Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Közös ebéd Gordon McKinney-vel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-03-02, 10:55

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Nem hittem neki, hiszen úgy gondoltam ez is csak olyasmi, amivel fel akarja hívni magára a figyelmemet, főleg az anyja halála után. Úgy gondoltam pusztán csak gyenge, ahogyan már sokszor rávilágítottam, hogy még ezt sem képes kezelni, vagy elviselni, hogy mint mindig a fiam képtelen bármit is rendezni magában. Az anyja halála olyannyira megviselte, hogy őt látja mindenhol és most, hogy olyasmiket mond, amiket nem tudhat... Meghallgathattam volna, de sokkal erősebb bennem a bosszú vágy, mint hogy lelkiismeret furdalás vegye át a helyét. Nem, szó sincs róla, tudom, hogy mit miért teszek és számomra az az igazán fontos, hogy Philip megszenvedje, amit Alaskával tett, a többi most csak részlet kérdés, olyasmi, ami maximum időlegesen vonja el a figyelmemet a lényeges dolgokról.
- Ezt ő mesélte neked? - meglepetten pillantok rá és talán valahol bánt is a dolog. Nem akarom, hogy az anyja olyasmikkel tömje Jensen fejét, amik miatt engem gyengébbnek lát, lágyabbnak. Nem vagyok az és most főképp nem lehetek. - Ha beszélsz vele mondd meg neki, hogy... - elhallgatok, végül csak megrázom a fejemet és nem zárom le a mondatot. Szeretem, hiányzik? Mindkettő, de legalább a lelkemnek jobb lesz, ha elérem, hogy Philip is épp úgy szenvedjen, ahogyan én a feleségem halála miatt. Szükségem van erre, még ha azt is mondaná, hogy Alaska nem akarja. Nem számít, mert ő úgy sem akarna rosszat, de nekem kell tovább élnem nélküle és én biztos, hogy nem lennék képes másképp tovább lépni, vagy egyszerűen csak élni az életemet.
- Nem ismered... nem ismerheted olyan jól, mint én az anyádat, ez... egészen más. - azt hiszem értem mit akar ebből kihozni, de eddig csak azt hajtogatta, hogy fontos neki az a lány, egy szóval se mondta ki, hogy szereti, akkor pedig nem ugyanaz a kettő és ez esetben elvárom, hogy tegye, amit kérek tőle a családunk érdekében. Nem fogom varázslattal rávenni, ebben az egyben azért nagyot téved, olyan messzire még én sem mennék el, de meg kell értenie, hogy mik a fontossági sorrendek és hogy vannak dolgok, amiket akár akarja akár nem, de akkor is végig kell vinnie, vinnünk.
- Talán nem, de... de nekem elégtétel kell! - megemelem a hangomat ugyan, de nem annyira, mint ő. Végül csak bólintok egyet. Megvárom a válaszát és ha nemleges lesz tudhatja jól, hogy én magam leszek az, aki cselekedni fog, én magam leszek az, aki véghez viszem a tervet, mert el nem tántoríthat tőle. Muszáj megtennem, szükségem van rá, hogy jobb legyen a lelkiismeretem, hogy én magam is jobban legyek és túl tudjak lépni ezen, hiszen napról-napra csak emészt, így pedig képtelenség élni, ezt Alaska is tudja jól.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-21, 16:03


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Gondolom én, hogy nem lesz apámmal könnyű dolgom, elvégre soha életében nem volt olyan ember, aki bármiben is elfogadott volna ellenkező választ. Kőkeményen tartotta magát az elveihez, a terveihez, mindent véghez vitt, amit a fejébe vett. Pont anyám lenne a kivétel ez alól? Az egyetlen olyan személy, akit valaha is szeretett? Nem, ebben az egyben nem fog engedékeny maradni, ez száz százalék. Bármi áron rám fogja erőltetni az akaratát, ebben biztos vagyok. Eljátszhatom azt is, hogy rábólintok a dologra, de ezzel már elkéstem és egyébként sem mennék vele sokra. Apa okos ember, még ha fáj is beismernem, elég ügyesen a körmömre fog nézni azt illetően, merre haladnak a dolgaim. Ha igent mondok, akkor mindenképp meg kell ölnöm Let-et. Más megoldást nem tudok kitalálni. A szökés sem jöhet szóba, apának vannak kapcsolatai, még ha évekbe is telne, mire ránk akad, akkor sem fogja feladni a dolgot, és akkor már nem csak Leticia élete lenne veszélyben, hanem az enyém is. Nem, Gordon McKinney türelmét nem érdemes a végletekig húzni, mert könnyen megüthetem a bokámat.
- Gyermekkorom óta – válaszolom apám kérdését hallva, némileg ingerülten, elvégre úgy tesz, mintha nem csapta volna már rám számtalanszor az ajtót, amikor felhoztam a dolgot. Logikus azonban, hogy azt feltételezte, hogy ez részemről csak valami képzelődés, gyerek voltam még, álmodozó és szerettem nagyot mondani. Amikor pedig láttam, hogy apa erről nem hajlandó beszélgetni velem, akkor engedelmesen hallgattam, talán egész életem során, ha háromszor hoztam fel a dolgot. Felnőtt fejjel viszont már nem érdekelt a véleménye, Summerrel mindent meg tudtam beszélni, egyáltalán nem volt szükségem arra, hogy apámra támaszkodjak ebben is. Amióta csak az eszemet tudom, megpróbálok elszakadni tőle, ha ebben is kikértem volna a tanácsát, akkor még egy kötelékkel több lenne köztünk, amit most el kellene vágnom. Mindenesetre, ő és anya szerették egymást, bármilyen ember is legyen, ennyivel pedig tartozom neki, nem akarom tőle eltitkolni anyu gondolatait, ő is azt szeretné, ha mindent elmondanék neki. - Nem sok mindent – rázom meg a fejem kissé bizonytalanul. - Amikor kicsi voltam, akkor még némileg tisztábban látta a dolgokat, de olyankor leginkább a régi emlékeket idézte fel. Emlékszel, amikor mindig elvittem a dolgozószobádból a közös képeiteket? Vele nézegettük. Elmesélte, hogy ismertétek meg egymást, azt amikor körbeutaztátok Európát, mert azt hittétek, hogy egy sátorral és némi élelemmel bárhova eljuthattok. Azt is, hogy visszafordultatok Görögországból, mert összetűzésbe keveredtél egy vérfarkas-kolónia fejével. Te nem akartál menni, de anyu féltett téged és meggyőzött.
Elhallgatok, erről valóban csak apu és anyu tudhat, nekem ezt soha senki se mesélte. Ez még évekkel a házasságuk előtt volt, akkor, amikor jóformán csak barátok voltak, valami olyasmi, mint én és Summer. Akkoriban apa még nem volt ilyen határozott és szigorú ember, gyakran fordult anyához tanácsért.
- Azt mondod, hogy neked fontos volt anya? - emelem fel lassan a tekintetem. Tudom, hogy szerette őt, nem is ezt szeretném kétségbe vonni, ezért komoly hangon folytatom: - Tudod, nekem is ugyanilyen fontos Leticia. Te se lettél volna képes ártani anyunak, én pedig ezt örököltem tőled. Nem vagyok képes olyasvalakinek ártani, aki ennyire fontos nekem, mint ő...
Itt a válasz apám kérdésére, ebből szinte azon nyomban leszűrheti, milyen a kettőnk kapcsolata a lánnyal. Nagy eséllyel nem fog tetszeni számára a dolog, nem tudom, mennyire fog kiakadni ezen, de nem futamodok meg. Most nem. Azt azonban már most látom, hogy mindezek ellenére sem fog engedni semmiből, ha kell, Imperius-átkot fog szórni rám, de végre kell hajtanom az utasításait. Mindenképp igent mondok a dologra, hiszen ezt kell tennem, ezt várja el tőlem, majd a Roxfortban ráérek gondolkozni a megoldáson. Most azonban még nem vághatom rá a választ, gyanús lenne számára a dolog. Felajánlotta azt, hogy pár napot rágódhatok a dolgokon, én pedig ki is fogom használni.
- Szerettem anyát! - szólalok meg kissé indulatosan. - És igen, mérges vagyok arra, aki megölte őt, de itt túlzásokba esünk, nem gondolod? Sose kívánná, hogy egy ártatlan haljon meg miatta! Mindegy, majd írok, mire jutottam – pattanok fel indulatosan, csak úgy tombolnak bennem az érzelmek, majd lekapom a fogasról a kabátom, pillanatok alatt magamra veszem, majd folytatom: - Három napot kérek, nem többet... Utána küldök egy baglyot a válasszal. Viszlát!
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-20, 19:38

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Csak bólintok a kérdésére, hiszen nem ez most a legfontosabb, nem az a lényeg, hogy nyaraltunk vagy sem, hanem az, hogy ebben most nem vagyok hajlandó a nemet elfogadni. Segítenie kell, mert ismeri azt a lányt. Nem tudok sokat róluk, a nyári kalandról sem, de azt igen, hogy Leticia az iskolában van és azt is tudom, hogy Jensen találkozott már vele. A többi nem az én dolgom és nem is érdekel, ilyen rövid idő alatt még nem történhetett olyasmi, ami komollyá változtatja a helyzetet, én legalábbis most még így gondolom, hiszen nem tudok többet a kapcsolatukról, a múltbéliről meg főleg nem. Akkor viszont igazán meglep, amikor az anyjáról beszél. Igen, tudom, hogy már vetett fel ilyesmit, de minden alkalommal úgy vettem csak egy kölyök próbálkozása, hogy odafigyeljek rá végre jobban is és nem igen volt időm a bosszú tervezgetése közben arra, hogy foglalkozzam a dologgal. Viszont most... így sok mindent más megvilágításba helyeznek a szavai.
- Beszéltél vele? Jensen... úgy érted látod a holtakat? Mit mondott neked? - elképedek és talán láthatja, hogy egy pillanatra igazi érdeklődés gyúl a szememben és azt is, hogy tényleg érdekel az, amit mesélt nekem, a részletek is, de közben az is ott van bennem, hogy most nem ez a fontos. Az édesanyja pont e miatt van még itt ezen a világon és nem állt tovább, mert még dolgom van, mert el kell ezt rendeznem. Utána már én is nyugodt lehetek és ha eljön az időm, akkor könnyű lélekkel követhetem majd őt odaátra.
- Ketten erősebbek vagyunk nála Jensen és így nem csúszhat hiba a számításaimba. Összefogunk és esélye sem lesz. Kitépjük a szívét, hogy aztán összemorzsoljuk, ez az igazi büntetés. Valami szerető... semmit sem ér, minden ember igazi gyenge pontja a gyermeke. - lassan fogom csak fel a szavai igazi jelentését. Győzködni próbál, mert nem akarja megölni azt a lányt, mert... - Fontos neked? Tudom, hogy ismered, de... mennyire is? - ráncolom a homlokomat. Úgy fest igen nem mindennel vagyok én sem tisztában. Úgy gondoltam, ha ismeri akkor még könnyebb dolgunk lesz, na de az, hogy komolyabban gondol rá, mint kellene nagyban megnehezíti a dolgunkat. Még sem fogok letenni csak úgy a tervemről, hiszen ez még nem jelenti azt, hogy minden rendben van és akkor hagyjuk az egészet, mert attól még a tény tény marad, Philip számára a legfontosabb biztosan a lánya, pont a miatt muszáj megtennünk. Ez nem lehet kérdés.
- Tehát ennyit ér neked az anyád emléke Jensen? Csalódást okozol, ha így gondolod. Nem hagyhatjuk csak úgy annyiban és ha rajtam múlik akkor nem is fogom. Csak egy lányról van szó, talán érdekel, akkor... szerezd meg, aztán tedd, amit tenned kell, mert ezt várom el tőled és az anyád is, bár sose mondaná ki, de nem gondolod, hogy meg kell tenned érte? - sejtheti a szavaimból, hogy nem érdekel az sem, ha érez valamit. Én is éreztem és az édesanyját nem szerette? Így lehet a legnagyobb csapást mérni az aurorra, ez az egy mód van csupán, nincs más lehetőség és ezt meg kell értetnem vele, meg kell értenie. Ha nem, hát akkor én viszem véghez a tervet, akkor én leszek, aki kicselezem a védőmágiákat, hogy végezzek a lánnyal. Persze az apja szeme láttára, hogy ott előttem törjön olyan apró darabokra a szíve és a lelke, ahogyan én is széthullottam, amikor Alaska a kezeim között halt meg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-18, 12:33


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Anyut megölték, ezt nem tudom elfogadni, egyszerűen nem fogadhatom el! Az egész életem hazugságokra épült, most pedig romba dől, maga alá temetve azokat a bástyákat, melyeket anyu emlékére emeltem. Szerette a történelmet, az ereklyéket, tudom, hogy mindig is azt az álmot dédelgette magában, hogy ereklyevadász lesz belőlem, én pedig úgy döntöttem, büszkévé teszem őt akkor is, ha ezt már nem láthatja. Természetesen, még mindig beszélgetek vele, de ő már nem ugyanaz. Az ő szelleme, vannak tiszta pillanatai ugyan, de akadnak olyanok is, amikor összezavarodik, a tekintete homályossá válik és azt kérdezgeti tőlem, ki vagyok én és hol van a férje? Fájdalmas számomra ezt látni, hiszen tudom jól, hogy nem maradhat örökké a Földön, nemsokára mennie kell, különben valami egészen rossz sorsa lesz, de egyszerűen képtelen vagyok elengedni magamtól. És egyre inkább úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki itt tartja a lelkét..
- Nyaraltatok?
Furcsa véletlenek hálózata, itt kapcsolódnak össze az emberi sorsok, hiszen én is egy nyaraláson ismertem meg Let-et, azt a lányt, akinek az apja megölte az anyámat, és akit én megszerettem annak idején. Különös, fogalmam sincs, mit kellene éreznem ebben a helyzetben iránta, tudom én, hogy nem ő ölte meg anyut, de belőle is van az apjából, vagyis anyám gyilkosából. Ha tudtam volna, akkor nagy eséllyel nem megyek oda hozzá, nem szólítom le, nem teszek vele semmit sem... Itt és most, apámmal szemben ülve kezdtem bánni azt a spanyol nyarat, és most az egyszer kezdem úgy érezni, hogy talán nem is lenne olyan jó, ha ismét összejönnék vele. De megölni? Nem, erről szó sem lehet, ő nem tehet semmiről, csupán rossz helyre született, semmi más. Ennek ellenére kedves lány, nem érdemel halált annak ellenére sem, amit az apja tett.
- Anyu nem haragszik rád – szólalok meg pár másodperces hallgatás után, miközben egy pillanatra sem jut eszembe, hogy apámmal pont emiatt nem jó a viszonyunk már gyermekkorom óta. Nem szereti, amikor – az ő véleménye szerint – bolondságokat hordok össze, gyakran nézett sültbolondnak, de ezt akkor is el kell mondanom neki. - Beszélgettem vele pár hónapja, megpróbáltam kifaggatni a haláláról, de ő nem volt hajlandó erről beszélni. Csak annyit volt hajlandó mondani, hogy nem a te hibád... Ezt akkor még nem értettem, de azt hiszem, így már minden világos...
Nyelek egyet, miközben nekem is ökölbe szorul a tenyerem az emlékek felidézése közben. Pár hónapja még nem tudtam, miért érezte anyu olyan fontosnak, hogy közölje velem, hogy semmi sem apa hibája, akkor még úgy tudtam, a betegség vitte el, a történet után azonban mindent tökéletesen értek. Let apja nagyot hibázott, amikor anyámék után ment, akkor pedig szintén hatalmasat vétett, amikor ellőtte azt a halálos átkot. Ha valóban ő anyu gyilkosa, akkor halált érdemel, de ebbe a lányát teljesen felesleges lenne belevonni. Apám azonban hajthatatlan, ezt már most látom rajta, de akkor sem hagyhatom, hogy véghez vigye ezt az őrültséget.
- Nem gondolod, hogy ha megöljük a lányát, akkor én is célponttá válok? - teszem fel a következő kérdést, aminek hallatán talán apám meggondolja magát és visszatáncol eredeti céljaitól. Mondjuk, elég kemény ember ő, nem szereti, ha bárki is gyenge pontokat keres rajta, olyankor mindig leplezte az érzelmeit, talán pont anyu halálának a körülményei miatt. - Ha az auror életben marad, ha nem sikerül megölnöd, akkor én leszek a következő áldozata, engem fog üldözni, talán sikerül is megölnie, miért nem tudsz megbékélni egyszerűen anyu halálával? Vagy ha mindenképp meg akarsz ölni valakit, akkor keresd meg a feleségét, a szeretőjét, bárkit, de Let-et hagyd ki ebből az ügyből, neki semmi köze az egészhez! Egyszerűen nem vagyok hajlandó egy olyan ember életét kioltani, aki ennyire fontos nekem!
Tessék, kibújt a szög a zsákból, az utolsó mondatomnál olyan hangos voltam, hogy páran az asztalunk felé fordultak még annak ellenére is, hogy apám védőbűbájai szinte halálbiztosak voltak. A szavaimat ugyan nem értették, ennek hála pedig elég hamar visszafordultak a napi rutinjukhoz, én pedig indulataimtól ziláltan meredek apámra. Nem érdekel, ha nem tökéletes a külsőm, most más a fontos.
- Bárkit... bárkivel szívesen végzek, csak őt ne... kérlek... - nem sírom el magam, de azért érződik a hangomon, hogy meg-megbicsaklik, miközben próbálok uralkodni magamon. Let mindezek ellenére is fontos számomra, nem hagyhatom, hogy apám rábeszéljen arra, hogy megöljem őt. Erősnek kellene maradnom, határozottan nemet mondanom, de itt két dolog forog kockán: anyám emléke és a nő, akit szeretek.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-16, 11:47

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Tudom, hogy ez most az a pillant, hogy részletesen el kell magyaráznom neki az egészet, hogy megértse nem igazán van más út, mint amit már én pontosan elterveztem. Persze mondhatnánk, hogy Alaska halála az én hibám, de nincs így. A rendszer hibája, mert egy auror nem volt képes betartani a szabályokat és átgondolni, hogy mit is tesz, hogy nem használhat még egy általa gonosznak vélt alak ellen sem ilyen veszélyes varázslatot, főleg úgy, ha ártatlan is van a közelben, de ő nem gondolkodott és ennek halálos áldozata lett és ezt Jensennek is meg kell értenie. Nekem már csak ő van, még ha nem is jó a viszonyunk tudom, hogy az elvesztése hatalmas törést okozna bennem, ellenben azt is meg kell értenie pont e miatt kell a lánnyal kezdeni, mert úgy okozhatjuk a legnagyobb fájdalmat az apjának.
- Nyaraltunk fiam, egy szimpla nyaralás volt, amiről az auror azt hitte, hogy sötét ügy. Félreértette az egészet, Alaska pedig védelmezni akart. Hiába kértem... én kértem, hogy ne tegye és tűnjön el, amíg el nem intézem... - otthon védve voltunk, de Alaska minden áron ragaszkodott hozzá, hogy legalább az évfordulónkra utazzunk el. Jensen iskolában volt, én pedig végül hosszas kérlelésének hála beadtam a derekamat. Nem volt a legjobb döntés és mielőtt még intézkedtem volna, hogy ott se történhessen semmi Philip utol ért minket. Azt hitte elég lesz a felszólítás, a fenyegetés, de persze ez nem így működik, semmit sem tudott meg tőlem, de felhergelt annyira, hogy támadjak. Ezt akarta, tisztában vagyok vele, aztán már minden túlságosan gyorsan történt. Az átok, ami végül a hőn szeretett nőt találta el, aminek hála olyan rosszul esett, amiért még az a maradék jó érzés is végleg elszállt belőlem, ami még akkor ott volt mélyen és, amit igazán csak ő volt képes előhozni a mélyről.
- Semmit se számít a jó viszony. Majd megérted, ha lesz egy gyermeked, akkor majd átlátod, hogy hogyan is megy ez. A saját gyerekedet akkor is szereted, ha azt nem tudja, ha nem látod rajta és úgy gyengítheted meg a legjobban, ha a szíve egy részét téped ki. Érted már? Nincs más mód... a szíve legmélyére kell döfnünk a tőrt, ahogyan ő is tette. A lányát kell támadnunk, fenyegetni, ráijeszteni, tönkretenni az életét, hogy aztán a végén már ne maradjon más, mint a halála, így porba lökve ezzel az apját, hogy aztán már csak le kelljen sújtatnunk rá, amikor már védekezni is képtelen. - hogy érezze a fájdalmat, amit én is éreztem Alaska halálakor, hogy érezze milyen elveszíteni a legdrágább kincset az életben, aki miatt igazán jó tudsz lenni, aki miatt képes vagy még előásni magadból olyasmit is, amiről néha te sem hiszed, hogy ott van. Ő elvette ezt tőlem és ezért nekem is el kell vennem tőle azt, ami a legdrágább. Ez nem lehet kérdés, nincs más út, Jensen láthatja a szememben, hogy nem fog tudni meggyőzni arról, hogy végül másképp döntsek, semmi esély sincs rá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-08, 14:34


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Fel nem foghatom, miért titkolta apám egészen eddig anyám halálának a körülményeit, és miért nem volt képes ezt már régebben elmondani nekem... Világéletemben abban a hitben éltem, hogy anyu valamiféle betegség áldozata lett, nem pedig egy másik mágusé. Mégis, miért volt jó ez apámnak? Miért hagyta, hogy tévhitben éljek és azt gondoljam, hogy a halála természetes volt? Elmondhatta volna, nem hiszem, hogy bármiben is hátrányként élte volna meg a dolgot, mindezek mellett pedig egyáltalán nem vall rá, hogy ennyire tapintatos legyen velem szemben. Túl sok bennem jelenleg is a kérdés, igyekszem nem elképzelni magam előtt anyám utolsó pillanatait, ahogy telibe kapja az átok, de egyszerűen nem megy... Az üveges szemek úgy jelennek meg előttem, mintha én magam néztem volna bele és nem csak a képzeletem alkotta volna meg az egészet.
- Téged? - felvonom a szemöldököm, habár sokat tudok apám régebbi ügyeiről, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy ez az egész üzletemberes dolog csak a kényszer szüleménye, soha életében nem voltak ambíciói erre a pályára. Mindig is halálfaló volt, már egészen kis gyermekkoromban is sokat volt távol, mert a Nagyúr ide-oda küldte kémkedni. Mindezek mellett pedig számomra az is teljes mértékben kétségtelen, hogy néhány gyilkosságban is fontos szerepet játszhatott annak idején. Nem kedvelem ugyan a muglikat, csőcseléknek tartom őket, de az, hogy megöljek néhányat... Nem, ez még számomra sem volt elképzelhető, ennyiben azért különböztem apámtól. Tekintetem az asztalon ökölbe szorított kezeire esik, ritka tőle, hogy ilyen nyílt módon mutassa ki az érzelmeit. Természetesen, láttam már dühösnek, de ez más volt... Látszott rajta, hogy valamiért tehetetlen. - Mit keresett anyu melletted?
Válaszokat akarok, méghozzá személyesen apámtól. Nem tudok arról, hogy anyám a Sötét Nagyúr szolgálatában állt volna, ezt számomra még soha senki sem említette, még maga anyu sem. Mármint, a kísértetére gondolok, amikor még élt, teljesen más problémák kötöttek le. Most azonban komoly a dolog, mindez érezhető a minket körülvevő légkörön is, apa teljesen komolyan beszél... Még soha életében nem láttam ennyire feszültnek, pedig akadtak jócskán viták kettőnk közt is, egyszóval bőven lett volna rá alkalmam, hogy megtapasztaljam eme oldalát is.
- Otthon támadtak meg titeket? - teszem fel a következő kérdést, habár én nem emlékszem semmiféle támadásra, de nem volt ritka annak idején, hogy a halálfalókat a saját otthonukban, a családjaik szeme láttára ölték meg az aurorok. Még mintha olyan emlékem is lenne, amint apu áll a ház előtt, kezében a pálcájával és sorozatosan védőbűbájokat von a kúriánk köré, hogy elrejtsen minket. Azt hiszem, talán ez volt az első olyan alkalom, amikor éreztette velünk, hogy aggódik értünk. Azóta sem láttam ilyennek, de akkor és ott sebezhetőnek tűnt.
- Nem – nyögöm ki megsemmisülten, számomra is lesújtó az a hír, hogy valaki képes volt megölni azt az asszonyt, aki életet adott nekem, csak azért, hogy utána elkapja apámat. Az aurorok gyakran kegyetlenek, habozás nélkül zúznak szét olyan családokat, ahol az egyik tag halálfaló volt, bele sem gondolva abba, hogy gyermekeik, feleségeik vannak, akik szeretik őket, bármit is követtek el mások ellen. Nem mondom, hogy apám ártatlan, sok súlyos bűnt követett el, de mégis ő az, aki felnevelt engem. Nélküle mostanra sehol sem lennék, de a kérése... Ha valóban Letről van szó, akkor fogalmam sincs, mit kellene tennem. Szeretem a lányt, de szerettem a családomat is, mégsem tudom, kit pártoljak ebben a helyzetben. Az anyu iránt érzett gyász újult erővel robban a szívembe, mintha csak pár napja halt volna meg. Furcsa ez, szeretnék apám kedvére tenni, valamiért azonban legbelül mégis igyekszek ellenállni. Végül – némi csend után – ismét megszólalok: - Miért nem az apját ölöd meg? Értem én, hogy szerinted fájdalmasabb lenne számára, ha a lányával végeznénk, de mi van akkor, ha nem is voltak olyan jó viszonyban? Csak felesleges munka lenne, nem igaz?
Fogalmam sincs, apám mennyi ideje tervezi magában ezt a kis bosszút, voltaképp azt sem tudom magamban meghatározni, hogy jelen pillanatban mit is érzek Let iránt – elvégre, mégis az ő apja ölte meg anyámat -, de azt tudom, hogy nem lennék képes őt megölni. Az apját nem sajnálnám, de Leticia semmiről sem tehet. Apám ugyan sok dologban hajthatatlan, de talán ebben az egyben meg fogunk tudni egyezni.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-06, 20:35

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Hagyom, hogy kérdezzen és azt is, hogy meglepődjön és nagyokat pislogjon a szavaim hallatán. Cseppet sem zavar, számítottam rá, hogy így lesz, hogy nem tudja majd kezelni a helyzet elsőre, de remélem, hogy ez egyszer végre láthatom majd benne azt, akit látni akarok, a fiamat, aki képes a sarkára állni, aki képes erősnek mutatni magát és aki végre férfivé válhat, mert az apja ezt várja tőle. Persze nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de remélem, hogy szépen lassan menni fog majd, ha más nem hát hagyok neki időt, hogy átgondolja és nem várok el tőle ma azonnal választ. Persze pár napnál többet biztosan nem engedek majd neki, hogy ezzel foglalkozzon, mert nincs túl sok időnk. A végén még a lány távozik az iskolából, ha az apja rájön, hogy szaglászom utána. Védelem alatt áll, a spanyol iskolában ezért nem nyúlhattam hozzá, na de itt... főleg ha mindezt ügyesen teszem, hogy Jensen a bizalmába férkőzik...
- Igen az anyád egy túlságosan céltudatos auror áldozat lett, egy félre siklott és eltussolt varázslat áldozata... csak, mert az az auror mindenáron félre akart állítani engem. - láthatja, ahogyan az asztal felett ökölbe szorul a kezem, épp csak pár pillanatra, de az épp elég, hogy tudja elég nagy indulatok vannak bennem. Az is csoda, hogy képes vagyok ennek ellenére is nyugodtan beszélni és terveket szőni és nem lépek inkább én magam azonnal.
- Nem azonnal, előbb el kell érnünk, hogy az apja összetörjön és majd ez lesz az utolsó csapás, hogy aztán már könnyedén legyőzzük az édesanyád emlékéért és persze, hogy biztos. Ott voltam! Láttam, amit tett és még csak meg se rezzent. Mintha az anyád csak egy elfogadható áldozat lett volna. El tudod te ezt képzelni? - komoly a hangom és határozott, biztos vagyok benne, hogy így volt és ezt láthatja is rajtam. Csepp kétség sincs bennem és a felől sem kételkedem, hogy tudom mit kell tennem... tennünk. El kell érnem, hogy Philip teljesen összeomoljon, hogy aztán könnyű legyen majd a végső mozzanat, amikor kileheli a lelkét, amikor majd érzi, hogy a tettei visszacsapnak rá, hogy mindent elveszített, mert nem gondolkodott előre, mert azt hitte, hogy aurorként bármit megtehet, amit csak akar.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-03, 16:18


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Soha életemben nem vágytam arra, hogy apám kitüntessen a figyelmével, elvégre akkor sokkal több időt kellett volna vele töltenem, de még így sem tudtam neki semmit sem mondani. Alig találkozunk, nyári szünet alatt ő nem sokat van otthon, leginkább ide-oda utazik, én pedig az év hátralevő részét a Roxfortban töltöm. Családi hangulatunk pedig valahol a béka feneke alatt van, ennek megfelelően pedig még az ünnepeket sem töltjük kettesben. Nem bánt a dolog, voltaképp egyáltalán nem érdekel, még örülök is neki, most azonban kétségbeesetten azon jár az agyam, mit is mondjak neki, ha esetleg végez a mondandójával és rólam érdeklődne. Csak nem ülhetünk itt egymást bámulva, valamiről beszélnünk kell, elvégre apa-fia páros lennénk, vagy mi a szösz.
- Én egyelőre nem kérek semmit – szólalok meg apám pillantását látva, amiből szinte egyből levágom, hogy arra vár, rendelek-e én is valami italt. Nem szokásom inni, még a bulikban se nagyon szoktam, amit a haverokkal rendezünk, apám társaságában pedig egyáltalán nem áll szándékomban. Túl hamar a fejembe száll, a végén még valami orbitális hülyeséget mondanék előtte. Nem, jobb lesz ezt tiszta fejjel lerendezni. Egyébként sem hiszem, hogy örömmel töltené el, ha látná, miként is iszom magam az asztal alá.
- Feladatod? - felvonom a szemöldököm, miután végighallgattam apám mondandóját. Milyen feladata lenne pont nekem? Nem sok közöm van az üzleti ügyeihez és noha Summernek pont azt firtattam, hogy esetleg – tényleg csak esetleg – engem szeretne megkérni valamiféle ereklye felkutatására, ebben nem igazán hittem. Hiszen annyi meg annyi ismerőse van, akik igyekeznek vele a lehető legjobb kapcsolatot ápolni, hogy köztük bizonyára talált volna pár lelkes, nálam jóval tapasztaltabb jelentkezőket is. - Kihez? És miért én? - Annyi meg annyi kérdés villan be ebben a pillanatban az agyamba, hogy nem győzöm feltenni őket, arra azonban mindenképp emlékeztetnem kell magam, hogy voltaképp ki is ül velem szemben... Apám nem szereti, amikor megkérdőjelezik az általa eldöntött dolgokat, nem szereti a felesleges kérdéseket, nem is igazán érdemes kihúzni nála a gyufát a faggatással. Most azonban nem tudok ellenállni a késztetésnek, amikor pedig anyám is szóba kerül, képtelen vagyok lakatot teni a számra. - Mi történt anyával?
Most érkezett el az a pillanat, hogy nem kellett színlelnem az érdeklődést, hiszen apám valóban nem volt hajlandó anya haláláról beszélni nekem. Láttam ugyan a szellemét a későbbiekben, beszélgettem is vele sokszor, de amit megtanultam velük kapcsolatban, az az volt, hogy egyik elhunyt sem szereti, ha a haláláról kérdezősködnek. Vagy elfelejtik, vagy egyszerűen csak nem képesek beszélni róla, ezt pedig idejekorán megtudtam.
- Köszönöm – szólalok meg, amikor a pincér mindent letesz elénk, amikor pedig elmegy, észreveszem, hogy apám mormol valamit az orra alatt. Hamar rá is jövök, hogy ez valamiféle védőbűbáj lehet, hiszen szinte abban a pillanatban tompul a Három Seprű zaja. Nem olyan élesek a hangfoszlányok, emellett pedig azt se hallom meg, amint kinyílik az ajtó és belép rajta valaki.
- Megölték? Anyát megölte valaki?
Hidegzuhanyként ér a hír, így egy pár pillanatra teljesen lefagyok a döbbenettől. Kinek lett volna oka arra, hogy megöljön egy olyan kedves asszonyt, amilyen az én anyám volt? Soha, senkinek sem ártott volna, milyen elvetemült alak lenne erre képes? Koncentrálnom kell azonban, erre később is ráérek, apám tovább beszél, én pedig szoborrá dermedve ülök a helyemen, miközben már előre tudom, hogy egy falatot sem fogok enni az ételből.
- Te...tessék? - A spanyol iskola hallatán azért már némileg észhez térel, hiszen ez olyan információnak számít, aminek korántsem örülök. - Meg kellene ölnöm a lányt?
Elkerekednek a szemeim, kiver a víz, hiszen idén csak egy ember jött át spanyol iskolából, az pedig Let volt. Nem, ez nem lehet igaz, csak valami rossz vicc az egész, ugye? Pont annak a lánynak az apja ölte meg anyámat, akibe annyira bele voltam bolondulva? Most pedig végeznem kell vele?
- Biztos vagy te ebben? - teszem fel a kérdést, miközben igyekszek higgadt maradni, és némileg reálisabban szemlélni a dolgokat. - Mármint, szerinted tényleg az az auror ölte meg anyát? Nem lehet, hogy rosszak az információid?
Csak ez lehet a magyarázat. Nem ismerem ugyan Let apját, a viszonyukról sem sokat tudok, egyedül csak annyit, hogy vannak köztük gondok, de ha aruror volt, nyilván oka lehetett arra, hogy megölje anyámat. Nem, nem arra gondolok, hogy anya volt a célpont, lehettek ott olyan körülmények is, amelyekről nem tudunk. Vétlenül is öltek már embert a történelem folyamán.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-02-02, 11:28

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Nem lesz könnyű dolgom ezt én is tudom és ő is tudja, de nincs mit tenni, ezen is túl kell esni és remélem, hogy a fiamnak meg jön az esze és nem a nyafogását kell majd hallgatnom, hogy ő ezt nem akarja, vagy nem akar részt venni benne. Egyébként is kénytelen lesz, mert jelenleg a nemet nem fogadom el, mint kifogást. Megrázom hát a kezét, aztán megvárom, amíg megérkezik a pincér, hogy mindketten rendelhessünk. Utána már nyugodtan tudunk beszélgetni, addig értelmetlen a komolyabb témába belevágni, különben csak zavaró tényező lenne a pincér újbóli és újbóli felbukkanása.
- Nekem is ugyanazt, egy pohár jó minőségű száraz vörös borral. - Jensenre pillantok, ha neki is elég ennyi, amit kért, akkor a pincér távozik, később kérhetünk mást, akár desszertet, bár jó eséllyel én maximum egy kávét iszom majd levezetésnek. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok túlságosan édesszájú. Jó szerivel amióta a feleségem hallott nem is igen ettem semmiféle tortát, vagy hasonlót. Egyszerűen nem is igen kívántam ilyesmit.
- Jól vagyok, remélem, hogy te is, de ideje lenne megtudnod, hogy miért is kellett, hogy visszatérj az iskolába. Feladatom van számodra, amit feltétlenül teljesítened kell. Közel kell kerülnöd valakihez, valakihez, aki kapcsolódik a családunkhoz. Nem sokat meséltem még édesanyád haláláról, de... - itt érkezik meg a pincér, mágiával gyorsan elkészül az étel, mindent lapakol, én pedig elhallgatok és várok, amíg minden készen van, amikor távozik el is mormolok pár igét, hogy a részleteket még véletlenül se hallgathassa ki senki sem. - Édesanyádat nem holmi baleset érte, még csak beteg sem volt igazán, a halálához egy aurornak van köze és tudod, hogy... ez mit jelent igaz? Ha valaki elvesz tőled valamit, akkor neked is el kell tőle venned valamit, mielőtt az életét veszed el. Annak a férfinek pedig az iskolába jár a lánya, én is csak a nyáron tudtam meg, hogy már egy éve átiratkozott egy spanyol iskolából. Érted, amit várok tőled? - én persze közben békésen elkezdtem vágni a húst és falatozni. Az egészet úgy vázolom fel, mintha csak a napi időjárásról fecsegnénk, nem pedig arról, hogy miféle bosszút tervezek egy auror ellen, aki a Minisztérium embere és a Minisztérium védelmében áll. Persze közben kíváncsian fürkészem Jensen reakcióit és remélem, hogy ez egyszer képes lesz úgy viselkedni, ahogyan elvárom, felnőtt férfiként, aki képes kiállni az anyja emlékéért, aki nem riad vissza attól, hogy bepiszkolja a kezét, ha ilyen komoly helyzetről van szó. Szükségem van rá is, hogy véghez vigyem, amit akarok és ezúttal nem fogadok el nemleges választ, még annyira sem, mint máskor.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-01-28, 11:18


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Az, hogy apámmal feszült a viszonyunk, nem kifejezés, elvégre soha életünkben nem volt tökéletes a családunk. Már a gyermekkorom sem volt felhőtlen, akkor is szigorúan fogta a gyeplőt, viszont akkoriban még anyám hatására nem volt ennyire szigorú. Az ő halálával azonban minden megváltozott... Apám vonásai még keményebbek lettek, ő pedig még inkább igyekezett olyan embert faragni belőlem, amilyet elképzelt magában. Amikor pedig megláttam anyám szellemét... Nos, azt hiszem, akkor érkezett el kettőnk kapcsolatában a csúcspont, ott dőlt el minden. Sültbolondnak bélyegzett, sohasem beszélhettem neki erről a képességemről, erre hamar rájöttem, habár szinte állandóan úgy éreztem, hogy titkol előlem valamit. Elvégre, melyik mágus ne hinné el a gyermekéről, hogy lát valamit, amit mások nem? Még a muglik esetében ez érthető, hiszen ők nem látnak a saját szemüktől, de a mágusok életében ez mindennapi, nem igaz?
Idegesen szemlélem hát a tömeget, amely a Három Seprűben van jelenleg. Szerencsére nem sok ismerős arcot találok köztük, elvgére most sokan az iskolában maradtak tanulni, akik pedig nem így tettek, még nem végeztek a napi teendőikkel. Roxmorts ugyan nem egy nagy falu, de a látnivalói sok embert lekötnek, néha még én is képes vagyok perceket a kirakatok előtt állni, habár ez leginkább Summerre kellene, hogy jellemző legyen, de akad olyan pillanat, amikor szó szerint neki kell elrángatnia az üveg elől. Leggyakrabban pont emiatt is jövünk le ketten... Mindketten hajlamosak vagyunk a magunk hülyeségeire, ez nem vitás, de legalább akad valaki, aki kirángat minket a felhők közül.
- Apám... - biccentek komor arccal, miközben felállok, majd kezet fogok vele az általa tanított módon. Elvárja a határozott kézfogást, amely nem olyan kellemes, mint egy lány érintése, de nem is olyan erős, hogy szétroppantsa az ujjak csontjait. Emellett nem illik sokáig rázni mások kezét, akár egy rongybabát, épp csak pár pillanat az egész, majd el is engedem, és mindketten helyet foglalunk az asztalnál. Olyan ez az egész, mintha két munkatárs ebédelne együtt, nem pedig apa és fia. Kimért, rideg és cseppet sem családias a dolog. Ahogy apám arcát tanulmányozom, egyből összeugrik a gyomrom, hiszen minél többszőr téved tekintetem a kék szemekre, annál idegesebb leszek. - - Mi cél hozott?
Nincs helye a magánbeszélgetéseknek, amennyit tudni akart rólam, mind megtudta a leveleimből, aligha hiszem, hogy ennél többre lenne kíváncsi. Gyorsan túl szeretnék esni Roxmorts kellemetlen részén és minél hamarabb vissza szeretnék térni az iskolába, hogy elfelejtsem ezt az egész ebédet. Marhaság, bizonyára megint valami felettébb jó üzletet bonyolított le, amit minden bizonnyal a képembe szeretne dőrgölni, hogy még itt is kellemetlenül érezzem magam. Igazán remek lesz a mai nap is, bár a levele óta nem is számítottam kellemes kiruccanásra.
- - Rendben – szólalok meg a kérését hallva, enyhe megkönnyebbüléssel a hangomban, miközben az étlap felé nyúlok, majd elveszem az egyiket magamnak, a másikat pedig meghagyom Gordonnak. Kinyitom, majd pár pillanat múlva már meg is találom a kiszemeltem, habár csupán azért nem időzöm el rajta sokáig, mert apám ezt se tolerálná túlságosan. Szinte a legelső szimpatikus dolgot választom, amely a szemembe ötlik. - - Azt hiszem, nekem egy sültestál lesz – nyújtom át az étlapot a mellettünk termő felszolgálónak, aki szinte rögtön az asztalunkhoz lépett, amint észrevette, hogy a kínálatot tanulmányozzuk. - - Mellé pedig egy vajsört kérnék.
Apámat ismerve szükség lesz itt erősebb italra is, de egyelőre nem szeretném megkockáztatni a dolgot, majd fokozatosan alakul az is. Az elején még csak bemelegítek, talán ma kifejezetten olyan hírei vannak, melyek számomra is jó dolgokat hoznak, habár a naivitásom határtalan, ezzel pedig nagyon is tisztában vagyok.
- - Köszönjük – szólalok meg, miután a pincér felvette mindkettőnk rendelését, majd továbblibbent, hogy azt átadja Madam Rosmertának. Ismét apám felé fordulok hát, habár legszívesebben inkább beszélgettem volna egy vadidegennel, de ma nincs szerencsém ebben a tekintetben sem. - - Hogy vagy mostanában? A leveleidet eltekintve, nem hallottam felőled...
Valamilyen módon be kell indítanom a beszélgetésünket, a kérdést ennek megfelelően pedig pusztán csak udvariasságból teszem fel, különösebben nem érdekel a dolog. Egészségesnek néz ki, nagy eséllyel nem érte semmi az elmúlt fél évben, az a lényeg.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gordon McKinney
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 43
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-01-25, 20:25

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.]
A tükrön túl: [You must be registered and logged in to see this link.]
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]
Apa és fia
Tisztában vagyok vele, hogy ez a beszélgetés cseppet sem lesz könnyű, igazából egyikünknek sem, sőt azzal is, hogy az anyja halála óta csak még jobban megromlott a kapcsolatom a fiammal és ez sajnos nem is fog egy hamar megjavulni, főleg ha elmondom neki, hogy miért is kellett ide jönnie, hogy mi az, ami a tényleges oka. Nem az, amit mondtam neki, hogy azt akarom elérjen valamit, hogy legyen egy papír a kezében arra az esetre, ha én nem tudom segíteni a pályáját, az útját. Nem erről van szó. Az ok egészen prózai mondhatni, a bosszú, amiről nem tudok letenni akkor sem, ha ő ezt nem fogja könnyen viselni, hiszen tudom azóta már találkozott a lánnyal és ki tudja talán még érzéseket is táplál iránta, de ezeket el kell majd nyomnia magában, hiszen Leticia Philip lánya és nekünk végeznünk kell vele. Remélem, hogy ezt ő is felfogja majd. Tudom, hogy fiatal de eljött az ideje annak, hogy már ne csak a saját önös céljai hajtsák, hanem igenis megpróbáljon felnőni, megpróbáljon gondolkodni, hogy mikor mit tesz és lassan férfivá váljon. Ehhez pedig az kell, hogy megbosszulja az édesanyja halálát és nagyon remélem, hogy nem is lesz kérdés, hogy mit dönt majd és mellettem lesz.
- Szervusz fiam. - állok meg az asztal mellett. Nem várok tőle ölelést, még csak egy mosolyt sem, nem fog meglepni, ha hasonlót nem tapasztalok, sőt én magam is kimért vagyok, mint mindig. A tiszteletet elvárom, hogy felálljon és úgy köszöntsön és hogy amikor a kezemet nyújtom neki, akkor megrázza azt, ahogyan egy férfinek kell. Csak ez után ülök le vele szemben. Félreeső asztalt választott és ez így rendben is van, hiszen komoly témánk lesz, amit nem kell sok kutató fülnek hallania, mégha nincs épp senki sem aki nyomozna utánam, legalábbis nyíltan biztosan nem. Persze ettől még elővigyázatos vagyok ezúttal is. Még nem, de amikor a fontos téma következik úgyis felhúzok egy zagyváló bűbájt, hogy a szomszédos asztalnál is csak felületes témákat halljanak, időjárást és hasonlókat a beszélgetésünkből, ne azt, amiről valójában szó van.
- Örülök, hogy eljöttél, rendeljünk valamit, aztán következhet a komoly téma. - igen az lesz a jó, ha már itt van minden, az italunk és az ebédünk is és utána rátérhetünk a lényegre. Akkor már nem kell attól sem tartanunk, hogy teszem azt a pincér megzavar minket és nem engedi, hogy nyugodtan elbeszélgessek a fiammal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-01-21, 14:00


Jensen & Gordon

[You must be registered and logged in to see this image.]

» A családi örökség «

Nem mondom, hogy annyira vártam volna a mai napot, hiszen ez egyáltalán nem így volt. Roxmortsba kell mennem, amivel semmi bajom sincs, hiszen kifejezetten szeretek elszakadni a szürke hétköznapoktól. Nem, a gond ott kezdődik, hogy apámmal is találkoznom kell. Mindig görcsbe rándult a gyomrom, amikor a leveleit olvastam, de az, hogy személyesen kell vele találkoznom... Nos, az már egy teljesen más lapra tartozik. Nem szeretem, hiszen nem egy szerethető egyéniség, de nem is utálom, hiszen csak a fia vagyok minden ellentétünk ellenére is. Azt hiszem, tisztelem. Igen, talán ezzel a szóval fejezhetem ki a vele szembeni érzelmeimet, a tisztelettel. Tisztelem, hiszen az apám, ez részemről egy teljesen elvárható dolog. Tisztelem, hiszen felnevelt engem mindenféle segítség nélkül, anélkül, hogy bárkire is támaszkodnia kellett volna. Tisztelem, amiért mindig szem előtt tartja a McKinney-nevet, még akkor is, ha ez számomra nem egy elvárt dolog. És tisztelem, mert tartok is tőle valamennyire... A szigor, mellyel engem nevelt, örök bélyeget nyomot a lelkemre és a viselkedésemre. Talán emiatt sem ártom magam bele a barátkozás örömeibe... Hiszen apám közel állt hozzám, nagyon közel, mígnem át nem fordult a mostani énjébe. Nem mondom, hogy szörnyeteggé változott, mert nem erről van szó, egyszerűen csak semmitől sem riad vissza. Mindent megtesz annak érdekében, hogy elérje a céljait, én pedig emiatt távolodtam el tőle annyira. Valahogy sohasem feleltem meg annyira az elvárásainak, mint szerette volna, egy idő után pedig már nem is igyekeztem pedálozni nála.
A levelek érkezése után néhány nappal, azon a bizonyos gyomorforgató szombaton, Summerrel lementünk Roxmortsba, hogy elintézzük ügyes-bajos dolgainkat és kissé jól érezzük magunkat. Hát, nem úgy sikerült a dolog, ahogy én azt előre elterveztem magamban, hiszen képtelen voltam arra, hogy színészkedjek a lány előtt, ezzel pedig sikeresen gallyra is vágtam a napunkat. Szinte végig fapofát vágva hallgattam mindenkit, nem leltem örömömet semmiben sem, bármit is hozott szóba Summer, egyszerűen nem sikerült elterelnie a gondolataim apámról. Akárhányszor csak elmentünk a Három Seprű eőtt, folyamatosan eszembe jutott, hogy itt van, nem messze tőlem és talán pont engem figyel, hibák után kutatva rajtam. Önkéntelenül is mindig a kabátom gallérjához nyúltam, hogy szinte geometriailag is tökéletesre rendezzem, ne adjak számára okot a kötekedésre. Summer ilyenkor csak legyintett, majd némileg magában dohogva faképnél hagyott, hogy szemügyre vehessen egy-egy kirakatot. Nem bántam, ilyenkor volt esélyem rendezni a gondolataimat és átgondolni, mit is fogok mondani apám egy-egy megjegyzésére.
Végül dél előtt pár perccel elbúcsúztunk, én pedig sietős léptekkel vettem az irányt a Három Seprű felé. Ahogy közeledett az ismerős épület alakja, szinte ugyanúgy szorult egyre kisebbre és kisebbre a gyomrom az izgalomtól. A levelek tartalma miatt aggódtam... Fontos dolog? Mégis mit szeretne annyira közölni velem, hogy még egy közös ebédre is hajlandó érte? Szinte minden, a családunkat érintő hírt csakis személyesen közölt, amikor hazautaztam a téli vagy a nyári szünetre, de a levélírás nem igazán volt szokása, voltaképp nem is tartotta magához méltónak. Emellett pedig a baglyokat bármikor elkaphatják, így szinte mindenki tudomást szerezhet a McKinney-család ügyes-bajos dolgairól. Nem, ő szeretett jó színben tündökölni mások előtt, olyan ember alakjában tetszelegni, aki mindig mindent a lehető legjobban tett.
Enyhén remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd nyitottam ki az ajtót, mely fölött szinte abban a pillanatban meg is szólalt egy apró csengő, ezzel is jelezve érkezésemet. Nem foglalkoztam vele, ahogy a zajjal sem, ami odabenn fogadott, helyette körülnéztem. Apám sehol, remek, ezek szerint még nincs dél, hiszen akkor már az egyik asztal mögött ülne, annak lapján dobogó ujjakkal, némileg szigorú tekintetet vetve rám. Nem késtem, egy okkal kevesebb, amiért belém köthetne, ez azért már igazán valami. Egyetlen mozdulattal rántom le magamról a fekete kabátomat, tekerem le szám körül a sötétkék sálat, majd helyezem a mögöttem álló fogasra. Alatta elegáns ruha fogadja az érdeklődő tekinteteket, melyekben igazán fessnek hathatok, melyet célomban is állt apám orra alá dörgölni, aki szinte mindig megjegyzést tett az öltözködésemre. Most semmi oka sem lehet a panaszra, mindent megtettem annak érdekében, hogy a kedvére tegyek. Elindultam hát egy félreeső asztal felé, majd anélkül, hogy rendeltem volna bármit is, leültem mögé és türelmesen vártam. Tudtam, hogy pillanatok kérdése csupán, hogy ismét találkozzak Gordon McKinney-vel.
MegjegyzésRuhaZene[You must be registered and logged in to see this link.]




Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jensen McKinney
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Közös ebéd Gordon McKinney-vel 2017-01-21, 13:59

###


Jó és rossz örökké

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
együtt, egymás ellen.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Közös ebéd Gordon McKinney-vel

Vissza az elejére Go down

Közös ebéd Gordon McKinney-vel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Evangelin Gordon
» Tess Gordon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts :: Három Seprû-