy bele abba a témába, amely lényegében nem rá tartozik, és értékelem a tapintatát. Ha véletlenül hosszabbra elnyúlna ez a párbaállítós feladat, talán könnyebben megnyílunk egymásnak, de ahogyan ő sem felel a mélyebb kérdésekre, így nekem sem tisztem ismeretségünk ezen korai szakaszában fontos információkat megosztani vele. Viszont csacsogós, kezdeményező társnak tűnik, akit lelőni sem lehet, máris kész tervvel jött, s nehéz szívvel, de bevallom magamnak, hogy a parfümje valami észbontóan finom. Érdeklődő mosollyal húzom fel a szemöldökömet, majd az asztal lapján fonom össze az ujjaimat.
- Akkor tévedtem. Ez az átka annak, ha valaki már az elején tippelget. Akkor milyen vagy? – Nehéz lesz körülírnia magát pár mondatban, de kiváncsi vagyok, létezik-e olyan spontán szónoklat a tarsolyában, hogy kész megvédeni a választott szakját, eddig elképzeléseit. Nyilván a külseje és a csacsogása alapján könnyedén levonhatok valamely következtetést, de lássuk be, nem vagyok egy kiváló stratéga. A mugli fegyverekhez, és a pusztakezes harchoz is jól értek, szemtől szemben állom meg a helyemet, a felszínes, csábítós bájolgás közel áll hozzám, ám most nem erről van szó, és kicsit el vagyok anyátlanodva. Ami nem baj, nyugodtan kijavíthat, megsértődni nem fogok.
- Mindenkivel más lesz majd, én sem hasonlítalak az elődeidhez. Nem kell attól félned, hogy bármilyen megugrandó lécet gondolok magamban az irányodba. – Felelek a kedves kijentésére kissé tényszerűen, aztán fizetek is, nem egy italon múlik, viszont az illemet tudom, ez így helyes. Feladom rá a kabátját, és megindulunk kifelé, hogy már útközben átbeszéljök az elképzeléseket.
- Na igen, ez az előnye a különböző nemek páros feladatának. – Nevetem el magamat, lehettünk volna báty és húg is, de hát miért is ne legyünk szerelmespár? Így kevésbé gyanus, mintha mindketten pasik lennénk, akkor azért enyhén feltűnő, hogy mit is keresünk ott. Astrid nem néz ki egyébként tipikus nyomozónak, rám is azt a csúnya általánosítást kényszerítik, hogy ezzel a kisfiús bájjal aligha leszek keménykötésű felügyelő, de hát istenem, legalább ebben is a háztárs kislány kezére játszom, nem nézik ki belőlünk, hogy szaglászunk. Vagy éppen hogy lerombolnánk a kis birodalmukat. Elfogadom a kezét, s a tenyeremre zárom a karcsu ujjait. Kellemes tapintása van, azt meg kell hagyni, de kerülöm a pillantását, nehogy véletlenül egy nevetés lebuktasson minket.
- Azért annyit hozzátennék, mindenféle lenézés nélkül, hogy ha azt látod, hogy elesnék, akkor menekülj, ne engem ments. Nem akarok úgy kísérteni, hogy tudom, miattam buktál bele te is.. Rendben?



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Astrid ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



Nothing to loose...!

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-02-11, 12:34

Gregory & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Ez a Sonja téma meglehetősen bonyolultnak tűnik, de hamar rájövök, hogy én értettem félre Gregory szavait. Ezek szerint a lány valóban halott, de Greg olyasmiket is tud, amelyeket én eddig nem. Rossz társaságba keveredett… Hmm, akár csak én annak idején, de ez már a múlté.
- Értem. – kíváncsi volnék, hogy miért történt mindez meg, de nem megyek bele mélyebben a témába, nincs jogom hozzá. Meghalt, így már felesleges is beszélni róla. Meghalt… akár csak a szüleim. A bosszú nem mindig oly édes, mint azt várjuk tőle, de mégis úgy érzem, hogy tényleg bármeddig képes lennék elmenni azért, hogy igazságot szolgáltassak, így a visszakérdezést hallva finoman bólintok. Bármily hihetetlennek tűnik is, tényleg bármire hajlandó vagyok. Szerencsére nem fejtegetjük ezt tovább, így a téma tovább halad, méghozzá az én szakválasztásomra. Úgy érzem, hogy jól döntöttem, az elemek uralása közel áll hozzám, főleg a tűz. Amikor viszont Greg szavait hallanom, halk nevetésbe török ki.
- Nem mindig vagyok én ilyen nyugodt, és hidd el, egyik általad felsorolt szak se illik hozzám. – még nagyon nem ismer. Bátor, hogy így is megpróbálok véleményt nyilvánítani rólam, de ha nem az elemek, akkor az aurori pálya. Se tanárnak nem lennék jó, se medimágusnak, a látványmágia pedig egy vicc véleményem szerint. De ezeket inkább nem mondom most ki hangosan. Nagyon is harcias tudok lenni, de nem kell mindent azonnal megmutatnom neki, elég, ha csak elhiszi, hogy jól választottam.
- Így érthető. – ezek szerint ő szereti azt, amit csinál. Én még kicsit bizonytalan vagyok, de bíznom kell a saját döntéseimben. – Nem, eddig még nem voltak, így új dolog számomra ez a feladat, de örülök, hogy te vagy az első társam. – remélhetőleg ezt később is így fogom gondolni. Mindenesetre az én italom elfogy, így kényelmesen hátradőlök, majd ha Greg is végez, akkor fizetünk. Nem tudom, hogy a srác akar-e, ahogy illik vagy sem, de legyen akárhogy, nem okoz számomra problémát, hogyha nekem kell kifizetnem a fogyasztásomat.
- Szerintem lassan megnézhetnénk, hogy mi a helyzet a bandával. De ha csak odamegyünk szaglászni, az feltűnő lehet, kéne valami álca. – lehet, hogy furcsán fog hangzani az ötletem, de ha nem ért vele egyet, akkor majd úgyis szóvá teszi, így végül kicsit közelebb hajolok hozzá, még mielőtt elindulnánk.
- Szerintem adjuk ki magunkat egy párnak és véletlenül sétáljunk be a fészkükbe, mintha eltévedtünk volna. Mit gondolsz? – nem hiszem, hogy fényes nappal megtámadnának egy fiatal párost, így amíg útba igazítanak, addig lesz lehetőségünk körbenézni, azt pedig rögtön látni fogjuk, hányan is vannak. Talán plusz egy-két fővel kell még számolnunk, ha nincs mindenki odabent. Vagy túl merész lenne az ötletem? Esetleg kellemetlenül érintené a másikat? Végtére is, nem kell semmi mást se tennie, csak megfognia a kezem és úgy besétálni abba a bizonyos épületbe, ez pedig akkor se gond, ha esetleg van barátnője. Nem az ágyamba rángatom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory R. Fox
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 54

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-02-01, 20:13


Astrid&Gregory

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   
 
Inkább a tettek emberek vagyok semmint a szavaké, nem szoktam mindent aprólékosan megtervezni, és lássuk be, az sem a sajátom, hogy így ismerkednék. Ha már valakit párba osztanak velem, akkor én diktálok amolyan durr bele alapon, hiszen minek maszírozzuk a szart? Ám van valami a szőke lány stílusában, amely lassításra sarkal. Kész vagyok alávetni magamat az akaratának, miszerint ismerjük ki egymás stílusát, hogy összeszokott párosként vessük bele magunkat a feladatmegoldásba. Minden más esetben makacskodva ellentartanék, beleállnék még akár egy durvulós veszekedésbe, de van egy olyan érzésem, hogy szerencsétlent még az ág is húzza, legalább belőlem meríthetne önbizalmat, ezért marad hát a beszélgetés, az ismerkedés, végtére is ez is egy csiszolódási pont amivel jobb teljesítményt tudunk magunkból kicsikarni.
- Nem így értem, meghalt, ez biztos, meg is lett a teste. Elveszett, mint sötét társaságba keveredett, már nem találta önmagát. Már nem az volt, akinek korábban megismertem. – Talán túlspiláztam a válaszomat, ezért is érthette félre. Nem okoz nehézséget, hogy beszéljek az egykori társamról, végtére is el kell fogadni, hogy ilyen az élet, főleg a magunkfajtáknál ritka, hogy megérik a békés öregkort, Sonia azért vigyázhatott volna magára. Na igen, aurornak lenni nem feltétlenül jelent bölcsességet is, ő pedig két végéről égette az a bizonyos gyertyát. A külseje alapján bárkit megkaphatott, és mint tudjuk mindez nagyfokú elvakultsággal járhat..
- Bármeddig? – Ismét elismerően bólintok, ez azért nem semmi. Figyelmen kívül hagyom, hogy becézi a nevemet, olyan elszántnak tűnik, hogy ennyi igazán belefér. Aki céltudatos, és eltökélt, miért kéne az önbizalmát megnyirbálni holmi kekeckedéssel. Már csak az érdekelne, hogy ki taposott ennyire át rajta, hiszen ha meghaltak a szülei, az valahogy részvétet kéne, hogy kiváltson az emberekből, nem pedig valamit, amivel összetörhet egy fiatal lányt..
- Nem tudom.. nem akarom hogy úgy érezd, felülbírálom a döntéseidet. Nyugodtabb lánynak tűnsz az elemi mágiáknál, amikben biztosan jó vagy egyébként. Lehetnél tanár, medimágus is, de ha már mindenképpen az elemek tetszenek, ott a látványmágia is. Ezek csupán ötletek, akár még át is nyergelhetsz más szakra, semmi sincsen kőbe vésve. – Fűzöm tovább a szót, miután végeztem a süteményemmel, és merengve forgatom az ujjaim között a kávéscsészét. Erről is le kéne már szoknom, de lássuk be, az ízéért is szeretem.
- A szüleim is azok voltak, így már családi hagyományról beszélhetünk. Fel sem merült, hogy mást választok. Tudod szeretek rejtvényeken agyalni, sötét varázslókat falhoz kenni. Neked voltak már melléd osztott párjaid? – Kérdezem óvatosan fogalmazva a kérdést, hátha így kiderül, hogy mitől ennyire önbizalmatlan a lelkem.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Astrid ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



Nothing to loose...!

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-01-30, 19:42

Gregory & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Jól esik ez a kis kávézós beszélgetés, talán tényleg ez kellett nekünk, hogy ne a Roxfortba beszéljük át a dolgokat, hanem egy nyugodtabb helyen. Bár közel van a küldetésünk célpontja, mégis, valahogy messzinek tűnik, én pedig élvezem, hogy néhány szabad percre megismerkedhetek vele. Lehet, hogy ez a feladat után nem beszélünk többet, de reménykedni még lehet abban, hogy máshogy lesz. Sajnos nem sikerül rögtön a legjobb témával nyitnom, mégse visszakozok, inkább csak részvétemet fejezem ki Sonjával kapcsolatban. Nem igazán ismertem, de abban biztos vagyok, hogy nem érdemelte meg ezt a sorsot, a halál túl hamar ragadta el.
- Elveszett? De hát akkor lehet, hogy nem is halt meg? – kérdezek rá meglepetten, amikor meghallom Greg válaszát. Én a hivatalos verziót hallottam, ez egyértelmű, de az eszembe se jutott, hogy egy eltűnt lányt halottként kezelnének. Miért? Mi van ennek a hátterében? Vajon újdonsült társam mennyit tud? Mert abba biztos vagyok, hogy nem hagyta szó és tett nélkül, ha tudja, hogy még élhet.
- De ha csak elveszett, akkor miért nem keresik? Mit tudsz erről? – és ő miért ilyen nyugodt? Mintha beletörődött volna abba, ami történt. Lehet, hogy Sonja direkt szívódott fel, és azt akarja, hogy mindenki halottnak higgye? Elég bonyolult ügynek tűnik, de az érdeklődésemet nagyon is felkeltette, és valahogy segíteni támadt kedvem a felderítésében is. A saját kis életem kevésbé érint kellemesen, mint új téma, mégse bújok ki alóla, őszinte, egyenes választ adok hát jövőbeli terveimről, melyekkel kapcsolatban egyelőre még eltántoríthatatlan vagyok.
- Tudod Greg, én úgy érzem, hogy bármeddig képes vagyok elmenni! – szemeim mintha kissé megvillannának, de ez nem az őrület jele, inkább az elhatározásé. A szüleim nem ezt érdemelték, én pedig addig nem nyugszom meg, amíg meg nem bosszultam a halálukat. Ki akarok deríteni minden részletet, hogy miért pont őket ölték meg, hogy pontosan kik tették. Válaszokat akarok! Túl sok fájó téma került hirtelen elő, így talán engednünk kellene a kellemesebbeknek is. Mit tud rólam? Halljuk hát, mit derített ki.
- Én nem érzem úgy, hogy ezzel bármi baj lenne. De miért kérdezed? Miért ne lenne ez a megfelelő szak a számomra? – még csak nem is ismer, miből gondolja hát ilyen hamar, hogy nem jól választottam? Tény, az aurori pályán nagyon sokáig tanakodtam, de Perselus miatt elvetettem a dolgot, most mégis, Gregory sikeresen eszembe juttatta.
- Szerinted melyik szakon kellene most tanulnom? – hangom kissé halkabb, miközben kíváncsian figyelem tekintetét. Vajon mit fog mondani? Inkább egy békésebbet ajánl vagy pont azt, amin én is gondolkodtam?
- Te honnan tudtad, hogy jól választasz? Hogy auror akarsz lenni, és ott megtalálod majd a számításaidat? – miért döntött így? Mindennek oka van, de vajon mi volt az övé? És vajon jól döntött vagy esetleg megingott. Mily sok kérdés, nem szoktam én ennyire faggatózni, de tagadhatatlanul felkeltette az érdeklődésemet. Olyan beszélgetésbe kezdtünk, amilyenbe már rég nem volt részem, egyszerűen többet akarok tudni róla, hirtelen mindent… Ha pedig túl sok leszek a számára, akkor majd leállít.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory R. Fox
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 54

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-01-28, 10:04


Astrid&Gregory

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   Nem tudom, hogy kikkel volt korábban barátságban, de ebből az önbizalomhiányból úgy tűnik, mintha tökéletesen összetörték volna a lelkét. Mint akit kihasználnak, rabszolgaként kezelnek. Lelkes, de gyorsan visszahátrál, amint a legkisebb akadály, ellenvélemény éri. Holott nem szándékoztam széttiporni az ötleteit, csak felhívtam rá a figyelmét, hogy teljeskörűen járt el, és így már nem biztos, hogy van értelme bármit is hozzátennem. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, főleg, mivel én aztán nem beszélhetek, senkivel nem voltam az utóbbi időben komolyabb kapcsolatban, barátaim pedig nincsenek, ám a rosszindulat távol áll tőlem. Viszont hollóhátas aurorként igenis jó szemem van hozzá, hogy a kis szőkét valaki alaposan visszafogta. Hogy miért, az már nem az én dolgom, mint ahogyan bátorítani sem. Munkakapcsolatba osztottak minket, így meg kell tanulnunk kiegészíteni egymást. Bólintok a válaszára, ez azért becsülendő, hogy kész a kompromisszumokra, én meg nem kérdezek bele, hogy miért engedett volna ilyen könnyen az akaratomnak, hogy bármit felülírhatok. Kár, hogy ennyire nem tiszteli önmagát.
- Rendben. – Adok helyt az elképzelésének, akkor üljünk le, és kezdjük előről, az ő terveit felhasználva alapnak az én véleményemmel kiegészítve. Egyébként nekem tényleg nem lett volna gondom azzal, hogy ő a tervező, én pedig a végrehajtó, aki fizikálisan is kifüstölni a sötét varázslókat. Vagy akár azzal sem, hogy tényleg csak a háttérből nézve figyelem ki, hogy Astrid mennyire boldogul. Ehhez képest valami köztes megoldás marad. Leülünk, és italt rendelünk, nekem még fel is kéne ébrednem, az új megbizatás nem a legjobbkor jött, mert bár elvonja a figyelmemet, aludni attól még pocsékul tudok. Örökké az az érzés tör rám, hogy ha nem váltunk volna szét Soniával akkor megmenthettem volna. A múlt lidércei karmos mancsaikkal mintha ezer darabra akarnák tépni a lelkemet.
- Balesetnek mondod? Nem, valójában ez csak a hivatalos álláspont. Jobb szó lenne erre, hogy elveszett. – Húzom el a számat. Egykori barátom a végén már nem találta meg önmagát, olyanokkal barátkozott, akikkel nem kellett volna. S mint tudjuk, az éjszakai élet egy idő után megbosszulja magát. Na nem mintha én nem maradnék ki igen gyakran, ám tudom, hogy hol a határ, nem kúszom az asztalok között az italtól, vagy drogoktól kábultan, amit az utóbbi időben ő már egyértelműen megtett. – Köszönöm. Régen nem találkoztunk már, megváltozott. – Vonom meg a vállamat, nem mutatom Astrid előtt, hogy összetörtem volna, végtére is az én ügyem, csak belekérdezett. Beszéljünk inkább a saját ügyletünkről. Az jelenleg jobban érdekel, mint a bánatom, amely úgysem fog egykönnyen elmúlni. – Nem volt bennem előre megírt válasz, amit hallani akarok tőle. Ez legalább egyenes beszéd. Különben meg nem foglak lebeszélni róla, majd eldöntöd, hogy meddig vagy képes elmenni. – Értem ezt úgy, hogy a bosszú nem feltétlenül jó megoldás, csak üres lesz tőle az élete, és ha be is teljesíti, megkeseredik az a bizonyos édes íz a szájában. Hogy honnan tudom? Nekem is volt egy mentorom, akinek az emlékét nem akartam veszni hagyni a méltatlan halál miatt, de nem vezetett eredményre, így Sonia esetében ez már fel sem merül.
- Csak amit mondtam. Mindenben az első akarsz lenni. Tudod mi ezzel a baj? Legtöbbször pont ők lesznek a célpontok. Ha hírnevet szerzel magadnak, felfigyelned rád. Ha elől harcolsz, nincs aki megvédjen. Biztos vagy benne, hogy az elemista szak a legjobb választás számodra?  – Nem kérdezem többet a szüleiről, ő elvágta a témáink ezen szálát, így értek a szóból. Viszont még sehol nem tartunk a tervezgetésben, maradunk egyenlőre az ismerkedésnél. A kávémat végül megkapom, ahogyan ő is a forrócsokiját, én mellette lapátolom befelé a süteményt is, kell az energia.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Astrid ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



Nothing to loose...!

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-01-26, 08:31

Gregory & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Szeretnék végre valamit jól csinálni, nem mindig csak elrontani a dolgokat, mert sajnos úgy tűnik, hogy valamiért mindig én leszek a hibás. Tudom, hogy nem kell neki bizonyítanom semmit se, hiszen még csak nem is ismerjük egymást, de én mégis szeretném, ha meg lenne velem elégedve.
- Nekem számít. – tudom, hogy társak vagyunk, hogy ő nem áll fölöttem, mégis, szinte mindig alárendelt szerepben voltam, így furcsa kitörnöm belőle. Nem is akarok ebbe jobban belemélyedni, majd alakulok, csak még nem szedtem ezek szerint teljesen össze magam. Felüdülést jelent Greg más jelleme, bár még nem tudom teljesen hová tenni, de kezdem úgy érezni, hogy örülhetek, hogy vele osztottak be erre a küldetésre. Ideje viszont elkezdenünk, így nemsokára már Londonban vagyunk, azon belül pedig egy külvárosi kávézóban, ahol hagyom a fiúnak, hogy lesegítse a kabátomat. Udvarias, kellemes gesztus, jól esik, de egy biccentésen kívül nem jutalmazom mással. Felesleges lenne kipirulni és kiemelni, hogy milyen figyelmes, így inkább helyet foglalunk, majd rendelünk, én pedig beszélgetést kezdeményezek. Szeretném kicsit megismerni, ezt pedig valahol el kell kezdeni.
- Sonja? – kérdezek vissza kicsit elgondolkodva, majd végül a fiú szemeibe nézek. – Nem ő az, aki nemrég balesetet szenvedett? – és meghalt… Ha valaki meghal, azt az egész ház gyászolja, így természetesen én is hallottam erről a szerencsétlen esetről. Aprót sóhajtok, igazán szomorú, és bár nem ismertem, sajnálom, hogy szegény így járt. Mily kegyetlen az élet, még mi, varázstudók is oly könnyen meghalhatunk.
- Részvétem Greg! – biztos vagyok benne, hogy megviselte a lány halála, mivel ahogy mondja, hosszú ideig társak voltak, egy halál feldolgozása pedig soha se könnyű, nekem is nagyon sok időbe telt, mire a szüleim halálát el tudtam fogadni, bár nem tagadom, volt segítségem. Ahogy előrébb dől, aprókat pislogok, majd végül ajkam mosolyra húzódik, ahogy meghallom, hogy utánam nézett. Én ezt nem tettem meg, de azért nem bánom, hogy felkészült, mégis, az életcélom témája nem a legjobb, amelyet elővehetett. De Sonja se volt az, így hát egy-egy.
- Minél erősebb akarok lenni, hogy megbosszulhassam a szüleim halálát. Gondolom nem éppen ilyen válaszra számítottál. – egyenes vagyok, nincs kedvem hazudni neki. Nem mintha sok köze lenne hozzá, bővebben most nem is óhajtok kitérni rá, de tudja csak meg nyugodtan, hogy okkal küzdök.
- És mi érdekeset tudtál meg rólam, nagyfiú? Na nem mintha olyan nagyon idősebb lennél nálam. – váltok, szinte azonnal. Ne kérdezzen a szüleimről, se a bosszúmról, érezze csak, hogy az számára tabu téma. Nem vagyunk barátok, még nincs joga ahhoz, hogy többet megtudjon ezzel kapcsolatban, de ki tudja, talán idővel lesz. Nem akarok ismét letargikus hangulatba kerülni, ezért is próbálok meg én is játékosba váltani és nevezem őt „nagyfiúnak”, ha már én lettem a „kislány”.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gregory R. Fox
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 54

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-01-24, 18:57


Astrid&Gregory

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Just you and me  



   

Még véletlenül sincsen értelme, hogy nagyon belelovalja magát a lelkiismeretfurdalásba. Nem ismerjük egymást, az ajándékom is csupán üdvözlésjellegű, semmi több, és az, hogy ilyen magabiztosan kitalálta, hogy mit is kezdjünk magunkkal, valamilyen szinten riasztó, de legalább nem egy passzív kislánnyal kell kezdenem, akit mindig nógatni kell a következő lépés miatt. Igen, ez a véglet határozottan jobban illik az én elképzeléseimhez. Hollóhátasként el is várt, hogy pörögjön az agya. Bennem fel sem merül, hogy olyan tekintetben puhatolózzon, hogy most éppen szabad-e, a munkát illetően igen szűk látókörű vagyok, a feladatot tartom mindenek előtt, így nem látom az esetleges árnyat, amely átfut az arcán. Csupán beszélgetünk.
- És miért számítana, hogy csalódok? Nem a felettesed vagyok szivi. – Rázom a fejemet elmosolyodva anélkül, hogy az apró becézésnek bármi szexista vagy lekezelő jellege lenne. Éppenséggel nem értem, hogy miért szeretne megfelelni nekem. Egyazon feltételekkel indultunk egymásnál, kaptunk egy kitűzött feladatot, amivel most együtt kell megbírkóznunk. Ennyi erővel ő is csalódhatna bennem, és ha úgy is alakulna, hát nem venném komolyan a szívemre, úgysem vagyunk egyformák. A kávézóban lesegítem a kabátját, miután befelémenet előre engedtem. Nem kell attól félnünk, hogy holmi söröskorsó talál el minket, így bátran mehet előttem, még csak a gömbölyű hátsóját sem vizslatom meg a megszokott férfiösztönön felül. Magamnak egy diós süteményt kérek, és egy kávét, hogy aztán ismét összenézzünk a szöszivel.
-  Igen, valahogy mindig kinézték belőlem, hogy jó csapatjátékos lennék. Vagy éppen.. az ellenkezőjét, és ezzel akarnak a figyelemre nevelni. Régebben hosszú ideig volt egy háztárs beosztva mellém, Sonia, tudod az a nyúlánk szőke lány szintén auror szakról. Aztán mindig más. – Dőlök picit előre, mert végtére is nem másokra tartozik, amit mi beszélünk. – Tulajdonképpen kicsit utánadnéztem, eléggé komolyan veszed a tanulást. Van valami oka, vagy csak maximalista vagy kislány? – Ez igazán érdekel, mert jó lenne, ha meg tudná fogalmazni, hogy mi a céljai. Ha csak úgy álomszerűen lézeng, mondván a tanulással is elodozhatja a felnőtté válást, akkor nem leszünk jóban. Nekem érdemi, gyakorlati partnerre van szükségem, nem egy padkoptató kiscicára.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Astrid ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



Nothing to loose...!

   [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid 2017-01-22, 14:36

Gregory & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Kezdem úgy érezni, hogy már az elején elrontottam ezt az egész közös munkát azzal, hogy túlságosan is előre terveztem. Mégse akartam felkészületlenül elé jönni, hiszen az életünkbe is kerülhet ez a küldetés, hogyha nem vagyunk ügyesek, én pedig ragaszkodnék a sajátomhoz. Mindenesetre szeretném a tudtára adni, hogy nagyon is szükségem van rá, és hogy szeretném, hogyha társamként segítene, mert megfigyelőre igazából nincs szükségem. Nem azért osztottak minket egy párba, hogy az egyikünk passzív legyen, de ezt bizonyára ő is tudja.
- Rendben! Köszönöm! – biccentek felé végül, amikor jelzi, hogy segíteni fog. Tény, hogy nem vagyunk egy összeszokott csapat és valószínűleg eléggé különbözünk is egymástól, de én most igyekszem tényleg nem elrontani. Mindig, mindent én rontok el, és talán túlságosan szerettem volna jól csinálni most mindent, és… hát ez lett a vesztem. Bizonyára okkal osztottak be minket egy párba, hiszen a kettőnk külön tanulmányai együtt elég erősek lehetnének, de talán más oka is volt rá a tanárnak. Nem tudhatom. A következő kérdésnél viszont ösztönösen eszembe jut Perselus, de még jó, hogy hozzáteszi, hogy mire gondol, így próbálom kiverni a fejemből. Igyekszem minél kevesebbet gondolni rá, mert még mindig fáj mindaz, ami történt, így végül megrázom a fejem.
- Nem, eddig még nem. Nem akartam, hogy máris csalódj bennem vagy esetleg tehernek fogd fel, hogy engem osztottak be hozzád, ezért próbáltam meg felkészülni. – magyarázom el végül az eddigieket. Oké, már megint talán túlmagyarázom a helyzetet, sose javulok meg. A kedves ajándéka viszont meglep, de természetesen pozitívan érint. Nem számítottam rá, de jól esik, igazán figyelmes tőle. Egyelőre viszont nem kezdem meg, jó lesz későbbre, inkább ideje lenne elindulnunk.
- Rendben! – jó ötletnek tűnik, így sétálunk ki a Roxfort bejáratához, majd amikor Gregory a kezét nyújtja felém, megfogom alkarját és már hoppanálunk is, egészen Londonba. A külvárosban vagyunk, egy sikátorszerű, kis utcában, ami egyáltalán nem mondható bizalomgerjesztőnek, viszont feltűnésmentesen tudtunk megérkezni. Nem vált ki már semmiféle negatív hatást se belőlem ez a fajta utazási mód, így a fiúra tekintek, majd ha minden igaz, akkor kisétálunk a kis utcából, így nemsokára elénk tárul az a kávézó, amelyikről még a Roxfortban beszéltünk. Egyelőre nem mondok semmit, csendben sétálok tovább, miközben azért körbekémlelek, mindenféle gyanús alak vagy jel után kutatva, de a kávézóba megérkezve viszont már megtalálom a hangom.
- Jó napot! – köszönök illedelmesen, majd az egyik ablak melletti asztalhoz sétálok, amelyhez két szék tartozik. Kibújok kabátomból és sálamból is, majd miután azok a székem támlájára kerülnek, helyet foglalok és az itallapot veszem a kezembe. A pincér nemsokára megérkezik, így egy forró csokit kérek tőle, tejszínhabbal, majd ez után dőlök csak hátra a székemben, tekintetem pedig a fiúra vetül.
- Te gondolom már sok páros küldetésben vettél részt. Mindig más társad volt? – próbálok meg érdeklődni először egy semlegesebb témával nyitva, ugyanis jó lenne összeismerkednünk. Még csak nem is sejtem, hogy ezzel pont belenyúlok valami kellemetlen emlékbe…  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Gregory & Astrid 2017-01-22, 14:35

//Előzmény: [You must be registered and logged in to see this link.]//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gregory & Astrid

Vissza az elejére Go down

Gregory & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-