Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 15:45
Jacob Troops


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 10:59
Gwyneira Rousseau


ϟ Keresem a...
  2018-12-09, 15:23
Melissa Greenwood


A hónap posztolói
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Elijah Crowfield
 
Draco Malfoy
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39827 hozzászólás olvasható. in 3513 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Uther & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-12-01, 19:51


Nox & Uther
Face to  face

 

Érdekes, ahogyan a nő cicázik velem, mintha azt engedné sejtetni, hogy benne lenne ő bizonyos dolgokban, ám csak módjával, védve a saját hátát. Épp csak annyit kockáztat, amiben benne van a halálos veszély, ám a halál nem. Annál élvezetesebb! Az utóbbi időben alaposan mellőztem a gyengébb nem társaságát, főleg az ikerfivérem elvesztése nyomán, ám már úgy vélem, nekem sincsen vesztenivalóm. S ahogyan Nox tálalja ugyanezt, kedvemrevaló a stílusa, szinte megnyalom az ajkamat, mintha szó szerint fel akarnám falni. Azért csak szinte, valójában bőven vannak vele elképzeléseim. Udvaroltat magának, holott kettőnk közt mindez csupán játék, mindketten tudjuk, hogy milyen kapocs is áll köztünk. Ahogyan közelebb hajol, visszafogom a lélegzetemet, én is elvárnék bizonyos dolgokat, amiket ugyan nem kapok meg, ám az az érintés.. Oh igen, nagyon is tudatos, a nő nem csupán számító bestia, izig-vérig hölgy is. Csalódottan vehetném tudomásul, hogy ez alkalommal pusztán megcsillogtatja azt, ami később éledhet, ám ez bőven elegendő, úriemberként ezt kell fogadnom.
- Én még maradok, ismerkedem a hely aurájával.. Érdekes tapasztalás volt mindez. – Hagyom ellépni mellőlem, s sóvárogva nézek utána, holott lehetne mindezt kevésbé nyersen, most erre futja. Beszívom az illatát, eljátszom az esdeklő udvarlót, ez is a játék része. Hogy aztán egyszer majd jól megtépjük egymást. Majd egyszer. A puszta szeszély kedvéért. S ismét visszahajol, karcolásnyi billogot ejtve rajtam. Felszisszenve harapok az ajkába, hogy ne az övébe kelljen.. Déjá vu...!






words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-11-22, 20:52



Uther & Nox







- Valahogy úgy. - felelem sejtelmesen, de ezúttal nincs mögötte különösebb tartalom. Mi tagadás, látok benne fantáziát. Sőt mi több, egy eljövendő sötét nagyúr vonásait vélem felfedezi a jégkék tekintet mögött, ami bár elismerésre adhat okot, mind tudjuk mi a véleményem a nyílt hatalomról... De ezzel nem szükséges, hogy tisztában legyen, nekem csak annyi kell, hogy őt is, sok más messzemenően különleges, ám észrevétlen társával karöltve köreimben tudhassam. Talán mint szövetséges, talán csak mint emésztgetnivaló jelenés, nem tudom... Egyelőre nem. Azt mindenesetre érezheti, hogy a továbbiakban szívesen fogadom a társaságát. Mi több, egyenest elvárom. Ennek valódi célját azonban fedje homály.
- Ahogy mondja. - öltenek ravaszkás bájt vonásaim, magabiztosan tartva a hideg pillantást. Közeledésére meg se rezzenek, csupán arcához emelem vékonyka kacsómat, s lágyan végigsimítok éledező borostáján. Szó mi szó, kívánatos jelenés, de holmi ártalmatlan bájolgáson kívül nem sok semmit engedek felszínre törni, nincs még itt az ideje. Gondosan kell eljárnom, ha valóban visszatérő vendégeim közt szeretném tudni. Ehhez pedig elengedhetetlen némi... Kecsegtető misztikum. - Most viszont ha megbocsát, várnak rám. Hamarosan találkozunk... És jó szórakozást. - dorombolom füléhez egészen közel hajolva, majd apránként távolodok el, körmeimmel leheletnyi karcolást hagyva markáns állkapcsán, mielőtt végleg elnyelne a vörösben úszó folyosó homálya. Alig várom a folytatást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-11-10, 16:15


Nox & Uther
Face to  face

 

Különös tapasztalás ez, hogy a nő nem feszül neki az elméjében kutató ujjacskáknak, hanem finoman belesimul, mintha holmi macska lenne. Láttatni enged valamit, amiről úgy véli, megelégedettségemre szolgál majd. Akár elégedett is lehetnék, ám tudom, a mi világunkban annyit mutatunk, és azt, amit a külső szemlélő igazából láthat. A sötét boszorkány egy csinos, mégis velejéig romlott teremtés, aki őszintének mutatja magát, tulajdonképpen olyan, mint bárki más. Éppen ez teszi olyan emberivé. És ezzel együtt félelmetessé. Ha valaki elengedi magát mellette, akkor mindent kockáztat. Nox olyan típus, aki mellett bárki megvalósíthatja az álmait, hogy aztán súlyos árat fizessen érte. Bennem is támad némi félelemmel telt vágyakozás, ám tudom, hogy hol van a határ. És csak óvatosan lépem át.
- Talán annyira mégsem mások. Elvesszük, amit akarunk.. – Ez akár kérdés is lehetne, ám nincsen hangsúly a szavaimban, hiszen egyikünket sem kell győzködnöm. Nox átlát rajtam, amennyire még Dumbledore sem tudott, aki már egyszer Tom Denem esetén ügyes emberismerőnek bizonyult, de nem annyira, hogy tegyen is ellene. Én pedig már nem követem el Denem ostoba hibáit, Noxhoz hasonlósan sokkal emberibbnek mutatom magamat, mint egy eljövendő, vagy éppen egy sokat tapasztalt sötét varázsló. Nox kiváló szövetséges lehet, egy bizonyos pontig. Ám az ár, amit kíván.. Nos különös bizsergést vált ki belőlem.
- Ez felhívás keringőre. – Bólintok, egészen ésszerű, és elfogadható ultimátum a részéről. Nevethetnénk randinak is, és az az ajakbeharapás, mintha azt sugallná, lehetünk szövetségesek a tárgyalóasztalnál, s a hálószobában is. Már persze ha a hölgy nem valami imádkozó sáska, aki a nász után leharapja a hím fejét. Kinézném belőle. – Intellektuális társaságra vágyik, vagy..? – Kérdezem finoman a csípőjére csúsztatva a kezemet, s belépek a lábai közé, mintha holmi merész latin táncra hívnám.




words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-11-02, 20:58



Uther & Nox







Talán a legilimencia iránt tanusított, laikus rajongásom teszi, talán tekintete valóban ennyire beszédes, egy biztos: érzem bizonyos gondolatait, nyomokat, melyeket a pillanat varázsán felbuzdulva hagytam benne. Ez a tény pedig lágyan dorombol magasztos öntudatom mellett. De nem azért szándékoztam az elméjébe férkőzni hogy csupán gondtalanul illegessem magam értékes emlékei között, célom van azzal, hogy minél inkább fejébe vésse imént megtapasztalt jelenésem. Szeretek hatni, pláne következményekkel, az egész folyamat olyan, mint egy visszhang. Egy hang, egy rezgés, ami örökkön örökké, állandóan terjed a végtelen térben, s létezésével kényeztet. Hisz míg élsz, tudod hogy te vagy a forrása, s miután meghaltál, téged képvisel.
- Természetesen látszatra. Meg kell őket győznie, tudatosan vagy anélkül, hogy mindez megéri nekik, s onnantól azt teszik, amit csak kíván. De lehetséges hogy mások a módszereink, Önre bízom. - tűzök mondatom végére egy sunyi kis félmosolyt, mondandójának első felére szándékosan csak egy pajkos biccentéssel reagáltam. Nem gondolnám, hogy én leszek az, aki tanácsot ad neki hogyan kell építeni a hatalmat, ahogyan azt sem, hogy szüksége van rá. Valódi gondolataim a témáról perpillanat nem minősülnek lényegesnek, vagy legalábbis kellően eltörpülnek a tény mellett: eljött az én időm.
- Szeretném ha időnként meglátogatna. - mosolyodom el, s tekintetemben meglepettségre éhes mohóság bujkál, miközben finoman ajkamra harapok - Fokozatosan, időről-időre bocsátom majd szolgálatára lányaimat, és rendkívülimód örülnék, ha egy-egy ilyen eset után felkeresne, meghívna egy kellemes vacsorára, ami közben gondtalanul, a rideg monotonitástól elzárkózva tárgyalhatnánk meg mindezt. Egymás közt... Ennyit kérek csupán. - s ennyivel színpadias monológom is célt talál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-10-27, 21:05

Nox & Uther




Türelmesnek tűnő tartással várakozom, felkészülve, hogy a halál színházából több tucatnyi ellenlábasom tör rám. Nox igazi csalinak tűnhet, ám pont ez benne a szép, hogy csupán játszik minden idegszálammal, egyenlőre nem kell tőle tartanom. Legalábbis ezt hiteti el velem. Különös kettősség lengi körbe, mintha ő maga sem akarná eldönteni, hogy kurtizán, vagy hataloméhes boszorkány. Bárhogy is legyen, egy percre sem érdemes lebecsülni, mert valahogy süt róla, hogy minden vele töltött percért súlyos árat kell majd egyszer fizetnem. Ezerszeresnél komolyabb adósságot halmozhatok fel, ha életben hagyom.
S a bestia megleli párját. Ha magamban nézek, tudom, a modernkori gonoszról nem süt, hogy mit is rejt a maszk, amelyet a külvilágnak mutat. A nő is csodás, szinte elérhetetlen tündér, aki azonban a kitartó próbálkozóknak mégis odavetheti a koncot. Nem, a modernkori gonosz csinos, s azt a látszatot kelti, hogy amúgy hazaviheted anyunak bemutatni.. És tényleg, Noxot bárki el tudná képzelni az oldalán.. Nem is sejtve, hogy ezzel a vesztébe rohan.
- Azt nem kétlem. Kiváncsian várom őket. Mondhatni, pattanásig feszült várakozással.. – Mormolom, mintha én magam provokálnám. Hiszen lássuk be, nincs is annál vérpezsdítőbb, mint amikor egyikünk sem tudja, mit hozhat a következő pillanat. Akár üdvözítést, akár halált.
- Legyek a támasz? Ne röhögtessen kedves.. Nem vagyok kocsmapult. A kis hölgyeket én használom, és nem fordítva. Ámde.. Ön mit kíván? – Túlságosan magas labda, de hát istenem, ha már ennyire pofátlan, hát kapjon is valamit cserébe. Ráadásul kiváncsi is vagyok, hogy meddig képes elmenni. Sejtésem szerint nem a végsőkig. Annál sokkal tovább. Noxnak most kell döntenie, hogy mit választ: valami olyan ajándékot, amely méltó hozzá, vagy.. marad számára a vesszőfutás ez életéért.





without words zene ● álmomból valóság?



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-10-26, 21:55



Uther & Nox







A madame páholyából kilépvén tartásom megfeszül, kell pár másodperc, míg ismét magamra öltöm azt a már jól ismert megtört gőgöt, némi színpadis eleganciával tarkítva. Szó se róla, hogy odabent megalázkodtam volna, csupán... Vannak személyek, akik belátom, képesek átlátni rajtam, s a bolond is érzi, hogy nincs az a praktika, amivel ellenszegülhetnék akaratuknak, tulajdon magabiztoságomtól eltekintve. Tudja mi a célom, s tudja hogyan jutottam ide, s mégis: kedvel. És az érzés bár kölcsönös, mind tudjuk, hogy ez köreinkben vajmi keveset nyom a latban.
Mohóságom árulkodónak hat, ugyanakkor teljesen indokolt. A hiteltelen szónok hamar odavész, vajmi kevés kuncsaftom maradna hű hozzám, ha megállapodásunk mindig egyoldalúan az én javamra húzna... Pedig így van, csupán nem kelt feltűnést. Az ok... Az ok az, ami mindent vezérel, s az avatatlan szem előtt minduntalan rejtve marad. Kivel, mikor, miért, hogyan... S mindezt egyetlen gondolat szüli. Be kell hogy valljam, imádom a munkám.
Negédes bájjal nézek ismét a hideg szempárba, magamba szívom a belőle áradó balsejtelmet. Nincs is szebb a harcias bizalmatlanság penetráns zamatánál.
- Csakugyan? Pedig tele vagyok meglepetésekkel. - De hiába, valami kevés konkrétumot megérdemel, ő is, meg a helyzet is. Persze épp csak annyit, hogy az még szórakoztató legyen. Olyan információk birtokába jutottam, melyek jobb, ha csak akkor tudatosulnak benne, mikor már teljes valójukban tárulnak elé, gondoskodó jelenésként táplálva benne az őrület szikráját. Oh, bárcsak láthatnám, minden piszkos galleont megérne.
- De legyen ahogy kívánja. Dekoratív hölgy, sóvárgással, kételyekkel teli, kivel igazságtalan volt a múlt, s a jövő is masszív támasz nélkül csak nem várt ingovány. Használja ki, legyen a támasz, biztosra veszem hogy talál majd rá okot.
Hát már hogyne találna...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-10-01, 10:50


Nox & Uther
Face to  face

 

Valahogy szönyű balsejtelem kerít hatalmába, noha engem, a sötét varázslót rendszerint nem kerülget ilyesmi. Nox aurája az, ami kiismerhetetlen. Érződik benne a romlottság, ám oly enyhén, hogy az avatatlan szemek és fülek számára tökéletesen elrejthető. Ez pedig szörnyű erőt sugall. Míg a helyes pofi amolyan ártatlan kurtizán benyomását kelti, ami már önmagában is kissé ellentmondás (noha valaki pont az ilyen diáklánynak tetsző hamvas prostikra gerjed), a hittől csillogó szemek mögött veszedelmes bestia rejlik. Olyan hatalom, amelynek a mélyére nézni olyan, mintha az ember magával a lidércfénybe bámulna. Remélve, hogy rájöhet a titkok titkára, ám minderre csupán kicsiny esély mutatkozik, rendszerint inkább beleőrül az ember a látottakba. Nox mintha nem is lenne igazi ember, csupán valami sötét entitás, még azt is el tudom képzelni, hogy ha egyszer fellebbentené a szoknyáját, alatta csupán a sötétséget látnám. Nos igen, egy hozzám hasonló romlott alak már bármit el tud képzelni, s Nox esetében a rémálom, amit hozhat az emberiségre, nem pusztán illúzió, nagyon is valóságos kép. Tegyük fel, hogy míg számomra a hatalom, a kiteljesedés a cél, ezen lányka bizony magát a sötétet hozná el, rémálmokat, pusztulást. Ha úgy hozza a helyzet, meg kell állítanom. Ám addig, akaratlanul is a hátsóján felejtem a tekintemet, a hipnotikusan ringó csípő bizony odavonzza a férfiember pillantását, bármennyire is legbelül objektív hidegséget erőltetnék magamra, pontosan tudom, hogy a hatalomhoz az izzó szenvedélyen át vezet az út. A fivérem halott, miután áldozatul esett a vélalánynak, ám velem ez a csúfság nem eshet meg. Felemelem hát a tekintemet, már csak azért is, hogy ha kísérőm hátrapillantana a válla felett, noha biztos vagyok benne, tudatosan riszál ennyire, s tudja, hogy mit is bámulok éppen.
- Aha. – Sötéten pislogva köpöm ki kedvenc szavamat. Legalább egy utolsó pillanatra még ismét a harapnivaló hátsóját mutatja nekem. Karba fonom a kezemet, s egyik lábamat a falnak lökve háttal támaszkodom oda, hogy bevárjam a nőt. A szótagonként memorizált sóbálvány átok ott kering az elmémben, pálca sem kell már a legtöbb varázslatomhoz, a testem már önmagában is fókusz, s gyakorta használt pusztítói igéim már a bőrömbe karolt rúnákon át a szememből pattannak ki. Türelmesnek tűnő testtartással várok, legbelül viszont az ugrásra kész ragadozó pillantásával feszülök meg. Nox ismét előttem, elrúgom magamat a faltól, hogy illőn köszönhessem. – Megtudhatnék néhány információt a kiszemelt jelöltről? Nem szeretem a meglepetéseket. – Kiváncsian villan jégkék zafír pillantásom, már most be akarja hajtani a fizettséget, noha még nem is teljesített? Érdekes mohóság, ez határozottan tetszik? Vajon mit kér cserébe?




words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-09-25, 13:06



Uther & Nox







Ami a kiismerhetetlenséget illeti, hős vendégem sem panaszkodhat, aki önnön tudatán kívül kimentette ma estémet a monotonitás kíméletlen enyészetéből. S lám, mégsincs amivel tartoznék neki… Kivéve persze a bizalmat. Azt a bizalmat, amit oly sokan oly sokféleképpen értelmeznek. Talán különösen cseng, de én mindenkiben megbízom. Miért is ne tenném? Hisz könnyű ez olyannak, akinek nincsenek titkai, vagy ha vannak is, azok a saját szemében sem történtek meg soha, s már nincs is aki a szembesítés eszközével élne ellene. Vagy egy olyannak, akinek az Élet nem érték, legalábbis a sajátja semmiképp, csak a szenvedélyes kíváncsiság s a vakszerencse söpri folyton, apránként előrébb, olyan pillanatokat hajszolva melyben mintha bujkálna egy halovány értelem.
Elmosolyodom a válaszán, különös zamata ez a hazugságnak. Mind tudjuk, hogy az igazság valahol messze bujkál, mégsem firtatjuk; a misztikum élteti a helyzetet. Oly felesleges volna mindent egy csapásra feltárni, mindent csak úgy, egyik pillanatról a másikra egymás nyakába zúdítani, ha egyszer van idő, mely lehetővé teszi egymás vegzálatlan, aprólékos boncolgatását. Szigorúan elméleti síkon persze, ezért a két szép testért igazán kár lenne, akad sok másik, ami csak arra vár, hogy szétcincálják. Legalábbis látszólag.
- Ám legyen. – S már lebeg is előttem a következő cél. Nem, nem tervezem halálába vezetni a drága Uthert, még csak meg sem fordult a fejemben… De tényleg.
Kecsesen feltápászkodva még egy sanda pillantást vetek a hátam mögé, őszinte, ravasz mosolyt tulajdonítva a fiú arcán megjelent meglepettségnek. Ha van tökéletes hangulat…
A fizikai tér illúziójával ellentétben hiába a sok lépcső, hiába a végtelennek tűnő folyosók, valójában felfelé haladunk, csupán egy alternatív útvonalon megközelítve a szentélyt, melybe egy-két kivételes egyénen kívül senkinek sem áll módjában belépni. A madame páholyához igyekszünk, hisz ha valaki, akkor ő még nálam is kiterjedtebb kapcsolati hálóval rendelkezik: fiatal, vadorzó nőstények egész hadával a háta mögött. Engem mégsem tekint alárendeltjének, noha egyelőre egyenrangú vetélytársának sem, hiába pályázom a posztjára időtlen idők óta.
A következő pillanatban az éppen aktuális folyosó kitágul, ajtótlanná válik, semmi más nem látszik, csak egy jókora boltív, hatalmas, oldalra rögzített vörös függönnyel, körötte szép libasorban testőrök tömkelegével. Két alak látszik egyre tisztábban körvonalazódni a túloldalon: a kopaszodó tulajdonos, avagy szerencsétlen ágyasom, akit már csupán átható befolyása tart egyben, s mellette ott ül maga a megtestesült alvilági tekintély. Száz év ráncait hordja magán, tekintete mégis élénk, tartása oly gyönyörűen megfáradt s tiszteletet parancsoló, hogy még tulajdon ezüstös hajzuhataga sem mer kilépni feszes kontyából. Titkok, tapasztalatok millióit cipeli megsüllyedt vállán, ebből fakadóan látszólag nincs, ami kizökkentse túlvilági nyugalmából. De nem szabad zavarni, nem venné jó néven az idegen társaságot: elszokott már tőle.
- Ha megbocsát, ide egyedül kell, illetve szükségeltetik belépni. Elvégre tudja, több fül másképp hall. Várjon meg itt. – Egy pillanat se kell, s elegáns körvonalam már a függöny túloldalán díszeleg. Uther a tágas boltívnek hála szemtanúja lehet a jelenetnek, az eszmecseréből azonban semmi sem hallatszik el odáig: mágiával hangszigetelt páholyról van szó. A madame, megpillantván engem, elemeli tekintetétől a kukkert, mellyel a helység minden mozzanatát kémleli s nyilvántartja, s mely olyan információk birtokába engedi juttatni, amikről én, mint egyszerű informátor, álmodni se szoktam. De tudjuk be ezt annak, hogy mások a módszereim, nem kenyerem a tisztelet, a megalázkodás pedig még annyira se. A tulaj kezet csókol nekem, majd közelebb hajolok kettejük sziluettjéhez. Elég néhány perc, zárásképp pár elismerő biccentés, újabb kimért léptek, s ismét kuncsaftommal találom szembe magam. Arcomon titokzatos mosoly, már-már egy leheletnyi kegyetlenséggel mögötte. Egészen izgalmas információk birtokába jutottam.
Pár másodpercig fürkészem a tekintetét, s csak azután nyitom szóra a szám.
- Napok kérdése, és óhajának legelső láncszeme önként s dalolva keresi fel magát. Akár át is térhetnénk az alku rám eső részére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-08-18, 19:24


Nox & Uther
Face to  face

 

Nox igazi kiismerhetelen kincsnek bizonyul, mint akit nem terhel az erkölcs, vagy éppen a saját magába vetett hit, vagy kétség fogalma. Egyszerűen teszi, ami éppen az aktuális szeszélyének belefér, és vállat vonva siklik át az esetlegesen felmerülő akadályok lehetőségén. Szimpatikus látásmód, ez a nő akár még egy vékony pallón is átsétálna a láva felett, ha a másik oldalon valami kecsegtetőbb várná a saját életénél.
- Persze, persze. Én is ezt mondanám. Csupán egy átlagos, de jól tanuló fiú vagyok a Roxfortban. – Döntöm oldalra a fejemet, s mosolygom rá, akkor hagyjuk ennyiben. Végtére is a tudásunk ezen a ponton még igen felületes, jelenleg még bőven elég a sejtés, hogy a jövőben igen gyümölcsöző lesz ez a vállalkozás. Nox már nem egy diáklány, nem függ senkitől, ezért azt is el tudom képzelni, hogy ő maga legyen a pentagramma egyik csúcsán. Végülis miért ragadnék le öt tininél, ha egy tapasztalt boszorkányt is fogadhatok a sorainkba. Kétségkívül másnak kell lennie a jutalomnak, mint holmi apróságnak a hatalomhoz vezető úton. Amíg nem fordul velem szemben, akár megoszthatom vele a talált jutalmat.
- Négyet. Hiszek az ötös számban, s egy régi tanítványom ezúttal sem hagy cserben. Se több, se kevesebb nem fog kelleni. Így jelenlegre még négyre van szükségem. – Na igen, az előző csapatból már csak Lioneah van, a többiek vagy meghaltak, vagy eltűntek. Gondoskodtam arról, hogy soha többé ne beszélhessenek arról, amit velem tapasztaltak. Ha úgy hozza a helyzet, hogy egyszer majd fel kell égetnem a világot, akkor erős szolgákra lesz szükségem. Távozunk kifelé, az érintésemet kerüli a nő, ezen azért sikerül enyhén meglepődnöm, lehet, hogy már a puszta megjelenése is illúzió? Lehetséges, hogy nincs is anyagi teste már, pusztán valami vérmágiába illő kísértet? Ah.. micsoda izgalmak? Sikerül belepirulnom az izgalomba, holott nekem az ilyesmi nem szokásom, de felvillanyoz, hogy a nő még nálam is nagyobb titkokat őriz. A lépcsőt megpillantva legbelül szótagonként memorizálom a dezintegrációs varázsigét, az alagsori grádicsok rendszerint vérgőzös kínzókamrákba vezetnek, s valahogy nem érzem úgy, hogy ez a nap megérett volna a halálomra. Nem kéne, hogy a hely a sírboltommá váljon. De mint tudjuk.. A sötét varázslók módszere az árulás. Csendbe burkolózom, s lassan lépdelek a nő mögött lefelé.




words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-08-02, 16:35



Uther & Nox







Hogy tudom-e mi jár a fejében? Nem... Fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, hogy lehengerlő taktikai háttér áll mögötte. Kérdés, eléggé kecsegtető-e ahhoz, hogy tulajdon kapcsolataim egy részét áldozzam rá? Elvégre így megy ez a szakmában: az emberek jönnek-mennek, kit egyszer felkaroltál, azzal a lendülettel hátba is szúrod, ha a helyzet, s a fizetség úgy kívánja. Nincs erkölcs, nincs lelkiismeret, csak tettre- s naprakész, éhező kuncsaftok, akikkel vagy leállsz tárgyalni, vagy nem - utóbbi opció azonban szerencsétlen esetben akár az életedbe is kerülhet.
De nem, nem fogom visszautasítani az ifjút. Már csak a bennem keltett szimpátia miatt sem, de elsősorban azért, mert potenciált látok benne. Sugárzik róla a szenvedélyes hatalomvágy, s ő azon ritka esetek egyike, akiknél ez - látszólag - kellő gondolati háttérrel van alátámasztva.
- Nocsak... - ejtek el egy önelégült mosolyt, a következő kérdésre azonban kétkedően felvonom egyik szemöldököm - Semmi olyat nem tudok mondani magamról, ami hasznára válna. Én csak egy szerény informátor vagyok, a londoni éjszaka szülötte. - S részemről ennyivel le is zárnám, ami rejtélyes múltamat, netán jelenésemet illeti. És hogy véletlenül se kerülhessen porondra a folytatás, ideje a lényegre térni.
- Négyet? Hm... - Egy pillanatra elgondolkodok, majd egy látszólag hirtelen ötlettől vezérelve lágyan felállok kényelmes fotelemből, s jelentőségteljesen vendégemre nézek. - Ahogy kívánja. Jöjjön. - Aggodalomra semmi ok, csupán egy pár folyosónyival arrébb lévő, ám annál jelentőségteljesebb helyre vezetem. Karnyújtására halványan elmosolyodok, elfogadni azonban nem szándékozom, csak egy halvány biccentéssel jelzem, hogy kövessen. Remélvén hogy a nyomomban van, lassú, kecses léptekkel indulok el páholyom vastagon elfüggönyözött bejáratáig. Kilépvén megcsap a hatalmas, elegáns helységben terjengő tömény dohányfüst és parfüm aromája, s már most tekintetek tömkelegét érzékelem magamon, ez azonban pillanatnyilag a legkevésbé sem érdekel. Hátrapillantok, s célirányosan elindulok egy közeli lépcső felé. Megrendíthetetlen határozottsággal haladok előre, kiemelt helyre vezetem, olyan helyre, amit csak a legvégső esetekben szokásom igénybe venni; a siker azonban garantált, csupán idő kérdése. Persze ha útközben a kedves Uthernek bármi kérdése akad, készséggel felelek. Akad még néhány perc mire odaérünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-07-24, 21:15


Nox & Uther
Face to  face

 

A vadorzó szóra felkapom a fejemet, pontosan olyanokra van szükségem, akiket újdonsült összekötőm így jellemez. Gátlástalan törtetőkre, hiszen mint tudjuk, a sötét varázslók módszere az árulás. Mások hátán kapaszkodnak fel, ahogyan én is tettem annak idején. Természetesen én be tudok törni szinte akárkit, de akár a halálra elszántnak kell lenniük, hiszen a véres csatamezőre hurcolom majd őket, ahonnan nem futamodhatnak meg, különben az életükbe kerül, ha hátat fordítanak nekem.
- Tulajdonképpen nagyon belehibázott kedves. Ám a saját vállamat kell megveregetnem, hogy ilyen profin választok informátort. Nos.. Ön is érdekel. Megtenné, hogy összefoglalja, mit érdemes tudnom magácskáról Nox? Hol cseperedett fel? – Teljesen úgy kezelem, mintha én volnék az idősebb, holott néhány év lehet köztünk az ő javára, de a szerencsés háttérnek köszönhetően a tapasztalatom még bizonyos roxfortos tanárok közé is emel. Ha ötven évvel ezelőtt élek, az a bizonyos sötét nagyúr nem is biztos, hogy idáig emelkedik. És hogy én volnék a következő? Meglehet. A módszereim lényegesen finomabbak, a céljaim pedig csiszoltabbak mint Denemnek. A világméretű hatalomátvétel helyett apránkét terjesztem ki a fennhatóságomat.
- Több százból azért csak találok négyet. Nem vagyok telhetetlen. – Bólintok, megyek én szívesen, noha élek a gyanuperrel, hogy csapdába akar csalni. Egy hozzám hasonló alak mindig védje a hátsóját. Ha már találkozunk, tegyük azt nyílt terepen. Ám fel vagyok készülve bármire a mai estét illetően, a védővarázsok a helyükön, moccannom sem kell, hogy megvédjem magamat. Fizetem az italainkat, majd a karomat nyújtom a nőnek, hogy vezessen csak.



words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-07-16, 13:15



Uther & Nox







Ugyan mihez is kezdenék én, a túlvilági kíváncsiság szenvedélyes szeretője az olyan fejtegetni való kuncsaftok nélkül mint az, aki épp előttem készül uralma alá vonni a térnek és időnek azon szeletét, melyen pillanatnyilag kénytelenek vagyunk osztozkodni? Ki tudja? Ez azonban részemről sincs másképp, nincs az a vadul tomboló hatalom, ami képes lenne elnyomni magasztos, már-már fennkölt tartásomat - még ha az a hatalom lényegi mivoltában minden tekintetben messze felülmúlja sajátomat. Ezt azonban bolond lennék beismerni, mind a tulajdonosának, mind saját magamnak. Így hát nem marad más, mint a minduntalan, tudatosság ölelte pszichés hadjárat a kiolthatatlanság fényében egészen addig, míg van fizikai test ami csatateret biztosítson neki.
Kettőnk pillanatnyi múltra visszatekintő kapcsolata is valahogy eképpen jellemezhető, s pont ez az, amiért olyannyira vonzónak hat a folytatás. Ez persze nem jelenti azt, hogy végletekbe menő diszkréciómat hajlandó lennék sutba dobni, de mint mondtam, szeretem megosztani a játékaimat, feltéve hogy akad akivel megosztanám.
- Hiába, az én lányaim mind vadorzók, kegyetlen törtetők ha a helyzet, s a motiváció úgy kívánja. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs az az akadály, ami a kezesbárányok nem túl kifizetődő létére sarkallná őket... - egy pillanatra megállok, ízlelgetem a saját szavaim, ördögi, elvarratlan szálak tömkelege látszik gyülekezni elmémben, s mindez roppantmód kecsegtető a jövőre nézve. - Persze ha esetleg, valamiféle furcsa véletlen folytán egyikük sem nyerné el a tetszését, készséggel ajánlhatok száz és száz másik ifjút a repertoáromból, egészen addig, míg meg nem találja azt, akiért idejött. Sőt mi több, a legjobb lenne, ha maga is velem tartana felkutatásuk során. Ígérem, nem kell messzire mennünk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-06-18, 14:31


Nox & Uther
Face to  face

 

Nem véletlen, hogy az utóbbi időben én is visszatértem az eredeti ötletemhez, miszerint egy fiatal lányokból álló különítményt képzek magam köré, hiszen Ruth és én az utóbbi időben külön utakon járunk. Fel kellett ismernünk, túlságosan is hasonlóak vagyunk ahhoz, hogy egy idő után a kezdeti szenvedélyt felváltsa a megszokott ritmus, így kell a távolság, számomra is az új felfedezések, őt pedig kalandos jelleme sodorja tovább az ismeretlen felé. Nem is tartóztathatom, így ellenben képes lehetek visszatérni egykori kutatásaimhoz, az alapítók sírboltjának feltárásához, amely azóta mozgatja a fantáziámat, hogy tizenegy éve átléptem a Roxfort kapuját. Sosem számítottam átlagos diáknak, a Van Horne-ok sötét vére csörgedez az ereimben, előtt tudtam, hogy mi az a sötét mágia, mint a nyalóka. S most, felnővén immár én vagyok a dinasztia utolsó sarja, ikerfivérem halálával végképp úgy fest, csakis rajtam áll, mit kezdek a közel kétezer évre visszanyúló sötét tudással. A könyvtár tartalma mindössze írott anyag, a hatalom immár a fejemben, az aurámban rejlik. Az összekötőm meglepően jó érzékkel hajlik bele az akaratom keltette satuba, s egyikünknek sem kell erőlködnie, vagy erőltetni bármit is, hogy tökéletes legyen a harmónia. A nő gyakorlottan siklik a veszélyes helyzetek között, mintha tudná, hogy a tánc lépései közül bármelyik lehet az utolsó. Mégis úgy éli meg a percet, hogy végletekig kiélvezi annak minden zamatát. Ezt mindenképpen becsülnöm kell.
- Szívesen megismerném őket, jobbára külön-külön. – Nox érzékelheti a szándékomat, szeretem leendő patronáltjaimat egyesével is a befolyásom alatt tartani, hogy a csapatmunkát én jelentsem számukra, ne pedig a többiek. A kislányok összeeresztve.. nos sosem tűnik jó ötletnek. Mérlegelem a hallottakat, már látatatlanban a kedvemre valók a jellemzések alapján, vagy a nő az aki ilyen hatásvadász módon színezi ki a stílusukat. – Tudja kedves, akire leginkább szükségem lenne az az igazi kezes bárány, aki legilimencia nélkül is kitalálja a gondolataimat. – A jeges pillantásba itt némi vörös láng is villan, amiből a nő leszűrheti, olyat keresek, aki készséggel áll minden kívánságom teljesítésére.
Eddig ugyanis a kiemelésében azok kaptak helyet, akik egy-egy szélsőségben jók voltak, ám hiányosságaik is akadtak bőven.





words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-06-04, 12:19



Uther & Nox







Továbbra is tartom a pózt, noha görcsösségnek nyoma sem érződik rajta. Ma már egyszerű kényelemérzetnek is mondhatnám, holott annak idején megannyi időt rászántam megkomponálására, hogy minden szempontból kifogástalan legyen ami a testbeszédet, vagy az az elleni felkészültséget jelenti. No meg, így látom legelőnyösebb szögben újdonsült partneremet. Kisugárzása meglepően, ugyanakkor elragadóan rideg, már-már halott bizonyos helyeken, de van más, ami mindezt az űrt kitölti: a sárm, elsősorban, és ha megérzéseim nem csalnak, motoszkál még ott valami. Valami, amiről pillanatnyilag fogalmam sincs hogy micsoda, de nem egyszerű dologról van szó. Nem egyszerű emberről van szó, ezt is érdemes leszögezni. S ahogy kiejtem  korábbi szavaim, ez egyre inkább körvonalazódik. Jelensége immáron nem csupán a helységet igyekszik mindenáron beburkolni, már-már fullasztásig tölteni, de az elmémbe is befurakodik, mintha csak ott létezne, s figyelne már a kezdetek óta. De nem ijedek meg, hisz ez csak egy illúzió, egy sokatmondó játék, ami közelebb vezet engem a megoldáshoz. Nekem nincsenek magasabb rendű céljaim, én egész egyszerűen csak tudni akarom, hogy ki ő, így ha szerencsém van, a visszájára tudom fordítani a helyzetet. Hagyom, hadd élje ki kíváncsiságát, úgysem talál odabent semmit, ami kételyként mutatkozna, ellenben ha odafigyelek, talán megfejthetem mi is az, amit pontosan keres - feltéve hogy egyáltalán keres valamit, és nem csak elbűvölően megalomán jelenségét próbálja mindenáron fitogtatni. Nekem mindkettő szimpatikus.
- Nem, tökéletesen helyénvaló az örökös. - felelem könnyedén, de nem mennék bele a részletekbe - épp úgy, ahogy eddig sem firtattam az övéit. Misztikumra misztikummal felelek, csak így kerülhető el, hogy kettőnk magasztos öntudata végül kioltsa egymást.
Pár röpke pillanatig még gondolkodok, majd elmélázva, mégis kecsegtető biztossággal elemzem korábbi kiszemeltjeim.
- Kivel is kezdjem... Akad valaki, aki ha nem is vetemedne rá, hogy elkötelezze magát, tragédiájából fakadó kíváncsiságára építkezvén sok mindenre sikerült már rávennem. Olyan dolgokra is, melyek bár véleményem szerint előnyére váltak és válnak, önszántából soha nem tett volna meg. Akad, aki épp annyira üres, mint amennyire gyönyörű, az üresség azonban nem a képességeire utal, azok türelmesen várnak a maguk zsenialitásában, míg gazdájukat végre lesz, aki cselekvésre sarkallja... Oh, és persze az a valaki, aki időtlen idők óta önmaga egy szélsőségesebb példájával küzd, s elérkezni látszik a nap, hogy végre szembenézzen vele, amihez terveim szerint én szolgáltatom majd az eszközöket... - semmi konkrétum, mégis sokatmondó köd, melyekből csak válogatnia kell, és valamelyik hamarosan összeáll. Természetesen szó sincs idegőrlő hatásvadászatról, mindez azt a célt szolgálja, hogy egyik ügy futhasson a másik mellett, hogy mindegyikük önálló védelmet kapjon, mégis sejtessék létezésüket. Ha úgy hozza az Idő, szeretem megosztani a játékaimat - noha csak olyanokkal, akiket érdemesnek tartok rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-05-08, 20:37


Nox & Uther
Face to  face

 

Leteszem a  poharamat, s asztalnak támasztom az alkaromat, hogy pókszerűen fonjam össze az ujjaimat. Érdeklődve figyelem, ahogyan beszél. Mint a legtöbb esetben sosem az számít, amit mond; sokkal inkább, ahogyan mondja. A legilimencia áldásos kincs, mégsem a gondolataira, sokkal inkább az érzéseire vagyok kiváncsi. Apró ujjak matatását érezheti az elméjében, meg sem próbálom leplezni, hogy mit is csinálok. Rezzenéstelen mosollyal bólintok, mintha csupán statiszta lenne az általam rendezett darabban, aki csupán egy beállított jelenetben csacsog, s közben én a világítást figyelem. A világítást ezúttal a tudatában labirintussá szőtt bonyolult dilemmák szövévénye teszi ki. A nők elméje oly összetett, hogy ha fel is térképezzük a lényegét, bizony lesznek olyan szegletek, amiket nem ismerhetünk ki. Vakfoltok, hogy úgy mondjam. Ám a vakfoltok motivációin aprót rángathatok, mint pók a hálóján, amikor ellenőrzi, hogy benne van-e már a légy. A hálóm súlyát ellenőrzöm, nem, Nox jelenleg még nem tűnik prédának, megérheti a hajnalt. Ismét iszom, hogy visszazökkenjek a mondandójához, magamra öltve a kisfiús sármot, amelyen már az elejétől fogva átlátott, ám a külső szemlélők lássák csak, hogy a Van Horne fiú csakis tudatosan alakítja az életét.
- Örökös után? Kegyed még túl fiatal ahhoz. Nem volna inkább helyénvaló a tanítvány? – Lovagolok a szavakról, mégis úgy tartom, hogy van súlyuk, teremtő erővel bírnak. Ha nem is volt időm szervezni az angyali alakulatot, arra igen, hogy utánanézzek újdonsült közvetítőmnek. Ez a nő maga a rejtély, akin lenne mit csámcsognom, ám mostanság más vizeken evezek.
- Az egyetlen kikötésem, hogy én magam még nem fedeztem fel őket. Hallgatom. – Duruzsolom, mint a kígyó, aki közel érzi magához a kisegereket. Vajon Nox is ilyen apró rágcsáló lenne, vagy ő maga a kigyóbűvölő, aki a bűbája alá akar vonni?





words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-04-30, 13:22



Uther & Nox







Kétségkívül pofás teremtéssel van dolgom, megnyerő karaktere belépte óta visszhangként cikázik a helységben, de bolond lennék leragadni egy ilyen aprócska, mégis jelentőségteljes részletnél. Amúgy sem egy múlandó fogalomról beszélünk, kisugárzásának darabkái visszavonhatatlanul áradnak minden egyes rezdüléséből, van időm kiélvezni - azt azonban hogy befolyásoljon, épp csak annyira engedem, miként az nem sodorja veszélybe a józan gondolkodást. Az igen csak súlyos következményekkel járna a jelen helyzetet tekintve - ami bár ínyemre van, nem árt óvatosnak lenni. Elvégre hány és hány száz bukott angyal, bosszútól torz égi jelenés próbált már a vesztemre lenni puszta érdeklődésként előadva? A saját apámról ne is beszéljünk.
Úgy tűnik, most is épp egy karakán apuci ül előttem, noha nem az enyém, és nem is olyan mint amire az ember első kézből asszociálna, de ugyan, aki eleget élt már tudja, hogy nem érdemes bármire is asszociálni, úgyis lesz száz és száz titokzatos jelenés - vagy titokzatos aurával felruházott jelenés - ami megcáfolja. Legyintése bár valahol megalázó lehetne, mégsem érzem magam letörve, még annyira sem elhessegetve, csupán összeszűkült szemekkel vizslatom egy másodpercig a nem épp tudatos gesztusnak szánt reakciót. Hiába, a megszokás nagy úr.
Továbbra is kimért kecsességgel meredek rá, rezzenéstelen arccal hallgatom óhaját, majd pár röpke pillanatnyi gondolkodás után ravasz mosolyra húzódik a szám, tőlem már-már szokatlan szívélyességgel tárom szét fekete neccel díszített karjaim. Tekintetemben mániákus kegyetlenség csillan, szinte felvillanyozódik, ámbár ragaszkodik korábbi ridegségéhez.
- Ez esetben jobb embert keresve sem talált volna. Noha nem kívánok hencegni az érdemeimmel, nemrég jómagam is "örökös" után néztem, így megannyi forrásból tudom kielégíteni ezt az igényt - a megfelelő fizetség fejében persze. - teszem hozzá a lényeget, bár az árnyalatnyi hasonszőrűség már önmagában is egy aprócska szívességgel ér fel, ha nem is épp tudatossal. - Ha nincs egyéb kikötés... - akár elő is rukkolhatok pár potenciális jelölttel - tenném hozzá, de ez úgy vélem magától értetődő. És ugyan a dolog indíttatása legalább annyira birizgálja a fantáziám mint az esetleges végkimenetele, jobbnak látom utólagos pontosításként feltenni az ominózus kérdéseket - szigorúan taktikai szempontból persze. Ilyen ez a szenvedély: még meg sem köttetett az üzlet, az én fejemben már lezajlott. Kérdés mennyire lesz ez kielégítő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-04-14, 21:22


Nox & Uther
Face to  face

 

Ha a nő arra várt, hogy kiélvezhetjük érkeztem minden pillanatát, az apró részleteket, bizonyára téved. Szokásommá vált lehengerlő aurámmal máris irányítani a tárgyalást, a stílusom magáért beszél, tudom, hogy mit akarok. Akár ki is élvezhetném, ahogyan szinte fal a tekintetével, aprót rándul csak az ajkam, ez a nő szinte lángol a szenvedélytől. Hm.. kevés otthon a szex? Mindenesetre extravagáns alkatnak tűnik, akivel még „az” sem lehet egyszerű történet, noha most nem ezért vagyok itt, mégicsak átfut az elmémen, mint minden férfién, aki egy nem túl szokványos fehérnéppel akad össze, bármi legyen is a téma. A pezsgő bennem is megindítja a szomjúságot, igaza van, egy ital mellett könnyedebben megy majd a bájcsevej. Odaintem az egyik egyenruhást, s kedvenc bourbon-ömet rendelem, olyasfélét, amelyet Ruth szokott némely megalázó sértésem után a fejemre önteni. Déjá vu!
- Valóban? Ez esetben rendben is vagyunk. – Bólintok, s összevillan a tekintetünk.  Nem kezdem el magyarázni a Lioneah-val való viszonyomat, s úgy fest, nem is nagyon érdekli. A magunkfajtákat titkok övezik, a sötét boszorkány ellenben betartja azt az iratlan szabályt, hogy nem kiváncsiskodik feleslegesen. Helyes, ez ismét alátámasztja, hogy miért él még mindig. Ha pont ő lesz a segítségemre, akkor meg kell fizetnem az árát, noha még nem egyeztünk meg semmiben. Ám a háttérben zajló események miatt ezúttal nem érek rá angyali csapatot verbuválni, szükség lesz egy közvetítőre. A keresztbe tett lábakra, és a hetyke mellek előtt keresztbefont karokra csupán szórakozottan intek, mintha egy legyet akarnék elhessegetni. Lényege: vettem a csábos külsőt, ám jelenleg nincsen időm belemenni a nyilvánvalóan provokatív incselkedésbe. Immár a bourbon-nel a kezemben foglalok helyett mellette, s féloldalasan felé fordulok, miután megnedvesítettem az ajkaimat.
- Tanulni vágyó diáklányokra van szükségem. Olyanokra, akikben buzog a becsvágy. Önző, makacs teremtésekre, akik a tudásért.. bármire képesek. – Nem éppen széplelkű teremtésekre gondolok, Jessamine esetében is halálra untam magamat a világbékét érintő kérdéseitől. Zafírkék pillantásom sötéten kavarog, ha a nő nem fog tudni segíteni, el kell tüntetnem. S ezt bizonyára tudja. Vagy alkuval zárul az este, vagy.. a csinos teremtés örökre eltűnik a süllyesztőben.



words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-01-30, 22:50



Uther & Nox







Valójában, a szó szoros értelmében nem várok semmit. Vagy legalábbis senki olyat, akinek fejben konkrét jelenést tulajdonítanék. Persze a naiv ábránd mint olyan engem is kísért, de vagyok már annyira szakmabeli, hogy legújabb kuncsaftjaimra csupán ígéretes sötét foltként gondolok - ennek a gondolati hátterét talán még egyszer ki is fejtem. Feltéve hogy valaki kíváncsi lesz rá...
Mindenesetre a most az most, és perpillanat megzavartak ugyan kellemes(nek értelmezett) eszmecserémben saját magammal, de talán jobb is így, hisz immáron teljes figyelemmel fordulhatok az érkező idegen felé. Épp csak kézhez kapom kedvenc pezsgőm, s lám, az áhított úr máris árnyként lobog be páholyom vérvörös függönye alatt. Se szó, se beszéd, se semmiféle felesleges formaság: csak felbukkan, lélegzetvételnyi időt sem hagyva különös kisugárzásának röpke elemzésére. Vajon tudatos mechanizmus ez, avagy sem? Ah, Nox, hisz még csak most érkezett, ne ragadjanak el az apróságok, tudni kell tartani a lépést...
- Ugyan kérem... Nálam minden mozzanat egy tiszta lap. Az már csak részletkérdés, ha ezek valamiféle aprócska véletlen folytán összefüggenek. - ejtek el egy nyájas mosolyt, s arcomat peckesen felszegve mérem végig az ifjút. Mutatós példány, s azok a tekintetek, mintha csak lelkem legbelsőbb zugáig hatolnának... Milyen kár, hogy nem találna ott az égvilágon semmit. És hogy őszinte legyek, veterán apuka révén kifejezetten megnyerőnek hat, ami az összhatását illeti. Persze sanda gyanúm, hogy nem éppen hagyományos apa-lánya kapcsolatról beszélhetünk ami a családfájának ezen aprócska részletét illeti, de én, mint öreg róka már semmi ilyesmin nem lepődök meg.
Lágyan legyintek mindkét oldalamra, célzásként tudatva testőreimmel hogy ideje elhagyniuk a páholyt - tisztes távolságokig persze. Veszik is az adást, s a két robusztus tömb mintha itt sem lett volna, egyszerre elvándorol. Kecsesen ráillesztem vékony karjaimat keresztbe tett lábaimra, s igéző tekintettel meredek az újdonsült úrra, melyben titkon elrejtek egy picúrka, ám annál jelentőségteljesebb gesztust, mely azon tény hiányérzetéből fakad, hogy nem mellettem foglalt helyet a kanapém. Na sebaj.
- Nos tehát, miben segíthetek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 272

TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox 2017-01-16, 18:45


Nox & Uther
Face to  face

 

Ha a nő arra számít, hogy sötét varázslóként a klisés csuklyás köpenyben flangálok, bizonyára téved. Ahogyan ő is tökéletesen játsza a szerepét, az olykor bizony nagyon is törékenynek tetsző úrinőt, nagyon is egy a stílusunk. Jómagam a széparcú tanársegéd álcája mögé rejtőzöm. Miért is törnék nyíltan hatalomra, amikor az iskola falain belül olyan tanulmányokat folytathatok, amiket a diáktársaim még hírből sem ismernek..? A családom több száz évre visszavezethető könyvtára reám maradt, így kiegészítem a roxfortos tanmenetet, s kutatásaim egyre mélyebben gyűrűződő eseményeket indítanak el. Ezúttal viszont nem az a cél, hogy tovább növeljem csekélynek már egyébként sem mondható tudásomat. Ideje egy kicsit a magánéletemmel is foglalkozni, ám ez azt jelenti, hogy amíg távol leszek, nem állhat meg az élet, ezért van rá szükségem. A Roxmorts túl közel esne a konspriációhoz, ezért úgy intéztem, hogy Lioneah a levelében Londont jelölje meg, a félreeső kiskocsma tökéletes találkapont lehet. Törtfehér ingem felett sötét felöltő, talár helyett fekete télikabát, amolyan zubbony jelleggel a bokámig ér, szárnyként súrolja mögöttem a talajt. Vászonnadrágom rejtekében a pálca, amely nem is feltétlenül szükséges, hiszen a halálos varázslatok rúnajelként a testembe vannak égetva, csupán hozzájuk kell érnem, s máris aktiválódnak. Ilyenek egyike az a bizonyos rúnaszárny, amelyről már Ruth is tud. Ezzel repültem az iskola határáról London külkerületéig. Belépvén az ajtón megkeresem a prominens nőt, akinek sikerlistája már referenciaként is szolgálhat.
- Köszönöm, hogy eljött. Megkövetem, a lányom nem éppen a levezés nagymestere, de tudja, amit nem maga csinál az ember.. – Szólalok meg bársonyos hangon, valószinűtlenül kék szemeim végigmérik a leendő szövetségest, majd anélkül, hogy hellyel kínálna, leülök az asztalához. Hosszú sötét pilláim akár nőiesnek is tetszhetnének, fiúknak ritkán sajátja az ilyesmi. Fájdalmasan csinos vonásaim mögött vérszomjas bestia rejlik, ám az asztal túloldalán csücsülő személy azon ritka tömeg részese, akik ezzel tisztában vannak. A lányomat említem, noha úgy húsznak nézek ki, mégsem fogok magyarázatba. Csupán intek, s a közeledő pincérnő számára a bourbon szócskát tátogom, majd Nox felé fordulok, pókszerűen fonva össze az ujjaimat magam előtt az asztalnak támaszkodva.




words Öltözet just for you ©



Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 442

TémanyitásTárgy: Uther & Nox 2017-01-08, 20:58



Uther & Nox







Be kell hogy valljam, gondolkodóba estem. Önmagammal kapcsolatban... Természetesen szó sincs bizonytalanságról, netalántán bármiféle gyarló megingásról, nem, az nem vallana rám. Csupán elkezdtem némi... jelentőséggel felruházni a cselekedeteimet. A sok manipulált diák, a millió kaland és szemfényvesztés, nem lehet, hogy mindez csupán kíváncsiságból történjen. Vagy mégis? Nem hatna pazarlásként? Egy ilyen különös adottság ostoba elfecséreléseként, mint az igények ösztönös formálása, s ebből fakadó kihasználása? De ugyan mi történne ha tovább lépnék? Gyártanék egy magasztos célt, egy áhított ideológiát, egy rémuralomra épülő eszmei utópiát... De ugyan mire mennék vele? Hisz rám is csak a halál vár, épp úgy mint mindenkire, azokra is, akik valaha megpróbáltak naivan fölé kerekedni... Egytől egyig elbuktak. Nem, ez nem az én utam... Én pusztán vagyok, mint egy gondolkodó jelenség, egy érdeklődő árnyfolt, akinek egyetlen célja, hogy életed végéig emlékezz rá anélkül, hogy hozzákötnéd magad. Egyfajta visszhangként óhajtok élni, mely mindazok fejében cikázik minduntalan, akiknek valaha volt részük abban, hogy megajándékoztam őket egy darabbal önnön magamból. Képletesen értve persze.
- Hölgyem, az itala. - Zökkent ki csendes merengésemből bal testőröm búgó tónusa. Hirtelen eszmélek fel, azonban gesztusaimon nem tükröződik semmiféle meglepettség. Lassú, gépies mozdulattal hajtom oldalra a fejem, biccentek köszönésképp, majd hosszú karmaimmal közre fogom az elegáns poharat, melyben kedvenc francia pezsgőm csücsül. Vissza kell hát rázódnom, elvégre hiába, a munka az munka, és én mindig igyekszem kifogástalanul végezni a munkám. Itt ülök hát, a törzshelyemként nyilvántartott klub egy meghitt kis páholyában, kedvenc vörös kanapémon nyújtózkodva mint valamiféle misztikus kőszobor. Olykor annak s érzem magam, s olykor megkívánom a kecsegtető lehetőséget, hogy egyesekből szintúgy impozáns dekorációt készítsek, csak mint alternatív esztétikum. De térjünk is vissza a tárgyra. Tudomásom szerint új kuncsafttal büszkélkedhetek, s valamely furcsa okból kifolyólag többet sejtek a szándékai mögött, mint amennyit egy bizonyos levélből megtudtam, melyet talán nem is ő írt, csupán valamely tudatlan közvetítő firkálmánya. Igazából mindegy. Mindenesetre sokat sejtető a szituáció, talán ismét közöm lehet valamihez, vagy valakihez, aki nemhogy leköti, de egyenest ingerli szenvedélyes kíváncsiságom. Nos, tárt láb... akarom mondani tárt karokkal várom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther & Nox

Vissza az elejére Go down

Uther & Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-