Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Cora & Sean

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean 2017-02-07, 09:02


Cora & Sean


Sean sose hitte volna, hogy egy hollóhátas ennyit tudott hisztizni, bár Cora nőből volt, a nők viszont drámakirálynők voltak, így sejthette volna, hogy ez lesz. Mégis, a gondolatai annyira lefoglalták, hogy csak mondatfoszlányokat fogott fel Coralie kirohanásából.
‒ Nézd, én nem diszkriminállak a termeted miatt. Nem vettelek észre, mert nem figyeltem. Túllépnél a dolgon? ‒ fásultan felsóhajtott. Jótékonyan elengedte a füle mellett a magas sarkúkkal és az öltözködéssel kapcsolatos háborgást. Nem is tudta mire vélni, hogy a lány miután befejezte a panaszkodást, mosolyogva folytatta. Talán nem is akarta inkább megérteni a női agy működését.
‒ Nincs mit ‒ biccentett egy fél mosoly kíséretében. Szórakoztatta a lány reakciója, amikor telekinézissel leemelte azt a könyvet a polcról. Ritkán használta mások előtt, de mivel itt csak Cora látta, ezért nem is zavartatta magát ez ügyben.
‒ Igen, az egész családom az ‒ húzta ki magát büszkén. Sose tagadta, hogy mennyire büszke volt a családjára, amiért a világ különböző pontjain besegítettek egy-egy kutatásnál. ‒ Tényleg elég menő szak. Lehet a bátyádnak nem lett volna türelme hozzá. Sokat kell tanulni. Én kicsit előnyben vagyok, engem az öregem kiskorom óta tanítgatott.
A bestiákra inkább nem tett megjegyzést, ahogy arra sem tért ki, hogy a lány mit tanult, mert jelenleg csak a cél lebegett a szeme előtt. Ez a lány olyan tudás birtokában volt, amivel ő nem rendelkezett. Szüksége volt Corára, hogy a végére járjon annak a tárgynak. Figyelmesen hallgatta hát Coralie fecsegését a könyvekről, majd óvatosan átvette azt az ütött-kopott kötetet, amit a lány leemelt a polcról. ‒ Köszönöm. Hátha lesz benne valami használható.
‒ Az nem szükséges. Nem szeretném hangoztatni, hogy dolgozok valamin
‒ rázta meg a fejét. Nem akarta volna, hogy Trelawney a hülyeségeivel zaklassa. Inkább eltitkolta a jóslástannak foglalkozó tanárok elől az ereklyét.
‒ Örvendek, Cora ‒ mosolyodott el halványan, de nagyon jól tudta, hogy a nap végére el fogja felejteni ennek a lánynak a nevét is. Csak abban bízott, hogy a későbbiekben nem fog összefutni Coralie-val, különben nagy bajban lett volna. ‒ Persze, persze, gyere.
Az asztalán egy dodekaéder formájú, rovásokkal és szimbólumokkal díszített tárgy pihent a könyv- és papírrengeteg között. Sean letette a Corától kapott könyvet az asztalra, majd a kezébe vette az ereklyét. ‒ Az ártalmas varázslatokat már megtörtem felette, csak lopásgátlót tettem rá. Viszont, ha alaposabban megfigyeled, akkor látszik, hogy a testen van egy vékony csík, amolyan elválasztás. Ebből gondoltam, hogy lehet a belsejében valami. De erőszakkal és varázslattal nem nyílik. Ezért kellene megfejtenem, hogy mi van a tárgy oldalára írva ‒ lelkesen magyarázott a lánynak. Máris élénkebbnek tűnt, mint amikor majdnem fellökte Corát.




[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Coralie Herondale
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean 2017-01-21, 20:08





Sean & Coralie



[You must be registered and logged in to see this image.]


You’ve just met the right person
[You must be registered and logged in to see this image.]





Elismerem, hajlamos vagyok túlreagálni dolgokat, ezt többen alá is tudják támasztani, többek között a bátyám vagy akár a legjobb barátnőim. De ez van, ezt kell szeretni. Ha valakinek nem tetszik, hát bocs. Szóval, lehet, hogy most is túlreagáltam, vagy félreértettem a srác megjegyzését, de nem mondhatja senki, hogy nem alaptalanul. Egyrészt, a fiú mardekáros, másrészt én kicsi vagyok, harmadrészt ő meg nagyon magas. Ha valaki ezek után nem gondol egyből a legrosszabbra, hát az csak valami féleszű hugrabugos lehet. Vagy Neville Longbottom. – Te könnyen beszélsz. Nem te vagy százhatvan centi. Nem te vagy diszkriminációnak kitéve nap, mint nap, a magasságod miatt. Nem téged löknek fel, mert állítólag nem estem bele a látómezejükbe. Nem neked kell minden nap magassarkút felvenned, hogy kilátszódj a földből, és akármennyire is imádom őket, egy idő után már egyáltalán nem kényelmesek. És van fogalmad róla, hogy milyen nehéz olyan ruhát találni, ami nem hosszú, nem nagy, és tök jól áll? Hát nem hinném… – zúdítottam szerencsétlenre sérelmeim egész áradatát. Nem ellene szól egyébként, felőlem egy tanár is lehetne, neki is ugyan úgy előadnám a panaszaimat. Feltéve, ha az a tanár Piton, vagy az a Davis, na, akkor inkább angolosan távoznék a helyszínről. – Na, most már tovább léphetünk – jelent meg egy elbűvölő mosoly az arcomon, miután lenyugodtam.
Örömmel fogadtam el a segítségét, hisz neki egyszerűbb lesz megszereznie a könyvet. Bár azt láttam, hogy még neki is magas a polc - ki tervezte ezeket? Hagrid? - de, csak feltalálja magát valahogy. Tátott szájjal figyeltem, ahogy telekinézissel vette le a könyvet. Nyilván tudok róla, hogy van ilyen képesség, de élőben még sosem láttam. Ez nagyon klassz. Ilyet még tuti Ken se látott, majd megyek és eldicsekedek vele, ha végeztem a házimmal. – Köszi – vettem át a könyvet hálás mosollyal. Majd kérdésére, hogy igényem van-e még további segítségre, nemet intettem a fejemmel.
Úgy tartja a mondás, hogy jó tett helyébe jót várj. Hát, ha már egyszer segített nekem, és ráadásul bocsánatot is kért a fellökésemért, miért ne segíthetnék neki én is. Főleg, ha egyszer olyan dologban van szükségre rám, amihez értek. Figyelmesen végig hallgattam, milyen könyvre lenne szüksége, és próbáltam nem látványosan megbotránkozni, amikor megemlítette, hogy nem találta hasznosnak A próféciákat. – Ó, te ereklyevadász vagy? – kérdeztem lelkesen. Nagyon tetszik ez a szak, mert valamilyen szinten összekapcsolható az én szakommal is. – Az annyira izgis és érdekes. Mindig is mondtam a bátyámnak, hogy ezt a szakot válassza, de ő bele volt szerelmesedve a Bestiamester szakba, és figyelmen kívül hagyta kedvenc, és egy ideig egyetlen húga kérését. Pedig tök jól együttdolgozhattunk volna az egyetem elvégzése után – nevettem fel. – Hát igazából van két könyv, amiben esetleg bene lehetnek a varázstárgyai, ha voltak neki ilyenek. De Maev Serpiente könyvét nem ajánlanám, sarlatán az a nő. A spanyol Rita Vitrol, ha úgy tetszik – próbáltam kifejezni, mennyire „megbízható” annak a nőnek az írása. – Viszont ez... – sétáltam arrébb a túlsó könyvszekrényhez, és vettem le egy, hogy is mondjam, elég ramaty állapotban lévő könyvet a polcról, és átnyújtottam neki. – ...szerintem elég hiteles. Egyszer órára nekünk is ezt hozta be a professzor. Ha ebben nincs benne, amit keresel, akkor sajnos nincs több ötletem – húztam el a szám. – Esetleg megkérdezhetem a tanáraimat, hátha ők többet tudnak ezzel kapcsolatban – tettem hozzá. Remélem, megmutatja, hogy mit talált, mert nagyon érdekelne, hisz Nostradamus az egyik legnagyobb látó volt, aki valaha élt a Földön.
– Coralie Herondale, de neked csak Cora – mutatkozok be én is, és közben hálás vagyok, amiért nem kényszerít, hogy kezet fogjak vele, és én is tintás legyek. – Akkor megmutatod, mit találtál? – kérdezem lelkesen.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean 2017-01-16, 05:14


Cora & Sean


Sean nem akart ártani a lánynak, csupán annyira elmerült a gondolataiban, hogy ilyenkor megszűnt létezni körülötte a világ. Néhányan furcsán néztek rá az ereklyék iránti megszállottsága miatt. Azonban neki ez volt az élete: a hosszadalmas kutatómunkák, a könyvek fölött görnyedten töltött órák, de amit még jobban szeretett, tanulmányozni, szétszedni tárgyakat, kódokat fejteni meg, átkokat megtörni, és nem utolsósorban a varázstárgyak megszerzésére irányuló utak okozták neki a legtöbb örömet. A rajongása a családjából eredt, és őt sem kerülte az ereklyevadászattal kapcsolatos kór.
Csapongó gondolatainak és figyelmetlenségének köszönhette azt, hogy meglökte Coralie-t. A hollóhátas jelenléte viszont épp elég volt arra, hogy visszarázódjon a körülötte lévő világba. Értetlenül ráncolta hát a homlokát, amikor a lány felhozta a magasságát. Az ismeretlen komolyan azt hitte, hogy az alacsony termete miatt nem vették észre? Sean az orrnyergét masszírozva felsóhajtott.
‒ Nézd, elmerültem a gondolataimban, ha két méter magas lennél, vélhetően akkor is neked mentem volna. Ez nem a magasságodon múlott, hanem ha rágódok valamin, akkor óvatlan vagyok. Még egyszer sajnálom. Nem léphetnénk túl rajta? ‒ Mardekároshoz képest elég diplomatikusan kezelte a felmerülő problémát, és titkon bízott benne, hogy Coralie nem tervezte ki verni a hisztit a könyvtár kellős közepén. Mindkettejükre nézve elég kellemetlen lett volna.
Sean, hogy elterelje a témát az incidensről, inkább felajánlotta a segítségét. Figyelmesen hallgatta a lány leírását. Az a polc még neki is magasan lett volna, csakhogy az elmúlt időben eleget csiszolgatta a képességét ahhoz, hogy ágaskodás nélkül is megszerezze a kívánt kötetet. Kinyújtotta a kezét, tekintetét a könyvgerincre szegezte, majd olyan mozdulatot tett, mintha leemelte volna a vaskos könyvet a helyéről. A kötet lassan előrecsúszott, majd lebillent a polcról, és a mardekáros kezébe pottyant. ‒ Parancsolj! Még valami esetleg? ‒ szólt, miközben átnyújtotta az olvasmányt a lánynak. Felőle akár a legfelső polcokat is lepakoltathatták volna vele. Idejük volt, mint a tenger, ráadásul telekinézissel bármit könnyedén megoldott.
Viszont Sean is kapva kapott az alkalmon, látta, hogy a lány mennyire érdeklődött a jóslástan iránt, így bízott benne, hogy egymás segítségére lehettek volna.
‒ Úgy tűnik, ma van a szerencsenapom ‒ vonta meg a vállát egy szerény mosoly kíséretében. Valóban hálás lehetett azért, hogy Coralie-ba botlott, és azért is, hogy hajlandóak voltak neki segíteni.
‒ Az a kötet már ott van az asztalomon, de eddig nem találtam hasznosnak. Valami olyasmi kellene, ahol említést tesznek Nostradamus képességeiről, vagy arról, hogy rendelkezett-e valami varázstárggyal. Nemrég szereztem egy apróságot, és azt gyanítom, hogy hozzáköthető. De aztán, az is lehet, hogy tévedek. Ha érdekel a dolog, gyere, megmutatom eddig mire jutottam ‒ intett a lánynak, hogy kövesse őt. Nem félt attól, hogy bárki is hozzányúlt volna a cuccaihoz, sőt magára az ereklyére lopásgátló varázslatot szórt, az pedig már jelzett volna, ha valaki meg akarta volna érinteni a tárgyat.
‒ Apropó… Sean vagyok, Sean O’Gallagher ‒ mutatkozott be sietve. Kezet inkább nem nyújtott a lánynak, mert az utolsó pillanatban észrevette, hogy az ujjai és az inge is csupa tinta lett. Kelletlen fintorral nyugtázta, hogy még egy ingét küldheti majd a manókhoz tisztításra





[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Coralie Herondale
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean 2017-01-15, 16:41





Sean & Coralie



[You must be registered and logged in to see this image.]


You’ve just met the right person
[You must be registered and logged in to see this image.]





Utálom a telet, mert rettenetesen hideg van, főleg itt, északon. Ilyenkor legszívesebben vinném magammal a takarómat, leülnék a jó meleg kandalló mellé, és fel nem állnék, amíg számomra is tűrhető lesz az idő. Azonban, ma kénytelen vagyok kimozdulni a melegből, és lemenni a könyvtárba, ha nem akarok rossz jegyet kapni a beadandómra, ugyan is szükségem van néhány könyvtári könyvre a házimhoz. A terv az volt, hogy felöltözök, lemegyek a könyvtárba, megkeresem a könyveket, kiveszem őket, és fénysebességgel száguldok vissza a szobámba, ahol majd jól betakarózva nekiállok a házinak. Hát nem egészen úgy történt, ahogy azt én kigondoltam.
A hidegre való tekintettel, előkerestem a lehető legvastagabb pulcsimat, ami végül egy rozsdabarna hosszú kötött kardigán lett. Ehhez felvettem egy ujjatlan, elől cipzáras, virágos felsőt és egy farmer shortot. Végül combközépig érő vastagabb, szürke zoknit és a változatosság kedvéért lapos talpú, barna bakancsot húztam a lábamra. Gyors smink - mert azért nem mindegy hogy néz ki az ember -, laza konty, jázmin illatú parfüm, és már a könyvtár felé is vettem az irányt.
Nagyjából tudtam, merre találom a szükséges könyveket, így célirányosan haladtam a megfelelő polc fel. Közben persze, mint ahogy azt jó kislányoknak illik, köszöntem a könyvtárosnak, meg az ott tartózkodó ismerőseimnek. A polchoz érve böngészni kezdtem a címeket, és reménykedtem, nincsenek kivéve, és hogy elérhető magasságban vannak, ha már voltam olyan okos, hogy a praktikus magas sarkút a szobámban hagytam. Bár ma még nem néztem, de biztos vagyok benne, hogy a Vénusz szerencsétlen állása vagyok ma ilyen szerencsétlen. Összesen négy könyvre van szükségem, amik közül három már nálam, van, azonban a negyedek a felső polcok egyikén van, amit az én magasságommal lehetetlenség elérni. De persze, azért lábujjhegyen ágaskodom, hátha valami csoda folytán elérem azt a hülye könyvet, de még az ujjam hegyével se érem el. Már pedig én enélkül a könyv nélkül nem megyek sehova. Még egy utolsó próbát teszek, aztán ha most se sikerül, Merlinre, kicsapom a hisztit, hogy a magasságom miatt diszkriminálva vagyok. Igyekeztem minél magasabbra nyújtózkodni, mikor valaki meglökött, ezzel kibillentve az egyensúlyomból. Ha az ijedtségtől nem kapok hirtelen a könyvespolc széléhez, biztos hanyatt vágódok.
Azt hiszi egy bocsánatkérés mindent megold? Hisz bármi bajom lehetett volna, arról nem is beszélve, hogy haltak már meg emberek ennél kevesebbtől is. – De igen is haragszom. Bocs, hogy nem nőttem magasabbra – fontam karba a kezem, és dacosan pillantottam fel a fiúra. Utálom, ha nálam jóval magasabb emberekkel kell beszélnem, mert kitörik a nyakam, ráadásul, elég pocsék érzés ilyen kicsinek lenni, főleg, mivel kábé az elsősök is magasabbak nálam. Egyedül a bátyámnál nem zavar az óriási magasságkülönbség. De ő a bátyám, és szeretem. Ezt a fiút viszont, nem hogy nem szeretem, de még csak nem is ismerem, ezért is vagyok ennyire mérges. – Ami azt illeti igen – felelem viszonylag higgadtan. Ha már felajánlotta a segítségét, akkor miért utasítanám vissza? – A felülről harmadik polc, balról a negyedik könyvet nem érem el, és nagyon kellene a házimhoz – mutatok fel, hogy még is melyikre lenne szükségem. Egyszerűbb volt pontos leírást adni a helyzetéről, mint csak a címet mondani, mert így hamarabb megtalálja, és én hamarabb távozhatok innen.
Amikor megemlíti, hogy lehet, tudok neki segíteni, akaratlanul is felcsillan a szemem. Még mindig mérges vagyok a srácra, de szeretek segíteni az embereknek. – Nos, a legmegfelelőbb embert lökted fel – mosolyodtam el vidáman. – Hát a legismertebb talán Nostradamus, A próféciák című könyve. De vannak még egész használható könyvek róla. De pontosan mi kellene? A jóslatai, vagy magáról Nostradamusról valami? – érdeklődöm.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Coralie Herondale összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-01-21, 18:49-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean 2017-01-15, 13:06


Cora & Sean


Sean már órák óta a könyvtárban gubbasztott. Előtte rengeteg papír hevert: pergamenek ősi rovásírásokkal, jegyzetek, vagy különféle papírlapok, amiken megkezdett mondatok, elrontott ábrák éktelenkedtek. Eleinte tintával és pennával rajzolt, de azok hamar elmaszatolódtak, így miután csak azt érte el, hogy a keze és az ingujja tiszta fekete lett, felhagyott vele, és ceruzával próbálkozott.
Teljes mértékben belefeledkezett a munkába. Egy teljes asztalt kisajátított a fecnijeivel, pergamenjeivel, a Nostradamusról szóló könyveivel és egy apró, gömb alakú régi kacattal. A tárgyon lévő írást már sikeresen lemásolta, most azon ügyködött, hogy a szimbólumokról és ábrákról készítsen másolatokat, mielőtt megpróbálná felnyitni az ereklyét.
Kevés dolog tudta volna most kizökkenteni őt. Látszott rajta, hogy mennyire koncentrált: a homlokát ráncolta, vagy a mellette lévő széken pihenő táskából mentaleveleket húzott elő, és rágcsált. Néha-néha az egyik könyvért nyúlt, felcsapta, lapozgatta azt, majd bosszúsan fújva visszalökte a kötetet a helyére, és ez ment már kora délután óta.
A szemei alatt sötét karikák húzódtak, ami arról árulkodott, hogy ma éjszaka sem aludt sokat. Állandóan a tárgyon járt az esze. Vajon mit rejthetett a belseje? És mi köze volt Nostradamushoz? Szeretett volna mielőbb utánajárni a rejtélynek.
Felhagyott a rajzolgatással, és átbogarászta a jegyzeteit. Úgy érezte, valami hiányzik. Ő túl kevés volt ehhez a projekthez. Nem értett annyira a jövendöléshez, sőt, egyáltalán nem volt otthon a témában. Ráadásul forrásokban sem bővelkedett. Kelletlen fintorral lökte ki maga alól a széket, és indult meg a könyvtár, jóslástannal kapcsolatos részlege felé.
‒ Biztos van valami kötet, ami felett átsiklott a figyelmem ‒ motyogta mentát rágcsálgatva. Megnyugtatta a szájába szökő mentolos íz, képessé vált higgadtan gondolkozni. Azonban annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem figyelt a környezetére, és véletlenül meglökött valakit. Meglepetten pillantásokat vetett az illetőre, látszott, hogy a fiatal férfi teljesen más világban járt.
‒ Ne haragudj, nem vettelek észre ‒ kért elnézést a lánytól. Szégyellte magát a figyelmetlensége miatt. Annak ellenére, hogy mardekáros volt, tanult némi illemet, és gyakorta alkalmazta is. ‒ Segíthetek? ‒ ajánlotta fel a segítségét, ha esetleg a lány nem ért volna el egy könyvet, vagy ha a földre esett egy-egy kötet, azt szó nélkül felvette.
‒ Bár, lehetséges, hogy inkább te tudnál segíteni nekem… ‒ felelte eltűnődve, elvégre mégis csak azon a részen futottak össze, ami tele volt különféle jóslásokkal és próféciákkal kapcsolatos olvasmányokkal. ‒ Elakadtam egy ereklyetanulmányozása kapcsán, ami véleményem szerint Nostradamushoz köthető, azonban teljesen ismeretlen számomra a jövendölések világa. Tudsz esetleg ajánlani valami kötet, ami segítségül szolgálna? Utána ígérem, kárpótolnálak, amiért majdnem fellöktelek. ‒ Képtelen volt nem az ereklyével foglalkozni. Csak azon járt az esze, teljesen megszállottja volt már annak a tárgynak, így nem csoda, hogy elfelejtett bemutatkozni, vagy megkérdezni a diáktársa nevét.





[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sean O'Gallagher
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Cora & Sean 2017-01-15, 13:04

***


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Who believe that the adventure is dangerous, just stay in the weekdays's captivity, and they'll see that they die before time.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Cora & Sean

Vissza az elejére Go down

Cora & Sean

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Sean lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Könyvtár (4. emelet)-